|
|
Hazánkba II. Endre, majd Zsigmond királyok telepítették, hogy a keleti határokat a kunok ellen védjék, de kapzsiságukkal a közvéleményt csakhamar maguk ellen ingerelték.1 — Tagjai idővel annyira megszaporodtak és megerősödtek, hogy a XIII, században Poroszországot s több európai tartományt meghódították s amazt uralkodói hatalommal is bírták. 1525-ben a rend nagymestere, Brandenburgi Albert, a reformációra tért át országostól, mitől fogva a rend hatalma megcsökkent, de befolyása s roppant kincsei, melyekből koronként ujabb birtokokat vásárolt, megmaradtak. Nagymesterének az utóbbi századokban rend szerint az osztrák uralkodó ház tagjait választolta. A spanyol örökösödési háború kitörésével a bécsi udvar költségek híjával voll,a min Ferenc Lajos osztrák főherceg, wormsi és boroszlói püspök, a rend nagymestere ugy segített, hogy 500 ezer forinton megvette a királytól a kunok és jászok földjét, melyhez Vásárhely pusztái is oda irták 1702., a mint ezt fentei)!), e munka folyamán (III. 202-4.) előadtuk, habár városunkat már előzetesen Schlick tábornoknak is oda igérték s oda is adták. A Rend Schlick ellenében mit sem tehetett de mikor ez Károlyi Sándornak Vásárhelyt eladta, előállót követelésével, úgyhogy Károlyinak perbeli egyezség és zetés utján kellett a várost tőle megváltania (L. e. nuí 111. 251. 4.) Nyáry (Bedegi) Pál, Lőrinc honti főispán és Enyingi Török Margit fia, Herkules termetű s aulikus lévén, Rudolf király rábizta Eger védelmét, melyet azonban a túlnyomó (örökség tőle, a hadi dolgokhoz kevésbbé értőtől, elfoglalt 1596.3
 |
183. A német rend nagymestere.2
Pál Rudolf előtt igazolta magát s ez őt ekkor Váradra, a német parancsnok támogatására küldte 1598.4 Végre azonban, mikor Báthory Zsigmond egyezkedésének közvetítésében forgolódott, elveszítette a király bizalmát s ez őt, mint a ki a lázadókhoz szit, elfogatta. Már ekkor a magyarhoni részek leghatalmasabb főura volt s a bujdosók az erdélyi fejedelemséget is felajánlották neki, a mit azonban nem fogadott el, de Bocskay pártjához állhatatosan ragaszkodott 1604.,5 ki őt egy csapattal Várad ellen küldte 16Ü5..6 majd szendrei főkapitánnyá tette, azután pedig a törökkel való zsitvatoroki béke megkötésével bizla meg. 1606.7 Még ez évben aláirta a bécsi béke okmányát is, mint a fejedelem képviselője. A kassai rendek a nádorságra őt ajánlották s mikor Bocskay meghalt, ő koncoltalta fel gyanúból Kátay Mihályt.8 Első neje Enyingi Török Zsuzsa, a második Várday Kata volt s mindkettő révén nagy uradalmakkal szaporította ősi birtokait. A Török és Dósa-féle jószágok (korábban a lerombolt Sírok, Oroszlánkő, Nána, Hollókő, Szécsény és Diósgyőr várak tartozékai) több mint 34 helység határában terüllek el; Várday Katával pedig, ki előbb Telegdy Pál felesége volt, a mint azt alább látni fogjuk, városunkat kapta, melyet Nyáry 1607-ben foglalt el. Még ez év végén meg is halt. Fia volt István, a kassai parancsnok 1632., de sem ő, sem testvérei többé nálunk nem birtak, miután özvegységre maradt anyjuk városunkat sietett más közelebbi birtokért elcserélni 1608. Rokonai idővel 1632. bárói, majd 1723. grófi rangot nyertek. A családnak birtokai voltak Pest, Nógrád, Hont, Borsod, de főkép Heves megyékben, melyek nagy részén az Uza-panyiti Dósákkal osztoztak meg 1677.9 — Nyulszigeti, Ó-buttai apácák, 1. Margitszigeti apácák. — Octhum, 1. Achtum. — Okányi András, birt Mártélyon 1561. 54 kaput, melyért 23frt. 83 dénár adót fizetett.10
Olcsárovics, (Ocharovith) család. Demeter, egyike azon idegen nemzetiségű hősöknek, kiknek neve méltó arra, hogy hazánkban hálával emlegessék. Zaránd és aradmegyei birtokos volt,11 mikor Temesvár elestével az előnyomuló török ellen Lippát »becsülelért és nem zsoldérl« védelmezte. 1552.12 Azután mint lovas kapitány, Gyula várába jött, s Mágocsi parancsnoksága alatt ott szolgált egész a vár elestéig, a mikor vitézi halált halt.13 Részint a király adományából, részint önhatalmúlag a gazdátlanná vált csanádmegyei jószágokból mintegy 14 falu határát foglalta el, miután a király az őrséget ugy sem tudta fizetni. Ezek közt volt az elmenekült káptalan uradalma, Tót-Kutas is, (melyet 1553 óla birt,)14 valamint Csókás, Kopáncs, N.-Lak s Szemlak is; Tornyát azonban pénzen vette meg 1561.15 A király őt és testvéreit (Miklóst és Pétert) magyar nemességgel tüntette ki 1557. Rokonsága a felvidékre húzódott. Halála után ékszereit s más drágaságait vérrokona, Mihály, Mágocsi Gáspáron követelte 1569.16 — Ongor (Ungor, Nádasdi) család. A hunyadmegyei Felső-Nádasdról nevezték, melyet ősidőktől fogva birt. Később Nógrád, Arad, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Temes vármegyékben is jószágai voltak.17 Történetünkben legelsőbben János szerepel, kit Mátyás király Gábor kalocsai érsekkel és Gulhi Ország Mihály nádorral18 együtt a betörni készülő török ellen rendelt ki. Ámbár a megbízásnak csak félig tehettek eleget, mindazáltal a király Ongornak, úgyszintén Gulhi nádornak a magvaszakadt Szeri Pósa István birtokait (közlük Berét, Derekegyházat, Geredkutát, Mágocsot, Pereskutast, Korhányt és Körtvélyest is) adományozta, melyek hat vármegye területén roppant számban terüllek el, 1471.19 Ez adományozás ellen a Szeri Pósa lányok óvást emeltek 1472.20 ugyan, mégis a király négy év multán a Csanád és Csongrád megyei javakról uj levelet állított ki Gulhi és Ongor részökre, melyben már Batidáról, Csomorkányról és Gellértegyházáról is szó volt 1475.21 János ezuíán leányával, Erzsébettel, együtt Íródeákjának, Nagyválhi Mátyásnak adta Mágocs felét 1480., amint ezt már fentebb (II.387.) láttuk. Nemsokára ezután meg is halt, mert 1484-ben már özvegyéről van emlékezet, mint a ki Aradmegyében megtámadtatja Dóci Péter liki-i jobbágyait.22 Fiai, János és Miklós, még ezután is mint falvaink egyrészének (Mágocs, Kékló, Derekegyház) birtokosai említtelnek. Előbbik mint erdélyi vajda húzott fizetést a kincstártól 1495.,23 ki a Gersei Pethőket Csanád és Csongrád megyei birtokairól a XVI.sz. elején elűzte, egyébként pedig a krassómegyei Buckhowecen lakolt.24 Sőt ez időben még az özvegy is élt, mert tiltakozott Derekegyház eladományozása ellen 1512.25 De a század folyamán az egész család kihalt, habár e nevüek Hunyad megyében egész korunkig találkoztak. — Orros, 1. Kis-Serjéni család.
Országh (Guthi) család, az ősi Gut-Keledektől származott0 s rokon a Fulkó és Kathiz nemzetségekkel.27 Országos jelentőségre Mihály emelte a XV. században, ez a főhivatalokban (Csongrád és Nyitra megye főispánja, tárnok mester 1444., főajtónálló 1454. és nádor 1458.) megőszült, becsületes, királyához, főleg a Hunyadyakhoz, tántoríthatatlanul hű és igaz szivü hazafi, ki Mátyásért kezességet is vállalt.28 Érdemeiért Sólymos és Surány várakat is kapta roppant uradalmaikkal, ezeken kivül többek közt a Szeri Pósafiak jószágainak felét 1471-ben (Temes megyében 33, ' Csongrádban 15, Csanádban 1, Aradban 31, Krassóban 16, Keviben 4. összesen 100 helység, melyből vagy 29 határunkra esett s több város és kastély.) Ezek másik felét Ongor János kapta, a mint csak imént láttuk. Több mint 100 évet élt. Testvére János Kálayval együtt birta Szegedet, 1437.. később, hihetőleg bánatában, szerzetes lett. Fiatal lányát, Katát, az ország rendei a vén Giskra Jánoshoz adták nőül,9 kinek a solymosi és lippai uradalmakat is odaajándékozták ; fia pedig Lőrinc volt, Dócy Erzse férje, ki ezen a réven töméntelen civódást folytatott a Dóriakkal.30
Özvegyét Gersei Pethő János vette el. Mihály egyik unokája is János, mint váci püspök halt meg 1536-ban Az egész családnak Kristóf országbíróban szakadt magva 1567., miután ez itteni javait már jóval előbb elveszítette. Kristóf neje Zrínyi Ilona, a szigetvári hős leánya volt. A család birt még Bihar, Gömör, Heves, Nyitra, Nógrád, Pest, Szabolcs és Szatmár megyékben is. — Öry család, 1. Eőry. — Őssy család, 31. Eössy.
Pakos (Pakosi) vagy Paksy család; Paksról nevezték, melyet régen Pakosnak hívtak. Rokonságban s illetve sógorságbau állott a Haraszlhy, Parlaghy, Hagymássy, Dócy, Bánfy, Zeleméri slb. családokkal, János tolnai főispán Szapolyai híve volt; egyik leánya, Anna, Pestyéni Gergelynek, városunk Szapolya párti földesurának volt neje ; ennek elhaltával azonban Révay Ferenc turóci főispánhoz ment nőül, ki meg Ferdinándnak volt buzgó hive A király ekkor Vásárhelyt és tartozékait ismételt izben Annának és fiának, Pestyéni Andrásnak, ajándékozta 1544. és 1547. Ferdinándnak azonban ez időtájt nem volt halalma vidékünkön s ezért Anna asszony Vásárhelyhez való jogát csak annyiban érvényesíthette, a mennyiben a többi adományosok neki és fiának tért engedtek és inkább testvérhúga férjét, Kende Pétert, ismerték el földesúrnak, A tartozékokban jobban állott dolga, mert Rétkopáncson és Kékló-Ráróson még 1567-ben is gyakorolta uri jogait. Nagyobb szerencséje volt idők multával késő leszármazóinak, a Nyakas, Jármy és Száraz családok sarjainak, kiknek utolsója Tótkomlóst a kincstártól szerencsésen visszapörölte 1689. s arról kiráyi adománylevelet is kapott 1719. Száraz György királyi személynök e vidéken még inkább növelte birtokait, melyek közé Szentetornya is tartozott 1731.,32 sőt csakhamar báróságot is kapott. Örököseinek sok panasza volt városunk halársértései ellen (1752—3.), melyek ellenében Károlyi Ferenc kelt pártunkra (1752—3.)33 — Pálosok, Remete Szent Pál szerzetesei, kik országunkban még a XIII. század folyamán meghonosultak s idővel feles számú zárdát alkottak. A sátoraljaújhelyi zárda főnökének, Bébey Gergely-nek.Szokoli Gábor a helyek távolsága, szükségei és Bébey jóindulata által indíttatva eladta Makót, Vásárhelyt, Férgedet s több helységet is 1670-ben, de a melyek tényleges birtokában a jó atyák valószínűen egy percig sem voltak.
