Bevezető

Kiszeli Lajos Lébény könyve című terjedelmes munkája a figyelmünket lekötő, élvezetes olvasmány. Egy életen át gyűjtötte össze mindazt, amit szeretett falujáról talált olvasmányaiban. Persze az anyag összehordása nem csak a szándékkal vagy véletlenül kezébe került olvasmányokból történt, hanem tudatos gyűjtés révén is, hiszen az ember különösebb cél nélkül nem ül be a levéltárba, múzeumba és könyvtárba, hogy több ezer oldalnyi ügyiratot, kéziratokat és újságokat lapozzon át. Minden érdekessége és változatossága mellett maga a keresgélés, olvasgatás is fárasztó, hát még ezek betűhív lemásolása/másoltatása, számítógépre vitele és a rengeteg évszám, név, korabeli helyesírással írt mondatok ellenőrzése. Embert próbáló feladat.

A szerző mégis vállalkozott rá, és becsületére legyen mondva, nem sajnálta a fáradságot. Mint a méhek, kaptárba hordott minden méznek valót: az időszámításunk előtti V. évezredtől 2006 végéig hétezer év eseményeit és adatait Lébényről és környékéről. Bármennyire szigorúan válogatott is, néha ki kellett tekintenie a falu környékére, Moson megyébe, sőt az országos történésekre is, hogy az összefüggések láthatóvá váljanak. Nem volt számára elhanyagolható adat a nagy nemzeti összefoglalásokban, adattárakban, statisztikákban, összeírásokban, helyismereti tanulmányokban, levéltári anyagokban és újságokban.

Pontosan nem is tudom megmondani, hogy mi Kiszeli Lajos könyvének a műfaja, mert egyszerre helytörténeti adatbázis, kronológia, falutörténet, krónika és szöveggyűjtemény. Találunk benne ásatási eredményt; történeti és hadi eseményeket; természeti csapásokról szóló beszámolót; birtok- és adóösszeírást; egyházlátogatási jegyzőkönyveket; szabadságharcok, zendülések és világháborúk áldozatainak névsorait; iskolai tanrendeket; a település fejlődésére, gyarapodására vonatkozó adatokat és még ezernyi mást, többek között azt a szenzációt is, hogy 1931-ben Lébény fölött átrepült egy Zeppelin léghajó. A legfőbb rendező elv az időrend, néha utalásokat találunk korábbi vagy későbbi eseményekre. S bár a nagy történelmi sorsfordulók (1848/49, 1918/19, 1945, 1956, 1989/90) Lébényben is okoztak izgalmakat, változásokat, a könyv 90%-a - nagyon helyesen - a hétköznapi történelemről, az aktuális mindennapi életről szól. Szép példája ennek - sok más mellett - az óvári uradalomhoz tartozó helységek számára 1635-ben kiadott rendtartás érdemi teljességű közlése a falvak életének szabályozásáról. De örömünkre találkozunk e műben úrbéri szabályozással, céhszabályzatokkal, periratokból, végrendeletekből, jegyzőkönyvekből, hagyatéki leltárakból, összeírásokból stb. közölt részletekkel, amelyek amellett, hogy szövegükben őrzik a korabeli életmódot, hagyományokat, szokásokat, erkölcsi elveket és gazdasági szabályokat, egyúttal értékes nyelvemlékek is. Élvezettel olvastam a helyi Hudy István segédjegyző 1861-ből Lebenyről szóló versét, Boldini Rezső millenniumra írt lírai művét, Kreskay Antal plébános emlékbeszédét a meggyilkolt Erzsébet királynéról, a Lébényi Kaszinó Alapszabályát és Erdő Péter bíborosnak a falu büszkeségét jelentő templom 800 éves évfordulóján (2006. aug. 13.) az ünnepi szentmisén mondott beszédét. A munkát végül a település vezetőinek (bírák, jegyzők, plébánosok, iskolaigazgatók, polgármesterek stb.) névsorai zárják.

Kiszeli Lajos a forrásokban lévő 96 kiváló történeti művön kívül a mosonmagyaróvári levéltárban, múzeumban és könyvtárban, valamint a helyi irattárakban folytatott gyűjtést. Szöveg közben jelezte szóbeli adatközlőit és a periodikák címeit, egyéb esetekben a forrásmű sorszámára utalt. Bizonyos korabeli hivatali eljárásokhoz, szokásokhoz, eseményekhez magyarázatokat fűzött, kiegészítéseket írt, helyi személyekről, hírességekről életrajzokat közölt (pl: a templom védőszentjéről, Szent Jakabról, Jány Gusztávról, Studinka Lászlóról). Tanári precizitásra vall, ahogyan megmagyarázott idegen szavakat és szakkifejezéseket, mértékegységeket, az ezredek névadásának módját vagy Lébény nagyközséggé válásakor a nagyközségi jogállást, szervezetet és feladatokat. Jó krónikáshoz híven nem értékelt, nem minősített, hanem magyarázott. (Talán az egyetlen kivétel, amikor a községből elűzött Boldini Rezső jegyző ügyéről szólva ezt írta: „Méltatlanul bántak vele, nem ezt érdemelte. Sokat köszönhetett neki a falu." Ütköztette a forrásokat, s ha nem volt biztos az adatban, a megállapításban, akkor jelezte: „Bizonyosra vehető..."; „A történelmileg nem igazolható hagyomány szerint..."; „Feltételezések szerint..."; esetleg állást foglalt a források megbízhatóságát illetően. Külön kiemelendő Kiszeli Lajos szövegének pontossága, az évszámok és nevek megbízhatósága, a fogalmazás igényessége, tömörsége és az idézetek szöveghűsége. Történelmi fölkészültségét igazolja, ahogy tisztázta Lébény mezővárosi jogállásával kapcsolatban a helyes időpontot, gróf Pálffy Fidél kapcsán a nyilasok és a nemzetiszocialisták közti különbséget vagy Kálti krónikájának tévedését a német-római császár személyét illetően.

Éppen a források viszonylagos gazdagsága láttán azt kérdezhetnők, hogy ilyen sok Lébényről szóló összefoglalás, tanulmány, cikk után érdemes volt-e Kiszeli Lajosnak ennyit dolgoznia. A válaszom: határozott igen. Az eddigi forrásokhoz képest sok-sok újdonságot, értékes részletet, fontos adalékokat tett hozzá Lébény és környéke történetéhez, amelyeket a szórakozni vágyó, érdeklődő olvasótól az iskolásokig, a helytörténeti amatőr kutatótól a történészig mindenki haszonnal forgathat. Annyira olvasmányos és értékes ez a munka, hogy ettől kezdve a lokálpatrióták kötelességévé teszi a folytatást.

Tuba László