II. RÉSZ

Moson vármegye 1700-ban készült adóösszeírásának Lébényre (possessio Liben) vonatkozó része 4 egésztelkes, 57 féltelkes és 29 negyedtelkes jobbágy nevét sorolja fel.

Thomas Kinzl, Petrus Feies, Johannes Feies, Georgius Feies, Stephan Penzvato, Stephan Csönge, Gregor Fias, Michael Koronczay, Johan Szalay, Johannes Bognar, Georgius Német, Paulus Kocsis, Benedictus Nagy, Georgius Káldy, Johannes Káldy, Stephan Kovacs, Petrus Pere, Johannes Győry, Johannes Kovacs, Stephan Horvath, Martinus Buga, Georgius Buga, Benedictus Farkas, Stephan Samody, Peter Pinter, Georgius Török, Johannes Eget, Marcus Török, Martin Takacs, Michael Kaszás, Georg Kochis, Stephan Wass, Johan Horvath, Paulus Szabo, Paulus Premus, Martin Takacs, Michael Hass, Johannes Fias, Martinus Eget, Georgius Pénzvátó, Laurent Üsbek, Urbanus Nagy, Johannes Juhasz, Martinus Somody, Georgius Toth, Lucas Kampus, Stephan Csönge, Gregor Misicz, Martinus Eget, Paulus Jankovicz, Nicolaus Kovacs, Johannes Totth, Georgius Eget, Matthias Rusa, Lucas Horvath, Georgius Győry.

Johan Takacs, Johannes Lukacs, Baltazar Takacs, Martinus Benchik, Georgius Feies, Matthias Szabo, Jacobus Lágy, Blasius Szabo, Matthias Czizmadia, Johan Győry, Georgius Kranicz, Matthias Süch, Stephan Dobos, Stephan Kovacs, Johannes Kovacs, Johannes Szabo, Andreas Kampus, Gregor Kuszonay, Martinus Puspan, Paulus Ersy, Stephanus Szentes, Johannes Tőke, Michael Varga, Bartolomeus Takacs, Stephan Sűch, Johannes Németh, Stephan Szabo, Martinus Rákász, Mattheus Rákász.

Az összeírás tanúsága szerint az egésztelkes jobbágyok 26 hold szántót és 32 hold rétet, a féltelkesek 13 hold szántót és 16 hold rétet birtokoltak. A negyedtelek nagysága 5 hold szántó és 4 hold rét. Az egész és a féltelkesek között akadtak néhányan, akik a szántó és a rét mellett pár holdnyi szőlőt is műveltek. Az állatállomány nagysága - még az azonos telekhányaddal rendelkezőké is - eléggé eltérő. Szemléltetésképpen álljon itt néhány példa:

Egésztelkesek:

Michael Feies: 12 ökör, 8 tehén, 5 ló, (15 hold szőleje is van)

Michael Szalay: 11 ökör, 4 tehén, 3 ló, 5 borjú

Stephan Győry: 10 ökör, 7 tehén, 10 ló, 4 borjú, (12 hold szőlőt is művel)

Peter Svelz: 14 ökör, 5 tehén, 5 ló, (12 hold szőlőt is birtokol)

Féltelkesek:

Michael Koronczay: 6 ökör, 3 tehén, 3 ló

Petrus Pere: 6 ökör, 6 tehén, 6 ló, 4 borjú

Matheus Eget: 4 ökör, 5 tehén, 1 ló, (10 hold szőlőt is művel)

Georgius Pinzvátó: ökre nincs, 2 tehén, 1 ló, 2 borjú

Georgius Győry: 6 ökör, 3 tehén, 3 ló, 5 borjú

Negyedtelkesek:

Johan Takacs: 3 tehén, 3 borjú

Georgius Feies: 2 ökör, 1 borjú

Johannes Lukacs: 4 ökör, 4 borjú

Martinus Rakasz: 6 ökör, 8 tehén, 4 ló, 6 borjú, (5 hold szőleje is van)

Stephan Sűch: 4 ökör, 3 tehén, 3 borjú

Az 1713. évi összeírásban a már felsoroltak mellett új családnevek is felbukkannak:

Király, Pándorfy, Cserepes, Tukovics, Fülöp, Perusa, Tallósy, Katona, Bognár, Kys, Csorba, Kőrösy, Baglya, Czirák, Pénzes, Ladik, Csiszár, Fördős, Kövecses.

1701.

November 7-én megszökött börtönéből II. Rákóczi Ferenc, akit - mint országszerte mindenütt - Moson megyében is kerestek üldözői.

„Rákóczy Ferenc, ki a Németh Újheli Fogságból ugyan ezen Esztendei Sz. András hava 7ik ére következett éjtszakán elillant, felkerestetni, és a tapasztaltakról minden esetre jelentés tétetni rendeltetik" - intézkedett Moson vármegye gyűlése. (Mvm. kgy. i. 1701/23)

Minden bizonnyal annak híre is eljutott Lébénybe, hogy két évvel később „Rákóczy Ferenc megfogattatásáért 6000 rénes Ftok, meg ölettetéséért 10 000 Ftok ajánltatnak" a megyegyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint. (Mvm. kgy. i. 1703/140)

1704. január

Amikor Károlyi Sándor kuruc hadvezér lovasai már Bécs alatt portyáztak, I. Lipót 1704. január 2-án Széchényi Pál kalocsai érseket bízta meg azzal, hogy Károlyi és Bercsényi Miklós révén kapcsolatot keressen, s békéltető tárgyalásokat folytasson Rákóczival.

„E főpap találkozót kért, melyre Bercsényi, beleegyezésem után, a Bécstől tíz mérföldre fekvő lébényszentmiklósi várat jelölte meg Moson megyében, később pedig Ruszt városát" - írja II. Rákóczi Ferenc Emlékiratok című munkájában, majd így folytatja:

„Bercsényi gróf Ruszt városában meghallgatta a kalocsai érsek ajánlatait, és azt tanácsolta e főpapnak, hogy kérjen útleveleket, és keressen föl engem a békére vonatkozó ügyek megtárgyalására. Ezt meg is adtam neki, és Gyöngyös városát jelöltem ki az értekezlet helyéül."

Ilyen előzmények után került sor 1704 márciusában azokra a Rákóczi és Széchényi Pál közötti tárgyalásokra, melyek - miután nyilvánvalóvá vált, hogy a fejedelem csak abban az esetben hajlandó békét kötni, ha az udvar külföldi hatalmak kezességvállalása mellett biztosítékot nyújt arra, hogy a megállapodásokat be is fogja tartani - néhány nap után eredménytelenül félbeszakadtak.

(mérföld = koronként és országonként eltérő távolság-mértékegység. A régi magyar mérföld hossza 11 376 méter, a méterrendszer 1874-ben történt bevezetését követően pedig 8353,6 méter.)

1704. március

A Rákóczi-féle szabadságharc éveiben, 1704-1709 között Moson megye területe is hadszíntérré vált.

1704. január 22-én Lipót császár leváltotta Schlick altábornagyot, s a vérengző, kegyetlen ember hírében álló gróf Siegbert Heistert nevezte ki a Magyarországon állomásozó császári csapatok főparancsnokává, s mellé rendelte a kurucok ellen mozgósított rác (szerb) és horvát ezredeket is. Heister márciusban támadó hadműveleteket indított a Kismarton várában berendezkedett, s Bécs alatt portyázó Károlyi Sándor ellen.

Károlyi csapatai Heister seregei elől a Csallóközből visszavonulva Lébényen is áthaladtak. A kuruc vezér - mivel a Győr felé hátráló hadak az abdai hidat lerombolták - Szentmiklós alatt úsztatva kelt át a Rábcán, s jutott el Pápáig.

A kurucok által veszélyeztetett területek védelmére német-rác császári ezredeket vezényeltek Moson vármegyébe. Az egzekúció (a katonák elszállásolása és tartása), a széna-, zab-, kenyér- és hússzolgáltatás kötelezettsége mellett a falvak népe a néhol haramia módjára viselkedő katonák erőszakoskodásainak is ki volt szolgáltatva.

Heister császári generális katonái Lébényt és Szentmiklóst is megsarcolták. A vármegye megpróbált közbenjárni a két falu érdekében, s-a megyegyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint- a sérelmek orvoslását kérve „Lébeny és Szentmiklós Helységek nevében a Katonai folyvástani Zsarolások tekintetéből tett panaszos előadása Eö felségéhez és Haister Hadi Vezérhez... küldetik." (Mvm. kgy. i. 1704/8)

Arra is volt azonban példa, hogy a kurucok vetettek ki olyan magas sarcot, hogy a jobbágyok képtelenek voltak a követeléseknek eleget tenni.

Kaidacsy Péter lébényszentmiklósi uradalmi tiszttartó írta 1704. március 11-én kelt levelében Károlyi Sándorhoz:

„... Gayer uram Szent-Miklóstul és Öttevéntül feles adót kér, holott már itt a kit megöltek, 32 ember halt meg - ezek pedig soha adót az átkozott porción kívül nem adtak - miolta pedig a kuruczság által jütt, szüneti nincs a kurucnak. Azért kérem, hogy legyen engedelemmel Nagyságod ez iránt..." (75)

A kurucokat általában a szükség kényszerítette a sarcolásra ott is, ahol egyébként baráti fogadtatásra számíthattak volna. Van példa persze az ellenkezőjére is:

„...Pethő György kapitány Lébényben ruhára való posztót, karmazsin csizmákat, aranyos és ezüstös vitézi öveket, 4 pár rókamályprémet követelt magának" - tanúsítja a győri káptalan levéltárában fennmaradt dokumentum. (09)

1705.

A zűrzavaros időkben kiújultak a viták a lébényi apátság urai és a Zichy-uradalom között.

A jezsuiták kéréssel fordultak a vármegyéhez, mely szerint „a lébenyi Apátság birtokához tartozandó Rétekben, Földekben, Erdőkben vagy akar melly néven nevezendő Javakban teendő károsíttásoktól a Szomszéd Sz. Miklósi, Lébenyi és Mecséri helységek Jobbágyai le tiltassanak".

Tekintettel arra, hogy a birtokháborítással a Zichy-uradalom jobbágyait vádolták, nem meglepő, hogy „ezen tilalmazásnak ellentmond Poór István mint Amadé Magdolnának, Zichy Istvány özvedgyének Képviselője." (Mvm. kgy. i. 1705/17, 18)

1707.

Özvegy Zichy Magdolna panasszal fordult a vármegyéhez a „ győri Jésuiták által a Rábcza mentében fel állíttatni igyekezett malom ellen."

A malom létesítésének és üzemeltetésének joga, az úgynevezett malomjog - a belőle származó nem csekély jövedelmek miatt - földesúri kiváltság, s a jezsuiták malomépítési tervei sértették a Zichyek gazdasági érdekeit. Ez az oka annak, hogy a rábcai malmok létesítése, működtetése még évtizedekig vita és pereskedés tárgya a falu két nagybirtokosa között. (Mvm. kgy. i. 1707/77)

1707. április 26.

Szentmiklósi kastélybeli főhadiszállásáról bocsátotta ki a Dunántúl lakosságához intézett levelét Vak Bottyán tábornok, melyben a fejedelem iránti hűségükben megingott vármegyékkel szemben a legszigorúbb intézkedéseket helyezte kilátásba. (86)

1707. április 30.

Bezerédy Imre kuruc generális - aki a személye körül szövődött legendák szerint párviadalban 72 labanc tisztet ölt meg - a Rábcán átkelve Lébénynél meglepte és szétverte a császári haderő részét alkotó Dimitrovics-féle rác ezredet, melynek maradványai a vereség után Secula tábornok rác ezredének Moson és Óvár közötti táborába menekültek. Béri Balogh Ádám és Vak Bottyán megsemmisítő vereséget mértek Secula ezredére is, melynek maradéka a vereség után Moson városában keresett menedéket. A kurucok aztán - a Lébény alól ide érkező Bezerédyvel - megrohamozták, elfoglalták és rájuk gyújtották a várost.

1707. június

A császáriak egy Lébényszentmiklóstól a Fertőig terjedő sáncrendszer kiépítésébe kezdtek. Bottyán János, a szabadságharc legendás tábornoka, hogy a kuruc hadsereg szabad mozgásának lehetőségét biztosítsa, június 10-én Árpásnál átkelt a Rábán, majd a Lébényszentmiklósnál állomásozó németeket megadásra kényszerítette.

A sáncépítő labancok Óvár alá menekültek, Bottyán pedig - nem először már - a szentmiklósi Zichy kastélyban rendezte be főhadiszállását, amely a szabadságharc idején többször volt szálláshelye császáriaknak és kurucoknak egyaránt. (74)

1707. december

A Kemenesalján tartózkodó Bottyán János utasítást adott a császári kézen lévő lébényszentmiklósi kastély és Óvár elfoglalására.

A terv végrehajtásához Béri Balogh Ádám „szerszámos katonái" (utászai) a rendkívüli esőzések és áradások okozta nehézségek dacára Lébény alatt hidat vertek a Rábcán, s december 19-én a hídon átkelve meglepték és szétverték Draskovich tábornagy Mosonszolnokon állomásozó rác-horvát hadosztályát, utat nyitva ezzel a kurucoknak Moson megye területére. (74)

1707. december

Bercsényi Miklós kuruc generális kilenc, a labancokkal együttműködő árulót végeztetett ki az esemény emlékét nevében ma is őrző, a vasútállomás épületével szemben fekvő Akasztó-dombon. (86)

1707. december

1707 decemberében Baczkó Mihály szolgabíró és Baczkó Ferenc biztosították a megye falvaiban beszállásolt császári csapatok élelmezéséhez szükséges vágómarhákat, igényt tartottak azonban a marhák lenyúzott bőrére és faggyújára. A csapatok elvonulását követően Doborgazy Lőrinc helyettes szolgabíró kapta az alispántól azt a megbízatást, hogy járja végig az érintett megyebéli falvakat, gyűjtse össze, s szállítsa Óvárra a faggyút s a marhabőrt, s ha ez megtörtént, írásban tegyen jelentést feladatának végrehajtásáról. December 29-én a helyettes szolgabíró elkészítette jelentését a következők szerint:

„Recogoscalom per PSentes, hogy az minémü bizonyos szamú Marhakat Nemzetes Baczko Ferencz es Baczko Mihály uraimek ezen Tekéntetes Nemes Vármegye helett pro Contributione eö klmek az eö Fölsége Haday szamara attanak le vagni, azon le vagott marhaknak bőreit es Fagjuit magoknak reservalvan. Az mely bőröknek es Fagjúknak minden helyekben való be szedése iránt vivén Nemzetes Viceispány Uram eö klme Parantsolattyát, avigre tudniillik, hogy mind azokat Conscriballyam és bé hozassam ide Óvarra, és Assignallyam az eö Klmek kezekbe, a melyeknek Conscriptioia e szerént következik..."

A falvakat soroló hosszú lajstrom végén Szentmiklósról és Lébényről a következő olvasható:

„Szent Miklós percipialt Ovarul Vago Marhat Nro 13. Melyeknek egyikét az Németek erővel vittik, az Tizenketteinek az bürejben az Tolvajok el loptak, ug az Fagjuban (is), Ednihány Bürök és valamely Fagju még meg van.

Lében percipialt Ovarul Vago Marhat Nro 10, a melynek 8 bűreit az Németek el vittik, kettő bűr az Bironál maradot, az Fagju convertaltatot a Német Tisztek kölcségére.

1710.

1709-ben a déli határvidéken pestisjárvány ütötte fel a fejét, mely hamarosan az ország egész területén szedte áldozatait.

A Rákóczi-kor nagy csapását jelentő, s a szabadságharc sorsát végképp megpecsételő járvány forrása Törökország és Moldva volt, ahonnan már 1707-1708-ban behurcolták Erdélybe, előbb az osztrák kézen lévő Aradra majd Szegedre. A legelterjedtebb nézet szerint 1708 januárjában vándorcigányok egy csoportja hozta be a járványt Moldvából Brassó környékére, ahol a pestissel fertőzött karaván minden tagja meghalt, s gazdátlanná vált holmijaikat szanaszét vitték, akik tehették, széthurcolva ily módon a járványt.

A nyitott déli határ, a rácok ismétlődő betörései s a nehezen ellenőrizhető török kereskedelem a pestis terjedésésnek számtalan lehetőségét jelentette, s kizárta a hatékony védekezést. Lengyelországban is dühöngött az oda szintén kelet felől érkezett járvány, az észak-északkeleti határt azonban már 1705 novemberében-decemberében lezáratta a fejedelem, s itt sikerült útját állni a pestis terjedésének. Erdélyből s a Délvidékről azonban az ország belsejébe is átterjedt a ragály.

„... tavasszal a pestis kezdett jelentkezni a török határon, a nép között elterjedt hírek szerint egy csongrádi lány egy csomag kenderrel innen hurcolta be Csongrád városába, és így kezdődött nálunk a járvány" - írja emlékirataiban 1709 tavaszáról szólva II. Rákóczi Ferenc.

Hogy pontosan hány áldozatot követelt a pestis, arra nézve nem áll rendelkezésünkre hiteles adat. Nagy valószínűséggel helytállóak azok a becslések, melyek szerint az ország akkor 3-3,5 millióra tehető lakosságának 10 százaléka pusztult el a járvány következtében. (A pestis ütötte ki a kardot a 69 éves Vak Bottyán kezéből is 1709. szeptember 27-én.)

1710 őszén előbb a szomszédos Győr vármegyében, aztán Moson megyében is megjelent a „fekete halál", s a járvány hamarosan Lébényben is szedte áldozatait.

„Ragadványos nyavalya /: melly szomszéd Győr vármegyei Abda és Börcs nevű Helységekben már kiütött:/ további terjedésének meg gátlásául e' Vármegye részéről szigorú rendelések tétetnek (...) leg inkább az utazókra különös figyelem tartatni parancsoltatik". A vármegye útzárlatot rendelt el, s „a nyavalya terjedésének gátlásául az utazókra teendő vigyázat végett Winden és Sz. Miklós Helységekbe" biztosokat küldött, akik munkájukért 40 forint díjazásban részesültek. Feladatuk annak biztosítása volt, hogy „... e Megye határánál húzott vonalon által semmi némű szerek vagy Élelem czikkelyek, kivéve az Ökröket bé ne bocsáttassanak". (Mvm. kgy. i. 1710/171, 178, 371)

Intézkedett a vármegye a járványban elhaltak eltemetésének módjáról is. „Ragadványos nyavalyában megholtaknak testei messze az Helységektől és mellyen ásottassanak bé." (Mvm. kgy. i. 1710/179)

A biztosok mellé kirendelt karhatalom tisztjei minden eszközt felhasználtak feladatuk teljesítése érdekében, olyannyira, hogy a vármegye intézkedésre kényszerült a túlkapások miatt. „Szent Miklós helységnél felállított zár vonalnál ügyellet végett ki rendelt Schomnie nevű Hadnagy az általa elkövetett hatalmaskodásoktól tiltasson le" - határozott a megyegyűlés. Eltek a jutalmazás eszközével is. „Szent Miklós zár vonalainál teendő ügyelletre rendelt Hofstetter nevű ausztriai Comissariusnak ügyessége tekintetéből jutalom ígértetik." Lébénybe „Petrikovics István küldetik Comissariusképpen". (Mvm. kgy. i. 1711/79, 106)

A pestis még 1712-13-ban is fenyegette Nyugat-Magyarországot, olyannyira, hogy 1712 augusztusában a járvány terjedése miatt a Pozsonyban ülésező országgyűlést is félbe kellett szakítani. „Ragadványos nyavalyának tekintetéből az Ország gyűlésének folytatása hallasztatik." (Mvm. kgy. i. 1712/102, 444) A fertőzést Ausztria határán sem sikerült feltartóztatni, a „fekete halál" 1713-ban már Bécset is elérte.

Amig a körülmények ezt indokolták, Moson vármegye egészségügyi szervezete folyamatosan figyelemmel kísérte a megye járványügyi helyzetét, s ha szükségesnek látta, határozott intézkedéseket tett a fertőzés elszigetelésére, a ragály terjedésének megakadályozására.

Ezt tették 1712 decemberében is, amikor hírét vették, hogy Lébényben és Szentmiklóson olyan pestisgyanús megbetegedések és halálesetek fordultak elő, melyeket a falu vezetői eltitkoltak, nem jelentettek be a megye járványügyi bizottságának. A vármegye egy háromtagú bizottságot küldött ki a két községbe azzal a megbízatással, hogy a helyszínen tájékozódva derítsék ki az igazságot, s mielőbb tegyenek részletes jelentést a vizsgálat tapasztalatairól.

1712. december 29-én el is készült a „helység lakossai közt létező egesség állapottya eránt végbe vitt vizsgálatról szóló tiszti jelentés". (Mvm. kgy. i. 1712/454) A német nyelvű beszámoló szerint a bizottság december 26-án, karácsony másnapján folytatta le a vizsgálatot a két településen. Először a Lébényben kialakult helyzetről tájékozódtak. Tartva attól, hogy a pestisről szóló híresztelések megfelelnek a valóságnak, nem léptek be a községbe, a falu szélére érve megálltak. A bírót kihívatták, s felszólították, hogy eskü alatt és tiszta lelkiismerettel feleljen: tud-e valamit a faluban terjedő fertőző betegségről. A bíró válasza az volt, hogy falujában nincsen járvány.

Elmondta aztán, hogy volt itt egy asszony, aki egész nyáron betegeskedett, s tíz héttel ezelőtt meg is halt. Hamarosan rá meghalt az asszony férje is. Őt a szentmiklósi halottkém a pap jelenlétében megvizsgálta, s az oldalán látható kék elszíneződést nem a pestis, hanem a halál okaként megállapított apoplexia (szélütés) következményének tulajdonította. Három hét múlva a fiuk is meghalt, őt orvos nem vizsgálta, nem tudható hát, mi vitte el. A halálesetek óta a házban csak egy öregasszony lakik, semmi baja neki, friss és egészséges, csak ennivalója nincsen.

Beszámolt a bíró arról is, hogy nemrég meghalt a falu kocsmárosa is, a halottkém azonban semmi gyanúsat nem talált rajta. Apja halála óta - ennek három hete már - a kocsmáros fia is betegen fekszik, ami ételt, gyógyszert adnak neki, azt kihányja. A bíró zárlat alá helyezte a házat, melyben a betegen kívül annak felesége és két gyermeke lakik, ők egészségesek, csak az élelemnek vannak híján. A kocsmáros halála óta egyébként a faluban nem halt meg senki.

A lébényi bíró meghallgatása után a bizottság tagjai átmentek Szentmiklósra. Itt sem merészkedtek be a faluba, a bírót, az esküdteket és a többi elöljárót a falu szélén hallgatták meg. A helyzetről általában szólva ők sem tudtak mást előadni, csak amit már a lébényi bíró is elmondott.

A szentmiklósi haláleseteket illetően arról számoltak be, hogy három hete meghalt a helybeli birkás asszonylánya. A fiatalasszonyt Óvárról hazatérőben szolgájuk - aki hajlamos volt arra, hogy a pohár fenekére nézzen - részegségében a vízbe lökte, úgy, hogy kezében kisgyermekével felső testéig a vízbe merült. A decemberi hidegben átázva, vizes ruhában kellett hazajönnie Szentmiklósra, s annyira megfázott, hogy súlyosan megbetegedett. Magához hívatott egy éppen elérhető felcsersegédet, aki valamit beadott neki, ettől két napig szünet nélkül hányt, aztán meghalt.

14 nappal később újabb haláleset történt, egy szolgaember halt meg. Amiként a birkás lányát, őt is alaposan megvizsgálták, de semmiféle pestisre utaló jelet nem találtak nála, ezért házát nem is helyezték zár alá, bár a falu lakóinak egy része, félve a fertőzéstől, ezt követelte.

Egy Joannes Tamasko nevű ember házában is meghalt annak tízéves leánya, aki már háromnegyed éve betegeskedett, s akiről a helybéli halottkém - egyedül, a bíró s az esküdtek nélkül végezvén a vizsgálatot - azt állapította meg, hogy halálát pestis okozta.

Véleményét azzal indokolta, hogy a halott kislány bal combján, továbbá a mellén és teste alsó részén gyanús foltokat talált. A házat is gyanúsnak jelentette, ezért az épületet a benne lakó személyekkel együtt alaposan fertőtlenítették. Azóta sem a házban, sem a faluban nem halt meg senki.

A helyi vezetők által adott tájékoztatás és a helyszínen tapasztaltak alapján a háromtagú bizottság úgy ítélte meg, hogy a két településen járványveszély nincs, s javasolta a vármegye járványügyi bizottságának a lébényi lakóház esetében pestisgyanú miatt elrendelt zárlat feloldását.

1711.

A Hanság-vidék településeinek nádból épült, náddal fedett építményeit oly gyakran emésztő tűzvész pusztított a faluban. A vármegye határozata szerint „Lébenyi községnek az Adói Járandóságából egy harmad rész elengedtetik." (Mvm. kgy. i. 1711/29)

1711. október

Üsbék Lőrinc lébényi jobbágy két jó lova és kocsija a forspontban odaveszett. Kárának megtérítését 1712. április 14-én - minden bizonnyal a község jegyzője által írt - levélben kérte a vármegyétől:

Kénszeríttettem Ngtokat és kegyelmeteket ezen alázatos Supplicatiom által megh találnom, és kárvallásomat Kgk és Ngk eleiben terjesztenem, tudni illik: ezen őszei, ugy mint Octoberben bizonyos forspontban kölletett be fognom egy német alá, az melyet hoztak mi hozánk Horváth Kimleiek, de mitsoda rendbéli ember volt, nem tudhatom, hogy az én kotsimra föl ült tehát aztot az Lénián allul erőszakkal egész Pest Városáig, vagyis Gyöngyösig el haitotta, és onnénd csak lopva szedte vette két lovaimat vassas kocsimmal együtt el vitte, az mely rossz és gonosz ember hova lett, és mely felé vette uttyát, végére semmiképen nem járhatok.

Ngtokat és Kgteket azért nagy alázatossan kérem, hogy ezen fölyül említett súlyos kárvallásom miatt méltoztassék oly modalitást találni az dologban, hogy én is szegény ember tellyességgel utolsó veszedelmet ne szenvedgyek, és az Ngtok és Kgtek szolgálattyára hogy tovább is megh maradhassak.

Várván alázatossan kegyes válaszát Ngtok és Kgtek, kívánván Isten sok számos esztendőkig tarcsa szerencséssen és éltesse Ngtokat és Kgteket.

Alázatos Szolgája Lébent Lakozó

Üsbék Lőrinc"

A vármegye a panaszt megtárgyalta, a kérést jogosnak találta, s úgy határozott, hogy „Űsbék Lőrincznek, Lébenyi Lakosnak vontatásban oda lett két lovaiért a Megyének fenn álló rendelkezése szerént meg téríttés adasson." (Mvm. kgy. i. 1712)

1712.

Lébényben és Szentmiklóson járvány tört ki a gyermekek között. A vármegye - szolgabírói segédlettel - Haberlandt Godefrid orvost küldte ki a baj mibenlétének megállapítására, aki a helyszínen tájékozódva azt állapította meg, hogy torokgyíkszerü betegség terjed a két faluban.

A járvány leküzdésére füvekből készült gyógyszereket, izzasztókat, toroköblítő szereket használva - számos halállal végződő megbetegedés után - sikerült a betegség terjedésének gátat vetnie.

1712.

„Lébenyi Jobbágyok, akik tavali esztendőben volt tűz által meg károsíttattak, ez idei adófizetés alól felmentessenek" - határozott a vármegye. (Mvm. kgy. i. 1712/30)

1713.

Ismét a Zichy birtok és a jezsuita kézen lévő apátság gazdasági érdekellentéteivel volt kénytelen foglalkozni a vármegye.

„A Rábcza folyón a Bormászi puszta mellett a Győri Jésuiták által felállítanni igyekezett malomnak építtése ellen Óvást tészen Gróf Zichy Magdolna és Gróf Zichy Károly nevében Mihálffy György, és a nevezett Szomszéd Birtokosokat ezen építtéstől letiltani kívánnya."

1713. május 3.

Az 1713. évi canonica visitatio jelentős változásokról tudósít az 1696-os állapotokhoz képest. Az anyaegyház lakossága - minden jel szerint a filiák rovására - erősen megnövekedett. Lébénynek ekkor már 675 katolikus és 275 más vallású lakosa van. A Szent Margit templom számára új mellékoltár készült, melyet tabernaculum is díszít. A plébános Pöck Gáspár, aki harmadfél éve van Lébényben. Még csak 27 esztendős, de mint becsületes, szorgalmas, példás életű embert katolikusok és lutheránusok egyaránt szeretik és dicsérik. A visitator megállapítása szerint józan életfelfogását mutatja, hogy csak anyja és nőtestvére van mellette.

