|
|
Tisztújító közgyűlést tartott az Ipartársulat. Az 1897-ben megválasztott elöljáróság tagjai megmaradtak tisztségükben, csupán a jegyző személye változott. A társulat új jegyzője Gerzsabek Béla lett. (Ip.)
„A lébenyi ipartársulat folyó hó 28-án tartott zártkörű táncmulatsága különösen jól sikerült. Nagy hatást keltett ez alkalommal Boldini Rezső jegyző úr által versben írt tréfás sorsjegye. A jótékony cél iránti tekintetből számosán felülfizettek, úgy hogy a tiszta jövedelem megközelíti a 100 koronát. Frühwirth Mariska és Érben Teréz kisasszonyoknak szíves közreműködésükért ezúton mond hálás köszönetét a Lébenyi Ipartársulat nevében Lendvay János elnök.” (Mosonvármegye)
1898-ban gróf Károlyi Sándor útjára indította a Hangya Termelő Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezeti mozgalmat. A Hangya lébényi fiókja már 1899-ben megalakult, s 1900 februárjában megtartotta első éves beszámoló közgyűlését. A Mosonvármegye című lap tudósítása szerint „Kreskay Antal szövetkezeti elnök buzgalmát dicséri ezen intézmény, amely már egy év óta fényes sikerrel működik.”
Rövid idő múltával azonban a szövetkezet csődbejutott. A községi képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvének 1904. május 11-én kelt bejegyzése szerint „a közelmúltban Lébényben fennállott volt fogyasztási szövetkezet anyagilag megbukott, s a részvényesek betéteiket mind elvesztették.”
A csődöt követő években a főszolgabírói hivatal több alkalommal is indítványozta a szövetkezet újjáalakítását, a kezdeményezések azonban 1920-ig sorra meghiúsultak a lébényiek bizalmatlansága miatt. (—> 1920. február 29)
„A lébényi férfidalárda a tószeri vendéglőben Gruber Károly főtanító, egyesületi karnagy vezetésével fényesen sikerült estélyt rendezett. A mezőváros és környéke összes értelmisége megjelent. A szabadosan előadott kardalokon kívül voltak még felolvasások és előadások. Különösen Boldini Rezső községi jegyző „Az igazi dalárdista” czimü felolvasása keltett nagy hahotát, úgy szintén az általa szerkesztett „Tréfás sorsjegy” is, melyen minden jelenlevő tagot versekben énekelt meg. A tánc reggelig tartott. A tiszta jövedelem 180 korona volt.” (Mosonvármegye)
Fennállásának huszonötödik évfordulóján nagyszabású ünnepséget rendezett a Lébényi Egyesült Ipartársulat.
Az eseményt előkészítő rendkívüli közgyűlés a következő jubileumi programról határozott:
„1ször A kitűzött napon Ünnepélyes Istentisztölet.
2szor Az Istentisztölet után díszgyűlés a Városház nagytermében, mely alkalomra dísz szónoknak Tekintetes Boldini Rezső községi jegyző és társulatunknak szeretve tisztelt dísztagja kéretett fel, a mit ő a legnagyobb készséggel el is fogadott. Ez után az elnök, Lendvay János úr üdvözlése, melyet Gerebenits Sándor alelnök foganasztat (!), és végre a társulat bel életének és keletkezésének fel olvasása Gerebenits Sándor alelnök által.
3szor Dél után kivonulás zászlóval a község szép erdejébe a Majálisra, melyre meghívatik az egész község és a vidék intelegenciája belépő díj nélkül.
4szer Az iparról, iparosról, segédekről és tanonczokról tanulságos elbeszélések.
5ször Táncz mulatság és este bevonulás lampionokkal a tószeri vendéglő nagytermébe, ott utána táncz, színelőadás felváltva reggelig.” (Ip.)
Az ünnepély a Mosonvármegye tudósítása szerint a tervezetnek megfelelően zajlott le. A díszgyűlésen Lendvay Jánost - a Társulat alapító elnökét - örökös elnökké választották.
A lap tudósítója beszámolt arról is, hogy délután a nagyszámú résztvevők zenekíséret mellett vonultak ki a Tölgyerdőbe, ahol szavalatokkal, mulattató, tréfás versenyekkel, konfettihintéssel telt az idő. Este a tószeri vendéglő nagytermében táncmulatság volt.
Megkezdődtek az új Rábca-híd építésének előkészületei.
„A lébeny-téthi törvényhatósági közúton levő 1. számú fahíd lebontatott. A közlekedés - annak helyreálltáig - a mecsér-öttevényi viczinális uton történik.” (Mosonvármegye)
(vicinális = helyi jellegű)
A lébényi Szent Jakab napi búcsúról küldött tudósítást a Mosonvármegye szerkesztőjének egy helybéli levelező:
„Levél a t. Szerkesztő Úrhoz.
Lébeny, 1900. aug. 5-én.
Falunk csendéletét felkavarta a falu búcsúja.
Tetszik-e tudni, mi a falusi búcsú?
A falu búcsúja olyan nagy nap, amelyen többen vannak beszámíthatatlan állapotban. Ezen a napon egy-egy betörött fej, orr sem hiányzik, mert a bortól felhevült legény ezeken mutatja be ökle erejét. Sőt, sokszor harczi szerszám - nem ugyan a Mauserpuska, nem a Maxim-ágyú - hanem a bicska. Ezzel - nem tekintve a felebaráti szeretet intő parancsát, nem törődve a világbékével - figyelmeztetik egymást azon szokásra: „Mindent vérrel pecsétel a magyar”.
Nálunk ugyan nincsenek meg az efféle nemes passziók, mert kevesebb ember szomjazik már vérre, mint spritzerre és ehhez hasonló, csakis szomjat oltó italokra. És hogy ezek valóban csak a lehűtésre, és ne a jó kedv fokozására szolgáljanak, gondoskodnak arról a mai jámbor korcsmárosok.
Búcsúkor örül a falu apraja-nagyja; s aki egész évben a korcsma tájékára sem tekintett, benéz ma oda, s ékesszólását a következőképpen nyilvánítja: „Adjon egy glázli spritzert.” S miként régente a kancsónak, úgy most e karcsú glázlinak többször megtekinti a fenekét. Tarka kép tárul ilyenkor a falu utczáin az ember szeme elé, melynél szebbre a festő festékbe mártott ecsetje sem áhítozik. Látjuk az ez alkalomra a bakter és kisbíró által épített lombsátrak alatt a falu leendő kisebb-nagyobb oszlopait (már t.i. a mekkorára nőttek) ifjait, miként ölelik a „Landler”-tánczra a falu kevésbé karcsú, mint inkább terebélyes szépségeit, akik hódolnak a mai, miedert gyűlölő divatnak.
A pipamatyók, öregek fodorfüstjének ködös képéből miként a hold a felhők sűrűjéből, úgy bontakozik ki a boldog megelégedés, melyet az eső sem moshat el. Igen, a boldog megelégedés, melyet még az idei rossz termés sem képes tönkresilányítani.
Specziális szokás itt, hogy a lombsátrak alatt gyülekezik a legénység, kiknek a csizmáján meglátszik a subiksz tükre. Mindegyik kezében egy üveg bor. Körtánczot járnak. Nézőjük van elég, könnyű tehát egy nebulót oda inteniök, ki azon fontos megbízást kapja, hogy hívja meg azt a leányt ezzel az üveg borral, ki az ő választottja. Kevés idő múlva látjuk a kiürített üveggel a gyerkőczét visszajönni, mi azt jelenti, hogy a meghívást a leány elfogadta. Majd nemsokára a leányka szemérmesen lépdelve közeleg a czélhoz, akarom mondani a vigalom helyszínéhez.
A falu első legénye a kommendáns, ki majdnem olyan nagy úr, mint aki élet és halál fölött rendelkezik, mert csak akkor húzhatja a czigány illetve fújhatja a csehtrombitás, ha ő kegyelmesen megengedi, illetve ráparancsol, és az a legény lesz megverve, aki az ő szemében szálka. Respektálják őt nemcsak a társai, hanem a vidéki vendégek is, mert csak az ő engedelmével ugorhatnak tánczba. Bármily basa a helyzet ura, a nők nála is kivételek, mert társainak megparancsolja, hogy a vidéki lányokat tánczoltassák első sorban.
S noha azt tartja a közmondás, hogy a jóból is megárt a sok, ők ennek nem hódolva a búcsút három napra is kinyújtják, sőt a reá való vasárnap utóbúcsút is tartanak. Ha én tehát az ily fajtájú búcsúról csak ma számolhatok be, annak tessék tulajdonítani t. Szerkesztő Uram, hogy az utóbúcsú csak vasárnap volt nálunk. És én mindenről hűen akartam referálni, tehát a végét be kellett várni. Látom, mint mosolyog bajusza alól és dörmögi: „Ni, a selma azt mondja, hűen referál, pedig azt sem írja le, hány literaturával, akarom mondani hány literrel birkózott meg.”
Kérem alássan, belátom, hogy ez nincs rendjén, de az sincs ám, hogy Szerkesztő uram elmarad az ilyen búcsúról. Tessék tehát mindazt, mit még szeretne tudni, annak a nagy úrnak betudni, kinek vagy minek neve:
„Discretio”
(mieder, míder = női fehérnemű, fűző)
Krieg Hermina lébényi katolikus tanítónő lemondott állásáról. Helyét Matkovics Elek foglalta el. (Mosonvármegye)
Egy, a belügyminisztérium által is jóváhagyott vármegyei döntés nyomán Lébény képviselőtestülete is úgy határozott, hogy vasár-, ünnep- és normanapokon az elöljáróság hivatalában a munka szünetel. E napokon a jegyző vagy helyettese egy-egy hivatalos óra betartására van kötelezve, „de arra is csak oly időben, midőn isteni tisztelet nem tartatik.” (Kjkv.)
(normanapok = tiltott napok; az év azon napjai, melyeken az egyház tiltja a zajos rendezvényeket, mulatságokat.)
Vizsgával és jutalmak kiosztásával zárták a község tanácstermében a helyi gazdák számára szervezett téli gazdasági tanfolyamot. A záróvizsgán jelen volt Koller miniszteri biztos, a földművelésügyi minisztérium képviselője és Vörös Sándor, a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatója.
A tanfolyam 60 hallgatója nevében Boldini Rezső mondott köszönetét a megjelent vendégeknek.
Levizsgáztak 24-en, köztük értékes gazdasági eszközöket és könyveket osztottak szét. (Mosonvármegye)
A tanfolyam hallgatóinak magas száma azt mutatja, hogy a lébényi gazdaemberek fontosnak tartották munkájukkal összefüggő ismereteik gazdagítását. Hogy életüket, gondolkodásukat mennyire áthatotta, meghatározta a földhöz való kötődés, a földeken s a hanyi réteken végzett munka, azt egy korabeli levél is igazolja.
1900 októberében vonult be a soproni 18. honvéd gyalogezredhez az ifjú Wandraschek Ferenc. 1901 júliusában a következő levelet írta szüleinek Lébénybe:
„Kedves Szüleim
Ezen pár sor írásom a legjobb egézségben találja mindnyájukat, hála Isten én egézséges vagyok, amelyet viszont kívánok, azon levelet, a melyet a múlt héten küldtek, megkaptam... Újságot nem igen irhatok, mint hogy nálunk majd minden nap esik az eső, tehát az aratás igen rosszul megy, és kínosan, mert itt még többnyire sarlóval aratnak, kaszával csak igen elvitve lehet egyett is látni, a jószágok meglehetössek, szöllő meg igen sok lesz.
Hát magok mennyire vannak az aratással, s kik az aratók, és milyenek a jószágok, a Jóska mit vetett az árendás földbe, a tizröndös milyen az idén, kaszáltak e már benne, ászt még nem tudom haza mehetek e búcsúra.
Ezzel bezárom soraimat. Kívánok minden jót a távolban, fiók Ferencz.
Isten velök.”
A Mosonvármegye tudósítása szerint „Lébény határában dolgozott Németh Ferenc három fiával, midőn délután öt óra tájban zivatar támadt. Az apa fiaival egy nádkunyhóba menekült. A kunyhót azonban villám sújtotta. A 18 éves Pál meghalt, a 20 éves István súlyosan megsérült.”
A lébényi Jókai Emlékbizottság erdei táncmulatságot rendezett, melyet tréfás műsorral és kerékpárversennyel kötöttek egybe. A versenyen a mosoni, pozsonyi és győri kerékpáregyletek vettek részt. (Mosonvármegye)
A vármegye alispánja a megyegyűlés elé terjesztette a lébény-téti törvényhatósági közúton lévő hidak átalakítására vonatkozó terveket, melyeket a szentmiklósi uradalom képviseletében Hegedűs János uradalmi ügyvéd mutatott be.
Az Új-Rábca felett átívelő sövényházi híd terveit a törvényhatósági bizottság a következő módosításokkal fogadta el:
„Az 5-ik sz. 25 mtr. szabad nyílású híd tervezete oly irányban módosítandó, hogy a járpálya szélesség 6,o mtr helyett 7,o méter legyen, a boltozat vastagsága 42 cm helyett 45 cm-re, az ellenfalak rézsűje 1,6 helyett 1,5 , a szárny illetve támfalak oldallejtője 1,1 helyett 1,3-ra veendő.
Fentebbi méretek annak alapul vétele mellett állapíttattak meg, hogy szóban lévő műtárgy kizárólag kitűnő minőségű betonból épül, és pedig a boltozatoknál és korlátoszlopoknál 1,6 , a felmenő falazatoknál 1,10 keverési aránnyal a legjobb minőségű portland cement és homokkal kevert kavicsmennyiség között.”
A két megye határán lévő sövényházi híd kezelői jogáról Moson megye lemondott Győr vármegye javára.
„Boldini Rezső jegyző megköszöni a képviselőtestületnek személye iránt tanúsított ama tiszteletet és elismerést, hogy névnapja alkalmából - a mi helybeni működésének tíz éves évfordulójával egybeesett - őt jegyzőkönyvileg szívélyesen üdvözölte, hazafias és áldásos működéséért köszönetét mondván.”
A képviselőtestületi ülésen elhangzott köszönő szavak „egyhangúlag, éljenzéssel tudomásul vétettek.” (Kjkv.)
A Mosonvármegye c. lap közölte a magyaróvári járásban 1902-ben lezajlott elöljárósági választások eredményeként közszolgálatban állók névsorát.
Lébény községben az elöljáróság tagjai:
Bíró: ifj. Modrovits György
Jegyző: Boldini Rezső
Törvénybíró: Unger Mihály
Pénztáros: Földes Jakab
Közgyám: Göltl János
Esküdtek: Hapli Antal, Horváth István, Orbán István, Takács Ferencz
Körorvos: Dr. Keresztes Jenő
A Mosonvármegye c. lap híradása szerint a lébényi ipartársulat jótékony célú műkedvelő színielőadást rendezett. Gárdonyi Géza: A bor című népszínművét adták elő, „melyen nem csak a helybeli lakosság, hanem az egész környék intelligentiája hatalmasan képviselve jelent meg.”
Az előadás bevételéből 16 szegénysorsú iskolásgyermeket - 8 fiút és 8 leányt - tetőtől talpig felöltöztettek.
A ruhák átadásakor - melyre a községházán került sor - Boldini Rezső jegyző, Kreskay Antal plébános, Berta Dávid evangélikus lelkész és Gerebenits Sándor ipartársulati alelnök mondtak beszédet.
„A munkások ezen ünnepén a győri waggon gyárnak 900 munkása külön vonaton Lébenybe rándult, és az ottani szép erdőben töltötték a napot” - írta a Mosonvármegye c. lap.
Az 1898 óta bérelt épületben - a Holczer-házban - működő egycsoportos óvoda elhelyezését és felszereltségét a tanfelügyelői vizsgálat nem találta megfelelőnek.
„Kir. tanfelügyelő jelentése szerint a lébényi községi kisdedóvoda egy 7 mt. hosszú és széles, alig 3 mt. magas játszó teremben és egy még kisebb munka teremben van elhelyezve. Minthogy ezen két helyiség térfogatánál fogva a feljáró 110 gyermek befogadására nem elégséges, a községben található 211 óvoda köteles gondozása érdekében utasítjuk Lébény községet, hogy a gyermekek elhelyezésére szükséges, és a mintatermeknek megfelelő kisdedóvoda mielőbbi felépítéséről gondoskodjék” - határozott Moson megye közigazgatási bizottsága.
Új óvoda építésére - kellő anyagiak híján - ekkor még nem kerülhetett sor, a működési feltételek javítása érdekében azonban megszervezték a második óvodai csoportot, melynek vezetője Simon Margit lett.
Az ismétlődő vármegyei sürgetések hatására - belátva, hogy az óvoda helyzetének végleges és megnyugtató rendezéséhez a szükséges anyagiak sem most, sem a közeli jövőben nem állnak rendelkezésére - Lébény község elöljárósága 1903. június 13-án, majd július 19-én úgy határozott, hogy óvodáját állami kezelésbe adja. A megyegyűlés által december 9-én tudomásul vett döntés értelmében a község „az állami óvoda felállításához megkívánt hozzájárulásokat biztosította általánosságban akkép, hogy a dologi kiadások viselésére magát kötelezte, ellenben a személyi kiadások fedezését a vallás és közoktatásügyi mkir. minisztertől kérelmezi.”
Az óvoda állami kezelésbe adása azonban nem mentesítette a községet a követelményeknek megfelelő új óvoda megépítésének kötelezettsége alól.
Ezért 1905 szeptemberében „ajánlati versenytárgyalás hírdettetett”, melyet 15.015 koronás ajánlatával Neuwirth Joachim és fia nyertek el.
Az építkezéshez a község 12.000 korona kölcsönt vett fel 50 évi törlesztésre, 4,5 százalékos kamatteher mellett.
1906-ban elkészült az új óvoda, melynek telkére és épületére - az intézmény állami kezelésbe adásának következményeként - „a kir. kincstár örök haszonélvezeti joga telekkönyvileg bekebeleztetett.”
„Az uj községi óvoda-épületünk felépülésével egy régi óhajunk teljesült, és örömmel tapasztaljuk, hogy azok is, kik eddig ezen intézménynek kevésbé voltak barátai, ma már gyermekeiket, unokáikat oda járatják, és nem ecsetelhetjük eléggé, mily sok kedves meglepetésben részesíti a szülőket és nagyszülőket, és örömkönnyeket csal azok szemébe kedves kis övéik okos beszéde, verselése” - írta az 1906-os évről szóló jelentésében Boldini Rezső.
A „benti óvoda”-ként ismert épület 1991-ig látta el feladatát, akkor más funkciót kapott.
Augusztus 31-ével lemondott körorvosi állásáról dr. Keresztes Jenő. Megüresedett helyére 14, a feltételeknek mindenben megfelelt pályázó közül az orvosi körhöz tartozó Lébény 20, Mecsér 10 és Szentmiklós 10 képviselőjéből álló testület október 10-én dr.Tóth Gedeon győr-szemerei orvost választotta meg, ki „a hivatali esküt nyomban letette,... s állását f. évi október 15-én elfoglalta.”
Lébény képviselőtestülete 2/1904. sz. határozatával olyan döntést hozott, hogy a községben egy ingyenes népkönyvtárat létesít, „s az ehhez szükséges összegnek állami segélyképpen leendő ki utalványozása végett a földmívelésügyi mkir miniszter úrhoz feliratot intéz...A népkönyvtár kezelésére Orbán István képviselő kéretik fel.”
A képviselőtestület a könyvtár használati rendjét is részletesen szabályozta. A könyvtári regula szerint a könyvszekrényt az elöljáróság helyiségében kell elhelyezni, a kölcsönzési idő minden vasárnap reggel 6-től 9 óráig tart. Könyveket a község megbízható lakosai kölcsönözhetnek, egyszerre csak egy-egy kötetet kaphatnak kétheti időtartamra.
Más községbeli lakos csak két megbízható helybeli jótállása mellett kölcsönözhet. A könyv megrongálása vagy elvesztése esetén a kár megtérítése mellett a vétkes 1 korona büntetést is köteles fizetni. (Kjkv., Mj. főszolg. 1904/6126)
A barnára festett fém könyvszekrényt, amely egy évszázada az első lébényi bibliotéka teljes könyvállományát befogadta, a polgármesteri hivatal ma is őrzi.
A község állatállományának adatai a képviselőtestület költségvetési beszámolója szerint:
ló |
405 |
bika |
60 |
tehén |
497 |
sertés |
1822 |
üsző |
416 |
juh |
971 |
ökör |
312 |
kecske |
43 |
tinó |
265 |
|
|
A lébényi gyógyszertár időszaki vizsgálata alkalmával dr. Koch Béla vármegyei tisztifőorvos megállapította, hogy Spuller Arthur gyógyszerész joggal kifogásolja a Lendvay Jánostól patika céljára bérelt épület elhanyagolt állapotát.
„A padlás helyiséget...nem csak gyógyszerek elhelyezésére alkalmatlannak, de közveszélyesnek találta, a mennyiben a cserép zsindely oly rossz és hézagos, hogy azon az eső beesik, de főképpen a padlás gerendázata egyes helyeken teljesen elkorhadt, úgy, hogy erősebb szélvihar az egész tetőzetet a patika fölé döntheti.”
A tisztiorvosi bejelentést követő főszolgabírói intézkedés nyomán Unger Mihály bíró június 2-án már azt jelentette, hogy „Lendvay János háztulajdonos utasítva lett a kérdésben forgó házának kijavítása iránt.”
A Lébényi Egyesült Ipartársulat díszes koporsótakarót adományozott a katolikus plébániatemplomnak. A mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban ma is olvasható az adománytevők nyilatkozata.
„Nyilatkozat
Alulírottak mint a lébényi ipartársulat jelenlegi elüljárói, úgy az összes társulat, miként a magunk nevében kijelentjük és tudtul adjuk mindazoknak akiket illet, avagy jövőben illetni fog, hogy lébényi ipartársulatunk örök emlékül 160 azaz egyszázhatvan korona költséggel egy díszes koporsó térítőt készíttettünk fekete posztóból, középen violaszínű nagy kereszttel, a négy sarkán az ipart jelző ezüsthimzésü jelvényekkel, szélein ezüstös rojttal tartósan ékesítve, melyet is a lébényi rkath plébánia-templomnak ezen nyilatkozatunk kapcsán mindenkori tulajdonába átadunk, úgy szinte ennek jókarban leendő fenntartásáról is mindenkor gondoskodni fogunk oly feltétel és kikötés mellett, miszerént ez új koporsóterítő első sorban mindig az ipartársulatunk tagjainak temetésénél használtassák, másodsorban pedig a nem társulati tagok temetéseinél csak úgy és akkor alkalmaztathassék, amikor és ahogyan az ipartársulati elöljárók a helybeli rk. plébánia- templom lelkészével egyeztetve megengedik. Legyen ez emlékünk Isten dicsőségére és társulatunk megáldására mindvégig foganatos ! Úgy legyen !!!
Jelen nyilatkozat a lébenyi ipartársulatnak ma, mint Úrnapján tartott nyilvános közgyűlésében fel olvastatott és aláíratott.
Kelt Lébenyben, 1904ik évi Junius hó 2-án.
| Gerzsabek Béla
titkár SirhuberJózsef pénztárnok |
Lendvay János
elnök Gerebenics Sándor alelnök |
A lébenyi ipartársulat jelen „nyilatkozatban” leirott becses ajándékát a lébenyi rk. plébánia-templom részére elfogadom, és az abban kikötött feltételek megtartásáról őrködni fogok.
Kelt Lébenyben, 1904. évi Junius hó 9-én.
Kreskay Antal
lébenyi plébános és szentszéki ülnök”
(HMTDA)
Lébény képviselőtestülete ünnepélyes körülmények közt búcsúztatta a nyugalomba vonuló evangélikus főtanítót, Nagy Gábort, ki „a törvényben előírt teljes hosszú 40 évet kitöltötte, testi lelki ereje kimerítve, s így kényszerült a megérdemelt nyugalomba vonulni.”
Negyvenévi hűséges szolgálatának elismeréseként a testület - lakbérhozzájárulás címén - élete végéig évi 100 koronát szavazott meg a köztiszteletben álló iskolamesternek „...ezzel egyúttal kifejezni óhajtván azon kívánságát, hogy öregségének nyugalmas napjait hálás tanítványai s tisztelői körében töltse el.”
Nagy Gábor búcsúztatásáról - melynek ünnepi szónoka Boldini Rezső volt - részletesen tudósított a Magyaróvári Hírlap 1905. január 15-i száma.
(Lébényben ekkor:
1 kétfogatú igás napszám 4 korona
1 egyfogatú igás napszám 2 korona
1 kézi napszám 1 korona volt.)
„A király a Szent Jakabról nevezett lébenyi címzetes apátságot Petrovits Gyula nyíregyházi esperesplébánosnak adományozta” - adta hírül a Magyaróvári Hírlap.
A katolikus iskola tanulói (1905)
„Lébenyben új tej- vaj és tojásértékesítő szövetkezet a mai napon nyert törvényszéki bejegyzést. Elnök Boldini Rezső, pénztárnok Limp Ferenc, ellenőr Unger Mihály. Gratulálunk e minden irányban törekvő nagyközségnek”. (Magyaróvári Hírlap)
Nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg 1848. március 15. évfordulójáról a lébényi ipartársulat.
A Magyaróvári Hírlap március 12-i száma közreadta a társulat által kibocsátott - stílusjegyei alapján nagy valószínűséggel Boldini Rezső egyesületi dísztag által fogalmazott - felhívást:
„Erősebben dobogjanak ma a keblek, s gyorsabban lüktessen a vér ereinkben, hogy annál őszintébb hévvel törjenek elő szíveinkből az áldáshangok, melyeknek özönétől megerősödve és hatalmassá téve szavunk, nagyobb ihletséggel jusson el oda, honnan az áldáskívánatok beteljesültét várjuk.
A lelkesedés csapjon ma át a falakon, nyüzsögjön az utcán is a nép örömteljes, derült arccal. Nemzeti színű csokrok ékesítsék keblünket, és büszkén integessen felénk házainkról a magyar nemzeti lobogó. Érezzük, hogy a hétköznapiság durva kérge lemállik, lepattog a lelkűnkről. Érezzük, a mint a tavasz, március idusának rejtelmes, titokzatos lehelete megérinti a lelkesedés lázától kipirult arcunkat. Érezzük, hogy ma nagy ünnepünk van, és szívünk tüze lángba borítja a mi honszerelmünk oltárait.
Szeretett Polgártárs! Ünnepi ruhádban jöjj ma körünkbe - mert a te ünnepedet üljük!
Szabadság. Testvériség. Egyenlőség!”
A március 15-én este 7 órakor a tószeri vendéglőben tartott ünnepi megemlékezés a következő program szerint zajlott le:
Hymnus
1. Megnyitó beszéd. Tartja: Gerebenits Sándor alelnök
2. Március 15. Alkalmi színmű. Előadják: Novák Vilma k. a., Kovács József és Hujber Károly
3. Felolvasás. Tartja: Luft Mihályné úrnő
4. Javíthatatlan. Gyermekelőadás. Előadják Sirhuber Nándor, Erdős Lajos, Gerebenits Erzsiké, Frühwirth Paula, Fürst Géza és Titl Antal
5. Magánjelenet „Pesten” Boldini Rezsőtől. Előadja: Frühwirth Paula k. a.
6. Szavalatok:
„Kossuth” Szavalja: Gerebenits Mariska.
„Kossuth Lajos sírja” Szavalja: Gerebenits Endre
„Dal a honvédekről” Szavalja: Nádasi Erzsiké
„Gondoljatok őseinkre” Szavalja: Bognár Mariska
„Magyarország” Szavalja: Höck Annuska
„Magyar zászló” Szavalja: Erdős Juliska
7. „Serkentő” Csárdajelenet. Előadja: Gerzsabek Lajos
8. „Jó honfiak, leányok legyetek” Szavalja: Holczer Mici k. a.
9. „Nagy idők” Szavalja: Tóth Mariska k. a.
10. „Szentelt hantok” Szavalja: Németh Mariska k.a.
11. „Kossuth Lajosnak” Szavalja: Wenczel Teruska k. a.
12. Záróbeszéd. Tartja: Gerebenits Sándor alelnök
Végül: Szózat
(k. a. = kisasszony)
„A Lébenyi Iparos Kör múlt vasárnap majálist tartott táncmulatsággal egybekötve, amely úgy anyagilag, mint erkölcsileg meglepően szép eredménnyel végződött, és csak a napsugaras hajnali órákban távozott a vígan mulatozó közönség.
A majálisra előkészített különféle tréfás versenyek közül kiemelendő az amerikai versenyárverés, amely egy óriási kifli fölött lett tartva, továbbá volt női és férfi szépség- verseny is, a hölgyek közül Boldini Mariska kisasszony - a férfi szépségversenyen pedig Laub Gyula úr nyerték az első díjat.” (Magyaróvári Hírlap)
A nyugdíjba vonult Nagy Gábor helyett Sághy Jenő, az eddigi másodtanító töltötte be az evangélikus iskola kántortanítói állását.
Az Ipartársulat tagjai 1905-ben. Középen a társulat dísztagja, Boldini Rezső, balján Lendvay János elnök.
Alapításának harmincadik évfordulóját ünnepelte a Lébenyi Ipartársulat. A jubileum alkalmából emlékkönyvet adtak ki (A lébényi ipartársulat emlékkönyve, Győr, 1905), s fényképfelvétel is készült a társulat tagjairól. A jeles alkalomra ünneplőbe öltözött iparosok karéjában a LÉBENYI IPARTÁRSULAT 1905. feliratú tábla mögött a társulat dísztagja, Boldini Rezső, balján a társulat elnöke, Lendvay János látható.
Ezen a napon született Lébényben Losonczy (Ludwig) György operaénekes, érdemes művész (1954), Kossuth-díjas (1956), kiváló művész (1968), az Operaház örökös tagja. Édesapja a pestkörnyéki Gyönkről Lébénybe nősült Ludwig György, édesanyja a lébényi Tóth Terézia volt.
Kisgyermek volt még, mikor szüleivel Budapestre költözött. Énektanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. 1928-tól az Operaház ösztöndíjasa, 1929-től 1968-ban történt nyugdíjba vonulásáig a társulat magánénekese.
Pályafutása során több mint száz szerepet alakított. Repertoárja páratlan volt a maga nemében, felölelte az operairodalom szinte valamennyi bariton és magasbasszus szerepét. Fokozatosan vette birtokába az Operaház műsorán szereplő darabok vezető szerepeit, s ezzel a színház társulatának egyik oszlopa lett évtizedeken át.
Már pályája kezdetén eljutott a legtöbb baritonista számára beteljesületlen szerepálomhoz, Wagner Mesterdalnokok-jának Hans Sachs figurájához. „A színpad hőse: Losonczy... a múlt század nagy magyar énekesgárdája óta ő az első magyar Sachs operaházunk színpadán, aki valóban teljes képet ad a Wagner színpad legkomplikáltabb alakjáról” - méltatta teljesítményét a kritika. Sokatmondó, hogy 1933-tól 1961-ig Losonczy György volt az egyetlen Sachs az Operaházban.
Nagy sikerrel énekelte Iván Hovanszkij herceg szerepét Muszorgszkij Hovanscsina című operájában.
„Losonczy Hovanscsina-beli alakítását olyan jelzővel kell illetnem, amit kritikusnak leírnia nem szabad: tökéletes. Azt mondhatnám, tökéletesebb a fantáziánál” - írta kritikusa, Bókay János.
Emlékezetes alakításai még Mefisto (Gounod: Faust), Borisz Godunov
(Muszorgszkij), Jago (Verdi: Otello), Don Giovanni (Mozart), Wotan (Wagner: A Rajna kincse); Gara nádor (Erkel: Hunyadi László), Tiborc és Petur (Erkel: Bánk bán), Scarpia (Puccini: Tosca), Telramund (Wagner: Lohengrin), Escamillo (Bizet: Carmen), Gessler (Rossini: Tell Vilmos), Főinkvizitor (Verdi: Don Carlos), Kapitány (Britten: Peter Grimes) és Amonasro (Verdi: Aida).
Utolsó szerepében, Mihály András - Hubay Miklós: Együtt és egyedül című operájának vizsgálóbíró figurájában is emlékezetes alakítást nyújtott.
Hangversenyszereplései közül kiemelkedik Beethoven IX. szimfóniájának basszusszólója, amelyet Wilhelm Furtwangler utolsó budapesti vendégszereplése alkalmával énekelt 1943. október 25-én.
Színészi egyénisége sohasem szakadt el az opera lényegétől, a zenétől. Szerepformálását mindig a mű egészéből táplálkozó, a zenei mondanivalót a maga teljességében kibontó hiteles emberábrázolás jellemezte.
Színpadi maszkjait - képzőművészi hajlamait követve - nagy gonddal és fantáziával maga készítette.
Nemcsak hazai színpadokon szerepelt, nagyszerű orgánumában Berlin, Bécs, Lipcse és Milánó operarajongó közönsége is gyönyörködhetett. Színészi játékát televíziós film, hangját rádiófelvételek, köztük az Otto Klemperer által vezényelt Don Juan és A nürnbergi mesterdalnokok őrzik.
Losonczy György arcképe
1972. május 4-én halt meg Budapesten. Feleségével, Rigó Magda operaénekesnővel közös sírban nyugszik a Farkasréti temetőben.
„Művészete nem merül feledésbe, amíg élnek azok, akik látták-hallották, de azután sem, mert örökre elfoglalta helyét a magyar operaművészet Pantheonjában” - zárta Losonczy György pályáját méltató nekrológját a Muzsika című folyóirat 1972/7. száma.
„A középkori remekmű 700 éves fennállásának ünneplése küszöbén” terjedelmes tanulmányt közölt a lébényi apátsági templomról Boldini Rezső tollából a Magyaróvári Hírlap karácsonyi száma.
„Román stílusban épült műremekünk hétszáz éves fennállását közel napokban leszünk hivatottak ünnepelni. Szívünk dobbanása, vérünk lüktetése fennen hirdeti, hogy nagy napja leend ez virágzó községünknek” - kezdte dolgozatát Lébény jegyzője, majd az apátsági templom művészettörténeti jelentőségét méltatva hosszan értekezett a vallásosság és hazafiság szerepéről középkori művészetünkben. (15)
„Szép s megható ünnepségnek volt szemtanúja az érdeklődő közönség a kisdedóvó számára rendezett karácsonyesten. A nagy buzgalommal előkészített ünnepséget a közönség meleg részvéte s élénk érdeklődése mellett Lendvay János, a kisdedóvó elnöke nyitotta meg, köszönetét fejezvén ki az egybegyűlt szépszámú közönségnek szives megjelenéseért. Majd előálltak a kisded csemeték, hogy az óvodában elsajátított tudományukat bemutassák, s a közönség nagy meglepetésére bátor hangon s tiszta folyékonysággal verseket szavaltak el. Majd következett a karácsonyfa bemutatása, a lepel lehullott, és a gyertyák ragyogó fényénél, s a sok szép ajándék szemkápráztató csillogásánál egy percig a meghatottságtól némán s mozdulatlanul állott mindenki, s nem egy embernek lehetett látni szemében egy könnycseppet remegni, látva a kisdedek örömrepeső boldogságát, s a kisded Jézusba vetett naiv hitét.
A záróbeszédet Boldini Rezső községi jegyző mondotta el, ki szép szavakban méltatta Bedi Matild óvónőnek fáradhatatlan buzgalmát, a gyermeknevelés terén kifejtett munkásságát és sikerdús működését, és kérte, hogy továbbra is hasonló szeretettel s igyekvéssel karolja fel nemes hivatását. A kisded gyermekek szebbnél szebb ajándékokkal megrakottan, a boldogságtól sugárzó arccal, a közönség pedig egy kellemesen eltöltött est boldog emlékeivel oszolt szét.” (Magyaróvári Hírlap, 1906. január 15.)
Az újonnan megválasztott községi tisztségviselők:
Bíró: ifj. Modrovich György
Jegyző: Boldini Rezső
Törvénybíró: Susovich Márton
Közgyám: Göltl János
Pénztáros: Unger Mihály
I. esküdt: Wandraschek József
II. esküdt: Hajós József
III. esküdt: Kovács Kálmán
IV. esküdt: Domsitz Mihály
Körorvos: Dr. Tóth Gedeon (székhelye Lébény)
A királyi tanfelügyelő kifogásolta az evangélikus iskola ülőpadjainak állapotát, a megyei főorvos szerint pedig a padlót és a meghajolt padlást kellene azonnal kijavítani.
A lébényi tej szövetkezet eredményes működéséről számolt be a Magyaróvári Hírlap:
„A lébenyi tej- és tojásértékesítő szövetkezet életrevalóságáról szóló ékes bizonyítvány az előttünk fekvő 1905. félévi kimutatása. Rövid hét hónapi működésük után osztalékul 23 korona 12 és fél fillért fizetnek, s egy üzletrész értéke 119 kor. és 68 fill. Van 61 tagja 99 üzletrésszel. Tejet átvett a szövetkezet tagjaitól 80 775.5 litert, ami értékesítve lett 9161 kor. 24 fillérért. Összes bevétele volt 13 623 kor. 12 fillér; összes kiadása 13 515 kor. 57 fillér volt.
A szövetkezet vagyona 11 849.57 kor. értéket képvisel. A szép eredmény a vezetőség buzgalmát dicséri.”
A Tej- és Tojásértékesítő Szövetkezet hamarosan rendkívül népszerűvé vált, s kelendő termékeivel jelentősen hozzájárult a község állattenyésztésének és tejgazdálkodásának fellendítéséhez.
1928-ban a szövetkezet évi tejforgalma már 253 138 liter. Elnöke ekkor Földes János, pénztárosa Hajós József volt.
„Folyó hó 4-én délelőtt háromnegyed 10 órakor tűz ütött ki Tóth József szénapajtájánál, mely átharapózott Unger János sertésólaira, Németh István és Márton színjére és istállóira is. A tűz, melynek keletkezési oka ismeretlen, mintegy 4060 kor. értékű ingóságot, gazdasági eszközöket és élelmi cikkeket hamvasztott el. Szerencsére emberben és állatban kár nem esett.
A tűz kiütése alkalmával persze a kisbírót az elöljáróság rögtön kiküldötte, hogy a veszedelmet dobolja ki, s hívja fel az embereket, hogy kézi és igás munkaerejükkel siessenek vizet hordani, és a tűzoltásnál segédkezni; a kisbíró úr azonban - valószínűleg boros lévén - azt dobolta ki, hogy mindenki legyen másnap, vagyis 5-én a községházán.”
(Magyaróvári Hírlap)
„A lébenyi ipartársulat március 15-ét 22 számból álló, rendkívül gazdag és élvezetet nyújtó műsorral ünnepelte meg, melyben úgy a község, mint a vidék intelligenciája, az uradalom tisztikara teljes számban résztvett.
Különös dicséretet érdemel a női énekkar, mely a hazafias dalokat a női gyengédség teljes erejével és mélabússágával - miként azt a hangulat követeié - adta elő...
Az intelligencia teljesen együtt maradt a reggeli órákig a hazafias és testvéries szeretet szülte érzés ölelkezése mellett.” (Magyaróvári Hírlap)
„A Nátz Márton előtti téren közkút létesíttetik, e czélra 1400 azaz ezernégyszáz korona megszavaztatik” - határozott a képviselőtestület.
Egy évvel később, a községi tűzkút kiásásakor - a mai piactéren - másfél méternél is hosszabb, negyven centiméter átmérőjű mamutlábszárcsont került elő, melyet a falu lakói heteken keresztül csodálhattak a községházán, ahol a leletet közszemlére tették. (86)
Az év folyamán Boldini Rezsőnek több irodalmi és történelmi tárgyú dolgozatát közölte a Magyaróvári Hírlap. Április 29-én Balassi Bálint verseiről, július 29-én a kuruc költészetről, októberben pedig - hamvainak hazahozatala alkalmából - II. Rákóczi Ferenc életéről szóló kétrészes értekezésének adott nyilvánosságot a népszerű hetilap.
Kreskay Antal plébánost „hosszú és eredményes működés után” Mosonszentmiklósra helyezték át. Utódául dr. Kokas János győri főreáliskolai hittanárt nevezte ki a győri püspök.
A távozó lelkipásztor iránti tisztelet, szeretet és megbecsülés kifejezéseként a község mindkét vallású lakossága, a Wenckheim-uradalom tisztikara s a községbeli egyletek képviselői is nagy számban jelentek meg május 2-án a plébánia udvarán, ahol a község nevében Boldini Rezső intézett beszédet a búcsúzó plébánoshoz.
„Az agg lelkipásztor könnyekig meghatva köszönte meg a megemlékezést. A távozó tiszteletére ezután bankett volt, melyen a kerületi papság és intelligencia teljes számban vett részt.”
Kreskay Antal még ebben az évben, 1906. november 12-én, 65 esztendős korában meghalt. Édesanyjával közös sírban nyugszik a lébényi temetőben.
„... Az elhunyt, noha mint szentmiklósi plébános halt meg, lébenyi hívei iránt érzett nagy szeretete jeléül sírkertünkben választá örök nyugvóhelyét. A lakosság hálája őrködik hamvai felett” - írta az elhunytra emlékezve Boldini Rezső. (Kjkv.)
„Ezen időben nagyon rosszul állt a (Tűzoltó)egylet ügye! Az elnök (Kreskay Antal) folytonosan gyengélkedett, a többi tisztviselők ki voltak fáradva, úgy, hogy amikor az elnök 1906. évben hosszú és eredményes működés után Mosonszentmiklósra helyeztetett át róm. kath. lelkésznek, úgy látszott, hogy az eddigi működés eredménytelen befejezést nyer.
S minek volt tulajdonítható ezen hanyatlás? egyedül annak, hogy az egyletet megalakító önzetlen harcosok már-már elfáradtak a küzdelemben, s akik továbbvinni lettek volna hivatva a már megkezdett nehéz munkát, azok nem bírtak elég energiával, s gyengék voltak a vezetésre. De Egyletünknek talán egyedül az a szerencséje, hogy az idő nem egyszerre változtatja meg az embereket, s hogy mindig akadt olyan egyén, aki az ügyet önzetlenül és érdek nélkül a szívén viselte ” - írta az Önkéntes Tűzoltó Egyletben 1906 nyarára kialakult helyzetet jellemezve Boldini Rezső.
Kezdeményezésére „tisztújítás tartatott”, melynek eredményeként az egyesület tagjai „egyhangú lelkesedéssel” új tisztikart választottak.
Az új elnök Boldini Rezső főjegyző, alelnök Unger Mihály, főparancsnok Rollkó Géza gazdatiszt, helyettes főparancsnok Hapli Antal, első alparancsnok Fülöp Jakab, második alparancsnok Gerzsabek Béla, egyleti orvos dr. Tóth Gedeon, titkár Gerebenics Sándor, pénztárnok Lendvay János lett.
Az új vezetés első sikere volt, hogy „.. .sikerült a község érdemes képviselőtestületét megnyerni az irányban, hogy az eddig adott 100 korona segélyt megkétszerezte, és így ezentúl évi 200 koronát fog az egylet segélyezésére kiutalványozni. Az egylet vagyonának szaporítása céljából tartott mulatságok is mindig látogatottabbak lettek, ugyannyira, hogy rövid időn belül a tevékeny, s fiatalos hévtől áthatott főparancsnok, Rollkó Géza új egyenruházattal és egyéb új tűzoltói felszereléssel láthatta el a tűzoltókat. Sőt most már komolyan kezdett gondolkozni az egylet vezetősége az egész tűzoltóság azon egyhangú óhajáról, hogy zászlót szerezzen be...” (15)
Mocsáry Sándor lébényi gyógyszerész azzal a kéréssel fordult Moson megye alispánjához, hogy vonja meg a Wenckheim-uradalom orvosától a kézi gyógyszertár fenntartásának jogát.
Állítása szerint a szóban forgó „kézi gyógytár” túl azon, hogy szabályellenesen működik, számára komoly konkurenciát jelent. Nélküle „egy szegény okleveles gyógyszerésznek megvolna a szegényes megélhetése, míg így csak nyomorog.”
Nem maradt írásos nyoma annak, hogy a kérelmet alispáni intézkedés követte volna.
Elkészült a lébényi állami óvoda épülete, s az óvodáskorú kisgyermekek a Holczer- ház bérelt helyiségeiből a szomszédos telken emelt új épületbe költözhettek át.
„A községi képviselőtestület egyhangúlag határozatilag kimondja, hogy minden háztulajdonos kötelezte/ti/k, hogy a háza előtti th. (törvényhatósági) utat hetenként legalább egyszer szépen leseperje, arról minden féle szalma hulladékot eltávolítson, sőt, ha a szükség úgy kívánja, hetenként kétszer.” (Kjkv.)
Az év folyamán a születések száma 109, a halálozásoké 45 volt. Házasságkötésre 25 alkalommal került sor. A gyermekhalandóság - a számadatokat e tekintetben mellőző képviselőtestületi beszámoló szerint - a megelőző évekhez képest növekedést mutatott.
A Dr. Kokas János plébános elnökletével, Gruber Károly kántortanító, továbbá Schillinger József és Kemendy Sándor osztálytanítók részvételével tartott tanító-testületi értekezlet „az ezrekre menő mulasztások miatt” a következő határozatot hozta:
„Amelyik gyermek 1 napot mulaszt, annak szülője írásbeli intést kap. 2 napi mulasztásnál már büntettetik, éspedig 40 fill., 3-ik nap már 1 Kor. Így talán iskolánk eléri azt a célt, amelyre hivatva van.”
Szeptember 9-én az iskolaszék a döntést úgy módosította, hogy már az első mulasztás után is 20 fillér büntetés fizettessék.
Egy év elmúltával az iskolaszék visszatért a hiányzások kérdésére és megállapította, hogy az intézkedés eredményes volt, a feltűnően sok indokolatlan hiányzás megszűnt. (Isk.)
(iskolaszék = a községi és felekezeti iskolák helyi felügyeletét és gondozását ellátó testület. A választott tagok mellett részt vett az iskolaszék munkájában a felekezet lelkésze, a tanító vagy igazgató, továbbá a községi orvos.)
Országos ünnepségek közepette hozták haza a Törökországból II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre és száműzött társaik hamvait. Rákóczit és Zrínyi Ilonát 29-én a kassai dómban, Thököly Imrét 30-án a késmárki evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.
„Százezrek jöttek össze úgy Budapesten, mint Kassán, hogy hódolatukat mutassák be a hazatért Rákóczi és bujdosó társai előtt. Amerre a szent hamvakat vivő vonat elrobogott, könnyes szemmel és boldog szívvel szemlélhették a drága tetemeket” - tudósított az eseményről november 4-én a Magyaróvári Hírlap.
„Lébeny nagyközség is kivette a részét abból a hazafias ünneplésből mely a nagy hősök hamvainak hazahozatala alkalmával az egész magyar nép szivét lázas dobogásba hozta. Október 29-én reggel az ünnepi istentisztelet után az új állami óvoda udvarán gyűlt össze a közönség, hol a himnusz eléneklése után megnyittatott az ünnep. Boldini Rezső községi főjegyző élénk vonásokkal ecsetelte Rákóczinak eseményekben gazdag életrajzát. Majd dr. Kokas János plébános állt fel a pódiumra, s méltatta ékes szavakban a nagy fejedelem vallásosságát, nemes, tiszta erkölcsét. A szózat után ünnepi hangulatban oszlott szét a közönség, melynek szívében felejthetetlen nyomokat hagy bizonyára a ritka ünnepség.”
(A II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Csáky Krisztina, Esterházy Antal, Sibrik Miklós és Thököly Imre hamvait szállító vonat 1906. október 27-én érkezett Magyarországra.)
„Folyó évi december 4-én tartotta Lébény község az állatvásárral egybekötött heti vásárját... Felhajtatatott pedig 549 szarvasmarha és 162 ló; mindez igazolja ezen vásár szükségességét és a közönség érdeklődését.” (Magyaróvári Hírlap)
Lébény képviselőtestülete úgy határozott, hogy 20 000 koronáért megvásárolja Lendvay János beszálló vendéglőjét. A község a megvásárolt vendéglőre a királyi pénzügyi igazgatóságtól italmérési engedélyt kért és kapott, s a továbbiakban a községi „nagyvendéglőt” bérbe adta - elsőként Lendvay Jánosnak, a volt tulajdonosnak, aki évi 1800 korona bérleti díjat ajánlott fel érte!
1910-ben a testület már a nagyvendéglő elodázhatatlan felújításáról és bővítéséről határozott. Az építési engedélyért folyamodó elöljárók szerint „...az építkezés sürgős, mert a tetőzet oly rossz, hogy az eső átszivárog az egész épületen, és sürgős intézkedést kíván.” (Kjkv.)
A „közveszélyessé vált” községháza felújítására 7321 koronát szavazott meg a községi képviselőtestület. A felújítás során az épületet segédjegyzői lakással is bővítették, melynek berendezéséhez 1 ágyat, 1 asztalt, 2 széket, 1 ruhásszekrényt és 1 mosdószekrényt vásároltak. Ezzel egyidejűleg a község — évi 1000 korona fizetéssel - segédjegyzői állást létesített. (Kjkv.)
Gyurátz Ferenc, a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke, főrendiházi tag látogatást tett Lébényben, ahol - felekezeti különbség nélkül - örömmel és ünnepélyes külsőségek között fogadták.