Megjegyzendő azonban, hogy más olvasás szerint Vásárhely helyeit a Maros pariján. Klárafalva mellett eső, Vas-sanló veendő, mely szintén Szokoli birtoka volt.1 — Pálfy Tamás, 34. Csanádi püspökök.
Pap (Ónodi) család. Akkoriban, hogy városunkat Csongrád megyével együtt Hevesmegyétől elszakították és Borsodmegyéhez csatolták, ennek vártisztjei egymásután megindullak határunkban és vidékünkön birtokot szerezni s illetve foglalásokat eszközölni. Ezek közé tartozott Széki Péter és Pap János ónodi alkapitánynak, ki csanádmegyei birtokainak egy részét vejének, engedte át.35 Pár év múlva Pap János Petrovics Pállal együtt adomány-levelet kapott a királytól a városunk használatában levő'Iglő, Rárós, Sz.-Albert, Sz.-Erzsébel s más Csongrád és Csanád megyei pusztákra 1650. s a vármegye utján még ez évben el is tiltotta a vásárhelyieket ezek további használatától, miről eleink törvényes földesurukat, Bercsényi Imrét, tudósították. Bercsényi azonnal óvást is tett Pap eljárása ellen,36 a minek azonban semmi foganatja sem volt, épugy, mint a király szigorú parancsának, melyet a nádor és Forgács Ádám tábornok utján a borsodmegyei kapitányokhoz intézett a rablások megakadályozása tárgyában.37 Sőt Papék nemsokára újra beigtatták magukat a birtokokba 1656. Eleink egy idő múlva mégis megszüntették Pap részére az adózást, mikor ez Borsodmegye közgyűlésén ismét eltiltotta a vásárhelyieket nevezett puszták élésétől. Nemsokára azonban Bercsényi Miklós tulajdonába jutott a város s mikor Pap, ki időközben diósgyőri főkapitányságra emelkedett, a vármegyén ismét óvást emelt Puszta-rárós használói ellen, Miklós ur vásárhelyi jószágkormányzója, Széli M., nyomban ott a gyűlésen, élőszóval és személyesen tiltakozoit Pap eljárása ellen, melyet a nehány hét múlva tartott vármegyei ujabb gyűlésen is megismételt, egyszersmint pedig Pap ellen Rárós érdekében pert indított (1668.), a mint mindezeket fentebb (III. 136—151. stb.) említettük s illetve elbeszéltük. Később, nagysokára, Pap János szabolcsmegyei utódai, András és Szakadáthi Ferenc — Sz.-Albert, Sz.-Erzsébet, Ölvesd, Rárós, Szikáncs, Iklód pusztákhoz való jogukat felakarták eleveníteni s e célból a városnál jelentkeztek is, de szertelen követeléseik miatt a kísérlet az első lépésnél dugába dőlt 1845.l — Parlagi család. Hogy c kihalt családnak halárunkban tekintélyes jószágai vollak, onnét bizonyos, hogy I Ferdinánd király vizsgálatot rendelt el a részben, hogy Parlagi László, kinek György és Miklós fiai voltak, a Szabolcs megyei zeleméri birtokért adott-e kárpótlást Csongrád megyei jószágaiból Zeleméri Kamarás Jánosnénak? Minek következtében e vizsgálat igazolta, hogy a kárpótlás Kortvélyes, Sót, Dóc, Szer, Bökény s több falvakkal csakugyan megtörtént, melyeket t. i. László felerészben Kamarás Jánosnénak, felerészben pedig húgának, Erzsébetnek, átadott. 1517.39 (Zelemér Debrecen és Hajdúböszörmény között eső puszta).
A család többi birtokai korábbi időkben Abauj. Békés, Bihar, Heves, Kül.Szolnok, Pest, Pilis, Szabolcs, Szatmár és Zemplén megyékben feküdtek. A Parlagi és Zeleméri családot már régebben is rokoni kötelékek fűzték együvé, miután Parlagi Antalnak felesége Zeleméri Martna volt. (1488.)40 — Pekry Anna, 1. Losonczy család alatt. Pestyéni (Pestini, Pöstyéni, Martonosi) család. Tagjai attól fogva, hogy ismerjük, legfelsőbb körökben forogtak. László nevezetesen II. Ulászló udvarában volt alkalmazva 1494,41 s ott maradt II Lajos alatt is, ki őt a sabáci bánhoz is küldte követségbe 1519.42 Ferenc és Gergely országgyűlési követek Hatvanban Csongrádmegye részéről (1505), hol kivált az utóbbik, a mindkét Szöreg, Gyála és Deck zálogos jószágokkal, melyek Martonos mellett esnek, növelte meg birtokait 1511.,43 bár ezek fele Györgyöt illette,44 kinek terjeszkedése ellen azonban a csanádi káptalan tiltakozott 1511.45 Legnagyobb szerepet a családban Gergely vitt, ki ezután nemsokára a váradi püspökség javainak kormány zójává s mint ilyen, Bihar vármegye főispánjává, is lett (1513.) A pórlázadás idejében Lőrincz pap erősen ostromolta Váradon mindaddig, mig Szapolyai János szét nem verette a kurucokat.46 Ez időlájban Gergely már határunkon is bírt, mit abból látunk, hogy Perényi Imre nádor előtt panaszkodott a mialt, hogy a vásárhelyi földesurak az ő szentkirályi jószágára rontottak és marháit elhajlották.47 Életrajzi adatait fentebb (III. 10. ll) már közöltük s egyebek közt azt is láttuk, hogy mint lelte őt János király városunk földesurává is. (1527.) Nála hivebb embere nem igen volt a királynak : birla is ennek teljes bizalmát és jóindulatát, mit ujabb adományokkal mutatott ki s azzal, hogy Budavára parancsnokságát s ebben felesége őrizetét is reá bizta. Halála után azonban özvegye, Pakos Anna (1. e.) a Ferdinánd-párti Bévay Ferenchez menvén nőül, már ettől a királytól szerzett maga és kiskorú fia, Pestyéni András, javára adománylevelet a városról (1544. és 1547.), ki azonban, úgyszintén testvére János is, nem voltak tartós életűek. Amaz nevezetesen 1551-ben már nem volt az élők között, ez pedig, ki egyébként Dobó alatt egri hadnagyságot viselt (1552.),48 nehány évvel azután szintén meghalt és családját sirba vitte, mikor is Ferdinánd Zayék-nak ajándékozta városunkat 1559., a mint ezeket az adománylevél világosan irja.
Pethő (Gersei) család. A Nádasdy család egyik ága, mely ezt a nevét a XIV században élt Péternek, máskép Petőnek, köszöni. A család tagjait a XV. századtól fogva, mint a királyok buzgó híveit, ismerjük, kiket ezek, főleg Zsigmond, Mátyás és II. Ulászló, nagy uradalmakkal és méltóságokkal halmoztak el. A Gersei előnevet János vette fel, kinek Zsigmond a Zala megyei kéméndi nagy uradalmat adta. (1403.)49 Ennek unokája volt az a másik János, ki testvérével, Györgygyei, együtt Mátyástól Gulácsott nyerte, 1476. Ulászló alatt udvar- és ajtónálló mester (1502—5.), majd a királyi gyermekek nevelője- s országbíró (1507.) lett Mikor jószágszerzsről volt szó, nem volt idegen az e:őszaktól sem. Felesége Szeri Pósa lány volt, ennek ősi birtokait tehát elfoglalta, melyekre aztán, köztük Derekegyházra, Kutasra, Mágocsra, adománylevelet is eszközölt ki, (1506—7.)52 a szerint, a mint ezeket fentebb (II. 200—1.) már előadtuk. Birtoklása azonban nem volt békés, mert Mágocs és Kutas érdekében később is (1520) törvénykezni volt kénytelen. Fiai között említendő János, kir. főpohárnok, ki báróságot nyert 1549,, lippai 1552., majd kassai kapitány 1558.,53 ki a Losonczyak vásárhelyi s illetve nagytapolcsányi beigtatásának ellentmondott 1553.,54 Fülek várának birtokosa 1563.55 A családhoz, mely a következő században kihalt, tartozott Gergely, a krónikaim is. Birtokai voltak még a családnak Vas, Temes, Krassó és Csongrád megyékben is. Rokon a Csáky, Sulyok, Ráskay, Enyingi Török, Bezerédj, Majlényi, Perényi, Forgács stb. családokkal — Petőfi Tamás, Szőllős és Fecskés ura 1456. előtt, talán a Szeri Pósákkal való rokonsága utján. (L. e.) — Petrekovics (Petrovics) Pál, Pap Jánossal együtt nyeri közös adománylevelet Sz.-Albert, Sz.-Erzsébet, Igló, Rárós stb. pusztákra III. Ferdinánd királytól, a mint ezt Pap János alatt előadtuk 1658.56 A beigtatás 1656-ban történt. — Peyhes Péter. Nagy Imrével együtt kapta Miksától Kunszentmártont és M.-Fecskést 1557.57 — Porkolab (Nagy-váthi) család. L. Mágocsi és Nagyváthi alatt Talán e családhoz tartozott Porkoláb Tamás is, ki a többieket megelőzve, már 1450-beu M.-Kopáncson birtokos volt.