A lébényi visitatiot követő napon, május 4-én történt meg a szomszédos Szentmiklós látogatása, melynek egyházában szép rend van, és már casulái is vannak. A lakosok száma 346, közülük 80 nem katolikus. Tanítójuk Horváth István.

Mecsér templomocskája most is rossz állapotban van, oltár, tabernaculum sincsen benne. A hívek arról panaszkodnak, hogy Zichy Pál gróf, győri őrkanonok egy kissé törött ezüst pacificaléjukat elvitte azzal, hogy majd megcsináltatja, ám ahelyett, hogy megjavíttatta volna, 6 forintért - azt sem tudják, hol és kinek - elzálogosította.

A lakosság Mecséren is erősen megfogyott, csak 204 ember él a faluban, közülük 27 lutheránus, 3 kálvinista. A tanító Libszai István. (77)

pacificale = feszület. Nevét onnan kapta, hogy az ünnepélyes szentmisén jelenlévő püspöknek, vagy más főrangú személynek megcsókolás végett a pap az alábbi szavakkal nyújtotta át: „Pax tecum" /béke veled/.)

1713.

A helyi kézműipar fejlődésének jeleként Lébényben is létrejöttek a szentmiklósi kézművesekkel közösen létrehozott szerveződések, a csizmadia-, kovács- és szabócéhek, melyek 1713-ban elkészítették a földesúr által 1716-ban hitelesített, a mosonmagyaróvári levéltárban ma is megtalálható szabályzataikat. (Mvm. c. IV. 1633-1807. IV. A. 513. 1.)

Az egy-egy iparág kézműveseit tömörítő érdekvédelmi szervezetek helyi szabályzataiban a korabeli céhrendszer minden jellegzetes vonása megfigyelhető.

A céhek élén egy vagy két céhmester állt, akiket a mesterekből álló céhgyűlés választott. Fontos szerepük volt a minőséget ellenőrző „mívlátó mestereknek" és a legényeket felügyelő dékánoknak. A céhgyűléseken hozott döntések alapján szabályozták a nyersanyagbeszerzés, a termelés, az eladás, a legényfelvétel, a bérezés és a tanoncidő kérdéseit. Megszabták tagjaik életmódját, első fokon bíráskodtak is. Érdekvédelmi jellegük nyilvánult meg abban, hogy a belső konkurencia korlátozása mellett védték a céh tagjait az idegen kereskedők és a céhen kívüli iparűzők, a kontárok és himpellérek versenyével szemben. Magasan szabták meg a céhbe való felvétel szakmai és anyagi követelményeit, melyek alól csak a mesterek özvegyei, fiai és vejei mentesültek.

A szabályzatok - túl azon, hogy értékes ipartörténeti emlékek - a korabeli szentmiklósi és lébényi nyelvhasználatnak is becses dokumentumai.

A vargák céhszabályzata:

III. Károly király a lébényszentmiklósi uradalom varga céhének kiváltságlevelét Polgár Péter, Biszterczy Jakab és Böröcz György céhmesterek kérésére megerősíti. Bécs. 1713. aug. 12.

Úrnap után, úgy mint Szent Háromság harmadik Vasárnap napján a Szent Sacramentum előtt zászlójokat vévén tartoznak mind magok és az mester legények az Processioval mennyi, melyet ha ki el mulatna, illendő büntetéssel büntettessék az czéh mesterektűl.

Hagyatott rend, minden varga tartozzék annak a mikor ideje vagyon, és ki adatott Parancsolattya érkezik, esztendő által kétszer, nevezet szerént Úrnapján és Vízköröszt napján jelen lennyi és compareálnyi (részt venni), és más mesterek között mesternek hívattassék, és olyan mindeneknek előtte legh elsőbben is maga Attyafiaitul és vér szerént való rokonytul maga mesterségének, s az ő mestereinek, az hol megh tanulta mesterségét, és maga iámbor életérül, föl nevelésérűl, hogy miként viselte magát az emberek között, azon helynek szokott pecséttyével megh erősített levelével tartozzék megh bízonyítanyi, vagy böcsületes emberek szavaival, és úgy ezen gyülekezetben be bocsáttassék, és maga mesterségében jól tanult föl szabadultassák és böcsűltessék.

Hogy légyen jól tanult ebben az mesterségben, és maga mesterségét tartozzék illy képpen megh bízonyítanyi, hogy ött kis bőrbül és egy borjú bőrbül, egy Kecske bőrbül, három Juh avagy bárány bőrbül tíz pár Czipelőst tartozzék ki szabnyi, de elsőbben minek előtt ezt megh cselekedgye, az gyülekezet ládájába tartozzék egy tallért adnyi, annak utána, mikoron föl varja azon tíz pár Czipelőst, ezen mesterségnek tanulásáért az gyülekezetben egy tallért adjon.

Valaki ezek között legh iffiab és novitius lészen, annak az Attyafiságnak mindenkor Szent Mihály Archangal Ecclesiának világot és gyertyát tartozik tartanyi minden esztendőben, szokott ünnepekben azok fölött vigyáznyi és istrazalnyi (strázsálni, őrizni) tartozzék mind addig, valameddig más világ nem érkezik, ennek fölötte minden kántorra ennek a gyülekezetnek vecsernyéjekor az lölkök emlékezetire és Szent Mise Szolgálattyára négy gyertyát tartozzék megh gyuitanyi, a melyet ha el mulattya, tartozzék a gyülekezetben fél font viaszt adnyi.

Minden ünnep napkor Szűz Mária, Szent Ilona, Húsvét, Pünkösd és Karácson ünnepeibe azon új mester tizenkét gyertyát tartozik megh gyuitanyi és őriznyi, Adventben négyet, feria Sexta et Sabbato magna Septimance (a nagyhét péntekjén és szombatján) szüntelen eijel nappal tartozzék négyet megh gyuitanyi és azok fölött vigyáznyi.

Valaki köztök újonnan bé fogattatik az mesterségben, azon újj tartozzék maga mesterének szavát fogadnyi, az mely penig nem fogadna, és föl nem venné parancsolattyát, azt az mesterek tartoznak ött pint borral meg büntetnyi.

Mikor vásár esik, minden varga mester helységben és kívül lakók mindenféle czipelőst szabadon árulhattyák, de illy okkal, hogy minek előtte magok portékájukat az külső mesterek az eladásra és vásárlásra ki tennék, legh elsőbben is azon helységnek mesteri mindenkor az külső mesterek Saruit és munkáját megh tekintenyi tartoznak, a melyek között ha rossz munka találtatnék, azon lábbeli Saru vagy Czipellős el vétessék azon mester embertűi, illy formán hogy minden pár Sarut vagy czipellőst szabadon ki válthassanak két kraiczáron, a midőn pedig a vásár el múlik, senkinek vásár után sarut és czipellőst árulnyi szabad ne légyen azon Czipellősön kívül, a ki közönséges nyelven neveztetik ugy mint vőrős.

Edgyik varga mester más varga mester szolgáját magához hínyi vagy csalnyi ne merészellye, és aki ebben tapasztaltatik, tartozzék a czéhnek két tallért adnyi.

Végeztetett az is, hogy egy szolgának az eö munkájáért egy hétre több ne adassék tíz kraiczámál, ellenben minden viselt szárnak fejelésétül egy garas, az foldozástul egy Pfening, valaki pedig a mesterek közül találtatnék, az ki nagyobb fizetést adna szolgáiá-nak, tartozzék a gyülekezetben bírságot adnyi, egy vödörnek negyed részét, mely tészen ött pintet.

Végeztetett, (hogy) valaki az Iffiak közül ezen varga mesterséget újonnan akarja tanulnyi, azon ifflat azon mesternél, ahol tanulnyi kezdett, három esztendeig maradgyon, étele és foltozóia mesterétül megh légyen, az melly tanulásért és mesterségért fizetnyi nem tartozik, az ki pedig három esztendeig szolgálnyi nem akarna, tartozik mesterével megh alkudnyi, és fizessen.

Ha Valamely mester megh halna, felesége Eözvedgyen marad, az után szerencséje találtatván, ezen mesterségnek mesteréhez férhez menne, fél díját az Czéhnek tartozik le tennyi az fölyül írtt mód szerént, ha fia vagy leánya maradna, tartozik fizetnyi.

Hogy ha történet szerént valamely vándorló a varga mesterek közül feleségével helységünkbe jönne, föl fogadtassék, és légyen helye, ha szegénységnek miatta nem élhetett maga mesterségével, az ollyat mint szolgát fogadgyanak megh, és szolgálattyát vegyék az Czéhbéli Mesterek mint ezen mesterségben tanultnak vagy lévőnek.

Senki az mesterek közül más mesterrel se úton, se uczán vagy vásáron vagy akár mely más helyen perölnyi, veszekednyi ne merészeilyen, az ki több, verekednyi - hanem ha valamelyiknek kereseti vagy panasza vagyon más mester ellen, maga az Czéhmesternek megh jelentenyi, és panaszt reája tévén, tartozik a Czéh mester jól megh halgatnyi, és a ki a veszekedésnek oka lészen, jól megh vizsgálván a dolgot, a gyülekezetben egy tallért tartozik adnyi.

Mikor az Czéhmester kaptát vagy táblát (az) említett Czéhbéli mestereknek ki küldi akár minemű dologért, és azon közben a mesterek közül nem találkoznék maga házánál, annak utána maga cselédgye által el mulatván az gyülekezetben sem lenne jelen, az ollyan negyven pénzt, avagy egy font viaszt tartozik fizetnyi az gyülekezetben, ha pedig mesterek közül valamelyiket megh találna, tartozzék azon mester mindenkor megh jelentenyi az Czéhmesternek, és ha arra a napra ki küldvén a kaptát, nem jöhetne megh az mely napra ki küldetett a tábla, azon szem pillantásban midőn megh iön, tartozzék Czéhmester eleibe mennyi és jelen lennyi, aki pedig ezt el mulattná, egy font viaszt tartozzék fizetnyi.

Senki mesterek közül ne merészeilyen ló bőrbül sarut avagi czipellőst varni az embereknek.

Senki ki varott czipellőst ne merészeilyen árulnyi, hanem (hacsak nem) el távozhatatlan szükségének idejében kénszeríttettetnék, de mind azon által az egész gyülekezetnek engedelmébül - ha pedig ezen végezetnek nem engedelmes/ked/nék, az czéhbül kivettessék és mesterségébül.

Hogy minden mesternek szabad légyen maga házánál bőröket csáválnyi avagy munkáltatnyi.

Valaki mesterek közül találkozik, aki ebéd vagy vacsora fölött az asztalra fekünne, vagy magát támasztanná karjával, tartozik egy pénzt adnyi, két karjával két pénzt, nagyobb tisztességére nézve aki maga testének szükségére ki akarna az asztaltul mennyi, és vissza jön, tartozik kezet fognyi maga mellett ülő két mesterrel, maga kezeit megh mosván ismét maga előbbenyi helyére vissza ülnyi, az mely mester ember pedig külöm-bet cselekszik, tartozik égett borra egy garast adnyi, és ha a mesterek közül valamelyik maga teli töltött poharát elönti italkor, valamennyi arasznyira foly a bor, annyi pint borral tartozzék, a bor italban senki se erőltessék, az ki maga szakállára kész akarva bort önt, egy pint bornak az árát, valamint iár, tartozik megh adnyi.

Valamely mester ha rút, faitalan vagy tisztátalan életet visel, tartozzék az Céhben legh elsőbben is tizenkét Rhénes foréntokat adnyi és egy fölöstökömöt, másodszor ha elköveti, húszon négy foréntot és egy ebédet, harmadszor magát megh nem jobbítván, s büntetéssel nem gondolván, mesterségébül kivettessék.

Mester legénynek fizetése esztendeig /:ha érti a munkát:/ hét forént legyen, minden lugosba szabad két tehény bőrt bele tennyi.

Ha az Inast a gazda be szegődteti, tartozik a gazda a Czéhnek két foréntot adni.

Ha valamely gazda vagy legény vásárokra mégyen, a Bocskor szabásokban keskenyen vagy rövideden szabnyi tapasztaltatik, egy szóval ha heles nem volna, harmincz pénzben büntetődgyék.

Valamely mester vásárra ha mégyen vévén sarut magával, fonala ha ki látszik az varrásnak, valamely fonál látszék, annyi két pénz (legyen) büntetése, ha pedig kívül ejti az toldást az saruban, tizenkét pénzben büntetésül esik.

Amely mester ember be akarja magát az Czéhbe adnyi, tartozzék harmincz foréntokat be tennyi, két foréntot áldomásra, és egy font viaszt.

Minden vásárokon a vidéki mesterektül szabadon megh vehessék a látó vagy néző pénzt, úgy mint húsz pénzt.

Vidéki varga mesterek a helységben lakozó varga mesterek hírek (tudomása) nélkül bőröket vennyi ne merészelyenek bőr vesztés alatt.

A szabályzatot gróf Zichy Károly látta el aláírásával és hitelesítő pecsétjével 1716. június 1-jén.

A szabócéh szabályzata:

III. Károly megerősíti a lébényszentmiklósi uradalom szabó céhének fő céhmesterei, Turóczy Márton, Horváth Pál, Csáktornyai Márton és a céh többi tagjának kérésére a céh kiváltságlevelét.

Úrnap után úgy mint Szent Háromság harmadik Vasárnap napián a Szent Sacramentum előtt zászlójokat vévén tartoznak mind magok, mind mester legények a Processioval mennyi, melyet is ha ki el mulatna, illendő büntetéssel büntettessék a chéhbeli mesterektül.

Hogy a szabó mesterek minden Szent György nap után való vasárnapon öszve gyűljenek, válasszanak magok között két tudós jámbor mestereket, akiket arra a tisztre méltónak ítélnek lennyi, és legyenek a chéhnek és abban való mestereknek gondviselői, és esküvéssel viseljék Tiszteiknek idejét.

Az mely mester embernek Házas társa nem volna, az ollyan chéh mesterséget nem viselheti mind addig, méglen Házas társa nem lészen.

Ha valamely (személy) mester akarna lennyi, és a mesterek avagy a chéh méltónak ítélik lennyi a mesterségre, adgyon elsőbben a mestereknek egy fölöstökömöt, melyben bővségessen négy tál étek legyen és két vödör bor, három forénttal, és annak utána ismét egy ebéd, melyben nyolcz tál étek készíttessék, bor amennyi szükséges lészen, azt megh áldván, a chéh ládájába adgyon két foréntot, a bírónak is kettőt esküttyeivel együtt.

Az Uy mester esküvéssel légyen köteles a chéhnek, a chéh mesterek válasszanak étkeket kóstoló két mestereket, akik az ételnek savát és borsát megh lássák, hogy az új mester, a ki az ebédet adgya, a miatt kárt ne vallyon, és újonnan ismét ne köllessék hozzája készülni.

Az új mestert az egész chéh esztendeig Házas társ nélkül tarthattya, ha pedig esztendőnek folyása alatt megh nem házasodnék, s nem is akarna, a chéh annak mívét le teheti mind addig, míg megh nem házasodik.

Ugyan azon Uy mester, a midőn a Ceremonia és oltárhoz való szolgálat közöttünk nem szükséges, se Processio járásban nem kelletik mennyi, adgyon a chéhnek két font viaszt, avagy az árát a chéh ládájába.

Ha valamely Uy mester maga részére tészen, szegénységének mivolta miatt megh nem állhattya a mester ebédet, a mesterek azon könyörülvén, adgyon két foréntot és egy fölöstökömöt.

A chéh magok között paráznát és gyilkost ne tarcson, valamely mester penig e vétekben találtatik, a chéhbül ki vettessék, megh büntettessék, mert minden chéh tisztát szeret.

A chéh mester a Szabók közt négy foréntig elég törvént szolgáltathat, de ha fölyül haladgya a négy foréntot, az helség Bírája eleiben mégyen.

Hogy ha valamely mester az eö chéh mestere előtt a másik mester társának tiszteletlen és bötstelen szót szólanna, azon a chéh mester harmincz három pénzt bírságot vegyen.

Minden harmincz három pénz bírság a chéh mestereké, de ha föllyebb lészen, közönségessen a chéh mestereket illeti.

Ha valamely mestert a chéh mester hívatna, és hivatalyát megh vévén el nem jönne, azon vehessen harmincz három pénzt bírságul, másodszor négy foréntot, harmadszor mesterségét veszti el engedetlenségéért.

Ha valamely mester az egész chéh ellen tusakodik, hánkodik, azon a mesterek elsőben egy foréntot bírságul vegyenek, másodszor négy foréntot, harmadszor mesterségét veszti el.

Ha valamely mester szabó leányát Házas társul el veszi, az ollyan fél chéhvel tartozik, egy fölöstökömmel, és a Bírónak egy forénttal, úgy ha szabó fia házasodik is, fél chéhvel tartozzék.

Ha valamely szabó mester megh hal, és a felesége akarja Eözvegységben az mívét űznyi, addig megh lehet, a még holt ura nevét méglen viseli, két legént és egy inast tarthat.

Ha más helységbül legény a helységbe jönne valamely mesterhez szolgálatba, azt a legényt senki megh nem fogadhattya - méglen a chéh mester megh nem keresi, és a chéh mester annak commendállya, akinek legh inkább szükségesnek láttya lennyi.

Ha valamely mester legény bosszúsággal avagy haraggal az ő mesterétül el mégyen, és az urak vagy is papok szabójához adgya magát, ott magát megh únván az előbbeni szállására vissza jönne, tehát sem a mesterek, sem az ő maga önnön gazdája meg nem fogadhattya, míg az chéhbe egy foréntot nem ad, hogy mesterét és a chéhet megh bántotta.

Ha pedig valamely afféle legént a chéh híre nélkül ismét vissza fogad, azon mestert is a chéh egy forént bírságon maraszthattya, mint a legént.

Ha valamely úr vagy papok szolgája ezen mesterségben leend, és chéhben akarna állanyi, a chéhben elsőben adgyon egy foréntot, és amint a chéh follása (folyása, azaz kialakult rendje) tartya, mind megh szolgáltassa.

Ha valamely Inas pénzért akarná magát taníttatnyi, az urával megh alkudjék, és két esztendőt szolgályon.

Ha valamely Inas nem fizet, a mesterséget akarván tanulnyi három esztendőt szolgályon, és a szegődése szerint az eö mestere szolgálattyát megh adgya.

Ha penig be szegődött Inas az ő apród esztendeiét ki nem töltené, kárt tenne és el szöknék, annak utána vissza jönne, az ollyant a mesterek közül senki megh ne fogadgya, hanem az előbenyi esztendeit ki töltenyi kénszeríttessék.

Ha afféle szökött Inas más mesterhez menne, tartoznak a mesterek olly szegődött Inast az ő előbenyi mesterének vissza adnyi, ha pedig mesteréhez vissza nem akarna mennyi, azon a mesterségben azon a helyen meg ne maradhasson.

Afféle szökött Inas ha chéhes helyben találtatnék, utána tartoznak tennyi, hogy ott megh ne maradhasson.

Hétszámos mester legénynek senki többet ne adgyon tíz hétre egy foréntnál.

Ha valamely mester a másikának szegődött avagy hétszámos szolgáját, vagyis legényét a maga szolgálattyára el vitte, annak a bírsága jó bizonság alatt egy forént.

Ha valaki hétszámos legénynek többet adna egy hétre tíz pénznél, annak is a bírsága jó bizonság alatt egy forént.

Ha egy mester a másikának mívét gyalázná, avagy hogy nem igazán él mesterségével, annak elsőben egy forént a bírsága, másodszor négy forént, harmadszor mesterségét elveszti.

Ha valamely mester ennek a végzésnek fel bontója lenne - az olyan mesterségét veszti el, és annak mind addig ne légyen szabad munkálódnyi, méglen volta képpen a mesterségét föl nem követi és az egész Céhnek igazságát be nem szolgáltattja, és az egész céhet meg nem követi.

Ha pedig mester legény leend föl bontója és megh gyalázioja, az elsőben egy forénton maradgyon, másodszor négy forént bírságban, harmadszor levele vétessék el, és helységben ne maradhasson.

Ha valamely mester ember meg hal, a Cech mester a táblát száz Bécsi (garas) bírság alatt bocsássa ki, ha valamely mester ott nem leend, a Céh mester annyi bírságot vehet raita, ha penig mester legény, fél annyi bírságot tégyen le az engedetlenségéért.

Ha valamely mester az helységbül és chéh közül máshova menne ki laknyi, ismét vissza jőnne, az ollyan egy forénttal állhasson bé a mesterek közé, avagy az egész chéhnek kegyelme szerént közikbe vétessék.

Ha valamely szabó a Céhben nem akarná magát adnyi, és az munkálódnék, annak minden míve el vetessék, és a Céhnek méltó igassága szerént meg büntettessék.

Hogy az urak vagy papok szolgái vagy szabói, a kik az Céh(en) kívül vannak, míveket az helységben senkinek se árulhassák az ország vásárján kívül.

Ha valami városi ember, avagy kívül való, aki mester nem volna, munkálkodtatna valamely szabó mesterrel, és azt nyereségre el adná, az egész mesterek bírájánál az helységnek reája menyenek, és azon munkát mindenestül el vegyék, mely jószágnak az ára ha száz foréntot tenne is, adgyák el, fele a bíróé az eskütekkel, és a fele a céh mesteré a mesterekkel, és ebben engedelmet ne tehessenek, hogy más is tanulyon, mesterségben lévő.

Ha valamely mester avatatlan mívet csinál, és a Céhnek hírevé lenne (a céh tudomására jut), azt elsőben egy forént bírságon marasszák, másodszor is ha meg tapasztaltatik, négy forént bírságot adgyon, harmadszor mesterségét veszítse el.

Hogy ha valamely legény többet varrana magának, hogy sem mint az urának szegődése vagyon, az a céhnek egy forént bírságán maradgyon, ha pedig engedelem mesterétül volna, az hüti meg szegéséért négy száz Bécsi bírságon marad.

Ha valamely mester többet adna legényének, a kit közönségesen sátorosnak hínak eöt foréntnál, tehát azon mester egy foréntot a céhnek tartozik letennyi.

Ha valamely szabó mesterhez posztót vivén, s el tévelednék (!), az mesterségét veszti el, a posztónak az ára is megh fizettessék.

Ha valamely szabó helységünkben lappangana, az mestereknek híreké lenne, a céhnek hatalma légyen az uczán is megh fognyi, minden mívét el vennyi, a bírónak kezébe adnyi, az ki méltó bírságot érdeme szerént vegyen.

Hogy senki a mesterek közül halálának óráján, akár beteges ágyban az eö mesterségét se pénzen, se ingyen senkinek ne köthesse és ne adhassa, hanem holta után fiaira és leányira szállyon, ha ara valók lesznek.

Midőn valamely mester ebédet adna, és akár egyik a másikát tiszteletlen szókkal illetné, egy forint bírságán marad a céhnek.

Ha az mesterek a helységben vagy az úton egymás tisztességét megh sértennék, jó bizonság alatt, elsőben egy forént, másodszor négy forént bírságon marad, harmadszor mesterségét el veszti.

Hogy minden mester, mivel a Céhben tartozik, azt be szolgáltassa, ha pedig engedetlen lenne, mind addig ne legyen néki szabad munkálkodnyi, mégh bé nem szolgáltattya.

Hogy a Céh mesterek minden esztendőben, mikor idejek ki telik, a céhnek számot adgyanak, és a mestereket kétszer esztendő alatt Céhnek az eö pénzibül megh vendégelni kötelessek legyenek.

Minden esztendőben az egész Céh mesterek mellé két szolgáló mestert rendelyenek, hogy mikor szükség, mellettek forgolódgianak.

Minden mester, a ki az Céhnek bé esküdöt, ha valakitül olly gonoszat hallana és értene, az mely a céhnek ártására lenne, az tartozik kiki a céh mesternek és az egész Céhnek megh jelentenyi, úgy hogy azt megh értvén a céh mesterek magok között igazsá-gossan el igazítsák, és ha büntetésre való, módgyát találván megh büntessék, és ha önön magok között el nem intézhetik, s megh nem egyezhetnek, terjesszék a Bíró eleiben, hogy ottan el igazodgyék, ha nem külömben, büntetéssel is.

A szabók reguláját is a két falu földesura, gróf Zichy Károly hitelesítette 1716. június első napján.

A csizmadiák céhszabályzata:

III. Károly megerősíti a lébényszentmiklósi uradalom csizmadia céhének kiváltságlevelét Szigethi István, Horváth Márton és Csár Mátyás fő céhmesterek kérésére. Bécs, 1713. aug. 12.

Urnap után ugy mint Szent Háromsagh harmadik Vasárnap napián a Szent Sacramentum előtt zászlóiokat vévén tartoznak mind magok, mint mester legények az Processioval mennyi, melyet is ha ki el mulatna, illendő büntetissel büntettessik a céhbéli mesterektül.

Egy céh mestert és egy hütvös decánt válasszanak esztendőnként maguk közül a csizmazia mesterek.

A céhet föl váltanyi akaró mester legény mind tanuló s mind pedig nemzetség levelét tartozik mutatnyi.

A mesterek eleibe adván az mester Remeket, csináltassanak vele egy tiszteséges horgas szarvas Czizmát, tisztességes horgass Papuczot és tisztességes deli Czizmát, mind az hármat karmazsinbul, az mely ételekkel, italokkal tisztességgel az mestereknek tartozik, az karmazsint is megh faragni, az melybül az remeket szabja.

Az Remeket Dékánnak házánál csinállya tizen öt napot hagyván néki megh készítésre, melyet ha azon napok alatt megh nem készíthetne, a céh mestert megh követnyi tartozik, megh nem követvén pedig tizenkét pénzt letenyi tartozik a céh ládájába.

Ha azon mester Remeknek munkája helyessen, tisztességesen nem lészen, az az legény héti béréért egy böcsületes mestert mesterségének öregbítéséért fél esztendeig szolgálnyi tartozzék, ha pedig valami kevés hibával lészen, kegyes büntetéssel büntetődgyék, ha pedig tisztességesnek és helyesnek találtatik, a céh társaságában mint érdemes, bé vétessék.

Hogy az iffju mester az bé állásért tíz foréntokkal tartozzék, az ebédért le tennyi huszonhat foréntokat, vagy is tisztességes ebédet adnyi, és ha kontárkodott vagy himpellérkedett, azokon fölyül négy foréntokkal tartozzék.

Az Inasnak tanuló esztendeje három esztendő lészen, ha pedig pénzért tanítandó, két esztendőknél tovább tanuló esztendeit nem akarja, gazdájának húsz foréntokkal, be szegődéskor pedig a céh ládájában egy font viasszal, a mestereknek négy Pint borral, két tál étekkel tartoznyi fogh, az Gazdája pedig egy tisztességes tál étekkel és ital adással, - tartozik ismét az Inas maga részérül két emberséges embert kezessül álítanyi négy forintig, úgy hogy ha el szöknék, avagy kárt tenne urának, a kezeseken fölyül nevezett négy foréntokat megh vehessék.

A mester gazdája illendő tisztességben tartanyi, jóra, nem gonoszra oktatnyi, s mind pedig küldenyi tartozik, gonoszban pedig senkinek se engedelmeskedgyék.

Két esztendeig a Czizma foldozásbul az Inasnak harmada, a harmadik esztendőre pedig fonalat, bőrt, gyertyát maga pénzébül szerezzen, éppen és egészben magának jár.

Ha az Inas apród vagy tanuló esztendejét ki tölti tisztességesen, az céh ládájában három forénttal és egy font viasszal, gazdája pedig azon Inasnak egy új kész dolmánnyal és új kész nadrággal tartozik.

Hogy azon tanuló apród esztendejét végbe vivén föl szabaduló Inasnak szabadságában állyon maradása az előbenyi gazdájánál (gazdájának ha teczik) más gazdához menetele és akarattya volna, tartozván néki minden hétre tizenhat pénzt adnyi, ha többre pedig érdemesnek láczik lennyi, gazdája szabadságában állyon bérének jobbítása.

Helységünkben vidékrül jövő mester legény, avagy ha az nem lenne, egy iffju mesterrel az öreg mesterhez menvén müvet keressen, két hetet szolgálván nála, és ha attul máshoz mennyi akarna, búcsú hetet is kettőt tölcsön, a kihez akar mennyi, szabadságában légyen.

Hogy vidékrül héti vásárunkra senki Czizmákat bé hoznyi ne merészellyen, se piarczunkra, sem házoknál ne árulyon se céhes, se kereskedő, és hogy a kontár szabad sokadalmunkon kívül határunkban mívelvén, adván és árulván ne találtassák, ezt cselekedendők nálok találandó jókbul büntettetnek, semmi féle bőrt, Sattyánt, talpot ne vehessen szabad sokadalmon kívül, bőrbül, Czizmájokbul és müv szerekbül megh büntettessenek, mely egy része Földes Uraké, második Bíráké, harmadik a céhez tartozandó légyen.