Berta Dávid lelkész — miután Hegyi Miklós főszolgabíró jelezte, hogy az eseményen maga is részt kíván venni - előzetesen a következőkről tájékoztatta az alispáni hivatalt:
„Főtisztelendő Méltóságos püspök urunk 13-án reggel 9 órára jelentette Lébenybe érkezését. Őt Lébeny község, s így Mosonvármegye határán a lébenyi ev. gyülekezet híveinek élén gyülekezetemnek felügyelője, Nagyságos Dr. Fischer Gyula kir. ügyész úr fogja fogadni, s onnét a lébenyi ev. lelkészi lakra kísérni. A tisztelgő küldöttségeket a lelkész lakon fogja - a még a tartandó ünnepi isteni tisztelet előtt - 9 óra körül fogadni Főtisztelendősége.”
A lelkész úr levelében annak a reményének is kifejezést adott, „miszerint a megtartott egyházlátogatás után Mosonvármegye jelzett küldöttsége, mint vendég, szerény asztalomat fogja szerencséltetni részvételével.”
A püspöki látogatás - melyről a megyei lap is részletesen tájékoztatott - a tervezett program szerint zajlott le.
A Rétiből nagyszámú kísérettel érkező Gyurátz Ferencet a két falu határán dr. Fischer Gyula, a lébényi gyülekezet felügyelője fogadta Hegyi Miklós főszolgabíró és Rimler Lajos uradalmi intéző, továbbá egy húsztagú lovas bandérium kíséretében. A községben gyöngyvirágból összeállított „Isten hozott!” felirattal díszített, gyönyörű díszkapu előtt a falu mindkét vallású lakossága várta a püspököt. Itt Boldini Rezső üdvözölte az érkezőt. Az üdvözlések után Gyurátz Ferenc az evangélikus iskolához hajtatott, ahol egy második díszkapu alatt fehérruhás lányok virágos csoportja fogadta. Az iskolában a püspök nagy örömmel tapasztalta a tanulóifjúság szép előmenetelét. Ezt követte az istentisztelet, mely után a gyülekezet közgyűlése következett, majd a tisztelgő küldöttségeket fogadta a püspök. Elsőnek a község képviselőtestülete élén dr. Kokas János római katolikus plébános köszöntötte a vendéget, s a testület nevében emléklapot nyújtott át neki a látogatás emlékére. Ezt követően Őshegyi József alispán Moson vármegye képviseletében, Hápli Antal az önkéntes tűzoltóegyesület, Gerebenics Sándor az Ipartársulat és Deutsch Vilmos az izraelita hitközség nevében üdvözölte a Lébénybe látogatott főpapot. A tisztelgések után Berta Dávid lakásán társasebéd volt, majd a püspök Dr. Kokas János meghívására megtekintette a 700 éves Szent Jakab temoplomot, s beírta nevét a vendégkönyvbe.
Létrejött a Római Katholikus Olvasókör.
Az olvasóköri mozgalom - melynek szervezői és vezetői faluhelyen többnyire a helyi lelkészek voltak - fontos szerepet töltött be a parasztság művelődésében. (Mvm. alisp. 1907/9112, 1908/217, 1494)
A katolikus iskolaszék eltörölte Gruber Károly főtanító azon kötelezettségét, mely szerint ezidáig az osztálytanítók élelmezéséről ő volt köteles gondoskodni.
Az iskolaszék döntése értelmében a két osztálytanító a továbbiakban a főtanító által biztosított étkezés helyett összesen évi 734 korona készpénzben részesült, melynek fedezetéről - a község által beszedett pótadó formájában - a katolikus hitközség tagjai gondoskodtak. (Isk.)
Ismét napirendre került a katolikus iskola „túltömöttségének” 1892-ben felmerült, s azóta is megoldatlan kérdése. A három tanteremben 278 gyermek oktatása folyt, „mi a növendékek rendes nevelését, tanítását kétségessé teszi”. Ezt belátva az iskolaszék „a népnevelés szent ügyének tudatában” november 10-én úgy határozott, hogy 1908 tavaszán „a szükséges tanhelyiségeket, tanítói lakásokat, ámbár nagy áldozattal, felépíti.” (Isk.)
Dr. Kokas János katolikus plébános lett az óvodai felügyelőség elnöke.
Alispáni állásfoglalás nyomán lezárultak a vadászbérleti díj felosztása körül dúló indulatos viták.
Történt ugyanis, hogy Lébény község vadászterületét tizenkét évre bérbe vette gróf Wenckheim Frigyes. A bérlet 40.000 koronányi összegét előre, egy összegben befizette a községi pénztárba. Sokan azt szerették volna, ha a befizetett összeget azonnal felosztják a gazdák között, mások szerint azonban ez azért nem lehetséges, mert a birtokviszonyok a következő évtizedben nagyot változhatnak.
Végül olyan döntés született, hogy az első évi részletet kiosztják, a következő évekre szóló összeget takarékpénztárban helyezik el, s évenként fogják az esedékes részleteket felosztani.
Községünk neve immár a maival egyezően Lébény (1908)
„Az elöljáróság bejelenti, hogy Gróf Wenkheim Frigyesné szül. Wenkheim Krisztina Ő Nagyméltósága Lébeny, Szentmiklós és Mecsér szegényei javára 20 000 kor. névértékű 4 %-os földhitelintézeti záloglevelekben húsz ezer koronás alapítványt tett. Hálás köszönettel tudomásul vétetett, s jegyzőkönyvi kivonattal köszönet kifejezésére az elöljáróság felhívatott.” (Kjkv)
Megtörtént az 1880-ban épült katolikus iskola bővítése, melyet - megfelelő nagyságú telek híján - részben emeletráépítéssel oldottak meg.
Az iskola telkén ekkor két épület állt, a régi egytantermes, s az 1880-ban készült, a tanítólakást is magába foglaló kéttantermes létesítmény. A korszerűtlen, elavult, egytantermes épületet most lebontották, s helyére az 1880-ban készült kéttantermes épülethez kapcsolódó kétszintes épületrészt emeltek. A földszinten a két régi mellé három új tantermet, az új termek fölött az emeleti részen egy háromszoba-konyhás főtanítói lakást, s a három osztálytanítónak egy-egy lakószobát alakítottak ki. Az így létrejött öttantermes iskola ötödik tantermét 1919-ig oktatási célra nem használták.
Az udvarra két melléképület - három fásszín, mosókonyha, istálló, disznóól és tyúkól - épült.
A ma „emeletes” vagy „nagyiskola” néven ismert épület költségei 34 000 koronára rúgtak.
Az iskola fenntartásával kapcsolatos kiadásokat eddig 6 % pótadó formájában szedték be a hívektől. Most az építkezés költségeire 110 %-os pótadót vetettek ki úgy, hogy ezt az összeget a hívek 10 év alatt fizethették ki 6 %-os kamatteher mellett. (Isk.)
Szeptemberben a katolikus iskola kinevezte a falu új tanítónőjét, Németh Jankát. A főtanító évi 1952 koronás, illetve az osztálytanító férfiak 1258 koronás javadalmával szemben fizetését 1000 koronában állapította meg az iskolaszék.
Az 1894-ben létrejött Jókai Emlékbizottság Lébényi Kaszinóvá alakult át. (Mvm. alisp. 1908/7621)
A Kaszinó — amely lapokat, folyóiratokat járatott, felolvasásokat, társas összejöveteleket rendezett - a falu vezető értelmiségi rétegének zárt társasköre volt, az általuk szervezett rendezvényeknek adott otthont.
A belügyminiszter által engedélyezett egyesület alapító elnöke dr. Tóth Gedeon körorvos, első titkára Réti Géza, a katolikus iskola tanítója volt. Alapító okiratát 1908. október 1-jén szövegezték meg a következők szerint:
A Lébényi Kaszinó
alapszabályai
I. fejezet
Az egyesület címe, célja és pecsétje
1. Az egyesület címe: „Lébényi kaszinó”.
2. Az egyesület célja: Lébény község és vidéke értelmiségének összehozása, szellemi szórakozás és önművelődés.
3. Az egyesület pecsétje „Lébényi kaszinó” felirattal bír.
4. A lébényi kaszinó nem politikai klubb, hanem tisztán társadalmi és erkölcsi intézmény, azért a politika kizárásával, társadalmi eszközökkel igyekszik céljait megvalósítani.
5. A kaszinó helyisége tagjainak állandó találkozási helye. Mint ilyen a szükséges eszközökkel /: folyóiratokkal, szórakoztató eszközökkel:/ fel van szerelve.
6. A kaszinó fenntartására szükséges eszközök: a tagdíjak.
II. fejezet
A tagok felvétele, jogai, kötelessége, kilépése és kizárása
7. A kaszinó tagja lehet minden intelligens ember, ha erkölcsileg kifogás alá nem esik.
8. A tagok rendes és külső tagok. Minden rendes tag fizet tagsági díj fejében éven- kint tíz koronát. - Külső tagok pedig hat koronát.
9. A kaszinó minden tagja jogosított a kaszinó helyiségét, lapjait, folyóiratait a házirendnek megfelelően használni, a kaszinó által rendezett felolvasásokon és társas összejöveteleken megjelenni. A közgyűlésen indítványozó, szavazó és választójoggal minden tag bír, de tisztviselő és választmányi tag csak rendes tag lehet.
10. A kaszinó éve október hó lén kezdődik, és minden újonnan belépő tag kötelezettsége két évre szól, aki ezen idő leteltével ki akar lépni, tartozik kilépése szándékát a választmánynak írásban bejelenteni; ellenkező esetben kötelezettsége további két évre fennmarad. A tagsági kötelezettség azon naptári negyedév első napján kezdődik, amelyben a belépő tag a tagsági elismervényt aláírja. Ha valamely tag a szabályszerű két év letelte előtt lakását a kaszinó székhelyétől más helyre teszi át, kötelezettsége azon naptári negyedév végével szűnik meg, amelyben ezen változást a választmánynak bejelenti.
11. Tagok, kik kétszeri felszólítás után sem teljesítik kötelezettségüket, ennek teljesítésére sommás és az egyesület által szabadon választandó bíróság útján szoríthatók; aki pedig fizetési kötelezettségének két éven át nem tesz eleget, a kaszinó tagja lenni megszűnik, fennmaradván a kaszinó joga, hogy a tagdíjhátralékot annak dacára is behajtsa.
12. Új tagul valakit két rendes tagnak kell ajánlani. Ezen ajánlatnak a legközelebbi választmányi gyűlést három nappal meg kell előzni. A felvétel vagy elutasítás felett a választmány titkos szavazással határoz. Minden újonnan felvett tag felvételéről írásbeli értesítést nyer, mely alkalommal neki a kaszinó alapszabályai, nemkülönben aláírás végett a tagsági elismervény kézbesíttetik, melynek visszaérkeztével a kaszinó tagjai közé felvettnek tekintendő.
13. Becsületbe és a jóerkölcsbe ütköző cselekményekkel a közerkölcsiséget vagy a kaszinó tekintélyét, célját és érdemeit csorbító tagok a választmány által kizárathatnak; azonban szükséges, hogy azon gyűlésen, melyen a kizárás kimondatik, a választmányi tagoknak legalább kétharmada jelen legyen, és a kizáró határozat abszolút többséggel hozassák. A kizáró határozat a közgyűléshez fellebbezhető.
III. fejezet
A kaszinó szervezete, a választmány és a tisztikar hatásköre
14. A kaszinó összes ügyét egy elnök, egy titkár és egy pénztáros, továbbá hat tagból álló választmány intézi. A választmány a közgyűlésnek, a tisztikar pedig a választmánynak felelős. Az elnök képviseli a kaszinót kifelé minden más harmadik személy /: bíróságok, hatóságok :/ irányában. Ő elnököl a közgyűlésen és a választmányi üléseken, aláírja ezek jegyzőkönyvét, végrehajtja a közgyűlés és a választmány határozatait, jogosítva van a pénztár állapotát bármikor megvizsgálni, sőt köteles azt negyedévenkint legalább egyszer megtenni, és az eredményt a választmánynak bejelenteni. Rendkívüli és sürgős kiadások fedezésére negyven koronáig utalványozhat a választmány utólagos jóváhagyása mellett.
15. Az elnököt akadályoztatása esetén a titkár helyettesíti ugyanazon jogkörrel.
16. A titkár vezeti és az elnökkel együtt aláírja az ülések jegyzőkönyvét, utasításokat és útbaigazításokat ad a kaszinóhoz fordulóknak, a levelezéseket teljesíti, a kaszinó irattárát kezeli, s általában a választmány, valamint a közgyűlések határozatainak végrehajtásáról gondoskodik. Őrködik és pontos jegyzéket vezet a kaszinó hírlapjairól, folyóiratairól, azok kikölcsönzéséről.
17. A pénztáros a kaszinó pénztárát kezeli, bevételezi a tagdíjakat, valamint a kaszinó minden más jövedelmét, és gondoskodik azok behajtásáról; a választmány vagy az elnök által utalványozott számlákat kifizeti, és a pénztár állapotáról valamint a netalán hátralékos tagsági díjakról negyedévenkint kimutatást terjeszt a választmány elé. Vezeti a kaszinó gazdasági ügyeit.
18. A választmány az összes ügyeket intézi, amennyiben azok nincsenek a közgyűlésnek fenntartva; és a közvagyont kivéve rendelkezik a kaszinó jövedelmével. Az elnök távollétében a választmány a saját kebeléből választ elnököt. Határozathozatalra az elnökön kívül legalább három választmányi tag jelenléte szükséges. Személyes ügyekben a szavazat mindig titkos. Minden negyedévben rendes választmányi ülés tartandó. Az elnökség a szükséghez képest rövidebb időközben is hívhat össze ülést, úgyszintén tartozik a választmányt összehívni akkor, ha azt a választmányi tagok legalább kétharmada kívánja. A választmány összehívásáról az elnök gondoskodik.
19. A választmány üléséről jegyzőkönyv vezettetik, melyet az elnök által előre kijelölt két választmányi tag hitelesít.
IV. fejezet
A közgyűlés és ennek hatásköre
20. Évenkint október havában a választmány által meghatározandó napon rendes közgyűlés tartatik, melyről a tagok hét nappal előbb írásban értesíttetnek.
21. Rendes közgyűlés tartandó:
a: ha az elnök azt összehívja;
b: ha azt a választmány kétharmada szükségesnek tartja;
c: ha azt legalább tíz tag szorgalmazza, és eme kívánságát a választmánynak írásban bejelenti.
22. A rendes közgyűlés tárgyát és hatáskörét képezi:
a: az elnöki jelentés;
b: a számvizsgálók jelentése, a megvizsgált évi számadás jóváhagyása és a felmentés megadása;
c: a választmány által előterjesztett évi költségelőirányzat megállapítása;
d: a fellebbezések végérvényes elintézése;
e: az elnök, tiszteletbeli tagok, a választmány, tisztviselők, számvizsgálók egy évre való megválasztása;
f: az alapszabályok módosítása;
g: a tagok által tett indítványok feletti határozat, ha azok legalább 24 órával a közgyűlés megtartása előtt a választmányhoz írásban bejelentettek;
h: a törzsvagyon feletti intézkedés a kormány jóváhagyásának fenntartása mellett;
i: a kaszinó feloszlatására vonatkozó határozat.
23. Az alapszabály változtatásához a jelenlévő tagok kétharmadrésznyi többsége szükséges A kaszinó feloszlatására vonatkozó határozathoz a kaszinó kétharmadrészének jelenléte kívántatik.
24. Szavazó és választójogaikat a tagok csak személyesen gyakorolhatják. A közgyűlésen minden egyes tagnak csak egy szavazata van.
25. A közgyűlésen vezetett jegyzőkönyvet az elnök, titkár és két, a közgyűlés elnöke által felkért tag írja alá. Személyes ügyekben a szavazás titkos, minden más ügyben nyilvános.
26. A szavazatszedő bizottságot az elnök nevezi ki.
27. A közgyűlésen jelenlévők szótöbbséggel határoznak.
V. fejezet
A kaszinó feloszlása
28. Ha a kaszinó feloszlását a közgyűlés elhatározta, a kaszinó vagyona kizárólag környékbeli és helybeli jótékony célra fordítható.
29. Mindazon közgyűlési határozatok, amelyek az alapszabályok módosítását vagy a kaszinó feloszlatását, és ez esetben vagyonának hová fordítását célozzák, foganatosítás előtt a magyar kir. belügyminiszter elé terjesztendő.
30. Az esetben, ha a kaszinó az alapszabályban meghatározott célt és eljárást illetőleg meg nem tartja, a kir. kormány által amennyiben további működése által az állam vagy az egyleti tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesztetik, s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest pedig fel is oszlattatik, vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására különbeni feloszlatás terhe alatt köteleztetik.
Lébény, 1908. október lén
| Réti Géza
titkár |
Dr. Tóth Gedeon
elnök |
Szám 129008/908
Látta a m. kir. belügyminister
Budapest, 1908. december 4.
A minister megbízásából
olvashatatlan aláírás
/ministeri tanácsos/
A kaszinó 1922 februárjáig működött. (—> 1922. február 4.)
„Az idén töltötte be a lébényi önkéntes tűzoltó-egyesület fennállásának 25. évét, amelyet a legméltóbban akként ünnepelt meg, hogy az egylet jelvényéül zászlót szerzett be, s azt vasárnap fényes ünnepséggel fölszentelte. A lébényi tűzoltó-egyletnek lelke, annak elnöke Boldini Rezső községi főjegyző, akinek buzgalma tette nagyszabásúvá ez ünnepet is.”
Az eseményről terjedelmes cikkben számolt be a Mosonvármegye 1908. október 6-i és a Dunántúli Hírlap 1908. okt. 8-i száma.
A Tűzoltó Egyesület zászlószentelése. A háttérben balra az 1907-ben felújított községháza épülete látható (1908).
„Reggel 5 órakor ünnepi ébresztő szólította talpra a népet, s a vasúti állomáson fogadták a fél 6 órai vonatnál a Győr felől, a 7 és 9 órai vonatnál a Magyaróvár felől, a községháza előtt pedig egész fél 10 óráig a falvakból érkezőket. A község zászlódíszben volt, az utcákat, a hivatalos helyiségeket lombbal díszítették...
Fél tíz után megszólalt a remek román stílű lébényi őstemplom öblös harangszava, felharsantak a tűzoltócsapatok kürtjelei, és megjelent a községháza előtt indulásra készen álló hatalmas néptömeg között Boldini Rezső községi jegyző, egyesületi elnök, karján a zászlóanya, gróf Wenckheim Frigyesné született gróf Wenckheim Krisztina grófnő képviseletében Bolla Zsigmond uradalmi számtartó neje, kit a grófnő felkért, hogy a szép ünnepélyen a zászlóanyai tisztségében őt képviselje. Utánuk következett a két koszorúslány, Boldini Mariska és Kovács Olga vőfélyeik karján, kiket koszorús, virágos, fehérruhás leányok hosszú sora követett. A lébényi tűzoltókat Rollkó Géza tűzoltóparancsnok vezette, majd a tűzoltó küldöttségek és a népáradat következett utánuk.
Így vonult fel az ünneplő közönség lobogók alatt az Árpádházbeli királyaink alatt épített gyönyörű templomba, hol kezdetét vette a szertartás.
A zászlószentelési szertartást dr. Kokas János plébános végezte... Gyönyörű beszédet intézett az egybegyűltekhez, melyben a zászlóavatás szokásában kidomborodó vallásos eszmét fejtegette..............
Kibontották ezután a gyönyörű vörös, nehéz selyem lobogót, melynek dús aranyhímzésén a tűzoltó jelvények, és remek selyemhímzéssel Szent Flórián képe volt látható. A lobogóra, mely 1200 koronába került, a zászlóanya helyettese felkötötte gróf Wenckheim Frigyesné aranyhímzésű fehér szalagját, amin e szavak ragyogtak: „Istennek dicsőség, egymásnak segítség!”
A beszentelés után ünnepi nagymise volt, amivel a zászlóavatásnak vallásos aktusa befejeződött. A menet most egy másik, szintén feldíszített útvonalon újból a községháza előtt felállított díszsátorba vonult, hol megkezdődött az ünnep második része.
Dr. Fehér Amadé tb. főszolgabíró nyitotta meg az ünnep e részét. A vármegye alispánjának és a járás főszolgabírájának nevében köszöntötte az egybegyűlteket és az ünneplő közönséget... Az éljenzéssel fogadott beszéd után Tóth Mariska szavalta el az egyesület elnökének ez alkalomra írt, alábbi ódái szárnyalású szép költeményét:
Mért siet az utcán ím a népek ezre,
Mint hullámzó folyam, tarka áradat?
Mért a pezsgő öröm víg zajjal vegyülve?
És mosoly az arcon vajon mit mutat?
Hej, nagy ünnepély vár a felvirradt napra...
Zászlóavatás lesz, - innen pompa, fény.
Azért száll a szózat annyi száz ajakra:
„Egyesült erővel a vész idején.”
Viszik már a zászlót, fennen lobogtatják;
Bátran lép utána a derék csapat.
És amint vonulnak, titkon mondogatják:
„Híven áldozunk majd szárnyaid alatt.”
Vigyétek csak büszkén, mindenki hadd lássa,
És ha egyszer ott leng majd a vész helyén,
Ott is egytől-egyig mind csak azt kiáltsa:
„Egyesült erővel a vész idején.”
A tűzoltók zászlaja
A költemény elhangzott, és megkezdődött a szögbeverés. Szebbnél szebb jelmondatok kíséretében verték be a zászlószöget Bolla Zsigmondné a zászlóanya nevében, Fehér Amadé dr. a főispán, az alispán, a főszolgabíró nevében, dr. Kokas János plébános a maga és a katholikus olvasóegylet nevében... A szögbeverés egészen fél 2 óráig tartott, amely idő alatt az Ország-Világ budapesti képes folyóirat kiküldött fényképésze több fényképfelvételt készített...
A társasebéd a Lendvay-féle vendéglőben folyt le, melyen mintegy 90-en vettek részt a község elöljárói, az egyesület tagjai, a társegyesületek küldöttei és a vendégek közül.
Délután 4 órakor az egyesületnek díszgyűlése volt a községháza előtt, melyet Boldini Rezső elnök nyitott meg remek beszéddel... Ezután a legrégibb tagok között osztották ki a szolgálati érmeket. A kitüntetetteket zajosan megünnepelték, mire a közgyűlés véget ért.
Már késő délután volt, mikor az ünnepély utolsó részletéhez, a díszgyakorlathoz sorakozott a tűzoltóság. A szertár előtt állottak fel, és a tűzjelzés elhangzása után 40 másodperc alatt már két hatalmas vízsugár emelkedett a levegőbe, ami kitűnő fegyelmezettségéről tett tanúbizonyságot a tűzoltóknak. Ugyancsak ezt bizonyította az a példás rend is, amivel a díszfelvonulást megoldották Hapli Antal helyettes főparancsnok vezénylete mellett. Az összegyűlt tömeg zajos ovációban részesítette a tűzoltókat, kik azután szétoszlottak egy buzdító szép nap emlékével, és a nagyvendéglőben gyűltek össze, hogy a jól végzett munka után gondtalanul szórakozzanak. Egy kisebb csapata a vendégeknek Boldini Rezső vendégszerető házánál volt együtt késő reggelig a legvidámabb hangulatban.” (15)
A Tűzoltó Egyesület tagjai (1908)
A főszolgabíró a következőkről tájékoztatta az alispáni hivatalt:
„Lébény község elöljáróságának távirati jelentése folytán megbízottam, s a járásorvos Lébény községbe kiszállván ott özv. Reisinger Mátyásnét széngázmérgezés következtében halva, ennek fiát, Reisinger Mátyást és nejét, Hauptmann Zsuzsannát ugyanez okból eszméleten kívüli állapotban találta...
... a helyszíni vizsgálatkor még életben volt (ifjabb) Reisinger Mátyásné anélkül, hogy eszméletre tért volna, mára meghalt.”
Mosonvármegye Közigazgatási Bizottsága elrendelte az evangélikus iskola elodázhatatlanná vált újjáépítését.
Díszgyűlésen emlékezett meg az Ipartársulat Boldini Rezső dísztaggá választásának tizedik évfordulójáról.
Az összes tagok jelenlétében Lendvay János, a társulat örökös elnöke méltatta Boldini Rezsőnek a társulat érdekében végzett fáradhatatlan munkáját.
„Az elismerés legmelegebb hangján emlékezett meg azon nagy érdemekről, amelyek által a Lébenyi Ipartársulat a mai haladó korral lépést tarthatott”, s javasolta, „hogy Tekintetes Boldini Rezső úr dísztag ezen sok szép érdemei a társulat örök hálája és köszönete jeléül jegyzőkönyvileg meg örökíttessenek, és egy jegyzőkönyvi kivonat a telhető legnagyobb tiszteletünk kifejezése mellett küldöttség által őnéki átadassák...
Ezen indítvány a legnagyobb lelkesedéssel és szűnni nem akaró éljenzéssel elfogadtatik.” (Ip.)
A Mosonvármegye közölte a megye legtöbb adót fizető polgárainak névjegyzékét. A lista 49. helyén találjuk id. Modrovich György lébényi földbirtokos nevét, aki 1089 korona adót fizetett, s így mint virilista, tagja volt a megyebizottságnak.
A lébényi katolikus olvasókör saját könyvtára javára a községi nagyvendéglőben farsangi táncmulatságot rendezett.
„Az állami, községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak úgy mindennapi mint ismétlő tanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes.” (1908. évi XLV1. te.)
1910. június 26-án dr. Kokas János iskolaszéki elnök arról tájékoztatta a katolikus iskolaszéket, hogy a törvény „a katholikus iskoláknál is eltiltja úgy a tandíjnak, mint az országos tanítói nyugdíjintézet részére fizetendő 30 filléres járuléknak szedését... Ugyanezen törvény az iskolafenntartók részére a tandíjak államsegélyes pótlását helyezi kilátásba.”
Ettől kezdve csupán 50 fillér beiratkozási díj terhelte a szülőt, melyet az ifjúsági és tanítói szakkönyvtár gyarapítására fordítottak. Az összeg felhasználásáról a főtanító évente tájékoztatta az iskolaszéket. (Isk.)
A Mosonvármegye című közéleti lap híradása szerint Lébényben a március 15-i ünnepélyen az ünnepi szónoklatok és szavalatok után bemutatták Boldini Rezső Kurucvilág című színművét, melyet a helyi közönség nagy tetszéssel fogadott.
Megalakult Lébényben az evangélikus olvasókör, melynek a vármegye alispánja által felterjesztett alapszabályát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1910. július 6-án hagyta jóvá.
A helyi művelődésben fontos szerepet betöltő egylet - mint az olvasókörök általában - könyvek gyűjtésére, olvasására és időszaki sajtótermékek előfizetésére szerveződött. Célját, működési rendjét rögzítő alapszabálya a mosonmagyaróvári levéltár anyagában ma is fellelhető. (Mvm. alisp. 1910/108)
„A lébényi ág. hitv evang. olvasókör
alapszabálya
1. Az egyesület neve
Lébényi ág. hitv. evang. olvasókör
2. A kör célja
Az olvasókör tagjainak értelmi, erkölcsi önképzése hasznos vallási és jóerkölcsi olvasmányok, alkalmi felolvasások és társalgás által. Továbbá az említett főcél elérése végett a szükséges olvasmányok közköltségen való beszerzése.
3. A kör szervezete
Az olvasókör áll: a rendes tagokból, a kör ügyeit intéző tisztviselőkből és választmányi tagokból.
4. A kör tagjai
Rendes tag lehet minden feddhetetlen életű, legalább 18 éves protestáns férfiú, aki a kör alakulásakor önként beiratkozik, vagy időközben az elnöknél tett bejelentés után a választmány által a kör kebelébe felvétetik, melyek után a belépendő tag nevét két tanú jelenlétében sajátkezüleg irja be a tagok névsorába, s ezáltal a kötelezettség pontos teljesítését magára vállalja. A tagsági kötelezettség 2 évre szól. Ha a kör tagjai a 2 évi tagsági kötelezettség leteltét megelőzőleg kilépésüket be nem jelentették, kötelezettségük még egy évre terjed. Az olvasókör tagja lenni megszűnik 1. aki meghal, 2. aki a községből eltávozik, 3. aki botrányos viselete v. békétlen természete miatt a választmány által kizáratik. A körbe be nem vett, vagy abból kizárt egyén a választmány határozata ellen a körgyüléshez fellebbezhet.
5. A tagok jogai
a) A kör minden egyes tagjának joga van a körhelyiségben megjelenni, a hírlapokat, folyóiratokat, könyvtárt díjtalanul használni, felolvasásokban és egyéb összejövetelekben résztvenni, a kör ügyeinek intézésére az alapszabályoknak idevonatkozó pontjai szerint befolyni. Jogában áll a kör helyiségébe vendéget hozni, annak viseletéért a bevezető felelős.
b) A körgyűlésen minden rendes tag indítványozó, szavazó, választó és választható joggal bír.
6. A tagok kötelességei
a) A tagok a kör céljaira minden évben 1 K. t fizetnek
b) A kör tagjai soha ne feledjék el, hogy feddhetetlen vallásos buzgósággal illik s kell teljesíteniük Isten, és önzetlen nyájas szeretettel embertársaik iránt való kötelmeiket.
c) A tagok kötelezettsége 2 évig tart, de fontos okból a választmány felmentést adhat.
7. A kör ügyeinek intézése
A kör ügyeinek elintézése a körgyűlés, a választmány és a tisztviselők által történik
8. A körgyűlés
a) A körgyűlés évente egyszer, január hóban tartatik. Tagja a kör minden tagja, a tagok jogaikat azonban csak személyesen gyakorolhatják. A határozatokat mindig nyilvános szavazás útján hozza. Hogy valamely határozat érvényes legyen, elég az egyszerű szótöbbség; de a Kör feloszlatása felett csak a tagok kétharmada dönthet. A körgyűlés lehet rendkívüli is, mely a szükséghez mérten a választmány, vagy 10 tagnak kívánságára az elnök által 15 nap alatt összehívandó.
b) A körgyűlés választja az elnököt s a többi tisztviselőt és az 5 tagból álló választmányt, kiknek működése tiszteletbeli, azért díjtalan és egész évre szól.
c) Határozathozatalra az elnökön kívül a tagok felének jelenléte szükséges. A körgyűlés határoz a választmány által átvizsgált pénztári számadások jóváhagyása vagy elvetése felett; megállapítja a választmány által bemutatott évi költségeket; a beadott fellebbezéseket elintézi; határoz az alapszabályok felett, s úgy ezen, mint az egyesület feloszlása és az esetben vagyonának hovafordítása tekintetében hozott határozatát foganatosítása előtt jóváhagyás végett a m. kir. belügyministeriumhoz felterjesztendi, végül határoz a tett indítványok, és minden az olvasókört érintő ügy felett.
d) A kör és választmányi gyűlések jegyzőkönyvei az elnök, jegyző és hitelesítő bizottság aláírásával ellátva megőrzés végett az irattárba helyeztetnek.
9. A választmány
a) Minden félévben az elnök által megjelölt időben gyűlést tart. A tagokul jelentkezőket felveszi vagy elutasítja, megszerzi a szükséges berendezést, nyilvántartja a leltárt, átvizsgálja a pénztáros számadásait, végrehajtja a körgyűlés határozatait. A 10 K-t meghaladó kiadást utalványozza, elrendeli a protestáns szellemű, jóerkölcsű és hasznos olvasmányokat, az évi költségvetést elkészíti, előmunkálatokat tesz a körgyűlésre, esetleg ítéletet mond és elégtételt ad a hozzá intézett panaszokra, melyek a körgyűlésnek fenntartva nincsenek.
b) A választmány tagjai a tisztviselők és öt választott tag. Elnök a kör elnöke. A szavazatok egyenlősége esetében, éppúgy mint a körgyűlésen, az elnök dönt. Határozathozatalra az elnökön kívül a választmánynak kétharmada szükséges. Ülései a tagok számára nyilvánosak.
10. A kör tisztviselői
Az elnök, titkár, könyvtáros, pénztáros és háznagy.
11. Az elnök
Az elnök a körgyűlést és a választmányt összehívja, ezeken elnököl; a tanácskozások rendes vezetésére ügyel; utólagos jóváhagyással 10 K-ig utalványoz, a szükséges szerződéseket a körgyűlés értelmében vagy utólagos jóváhagyással megköti; a választmányi jelentést és egyéb indítványt a körgyűlés elé terjeszti; a pénztár állapota felől időnként tudomást szerez, szóval mindenben felügyeleti jogot gyakorol, s az egyesületet minden irányban képviseli.
12. A titkár
A titkár (jegyző) a gyűlésekről jegyzőkönyvet vezet, ellenjegyzi a kör iratait, a kör levelezését viszi.
13. A könyvtáros
A könyvtáros felügyel a könyvtárra és arról felelős, a tagoknak a könyveket kellő bejegyzés után kiadja, a könyvek jegyzékét készentartja, kiegészíti. A választmánynak a könyvtárra vonatkozó határozatait végrehajtja.
14. A pénztáros
A pénztáros beszedi a tagdíjakat, az utalványozott összeget nyugtázás mellett kifizeti, a kör vagyoni állapotáról rendes könyvet vezet, évenként lezárja, a választmánynak és a körgyűlésnek kimutatást készít, a pénztárról felelős.
15. A háznagy
A háznagy felügyel a rendre és a tisztaságra, a világító, fűtőanyagra, a berendezésre, vezeti a leltárt, a választmánynak jelentést tesz minden illem és rendsértésről.
16. A kör feloszlatása
A kör feloszlatása felett a körgyűlés határoz. Erre fontos ok és a tagok kétharmadának jelenléte szükséges. Feloszlatás esetén a könyvtár és berendezés a lébényi ág. hitv. ev. iskolára, az esetleges pénz ugyanezen iskola szegény tanulóinak könyvbeszerzésére fordíttatik.
Az olvasókör aláveti magát a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter 1508/875. sz. alatt kelt szabályrendeletének melléklete 9. pontjának, mely szerint azon esetben, ha a kör az alapszabályokban meghatározott célt és eljárást illetőleg hatáskörét meg nem tartaná, a m. kir. kormány által amennyiben további működése az állam vagy a tagok vagyonérdekét veszélyeztetné haladéktalanul felfüggeszthető, az elrendelendő szabályos vizsgálat után az eredményhez képest fel is oszlatható, vagy az alapszabályok legpontosabb betartására a feloszlatás terhe alatt kötelezhető.
| Sághy Jenő
korelnök |
Kirchknopf János
ev. s. lelkész mint elnök” |
„Lébényben nagyobb szabású építkezés történik a közeljövőben. A község orvoslakot épít, és a községi nagyvendéglőt újjáépítteti. Mint értesültünk, az építkezéseket Navratil János győri építőmester nyerte el” - írta a Mosonvármegye.
Az orvoslakás építéséhez a községnek kellő anyagi ereje nem lévén a képviselő- testület úgy határozott, hogy a költségek fedezésére 14 000 korona kölcsönt vesz fel a mosonszentjánosi takarékpénztártól 25 évre, félévenkénti 501 korona 20 fillér törlesztési kötelezettség mellett.
Az 1910-ben „Nits János levéli lakos építési terve” alapján megépített „új körorvosiak” helyén korábban a község tűzoltó szertára állt, melyet az építkezés kedvéért most lebontottak. Anyagát a tej szövetkezet létesítményeihez használták fel.
(A mosoni hetipiacon az átlagos minőségre megállapított gabonaárak ekkor a következők voltak: búza 10,60 korona, rozs 7.50, árpa 8.10, zab 8.30, kukorica 7.15.)
Az „orvosi lak’' - a mai idősek napközi otthona - 1911-ben
„A lébényi műkedvelő iparosifjúság a községi nagy vendéglő termeiben sikerült estélyt rendezett. Az előadott dalok, monológok, párjelenetek és a két egyfelvonásos kitűnő szórakozást és jó hangulatot teremtettek a szép számú hallgatóság számára. A műsor után reggelig táncolt a fiatalság zavartalan, vidám kedvvel.”
A műsort részletesen ismertette, s a szereplők színészi teljesítményét elismerő szavakkal méltatta a Mosonvármegye január 8-i száma.
Lezajlott annak a nyolchetes tűzoltótanfolyamnak a záróvizsgája, melyet Héberling Lajos uradalmi gazdatiszt, a Lébényi Tűzoltóegyesület örökös tiszteletbeli parancsnoka szervezett.
„A tanfolyamot .... 40-en hallgatták példás szorgalommal. Lelkesedést öntött beléjük az előadónak nemes buzgalma, s fáradságot nem ismerve hetenkint kétszer, később háromszor hallgatták az előadásokat, melyeken kémiai kísérletekkel szemléltetve vezette be őket Héberling Lajos parancsnok mindazon ismeretek elsajátításába, mely a jólképzett tűzoltóságnak szükséges.” - írta a Mosonvármegye.
A jeles alkalomra készült el a tűzoltó-egylet történetét 1881-es alakulásától bemutató kiadvány, melynek szerzője Boldini Rezső, az egylet elnöke volt. A kilenctagú vizsgáztató bizottság - melyben a vármegye vezető tisztségviselői is helyet kaptak - rendkívül elégedetten nyilatkozott a vizsgára jelentkezett 19 hallgató felkészültségéről.
Az Egylet alelnöke ekkor Unger Mihály, pénztárnok Lendvay János, titkár Gerebenits Sándor, egyleti orvos Dr. Tóth Gedeon. Örökös tiszteletbeli parancsnok Héberling Lajos.
Héberling Lajos, a Tűzoltó Egyesület örökös tiszteletbeli parancsnoka
„Lébény községben a népszámlálás eredménye 3401 lélek. Az előző népszámlálásnál volt a községnek 3003 lakója, tehát a szaporodás majdnem 400. Magyar anyanyelvűnek vallotta magát 2955, a többi német anyanyelvű, de ezek is mind magyarul tudók. Jellemző a község örvendetes felődésére, hogy míg a múlt összeírásnál 408 háza volt, addig most a házak száma 519-re szaporodott, ami a nagyarányú bevándorlásnak következménye.” (Mosonvármegye)
A lébényi iparos ifjúság a községi nagyvendéglőben a kor népszerű népszínművét, A falu rosszát adta elő. A Mosonvármegye március 11-i számában a lap helyi levelezője részletesen s nagyon elismerően méltatta az előadás valamennyi szereplőjének színészi teljesítményét, majd tudósítását a következőképpen zárta:
„Nem akarok nagyon terjengős lenni, hanem annyit még megjegyezni óhajtok, hogy semmi kifogásolhatni való az egész előadásban nem volt. A darab rendezése körül különös érdeme van Fridrich Géza aljegyzőnek, aki úgy az énekek valamint az egyes szerepek betanítását eszközölte, és Boldini Rezső főjegyzőnek, aki mindig melegen szivén viseli községének közművelődési ügyét.
Egy jelenvolt.”
1905-ben megalakult a magyar katolikusokat tömörítő Katolikus Népszövetség, mely országszerte rövidesen 300 000 tagot számlált. Céljának a katolikus öntudat ápolása mellett tagjainak politikai tájékoztatását s gazdasági megerősödését tekintette. A szövetségnek hat évvel később már Lébényben is jól működő helyi szervezete volt.
„Lébényben a népszövetség keretében hasznos és tanulságos előadásokat tartanak minden szerdán a mezőgazdáknak oly tudnivalókról, melyeket foglalkozásuknál a maguk számára igen értékesen hasznosíthatnak. Az előadásokat dr. Kokas János plébános, Modrovits György földbirtokos és Popper Emil főerdész tartják.” (Mosonvármegye)
„Az elmúlt tél folyamán, mint értesültünk, a lébényi népszövetség is serény munkát végzett, hogy a nép jólétét és művelődését előmozdítsa. Vasárnap délutánonként rendszeres előadások folytak. Az alkohol káros hatásáról és a hitelszövetkezetekről előadott Varga János, az egészség ápolásáról és a méhészkedésről Réti Géza, a munkások és rokkantak nyugdíjintézményét szintén Réti ismertette, a magyarok őstörténetéről és honfoglalásáról pedig vetített képekkel Gruber Károly tartott előadást. A tantestület, mint ezekből látható, szépen kiveszi részét a társadalmi munkából is.” (Mosonvármegye)
Nagy feltűnést keltett a Mosonvármegye című lap július 6-i majd július 9-i közleménye, mely szerint Mosonszentmiklós - a későbbi közlés szerint helyesen Lébény - hansági kaszálóin 8 darab rákosi viperát (vipera ursinii) fogtak. A veszedelmes hüllők megjelenése a mérges kígyóktól mentesnek hitt területen a szakemberek körében is nagy meglepetést keltett, a helybeli lakosság körében pedig komoly riadalmat okozott - írta a lap.
A nagyiskola (1911)
Július 7-én Poppr Emil lébényi uradalmi főerdész-helyesbítve a lap által közölt adatokat- levélben arról értesítette a Mosonvármegye szerkesztőségét, hogy Bormászpuszta határában néhány nap alatt 48 viperát ütöttek agyon.
Július 17-én Boldini Rezső már 79 megfogott illetve agyonütött „kurta kígyóról” tájékoztatta a főszolgabírói hivatalt.
Rövidesen dr. Barna Balázs, a magyaróvári gazdasági akadémia tanára tartott előbb Lébényben, aztán Szentmiklóson előadást a viperákkal kapcsolatos tudnivalókról, s a szükséges óvóintézkedésekről.
Előadásának summája szerint:
„... a Hanyba mezítláb menni ne legyen szabad, hanem csak jó magas szárú, térdig érő csizmában, és az ott dolgozó munkások lehetőséghez képest minél több alkoholt vigyenek magukkal, s azonkívül mindenkinek kötelességévé teendő, hogy aki talál, üsse agyon ...
A kígyófaj irtási módjára nézve a legbiztosabb és legradikálisabb módszer az, hogy téli álma közben fészkében meg kell lepni, s a talált összes példányokat így minden veszély nélkül ártalmatlanná lehet tenni.”
A lakosság kígyópusztító hajlandóságát a belügyminiszternek egy még 1901. augusztus 1-jén kelt, s most Moson megyének is megküldött körlevele alapján oly módon igyekeztek növelni, hogy a beszolgáltatott, és kétséget kizáróan viperának bizonyult kígyófejekért 50 fillér jutalmat helyezett kilátásba a vármegye.
A miniszteri körlevél tanúsága szerint a vipera mindeddig csak Hunyad, Krassó-Szörény, Temes, Liptó, Szepes és Turóc vármegyékben fordult elő.
A helybeliek azonban úgy nyilatkoztak, hogy bár jelentést eddig nem tettek róla, a kígyók jelenlétét ők már 6 év óta tapasztalják.
A későbbi híradások arról szóltak, hogy a viperák elszaporodásának az „előző években elhatalmasodott egérsereg” volt a feltehető oka.
A főszolgabírói hivatal iktatókönyve szerint „Lébeny község acetylén világításra engedélyt kér.”
Hogy az akkor korszerűnek számító gázlámpa közvilágítási célra történő alkalmazásához az illetékes hatóság mikor adta meg a kért hozzájárulást, annak írásos nyoma nem maradt, tény azonban, hogy 1913. augusztus 2-án már arról határozott a képviselő- testület, hogy „a község nagykocsmája előtt egy lámpa sürgősen felállítandó, és a lámpa gyújtónak szigorúbb ellenőrzésére az elöljáróság utasíttatik.” (Kjkv.)
„Lébény, ez a virágzó nagyközség szívesen áldoz polgárainak jóvoltáért, mint az alábbi körülmény is biztosítja.
A község alatt elterülő, mintegy 1/2 hold terjedelmű mocsaras tavat, mely a kutak vizének tisztaságát veszélyezteti, a község lecsapoltatta. Egy árkot vezettek az úgynevezett Mecséri utcán végig, s ezzel vezették le a tó vizét, úgy, hogy most már a talajvíz tisztasága biztosítva van.” (Mosonvármegye)
Az úgynevezett Pásztor-tó vizének elvezetése azonban még az 1920-as években is vissza-visszatérő gondot jelentett a falu elöljáróinak.
(A tó a Bömbölde néven közismert vendéglő mögötti mélyfekvésű területen helyezkedett el.)
A Mosonvármegye közölte a legtöbb adót fizetők névsorát. A megyei lista 62. helyén szereplő Modrovich György virilis jogon ismét tagja lett a megyebizottságnak.
A Győri Első Takarékpénztár Lébényben fiók-takarékpénztárat létesít - adta hírül a Mosonvármegye.
„A takarékpénztár eszméjét lelkesedéssel karolta föl a lakosság, és jövője, fejlődése máris biztosítva van. Az új takarék ügyeit az első rendes közgyűlésig Boldini Rezső lébényi főjegyző, Földes Jakab és Modrovich György birtokosok intézik.”
A Wenckheim-uradalom jószágigazgatója, Auer Lőrinc nyugalomba vonult. Utódává a gróf ókígyósi birtokának intézőjét, Saáry Jenőt nevezte ki.
A tisztújító választások eredményeként Lébény község új bírája Földes János lett.
„Csütörtökön, folyó hó 18-án nagy tűz volt Lébényben. Leégett Huber Nándor és Mihalcsik János lakóháza és Tülly Mátyás, Timmen József és Ropp József pajtája. A kár meghaladja a 6200 koronát. A tűz keletkezésének oka valószínűleg gondatlanság” - tudósított a Mosonvármegye.
A tűz oltásában a lébényi, az uradalmi, a mosonszentmiklósi, a sövényházi és jánosházi tűzoltók vettek részt.
A tűzoltóegyesület megalakulásának harmincadik évfordulójára emlékezve a király által 1911. május 27-én alapított szolgálati díszérmet vehette át két érdemes lébényi tűzoltó.
„A kitüntetettek Lendvay János és Gerzsabek Béla, kik már 30 év óta fáradhatatlan tagjai a tűzoltóegyesületnek” - írta a Mosonvármegye.
Az ünnepélyes alkalomra a községbe érkezett Szontagh Jenő, a vármegye főispánja és Hegyi Miklós főszolgabíró. A magasrangú vendégeket nagyszámú érdeklődő jelenlétében Boldini Rezső, az egyesület elnöke köszöntötte. A kitüntetéseket a főispán adta át.
1912. június 27-én Ókígyóson meghalt gróf Wenckheim Frigyes, belső titkos tanácsos, főudvarmester, a lébény-szentmiklósi uradalom tulajdonosa. A birtokot özvegye, Wenckheim Krisztina grófnő vezette tovább.
Az óvoda épülete 1911-ben
A lébényi evangélikus gyülekezet beiktatta hivatalába újonnan megválasztott lelkészét, Németh Károlyt. <
Berta Dávid harminc évi szolgálat után 1911-ben nyugállományba vonult. Utódául a gyülekezet Szalay Mihály bokodi lelkészt hívta meg, ő azonban - tartva a gyülekezet nyelv szerinti megosztottságából következő vitáktól - a jelölést nem fogadta el. A kérdés végleges rendezéséig Révész Sándor bezi lelkész helyettesített Lébényben. Helyettesi ideje alatt ismét fellángolt a vita a magyar illetve német nyelvű istentiszteletek számáról, melyet csak az egyházi főhatóság közreműködésével sikerült nyugvópontra juttatni. A megállapodás szerint minden negyedik vasárnap délelőtt német nyelven, délután pedig magyar nyelven tartassék az istentisztelet, a többi vasárnapokon mindez fordítva legyen.
Szerdán és szombaton reggelenként német nyelvű legyen a könyörgés, s továbbra is megmarad a kétévenkénti német nyelvű konfirmáció.
E szerint a rend szerint kezdte meg munkáját a gyülekezet 1912. június 13-án megválasztott új lelkésze, Németh Károly,
„Németh Károly a legutóbbi időkig Amerikában, Clevelandban lelkészkedett a Magyarországból odaszakadt ág. evangélikus vallású polgárok között” - írta július 7-én az eseményről tudósító Mosonvármegye.
Németh Károly 1881-ben született Kispécen, édesapja tanító volt. Tanulmányait Sopronba, majd Greifswaldban végezte. Clevelandi szolgálata előtt három évig Alsólövőn volt lelkész. Ezt követően Bécsben és Kolozsváron folytatott egyetemi tanulmányokat, majd egy évig a pápai református kollégium tanáraként működött. Neves igehirdető volt, neve rövidesen az egyházi sajtóban is ismertté vált. Gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán, 1924-től esperes, később egyházkerületi főjegyző, püspökhelyettes és főrendiházi tag volt.
A Lébényből Sövényháza felé vezető út bal oldalán áll az a kőből készült feszület, melynek talapzatán az alábbi felirat olvasható:
Azaz: Dícsértessék a Jézus Krisztus. Isten dicsőségére és a Krisztus-hívők épülésére állíttatott Johann Regner által 1912-ben.
Regner János, az egykori 48-as nemzetőr 1914. november 2-án halt meg élete 88. évében. Sírköve ma is ott áll a katolikus temetőben.
A lébényi gazdák az 1912-es gazdasági évben - nem számítva az uradalom és a középbirtokosok adatait - 96 magyar holdon (egy magyar hold = 1200 négyszögöl) termeltek cukorrépát. Az ácsi cukorgyár 2 korona 40 fillértől 3 koronáig fizetett a répa mázsájáért, a répamag kilóját 60 fillérért adta a termelőknek.
Kivált a lébényi evangélikus gyülekezetből, s Győrhöz csatlakozott az öttevényi fiókegyház.
A vármegyei közgyűlés a népszámlálás adatait figyelembe véve rendeletet alkotott a megyebizottsági tagválasztó kerületekre vonatkozólag.