Pósa, Pósafi (Szeri) nemzetség, halárunk északnyugati részét, a ma is úgynevezett Pósa-halom táját, körös-körül messzire birta a XII—XIV. századokban. (Pósa, eredetileg Pousa, Powsa, keresztnév, de a „melyet régen is családnév gyanánt is sokan viseltek. Nem azonos a Paulus (Pál) névvel, mint Kaprinay véli, mert ugyanazon szülőknek külön Pósa és külön Pál nevű gyermekeik is voltak,58 hanem a Stephanus-szal, vagy Istvánnal, mert e két néven ugyanazon személyt felváltva hittak. Így mondják Péterről egy helyen 1418., hogy Pósafia, más helyen,59 hogy István fia ; Miklósról hogy István fia 1385.,60 de a kit ugyanazon levél más helyén Pósának neveztek. Így nevezték a krassai főispánt majd Szeri Pósának 13529, majd Szeri Pósafi Istvánnak 1378.61 E néven a XIII—XV. században egymással rokonságban nem álló családokat is hittak, kik közölt említendők a Csák, Ják és Kalán nemzetségbeliek. Ez utóbbiakhoz tartozott Pósa, a buzini és sebusi comes és bán 1216—1129 62 is, kinek első neje a hudusi c mes leánya 1216.,63 második pedig Hedrik (Héder) leánya volt, kinek fiáról, Nánáról, mint e vidék nagybirtokosáról, fentebi) Kalán alatt már tüzetesen Szólottunk,64 kinek a szomszédos szentgyörgyi birtokát is emlilik. Az ő családjához tartozott a fél századdal korábban élt Bánk szlavon bán és nádor is, kinek tragikus esete a hazai köztörténetből ismeretes. Ennek korában vette fel a család a Szeri előnevet, habár azt előzőleg a most emlilelt Nana püspök is viselte már. Városunk történetében egy századdal később tűnik fel egy másik Pósa mester, sebesi és elyedi várnagy, később krassómegyei főispán, (neje a Hunt-Pázmán nemzetségből 1313.), ki a Bor és Ogh nemzetségbeliekkel egy közös törzsből származott. Birtokai voltak Pereskutas, Tömörkény, Szeg, Illés, Monostor65 de igényt tartott Csanyhoz és Alpárhoz is a garamszenlbenedeki barátokkal szemben 1326 — 41.66 A harmadik Pósát, Mártély 1360-91. 1407. és Tömörkény 1368—72. urát, mint krassai birtokost és főispánt, 1378—82.67 említik az irások.68 Testvérei s illetőleg osztályos rokonai voltak Balázs, Miklós és János fia László, Leng urai 1356—60., kik a Mártéllyal határos Gurthnak a zalavári apát által történt elfoglalása ellen óvást tettek 1362. s az apáttal Márlély felett is elkeseredett pert folytattak 1370—1413.69 (L. fentebb, II. 122.)
Az ulóbbik Pósa leánya volt Margit, előbb Szántai Petőfi, majd Kerekegybázi László, a székelyek hatalmas comese, felesége, ki Szentest, Mágocsot s megyénkben a tőlünk délre eső Ajtony-Monoslor, Szenlmiklós, Ó Szőllős stb. helységeket birta, melyek jó részét maga szerezte. A második Pósa fiai voltak Péter és György mesterek, kiket, mint a temesmegyei Ződi falu birtokosait ismerünk 1406—12 ,70 de utóbbik birt'Mágocson és Pereskutason is, mert ezeket leányai, Anna és Katalin tőle örökölték 1426.71 (L. fentebb II. 179.386. 403.) Mindeniknél nevezetesebb szerepet vitt azonban hazánk történetében ezek testvére,11 István, ki többekkel együtt aláirta a király adókivetési kötlevelét, melyet az országos rendeknek adott, Családja hatalmaskodó hajlamait nagy mértékben örökölte s ezért már 1444-ben perelték.73 Eleintén a Hunyady ház iránt ellenséges volt és László kivégeztetésében is részes, de később együtt tartolt Garay nádorral Mátyás Irónra emelése érdekében 74 s ezért nemcsak kegyelmet nyert, hanem Mátyás lemesi főispánnak is kinevezte. Mint ilyen, perbeli ellenfelei egyikével kiegyezett 1460.75 Ez évben birt Mágocson is. Nemsokára köv teli Pereskutast, Derekegyházát és Korhányt is.76 (L. fentebb II, 319.386.) Pár év multán meghalt 1471. egyenes leszármazók nélkül, minélfogva roppant uradalmaira a leányági rokonok tartottak jogot. E végett tett lépéseik azonban sikertelenek maradtak, mert a király Országh Mihálynak s Ongor Jánosnak adta a gazdátlan jószágokat, melyek közé Szeren, Gyön, Szegen (a későbbi Szegvár), Szentesen, stb. kívül Csomorkány, Mágocs, Körtvélyes, Gered-Kuta, Derekegyház, Barcz, Korhány és Kutas is estek, a mint mindezeket fentebb (II. 60, 105—7, 121-3, 179, 319, 344, 349, 365, 380, 386, 394. 103 1.) tüzetesebben előadtuk A családnak, mely a XV. században íiágon végkép denyészett, birtokai voltak még Baranya, Pest és Valkó megyékben is. - Posegai (Posgay) család, valószínűen a Krassó megyei egykori Posega helységtől vette nevét. Történetünkben (II. 185. 189.) Gáspár és István szerepeltek. Előbbik, Mátyás király udvari lisztje : miután Varjassy János özvegyét vette nőül, birla Földvárt 1488. és többekkel együtt M.-Fecskést, Ráróst és Szőllőst 1489.77 Valószínűen azonos a XVI. század legelejéu élt hasonnevű hevesmegyei birtokos,78 egri püspöki bérlő79 és főispánnal.80
Rákóczy család. Zsigmond, mint a Mágocsi Gáspár unokaöccsének gyámja, szendrei kapitány korában birta annak javait s ezek közt Mágocsot (1587-től fogva.) Nagyobb uradalmakat a megyében fia. I. György fejedelem, szerzett, a ki Makó földesura is volt 1630. — Ramocsay család (máskép Ramocsaházi, Zerelvai) Szalmár és Ung megyei kisbirtokos család,81 melynek tagjaival már a XIV. század folyamán találkozunk forrásainkban 82 Fentebb, (Báry család alatt) emlékeztünk Györgyről, mint Báry Polenciána férjéről.83 Ennek gyermekei, István/ Kala, Fodor Istvánné 85 és Ilona.86 István ecseri. m.-kovácsházi és kopáncsi birtokos is volt.87 A család rokon a Pósákkal, Ilosvayakkal és Kékediekkel is. — Rózsa Pál hadházi vitéz, ki Kovács Péterrel s több hajduval egyült Báthory Gábor fejedelemtől Serkedet, Tompost, Férgedet és Zomborl kapta 1609. (L. Szőke.)
Saffariih család. János Körtvélyesen s Csongrád-megye több helységében birt s 5 telek ura volt 1561.88 Valószínűen utóda az a Mihály (neje Ungronfy Erzsébet), ki Győrmegyében 3 helységet szerzett meg s házat is Győr városában 1590., kinek gyermekei István (neje Pesthy Anna, és Zsuzsánna, azokat szintén halálukig 1643. birták. Mindkettő a győri őrségben csapattiszt (vajda) volt. Nevök még életökben Saffarich-ra (Apallenich) változott.89 — Salathiel (Muladi) Ferenc, Muthnoki Mihálylyal együtt egyebek közt birla a Szenteshez számított Körtvélyest, Bökényt, Tőkét, melyeket magszakadás következtében a király Bornemissza Pál gyulafehérvári püspöknek adományozóit 1560.90 — Sándor család, birtokos a XV. században Körtvélyesen. István özvegyének, Dorottyának, gazdalisztje is olt lakott 1450. — Siray Simont, mint Körtvélyes egyik birtokosát, látjuk bejegyezve az 1561-iki ndólajslromba. — Sary család, valószínűen dunántúli eredetű, mert a legrégibb birtokok és Péter első lakása oda utalnak. Ez nevezetesen a székesfehérvári kanonoksággal kezdte pályáját s onnét jutott Hunyadi János oldala mellé titkárnak, kit, mint ilyet, Ilékedy Anna, családjának utolsó sarja, fiává fogadolt s békésmegyei javaival végrendelelileg megajándékozott 1453.91 Pár évvel ezután vele s testvéreivel, (Barnabás, Fábián és Gellért) ugy találkozunk, niint Szentkirály felének birtokosaival 1455.92 nemsokára pedig Csanyt, Sápot, majd Szenllászlót (Csongrádmegyei falvak) is megszerezte Már ekkor királyi személynők és kincstartó volt, idővel pedig a kalocsai érsekségre emelkedett 1580. Mint fentebb (II. 151—4) láttuk, Szentkirályért sokat perlekedett. Birtokai voltak Pestmegyében is.93 Testvérének fia volt Zsigmond, kinek özvegyét, Anasztáziát, Szentkirály birtokában szintén háborgatták 1495. Vele egykorú András, kit a garamszentbenedeki barátok Pestyéni Gergellyel idéztetnek meg a miatt, mert az apátság alapítványi levelét magoknál visszatartották.94 Acsaládból mégTamást és Alberlet ismerjük, kiket Csanytól hűtlenség okán megfosztottak 1557., de a kik azt később 1561. is birták.
Schlick (Bassanoi és Weisskircheni, gróf) család. Cseh főúri család, melynek sarjai azonban már Zsigmond óta katonáskodtak hazánkban (István a mohácsi harcmezőn ezett el) s itt a XII. század utolsó felében honfiusitlattak is. Lipót-József (szül. 1663. jan 20. meghalt 1723. ápr. 8.) részt vett a török és II. Rákóczy Ferenc ellen vivott háborúkban, Buda és Belgrád ostrománál ismételt izben sebet kapott, egyik meghatalmazott volt a karlócai béke megkötésénél s több külföldi udvarnál, a maros—tiszai határőrség parancsnoka évi 5000 frt. fizetéssel 1697. óla s mint ilyen Aradon lakolt. Szerencsétlen volt a bajor hadjáratban, ellenben Szeged vidékét 1700. és Debrecent könnyűszerrel és kegyetlenül megzsákmányolta és utóbbikat felprédállatta 1705 4 Részt vett a németalföldi háborúban is Savoyai Jenő alatt 1708, ki iránt egyébként ellenséges érzülettel viseltetett; majd sógora, gróf Wratislav Kristóf, halála után, ennek állását, a csehországi helytartóságot foglalta el 1713. miután a kuruc háború bevégzése után vejével, gróf Pálffy Miklóssal együtt a magyarországi katonai parancsnokságot is viselte.6 A harc mezeje nem sok babért termett számára, jóval nagyobb eredmény kísérte vagyonszerzési törekvéseit. A kincstár nagy összeggel adósa lévén, ennek törlesztésébe, mint láttuk (II. 200—5.) az uj — szerzeményi lerülelen a csongrádi uradalmat adta neki 1702., melyhez számíttattak Csongrád, Kürt, Sas, Vásárhely, Ug, Böld, Illés, Csany, Újfalu, Szentgyörgy, Szentes, Győr a vásárhelyiek kezén levő puszták, névszeri nt Férged, Mártély, Körtvélyes, Szenlerzsébet és Szentkirály. Ez uradalom nagyobb része előzetesen a Thököly táborában szolgáló Szuhay Gábor és Mátyás birtoka volt,95 kisebb része pedig Vásárhellyel és tartozékaival a Bercsényi tulajdonál képezte, kit már ekkor szintén a lázadókhoz számi-tottak. Ily módon tehát Schlickel nem annyira a tőröktől visszafoglalt jószágokkal, mint inkább a bécsi kormány ellen felkelt hazafiak birtokaival elégítették ki; Az uj földesur egyébként városunkhoz elég jó indulatú volt s annak református lakóit vallásszabadsággal is megajándékozta. Minő versengései voltak Károlyi Sándorral a város birása felett s mint adta el végre is azt 1722., fentebb (III. 235—248.) tüzetesen láttuk. Egyik utóda volt a félszemű Ferenc-Henrik, 1789—1862., ki az utolsó forradalomban mint cs, tábornok harcolt ellenünk s eleintén Kassánál aratott könnyű győzelmet Dembinszky honvédjein 1849. jan. 4., de majd Klapka által B.-Keresztur, Tokaj s H.-Németi alatt megveretett. Aztán Windisch-Graetz, majd Haynau alá osztották be a fősereghez s ennek küzdelmeiben és vereségeiben osztozott. Aug 4-én csapalával városunkba is bevonult, de egy napi időzés után kártétel nélkül tovább ment. Nemsokára az aradi várat szállotta meg, melynek kapuit Damjanics azelőtt egy nappal nyitolla meg — az oroszok előtt.