Helységünkben szabad sokadalmunkra be hozatandó Czizmák is az mesterinktül megh próbáltassanak, és ha az sarkán ollyas találtatik, két pénzzel, ha az talpán, hat pénzzel büntetődgyék, hogy ha pedig a munka rossznak és illetlennek találtatik, szabadon elvetethessék, melynek harmada az Földes Uraké, harmada a Bíráké, harmada ismét a céhé légyen.

Másnak, akár mely rendbéli embernek céhünkbel adóssá maradott négy foréntig, a céh mester mindenkor elő tétethesse, holott négy foréntoknál több, mégyen az Bírákra, ha valamely iffju legény az céh ellen magát vakmerővé tenné, és ellene járván a céhnek tartozó igazsága megh nem adássa előtt akar kinél helységünkben munkálkodnék, az művet tüle el vennyi a mesterek/nek/ szabad légyen, melynek harmada a Földes Uraké, harmada a Bíráké, harmada a céhez tartozandó légyen.

Sokadalomkor minden céhes mester tizen nyolcz pénzel tartozik, a kontárkodók pedig duplommal tartoznak, azok úgy, mint az kik mi rajtunk is megh veszik.

A mester legény és Inas Kiss Asszony nap után minyárást éyfél után három órakor (tartozik) föl kelnyi, és munkáját nap nyugott után kilencz órakor elhaggya.

Minden céhes mester kis köröszt napjára esztendőnként az céh mester választásakor az céh ládájába harmincz három pénzt tartozik adnyi.

Ha valamely mester ember megh hal, özvegyen hagyatott feleségét városunkban lakó valamely mester ember elveszi, fél mesterséggel tartozik.

Hogy amely céhes mesternek apród esztendeit tanulásban böcsülettel töltő fia céhünkben be állanyi akar, az is fél mesterséggel tartozik.

Az buidosnyi menő avagy mennyi akaró, apród esztendeit kitöltő legény levelet váltanna, egy tallérral, két pint borral tartozik.

Minden harmadik héten látogató mesterek járván, az legények munkáját megh szemlélyék, az ki mint és mire érdemes, úgy fizessék.

Két hétben egy napot munkálódhatván magának, s két hétre próbát csinálván az céh mesternek és Décánnak egy egy kesztyüt adnyi tartozzék, a legények társ pohárral, elsőbb tisztességes étellel, mellette három forént ára borral föl szabadulván a mester legény azon kívül tartozik.

Céh mester választására és tételére szabad légyen két hordó bort vennyi.

A csizmadiák céhszabályzatát is gróf Zichy Károly hitelesítette 1716 júniusában.

A takácsok céhének szabályzata:

III. Károly király megerősíti a lébényszentmiklósi uradalom takács céhének kiváltságlevelét Tálas Márton, Horváth György, Gerda Mátyás, Takács György fő céhmesterek kérésére.

Urnap utan, ugy mint Sz. Haromsagh harmadik Vasarnap napian a Sz. Sacramentum előtt Zaszloiokat vévén tartoznak mind magok, mind Mester legények az Processioval mennyi, melyetis ha ki el mulatna, illendő bűntetissel büntettessik az Czéhbéli mesterektűi.

Az melly Inas Takács Mestersiget tanulnyi akaria, az három Esztendőt ki tőlcse, ha penig valamelly mester fia akarna tanulnyi (:az alatt Szülői megh halnanok:) tartozik Szülői halalatul fogva két esztendőt ki tőltenyi, mely üdő utan az mint irva vagyon a mester föl szabadicsa, annak fölötte minden Inas, az ki szabadon mondatik, tartozik a Czéh ladaiában fél font viaszt és hat bécsi pinzt adni, az Mestere penigh az legényeknek avagy társoknak tizenkét pinzt és egy pint bort, melyei az Inas fői szabadul, kinek tartozzanak az mestersignek szokot módgyat és rendit szokas szerint eleiben adnyi; az ki helysigben meg tanulya az mestersiget jámborul, az szabadon gyakorolhattya mindenüt, hasonlo képpen az egyéb mesterek legényi is, az kik mást tanultak, az Mesterséget szabadon űzhetik és gyakorolhattyak.

Ha valamely tanítvany az inas esztendőket ki tanulta és szabadon mondatik, tartozik két esztendőt, ha mester fia, egy esztendőtt vándorolnyi, ha az idő alat megh térne, vandorlasanak hely ne adassék, hanem ha történnék vagy Attyanak vagy Anyanak oly sulyos beteghes volta, mellyre nizve hazajött, uyobban vándorlanyi ne tartozik.

Az melly társ vagy mester legény a Mesterek közé akarna magat bé adnyi, az mindeneknek előtteis tartozik az Czéh mester ellőtt és Czéhbeli töb mesterek előtis nemzetsig és tanuló levelit megh mutatnyi, és négy mester ellőtt mestersigének jellit, tudnya illik az elbontott szövő széket ujonnan öszve raknyi és azt a mestere fonalaval négy nyomatikra el készitenyi, ugy penigh, hogy az munka az mesteré légyen, és azt az alsó dorongra, az mint szokas, vonnya a borda tokon és az nisten becsülletel, és minden szakadás nélkül s kár téttel nélkül az fonal végét ala vonnya, kiket mind végre viselvén, tartozik az mestereknek és a legényeknek illendő ebédet értéke szerint, és az Czéh Ladaiába egy magyar forintot és egy font viaszt adnyi, mind az altal az Attya mester, avagy az melly Mester leanyat veszi hazas tarsul, nem tartozik ebédel, se egy forintal, ha nem egy font viaszt ad a Czéh Ladaiába.

Ha valamely Eözvegy, az kinek férie ezen Mestersigben volt, halala utan más mestersigbéli mesterhez mégyen, attul az Mestersignek gyakorlassa egyaltalyaban megh tiltassák, ha penig özvegysigében meg marad, az mesterségét szabadon gyakorolhattya, ha penigh ezen mesterségbeli tarshoz vagy legényhez mégyen, az kinek nemzetségh és tanulo levele vagyon, az se ebédel se egy forintal nem tartozik, hanem egy font viaszai, és az utan szabadon munkalodhatik.

Minden Mester és Tars, aki beadta magat, minden hatodik hétben tizen két ora előtt tartozik az Czéh mester előtt és hazanal jelen lenyi és hat Bééchi pinzt le tenni, aki pedigh tizen két ora utan jön, vagy vakmerőségtül viseltetvén minden ok nélkül kin marad és bé nem akar jőnnyi, az mind annyiszor, a menyiszer azt cselekszi, fél font viaszt a Czéh Ladaiaban tartozik adnyi, és ha más helyrűl legénnyek jőnek vagy társok ez helysigben az mestesighnek gyakorlasaért bé fogadtatnak, és az mesterekkel jellen legyenek, hasonlo képpen minden hétre egy bééchi pinzt szamlalyanak, ha ki penigh ebben az helysigben az előtt nem volt volna, s nem is munkalodott, az is magan tegyen egy bééchi pinzt.

Valamikor az Czéh mester gyűlést hirdet, mind az mesterek s mind az társok fegyver nélkül mennyenek be az Czéhbe.

Ha valamely mester vagy társ ezen Czéhbélit az bor ittalnal vagy haznal vagy az uczan illetlen szokal illetné, szitkozodnék, atkozodnék vagy tiszteségében valami modon akadékoskodnik, és az ellegendő képpen megh bizonyodnik (:melytül mind azon által minden magát oltalmaza:) az a mesterek itileti szerint büntetessék, és nem az helysig törvénye és a Magistratus itéleti szerint.

Az gyülekezetben az Czéh mester frangot, békéssiges mulatságot hérdessen, hogy az ollyan gyülekezett allat, vagy masuttis, mas mester hazanal illetlen szókai vagy cselekedettel egyik az massikat meg ne sércse, és senkit az legénnyek vagy társok közül illyen gyülekezetben egy bééchi pénznél többet föl ne tegyen, boros lenne penig valaki, és ez ellen vitkeznik, az mesterek itileti szerint büntettesék.

Az Legények és tarsok ünnep nap hat orakor haza menyenek vacsorara, ha valaki kin marad, az mester itellel neki nem tartozik.

Ha ki az társok közül ok nélkül imit amott hivalkodik, az a mesterek ladaiaban tartozik tiz magyar pénzt le tenni, az mestere penigh hivalkodassat tudvan el halgattya avagy födelezi, megh bizonyodvan kétképpen büntettessék.

Ha az Tars maganak mas Mestert keresne az előbenyitűl el nem bucsuzvan, az Czéh Ladaiaban nyolcz karayczart adjon.

Ha valamelly mester más mester legényét magahoz csalna, az bűntetessik az egisz gyülekezet ítélete szerint.

Valamely mester vagy felesige az mestersiget tanult embert szoval vagy kéréssel, titkon vagy nyilvan magahoz hitegetné, ez penigh vagy utczan vagy háznál megh bizonyodnik és be hozatatnék, az gyülekezet itileti szerint büntetessik.

Ha szőnyi valo fonal egyik mester hazatul az masikhoz vitetnék, a ki annak munkaiát magara venné, egy font viaszai bűntetessik, hanem ha az előbenyi Mester jó akarattyábul ki adná, ha penigh ki adni nem akarná, az munkaiat halasztaná, tehát az Czéh mester az fonalat minden kisedelem nelkül ki adnyi hadgya és parancsolya.

Szabad a Takacs Mester embereknek pénzre és eladót szőnyi, és azt rész szerint vagy más modon el adnyi, ezt penig jó véggel és rendel cselekedgye, az fonalat kezekhez vévén más emberektül, megh mérjék, hogy reájok panasz ne légyen, ha valamely roszban megh tapasztaltatik, az munka niki megh tiltassik.

Szabadsagok is vagyon az mestereknek, hogy az egyéb szomszédsagban lévő takacs mestereket magokhoz fogadgyak olly okkal, hogy az mestersiget gyakorolyák, nikik meg mutattassék Czehnek minden punctumia, mint az több mestereknek, és ennek engedelmeskedgyenek.

Ha ki magha szabad akarattya szerént a mesterek közül az mestersiget le tenné, s azt nem gyakorolná, és azt a több mestereknek meg nem jellentené, idővel, hogy ismét gyakorolnyi fogia, az Czéhnek minden szokot rendit hetenkint bé adgya, mindenkor mestersigét gyakorolhattya és fői veheti, ha tőrtinik penigh az mester emberek közül valamelyiknek halála, vagy feleségeiknek Isten akarattyabul, tartozik az egisz Czéh keresztény jo rend tartás szerint az temető helyre kisirtenyi, ezt penigh ha valaki megh veti avagy el mulattya, az mesterektül és itiletek szerint büntettessik.

Ha valamely mester illetlen és feslet iletett viselne, s azzal magat czégéresztetné, az mestersigbűl ki vettessik, mint faitalan gonosz iletü.

Ha valamelly társ vagy mester Istennek jó tetczésébül betegsigben vagy más szerencsétlensigben esnék, ellegendő kőltsighe nem volna, ugy hogy magat nem taplalhatna, tehát az Czéhbéli mesterek az Czéh Ladaiábul segitsigel ereiek szerint néki legyenek, oly okkal, hogy ha Istennek kegyelmibül ismét előbbenyi fris jó egésségére térne, azt az pénzt hala adassal az Czéh ladaiában be tegye, annak főiette az Társ a beteg társhoz az Czéhnek előtte jarói rendöléssébül igaz attyafisaghos szeretettel lasson és szolgalyon, azt hozvan magaval az böcsűllettes Tarsasagh.

Az munkanak szabot ara ez mód szerint adatik és fizetettik, az öttős vaszontul harmadfél pénz, az hatostul harom pénz, az hetestül negyedfél pénz, az nyolczastul négy pénz, kilenczestül ött pénz, tizestül hat pénz, Saknak (zsáknak) valotul harmad fél pénz, paraszt kitőlőstul négy pénz.

1715.

Ismét tűzvész pusztított Lébényben, ezért a vármegye 1716-ban úgy intézkedett, hogy a „község által múlt Esztendőben szenvedett Kárvallások öszve íratva terjesztessenek a Vármegye eleibe."

Az előterjesztett jelentés ismeretében hozott döntés szerint „a községnek adói Járandóságából 550 frtok elengedtetnek." (Mvm. kgy. i. 1716/3, 33)

1718.

A vármegye által kiadott utasítás szerint „Lébeny Helységben elkövetett Gyilkolásért büntető Perbe idéztessen a Megye Üdvédgye által Nagy Mihály." (Mvm. kgy. i. 1718/90)

A vármegyei ügyész - ekkor évi 100 forint fizetéssel Skaricza Gábor - által perbe idézett Nagy Mihály további sorsáról nincs tudomásunk. Ha szerencsés csillagzat alatt született, talán nem volt találkozása a pozsonyi hóhérral, akit Moson megye is foglalkoztatott, s akinek díjazásáról a megyegyűlés 1717-ben úgy határozott, hogy „a Megye részéről is azon bér adatni rendeltetik, melly nekie a Pozsonyi Megyébe adatik."

1718.

„A Szent Péteri jobbágyok által a Lébenyi határban fekvő düllőből elhordott szénának erőszakos elvitelével végbe vitt hatalmaskodás ellen Zichy Károly gróf Fő Ispány innepélyes Óvást tészen" Moson vármegyénél. Az óvári uradalom - saját szentpéteri jobbágyai védelmében - vitatta a panasz jogos voltát. (Mvm. kgy. i. 1718/50)

1719.

„A helységben tűz által meg károsodott Lakosoknak adó elengedés adatik." (Mvm. kgy. i. 1719/37)

1721.

(A keresztelési, bérmálási, házassági és halotti anyakönyvek vezetését a magyar katolikus egyházban Pázmány Péter esztergomi érsek tette kötelezővé 1625-ben. 1827-től az anyakönyveket az egyházak két példányban vezették, a másodpéldányokat meg kellett küldeniük a törvényhatósági levéltáraknak.)

1721. augusztus 26.

Sándor László szolgabíró Czunból (Dunacsunyból) kelt levelében „katonai hitelek, előfogatok számadásba vétele és behozatala" tárgyában utasította „Bezenje, Fekete-Erdő, Halászi, Óvár, Mosony, Káinok, Magiar Kemle, Horváth Kérnie, Mecsér, Sz. Miklós és Lében" elöljáróit.

A fogalmazás pontatlanságai s az íráskép rendezetlensége azt sejtetik, hogy Magyaróvár város iratanyagában a levél fogalmazványa maradt ránk.

Tekéntetes Vice Ispán Ur eö Kglme parancsolatjábul adom kgteknek értéssére, hogy Sz. Mihál havának első napján a Militiával computus lészen Óvárott, kgtek azért Bírák Uraimék, hogy ha Tisztek valamét creditumra vagy egyektül, vagy mási/k/tul vettenek volna, annak complanatióját kérjék megh, ha nem complanáliák, tehát Trasban (!) computusra hozzák be, a mellett Forsponokat (!) mennyét és kinek; Köznek-é? Tisztnek-é? Forirnak-é? Istrazamesternek-é? Kaprainak attanak volna, mindent írásban tedgjék föl.

Computuskor hozzák be kgtek Bírák Uraémek nem külömben mit a Tisztek in naturalibus vettenek volna, ugj Augusztusra zabot is vettenek volna az Tisztek, melljet semmi képpen el ne mulassa Kgltek.

Sándor László Szolga-

Bíró"

forir, furir = a század ellátásáért, élelmezéséért, elszállásolásáért, a számadáskönyvek pontos vezetéséért felelős altiszt

transenna, forspont = az átvonuló katonaság ellátásával, szállításával összefüggő terhek

1722.

A Hohenzollern herceg nevét viselő császári ezred nyolc századának katonái Moson megye falvaiban voltak elszállásolva. Tartásukról a jobbágy lakosságnak kellett gondoskodnia.

Lébény és Szentmiklós - Szentjános rovására - megpróbáltak kitérni kötelezettségük teljesítése elől, de a vármegye közbelépett:

„Lébeny és Szent Miklósi Községek Herceg Hohenzollern tartásbéli Járandóság fizetéséhez arányos mértékben járolni, és ezen tekintetben a Sz. Iványi községet (Szentjánost) megsegélleni köteleztetnek." (Mvm. kgy. i. 1722/47)

(ezrednevek = Miksa magyar király (1564-1576) és német-római császár óta volt szokás, hogy kiváló katonákat ezredessé neveztek ki, s engedélyt adtak számukra egy nevüket viselő ezred felállítására. Később főrangú arisztokraták, jellemzően az uralkodóház tagjai is részesültek ilyen kiváltságban. Ők azonban ezredüket nem személyesen vezették, erre a feladatra egy alezredest neveztek ki. Maguk az ezred tulajdonosaiként csupán díszkivonulások alkalmával, ezredük élén lovagolva öltötték fel annak egyenruháját.

A névadásnak másik gyakori módja az volt, hogy az ezred a fegyvernem megjelölésével egy sorszámot kapott, s mellette annak a területnek, tartománynak a nevét viselte, amelynek lakossága az ezred legénységét, utánpótlását adta. Pl. császári és királyi 83. soproni gyalogezred.)

1729.

Súlyos természeti csapás, hatalmas jégverés sújtotta a lébényi határt. A vármegye döntése szerint Szentmiklós és „Lébenyi községnek a jégeső által okoztatott kára pótlásául egy esztendei adó engedtetik el."

1742-ben és 1746-ban is károkat szenvedett a falu, ezért a lébényi adófizetőknek ismét „adóelengedés adatik". (Mvm. kgy. i. 1729/37)

1730.

A kor szellemének megfelelően a seborvosok is céhekbe tömörültek. A céh tagjaivá csak úgy lehettek, ha egy tanult orvos (medicus) előtt szakmai vizsgát tettek.

Egy 1730-ból származó céhösszeírásból tudjuk, hogy Moson vármegyében akkor 2 céhbeli és 2 céhen kívüli seborvos (chirurgus), továbbá 7 fürdős (balneator) működött. Lebenyben egy céhen kívüli chirurgus, Norberg Mátyás látta el a seborvosi feladatokat.

1733.

Egy 1733-ban készült megyei összeírás szerint a faluban kényelmes iskolaház működött, melyhez udvar nem, csak egy kis konyhakert tartozott. Munkájáért a tanító - „Ludimagister Lebenyiensis" - kapott egy darab rétet, melyet maga tartozott kaszálni, s akkora szántót, amely 10 köböl rozsot terem. Kapott továbbá a falutól 31 köböl búzát és 22 forint készpénzt. (Mvm. kgy. i. 1733/378)

1736. december

1736 telén a Rábca áradása miatt vízkárt szenvedett lébényi gazdák levelet intéztek Moson vármegyéhez, melyben a tönkrement gabonatermésre, a vízlepte réteken elpusztult szénára, a „pinzes kenyérre" kényszerült családok nyomorúságára hivatkozva a hadsereg ellátására beszolgáltatandó porció és a forspont mérséklését kérték.

Nagy keservessen kinszeríttettünk Nagtokat és Keglmeteket az el mult nyaron az viznek miata esett nagy karunk irant requiralnunk, mivel az őszi es tavaszi vetisünket nagyob részint megh rontotta, elanyira, hogy az miat nem arathattunk, és (az) aratott élet is, mely körösztökben volt, az viznek alasa (állása) miatt tellesigel (teljességgel) ki csirazot, ugy hogy vikony termissünkbül be nem vethettük földeinket, mar is pinzes kenyérre szorultunk, ugy az kaszaló reteket (a víz) el lepte, az baglákban lévő szénánok hasznát nem vehettük; mi az sokbéli furspontokat illeti, sullossan essik az szegény helsigünknek minden fölül az furspontok adassa, mi reánk assignaltatik, tudva vagyon T. N. Varmegye Comissariusinak eö Kglmeknek. Azért folamodunk nagy alazatossan Nagtok es Kglmetek szarnyai ala, és kérjük ezen keserves panaszainkat méltóztassék Nagtok és Kglmetek bé vennyi, és raitunk sulyos portio quantumábul valami részt engednyi, mely hozank valo mutatott nagy Irgalmassagat Nagtoknak es Kglmeteknek minden napi aitatosagaink által eö Sz. Fölsége imadsagos hazaban megh halalnyi el nem mulattyuk. Ezek utan maradunk Ngtoknak és Kglmeteknek

Alazatos hiv szolgai

Szegény Libenyi kössigh"

1736. december 5-én kelt levelükben hasonló kérést fogalmaztak meg a szentmiklósi jobbágygazdák is. Rájuk is keserves idők jártak, termésüket jégverés, gabonavész és árvíz pusztította.

„Az Méltóságos, Tekéntetes Nemes Mossony

Vármegyéhez, eö Ngokhoz eö kglmekhez

Alázatos Instantiajok

az belül megh Irataknak

Tekéntetes Nemes Vármegye

Nagyságtoknak és kegyelmeteknek mi szegény Sz. Miklos helységének lakosy es emberei, nagy alázatosággal jelentyük, hogy ez mostani esztendőben az határunknak és Buzának bé vetett földgyeinknek nagyobb részét az kő esső el verte, attul az mi megh maradott, az ragyátul megh emésztetett elanyra, hogy kaszálnunk keletett, az földgyeinket őszi vetéssel nagy nehezen bevethettük, immáron most pénzes kenyérel kelletik élnünk, az ár víz, valamint más némely helyeken, itt nálunk is nem kevés kárt tett, az egész rét-tyeink vízben voltak. Alázatossan Instállunk azon is, méltóztassék Nagtok s kegyelmetek sok rendbéli sulyos forspontoknak alkalmatlanságát kegyesen beveny, két száz darab marhát már attunk, más helységek csendesen, békével, nyugodalommal vannak és élnek, mi pedig ország utya mellet és T. nemes Vármegye szélin minden felül jövő s menő, föl s alá járóknak, télen az rosz utakban marháink romlásánál, nyáron pedig mindennemű mezei dolog előttünk lévén éjei, nappal dolgaink hátra maradásával, nagy kárunkal mi az Járóknak (az átvonuló katonáknak) forspontyaival haitogattatunk. Mind ezeket T. nemes Váyrmegye méltó tekéntetbe vévén, alázatossan várjuk, szegény szolgáló embereit vigasztallya, és az Portionak e Quantumbul kegyes engedelemmel hozzánk légyen, hogy továbbá is Nagtoknak s Kgelmeteknek szárnyai alatt lehessünk és élhessünk, ha pedig T. nemes Vármegye kegyes szemeit megh vonsza, s raitunk nem könyörül, bizonyára pusztulás lészen helységünkben. Ezel Isten eö Sz. fölsége Ngtokat kglmeteket számos esztendőkig éltesse, a midőn pedig magunkat kegyes grátiájába alázatossan ajánlyuk, maradunk Nagtoknak s Kgelmeteknek

Alázatos Szofogado Szegény Emberei

Sz: Miklósi kösség

D. 5a Xbris1736"

(Mvm. kgy. i. 1735-1737, szám nélkül)

1738.

Michael Schendl (Schandli, Sendli) a lébényi bíró, az esküdtek Győri György, Egett Jakab, Boinár János, Kraczer János és Kis Istvány.

1738.

1740. július 20.

III. Károly (1711-1740) 1736-ban Oroszországgal szövetségben háborút kezdett a török birodalom ellen, melytől balkáni területek megszerzését remélte. A háború török győzelmet hozott, a Habsburgok valamennyi balkáni hódításukat elvesztették. 1739. szeptember 1-jén - Belgrád török elfoglalása után - III. Károly és Mahmud szultán megbízottai előzetes békét kötöttek, melyet aztán további tárgyalások követtek.

1740 júliusában török küldöttség utazott Bécsbe. A Moson megyén áthaladtában Szentmiklóson megszállt népes delegáció élelmezéséhez a vágómarhák egy részét Lébényben rekvirálták a megyei hatóságok. Fizetni persze nem siettek, a kárvallott gazdák még évek múlva is hiába várták Moson vármegyétől az állatok árának megtérítését. Az alább idézett levél írója még 1746 szeptemberében sem kapta meg hat esztendővel korábban lefoglalt 35 üszőjének árát.

Alazatossan emlekeztetem Ngtokat mégh in Anno 1740. 20 July a midön az Török követek föl jöttenek és Sz: Miklósi Statioban szállattanak, Zorád Comissarius uram Jelenlétében az Törökök magok az akolbul válogatva 35 darab üszőimet ki fogták és kivitték, számlálom darabját a' FI 3 xr 50, tenne 122 FI 50 xr, de T. nemes Vármegye az elmult esztendökben való Limitatioja szerént ezen sumábul valamely foréntok elmaradnak, mind edig is békességes türéssel vártam, hogy telyességel feledékenységbe ne mennyen, alazatossan könyörgök Ngtoknak, tegyen olly rendelést, hogy magaméhoz juthassak, és annyi üdőtül fogva várakozván Contentáltassam. Ezzel Isten éltesse Ngtokat alázatos szivbül kívánom.

Alázatos Szofogado Jobagya

Job Gerlan

Lébenyi Juhász mester

1746.7.26."

(Mvm. kgy. i. 1746, szám nélkül)

1741.

Az Böcsületes Helység Contractust vett Cseh Mihály Iskola Mesterrel, kinek tartozik a Szombati Litaniatul 5 f, az Órátul, hogy fel Huzza és tisztogattya 3 mérő Tiszta Buza, két Mérő Ros, 100 kéve Rőzse, Két szekér Szalma.

1742.

A Hanság-vidék vadászható vadfajait a bőségesen tenyésző mezei nyúl, a túzok, a fácán, a fogoly, a fürj és a viziszárnyasok, az erdőkben a szarvas, az őz és a vaddisznó jelentették, bő zsákmányt adva a vadászterületek tulajdonosainak és bérlőinek, akik a vadállomány mennyiségét védett területek és meserséges tenyészhelyek létesítésével is növelni próbálták. Ezt tette Lébény és Szentmiklós ura, gróf Zichy Károly is. Bizonysága ennek, hogy Az újabb kori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése című, 1735-1742 között megjelent munkájában Bél Mátyás - a pozsonyi evangélikus iskola nagyhírű rektora - egy fácánoskertet említ Lébény határában.

„.. .körös-körül a falvak birtokosai felismerve a ligetek alkalmas voltát, vadaskerteket, elsősorban fácánoskerteket kezdtek alapítani. Ezek közül jelentőségénél fogva megemlítjük a lébényit. Ez az erdőcske ezer öl széles és hosszú. A helység ura, gróf Zichy Károly életében körülkeríttette és fészkelőhelyekkel jól ellátta; e buzgalmával példát adott, hogy nincsen semmi gyönyörűség, semmi pompa az élet kényelmes eltöltésében, ami ne magának Magyarországnak válnék hasznára, ha az előrehaladást szolgálja." (11)

(Egy 1784-ben készült katonai térkép a mai Tölgyerdőt tünteti föl „Fasangarten"-ként, de a Lébényből Bormász felé vezető út baloldalán egészen Bormászig húzódó erdősáv mellett is a „Fas. g." jelölés olvasható. A térkép egyébként Bormász nevét két változatban - „Baromház vel Bormhaz"- szerepelteti, ez a kettős jelölés kétségtelenné teszi a ma használt névváltozat eredetét.)

Az értékes vadállományt az orvvadászok mellett a vidék veszedelmes ragadozói, a farkasok veszélyeztették.

„A farkasok száma olyan nagy, hogy vérengző vadságuk miatt fogyatkoznak meg a többi vadon élő állatok" - írja idézett munkájában Bél Mátyás.

1743.

Az Bötsületes Falutul meg vévén az Asszony Sziget nevű Rétet Helységben levő Sendl Mihály egy Esztendőre készpénzen Tizen öt Rhenus Forintokon." (Lébényi Krónika)

(Asszony-sziget = a hagyomány szerint a portyázó törökök elől menekülő, s a Hanság rejtett szigetein menedékre lelt nők emlékét őrzi az elnevezés.)

1743.

A hansági hal inkább a falvak népének tápláléka volt, a városok piacain nem nagyon keresték, mert iszapízűnek tartották, s ezért inkább a folyóvizekből származó halakat vásárolták. ínyencfalatnak számított azonban az egy lábnyira is megnövő rák, s a lápvizekben nyüzsgő réti csík. Az angolnaszerűen megnyúlt testű, nagyon apró pikkelyekkel fedett, kifejlett állapotban 30 centiméternyire megnövő halat elevenen, hordókban szállították a piacra, s bögrével mérve árusították.

Ell atta az Böcsületes Falu az Rabcat Rákra Igett Mártonnak három esztendüre, kisz pinzt ad Minden Esztendürül Esztendűre huszonött forintott, (továbbá) kett ezer rák minden Esztendűre,(és) egy Taler Adomast (is fizet).