A 18 választókerület egyikének központja Lébény lett, melynek lakosságszáma 3199, a választók száma 192. A lébényi kerülethez tartozott Horvátkimle (991 - 47), Mecsér (1025 - 60) és Mosonszentmiklós (2228 - 116).
„A lébényiek hosszú idő óta szorgalmazzák már, hogy távbeszélő-összeköttetést kaphassanak Győrrel. A törekvést a vármegye is támogatta, s most a soproni postaigazgatóság műszaki felügyelősége értesítette alispánunkat róla, hogy az összekötő távbeszélővezeték kiépítését a kereskedelemügyi minisztérium saját költségén eszközölteti” - írta a Mosonvármegye.
Az evangélikus iskola 1911-ben
Az evangélikus gyülekezet új, kéttantermes iskolát épített, a mai „kisiskolát”. A régit a következő évben tanítói lakásokká alakították át, így a fő- és a másodtanító egy-egy háromszoba-konyhás lakást kapott a régi helyébe. A szeptember 19-én megejtett vizsgálat szerint „az iskola megfelelőnek találtatott.” A tantermek 10 méter hosszúak, 6 méter szélesek voltak, három-három ablakkal ellátva. Az új épület a gyakorlókerttel együtt 400 négyszögölnyi területen feküdt. Az építés teljes költsége 13 617,40 koronára rúgott, a hívek által befizetett 7000 korona után fennmaradó hányadot hitelből fedezték.
Az eseményről a Mosonvármegye szeptember 25-i száma is tudósított.
„A lébényi ág. hitvallású evangélikus egyházközség két tanerős új iskolaépületét folyó hó 21-én avatták fel ünnepélyesen. A győri egyházmegye esperességének képviseletében Pálmai Lajos győri lelkész avatta fel és adta át rendeltetésének az új iskolát, s felavató beszédében azon örök értékű szavakból indult ki, hogy „engedjétek hozzám a kisdedeket”. Beszédében kiváló szónoki hévvel vázolta a népiskolák nagy czéljait. Az ünnepélyen részt vettek: Hegyeshalomi Fischer Elemér egyesületi felügyelő, kerületi iparfelügyelő, dr. Kokas János lébényi róm. kath. plébános, a községi elöljáróság Boldini Rezső főjegyző és Földes János vezetésével, a bezi-i, támokréti-i, rábcakapi-i evangélikus lelkészek és tanítók, a lébényi tanítóság és a község intelligenciája. A szép felavató ünnepséget közebéd követte, melyen több felköszöntő hangzott el.”
Az iskola tanulóinak létszáma az 1912-13-mas tanévben 120 volt, közülük evangélikus 115, izraelita 5, a fiúk száma 57, a lányoké 63.
Lébényben „a művelődés fejlesztésére, a polgárság összetartására, a közjó minden irányú törekvésének istápolására” polgári kör alakult.
A kör élén Boldini Rezső főjegyző, Németh Károly evangélikus lelkész, Modrovich Károly földbirtokos, Földes János bíró és dr. Tóth Gedeon orvos álltak. (Mosonvármegye)
Moson vármegye közigazgatási bizottsága által a belügyminisztériumhoz felterjesztett beadvány alapján a belügyminiszter a következőképpen határozott:
„Özvegy Suján Gusztávné ... a „Megváltóhoz” címzett lébényi gyógyszertár özvegyijogon haszonélvezője, budapesti lakos, és Remcsák Miklós okleveles gyógyszerészmester lébényi lakosnak közös kérelmére megengedem, hogy a „Megváltóhoz” címzett lébényi gyógyszertár személyes üzleti joga Remcsák Miklós okleveles gyógyszerészmesterre átruháztassék.”
Suján Gusztáv 1889 júniusa óta volt a lébényi gyógyszertár tulajdonosa. Halála után özvegye a gyógyszertár üzleti jogát nem személyesen gyakorolta, hanem bérbeadás útján hasznosította, most pedig átruházta, eladta Remcsák Miklósnak.
Remcsák Miklós Budapesten folytatott egyetemi tanulmányait követően Bécsben végzett gyógyszerésztanfolyamot. Öt éven át Bécsben, majd 1912-től Magyarországon folytatott gyógyszerészi gyakorlatot.
Zeth Pál, a 9. gróf Nádasdy huszárezred 6. szakaszának katonája
„Lébény község a községi kocsmát 1810 korona évi bérért folyó hó 12-én Molnár Jánosnak nyilvános árverésen kiadta”. (Mosonvármegye)
Július 28-án 1. Ferenc József hadat üzent Szerbiának. Kitört az első világháború. A király július 31-én délben elrendelte az általános mozgósítást.
A közvélemény lelkesen fogadta a hadüzenet hírét, mindenki gyors, könnyű győzelemre számított, a lehetséges veszteségekkel senki sem számolt.
„Lébényből, mint értesítenek, az általános mozgósítás felhívására 151 ember vonult be a közös hadsereghez, 51 a honvédséghez és 106 a népfelkelőkhöz. Átadtak 115 lovat, 20 földmunkást, 2 szabót, 4 kovácsot, 50 pár előfogatot, 8 lovasított kalauzt, 1 kőmívest, 1 nyergest és 1 lakatost.
A bevonulás lelkes volt, a regruták együtt gyülekeztek, hazafias dalokat énekeltek, meggyóntak, megáldoztak és úgy indultak a háborúba.” (Mosonvármegye)
Az osztrák-magyar közös hadsereg egy 1300 fős zászlóalja, a „Deutschmeisterek” vonultak át vasúton a lébényi állomáson, ahol
„...a község intelligenciája és az uradalom tisztikara néhány száz lakossal az állomásra minden tőle telhető jóval kivonult, és a vitéz katonákat igazán gazdagon megvendégelte.
Több hordó sört csapra üttettek, és az ünnepi napra maguknak készült összes pecsenyéjével, kalács és süteményeivel, tej, sajt és gyümölccsel, továbbá százakra menő szivarokkal s ezrekre rúgó cigarettával magyar testvéri szeretetüknek iparkodtak kifejezést adni.” (Mosonvármegye)
E napon született Lébényben Sághy Jenő evangélikus lelkész, író, Sághy Jenő lébényi evangélikus kántortanító fia.
Lelkészi szolgálatot Bezin, Enesén és Mórichidán teljesített.
Megjelent kötetei: Kiváltságunk (1942), Szétszórt juhok között (1943), A vetés szárbaszökken (1944), Naptámadat (1946), Hazatérés (1948).
„Lébényben az iskolákat és az óvodát a fellépett kanyarójárvány miatt még a múlt hetekben bezárták” - tudósított a Mosonvármegye.
A hadikiadások fedezéséhez szükséges pénz előteremtése céljából már 1914 novemberében kibocsátották az első felhívást hadikölcsön jegyzésére, melyet félévenként újabb és újabb hadikölcsön-akciók követtek. A „Fegyverrel és pénzzel védjük a hazát!” jelszóval kibocsátott kötvények névértéke a háború végére 15 milliárd 225 millió koronát tett ki. A kötvények zöme a háború után a korona inflációja következtében értékét vesztette.
1915. február 25-én a Mosonvármegye közölte az első hadikölcsön-jegyzés megyebéli adatait. Eszerint a lébényi gazdák - bele nem értve az uradalom, a középbirtokosok és a községi intézmények adatait - 116 000 korona hadikölcsönt jegyeztek. Június 27- én arról tudósított a lap, hogy a második hadikölcsön-jegyzés során a község összesen 259 700 koronával, ebből a gazdák 216 900 koronával támogatták az államot.
A háború négy éve alatt további hat alkalommal hirdették meg a hadikölcsön jegyzésének lehetőségét. A lébényiek kölcsönjegyzési hajlandósága a későbbiekben fokozatosan csökkent.
A lébényi gazdák terményadományaikkal is hozzájárultak a háborús erőfeszítésekhez. „Lébény nagyközség polgárai az Országos Gazdasági Bizottságnak ezer métermázsa tengerit ajánlottak föl. A község polgárai ezúton is nagy áldozatkészséget mutattak, s ezzel oly cselekedetet vittek véghez, mely önmagát dicséri.” (Mosonvármegye)
A megyei lap tudósítása szerint „... a lébényi iskolákat és óvodát üdülőbetegek számára rendezték be. Mint értesültünk, 26 üdülő katona van most Lébényben, akiket a község lakossága a legnagyobb gondoskodással és szeretettel vesz körül ... A legközelebbi jövőben nagyobbszámú üdülőbeteg érkezik a községbe.”
Május 9-én már arról közölt értesítést a lap, hogy „a katonák, számszerint 176-an pénteken, folyó hó 7-én ... meg is érkeztek ... kiket a falu lakossága nagy ovációval fogadott.”
Hogy a Lébényben gyógyuló katonákat és tisztjeiket rokonszenvvel fogadta s szeretettel vette körül a falu népe, azt az I. Ferenc József születésnapján rendezett ünnepség fogadtatása is igazolja. A rendezvényről a Mosonvármegye augusztus 22-i száma tájékoztatott:
„Fényesen sikerült ünnepély, kabaré- és táncmulatságban volt részük a lébényi- és szentmiklósiaknak folyó hó 18-án. Ugyanis a cs. és kir. 65. gyalogezred üdülőtelepe van ott, és ez rendezte a király 85 éves születésének évfordulója alkalmával. Az est három részből állt. Először a hivatalos ünnepély, melyen a legénység is részt vett, utána a meghívott inteligencia részére rendezett kabaréelőadás, és végül a tánc.
Az első rész a következő számokból állt:
1. Prológ. Irta Boldini Rezső főjegyző, felolvasta Bodnár Andor önkéntes káplár.
2. Himnusz. Énekelte a 65. gyalogezred énekkara.
3. Centochovi legenda. Melodráma. Szavalta Bozsik Lajos, zongorán kísérte Prettenhoffer Jenőné.
4. Dalok. Énekelte a 65. gyalogezred énekkara.
5. Áldassék a királyi nép. Himnusz. Énekelte Bacskay Ferenc őrvezető, tanító, zongorán kísérte Gruber Károly főtanító.
6. Wacht am Rhein. Szózat. Énekelte a 65. gyalogezred énekkara.
Utána a kabaréelőadás következett, melyen nagy sikert értek el a legújabb slágerdarabokkal: Bozsik Lajos önkéntes káplár, Zimmermann Andor önkéntes káplár, Bodnár Andor önkéntes káplár, Zöldhegyi János önkéntes káplár.
Az énekszámokat Prettenhoffer Jenőné kísérte elragadóan, úgyszintén Gruber Károly főtanító. Ezután reggelig tartó tánc volt, s a közönség a legjobb hangulatban távozott.”
Levél érkezett a Mosonvármegye szerkesztőségéhez a galíciai Horodenkából, onnan, „ahol a halált és a dicsőséget osztogatják”.
A levelet a lap 1915. augusztus 1-jei száma közölte.
„Nagyságos Szerkesztő Úr!
Alulírottak tisztelettel kérjük a Nagyságos Szerkesztő urat, hogy ezen szerény sorainkat becses lapjában közölni szíveskedjék, amely fáradozásáért előre is fogadja köszönetünket.
Alulírott mosonmegyei népfelkelők, akik a IV/13. hadtápzászlóalj 2. századában szolgálunk, folyó évi február 8-án indultunk Pozsonyból a harctérre, azóta összejártuk: Bukovina és Kelet-Galícia harctereit, jelenleg is Galíciában, Horodenkán vagyunk, a jó Isten segítségével megértük egészségben a háború egyéves évfordulóját, ez alkalommal ez úton üdvözöljük összes rokonainkat, elöljáróinkat, jó barátainkat és ismerőseinket. Kívánunk nekik egészséget és kitartást otthoni munkálkodásukhoz ezen szomorú időben. Kérjük a jó Istent, hogy nemsokára velük együtt megünnepelhessük édes hazánk ellenségei felett aratott teljes győzelem után az áldást hozó béke nagy ünnepét.
Maradtunk hazafias tisztelettel alázatos szolgája:
| Neuberger Mátyás
tizedes (Szentpéter) Gártner Lőrinc tizedes (Valla) Kamer M. tizedes (Pátfalu) Mikila János őrvezető (Mosonújfalu) Hapman György őrvezető (Gálos) Tuba Kálmán szakaszvezető (...) |
Németh Mihály
őrvezető (Lébény) Kovács Sándor népfelkelő (Lébény) Varga Péter népfelkelő (Lébény) Venesz István népfelkelő (Lébény) Patonyai Ferenc népfelkelő (Lébény) Darázs József népfelkelő (Albrechtfeld) |
Nagy József (Halászi) |
|
Horodenka, 1915. július 23-án
Táboripósta 551 szám.”
Németh István lébényi honvéd az első világháborúban
A római katolikus iskolaszék 11 jelentkező közül Tóth Vince okleveles tanítót nevezte ki az iskolához. Az új tanító megbízása szerint a kántori és az iskolajegyzői feladatokat is ellátta. (Isk.)
A háborúban az oroszok által feldúlt magyar falvak újjáépítésére a község képviselőtestülete 600 koronát ajánlott fel azzal a kéréssel, hogy az e pénzből újjáépített ház homlokzatán a „Moson vármegye Lébény nagyközség ajándéka” felirat álljon. (Kjkv.)
„Az óvodának nagyon szép karácsonyi ünnepélye volt, melyen Bedi Matild állami óvónő sikeres gyermekvizsgát mutatott be, amit községünk előkelősége, értve az úrihölgyek, úgymint Dr. Tóth Gedeonné, Gruber Károlyné, Réti Gézáné szíves jelenlétükkel emeltek. Ugyancsak e napon osztatott ki a község tanácstermében 30 szegényebb hadiárvának cipő, csizma és felsőruha, melynek beszerzésén a község közgyámja, Göltl János és Ferstl Mihály elöljárók fáradoztak, vagyis őket illeti az elismerés.” (Mosonvármegye)
A hadbavonult férfiak magas száma miatt Lébényben is gondokat okozott a munkaerőhiány. A képviselőtestületi ülésen „szíves tudomásul vétel céljából” a jegyző a következőket jelentette be:
„A községből hadbavonult eddig 496 fegyveres szolgálatra alkalmas katona és 115 hadiszolgálatra alkalmas munkás ...A községből elvittek 231 lovat...
A hadbavonultak között az ellenséggel szemben tanúsított bátor magatartásuk miatt vitézségi érmet kaptak: Schrott Ferenc, Thullner István, Rauchwarter Pál, Gruber Károly, Székely Gyula, Tengelits Vince és Poppr Emil, ki a nagy arany-érem tulajdonosa lett ...
A mezei munkák zavartalan végezhetése céljából orosz és szerb hadifoglyok, s azonkívül katonai munkásosztagok segítségét is igénybe kellett vennünk, úgy, hogy ez- idő szerint 140 az iderendelt munkások száma.” (Kjkv.)
(Moson megye területén három hadifogolytábor működött, Nezsider, Boldogasszony és Köpcsény katonai táborait alakították át fogolytáborokká. Innen lehetett a nyári idénymunkákra hadifoglyokat igényelni. )
Az óvodás gyermekek 1915-ben. Az óvónő ekkor Bedi Matild és Simon Margit.
Költségvetési beszámolójában Boldini Rezső részletesen szólt azokról a gazdasági előnyökről, melyek a Lébényben működő katonai élelmezési raktár tevékenységéből erednek:
„Közgazdasági viszonyok tekintetében különös említést érdemel, hogy a pozsonyi cs. és kir. katonai élelmezési raktár lébényi kirendeltsége, mely a szénatermés összevásárlásával van megbízva, százezrekre menő anyagi hasznot biztosított a lakosságnak. Közbenjárásunk folytán lehetővé vált magát a széna árát emeltetni, úgy hogy a széna mm-ként (métermázsánként) 14 kor. árt ért el préseletlenül.
Pontos számítások után megállapítható volt, hogy a lébényi szénaközpont szénáért, fuvarozási díjakért és a 60 főnyi legénység élelmezéséért egy negyed millió koronát fizetett ki.” (Kjkv.)
A szénatelepet a lébény-mosonszentmiklósi vasútállomással 4200 méternyi keskenyvágányú vasút kötötte össze, melyen 32 kocsi szállította a vasúthoz a felvásárolt, s gőzpréssel felbálázott szénát. A háború után a kisvasutat a tulajdonos honvédség a községnek ajánlotta fel megvételre. A képviselőtestület többször is napirendre tűzte a kérdést, végül azonban - feltehetően kellő anyagiak híján - elállt a vételtől. (Kjkv.)
Hadicélokra elvitték az evangélikus templom nagyharangját. Az elszállítást megelőző nap delén húsz percig zúgott a harang - búcsúzott a falu lakóitól. Ekkortájt vitték el a katolikus templom harangjait is.
A képviselőtestület a községi nagykocsma bérlőjének „a tömeges hadbavonulások folytán beállott üzleti forgalom csökkenésére való tekintettel 300 korona bérleengedést engedélyez a folyó évre.” (Kjkv.)
„A Lébeny községben rendszeresített aljegyzői állásra” pályázatot hirdetett a község elöljárósága.
„Javadalmazása 1400 korona készpénzfizetés és természetbeni egyszobás lakás.”
A meghirdetett állásra 1916. október 31-én azt a Hajós Flóriánt nevezték ki, aki már
1915. augusztus 15-e, az aljegyzői állás létesítése óta kinevezés nélkül, helyettesként látta el az aljegyzői feladatokat. (Kjkv.)
A Földes-ház 1916-ban
Augusztus 27-én Románia belépett a háborúba, s megtámadta Magyarországot. A román hadsereg erdélyi betörése következtében számos magyar menekült hagyta el szülőföldjét, Erdélyt. Elhelyezésükről, segélyezésükről és foglalkoztatásukról a települések közreműködésével a magyar állam gondoskodott.
Október második felében már 4800 menekült tartózkodott Moson vármegyében is.
A község a Lébényben elhelyezett erdélyi menekültek segélyezésére 5 %-os pótadót vetett ki. Ennek összege a község 36 701 korona adóalapja után 1835 koronát tett ki. A menekülteket a községi nagyvendéglőben szállásolták el.
1916. november 21-én este 9 órakor Schönbrunnban meghalt I. Ferenc József.
Lébény képviselőtestülete az uralkodó elhunyta alkalmából november 30-án rendkívüli gyászülést tartott, melyen Hajós Flórián aljegyző mondott emlékbeszédet. A testület Németh Károly evangélikus lelkész javaslatára úgy határozott, hogy az uralkodó emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíti, egyszersmind a kormány elnökének a következő részvéttáviratot küldi:
„Felséges urunk, királyunk elhunyta alkalmával Lébény nagyközség képviselőtestülete mai napon tartott rendkívüli közgyűléséből Nagyméltóságod előtt mélységes fájdalmát és részvétét nyilvánítja.
Végtelen szeretetünk és hálánk kíséri a nagy királyt az örök élet dicsőségébe.”
A rendkívüli ülést megelőzően a testület a katolikus, a gyűlést követően pedig az evangélikus templomban vett részt gyászistentiszteleten:
„A gyűlés után a képviselőtestület a gyűlésen szintén testületileg részt vett lébényi tűzoltó egylettel az ev. templomban tartott istentiszteleten szintén testületileg részt vett, ahol az egybegyűlt hívekkel egyetemben nagy áhítattal hallgatta végig nagytiszteletű Németh Károly ev. lelkész magasszárnyalású, vallásos érzelmektől áthatott, a nagy nap jelentőségét ismertető beszédét.” (Kjkv.)
A háború harmadik évében már roppant súlyos feladatot jelentett a lakosság és a hadsereg ellátása. Előbb maximálták a közszükségleti cikkek árát, majd a városokban bevezették a jegyrendszert, liszt-, kenyér-, zsír- és cukorjegyet bocsátottak ki.
Az 1916. évi rossz termés csak az ország szükségletének kétharmadát fedezte, s ez a falvakban is közellátási gondokat eredményezett.
A lébényi elöljáróság felterjesztette az alispáni hivatalhoz a nagyközség lakossága számára igényelt cukormennyiségről készült kimutatást.
Eszerint a cukorkészlettel nem rendelkező egyének száma:
Tisztviselő 32
Kereskedő és iparos 40
Földműves 2450
„Cukorkészlettel rendelkezik Lébényben 81 egyén, kiknek készletük áll 282 kgr-ból. Részükre csak a készletük elfogyta után kérünk cukrot” - zárul a Földes János bíró és Boldini Rezső jegyző által aláírt folyamodvány. (Mvm. alisp. 1916/8431)
A háború elhúzódása, a növekvő gazdasági nehézségek, a súlyosbodó lakossági terhek és a háborús veszteségek hatására csökkent a lakosság háborús lelkesedése és áldozatkészsége.
„Dacára annak, hogy oly szigorú rendelkezések adattak ki az újabb rekviráláshoz, mégis akadtak, akik a hatóságot félrevezetni, és gabonájukat az eljáró közegek elől elrejteni és letagadni akarták, azonban rajtavesztek.
A magyaróvári szolgabíróságnál ily ügyben már két tárgyalás folyt le, és ítéletet is hoztak. Lehner János lébényi lakost, amiért gabonáját a kukoricakóróboglyába rejtette, s így a közélelmezés alól kivonni akarta, 15 napi elzárásra és 300 korona bírságra - Weinhandl Pál ugyancsak lébényi lakost eltitkolás és elrejtésért 20 napi elzárásra és 400 korona bírságra ítélték el.” (Mosonvármegye)
Fényes külsőségek között megkoronázták IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt. Az ünnepre készülve Moson vármegye törvényhatósági bizottsága december 20-án úgy határozott, hogy a megye képviseletében Szontagh Jenő főispán, gróf Wenckheim Ferenc tb. vármegyei főjegyző és Németh Vince magyaróvári apátplébános, bizottsági tag mellett minden járásból két-két községi bíró vegyen részt a koronázási ünnepségeken. A magyaróvári járásból Földes János lébényi, és Zechmeister József mosonszolnoki bíró kapott lehetőséget arra, hogy „résztvegyen a magasztos ceremóniákon, meghallgassa a felkent király eskütételét, és hírül hozza a vármegyének, hogy az új király homlokát beragyogta és megillette Szent István koronája”. (Mosonvármegye)
A Mosonvármegye című lap részletes tudósítást közölt vitéz Poppr Emil aranysarkantyús vitéz hőstettéről. A hadnagy egy vadászkommandó élén elfoglalt egy ellenséges géppuskaállást, s a zsákmányolt gépfegyver mellé még foglyokat is ejtett.
„A bátor tettért mindenkinek kijut a megérdemelt elismerésből, s a vitéz parancsnok új kitüntetésben részesül. Már valamennyi vitézségi érmet megkapta, köztük az első osztályú vitézségi érmet kétszer.”
Vitéz Poppr Emil, a Wenckheim-uradalom 1894-ben kinevezett főerdészének fia a lébényi katolikus temetőben nyugszik. Síremlékén az alábbi felirat áll:
Poppr Emil 1895-ben, Győrben született. Középfokú tanulmányait befejezve édesapja példáját követte, s az erdészeti szolgálat munkatársa lett.
1915-ben önként frontszolgálatra jelentkezett, s a soproni császári és királyi 83. gyalogezred tisztjelöltjeként a galíciai hadszíntérre vezényelték.
Korán kitűnt kivételes bátorságával, s már szolgálatának első hat hónapja alatt kitüntették az arany, az I. osztályú ezüst (nagyezüst), a II. osztályú ezüst (kisezüst) és a bronz vitézségi éremmel.
Az arany vitézségi érmet 1916. április 11-ről 12-re virradó éjszaka érdemelte ki az oroszországi Novij Alekszinyec település mellett.
Ezen az éjszakán a 83. gyalogezred egy erős orosz támadást vert vissza. Poppr Emil katonái élén üldözőbe vette a visszavonuló ellenséget, s kézitusában több orosz foglyot is ejtett. A foglyoktól az ezredparancsnokság számos olyan, az ellenséges erők nagyságára és elhelyezkedésére vonatkozó értékes információhoz jutott, melyek birtokában eredményesen tudta alakítani saját stratégiáját.
1916 nyarán másodszor is a mellére tűzték a nagyezüst vitézségi érmet.
Poppr Emil tartalékos hadnagy 1916-ban
1916. október 3-án ismét kitüntette magát a kelet-galíciai Zwyczyn városától mintegy 20 kilométerre fekvő Batków falu mellett. Az itt vívott ütközet során a túlerőben lévő orosz csapatoknak sikerült a soproni gyalogezredet visszavetniük. Poppr Emil zászlóaljparancsnoka is elesett, s a stratégiailag fontos település már elveszni látszott. Ebben a válságos helyzetben a fiatal kadét átvette a parancsnokságot, s ellentámadásba ment át.
Visszafoglalta az ezred eredeti állásait, majd további hátrálásra kényszerítve a túlerőben lévő ellenséget, a frontvonal egészére nézve nagyon kedvező helyzetet alakított ki.
1916. november 1-jén hadnaggyá léptették elő, melyet elöljárói az ellenséggel szemben tanúsított, többszöri vitéz magatartásával indokoltak.
1916. december 30-án mint a világháború egyik legbátrabb magyar tisztjét, IV. Károly (1916-1918) aranysarkantyús vitézzé avatta Poppr Emilt.
Az aranysarkantyús vitézi cím az Anjou-korból ered, elnyerésére saját vagy családi érdemek alapján váltak jogosulttá a kiválasztottak. Az avatottak általában régi magyar nemesi családok tagjai vagy a háborúk hősei közül kerültek ki.
II. Lajos király (1516-1526) óta az aranysarkantyús vitézek Szent István kardjával történő avatása a koronázási szertartás része. IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt 1916. december 30-án a budai Várpalotában koronázták meg. Az általa ekkor avatott 40 aranysarkantyús vitéz között az egyik háborús hősként ott találjuk az akkor mindössze 21 esztendős Poppr Emilt. Társaival együtt erre az alkalomra nyakban viselendő aranysarkantyús vitézi jelvényt kapott, mely a Szent István Rend zöld szegélyes vörös szalagján függött.
IV. Károly legfelsőbb kézirata szerint „...Ez a jelvény egy hegyben végződő arany sarkantyúból áll, melynek külső pereme fodorítva van, s melynek fent nyílt s a magyar szent koronával betetőzött íve arany rácsozatán zöld zománcozott sárkány nyugszik. A sárkányon fekszik a fehér zománc magyar kettőskereszt, közepén egy arany „K” betűvel.”
(Az esemény főrangú résztvevői körében némi zavart okozott, hogy gróf Bánffy Miklósnak, a koronázási szertartás rendezőjének döntése szerint a vitézzé avatott front- szolgálatos katonák nem díszmagyarban, hanem viseltes egyenruhájukban jelentek meg a fényes ünnepségen. A későbbi külügyminiszter erről a következőképpen emlékezett:
„Előbb a nagy nevek jöttek, a nagy gálák, azután az én embereim. Tudniillik úgy határoztak, hogy a világháború legszebben dekorált tisztjeit is lovaggá ütik. Ezeknek persze nem volt díszmagyarjuk, ezeket nekem kellett felöltöztetnem, hiszen a koronázás kosztümtervezője is voltam. Rögtön tudtam, mit kell tenni. Nem öltöztetem fel őket. Jöjjenek úgy, ahogy vannak, jöjjenek úgy, mintha a lövészárokból jönnének, csukaszürkében, kikefélve, de kopottan, foltozottan, összevarrt bőrövekkel, megbámult szíjakkal, lövészárkot látott bakancsban... És jöjjön be velük a koronázó templomba a harctér, a sáros, vizes éjszakák, az ágyúszó és a légnyomás, csillogjanak a blúzokon az arany és ezüst vitézségi érmek, azok az érmek, melyekhez annyi vér és halál tapad. ’)
Mint többszörösen kitüntetett, hosszú frontszolgálattal rendelkező tiszt, a fiatal hadnagy kérhette volna az arcvonalbeli szolgálat alóli mentesítését, ő azonban visszatért ezredéhez, s nagyon rövid idő alatt megszerezte a III. osztályú Vaskoronarendet a hadidíszítménnyel és a kardokkal, a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet a hadidíszítménnyel és a kardokkal, valamint a II. osztályú német Vaskeresztet.
1917-ben megkapta a tizenkét heti folyamatos arcvonalbeli szolgálat után járó Károly Csapatkeresztet.
1917. július 4-én újabb hőstettet hajtott végre. Ezrede, a 83. soproni gyalogezred nagy túlerejű ellenséges támadásra számított, ezért rendkívül fontossá vált annak felderítése, hogy az orosz csapatok mikor, milyen erőkkel támadnak, s a támadás során milyen stratégiát követnek.
Poppr Emil katonatársai között
A két szembenálló fél között több mint száz méter széles, aknazárral, drótakadállyal biztosított ütközetzóna húzódott. A feladatra önként vállalkozó Poppr Emil az éjszaka leple alatt embereivel áthatolt a rendkívül nehéz és veszélyes terepen, s az ellenséges állásokba benyomulva foglyokat ejtett, hadianyagot zsákmányolt, majd visszatért saját csapataihoz.
A foglyoktól szerzett információk birtokában az ezred sikeresen védte ki az orosz csapatok támadásait, s helytállásának eredményeként az egész arcvonal megtartása lehetővé vált.
Az 1916-os batkówi fegyvertényért és ezért a hőstettéért terjesztették fel a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjére, mely a nagykereszt és a középkereszt mellett a legmagasabb katonai kitüntetés volt az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az érdemrend kizárólag olyan kiemelkedő, öntevékeny bátorsággal és vitézséggel végrehajtott tettekért volt adományozható, melyek következtében az ütközet kimenetele, illetve a saját erők pozíciója jelentős mértékben kedvezően változott.
A rendet Mária Terézia alapította a Prága melletti Kolinnnál a poroszok felett aratott 1757. június 22-i győzelem emlékére. Elnyerése a bárói cím adományozásával, s egyéb előjogokkal járt együtt (pl. bejelentés nélkül fogadta őket az uralkodó). A világháború négy és fél éve alatt mindössze 122 személynek ítélték oda, közülük 32 kitüntetett volt magyar, zömmel a tábornoki kar tagjai.
A kitüntetés odaítéléséről a rendtagokból álló testület, a káptalan döntött, s döntésüket a Rend nagymestere hagyta jóvá. Poppr Emil számára a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjére való érdemességet a 189. adományozás alkalmával a 7. rendkáptalan ítélte meg 1922. június 9-én.
1917 őszén a hadseregparancsnokság utasítására elhagyta a frontot, s kiképzőtisztként a hátországban működött. A háború utolsó évében IV. Károly futártisztje volt.
Poppr Emil, mellén a Vaskoronarenddel és a Vaskereszttel
1918-ban megkapta még az akkor alapított Sebesültek Érmét is.
A háború után visszatért a civil életbe, s újra az erdészeti szolgálat kötelékébe lépett.
1928. március 4-én autóbaleset során szerzett koponyaalapi sérülései következtében halt meg. (Dr. Palló József közlése alapján.)
Sághy Jenő evangélikus kántortanító feljegyzést készített a háború három éve alatt hadifogságba esett illetve eltűnt lébényi férfiakról.
„Orosz hadifogságban van |
89 fő |
Olasz hadifogságban van |
2 fő |
Szerb hadifogságban van |
1 fő = 92 fő hadifogoly |
Orosz harctéren tűnt el |
38 fő |
Olasz harctéren tűnt el |
3 fő |
Szerb harctéren tűnt el |
3 fő |
Román harctéren tűnt el |
2 fő == 46 fő eltűnt |
| Összesen 138 fő” |
„Augusztus 1-én a déli órákban az irtózatos melegben félelmetes és izgató munkájuk akadt a lébényieknek. Egynegyed két óra felé tűz híre terjedt el a faluban és a környéken. A szérűskertben ezrekre menő keresztekből 120 asztag volt elhelyezve. A (tűz a) következőképpen keletkezett.
Harczi János első világháborús lébényi huszár
A Varga Lőrinc-féle géptársaság gőzcséplőgépjének főhajtószíja elszakadt, és ennek következtében a fával fűtött gőzgép kéményén a szikrák sűrűbben tódultak ki, és a közelben elhelyezett asztagok közül egyszerre több is tüzet fogott Az emberfeletti munka dacára is nagy kárt okozott a tűz. Az elégett 30 asztag értéke 92 000 korona. Azonkívül porrá égett az ezrekre menő gőzgép is. A károsultak száma 22.”
(Mosonvármegye)
A község képviselőtestülete arról határozott, hogy - „mivel a községben a vérhas járvány veszélyesen kifejlődőben (van)” - kérik dr. Tóth Gedeonnak, Lébény körorvosának katonai szolgálat alóli felmentését. A kérelem indoklásában a testület azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy dr. Tóth Gedeon 1914. augusztus 2-től 1917. május hó 10-ig harctéri szolgálatot teljesített, azóta a szlavóniai Brsadin-ban működő katonai járványkórház főorvosa.
Lébényben fehémeműgyűjtést szerveztek a frontkatonák javára.
„Réthy Gézáné tanítónő és Bezy (helyesen Bedi) Matild óvónő lelkes és fáradhatatlan buzgalmának köszönhető Lébény község fehérnemű gyűjtésének szép eredménye.... Lébény község lakossága példaként állhat sok olyan községünk előtt, melyeknek lakói ridegen elzárkóztak az adakozás elől.” (Mosonvármegye)
Lébény község elöljárósága számára „katona beszállásolási kártalanítás” címén 1412 koronát utalványozott az alispáni hivatal.
E napon született a Heves megyei Kompokon dr. Studinka László vadász, vadászati szakíró, ornitológus, akinek édesapja, dr. Studinka Elemér 1921 júliusától a lébény-mosonszentmiklósi föintézője volt.
Iskolai tanulmányait a 12 évfolyamos Budapesti Birodalmi Német Iskolában kezdte, itt fejlesztette tovább a családból magával hozott német nyelvi ismereteit. Az anyanyelvi szinten beszélt német mellett tökéletesen megtanult angolul és franciául is.
Az iskolai szüneteket mindig Mosonszentmiklóson és Lébényben, a Lébényt övező Hanságban töltötte. A „szép sík, változatos, vizekben gazdag, kies, fás-bokros, apróvaddal bőségben megáldott” területnek elsősorban gazdag madárvilágát tanulmányozta.
Tízéves korától szenvedélyesen vadászott, első őzbakját 13 évesen lőtte. Vadászszenvedélyét édesapjától örökölte, aki nagy gondot fordított természetrajongó fia elméleti és gyakorlati ismereteinek fejlesztésére.
A kisgyermek Studinka László édesapja segítségével kapcsolatba lépett a Madártani Intézettel, annak „rendes megfigyelője” lett, sokat gyűrűzött és fényképezett. Az itt honos madárfajok közül főként a barna réti héja életmódja érdekelte. 11 éves, amikor első madártani tárgyú írását közli a Nimród című vadászati folyóirat. Első tudományos igényű dolgozatai 1932-ben jelentek meg. 1933-ban „Moson vármegye madárvilága” címmel előadást tartott a Nemzeti Múzeum Állattárában. Egy évvel később részt vett Oxfordban a Nemzetközi Ornitológiai Kongresszuson, ahol a barna réti héjáról tartott előadásával osztatlan sikert aratott. 1936-ban beiratkozott a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, itt lett okleveles gazda 1940. március 14-én. Gazdasági akadémiai tanulmányaival párhuzamosan jogi tanulmányokat is folytatott Budapesten, ahol 1940. december 21-én jogi doktorrá avatták. A háború alatt bevonult, a lovas tüzérségnél teljesített szolgálatot. 1945 januárjában kötött házasságot, polgári esküvőjét Mosonszentmiklóson tartotta.
A harctéri szolgálat s a hadifogság után a nélkülözés évei következtek. Családja Budapestre költözött, ő két diplomával a zsebében vadőrként dolgozott Bősárkányban, Mosonszentmiklóson, majd a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban. Amikor éppen nem volt állása, alkalmi munkákból élt. Beállt aratómunkásnak, adminisztrátornak, volt „vadbefogó mester”, juhtelepvezető, még patkányirtással is foglalkozott. Három nyáron át a nagyszerű természetfilmes, Homoki Nagy István filmezőcsoportjának szerződéses munkatársaként dolgozott.
1952-ben a Bakonyban, Ugodon lett kerületvezető vadász.
1955-től rendeződtek életkörülményei, ekkor az Állami Gazdaságok Minisztériumának, majd az Állami Gazdaságok Országos Főigazgatóságának munkatársa lett. E munkakörében meghatározó szerepet játszott az állami kezelésben lévő területek vadgazdálkodásának szervezésében, irányításában és fejlesztésében.
1956-tól másodállásban a MAVAD alkalmazásában állt, feladata - nyelvismeretét is hasznosítva - a külföldiek vadásztatásának megszervezése volt.
Szakmai eredményeinek elismeréseként 1957 júliusában az akkor megalakult Országos Vadgazdálkodási Bizottság, 1962-től az Országos Vadászati és Vadgazdálkodási Tanács tagjává nevezték ki.
1959-ben a lábodi rezervátum vezetője lett, ahol felismerve az akkor még vadban szegény 100 000 hold rendkívüli adottságait, világhírű vadászparadicsomot teremtett.
Lábod után rövid ideig a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság munkatársa volt, majd 1968-tól három éven át a budapesti vadászati világkiállítás előkészítésén és rendezésén dolgozott. Ő volt a szakmai körökben nagy sikert aratott magyar trófeabemutató szervezője.
1971-től a Vadbiológiai Kutatóállomáson kutatóként dolgozott.
A sok nélkülözés, a hajszolt életmód, a kemény, önmagát nem kímélő munka megviselték egészségét. 1973-ban egészségügyi okokból nyugdíjazták.
1970-től - már betegen - külföldi vadászbarátai meghívására sokat utazott, vadászott. Az általa annyira szeretett Hanságban 1981 márciusában járt utoljára, szalonkára vadászott. 1981. április 22-én halt meg. Mindössze hatvanhárom éves volt, mikor átköltözött az „örök vadászmezőkre”.
Német és magyar nyelven hat könyve jelent meg, háromszáznál több magyar és idegen nyelvű cikket, tanulmányt hagyott maga után.
Élete végéig erősen kötődött gyermek- és ifjúkora helyszíneihez, Moson- szentmiklóshoz és Lébényhez. Mindkét községben számosán élnek még azok, akik ismerték őt, s ma is szeretettel emlékeznek dr. Studinka Lászlóra.
A Lébény és Mosonszentmiklós határában vadgazdálkodó Rábca-menti Vadásztársaság az iránta és életműve iránt érzett tiszteletének jeleként 2005-ben Studinka László-emlékhelyet létesített Mosonszentmiklóson, melynek díszét, a „Hány szerelmesének” remekbe faragott portréját Pintér Jenő, Győr-Ménfőcsanakon élő fafaragó iparművész készítette.
Az emlékhelyet Varga László, Mosonszentmiklós polgármestere és Markó László, a Rábca-menti Vadásztársaság elnöke avatta fel 2005. augusztus 7-én.
Egykori munkatársáról halálának 25. évfordulóján egész oldalas írásban emlékezett meg a Nimród című vadászati folyóirat 2006. évi 7. száma.
Studinka László önálló kötetei:
Egy marék vadászemlék, Budapest, 1984
Ewige Jagdgründe, Hamburg und Berlin, 1980.
Minden nap vadásznap, Budapest, 1977.
Mit heissem Jägerherzen, Hamburg und Berlin, 1977.
Unbändige Jagdpassion, Hamburg und Berlin, 1979.
Wanderungen eines Jägers, Hamburg und Berlin, 1981.
A háború utolsó évében az 1917-es jó gabonatermés alapján rendkívül szigorú rekvirálás indult meg, melynek során Moson megyében 5320 vagon gabonát gyűjtöttek be a termelőktől. Lébény községnek ekkor - a képviselőtestület üléseinek jegyzőkönyve szerint - 120 vagon gabonát kellett beszolgáltatnia.
Bősze György (jobbról) és katonatársa a helyőrségi kórház udvarán az első világháború idején
Az olasz fronton 1918 júliusában. A középen térdelő tüzér Lehner József.
A háborús időkben hiánycikk volt a szesz is, csak alispáni kiutalás alapján lehetett a Mautner Henrik tulajdonában lévő novákpusztai szeszgyárból beszerezni.
1918 szeptemberében Lébény elöljárósága 960 liter szesz kiutalását kérte az alispáni hivataltól a következő indoklással:
„... a 6287 kat. hold terjedelmű hansági rétségről a széna behordási munkálatok most vannak folyamatban, és hogy ezen nagy terjedelmű rétségről a gazdák a szénát haza hordhassák, az éjszakának egy részét is igénybe kell venniök - minden nap - tekintettel a nap rövidségére már éjfél után 2 órakor kell kelniök, és most jóformán sokkal nagyobb szükségük van a szeszre, mint az aratás alkalmával - miért is a fent jelzett szeszmennyiség kiutalását kívánatosnak tartjuk.”
(A napkeltétől napnyugtáig tartó, rendkívüli fizikai igénybevételt jelentő aratási munkák idején a magas alkoholtartalmú aratópálinkát az aratómunkások „doppingszerként” fogyasztották.)
A szegénysorsú leszerelt katonák között 1000 korona 88 fillér értékű lisztet osztatott szét a képviselőtestület.
1918 késő őszén a központi hatalmak vereségével véget ért az első világháború.
Szétesett, működésképtelen államigazgatás, tönkrement gazdaság, a frontokról hazaáramló katonák milliós tömege, közellátási nehézségek, rohanó infláció, s a mindezek nyomán kibontakozó politikai válság jellemezte az országot.
Forradalmi helyzet alakult ki, s 1918. október 30-ról 31-re virradó éjjel Budapesten győzött az őszirózsás forradalom.
A forradalom győzelmét követő napokban Lébényben a népharag az államhatalom helyi megtestesítője, a jegyző ellen fordult, aki a lincshangulattól megrettenve november 14-én elmenekült a faluból.
Nem áll rendelkezésünkre minden kétséget kizáró adat arra nézve, hogy milyen jegyzői intézkedés korbácsolta fel az indulatokat. Csupán analógiákra - Magyarkimle, Moson, Mosonszentmiklós példájára - hivatkozva feltételezhetjük, hogy a segélyek kiosztása körül kialakult elégedetlenség fordította szembe a közvéleményt a pénzügyi szigoráról közismert Boldini Rezsővel.
Országszerte jellemző egyébként, hogy a népharag elsőszámú céltáblái a falusi jegyzők voltak, a frontkatonák őket okolták mindazokért a szenvedésekért, melyeket családtagjaik a háború éveiben átéltek. A forradalom - óvatos becslések szerint - a jegyzők egyharmadát kényszerítette menekülésre. A falujukból elkergetett, megalázott és gyakran tettleg bántalmazott emberek kenyér és fedél nélkül maradtak, ingóságaik nagy része - miként Boldinié is - a kényszerűen elhagyott faluban maradt.
A Lébényben történtekről a következőképpen számolt be a Mosonvármegye:
„Boldini Rezső, Lébény főjegyzője ellen a közhangulat a községben fenyegetően lépett fel, úgy annyira, hogy a békés helyzet biztosítása érdekében a főjegyző távozott a községből. A lakosságot úgy Lébényben mint Mosonszentmiklóson Wayda Sándor főszolgabíró és Ruff Andor, a (vármegyei) Nemzeti Tanács elnöke világosította fel a követendő, becsületes és helyes magatartásra vonatkozólag, és a nép e felvilágosítások után meg is nyugodott.”
Boldini Rezső távozásának körülményeire utal az az általa írt levél is, melyet november 16-án intézett a főszolgabíróhoz.
„Tekintetes Főszolgabíró úr!
Mély tisztelettel jelentem, hogy Tekintetességed rendelkezéséhez és a gazdaközönség óhajához képest míg csak lehetséges volt, tűrtem a csőcselék inzultusát, de midőn úgy magam, mint családom élete veszélyben forgott, kénytelen voltam az erőszaknak engedni, és a legutolsó pillanatban menekülni a legnagyobb veszélyben...”
A Győrben élő felnőtt lányához, Bakóczy Rezsőnéhez (külső Baross út 20.) menekült jegyző ahhoz kérte a főszolgabíró segítségét, hogy Lébényben hagyott értékeit Győrbe menekíthesse, „.. .és pedig mert a lébényi gazdaközönség szintén a csőcselék dühétől tart, talán az uradalmi igákkal és a móvári nemzetőrség erős fedezete alatt. Mintegy 8-10 kocsira volna szükségem. De nagyon sürgősen, mert fenyegetnek rombolással is.” Kérte továbbá, hogy „...a hatósági engedéllyel beszerzett lisztemet és burgonyámat is visszaadatni kegyeskedjék — mert ezt tőlem jogtalanul elvették — és itt Győrött azt családomnak be nem szerezhetem.”
Végezetül azt kérelmezte Boldini Rezső, hogy a főszolgabíró engedélyezze számára a munkahelyéről betegség címén való távolmaradást. Hogy egészségi állapota valóban megromlott, azt a dr. Tóth Gedeon által kiadott orvosi bizonyítvánnyal igazolta:
„Bizonyítom, hogy Boldini Rezső Lébény község főjegyzője évek óta szívizomelfajulás és ütőérelmeszesedés betegséggel észlelésem illetve gyógykezelésem alatt állott.
Betegsége a háború alatti túlteljesített munka, főképpen pedig az utóbbi hetek izgalmai következtében oly mértékben fokozódtak, hogy ezidőszerint hivatali kötelezettségeinek eleget tenni nem képes.
Lébény, 1918. november 14.
Dr. Tóth Gedeon
kör. tb. járásorvos”
Kérelme alapján november 18-tól háromhavi szabadságot kapott, melyet aztán dr. Vámos Mór, Moson vármegye tiszti főorvosa javaslatára február 20-tól újabb három hónappal meghosszabbított a főszolgabíró.
1918-20-ban az egész világon pusztított a spanyolnáthának nevezett influenzajárvány, amely súlyos szövődményekkel (pl. tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás) járt, s világszerte óvatos becslések szerint is 40 milliónál több áldozatot követelt, többet, mint az első világháború. A magyar irodalom egyik kiválósága, Kaffka Margit is e járvány áldozata lett.
A járvány Lébényt sem hagyta érintetlenül.
„Goldstein Gyula lébényi marhakereskedőt súlyos csapás érte. A spanyoljárvány gyors egymásutánban ragadta el két leányát: Margitot és Böskét, 18. illetve 19. életévükben. A fiatal halottak halála a kiterjedt család és ismerőseik körében mély részvétet keltett.” (Mosonvármegye)
A lébényi Nemzeti Tanács úgy foglalt állást, hogy a Boldini Rezső távozása folytán megüresedett jegyzői állást Hajós Flórián töltse be. Az állásfoglalás ismeretében a község képviselőtestülete 1919. január 4-én Hajós Flóriánt Lébény jegyzőjévé választotta, s a testület döntését a Nemzeti Tanács 1919. január 23-án megerősítette.
Az erről szóló határozatot Modrovich Károly a Nemzeti Tanács elnöke, továbbá Takács Márton, Szigeti János, Szabados János, Kovács Mihály és Thülly Mátyás, a Nemzeti Tanács tagjai írták alá. (Kjkv.)
(A forradalom győzelmét követően létrejött Nemzeti Tanácsok kezdetben hatósági feladatokat láttak el, később ellenőrző, tanácsadó testületekként működtek a helyi közigazgatási szervek mellett. A feltehetően november elején létrejött lébényi Nemzeti Tanács megalakulásának pontos dátuma nem ismert.)
Az evangélikus iskola I-III osztályosai 1918-ban
A forradalmi idők jellegzetes szóhasználata miatt is figyelemre érdemes az alábbi sajtóhír:
„A lébényi és szentmiklósi fejmunkások sikerült táncmulatságot tartottak 6-án Lébényben. A 600 korona tiszta jövedelmet a két község hadiözvegyeinek és árváinak segélyezésére fordítják.” (Mosonvármegye)
A lébényi Nemzeti Tanács levelet intézett a vármegyei Nemzeti Tanács Elnökéhez, Ruff Andorhoz, jelezve a község lisztellátásában mutatkozó fennakadásokat.
„Lébény község lisztellátásában nagy hiányok és zavarok mutatkoznak. Legutóbb a gróf Wenckheim-féle uradalom gőzmalma hat vaggon gabonának megőrlését vállalta; ez az őrlés most van folyamatban; de ezen az alapon személyenként csak 30 kgr. gabonát lehet őrletni, így is csak 2000 embernek. Már most is sokan vannak, akik eddig is kölcsön vett lisztből éltek, s előrelátható, hogy a bajok még fokozódni fognak.”
Az intézkedést sürgető levelet Németh Károly lelkész mint a helyi Nemzeti Tanács új elnöke és Hápli Antal alelnök írták alá. (Mvm. alisp. 1919/47)
Molnár János vendéglős március 3-án és 4-én „táncvigalmat óhajtván rendezni”, a záróra meghosszabbítására kért engedélyt a főszolgabírótól hajnali 4 illetve éjjeli 12 óráig.
A hivatal február 28-án kelt válaszában a lébényi csendőrőrstől kapott tájékoztatásra hivatkozva közölte, hogy mivel „Lébeny községben legutóbb tartott mulatságok alkalmával 3 ízben botrány szerű verekedések történtek, ennél fogva... további intézkedésemig, vagyis addig, míg Lébeny községben ezen legutóbb lábra kapott viszás állapotok gyökeressen meg nem változnak, semmi féle tánc és egyéb mulatságokra záróra engedélyeket kiadni nem fogok.”