Semsey család, a felvidék egyik legrégibb előkelő családja mely tagjai közt vitéz harcosokat és sárosmegyei főispánokat is számlált. Rokon a Tibold-Daróci, Perényi, Thurzó, Kenderes, Báthory, Eödönfy, Móricz, Nngymihályi, Bárczai, Rákóczy, Berzeviczy stb. családokkal. Birtokai már a XV. században Abauj. Borsod, Heves, Pesl, Sáros, Szabolcs, Torna, Ung és Zemplén megyékben feküdtek. Történelünkben, a XVI. század végén, előszőr Pál neve fordul elő, ki Thököly egyik hadvezére volt, miért a német kormány már 1669-ben megfosztotta javaitól, melyek közé, — valószínűen, mert anyja Móricz leány volt, — vidékünkön is több helység s puszta (egykor Mágocsi birtokok) tartoztak, melyeket azonban Keglevich Miklóssal együtt még 1674-ben is birt,96 sőt később is, mert neje 1678-ban Borsod megye gyűlésén óvást tétetett az ellen, hogy Jakabházi Mihály az ő algyevi jobbágyait szolgálatra kényszeríti, holott a falut emberemlékezet óta ő békében bírja.97 A derék hazafi azonban, mint fentebb láttuk (II. 177.), a harcmezőn kapott sebeiben nemsokára elhalt s itteni javait, közlük Mágocsot és Mogyorósfecskést, testvérei, János, Péter, Zsigmond és László kezén találjuk 1686., habár Pál özvegye, Csanádi Anna, ki nemsokára Janka Péterhez ment férjhez, azokhoz való jogát fenntartotta s óvást lelt az ellen, hogy Csomorkányt, Fecskést és Veresegyházát a vásárhelyieknek elidegenitsék 1685. : másrészről pedig a kormány Pál birtokait hűtlenség cimén másoknak adományozta 1686.98 András ónodi várkapitány 1686 ,99 azonban a császár hűségén maradt,100 Hogy a Pál fiai közt Fecskés Sámson s más birtokok tárgyában minő ügylet fejlődött ki 1691., fentebb (III. 182.) előadtuk. Idővel a család e vidéki birtokait el-idegenité, igy nevezetesen Zsigmond halálával özvegye, Pongrácz Mária, Barkóczy Ferenchez menvén nőül, ezt felhatalmazta, hogy szegedi korcsmáit, gyevi, mindszenti, serkedi, fecskési és mágocsi részbirtokait eladhassa s az azokon levő adósságokat felvehesse.101 Minthogy azonban az akkori villongós időben a török torkába eső földeknek semmi kereslete sem volt, a család itteni birtokait, Algyőt, Mindszentet, Serkedet, stb Keglevich Ádámnak engedte át 1703.102, s nem is szerezte többé vissza. Merőben hiábavaló volt Ádám cs. ezredes tiltakozása is Fecskés, Mágocs, a »bácsmegyei Felső-Győ«, Mindszent városa«, Serked, Alsó-Győ törvénytelen birlalói és visszatartói ellen.103 — Serényi, Serjéni család. L. Kis-serjéni. — Solti család. Fentebb (II. 133—6.) tüzetesen előadtuk, a mi keveset felőle tudhatunk. Abból láttuk, hogy Zsigmond király a Solton székelő Dávidnak s rokonainak ősi birtokairól, Barc, Kotacháza, Kökényes, Sollréve, Sárló stb,, uj adománylevelet állított ki 1408. — Sulyok (Lekczei) család.
Elsőben András, György és Miklós nevei tűnnek fel, kik közös birtokosok a megyebeli Gedősön és Munáron 1448, 1467.104 s ebből következtetve valószínűen testvérek. Az első egyébként gyulai kapitány 1469.,105 György pedig Bácsmegye országgyűlési követe 1447. Ennek fiai Balázs, a szabácsi kapitány és István, az enyigi Török Margit férje, belgrádi kapitány 1523., a ki Temesvár alatt esett el 1552.106 Váraik feladása miatt mindketten vizsgálat alá kerültek s az alalt voltak még 20 év múlva is. György fia volt még György, a későbbi pécsi püspök, ki 1538. táján halt el. Istvánnak unokája volt a Kende Klárától szülelett Ferenc, városunk egyik földes ura 1546., ki felesége, Csaholyi Anna, révén Szatmár, Köz.-Szolnok és Szabolcs megyékben is nagyobb birtokokat szerzett s ezúton a családot a felvidéken telepitette meg annyival inkább, mert az Alföld a török hatalma alá került. Vásárhelyen a Kende- és Gersei Pethő-rokonság ulján szerezhette birtokát s ez ulán még 1550-ben is adózott, sőt Kékló-Ráróson még 6 évvel később is 8 lelek ura maradt,107 bár a helyet már korábban a Losonczyak-nak adományozták el, mert Ferencet, érdemes hazafi létére, nem lehetett egyszerre félretenni Ez időtájon Lippa ostrománál vitézkedett 1551.,108. majd mint királyi biztost küldték Eger várába, 1568.109 Üreg korából felvidéki vagyona pereslevelei maradtak fenn 1482—1602-ig — leginkább a leleszi110 országos levéltárban, mig nagybátyjainak személyes ügyeit a gr. Kuun Géza marosnémethii levéltára őrizte meg111 Végrendeletében vagyona nagyobb részét leányának, Annának, gyermekeire, Prépostvári Zsigmondra és Sárára hagyta 1602.112 Egyébként fiu leszármazói a családot egész napjainkig virágzó állapotban fenntartották, s azt a Geszti Pethő, Bagossy, Mokcsay, Sarmasági, Kuun, Tibai, Darvay, Vas, Szatmári, Szentmariai, Uray stb családok rokonságával is megerősítették.
Szalatnai György, 3. Tenturich. — Szamosfalvi Jánost, mint szentkirályi birtokost, említik 1393-ban. — Száraz család. L. Paksy, — Szatmári Boka Péter 1. Boka. — Székely család. E néven, mely országszerte nagyon elterjedt és igen sok családra szólott, Csanádmegye különböző községeiben többen voltak földesurak, kik közül hozzánk tartozott Balázs, a Pankotán lakó lugos-sebesi bán,113 ki Ferdinánd királytól birt M.-Fecskésen 5—7 kaput 1561—2., a mikor egyszersmind Fűperegen is földesúr volt, habár ez utóbbiktól, valamint Tompától hűtlenség miatt már 1557-ben megfosztották.114 — Szeky Péter. Először a XVII. század elején a Hyppolit érsek bandériumában találkozunk vele, melybe jó családbeli ifjakat a kor szokása szerint művelődési célból is be szoktak adni.115 Idővel szendrei alkapitány lett s Csanád, Békés és Zaránd megyékben nagyobb számu birtokokat szerzett, melyek jövedelmét s magokat a birtokokat is, egy részben vejének, Pap Jánosnak, »atyafiságos indulatból« átengedte 1648—1650.116 A magának megtartott javak közé tartoztak Derekegyház 1650—5., melynek egy részéi Széli Mihály szendrei kapitánytól vette meg, Körtvélyes és Vásárhely, melyeket Csongráddal és Felgyővel együtt rokonaitól a Viczmándyak tól, mint részbirtokokat vásárolt össze, de a melyek után némelyek neki adózni nem akartak, mi részben Borsodmegye gyűlése elölt emelt óvást.117 Ugyan ő jogot formált Rárós és Rétkopáncshoz is, mely pusztákat a Vásárhelyiektől erősen tilalmazott.118 Halála után javain egyfelől özvegye Tercsi Zsuzsa és gyermekei, Szél Judit és Péter, másfe ől első nejétől, Dapsi Máriától született, Széky György, Kata Szirmay Györgyné és János osztoztak, mely alkalommal »az alföldi és. török földén, Körös Maros között és feljebb is levő rác és magyar faluk és praediumok közül....................... derekegyházi, szentgyörgyi, mártélyi, ácsi praediális portió-kat,« valamint a tenyői, kengyeli, kélegyházi, komlósi, pitvarosiakat is, az első hitves gyermekei kapták, mig az özvegy és gyermekei főleg a borsodi és gömörmegyei javakat tartották meg maguknak.119 Az özvegyet két év múlva már Básti János oldalán találjuk, midőn is Kéktó-Rárós használatától nevezett gyermekei nevében is tilalmazta a vásárhelyieket.120 Kata azonban pár évi házasság után ismét özvegyen maradt s mint a Széky árvák gyámját fogta őt perbe Bercsényi Miklós vásárhelyi és kopáncsi jobbágyain elkövetett erőszakosságai és földesúri jogainak sértése miatt — amazoktól 134 db. sertést hajtatván el,121 a mi valószínűen azon az alapon történt, hogy ő maga is jogot formált a nevezeit helyekhez.
A Széky család már a XVI. században is birt Hevesmegyében, hol ivadékai mind máiglan virágzanak. Zsuzsa asszony özvegységét is Szendrőn töltötte. — Széli (Makai) Mihály, szendrei alkapitány, jobbágy származása dacára roppant birtokokat szerzett az Alföldön s csak megyénk területén mintegy 38 várost, falut és pusztát foglalt el s adóztatolt az 1642—67. években — részint maga, részint más szendrei vitézlő társaival együtt. Határunkban birta Mártélyt 1642., Csárpát, Pereskutast, Tótkutast, Fecskést 1616.,122 (társai, Kovács János, Zólyomi Gy. és Török Bálint és Csomorkányt Í647.,) mely utóbbi helyek érdekében Csanády János és társai óvást tetl;k.123 Széli időközben nemességet szerzett 1655. s nádori adományozásokat is tétetett magának több Csanád és Heves megyei birtokra, habár azokat a nádor pár év múlva visszavonta s Fecskést és Csomorkányt több szomszédos helyekkel együtt Básty Jánosnak adta 1655.4Már előbb Vásárhely is neki adózott 1652., Makó 1656. és Szentes 1651. is meghódoltak, nem különben Balida 1659—1667., valamint Gorzsa is 1664. Amazt Széli Miklóssal együtt kapta adományképen 1663., ki talán lestvére volt. Azoknak, kik neki szolgálatot tettek, maga is pusztákat ajándékozott. Így adta Derekegyházát Széky Péternek 1655. Pontos jegyzéket vezetett a behódolt helyekről s ezek adózásáról,125 melyeket halála után özvegye, Pósa Anna, egészített ki 1667-ig. Ugy látszik, hogy már ekkor igen kevés község szállította be adóját s maga az özvegy is egy pár falut Dobóczi Gábornak és Zsigmondnak engedett át. — Szentiványi Mihály őseivel együtt Székesfejér és Pest megyékben volt birtokos, Mátyás király udvarának egyik tisztje, mint fentebb (11.427.) láttuk. Bírta 1460 óla Szentkirály egy részét, mely utóda, Ambrus, utján idővel az Eőry lányok tulajdonába ment át, kiknek Ambrus szépapjuk volt,126 a mi mellett is szólhat, hogy a család fiágon a XVI. század vége kihalt. — Szentmihályi Gábor M.-Fecskés 51 kapuja közül birt 1563-ban egyet. — Szeri Pósa család, 1. Pósa. Szilágyi (Horogszegi) család.