És az melly nevezett ásványok hozzá, az ellsü Várfű, második Vármege, harmadik az Turbuk. És ha azon ásványokon halatt ott ad pinzen, tartozik harmadait az falunak ki adnyi.

És ezen Rabcan pedig ki vivin (kivéve) ött helen, zátonyokatt az mely nevezett hellekre nem lesz szabad Bertalan nap uttan varsat (letenni).

(ásvány, ásovány = az „ás" ige származékaként már legkorábbi nyelvemlékeinkben is felbukkan „kiásott árok, meder, ásott tó" értelemben.

turbuk, turbok = egy ősi halászati módra, a hajtóhalászatra utaló kifejezés. A turbukoló halászok a sekély állóvizek nádcsomóit a tíz méternyi hosszú, egy méternyi magas turbukhálóval óvatosan körülkerítették, majd az ott megbújó halakat egy hegyes végű döfőszerszámmal, a turbukolófával a felső részén úszókkal, alsó részén ólomsúlyokkal felszerelt, háromrétegű hálóba ugrasztották.)

1744.

Számbavették a megye falvaiban működő mesterembereket. Lébényben 28 kézműves nevét jegyezték fel a lajstromba a következők szerint:

	„In Possessione Lébeny

Cothurnary (csizmadiák)	Mathias Makovics
	Josephus Buday
	Martinus Meszarics

Pistor (pék)	Joannes Georgius Roszman

Rotarius (kerékgyártó)	Jacobus Prantner

Faber ferrarius (kovács)	Jacobus Klausz

Sutores (vargák)	Joannes Lengyel
	Georgius Bartony
	Michael Dolenics
	Mathias Seiter
	Joannes Bartony

Restiarius (kötélgyártó)	Gothardus Schaller

Vietor (kosárfonó)	Adamus Hueber

Educillator (kocsmáros)	Joannes Praunsteis

Arcularius (asztalos)	Simon Lautenpacher

Sartores (szabók)	Joannes Szabo
	Joannes Szabo

Textores (takácsok)	Georgius Takacs
	Stephanus Bersey
	Michael Takacs
	Georgius Gerda
	Joannes Kik
	Mathias Juhasz
	Vidua Nicolai Takacs
	(Nicolaus Takacs özvegye)
	Georgius Takacs
	Paulus Takacs

Lanio (mészáros)	Michael Schendel

Venator Dominalis
(uradalmi vadász)	Paulus Kaizer"

	(Mvm. kgy. i. 1744/1654)

1744.

Lébény „helységben felállított malom ellen a Győri Jesuiták Szerzet nevében óvás tétetik." (Mvm. kgy. i. 1744/69)

1745.

A lébényi apátság elmulasztotta teljesíteni katonaállítási kötelezettségét, ezért a vármegye által „a Győri Collegium Rectora a Lébenyi Apátság részéről állítandó lovas ki állítására intetik."

A felszólítás kézhezvételét követően a rektor azt kérte a vármegye gyűlésétől, hogy az „apátságból kívánt Lovasnak ki állíttása alól fel mentessen." Kérése teljesült, a felmentést megadta a vármegye. (Mvm. kgy. i. 1745/12, 42)

(katonaállítás = az 1397. évi országgyűlés döntése alapján a birtokos nemes minden húsz jobbágytelek után egy könnyűfegyverzetű lovas katonát volt köteles kiállítani. Az ily módon szerveződő úgynevezett telekkatonaság az állandó hadsereg 1715-ben történt felállításával sem szűnt meg teljesen, 1848-ig a haderő része maradt.)

1745.

A Lébényi Krónika 1745 áprilisában kelt bejegyzése megőrizte a falu lakóinak álmát vigyázó éjjeliőr „órakiáltásának" szövegét.

„Die 7 Április, Anno 1745.

Óra kiáltás

Ugyanezen a napon kelt az a bejegyzés is, mely arra enged következtetni, hogy „hajnalban négy orakor, nyáron 2 vagy 3 orakor" hangos énekszóval ébresztette Lébény lakóit az éjjeliőr. A Krónika által megőrzött tízsoros rigmus előtt ugyanis ott olvasható az akkor minden bizonnyal közismert dallamra történő utalás, mely az ébresztő szövegét énekelhetővé tette:

„Ad notam Ó fényességes szép hajnal, Hajnal, hajnal szép fényes hajnal..."

A megfelelő világítóeszközök hiánya is szerepet játszott abban, hogy akkoriban este korán feküdtek, s reggel nagyon korán, nyáron már hajnali két-három órakor keltek az emberek.

1747. április 24.

„Eget Mártony megvévén a Bötsületes Falutól a Ráptzát rákászaira ismét Három esztendőre, 25 forinton. Melyet tartozik Ő esztendőnként megfizetny Három ezer rákkal együtt, ugyanazon megnevezett helyeket kivéve a varsákat nem szabad letenny, tudniillik: 1. Gányás Sziget, 2. Goromba, 3. Öreg Sziget, 4. Turbok, 5. Várhely területén."

(A helyi hagyomány szerint a Várhely határnév annak a várnak az emlékét őrzi, melyet a késői vaskorban itt élt kelták a Lébényből Tárnokréti felé vezető út mentén építettek.)

1748. február 4.

Mi Libenyi Lakosok Közönségessen meg egyezvén az oskola Mesterrel, Lipovits Györgyei az Esztendőbeli Fizetése eránt; melyben adunk elsőben kész pénzt harmintz egy Forintokat.

Óra föl vonyásért 3 mérő Tiszta Buza, két mérő rozs, azon kívül minden háztul egy öreg fertály Buza vagy Ros.

Item: két száz kéve Nád. Az Bötsületes Falu termése, Szalmája valami terem; két öli Fát, 100 kéve Rőzsét, és így az Iskola járó Gyermekek Füstöt hordásáért adatik ezen Szalma.

Ezeken kívül Földgyét és Réttyét bötsületesen le Takarítanyi és be hordanyi: az Gyermekek Tanításáért egy Cantorra 25 k. Azon kívül ha az meg holtakért énekes mise szolgáltatik, Tíz Pénz, ezen kívül betegekért való imádságért 5 Pénz.

A Lipovits Györgyöt követő új tanító megbízásakor nem írtak új szerződést, csupán módosították, fölülírták a régit. A „Lipovits Györgyei" illetve a „harmintz egy" szövegrészt áthúzták, s fölé a „Bellovits Ferentzel" illetve a „huszon két" szövegrész került. Kiegészítést is fűztek a szerződéshez:

(egy cantorra = két kántorbőjt közötti időszakra, azaz negyedévenként. A kántorbőjt kifejezés a latin jejunium quatuor temporum /négy időszak böjtje/ quatuor /négy/ szavának félreértéséből, úgynevezett népetimológiával keletkezett, nincs tehát köze a templomi énekes jelentésű kántor /cantor/ szóhoz. A minden évnegyedben esedékes kántorbőjtnek 1095-ben II. Orbán pápa által rögzített napjai a hamvazó szerdát, a pünkösdöt továbbá a szeptember 14-ét - a szent kereszt felmagasztaltatása - és a december 13-át - Szent Luca - követő hétnek szerdája, péntekje és szombatja.)

1748.

Bolodár Ferenc lett a falu plébánosa. Harmincegy évet szolgált Lébényben. Az egyházon belüli megbecsültségét, elismertségét jelzi, hogy a győri egyházmegye legkorábbi, az 1771. évre szóló névtára a Mosoni Alsó Esperesi Kerület espereseként említi. 1773 és 1776 között a vasvár-szombathelyi társaskáptalan tagja, 1777-ben pedig a szombathelyi egyházmegye tiszteletbeli kanonokja lett.

1754.

Ebben az esztendőben emelték a Barátföldpusztán ma is álló Szentháromság-emlékoszlopot. Talapzatán a következő felirat áll:

DIESE SAULEN

HAT MACHEN

LASSEN FRAU

EVA GERLACHI

ZU EHRE DER H

EI. DREYFALTIGKEIT

(Ezt az oszlopot Gerlachi Éva asszony készíttette a Szentháromság tiszteletére 1754.)

Pestisjárványok elmúltával a túlélők gyakran állítottak pestis-oszlopnak is nevezett, többnyire a Szentháromság szobrával díszített fogadalmi emlékművet részint hálaadásképpen, részint oltalmazásul a „fekete halál" újabb pusztítása ellen. Hazánkban jellemzően a XVIII. században létesültek ilyen pestis-oszlopok. Talán ilyen fogadalmi emlékműként készült a barátföldpusztai emlékoszlop is.

1754.

A „böcsületes falu vigzise" szerint ebben az esztendőben a faluban élő féltelkes gazdák 24 marhát hajthattak ki a közös legelőkre. A zsellérek tíz, a házas lakók öt marhát legeltethettek. Az engedélyezett darabszám fölött minden marha után egy forintot tartoztak fizetni a falu ládájába.

Az erről szóló végzést Török Istvány bíró, Sendli Mihál, Modrovith Jakab, Modrovith Istvány, Török János, Boinár János, Koska János és Brestovith Pál írták alá. (Lébényi Krónika)

1755.

Győr vármegye úgy határozott, hogy a Rábca vizén lévő Kapi és Réti községbeli malmok működését megtiltja, s kezdeményezte Moson vármegyénél a lébényi malom megszüntetését is.

A rábcai vízimalmok álló- vagy úszómalmok voltak. Tulajdonosaik a folyóvizet gátakkal, rekesztékekkel malmaik felé terelték, és ez a megduzzasztott víz partszaggatásaival, elöntéseivel sok kárt tett a parti birtokosok földjeiben, miközben akadályozta a Rábcát a Győr felé irányuló kereskedelem „országútjaként" használó dereglyések zavartalan forgalmát is.

Mindezek miatt gyakoriak voltak a viták, a pörösködések a molnárok, a gazdák és a dereglyések között.

1755.

A Stampach-ezred katonái állomásoztak Moson megyében. A Lébényben bekvártélyozott garázda katonák egyike gyilkosságot követett el. A bűncselekmény körülményeit feltáró vizsgálat eredményeként a vármegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint „Özvegy Lakónénak részére, kinek férje Stampach ezredbéli Katona által megöletett, Eö Felsége által 50 aranyok küldetnek." (Mvm. kgy. i. 1755/219)

A környékbeli falvakban is hasonló garázda cselekmények történhettek, mert egy év múltán a vármegye további vizsgálatokat rendelt el. A döntés szerint „Stampach Ezredgyével összeszámozás tartasson, és a tapasztalt kihágásokról jelentés tétessen."

1763. június 28.

Június 28-án reggel, néhány perccel negyed hat előtt erős földrengés rázta meg térségünk városait és falvait, mely súlyos károkat okozott elsősorban Komáromban, pusztító ereje azonban Győrben, Pozsonyban és Sopronban is házakat döntött romba.

Győrben több ház összeomlott, a templomok tornyai, az épületek kéményei és falai megrepedeztek, a karmeliták templomának toronysisakja is elferdült, megrogyott. A három percig tartó első rengést negyedóra múlva egy újabb, az elsőnél rövidebb, de hevesebb lökés követte. A rengéskor erősen morajlott és tajtékzott a Fertő tó is.

Július 9-én este fél kilenckor egy rövid ideig tartó, de heves utórengés keltett rémületet a környék lakóiban.

Nincs írásos nyoma annak, hogy a természeti katasztrófa Lébény templomaiban kárt okozott volna.

1763. október 24.

„Én, alább is megh irt, recognoscalom, hogy Helységünknek Csordása Facanyos Erdöbül fát lopot, füzet büntetést három császár aranyat. Kirül adom ezen recognitiomat.

1765.

Ismét lébényi birtokháborítási ügyet tárgyalt a „tekintetes vármegye".

„A rétekben egy határkőnek történt elhányattatása eránt a Lébenyi Apátság Birtokossai ellen" tett panaszt a Zichy-uradalom képviselője. Az apátság kétségbe vonta a panasz jogos voltát, ezért részükről „ellen óvás tétetett". (Mvm. kgy. i. 1765/155)

1766.

A szolgabíró jelenlétében lezajlott 1766. évi egyházlátogatáskor készült szűkszavú feljegyzés mindössze azt rögzíti, hogy a lébényi Szent Margit templom - melyet a földesúr, Zichy Ferenc győri püspök 1765-ben (valójában 1764-ben) felújíttatott - nagyon régi anyaegyház, nem tudni pontosan, hogy mikor emeltetett. Kegyurasága a Vásonkeöi Zichy családé.

A plébánia évi jövedelme földjeiből 300 frt, adóból 15 frt, 2 darab rétje után 11 frt, adományokból, perselypénzekből 20 frt. A plébánia értékét 304 frt 10 dénárra becsülték. Filiája ekkor már csak a félórányi járásra lévő Bormászpuszta, mely a győri jezsuiták birtoka, s a stólán kívül más jövedelmet a parókiának nem hozott. Ezen a címen 22 frt értékben 22 mérő tiszta búzát kapott Bormász lakóitól Lébény plébánosa. (77)

(stóla = a római katolikus liturgikus viselet része, tenyérnyi széles, hosszú, díszes szalag a miseruha fölött.

A stóladíj vagy stólapénz a hívek által bizonyos egyházi cselekményekért, például egyházkelésért /a gyermekágyból felépült anya első látogatása és megáldása a templomban/, esketésért, temetésért, keresztelésért fizetett papi járandóság.)

1766.

„Anno 1766. Die 20. January alább meg írt Bírák és Tanátsok együtt lévén, mert hellységünkben az Marha Dögi uralkodott, tehát az égisz hellység egyes akarattyábul Dicsőséges Páduai Szent Antal tisztességére egy kis áhítatosságot rendölvén, hogy az Úr Isten azon veszedelmes Dögletességet Marháinktul el távoztassa, az első Mise után 3 miatyánkot, 3 üdvözleteit, egy hiszek egy Istent fogh az Oskola Mester...a nép előtt mondani minden napon, és ez örökösen rendelvén, ezen fárotságért adatik az Oskola rétt mellett való liechtenhámér (!) nevű kis rétt, úgy, hogy maga takarítsa meg.. .Se gyüitésével, se béhorddásával nem fogh tartoznyi, hogy ha pedig az Helység el akarja azon rétet fordítani, el fordíthattya.

1770. augusztus

Egész falu együt lévén el vigeztetett az Biro házánál, hogy az melynek az Marháját az Csősz vagy Répákbul vagy Kukoriczákbul bé hait, tehát minden Marhátul egy Kraitzár az haito pénz, 10 pénz az büntetés, ezekben pedig akár minémü móddal találtatnak, minden mentség nélkül az büntetést el nem kerülhetik." (Lébényi Krónika)

1770.

Október 4-én a Helytartótanács kibocsátotta Mária Teréziának az egészségügy valamennyi területét érintő rendeletét, a „Generale Normativum in Re Sanitatis"-t, mely - egyebek mellett - megtiltotta a templomokba és a templomkertekbe való temetkezést. A szabályozás alapján Lébényben is meg kellett szüntetni a Szent Margit templom körül fekvő régi, a két felekezet által eddig közösen használt temetőt.

Az evangélikusok és a katolikusok is árokkal vették körül, s be is kerítették a számukra ekkor külön helyen kijelölt sírkerteket.

1770.

Moson vármegye gyűlésének iratai szerint Lébényben jobbágyokra nézve, kik úrbéri szolgálatokat tenni vonakodnak, vizsgálat rendeltetik." Kicsit később arról olvashatunk, hogy „némely lakosok, kik úrbéri szolgáltatokat tenni vonakodnak, büntetés alá vettetnek." (Mvm. kgy. i. 1770/332, 335)

A történtek részleteit illetően nem maradt ránk adat, így az okokat illetően csak találgathatunk.

A jobbágyi kötelezettségek megtagadásának egyik valószínű oka az lehetett, hogy a telkéhez tartozó szántóterület nagyságát a jobbágylakosság a lápos, mocsaras területek lecsapolásával, erdőirtással, rétfeltöréssel igyekezett növelni. Ezeket a Hanságtól elhódított területeket úrbéri kötelezettség sokáig nem terhelte. Az 1767-es Mária Terézia-féle úrbéri rendezés azonban ezt az állapotot megszüntette, s minden földművelőt úrbéri kötelezettség alá vont.

1772.

1772. november

Bognár János lébényi gazda halála után Koska Gergely bíró s Modrovits György tanácsbéli vették leltárba az elhunyt hagyatékát. (Mvm. kgy. i. 1772, szám nélkül)

„Mi alább meg irattak adgyuk tudtára valakinek illik, hogy M: Uraságnak parancsolattya mellett néhai Bognár Jánosnak halála után meg maradott Joszágát e szerént találtuk és meg böcsültük, úgy mint

Mellyrül adgyuk ezen Testimonialis levelünket szokott Helységünk Pöcséttye alatt.

1773.

A pápa, XIV. Kelemen 1773. július 21-én aláírt „Dominus ac redemptor noster" kezdetű bullájával feloszlatta a jezsuita rendet. A rendnek ekkor Magyarországon (Erdélyt, a Bánátot és Horvátországot is beleértve) 935 tagja volt, s negyvenegy iskolát, köztük két egyetemet (Nagyszombatban és Kassán), három akadémiát (Budán, Győrött és Kolozsvárt) s hét kollégiumot tartott fenn.

7 600 000 forintra becsült vagyonukat Mária Terézia rendeletére a Királyi Kamara lefoglalta, s a katolikus iskolák fenntartására létrehozott Tanulmányi Alap (Fundus Studiorum) kezelésébe adta:

„ ...az eltörült Jézus-Társaságnak minden ingó és ingatlan vagyonát, mely rendelkezésünk alá jutott, a tanulmányi alapnak és a nyilvános iskoláknak adtuk hozományul igen kedves magyar birodalmunkban és a hozzá kapcsolt tartományokban."

Erre a sorsra jutottak a lébényi apátság birtokai is, a Kamara csupán az öttevényi határban fekvő 62 holdnyi „ostyaföldeket" hagyta meg a plébánia használatában az apátsági templom fenntartására 1820-ig.

„Ez idő alatt az elárvult, csak tehernek tekintett jeles templom sok helyütt bevakoltatott, s többször minden részein s diszítményein kegyetlenül bemeszeltetett. Lebenyben sz. Margitról czímzett külön plebániatemplom lévén, az apátsági templom árván s elhagyatva állott, csupán vasár- és ünnepnapokon tartatott benne istentisztelet tágasabb volta miatt" - írta 1879-ben a Szent Jakab templomot bemutató munkájában Kreskay Antal lébényi plébános. (50)

A birtokát vesztett lébényi apátság 1773 óta csak címzetes apátságként adományozható.

1773.

1767. január 23-án Mária Terézia kibocsátotta a földesúr és jobbágy viszonyának országos és egyöntetű szabályozására szolgáló úrbéri rendeletét, mely egészen az 1848-as jobbágyfelszabadításig meghatározta a magyarországi parasztság gazdasági és életkörülményeit. A rendelethez csatolt, országosan egységes mintaként szolgáló Urbárium részletesen szabályozta a jobbágy haszonvételi jogait, ezekhez arányosított földesúri tartozásait és egyéb kötelezettségeit.

A rendelet gyakorlati megvalósítása - mint országszerte mindenütt - Moson megyében is nagyon vontatottan ment végbe. Az itt 1771-ben megkezdett végrehajtás befejezésére csak 1773-ban került sor.

A szabályozás keresztülvitelére a nemesség ellenállása miatt a királynő királyi biztosokat rendelt ki. Az ő irányításukkal megyei kiküldöttek jártak faluról falura, hogy az uradalmi tisztek jelenlétében a bírótól, esküdtektől, a falu öregeitől választ kapva a 9 úrbéri kérdőpontra, megtudják: szabad költözésűek-e vagy örökös jobbágyok a falubeliek, a szokás, urbárium vagy szerződés szerint szolgálnak-e, mekkora a faluban az egész telek nagysága, mivel tartoznak utána, vannak e gazdálkodásukban olyan tényezők, amelyek a lakosság előnyére szolgálnak, vagy éppen hátrányt jelentenek?

A körülmények pontos ismeretében a megyei bizottság a falvakat kedvező és kedvezőtlen adottságaik alapján osztályokba sorolta, s aztán megállapította, hogy az adott osztályon belül hány holdból álljon az egésztelkes jobbágy szántója és rétje ahhoz, hogy földesúri, egyházi, állami és megyei terheit hordozni tudja. Az egyes falvakra jellemző sajátosságokat kézzel beírták az előre elkészített, nyomtatott Urbáriumba, majd ehhez csatolták a minden úrbéres háztartás adatait tartalmazó, egy nyomtatott űrlap kitöltésével készült táblázatot, a Tabellát.

Ez az okirat Lébényben is elkészült. A Scultéty Mihály, Moson vármegye jegyzője által feltett kérdésekre a falu köztiszteletben álló öregei, Georgius Horvath, Stephanus Török, Jacobus Schendl, Jacobus Modrovics, Martinus Körmendy, Michael Gruber, Andreas Toth, Georgius Bujnar és Martinus Hatos adták meg a választ.

A 9 úrbéri kérdőpontra adott válaszok pontos képet rajzolnak a lébényi jobbágyok XVIII. század végi helyzetéről. A dokumentum - bár egyetlen évhez köthetően mutatja be a lébényi paraszti világot - a korábbi századok emlékét is őrzi, hisz az 1773-ban jellemző gazdálkodás, a megélhetés módozatai, az életviszonyok évszázadok során, fokozatosan alakultak ki, s a szokásjog, a hagyomány örökítette őket tovább.

A kilencpontos kérdőívre adott válaszok teljes szövege eredetiben a mosonmagyaróvári levéltárban olvasható.

„1° Vannake és minemű Urbáriumok, és mikor az illetin (ilyetén) Urbáriumok tétetődtek (készültek)?

Ad 1um Urbariumok mind eddigh a mi tudtunkra nem volt, eleinktül sem hallottuk, hogy lett volna.

2° Hogh ha pedig mostanságh Urbáriumok nem lennének, talán az Jobbágyi adózásokra a Parasztok Contractus mellett köteleztetnek? avagy csak merő bevett szokásbul? melly Esztendőben, mikor kezdődött a mostani Jobbágyi adózásnak szokása, avagy azeránt tett Contractusok mikor kezdődött? nem de nem ezen mostani Contractusok és Urbariumok előtt más Contractusok és Urbariumok voltak? Mikor jött bé szokásban az mostani adózás?

Ad 2dum Contractusra sem emlékezünk, és így sem Contractusbul, sem pedig Szokásbul adózást Földes Urunknak nem tettünk vagyis füzettünk.

3° Ahol sem Urbáriumok sem Contractusok nem találtatnak, mibül álló az Jobbágyoknak az adózássa, a mellyet az Földes Ur az Jobbágyokon az be vett szokás mellett ekkoráigh meg vett, mikor és mi móddal az illetin adózások kezdőitek?

Ad 3um előbenyi punctumra tett Feleletünk szerint semmi némű adózást ekkoráigh Földes Uraink tűlünk nem kívánnak, nem is attunk.

4° Minemű hasznai a vagy Jövelmei, nem külömben Sutái (hibái, gyengéi, tökéletlenségei) és Károi, avagy Nehésségei minden helységnek vannak.

Ad 4um Vagyon ugyan Magunknak a Rápcza vizén Malmunk, de annak csak akkor vehettyük hasznát, midőn Árvizek által bővebb vize vagyon a folyásnak. Innend jobbára Kémlei malmokban szoktuk Gabonánkat őrleni, azon hasznunk lévén abbul, hogy igen messze Gabonánkat vinni nem kénteleníttetünk, egy mérföld lévén hasznunk.

Egy Fertály esztendőbéli Korcsmát törvény szerint ingyen, három Fertály Esztendőbéli Bor, Pálinka és Sör áruitatást pedig az Uraságtul Ember emlékezetitül fogva hol kisebb, hol nagyobb Summában árendában bírjuk, igen csekély hasznunk abbul lévén, kivált e mostani üdőben, midőn fölöttébb drágák a Borok.

Szántó földjeink közép szerű termékenségűek, kivált Száraz Esztendőkben, harmad részinek pedigh esős üdőkben is jobb hasznát vehettyük, dombossabbak lévén.

Ha némellyek közellünk ennyihán (egynéhány) mérő gabonát el adhatna, azt Óvárott vagy Nisiderben distrahálhattya (eladhatja).

De nagyobbak Káraink és Nehésségeink csekély hasznunknak, mert Réttyeink Hansághban lévén, vagy azokban csak savanyú, sásos szénát takaréttunk, vagy ha vizes esztendő vagyon, igen csekélységet kaszálhatunk ezen okbul, noha sarjút némellkor résziben Réttyeinknek kaszálhatnánk, mind azon által mivel a Szalmánál is rosszabb kaszálni, sarjút ritkán szoktunk.

Erdőnk nem lévén Bakombul vagy Szigetközrűl kell mind magunknak, mind a Katonasághnak keserves Fárodcsággal és nagy kölcséggel fát szőröznünk.

Midőn vizes és árvizes esztendő vagyon, nem csak réttyeink nagyobb részének, mint föllebb is emlétettünk, hasznát nem vehettyük, azokon térdig való víz es lévén, de Szántó földeinkben is a föld árja legh inkább olly károkat tészen, hogy némellykor a lapossabb földeinkbül Fárodcságunk jutalmát sem vehettyük.

A szüntelen való sok Transenna, Condescensio, Forspont (az átvonuló katonaság elszállásolásával, tartásával, szállításával összefüggő terhek), s ezeket követő temérdek sok deperdita (porció) majd már el szenvedhetetlen raitunk, mert akár föllül akár pedig alul igen közel lévő Győr Vármegyébül jőjön, többnyire nálunk száll és roztogol (rostokol) a Militia (katonaság).

Az Adónk terhe is olly nagy, hogy ha megh nem könnyebbéttetik, sokaknak közülünk véghső pusztulását által lányuk.

5° Hány darabbul álló és micsoda szántó földgyei, hány Ember vágó Réttyei valósságosan egy-egy egész helyes Jobbágynak vannak, egy Holdot hány Posonyi mérővel közönségessen be lehet vetni, és az Rétekben lehet e Sarjút kaszálni.

Ad 5um Több dűlőben lévő Földeinket két mérős holdra reducálván vagyon egy egész helyesnek 104 mérőre, vagy 52 mérős holdra való Szántó földgye, ... Réttye pedig 18 ember vágó, vagy 18 szekérre való ... a proportione (arányosan). Fél helyes és Fertályosnak, a Zsölléreknek pedigh 16 mérőre való Szántó földgyö, és 4 szekérre, vagyis Ember vágóra való Réttye. Sarjút, amint már be vallottuk, kaszálhatnánk ugyan némelly Réttyeinkben, de annak Soványsága és Savanyúsága miát ritkán kaszállunk.

A Lakóknak (a házatlan zselléreknek) földgyök nincsen, hanem egy Emberre, vagy is Szekérre való Réttyek.

Azt is declarálnunk kölletik (ki kell nyilvánítanunk), hogy Réttyeink a házainkhoz föll osztva nincsenek, hanem azokat minden Esztendőben újra közöttünk föll osztani szoktuk azon okban, hogy mivel némelly része jobbacska, némelly pedigh roszab, Szoványobb, tehát hogy erányosság lehessen. Következendő képpen a kiknek az idén jobb helyen a nyilasa esett, Esztendőre annak jusson, akik az idén roszab Réttyek volt.

6° Kézi munkával, avagy Marhával és hány darabbal, hány napig robotolt ekkoráig Kiki az Jobbágyok közül, az Robotra való menése és onnéd visza térése Robotba be számláltattake?

Ad 6um Az Robotunkk(nak) és szolgálatunkk(nak) eddig bizonyos számo nem volt, leg inkább pedig eddig ezekbül állott, úgy mint a Méltóságos Uraságh által az egész Kösségre ki szabott és ki mért Tábláit háromszor közönségessen megh szántyuk, az Uraságh Trágyájával meg trágyázzuk, be vettyük, meg arattyuk, be hordjuk, nem különben reánk ki szabott Réttyeit az Urasághnak meg kaszáilyuk, föl győityük és be hordjuk, és ily szokást ezekben régi üdőktül fogva tartván, hogy midőn az Uraságh Tisztye a föllebb írt munkát kívánnya, tehát Bíránk a Kösségnek megh jelenti, a Jobbágyok ellenben, tudván ki ki az maga részit, minden ereit jobban arra fordétyák, hogy mennél előbb ell végeszhessék, és azután magoknak dolgozhassanak.

Ezen kívül az Uraságh ezen Domínium (uradalom) béli gabonáját Óvári, Nisideri és némellykor Pandorfi Piarczra reánk esett részben emlékezetünkre (!) hordani, nem különben Tűzre, Épületre való fát Győr(b)ül, Bakombul, leg inkább pedigh mostan Püspökség Himodi erdőbül amennyi reánk essik, hozni kötelyesztetünk.