Németh Károly a Nemzeti Tanács elnöke, Hápli Antal alelnök valamint Földes János bíró a főszolgabíró intézkedését kérték, miszerint „méltóztassék Boldini Rezső főjegyző urat felszólítani, hogy nyugdíjaztatása iránti kérvényét sürgősen nyújtsa be.” Kérésüket március 17-én - a nyomaték kedvéért a Nemzeti Tanács és az elöljáróság egyetértésben megfogalmazott igényeként - megismételték a falu vezetői. (Mj. főszolg. 1919/1309)
Mosonmagyaróvár fölött a csehszlovák hadsereg mozgásának felderítésére kiküldött repülőgépével lezuhant Szalay Ernő százados és a 28 éves Hottovy Ferenc őrmester, aki Hottovy Frigyesnek, Lébény későbbi vezető jegyzőjének fivére volt.
1919. február 16-án megjelent a földosztásról szóló 1919. évi XVIII. néptörvény. A földreform ígérete, a földhöz, házhelyhez jutás lehetősége a lébényi cselédek és napszámosok körében élénk visszhangot, s nagy várakozást keltett. Bizonysága ennek az a levél, melyet a község elöljárósága intézett március 14-én dr. Hegyi Gyulához, a vármegye kormánybiztosához:
„Kormánybiztos Úrnak
Magyaróvár
Vonatkozva 437/1919. számú felhívásra alulírott elöljáróság közölte a munkásházak építési ügyét az érdekeltekkel, kik nyomban azon határozott kívánságukat terjesztették elő, hogy a vasútállomás felé vezető országút mellett az ide csatolt vázrajzon fekvő területeken óhajtják a házak megépítését, mert a község csak ezen irányba fejlődhet.
Az érdekelt földtulajdonosokat az elöljáróság szintén meghallgatta, de ezek tiltakoznak a kisajátítás ellen, mert itt vannak a legértékesebb földjeik.
Míg ellenben (a) gróf Wenckheim Frigyes mosonszentmiklósi uradalom hajlandó a ’Magasmart’ dűlőben fekvő ingatlanból házhelyeket átengedni.
Egyben jelentjük, hogy a munkás házakra igényt tartók száma 100-ra emelkedett, mivel Lébényben a lakáshiány igen nagy. Ez okból a munkásházak megépítése nagyon sürgős és kívánatos. Ugyan sokkal célszerűbb volna a munkásházak megépítését a szükségesnek mutatkozó földosztással és tagosítással összekötni.”
Március 25-én Földes János községi bíró és Hajós Flórián helyettes jegyző jelenlétében a Lébénybe érkezett helyettes főszolgabíró arról tájékoztatta a nagy számban megjelent érdekelteket,
„...hogy özv. gróf Wenckheim Frigyesné mosonszentmiklósi uradalma nevében Saáry Jenő uradalmi intéző hajlandó az uradalom tulajdonát képező ’Magasmart’ dűlőben fekvő ingatlanokból munkásházhelyeket átengedni a megállapítandó kisajátítási árban, míg ellenben a vasútállomás felé vezető országút mellett az egyes kisebb gazdák tulajdonát képező ingatlanok kisajátítása már nehézségekbe ütközik.
Ezek után szavazásra bocsáttatott, hogy kik akarják a fent jelzett uradalmi területet munkásházhelyeknek. ”
A feltett kérdésre igennel szavazott 110 fő, mindössze 1 igénylő ragaszkodott ahhoz, hogy a házhelyeket a vasútállomás felé vezető út mellett jelöljék ki.
„A szavazás után a járási (helyettes) főszolgabíró megállapítja az eredményt, amely szerint a többség uradalmi területen kéri a munkásházak megépíttetését. A megjelent érdekelt felek még azon kérelmüket terjesztették elő, hogy egy-egy munkás ház hely 800 négyszögöl területen feküdjék.”
A magyaróvári járási mérnöki hivatal felhívására a községi tanács a földreform helyi végrehajtásának, a házhelyek kialakításának előkészítésére május 17-én községi rendező bizottságot hozott létre, melynek vezetője Frank Ferenc, a tanács elnöke, jegyzője Hajós Flórián, két bizalmi tagja Czillich József és Szabados János voltak. (Czillich Józsefet a bizottság tagjaként kifejtett tevékenysége miatt a kommün bukása után őrizetbe vették, s egy hónapot a szegedi Csillag börtönben kellett töltenie.)
A tanácskormány hónapjaiban azonban házhelyjuttatásra nem került sor, csak „a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó” 1920. évi XXXVI. törvénycikk végrehajtása során jutottak 600 négyszögöles házhelyekhez azok a lébényi nincstelenek, akik a megváltási árat képesek voltak kifizetni. (—> 1921)
Lébény elöljárósága a Tanácsköztársaság kikiáltását követően nem vállalta a proletárdiktatúra kormányával való együttműködést. A falu közigazgatásának vezetői lemondtak tisztségükről.
„Főszolgabíró Úrnak M.Óvár
Alulírott Földes János községi bíró, Unger Mihály, községi törvénybíró, Holczer Márton, községi pénztárnok, Göltl János, községi közgyám, Varga Lőrincz I. elöljáró, Kovács László II. elöljáró, Thullner István III. elöljáró, Ferstl Mihály IV. elöljáró tisztelettel bejelentjük, hogy a politikai helyzetre való tekintettel állásunkról ezennel lemondunk.
Lébény, 1919. márc. 28-án.”
(Mj. főszolg. 1919/1890)
A forradalmi kormányzótanács XXVI. és XXVII. számú rendeletével elrendelte a községi, járási, megyei és országos tanácsok megválasztását. A községi tanácsokba minden 100 szavazó 1 tanácstagot, legfeljebb azonban 50 főt választott. A tanácsok 5 tagból álló intézőbizottságot, a korabeli szóhasználat szerint direktóriumot alakítottak.
A választások eredményeként Lébényben is megalakult a Munkás-, Földműves- és Katonatanács.
Az alakuló ülésen jelen voltak Hajós Flórián, Frank Ferenc, Tótiván Ignác, Eőri János, Kovalovszki Márton, Modrovich Mihály, Farkas János, Horváth György, Németh József, Kiss Rudolf, Perger János, Csépi István, Csizmadia György, Kováts György, id. Domsitz Mihály, Fülöp József, Szabados János, ifj. Czillich József, Horváth Sándor, Horváth István, Perger János, Lenzsér Mihály, ifj. Finta János, Huber Nándor, Gindeli Károly, Modrovits János, Finta Benedek, Takáts Pál, Németh István, ifj. Prehauser Mátyás, Fogl Sándor és Szikra Károly tanácstagok, összesen 32 fő.
Az alakuló ülésen megválasztott öttagú direktóriumban a bírói teendőket mint „politikai megbízott” Frank Ferenc, a törvénybíró feladatkörét Eőri János látta el. (Őt április 11-én Magyaróváron - Lébény képviselőjeként - a járási munkás- és paraszttanács tagjává is megválasztották.) A községi pénztárnoki feladatokat Kovalovszki Mártonra, a közgyámét Domsitz Mihályra ruházta a tanács. Jegyzői tisztében megerősítették Hajós Flóriánt. (Kjkv.)
A testület - tagjai közül - egy 12 tagú közélelmezési és egy 8 tagú, bíráskodási teendőket ellátó szakbizottságot választott.
„A községi közélelmezési ügyek ellátására... egy 12 tagból álló bizottság alakíttatik, amelynek tagjai a következők:
Kovács György, Farkas János, Csizmadia Antal, Csépi István, Kiss Rudolf, Fülöp József, Finta Benedek, Finta János, Prehauser Mátyás, Gindeli Károly, Horváth István, Németh István tanácstagok.
A községi bíráskodási teendőket egy 8 tagból álló tanács látja el, amelynek tagjai a következők:
Tótiván Ignác őrsparancsnok, tanácstag, Fülöp József, Horváth György, Takáts Pál, Németh József, Szabados János, Huber Nándor, Perger János tanácstagok, akik előre meghatározott napokon intézik a községi kisebb polgári peres ügyeket.”
Májusban a forradalmi kormányzótanács rendelete alapján egy 19 tagú „művelődési osztályt” (bizottságot) is létrehoztak, ennek már nemcsak tanácsbéli, hanem külső tagjai is voltak.
„Lébény község helyi tanácsa.. .művelődési osztály /:iskolai bizottság:/ megalakítását kimondja, és a művelődési osztály tagjainak számát 19 tagban állapítja meg.
Tagjai a következők: Dr. Tóth Gedeon körorvos, Gruber Károly igazgató tanító, Sághy Jenő tanító, Réti Géza tanító, Réti Gézáné tanító, Tóth Vince tanító, Szíj János tanító, Nádasi Antal tanító, Bedi Matild óvónő, Remcsák Miklós gyógyszerész, Hajós Flórián jegyző, Frank Ferenc, Domsitz Mihály, Tótiván Ignác őrsparancsnok, Eöri János, Szabados János, Németh József, Csépi István, Németh István. A művelődési osztály vezetésével Dr. Tóth Gedeon orvos bízatik meg.”
Frank Ferenc „politikai megbízott”, a tanács vezetője június 21-én lemondott állásáról, a tanács azonban „a lemondást nem veszi tudomásul, mivel indokot fennforogni nem lát, és felkéri Frank Ferenc pol. megbízottat, hogy állásában maradjon meg, és további bizalmáról biztosítja.”
Frank Ferenc a helyén maradt, s folytatta munkáját akkor is, amikor júliusban, a Tanácsköztársaság alkotmányának megszületését követően az új helyzetnek megfelelően tanácselnökké minősítették át. Helyettese Eőri János lett. (Kjkv.)
A lébényi Munkás-, Földműves- és Katonatanács gyakorlatilag a korábbi képviselőtestület feladatkörét vette át.
Politikailag minősíthető döntéseket nem hozott, szervezte a falu napi életét, s közvetítette a felsőbb szinteken hozott döntéseket.
A Tanácskormány augusztus 1-jei bukását követően - augusztus 13-tól - megyeszerte ismét az 1918. október 31-e előtti képviselőtestületek vették át a községek ügyeinek intézését. Augusztus 26-án már Lébényben is megtartotta első ülését a régi képviselőtestület.
(direktóriumok = a tanácsok végrehajtó szervei, olyan 3-5 fős operatív testületek, melyeknek feladata a tanács döntéseinek előkészítése, végrehajtása és végrehajtatása volt.)
„Lébényben több mint 3000 ember gyűlt össze a híres nagyerdőben a környékből, hol Kapu Lajos tartott beszédet, s utána majális volt.” (Mosonvármegye)
(Kapu Lajos a március 22-én megalakult Mosonmegyei Munkás-, Katona- és Paraszttanács háromtagú direktóriumának második népbiztosa volt Bardócz Béla első népbiztos és Ballabene Rudolf karhatalmi népbiztos mellett.)
Törvény született -az 1919. évi VI. néptörvény - a német autonómiáról, melynek 2. §-a szerint „a németlakta vidékeken, amennyiben azok összefüggő területek, az ott lakó más nemzetiségiekkel egyetértően autonóm jogterületek (kormányzóságok) alakíttatnak.”
A törvény alapján létrehozott német autonóm terület Sopronban működő kormányzó bizottsága március l-jén megvonta az autonóm terület általa javasolt határait oly módon, hogy Moson megye területéből csak a Szigetközt, Mécsért és Mosonszentmiklóst nem sorolta az autonómiához.
Lébény lakosságát mélységesen felháborította, hogy a tervezet községünket a németlakta régióhoz, a német kormányzósághoz csatolná. Május 6-án a helyi népgyűlés határozatára hivatkozva már tiltakozását is megfogalmazta a helyi tanács.
„A községi helyi tanács a község lakossága nevében a legnagyobb elkeseredéssel és fájdalommal vette tudomásul azon intézkedést, hogy Lébény nagyközség mint színmagyar község, a nép megkérdezése nélkül, sőt már a korábban megnyilatkozott népgyűlési határozat ellenére a német kerületbe osztatott be...
Ennélfogva a helyi tanács egyhangú határozattal tiltakozik a német kerületbe való beosztás ellen, és az intézkedésre jogosított tényezőknek ezennel tudomására hozza, hogy Lébény nagyközség nemcsak magyar volt, hanem magyar is akar maradni.” (Kjkv.)
Az őszirózsás forradalom napjaiban Lébényből elmenekült Boldini Rezső - a főszolgabíró által engedélyezett szabadsága május 20-án lejárván - kérvényt nyújtott be a helyi néptanácshoz, melyben kérte, hogy a testület tekintse őt betegség miatt szabadságon lévőnek.
A tanács azonban megállapította, „hogy Boldini Rezső nem mint beteg, hanem mint menekült jegyző volt kénytelen távozni, és ezért a nemzeti tanács nem is vette tudomásul Boldini Rezsőnek betegség okából engedélyezett szabadságát, mert a község érdekét és a község nyugalmát tartva szem előtt ezt nem tehette, és azért úgy intézkedett, hogy a nevezett jegyzőnek 1919. febr. 1-től kezdve a községtől semmi néven nevezendő fizetés ne folyósíttassék, és a nevezett jegyző haladék nélkül adja be nyugdíjaztatása iránti kérelmét.”
A testületi állásfoglalásban megnyilvánuló ellenérzéseknek meghatározó szerepük lehetett abban, hogy amikor „...a volt tanácsköztársaság tartama alatt történt minden a közigazgatás keretében történt intézkedést semmisnek nyilvánítván...” az alispán október 18-án visszahelyezte állásába az ekkor már Győrött élő, de Lébényhez minden jel szerint erősen kötődő vezető jegyzőt, ő - bár még egy augusztus 21-én kelt levelében is visszatérési szándékának adott kifejezést - végül mégis nyugdíjazását kérte.
A vármegye törvényhatósági bizottsága december 17-én visszamenőleges hatállyal, november 1-től nyugdíjazta az ekkor 59 esztendős Boldini Rezsőt.
Méltatlanul bántak vele, nem ezt érdemelte. Sokat köszönhetett neki a falu.
A tanácskormány augusztus l-jei lemondását követően megkezdődött a visszarendeződés. A rendfenntartó karhatalmi egységek állományába 31 lébényi férfit küldött a község képviselőtestülete.
„A képviselőtestület a vett rendelet értelmében 31 katonaviselt egyént a karhatalmi zászlóaljba kirendeli, és a névjegyzéket a mosonmegyei katonai parancsnokságnak és a járási főszolgabírónak megküldeni rendeli.” (Kjkv.)
Belügyminiszteri utasítás rendelte el a „kommunista érzelmű egyének” őrizetbe vételét és internálását. A Wenckheim-uradalom főintézőjének bejelentése alapján rövidesen őrizetbe vették Szikra Károlyt, Mitring Józsefet, Molnár Jánost és Fogl Jánost, mert az uradalom lickópusztai, bormászi és kisnyilasi birtokán a Tanácsköztársaság idején az alkalmazottak bizalmijai voltak, agitáltak és gyűlésekre jártak.
Mind a négyüket közel egy évig őrizet alatt tartották a zalaegerszegi internálótáborban. (Mvm. alisp. 1920/9171, 1921/3046)
A Tanácsköztársaság leverésében részt vett román királyi hadsereg augusztus 4- én bevonult Budapestre, majd augusztus folyamán Észak-Dunántúlt is megszállta. Augusztus 18-án Győr is román megszállás alá került.
Augusztus 26-án a Lébény elöljárósága táviratban a következőkről értesítette a főszolgabírót:
„Tegnap délelőtt tizenegy órakor tizenhárom emberből álló lovas román járőr érkezett Győrből községünkbe, itt néhány napra megszálltak. Nyilatkozataik szerint fegyverek összegyűjtése végett lettek kiküldve. Egyébként a községben csend és nyugalom van.
Lébény község elöljárósága”
Lébény község irányító testületének gondolkodásában is fellelhetők az antiszemitizmus, a zsidósággal szembeni ellenérzések nyomai, melyek a forradalom leverését követő fehérterror idején országszerte felerősödtek. Bizonysága ennek, hogy „Wittmann Simonné szül. Krausz Regina izraelita Lébény községben való letelepedés iránti kérelmét elutasítja” a képviselőtestület.
Az indoklás szerint „a képviselőtestület a kérelmet elutasítja, mert ezen nem kívánatos elem úgyis eléggé képviselve van a községben, ennek szaporítását nem óhajtja, miért is a letelepedést nem engedélyezi. A községben inkább dolgozó munkás emberekre van szükség.” (Kjkv.)
A letelepedési engedélyt később mégis megkapta a kérelmező. A huszonöt évvel később, 1944 áprilisában Lébény zsidó lakosairól készült névjegyzéken, továbbá a második világháború lébényi áldozatainak 1992 májusában felavatott emlékművén is ott olvasható az 1876-ban született Wittmannn Simonné neve.
A súlyosan beteg Földes János helyett a bírói teendőket Varga Lőrinc első esküdt vette át.
A hadigondozás megszervezésének első lépéseként Lébényben is nyilvántartásba vették a világháborús sebesülés következtében, illetve a hadiszolgálattal kapcsolatos megbetegedés folytán megrokkantakat.
A hadirokkantakat rendfokozatuktól és a rokkantság fokától függően eltérő összegű rokkantjáradék illette meg.
Névsoruk - rendfokozatuk feltüntetésével - a következő:
Papp József gyalogos, Ferstl József gyalogos, Takács Ignácz őrvezető, Szeebach Ágoston gyalogos, Kocsis János gyalogos, Frühwirth János gyalogos, Németh István tizedes, Susovics József gyalogos, Reizinger Mátyás gyalogos, Fülöp András tüzér, Finta János szakaszvezető, Stinner József gyalogos, Németh Sándor gyalogos, Gruidl Mátyás gyalogos, Varga István gyalogos, Modrovich János szakaszvezető, Czillich József gyalogos, Csizmadia Antal gyalogos, Ferenczi György hidász, Weisz István gyalogos, Jérig István gyalogos.
Három hónappal később, január 28-án a hadiözvegyekről készült kimutatás. A listán 11 név szerepel:
Nagy Jánosné, Wandraschek Sándomé, Bertalan Lászlóné, Prémus Lászlóné, Stinner Lászlóné, Unger Máténé, Laszl Istvánná, Lenzsér Mihályné, Kriegler Pálné, Nátz Ferenczné, Gősi Margit (Horváth Jánosné).
Közel másfél évtizeddel a háború után megjelent a hadigondozás kérdéseit újraszabályozó 1933. évi VII. t.c., a Hadirokkant-törvény, amely módosította a járadékok, segélyek és egyéb juttatások megállapításának szabályait. Minden bizonnyal a törvényi változásokkal összefüggésben készült 1934. augusztus 10-én az a főjegyző aláírásával hitelesített jegyzék, amely a Lébényben élő 2. osztályú vitézségi éremmel kitüntetett hadviselt férfiak adatait tartalmazza az alábbiak szerint:
Falu József őrvezető, Finta János szakaszvezető, Schrott Ferenc őrvezető, Weisz József tizedes, Németh László gyalogos, Stergerits István őrvezető, Horváth Mihály gyalogos, ifj. Szigeti János őrvezető, Eöri Mihály szakaszvezető, vitéz Lengyel István szakaszvezető, Élő István őrvezető, Horváth István tizedes, Wandraschek Alajos őrmester, Varga Márton tizedes, Csépi Sándor gyalogos, Göltl József szakaszvezető (kétszer), Varga Lajos gyalogos, Gruidl Mátyás gyalogos, Szabó Ferenc őrvezető, Győri Lajos őrvezető, Nagy András gyalogos, Csépi Sándor tizedes, Gyúrós József tizedes, Bancsó József őrvezető, Geisztlinger Mátyás gyalogos, Rauchwarter Pál gyalogos, Fülöp József őrmester, Jérig Pál szakaszvezető, Élő Viktor gyalogos, Fléner György tizedes (Barátföld), Varga András tényleges csendőrtörzsőrmester.
A lébényi férfiak első világháborús helytállásának bizonysága az is, hogy a háború hőseinek megyei albumában négy vitézi címmel kitüntetett lébényi frontharcos neve olvasható. A könyv szerzője - Gombos Zoltán vitézi székkapitány - közli a vitézzé avatott
Moson megyei frontkatonák fontosabb szolgálati adatait, kitüntetéseiket, majd részletesen ismerteti azokat a hőstetteket, melyekkel az egykori „világháborús tűzharcosok” a Vitézi Rendbe való felvételüket kiérdemelték. (29)
„Vitéz Lébényi (Trukositz) János
népfölkelő őrvezető
Született 1892-ben Lébényben, Moson megyében, idegen nevű, de nemzedékek hosszú sora óta elmagyarosodott családból. A békés szabómesterséget kellett neki félbeszakítania a világháborúban, mely alatt fényesen bebizonyította tetteivel, hogy mint katona is vitézül megállja a helyét a legnehezebb viszonyok mellett is.
1915. január 15-én vonult be mint újonc a 13-as honvédek póttestéhez, honnan május 15-én került ki ezredéhez, melynek kötelékében összesen 24 hónapot töltött az első vonalban, végig küzdve ezredének ez idő alatt minden csatáját, ütközetét, rohamát és vállalkozását, számtalanszor nézve szembe a halállal.
Kiérdemelte a nagyezüst vitézségi érmet, a Károly-csapatkeresztet és a sebesülési érmet egy sávval (...).
Az összeomlás után leszerelt és Magyaróvárott telepedett le, visszatérve békés polgári mesterségéhez. Kormányzó úr Őfőméltósága a haza elismerése jeléül 1927-ben avatta vitézzé.
Vitéz Lengyel István
tart. őrvezető
Született 1886-ban Lébényben, Moson vármegyében, törpebirtokos szülőktől. A világháborúban a soproni 9. huszárezred kötelékében harcolt mint géppuskás. Tizennyolc hónapot töltött a hadszíntéren, részt véve ezen idő alatt ezredének minden küzdelmében, melyekben derék katonához méltóan mindenkor férfias bátorsággal állottá meg helyét a legnehezebb viszonyok között is. Egyszer sebesült meg puskagolyótól a jobb karján egy erdei harcban Wolhyniában. Tulajdonosa az első és másodosztályú ezüst-, valamint a bronz vitézségi éremnek, a sebesülési éremnek és a Károly-csapatkeresztnek. A háborút 51 havi keserves orosz fogsággal fejezte be. Csak hosszú szenvedés után tudott 1921 novemberében egy fogolyszállítmánnyal hazatérni (...).
Kormányzó úr Őfőméltósága a derék, bátor és kötelességtudó magyar huszárt 1924-ben vitézzé avatta, s neki a haza hálája jeléül a vagyonváltság földekből 12 holdnyi vitézi telket adományozott szülőfalujában, Lébényben.
Vitéz Nagy János
tart. közvitéz
Született 1886-ban Lébényben, Moson megyében, törpebirtokos földműves szülőktől. Tényleges szolgálati kötelezettségének a volt 19. közös gyalogezredben tett eleget, s utána mint gyalogos közlegény szabadságoltatott. A háborúba a Győr megyei Fehértó községből vonult be, ahová nősülése folytán áttelepedett. Becsületesen végigküzdötte a világháborút. 38 hónapig mint csatár és géppuskás az első vonalban volt, a többi 13 hónapot pedig négyszeri sebesülésével a kórházakban töltötte. Megszerezte a nagy- és kisezüst legénységi kitüntetéseket, a Károly-csapatkeresztet és a sebesülési érmet 4 sávval, és megmaradt a háború alatt és végén is annak, ami bevonuláskor volt - közvitéznek, aki mindig és mindenhol magyarhoz és vitézhez méltóan megállotta a helyét (...).
Kormányzó úr őfőméltósága 1924-ben vitézzé avatta, s Győrsövényházán a földreform során megváltott területből 10 k. holdat adományozott neki a haza jutalma gyanánt, ezáltal hozzásegítve ahhoz, hogy a maga gazdájává válhasson.
Vitéz Németh Géza
tart. tizedes
Született 1896-ban Lébényben, Moson vármegyében. 1915-ben besorozták a 15. közös huszárezredhez, s kiképzése után ugyanezen év szeptember havában került ki ezredéhez az orosz frontra. Összesen 36 hónapot töltött az első vonalban. Miután a lövészárokban lóháton nem nyílt alkalom harcolni, 1917. január havában elrendelték a lovak leadását, s ettől az időtől kezdve csak gyalog harcolt tovább az ezred. Gyalog érdemelte ki a nagyezüst vitézségi érmen kívül a Károly-csapatkeresztet, és megszerezte súlyos sebesülésével a sebesülési érmet egy sávval (...).
Kormányzó úr Őfőméltósága a haza elismerése jeléül 1928-ban vitézzé avatta.”
„A képviselőtestület megbízza az elöljáróságot, hogy egy megfelelő faiskola kezelőt alkalmazzon, mivel Horváth Sándor eddigi faiskola kezelő kommunista érzelme miatt ezen állás betöltésére nem alkalmas.” (Kjkv.)
A képviselőtestület a községi nagykocsma újbóli bérbeadásáról határozott. A testületi határozat részletes leírása alapján pontos képet alkothatunk a vendéglő méreteiről és felszereltségéről.
„Lébény nagyközség 243. hrsz. alatt felvett, mészárszékkel is ellátott új nagykorcsma épületét, mely áll egy nagyobb teremből, egy előtornácból, három étkező teremből, ivóból, mészárszék és amerikai jégverem feletti hűtőkamrából, két istálló és vendégszobából, azonkívül a vendéglős részére szolgáló konyha, két lakószoba, egy éléskamra, egy cselédszobából álló magánlakrészekből, végül egy megfelelő udvarból, amelyben veranda és fedett kuglizó áll, és a hátsó udvaron az istállókkal szemben egy fedett szín áll, tehát ezen minden igényeknek megfelelő és modemül megépített, nagyforgalmú beszálló vendéglő 3 azaz három évre adatik bérbe.
A kikiáltási ár 4000, azaz négyezer korona, ennek 10 %-a bánatpénz.”
A fél évig elhúzódó bérbeadási eljárás eredményeként 1920. június 2-án született meg a döntés:
„A képviselőtestület a három legtöbbet ígérő közül Mészáros Béla neszmélyi lakost a községi nagyvendéglő bérlőjéül egyhangúlag megválasztja.” (Kjkv.)
Az 1919-20-as tanév kezdetére a régi tanítók közül - Réti Géza és felesége, Németh Janka távozása, valamint Gruber Károly tartós betegsége miatt - egyedül Tóth Vince maradt a katolikus iskolában.
A megüresedett helyekre Nádasi Antalt és - a német anyanyelvű gyermekek számára szervezett német-magyar tannyelvű osztályhoz - Wesztergom Izidort nevezte ki az iskolaszék. (Isk.)
Magyar kormányküldöttség utazott az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokra. A békedelegációt a lébényi, kimlei és mosoni vasútállomáson Magyarország területi épségének megőrzését követelő küldöttségek fogadták. Lébényben gróf Bethlen István, Kimlén gróf Teleki Pál, Mosonban gróf Apponyi Albert válaszolt a helyi szónokoknak.
1919. december 23-án a mosoni Fehér Ló szállodában tartott kisgazdapárti jelölőgyűlésen a magyaróvári választókerület községeinek küldöttei Modrovich Károly lébényi birtokost jelölték országgyűlési képviselőnek, akinek azonban az 1920. január 25- 26-án megtartott választásokon nem sikerült bejutnia a parlamentbe. A választást dr. Giesswein Sándor keresztényszocialista politikus nyerte.
Lébényben Giesswein Sándor 570, Modrovich Károly 350 szavazatot kapott.
Tisztújítást tartott a lébényi önkéntes tűzoltóegyesület. Elnökké Hajós Flórián jegyzőt, alelnökké Nádasi Antal tanítót, titkárrá Weinhandl Alajost, pénztárossá Sághy Jenő főtanítót, főparancsnokká Limp Mátyást, helyettes főparancsnokká Wandraschek Alajost, szertárossá Modrovich Mártont választották.
Január 11-én a 76 tagú egyesület új tisztikara mulatságot rendezett az egyesület felszerelése javára.
„A mulatság kezdetét azonban gonosz lélekkel szándékosan megzavarta valami elvetemült lélek. A község nyugati oldalán elterülő szalmatelepen gyújtogatás folytán tűz támadt. A mindenkor tettrekész tűzoltóság néhány perc alatt a hely színén termett, és azt rövid idő alatt elfojtotta ... Utána a mulatság jókedvűen folytatódott, és 10 000 korona jövedelemmel záródott.” (Mosonvármegye)
Újjáalakult Lébényben a Katolikus Olvasókör.
1920. február 29.
„Az elmúlt héten alakult meg Lébényben a Hangya fogyasztási és értékesítő szövetkezet 100 000 K. alaptőkével. A megalakulásban Németh Károly evangélikus lelkésznek, Modrovich Károly földbirtokosnak és Hajós Flórián jegyzőnek vannak kiváló érdemei” - tájékoztatott a szövetkezet újjáalakulásáról a Mosonvármegye. (<— 1900. február 18.)
„Március 26-án a Lébényhez tartozó Bormászpusztán Szikra Ferenc 22 éves legény ... forgópisztollyal agyonlőtte Eredits Annát, Eredits Márton uradalmi cselédember leányát. A gyilkosság indítóoka volt, hogy a leány az izgága, dologkerülő legénytől elhidegült.”
Tekintve, hogy a tanácskormány bukását követően bevezetett statárium még érvényben volt, a 19 esztendős Eredics Anna gyilkosának ügyében rögtönítélő bíróság ítélkezett. A győri törvényszék rögtönítélő bírósága április 7-én Szikra Ferencet halálra ítélte. Kegyelmi kérvénye alapján az ítéletet Horthy Miklós, Magyarország március 1-jén megválasztott kormányzója életfogytiglani börtönre változtatta. (Mosonvármegye)
A község képviselőtestülete úgy határozott, hogy tekintettel a korona gyorsuló inflációjára megnöveli a Lébényben működő bábák fizetését. Eszerint „Szűcs Jánosné I. szülésznő évi 240 kor. fizetését 360 kor.ra, Szabados Antalné II. szülésznő évi 120 kor. fizetését 180 koronára felemelte.” (Kjkv.)
Lébény község képviselőtestülete betöltötte a megüresedett főjegyzői állást. „27 pályázó közül egyhangúlag Hajós Flórián helyettes jegyzőt választották meg a virágzó nagyközség vezető jegyzőjévé.” (Mosonvármegye)
Neuwirth Imre kérelemmel fordult a képviselőtestülethez „egy mozgófénykép-színház felállítása iránt.”
A képviselőtestület a folyamodványt indoklás nélkül egyhangúlag elutasította. (Kjkv.)
A kormány Moson megye főispán-kormánybiztosává báró Berg Miksát nevezte ki, akit ünnepélyes külsőségek között május 29-én iktattak be főispáni székébe.
Július végén a kormánybiztost Moson községének rendkívüli közgyűlése a helység díszpolgárává választotta. Feltehetően a mosoni példa is szerepet játszott abban, hogy a megye frissen kinevezett első emberének augusztus 4-én Lébény képviselőtestülete is díszpolgári címet adományozott.
Határozatáról a képviselőtestület a főispánt táviratban értesítette:
Berg Miksa rövid néhány hónapig állt csak a vármegye élén, szeptember 12-én már főispáni tisztéből történt leváltásáról számolt be a Mosonvármegye. (Kjkv.)
Hajós József lett a községi bíró. 15 éven át, 1935-ig volt a falu első embere. 1955-ben halt meg 86 éves korában.
A katonai kincstár tulajdonában lévő - a szénateleptől a vasútállomásig vezető - keskenyvágányú vasút megvásárlására részvénytársaság alakult. A község mint részvényes belépett a társaságba, és „az általa jegyzendő részvények számát 50 db 500 K-ás részvényben megállapítja.” (Kjkv.)
Lendvay János, az Ipartársulat örökös elnöke, s vele a társulat választott vezető testületének összes tagja - hároméves mandátumuk lejárván - lemondott tisztségéről.
A tisztújító közgyűlés úgy határozott, hogy Lendvay Jánost „nyugalmazott dísztagi elnökké” választja meg.
Az új társulati elnök Szüts József, alelnök Stinner József, pénztárnok Reichardt Pál, jegyző Pausz András lett, számvevőkké Kovács Lajost és Wenczel Pált, választmányi tagokká Eberling Jánost, Kiss Rudolfot, Kovács Istvánt és Wind Mátyást választották.
(IP.)
Középbirtokos parasztcsalád harmadik gyermekeként ezen a napon született Lébényben Unger Mátyás egyetemi tanár.
Elemi iskolai tanulmányait Lébényben végezte. A győri polgári iskola után 1940-ben a soproni tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet, majd a csepeli Weiss Manfréd- gyár tanonciskolájában kezdett tanítani.
A háború alatt behívták a jászberényi harckocsizó ezredhez, ahonnan 1943-44-ben tartalékos tiszti iskolára rendelték. A szovjet csapatok közeledtével az ifjú harckocsizó hadapród őrmestert előbb Németországba, aztán Csehországba majd Ausztriába vezényelték. 1945 áprilisában - már hazafelé tartva - szovjet fogságba került. Két évet töltött fogolytáborban Szovjet-Örményországban.
Két év hadifogság után, 1947 őszén tért vissza Csepelre, ahol az üzemi iskola munkájának egyik szervezője, irányítója, később az iskola igazgatója lett. Belépett a Szociáldemokrata Pártba, majd az SzDP és az MKP egyesülése után tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának. 1948-ban beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának esti tagozatára, ahol 1952-ben kitűnő eredménnyel magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben megházasodott, négy fiúgyermeke született.
Oklevelének megszerzését követően az egyetem középkori magyar történeti tanszékén kapott tanársegédi állást. ígéretesen induló egyetemi karrierje „osztályidegen” származása miatt kis híján derékba tört, 1953 őszén kizárták a pártból, majd eltávolították az egyetemről is. 1955-ben a IX. kerületi Fáy András Gimnáziumba helyezték, ahol két tanévet töltött. 1957-től a Tankönyvkiadó szerkesztőjeként tankönyvírással és tankönyvszerkesztéssel foglakozott.
1963-tól ismét a pesti bölcsészkar adjunktusa. 1969-től egyetemi docens, 1972-től kandidátus, 1978-tól 1984-ig a bölcsészkar dékánhelyettese, majd 1983-tól a Történelmi Szakmódszertani Tanszéki Szakcsoport vezetője. Rövid ideig a Középkori Magyar Történeti Tanszék vezetését is ellátta. 1984-től egyetemi tanár.
A magyar történelem tudós szakembereként elsősorban a XVI-XVII. századi társadalom- és hadtörténet, továbbá a Habsburgok és a magyar rendek viszonyának kérdéseivel foglalkozott. Több középiskolai történelemtankönyvet és tanári segédkönyvet írt, elismert művelője volt a történelemtanítás-módszertani kutatásoknak.
Számos tudományos, oktatási és tudományszervezési tisztséget töltött be. Elnöke volt a Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának, fáradhatatlan szervezője a történelemtanítási konferenciáknak, a nemzetközi tankönyvegyeztetésnek. Tankönyvelméleti, szakmódszertani munkái számos idegen nyelven jelentek meg, műfajteremtő tanári segédkönyvei, tankönyvei és forrásgyűjteményei a középiskolai történelemtanítás forráselemző gyakorlatának nélkülözhetetlen eszközeivé váltak.
A gyógyíthatatlan kór tüdejét támadta meg. 1985. november 5-én Helsinkiben érte a halál. Munkásságának elismeréseként 1986-ban post mortem Molnár Erik Emlékérmet kapott. Születésének hetvenedik évfordulóján negyedszázados egyetemi és történésztanári működése emlékére Unger Mátyás Emlékkönyvet jelentetett meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara. (Budapest, 1991.)
A római katolikus iskolaszék ülésén dr. Kokas János plébános, az iskolaszék elnöke „... jelenti, hogy a megmaradt kisharang már másodízben is elhasadt. A hívők több oldali kívánsága új harang beszerzése. S miután Havas Zoltán Ferenc káplán úr volt szíves egy alkalommal Budapestre utazni, s utána nézett annak, hogy lehetne-e egy új harangot beszerezni. Budapesten van is egy harang öntő, ki készít új harangot, de ahhoz a hívők áldozat készségére van szükség. Több hozzá szólás után az iskola szék azt határozza, hogy vesznek egy új harangot, és annak beszerzésére 200 000 koronát, vagyis az 1920. évi hitközségi adókulcs tízszeresét szavazza meg. A megszavazott összeget adóban veti ki a hívőkre. További intézkedések megtételére pedig felkéri az elnökő plébános urat.”
Egy hónappal később, március 2o-án az iskolaszék üléséről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint Havas Zoltán káplán már arról számolhatott be, hogy „... utánajárt, hol lehetne olcsóbbért harangot beszerezni. A szerződést Szlezák László céggel megkötötte egy darab 5 q, asz hangú harangra, melynek ára á 200 k. kgr-ja, tehát az egész harang 100 000 koronába kerül, hozzá számítva még egyéb kiadásokat 40 000 kor. Tehát a harang ára 140 000 kor.
Földes Jakab gondnok indítványozza, hogy miután a községbeli hívőkre 200 000 korona lett adóban kivetve, és ehhez Gróf Wenckheim uradalma 30 000 kor. járult, s miután a fennmaradt összeg még olyan nagy, hogy abból egy kisebb harang kikerülne, azért abból egy másik harangot kellene csináltatni.
Több hozzászólás után Földes Jakab indítványát elfogadják, és felkérik az Elnök urat, hogy a fenn maradt pénzből ugyanazzal a harangöntővel, ha el vállalja, egy másik körülbelül 2 q harangra a szerződést kösse meg.” (Isk.)
Az ekkor megrendelt két harang közel negyedszázadig, 1944-ig szolgálta a katolikus közösséget. A háború már vége felé közeledett, amikor - már Németh Jenő plébános idejében - katonai célokra elvitték őket. Pótlásukra 1969-ben illetve 2006-ban került sor, így napjainkra ismét négy harang függ a Szent Jakab templom tornyaiban.
A Lébényben fellépett kanyarójárvány arra késztette a főszolgabírói hivatalt, hogy megvizsgálja a helyi iskolák közegészségügyi helyzetét.
A lefolytatott vizsgálat kifogás tárgyává tette az árnyékszékek állapotát „amennyiben semminemű lefolyásról gondoskodva nincsen”, s az egy tanteremben foglalkoztatott tanulók számát is törvényellenesen magasnak találta.
Az „1868. évi XXXVIII. te. előírja, hogy egy teremben 60 gyermeket lehet elhelyezni. Lébényben a r. k. népiskola egy termében 84 gyermeket találtam” - jelentette a tanfelügyelő.
A földbirtok reformjáról rendelkező 1920. évi XXXVI. te. végrehajtása - a Nagyatádi-féle földreform - során a község lakossága 771 katasztrális hold és 212 négyszögöl „vagyonváltsági föld”-ben részesült, melyből a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és a vitézeknek (a világháborúban vitézségükkel kitűnt személyek számára 1920-ban alapított Vitézi Rend tagjainak) mindössze 73 hold jutott.
A törvény szerint a nincstelenek 600 négyszögöl házhelyet és legfeljebb 3 hold földet kaphattak, míg a kisbirtokosok meglévő földjeiket legfeljebb 15 holdra egészíthették ki. A közalkalmazottak és a gazdatisztek 1-1 holdat igényelhettek.
A földreform céljaira az uradalmi földekből megváltás ellenében igénybe vett, s a nincsteleneknek juttatott, 1-2 holdas parcellákra tagolt határrészt ma is „proletárföldek”- ként ismerik a lébényiek.
A rendkívüli lassúsággal végrehajtott földreform ellenére Lébényben a reform után is négyszáz körülire tehető a földnélküli cseléd- és napszámoscsaládok száma. A juttatott föld vételárát ugyanis az új tulajdonosoknak meg kellett téríteniük, s ez a leginkább rászorulóknak megfizethetetlen volt.
Ekkor került sor az 1919-ben elmaradt házhelyjuttatásra is.
Amikor 1919 decemberében a lébényi lakosok a márciusban megígért házhelyek eladását kérték az uradalomtól, Saáry Jenő, a birtok főintézője részint az építőanyaghiányra, részint a küszöbönálló földreformra hivatkozva a kérést elutasította.
1921. március 30-án azonban már arról tájékoztatta Hajós Flóriánt, hogy az uradalom „...az úgynevezett Korcsmáros földek és Disznókutak területéből hajlandó megfelelő nagyságú házhelyeket adni □ölenkint 20 korona egységáron...Ha az építkező a vételárat előre befizetni nem tudná, az igénybe vett házhely parczella-nagyságának megfelelőig katasztrális holdankint értett 2 q búzának a mindenkori piaci árát fizeti haszonbér fejében.” (HMTDA)
Egy lébényi gazda, Ferstl Mihály 1920 körül
Az 1921. évi népszámlálás adatai szerint Lébényben a lakott magánlakások száma 609, a lakatlanoké 5.
Életének 47. évében meghalt Saáry Jenő, a Wenckheim-uradalom főintézője. Utódává dr. Studinka Elemért nevezte ki az uradalom tulajdonosa.
„Ágói Saáry Jenő, a lébény-mosonszentmiklósi uradalom főintézője, a Moson vármegyei Gazdasági Egyesület alelnöke, vármegyei bizottsági tag folyó hó 13-án, munkás életének 47. évében elhunyt...
Az elhunyt családja Eger környékén nyaralt, és ott neje vérhasban megbetegedett. A férj súlyos beteg neje ápolása következtében kapta meg a bajt, mely rövid szenvedés után kioltotta életét. Temetése folyó hó 15-én ment végbe Mosonszentmiklóson, általános nagy, mélyen átérzett részvét mellett.” (Mosonvármegye)
Gruber Károly igazgató-tanító nyugdíjazását kérte. Utóda Simoncsics László lett.
„Simoncsics László menekült állami tanítót a lébényi r. k. iskolához tanítóvá választották” - adta hírül a Mosonvármegye augusztus 21-i száma.
Így az 1921-22-es tanévben stabilizálódott a katolikus iskola tantestülete. Az I. osztályt Schwincsók Ilona, a II. és III. fél osztályt Nádasi Antal, a III. osztály másik felét és a IV. osztályt Tóth Vince, az V. és VI. osztályt Simoncsics László vezette. A német tannyelvű csoportot Wesztergom Izidor tanította.
Simoncsics László igazgató-tanító 1946-ig irányította az iskolát.
1882. április 16-án született Németújváron. Tanítói oklevelét 1900-ban szerezte a Csáktornyai Állami Tanítóképzőben. 1900-1901-ben Szentpéterfán, 1902-1905 között Szarvkőn tanított, majd 1905-től 1919-ig a horvát-szlavóniai Daruváron a Julián-egyesület iskolájának igazgató-tanítója volt. Iskolavezetői teendői mellett a Julián-egyesület horvátországi iskoláinak felügyeletét is ellátta. A világháború kitörésekor azonnal bevonult. Kétévi harctéri szolgálat után, 1916-ban szerelt le, s tért haza családjához, munkájához Daru várra.
Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullását követően létrejött jugoszláv kormány a Julián-iskolákat megszüntette, javaikat kisajátította, 173 Julián-tanítót pedig kiutasított az országból. 1919 tavaszán - mivel a kormány által elvárt hűségesküt sok tanítótársához hasonlóan ő sem volt hajlandó letenni — Simoncsics László is kénytelen volt elhagyni Daruvárt. Pápára került, ahol feleségével s hat gyermekével vasúti vagonokban élt, egy elemi iskola és a bencés gimnázium énektanáraként dolgozott.
1921 nyarán pályázta meg s nyerte el a lébényi katolikus iskolaszék által meghirdetett kántortanítói állást.
A szerb és orosz fronton harcolt, vas érdemkereszttel kitüntetett néptanító a lébényi katolikus iskola vezetőjeként is megbecsülést szerzett. 1925-ben már a Magyaróvárvidéki Katholikus Tanítóegylet jegyzője, 1939-től pedig - igényes és eredményes tanítói, iskola- vezetői munkájának elismeréseként - körzeti iskolafelügyelői teendőkkel is megbízták.
Az általa feltámasztott dalárda karnagyaként, a katolikus olvasókör titkáraként és a Hangya Szövetkezet ügyvezető igazgatójaként a falu közéletének is tevékeny részese, egyik szervezője, irányítója volt. 1964-ben halt meg, a lébényi temetőben nyugszik.
(Julián-egyesület = a Horvátországban, Szlavóniában, Bosznia- Hercegovinában élő magyarok támogatására, kulturális gondozására gróf Széchényi Béla által 1904-ben alapított szervezet. AIV. Béla korában élt domonkosrendi szerzetesről, Juliánus barátról elnevezett művelődési egyesület magyar tannyelvű iskolákat, népkönyvtárakat alapított és tartott fenn, ismeretterjesztő előadásokat, analfabéta-tanfolyamokat szervezett, magyarországi tanulmányok folytatására szóló ösztöndíjakat alapított stb.
1912-13-ban például 134 településen 188 könyvtára volt, s az 59 Julián-egyesületi iskola 8000 gyermek oktatásáról gondoskodott.)
A korona háború utáni értékvesztését mutatja, hogy Lébényben ekkor
1 kétfogatú igás napszám 300 korona,
1 egyfogatú igás napszám 180 korona,
1 kézi napszám 60 korona.
„A lébényi kocsiút - mint azt az ottani gazdák teljesen jogosultan és immár türelmüket veszítve panaszkodtak - majdnem járhatatlan. A vasúttól az országúiig vezető útszakasz, melyet két nagyközség: Lébény és Szentmiklós használ, még valamivel tűrhetőbb, bár az is erős javításokat kívánna, hanem az az útszakasz, amely Lébényt köti össze a vasúttal, fenékig sár és süppedék, úgy, hogy a közlekedést teljesen lehetetlenné teszi, és hova-tovább teljesen elzárja a nagy községet a külvilágtól” - tudósít a Mosonvármegye, majd az út mielőbbi megjavítását sürgeti.
Megtartotta évi rendes közgyűlését a lébényi Casino, melyen Saáry Jenő elnök elhalálozása miatt Nagy Béla titkár elnökölt.
A kaszinó pénzügyi helyzetének áttekintése után az elnök feltette a kérdést: „Tekintve a jelenlegi nehéz anyagi viszonyokat, továbbá (hogy) a casinoi élet (iránt) mind inkább lanyhul az érdeklődés, látogatva úgyszólván a casino nincsen, s ezen felhozott tényekkel szemben a casino helyiség tulajdonosa, Szüts vendéglős tetemes bér emelést kér a helyiségért, fűtésért, világításért stb..., a gyűlésen jelen levőket szavazás útján való döntésre kéri fel, mely szerint fenntartassék-e a casino továbbra is, vagy pedig feloszoljon.”
A jelenlévő 24 tag egyhangú határozatával a kaszinót megszűntnek nyilvánították. («— 1908. október 1.)
A katolikus iskola számára az iskolaszék 14 000 koronáért harmóniumot vásárolt a pécsi Angster-gyártól. Az iskolaszékhez benyújtott kérelmének indoklása szerint az új hangszert a templomi énekkar betanításához használta Simoncsics László, aki iskolai munkája mellett a kántori teendőket is ellátta. (Isk.)
Simoncsics László kezdeményezésére a lébényi iparosok újjáalakították a Lébényi Férfidalárdát. Karnagya az alapító igazgató-tanító lett, aki a zenét és a dalt kedvelő iparosemberek csoportját rövid időn belül a falu határain túl is ismert, számos elismeréssel övezett férfikarrá formálta. Az alapító karnagy 1944 végéig állt a kórus élén. (—> 1944. szeptember 23.)
Az országgyűlési képviselőválasztások kampányában Giesswein Sándor keresztényszocialista képviselőjelölt választási gyűlést tartott Lébényben, ahol ekkor 1181 a választásra jogosultak száma.
A május 28 - június 1. között lebonyolított választásokat a magyaróvári körzetben Giesswein Sándor nyerte.
(Figyelemre érdemes, hogy míg 1898-ban mindössze 179, s még 1913-ban is csak 192 lébényi lakosnak volt választójoga, 1922-ben a választójogot fokozatosan kiterjesztő reformok eredményeként Lébényben már közel ezerkétszáz polgár vált jogosulttá arra, hogy országgyűlési képviselőt választhasson.)
Budapesten meghalt Boldini Rezső, aki 1893. augusztus 16-tól 1918. november 14- ig volt Lébény nagyközség jegyzője.
Az 1916 júliusában elrekvirált nagyharang helyett Németországban új harangot öntetett az evangélikus gyülekezet.
Az evangélikus egyházközség presbitériuma 1922-ben
Megalakult Lébényben a Keresztényszocialista Földmunkások és Földművesek Országos Szövetségének helyi csoportja.
Július 2-án 15 órakor tartották a szervezet alakuló ülését, melyen a szövetség központja részéről Bauer Árpád, a község elöljárósága képviseletében Hajós Flórián jegyző vett részt.
A megjelentek - Vidra Jakab, Farkas János, Scheyer István, Szabó István, Perger Ferenc, Fülöp János, Fülöp András, Finta Benedek, Fülöp János II., Németh János, Tóth Henrich, Kaszás Ágoston, Perger István, Novics Márton, ifj. Fülöp József, Limp Mihály, Gerzsabek Lajos, Kovács Ferenc - úgy határoztak, hogy megalakítják az Országos Szövetség helyi csoportját.
„Vezetőkül a következők választattak meg: elnök Vidra Jakab, alelnök Farkas János, jegyző Perger Ferenc, pénztáros Szabó István, ellenőrök Fülöp András, Finta Benedek, választmányi tagok Fülöp János, Németh János, Tóth Henrich, Kovács Ágoston, Perger István.”