Előnevét a temesmegyei Horogszeg falutól vette, melyet azonban olykor 1408. 1454. 1462. Csanádmegyéhez is számilottak. Rokon a régi Garázda, Széky és Teleky családokkal; birtokai Arad, Békés, Bereg, Bihar, Csanád, Doboka, Fejér, Heves, Krassó, Középszolnok, Máramaros, Nógrád, Pest, Temes, Ugocsa stb. megyékben Debrecenben és Bolgárországban terültek el. László, bács-megyei főispán, 6 gyermeke közül Mihály belgrádi kapitány, temesi és macsói bán említendő, kit, miután nőtestvérének, Erzsébetnek fiát, Hunyadi Mátyást, királylyá választatta, az ország rendei kormányzónak neveztek ki 1458. Később Erdély kormányzója és az alvidék kapitánya lett, miglen a török háborúban eleseit 1461. Erőszakos, meggondolatlan tetteivel közben hamar el is veszítette királyi öcscse kegyét. Mint kormányzó, rendelkezett Hanikiék érdekében Szentkirály átadása felől; már előzetesen néhány falut birt Csanádmegyében, ezek közt Szőllőst 1451., mig Szentkirályt és a szomszédos Királyságot valamivel később szerezte meg. A tulajdonképen való nagybirtokos határunkban és környékén testvérhúga, Erzsébet Hunyady Jánosné volt, kinek kezén fia az e vidéki Hunyady-uradalmakat jó részben meghagyta, de Vásárhelyt nemsokára másnak adományozta. Csomorkány, Fecskés, Sámson stb. községekre azonban a csanádi püspök és Lábatlan János vetettek szemet, úgyhogy ezek örökvései ellen a nagyasszony a törvényes óvásokat is több izben szükségesnek látta megtenni 1457—81. 127 Még inkább meggyült a baja a férje által behozott rác vitézekkel, a Jaksicsokkal, kiknek a király Nagylakkal együtt Csomorkányt, Fecskést, Sámsont még ez évben odaajándékozta, bár az elsőt Erzsébet már előzőleg eladta Varjasi Jánosnak és Cira Benedeknek.128 A király azonban mindamellett gondoskodott anyjának gondtalan életéről, mert ugyan ekkor díszesebb udvartartásra 12 csongrádmegyei falut s illet, pusztát — köztük Bajmok. Csanta-fejér, Palij, Teret — ajándékozott neki.129 Kutast, Csorvásegy-házát, Földvárt, Gellértegyházát, Mnnyorósfecskést, Sóstóegyházát az özvegy még ezután is magának tartotta meg több más e környékbeli és távolabbi helyekkel együtt. Javait halálával 1481-ben a király természetes fiára, Korvin Jánosra, hagyta, de ezek közölt környékükön már jóformán semmi sem volt, mert azok már előbb idegen kezekre jutottak.130 Ezután a Szilágyi család nemsokára elenyészett. — Szirmay István báró, (később grófságra emelték), ősrégi családja a borsodmegyei Szirmáról nevezte magát, minden időben császári érzelmeiről volt ismeretes, habár István egyideig Thöknlynek is hive volt, sőt II. Rákóczy Ferenccel való egyetértéssel is gyanúsították, a mi azonban csakhamar alaptalannak bizonyult. Körtvélyesen volt birtoka 1701-ben. Szokoii (Zokoly, Zakoly 1516.) család (Szokoli és Kis-várdai), Szabolcsmegye ősrégi nemzetsége a Csanádok és Guth-Keledek közül, rokon a Báthoryakkal, Maróthyakkal Zelemériekkel stb., lörzsapja Zokol, kit 1329-ben említenek (Fejérnél, Cod Dipl. VIII. VI. 113.) A vidékünkön is birtokos ág Hodostól 1300. — Péter 1458—90. macsói bán és temesi főispán révén származott le, ki Mátyás király különös kegyében állolt.132 Ennek neje Kisvárdán Potentiana, leánya pedig Zeleméri Lászlóné volt 1429. A család tagjai korán e vidékre kerültek, mert Bálint már 1445-ben gyulai kapitány volt,3 kinek egyik fia, János csanádi püspök, egyebek közt Mágocsot és Pereskutast birta s ezeket Szeri Pósafi Istvánnak átengedni vonakodott és inkább a csanádi káptalannak ajándékozta. Ugyan ő a Jaksicsokkal együtt Bagdol, Fecskést, Földvárt stb. is fölkérte Mátyás királytól 1468.
A család több tagja viselte a szörényi bánság és belgrádi kapitányság tisztét. Péter temesi főispán íia volt Albert, szintén temesi főispán 1532. és belgrádi kapitány 1445., ki még a XV. század végén Dóczi Péter leányával, Erzsébettel, együtt Vásárhelyen is nyert birtokol 133 s kit a király török lovak vásárlásával bízott meg 1474.134 Nagyon jelentékeny volt az örökség, melyet unokája, György, Péter és Makó Ilona íia kapott, ki anyja testvérétől, Makó Lászlótól, családja utolsó tagjától, ennek terjedelmes ősi birtokait (Székelyhíd, Makó, Tömpös, Csókás, Férged, Sámson stb.) örökölte 1563-ban.135 János-Zsigmond fejedelem azonban ugyan e birtokokat még azon évben Varkocs Tamásnak adományozta, de a török miatt sem ez, sem a Szokoliak nem igen használhatták azokat, kivéve, mikor a tulajdonosok egyike vagy másika azok lakóit a földbérért meg-meg-sarcolta, a mit az Ecseden lakó György is nem egyszer elkövetett 1588. Általában a család csaknem minden tagját hatalmaskodás és erőszakosság jellemezte, ugyhogv ellenök a kormánynál és az országgyűlésen is 1588. 1598, 1605. meg-megujultak a panaszok.136 György fia, Péter, ellen unoka-öcscse, Péter, is panaszt emelt az országgyűlésen 1600., utóbbik egyébként Férgedről, N.-Sz.-Miklósról és több pusztáról ujabb adománylevelet kapott 1601.137 Utolsó, kit történetünkben említhetünk, Gábor. Ez birtokait, Makót, Férgedet Sz.-Miklóst s többi jószágait először a sátoraljaújhelyi Pálos szerzetnek adta tartozásába, illetve ajándékozta el 1670., pár évvel később pedig Dévéni Ferencnek és nejének, Becsky Zsuzsánnának árusította el 300 tallérért 1702,138 Azonlul semmi hir sincs a család tagjairól, mely egyébként Arad, Békés, Bihar, Csanád, Szabolcs, Temes és Zaránd megyék több községeiben is birt. — Szőke János, Kovács Péter kapitánysága alatt szolgáló hadházi hajdú, nevezett kapitányával és társaival (Kovács Ambrus, Rózsa Pál, Nagy Gáspár és János) együtt adománylevelet kapott Báthory Gábor fejedelemtől négy (Serked, Férged, Zombor, Tömpös) pusztára. L. Kovács alatt. — Szőlösi Mihály és Borbély Ferenc, kiknek nejeik, Rácz lányok, a Dócziakkal állták rokonságban, együtt birtak 23 falut vidékünkön és határunkban, melyek közül megemlitendők Szentes, Körtvélyes, Sz -László, Bökény, Tótkutas, Rárós, Sámson, Vörös egyház stb./de a melyeket a kóbor hadak és németek kegyetlenül zsaroltak és háborgattak, miért is Wesselényi Ferenc nádor azok részére oltalomlevelet adott 1663. jul. 20-án.4 Szőllősi már évtizedekkel előbb Tápéra is szerzett tulajdonjogot, mikor váradi lovaskapitány volt 1624.140 — Szula (Zula) Boldizsár és Gál András nemesek javára 1555. dec. 20. királyi adománylevél bocsáttatott ki a Jaksics-féle egész Csomorkány falura.141 Az adományt nevezettek javára Prágában 1558. dec. 12-én megujitot a a király azzal a különbséggel, hogy most már az adományosok közé Vizkeleti Jababol is befoglalta.,142 kik mindhárman valószínűen a gyulai rosszul fizetett őrség tagjai voltak. Az adománynak azonban a nevezett vitézek alig vehették valami hasznát, nemcsak azért, mert ebben azévben a török már egészen a vár faláig nyomult előre, hanem azért sem, mert a falu birtokosnője, Jaksics Szkolászlika, visszapártolt Ferdinándhoz, miért is a kir. kancellária az adománylevelet rövid uton érvénytelenítette, a falun pedig a Jaksics leányok 1560-ban újra megosztozhattak, legalább szóval és papíron. Nagyobb szerencséje volt Gáspárnak, mert ő Kátay Ferenccel és Imrével együtt Csomorkányon kivül Földvár, Gorzsa, Lele, Monyorósfecskés, Sámson, Tótkulas, Szentkirály és Vásárhely birtokát kapta 1556.2 Mindketten talán a trencsénmegyei Szulyó család tagjai.
Takács János a kir. adóösszeirás szerint több nemes társaival együtt 16 kaput birt Batidán 1561. — Tarcsay-akat a XV—XVI. században az Árva, Békés, Csanád, Heves, csongrád, Nógrád és Sáros megyei birtokosok között találunk, Csanád és Csongrád megyében nev. Kristófot (Bökény-falván, Kovácsházon 1559.) és Jánost Körtvélyesen 158/., kiről a Báry család alatt emlékeztünk. — Tarczy Tamás birt Derekegyházán 1561. — Tatay Györgyné, 1. Móricz — Tatár (Almási) család. János és Jakab Teleki Varjas Jánossal és Bizerey Jánossal közösen kap ák Mátyás királytól az ő anyja, Szilágyi Erzsébet, tulajdonát képező Monyorós-fecskést tartozékaival, a szomszéd pusztákkal, Csorvásegy-liáza, Sóstóegyház, Gellértegyház és Apácakuta, együtt 1466.144, bár az adományozásnak a Komlósyak és Jaksicsok ellenmondottak. Tatár János egyébként mostoha fia volt a nevezett Bizereynek. János fiait, Pétert és Jakabot már Mutnoki-nak nevezték, kik is a magok monyorósfecskési részbirtokát Kerei Fórisnak eladták 1478.145 Ez időben Tatái-néven Külső-Szolnok, Nógrád, Szabolcs, Szatmár, Szepes stb. megyékben is találunk birtokosokat.146
Telegdy család, az I, István királylyal egykorú Csanád nemzetségből származott, melyről, úgyszintén az ebből eredt Telegdy Csanád esztergomi érsekről, fentebb ismételt izben szólottunk (II. 55—60. 119—120.) A család egyenes őse, Tamás, a XIII század utolsó felében virágzott, kinek fia volt Csanád, a nagy esztergomi érsek 1280—1349., a ki magát már a biharmegyei Telegdről nevezte. A család egyéb leszármazói testvéreitől, Lőrinctől, Miklós csanádmegyei főispántól, ki a Csák Málé elleni harcban tüntette ki magát, és Pongráctól származtak, kiknek gyermekeivel az érsek 1337-ben az ősi javakon megosztozott, melyek jobbára Csanádmegyében, de másutt is igen nagy számban feküdtek. Köztük volt Makó és Vásárhely-Makó is. A csanádmegyei birtokok nagyobb részét egyébként a nevezett testvérek már előbb 1299. a többi rokonoknak engedték át. (Lőrinc Soltot birta 1360-ban). Ezek utódai közt István, erdélyi vajda és tárnok mester, volt a legnevezetesebb, (neje Zólyomi Fruzina), ki bírt Krassómegyében is,147 de főkép Aradmegyében vásárolt igen sok jószágot. Szalmáiban erőszakosan elfoglalta a Pálosok Ónod nevű birtokát.148 Megölték a Dózsa-féle lázadásban 1514.. miután előbb hasztalan ellenezte a parasztok felfegyverzését Ez idő tájon Makót, Sz.-Miklóst, Veresegyházát András birta 1495. István gyermekei, bár házasság utján nagy családokkal léptek összeköttetésbe, nem tudták többé őseik halalmát és hirnevél fenntartani. Miklóst, miután a királyhoz, mint ennek követe, hűtlen lett, csanádmegyei javaitól Petrovics megfosztotta 1540.,149 de később, mivel Losonczy Fruzinát, a temesvári hős leányát, vette el, városunkhoz jogot szerzett. Az országos adóösszeirás szerint közösen birt Tönipö sön és Leién is 1553. Istvánnal, a ki egyszersmind a bszentandrási uradalomhoz is jogot tartott 1562.