Vagyon a Méltósághos Urasághnak Sz. Miklósi határban két Tábla Szőleje, ennek munkálására az Karó Vonyás és Gaz Gyomláláson kevül tartozott eddig az egész helyes mégh hat napi munkával, Szabad akarattyán lévén ezen munkát véghben vinni, vagy egy napi munkát 20 pénzen megh váltani. Ezen munkát ellenben egyedül csak az egész, Fél és Fertályos Jobbágyok végezték, a Zsöllérek közül pedigh ab Anno circiter 1759 (körülbelül 1759 óta) ki ki az Uraságh kertjében.

Nyári holnapokban 3 napi munkára és két ölly Fának vágására Kötelyesztetnek, ezen kötelyességet mindazonáltal két három Esztendőtül fogva magok könnyebbségére nézve pénzzel megváltyák, a kézi egy napi munkáért 20 pénzt, az ölly fa vágásért pedig 25 pénzt fizetvén az Urasághnak, a ki ezen pénzen állandós Napszámosokat fogadni, és az ölly fát Püspökségnek Himodi Jobbágyi által vágotni szokta.

Kötelyesztetünk e mellet az Uraságh Gálábéli Marhája mellett Téli Üdőben, minek utánna a Marha bé köttetik, minden második hétre egy embert Robotban állítani, továbbá a Zsöllérek az Uraságh Kenderit meg fonni vagy fonyatni tartoznak.

A Marhás Robotot pedig közönségessen négy Marhával és némelykor három Lóval is szoktuk végezni.

Föllebb írt kötelyességeken és Robotokon kívül valamire és valamikor az Uraságh kívánta Marhás és Gyalog Munkával elő állani, Bécsben és Posonyban egyet mást némellykor vinni, onnénd hozni, szóval mind azokat végbe vinni tartoztunk, a mit a Méltósághos Uraságh tőlünk kívánt.

7° Kilenczedet adtake? Melly üdőtül és mibül? Nem de nem ezen Nemes Vármegyének más Helségekben szoktak kilenczedet adni, azon kévül az Jobbágyok mit adtak a vagy füzettek ekkorig Esztendőnként az Földes Urnak, és mibül álló volt nevezet szerént az ollyatin adomány vagy ajándék, a mellyet vagy pénzben vagy egyébben az Földes Ur az Jobbágyokon megh vett?

Ad 7um Egész helyes, fél helyes és Fertálosok ember emlékezetitül fogva a Kilenczedet őszi és Tavaszi mindennémű veteménybül és mihekbűl (méhekből), ki vévén az Kendert és a Káposztát in Natura (természetben) mindenkor ki attuk, a Zsöllérek ellenben egy forintal megh váltyák.

Úgy tapasztaltuk eddig, hogy a N. Vármegyiben lévő szomszéd hellyek is a kilenczedet in Natura be adják. Ajándékot és Adományt semmit a M. Urasághnak eddig nem attunk, sem az Uraságh tőlünk nem kívánt.

8° Hány Puszta Jobbágyi ház helyek a vagy sessiók (jobbágytelkek) vannak, mikor és mi okbul pusztultak ell?

9° Szabad volt ekkoráigh az Jobbágyoknak házaikat ell adni és a Falubul elmenni, avagy örökös Jobbágyok voltak?

Ad 9um Szabadon vettük attuk eddig házainkot és szabadon innend más hova Lakásunkat vettük, nem is tartyuk magunkat örökös Jobbágyoknak.

A kérdőívre adott válaszok, továbbá az egyéb forrásokból származó adatok alapján az ismertetett módon 1773. szeptember 12-én elkészült „Lebeny Helységnek Urbarioma", amely mindenekelőtt a teleknagyságot rögzítette, mégpedig oly formában, hogy Lébényben az egy egész jobbágytelekhez tartozó belső telek (házhely, udvar, szé-rűs- és veteményeskert) „olly nagy és téres Helyet foglallyon, a minemű két Posonyi Mérő Mag alá kívántatik" - azaz egy holdnyi területű legyen.

„Külső Appertinentiákból (tartozékokból) pedig ugyan egy egész Jobbágy-Ház-Helyhez Húszon két Hold szántó Föld, minden egy Holdban két Posonyi Mérőt számlálván, és Rét, Tíz kaszálóra való, mivel esztendőnként csak egyszer kaszáltatik, adassék."

Az országszerte általánosan érvényes szabályokon túl Lébény jobbágylakosságára nézve az alábbi kötelezettségeket tartalmazza a dokumentum:

„Szabad légyen a Jobbágyoknak bort árulni Szent Mihály naptól fogva Karácsonyig."

Mivel pedig Eö Felsége Kegyelmes Királyné 24 napi, két marhával teendő Robotot kegyelmesen rendelni méltóztatott, azért egy egész helyes Jobbágy csak 24 Robotot két marhával elvégezni köteles lészen, ki vévén a szántást, melynek alkalmatosságával a Jobbágy négy marhával maga Boronájával s Ekéjével Uraságnak dolgozni tartozzék, hogy ha pedig valamely Jobbágy négy igás marhának fogyatkozása miatt meg írtt mód szerént a szántást meg nem tehetné, az ollyan Jobbágy mással öszve fogván egy napi szántást két napi munkával végezzen, mind azon által ezen terhes munkát minden Szántáskor csak egyszer tartozzék meg tenni. Ha pedig négy marha mellé egy személy elegendő nem volna, akkoron az Jobbágy egyet ugyan olyast, amely minden munkára alkalmatos légyen, másikat pedig csak marha hajtásra valót tartozzék adni.

Ezen két személy mind azon által különös kézi munkára ne fordéttattassék."

Emellett „minden egész Helyes Jobbágy köteles lészen maga földes Urának minden Hétben egy Napot Nap-Kelettül Nap-Nyugodtik" ledolgozni.

A tüzelő illetve épületfa vágásának és fuvarozásának kötelezettsége alól a lébényi jobbágyok felmentést kaptak:

„Mivel pedig ezen Helység határában lévő erdőcske, a melynek ususában (használatában) mostanság a Mlgos Uraság vagyon, oly csekély, hogy abbul a Jobbágyoknak szükségéhez képest se épületre, se Tüzelőre való fát nem rendelhet, azért sem öl fának vágásával, se pedig hordásával kötelessek nem lesznek."

Az országos gyakorlattól eltérően a lébényi jobbágyok az évenkénti két csirke, két kappan, tizenkét tojás és egy icce vaj helyett 48 krajcár pénzbeli megváltást tartoznak fizetni.

A földesúr országgyűlési részvételével kapcsolatban felmerült költségeihez való hozzájárulásként „egy egész ház helyes Jobágy 22 krokat Földes Urának adni köteles lészen."

A kenderből és lenből való kilencedfizetés országosan egységes szabályai Lébényben azzal egészültek ki, hogy „Itten pedig egy egész helyes Jobbágy esztendőnként 2 és 3/4 funtot (fontot) fonnyi köteles lészen."

Tartozik végül „az egész házhelyes Jobbágy egy hosszú fuvart esztendőnként ... végbe vinni, és a szerént fél, fertályos és nyolcados jobbágyok (is) proportio szerént (arányosan) az hosszú fuvarozásra kötelessek lesznek." (Mvm. ú. 1773.)

(deperdita = a kérdőív 4. pontjában említett, s a latin deperdo /elveszít, kárt szenved/ igéből származó kifejezés a porciót, vagyis a jobbágyot terhelő hadiadó terményben fizetett részét jelentette.

1671-től a katonaság fenntartásával összefüggő terhek egy részét az egyes településekre ember- és lóporciók formájában vetették ki.

Az állandó hadsereg 1715-ben történt felállítása után egy katona 3-4 forintba számított napi fejadagját 1 font húsban, 2 font kenyérben, 1 icce borban vagy sörben, kellő mennyiségű sóban, valamint gyertya, ágy és tűzifa biztosításában állapították meg.

A ló 3 forintra kalkulált fejadagja napi 6 font zab és 6 font széna, továbbá heti 3 csomó szalma volt.

A hadsereg számára természetben kiszolgáltatott ember- és lóporciók fejében a jobbágy nyugtát kapott, s ennek értékét levonták az általa fizetett hadiadóból.

Azon efetre mind azon-által, ha a' Jobbágyoknak panízi önnön magát a' földes Urat illemek , 's-chez folyamodván panafzikról emlétett földes Ur Igazságot nem tenne, ollyankor az Jobbágyok egye. neffen az Vármegyéhez folyamodgyanak.

§. VIII. Azon földes Ur, úgy annak Tifetyei-is, a'kik a' Jobbágyokat az Vármegyénél, vagy más föllebbvaló Helyeknél tett jelentetek, és Initaririájok-miatt meg-bűntetik, szintén ugy, valamint az Jobbágyokkal kegyetlenül bánok, itélteffenek..

A rendszer visszaélésekre adott lehetőséget. A katonaság ugyanis választhatott a porció természetbeni kiszolgáltatása vagy pénzbeli megváltása között, s az éppen aktuális piaci ár és a hivatalos számítási ár figyelembe vételével mindig a rá nézve kedvezőbb megoldást választotta. A különbözet a jobbágy vesztesége lett, ezért is nevezték ezt az állami terhet deperditának.

1773. február

Mint országosan mindenütt, a jobbágytelek Lébényben is két fő részből, belső és külső telekből állt.

A belső telek alkotórészei a házhely a rajta álló házzal, az udvar a gazdasági épületekkel, továbbá az udvarhoz kapcsolódó veteményes, gyümölcsös és szérűskertek. Ennek nagysága Lébényben 1 hold.

A külső telek - egész jobbágytelekre számítva - Lébényben 22 hold szántót és 10 holdnyi rétet, valamint a közös erdő s legelő használatának jogát jelentette.

A szántót és a rétet - ez utóbbit évenként újraosztva - a jobbágy nem egy tagban, hanem a falu határának különböző dűlőiben, több parcellában művelte.

Fennmaradt az a dokumentum, melyben az úrbéri rendezést előkészítő vármegyei kiküldöttek 1773-ban összeírták a Michael Feies, Georgius Boinár és Georgius Kocsis lébényi jobbágyok belső telkéhez kapcsolódó külső szántó- és rétföldeket. Az okmány a következő határneveket rögzítette:

Keskeny, Farkas Domb, Gyalog Út, Apáczi, Csepete domb, Vér hegy, Len föld, Szeletszeg, Öreg pap föld, Kis pap föld, Vitézi, Gyöpre dűllő, Sovány hegy, Öreg Hosszú, Fél hosszú, Lenyes tó, Roma, Csepe Szállás, Által Nyilas, Hosszú Nyilas, Új Nyilas, Pintér Nyilas, Hatember Nyilas, Dunára járó, Billye Domb, Sovány hegy, Nyárfa hegy, Marczal, Sós tó, Tőttés előtt való, Büdös Örvény, Két út között, Gyopárosra dűllő, Czinos, Gyűrűs előtt, Hatvanyos hegy, Alá járó, Kert alatt, Hosszúradűllő, Nyárfa szeglet, Tőtés alatt, Róka lik, Kis Vitézy, Belső dűllő, Kis Marczal, Kopolya, Vass fazék, Öt rendes, Kis tíz rendes, Öreg tíz rendes, Kilencz rendes, Felső Hugat, Szigetköz. (Mvm. ú. 1773.)

(kopolya = áradások során víz alá kerülő mélyedések - általában jó halashelyek - neve.

ötrendes, tízrendes stb. = a rend a lekaszált fű vagy gabona sora. Ötrendes az a parcella, amely ötkaszányi, ötrendnyi szélességű.)

1773.

Az 1773 szeptemberében elkészült urbárium rögzíti Lébény jobbágylakosságának adatait. Eszerint a faluban 119 colonus élt 95 családtagjával, továbbá 271 szolgáltatásra kötelezett egyéb személy (zsellér és lakó-, másként házatlan zsellér), akik összesen 2718 hold szántóföldet műveltek. 170 adózó portát írtak össze.

A földesúr ekkor - 1768 óta már-gróf Zichy Ferenc győri püspök. Haláláig, 1783-ig birtokolta a lébényi és szentmiklósi földeket. Utóda gróf Zichy Károly lett.

1775. május 4.

A „tűzi veszedelemtől" s a marhavésztől rettegő lébényi elöljárók úgy határoztak, hogy a csapásokat elkerülendő, énekes szentmisét mondatnak Szent Flórián és Páduai Szent Antal tiszteletére.

„Anno 1775. Esztendőben Die 4 May az egész Helységnek eggyes értelmével és akarattyával.

Mint hogy Szegény Helységünk sok izbéli Szerencsétlen Tüz gyulladástul meg rettene, arra való nézve az Bötsületes Helység dütsösséges Szent Floriany tiszteletire az Istennek leg nagyobb Dütsösségére Innepet tart. Inekes sz. Misével és processióval azon Szentet tiszteli. És Tlendő plébánus uramnak 1 fi az Iskola Mesternek kr 25 az Helység füzet.

Ugyan Dütsösséges Paduai Szent Antal Tiszteletire. Az Marha Dög Veszedelme ellen Inekes sz. Misét az Kapolnahoz valo processioval, nem külömben ünnep tartással tiszteli azon napot. Anno 1775. Die 4 May" (Lébényi Krónika)

1776. szeptember 5.

Az 1767. évi urbárium az addig magánjoginak tekintett úrbéres viszonyt állami ellenőrzés alá vonta. Hogy az új rend maradandó legyen, arról az évente tartott úrbéri vizsgálatok, az „urbarialis investigatio"-k voltak hivatva gondoskodni.

A vármegye megbízottai Lébényben is ismétlődően áttekintették az 1773-ban kialakított rendszer működését. 1776-ból fennmaradt az a község elöljárói által írt nyilatkozat, melynek tanúsága szerint a lébényi jobbágyok ekkor még elégedettek helyzetükkel.

„Mi alább meg irtt Tttes Mosony Vármegyében Lébényi Helységben lakozó Helység Bírája s Tanátsok, úgy nem külömben Közönségessen az Gazdák, adgyuk tudtára mindeneknek az kiknek illik: Hogy mi, Anno 1776. 5. Sept. nálunk lévén Nemzetes Csiba Gábor Nótárius Uram és Nemzetes Raiczi Istvány eskütt Uram, kik is mint az Méltóságos Uraságunk rétjére mint az Helységnek rétjére való fogyatkozásokat investigálván.

Mellyekrül nekünk sem Méltóságos Uraságunk sem az Tisztek ellen semmi legkevesebb panaszunk nintsen, következendő képpen mi is az Urbáriumon kívül és föllül nem tractaltatunk, nem is adózunk.

Kyrül is adgyuk ezen Attestatum Levelünket szokott Helységünk pötsetye és nevünk subscriptioja alatt meg erősítvén.

1779. augusztus

Elhunyt Bolodár Ferenc esperes, tiszteletbeli kanonok, Lébény plébánosa, aki - mint végrendeletében maga írja - 1748 óta hűségesen szolgálta az egyházközséget.

Horváth Józsefnek a lébényi plébánosok hagyatékait bemutató tanulmányából tudjuk, hogy 1779. június 25-én kelt testamentumát hat tanú írta alá: Jo(annes) Christophorus Schulmann rajkai plébános, Franciscus Vissi mecséri plébános, Michael Fekete lébényi káplán, Mathias Frühwirth lébényi bíró, Prémus Mihály „Tanács", végül Michael Horváth iskolamester.

Végakaratának első részében a plébános 700 forintnyi készpénz sorsáról rendelkezett.

Az összegnek éppen felét kegyes célokra hagyta. A lébényi egyházközségnek 200, a lelke üdvére mondandó szentmisékre 100, a papnevelde számára 20, az egyházközség szegényeinek 30 rénes forintokat hagyott.

A 700 forint másik feléből 200 forintot kapott Horváth Erzsébet, aki Bolodár Ferencnek nemcsak rokona, de három évtizeden át hűséges házvezetőnője volt. 50 forintot örökölt Katalin, a házvezetőnő leánya, s 100 forint jutott Halász Ferencnek, aki az örökhagyó testvérének fia.

Ami ezek után megmaradt - rendelkezett a tisztelendő - azon rokonai egyenlőképpen osztozzanak.

Bolodár Ferenc hagyatéki iratainak a kiadásokat feltüntető részéből az is kiderül, hogy a betegeskedő tisztelendőt Anton Fogl lébényi chirurgus (seborvos, felcser) gyógykezelte. A megboldogult plébános 13 forint 28 krajcárral adósa maradt orvosának. Tartozását végrendeletének végrehajtói a hagyatékból fizették ki. (40)

Bolodár Ferencet a Szent Margit plébániatemplom kriptájában helyezték akkor öröknek hitt nyugalomba. (—> 1838)

1779. augusztus

Visi (Vissi) Ferenc lett az új lébényi plébános. Teológiai tanulmányait 1760-65 között a győri szemináriumban végezte. 1771-ben már Mecsér plébánosa, innen került a lébényi plébániára, ahol aztán közel két évtizedig működött. (40)

1779. szeptember

Meghalt Schmitzhoffer Pál lébényi gazda. A falu elöljárói számba vették az elhunyt javait, s elkészítették a hagyatéki leltárt. (Mvm. kgy. i. 1779)

„Mi alább irattak Lébenyi Helység Birája s Tanácsoi adgyuk tudtára az kiknek illik, hogy világbul ki múlt Schmitzhoffer Pálnak halála után meg maradott Jószágát e képpen Conscribáltuk úgy mind:

1779.

A katolikus temetőben a Frühwirth-család kápolnát építtetett Tolentinoi Szent Miklós tiszteletére.

A falu egyik legmódosabb családjának vagyoni viszonyaira enged következtetni Lébény község 1778/1779. évi adóösszeírása, melyben Fribert Mátyás bíró neve mellé 8 ökör, 4 tehén, 2 növendékmarha, 2 borjú, 5 ló és 1 sertés tulajdonlását jegyezte be az összeíró.

1780.

A lébényi római katolikus plébániánál végzett egyházlátogatás (canonica visitatio) jegyzőkönyve szerint:

„A lébenyi plébános kap a községtől (communitate) a templomi búcsúnapra 8 ftot, Űrnapra 2 ftot, szt. Márk napra 1 ftot, szt. Flórián napra 1 ftot, szt. Antal napra 1 ftot, Nepomuki szt. János napra 1 ftot, továbbá kap a plebános segély gyanánt 20 ftot."

„A plébánosnak tűzifát szolgáltat a község 12 ölet, kemény fajtát, melyet a plébánialakba szállítani tartozik. Továbbá kap 200 kéve nádat vagy ehelyett 100 kéve farőzsét."

(Az adatokat Kreskay Antal plébános idézte érvként abban a vitában, melyet az ún. „plébániai fapénz" dolgában 1893-94-ben a politikai községgel folytatott. A plébános szerint az itt felsorolt címletekből alakult ki 1894-re a katolikus plébániát megillető 89 forint 25 krajcárnyi, „fapénz" címén kapott járandóság. (—» 1893)

1781. április

A jobbágyi erdőhasználat kérdésében első ízben jelentkeztek azok a nézetkülönbségek, melyek néhány év múlva egy hosszan elhúzódó urbariális pert eredményeztek a Zichy-uradalom és a lébényi jobbágygazdák között. (—» 1787-88)

„Mi alább meg írattak Tettes N. Mosony Vármegyében Lebeny Helség Biraja és Tanátsai pro sentibus recognoscaltuk, hogy a 5ta Septemb. 1776dik Esztendőtül fogva 1777dik utolso Decemberik Tettes N. Scultety Mihál feö notarius és Purman Matias Eskütt Uraimek az Urbariális Investigatiot nálunk végbe vitték, és az egisz öszve gyülekezett kösséget kérdezték: többet robotolnak é vagy adóznak é a Jobbágyok, mint sem az Urbáriumban foglaltatik, vagy minémü panaszok a Földes Úr, vagy annak tisztei ellen vagyon. Mell alkalmatosággal azt panasz képpen jelenteni kénteleníttettünk: hogy 28 Háznak az Erdőben nyilassai voltak, és azokat azon Házokhoz az Gazdák mindenkoron szabadon bírták, de az el múlt 1780dik esztendőben azon nyilassaikat az Méltóságos Uraság maga számára ki vágotta. Ezen kívül egyebb semmi panaszunk sincsen.

1783.

A lébényi „apátság által űzni kezdett Bormérés ellen Zichy Grófi Család nevében óvás tétetik." (Mvm. kgy. i. 1783/661)

A vármegyéhez benyújtott panasz tárgya az italmérési jog, más szóval a korcsmálás, melynek lényege szerint a földesúrnak az év meghatározott részében - általában karácsonytól Szent Mihály napig - kizárólagos joga volt bort árusítani. Hasonló földesúri előjogok alakultak ki a szesz- és sörfőzés, illetve a sör- és pálinkamérés tekintetében is.

A korcsmálás joga - a malom- és mészárszéki joggal együtt - a földesurak számára fontos jövedelemforrást jelentett, ezért ügyeltek arra, hogy jobbágyaik a helységben más birtokosok kocsmáiba ne járjanak, s hogy uradalmaikba másutt termett borokat be ne csempésszenek, ne árusítsanak.

1784. július 16.

II. József népszámlálást rendelt el Magyarországon. Hazánkban ez volt az első olyan népességösszeírás, amely a lakosság egészére kiterjedt. Tiltakoztak is ellene a magyar nemesek, mivel - nem ok nélkül - a nemesi adómentesség megszüntetésére irányuló uralkodói szándék megnyilvánulásának, s a végrehajtás első, előkészítő lépésének tekintették.

A Magyarországon 1784-85-ben, Erdélyben 1785-1786-ban végrehajtott népszámlálás Lébényre vonatkozó adatai:

1785.

Számbavették a megyében található útmenti feszületeket, s a szenteket ábrázoló köztéri szobrokat. A mosonmagyaróvári levéltárban őrzött dokumentum Lébényt illetően a következőket tartalmazza:

Omnes quatres (...) inertris Patronis positae sünt, quarum tamen conservationem ubi necessitas poscit, Communitas de suo providet, suntque omnes in statu bono, sed fundum requirant."

Egyszerű módon van felállítva mind a négy szobor, melyeknek karbantartásáról szükség szerint a község gondoskodik, bár mind jó állapotban van, de nincs alapjuk."

Szent Flórián szobra 1926-ig állt a falu mai főterén, az egykori Szent Margit templom mellett álló plébánia előtt, ekkor került át mai helyére, a Szent Jakab templom előtti térre.

Nepomuki Szent János szobra ma is a „Széles út"-ként ismert egykori Mosoni út elején látható. Ezt az utat évszázadokon át használták az ökrösszekereikkel Mosonba tartó lébényiek.

1785. május 9.

„Mi alabb irattak adgyuk tuttara mindeneknek az kiknek illik: hogy Nemes és Nemzetes Scultety Mihaly Feö Notarius és Nemes és Nemzetes Bittó Jónás első Vice Notarius Uraimék ezen Lébeny Helységhnek Kösségét magok eleiben hivatván meg vizsgálták, nem de nem valaki közülünk 1784. Esztendőben több robotot a M. Uraságh számára véghben vitt e; avag többet adózot, mint a mint a Kegelmes Urbariumban és az Urbarialis Tabellában foglaltatik és kinek kinek fejenként ki vagyon szabva; avagy pénzben és testben az Uraságh és annak Tisztyei által büntetődöt e ? Mely Urbarialis Investigationak alkalmatosságával hogy semmi panasz az jobbágyságh által elöl nem hozattatott, mi alább irattak bizonyétyuk.

1786. január 28.

Alább meg irt Egész Falu vigezése, hogy minden fél heles Polgár Gaszda hány jármos ökröt szabad ligyen néki tartani. Elsőben az félheles polgár Gaszdának szabad lesz 8 jármos ökröt tartani, s a ki azon fölül találtaték nála, minden pártul fog az portion kívül 5 ftot fizetni.

Másodszor. Nem különben az egész Zsöllérnek szabad legyen 4 jármos ökröt, és az fertálos Zsöllérnek pedig tsak kettőt, ezek is, akik azon föllül tartanak, portion kivűl egy pártul fognak 3 ftot fizetni.

Harmadszor. Egy egész házas lakónak szabad ligyen négy darab Marhát tartani, egy fél házas lakónak pedig tsak kettőt, úgy nem külömben egy másnál való lakónak is kettőt, hogy ha pedig többet fog tartani, minden darabtul fog a portion kivül 1 ftot fizetni.

Az 1773-mas úrbéri öszeírásban bukkan fel először a nemes Hatos család neve, melynek tagjai Lébénynek ma is megbecsült polgárai. Az úrbéri tabella szerint Martinus Hatos 1773-ban 1 holdnyi belső telke mellett 20 hold szántót művelt, s 40 hold rétet kaszálhatott. Mint a fent idézett dokumentum igazolja, 1786-ban Hatos Márton a falu tekintélyes polgára, községi elöljáró.

Hogy a család ősei mikor települtek Lébénybe, pontosan nem tudható. Vannak arra utaló adatok, hogy 1720 körül már a községben éltek. Pálffy Géza történésznek Hatos Bálint pápai vicekapitány pályafutását ismertető tanulmánya szerint az látszik valószínűnek, hogy a lébényi Hatos família ősei a korai idők óta Veszprém, Győr, Sopron és Vas megyék határán, közelebbről Csorna és Győr környékén, valószínűleg valamelyik egyházi (prediális) nemesek által lakott faluban, például Dörben, Kis- és Nagybajcson vagy Bácsán éltek a középkor folyamán. A történész szerint a Hatosok elődei a győri püspök vagy a győri káptalan prediális nemesei lehettek, olyan függő helyzetű nemesek tehát, akik nem rendelkeztek teljes jogú adománybirtokkal, csupán bizonyos szolgálatok - elsősorban az egyháznagyok bandériumaiban teljesített katonai szolgálat - ellátásához kötött birtokot (prediumot) kaptak. Adómentesek voltak, s maguk választotta szolgabírók jogszolgáltatása alatt álltak. Nem voltak azonban teljes jogú nemesek, országos nemesi jogképességgel nem rendelkeztek. A vármegye igazgatásában részt nem vehettek, a prediumon kívül további földbirtokot nem szerezhettek, s jobbágyaik sem lehettek.

A XVI. századtól a prediális nemességhez tartozók társadalmi útja fokozatosan kettévált. A főpapok sok prediális falut jobbágy sorba süllyesztettek, miközben az egyházi nemességnek egy kisebb hányada a teljes jogú nemesség soraiba emelkedett.

A XVIII-XIX. századi lébényi összeírásokban a Hatos nevet viselő családfők jobbágytelken gazdálkodó (armális) nemesekként szerepelnek.

1786. október 28.

„Lébeny possessio" - Lébény község - lakossága nevében Koska Gergely és Pénzes Jakab kamarások, továbbá Földes János lébényi gazda panasszal fordultak a vármegyéhez. Levelükben törvénytelen cselekedetekkel vádolták Friberth (Frühwirt) Mátyás lébényi bírót, s mivel az ügyben első fokon már eljárt úriszék felmentő határozatát tudomásul venni nem akarták, vármegyei „Judicialis Investigatiot", azaz törvényszéki vizsgálatot kértek a falu vezetője ellen. (Mvm. kgy.i. 1786/1198, 1591,2706,3381)

Alább írtt személlyek mély alázatossággal esedeznek a Tttes Nemes Vármegyénél, hogy ha méltóztatna ezen sérelmes, az Kösség Birájo által elkövetett Törvénytelen Tselekedetit valamely Processuális Szolga Biró Úr által ezen ide rekesztett Punctumait a Supplicansoknak mentül előbb szoros Inquisitio alá vettetni azon okbul, mivel már ezen panaszok az Úr Székin meg fordulván, panaszoknak nem tsak hogy semmi sikerét nem tapasztalták, sőtt még most is függőben tartatik 's elnyomattatik. Mellyre való nézve kénteleníttetnek az Supplicansok a' Tttes Nemes Vármegyéhez, mint fellebb való Instantiájukhoz alázatossan folyamodni; méltóztasson hathatós parancsolattya által ezen alább következendő Punctumait az Supplicansoknak igazságossan elvégeztetni."

A vármegye a panaszt - az úriszék után immár másodfokon - 1786. november 21-én valamennyi vádpontra nézve kivizsgáltatta. Az eljárás során számos tanút hallgattak meg, akik a panaszosok állításait pontról pontra cáfolták, s a megvádolt bíró ártatlansága minden kétséget kizáróan bebizonyosodott.

Íme a vádak, és a tanúvallomások alapján tett, jegyzőkönyvben rögzített törvényszéki megállapítások:

„1. A' midőn még tsak Eskütt volt ezen mostanyi Birájok a Supplicansoknak, máris tapasztaltatott, hogy a' mint ennek előtte több Esztendőkkel szedetett az Szegénységtül az Holnap Pénz, akkorában némellyektül kétszer is föl merte venni, félre tévén minden Kereszténységét, úgy nem külömben.