A csoport megalakulásáról a szolgabírói hivatalnak küldött, július 10-én kelt értesítés mellékleteként csatolt tagnévsorban már 204 lébényi „földmunkás, földművelő, napszámos, gazdasági cseléd ... vagy rokon foglalkozású munkás” neve szerepelt.
A vármegye főjegyzője azonban úgy határozott, hogy a csoport Július 2-án történt megalakulását - mert annak közérdekű indoka nincsen meg - ... tudomásul nem veszem.”
Az augusztus 5-én kelt főjegyzői végzésről a mosonmagyaróvári járás főszolga- bírája értesítette Vidra Jakabot, a lébényi csoport elnökét, s tájékoztatta arról is, hogy a határozat ellen „a belügyminiszter úrhoz intézendő fellebbezésnek van helye.”
(Mj. főszolg. 1922/3209, 3682, 3854, 4253)
Feltehető, hogy az érintettek a döntést tudomásul vették, fellebbezésnek ugyanis a szolgabírói hivatalban nem maradt írásos nyoma.
Negyvenkétéves korában meghalt Sághy Jenő, az evangélikus iskola kántortanítója. Utóda Nitschinger János lett
A lébényi iparosok az ipartestület megalakításához kérték a főszolgabírói hivatal hozzájárulását.
„A létrehozandó ipartestület tagjai a lébényi és mosonszentmiklósi iparosok lesznek.”
A kérelemhez csatolt mellékletek szerint a képesített és iparigazolvánnyal rendelkező iparosok száma ekkor Lébényben 66, Mosonszentmiklóson 38 volt. (Mj. főszolg. 1922/6251)
Írásos nyoma nincs, de feltehető, hogy a hivatal az önálló lébényi ipartestület létrehozására irányuló kérelmet elutasította, mert három évvel később, 1925 decemberében „a felsőbb iparhatóság” javaslatba hozta a lébényi ipartársulatnak a Moson és Vidéke Ipartestületbe való beolvasztását.
Az 1921. évi LIII. tc. nyomán Lébényben is megalakult a Leventeegyesület, melynek célja „az ifjúságot a hagyományos magyar katonai erényekben való nevelés útján a haza védelmének magasztos feladatára testben és lélekben előkészíteni.” Alapszabályának tervezetét jóváhagyásra felterjesztették a főszolgabírói hivatalhoz. (Mj. főszolg. 1922/6205)
(A leventemozgalom - bár deklarált célja az ifjúság testi nevelése és sporttevékenységének szervezése volt — valójában a katonai előképzés legfontosabb színtereként szolgált a magyar haderő létszámát 35 000 főben maximáló trianoni békeszerződés utáni Magyarországon. Ennek megfelelően kettős - egy nyílt, kultuszminisztériumi, és egy 512 rejtett, katonai - alárendeltségben működött, s járásonként egy „testnevelési vezető” elnevezéssel fedett, hivatásos katonatiszt irányításával végezte munkáját.)
A Mosonvármegye november 15-i száma részletes beszámolót közölt a lébényi leventeegyesület ünnepélyes külsőségek között történt megalakulásáról. A nagy érdeklődéstől övezett rendezvény keretében mintegy 60 tizenöt-húsz év közötti fiatalembert avattak az egyesület tagjává.
„Este hat órára a községi vendéglő nagyterme zsúfolásig megtelt hallgató közönséggel, melynek soraiban ott láttuk Modrovich Károly földbirtokos és dr. Studinka Elemér vezetésével nemcsak Lébény, de a szomszédos községek összes intelligenciáját.
A Himnusz eléneklése után Záborszky Jenő Friszberger Gyula: „Panaszkodnak a magyar szelek” című irredenta költeményét szavalta átérzéssel, majd Németh Károly evangélikus lekész tartotta meg avató beszédét. Kettős gyűrű övez bennünket - úgymond - ellenségeinké és az ellenségeink karjában rekedt magyaroké. Remekül felépített szónoki beszéd keretében vette át az egyesületbe belépni kívánó tagok fogadalmát.
A fogadalomtétel után Simoncsics Sári irredenta dalokat énekelt harmónium hangjai mellett. A kedvesen lágy, majd a szöveg erejénél fogva erős-keményen szálló ének hangjai a szívekbe futottak, hogy kicsalják onnan a magyar sorsot övező fájdalmas sóhajokat.
Pásztor József: „Fekete toborzó”-ját mindvégig lebilincselten hallgatta az estély közönsége. Gerebenics Katica az anya szerepében a tökéletes nemzetes asszonyt nyújtotta, csupa szív, érzés és melegség volt. Simoncsics Sári és Záborszky Jenő játéka megkapó, eleven és átérzéssel telt volt. Kovács József a tanyás szerepében járult hozzá előnyösen Kovács Mariskával és Szücs Istvánnal egyetemben a darab sikeréhez. Hajós Mariska, Thullner Margit, Takács Annus, Finka Teréz, Czank Mariska, Huber Vilma és Limp Anna az elszakított városok melegszavú tolmácsai voltak. Modrovich Gyuri az unoka szerepében volt kedves és fürgeségében megkapó.
A férfikar megtapsolt dalegyvelege után Végvári: „Magyar ima az Úrhoz” című irredenta költeményét a megszemélyesített Hungária előtt jó betanultsággal és kellő átérzéssel szavalta el Limp Anna. Az ünnepséget Szabó Árpád káplán szavai zárták be, ki ama reményét fejezte ki, hogy a Levente-egyesület tagjai mindenkor megfelelnek vállalt kötelezettségüknek.
Az előadás után táncteremmé alakult át a nézőtér. Ifj. Bogár István muzsikájára tüzes csárdásba kezdtek a párok. Ott érte őket az éjfél, nagyrészét a hajnal is.”
Az Országos Központi Hitelszövetkezet tagszervezeteként megalakult a Lébényi Hitelszövetkezet. Mint országszerte mindenütt, községünkben is kisiparosok és paraszt- gazdák hozták létre személyi illetve gazdasági hitelszükségletük biztosítására.
1930-ban elnöke dr. Kokas János plébános, ügyvezető igazgatója Hottovy Frigyes vezető jegyző, könyvelője Nitschinger János evangélikus főtanító volt. (46)
Az Ipartársulat jegyzőkönyvének tanúsága szerint „...a Lébényi Ipartársulat 1923. február 23-án temetkezési tisztelet kíséretet adott Németh Károly úr evang. lelkész elhunyt édes anyjának, ennek folytán Németh Károly lelkész úr az Ipartársulatnak kivonulására 1000 azaz egy ezer koronát adományozott...(azzal, hogy)...a tőle adott egy ezer korona egy betegség által sújtott szegény családnak segélyére adassék... El határoztatott, hogy az egy ezer korona az elhalt Urbán Károly volt Ipartársulati tag hosszan szenvedő beteg fiának adassék át.” (Ip.)
A római katolikus iskolaszék tagjainak megbízatása lejárt. A hitközség közgyűlése közfelkiáltással az új iskolaszék tagjaivá választotta Földes Jakabot, Kaszás Ferencet, Rauchwarter Józsefet, Domsitz Mihályt, Harczi Józsefet, Weisz Jánost, Hajós Józsefet, Pápai Illést, Novits Mártont, Kaszás Györgyöt és Horváth Mihályt.
Póttagok Tylli Mátyás, Holzer János, Modrovich Károly, Földes János, és Modrovics Ferenc.
A tanító-testület egyhangú szavazással Simoncsics Lászlót delegálta az újonnan megválasztott testületbe. (Isk.)
A csónakázó Czillich család a Rabi tavon (1923. május)
A magyaróvári piarista főgimnázium további működéséhez a vallás és közoktatási miniszter abban az esetben volt csak hajlandó hozzájárulását adni, ha az intézményben elvégeztetik a már elodázhatatlanná vált bővítési és felújítási munkálatokat. Lébény képviselőtestülete úgy határozott, hogy a költségekhez - „mivel a tanintézet fennállását a 514 község érdekéből is kívánatosnak tartja” - egyszer és mindenkorra szóló hozzájárulásként 5 mázsa búza támogatást nyújt. (Kjkv.)
(A korona inflációja indokolta a támogatás természetbeni megállapítását. Az 1892-ben bevezetett fizetőeszköz értékromlását szemlélteti, hogy míg 1914 júniusában magyar koronáért 104,28 svájci frankot lehetett kapni, 1924 májusában száz korona már csak 0,0065 svájci frankot ért. 1924 elején a bérek reálértéke a háború előttinek a felét sem, a tisztviselői fizetéseké a harmadát sem érte el.)
„25 éves jubileuma alkalmából a község meleg ünneplésben részesítette” Bedi Matildot, az óvoda vezetőjét.
Unger Mátyás részére 100.000 korona segélyt folyósított a képviselőtestület - tekintettel arra, hogy a postahivatal által tőle bérelt épületet a csekély bérleti díjból tataroztatni sem tudta.
Döntés született egyúttal arról is, hogy a község - ha a kellő anyagiak rendelkezésére állnak - a posta számára „egy megfelelő lakást (épületet) épít”. (Kjkv.)
„A Wenckheim-féle lébényi uradalom megyei birtoktesteinek összekötésére (szolgáló) valamint az államvasutak lébényi állomásához vezető keskenyvágányú kisvasutat épít” - adta hírül a M oson vármegye.
A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter 1924.január2-án kiadott 91772/1923. K.M. számú határozatával engedélyezte gróf Wenckheim Pál uradalma számára egy keskenynyomtávú gőzüzemű gazdasági kisvasút létesítését, melynek megépítéséhez a községi közdűlő területét is igénybe vette, s ehhez 1924. május 5-én a lébényi képviselőtestület hozzájárulását is megkérte gróf Wenckheim Pál. A testület megadta a kért hozzájárulást. (Kjkv.)
A másfél év alatt elkészült vasút 1925. július 7-én megtartott „műtanrendőri bejárása” után - melyen a minisztérium és a megyei hatóságok képviselői mellett Lébény község részéről Hajós József bíró és Hajós Flórián jegyző is jelen voltak — a kereskedelemügyi minisztérium főtanácsosa előbb a helyszínen szóban, majd augusztus 7-én írásban is megadta az üzembehelyezési hozzájárulást.
A 760 mm nyomtávú sínpáron 25-30 oldalfal nélküli, kisméretű teherkocsit - ahogy a környékbeliek hívták, „lórét” - vontató, 1923-ban, Berlinben gyártott Hany Istók nevű kismozdony ma a nagycenki szabadtéri mozdonymúzeumban látható.
Az Ottómajor és Lickópuszta között közlekedő gazdasági kisvasút 1936-ig üzemelt.
A m. kir. pénzügyigazgatóság felkérésére az alispáni hivatal felmérést készített arról, hogyan oszlik meg anyanyelv tekintetében a vármegye lakossága.
Eszerint Lébényben
az összlakosság 3237
ebből magyar 2820
német 413
horvát 1
szerb 1
egyéb 2
November 15-én meghalt dr. Giesswein Sándor, a magyaróvári választókerület országgyűlési képviselője. A december 10-én lebonyolított időközi választásokon utódává az Egységes Párt jelöltjét, dr. Kühne Lórántot választották a fajvédő párt jelöltjeként indult budapesti újságíróval, Anka Jánossal szemben.
A Mosonvármegye közlése szerint Lébényben Kühne 263, Anka 110 szavazatot kapott.
Hatos Józsefné Kovács Erzsébet 1923-ban
Tisztújító közgyűlésén új vezetőséget választott az Ipartársulat.
A választás eredménye:
Elnök Szüts József, alelnök Stinner József, pénztárnok Reichardt Pál, jegyző Pausz András. Ellenőrök Kovács Lajos és Nádasy Ferenc, választmányi tagok Kovács József, Frühwirth Ferenc, Kiss Rudolf, Wenczel József, Wandrasek István és Ritzinger Lajos.
(Ip.)
Az 1923. évi 35. tv. alapján 1923. december 31-én megszűnt a történelmi Moson vármegye, s létrejött „Györ-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye”.
Magyarország nyugati határterületeinek sorsáról az Ausztriával 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-ben aláírt békeszerződés rendelkezett. Az egyezmény - melyet a világháborúban győztes antant nagyhatalmi érdekei diktáltak - nyugati szomszédunkat önálló államnak ismerte el, s elvesztett déli tartományaiért az osztrák-magyar határ menti németlakosságú magyar területekkel kárpótolta.
Az elcsatolt területek hivatalos átadása már 1921. július 26-án megtörtént, s ezt követően a kiürítésnek a gyakorlatban is meg kellett volna kezdődnie, az új hatalom berendezkedése azonban a magyar katonaság augusztus 21-i kivonulása után is csak számos helyi konfliktus árán volt lehetséges, s magyar részről csak szeptember végén történt meg a terület tényleges átadása.
A békediktátum következményeként Moson megye 1921 őszén területének 54,7, lakosságának 48,8 %-át volt kénytelen Ausztriának átengedni.
Lébény képviselőtestülete 1925. április 25-i rendkívüli ülésén hozott határozatával csatlakozott Magyaróvár város azon állásfoglalásához, mely szerint „Mosonvármegye visszaállítását szükségesnek tartja, továbbá hajlandó a (visszaállítani kért) vármegye adminisztrációjának költségeiből a községre eső részt még az esetben is vállalni, ha a kormány a megyének e címen semmi szubvenciót nem adna.” (Kjkv.)
Németh Károly lelkész javaslatára a képviselőtestület úgy határozott, hogy a vasútállomásra vezető út mentén egészen az állomásig gyalogjárdát létesít.
A Mosonvármegye közlése szerint az augusztus 1-jén kezdődő vadászévre Lébényben vadászjegyet váltott Lengyel József birtokos, Kovács Mihály birtokos, Rauchwarter János kereskedő, Földes Vilmos cementgyáros, Hajós Flórián főjegyző, Modrovich Károly földbirtokos és Vitéz Ferenc vadgondozó.
A lébényi evangélikus egyházközség iskolaszéke 1924. augusztus 25-én levelet intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, melyben - hogy a nyári munkákból az idősebb gyermekek is részt tudjanak vállalni - az iskolai tanév kezdő és befejező időpontjának a mezőgazdasági munkák üteméhez igazodó megállapítását kérte. A folyamodványhoz a községi elöljáróság bizonyítványát is mellékelték, mely szerint a gyermekek által is végezhető munkákat figyelembe véve
„Lébény nagyközségben a mezőgazdasági munkák sorrendje és időtartama a következő:
Május I. felében 1 hétig acatolás
Május I. felében 1 hétig első burgonyakapálás és első répakapálás
Május II. felében 2 hétig első kukoricakapálás
Június I. felében 1 hétig második répakapálás
Június II. felében 2 hétig második kukoricakapálás és harmadik répakapálás
Június közepén vagy
június II. felében 1 hétig burgonyatöltögetés
Július I. felében 2 hétig burgonyatöltögetés vagy harmadik kukoricakapálás
Szeptember I. felében 2 hétig kukorica és burgonyaszedés.”
Kitér az igazolás a község határának művelési ágak szerinti megoszlására is:
„A község határában fekvő mívelés alatt álló területek a következőképpen oszlanak meg:
Szántóföld 5195 és 385/1ooo kat. hold, kert 41 és 1587/1000 kat. hold,
rét 6219 és 1543/1000 kat. hold, szőlő 7 és 704/1000 kat. hold,
legelő 1481 és 1541/1000 kat. hold, erdő 624 és 969/1000 kat. hold,
nádas 498 és 1185/1000 kat. hold.
A szántóföldből 1800-2000 kat. holdon kukoricatermelés folyik.”
A kérvényhez mellékletként csatolt névsorból az is kiderül, hogy az evangélikus iskola növendékei ekkor 76 családhoz tartoztak.
63 családfő számára a földművelés jelentette a megélhetést, de közülük csak 28 főnek volt a család eltartásához elegendő saját földje, 35 édesapa neve mellett ez áll: „napszámos”.
A kérelem alapján a minisztérium a vonatkozó jogszabályra hivatkozva hozzájárult ahhoz, hogy az evangélikus iskola szorgalmi ideje a tíz évnél idősebb gyermekek esetében október 1-jén kezdődjön és május 31-én érjen véget. Az engedély öt tanévre, az 1928-29-es tanév végéig szólt.
Hasonló engedélyt kért és kapott a katolikus iskola is.
Ennek ellenére magas volt az iskolából mulasztó tanulók száma. Bizonysága ennek, hogy például az 1929-es esztendőben 151 pengő 28 fillér mulasztás miatt kirótt büntetéspénzről számolt el Lébény elöljárósága.
„Lébényben reggel 8 órakor tűz keletkezett, mely csakhamar több házat és mellék- épületet lángba borított. Teljesen leégett Hauser János, Orbán József és Matsek Mátyás háza a melléképületekkel és gazdasági eszközökkel együtt. Aprómarhák is estek a tűz áldozatává .... Az elhamvadt házak közül Matsek Mátyásé nem volt biztosítva.”
(Mosonvármegye)
A Békés megyei Ókígyóson, életének 76 évében meghalt gróf Wenckheim Frigyesné született Wenckheim Krisztina, „a lébény-szentmiklósi uradalom birtokosa, a mecséri és rárói templom valamint a mosonszentmiklósi óvoda építtetője, a jánosházapusztai uradalmi iskola fenntartója, számos egyesület és társulat nagylelkű támogatója”.
A grófnét az ókígyósi családi kriptában, férje mellé temették el.
Halála után - végrendeletének megfelelően - a lébény-szentmiklósi uradalomnak Kunsziget, Lébény, Mecsér, Mosonszentmiklós és Öttevény határában fekvő földjeit hét gyermeke közül legkisebb fia, Pál örökölte. A birtok szigetközi része ( Ásvány, Ráró, Dunaszentpál és Lipót) gróf Wenckheim József tulajdona lett. (47)
„Lébény községben is megörökítették a hősi halottak egy részének emlékét. Egyelőre az evangélikus hitközség rótta le kegyeleti adóját hősi halottaival szemben, hogy emlékük buzdító példa legyen. Márványtáblába vésték a hitközség 36 fiának nevét, kik életüket hozták áldozatul a kötelességteljesítésnek.
A környékbeli evangélikus gyülekezetek küldöttei, a község vezetősége és az egyház tagjai vettek részt a vasárnapi megható ünnepségen, melyen az istentisztelet befejeztével Németh Károly lelkész mondott nagyhatású, szárnyaló ünnepi beszédet. Szabó László tanító szép szavalatával, az ifjúsági énekkar pedig megható, gondosan betanult énekeivel járult hozzá az ünnep magasztos hangulatához” - tudósított az eseményről a Mosonvármegye.
Lébény virilistái, azaz „választás alá nem eső képviselőtestületi tagjai” egy 1924. novemberében kelt feljegyzés szerint - a birtoknagyság csökkenő sorrendjében - a következők voltak:
A Wenckheim-uradalom tulajdonosa ( őt a testületi üléseken az uradalom főintézője vagy annak megbízottja képviselte), Modrovich Károly földbirtokos, Kaszás Ferenc földbirtokos, Földes Jakab földbirtokos, Földes Vilmos mérnök, dr. Kokas János plébános, Waldherr János kereskedő, Unger Mihály földbirtokos, Göltl János földbirtokos, Földes János földbirtokos, Nemschitz Pál kereskedő, Remcsák Miklós gyógyszerész, Szebik György földbirtokos, Horváth János földbirtokos, özv. Kovács Józsefné vendéglős, Kovács Kálmán földbirtokos, Molnár János vendéglős, az evangélikus egyház, Reichardt János földbirtokos és Szücs József vendéglős.
Póttagok: Tóth István, Schrott Keresztély, Weinhandl János és Kovács Sándor földbirtokosok.
Kimutatás készült a Lébény községben 1924 folyamán levágott állatokról.
Eszerint a levágott állatok száma összesen:
Szarvasmarha 53
Borjú 196
Juh 142
Kecske 2
Gödölye 3
Sertés 168
A kényszervágások száma:
Szarvasmarha 11
Borjú 1
Sertés 7
„Az MTE II. csapata Lébényben a lébényi leventék labdarúgócsapatával játszott, 4:0 eredménnyel a magyaróváriak javára. Mindkét félen nagyon szép játékot produkáltak.” (Mosonvármegye)
A lébényi futballcsapat szervezői és első játékosai Czank József, Csépi János, Fülöp Ferenc, Horváth Károly, Nemes János, Podráczky János, Rauchwarter József, Rozsonszky Ferenc, Simoncsics József, Simoncsics László, Szebach Rudolf és Vida Géza voltak.
A Tóth család 1925-ben
Moson megye leventeegyesületeinek a magyaróvári főhercegi liget sportpályáján megrendezett ünnepi szemléjén Lébény 50 leventéje vett részt, élükön Nádasi Antal katolikus tanítóval.
„A szép felvonulást a Himnusz eléneklése követte, majd megkezdődtek csoportokban a változatos svédtorna- és szabadgyakorlatok, majd játékok és gúlák. A legjobb fegyelmet, legszebb gyakorlatot tanúsító csapatok nyerték a gyönyörű kézirajzzal kiállított remek elismerő okleveleket...
Az első díjat a daliás lébényi leventéknek ítélte oda a bírálóbizottság.”
(Mosonvármegye)
Helyettes óvónőként kezdte meg működését az állásában négy évvel később véglegesített Baranyai Mária, aki nyugdíjazásáig, 1959-ig működött a lébényi óvoda pedagógusaként.
Lébény község tűzrendészeti szabályrendelete szerint „... a községi elöljáróság 4 rendszeresített és fizetéssel javadalmazott állandó éjjeli őr” mellett „minden éjjelre a háztulajdonosok és lakók közül sorrendben 10 ucca (soros) őrt rendel ki, akiknek fele éjfél előtt, fele pedig éjfél után teljesíti a szolgálatot.” (Kjkv.)
Konfirmáció 1925-ben. Középen Németh Károly esperes.
Ülést tartott a lébényi ipartársulat. Stinner József alelnök arról tájékoztatta az egy- begyült társulati tagokat, hogy a Moson és Vidéke Ipartestület kezdeményezte a lébényi ipartársulatnak a mosoni iparegyesületbe történő beolvasztását.
(Az ipartársulatok az iparosok önkéntes csatlakozásán alapuló társadalmi szervezetek, míg az ipartestületek a képesítéshez kötött iparokban dolgozó iparosoknak kötelező tagságon alapuló, hatósági jogkörrel is rendelkező érdekképviseletei voltak.)
Az alelnök javaslatára a jelenlévő 48 társulati tag egyhangúlag úgy határozott, hogy „mi mindent megfontolva tiltakozunk az ellen, hogy egy huszonöt kilométer távolságon fekvő Ipartestülethez csatlakozzunk, mert ránk nézve fáradságos és költséges is. Hanem inkább, ha a felsőbb iparhatóságok minket kényszeríttenének Ipartestületbe, akkor is inkább megalakítanánk a lébényi Ipartestületet Moson Szent Miklós és esetleg Mecsér bevonásával.” (Ip.)
A régi vezetőség mandátuma lejárván új vezérkart választott az Ipartársulat. Az elnök Sirhuber József, alelnök Stinner József, pénztárnok Reichardt Pál, jegyző Nádasy Ferenc. Ellenőrök Kovács Lajos és Wenczel József, a választmány tagjai Mészáros Béla, Frühwirt Ferenc, Wenczel Ferenc, Gerzsabek Lajos, Erdős Pál és Gerebenics Endre. (Ip.)
Az apátsági templom előtti téren felállították Szent Flórián szobrát, mely korábban a falu főterén, az egykori Szent Margit templom és a plébániaház előtt állt. (— 1785)
Megtartották a községi tisztújítást. Bíróvá ismét Hajós Józsefet választották.
Dr. Tóth Gedeon, aki az első világháborúban 1914. augusztus 2-től 1918. november 6-ig „bevonulva volt”, a harctéri szolgálat során szerzett központi idegrendszeri betegsége miatt kénytelen volt orvosi működését befejezni, ezért nyugdíjazását kérte.
A nyugdíjba vonuló körorvosnak a községi képviselőtestület „a község érdekében kifejtett önzetlen, buzgó és önfeláldozó működéséért jegyzőkönyvi köszönetét fejezi ki.”
A megüresedett állást meghirdették. A pályázat elbírálására az orvosi körzethez tartozó Lébény, Mosonszentmiklós és Mecsér képviselőiből létrehozott bizottság június 26-án egyhangúlag dr. Moser Viktort választotta meg a három község körorvosává.
Az ekkor harmincnégyéves dr. Moser - aki már 1924. november 7-e óta helyettesítette a betegszabadságon lévő dr. Tóth Gedeont - június 26-án, megválasztását követően azonnal letette a körorvosi esküt. (Kjkv.)
Hosszabb betegeskedés után negyvenéves korában Győrött elhunyt Hajós Flórián, Lébény község főjegyzője.
„Az elhunyt főjegyző községének nemcsak példás szorgalmú hivatalnoka, hanem mint hitelszövetkezeti igazgató és tűzoltótestületi elnök, gazdasági és társadalmi tényezője is volt.” (Mosonvármegye)
„Új községházat építenek Lébényben” - adta hírül a megyei lap.
„A község képviselőtestülete elhatározta, hogy a kor igényeinek megfelelő községházat építtet. E célra az érdekelt gazdák lemondtak a vadászbérlet összegéről, mi a legteljesebb tiszteletet érdemli meg. Az építkezést versenytárgyalás alapján Soukal János győri építési vállalkozó nyerte el, ki az építkezést már megkezdte, és az ősszel be is fejezik azt.
A jelenlegi községházi épületet szintén kitataroztatják, átalakítják, és abban nyer elhelyezést a csendőrség és a postahivatal. Az építkezések mintegy hatszázmillió koronát igényelnek.” (—> 1965. június 24.)
(Egy mázsa búza ára ekkor 330 000 korona volt a mosoni piacon. A teljesen elértéktelenedett koronát 1927. január 1-től felváltotta a pengő, amelynek aranyértéke 12 500 papírkoronáéval volt egyenlő. Nemzetközi összehasonlításban ekkor 1 angol font 27,8, míg 1 dollár 5,7 pengőt ért.)
„Dr. Tóth Gedeon, Lébény község 22 éven át volt körorvosa, tiszteletbeli járásorvos, a Ferenc József rend lovagja életének 49. évében hosszas betegeskedés után elhúnyt.” (Mosonvármegye)
Polnitzky Lipót járási főszolgabíró elnökletével vezetőjegyző-választó ülést tartott Lébény képviselőtestülete.
Hat jelölt közül a testület „közfelkiáltás útján Hottovy Frigyes okl. jegyző, magyarkimlei körjegyző mellett foglalván állást, elnöklő főszolgabíró Hottovy Frigyes okl. jegyzőt hirdette ki élethossziglan tartó joghatállyal megválasztottnak.”
Hottovy (Hottovai) Frigyes közel negyedszázadig, 1950 októberében történt nyugdíjazásáig volt a lébényi közigazgatás vezetője.
Magyaróváron született 1891. december 3-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Pozsonyban végezte. Ezt követően egyéves önkéntes volt a 98. cs. és kir. gyalogezredben, ahol tiszti vizsgát tett.
1913-ban Levélen volt jegyzőgyakornok, majd a következő évben Nagybecskereken elvégezte a közigazgatási tanfolyamot. 1915-1917-ig Pándorfaluban (Parndorf) működött, majd Mecséren volt önálló hatáskörű aljegyző. 1920-ban lett Magyarkimle vezető jegyzője, innen nyújtotta be pályázatát Lébénybe, melynek képviselőtestülete 1926 szeptemberében főjegyzővé választotta.
Hivatali teendőinek lelkiismeretes ellátása mellett a község közéletének is tevékeny résztvevője, alakítója volt.
Elnöke volt a testnevelési bizottságnak, a községi tűzoltó egyesületnek, a Lébényi Dalos Egyesületnek, főlövészmestere a Lövészegyletnek, igazgatója az Országos Központi Hitelszövetkezet lébényi fiókjának, felügyelő bizottsági tagja a Hangya Szövetkezetnek.
Hosszú időn át ő volt a vármegyei jegyzőegyesület főjegyzője is.
1982-ben, Lébényben halt meg. A katolikus temetőben nyugszik. (59)
A lébényi tűzoltóság fejlődéséről számolt be a Mosonvármegye. „Lébény nagyközség legutóbb egy új Teudloff-Dittrich gyártmányú iker szívó-nyomó tűzi fecskendőt szerzett be 36 millió korona költséggel... A tűzoltóság ... egyike a vidék legjobban felszerelt tűzoltóintézményeinek.”
Az evangélikus gyülekezet - özvegy Németh Mártonné jelentős összegű adományából - új, hatregiszteres orgonát vásárolt a pécsi Angster gyártól. Az orgona felavatására 1926. szeptember 26-án került sor.
Lezajlottak az országgyűlési képviselőválasztások. A magyaróvári körzetben a választást dr. Neuberger Ferenc nyerte, aki Lébényben 482, míg a rivális dr. Drobilits Ernő 305 szavazatot kapott.
A képviselőtestület az utcák elnevezéséről határozott. (Kjkv.)
„A képviselőtestület a községi utcákat a következőképen nevezi el:
1. a lébény-téti országutat |
téti út |
2. a széles utat |
mosoni út |
3. fűzkertet |
füzesdomb |
4. Földes köz |
Földes köz |
5. Pere - ” - |
Pere - ” - |
6. Iskola - ” - |
Iskola - ” - |
7. Szentmiklósi ut |
Miklósi ut |
8. Iskola ucca |
iskola ucca |
9. patika köz |
óvoda köz |
10. Mecsér ucca |
Mecsér ucca |
11. tóköz |
Magyar ucca |
12. Edi s Szigeti köz |
Herés ucca |
13. Herés földek |
Liget ucca |
14. Bogár ucca |
Bogár ucca |
15. Mók Ferenc zsák ucca |
Király ucca |
16. Uj ucca |
Magasmart |
17. Tószeri ut (Kuszkó) |
temető ucca |
18. Zsellér ucca |
Malom ucca |
19. Lengyel köz |
Kis ucca |
20. Stergerits köz |
faiskola ucca |
Főszolgabírói leirat kifogásolta, hogy a leventék testedzésére az Erdőház mellett kijelölt, községi tulajdonban lévő terület sportpálya céljára méreteinél fogva alkalmatlan, ezért a hivatal új „levente sporttér” kijelölését kezdeményezte.
A képviselőtestület az új sportpályát 2 holdnyi (40 öl széles és 80 öl hosszú) területen a Szigetdombon jelölte ki, úgy, hogy a legelőbirtokossági területre - annak kisajátítása nélkül - örök használati jogot jegyeztetett be a telekkönyvbe. (Kjkv.)
„A lébenyi úri társaság február hó 3-án táncmulatságot rendezett a Levente-Testület számára.” (Mosnvármegye)
A Levente-Egyesület műkedvelő színjátszói Almássy Tihamér „Tót leány” című népszínművét adták elő.
„Folyó hó 17. 19. és 20-án Lébényben a Levente-Egyesület műkedvelői színdarabot játszott. Almássy Tihamér Tót leány című 3 felvonásos népszínművét játszották olyan rátermettséggel, annyi igyekezettel és oly teljes sikerrel, hogy az esemény megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele.
Már az első előadáson képtelen volt befogadni a nagyvendéglő tágas nagyterme a közönséget. A második és harmadik előadásra sem csappant az érdeklődés, és a rendezőséget a helyekért valósággal megostromolták. A vasárnapi előadást végignézte Unger Ágoston altanácsnok, a magyaróvári járás testnevelési vezetője, megjelent azon a vármegyei testnevelési vezető képviseletében Vécsey Béla százados, Szatmáry győrvárosi testnevelési titkár és a környék egész intelligenciája, kik az előadást követő mulatságon is részt vettek. Az előadás sikerének legteljesebb elismeréssel adóztak a megjelentek, s a jókedvű mulatság is a hajnali órákig tartott.
A szereplők kivétel nélkül mind megérdemlik a teljes dicséretet.
Legsikerültebb játékot produkált Simoncsics Sári a címszerepben, kinek nemcsak mozgása és alakítása volt meglepő, hanem énekszámaiban is oly élvezeteset nyújtott kedves hangjával, hogy a győri vendégek azon erősködtek, hogy a kis falusi primadonnát a városban is fel kell léptetni. Nagyon jó partnere volt Huber Dénes. A férfiszereplők közül legnagyobb sikert aratott Unger Lőrinc levente az öreg tót szerepében, kinek természetes játékát, minden jelenetet zajosan megtapsolták. Szabó László Misó tót legény megszemélyesítője, Németh Pepi Panka szerepének vivője, Steiner Böske Juliska szerepében, Bősze Lidi mint Gyarmathyné, Huber Mariska pedig Ötös Mári szerepében jeleskedtek, és vívtak ki megérdemlett elismerést.
A kisebb mellékszereplők is ügyesen voltak összeválogatva, és tudásuk legjavával segítették elő az előadások mély nyomokat szántott sikerét.
Hatalmas tapsvihart váltott ki minden előadáson a darabban betétként szerepelt magyar páros táncjelenet, mit Simoncsics Sári és partnere mutattak be, s hasonló sikert eredményeztek a külön tót táncok, mit szintén ő mutatott be.
A színdarab iránt a három lejátszott este dacára oly nagy az érdeklődés, hogy közkívánatra folyó hó 27-én ismét előadják.
A rendezést és betanítást Szabó László tanító, leventefőoktató végezte annyi buzgósággal, hogy a községnek és környékének szerzett nemes szórakozásért a köszönet öt illeti.” (Mosonvármegye)
„Mozgófénykép üzem” felállítását kezdeményezte Lébényben a főszolgabírói hivatal.
Válaszában a képviselőtestület kifejtette, hogy „úgy a rk. mint az ág. ev. iskolával kapcsolatosan az iskolán kívüli tovább-oktatás szolgálatában máris működik 2 iskolai moziüzem, melynek üzemi berendezési költsége még meg nem térült, s egy hivatásos mozgófénykép üzem engedélyezése mindkét iskolai mozi anyagi romlását idézné elő.”
Mindezek alapján a testület az új mozi felállítását nem támogatta. (Kjkv.)
„Pálffy Fidél gróf autója elé vetette magát egy életúnt fiatalember” - számolt be a szenzációszámba menő eseményről a Mosonvármegye. „Bors Imre, 24 éves barátföld- pusztai gazdasági cseléd szombaton a moson-horvátkimlei úton Pálffy Fidél gróf robogó autója elé vetette magát, mely úgyszólván összetörte. Törött végtagokkal és súlyos koponyasérüléssel tették kocsira, hogy beszállítsák a Karolina-kórházba, azonban útközben meghalt. A nyomozás adatai szerint anyagi gondokkal küzdött, s ezért lett öngyilkos.”
A Mosonvármegye adatai szerint ekkoriban egy mezőgazdasági napszámos 10 napi munkával tudta egy mázsa búza árát megkeresni.
A katolikus iskola karácsonyi játékának szereplői 1927-ben.
A kép bal oldalán Simoncsics László, jobb oldalán Kassai (Schwincsók) Ilona.
„Ezen a napon tartotta egyházlátogató kőrútján Kару Béla, a dunántúli evang. egyházkerület illusztris szellemű s országos hírnevű püspöke a canonica visitatiot.”
A püspök lébényi egyház látogatása a község lakosságának nagy érdeklődése mellett, ünnepi külsőségek közt, Polniczky Lipót járási főszolgabíró részvételével zajlott le. (Mosonvármegye)
A megyei lap tudósítása szerint a járás 18 községének 185 versenyzője vett részt a mosoni kis lőtéren megrendezett levente lövészversenyen. A csapatversenyben Lébény leventéi a második helyet szerezték meg.
„Ghiczy Béla körállatorvossá választatott meg.” (Mosonvármegye)
„A kereskedelmi miniszter engedélyt adott egy magánvállalkozónak arra, hogy Sövényháza-Lébény község és Lébény vasútállomás között autóbuszjáratokat közlekedtessen a személyforgalom lebonyolítására.” (Mosonvármegye)
Frühwirth Paula lett a község postamestere. A Sopronban szaktanfolyamot végzett, már 15 éve postai kiadói tisztet betöltő Frühwirth Paula hivatalvezetői kinevezése érdekében a község küldöttséget menesztett a Kereskedelmi Minisztériumba, s Darányi Kálmán országgyűlési képviselőt is közbenjárásra kérték fel. (Kjkv.)
Az idénymunkából élő mezőgazdasági munkások létbizonytalanságát növelte, hogy a legtöbb Moson megyei uradalomban a hatóságilag előírt bérminimumot sem fizették ki nekik.
A magyaróvári járás munkabér-megállapító bizottsága 3 kategóriába sorolta a mezőgazdasági munkásokat.
I. osztályba „a teljes erejükben lévő férfimunkások”-at,
II. osztályba a 15-18 éves fiúkat, a 16 évesnél idősebb nőket és az idős férfiakat,
III. osztályba a 12-15 éves lányokat és fiúkat sorolták.
A napfelkeltétől napnyugtáig tartó munkanapra az év különböző hónapjaiban és osztályonként is eltérő összegű bért állapítottak meg.
Pl. július-augusztus hónapokban egy első osztályba tartozó férfi bére 4 pengő, április hónapban egy harmadik osztályba tartozó fiú járandósága 1 pengő 20 fillér kellett volna, hogy legyen.
Az 1928 júniusában főszolgabírói utasításra végzett felmérés megállapította, hogy gróf Wenckheim Pál lébényi uradalmában a napszámosok az előírtnál lényegesen alacsonyabb napszámbért kaptak. (92)
Arra is volt példa, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő uradalom borral fizette ki napszámosait.
Egy ötéves kisgyermek által okozott tűz pusztított Bormászpusztán. Három lakóház égett le. (Mosonvármegye)
A magyaróvári járás szolgabírája arról értesítette Lébény jegyzőjét, hogy a vármegyék és városok Országos Mentőegyesülete „...Magyaróvár székhellyel mentőállomást létesít az esetben, ha a város évi 200 P tagsági díjat, továbbá díjmentesen garage-ot, egy soffőrt rendelkezésre bocsát, és az adminisztrációt díjtalanul látja el”.
A mentőállomás létesítésének feltétele volt az is, hogy közvetve a járás nagyobb községei is hozzájáruljanak oly módon, „...hogy minden ezer lélek után évi 25 P díj befizetésével az Országos Mentőegyesületbe rendes tagként belépnének”.
Lébény község elöljárósága 1927. augusztus 24-i ülésén úgy határozott, „...hogy a le iratban foglalt s üdvösnek talált cél érdekében a magyaróvári mentőállomás létesítésétől feltételezetten az 1928. évre az Országos Mentőegyesületbe tagként belép, s e célra az 1928. évi költségvetésbe 75 P tagdíjat beállít. További tagsága ügyében évenként fog határozni”. (Mj. főszolg. 1928/7252)
Tárnokréti község Lébény képviselőtestületétől a Bormászpuszta és a tárnokréti híd közötti dűlőút, az ún. római út megnyitását kérte. A község azonban úgy látta, hogy Lébénynek a jelzett útra közútként szüksége nincsen, „ezért megnyitása érdekében semmiféle anyagi áldozatot vállalni nem hajlandó.”
Mindazonáltal - tekintve, hogy az útnak a község csak részbeni tulajdonosa - ha a másik két birtokos, az uradalom és Modrovich Károly helybeli földbirtokos az út megnyitása elé nem gördít akadályt, azt a képviselőtestület sem fogja megakadályozni - mondta ki a határozat. (Kjkv.)
Az út megnyitására, a két települést összekötő szilárd burkolatú közút megépítésére a tárnokrétieknek 1991-ig kellett várni.
A képviselőtestület egyhangúlag Szabados Antalnét nevezte ki a meghirdetett szülésznői állásra. Egy évvel később a második szülésznői állást is betöltötték, Molnár Rezsőné kapta az „élethosszig tartó” megbízást. (Kjkv.)
„Napirend előtt a községi főjegyző bejelenti, hogy a napokban Budapesten megtartott országos levente céllövő versenyen községünk Levente Egyesülete is részt vett, s az egyéni versenyben Nits József lébényi levente nyerte el az első díjat, s az országos levente bajnoki címet.” (Kjkv.)
A Szent Jakab templom nyugati díszkapuja az 1920-as években.
A kapu feletti köríves timpanonban még jól kivehető a ma már töredékes freskó.
A Lébényi Egyesült Ipartársulat kezdeményezésére és rendezésében helyi szereplőkkel előadták Gárdonyi Géza: A bor című népszínművét. Az előadás bevételét a szegény sorsú gyermekek felruházására ajánlották fel.
Tisztújító közgyűlésén új vezetőséget választott az Ipartársulat. Az 1931. december 31-ig érvényes mandátum szerint elnök Sirhuber József, alelnök Nádasi Ferenc, pénztárnok Frühwirth Ferenc, jegyző Gerebenics Endre. Ellenőrök Wenczel Ferenc és Czillich József, a választmány tagjai Stinner József, Mészáros Béla, Gerzsabek Lajos, Ritzinger Lajos, Wandrasek István és Smitzhofer János. (Ip.)
„Két közrádió van a községben. Egyik az evangélikus, másik a katholikus olvasókörben. Mindkettő nagy mértékben szolgálja a népművelődést” - írta Lébényről szóló cikkében a Mosonvármegye.
1928-ban országosan 80 000 körül volt a rádióelőfizetők száma. Az egész Kárpát-medencét besugárzó 20 kW-os lakihegyi rádióadó 1928. április 29-én kezdte meg a műsorsugárzást, s Lébény térségében is kifogástalan vételt biztosított. A rádió műsorában felolvasások, drámai előadások, tanfolyamok, komolyzenei műsorok, dzsessz és cigányzene, istentiszteletek és hírműsorok szerepeltek.
Modrovich Károly lébényi földbirtokos 1987 pengős évi adójával a megyei virilisták listájának 51. helyén állt.
A Lébényi Leventeegyesület megyei vándorzászlót nyert csapata - mint az egyesített vármegye legjobb együttese - részt vett az országos összetett leventeversenyen, s a résztvevő 28 csapat közül a 14. helyet szerezte meg. (Kjkv.)
Szebach András töltötte be az evangélikus gyülekezet által meghirdetett harmadik rendes tanítói állást.
A gazdasági válság okozta nélkülözés körülményei között - az iskolán kívüli népművelés keretében szervezett tanfolyamokon - ő ismertette meg a falu asszonyaival és lányaival a csuhéfonás mesterségét.
A „pödrés” tudományát Elbert Margit óvónő honosította meg Mosonszentmiklóson, s a miklósi példa nyomán, Szebach András ismeretterjesztő tevékenysége révén rövidesen a lébényi lányok és asszonyok körében is népszerűvé vált ez a szükség szülte kereseti lehetőség.
A sodrott kukoricalevélből készült lébényi háziipari termékek, a csuhészőnyegek és csuhészatyrok Spitzer Miksa kereskedő jóvoltából rövidesen országos ismertségre tettek szert.
Befejeződtek az özv. Kovács Józsefné által átépíttetett vendéglő - a későbbi tulajdonos után Zecher-vendéglőként ismert épület (a mai ABC áruház) - kivitelezési munkálatai. Az eredetileg kétszintesre tervezett vendéglőből, melynek emeleti részén szállodai szobákat helyeztek volna el, a gazdasági válság okozta pénzügyi nehézségek miatt csak a földszinti részt - ivókat, tánctermet, mészárszéket, konyhát, a tekézőt és a bérlő számára készült lakószobát - építették meg. Az építtető így is belebukott a vállalkozásba, adósságainak nagy részét kezeseinek kellett megfizetnie.
Szigeti József cipészmester felesége és gyermekei, továbbá inasa, Horváth Imre és segédje, Fereczi József társaságában 1930 körül
A bormászi erdőben a november 15-ről 16-ra virradó éjszakán orvvadászok meggyilkolták a 28 esztendős Veszprémi Antal csendőr őrmestert.
A gyilkosság másnapján fellelt holttestétől nem messze egy fiatal férfi nem azonosítható hullája, mellette sebkötöző szerek, kissé távolabb egy zsákban 27 fácán feküdt.
Az ismeretlent illetően Lébény község halotti anyakönyvében november 15-i keltezéssel a következő bejegyzés olvasható:
„A lébényi m. kir. csendőrség szóbelileg bejelentette, hogy 1929. november 15-én d.e. 4 órakor a Lébény községhez tartozó Bormász pusztai erdőben egy ismeretlen férfi hulla találtatott. A hullán lévő ruháról ítélve az illető munkás ember lehetett. Életkora 20-22 év között. Alakja magas, szikár. Arca borotvált. Ismertetőjele nincs.”
A nyomozás hónapokig nem hozott eredményt. 1930. március 15-én arról közölt hírt a Mosonvármegye, hogy az ismeretlen vadorzóban, akit névtelenül hántolták el a lébényi temetőben, Pilisszentléleken - fénykép alapján - felismerték Szokup Mátyás ottani 17 éves mezőgazdasági napszámost, aki a lébényi csendőrgyilkosság idején tűnt el a faluból. Később azonban kiderült, hogy a hír tévedésen alapult, vaklárma volt.
A gyilkosság körülményeire csak majdnem három évvel később, 1932 augusztusában derült fény.
„Most, három év múlva a győrmegyei Ravazd községben egy hírhedt vadorzó famíliának a nevelt lánya, ki rossz viszonyban volt nevelőapjával, meglepő bejelentést tett a csendőrségen. Felhívta a figyelmet arra, hogy három év előtt, novemberben Méhes Géza, az apa, két fiával, Gézával és Lajossal orvvadászatra indult, és másnap az apa Géza fiával hazatért, de Lajost azóta nem látták” - írta a Mosonvármegye 1932. augusztus 3-án.
A lány a halott vadorzó fényképében az eltűnt Lajosra ismert, az anya is azonosította eltűnt fia ruháit, de a két férfi - apa és fia - sokáig kitartóan tagadott.
Végül a gyanúsítottak megtörtek, és beismerő vallomást tettek. Kezdetben azt állították, hogy a két áldozat egyidőben egymásra lőtt, s mindketten halálos sebet kaptak, később azonban ifj. Méhes Géza beismerte, hogy ő ölte meg a csendőrt.
Vallomása alapján a következő történet bontakozott ki:
A Ravazdon közismert vadorzó hírében álló Méhesék november 15-én bementek Győrbe, onnét vonaton este Lébénybe utaztak, és a magukkal hozott egyetlen puskával vadászni kezdtek. A két fiú felváltva lövöldözte a fácánokat, az öreg Méhes pedig zsákba gyűjtötte az elejtett vadat.
A lébényi csendőrőrs ügyeletes parancsnoka, Veszprémi Antal őrmester - egy bejelentést követően - este 10 óra körül az erdőőr kíséretében járőrt küldött ki a bormászi erdő felől hallatszó lövések eredetének tisztázására, majd éjfél felé, parancsnoki teendői végeztével maga is a járőr után indult.
A novemberi sötétségben csendőrtársait elkerülte, meglepte viszont a fácánokkal teli zsákot cipelő vadorzókat. Több lövést adott le, s a menekülő Méhes Lajost megsebesítette. A sérülten fekvő fiatalember sebét el akarta látni, ezért kötszereit elővéve mellé térdelt. Ekkor a másik vadorzó, ifj. Méhes Géza egy fa mögül előbb söréttel megsebezte, majd egy golyólövéssel megölte az őrmestert. (A halotti anyakönyv szerint halálának oka „agylövés” volt. A törvényszéki orvosok s az igazságügyi fegyverszakértő azt állapították meg, hogy közelről, térdelő vagy fekvő helyzetben lőtték agyon a csendőrt.)
Az idősebb Méhes - vallomása szerint - a lövések után eldobta a zsákot, elmenekült, s csak otthon, Ravazdon értesült fiától a történtekről.
Veszprémi Antalt a lébényi katolikus sírkertben temették el. Kakastollas csendőrkalappal díszes síremlékén az alábbi felirat áll:
A megye közvéleményét élénken foglalkoztató bűnügy lezárásaként a törvényszék ifj. Méhes Gézát 13 év fegyházbüntetésre ítélte. Azt a széles körben elterjedt feltevést, hogy a súlyosan sebesült Méhes Lajost - nehogy elfogása esetén elárulja őket - apja vagy bátyja ölte volna meg, nem sikerült bizonyítani.
Méhes fellebbezett, de a fellebbviteli fórumok helybenhagyták az elsőfokú ítéletet, így az elítélt a hartai fegyintézetbe került. 1936-ban eredménytelen perújrafelvételi kérelmet terjesztett be a törvényszékhez azzal az indoklással, hogy önvédelemből követte el tettét. 1937-ben megszökött, s két évig Romániában bujkált. 1939-ben elfogták, Magyarországra szállították, s folytatta büntetése letöltését.
1942-ben az ügy váratlan fordulatot vett.
Augusztus 6-án a Mosonvármegye - miután röviden felidézte a tizenhárom évvel korábban történt eseményeket - a következőket írta:
„A győri törvényszék 13 évi fegyházra ítélte a gyilkost, s a büntetés most járt volna le. A napokban azonban a család feje, a 63 éves id. Méhes Géza halálos ágyán hivatalos személyek előtt olyan vallomást tett, hogy ő volt a csendőrőrmester gyilkosa. Fia csak azért vállalta magára a bűnt, hogy a családfenntartó börtönbe ne kerüljön. A vallomás aláírása után id. Méhes Géza meghalt. A halálos ágyon tett vallomás hitelességét sokan kételkedéssel fogadják, de a hatóságok kötelességszerűen foglalkoznak az üggyel, hogy a még mindig rejtélyes eseményekre világosságot derítsenek.”