Egy másik Miklós reformátussá lévén, őseinek a kalh. egyház részére telt alapítványi javait a maga számára visszavette s e miatt testvérével, Mihályival, perbe keveredett.150 Egyébként Ferdinánd kormánya mindkettőt megfosztotta csanádmegyei javaitól, amazt a kléruson elkövetett erőszakosságáért, - ezt pedig János királyhoz pártolása miatt, kinek hatalmába egyébként a birtokok ez időtájon estek. Minthogy egyik leánya, Katalin, Szokoli Miklóshoz, a másik, Borbála, Rákóczy Zsigmond (1544—1608.) fejedelemhez ment nőül, ez uton a Telegdy-féle javakhoz ezek is jogot nyertek, valamint legifjabb gyermeke, Pál is, ki Várdai Katát vette nőül. Ez utóbbiknak második férje Nyári Pál váradi kapitány volt, ki városunkat Lugasi Jánossal ennek bereg-megyei birtokáért elcserélte 1608. Nem lelt bele egy fél évszázad, mire az utolsó Telegdy is lehunyta szemeit. — Tenturics István, Krecsics György és Szalatnai György Nagy Balázsnak, a palkonyai őrség főkapitányának halálával ennek Csanád, Szolnok és Békés megyei nagyszámú birtokait (23 falu és puszta), köztük Dúl, Komlós, Kopáncs, Tempes. Lele stb. nádori adományképen kapták 1657. ápril, 11-én.151 Nem bizonyos, hogy itt a mi Rétkopáncsunkat kell-e érteni. Az adományozás azonban tévedésen alapult s a nádor nemsokára vissza is vonla. Tenturics és társai a torontálmegyei Egrest kapták 1663. — Tercsi (Szalma-terchi), nógrádmegyei nemes család, melyből elsőnek Mihályt ismerjük, kit, mint e vidéki királyi embert, emlitenek az irások. Ennek fia volt László, kinek Mátyás király Teleki Varjas János utján a maga édes anyja, özv. Hunyadiné, ősi birlokát, Monyorósfecskést s ennek tartozékait, Csorvás-egyháza, Sóstóegyháza, Gellérlegyháza és Apácakutas, vagy Apácaegyháza, pusztákat is felerészben adományozta, többi részét Bizerey Jánosnak és A. Tatár Jánosnak s Jakabnak ajándékozván 1466., mely javakba ezeket a csanádi káptalan hamarosan be is igtalta, habár akadályokkal, a mint ezt fentebb (II. 171—2.) láttuk. Valószínű, hogy ezek családjához tartozott Mihály, ki mint a nógrádi Busa vár kapitánya, azt a töröknek feladni kényszerült 1552.. valamint Zsuzsa is, ki először Széky Péternek, majd Básti Jánosnak volt felesége s a ki a derekegyházi és mártélyi javakat a Széky örökösöknek engedte át 1662., Kéktó és Rárós élésétől pedig Vásárhely lakosságát tilalmazta 1664., majd ugyan ezeknek a kopáncsi rélen legelő sertéseit elhajtatta 1668, a mint ezeket tárgyalásunk folyamán már tüzetesen láttuk — Toldi (Nagyfalusi) Miklós, idősb, Monyorósfecskés egy részét birta, melytői azonban hűtlenség okán Miksa cseh király megfosztotta s azt egyéb javakkal együtt Nagy Imrének és társainak adományozta 1557.152
Török család, hazaszerte igen sok volt, melynek nagyobb része területünkkel semmi viszonyban sem állolt. Földesuraink közt két Török Bálintot ismerünk, egymáshoz merőben idegeneket, a) Az egyik a borscdmegyei Szendrőn birt és lakott, ottani kapitány, később tornai alispán. Első neje Semsey Sára. Ez II. Ferdinánd királytól negyed magával (Kovács János, Széli Mihály és Zólyomi Gy.) 13 csanádmegyei falut és pusztát kapott, melyek közt volt Fecskés, Csárpa, Tótkutas és Pöröskulas is, a mennyiben azokra az egyház, vagy-valamely vár igényt nem tartana. A beigtatástSzendrőn esztendő multán egy egri kanonok hajtotta végre, mely ulán csakhamar a keresszegi Kisek, az erdélvi fejedelem adományosai, nevében óvást tettek a helyek elidegenítése ellen,153 Hasonlóképen jártak el a többi királyi adományosok, Csanádi, Turóczi és Jakucs is, ugyancsak az egri káptalan előtt. Törökék, a fegyveres csapattal rendelkező vártisztek, azonban érvényesíteni tudtak jogaikat s birtokaik ulán szedték a földbért azok használóitól, ezek közt a vásárhelyiektől is, nem mulasztván el Borsodmegye törvényszéke előtt mindannyiszor az óvástételt, mikor ennek megadásával elődeink és a többi szomszédok késlekedtek (igy 1652., 3., 6., 7.), úgyhogy volt rá eset, hogy velők szemben földesurunk, Bercsényi Miklós, maga is kártérítést vállalt vásárhelyi jobbágyainak jogtalan legeltetéséért. A csanádi püspök, Pálffy Tamás, szintén későn értesült javai eladományozása felől, de akkor 1654. tiltakozott a bitorlók ellen, melynek mindjárt meglett az a haszna, hogy Pereskutas és Csárpa után a püspök megkapta a földbért, kinek egyébként a kormány csak később 1660—1682. szolgáltatott igazságot, mikor ismételten elrendelte, hogy a váci püspököt Pereskutas és Mágocs birtokában meg kell oltalmazni s Pereskutast és Csárpát vissza kell adni annak, ámbár Csáky Ferenc felsőmagyarországi fővezér Törökéknek Csárpa és Szentelornya birtokában való háborgatásától csak nemrég még mindenkit szorosan eltiltott.
Török maga, mikor végrendeletét tette, (Rozsnyó, 1677.) azt vallotta, hogy Csanádban már csak 6 faluja van, de mióta a háború tart, Lele kivételével, ezek nem adóznak többé neki.154 Ennél többet az örökösök sem találtak az alföldi javakból, mikor néhány hó múlva apjok birtokain Rozsnyón megosztoztak. Szerencsére Abauj, Gömör, Hont, Torna, Zemplén stb. megyékben még feles számú földesúri javak maradtak rájok, a lelei adójövedelemről pedig ugy végeztek, hogy azt az egyetlen fiu, Ferenc, vegye kezéhez s részesítse belőlök leánytestvéreit is, kik ekkor már valamennyien férjnél voltak.155 Az elhalt ivadékai magasabb kormányhivatalra jutván, 1774-ben grófságra emeltettek. Közülök való Zsófin, Kazinczy Ferenc, a nagynevű író, felesége is. A család az enyingi Törökökkel aligha állolt rokonságban, miután ezek nagyszámú javait,157 a kincstár örökölte, b) A XVII. századbeli másik Török Bálintunk jobbágy családból származott s 1669-ben nyerte nemesi levelét, melyet Borsod és Csongrád vármegyék gyűlésén még azon évben kihirdettek. Ennek alapján a XVII. század folyamán Nyitra-megyéből is kapott nemesi bizonyítványt.158 Bálint azonban már előbb Vásárhelyre került s itt lakó nemes társaival (Szilágyi és Szabó D.)" Balajthi F. márlélyi részét 100 tallérért zálogba vette 1669.159 Nehány év múlva 1672-5, 1681. ugyanezt teszi a Bástiak csomorkányi, fecskési és orosházi részbirtokaival is. Testvérei, István és János, vele együtt kapták nemességöket. A városnak nemsokára bekövetkezett feldulásakor Pált »a kapitány háznál a tatár ölte meg«.