Ad 1um Varga Mihály Lébenyi Lakó, az mellyre az Supplicansok provicáltak, hogy az mostani Biró duplássan szedte volna az Holnap Pénzt, maga szája vallásával meg bizonyította, hogy nem emlékszik róla, hogy valaha tőle kétszer a Holnap Pénzt szedte volna a mostanyi Biró, akkorbéli Eskütt.

2. A' midőn leg előszer Biróvá tétetett, tehát akkoriban az Dézmából fönt maradott Kukoriczából circiter 16 mérőt el osztogatott, kit az Uraság, kit a Vármegye Tisztyeinek az község Prejudiciumával.

Ad 2um Az Supplicansok az Dézmából fönt maradott 16 Mérő Kukoriczának rész szerént az Uraság, rész szerént pedig a Vármegye Tisztyeinek az mostani Birájok által esett elajándékoztatásának meg bizonyíttására sürgettetvén sem magok, személyek szerént, sem pedig a Bizonyságul általok elő állítatott Tanú, ugymint Gráczol Istvány Lébenyi Lakos által semmiképpen meg nem mutathatták, hogy mostani Hellység Birájok azon 16 Mérő Kukoriczát az Uraság és Vármegye Tisztyeinek el ajándékozta volna.

3. Egy verem Ros, amely az Kösségé volt, nem tudják bizonyossan, hány mérő lehetett, még máj napig se számolt el róla.

Ad 3um Varga Mártony akkor beli Eskütt és mostanyi Lébenyi Lakos az kérdésben lévő egy verem Ros eránt Tanubizonyságul elő szólítattván maga szája vallása által az Supplicansok előtt meg vallotta, hogy eö ezen Rosból mért ki Török Istvány Eözvegyének 14 Mérőt, Körmendi Istványnak 4et, Varga Andrásnak 2öt, az Révésznek Deputátumjában 7et, az Csősznek pedig egy mérőt. Melly vallásával említett Varga Mártonynak szépen meg egyez az akkor beli Falu Cséplőj ének, Lichtheimer Pálnak bizonyítása, a ki azt vallja, hogy ezen Ros cséplésnek alkalmatosságával minden l0ik Mérő után az cséplő részre egy Mérő jutván; mindenestül fogva az cséplő részre esett 3 Mérő, azonkévül pedig egy Mérő kenyér gyanánt. Hogy pedig az föllebb specificált költsönzött Rosot azon költsön vevő Emberek akkorbéli Kamarásnak, Modrovics Mihálynak vissza fizették kész Pénzül, tudja Varga Mártony azon okból, mivel azon Embereknek szájokból hallotta, és az Laistromját is azon már meg holt Kamarásnak, Modrovics Mihálynak, mellyben ezen Rosnak kész Pénzül esett visszafizetése beíratott, maga szemeivel látta.

4. Egy Bagla szénát, a' melyben volt leg alább 5 szekérrel, az maga asztagja alá el terétette, és magának tulajdonétotta.

Ad 4um Ifju Modrovics Mihály ezen kérdésre felelvén vallotta, hogy mostanyi Helység Birájának szénáját midőn segítette volna az Rhétrül haza hordanni, azon alkalmatossággal egykor regvei az szénával meg rakott szekerekkel az Hellység Majorjában haza érkezvén, említett Hellység Birájának Tselédi egy az Hellységhez tartozandó Bagla szénát, 5 kis szekérkébül állót, Gazdájuknak széna asztagja alá terítették, hogy pedig ezt a helység Birája Tselédgyeinek parantsolta volna, sem magától a Bírótól, sem azon szénát el terítő Tselédgyeitül soha nem hallotta.

5. Egy Rhétet, a' mellyet 28 Foréntokon kértek az Kösségbéli Emberek a' Bíráktól, meg vette két akó boron, mellynek akója tsak 25 garast ért.

Ad 5um Hogy azon Rhétért, mellyet Friberth Mátyás Hellység Birája az kösség és Esküttek jelenlétében három akó Boron meg vett, valaki 28 foréntokat ígért volna, senki az e végre elő állíttatott tanúk, ugy mint Fejes Pál, Susovics Istvány és Gyökeres Mátyás közöl tellyességgel nem emlékezik, annál is inkább pedig ezen 28 foréntoknak pratendált ígérete el nem hihető, mivel az előbbeni Esztendőben, hogysem ezen Rhétet az Falu Birája meg vette volna, ugyan azon Rhétet Kiss Pál Lébenyi Lakos egy császári aranyban, az az 4 ft 16 kr bírta, már pedig az Hellység Birája által adatott három akó bornak az ára egy garassával Iczéjét (mint akkor a Supplicansok maga vallása szerént kélt) számlálván, tett 9 egész Foréntokat.

6. 13 akó Bort el vitt az Falu Pintzéjébül, mellynek nem tudják, hogy fizette az árát, hanem azt tudják, hogy annak Javát választotta ki.

Ad 6um Az Hellység Birája az kösséget az el mult Háborunak alkalmatosságával a végre meg szóllítván, hogy mivel terhes volna nekie az Transennans Tiszt Uraknak néha korban eleikbe szolgáltatandó Bornak az Csapiártól való mindenkori hozattatása, engedne nekie az falu az maga Pintzéjébül 13 akó bort az maga kész pénzeért, mellyre a Falu reá is állván némelly Eskütt Emberek nekie ki kostolták, és azt házához vitettni meg engedték, hogy pedig azon 13 akó Bornak árát az Korcsmárosnak meg is fizette légyen, onnan tudják magok az Supplicansok, mivel azon Korcsmáros számadásra huzattatván ezen Bornak árát is a többivel meg atta és abban nem convincáltatott.

7. Midőn elsőbben az Bíróságból le tétetett, tehát Restantiárius maradott, melly Restantia még most is nints bonaficálva, 50 fból álló.

Ad 7um Ezen Restantia az Uraság székén elő fordulván az Hellység Birája azt felelte, hogy az Falu ezen Restantiáját nékie el engedte volna, mellynek el engedésére az Supplicansok ugyan nem emlékeznek, hanem azt tudják, hogy mindenkor szokás volt az számadó Bírónak meg maradott némely ilyes Restantiájának az Falu jóvoltából való elengedtetése, melly szokásnak mostanság is való fönn tartatását az Hellység Elöl Járói meg bizonyították.

8. Az Kamarással is 33 fl ki hagyattatott a számadásból, mellyet azután a kamarás maga vallott ki, mondván, hogy nem akarja el vinni az maga lelkin.

Ad 8um Varga Mártony akkor beli Kamarás nyilván meg vallotta az Supplicansok előtt, írással is meg bizonyította, hogy azon kérdésben lévő 32 foréntokat és 32 pénzeket az utána következett kamarásnak, Bojnár Györgynek által atta légyen, és ugyan az Perceptumban föl is vette, a mint is azon Bojnár György ezen Inquisitio alkalmatosságával meg vallotta.

9. A midőn a maga Pénzét, 1000 forint Capitálisból állót le tette volna a' Bíró az kösség Cassájába, azt pedig a kösség híre nélkül, tehát minden Esztendőben 50 foréntokat ttlo Interusuri vett ki magának az kösség Cassájából, és az Portiot szintúgy meg köllött fizetni, mellyel tsak szépítette magát, mint ha az ő Capitálissával könnyebbítenne az szegény Contribuenseken.

Ad 9um Az Supplicansok ezen kérdésnek meg világosíttatására sürgettetvén meg vallották, hogy azon ezer foréntokat az Hellység Birája az Falu hírével tette le az Falu Cassájába, mivel pedig a Falu más rendbéli Creditorjainak Interest 5 percentumával mindenkor fizetett, meg esmérték magok is az Supplicansok, hogy a Birónak ezen Capitálissától 5 percentumával ha járandó Interessének az Kösség Cassájából való föl vétele által az Hellység tellyességgel meg nem károsodott légyen. Ezen ezer Foréntok pedig, ugy nem külömben az hellyben lévő Rókánétól fölvett 300 foréntok nem az Contributioban fizettettek, hanem az Eö Felsége számára az el múlt Háborúban vitetendő széna (ára) gyanánt fizettetett, melly is annak utánna az Hellység Portionális könyvében kész pénz gyanánt bé íratott, a mint magok meg esmérték, és az Portionális könyv bizonyíttya.

10. Az alsó Új Nyilasokért való 50 forént is el veszett, és az számadásból is ki maradott.

Ad 10um Maidlinger Joseff mostani elö Ember, ugymint az alsó Uj Nyilasoknak akkorbéli meg vevője, mind az előtt már ki adatott és mostanság is az Inquisitio előtt in origine producáltatott Attestatumja, mind pedig élő szavával meg vallotta, hogy Modrovics Mihály és Varga Mártony Esküttek jelenlétében Pénzes Jakabnak, akkorbéli Kamarásnak és mostani Supplicansnak az Birónak házánál ezen Nyilasoknak árát le fizette, és úgymint Hellység jövedelmét kezéhez szolgáltatta, még pediglen jól emlékezik, hogy többnyire mind azon Tallérokkal fizette meg ezen 51 foréntot, minden nyilast 17 fi számlálván, mellyet maga Pénzes Jakab és az többi Supplicansok is meg vallottak. Nyilvánságos dolog azeránt, hogy az 51 foréntok nem az Bíró kezéhez tétettek le.

11. Az Hidakból megmaradott Fákból, a' midőn kikeletkor tsináltatták, a' Kösség híre nélkül egy jó szekér fát adott az Handlinak, Eöttevényi Vendégfogadósnak az Biró a' végre, hogy eö nékie különös jó italú Bort tartson.

Ad 11um Hogy az Handli Eöttevényi csapláros az Hidakból meg maradott Fákból mintegy ölnyire való darab fákat egy kotsival, mellyben 3 ló volt bé fogva, el vitt légyen, Pere Mihály Lébenyi lakos, a ki ezen fának föl rakásában jelen volt, bizonyíttya, mindazonáltal, hogy ezen fát az Biró a végre atta volna az említett Korcsmárosnak, hogy nekie kölönös jó italú Bort tartson, azt sem magok, sem pedig Bizonyságok által az Supplicansok meg nem erősíthették. Többnyire pedig az Biró, mivel ezen fát az Korcsmárosnak Pénzért eladta, annak árát ezen Inquisitio alkalmatosságával az Kösség Cassájába per 4 fl effective le is tette.

12. A Falu költségére a' sok Hust az mészár székbül szüntelen hordattya, mellyrül senki számot nem ád.

Ad 12um Az Birónak azon Rovássát, mellyen az Falu költségére az utolsó Bíró számadásától fogva, ugymint el mult Húsvét Innepeitől fogva hozatott Húsnak száma föl jegyeztetett, meg visgálván kinyilatkozott, hogy azulta mai napiglan 176 fontot hozat-tatott, mellyre való nézve az előbbeni Biró, Modrovics György mind pedig több Eskütt Emberek meg bizonyították, hogy ezen Husnak száma az több rendbéli Barátoknak mostanság az Biró Házánál, ugy nem kölömben az Uraság és Vármegye Tisztyeinek és az Militans Transennans Tiszteknek Intertentiojához képest éppen nem sok, mivel az előtt is, midőn az Hellység az Barátoknak Intertentiojára a Tisztelendő Plebánus Urnak 12 foréntokat esztendőnként fizetett, azonkévül több Húst vitettek az Birák az mészár székbül, hogy pedig az illyen Húsról az Biró mindenkor ekkoráig számot adott, közönségesen meg erősíttetett.

13. A' midőn Szalay János Úr, akkorbeli Vármegye Comissáriussa Rhéti nevű helységben szénát vett volna, tehát requirálta a kösségbeli embereket, hogy vinnék el szénáját az Comissárius Urnak az Biró, hogy minden szekértül 1 fl fog fizetni, mellytül egy Grajczárt se kaptak májnapig is. Utoljára egy akó Bort igéit fáradságáért az fuvarosoknak, de mind az is el múlt.

Ad 13um Pénzes Jakab ezen Punctumra azt vallja, hogy nem az eö akaratyából (mivel eö errül semmit nem tud), hanem hogy Földes János parancsolatyából tétetett ezen Czikkely az Instántiába, említett Földes János pedig errül semmi bizonyságot nem állíthatott. Sőt ellenben Varga György és Török Istvány és Koska Gergöly Lébenyi Lakosok, a' kik is ezen szénát hordatták, bizonyítyák, hogy ezen szénát hordó Tselédgyeik az Borban tellyességgel szükséget nem láttak, mivel az ígért Bor nekik ki adatott, hogy pedig minden szekértül 1 fi ígértetett volna, egyik sem tudja.

14. A midőn a' Tekéntetes Ur Székire citáltatott volna fönt nevezett helység Birája, tehát 1400 fi convincáltatott, melly Convinctioja most is függőben vagyon és senki sints, ki sürgetné a Kösség javának elő mozdétását. Már mostanában a' gyámolatlan kösség egyedül az Tttes Nemes Vármegyének kegyes és bölts el végezésérül ohajtva vár és esedezik.

Ad 14um Az 1784ik Esztendőben 9. et 10. Decembris az Lébenyi Hellység mostani Birájának az eö Bíróságának Esztendeire tartozó számadását meg vizsgáló T. Uraság Székinek az mostani Inquisitio alkalmatosságával sub authentico elő mutathatott Sentencziája nyilvánságossan meg mutatta, hogy említett Lébenyi, mostanában bé vádoltatott Hellység birája számadásának szoros ki nyomoztatása után nem többen, hanem 59 fl 15 pénzekben convincáltatott légyen, mellybül is ki tetczik, hogy az Birónak Convictioja nem 50 foréntokat az Supplicansok Instantiájának 7ik Punctuma szerént, hanem 59 fl 15 kr tészen. Ellenben pedig a bé vádolt Birónak 1780ik esztendőtől fogva 1782ig 800 foréntya még az Hellységnél Interessen lévén, 1782iktől fogva ismét 1784ik Esztendőnek végeig 500 foréntya, melly első summának két Esztendőbéli Interesse tészen 80 fl, az második rendbeli 500 foréntoknak pedig két és fél esztendőbeli hasonló Interesse 62 fl 50 kr, öszvesen 142 fl 50 kr, melly summából az Convictionalis 59 fi és 19 kr álló summát le huzván maradt 83 fl 35 kr. Ezen summára utána következett Biró, Modrovics György és Varga Mártony Kamarás fizettek ezen mostani Birónak kész pénzben 60 foréntokat, vagyon tehát még ezen Birónak az Hellységen valóságos keresete 23 egész Forént 35 pénz. Következésképpen ezekbül nyilvánságossan ki tetzik, hogy az bé vádolt Birón az Falunak tellyességgel semmi keresete nem lehet, sőt inkább eö nekie tartozzék az Hellység az hátra lévő 23 fl 35 kr meg fizetni."

Ma már megállapíthatatlan, mi késztette a bejelentőket az alaptalan vádaskodásra. Feltehető, hogy a rágalomnak bizonyult állítások egy része tájékozatlanságból eredt, más részüket a rosszindulat szülte. (Mvm. ú. 1786.)

1785. március 18-án II. József rendelete Magyarországot (Erdély nélkül) tíz kerületre osztotta fel. A megyék önkormányzata megszűnt, a kerületek élére királyi biztosokat állítottak. Moson vármegye valamint Győr, Komárom, Sopron, Vas, Veszprém és Esztergom megyék a nyolcadik kerületet alkották, a kerület központja Győr városa lett. Az átszervezés során a megyei nemesség tiltakozása ellenére Moson vármegyét 1786-ban egyesítették Győr megyével, s a két vármegye csak 1790-ben nyerte vissza önállóságát. Ez magyarázza a panaszos levél címzésében a „Győr és Mosonnyal Egyesült Vármegyéhez" formula használatát. (—> 1789. január 7.)

1786.

A Lébény, Halászi, Magyarkimle és Öttevény községbeli lutheránusok engedélyért folyamodtak, hogy Lébényben templomot építhessenek.

Erre alapot II. József 1781. október 25-én kibocsátott türelmi rendelete adott, melyben az uralkodó - egyebek mellett - engedélyezte a protestánsoknak, hogy ha száz család kéri, s ki tudja mutatni, hogy a költségek vállalása adófizető képességüket nem veszélyezteti, tarthat papot, s építhet magának templomot. A rendelet csak annyi megkötést tett, hogy a templom nem nyílhat utcára, s nem kaphat sem tornyot, sem harangot. Az előírt feltételekkel folytatott vallásgyakorlatot a földesúr nem akadályozhatta, s a templomépítéshez szükséges telket is biztosítania kellett. A rendelet nyomán 1783-1784-ben 165 anya- és közel 600 leányegyház éledt fel szerte az országban. Csak a dunántúli egyházkerületben 50-ről 126-ra nőtt a protestáns gyülekezetek száma 1781 és 1786 között.

1786-ban újjászületett a lébényi evangélikus gyülekezet is. Ez évben kelt a megyegyűlés határozata, mely szerint a „Lébenyben lakozó Ágostai vallásbélieknek a' vallási szabad gyakorlat megengedtetik". (Mvm. kgy. jkv. 1786/736) Az újjáéledt vallási közösség végiggondolta lehetőségeit: képesek lesznek-e összegyűjteni a templomépítés költségeit, s el tudják-e majd tartani a gyülekezet lelkipásztorát? Az igenlő döntést követően kérelmezték a falu földesuránál, gróf Zichy Károlynál, hogy templomukat megépíthessék. A gróf azonban az uralkodói rendelet dacára nem járult hozzá az építkezéshez, s a kérelmet - adótartozásra hivatkozva - Moson vármegye is elutasította. (Mindebben bizonyosan szerepe volt annak, hogy a katolikus püspöki kar a lehető legnagyobb ellenállást tanúsította a türelmi rendelettel szemben.)

Ekkor a Helytartótanácstól kértek segítséget, amely a vármegyei döntést felülbírálta, s megadta a kért hozzájárulást. A Helytartótanács intézkedése nyomán a vármegye is módosította korábbi álláspontját, s úgy határozott, hogy „a vármegye gyűlése által a Lébenyben lakozó Ágostai Vallásbélieknek az általuk kívánt Egyház építésére engedelem adatik." (Mvm. kgy. jkv. 1786/1473) Ezt követően fordulhattak ismét gróf Zichy Károlyhoz, kérve, hogy jelöljön ki helyet, ahol templomukat s a lelkészlakot felépíthetik. A nagyhatalmú földesúr - aki 1788 és 1795 között az országbírói tisztet is betöltötte - ekkor engedélyezte, hogy megvegyék Frühwirth Mátyás bíró telkét, házát és pajtáját, továbbá egy, a telken lévő kisebb lakóépületet. A nagyobb ház lelkészlak, a kisebb tanítólakás lett, a pajtát pedig imaházként használták, míg fel nem épült a templom. Súlyos tehertételként nehezedett a gyülekezetre, hogy a telek s az épületek megvásárlásásra felvett hitelt évek múltával tudták csak letörleszteni.

Az újjáéledt gyülekezet - mely ekkor Hegyeshalom, Gálos, Rajka és Zurány mellett ötödikként a mosoni esperességhez soroltatott - 1786-ban meghívta első lelkészét, Semmelweis Sámuelt, aki azonban csak rövid ideig szolgálhatott Lébényben, az érkezését követő esztendőben váratlanul meghalt. Utóda 1788-tól Zeles Imre lett.

Az újrakezdés utáni első évek nehézségeit a nagy összegű adósság, meg a katolikusok részéről megnyilvánuló ellenérzések mellett az is súlyosbította, hogy a magyar s a német anyanyelvű hívek között viszály támadt a magyar illetve német nyelvű istentiszteletek aránya miatt. A németek ugyanis - akiknek a gyülekezeten belül külön gondnokuk és pénzkezelésük volt - azt követelték, hogy az istentiszteletet minden második vasárnap németül tartsa meg a pap.

1786.

A Rábca ismétlődő árvizei gyakran súlyos károkat okoztak a lébényi gazdáknak, sokszor az egész környéket időszakos víz borította.

1786-ban Moson megye gyűlése jóvoltából „a Lébenyi határba a Rábcza folyónak árvizei által okoztatott károk eránt vizsgálat rendeltetett."

A vármegye minden jel szerint súlyosnak ítélte a helyzetet, és elszánta magát az érdemi cselekvésre, mert „az okok vizsgálatára Soprony Megyéből Választottság küldetik ki", s a munkába Vas megye is „küldöttséget nevez". (Mvm. kgy. i. 1786/11, 79, 184, 359, 498)

A környék vizeinek szabályozása azonban csak egy évszázad múltán hozott kézzelfogható eredményeket.

1787-88.

Az országos tendenciákkal egyezően Lébényben is megfigyelhető, hogy a földesúr a saját kezelésében lévő földbirtok nagyságát a jobbágyi használatban lévő területek rovására próbálja növelni. (—> 1793)

Az úrbéri rendelet azonban a jobbágy számára lehetővé tette, hogy ha a földesúr részéről érdeksérelem érte, közvetlenül a vármegyéhez, az országos hatóságokhoz, sőt, akár magához a királyhoz fordulhasson. Tovább növelte a jobbágyság öntudatát és érdekérvényesítő képességét II. József 1885 augusztusában kibocsátott jobbágyrendelete.

A rendeletek adta jogával élt a lébényi jobbágyok közössége, amikor a gazdákat az uradalom részéről ért érdeksérelem miatt „... az ottani erdő és általuk bérlett földek eránt tett követelésnek kiegyenlítése végett" úrbéri pert indított a földesúr, Zichy Károly ellen. A község érdekeinek perbeli képviseletével a gazdák Frühvirt Mátyást és Modrovits Györgyöt bízták meg.

„Mi alább meg írattak, Lébenyi Helségünknek gazdái adgyuk tudtára mindeneknek, akiknek illik, hogy könyörgő levelünkben fel jedzett sérült ügyünknek folytatására választottunk közülünk kettőt, tudni illik mostani Bírónkat Frühvirth Mátyást, és öreg Bírónkat Modrovits Györgyöt, és nékik plenipotentiat és tellyes szabadságot adtunk, hogy a' mit ők ügyünknek folytatásában végben visznek, azt mindnyájon jóvá hagyuk. Mellyrül is adgyuk ezen plenipotentialis levelünket.

A gazdák érdekeit képviselő község és az uradalom közötti vita egyik sarkalatos elemét a „Fáczányos Erdő" (a mai Tölgyerdő) használata körül kialakult nézetkülönbségek jelentették. A vármegye által összeállított tanúkihallgatási kérdéssor - mely a panaszosok állításainak kontrollja céljából készült - jól tükrözi a falu álláspontját az erdőhasználatnak az úrbéri rendezés előtti időkben követett gyakorlatáról.

1° Vallya meg a Tanú, tudgya-é és honnénd, hogy a Lébenyi Jobbágyok között az Uraságnak Földgyei és Réttyei a mivelésre nézve helyszámra nem voltak ki osztva, hanem tsak egy Tagban mutattattak ki?

2° Hogy szokásban volt a Helységbélieknek együtt, bizonyos időben, s nem egyenként a Fáczányos Erdőben fáért menni, félvén attul, hogy egyik a másiknak részét meg ne lopja. Azért magok bé jelentették a büntetésre azokat, a' kik éjjel a' lakatnak le verésével belé szöktek, s ugyan tsak azért az Uraság által meg is büntettettek?

3° Hogy ezen Fáczányos Erdőre nézve a' Lébenyi Jobbágyok az Urbariális öl fát vágták, s bé hozták légyen?

4° Hogy minek előtte az Uraság Jágert tartott benne, az Erdőben való kaszállás a Helység Erdő őrzőjéjé volt, a' ki Ház szerént állíttatott, az után pedig a' Helység által a' Jágernak engedtetett; ezen kivül a' Helység esztendőnként adott néki szénát, kukoricza alá való szántó földet s egy akó bort, a' fa vágás alkalmatosságával pedig ebédet és vacsorát?

5° Hogy három Helységek a Lébenyivel együtt (tehát közösen Lébény, Szentmiklós és Mecsér) tsak akkor állottak a Robotban elöl, midőn a Fáczányosra nézve esett a' bé kerítés. Hogy a' fel hányást és mellék árkolást az Uraság Robottya nélkül, ki ki magáért viszi véghez, a Parochialis Részre pedig a Falu robottya szolgál?

6° Hogy az Urbariumnak bé hozása alkalmatosságával az Uraság Tisztyei nem engedték az Erdőt a jobbágyság részére bé vallani, akarván rajtok könnyebbéteni?

7° Hogy mindazonáltal az után is a'jobbágyok vágták s használták; az Uraság pedig soha benne egy szál fát sem vágott?

8° Hogy mindegyik jobbágy tudta a' maga erdejét, úgy, hogy mindenkinek a' részét a' másikátul jó széles út hasította, s ezen utak most is mind meg vagynak?

10° Hogy azon Hás Mihály és Horváth Pál nevezetű jobbágy helyekhez is /: mellyeket ez előtt régente még néhai Groff Zichy Károly Úr Laczi komornikjának inscribált, s utóbb a Lébenyi Helység magához váltott:/ hasonló erdő rész vagyon, s a' Helység a Helyekkel együtt mind a' mái napig bírja?

11 ° Hogy a Füzes Erdő nem régi, hanem tsak az ultátul fogva vagyon, miulta a Füz fáknak plántálása Eö Felsége által parantsoltatott; s magában nem is sokbul áll?

12° Hogy az Hugati és Csepe szállási Földeket mindenkor, ember emlékezetitül fogva a Jobbágyok birták; hogy ezek a' Helyek eleintén Rétül bírattatván, kicsinyen ként fel szántattak, és így a fel szántásnak nevelkedése szerént a' kilenczednek meg váltásáért először tsak 10, utóbb pedig az egész fel szántás után a Jobbágyság 60 forintot fizetett?

13° Hogy a' Halászok Kuttya és Apáczi Ere között lévő Pascuus (legelő) már azon Transactio (megállapodás) előtt, mellyet az Uraság Tisztye a' Lébenyiek és Sz: Miklósiak között még az 1762dik Esztendőben, ez előtt mint egy 25 Esztendővel tett, a' Lébenyiek (által) az Urasággal közössen birattatott, s hasonlókép mind eddég a' Jobbágyoknak usussában volt?" (Mvm. ú. 1788)

(A 10. pontra visszautalva említésre érdemes, hogy Zichy Károly - más forrásból tudjuk - még 1704-ben íratta a szóban forgó földdarabot kedvenc komornyikja, az őt külföldi útjaira is elkísérő Laczy János nevére. Tőle kapta nevét a Laczi-dűlő.)

A hosszan elhúzódó perben a hatóságok tanúként hallgatták meg Francz Ferenc egykori uradalmi vadászt, továbbá a következő jobbágyokat:

Lébényből: Georgius Bojnár

Martinus Dobos

Josephus Siposs

Georgius Varga

Michael Práczer

Michael Kalmár

Bormászról: Joannes Fülöp

Josephus Fülöp

Georgius Szabados

Martinus Simon

Barátföldről: Georgius Koska

Stephanus Pápai

Martinus Tóth

A meghallgatott tanúk - például Koska György is - a fenti kérdésekre válaszolva megrősítették a község elöljáróinak az erdőhasználattal kapcsolatos állításait:

„Nyolczadik Tanú Barátföldön Nemes Mosony vármegyében lakozó Koska György, 52 esztendős, Pápista.

Ad 1. E Tanu Lébenyi lakos volt, tudgya, hogy az Uraság földjeit és rétjeit nem az Uraság osztotta föl ház számra mivelésire nézve, hanem a Lébenyiek magok javokra nézve az aratandó földeket ház számra feöl osztották, az Uraság rétjeit pedig falustol (közösen) szokták kaszálni.

Ad 2. E tanunak üdeiben mindenkor öszvesen mentek a Lébenyiek fát vágni az Erdeöbe, azon okra való nézve, hogy egyik a másikának a fáját meg ne csalhassa.

Ad 4. E tanú tapasztalta Lébent való Lakásakor, hogy a Lébenyi Helység az Erdeöben való kaszálást az Erdeöben lakó Jágernak oda engedte, azon kívül adott nékie szénát, kukuricza alá való földet, egy akó bort, és a fa vágás alkalmatosságával minden nap Ebédet és vacsorát azért, hogy az Erdeöt őrözte, és reá vigyázott.

Ad 5. Tudgya e tanú, hogy minden Lébenyi Ember a maga erdeinek árkát csinálni köteles, amint magának a Tanunak is Lébent való lakásakor az Erdeinek árkát minden idén (minden időben, mindenkor) Szent György nap tájban meg kölletett újítani. A Plebánia házhoz való Erdeönek árkát pedig falustól szokták uitani.