Apja vallomása alapján ifj. Méhes Géza ismét perújrafelvételi kérelmet terjesztett be, melyet 1943. január 29-én tárgyalt a győri törvényszék. Rengeteg tanút hallgattak meg, mivel azonban egyetlen komoly érv sem támasztotta alá id. Méhes állítását, helybenhagyták az eredeti ítéletet. A győri törvényszék döntését másodfokon a Királyi Kúria is megerősítette, s ezzel a bűnügy végérvényesen lezárult. (Mosonvármegye, 1929. november, 1930. március l5., 1932. július 31., augusztus 3., augusztus 7., 1942. augusztus 6., 1943. február 4.)
A Kerekes Sámuel és Enyedy Barnabás szerkesztésében megjelent „Győr-Moson- Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr törv. hat. jogú, sz. kir. város részletes ismertetője és monográfiája az 1929-1930. évekre” című kiadvány közli a lébényi földbirtokosok adatait. (A birtoknagyságot, ahol ezt külön nem jelezzük, forrásunk magyar holdban adja meg.)
A község legnagyobb birtokosa gróf Wenckheim Pál, akinek 12 000 katasztrális holdnyi uradalmából 5300 hold Lébény határában fekszik.
Húsz magyar holdnál nagyobb birtokkal a községben az alábbi 114 földtulajdonos rendelkezett:
Andorka Izidor (60), Andorka Sándor (60), Bertha Benő (57), Csöngei M. (57), Czeth F. (87), Földes Jakab (178), Földes János (130 kh), Földes V. (45), Fürnsthal J-né (41), Göltl János (96), Göltl József (56), Győri János (33), Győri Mihály (24), Győri Pál (30), Hajós Flórián (23), Hajós József községi bíró (60 kh), Hajós József (38), Hajós Mihály (51), ifj. Hajós Mihály ( 17), Hápli Antal (45), Harczy István helyettes községi bíró (61), Harczy János 63), Harnisch István (75 kh), Harnisch János (43), Hatos István (62), Hauptmann Lőrinc (39), Hauptmann Pál (21), Holczer Márton (27), Holzhammer Mátyás (25), Horváth István (38), Horváth János (79), Horváth Mihály (25), Juhász Imre (47), Kaszás Ferenc községi pénztáros (152), Kaszás Gy. (39), Kaszás György (46), özv. Kaszás Jánosné (41), Kaszás I. (43), Kaszás Nándor (90), Kolovits János (33), Kovács András (27), Kovács István (20), ifj. Kovács János (20), Kovács József (23), Kovács Kálmán (40), Kovács László (43), Kovács Mihály (21), Kovács Sándor (214), Kovács Sándor (26), Kovács Sándor (61), özv. Kovács Sándorné (38), Lehner József ( 52), Limp Ferenc (65), Limp József (65), Limp Mátyás közgyám (85), Mihálovics Gáspár (51), Modrovich Károly (280), Modrovich Márton és Jakab (70), Modrovich Pál (24), Molnár József (34), Nagy Gyuláné (20), Nátz János örökösei (40), Nátz Márton (27), Nitsch József (28), ifj. Németh Gábor (22), Németh Gábor (20), Németh Istvánné (21), Németh Sámuel (40), Orbán Istvánné örökösei (39), Orbán Istvánné (37), Orbán I. (35), Pápai Ferenc (34), Pápai Illés (41), Prehauser Mátyás (67), Prehauser Mátyásné (41), Prémusz János (21), Rauchwarter József (41), Rauchwarter János (56 kh), Reichardt János (92), Reisinger Mátyásné (24), Sági János (45), Schrott Keresztély (110), Stinner Józsefné (28), Stinner Mihály (37), Susovits István (45), Susovits János (39), Susovits János (43), Susovits Márton (22), Szebik Samu (30), Szebik György (27), Szimeiszter Mihály (76), Thülly Mátyás (45), Thullner István (39), Thullner József (39), Timlinger Mihály (28), Tóth István (84), Tóth József (51), Tóth Mártonné (36), Tóth Mihály (24), Tukovits István (38), id. Unger János (60), Unger Lőrinc (38), Unger Márton (45), Unger Mihályné (?), Varga Istvánné (23), Varga János (26), Varga József (31), Varga Lőrinc (53), Wandraschek Alajos (75), Wandraschek Ferenc (80), Weinhandl Anna (79), Weinhandl Jánosné (96), Weisz Mihály (43), Zeth József (33).
„A község belterületén eszközölt ucca fásítás” költségeire 1957 pengő 31 fillért szavazott meg a képviselőtestület. (Kjkv.)
36 alapító tag részvételével megalakult a lébényi Polgári Lövészegyesület, melynek működését a belügyminiszter 1930. április 22-én engedélyezte. Az egyesület elnöke Hottovy Frigyes, alelnöke Reichardt János, főtitkára Wesztergom Izidor voltak. (Mj. főszolg. 1930/3101)
Községünkben 661 lakóházat számláltak meg.
A lébényi Ipartársulat választmánya március 9-i ülésén úgy határozott, hogy a készülő első világháborús hősi emlékmű költségeihez való hozzájárulás szándékával „egy műkedvelői előadást rendez, melynek tiszta jövödelmét azután Lébény község szobor rendező bizottságának fog(ja) átadni a még felmerülő költségek fedezéséhez.”
A katolikus olvasókörrel közösen április 20-21-én megrendezett előadásról - melynek keretében Böszörményi Béla: Hét fakereszt című, a hősi halottak emlékét ápoló művét vitték színre - a Mosonvármegye is hírt adott.
„A lébényi katholikus olvasókor ... jól sikerült hazafias műkedvelő színielőadást rendezett... szépszámú közönség előtt, mely hálásan fogadta ... és sokszor megtapsolta a szereplőket” - írta a megyei lap.
Az április 27-i ipartársulati ülésen Frühvirth Ferenc, a társulat pénztárosa már arról tájékoztathatta a választmányt, hogy a színielőadás tiszta jövedelme 154 pengő 24 fillért tesz ki. A választmány a tájékoztatást tudomásul vette, s utasította a pénztárnokot, hogy a bevételt a korábbi döntésnek megfelelően a lébényi „hősi szobor rendező bizottságának haladéktalanul fizesse be”. (Ip.)
A hét fakereszt előadása 1930. április 20-21-én
„Vasárnap délután a Győri Ének- és Zeneegylet kis férfikarával Lébényben a nagyvendéglő termében tartott énekhangversenyt ... A dalosokat Kokas János dr. plébános köszöntötte. Közben fellépett a lébényi vegyeskar és a férfikar is egy-egy énekszámmal, amelyeket Simoncsics László igazgatótanító vezényelt nagy sikerrel.”
(Mosonvármegye)
Az első világháború éveiben behívott mintegy hatszáz frontszolgálatos katona közül 173 soha nem tért haza, életüket vesztették Galíciában, a szerb, a román fronton, s a doberdo-piavei csatatereken.
A község 1930-ban emlékművet állított hősi halottainak. Az emlékműállítás költségeit az éveken át összegyűjtött vadászbérleti díjból fedezte a község képviselőtestülete.
Kalotai Kreipel Ottó Őrszem című alkotásának felállítására 133/925. számú határozatával adott engedélyt az Országos Képzőművészeti Tanács még 1925. október 16-án.
A 4,5 méter magas hősi emlékmű költségeként 13 134 pengő 24 fillért számolt el a község képviselőtestülete.
Az eseményről terjedelmes írásban számolt be a megyei lap:
„Lébény nagyközség vezetősége és lakossága még a mostani keserves és sanyarú gazdasági viszonyok mellett is tudott annyi áldozatot hozni, hogy a község lakosainak sorából annakidején elesett 173 hős emlékére impozáns bronzszobrot állítson. Ott áll ez az őrtálló, erőteljes alakú katonát ábrázoló szobor a község főterén, pázsittal és ízléses kerítéssel övezve. Kőtalapzatán a magyar címer és 173 név: mind a négy világtáj másfél évtized előtti harctereinek lébényi hősi halottai.
Ezt a szép hősi emléket avatták fel vasárnap délután kitűnően megrendezett, megható ünnepély keretében.
Az avatáson megjelent dr. Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár, Kühne Lóránt dr. felsőházi tag, Pintér László országgyűlési képviselő, vitéz Kő János, a volt 76. gyalogezred egykori parancsnoka, Skultéty Miklós vármegyei főjegyző, Angyal Emil árvaszéki elnök, Studinka Elemér dr. jószágigazgató, Sattler János dr., Magyaróvár város polgármestere, Mátrai János, a magyaróvári gimnázium igazgatója, Pölnitz báró a megyei vitézi szék képviseletében, Bittera őrnagy, a győri honvédhelyőrség küldötte, Kőrös, járási testnevelési vezető, Vitéz Szentpétery János csendőrszázados, szárnyparancsnok, Weghoffer Gyula állomásfőnök, Csizmazia Pál mosonszentmiklósi, Horváth Gábor me- cséri plébánosok, Rasztovics János mosonszentmiklósi és Rudolf Brúnó máriakálnoki vezetőjegyzők, Mecsér, Győrsövényháza és Mosonszentmiklós községek küldöttei, és Lébény lakossága igen nagy számban.
Néhány perccel három óra után kezdődött az ünnepély. Midőn a vendégek a községházáról a szoborhoz vonultak, a lébényi volt 76-osok üdvözölték vitéz Kő tábornokot, aki meghatottan köszönte meg azt. Utána a lébényi dalárda Simoncsics László igazgatótanító vezetésével igen sikerültén adta elő a magyar Hiszekegyet, majd Szebik Endre hadiárva szavalta el erőteljes hangon Gyulai Pál: A hősök sírja című költeményét.
Ezután Darányi Kálmán államtitkár mondott ünnepi beszédet:
Szemben velem a szép hősi emlék, amelyet e derék községnek a lakossága állított fel. És miközben ezt a szobrot nézem, sok gondolat ébred bennem. Ma egy hete tartotta az egész ország a hősi halottak emlékünnepét. Június 4-én lesz tíz éve annak, hogy a trianoni békét alá kellett írnunk. E két nevezetes nap között ünnepli Lébény hősi halottainak emlékét ezzel a szép szoborral, melynek talapzatán 173 hős neve van felírva. Bármilyen fájdalom hatja át azok szívét, akikhez ezek az elesett hősök tartoztak, büszkén kell feltekinteni erre a hősi emlékműre... E szobor örök emlékjel lesz, amelyre úgy tekintsünk fel, mint a feszületre. Emeljük meg mellette kalapunkat, mert megérdemlik azok, akiknek a neve rája van írva...
Az államtitkár beszéde után a lébényi gyermekénekkar adta elő Révfy Géza: Fohász című dalát. Utána Németh Károly evang. esperes adta át a szobrot a község vezetőségének magasszámyalású, költői szépségektől, szónoki elhivatottságtól csillogó beszédben.
Rámutatott arra, hogy a szobor nemcsak érc, nemcsak az alkotó művész zsenije, hanem síremlék, hősi emlék, és fogadalmi emlék.
Mint síremlék, egy temetőt jelent; temetőt, ahol el vannak szórva a magyar hősök porladó csontjai.
Hősi emlék, amely kell, hogy hirdesse minden jó magyarnak a magyar becsületet.
Történelmi emlék, amely gondolatokat támaszt bennünk; honnan jött ez a katona? hova néz ennek a katonának a sas tekintete? honnan van az a nyugalom, amely elömlik tagjain? Történelmi emlék ez: a magyar katonának, a magyar férfinak a történelmi emléke. Figyelmeztet arra, hogy ha a magyar katonából kivész a harci vitézség, akkor a magyar nemzet elpusztul itt a Duna medencéjében.
Fogadalmi emlék ez a szobor, amely hirdesse a magyar akaratot, amely hirdesse azt, hogy nem nyugszunk addig, amíg el nem mondhatjuk, hogy azok a katonák nem haltak meg hiába, és az a Magyarország, amelyből ők, a hősök háborúba mentek, ez az ősi fészek ismét együtt lesz.
Hajós József községi bíró lépett ezután a szónoki emelvényre, és miután a hősi szobrot hivatalosan átvette, fogadalmat tett, hogy a hadiemléket tiszteletben tartja és tiszteletben tartatja. Felkérte a község lakosságát, hogy a szobor előtt mindig kalapemeléssel rójják le a hősök iránti tiszteletet. A lányokat arra kérte, hogy lássák el állandóan virággal az emlékművet. Végül köszönetét mondott mindazoknak, akik a hadiemlék felállítását lehetővé tették
A lébényi dalárda újabb hazafias énekszáma után a koszorúzás következett. Elsőnek Kő tábornok helyezte el a 76-osok koszorúját. Utána a vitézi szék koszorúját tették le a szoborra. Studinka Elemér dr. a gróf Wenckheim Pál uradalom, Kőrös testnevelési vezető a megyei testnevelési felügyelőség, Mátrai János a magyaróvári reálgimnázium, Hottovy Frigyes községi főjegyző Lébény község, Szabó László tanító a leventék, Berta Jenő celldömölki járásbíró a lébényi evang. egyházközség, Kaszás Ferenc a római kath. hitközség, Földes János a lébényi önkéntes tűzoltók koszorúját helyezte el.
Ugyancsak megkoszorúzta a hősi emléket a lébényi csendőrőrs is, és a lébényi ipartársulat nevében Sirhuber József. Végül pedig a lébényi leányok halmozták el a szobrot virágokkal.
Az ünnepély a Himnusszal ért véget.” (Mosonvármegye)
Lébény község első világháborús hősi halottainak az emlékmű gránitlapjaira vésett névsora:
Albrecht Ágoston, Bertalan József, Bertalan Károly, Bertalan László, Bojnár János, Böröczki Ferenc, Böröczki Nándor, Bősze András, Burnóczki István, Csepi István, Csiszár József, Csiszár Márton, Czeth Ferenc, Czeth János, Czillich János, Dohovits József, Dőri Mihály, Erdős Lajos, Élő Ferenc, Élő József, Élő Mihály, Fehérvári Mihály, Fialla Ferenc, Fléner András, Földes Imre, Fördős Márton, Fülöp Jakab, Fülöp István, Fülöp János, Garab József, Gazsó Mihály, Geier János, Gerebenics József, Gindeli Géza, Győri Mihály, Hajós Mihály, Halbak József, Hauser János, Heipung József, Hima Gyula, Hoff Ferenc, Holczer Pál, Horváth Antal, Horváth Ferenc, Horváth Ferenc, Horváth Gyula, Horváth István, Horváth Jakab, Horváth János, Horváth János, Horváth János, Horváth József, Hujber János, Hujber Lajos, Hujber Mihály, Ifju József, Jurovits János, Kaszás Ferenc, Kaszás Gábor, Kaszás Sándor, Kis István, Kis Mihály, Klein János, Klein Rudolf, Kocsis Mihály, Kohlbauer József, Kohn Jenő, Kohn Kálmán, Kósa Pál, Kovács György, Kovács György, Kovács István, Kovács János, Kovács József, Kovács József, Kovács Károly, Kovács Pál, Kovács Sándor, Kovalovszki Márton, Köhler Frigyes, Kriegler Pál, Laszl István, László János, László József, Lautner Ferenc, Lehner István, Leitner István, Lenzsér Imre, Lenzsér János, Lenzsér Mihály, Lichthammer János, Limp Ferenc, Macsek István, Mecséri József, Miilei János, Modrovich Ferenc, Modrovich Ignác, Modrovich István, Modrovich János, Modrovich József, Modrovich József, Molnár János, Nagy János, Nakovitz Mátyás, Nátz Ferenc, Nátz István, Nátz János, Nátz Mihály, Németh Márton, Németh Mihály, Németh Sándor, Nitsch András, Nitsch János, Orbán István, Orbán István, Pap József, Pausz Nándor, Perger József, Pénzváltó György, Petron Ferenc, Podráczki János, Prehauser Mihály, Prehauser Pál, Prémus László, Rácz József, Rauchwarter Alajos, Rauchwarter Ferenc, Rauchwarter István, Reisinger Mátyás, Scheier Ferenc, Schmitzhoffer János, Schmitzhoffer Károly, Schmitzhoffer Pál, Schrott János, Sifter József, Stinner György, Stinner Sándor, Sulz Benedek, Susovits Antal, Süli János, Szabó Ferenc, Szabó Ignác, Szabó Sándor, Szabó Vendel, Szebik István, Szíj János, Szikra Jakab, Szoldinger Mihály, Takács András, Takács József, Takács Péter, Tengelics Vince, Thullner János, Thülli Alajos, Thülli János, Thülli Károly, Timlinger János, Timlinger József, Timlinger József, Tóth Károly, Tóth Károly, Tóth Márton, Tóth Márton, Trukositz Ferenc, Tukovits István, Unger Máté, Unger Mihály, Varga Gyula, Varga József, Wandraschek Sándor, Weinhandl János, Weisz István, Zwezdovits István.
Az első világháborús emlékmű avatása. A szónok Darányi Kálmán
(1930. június 1.)
Eredményesen működött a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Taglétszáma 1930-ban 473 fő. Elnöke ekkor Németh Károly evangélikus esperes, az ügyvezető igazgató Simoncsics László katolikus igazgató-tanító, a felügyelőbizottság elnöke dr. Kokas János plébános.
A magyaróvári járás leventeegyesületei számára lövészversenyt rendeztek a Magyaróvári Polgári Lövészegylet lőterén. A versenyen száz levente vett részt.
A csapatversenyt Lébény csapata nyerte. Az egyéni verseny első helyezettje 96 körrel Kaszás Imre, aki a nagy aranyérmet és Frigyes kir. herceg tiszteletdíját kapta. Második Wurzinger István (95 kör), negyedik Kaszás Lajos (93 kör).
Bajtársai emlékoszlopot állíttattak a bormászi erdőben Veszprémi Antal lébényi csendőr őrmester halálának helyszínén, melyen a következő felirat áll:
A megsüllyedt talapzatú emlékművet Veszprémi Antal halálának 75. évfordulóján Lébény nagyközség önkormányzata helyreállíttatta.
Főúri vadászatot rendezett lébény-mosonszentmiklósi birtokán az uradalom birtokosa, gróf Wenckheim Pál.
„A főúri vadászaton részt vettek: Frigyes kir. herceg, Hohenlohe herceg, Montenuovo Ferdinánd herceg, Pallavicini György őrgróf, Cziráky László gróf, Wenckheim Antal gróf, Khuen-Héderváry Károly gróf, Horthy Jenő lovassági tábornok, Hunyady Ferenc gróf, Széchenyi Zsigmond gróf és a házigazda, Wenckheim Pál gróf.
A Poppr Emil uradalmi főerdész által rendezett és szépen sikerült vadászaton 3485 nyúl, 4937 fácán, 10 erdei szalonka, 1 túzokkakas, 1 vadliba és egy róka esett vadász- zsákmányul” - adta hírül a Mosonvármegye.
A hozzá érkezett csendőrségi jelentés alapján Lébény főjegyzője arról tájékoztatta a főszolgabírói hivatalt, hogy január 30-án a községi erdőben fatuskó kiásása közben mint egy 60 cm mélységben Orbán György 8 darab, Venesz Lajos 3 darab aranypénzt talált. Az értékes leletet a csendőrségnek beszolgáltatták, bejelentve egyúttal a találót megillető jutalomra vonatkozó igényüket is.
A jelentés szerint az Orbán György által talált érmék 1618-1664 évből valók, átmérőjük 23, vastagságuk 1/2 milliméter. Közülük egy darab II. Mátyás, 2 darab III. Ferdinánd, 3 darab I. Lipót korából való magyar arany.
A Venesz Lajos találta érmék között egy 1577-ből származó navarrai arany, egy darab 1646-ban vert III. Ferdinánd, és egy évszám nélküli ugyancsak Ferdinánd nevét viselő magyar aranyforint található. Átmérőjük 28 milliméter.
Az éremlelet a törvényes eljárásrend betartásával a Nemzeti Múzeum éremtárába került. (Mj. főszolg. 1931/529)
Lébény képviselőtestülete - hogy az ifjúság testi nevelésével kapcsolatos törvényi kötelezettségének maradéktalanul eleget tehessen - a községi tulajdonban lévő területtel határos erdőrészt csere útján megszerezte a római katolikus egyháztól, s az így egyesített területen kialakította a vármegyei testnevelési felügyelőség és a vármegyei tiszti főügyész által is alkalmasnak minősített új sportpályát. (Mj. főszolg. 1931/602)
A községi sportpálya napjainkban is az ekkor kijelölt helyén működik.
A Mosonvármegye közölte a népszámlálás községenkénti adatait.
Eszerint „Lébény a harmadik legnagyobb lakosságú községe a járásnak. Lélekszáma 3347. (Az 1921. évi népszámlálás alkalmával volt 3337.) A 17 távollévővel együtt 3364. Ebből férfi 1723 és nő 1624.”
A léghajózás egyik úttörőjéről, gróf Ferdinánd Zeppelinről elnevezett német léghajó, az LZ 127-es Graf Zeppelin egy Magyarország feletti légibemutatóra hazánkba érkezett.
„Megjárta Magyarország levegőegét a németek büszkesége, az óriásléghajó, a legendás, nagy Zeppelin ... Amikor érkezett, alig derengett... 1/4 5 óra után ... Pusztasomorja, Szentpéter és Szentjános fölött ... sokan megcsodálták a teljes kivilágítással tündöklő léghajóóriást ..., percek múlva Lébény és Mosonszentmiklós fölött húzott át és eltűnt Győr irányába.” (Mosonvármegye)
A szivar alakú, merev vázszerkezetű, héliumgázzal töltött Zeppelin léghajók valóban impozáns látványt nyújtottak. 120-160 000 légköbméter térfogatuk mellett több mint 12 tonna súlyt tudtak szállítani, s 2000-2800 lóerős motorteljesítménnyel óránként 120 kilométer sebességet értek el. Személyzetük 40-60 fő volt.
A lébényiek által is megcsodált Graf Zeppelin 1930-ban többször átszelte az óceánt, majd Hugo Eckener kapitánnyal körberepülte a Földet. A Szovjetúnióban, Egyiptomban és Görögországban tett látogatásai után kapott meghívást Magyarországra.
1931. március 29-én a Friedrichshafenből közbenső leszállás nélkül hazánkba érkezett légi jármüvet harmincezer fős tömeg várta a csepeli repülőtéren.
A 236 méter hosszú léghajó gondolájának 12 fizető utasa között ott volt Karinthy Frigyes, aki az Est című politikai napilapot tudósította az eseményről. Számos közéleti személyiség társaságában a léghajón tartózkodott Horthy István, a kormányzó fia is, akit Horthy Miklós személyesen várt a repülőtéren.
A reggel 8 órakor Csepelen landolt léghajó 3o utassal, köztük számos újságíróval a fedélzetén rövidesen újra felszállt. Több órás körutazást tett az ország keleti fele fölött, majd a délutáni órákban visszaindult állomáshelyére, Friedrichshafenbe, ahova hajnali 3 óra 30 perckor érkezett meg. A visszaútra 14 utas váltott jegyet.
Bemutatkozott Lébényben a Dalos Egyesület néven újjáalakult és egyesületté szerveződött férfi dalárda. (Mj. főszolg. 1931/328)
„Tavaly ősszel alakult meg Lébény községben a Dalos Egyesület Simoncsics László igazgatótanító fáradozása alapján. A ma már 40 működő tagot számláló dalárda folyó hó 17-én, vasárnap mutatkozott be a nyilvánosság előtt... Az összegyűlt nagy érdeklődő közönség zajosan és sokáig ünnepelte a fiatal dalárdát első sikere alkalmával, lelkes vezetőjével együtt.” (Mosonvármegye)
Áprilisban az ország Bethlen István gróf miniszterelnökségének tizedik évfordulóját ünnepelte.
Lébény képviselőtestülete május 25-én - Németh Károly esperes indítványára - gróf Bethlen István miniszterelnököt és dr. Darányi Kálmánt, Moson megye volt főispánját, miniszterelnökségi államtitkárt Lébény község díszpolgárává választotta „...azon hervadhatatlan érdemek szerény elismeréseképp, melyeket 10 éves kormányelnöki minőségében, úgy a bel- mint a külpolitikában hazánk javára - illetve melyeket mint a vármegye volt főispánja, a kerület országgyűlési képviselője s mint államtitkár a haza, a vármegye, a község illetve egyesek javára szereztek; biztosítja egyben őket tántoríthatatlan bizalma s hűséges ragaszkodásáról.”
A díszpolgári cím adományozásával, átadásával összefüggő további teendők ellátására a képviselőtestület bizottságot állított fel, melynek tagjai Hajós József bíró, Hottovy Frigyes főjegyző, Németh Károly esperes és Kaszás Ferenc községi pénztárnok voltak. (Kjkv.)
Lébény mellett a magyaróvári járás további öt községe - Moson, Mosonszolnok, Mecsér, Magyarkimle, Horvátkimle - is díszpolgárává választotta dr. Darányi Kálmánt, akinek 1933. május 13-án a hat község közös küldöttsége Budapesten adta át a fehér kutyabőrre festett, művészi kivitelű díszpolgári oklevelet.
A Nemzeti Egység Pártjának székházában lezajlott átadási ünnepségen megjelent Gömbös Gyula miniszterelnök is.
A küldöttségben - melyet Kühne Lóránt felsőházi tag vezetett - Lébényt Hajós József, Hottovy Frigyes, Kaszás Ferenc és Németh Károly evangélikus esperes képviselték. Pohárköszöntőjében Németh Károly Darányi Kálmánt éltette, mint „az akarat erős emberét,...ki megtalálja és megmutatja a biztos utat a jobb jövő felé”. (Mosonvármegye)
(Gróf Bethlen István 1931. augusztus 19-én lemondott miniszterelnöki tisztéről, feltehetően ezzel függ össze, hogy ő nem vett részt az oklevél-átadási ceremónián.
Darányi Kálmán a díszpolgári cím odaítélésekor miniszterelnökségi államtitkár, később Gömbös Gyula kormányának földművelésügyi minisztere, majd Gömbös halála után, 1936 októbere és 1938 májusa között Magyarország miniszterelnöke lett.)
„A falu életével összeforrott derék tűzoltótestület tartotta külsőségekben nem kimagasló, de annál mélyebb megbecsülést és lelki közösséget kifejező 50 éves jubileumát.” (Mosonvármegye)
Az évfordulós tűzoltóversenyen számos megyebeli tűzoltóegylet képviselői vettek részt, meleg ünneplésben részesítve a jubiláló lébényi egyesületet.
Az emlékünnep alkalmából kormányzói kitüntetésre terjesztették fel az egyesület két legöregebb tűzoltóját. (Mj. főszolg. 1931/876)
A kitüntetések átadására szeptember 8-án az egyesület díszközgyűlésén került sor, melynek keretében Polnitzky Lipót főszolgabíró adta át Limp Mátyás tűzoltóparancsnoknak és Horváth György tűzoltókürtösnek a még I. Ferenc József által alapított szolgálati díszérmet.
A Tűzoltó Egyesület félszázados jubileumára készített díszdoboz. Egykor Hajós József lébényi bíró tulajdona volt.
Az országgyűlési képviselőválasztáson Lébényben 990 választópolgár szavazott Pintér Lászlóra, a kormánypárt, és 106 dr. Bánóczy Lászlóra, a szociáldemokrata párt jelöltjére. A magyaróvári választókerületben 52,38 %-kal a kormánypárt jelöltje nyert.
(Országosan a kormányzó Egységes Párt 10 mandátumot vesztett, az ellenzéki pártok megerősödtek, s gróf Bethlen István augusztusban benyújtotta lemondását.)
Új vezetőséget választott a lébényi Ipartársulat. A három évre megválasztott új vezetők: elnök Nádasi Ferenc, alelnök Mészáros Béla, pénztárnok Frühwirth Ferenc, jegyző Finta János. Ellenőrök Czillich József és Kiss Rudolf, választmányi tagok Pauz József, Sirhuber József Farkas József, Smitzhofer János, Pálfi László, Opicz József, Stinner József és Nagy József. (Ip.)
Wandraschek Alajos gazdálkodó pajtája leégett. Az este 10 óra tájban fellobbant tűzben a lángok martaléka lett a pajtában felhalmozott szénakészlettel együtt egy cséplőgép, egy kazán s számos gazdasági eszköz. A kár mintegy 2000 pengő. A csendőrség gyújtogatásra gyanakodott, s erélyes nyomozást indított.
Február 25-én újabb két pajta égett le a bennük lévő takarmánnyal és gazdasági felszereléssel együtt. A károsultak Unger Józsefné és Thullner József voltak.
A községet - ahol már évek óta nem volt tűz - erősen nyugtalanították a szándékos gyújtogatás következményének tartott tüzesetek, a csendőrségi nyomozás azonban eredménytelen maradt. (Mosonvármegye)
(Sok évvel később, már az érintett halála után kezdett terjedni a szóbeszéd, hogy a gyújtogató az a lébényi férfi volt, aki a tüzek eloltása után díjazás ellenében végezte a tűzoltófecskendő tömlőinek szárítását, s ily módon érdekelt volt abban, hogy a tüzek száma szaporodjék.)
Németh Lajos regruta 1932-ben
Skultéty Miklós megyei alispánnak a járási főszolgabíróhoz intézett levele szerint a népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyezte, „hogy a Megváltóhoz címzett lébényi gyógyszertár személyes üzleti jogosítványa Remcsák Miklósról Koroknay László oki. gyógyszerész-mesterre átruháztassék.” (Mj. főszolg. 1932/994)
Szeretetteljes ünneplésben részesítették hívei és tisztelői Németh Károly esperest, a dunántúli egyházkerület főjegyzőjét abból az alkalomból, hogy húsz esztendeje tölti be lelkészi állását Lébényben.
A lelkészt az egyházkerület nevében dr. Bertha Benő járásbírósági elnök, a hitközség nevében Takács Zoltán igazgató-tanító, Prehauser Mátyás egyházközségi elnök és Kováts Márton gondnok, az iskola képviseletében pedig Németh Ilona tanítónő köszöntötte az iskolás gyermekek és a hívek sokaságának jelenlétében. (Mosonvármegye)
40 éves jubileumi miséjét tartotta Lébényben dr. Kokas János plébános. Az egyház- község nevében Simoncsics László igazgató-tanító, a község lakossága nevében Hajós József községi bíró, az egykori iskolatársak, barátok és tisztelők nevében pedig a moson- szentmiklósi Hunyetz Károly nyugalmazott csendőrezredes köszöntötte az ünnepeltet.
„Az üdvözléseket dr. Kokas János a maga megszokott közvetlenségével, szellemes, és a humor ragyogásában is megfürösztött, de mégis meghatóan mély nyomokat szántó beszéddel köszönte meg” - tudósított az eseményről a Mosonvármegye.
Az 1929-33. évi gazdasági válság súlyosan érintette a teljes magyar agráriumot.
A válság okozta nehézségekkel küszködött a lébény-mosonszentmiklósi uradalom is, melynek ekkor Lébény határában 5300 katasztrális hold, Mosonszentmiklós határában 1476 katasztrális hold földbirtoka volt. Nagy összegű köztartozásai miatt a pénzügyigazgatóság zárgondnok kirendelését kérte az 1932. évi termésre. Zárgondnok kirendelését sürgette a tanfelügyelőség is a jánosházi uradalmi iskola tanítóinak elmaradt bére miatt, akik 1931 ősze óta nem kapták meg fizetésüket.
Augusztus 7-én arról adott hírt a Mosonvármegye, hogy az uradalom három legrégibb tisztjének, Poppr Emil főerdésznek, Nagy Béla főintézőnek és Világhy László főintézőnek végkielégítés és nyugdíj nélkül felmondott a birtok tulajdonosa.
A Mosoni Ének és Zeneegylet által megrendezett kerületi dalosbemutatón nagy sikert aratott a lébényi felnőttkar.
„A lébényi dalosegyesület 30 taggal állott ki Simoncsics László főtanító vezetésével. Azt a finomságot, azt a fegyelmezettséget, mit ez az énekkar produkált, a hallgatóság sokszor megújuló, hálás tapsai jutalmazták” - írta az eseményről tudósító Mosonvármegye.
A nemzetiszocialisták szervezkedéséről számolt be a megyei lap.
A híradás szerint „gróf Pálffy Fidél, a nemzeti szocialista párt szervezőbizottságának mosonmegyei vezére ... vasárnap ... Lébényben fog a jelentékenyen szaporodó párttagok között megjelenni.”
A dunakiliti gróf, Pálffy Fidél által képviselt nemzetiszocialista párt nem azonos a Szálasi-féle nyilaskeresztes párttal, így a Lébényben szervezkedő „nyilasoknak” sincs közük a „hungarista” vezérhez, Szálasihoz.
Lébényben a Meskó Zoltán nyugalmazott katonatiszt által 1932. június 16-án megalakított Magyar Nemzetiszocialista Földműves- és Munkáspártnak működött helyi szervezete, melynek 1936-ban már 85 tagja volt.
Magyarországon az 1920-as évek végétől egyre-másra alakultak olyan, nevükben a „nemzetiszocialista” jelzőt viselő pártok, melyek német példaképükhöz való kötődésüket a náci horogkeresztes jelvény átvételével is kifejezték. Amikor 1933 őszén egy belügyminiszteri rendelet megtiltotta az olyan szimbólumok viselését, melyeket egy idegen állam saját hivatalos jelvényeként használ, a magyar szélsőjobboldal általános jelképévé a horogkereszt helyett az ősmagyar szimbólumként értelmezett nyilaskereszt vált.
Sem a jelvény, sem a „nyilas” elnevezés nem köthető tehát egyetlen párthoz, a Szálasi Ferenc által 1935. március 4-én létrehozott, többször feloszlatott, majd más néven újra engedélyezett Nemzeti Akarat Pártjához. (Pálffy 1944. október 15-én belépett Szálasi pártjába, s a nyilas kormány földművelésügyi minisztere lett. A háború után a népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte, s kivégezték.)
A Katolikus Olvasókör „saját pénztára javára” Tóth Ede: A tolonc című népszínművét adta elő. (Mosonvármegye)
Hangverseny szervezéséhez kért engedélyt a Lébényi Dalos Egyesület.(Mj. főszolg. 1933/2354)
„Tekintetes Főszolgabíró Úr!
A Lébényi Dalos Egyesület f.h. 25-én délután 4 órai kezdettel a róm. kath. elemi iskola udvarán, rossz idő esetén a községi vendéglő nagy termében körzeti dalos hangversenyt óhajt tartani, melynek engedélyezését tisztelettel kérjük.
A hangversenyen részt vesznek egyesületünkön kívül a Győri Ének és Zeneegylet, a mecséri, mosonszentmiklósi, győrsövényházi, markotabödögei énekkarok, és valószínűleg még néhány énekkar, kik még ezideig nem jelentették be részvételüket.
A hangversenyt egyesületünk a vármegyei iskolánkívüli népművelési bizottsággal karöltve rendezi.
Belépő díjak 80 f. 40 f. és 20 f.
A szerzői jogdíjat befizettük, melyről a csatolt postatakarékpénztári befizetési lap tanúskodik.
Lébény, 1933. május 10.
Simoncsics László
Hottovy Frigyes
karnagy elnök.”
A levélben felsorolt kórusok mellett további három együttes, a tárnokréti, a jánosházapusztai és a halászi is részt vett a dalosünnepen, melyről részletes beszámolót közölt a Mosonvármegye, elismerő szavakkal méltatva a lébényi kórus és karnagya teljesítményét.
„A dalosünnep gondolatának lébényi valóraváltója: Simoncsics László ig. tanító, kinek sikerrel szereplő fiatal, 3 éves vegyes- és férfikara a téli népművelési előadások állandó résztvevője” - zárta tudósítását a megyei lap.
A Budapest-Bécs műútnak a Lébény-Mecséri úttól Oroszvárig terjedő 42 kilométeres szakaszán ismeretlen személyek „az útpályára, hidakra, fákra stb. mésztejjel horogkereszteket és kormányellenes feliratokat” festettek. A lébényi csendőrőrs jelentése szerint „ a horogkeresztet festő egyének Győr vagy magyaróváriak voltak autóval, mert az útmester és az útkaparó állítása szerint minden horogkeresztnél.. .meglátszott az autó kerekeinek horzsolásszerű nyoma”.
A lébényi, mosoni és rajkai csendőrparancsnokság által lefolytatott nyomozás eredménytelenül zárult, az elkövetők személyére fény nem derült. (Mj. főszolg. 1933/2749)
Belügyminiszteri rendelet alapján felülvizsgálták valamennyi forgalomban lévő gépjármű műszaki állapotát, s minden járművet új rendszámtáblával láttak el.
A lébényi gépjármű-tulajdonosok ekkor: Modrovich Károly földbirtokos (Opel), Ghiczy Béla körállatorvos (...), Poppr Emil főerdész (Chevrolet) és dr. Moser Viktor körorvos (Peugeot).
A magyar királyi belügyminiszter „Horváth Antal lébényi önkéntes alparancsnok részére az 1911. évi május hó 27. napján Gödöllőn kelt legfelsőbb elhatározással a tűzoltás és mentés terén 25 éven át teljesített érdemes tevékenység jutalmazására alapított díszérmet adományozta.”
A Független Kisgazdapárt „délután 6 órakor Lébényben a lébényi, mosonszentmiklósi és mecséri lakosság körében tartandó nyilvános pártgyűléseket hirdetett meg, amelyeken a párt vezére, dr. Eckhardt Tibor, dr. Rakovszky Tibor, Gullan Rudolf, Láng Lénárd, Neuberger Mihály országgyűlési képviselők és dr. Drobilits Ernő megyei pártigazgató tartanak ... beszámolókat.” (Mosonvármegye)
A képviselőtestület rendkívüli ülésén a megüresedett szülésznői állásra 17 pályázó közül Horváth Terézt nevezte ki. (Kjkv.)
December 10-én délután 3 órára a Magyar Nemzetiszocialista Földmíves és Munkáspárt lébényi szervezete „tisztikarának választása végett” gyűlés tartására kért engedélyt a főszolgabírótól.
A Rauchwarter Pál, Farkas József, Czech Károly és Weisz Ferenc által benyújtott kérelem nyomán a főszolgabíró engedélyezte az összejövetelt, a Pápai-vendéglőben tervezett tisztújító közgyűlés azonban - a jegyző által az ok megjelölése nélkül tett jelentés szerint - „megtartva nem lett.” (Mj. főszolg. 1933/5297, 5942)
„A Lébényi Levente-Egyesület folyó hó 27-én, 30-án és június 6-án a „Náni” című
3 felvonásos népszínművet adja elő.” (Mosonvármegye)
Harmincöt lébényi férfi írta alá a következő nyilatkozatot:
„Belépési nyilatkozat
Mi alulírottak becsületszavunkkal kötelezzük magunkat, hogy a lébényi Önkéntes Tűzoltó Egyesületbe mint működő tagok belépünk, alávetjük magunkat a tűzoltó egyesület alapszabályainak, és kötelezzük magunkat, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül pontosan és híven teljesíteni fogjuk szolgálatunkat. Az előírt tűzoltó gyakorlatokra pontosan kivonulunk, parancsnokainknak feltétlenül engedelmeskedünk, tisztességes magaviseletünk által az egyesület tekintélyét úgy szolgálatban, mint azon kívül fenntartjuk és megőrizzük, és a veszély idején minden felszólítás nélkül mindenkor készen állunk, s úgy a községben, mint a közel vidéken veszélyben forgó embertársaink segítségére sietünk.
Lébény, 1934. szeptember 23.” (HMTDA)
A Mosonvármegye felsorolta azokat a községeket, melyekben a népszámlálás 100-nál több analfabétát talált, „tehát az analfabétatanfolyamok szükségesek lennének.” Lébényben 145 írástudatlant tüntet fel a kimutatás.
Megkezdték az 1929-33. évi gazdasági válság éveiben tönkrement Wenckheim-birtok árverés útján történő értékesítését.
1921-ben, Saáry Jenő főintéző halálának évében a birtok még tehermentes volt. Utóda, Studinka Elemér jószágigazgató azonban nem tudott úrrá lenni a válság okozta nehézségeken. A 11450 holdas birtok 1935-re négy és félmillió pengő adósságot halmozott fel.
Az uradalom minden lehetséges módon megpróbálta elodázni a birtok felszámolását. A rossz nyelvek szerint ezt a célt szolgálták a reménybeli közbenjárók jóindulatának megnyerése érdekében szervezett nagyterítékű főúri vadászatok is.
A Mosonvármegye közlése szerint az előbb 1934. október 31-re, majd 1935. november 8-ára meghirdetett árverés az uradalom „felülfolyamodása” illetve alaki hibák miatt meghiúsult. Egy évvel később, 1936 novemberében is elmaradt az uradalomra kitűzött licitáció az árvereztető távolmaradása miatt. A 32 hitelezőnél felhalmozott adósság összegével egyező kikiáltási ár ekkor már 5 millió pengő lett volna.
Lezajlottak a megyei törvényhatósági választások.
„A lébényi kerületben rendes tagok lettek Modrovich Károly lébényi földbirtokos és Hajós József lébényi bíró, póttagok pedig Pálffy Fidél dunakiliti földbirtokos és Németh Ferenc mosonszentmiklósi korcsmáros, utóbbiak a nemzeti szocialisták listájával.” (Mosonvármegye)
(A kerületet Lébény, Mecsér és Mosonszentmiklós községek alkották.)
„A győri törvényszék múlt pénteken tárgyalta annak a halálos kimenetelű verekedésnek ügyét, mely augusztus 9-én, a lébényi búcsú alkalmával Modrovits Vilmos 22 éves gazdalegény halálával végződött” - tudósított a Mosonvármegye.
„A legények az egyik korcsmában szórakoztak, és vita támadt közöttük. A korcsmáros, elejét veendő a készülő viharnak, kituszkolta a helyiségből a legényeket, kik azután a sötét udvaron kemény verekedést rögtönöztek, melynek az elősiető csendőrség vetett véget. De az udvaron már halva volt Modrovits Vilmos. A késszúrás a szívét járta át. A gyanúokok alapján több letartóztatás történt, de a bizonyítékok Horváth Imre legényhez vezettek, kinek a kezében többen kést láttak.
A pénteki tárgyaláson Horváth tagadta bűnösségét, csak annyit vallott be, hogy részt vett a verekedésben, de az áldozat jó barátja volt, így nem volt oka bántani.
A tanúk azt igazolták, hogy másnál nem volt kés, csak Horváthnál.
A bíróság négy év fegyházbüntetésre ítélte Horváthot halált okozó súlyos testi sértés büntette miatt. Az elítélt fellebbezett.”
Tisztújító közgyűlést tartott az Ipartársulat. Az 1932 januárjában megválasztott elnök, alelnök, jegyző és pénztárnok személye nem változott. Ellenőrök Sirhuber Nándor és Höck Mátyás, választmányi tagok Pauz József, Sirhuber József, Hujber Károly, Pálfi László, Pausz Rudolf és Grádinger Márton, póttagok Kiss Rudolf és Szigeti István lettek. (Ip-)
Vasárnap délután tartotta zászlóbontó nagygyűlését a Nemzeti Egység Pártja lébényi szervezete a községi vendéglő nagytermében, amelyet a 400-nál több résztvevő zsúfolásig megtöltött.
(A NEP 1934-ben alakult vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök vezetésével.)
Dr. Moser Viktor helyi elnök megnyitójában történelmi példákkal illusztrálta, milyen veszélyeket rejt magában a széthúzás, majd a nemzeti egység megteremtésére hívta fel a hallgatóságot.
Ezt követően dr. Kühne Lóránt felsőházi tag és Pintér László országgyűlési képviselő mondott nagysikerű beszédet, majd Hajós József községi bíró lépett a szónoki emelvényre. Nagy tetszést aratott beszédében arról szólt, hogy Lébényben munkanélküliség soha nem volt, a helybeliek az uradalomban mindenkor találtak munkaalkalmat, kereseti lehetőséget. Amióta azonban az uradalom fizetési nehézségekkel küzd, megszűnt a munkaalkalom, s nagyon sok család maradt kereset és kenyér nélkül. A nyomorgók érdekében az országgyűlési képviselő segítségét kérte.
Pintér László válaszában ígéretet tett arra, hogy megpróbál közbenjárni a lébényie- ket sújtó problémák megoldása érdekében.
Dr. Moser Viktor zárszavában felszólította a nyilaskeresztes párt jelenlévő tagjait „a Nemzeti Egységbe való tömörülésre.”
Pintér László országgyűlési képviselő állta a szavát, s néhány héttel később ígéretéhez híven a vármegye közigazgatási bizottságában ismertette a Lébényt nyomasztó gondokat (a hansági rétek indokolatlanul magas kataszteri besorolásából következő aránytalanul magas adóterheit, s a napszámosok körében tapasztalható munkanélküliséget), s a főispántól meg az alispántól is segítséget kért a problémák orvoslásához. Felvetette, nem volna-e helyes az uradalomnak azt javasolni, hogy részes munkáltatásra térjenek át? (Mosonvármegye)
A képviselőválasztásokra készülve programbeszédet tartott Lébényben dr. Kühne Lóránt, melyre - a Mosonvármegye szerint - „hatalmas tömeg gyűlt össze a községi vendéglő nagytermében.” Dr. Moser Viktor a nagygyűlést követő Kaszinóbeli beszélgetésen már biztos képviselőként köszöntötte a NÉP jelöltjeként induló Kühne Lórántot.
(A lébényiek szóhasználatában a Kaszinó ekkor már nem az 1908-1922 között egyesületként működő társaskört, hanem a kaszinónak egykor otthont adó nagyvendéglő különtermét jelentette.)
A képviselőválasztáson a magyaróvári kerületben Kühne Lóránt 5401, gróf Pálffy Fidél dunakiliti birtokos, a nyilas párt megyei vezetője 3051 szavazatot kapott. A kerület
10 települése közül háromban, Horvátkimlén, Lébényben és Mosonszentmiklóson azonban többséget szerzett gróf Pálffy. Lébényben az arány 818:437, Mosonszentmiklóson 490:427 volt Pálffy javára.
A lébényi és mosonszentmiklósi választási eredmények megyeszerte nagy feltűnést keltettek, s okaival terjedelmes írásban foglalkozott a Mosonvármegye április 7-i száma.
A cikkíró az alapvető okot abban az elkeseredettségben látta, amely a gazdasági válság okozta nehézségekkel küszködő Wenckheim-birtokon kialakult áldatlan állapotok miatt lett úrrá a két falu lakosságán.
„A viszonyok ma már valósággal a hatóságok ellen bőszítik a polgárságot. A jegyzők, a bírák helyzete egészen tarthatatlanná vált. Mert a szegény emberek, akik majdnem minden megszokott keresetüktől elestek ... azzal a nyomós és eltagadhatatlan keserűséggel vannak tele, hogy őket, állataikat, földjüket, házukat elárverezik adóban, az uradalom pedig mindig kibújik az árverezések alól. Ez az igazság? szögezik a kérdést a hatóságok mellének, és a hatóságok nem tudnak mit felelni.”
A megoldást a lébényiek abban látnák - írta a lap - hogy a birtokot vásárolja meg az állam, vagy szerezzenek rá komoly vevőt, aki normalizálja a viszonyokat, s kenyeret ad a munkanélküli napszámosoknak.
A cikk szerzője szerint a gazdák súlyos adóterheit csökkentené, s így a lakossági terheket mérsékelné az is, ha az adóalap megállapításánál reális értékükön kezelnék a széna eladhatatlansága miatt gyakorlatilag elértéktelenedett, de még mindig a régi, indokolatlanul magas adóosztályba sorolt hansági réteket.
Felszentelték az első világháborúban elvitt és beolvasztott nagyharang pótlására készült Hősök Harangját.
„Folyó hó 4-én, Szent Flórián napján ünnepe volt Lébény községnek. Az új harangot szentelték fel, mit a kegyelet teremtett meg a hívek áldozatkészségével. A 8 métermázsa súlyú hatalmas harangot, ami Szlezák László harangöntőmester híres műhelyéből került ki, a hősök emlékére ajánlották fel, a hősök harangjának nevezték el.
Tizenöt áldozatkész lébényi hívő adakozása ajándékozta a remek, ősrégi templomnak. A nehéz idők ellenére is nagy áldozatkészséggel Thullner István, Weinhandl Anna, János és Pál 1100 P-t, Földes Jakabné 620 P-t és Hajós József bíró 500 P-t adott a harangra a többi kisebb összegű adomány mellett.
A felszentelést dr. Breyer István megyéspüspök végezte, ki magasan szárnyaló beszédben méltatta a nap jelentőségét és az adakozók érdemeit.
A szerencsés felemelés és felszerelés után 1/2 12 órakor szólalt meg az új harang először, s mikor érces hangja végigbúgott a községen, sok szemben csillantak meg a meghatottság szívből fakadó könnyei. A lébényiek számára sokáig emlékezetes marad az új harang felszentelésének ünnepe.” (Mosonvármegye)
Az ünnepi alkalomra Lébénybe érkezett dr. Breyer Istvánt Hajós József községi bíró a következő szavakkal köszöntötte:
„Nagyméltóságú Püspök Ur! Kegyelmes Urunk!