Az újra telepítés ulán csakhamar Ferenc a város bírája lett s 1701-ben testvérével, Istvánnal együtt (rajtok kívül más nemest nem is talált az akkori összeírás a városban) még birla Mártélyt Balajthilól bérelve160 s a város is tőlök vette zálogba annak 1/3-adát, de ulódjokat, Mihályt, Károlyi Sándor a megye utján már eltiltatta attól.161 Általában az uj földesúr semmi szín alatt sem türle meg maga mellett a régi birtokosokat s kizárólagos birtokába vette a halárt. Talán ez volt az oka, hogy a Törökök egyidőre Szegedre mentek lakni,162 honnét azonban csakkamar visszakerültek s itthon a jobbágyokkal házasságok utján összeelegyedve, igen elszaporodtak. István ref. egyházi gondnok 1827, nemesek hadnagya 1840—6., 4 1/2 telkes gazda, ki az uraságtól ingyen házhelyet kért. Bálint 1818 — 1881 szolgabíró, majd alispán, országgyűlési képviselő és ref. egyházi fő-gondnok, nevezetes szerepet vitt a város legújabb történetében. Fia, Bálint mint kir. jbiró él Békésen 163 — Turóczy István királyi udvari liszt volt, midőn III. Ferdinánd király 1642. nov. 7-én neki, úgyszintén Csanádi János és Jakus Jánosnak Csomorkány, Tés és Fecskés egymás szomszédságában eső pusztákat s Ormósegyházát (helyesen Orosháza) hű szolgálataikért adományozta,164 melyek birtokába őket egy év múlva Horti György Cirják egri kanonok Szendrő-várában —Kis András lévén a királyi ember — beigtatta.165 Testvére volt az a Ferenc, kiről Nagy Iván emlékezik.166 Fecskést és Orosházát azonban a király négy év mulva, mint már láttuk, Kovács Jánosnak és társainak ajándékozta, kiket az egri káptalan ugyan csak Szendrőben hamarosan, de nagy ünnepélyességgel, szintén beigtatolt.167 A korábbi adományosok a másik év decemberében a káptalan előtt óvást tellek ugyan az uj birtokosok ellen,168 de Csanádi a kérdéses területeknek holtáig birtokában maradt. A Turóczy család már a XV. században tekintélynek örvendett, Benedek, kinek Pestmegyében is volt birtoka,169 Garai nádorral működött közre Hunyady Mátyás trónra emelésén,170 később pedig pénzt kölcsönzött neki,171 István 1649-ben Esztergomban végrendelkezik,172 de még ezentúl is éleiben volt, mert nevezett testvérével együtt az ungmegyei larnóci rész-birtokba beigtatták.173 — Tyúk Tamás mesterrel először 1325-ben,174 majd 1330—6-ban, mint királyi ügyésszel, találkozunk.175 Származásáról, családtagjairól és birtokairól fentebb (II. 116—7.128-9,419.) már tüzetesen szólottunk. Ezek közt 1330-tól fogva a pestmegyei Gyál és a halárunkbeli Szentkirály legnevezetesebbek. Unokája volt Banga, Tornos-teleki Jakabné, kivel anyai testvére, István, minden jószágai megfelezte.176 Talán hozzájuk tartozott Tyukns (vagy Tyngus) Miklós is, ki a maga szőllősi részbirtokát Becsei Tötösnek három márkáéit elzálogosította 1333 majd el is adta 1346, melybe, úgyszintén Veresegyházába, ezt a csanádi káptalan a másik évben beigtatta.177 — Újvárosi (Földvári) János birta az egész Földvárt és Fecskés egy részét, melyekről azonban hűtlenség cimén I. Ferdinánd király megfosztotta s azokat Kozárdy Ferencnek és Berini Mihálynak adományozta 1558. ápr. 25.178
Zalavári apátság. Mint fentebb (II. 137. 393-5.) láttuk, még I. István király alapította Zalaváron a bencés-rend apátságát, ellátva azt több rendbeli birtokokkal, ezek közt Mártélylyal is. Ezt az apátság századokon át birta, habár, mint említettük, (II. 122), olykor a világiak, főleg a Szeri Pósák, meg akarták attól fosztani. Hunyady János vásárhelyi visszaigtatásánál Pál zalavári apát mártélyi bírája, Bertalan, is szerepelt.179 A falu bírásától csak a XVI. században estek el, mikor arra a hatalmas Nádasdy Tamás nádor tette rá kezét.180 — Zay (gr. Chemeri) egyike honfoglaláskori törzsökös, családainknak. Birtokai eleintén Valkó, majd Pest, azután Tolna, Heves, Nógrád, Csongrád, Külsőszolnok stb. megyékben lei ültek el, t. i. azon jószágokban, melyek azelőtt a Pestyéniekéi voltak. Ezek közé Vásárhely, Bárós, Kopáncs, Derekegyház, Szentes, Csongrád is tartoztak, melyeket mint társbirtokos, Ferenc 1505—1570. kapott politikai és hadi érdemeiért, ki azelőtt feleségével, Gara Borbálával, ennek, mint családja végső tagjának, nagy uradalmát is örökölte. Ferdinánd királynak különösen hű és vitéz embere volt Harcolt Szászországban is s ez alkalommal része volt Frigyes-János választó fejedelem elfogásában 1546.,181 a király pedig egymásután bizta rá az egri 1546..182 szolnoki 1550.,183 szatmári 1562.184 és kassai kapitányságot, mely illóbbikkal Felsőmagyarország parancsnoksága is egybe volt kötve 1553—63.,185 közben a naszádosok kapitányává is kinevezték 1560.186 s Konstantinápolyban is járt Verancsicscsal együtt követségben 1555—61.187 Egyébként buzgó híve az evangélikus vallásnak. Verancsics püspök akkép jellemzi, hogy »csudálatos mértékben meg volt benne a királyi felség iránti hűség, a haza és tiszttársa iránti jó érzés«.188 Báróságot nyert 1560-ban Neje, nagyszámú gyermekei és egyéb ivadékai utján az ország legelső családaival lépett rokonságba, minők a Kubinyi, Apponyi, Balassa, Csáki, Mérei, Török, Semberi, Révai, Kollonics, Nyári, Petróczi, Vay, Perényi stb. családok. Péter cs. k. kamarás, vásárhelyi, rárósi, kopáncsi, derekegyházi, szentesi s általában a Pestyéni-féle birtokai jogairól, Albert szász herceg és nádor közbenjárására perbeli egyezség utján 1770-ben mondott le családja s rokonsága nevében a Károlyiak, Harruckernek és Almásiak javára 60 ezer frt.-ért.189 A grófságot Imre 1761—1831. cs. k. alezredes nyerte 1830-ban, Károly 1797—1871. különösen gazdag hazafias és egyházi érdemekben, a dunáninneni kerület táblabírája, az orsz. ev. egyház felügyelője.
Zeleméri (Kamarás) család, a Gul-Keled nemzetség egyik ága. Ősétől, Zelemértől, a H.-Böszörmény és Debrecen közti helység (ma pusztai vasúti állomás), vette nevét. Az ezzel szomszédos Parlag falu pedig a Zelemériekkel rokon Parlagi családé volt. A Zelemériek többi birtokai Szabolcs, Szatmár, Baranya és Csongrád megyékben feküdtek (ilt Puszta-Szeren),190 de valószínűen Aradban is, mert László, a Péter fia, itteni alispán volt 1390.191 Ennek fia volt Mihály, kit Mátyás király a leleszi konvent által megintetett, hogy a baranyai és csongrádi jószágokból, — utóbbiak közt voltak, Illés, Máma, Bökény, Tőke, Dóc, Szer, Pétermonoslora, Anya, Szeg, Körtvélyes, Sood, adja ki a törvényes örökrészt testvérének, Márthának Parlaghi Antalnénak, a mire azonban Mihály nem volt hajlandó 1488.192 János nak, az egri hős Dobó István testvére, Anna, volt első felesége,193 azután pedig bizonyos Katalin, kit özvegységre jutván, sógora Parlagi László, zeleméri részbirtokáért csongrádmegyei uradalmakkal (Bökény, Illés, Máma, Körtvélyes és Solth) elégített ki 1547.194 János fia. Miklós és László, mindketten szerepet vittek hazánk történetében ; Miklós t. i. a szatmármegyei Erdőd várának volt egyik kapitánya 1565., László pedig az egri vár javainak kezelője 1558—61., ki azonban számadásával nagyon késedelmes volt,195 miért ellene a zengi püspök feljelentéssel élt. Neje volt Jaksics Szkolásztika, ki Szolnokoi birta ősi jogon. 1568-ban már mint özvegyet enilitik Dőci Gergellyel együtt, kivel együtt kapta Cso-morkányt, Sámsont, P.-Kutast s még ezeken kivül sok csanádinegyei birtokot is. Keresete volt Szentiványi Magas Pálon, melyet az 1568 diki kölcsönös egyezséggel szüntettek meg.196
Gyulavár eleste után vele, mint az esztergomi érsekség jogigazgalójával, találkozunk utoljára 1573., miből az tűnik ki, hogy már ekkor katholikus volt. Nyitra-megyében is szerzett birtokot, mert itt temették el, t. i. Sárfőn, hol fia, István, is lakott. Utolsó a családból, a kit ismerünk, Borbála, a Lorántfi Mihály első neje, kiknek leányuk, Zsuzsanna, Bákóci Gy. erdélyi fejedelemhez ment férjhez. Végrendelete 1611-ben kelt.197 Ezután a család kihalt. — Zokoly 1. Szokoli — Zólyomi (Albisi) család. A XIV. és XV. századokban ilyen nevű nemeseknek Közép-Szolnok, Szabolcs, Szatmár, Ung, Zemplén, de főleg Biharmegyében voltak birtokai, a mint hogy az itteni Albis-ről vették előnevökét is. Dávid 1400-ban zólyomi főispán volt. Miklós szerencsétlen sorsáról ismeretes, kit t. i." testvéreivel együtt Dózsa György elevenen égettetett meg 1514.198 Vidékünkön tekintélyes birtokra legelsőben Klára, Makó Miklós neje, tett szert, a ki másodszor Varkocs Tamáshoz ment nőül s mint kiskorú fia gyámja, az itteni makai uradalomra tarthatott jogot. Nemzetsége férfi tagjai egyébként Székelyhidon laktak, mely ez időtájt Erdélyhez tartozott. Dávid épen Bethlen István kormányzó leányát, a Gábor fejedelem unokahugát, Katát, vette nőül s ez utón is a legmagasabb polcra emelkedett, a mennyiben főispán s az erdélyi hadak vezére lett, mignem fejedelme ellen pártot ütvén elfogatolt s halálra Ítéltetett, de I. Ráfcóczy Gy.-lől kegyelmet kapott 1633.199 Oldalági rokonát, Györgyöt, már a magyar király zászlója alatt találjuk, mint a szendrei őrség egyik lisztjét. Ily minőségben szerzett érdemeiért III. Ferdinánd király neki és társainak (Török B., Széli M., Kovács Ján.) adományozta Fecskés, Csárpa, Tótkulas, Pereskutas, Lele, Orosháza, Szentelornya s több csanádmegyei helyeket 1646. dec. 5., a mint ezt fentebb előadtuk, melyekre nézve a beigtatást Szendrőn az egri káptalan végre is hajtotta 1647. dec. 2. Zólyomiék ezután Csomorkányt is elfoglallak, mi ellen azonban ép ugy, mint a fentebbi helyek birása ellen, nem mulasztották el az óvástéle!I, azok. kiknek e helyek egy részét Rákóczy Gy. fejedelem ép' ez időlájon szintén elajándékozlak Nem sokkal ezután a Zólyomi család minden ága kihalt.