Ad 6. E Tanú jelen volt, midőn a fáczányos Erdeöt a Lébenyi Gazdák az Urbáriumba bé akarták vallani, de az akkorbéli Uraság Tisztyei nem engedték, avval rettentvén a Lébenyieket, hogy ha ezen Erdeöt az Urbáriumban bé irattyák, portiozni és robotoz-ni fognak tőle, a Lébenyiek ugyan mintegy két óra mulva meg bánván ezen tagadásokat, az Uraság Tisztyeinek meg jelentették, hogy az Erdeöt ismit bé akarják vallani az Urbariumban, de akor is az Uraság Tisztyei azt felelték, hogy az Urbarium már meg vagyon irva, abban többé semmi változást nem lehet tenni, noha ez igy történt, még is.

Ad 7 Annak utána is a Lébenyiek azon Erdeönek fáját minden idén vágták s használták, az Uraság pedig sohasem vágatott.

Ad 8. Kétség kívül való dolog az, hogy az Lébenyi Gazdáknak Erdőcskéji utak által egymástul külömböztettnek.

Ad 9. A Plébánia háznak Erdeje Szent Antal kápolnája háta mögött ki vagyon jelülve.

Ad 10. A Laczi Ház után lévő Erdeö szint úgy ki vagyon hasítva, és most is a Lébenyi község által birattatik.

Ad 12. A Hugoti és Csepe Szállási földek mindenkor ház utánn való szántó földek voltak, és e Tanu üdeiben a Lébenyiek kilenczednek meg váltásáért minden idén 60 forintokat fizettek az Uraságnak.

Ad 13. Az Halászok Kuttya és Apáczi Ere között lévő legelő mezőn az Lébenyi község marhájával közönségesen éltetett el." (Mvm. ú. 1788.)

„Másik Tanu, Lébent lakozó Sipos Josef, 60 Esztendős, Pápista hiten való.

Ad 1. E Tanu, mivel Lébenyi helységben született és neveltetett, tudgya, hogy az Uraság a ház helyekre kaszálandó rétjeit és arattatandó földjeit soha sem osztotta feöl, hanem Uraság Tisztjeitül a ki mutatás utánn a Lébenyiek magok java kedviért magok közöt az olatén földeket s réteket feöl osztották, hogy annál előbb robotjokat el végezvén magok munkájok utánn láthassanak, ezt pedig a Tanú onnénd tudgya, mivel a Lébenyiek által töbször is bérben meg fogattatott az olyatén osztásra, és hol a kötelet vonta, hol a Léczet hordozta az ilyetén osztáskor.

Ad 2. E Tanú mint egy 40 Esztendőtül fogva mindenkor tapasztalta, mivel maga is vagy szekerivel vagy pediglen tsak maga, fa vágásra és hordásra bérben meg fogattatott, hogy a Lébenyiek minden idén nem egyenként, hanem öszvesen a helység által rendelt napokon kiki maga Erdeibe fát vágott, és haza is horta.

Ad 4. E tanú azt nem irte (tapasztalta), hogy az helység ház szerint álittatta volna a fáczányos Erdeöben az Erdeö őrzőt, hanem azt tudgya bizonyossan a Tanú, hogy az Erdeöben lakozó Uraság Jágerjának a Lébenyi helység azért, hogy a Fákra gondot viselt, az Erdeöben való kaszálást engette, azon kivül azon Jágernak szénát, kukuricza alá való földet, és fa vágása alkalmatosságával egy akó Bort és Ebédet, vacsorát szokot adni, ezt pedig onnan tudgya a Tanú, mivel a Biró házátul az olyatén ebédet, vacsorát a Tanú saját kezével az Erdeöbe ki vitte.

Ad 5. Miuta emlékezik e Tanú, mindenkor tapasztalta, hogy azon fáczányos Erdeönek árkait mindenkor magok a Lébenyiek kiki a maga Erdeje végiben tsinálja, a Plébánia házhoz tartozó Erdeönek árkát pedig falu robotjában szokták feöl árkolyni, ezen árkoknak javítását pedig minden idén Szent György nap táján szokták elöl venni.

Ad 6. E Tanunak panaszolkodtak némely Lébenyi Gazdák az urbariumnak bé hozása után mindjárt, ily formán az Uraság Tisztjei ugyan nem engedték az fáczányos Erdeöt az urbariumba bé íratni, azért, hogy minden adó fizetés nélkül, nemesi jussal bírhassuk. De vajha, úgy mond, azon Lébenyi Gazdák ezen Erdeö ki hagyással meg ne károsítatnának.

Ad 7. Soha sem érte a Tanú, hogy az Uraság maga hatalmával egy szál fát vágatott volna, hanem ha a fára szüksége volt az Uraságnak, vagy kirt a helységtűi, vagy pediglen kész pinzen vett, a mint a Tanú tapasztalta, hogy az Uraság valami Rákász Pál névü Lébenyi Gazdátul épületre való töl-fát (!) vett, és Szent Miklósra vitette, a hol is a Kastélban garáditsot tsináltatott belőle. Az helység pedig az urbarium előtt és utánna is az Erdeit szabadon használta.

Ad 8. Kétség kívül való dolog az, hogy minden Embernek Erdeje az fáczányos Erdeöben bizonyos utacskák által külömböztetnek, most ugyan a veszsző jobban föl verte azon utacskákat, mivel az pör patvar eleitül fogva nem tisztították.

Ad 9. Az is bizonyos, hogy Szent Antal kápolnácskának végiben az Plébánia házhoz szintén egy Erdeö az olyatén utacskák által ki vagyon szabva, úgy nem külömben.

Ad 10. Az helység házához is, a mellyet most Pinkelnek hinak, az előtt bizonyos Laczi névü által birattatott, szint ollyan külömböztetető utak által ki szabott Erdeö vagyon, mellyet most is a Helység bir.

Ad 11. Az Lébenyi Kerteknek végiben találandó füzes Erdöcskék tsak az uta a Lébenyi Gazdák által neveltettek, miultatu fogvást az szaporábban nevelkedő fáknak gyarapítása Királyi Parancsolatok által rendeltetett.

Ad 12. E Tanú ugyan nem irte, hogy Hugati és Csepe szállási földek tellyességgel Rétek lettek volna, hanem még a lapossában emit amot egy darab Rétet irt, mellyek ugyan az után az szározzabb Esztendőkben szintén föl szántattak, és innend tudgya is a Tanú, hogy ezen földek a Lébenyiek által minden koron ház után birattattak, és az Kilenczednek meg váltásában eleintén tsak tiz forintot, annak utána pedig, minek utána tudni illik ezen rétek tellyességgel szántó földekké tétettek, kilenczednek meg váltására hatvan forintokat az Uraságnak fizettek.

Ad 13. Az Halászok Kuttya és Apáczi Ere között lévő Legelő mező mindenkor az Lébenyiek és az Uraság által közönségesen birattatott, és tsak az mostani pörnek ereditül fogvást az Uraság azon Legelő Mezőt az Lébenyiektül tilalmazza." (Mvm. ú. 1788.)

Hogy a per során az erdőhasználat Lébényben kialakult „ususát" (gyakorlatát) a megyei ítélőszék minden részletre kiterjedően megismerhesse, egy 1692-ből származó dokumentumot idézve a község jegyzője az alábbi nyilatkozatot tette:

„Az 1692dik Esztendőben Aprilis holnapjának 25dik napján az egész Libenyi helség a' több vigezései közt, azon végezéseknek 6dik Punctumában az erdő eránt azt végezte, a mint a Protocolumbul most is ki tetszik.

Punctum 6um Hogy ha valaki más ember erdeibül egy fát lopás képpen el viszen, egy Töllgy, Tserfa, vagy pedig Gyertyán fa vesszőtt le vágna, annak ki rendölt büntetése lészen 4 f.

Liben, Die 4 Marty Anno 1788

A „Fátzányos erdő" használatát illetően Bojnár György jobbágy is tanúvallomást tett:

„Alább meg irtt (Bojnár György), ez irásom által bizonyítom, hogy Sendli Jakabnak Bíróságában a Bíráknak és egész helségnek akaratyábul én rendöltettem a' Fátzányos erdőnek vigyázására, azon időben történt, hogy a' Körmendi Márton szolgájával, Modrovits Jánossal, melly most is élő ember egyet értvin, a' szolga éjtszaka az erdőre bé ment, és onnét lopás képpen egy szekér szerszámnak való fát hozott, a' mellyet is nem a Fátzányos Jáger, hanem én, mint arra rendölt ember az helségünk Birájának, Sendli Jakabnak és egész helségnek parantsolatjokbul fogtam meg a'magam háza előtt, és úgy atta a Bíró által a' Mlgos Uraságnak, hogy büntesse meg a' helség részirül tetzise szerént. Mellyrül is adom ezen nevem alá Írásával meg erősíttetett bizonság levelemet.

Az erdő és a bérelt földek dolgában indított per még le sem zárult, máris újabb vita támadt „a Helység által mind eddig bírtt, jelenleg pedig az Urodalom által elfoglaltt Legellő rész eránt."

1788.

Ismét kárt szenvedett egy lébényi jobbágy, aki igavonó állatait - kötelezettsége szerint - vármegyei szolgálatra állította. A megyegyűlési jegyzőkönyv szerint „Fördős Ádám Lébenyi Jobbágy a gabonaszállítás terhe alatt elveszett Ökreinek árát követeli." Az ügyet a megye kivizsgáltatta, s az ökrök gazdájának a forspontban elszenvedett kárát megtérítette. (Mvm. kgy. jkv. 1788/5454)

1788.

Tűz pusztított Lébényben. „A tűz okai eránt" a vármegye vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat megállapítása szerint gyújtogatás nem történt, „a Lébenyben eredett tűz a kémény tisztátolanságának tulajdoníttatik".

Így aztán „Schrottenbach József Mosonban lakozó hóhér"-nak - ki egy évvel korábban arra kényszerült, hogy írásban kérvényezze elmaradt bérének kifizetését Mosón vármegyétől - az ügyben tennivalója nem adódott. (Mvm. kgy. jkv. 1788/558, 1861, 1787/356,561,801)

1788.

Akárcsak a két megelőző esztendőben, 1788 nyarán is rossz volt a gabonatermés a lébényi határban, kenyérre való sem termett elegendő. Az éhínség által leginkább fenyegetett 81 gazda a főszolgabíróhoz fordult segítségért.

„A Lébényi Contribuensek Alázatosan Instálnak a Tekéntetes Feő Szolga Bíró Úr előtt egynihány mirő buzaér uj meg adás feiben."

A főszolgabírótól azonban nem kapták meg a remélt segedelmet. A vármegyegyűlések jegyzőkönyvének tárgymutatója szerint „Lébenyi jobbágyok, kenyérre szükséges gabonáért folyamodók az Uradalomhoz utasíttatnak." (Mvm. kgy. jkv. 1788/2017)

A ránk maradt uradalmi jegyzék arról tanúskodik, hogy az instánsok (kérelmezők) 2-től 8 mérőig terjedő menyiségben összesen 398 mérő rozsot kaptak a falu földesurától az új termésből való megadás kötelezettségével.

Íme a kérelmezők névsora s a kért búza helyett kapott rozs mérőszáma, melyből az éhes szájak számára is következtetni lehet:

A kérelemlevelet Mathias Frievirth bíró és Modrovics György „Tanács" írták alá.

1788. október 28.

E napon született Lébényben Dulmics Norbert Márton, Benedek-rendi szerzetes.

Beöltözött 1806. október 29-én, fogadalmat tett 1809. december 6-án, áldozópappá szentelték 1814. április 30-án.

Gimnáziumi tanárként működött Sopronban és Pozsonyban, házgondnokként Győrött, hitszónokként Kőszegen, főapáti szertartó és segédjószágkormányzó volt Pannonhalmán, 1832-51 között pedig Ravazdon lelkészkedett. Itt halt meg 1851. március 8-án.

1789. január 7.

Lébény, Mecsér és Szentmiklós bírái közös levéllel fordultak Győr és Moson egyesült vármegyékhez, melyben a három község „az utazó Katonaság beszállításától menten hagyatni esedezik". (Mvm. kgy. i. 1789/103)

Mivel hogy mi alább megíratott Helységeknek Lakosi mind ekkoráig alá s feljövő Transennális Katonaságtul gyakrabban meg szálléttattunk, a melly az időnek mostani drágasága miatt nem kevés terhünkre esik.

Mostanában pedig ugyan Eö Felséginek Béressei az vélek lévő ökrökkel egyetemben téli quartélyra az Helységeinkben már bé helyheztettek, a kiket kenyérrel és szénával provideálnunk kelletik.

Mellyre nézve az Tekintetes Nemes Egyesült Vármegyéknél alázatosan esedezünk, hogy ha az még jövendő Transennális katonaságnak tartásátul minket fel szabadéttatni, és azokat más helységekbe szállítani miltóztatnék.

Sig. Szent Miklós Fribirt Mátyás Lébenyi

Die 7a Januar 789. Helység Bírája

Horváth Mihály Szent-

Miklósi Helység Bírája

Grátzol György Metséri

Helység Bírája

és a meg írtt Helységeknek

Lakosi közönségesen."

1789.

A környék falvaiban beszállásolt Laczy-ezredbéli katonák garázda cselekedetei nyugtalanították a lébényi jobbágyokat. A vármegye kivizsgáltatta „a Barátföldi Birkásoknál a Laczy-ezredbéli Katonaság által elkövetett rablás" ügyét, s e vizsgálat eredményeképpen „az illető részt vevők megbüntetve lenni jelentetnek." A lébényi ügy lezárását követően „a Duna Szent Páli Jobbágyokon elkövetett kicsapongás eránt" készítette el jelentését a megyei biztos. (Mvm. kgy. i. 1789/2408)

1789.

Marhavész sújtotta a falut. A vármegye által kiküldött egészségügyi biztos működésének befejeztével arról tájékoztatta a megyegyűlést, hogy „a Lébeny helységben kitört marha vész megszüntetésérül illő rendelések tétetve a marha vész megszűntnek lenni jelentetik." (Mvm. kgy. jkv. 1789/2233, 2235)

1789.

Joseph Svoboda lett Lébény nótáriusa. A július 25-én kelt contractus szerint szolgálataiért évi száz forintot, továbbá húsz forint értékben földhasználatot, szénát, szalmát és két öl tűzifát kapott a községtől.

1790. február 19.

A már súlyosan beteg II. József halála előtt két nappal visszaadta a magyar nemzetnek, s hatévi száműzöttség után hazaküldte Bécsből a magyar királyi koronát. Az esemény „örök emlékezetű ünnepnapja" volt Magyarországnak.

„Február 18-án délután 3-kor érkezett meg a koronát szállító négyfogatú batár az ország határára Berg és Köpcsény között...

A koronát aznap éjszakára a köpcsényi várba kísérték... Másnap 9 óra után indult a korona tovább Magyaróváron át Győr felé. A nemesség kísérte. Oroszváron, Rajkán, Bezenyén a nép mindenütt ellepte az út mentét, és az egeket verő lelkesedés egyetlen diadalúttá folyt össze. Óváron a vármegyeház előtt a Főutcán állott meg késő délidőben a koronát szállító batár. Amíg a kíséret megebédelt a kúriákban és a vendéglőkben, a sorfalat álló embersokaság nem tágított az utcáról a kocsi közeléből. És nem szűnt meg egy percre sem a mámoros hangulat, a zene, az ének és az éljenzés. Arról nem szól a krónika, hogy mikor indult tovább a szent korona a város falai közül, de azt feljegyezték, hogy Mosonon át ugyanolyan hazafias lelkesedés kísérte, és Kimle és Lébény közelében is kitódult minden épkézláb ember az országútra, hogy harsogó éljenzéssel köszöntse a nemzet hazatérő talizmánját. A korona következő pihenő éjszakája Győrött volt február 20-ra virradó éjjel" - írta az esemény százötvenedik évfordulójára emlékezve Ruff Andor a Mosonvármegye 1940. február 22-i számában.

(II. József február 20-án meghalt. Halálának híre 21-én este érkezett meg Budára, ahol - hogy a Szent Korona fogadására rendezett fényes ünnepséget a hír meg ne zavarja - csak másnap hirdették ki.)

1790.

Új kovácsot fogadott a falu. A Lébényi Krónikában fennmaradt szerződése meghatározza az általa alkalmazható díjtételeket:

„Mahn Mátyás nevezetű Helységbéli Kovátsnak pro Anno 1790 munkájáért Specifice ki jegyzett fizetése így következik:

„A földeket, a mint az előtt bírták a kovátsok, ma is azon szerént bírják, ki vévén a Gyopárosban való Szűr sziget földet és a Hatvanos hegy végén való Hét falu földet, melyeket a falu számára tartunk. A Lencsés Tót pediglen a kovács fogja kaszálni a falunak munkájáért."

nádalás vagy nádolás = a kovácsvasnak acéllal való burkolása, megacélozása abból a célból, hogy a kovácsvas szívósságát az acél keménységével egyesítsék.

förhéc = a lovaskocsi vonószerkezetének az az erősen megvasalt része, melyhez egy-egy horog közvetítésével a két hámfa kapcsolódik.)

1790.

Moson vármegye összeíratta armális nemeseit. Az 1790. szeptember 9-én keltezett összeírás Lébényben négy olyan armálistát említ, akik egy egész jobbágytelken gazdálkodtak a következők szerint:

Stephanus Totth habet colonicalem 1 sessionem

Adamus Fördös -„ —

Martinus Hatos - „ -

Stephanus Hatos - ,, -

(armális nemes = jobbágytelken gazdálkodó, nemesi címét pénzen vásárolt kisnemes

1792-93.

A XVIII. század második felében kibontakozó mezőgazdasági árutermelés egyik következménye a földesúri majorságok területének megnövelése, s a jobbágyi szolgálatok - elsősorban a robotterhek - súlyosbodása volt.

A mezőgazdasági termékek piacának bővülése azt eredményezte, hogy a földesurak minden lehetséges módon növelni próbálták a saját kezelésükben lévő földterület nagyságát. Visszavették az irtásföldeket, újramérették s megkurtították a jobbágytelkeket oly módon, hogy csökkentették a holdak ölszámát (Lébényben például az 1200 négyszögölnyi magyar holdat 1100 négyszögölben számolták), feltörették és bevetették a jobbágyokkal közösen használt legelőt, korlátozták a jobbágyi erdőhasználatot («— 1788), új úrbéri szabályozás címén telekcseréket hajtottak végre, s maguk kaparintották meg a jobb minőségű földeket stb. A megnövekedett földterület munkaerő-szükségletét a robotterhek növelésével biztosították.

A francia háború kitörését követően felgyorsult folyamat jelei Lébényben is megfigyelhetők. Ekkor erősödtek fel, s több mint fél évszázadon át folytatódtak azok a viták, melyek a lébényi jobbágyok gazdasági érdekeit képviselő község, és a település földesurai, a Zichy-grófok között időről-időre fellángoltak.

A jobbágytelkek Lebenyben történt megcsonkításának bizonysága az az 1792 augusztusában kelt levél, melyet a lébényi jobbágyok gróf Zichy Károlyhoz intéztek:

„Excellentias Groff!

Nékünk Kegyelmes Urunk!

Alább meg írattak nagy alázatossággal esedezünk Excellentiád előtt azon eset végett, mely szerint az utolsó Sz. Miklóson volt Urszéke alkalmatosságával tsinált Contractusunkat azon punctumra nézve, melly szóll a Hanyunk eránt, e folyó nyáron meg nem állattuk (nem tartottuk be), kegyes türödelmességgel erántunk lenni méltóztassék; mivel mi azt, valamint szinte a több punctumokat is minden tőlünk ki telhető módon bé tellyesítettük volna, ha hogy Eckmeyer Károly Úr Exactor Urunk a Contractus szerint az egy holdban ki mérendő 1200 Dölyeket meg nem sokallotta volna; de ez igy lévén, a midőn kinek kinek az őtet illető holdszám Réteket ki kellett volna mérni, egy holdat tsak 1100 aölyekben mérte ki, mellyeket mi meg nem állhatván, félbe szakasztani kénteleníttettünk. Hogy pediglen az előbbeni mód szerint fel osztatott Réttyeinken le kaszáltatott szénánknak ezen az idén a Contractus szerint való meg dézmáltatássa szörnyű veszőtséges és nehéz lenne, mint hogy a szegénység nagyobb részént a nékik esett rétekből még lábán el adogatott, instállnánk mély alázatossággal ez eránt is, hogy méltóztattnék Excellenciád kegyes engedelemmel lenni, és a Contractus szerént a réteknek hold számra való ki mérettetését a jövő őszre halasztván ezen jussával élni (majd csak) a következő esztendőn.

Miután sérelmeik helyi szinten orvoslást nem nyertek, hét hónappal később már a vármegye főispánjához fordultak segítségért a lébényi jobbágygazdák:

Excellentias Gróff,

Nékünk Kegyes Feö Ispány Urunk!

Alább írottak alázatossan folyamodunk Excellentiád Kegyes színe eleibe a végett, hogy a M: Uraságunkal kintelenül tett Contractusunk eránt, mely mellett a következendő környül állásokra nézve meg nem maradhattunk, hozzánk, szegény nyomorodott Jobbágyokhoz atyáskodó kegyes könyörületességgel viseltetni, és ha a T. N. Vármegye nem segélhet, Eö Feölsége eleibe utat nyitni mélytóztassék.

1. Kintelenül tett Contractusunk eránt: mivel a midőn a M: Uraság ezen Contractust bé akarta hozni, hogy reá nem akartunk állani, bennünket a T. Úr székén levő Urak közül egy valaki kért is az egyezésre, s ellenben olly fenyegető szókkal is illyetett; úgy járunk, mondván, mind a Pándorfiak, Szönyiek, Móriak: hogy a T. N. Vármegye által két, egy egy Gazdára szállétandó vasass németh addég tartatik nálunk, még mindenünkbül ki nem élynek, ha a M: Uraságunkkal egyezni nem akarunk.

2. Mivel a mult nyáron magunk neve alája Írásával erősített Contractusbul nem érthettük, hogy a mérésbül elmaradott darab Réthünket, melybül a M: Uraságnak a negyedik Boglát ajánlottuk, el telvén 4 Esztendők forgása, a M: Uraság egészen a maga hasznára kívánná tartoztatni, annál is inkább, hogy a Contractus tétele után az egy holdra kivetett 1200 quadrát öllybül is százat el huzzon, úgy, hogy csak 1100 quadrat öllybül állyó maradjon egy hold. Ezeket tehát mind azok után, a midőn már a Feölséges Királyi Helytartó Tanács helyben hagyásával, és T. N. Vármegyén utollyán ezen Contractusunk meg fordulván, és nékünk ezen folyó Martius holnapnak 9dik napján a M: Uraságunk Tisztyeitül kezünkhez nem adatott, tökéllyetessen nem érthettük.

Mellyekre nézve nagy alázatossággal esedezünk Excellentiád Kegyes Szine előtt, mélytóztassék segedelmünkre lenni, hogy amég a Fölségnek Kegyes Rendölése nem érkezik, az előbbenyi állapotunkban, nem pedig ezen mostani, véletlen Contractussunk mellett maradhassunk, mi készek lévén a M: Uraságnak a mostanság reánk vetett Robotot hiven ki szolgálni. Mely Kegyes Könyörületességéért mindenkor igyekezünk lenni, s maradni Excellentiádnak

Mivel folyamodványukat a királyi helytartótanácshoz is benyújtották a lébényi jobbágygazdák, panaszuk kivizsgálására - mást nem tehetvén — 1793 nyarán bizottságot küldött ki a vármegye:

„1793dik Esztendőben Júniusnak 16dik napján öszve gyűlvén a Lébenyi Helységnek lakosi azon Eö Fölséginek bé nyújtott könyörgő levelekben foglalt panaszoknak valóságát ezen alább írt módon nyújtyák a Tettes (tekintetes) Deputatio elejbe, úgy mint:

Az első Punctumban foglaltatik az 1773dik Esztendőben bé hozatott Urbáriumnak az Uraság által lett vissza vétele, és a helett más, új Urbáriumnak el viselhetettlen terhekkel való bé hozása.

Ennek valósága onnand ki tettzik, hogy azon gazdák, a kik az uj Urbáriumban 3 és 4 helyes gazdáknak vannak bé irva, azok az 1773dik Eszendőbeli Urbárium szerint tsak 1 és 1 1/2 helesnek voltak bé irva. Az előbbenyi Urbárium szerént egy egész ház helytül nem többet, hanem tsak 24 marhás robotokat tartoztunk adni az Uraságnak, az uj Urbárium szerint pedig egy ház helytül ennél sokkal többet kéntelenéttetünk szolgálni.

Második Punctumban lévő panaszunk abban áll, hogy az új Urbárium szerént tsinált Contrac(tus)nak ell fogadására és nevünknek alá írására benünket 25 Páltzák büntetése alatt kinszerétett az Méltóságos Uraság. Vandrasek kis Bíró, Susovits János és Valdhauzer Pál által keményen meg parantsolta Exactor Úr, hogy az egész Község Sz. Miklósra megjelennyen, és az Contractust 25 Páltza büntetése, a vagy pedig az helységnek katonaság által leendő meg szálléttása alatt kiki neve alá írásával meg erőséttse.

Harmadszor Szántó Földgyeinket, Réttyeinket a Méltóságos Uraság tulajdon maga Inzsellérje által mérettette meg, nem tekintvén a földnek minéműségét, azon mérés szerint szabattatta ki a hanságban lévő réttyeinket, amellyek csak szároz Esztendőkben használtatthatnak és kaszáitathatnak - gyakrabban pedig az Rábtzának áradása miatt több esztendőknek el forgásáigh is minden haszon nélkül hevernek - mind jókat és hasznossakat vette fel.

Élő Ember meg a T. N. Vgye Inzsellérje meg bizonyéthattya, és mind azok is, kik a helységből a mérés mellett voltanak meg bizonyéthattyák, hogy az Mlghos Uraságnak Tisztye maga mérte, hogy pedig réttyeink, a' mellyek az hanban vannak, tsak egyedül szárazabb esztendőkben használtathatnak, önnön magoknak a Mlghos Uraság Tiszttyeinek meg kölleték esmérni, gyakrabban pedig több Esztendőknek el forgásáig is azoknak hasznát nem vehettyük, noha ugyan oly világos dolog, hogy aztot meg bizonyéttani szükséges nem volna, mind azon által a dolognak nagyobb meg világoséttására nézve bizonyságul álléthattyuk azon szomszéd helség béli Embereket, a kik hozzánk kaszálni járnak, mely végett is mi méltó alázatossággal kérjük a Ttes Deputátiot, hogy e béli elviselhetetlen sérelmünket méltó tekintetbe venni, és fönt nevezett réttyeinkre személyesen ki menni, azokat meg vizsgálni, és ezen el viselhetetlen sérelmünknek orvoslásárol atyai gondoskodással szükséges rendeléseket meg tenni méltóztassék.

Negyedszer: Robottyainknak és adózásunknak két annyira való vétele eránt, mint az előbbeni Urbárium szerint voltak, panaszolkodunk.

Ezen panaszunknak valóságo ki tetszik azonnal, ha az előbbeni Urbáriumban fel jedzett robottyai egy egy gazdának az uj Urbariális tabellával öszve vétetődnek.

Ötödször: közönséges legelő mezőnknek 3 helyeken lett fel törettetése, és mintegy 600 mérő alá való földekké változtatása, és az Uraság részéről való különös (elkülönített, kisajátított) legelő mezzővé való fordéttása eránt esedeztünk. Az nem elég lévén, hogy a Birkákkal határunkat el élteti, sőtt még S.V. Sörtvélyesekkel is mindenütt az Erdő mellyékit turatja.

Ezen panaszunknak igaz voltyát azon föl töretett és szántó földekké változtatott részei határunknak leg jobban meg bizonyéttyák, igaz ugyan, hogy ezen föl törések az Uraság által bizonyos ígéretek mellett tétetődtek meg, de az Méltóságos Uraság igérettyeit bé nem tellyesítvén úgy gondolja az helség, hogy azon föl törések áltol okoztatott nevezetes szorongatását és szükíttését az közönséges legelő mezőjeknek szenvedni nem tartozik, annyival is inkább, mivel a méltóságos Uraság birkáit is nevezetessen szaporétotta, és azok által legelő mezejinket annyira el fogyasztya, hogy marháinknak élelmire ház helyeink után ki szabott réttyeinknek egy részét fordéttani kintelenéttetünk.

Hatodszor: az Mlghos Uraság azon Erdőnket, amely ennek előtte száz Esztendőkkel is a régi 74 ház helekre és 32 zsellérekre föl osztva volt, és mind az tüzellő, mind pedig az épületre való faizásban az Helység beliek által használtatott, mint egy 6 Esztendők előtt az helységtől el foglalván, annak birtokába való vissza helyheztetéséért könyörögtünk.