Fölvirradt végre a várva-várt nap, elérkezett a harangszentelés napja. Örvendetes és emlékezetes lesz ez a nap nekünk egész életünkben: először azért, mert eljött hozzánk a mi főpásztorunk. Eljött ide hozzánk Kegyelmes Püspök Urunk fáradságot nem kímélve. 550
Eljött ide e kisded nyájhoz, hogy megszentelje harangunkat, hogy prédikáló szavával tanítson bennünket.
Hogyne örülnénk tehát a Nagyméltóságú Püspök Ur eljövetelének, hiszen tudjuk jól, hogy a szerető Atya jött el gyermekeihez, és a gyermeknek penig mindig kedves ritkán látott Atyjának megjelenése.
De emlékezetes lesz ez a mai szent Flórián ünnep nem csak a Kegyelmes Püspök Ur megjelenése miatt, hanem azért is amiért ez a megjelenés történt: a nagy harangnak, a hősök harangjának fölszentelése miatt is.
A háborúban elesett hősök emlékére öntötték ezt a harangot, azoknak adományaiból, akik vagy maguk is megjárták harcteret, de szerencsésen megmenekültek, vagy pedig kedves gyermekük maradt ott a csatatéren, vagy penig hálából, hogy ők elkerülték a háború borzalmait.
Midőn tehát az egyházközség és a politikai község nevében fiúi alázattal üdvözlöm a Nagyméltóságú Püspök Urat, egyben köszönetet mondok jóságáért, fáradozásáért, hogy eljött hozzánk ezt a szép szertartást elvégezni, és egyben a jó Isten áldását kívánom áldásos működésére, és kívánom, hogy jól érezze magát szerető hívei körében. Éljen!!!”
Az azóta minden délben megszólaló 804 kilogrammos nagyharang palástján a következő ércbe öntött felirat olvasható:
Utcakép a Szent Jakab templommal 1930 körül
Lezajlottak a községi elöljárósági választások. Lébényben is megválasztották az 1935-36-37. évekre az új tisztségviselőket:
Bíró: Kaszás Ferenc
Törvénybíró: Kovács Sándor
Pénztáros: Wandraschek Alajos
Közgyám: Limp Mátyás
Esküdtek: Unger József, Szimeiszter Mihály, Holczer István és Frank Ferenc
Az evangélikus iskolában Szebach András helyére Juhász Ferenc került, előbb mint helyettes, majd 1938 őszétől mint rendes másodtanító. Haláláig, 1944-ig szolgált az evangélikus iskolában.
A Lébényi Polgári Lövészkör megtartotta évi rendes közgyűlését. A 74 jelenlévő egyesületi tag elfogadta a módosított alapszabályt, s új vezetőséget választott. Elnökké ismét Hottovy Frigyes főjegyzőt, főtitkárrá Németh István aljegyzőt választották.
Vasárnap, október 20-án tartotta dr. Kühne Lóránt országgyűlési képviselői beszámolóját Lébényben. Ez alkalommal látogatott először az egykori Moson vármegye területére az egyesített Győr-Moson-Pozsony vármegye és Győr város frissen kinevezett főispánja, dr. Radocsay László (1939 decembere és 1944 májusa között igazságügy-miniszter).
A község lakossága nevében Kaszás Ferenc bíró köszöntötte a világháborús emlékműnél koszorúzó főispánt és kíséretét, majd a tömeg a községi nagyvendéglő udvarára vonult. Itt dr. Moser Viktor helyi NEP elnök megnyitója után Radocsay László, Kühne Lóránt, valamint a társaságukban Lébénybe érkezett Fricke Valér, az öttevényi választó- kerület képviselője mondtak beszédet.
(Ide kívánkozik a megjegyzés: a győrsövényházi birtokos Fricke családnak a lébényi határban is voltak földjei, tőlük származik Ilona-major közkeletű neve, a „Friki”.)
A községi vendéglőben elfogyasztott ebéd után a vendégek megtekintették az apátsági templomot, majd a következő nagygyűlés helyszínére, Mosonszentmiklósra hajtattak. (Mosonvármegye)
„A lébényi iskolánkívüli népművelés keretében ebben az évadban is folytatni fogják a kukoricaháncs feldolgozásának terjesztését. A rendezendő suskótanfolyamokon mind több és több szorgalmas kezet avatnak bele a hasznos háziipar folytatásába ...” (Mosonvármegye)
A községi nagyvendéglőben táncmulatságot rendeztek a volt pozsonyi 13-mas honvédgyalogezred egykori lébényi katonái. Az est bevételét a 13-mas honvédemlékmű felállításához ajánlották fel, mely a tervek szerint tudvalevőleg ülő Hungária alakot fog ábrázolni, amint védelmező karján tartja a pozsonyi várat.” (Mosonvármegye)
(A volt pozsonyi 13. és 307. honvédgyalogezred első világháborúban elesett katonáinak emlékművét, Kallós Ede alkotását 1938. június 5-én avatták fel Magyaróváron.)
A képviselőtestület rendkívüli ülésen tárgyalta dr. Moser Viktor bejelentését, mely szerint
„... a helybeli Nyilaskeresztes párt kezdeményezésére a községben ívet köröztek a lakosság körében, mely szerint a helybeli Uradalomban rendszer változást kémek.
Az uradalom vezetősége - minthogy ezt az ívet az uradalomban évek óta szerződtetett munkások is aláírták - a f. évi mezőgazdasági munkából a helyi munkásság kizárását célozza (tervezi), s ezáltal mintegy 200 munkás megélhetése jut veszélybe...
Farkas József községi képviselő kijelenti, hogy a fent vázolt eseményben a Nyilaskeresztes pártnak része nincsen, az csak egyes lakosok egyéni tevékenysége lehetett...”
A képviselőtestület kérésének eleget téve a testületi ülésen jelenlévő dr. Studinka Elemér, az uradalom jószágigazgatója ígéretet tett arra, hogy - korábbi szándékától eltérően - az aláírásgyűjtés miatt a lébényi napszámosokkal szemben retorziót nem alkalmaz, s „a helybeli munkásság leszerződtetésére az utasításokat kiadja.” (Kjkv.)
Mint a csendőr-őrsparancsnok március 3-án kelt jelentéséből kiderül, az ügy előzménye a következő volt:
Az akkor 85 tagú lébényi nyilaskeresztes pártszervezet helyiségében február 1-jén tartott összejövetelen Poppr Árpád, Poppr Emil nemrég elbocsátott uradalmi főerdész fia kezdeményezte az aláírásgyűjtést, amely „az uradalomban levő rendszer illetve vezető embereinek megváltoztatása ellen irányul. (Követelésüket az aláírásgyűjtők)...azzal indokolják, hogy az uradalom a munkásokat nem fizeti rendszeresen, s így a munkásság létfenntartása biztosítva nincs... A névaláírásra a gyűjtőívet Lébény községben Varga Márton, Fördős Ferenc, Nagy Károly és Nagy Ferenc lébényi lakosok hordozták.”
A Mosonvármegye tudósítása szerint a budapesti Mezőgazdasági Vásár háziipari pavilonjában - melyet Horthy Miklós kormányzó is megtekintett - nagy sikert arattak a Lébényből felküldött kukoricaháncs-munkák. Csaknem minden kiállított darab elkelt már az első napon.
A csuhéfonásból élő lébényiek jövedelmi viszonyaiba enged bepillantást a képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvének ide kapcsolódó feljegyzése:
„... a suskó (kukorica háncs fonó) háziipart űző szegénysorsú lakosság azzal a kéréssel fordult az elöljárósághoz, hogy a tavaszi mezőgazdasági kiállítás céljára történő munkák anyagbeszerzése céljára kb. 60 pengő előleget kaphassanak, amit a kiállítási tárgyak eladása után fizetnének vissza.”
A kért előleget megadta a képviselőtestület. (Kjkv.)
A Mosonvármegye által közölt adatok szerint Lébény lakosságának létszáma 3379.
Grádinger Márton lébényi lakos „mozgószínház engedélyezése” tárgyában fordult a képviselőtestülethez. A testület azonban „nem tartja kívánatosnak a községben mozgó színház létesítését, mert az a költekezésre ad alkalmat”, ezért a kérést elutasította. (Kjkv.)
A betlehemi játék szereplői a katolikus iskolában 1935-ben. Középen Baky Lajos káplán.
A legnagyobb hatalom című színmű előadása (1936. április 19.).
Középen Baky Lajos káplán és Tóth Vince tanító.
Az Ipartársulat választmánya a lébényi futballcsapat támogatásáról határozott:
„A lébényi fotpal csapat ezután mint iparos ifjúsági csapat fog működni, és minden alkalommal 2 társulati tag fogja a perselyezést végezni. Első alkalommal Szigeti József és Hujber Károly urak fognak kimenni.
A játék után a perselyt át adják a nevezett csapat pénztárnokának. Az Ipartársulatot semmi egyéb (kötelezettség) nem terhelyi.”
Ugyanezen az ülésen a választmány, „a Lébényi Dalárda Egyesületnek évenként 10 P azaz tíz pengő segélyezést szavazott meg.” (Ip.)
A lébényi futballcsapat (1938)
„Lébény község közszeretetben álló káplánjának, Baky Lajosnak kezdeményezésére megalakult a katolikus legényegylet és leányegylet. A cél az, hogy az ifjúságot katolikus szellemben tovább nevelje és irányítsa a testület...
A 71 tagú legényegylet egyházi elnöke Baky Lajos káplán, világi elnöke pedig Németh István aljegyző lett.
A leányegylet élére Takácsné Skerlanitz Rózsit, a Hangya szövetkezet üzletvezetőjének nejét nyerték meg.
A község fiatalsága máris igen szép számban sorakozik fel a két új egyesület tagjai közé.” (Mosonvármegye)
A katolikus leánykör tagjai 1937-ben
Lébényben „...a hazafias ünnep 15-én délelőtt különösen fényesen és hatásosan zajlott le a hősi halottak emléke előtt a dúsan fellobogózott épületek között.
Az ünnepi beszédet dr. Kühne Lóránt képviselő mondotta ... A hallgatóság elragadtatással hallgatta minden mondatát.
A Dalosegyesület Simoncsics László igazgató-tanító vezetésével adta elő énekszámait, amiket Modrovich Gyula, Schmitzhofer József és Schrott Ferenc szép szavalatai egészítettek ki.
Az új és meglepő szavalókórus, mit a népiskola növendékei adtak, még fokozta a hatást és a hazafias lelkesedést.” (Mosonvármegye)
Lébény képviselőtestülete 21 igen és 5 nem szavazattal úgy határozott, „hogy az építendő új csendőrlaktanya végleges helyéül a községháza melletti községi telket jelöli ki, és ... az új csendőrlaktanya felépítését 24 693 P. költségvetéssel elhatározza.”
(Az építkezés megkezdésére csak jóval később, 1940 áprilisában került sor, a kész épület használatba vételi engedélyét pedig csak 1941. októberében adta ki a főszolgabírói hivatal.)
Az egyesített vármegye 1936. évi közegészségügyi mutatóiról közölt összeállítást a megyei lap. Eszerint Lébényben:
A lakosok száma: 3379
Születések száma: 75 (22,1 %o)
Halálozások száma: 38 (11,2 %o)
Szaporodás száma: 37 (10,9 %o)
1 éven alul elhalt: 12 (3,5 %o)
1 éven alul elhalt tbc.-ben: 7 (2,0 %o)
A község szarvasmarha állományának tejhozama 630000 liter az előző évi 543000 literrel szemben.
„A kereskedelmi miniszter Lébény ... számára a vasúti hozzájáróút fenntartására ... a kövezetvámszedési jogot újból engedélyezte 1942 december végéig.” (Mosonvármegye)
„A lébényi uradalomban néhány kivétellel az összes gazdatiszteknek és gazdasági cselédeknek felmondottak. Ugyancsak távozik az uradalom kötelékéből Spitzer Miksa, aki az utóbbi években a jószágigazgató mellett a legfőbb irányítást és intézkedést gyakorolta. ...” (Mosonvármegye)
A Mosonvármegye c. lap megemlékezést közölt vitéz Poppr Emilről abból az alkalomból, hogy tíz esztendeje, március 4-én Csanád megyében autószerencsétlenség áldozata lett.
„Visszaemlékezés egy hős katonára
Pénteken, március 4-én lesz 10 esztendeje annak, hogy Mosonvármegye legvitézebb, legbátrabb, legtöbb katonai kitüntetéssel ékesített világháborús tűzharcosa, Poppr Emil tartalékos főhadnagy, aranysarkantyús vitéz Csanádmegyében autószerencsétlenség áldozata lett. A rettenthetetlen hős, akinek legendás híre már a világháború második évében szárnyrakelt, akit muszkafogó néven ismert az egész hadrakelt osztrák-magyar és német ármádia, akit a hátsó országrészekben már akkor az a babonás dicsfény környezett, hogy sebezhetetlenül védelmezi valami láthatatlan szellemkéz, akinek a mellét a legénységi bronzéremtől a Mária Terézia-rendig a hazai és külföldi kitüntetések sokasága díszítette, ott halt meg a magyar pusztán egy véletlen gépkocsibalesetben, fiatalon.
Emlékezzünk reá kegyelettel, ne homályosítsa el legendás hírnevét az évek szürke porrétege, ami ráhull lassan-lassan mindenre. Zarándokoljunk el lélekben sírjához a lébényi temetőbe, és koszorúzzuk meg azt halálának tízesztendős évfordulóján az emlékezés és a kegyelet érzésvirágaival.”
A katolikus iskola tanítói 1937-ben.
Állnak: Tóth Vince, Wesztergom Izidor és Simoncsics József, ülnek Kassai (Schwincsók) Ilona és Simoncsics László.
Megkezdődött Lébényben a község elektromos hálózatának kiépítése.
Az év elején megválasztott elöljáróság tagjai:
Bíró: Kaszás Ferenc
Helyettes bíró: Szimeiszter Mihály
Pénztáros: Tóth István
Közgyám: ifj. Thullner József
Esküdtek: Reinhardt József, Németh Sándor,
Rauchwarter János és Frank Ferenc.
A képviselőtestület tagjai : Németh Károly esperes, Farkas József, Szimeiszter Mihály, Wandraschek Alajos, Rauchwarter Pál, Szüts István, Novits József, Hatos József, Kováts Márton, Timlinger István.
Póttagok: Horváth István, Czeth József, Lehner József, Prémus Lajos, Kovács László, Buti János, Hatos István, Göltl Alajos, Csengei Márton, Varga János.
„Az első magyar király megdicsőülésének jubileumáról”, Szent István halálának 900. évfordulójáról Szent István-évvel emlékezett meg az ország, melynek pompája a millenniumi ünnepségek fényét idézte. Az államalapító emlékét törvényben örökítették meg, augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánították.
A Szent Jobb országjárása során az ereklyét hordozó „aranyvonat” június 19- én a lébény-mosonszentmiklósi vasútállomáson is áthaladt, ahol Lébény, Mecsér és Mosonszentmiklós apraja-nagyja - a lébényiek Baky Lajos káplán vezetésével - tisztelgett a szent király ereklyéje előtt.
Az ereklyét szállító vasúti kocsi függőleges díszítmények által tagolt, arany-, ezüst-, bíbor- és zöldszínű külső oldalait a magyar szentek egészalakos képei díszítették. A kocsi tetején négy imádkozó angyal között a szent korona felnagyított mását helyezték el, melyet este kivilágítottak.
A mindenütt nagy tömegektől várt vonat megyénkben csak Győrött, majd a mosoni állomáson és Hegyeshalomban állt meg, ahonnan aztán - Győrön ismét áthaladva - Pápa felé ment tovább.
Lébény leírása Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék című, 1938-ban megjelent munkája szerint:
„Nagyközség a magyaróvári járásban, Barátföld, Bormász, Dunamajor, Kisnyilas, Máriamajor, Modrovicstanya, Ottómajor nevű külterületi lakott helyekkel. Lakosainak száma 1930-ban 3349, akik közül 3111 magyar, 230 német anyanyelvű, 2401 r. kath. és 899 ág. ev. vallású. Foglalkozás szerint csoportosítva a népességet 2591 személy őstermelő, 360 iparos, 80 kereskedő, 108 közlekedési-, 62 közszolgálati alkalmazott, 43 nyugdíjas. Közoktatásügyi intézetei 1 állami rendes kisdedóvó, 1 r. kath. és 1 ág. ev. elemi mindennapi, 1 r. kath. és 1 ág. ev. gazdasági továbbképző iskola.
Területe 14.490 k. hold, ebből 5519 hold Wenckheim Pál gróf, 160 a Tárnokréti községi legeltetési társulat, 257 h. Modrovics Károly, 296 h. Lébény község zsellér- birtokosságának legeltetési társulata, 820 hold Lébény község telkes birtokosságának legeltetési társulata, 357 hold a politikai község és 154 hold Földes Jakab birtoka. Vasútállomása Lébény-Mosonszentmiklós. Vasútállomása, posta, távíró és távbeszélő állomása Lébény-Mosonszentmiklós.” (79)
Juhász Ferenc tanító - aki Szebach Andráshoz hasonlóan szívügyének tekintette a bontakozóban lévő lébényi háziipar fejlesztését - tanfolyamot szervezett a csuhéfonás iránt érdeklődő lányok-asszonyok számára.
A Mosonvármegye híradása szerint „Breyer István püspök januári pásztorlevelében közli, hogy gróf Wenckheim Pál földbirtokos a két egyháznak adományozott 150 hold földdel megváltotta Lébényben és Mosonszentmiklóson a kegyúri terheket, aminek folytán kegyurasága e környékben megszűnt, és a két plébánia szabad adományozásúvá változott. (<— 1263)
Harminc alapító taggal megalakult a parasztfiatalok számára létrehozott Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet, melynek egyházi elnöke dr. Kokas János, világi elnöke Németh István községi aljegyző lett. (Az 1937 márciusában létrejött Katolikus Legényegylet a község iparosifjúságának egyesülete volt.)
Az 1938. november 2-án kihirdetett első bécsi döntést követően a magyar hadsereg egységei bevonultak a Felvidékre, majd Csehszlovákia feldarabolása után, 1939. március 14-15-én Kárpátaljára is.
A Mosonvármegye március 19-i híradása szerint március 14-én Tóth Lajos őrvezető, 1915. évfolyambeli gránátos, lébényi katona Munkács alatt egy ukrán támadás visszaverése során a harcokban elesett.
Holttestét szülei hazahozatták Munkácsról, s július 28-án vasárnap temették el nagy részvét mellett a lébényi evangélikus temetőben.
A tudósítás szerint Lébény községnek ő már a második halottja volt, aki Felsőmagyarországért életét áldozta. Az őszi bevonulást követően Lasz Pál, 1912. évfolyambeli honvéd Szene mellett kapott fej lövést.
A komáromi kórházban halt meg, ott is temették el.
A pünkösd vasárnapján lefolytatott képviselőválasztáson az öttevényi választókerületben - ekkor néhány más mosonmegyei községgel Lébény is ebbe a kerületbe tartozott - Fricke Valér földbirtokos volt a kormánypárt, a MÉP (Magyar Élet Pártja) képviselő- jelöltje.
A lébényiek (1477 fő) 711 szavazattal inkább az ellenjelöltet, a Nemzeti Szocialista párti Mayer Henriket támogatták, az eredmény azonban Fricke Valér nagyobb népszerűségét igazolta. 5930 szavazattal 4991 ellenében ő lett a kerület képviselője. Rá 495 lébényi választó adta le voksát.
Gróf Wenckheim Pál Mosonszentmiklós, Kunsziget és Lébény községek határában fekvő 2111 katasztrális holdnyi birtokát „földbirtok-politikai célokra” - vitézi telkek kialakítására és magyar nyelvű lakosság telepítésére - megvételre ajánlotta fel az államnak.
A felajánlott területből a Földművelésügyi Minisztérium 650 holdat vitézi telkek létesítésére igénybe is vett.
A telkek kialakítása során Jánosházapusztán, Barátföldön és Kisnyilaspusztán 1939-40-ben 20 vitézi családot telepítettek le. Ennek folytán 29 volt uradalmi cseléd foglalkoztatása szűnt meg, mivel az új tulajdonosok nem tartottak igényt munkájukra. Az uradalom úgy küldte el őket, hogy járandóságukat sem kapták meg. (Mj. főszolg. 1942/1346)
A földművelésügyi miniszter Bertalan József lébényi gazdasági cselédet - hűséges szolgálatáért - 80 pengő pénzjutalommal és oklevéllel tüntette ki. A Bormászpusztán élő Bertalan József 1869-ben született Lébényben, 1887 óta teljesített szolgálatot a Wenckheim uradalomban. 1933 óta az uradalom kegydíjasa, 8 élő gyermek apja. (Mosonvármegye)
Cselédház Ottó-majorban (1939)
A katolikus iskolába, s az épületben lévő tanítói lakásokba bevezették a villanyt. A lakásokba való bevezetés 300 pengőbe került, melyhez a tanítóknak is hozzá kellett járulniuk.
Az iskolába való bevezetés költségeit a dalárda, az olvasókör, valamint a legény- és leányegylet állták.
Az országszerte ismert és népszerű óvári sajt a magyaróvári akadémiai tejgazdaságban, a mosonszentpéteri, mosonszentjánosi és a lébényi tej szövetkezetekben készült.
1939.
Néhány jellemző adat a 3350 lakosú község gazdaságáról
A lébényi határ 14548 katasztrális hold
Legelő 1482 katasztrális hold
Szarvasmarha 1855
Ló 547
Sertés 2735
Kecske 62
Szeptember elsején Németország megtámadta Lengyelországot - kitört a második világháború.
Szeptember 10-én Schmack Leó főszolgabíró - belügyminiszteri utasításra hivatkozva - „tudomásul és szigorú alkalmazkodásul” tájékoztatta Lébény község elöljáróságát, hogy a kémelhárítási propaganda céljaira szolgáló „Óvakodjunk a kémektől!” és „A rémhírterjesztés és a fecsegés is hazaárulás !” szövegű színes falragaszok kifüggesztése - mivel ezt a feszült külpolitikai helyzet szükségessé teszi - nem engedélyköteles, ezért ne akadályozzák.
A főszolgabíró arra kérte a község főjegyzőjét, hogy a magyaróvári kegyesrendi (piarista) gimnáziumnak nyújtott támogatást ne a gimnázium csekkszámlájára fizessék be, hanem postautalványon küldjék meg.
Emlékeztetőül megjegyzi, hogy „...az esetleges félreértések elkerülése végett közlöm, hogy Lébény község az 1851-es megállapodás szerint a fenti intézetnek 38 P. 91 f-t tartozik fizetni.” (— 1851. április 4.)
„A vallás és közoktatásügyi miniszter kinevezte a körzeti iskolafelügyelőket ... A tószigetközi járás IV. sz. körzetének iskolafelügyelőjévé Simoncsics László lébényi róm. kát. iskolai igazgatót nevezték ki.” (Mosonvármegye)
Lébény község engedélyt kért és kapott arra, hogy „a tulajdonát képező kisdedóvodai telkén ... a községi orvosiak felőli oldalon a meglévő óvodaépület toldalékaként egy napközi étkeztető céljaira egy konyhából és kamrából álló épületet építhessen.”
A kivitelezést Angyal László kőművesmester vállalta, s 1940. január 4-én már az új épületrész használatbavételi engedélyét is megkapta a Lébényi Állami Óvoda Gondnoksága.
Orosz József lébény-bormászpusztai lakos, a Wenckheim-uradalom cselédje a főszolgabíró intézkedését kérte annak érdekében, hogy a neki és társainak járó negyedéves konvenciót megkaphassa.
„Egyben kérem - írja - az uradalmat kötelezni, hogy a lakásomat hozza rendbe, mert az olyan állapotban van, hogy családommal, mely áll 5 gyermekem és feleségemből, abban tönkremegyünk. A két legkisebb gyermekeim lába már annyira elfagyott, hogy nyílt sebek vannak rajta. Csak egysoros ablakok vannak, melyek nincsenek begittezve, úgy, hogy behúz rajtuk a levegő, a falon tenyérnyi rések vannak, s a padló földes.” (Mj. főszolg. 1940/311)
(konvenció, kommenció = a gazdasági cselédek természetbeni járandósága és az ezt kiegészítő készpénzfizetés. /A szó eredeti jelentése: egyezmény, megállapodás./
A cselédek éves bérének csak egy kis része készpénz - országosan 20-100 pengő — nagyobb része természetbeni járandóság, amely általában 14-16 mázsa kenyérgabonából, 2-4 mázsa takarmánygabonából, 20-40 kg sóból, 1 katasztrális holdnyi szántóból, 200-400 négyszögöl konyhakert használatából, továbbá 1 tehén és borjának illetve 1 koca és malacainak tartásából állt. Megillette a cselédet az általában egyszobás, közös konyhás cselédlakás.)
A népszámlálás adatai szerint Lébényben 3300 a magyar, 205 a német nemzetiségű lakosok száma.
„Lébény községben csendőrlaktanyát építenek. Az építésre a versenytárgyalást kiírta az államépítészeti hivatal.” (Mosonvármegye)
A versenytárgyalás eredményeként a községháza szomszédságában épülő laktanya kivitelezésére Mihalcsik János lébényi kőművesmester, Szoldinger József lébényi ácsmester és Pápai Béla győri asztalosmester kaptak megbízást.
„Az építési terv szerint egy őrsirodát, két legénységi szobát mellékhelyiségekkel, továbbá az őrsparancsnok részére lakást és mellékhelyiségeket építenek.
A költségvetés szerint az építkezés 26 000 pengőbe fog körülbelül kerülni.
A csendőrség által jelenleg használt községi épületet levente-otthonná fogják annak idején átalakítani.” (Mosonvármegye)
A Hiszek egy Istenben című darab előadása 1940 márciusában.
Középen az előadás rendezője, Juhász Ferenc.
„A lébényi leventeifjúság húsvétvasárnap, hétfőn és március 31-én kitűnő sikerrel adta elő vitéz Pölöskey János: Hiszek egy Istenben című énekes leventeszínművét... A darab sok szereplőjét nagy gonddal és igen ügyesen válogatta Juhász Ferenc evangélikus tanító és leventeoktató, aki a rendezés nehéz munkáját is végezte.” (Mosonvármegye)
Ghiczy Béla körállatorvos egészségi állapotának megromlására hivatkozva nyugdíjazását kérte.
Az állatorvosi körhöz tartozó Lébény, Mosonszentmiklós, Mecsér, Magyarkimle és Horvátkimle képviselőiből alakult választógyűlés három pályázó közül egyhangú szavazással Nagy István okleveles állatorvost választotta meg, „aki az ... előírt hivatali esküt az elnöklő főszolgabíró kezéhez nyomban letette.” (Kjkv.)
„Az állami óvodában a múlt év őszén két helyiségből álló napközi otthon épült, amelyet folyó hó 10-én adtak át rendeltetésének. Az óvodásgyerekeken kívül 30 szegény gyermek kap az otthonban ellátást, továbbá 30 fillér kedvezményes áron a tehetősebb szülők gyermekei is ellátásban és gondozásban részesülnek.
A kis csemeték igen jó étvággyal fogyasztják a friss, ízletes ételeket, a szülők pedig nyugodtan végzik mezei munkájukat.” (Mosonvármegye)
Augusztusi szemleútjuk során az alispán és a megyei tisztiorvos elégedetten nyilatkoztak a lébényi, és a mellette másodikként megnyílt halászi napköziotthon működéséről.
„Lébény község hagyományos nagy búcsúnapját, amelyek július 28., 29. és augusztus 4-én lettek volna, az aratási munkák zavartalan elvégzése érdekében augusztus 25. és 26-ra és szeptember 1-re halasztották el.” (Mosonvármegye)
Az Ipartársulat három évre megválasztotta új tisztikarát.
Elnök Nádasi Ferenc, alelnök Mészáros Béla, pénztárnok Frühvirth Ferenc, jegyző Mihálcsik János. Ellenőrök Sirhuber Nándor és Höck Mátyás. Választmányi tagok Pausz Rudolf, Kaszás Imre, Pálfi László, Szigeti József, Buti János, Opitz József, Smitzhofer János, Kovács Lajos, Pausz József és Farkas József. (Ip.)
20 alapító taggal létrejött a Volksbund (Volksbund der Deutschen in Ungam = Magyarországi Németek Népi Szövetsége) lébényi csoportja. Vezetője Limp József, később Höck János lett.
A Zecher féle vendéglő udvarán tartott alakuló ülésen főleg a sövényháziak, rajkaiak és magyarkimleiek részvétele következtében 500 fős tömeg gyűlt össze.
Limp József rövid megnyitója után a meghívott szónokok - köztük a soproni lakos dr. Neun Henrik területvezető, továbbá Hinkó József, Roth Mátyás és Tinka Mihály - német nyelvű beszédeikben az erőszakos magyarosítás és az asszimiláció veszélyeiről, a német szellemű iskolai oktatás és iskolán kívüli népnevelés fontosságáról szóltak. A beszédek után Höck János a Volksbund lébényi csoportját megalakulnak nyilvánította, s ismertette a megválasztott tisztikar névsorát. (Mj.főszolg. 1941/2957)
Lébény lakosságát megdöbbentő és felháborító bűncselekmény történt június 29- én az evangélikus temetőben. Az eseményről részletesen tudósított a Mosonvármegye július 6-i és 24-i száma.
„Vasárnapról hétfőre virradó éjjel történt ez az eléggé meg nem bélyegezhető eset a lébényi evangélikus temetőben.
Két héttel ezelőtt elhunyt a községben Németh Sándor községi esküdt jómódú gazda Sándor nevű, 20 éves fia.
Az elhunyt fiatalember sírját vasárnap éjszaka a sötétségben eddig ismeretlen elvetemült és vakmerő tettes felásta, a koporsót feltörte, és a halott lábáról a csizmákat lehúzva azokat elrabolta.
A megbolygatott sírt azonban már nem tudta valami ok miatt újból betemetni, mert csak félig dobálta vissza a hantokat úgy, hogy a halott lába a sírból kilátszott. A szörnyű gaztettet a temető környékén lakók fedezték fel, akik észrevették a sírból kilógó lábakat. Nyomban értesítették a családot, a községi elöljáróságot és a csendőrséget. A csendőrség erélyesen megindította a nyomozást, és nincs kétség afelől, hogy a tettest, aki a viszonyokat alaposan ismerhette, hamarosan kézre- kerítik” - közölte a Mosonvármegye július 6-án.
Július 24-én már a felderített ügy lezárásáról számolt be a lap.
„A csendőrség csakhamar kézrekerítette a vakmerő tettest B. M. 20 éves gazdasági cseléd személyében. B. M. beismerte a bizonyítékok súlya alatt bűncselekményét, bár még a törvényszék előtt is megkísérelte a tagadást.
Megirigyelte a halottól a vele eltemetett jó csizmát és kalapot. Este 10 óra után kiment az újonnan felhantolt sírhoz, felásta, a koporsót zsebkésével felfeszítette, a csizmákat lehúzta a halott lábáról, magához vette a kalapot is, de már a sír betemetésére nem maradt ideje, mert kocsizörgést hallott, és így maradt a sír nyitva, amiről rájöttek a bűncselekményre. A kocsizörejtől megriadva zsákmányával B. M. a temető kerítésén át menekült, és a rablott holmikat a közelben, gazdája szénájában rejtette el. Ott akadt rájuk a csendőrség.
Az ügyész példásan szigorú büntetést követelt, mert az egész község mélységes fölháborodását váltotta ki a sötét elvetemültség. A törvényszék egy évi börtönre és ötévi hivatalvesztésre ítélte a bűnöst, aki megnyugodott az ítéletben. Csak néhány óra választotta el különben a vakmerő legényt attól, hogy nem rögtönítélő bíróság elé került, mert a statáriumot Lébényben csak másnap reggel hirdették ki.”
(A statárium kihirdetését az indokolta, hogy június 26-án Magyarország - csatlakozva a június 22-én megindított német támadáshoz - hadat üzent a Szovjetúniónak, s a két ország között beállt a hadiállapot.
Szalay Ferenc visszaemlékezése szerint a vasárnap késő éjszakai kocsizörgés attól a fogattól származott, amely az ország hadba lépését követően behívott lébényi regruták egy csoportját - köztük Szalay Ferencet is - az éjszakai vonathoz a vasútállomásra vitte.)
Lébényben a csecsemőhalandóság - az 1 évnél fiatalabb gyermekek halálozási aránya - 3,4 %-os volt. A mosonmagyaróvári járás községeinek átlaga 10,2 %.
Lezajlott a községi tisztújító közgyűlés. Az egyhangúlag megválasztott új tisztségviselők:
Bíró: Kaszás Ferenc
Helyettes bíró: Szimeiszter Mihály
Pénztáros: Limp Sándor
Közgyám: Thullner József
I. esküdt: Reichardt János
II. esküdt: Győri József
III. esküdt: Hamisch István
IV. esküdt: Frank Ferenc
Főzőtanfolyam a leventeotthonban (1942)
A lébényi óvoda felügyelőbizottsága (Hottovay Frigyes elnök, Tóth István gondnok, Simoncsics László és Wesztergom Izidor tagok, továbbá Baranyai Mária óvónő mint jegyző ) felülvizsgálták és tudomásul vették az óvoda 1941. évi számadását, mely szerint a bevétel 271 pengő 60 fillér, a kiadás 271 pengő 94 fillér volt.
Az 1942. évi költségvetést a bizottság 264 pengő 40 fillér fedezet mellett 264 pengő 40 fillér kiadással hagyta jóvá.
A tojás eltűnt a kereskedelmi forgalomból. A hiányt legjobban a mosonmagyaróvári Karolina-kórház betegei sínylették meg. A betegek ellátása érdekében dr. Schmack Leó főszolgabíró felhívást bocsátott ki a járás községeihez, azzal, hogy a kórház javára felajánlott tojásért rendes átvételi árat fizet, de a falusi táncmulatságok engedélyezését meghatározott mennyiségű tojás beszolgáltatásához köti.
A felhívás hatására Dunakiliti után a második legnagyobb mennyiséget, 984 tojást Lébény szolgáltatta be, ebből 50 darabot ingyen ajánlottak fel. (Mosonvármegye)
Megkezdte működését a lébényi mozi, amely 1948-ban történt államosításáig Mátyás Gyula vállalkozásaként üzemelt.
Ülést tartott az Ipartársulat választmánya.
„Nádasi Ferenc elnök úr indítványozza a hadba vonult iparostársaink segélyezését, s átadja a szót Mészáros Béla alelnök úrnak, aki hazafias érzelemmel áthatva kéri a választmányi gyűlést, hogy tőlünk telhető összeget szavazzon meg iparos társaink családtagjai segélyezésére. A kint küzdő iparos társaink, akik kívül esnek a társulaton, azok is szeretetcsomagban részesüljenek.
A választmányi gyűlés egyhangúlag megszavazza (a javasolt) 100 pengő összeget, és kéri a tisztelt közgyűlést, támogassa e nemes célt, (hogy) minél nagyobb eredményt érjünk el.”
A június 7-i közgyűlés a választmány határozatát „egyhangúlag magáévá teszi, és azonnal megkezdik a gyűjtést, a mely 38 pengő eredménnyel végződött a hadba vonultak javára.” (Ip.)
A kisnyilaspusztai vitézi telepen működő iskola bizonytalan jövőjéről számolt be a Mosonvármegye, sürgős intézkedéseket követelve az iskola megmentése érdekében.
„A lébényi határhoz tartozó kisnyilaspusztai vitézi telep iskoláját az ott élő vitézek gyermekei számára ezelőtt 3 évvel nyitották meg ideiglenesen az egyik volt cselédlakásban. A tanulók létszáma ideiglenesen 27-re csappant... A tanító távol van, mert nem kap lakást, és ebben az évben már beíratás sem volt.
A tanulókat arra akarják szorítani, hogy a 3-4 kilométerre fekvő magyarkimlei iskolába járjanak.”
A gyermeklétszám csökkenése végül az iskola megszűnését eredményezte.
A katolikus legényegylet tagjai 1942-ben. Középen Baky Lajos káplán és Németh István aljegyző.
A honvédség számára folytatott téliruhagyűjtés eredménye Lébényben 3 pár gyapjúharisnya, 1 nyaksál, 2 kötött ujjas szvetter, 1 pár kötött kesztyű, 1 szőrmés bőr és 119 pengő 70 fillér volt.
Ég a Hanság! - adta hírül a Mosonvármegye.
„... a lébényi és a mosonszentpéteri határ összeszögelésének tájáról ... gomolyog a tust ... A lébényi közerőt és leventeosztagokat kivezényelték, melyek hosszú árkok fáradságos ásásával, megfeszített munkával igyekeznek a tűz tovaterjedését megakadályozni...
Mintegy 150-200 katasztrális hansági terület van az alatt a veszély alatt, hogy tőzegrétegei részben kiégnek a felszín növényzetével együtt.”
Házi-betegápolói tanfolyamok záróvizsgáiról számolt be a Mosonvármegye.
A lébényi tanfolyamot 54 hallgatóval Bognár Gizella oktatónővér vezette. A vizsgán a vármegye vezető tisztségviselői mellett megjelent Hottovy Frigyes jegyző, Baky Lajos helyettes plébános és Simoncsics László igazgató-tanító.
A hallgatók nevében Németh Istvánné mondott köszönetet az alispánnak és a tiszti főorvosnak a tanfolyam megrendezéséért.
Alföldi Géza: Csókos huszárok. Jótékony célú előadás a leventeotthonban 1942 őszén.
A bevételt Czank János hadirokkant trafikjának felépítéséhez ajánlották fel a rendezők. Középen Juhász Ferenc tanító.
Lébény elöljárósága üdvözlő levéllel kereste meg vitéz Jány Gusztáv vezérezredest abból az alkalomból, hogy a kormányzó „ismételten egyik legmagasabb kitüntetésével jutalmazta”.
A kitüntetett a jókívánságokat az alábbi válaszlevéllel köszönte meg:
„Lébény község tekintetes Elöljáróságának!
Köszönöm a küldött jókívánságokat. Különös örömöm volt azért, mert onnan jöttek, hol az otthonom volt, falumból, ahová az ember lelke, minél öregebb lesz, annál gyakrabban visszaszáll.
Gyerekkori pajtások arca jelenik meg előttem, a földek, ahová kimentünk, egyszóval az a hely, amelyik az ember szívéhez legközelebb áll.
Amikor köszönetemet megismétlem, földieim mindegyikének meleg üdvözletemet küldöm azzal, hogy a fiatalság készüljön arra, mit az apák a nagy háborúkban megmutattak, hogy kell keményen kiállni, ha szólnak a harcba hívó trombiták, hogy az otthon, a család biztonságban legyen, és a hazai szent rögöket idegen meg ne taposhassa, el ne rabolhassa.
1943. január 4.
vitéz Jány
vezérezredes.”
A Mosonvármegye - mely január 21-i számában az idézett levélnek nyilvánosságot adott - tényként közli: „Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes Lébényben született.”
Tény, hogy szülei lébényi lakosok voltak, s hogy gyermekéveit Lébényben töltötte, de nem Lébényben, hanem Rajkán látta meg a napvilágot.
"Nincs adatunk arról, hogy miért tartózkodtak szülei Rajkán, a 74. számú házban 1883. október 21-én. Talán rokonlátogatóban voltak az édesanya lánytestvérénél, aki az anyakönyvi bejegyzés szerint az újszülött fiúgyermek keresztanyja lett.
A rajkai evangélikus gyülekezet születési anyakönyvének 1883. évi 45. sorszámú bejegyzése arról tanúskodik, hogy az október 21-én született Gusztáv nevű kisfiút, „Hautzinger Sándor lébenyi kereskedő és neje, Jáni Vilma” gyermekét egyhetes korában, október 28-án a rajkai evangélikus templomban keresztelték meg.
Keresztszülőkként Peer János pékmestert és feleségét, Jáni Zsuzsannát jegyezték be az anyakönyvbe, de - a keresztszülők távollétében - Hoffmann Józsefné, született Ebner Luiza tartotta keresztvíz alá az újszülöttet.
Jány Gusztáv 1924-ig viselte a Hautzinger nevet, 1905-ben még e néven avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1924-ben vette fel édesanyja nevét. (A Trianon utáni Magyarországon a katonatisztektől, köztisztviselőktől és közalmazottaktól jó néven vették, sőt - kimondatlanul - elvárták a névmagyarosítást. A vitézzé avatásnak például a magyaros hangzású név is egyik feltétele volt.)
„1883-ban Rajkán születtem. Édesapám néhai Hautzinger Sándor, szatócs és gazdálkodó, lébényi illetőségű őslakó volt. Apai részről családom német illetve lengyel származású” - írja Jány 1947-ben.
A család 1896-ig élt Lébényben, ekkor Budapestre költöztek. Jány itt érettségizett, majd 1902-ben megkezdte tanulmányait a Ludovika Akadémián, melyet 1905-ben kiváló eredménnyel végzett el. Első beosztásaként a lugosi 8. honvéd gyalogezred hadnagya lett. Miután 1908-1909-ben elvégezte a felsőtiszti tanfolyamot, majd 1909-1912-ben a bécsújhelyi hadiiskolát, a szálfatermetű, százkilencvenöt centiméter magas, jól képzett, energikus és megbízható fiatal tisztet főhadnaggyá nevezték ki. 1915 októberéig a 82. honvéd gyalogdandár vezérkari tisztjeként teljesített szolgálatot, közben századossá léptették elő.
Az első világháború alatt a 18. hadtest 55. hadosztályánál szolgált, majd megfigyelőként különböző német seregtesteknél teljesített arcvonalszolgálatot a nyugati fronton, ahol 1915-ben kiérdemelte a II. osztályú német vaskeresztet. Ezt követően a 3. hadsereg parancsnokságához került, ahonnan 1918 szeptemberében a Honvédelmi Minisztérium 1. osztályára helyezték át. A háború után, 1919 januárjában a székely hadosztályhoz vezényelték. 1919. április 26-án a hadosztály egységei a Magyarországra támadó román csapatok előtt letették a fegyvert, s a románok a hadifogságba esett magyar katonákat a királyi Románia - a Regát - területén felállított fogolytáborokba vitték. Jány is fogságba került, s csak 1920. november 1-jén szabadult. Hazatértét követően szolgálattételre jelentkezett a Nemzeti Hadseregbe, ahol azonnal őrnaggyá léptették elő.
1921-ben alezredes, 1925-ben ezredes. 1923-tól 1928-ig a Ludovika Akadémián a harcászat tanára, 1928-1931 között a 2. vegyesdandár vezérkari főnöke, 1931-1936-ban a Ludovika Akadémia parancsnoka. 1936. augusztus 21-én a budapesti 1. vegyesdandár gyalogsági parancsnokává, 1936. november 1-jén a szombathelyi vegyesdandár parancsnokává nevezték ki.
1938 májusától 1939 januárjáig a kormányzó Katonai Irodájának főnöke, e beosztásában a kormányzó katonai tanácsadójának tisztségét is ő töltötte be. 1938 augusztusában elkísérte Horthyt németországi látogatására, ekkor Adolf Hitlernek is bemutatták, aki Jányt a német SAS-renddel tüntette ki.
1939. február és 1940. március között az I. hadtest parancsnoka. Közben 1935-ben tábornokká, 1937-ben altábomaggyá léptették elő, királyi titkos tanácsosi és vitézi címet kapott. 1941-től vezérezredes.
1939. február 1-jén a budapesti 1. hadtest parancsnokává nevezték ki. 1940 nyarán a kormányzó megbízta az akkor felállításra kerülő három magyar hadsereg egyikének megszervezésével s annak parancsnokságával. így lett Jány a 2. magyar hadsereg parancsnoka. E tisztségét 1943 augusztusáig töltötte be.
A kétszázezer fős 2. hadsereg a Szovjetunió elleni hadműveletek során a Donnál került bevetésre. Feladata - német alárendeltségben - a Don kétszáz kilométeres partszakaszának védelme, a Sztálingrádot ostromló német csapatok északi szárnyának biztosítása volt. 1943. január-februárban a többszörös túlerővel támadó szovjet csapatokkal szemben a hiányosan felszerelt hadsereg katasztrofális vereséget szenvedett, felszerelésének 80 %-a odaveszett, mintegy százhúszezer katonája elesett, eltűnt vagy fogságba esett.
1943 áprilisában Kijevben Kitzinger német repülőtábornok - Hitler nevében - Jány Gusztávot a doni harcok során tanúsított magatartásáért, parancsnoki érdemeiért a legmagasabb német katonai rendjellel, a Vaskereszt Lovagkeresztjével tüntette ki. (Magyarországon ezt a kitüntetést összesen hét magasrangú katonatiszt - köztük Szombathelyi Ferenc - továbbá Horthy Miklós kormányzó kapta meg.)
Budapestre 1943. május 1-jén érkezett haza. Újabb katonai feladatot nem kapott, 1943. november 1-jei hatállyal nyugállományba helyezték. Ezt követően - agyvérzést kapott feleségének súlyos betegsége miatt is - visszavonultan élt. A nyilas puccsot követően Beregfy vezérezredes, a Szálasi-kormány hadügyminisztere felkínálta neki a reaktiválás lehetőségét, ő azonban az ajánlatot elutasította, Szálasi alatt nem vállalt szolgálatot. 1944. november végén a közeledő szovjet csapatok elől - nem akarván a főváros ostromát beteg feleségével Budapesten tölteni - előbb Ausztriába majd Németországba menekült, ahol 1945. május 1-jén a bajorországi Eichendorf községben amerikai hadifogságba került. Az amerikaiak - feleségétől elszakítva - előbb Regensburg majd Saal an der Donau, Riedenburg, Landshut és ismét Regensburg katonai táboraiba vitték.
Amikor tudomást szerzett arról, hogy egykori beosztott tisztjeit a doni ütközetben játszott szerepük miatt itthon népbíróság elé állítják, úgy vélte, kötelessége, hogy hazatérjen, s a tények tisztázása révén megmentse tiszttársait. A magyar kormány nem kérte ki Jányt, s az amerikaiak felajánlották neki, hogy a Horthy-csoporttal menjen ő is Portugáliába, Jány azonban meg volt győződve arról, hogy bűnt nem követett el, csak a kötelességét teljesítette. Hozzá közelálló visszaemlékezők szerint kijelentette: „Addig, míg tisztjeimet miattam kivégzik, nem maradhatok tétlenül, védelmükre hazamegyek, vállalva a felelősséget azért, ami történt...”
Mindeközben felesége, s Magyarországon maradt édesanyja meghalt. Jányt a veszteség mélyen érintette, érzelmileg nagyon megviselte.
1946 októberében szervezetten hazatérő katonák egy csoportjával ő is hazajött Magyarországra. A kaposvári szűrőtáborba került, ahol október 7-én őrizetbe vették a katonai politikai osztály nyomozói. Népbíróság elé állították, s az 1947. szeptember 25-26-án és 29-én a Zeneakadémia nagytermében megrendezett nyilvános perben háborús bűnösként kötél általi halálra ítélték.
Az ellene emelt vád szerint a 2. magyar hadsereg parancsnokaként a pusztulásba sodorta hadseregét. Tudta, hogy seregének fegyverzete, felszerelése hiányos és elavult, alkalmatlan a korszerű hadviselésre. Az urivi hídfőben végrehajtott nagy túlerejű szovjet áttörés után mégsem rendelte el a magyar hadsereg visszavonulását, hanem a végsőkig való kitartásra utasította alárendeltjeit, s ez a minden józan meggondolást nélkülöző döntés a magyar katonák tízezreinek életébe került.
A népügyész azzal is megvádolta Jányt, hogy a neki alárendelt egységek - az ő utasítására - kegyetlenkedtek a hadifoglyokkal s a megszállt területek lakosságával. Bűnéül rótta fel azt is, hogy parancsba adta túszok szedését, s elrendelte megtorlásképpen való kivégzésüket, továbbá, hogy a harc végsőkig való folytatása érdekében kiadott hadparancsaiban katonáit felkoncolással fenyegette, kiköttette, megbotoztatta, megtizedeltette.
Jány Gusztáv a népbíróság előtt (1947. szeptember)
Jány a vádak többségét nem tagadta. Védekezése szerint nem pusztán felsőbb utasításokat követett. Amit tett, azt meggyőződése diktálta, úgy érezte, kötelességét teljesíti. A tengelyhatalmak oldalán a Szovjetúnió ellen vívott háborút helyesnek tartotta, meg volt győződve arról, hogy Magyarország jövője a keleti fronton dől el. Hitt abban, hogy itt válik el, milyen helyet tölt be, milyen szerepet játszik majd hazánk a háború utáni új Európában. Vallomásában - többek között - a következőket mondta:
„Beismerem, hogy a 2. hadsereg egységei által megszállt területeken állandó partizánvadászatok folytak...
Beismerem, hogy parancsaimban elrendeltem a polgári lakosságnak túszként való összeszedését, és azoknak - (híradóvezeték)rongálás esetén - megtorlásképpen való felakasztását.
A 2. hadseregben szolgálatot teljesítő nemzetiségi származású honvéd egyéneket (szerbek, románok, ruszinok), mert azok háborúellenes magatartást tanúsítottak, mint megbízhatatlanokat külön egységbe tömörítettem, valamint elrendeltem olyan irányú elhelyezésüket, hogy azokat saját nehéz fegyvereink tüzével bármikor elérhessük. Továbbá elrendeltem fentiek megtizedelését is.
Tagadom azt, hogy olyan rendelkezéseket hoztam volna, melyben az országúton közlekedő polgári lakosoknak kivégzésére adtam volna utasítást. Azt elismerem, hogy az orosz polgári lakosságot munkára igénybe vevő honvéd személyeknek a lakossággal szembeni kíméletlen eljárásra adtam parancsot.