Jakab fia Péter balidai nemes 1450. — Jaksicsok vagyis Jaksa fiai, a Brankovics szerb deszpota rokonai, mint a Mátyás király állal betelepített rácok főnökei jöttek hazánkba. A harcmezőn derék szolgálatokat tévén a királynak és uj hazájuknak — különösen Csanád megyében roppant kiterjedésű uradalmakat, ezek közt Derekegyházat, Csomorkányt, Sámsont, Tólkutast, kapták, továbbá mintegy 40 helységet, melyek központja Nagy-Lak volt 1461. Minthogy ezek jórészben pusztán állottak, fajrokonaik telepilését tovább folytatiák, egyszersmind azonban erőszakos természetükhöz hiven rajta voltak, hogy birtokaik halárát még kiebb tolják. Erre nézve jellemző példákat fentebb (II. 172. 289. 309.) is láttunk. Leginkább Demeter és István, illetve jobbágyaik, szerepelnek ezekben. Ők voltak, kik a Varjasi János bagdi, fecskési. földvári és teleki birtokaira is rálelték a célt, mi ellen Varjasi a leleszi konvent elölt tiltakozóit.201 A legtöbb erőszak, de hősi tett is, Demeler, Kinizsi bajtársa, nevéhez fűződik, ki ezzel együtt a lengyelországi betörésben 1474—5., a kenyérmezei ütközetben s Galambóc váránál vitézkedett,202 végezetre pedig mint Mátyás követe II. Bajazid szultánhoz, Szendrő alatt öletett meg 1486.203 Leánya Brankovics szerb deszpota neje.204 Márk, az István fia, János királynak volt hive, kit haddal is segilett, határunkból bii la Csomorkányt, Sámsont, Kutast, melyek előbb nagybátyjának, Péternek, javai voltak,205 erőszakoskodásairól szintén több irás szól 1521. és 1523.206
A hatalmaskodások egy része azonban kölcsönbe esett, s effélékre Márk még a csanádi káptalan részéről is kapott példát. Halálát közeledni érezvén, mint fentebb láttuk (III. 17—24.), birtokait — fia nem létében — nejére, Polykszenára és leányaira hagyta, melyektől azonban őket János király megfosztotta s a jószágokat az oldalági örökösnek, Demeternek, adományozta 1539., mikor is az özvegy és leányai N.-Lakot elhagyni kényszerültek. Idők multán azonban a leányok érvényesíteni tudták jogaikat annak következtében, hogy férjeik a Habsburgok hívei lettek. Így Mária Ártándiné Csomorkányt is megtarthatta 1556. Erzsébet Dóczi Miklósné, Miksa királytól Férgedet, Sámsont, Tótkutast kapta 1564., másik évben pedig a nővérek békésen megegyeztek Csomorkányon és N.-Lakon, melyeket Erzsébet és Szkolásztika Zelemériné maguk közt megfeleztek. A családtagok közt korábbon husziták, majd a reformáció hivei is voltak. Ilyen Péter, kinek birtokán, Tornyán, a vidéki ref.lelkészek két izben is tartottak zsinatot 1549. és 50. s kinek özvegye, Anna, mint a reformáció elsőrangú támasza ismeretes. János a lipcsei egyetemen tanult 1539.,207 de korán meghalt, mert birtokait György barát pár év múlva már fölkérte 1543.208 Nemsokára a családnak, mely időközben teljesen magyarrá lett s előkelő nemzetségekkel lépett rokonságba, fiága teljesen kihalt. Terjedelmes birtokai voltak még Arad, Zaránd, Heves és Valkó megyékben is. Azt a Demetert, ki Mihne oláh vajdát Nagyszebenben megölte 1510. s ki ezért életével lakolt,209 a történetírók tévesen sorolják e család tagjai közé.
Ezek származási rendje a következő 4 János Diák Dani, zálogba birta Mártély egyharmadát 1701. (Az akkori kincstári tisztség összeírása.) — Jenei család. Cserepes Ábrahám a maga Arad, Temes és Csongrád megyei földbirtokait (18 falu és puszta), utóbbiak közt Batidát, a maga testvéreinek, Annának és Zsuzsánnának, nemkülönben Jenei Diák Dánielnek adja1 1635. — Várday (Kisvárdai, néha Váradi) a Guth-Keled nemzetségből eredt tekintélyes család, mely a hazának több főispánt, püspököt és érseket is adott. Nevezetesebbek, Péter kalocsai 1641. és Pál 1543. esztergomi érsekek. Történetünkben a család utolsó tagja, Katalin, szerepel, kinek atyja, Miklós, Losonczy Dórát, földesurunk, Losonczy Antal, leányát vette nőül. Ez elsőben Telegdi Pálhoz, majd Nyáry Pál" váradi kapitányhoz (1. e.) ment férjhez, ki alföldi táborozásai alkalmával (1599. Sarkadot foglalja el a töröktől)212 lehetett figyelmessé a nejét anyai részről megillető Vásárhelyre, mint a mely a török birtokában levő Füldeákhoz ugyan közel, de mégis őrizetlenül állott, miért is azt könnyen birtokába vehette Nyáry halálával Katalin asszony Király-Helmecre vonult félre s minthogy a várost nagy távolsága miatt kellően nem használhatta, elcserélte azt Lugasy János lippai kapitánnyal, ennek nagymadai, ugornyai és rohodi birtokaiért három ezer forint ráfizetéssel, mivelhogy a Lu-gassy-féle birtokok az időben sokkal értékesebbek voltak, a városnak pedig ő csak egy részéhez tarthatott jogot.
A csereszerződésbe mindkét férjével való leányai is beleegyezlek. Katalin 1630-ban végezte életét. — Varjas család (Varjasi, nemesi előneve Gyarmati, majd Teleki), Temes-megyéből származott Csanádba, hol, miután Teleket megszerezte, ez utóbbiról nevezte magát 1449. Történetünkben két János vitt szerepet. Egyik, mint az özvegy Hunyadiné Szilágyi Erzsébet szenlandrási (Békés m.) jószágkormányzója, Földvár, Kutas, Sámson, Fecskés, Csomorkány elidegenítésétől s elfoglalásától intette Mátyás királyt s illet. Albert csanádi püspököt és Lábatlan Jánost 1463.,213 majd ugyan azon évben Cira Benedekkel együtt megkapta Csomorkányt s még más két falut a királytól :214 pár év múlva pedig ugyan ettől többedmagával Monyorósfecskést s a hozzátartozó Sóstóegyháza, Csorvásegyháza, Gellérdegyháza, Apácakuta pusztákat 1466.215 Később Földvárt, Szilasegyházát, Veresegyházát és Csanádmegyének még több helységét is sajátjává tette, mikor egyszersmint úrnőjének debreceni s munkácsi ispánságát is vitte, mely utóbbi vár kapitányává a nagy király nevezte ki. Általában úrnőjétől sok rendbeli felhatalmazást és utasítást vett, mi arra mutat, hogy annak teljes bizalmát birta 1469—1481.216 Unokája volt ennek a másik János, ki Szeged ostromában, majd a János-Zsigmond javára tervezett békésmegyei összeesküvésben vett részt.217 Egyébként Földvár és Monyorósfecskés ura 1552—5. s váradi kapitány. Felesége, orosházi Komlósi Anna. Boldizsárt, János fiát, mint M.-Fecskés 1552, és Varjas-Földvár birtokosát vették fel az adóösszeirásokba 1561. György és özvegye szintén e puszta történetében fordulnak elő a század elején, mint a maga helyén (II 342.) tüzetesen előadtuk.
Varkocs Tamás a hazai történelem ismert alakja, a XVI. század közepen egri, majd váradi kapitány és biharmegyei főispán. Feleségül Makó Miklós özvegyét vévén Férgedet elfoglalta, egyszersmint Makónak és Tárnoknak is ura lett,218 melyektől azonban, midőn János Zsigmondhoz állott át, Ferdinánd megfosztotta 1559.: de később János Zsigmond azokat s az elhalt Makó László minden vagyonát (Csanád-megyében 12—14 helység) neki visszaajándékozla 1563. — Varjuhegyi, 1. Kromperg. — Vasvári János, Gorzsán volt egy kapuja 1561-ben. — Vajda Pál, 1552. után birt valamelyes részt Földváron. — Vecsési 1. Sarutha. — Vicmándy (Butkai) család. Ez is a Guth-Keled nemzetségből eredt, rokon a Rás-kai,Málcai, Loránt,stb. családokkal,219 melyekkel közös birtoklásban is állott. A család jószágai (jobbára részbirtokok) Zemplén (kilenc helység), Ung (12 helység), Tolna, Bács, Somogy, Arad, Temes, Krassó, Szörény, Csanád, Csongrád, K,-Szolnok, Heves, Nógrád megyékben feküdtek, melyek nagyobb részét azonban időközben elveszítette. A család alapilója István butkai bán volt a XIII. sz.-ban. Nevezetesebb tagok : Tamás, mint kővári kapitány esett el a török háborúban 1561. fiát, Mátyást, a háború veszteségeiért Ferdinánd király mielőbb bőségesen kárpótolta, a mennyiben egyebek közt a Pestyéni-féle uradalmakat s ezek közt Vásárhelyt, Ráróst, Kopáncsot neki adományozta — Zayt és Lisztit is társul adván a birtokokban.220 Másik évben a király a gyulai vár számadásai vizsgálatával bizta meg, de majd ő ellene is vizsgálatokat tartottak, mint a ki Izabella királynőhöz pártolt 1561.223 s gyámoltja, Homonnai Druget Fer. javaiból valamit elidegenített volna 1561.,221 Mágocsi pedig őt és társait Vásárhelytől egyenesen eltiltotta 1567. Annyi bizonyos, hogy mind neki, mind pedig utódának, Kristófnak, azelőtt és azután igen sokat kellett törvénykeznie erőszakosságok, foglalások, stef. miatt, egyebek közt 1571—5-ben is.222
Ez utóbbik, kinek neje Széky Péter leánya Margit volt, nem is bírhatta már Mátyásnak minden javait, melyek egy részét a Perbes testvéreknek 1612.,223 majd a Nagymihályi Vinnai Ödön fiainak zálogosították el,224 más részét, mint Vásárhelyt s Körtvélyest is, ipának, Széky Péternek adta el 1658.225 Kristóf egyébként Zemplénmegye országgyűlési követe volt 1617.226 ki a maga szentkirályi, földvári és rárósi javainak gondviselőjévé korábban Kőrös Lukácsot telte. Martonosi uradalma jogára nézve az 1638. országgyűlés (I. decr. 62. cikk.) vizsgálatot rendelt el. Általában a Vicmándyak alföldi javaiknak a későbbi adományozások miatt alig vehették valami hasznát: csupán Körtvélyesről tudjuk, hogy ott Kristóf fiai, Pál és László, később is udvarházat tartottak. Itt készítették osztálylevelöket is, melyben rendelkeztek, hogy Körtvélyest édes anyjuk, Bors Erzsébet, bírja 1714. dec. 20.227 Mindazáltal féltékenyen őrizték jogaikat, sőt a Zayaktól és Liszti-ektől roppant összegeken is megvásárolták azokat, úgyhogy ennek alapján József a családtagok megbízásából a későbbi birtokosok, a Károlyi és Almási grófok, ellen peres keresetet indíthatott ama javak egy része iránt, kikkel azonban a miatt, mert ezek állítólag a kir. tábla összes biráit conventioval látták volna el, nem boldogult s ezért jobbnak látta a Károlyi családdal Vásárhelyre nézve-rokonai nagy elégedetlenségére 14000 forintban megegyezni., 1770. 1792. 1800. József unokája, a köztiszteletben élő Ödön, zemplénmegyei főjegyző. — Vince Imre, nemes, rélkopáncsi és kéktórárósi birtokos, földeit vásárhelyi két telekért a Dóciakkal elcseréli 1481. — Vizkeleti Jakab, pozsonyinegyei nemes, kir. kancelláriai jegyző, a XVI sz. közepe táján lestvérével, Györgygyei együtt Kecskemét felét kapta a királytól 1557.,228 majd harmad magával Csomorkányt is 1558., de csak rövid időre, mert mikor Dóci Miklósné visszatért Ferdinánd hűségére, ez utóbbi adományozás érvényét vesztette: Jakabot azonban nemsokára Oroszlámossal, Szenllőrinccel, Tótival és Sz.-Miklóssal (részbirtokok) kárpótolták 1559—64.,229 de birt az ország több felvidéki megyéjében is,230 különösen Barsban 1577.234 A család kiválóbb tagja volt a báróságot nyert Tamás, 1609-ben kamarai elnök. — Vitéz család. 1. Kamorjai.
Jegyzetek:
|
|