Ezen panaszunknak valóságo ugyan ezen Erdőért folytatott processusból elégségessen ki tetszik, és e béli sérelmünket annyival is terhessebben visellyük, hogy azon 6 Esztendőknek el forgáso alatt az ház helyeink utánn ki szabott erdő béli részünknek semmi hasznát nem vehettük, ellenben az M. Uraság maga szükségiért azon Erdőben nevezetessebb fa vágásokat tétetett, és sok fiatal fáknak kiásásával (kivágásával?) annyira meg rétkétotta, hogy mostanában sokkal ritkább az Erdő, mint akkor volt, a midőn az Helség által használtatott.

Hetedszer: hogy az M. Uraság a hosszú fuvarozásra bennünket Komáromba, Nizséderbe, Pápára négy Marhával elmenni kinszerétt, ezen hosszú fuvarokat pedig csak 3 szekeres robotba bé venni (beszámítani), az gyalog robotokat pedig aratás idején szünet nélkül és hetenként az tulajdon Gazdaságunknak nagy kárával meg tetettni szokta.

Hogy hosszu fuvarozás eránt tett panaszunknak valóságát meg mutathassuk, a többek közül való két ellő Embereket hozunk bizonyságul, úgy mint Kováts Mihályt és Kaszás Mihályt, akik noha már az ő hosszu fuvarjaikat le szolgálták volna, még is ismétt hosszu fuvarban Vár földjire parantsoltattak, meg tévén pedig ezen hosszu fuvart, nem hosszu fuvarban, ha nem tsak 3 marhás robotban vétetődött bé az M: Urasághtól. A mi pedig az gyalog robotnak aratás idején szünet nélkül való meg tételit illeti, azt egész helység meg bizonyéthattya szolga tselédjeik által, mert bizonyos az, két, három, négy robotost is ki küldvén egy egy Gazda, azokat az M: Uraságnak Tisztyei az Tarlón 3. 4. napokig is egy huzomban kint tartóztatták, és még tsak éjtszakára sem botsájtották haza, úgy hogy Tselédjeik után az vatsorát is kintelenek voltak ki küldeni, sokaknak pedig tselédjeik éppen vatsora nélkül maradtak, ezen kíméletlen való bánás az Kösséggel annyival is terhessebben esik a Gazdáknak, hogy illy számos robotot a Mlghos Uraság részére (ha) egy héten belül le szolgállyák is, a másik héten ismét illy számos és terhes robotok le szolgáltatására kinszerittetnek, minden tselédjeiket az Mlghos Uraság szolgalatjára elküldvén, a magok munkája nem kis károkkal hátra maradást szenved, ezen panaszunk valóságának élő bizonsági Csányi Mihály és Török István egy-egy helyes gazdák, akiket a Mlghos Uraságnak Tisztye tömlötzbe tétetett azon okból, hogy noha egy hétben ház helyeiktől járó dupla robotjukat le szolgálták, az reá következendő hétben ismét robotba parancsoltatván, de el fogyott Kenyereknek meg szerzésében fáradozván tsak egy robotost küldhettek.

Nyolcadszor: Panaszunkat tettük az eránt, hogy az arató részből is a Dézsmát kivétetti a Méltóságos Uraság.

Ezen panaszunkat azon okból tartyuk nyomósnak, mivel ennek előtte az arató részből soha Dézsmát nem adtunk, és ezen dézsmavétel tsak mint egy 3 Esztendőkkel ez előtt kezdetődött. Az helségben lévő 31 Zsöllérek ennek előtte mindenkoron tsak 1 forintot füzettek az Dézsmájért, most ezektől mind Dézsmát, mind 9tzedét a Körösztösökből (gabonafélékből) kivétetteti a M: Uraság.

Nem kevés okunk vagyon a panaszolkodásra az eránt is, hogy a midőn a M: Uraság Dézsmáját bé hordjuk, elegendő asztag rakókat nem rendel a M: Uraság, hanem a kotsiknál lévő embereket kinszeréttik a M: Uraság tisztyei az asztag rakásra. Nem kevés hátra maradásokkal (jár) a Gazdáknak ezen teher, és noha ugyan örömest meg tennék a Gazdák, (de) tsak akkor, a midőn a (saját) szekereikre jön a sor. A le rakáshoz az Asztagon levő embereiket szekereikhez le bocsátanak, de ezt meg nem engedvén, sokszor mások által meg előztettnek, és munkájukban hátra maradást szenvednek, e béli hátra maradások el távoztatása végett pedig ha valaki az asztagról le jönni bátorkodik, azonnal veréssel büntetődik, a mint Takáts Imrén és Préhaizer Józsefen is meg történt.

Hetven két Gazda Hugati és Tsepe szállás földekről az előtt hatvan forintokat füzeitek, most már azon rét földektől ötödik körösztöt kénteleníttetik a M: Uraságnak adni."

Számos panasz fogalmazódott meg a gazdatisztek túlkapásai, hatalmaskodásai miatt is:

„Urbits Istvánt, Kolovits Györgyöt, Rujder Mihált, Tóth Mihált a M. Uraságh Tisztje csak azért tétette tömlötzben, hogy egy hétben már két napot szolgálván, kapálni a harmadik nap elmenni nem akartak, mert 18 napi Robotból állván szolgálattyok, Sz. György nap tájban már nem többel, tsak 4 's 5 napi robottal voltak adósak.

Gyökeres Mátyás ennek előtte két esztendővel a M. Uraság részére Mészért Ugothban parancsoltatván oly szerencsétlen volt, hogy lova vissza jövetben meg döglött, kéntelenéttetett az többi társaival meg alkudni 5 Márjásban az kotsiján lévő mésznek el hozásáért, ily formán, noha ugyan a M. Uraság fuvarját el végezte is, mind azon által ezen fuvarja csak két napi gyalog robotba váltódott bé.

Kováts Istvánt tsak azért tétette a M. Uraság tisztye kalodába, hogy robotba maga helett mint egy 15. 16. esztendős fiját küldötte, a kit a M. Uraság embere háromszor is vissza küldvén kevés robotos Poletát mutatthatott - ugyan azon alkalmatossággal a kalo-dából ki eresztvén 10 Páltza ütésekkel is büntette.

Heller Mihály Bognár Mester menyétől bé vádoltatván Bíró háza előtt 12 páltzára büntettetett; ez után Sövényházára indulván útba érte a M. Uraságh Tisztje, ott lehordván jól el botozta, úgy, hogy négy hétig semmit sem dolgozhatott, még most is hordozza billegjét." (Mvm. ú. 1793)

A falu jobbágygazdái úgy érezték, hogy - hiába végezte „hiteles Ingeneur" a munkát - a rétek kimérése dolgában is megrövidítette őket az uradalom. Ezért úgy határoztak, hogy míg a helytartótanácshoz benyújtott kérelmük alapján a vármegye nem kap utasítást a lébényi rétek kimérésének felülvizsgálatára, az új helyzetet tudomásul venni, elfogadni nem hajlandók.

„Mi alább irtt Lébenyi Helységnek Tanátsi és Közönséges Gazdái mindnyájan egyenlő képpen valljuk és recognoscálluk ezen recognitionalis Levelünknek ereje által, hogy jól lehet Nztes Szalay János Úr, Tekéntetes N. Mosón Vármegyének Szolga Birája mi köztünk és a Mtghos Uraságunk között (létrejött) Urbarialis Contractusnak ereje mellett az hányi rétségben ugyan azon Contractusnak mivolta mellett az egész Competentiank hetven három egész Sessiora avagy Polgárokra, úgy nem külömben 31 Zsellérekre és az itt lévő házas lakókra minden hold után 1200 quadrat ölyet számlálván, jelen léttében ugyan föllyebb megnevezett Nztes Szolga Biró Urnak hiteles Ingeneur által ki mérettetett volna, és nékünk az egész Competentiank 5 dűlőben ki szabattatván, Czégérekkel és Kompolásokkal ki jeleltetvén nékünk ki mutattatott, és haszonvételre effective át is adattatott.

Mind azon által a midőn más nap ismét ezen ki szabott rétek és competentiank eránt az egész Község öszve gyülekezett volna, köz akarattal egyenlő képpen tsak azt végezte el magában az egész Község, hogy mind addiglan, miglen Eö Fölségétől Helységünk által bé adott alázatos Instántiájára, és a Nemes Vármegye T. Deputátiojának investigatiojára a kegyes Parantsolat a T. Nemes Vgyéhez el nem érkezendik, addiglan az egész ki szabott Competentiában tsak egy Kasza vágást is tenni nem akarnak; sőtt, az volna az egész Helységnek szándéka, hogy az egész hanat (Hanságot), úgy mint az előtt kaszálták, most is le kaszálhatnák.

faizás = erdőhasználat; a tűzi-, épület- és szerszámfa vágásának joga. Az úrbéri rendezést megelőzően az általános gyakorlat szerint a faluközösség rendelkezett minden élőfával. Épületfát a maga szükségletére minden lakos elegendőt vághatott, hullott fát is mindenki szükséglete szerint szedhetett. Ha kevés volt belőle, az egyenlő jog alapján osztoztak. Az „erdőilés" ennél szélesebb körű erdőhasználatot jelentett, az erdei legeltetés, makkoltatás, a szénégetés, a csersav gyártásához szükséges gubacs gyűjtésének és az erdei gyümölcs szedésének jogát is magába foglalta.

A földesúri tulajdonba került, „elkülönözött" uradalmi erdőkben ez a gyakorlat megszűnt.

máriás = a XVIII. században elterjedt 17 illetve 20 krajcár értékű ezüst váltópénz, melynek hátlapi veretképén a gyermek Jézust tartó Mária volt látható.

robotos poleta /boletta/ = bárca, szelvény, a robotmunka elvégzését bizonyító elismervény.

komp, kompolás = rétek, kaszálók határán emelt kis földhalom, határhányás. Az időszakosan felosztott közösségi kaszálók nyilasainak határát jelezték vele, ha erre természetes jel nem szolgált.)

1794. március 10.

1794 tavaszán ismét a „vármegyei karok és rendek" elé tárták panaszukat a lébényi jobbágygazdák:

Méltó alázatossággal a Tekéntetes Statusokhoz, mint kegyes Pártfogóinkhoz, és mostani nyomorult ügyünkben folyamodván jelentjük, hogy tudniillik: Méltóságos Uraságunk által határinkból el annyira ki szoréttatunk, hogy majd S.V. Marháinknak legeltető helye már nem lészen; a mint most is határunkban Barátföldén föllyül lévő gyöpségünket, mellynek egyik felét már fel szegette, a másik felére pedig 50 házakból álló lakó helyeket építtetni szándékozik; így tehát határunk fogyatkozván kissebbedik, terhünk pediglen naponként sokasodik, nem külömben Helységünk Erdejéből egy Darabot néki engedvén, azzal meg nem elégedett, hanem a Zsellérek erdejéből egy darabot magának elfoglalt.

Illy s több nyomorgattatásokkal illetvén, alázatossággal a Tekéntetes Statusoknak oltalma alá járulunk, hogy igyünket oltalmazni és pártunkat fogni kegyessen méltóztassék. Alázatossággal kegyelmekben ajánlattak Vagyunk a Tekéntetes Statusoknak alázatos hív Szolgái

(S.V. = sit venia verbo = bocsánat a szóért; engedelemmel szólva. A durvának tartott kifejezések előtt használták.

Statusok és Rendek /status et ordines/ = karok és rendek; a rendi országgyűlés résztvevőinek elnevezése. A „status" a világi rendeket - a mágnásokat, nemeseket és a szabad királyi városokat - , az „ordo" az egyházi rendet - a főpapokat -jelölte.)

1795.

Zeles Imre lelkészsége idején - közadakozásból - megépült az evangélikus templom és az iskolaház.

A hosszú engedélyezési procedúra után némi időbe telt, míg összegyűlt az építéshez szükséges pénz, de miután ez megtörtént, alig néhány hónap alatt elkészült a templom. 1795. augusztus 20-án szentelték fel.

Bár a II. József által kibocsátott türelmi rendelet új korszakot nyitott a hazai egyháztörténetben, mégis csupán egy uralkodói rendelet volt, s nem a magyar alkotmányosság szabályai szerint megalkotott törvény. A József császárt követő II. Lipót (1790-1792), aki alkotmányosan kívánt uralkodni, 1790 júniusában országgyűlést hívott össze. A törvényhozás által ekkor elfogadott vallásügyi törvény lényegében megerősítette a türelmi rendeletet, sőt, néhány kérdésben még tovább is lépett. Feloldotta például a protestáns egyházakra érvényes toronyépítési tilalmat, így az új lébényi templom egy egyszerű kivitelű, alacsony, hengersüveges tornyot is kapott, melynek csúcsát kovácsoltvas kettőskereszt díszítette.

Barokk berendezését a Magyaróváron 1697-ben megtelepedett kapucinusok 1717-1724 között épített, s 1782-ben II. József rendelkezése nyomán megszűnt óvári kolostorából vásárolták, s - némi átalakítás után - beépítették templomukba.

Az oltárt például a lutheri tanítás szerint egybeépítették a szószékkel, hogy a hívők figyelme az istentisztelet alatt egyfelé irányuljon. Ekkor került jelenlegi helyére a ma is meglévő karzat, amely eredetileg valamivel rövidebb volt a ma láthatónál. Itt volt a legények helye. Lent jobbra ültek a férfiak, balra a nők, elöl pedig a gyermekek.

1795.

Megkezdődött és 1799-ig tartott a Rábca első szabályozása, amikor a Bősárkány és a Király tó közötti ágát 3-7 láb mélyre, 4 öl szélesre 4700 öl (kb. 9 km) hosszúságban kiásták. A Hanság így elfolyó vize - naponta mintegy 26 ezer m3 - következtében beállt apadás azt eredményezte, hogy nagy kiterjedésű, korábban mocsaras, vizenyős területek helyén értékes rétek és legelők keletkeztek.

1795.

„Az mely fél helles Gazdának több van 8 ökrinél az ökör Csordán, vagy % nek 4 ökrön föllül, vagy egy zsöllérnek 2 ökrön föllül van, köteles minden pártul 3 fl.tot Fűbírt fizetni.

1796.

1796. március 12.

Szerződése - mint ez a Lébényi Krónika által őrzött dokumentum záradékából kiderül - a korábban szolgált nótárius és oskolamester contractusának változtatás nélküli átvétele volt.

„Alabb irtt T. N. Győr Vármegyében Peéri helységnek Iskola Mestere és Nótáriusa ezen rendeimmel bizonyéttom, hogy T. N. Mosony Vármegyében Lébenyi Helységben magamat az Iskola Mesteri és Nótáriusi hivatalra az alább írtt Punctumok szerint köteleztem, ugy mint:

Anno 1796. Die 12. Marti meg erőséttetett ugan újonnan ezen Contractus, melynek nagobb bizonyság okáért az új Notarius saját keze írásával befejezi. Sig. Die et Anno ut Supra.

Boda János

Notarius"

1797. január 23.

Halálának pontos idejét nem ismerjük. Az 1797-es egyházmegyei névtár még őt említi Lébény plébánosaként, az 1800. évre szóló névtárban azonban már az utód, Adlmann Máté (Matthaeus Adelmann) neve szerepel.

Az 1797. január 23-án kelt testamentumban Visi Ferenc - miután lelkét Megváltójának kezébe ajánlja, s testét rangjához illően eltemettetni rendeli - anyagi javainak sorsáról rendelkezett.

A minden bizonnyal rokon kiskorú Bardossi Anna javára 600 forintot, házvezetőnője, Schmikli Marianna javára - hűséges szolgálataiért - 500 forintot, egy Terézia nevű személynek 200 forintot hagyott. 100 forintot testált Hethéssi Katalinnak is. Ahogy Teréziáról, róla sem derül ki, hogy rokon-e vagy szolgáló. Az érdemes házvezetőnőnek azt is megengedte, hogy a plébánia vagyontárgyai közül egy asztalt, hat széket, hat kisebb és négy nagyobb asztalterítőt, továbbá tetszése szerint konyhai eszközöket válasszon.

Káplánjának - túl azon, hogy két könyvet választhatott a plébános könyvtárából - 50 forintot juttatott.

A kegyes hagyományokra térve elsőként a lébényi egyházat említi a testamentum, melynek 150 forintot rendelt végrendelkező plébánosa, hogy abból egy tisztességes miseruhát és egy palástot csináltassanak. Előző állomáshelye, a mecséri templom számára is rendelt egy-egy miseruhát és palástot, erre 100 forintot adott. A lébényi szegényekre is gondolt, nekik 20, míg a mecséri szűkölködőknek 30 forintot adományozott.

Végezetül megemlékezett a győri papi szemináriumról is, három aranyat hagyott az intézményre, melynek egykor maga is növendéke volt.

Vagyonának általános örököseként testvérét, Vissi Józsefet és annak leszármazóit nevezte meg az örökhagyó.

A latinos írásmódú „Franciscus Visi" aláírást s a plébános pecsétjének lenyomatát a tanúk hitelesítő aláírása követi. Németh Mihály sövényházi plébános, Tompák István „Uraság Ispánja", továbbá a Frantz keresztnevű, alig olvasható vezetéknevű (talán Wandrasech) lébényi bíró pecsétjükkel és aláírásukkal is ellátták a dokumentumot, a minden bizonnyal írástudatlan Modrovics György „Tanács Ember" és Szabados György „Tanács ember" azonban csupán keresztet rajzoltak idegen kéz által papírra vetett nevük után. (40)

1797.

Az evangélikus gyülekezetben kiújult a békétlenség a magyar és német nyelvű istentiszteletek aránya miatt. A németek, bár kisebbségben voltak, kiharcolták, hogy felváltva kövessék egymást a magyar és német nyelvű istentiszteletek, a magyarok azonban nem akarták ezt tudomásul venni. Zeles Imre tiszteletes felajánlotta, hogy a hónap harmadik vasárnapján magyar és a német nyelvű prédikációt is tart, ez a megoldás azonban egyik felet sem elégítette ki. A földesúr is megkísérelte a szemben álló felek összebékí-tését, de az ő közbenjárása sem hozott eredményt. Zeles Imre - nem tudván úrrá lenni az áldatlan helyzeten - elfogadta a bábonyi gyülekezet meghívását, s távozott Lébényből. Utóda Unger Mihály lett. Érkezésekor a vitatkozó felek végre kompromisszumot kötöttek. Abban állapodtak meg, hogy az istentiszteleteket felváltva magyarul és németül kell tartani, de amikor német nyelvű istentisztelet van, akkor előtte mindig legyen magyar nyelvű igemagyarázat és könyörgés. Ezt a gyakorlatot követték aztán 114 éven át, egészen 1912-ig.

1798. január 17.

Gróf Zichy Károly arról biztosította a lébényi gazdákat, hogy - a híresztelésekkel ellentétben - nem áll szándékában kisajátítani a község használatában lévő disznókuti fűzfaerdőt.

„Ezen Bizonysag Levélnek erejével az Lébenyi Község bizonyossá tétetik, hogy azon Disznó Kuti Füzesben lévő Nyilasnak, vagy is ugy mondott Allénak irtásával és tisztogatásával semminémű magának való tulajdonítási az Uraság nem idéz, hanem aztot csupán mulattság kedviért cultiválni, az Községet pedig annak eddig való hasznavételében tovább is meg hagyni kivánnya.

1799.

Vályi András Magyar országnak leírása című, 1799-ben Budán megjelent munkájában Lebenyről a következőket írta:

Magyar falu Moson Várm. földes ura g. Zichi uraság, a' kinek fátzán kertye vagyon itten, lakosai katolikusok és evangelikusok, fekszik Mosonhoz 2 1/2 órányira, a Barátföldi Posta úton épült vendégfogadótól pedig 1/4 órányira. Nevezetesíti Sz. Jakab Apátúrsága, melly a 13. században fundáltatott, ennek szomszédságában egynehány zsellér házak vannak, hajdan a Jézus Társaságbéli Győri Atyáknak birtokok vala, most a' Tudományi Kintstáré, határja három nyomásbéli, sík, róna, agyagos, homokos a' földgye, őszit, tavaszit egyenlően terem, réttye, legelője térséges, de néha Rapcza vizétől károsíttatik, erdeje van, piatzok Magyar Óváron és Ausztriában." (95)

	fr.	k.
1. A Ház böcsültetett	700	-
2. Ötjármos ökör	100	-
3. Négy Lóó	60	-
4. Egy tehény	15	-
5. Egy idei Borjú	3	-
6. Két ökör szekér	30	-
7. Egy Kocsi	15	-
8. Egy fogas	3	-
9. Egy öreg rosta	2	-
10. Két eke taligával edgyütt	5	-
11. S. V. három sörtvés	3	-
12. Egy hidas	2	50
13. Két Szány	3	-
Őszi Tiszta Búza vetés vagyon	34	mérő
Rozs vetés vagyon	12	mérő

1. Egy fertály ház böcsültetett	300	-
2. Hetven kereszt Búza a' f. 1 számlálván edgyütt	70	-
3. Husz zsák, egy a' kr.	102	-
4. Minden némü házban, konyhában és kamorában
lévő aprólékos Jószágok	10	-
5. Két öreg ökör, jármos	45	-
6. Két fiataly jármos ökör	35	-
7. Két tehény 1 a'f. 10	20	-
8. Tehény borjuval edgyütt	12	-
9. Egy két esztendős ökör borju	9	-
10. Egy három esztendős ökör tinó	12
11. Egy kocsis szürke kanca	20	-
12. Egy kocsis pej herélt csikó	15	-
13. Egy öreg herélt Loó	5	-
14. Két heverő kanca csikókkal edgyütt	16
15. Egy herélt három esztendős csikó	13	-
16. Egy ökör szekér	15	-
17. Két eke, taligával edgyütt	3	-
18. Egy kocsi három lóra való szerszámoival	13	-
19. Egy avét vass fogas	-	50
20. Két járom	-	80
21. Egy szány	1	-
22. S. V. két malacz	2	-
23. Egy hidas	2	-
Summa:	620	30

Lébény jogállása:	pagus (falu)
Házak száma:	230
Háztartás:	402
Népességszám:	1997
Katolikus:	1403
Evangélikus:	552

Molnár Péter	5	Csismasia Istvány	5	Németh Mihály	5
Varga György	6	Kiss Istvány	6	Angyal András	3
Raichord Márton	4	Gősi Mihály	7	Huidfles Mátyás	6
Brestovits Páll	5	Premus Mártony	6	Török Istvány	8
Lampék János	2	Kováts Mihály	7	Kaszás Ferenc	5
Kováts Istvány	4	Poczi János	5	Kaszás Mártony	4
Trummer György	4	Sebik Mátyás	5	Boinár György	7
Sipos Joseff	3	Szigeti Páll	5	Heller Mihály	4
Koczán Mihály	7	Koska Gergel	7	Kampus János	5
Kaszás Mihály	7	Stinner Istvány	3	Horváth András	4
Kotterhatd András	7	Kovács Ferencz	3	Farkas Mátyás	7
Raubarter Mihály	7	Németh János	4	Timlinger János	6
Kertai Mártony	7	Körmendi Mártony	4	Cseri Jakab	3
Gyökeres János	5	Fördős Adány	7	Holvai Bentze	4
Pere Péter	5	Pénzes Jakab	7	Susovics János	4
Frievirth Joseff	5	Hatos Mártony	5	Peek János	3
Totth István	7	Hatos Istvány	5	Tulner ...	4
Susovits István	7	Pere János	4	Baltheiser Páll	4
Molnár András	7	Fejes Páll	7	Krammer János	3
Magyar Mihály	7	Csöngei János	7	Valenta János	7
Magyar Páll	7	Kováts János	4	Fejes György	4
Varga Mártony	5	Kovács Péter	4	Klaus Joseff	2
Csöngei Mihály	4	Keistinger Jánosné	5	Gratzer Mátyásné	4
Rober Gergő	5	Kovács Mártony	4	Horváth János	3
Holczer Pál	6	Kovács János	4	Orbány Mátyás	2
Gyökeres Mihály	3	Kosa Istvány	4	Schmitshoffer
Gyökeres Mártony	3	Kosa András	4	Mátyás	4
				Summa Summarum: 398"

Az uj kerekekről való vasallás	50 kr
Az ó kereket vasalni	75 kr
Az uj kereket ó vasra vasalni	40 kr
A karikát reá huzza; egy egy karika	2 kr
Az új rudas tengelyt vasalni	70 kr
Az avett tengölyt ó vasra	40 kr
A hátulsó uj tengölytül	50 kr
A hátulsó uj tengölyt uj vasra	40 kr
Szekér oldalt vasalni uj vasra	40 kr
Az avét oldalt vasalni avét vasra	20 kr
Az új kotsit vasalni uj vasra	1 f20kr
Az avét kotsi oldalt vasalni ó vasra	15 kr
Egy új förhérzet vasalni	40kr
Egy bókonyt uj vasra vasalni	25 kr
Egy uj lapos vasat tsinálni	25 kr
Egy avét lapos vasat nádol	25 kr
Egy új tsoroszlátul	15 kr
Egy avét tsoroszlátul nádolni	10 kr
Egy ekének a köpéét tsinálja vagy forrasztja	10kr
Egy öreg fejszét nádol	20 kr
Egy új vas vellát tsinál	10kr
Egy avét vas vellát tsinál ágát vagy köpejét	5kr
Egy lőts kávát ujjat tsinál	10 kr
Egy lőts kávát forraszt	5kr
Egy vas boronát vagy fogast	1 f50kr
Egy ülőt vagy kalapátsot nádol	5kr
Egy kaszát ha meg igazítt	kr
Egy sajtárt vagy mérőt vasal; egy abroncs	5kr
Egy uj vödröt vasal	15kr
Egy új patkót vagy avéttat fel üt	20 kr
Egy kapura való sarkat és egy karikát	10kr
Egy uj marok vasat avétt tengölyre	15 kr"

II. RÉSZ

1700.

Egésztelkesek:

Michael Feies: 12 ökör, 8 tehén, 5 ló, (15 hold szőleje is van)

Michael Szalay: 11 ökör, 4 tehén, 3 ló, 5 borjú

Stephan Győry: 10 ökör, 7 tehén, 10 ló, 4 borjú, (12 hold szőlőt is művel)

Peter Svelz: 14 ökör, 5 tehén, 5 ló, (12 hold szőlőt is birtokol)

Féltelkesek:

Michael Koronczay: 6 ökör, 3 tehén, 3 ló

Petrus Pere: 6 ökör, 6 tehén, 6 ló, 4 borjú

Matheus Eget: 4 ökör, 5 tehén, 1 ló, (10 hold szőlőt is művel)

Georgius Pinzvátó: ökre nincs, 2 tehén, 1 ló, 2 borjú

Georgius Győry: 6 ökör, 3 tehén, 3 ló, 5 borjú

Negyedtelkesek:

Johan Takacs: 3 tehén, 3 borjú

Georgius Feies: 2 ökör, 1 borjú

Johannes Lukacs: 4 ökör, 4 borjú

Martinus Rakasz: 6 ökör, 8 tehén, 4 ló, 6 borjú, (5 hold szőleje is van)

Stephan Sűch: 4 ökör, 3 tehén, 3 borjú

Király, Pándorfy, Cserepes, Tukovics, Fülöp, Perusa, Tallósy, Katona, Bognár, Kys, Csorba, Kőrösy, Baglya, Czirák, Pénzes, Ladik, Csiszár, Fördős, Kövecses.

1701.

1704. január

1704. március

1705.

1707.

1707. április 26.

1707. április 30.

1707. június

1707. december

1707. december

1707. december

Actum in Oppido Magyar Óvár

Die 29. Mensis December 1706.

Doborgazy Lőrincz

Nemes Mosson Vármegyének

substitulus Szolga Birája"

(recognoscal = elismer, kijelent

per praesentes = ezennel

pro contributione = hadiadóként

reservál = fenntart valaki számára

conscribál = összeír, följegyez

assignál = átad, juttat

percipiál = átvesz

convertál = átvált, beszámít

substitulus = helyettes)

(Mvm. kgy. i. 1707/276)

1710.

1711.

1711. október

Alázatos Szolgája Lébent Lakozó

Üsbék Lőrinc"

1712.

1712.

1713.

1713. május 3.

1713.

A vargák céhszabályzata:

A szabócéh szabályzata:

A csizmadiák céhszabályzata:

A takácsok céhének szabályzata:

1715.

1718.

1718.

1719.

1721.

1721. augusztus 26.

Sándor László Szolga-

Bíró"

1722.

1729.

1730.

1733.

1736. december

Alazatos hiv szolgai

Szegény Libenyi kössigh"

„Az Méltóságos, Tekéntetes Nemes Mossony

Vármegyéhez, eö Ngokhoz eö kglmekhez

Alázatos Instantiajok

az belül megh Irataknak

Tekéntetes Nemes Vármegye