Beismerem, hogy a tábori bíróságok által hozzám felterjesztett halálos ítéleteket jóváhagytam. A kivégzett személyek neveire, valamint az általuk elkövetett bűncselekményekre, melyekért őket halálra ítélték, nem emlékszem...
A németekkel történt megállapodás szerint a magyar egységek által ejtett hadifoglyokat a kihallgatások után minden estben a német parancsnokságnak adtuk át. Azt tagadom, hogy hadifogoly orosz tisztek kivégzésére parancsot adtam volna...
Beismerem, hogy hadseregparancsaimban állandóan a németek melletti végső kitartást, és a harcnak a végsőkig való továbbfolytatását rendeltem el. Ezt egységeimnél felkoncolás, megtizedelés elrendelésével akartam kierőszakolni.
Beismerem, hogy a Führer parancsára több ízben elrendeltem a magyar egységeknek - felkoncolás terhe mellett - a végsőkig való kitartását, illetve utolsó emberig, töltényig a harcnak folytatását...
Az 1943. január 10-én meginduló orosz támadás után, mely áttörte a hadsereg által tartott doni vonalat, a visszaözönlő magyar egységeket meg akartam állítani, újjászervezni, hogy ismét ütőképes legyen, hogy ezen egységekkel a háborút a tengely oldalán tovább folytathassam. Ennek elérésére többek között elrendeltem, hogy kemény emberekből tábori csendőrosztagokat állítsanak fel, s azok a visszavonuló egységeknek megállítását bármilyen módon kierőszakolják.
Ugyanilyen célzattal elrendeltem záróvonalak létesítését, és parancsot adtam, hogy az azt átlépő honvéd személyeket minden eljárás nélkül koncolják fel.
A visszavonulás során a harc alól magukat kivonni akaró, valamint sánta, fagyott honvéd személyek kikötését rendeltem el, valamint elrendeltem testi fenyítésképpen botozás alkalmazását.
Beismerem, hogy ezen parancsaim folytán több ízben alkalmazták alárendeltjeim az általam elrendelt felkoncolást, kikötést, testi fenyítést. Arról nem tudok, hogy ez tömegesen történt volna.
A népbíróság a halálos ítéletet 1947. október 4-én hirdette ki. Jány Gusztáv a döntést tudomásul vette, s kijelentette: „Kegyelmet nem kérek, mert ezzel elismerném bűnösségemet.”
Még aznap összeült a kegyelmi tanács, amely figyelmen kívül hagyva a népügyész véleményét Jány Gusztávot kegyelemre terjesztette fel.
A Népbíróságok Országos Tanácsa október 18-án foglalt állást az ügyben, s 3:2 arányban kegyelemre méltónak minősítette Jányt. Tildy Zoltán köztársasági elnök azonban más véleményen volt, a kegyelmi kérvényt elutasította.
Mint katonát - szovjet közbelépésre - kegyelemből golyó által végezték ki a Gyűjtőfogház udvarán 1947. november 26-án. A kivégzésnél elutasította, hogy bekössék a szemét: látni akarja - mondta - aki szembe jön vele...
Két nappal kivégzését követően holttestét kiadták családjának, de csak a rákos- keresztúri temető kijelölt sírhelyén volt szabad eltemetniük, s nevét sem volt szabad fejfájára felírniuk.
Ma - szüleivel és feleségével közös sírban - a Farkasréti temetőben nyugszik.
1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság Jány Gusztávot az ellene emelt vádak alól felmentette. A felmentő ítélet szerint a népbíróság által halálra ítélt vezérezredes az akkor hatályos jog szerint bűncselekményt nem követett el, hadseregparancsnoki, hadvezetési tevékenységének minősítése pedig nem a büntetőjog feladata.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte az iskolák bezárását. A tanulókat az eddig szerzett jegyeik alapján leosztályozták, s a tanévet lezárták.
Dr. Moser Viktor körorvos azt jelentette a főszolgabírónak, hogy a Mecsér utca 149. szám alatt a Volksbund 15 gyermek számára működési engedéllyel nem rendelkező napköziotthont tart fenn, melyet a 20 éves Höck Gizella vezet. A főszolgabíró megkeresésére a napközit finanszírozó Deutsche Volkshilfe nevű szervezet soproni vezetősége elismerte, hogy az engedélyezett települések névsorában Lébény nem szerepel, de - mint írják - a feltételeknek egyébként megfelelne, így a „gyermek menedékház” működésének utólagos engedélyezését kérték a főszolgabírótól.
Dr. Moser újabb jelentése már arról számolt be, hogy „a menedékház 1943. aug. 28-án működését beszüntette.” (Mj. főszolg. 1943/3643, 4178)
Hazatértek a II. magyar hadsereg doni katasztrófát túlélt katonái.
„Kedden, június 1-én délelőtt 11 órakor érkeztek haza a mosonmagyaróvári pályaudvarra derék honvédeink, a 16/111. zászlóalj (katonái). Éppen egy éve múlt, hogy elmentek a Don partjára...
A vonatból kiszállott és felsorakozott zászlóaljat Horváth Dezső alezredes és Sattler János dr. polgármester üdvözölte.
Juhász Ferenc tartalékos hadnagy, zászlóaljparancsnok, lébényi tanító mondott köszönetét az üdvözlésért meghatottan, de mégis a kemény, megedzett katona szavával. Hős parancsnokáról, tiszttársairól és bajtársairól emlékezett meg, akik nem lehetnek itt, de akik közül még sokat visszavárunk. Megköszönte a bajtársias és polgári együttérzést, aminek jeleit oly jólesett ott künn mindenkor tapasztalni, s ami most is fokozza a viszontlátás örömét. Fogadalmat tett, hogy ez a megfogyott sereg újból fegyvert ragad, ha szükség lesz rá...” (Mosonvármegye)
Magyarország hadba lépése után a Volksbund - formálisan titokban, valójában a magyar kormány tudtával és egyetértésével - megkezdte a Németország által követelt 20 000 népi német SS-tag toborzását. Hogy a szükséges létszámot biztosítani tudják, a csábítás, az ígérgetés mellett nem riadtak vissza a fenyegetésektől sem.
1943 nyarán a szervezet vezetői a magyaróvári járásban is toborzási akciót kezdeményeztek. (Mj. főszolg. 1943/4188)
A június 4-ére Lébényben is meghirdetett összejövetelen a Waffen SS-be való belépés módjáról készültek tájékoztatást adni, a rendezvényen azonban mindössze 2 férfi és 4 nő jelent meg. A gyűlést elhalasztották.
A következő évben, 1944. június 19-én ismét meghirdetett lébényi toborzás eredményéről nem áll rendelkezésünkre számszerű adat. (87) Kortársak visszaemlékezése szerint azonban több fiatal férfit rábeszéléssel, fenyegetéssel beléptettek az SS-be. Néhányat közülük a kétségbeesett szülők kérésére Németh Károly evangélikus esperes mentett meg a Waffen SS-be való kényszerű bevonulástól oly módon, hogy saját telefon- készüléke segítségével, személyes összeköttetései révén az SS-be jelentkezett fiatalembert néhány nap alatt behívatta a magyar hadseregbe.
Meghalt dr. Kokas János, aki 37 éven át volt Lébény katolikus plébánosa. 75 évet élt. Utóda Németh Jenő lett.
A Mosonvármegye tudósítása szerint „Juhász Ferenc evangélikus tanító, tartalékos hadnagyot, aki az orosz harctéren többször kitüntette magát bátor és vitéz magatartásával, a kormányzó dicsérő elismerésben részesítette a kardokkal.”
Az Ipartársulat újonnan megválasztott tisztikara:
Elnök Mészáros Béla (szikvízgyártó), alelnök Sirhuber Nándor (kovács), pénz- tárnok Kováts Lajos (asztalos), jegyző Kaszás Imre (szabó). Pénztári ellenőrök Höck Mátyás (kovács) és Szigeti József (cipész), a választmány tagjai Frühwirt Ferenc (sütő), Finta János (borbély), Hujber Károly (cipész), Pausz Rudolf (asztalos), Mihalcsik János (kőműves), Pausz József (ács), Buti János (ács) és Opitz József (bognár).
A már működő Katolikus Olvasókör, továbbá a Kalász (Katolikus Leányok Országos Szövetsége) és a Kalot (Katolikus Legényegylet) mellett megalakult Lébényben a Katholikus Népszövetség helyi szervezete is.
A 32 alapító tag részvételével lezajlott alakuló ülés jegyzőkönyve szerint létrehozásának indoka az, hogy a meglévő lébényi szervezetek „a katolikus hívőknek csak egy- egy rétegét ölelik fel, míg a Népszövetség a hívők egyetemét foglalja magába.”
A lébényi szervezet egyházi elnöke Németh Jenő plébános, helyi igazgató Földes Károly, pénztárnok Horváth István, ellenőr Gazsó Márton, csoportvezető Opitz József volt.
A Katholikus Népszövetség Budapesten működő kormányzótanácsa a lébényi szervezet megalakulásához augusztus 17-én hozzájárulását adta, s csak ezt követően, október 9-én bocsátotta ki Győr megye alispánja a csoport működésének megkezdéséhez szükséges engedélyeket. (Mj. főszolg. 1944/1676, 6824)
Március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot. A megszállás másnapján Hottovy Frigyes a következőkről értesítette az érdekelteket:
„Felhívás!
Vendéglős, korcsmáros és mozitulajdonos Urak!
A m. kir. Belügyminiszter Úr rendelete értelmében minden mozielőadás, mulatság, zene, tánc, színház tartása a további rendelkezésig tilos. Elsötétítés szigorúan betartandó!!!
Lébény, 1944. évi március 20-án.
Hottovy v. jegyző
Tudomásul vettük: Németh István, Mátyás Gyula, Zecher Lőrincz, Mészáros Béla, Molnár Géza, Pápai András.”
Angol-amerikai bombatámadás érte a Győr iparnegyedét - elsősorban a támadás célpontjául kiszemelt Vagongyárat s a repülőteret - s a városnak az üzemek körül elterülő gyárvárosi részét.
A bombázásról részletesen beszámolt a Győri Nemzeti Hírlap április 14-i száma.
„Csütörtök délelőtt 11 óra tíz perckor légiriadó szirénái bőgtek fel Győrött... Hamarosan megszólaltak a légvédelmi ágyúk, mert füstjelzést eresztve nagy rajokban jelentek meg a város felett az angolszász bombázógépek. Alig múlt el 12 óra, hatalmas suhogással zuhogni kezdtek a bombák a város gyárnegyedére, és a főképpen munkásság által lakott Révfalu városrészre. A napsütéses, jó látási viszonyok között pontosan céloztak a bombázók, és a gyárak környékén sok magánházat is értek a bombák. A városszélről a szabadba menekülők, és a dunatöltés tövében menedéket keresők tömegei közé ismételten szórták bombáikat a légi terroristák. Géppuskával is lőtték a szabadba menekülőket.
Révfalu, Pataháza kis munkásházaira romboló bombák és gyújtóbombák hullottak... Közben a légvédelmi tüzérek néhány hatalmas amerikai gépet el is találtak. Így például az újvárosi határban darabokra szétrobbanva hullott le egy négymotoros Liberátor. Pilótái ejtőernyővel menekültek, de volt gép, melyben benne is égtek a légi terroristák...
A halál nem válogatott. Gazdag és szegény, nő és gyermek is akadt a halottak között. Elpusztult a szép gyárvárosi templom, megrongálódott a révfalui templom. Romhalmaz a csapatkórház, súlyos találatot kapott az állami tanítóképző egyik szárnya, több bérház és magánház.”
Az Amerikai Egyesült Államok katonai levéltáraiban őrzött adatok szerint a légitámadás során 163 repülőgép több hullámban összesen 379,8 tonna bombát dobott le a győri ipartelepekre s a repülőtérre. Egy 1946-ban készült polgármesteri jelentés szerint a halottak száma 514, a sebesülteké 1132 volt. (A súlyosan sebesültek közül további 50 személy meghalt.)
A légitámadásnak hét, a győri üzemekben dolgozó lébényi férfi - Fehérvári István, Győrig György, Horváth Imre, Kovács Gyula, Miilei Mátyás, Németh József és Stinner István - is áldozata lett.
Novits József levente-főoktató irányítása mellett a Győrbe kirendelt lébényi leventék is részt vettek a bombázást követő romeltakarításban.
Egy 1944. ápr. 4-én kelt belügyminiszteri rendelet nyomán dr. Telbisz Miklós, Győr-Moson-Pozsony megye alispánja elrendelte a zsidó lakosság összeírását.
„A zsidófajú egyének hatékonyabb ellenőrzése céljából elrendelem, hogy a községi elöljáróságok minden hatodik életévét betöltött zsidófajú egyént írjanak össze nemre való tekintet nélkül, és a főszolgabírákhoz terjesszék be.
A főszolgabírákat pedig nyomatékosan utasítom, hogy a járásuk területén lakó zsidókat az összeírás alapján hatékonyan ellenőrizzék, megküldve a zsidók névjegyzékét a m. kir. csendőrszárny-parancsnokságoknak, egyrészt a sárga csillag viselése, másrészt a lakóhely elhagyásának megakadályozása szempontjából.
Gondoskodjanak továbbá az idegen városok (és) községekből beszivárgott zsidók kiutasítása, súlyos megbüntetése illetőleg internálása iránt azzal, hogy az idegen községből beszivárgott zsidónak szállást adót is vonják bűnrészesség címén kihágásilag felelősségre.” (23)
Hottovy Frigyes nem hajtotta végre az alispáni utasítást. Azért-e, mert erkölcsi érzéke tiltakozott ellene, vagy azért, mert - mint védekezésében később kifejtette - a csendőrség nem továbbította neki az alispáni rendelkezést, ma már nem tudható. Tény azonban, hogy április 15-én a főszolgabíró írásban utasította Hottovyt.
„Magyaróvári járás főszolgabírájától
2506./1944.
Tárgy: a járás területén lakó zsidó személyek
összeírásáról
A csendőrség részéről rövid úton közölt 6138./944./Res. B.M. számú rendeletre fenti névjegyzék egy példányát hivatalomnak mindegyik Jegyzőség megküldte, csak Címed nem.
Felhívom annak soron kívüli pótlására és az eddigi mulasztás igazolására.
Mosonmagyaróvár, 1944. IV. 15.
Dr. Schmack Leó
Főszolgabíró”
Az utasítás nyomán elkészült a kért névjegyzék, amely 24 nevet tartalmazott, feltüntetve a listán szereplők születési évszámát is.
A lajstromban a következő nevek olvashatók:
Goldstein Jakab (1894), Goldstein Jakabné (1902), Goldstein Mórné (1866), Goldstein Tibor (1933), Goldstein Iván (1935), özv. Vinkler Vilmosné (1894), Slezinger Henrik (1864), Slezinger Henrikné (1882), özv. Deutsch Vilmosné (1870), Deutsch Rózsi (1900), Stadler Emília (1861), Deutsch Katalin (1870), Deutsch Etel (1874), Wittmann Simonné (1876), Wittmann Irma (1896), Wittmann Rózsi (1906), Pollák Zsuzsi (1941), Pollák Róbert (1942), Deutsch Alfréd (1888), Bárány Edit (1896), Deutsch Anna (1926), Deutsch István (1929), Deutsch Zsuzsa (1931), Deutsch Lajos (1935).
Simoncsics László ügyvezető igazgató kérelmére a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet megkapta az engedélyt, hogy „üzletháza utcai részének részbeni lebontása után annak helyén 1 üzlethelyiséget, kéziraktárt, irodát, konyhát, kamarát és kapubejárót építsen.”
Ekkor nyerte el máig jellemző formáját az áruház épülete. (Mj. főszolg. 1944/744)
A magyar és a német kormány között ekkor létrejött megállapodás szerint a magyar állampolgárságú „népi németek” (Volksdeutsch) sorkatonai szolgálatukat a német hadseregben is teljesíthették.
A győri Vitézi Szék székkapitánya levélben tiltakozott az ellen, hogy a rendelkezés hatályát a Vitézi Rend tagjaira is kiterjesszék. Erre feltehetően az késztette a székkapitányt, hogy a megállapodást ellentétesnek találta a vitézi rend létrehozásának céljaként megfogalmazott igénnyel: „A hazához feltétlenül hű és megbízható egyénekből és azok leszármazóiból válságos időkre nemzetvédelmi szervezetet alkotni.”
A főszolgabírói hivatalnak is eljuttatott tiltakozó leveléhez csatolt kimutatás szerint Lébény községben, Bormász-pusztán és Kisnyilas-pusztán ekkor 25 vitéz élt és gazdálkodott.
Megkezdődött a Győrben és környékén élő zsidó lakosság deportálása. Lébényből hét zsidó család tagjait szállították a község által kirendelt előfogatokkal, magyar kerékpáros csendőrök kíséretében a magyaróvári gettóba, majd onnan az auschwitz-birkenau-i koncentrációs táborba. Közülük tizenkilencen a gázkamrákban pusztultak el.
(1944. május 15-én hajnalban indultak el Magyarországról az első vonatok Auschwitz felé. A következő 56 nap alatt további 140, zsidókat szállító szerelvény gördült ki a pályaudvarokról. A vonatonként 40-50 lezárt vagonba a magyar hatóságok 70-80 embert zsúfoltak be, jobb esetben egy vödör víz kíséretében. A két-három napos utazás után a megsemmisítő táborokba megérkezett - német adatok szerint - 437 402 magyar zsidó közül mintegy 400 ezer soha nem tért haza.)
Horthy Miklós 76. születésnapját ünnepelve a lébényi leventeegyesület „délelőtt 11 órakor a hősi szobor előtt leventeünnepélyt, délután a sportpályán sportünnepélyt, este pedig ugyanott tábortűz ünnepséget” tartott. (Mj. főszolg. 1944/4075)
Magyarország német megszállását követően hazánk fölött is megjelentek az angol-amerikai légierődök. Megkezdődött, s a háború végéig állandósult a magyar ipari üzemek, vasútvonalak és közlekedési csomópontok bombázása.
A lébényi csendőrőrs parancsnokának jelentése szerint június 26-án 9-11 óra között 4-5 ezer méter magasságban, 16 hullámban kb. 700 bombázó és 100 vadászgép repült át a térség felett.
Az angolszász légierődök Mosonszentmiklós határában 20, a Lébényhez tartozó Bormászpuszta körzetében 18 bombát dobtak le. A robbanások következtében a bormászi határban Németh József 39 éves lébényi lakos meghalt, Vida Rudolf 19 éves moson- szentmiklósi lakos súlyosan megsérült. (Mj. főszolg. 1944/4389)
Az őrsparancsnok jelentésében arról is beszámolt, hogy néhány nappal korábban egy német Messerschmitt típusú vadászgép kényszerleszállást hajtott végre Mosonszentmiklós határában.
A meggörbült légcsavart, sérült vadászgépet a kényszerleszállás másnapján elszállíttatta a Luftwaffe. A pilóta sértetlen maradt.
Szeptember 7-én Erdélyben elesett az evangélikus iskola tanítója, Juhász Ferenc. Özvegye - aki eddig bevonult férjét helyettesítette - a következő év szeptemberétől rendes tanítóként dolgozott tovább. Az új evangélikus kántortanító a leventeoktatói képesítéssel is rendelkező Németh Sándor lett.
A kormány felfüggesztette a községi önkormányzatok működését. Az önkormányzati testületek hatáskörét a továbbiakban a községekben - így természetesen Lébényben is - a főszolgabíró gyakorolta.
Öt hullámban 180-200 angolszász bombázó repült át a falu felett. Egy megsérült négymotoros repülőgépből hét ejtőernyős ugrott ki. Közülük hármat Lébény illetve Mecsér határában, négyet Hédervár-Kisbodak térségében fogtak el a keresésüket azonnal megkezdő csendőrök. A sérült gép Markotabödöge határában zuhant le. (Mj. főszolg. 1944/5914)
A magyar királyi 4. honvéd önálló repülőgép-javítóműhely felkérte Lébény község elöljáróságát, „hogy az ellenséges repülőgépekről ledobott, ott tárolt 8 drb pótbenzin- tartályt a m. kir. 4. honvéd önálló repülőgép javítóműhely (Székesfehérvár, repülőtér) címére szállítsa le.”
Az elöljáróság a tartályokat vasúti küldeményként, a javítóműhely költségére október 7-én Székesfehérvárra küldte.
A háborús körülményekre való tekintettel a Lébényi Dalos Egyesület a magyar királyi belügyminisztériumtól alapszabályszerű működésének felfüggesztését kérte. Dr. Telbisz Miklós alispán 1944. szeptember 23-án a főszolgabírón keresztül arról értesítette Lébény jegyzőjét, hogy „az egyesület 1945. szeptember hó 1-ig terjedhető ideiglenes szüneteléséhez” a belügyminiszter hozzájárulását adta. (Mj. főszolg. 1944/6201)
Az 1943-44-es tanév - a háborús viszonyok következtében - már április 1-jén véget ért. Az iskolák a következő tanévben sem tudtak teljes értékű munkát végezni, az evangélikus iskolában az 1944-45-ös tanévet szept. 4-én kezdték meg, október 29-től 1945. ápr. 13-ig szüneteltették, majd 1945. július 8-án záróvizsgával fejezték be.
A főszolgabíróhoz intézett csendőrségi jelentés szerint német repülőgép szállt le Lébény határában a gulya akol melletti réten. A gépből két német mérnök szállt ki, akik szemrevételezték a terepet, majd körülbelül 15 perc múlva ismét felszálltak. Mire a csendőrjárőr a helyszínre érkezett, a gép már továbbrepült. (Mj. főszolg. 1944/6432)
„Október 13-án a község felett ... átrepülő 3 ellenséges gépből 12 óra 15 perckor a község keleti részétől mintegy 4-500 méterre 16 drb 250-300 kg.-os romboló bomba esett le.
Sem emberéletben kár nem esett, sem sebesülés nem történt” - jelentette a főszolgabírónak Németh István, Lébény aljegyzője, községi légoltalmi parancsnok. (Mj. főszolg. 1944/6494)
Csendőrségi jelentés szerint október 17-én a falu felett észak-dél irányba átrepülő 70-80 repülőgép egyike Lébény határában egy bombát dobott le. A felrobbant bomba sérülést, kárt nem okozott.
Az alispáni hivatal - a közelgő Halottak Napjára való tekintettel - Lébény vezető jegyzőjének is megküldte azt a körlevelet, melyben felhívta figyelmét, hogy „a sírok kivilágítása tárgyában kiadott 6.100/1942. M.E. rendelet változatlanul érvényben van. Ehhez képest a sírok kivilágítása az ország területén ebben az évben is tilos.”
November 8-tól 1945. március végéig az evangélikus iskola és a lelkészlak udvarát, továbbá a katolikus iskola helyiségeinek egy részét az átvonuló magyar és német alakulatok vették igénybe raktár és szálláshely céljaira.
1944. október 16-án megtörtént a nyilas hatalomátvétel. Elrendelték a totális mozgósítást, minden erőforrást a háború szolgálatába állítottak.
A Belügyminisztérium szervezetén belül november 1-jén létrejött a Nemzeti Számonkérő Szervezet, melynek feladata a nyilas rezsim politikai ellenfeleivel és az ellenállókkal való leszámolás volt. Lébényben és környékén is dühöngött a nyilas terror.
A Győr, Moson és Pozsony Nemzeti Számonkérő Szervezet felderítésének vezetője rendszeres jelentéseket készített Győr megye nyilas főispánjának. Szita Szabolcsnak a Rubicon c. folyóirat 2004/11 számában közölt tanulmánya szerint egyebek közt a következőket jelentette:
„November 17. 18. 19. -
...Lébényben kiszálláson voltunk, a ruszin munkások megtagadták a parancsot, nem voltak hajlandók dolgozni. Statáriális bírósággal elintézve.”
(Az „elintézve” formula a nyilasok szóhasználatában a kivégzést jelentette.)
„November 25-30. -
...Lébény községben 8 katonatisztet azonnal leteartóztattunk, akik mint szökevények bujkáltak a faluban.” (81)
Ritzinger Lajos és Hegedűs Miklósné visszaemlékezése szerint 1944 késő őszétől a következő év tavaszáig a német hadsereg egy hadtáp-alakulata két tábori kenyérsütő kemencét üzemeltetett a tószeri Schmitzhofer-ház udvarán. A kemencék tüzifaszükségletét egy szovjet hadifogolycsoport biztosította. Az egy szakasznyi foglyot reggelente a Pere közön át német fegyveresek kísérték a faluhoz közeli erdőkbe, ahonnan aztán minden este beszállították a napközben kitermelt fát. Talán közülük kerültek ki a munkát megtagadó „ruszin munkások”.
(A hadtáposok mellett német műszaki alakulatok is dolgoztak a faluban, a Földesház mögötti területen javították a harcokban megsérült harcjárműveket, melyeknek a javítás utáni terepszínű festését az evangélikus iskola udvarán végezték.)
A nyolc bujkáló magyar tisztet - így tudják a lébényi emlékezők - a sövényházi híd előtt megállva leszállították a teherautóról, s agyonlőtték őket. Holttestüket feltehetően a Rábcába dobták.Így örökíti meg a történteket Gerencsér Miklós Fekete tél című regénye is. (Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1973.)
A nyilas puccsot követően a németek az osztrák-magyar határon tervezett védelmi rendszer, a „Délkeleti Fal” kiépítéséhez két részletben összesen 100 000 zsidó munkaszolgálatos kivezénylését kérték Szálasitól. A kért létszám biztosítására hamarosan meg is született a megállapodás, s a munkaképes budapesti zsidókból összeállított gyalogmenetek - a szállítóeszközök másra kellettek - megindultak a nyugati határ felé.
November 4-én Vajna Gábor belügyminiszter bizalmas rendeletben értesítette az érintett dunántúli vármegyék nyilas főispánjait, hogy „...a munkaszolgálatra alkalmas zsidókat Budapestről (november) 6-tól kezdődőleg naponta, a további intézkedésig gyalogmenetben a kijelölt munkahelyükre fogják kísérni”. A menetoszlopoknak az utat a határig nyolc nap alatt kellett megtenniük. A belügyminiszter kijelölte az útvonalat, s azokat a településeket is, ahol naponta 2000 személy részére „megfelelő étkeztető és éjjelezési helyekről” kellett gondoskodni. A kijelölt útvonal: Budapest, Piliscsaba, Dorog, Süttő, Szőny, Gönyű, Dunaszeg, Mosonmagyaróvár, illetve Budapest, Zsámbék, Vértestarján, Kocs, Bana, Abda, Mosonmagyaróvár. A kíséretet az úton a honvédség, az őrizetet az étkező- és hálóállomásokon a csendőrség látta el. A szálláshelyeken az őrszolgálat ellátására a nyilaskeresztes párt helyi fegyveres pártszolgálatosait is igénybe vették.
Az ekkor behívott kényszermunkások között sok volt a nő, a fiatalkorú s a 60 év feletti férfi, hiszen a fiatal zsidó férfiak többségét már korábban fegyver nélküli honvédségi munkaszolgálatra vezényelték.
A kísérők kegyetlenkedése, brutalitása következtében az áldozatok egy része már az úton elpusztult, más részük olyan állapotban került a „Délkeleti Fal”-hoz, hogy ott várt rá hamarosan a pusztulás.
A Randolph L. Braham által szerkesztett, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája című háromkötetes munka a holocaust Lébényt és közvetlen környékét érintő vonatkozásairól a következőket írja:
„Lébény
A Magyaróvári járásban található nagyközségben 1880-ban 61, 1910-ben 46 zsidó lakott. Létszámuk csökkenése 1944-ig nem állt meg. A deportálásig imaszobájuk volt. 1941-ben a népszámlálás 27 izraelitát talált. Az 1944 novemberében és decemberében a térségben átvonultatott zsidó csoportok - kényszermunkások és munkaszolgálatosok - veszteségeként 1945 után a település környékén 48 halottra bukkantak.
Mosonszentmiklós
A településen először 1881-ben írtak össze 31 zsidót. Létszámuk 1910-re 18-ra csökkent, majd stagnált.
A Magyaróvári járás nagyközségében az 1941. évi népszámláláskor 12 személy vallotta magát izraelitának. 1944. november 13-án a 101/40. kisegítő munkásszázad állományából Weisz Miklós 32 éves munkaszolgálatos a helyi vasútállomás közelében - valószínűleg Németországba hurcolása elől - az öngyilkosságba menekült.
Fegyveres nyilas különítmény a település határában származási okból 1945. január 21- én kivégezte az otthonából kicsalt (Győrsövényházán élő) Szapudi Laendler István festőművészt és nővérét, Laendler Ernát.
1945. július 21-én 73 kivégzett tömegsírját tárták fel. Egy részüket tarkón lőtték, másokat a nyilasok félholtra verve élve temettek el. A nagyközség térségében 1945. március végéig megöltek száma elérte a háromszázat.” (17)
Hulesch Ernő Stációk című, Radnóti Miklós halálának körülményeiről írott dokumentumriportjából tudjuk, hogy a Győr környéki tömegsírok feltárása közvetlenül a háború után, már 1945 májusában megkezdődött.
„Az időpontról azt tudom mondani, hogy az első volt a mosonszentmiklósi. Ott találtuk meg a Laendler Istvánt. Én őt ismertem egyedül. Az ottani áldozatok két bombatölcsérben lettek eltemetve...Utána következett az abdai és legvégül harmadiknak az ásványrárói” - emlékezik a történtekre dr. Zobay András vizsgálóbíró.
A Mosonszentmiklóson május 19-én megkezdődött exhumálást dr. Ruppenthal Miklós, Győr város tisztiorvosa irányította. Ő is megrendülten idézi fel emlékeit:
„Sokat boncoltam már életemben...de még ilyen szörnyűséget nem láttam... a feltárások megdöbbentő eredményt hoztak, mert számos egyszerűen, koporsó nélkül, felületesen elföldelt olyan holttestet találtunk, amelyiknél a boncolás azt állapította meg, hogy a halál oka mindannyinál közvetlen közelről, hátulról leadott tarkólövés volt.
Egy-egy csoport boncolásának befejeztével leadott összefoglaló véleményünk szerint ez a tömeggyilkolás ilyen kegyetlen módon történt: kivitték őket a határba lakatlan helyekre. Ott egy gödör vagy bombatölcsér szélére állították, és tarkón lőtték őket. A holtak vagy beleestek a gödörbe, illetve ha nem, akkor oda belökdösték azokat.” (41)
Gárdonyi Karácsonyi álom című művének előadása 1944 karácsonyán.
Középen a darab rendezője, Kovács József tanító.
Hámori Emília, a katolikus iskola tanítónője vezetésével a katolikus leánykör tagjai A margitszigeti kolostor szentje címmel jótékony célú színielőadást szerveztek, melynek bevételét a hadiözvegyek és hadiárvák javára ajánlották fel.
A leventeegyesület színjátszói Gárdonyi Karácsonyi álom című darabját adták elő az egyesület zsúfolásig megtelt gyűléstermében.
A margitszigeti kolostor szentje. Jótékony célú előadás 1944 karácsonyán.
A katonai helyzet romlása, a szovjet hadsereg gyors előrenyomulása sem akadályozta Győr-Moson megye nyilas főispánját s a nyilas pártszerveket abban, hogy a valóságot leplezni akaró intézkedéseikkel megkíséreljék a figyelmet a közeledő katasztrófáról elterelni.
Ezt a célt szolgálták a látványos március 15-i ünnepségek is. A lébényi megemlékezésnek - amelyre már 11-én, vasárnap sor került - a megye nyilas vezetői, s a községben tartózkodó, Miskolcról menekülő nyilasok voltak a főszereplői.
„Lébényben már megelőző vasárnap tartották meg az ünnepet, amelyen a környékből is tömegesen vonultak fel az ünneplők. Az ünnepélyre eljött Győrből Magyarffy Gyula főispán, Szekendy György megyevezető helyettes Sándor Lajos megyei munkarendvezető és Karsay Árpád győri polgármester kíséretében.
Megkoszorúzták a hősi emlékművet, Tes Ferenc lelkesítő kiáltványt olvasott fel, Greguss József repülő-szakaszvezető ünnepi beszédet mondott, Simonffy Lajos miskolci propagandavezető és Fabinyi Lili tartottak még nagyhatású beszédeket”. (Mosonvármegye)
A lébényi rendezvényről a Győri Nemzeti Hírlap március 15-i száma is terjedelmes tudósítást közölt.
„A Hősök terén többezer főnyi tömegben jelent meg a község lakossága a múlt vasárnap lefolyt márciusi ünnepségen... Messze környékről eljöttek a katonai alakulatok, eljött az állomásparancsnok, és tisztikarával a Hősök szobra körül állottak fel. A térre nyíló utcák torkolatát megtöltötte a hazafias ünnep közönsége. Felvonultak a Nyilaskeresztes Pártszervezet tagjai, köztük a miskolci szervezet áttelepült pártszolgálata Árpádsávos lobogók alatt. Fekete egyenruháikban fegyelmezett magatartással személyesítették meg a Párt hatalmát...
A Szózat fenséges akkordjai után a Nemzeti Ima szavai szállottak az ég felé a szívekből, és az ünnepi közönség mint egy család erősítette meg hitét, amikor elhangzott, hogy „Hiszünk a Hungarista állam megvalósulásában”, és az emlékezés után egy zöldsapkás kis óvodás honpolgár állott ki a Hősök szobrához, és csengő hangon szavalta el hazafias versét.
Ezek után következett a Hősök szobrának megkoszorúzása. Papp Kálmán polgm. h., a miskolci szervezet városvezetője és pártszolgálatosai hozták a koszorúkat, és hősi fogadalmat tettek a koszorú elhelyezésénél arra, hogy visszaszerezzük a Magyar Birodalmat ősi kereteiben, és fel fogjuk építeni a dolgozók új hazáját, a Hungarista mintaállamot. Majd ezután Takács József elszavalta a Talpra magyart, és Tes Ferenc felolvasta a Hungarista Mozgalom ifjúsági vezetőjének izzó forradalmi felhívását a haza megmentésére.
A kiáltvány elhangzása után Greguss József repülő kötelékbeli szakaszvezető tett hitet és fogadalmat szavalatában a haza megmentésére, majd Simonffy Lajos, a miskolci Hungarista Mozgalom propagandavezetője tartotta meg beszédét, mely nagy hatást tett a lelkekre... Tomboló lelkesedéssel tapsolta meg az ünnepi közönség Simonffy testvérünk izzó lelkesedéstől áthatott beszédét, és amikor utána Zalánfy Győző honvéd testvérünk elszavalta Sértő Kálmán „Mikor az utolsó rohamra megyünk” című versét, a lelkesedés elementáris erővel lángolt fel a Hősök terén.
A magyar honvédség eddig nem látott hazafias munkával vett részt az ünnepségen, ismét honvéd egyenruhát láttunk az emelvényen, és dr. Máté István testvérünk tett fogadalmat beszédében, hogy a harcot mindnyájan folytatni fogjuk a végső győzelem kivívásáig.
Ezután Fabinyi Lili testvérnőnk emelkedett szólásra, és látnoki erővel mutatott rá arra, hogy ha nemzetünk október 15-én nem követte volna Szálasi Ferencet, a nemzet pusztulása már befejeződött volna, mert hazánk területéről elözönlötte volna az orosz a Németbirodalom fontos részeit. Legyünk büszkék tehát, mert a magyar becsület nem esett a porba.
Végezetül egy honvéd testvérünk, Rendes szakaszvezető elszavalta Alföldi Géza hungarista költő „Csak a gyökér kitartson” című versét, mely után az áttelepült miskolci szervezet pártszolgálatának énekkara elénekelte az „Ébredj magyar” hungarista indulót és a Himnuszt a közönséggel...
A változatos műsorral összeállított márciusi ünnepség nagy hatást váltott ki a közönségből, és új emberként nézi Lébény község dolgozótársadalma az új márciusi napok után a jövendőt. A szép ünnepség rendezésében a miskolci áttelepült szervezet derekas munkát végzett Papp Kálmán miskolci városvezető és a Simonffy testvérek vezetésével. Nem veszhet el az a nemzet, melynek ilyen fiai vannak, mint a miskolci hungaristák, akik összefogva a lébényi testvérekkel olyan szép és olyan felemelő ünnepséget rendeztek Lébényben 1945 év márciusának idusán.
Dicséret illeti meg a község lakosságát, mert apraja és nagyja ott volt az ünnepen, és örvendetes volt látni a messzi földről az ünnepségre érkezett honvédséget, melynek több tagja az emelvényre állt, és kemény akarattal tett márciusi fogadalmat.”
Március 31-ről április 1-jére virradó éjjel - háromnapos védekező harcok után - a németek, a nyilasok és a magyar alakulatok elhagyták Lébényt, s a falun áthaladt a front.
A község 1990-ben megválasztott polgármestere, Wesztergom Viktor - akkor 16 éves kamaszfiú - így emlékszik vissza az 1945. évi nagyhét eseményeire:
„A falu közepén, a pajták alján, a mai Iskola közben laktunk a még most is meglévő, akkor ott egyedüli házban. Körülöttünk pajták és szérűskertek voltak, ahol szinte állandóan katonai műhelykocsik és gépek zúgásától volt hangos a környék. Az utcák zsúfolva voltak német katonai járművekkel, teherautókkal, motorkerékpárokkal, javításra váró páncélkocsikkal. A pajtákban a tartalék motorokat és alkatrészeket tárolták, a falut övező erdők útjaira légvédelmi fényszórókat telepítettek.
A front napról napra közeledett, nőtt a teherautók és harcjárművek okozta zsúfoltság, a falu élete egyre nyüzsgőbb és zaklatottabb lett.
Gyalogos és gépesített menetoszlopok vonultak, hadifoglyokat szállítottak teherautókon vagy kísértek gyalogmenetben, szarvasmarhákat, lovakat hajtottak nyugat felé. Civil menekültek özönlötték el a falut. Nyüzsögtek a Miskolcról idetelepült nyilas pártszolgálatosok, akik a lakosságot futóárkok és tankcsapdák építésére parancsolták. Már tudtuk, hogy mindez értelmetlen, de ők még mindig a bosszú és a végső győzelem jelszavait harsogták.
Az evangélikus parókia sarkánál meg a Zecher-vendéglőnél (ma ABC áruház) lévő útkereszteződésben és a faluvégeken német és magyar tábori csendőrök irányították a katonai járművek forgalmát, igazoltattak, zsidókat és katonaszökevényeket kerestek.
Az akkori Modrovich-ház (ma művelődési klub) falára a nyilasok óriási betűkkel pingálták fel a jelszót: „Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!”
Parancsokat, hirdetményeket ragasztottak ki faluszerte azzal a fenyegetéssel, hogy az elfogott katonaszökevényeket a helyszínen felkoncolják.
Így kezdődött a nagyhét.
Kedden aztán olyan hírek érkeztek, hogy a szovjet csapatok megközelítették Győrt és Csornát. Távoli ágyúszó és robbanások hallatszottak, a faluban egyre fokozódott a zűrzavar és a félelem. A néhány napja még oly magabiztos nyilasok között is a pánik jelei mutatkoztak.
Szerdán a faluban elszállásolt német és magyar katonák is szedték a sátorfájukat. Fölszámolták raktáraikat, megkezdték a falu kiürítését, a visszavonulást.
Miközben az evangélikus iskolába telepített német híradóanyag-raktár készletét a nagy BÜSSING teherautóra pakolták, Sövényház felől érkező, poros, elcsigázott német katonákkal teli lánctalpas járművek csikorogtak végig a falun. Német egyenruhás híradós katonák hátukon vezetékdobokkal a huzalokat az út menti fákra és oszlopokra aggatva távbeszélő összeköttetéseket létesítettek. Láttam, amint a templomtorony ablakaiból német tisztek nagy távcsövekkel pásztázták a Rábca vonalát.
Csütörtök délelőtt még körbejártam a falut. Akkor úgy tűnt, mintha csillapodott volna a zűrzavar. A hősök szobra körül német páncélosok álltak, a csendőrlaktanyánál (ma tsz iroda) teherautókra ládákat rakodtak, a szomszédos községháza előtt - ahol a nyilas számonkérő bizottság is székelt - német tisztek tanakodtak. A nyilasok már továbbálltak, csak a „Kitartás, éljen Szálasi!” feliratok maradtak utánuk.
Élénk nyüzsgés csak az emeletes iskolában berendezett katonai raktárnál volt, ahol többen lepedő-, pokróc- és ruhakötegeket cipeltek ki az akkor már őrizetlen épületből.
Alighogy hazaértem, sűrű egymásutánban robbanások hallatszottak a temető irányából, majd hamarosan sorozatvető lövedékek sivítottak felettünk. A szovjet csapatok aknavetővel lőtték a falut, a németek ezt sorozatvetővel viszonozták.
Az éjszakát és a következő napokat már a pincében töltöttük.
Pénteken egész nap folytatódtak a belövések. A déli órákban találatot kapott a templom is, melynek tetőzetét és északi tornyát több becsapódó akna találta el. Az aknarobbanás okozta sérülés nyoma a torony téglaépítésű falfelületén ma is látható.
A két temető régi síremlékein is jól kivehetők az aknaszilánkok okozta sérülések. Több ház tetőzete, fala, belső berendezése rongálódott meg az aknák robbanásától, az ajtókon, ablakokon behatoló repeszektől, szilánkoktól. Többen életüket vesztették a belövések következtében. Ezek után már nem mertem elhagyni a házat.
A szombati napra úgy emlékszem vissza, mintha félelmetes, vihar előtti csendben telt volna el a délelőtt. A ház melletti harmadik vagy negyedik szérűskertben néhány magyar katona motoszkált a kazal tövében, talán búvóhelyet alakítottak ki maguknak, vagy civil ruhába öltöztek át...
Délután két német katona állított be hozzánk azzal, hogy kicsit aludni szeretnének nálunk. Félelmünket látva azzal nyugtattak bennünket, hogy mire az oroszok ideérnek, ők már messze járnak, egy bajtársuk jön majd értük motorkerékpárral. Lefeküdtek és elaludtak. Lassan besötétedett, és mi félni kezdtünk. A fegyveres németeket felkelteni nem volt bátorságunk, de elhagyni sem mertük a jelenlétük miatt veszélyessé vált házat. Feljöttünk a pincéből, s a verandán ültünk az esti sötétben. A közelben futó lábak dobogását, majd száraz sövénykerítés zörgését véltük hallani... Nagysokára tompa motorzúgás hallatszott a temető felől. Kisvártatva katonai motorkerékpár állt meg a ház előtt, s egy esőköpenyes, géppisztolyos német katona rohant be a házba. Társait kereste. Bekísértem a szobába, ahol a két katona felöltözve, kigombolkozva feküdt az ágyon, mellettük - kezük ügyében - töltött fegyvereik hevertek. Óvatosan, kezüket lefogva ébresztettük fel őket. Elköszöntek, felültek az oldalkocsis BMW-re, s a tejcsarnok közön át elrobogtak menekülő társaik után.
A falu végéről lövöldözés hallatszott. A sötét lakásban ültünk és vártuk, hogy mi történik. Én az ablakhoz álltam, a többiek a két ágyat ülték körül. Éjjel egy óra volt, amikor két géppisztolyos szovjet katona ment el a ház előtt...
Az éjszakát átvirrasztottuk. Hajnalban aztán a zabrálnivalót és bujkáló német katonákat kereső fegyveresek elől menedéket keresve átmentünk a közelben lakó Hajós Jóska bátyámékhoz, ahol már nagy lábosban forrt a tej, készült a reggeli...
A reggeli azonban elmaradt. Jóska bátyám hívására ugyanis - aki, mint mondta, nem látott még orosz katonát - az utcára kíváncsiskodtunk, s pillanatok alatt a „kicsi robotra” összefogdosott, s a sövényházi Rábca-híd helyreállítására kihajtott lébényiek közt találtuk magunk.
A Rábcáig meg sem álltunk. Útközben láttunk lótetemet az árokparton, elhagyott német géppuskafészket a Szigetdombnál, szovjet katonák hulláit a legelőn és az útmenti árkokban, elesett német katonákat a Rábca-töltés oldalában s a felrobbantott híd közelében.
Április elseje volt, Húsvétvasárnap... Míg mások a feltámadást ünnepelték, mi - miután a hullákat összeszedtük és kocsira raktuk - két napig egyfolytában éhesen és szomjasan sulykoltuk a katonák által a faluban kifűrészelt, s hegyesre faragott villany- oszlopokat a Rábca medrébe. Felettünk harci repülőgépek húztak, alattunk fiatal szovjet katona tetemét sodorta a víz a levert pillérek között.
Alkonyatkor az idős emberek hazaindulhattak, akkor már többen közülük csizma nélkül, mezítláb. A többiek folytatták a munkát...
Húsvéthétfőn estére én is hazaértem. Szerencsésnek érezhettem magam, hisz ekkor már gyalogmenetben hajtották a hadifoglyokat kelet felé, ahonnan sok lébényinek nem volt visszatérés.
Így múlt el egy húsvét pirostojás és harangzúgás nélkül, a föltámadás reményében 1945 tavaszán.”
Wesztergom Viktor is utal rá - nevek említése nélkül - hogy a Lébény körüli harcoknak számos helybeli polgári áldozata is volt.
A község halotti anyakönyvének tanúsága szerint március 30-31-én és április 1-jén a becsapódó tüzérségi lövedékek szilánkjai sebezték halálra az 52 éves Geisztlinger Ferencet, a 83 éves Göltl Jánosnét, a 30 éves Weisz Pált, a 33 éves Finta Jánost, a 3 éves Bogár Annát, a 10 éves Bogár Juliannát, a 4 éves Nátz Pált, a 74 éves Thullner Józsefet, a 60 éves Tóth Sándort, a 18 éves Buti Emmát, a 71 éves Stinner Józsefet, a 89 éves Cser Mátyást, a 74 éves Lenzsér Mihályt, a 69 éves Mészáros Pálnét és a 6 éves Nitsch Lászlót.
Minden bizonnyal menekültként tartózkodott a faluban Lacza István, 56 éves nyugalmazott törvényszéki irodatiszt, Paks, Rókus utca 20. szám alatti lakos, aki április 1-jén halt meg Lébényben. A halotti anyakönyv szerint halálának oka: agyonlövés.
Már véget értek a harcok, mikor a 41 éves Kaszás Gyula egy árokparton heverő gazdátlan kerékpár után lehajolva április 2-án aknára lépett. Aknaszilánk okozta vérmérgezés ölte meg július 10-én a 43 éves Kovács Lajost is.
1945. március 17-én megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról” szóló 600/1945. M.E. számú rendelete, s megkezdődött a földreform végrehajtása. A végrehajtás során elkobozták a volt fasiszta és nyilas vezetők, Volksbund-tagok, s a háborús és népellenes bűnökért elítéltek birtokait. Kártalanítás nélkül, teljes egészében kisajátították az 1000 holdon felüli nagybirtokokat, továbbá az 1000 hold alatti birtokok 100 hold, parasztbirtokosok esetében 200 hold feletti részét. A földdel együtt kisajátították a birtokhoz tartozó mezőgazdasági felszereléseket is. Elsősorban a volt mezőgazdasági cselédeknek, napszámosoknak és törpebirtokosoknak osztottak földet a többnyire szegényparasztokból alakított földigénylő bizottságok.
Lébényben is megkezdte működését a Földigénylő Bizottság. Elnöke Horváth János lett, 24 tagja közül Kovalovszki Ferenc, Ferenczi Géza, Ferenczi Lajos, Kovalovszki István, Máté József, Falu Mihály, Fülöp István, Rúzsa Márton nevét ismerjük.
A bizottság feladata az igényjogosultak számbavétele, a felosztásra kerülő földbirtokok összeírása, a felosztási terv elkészítése és a földosztás gyakorlati lebonyolítása volt. Tagjait a földigénylők maguk közül választották.
Augusztus 7-ig a bizottság működésének eredményeként 348 fő jutott földhöz. 825 kh. szántót, 1065 kh. rétet osztottak ki 32 gazdasági cseléd, 165 földnélküli, 118 törpebirtokos és 33 kisbirtokos között. A szántók és rétek felosztásával párhuzamosan 160 igénylőnek összesen 52 kh. és 800 négyszögöl házhelyet is juttatott a Földigénylő Bizottság.
Az 1947-ben lezárult folyamat eredményeként összesen 3117 katasztrális hold és négyszáz négyszögöl földet osztottak ki 355 jogos földigénylő között.
Egy, a front átvonulását követően a faluban maradt katona, Nagy László megalakította a Magyar Kommunista Párt lébényi szervezetét, amelynek vezetését rövidesen Falu József, később Folkmayer Nándor vette át. 1946 novemberében már Kovalovszki Ferenc volt az MKP helyi titkára.
Egy községi orvos, két szülésznő és egy védőnő dolgozott a faluban. Az orvosi rendelés az orvoslakáshoz kapcsolódó rendelőben folyt.
Kaszás Ferenc községi bíró benyújtotta lemondását.
„Bejelentem, hogy bírói tisztemről ezennel lemondok. 72 éves elmúltam, a mai rohanó események annyi munkát rónak a községi bíróra, hogy annak elvégzéséhez fiatal erőre van szükség, én azt már kellően ellátni nem tudom. Hét évig voltam községi pénztáros, 10 éve községi bíró, a közjavára már eleget tettem, kérem felmentésemet.”
(Mj. főszolg. 1945/1204)
Délután 2 órakor a községháza nagytermében megalakult a községi Nemzeti Bizottság.
Az alakuló ülésen jelen voltak Falu József, Ferenczi Géza, Horváth János, Kaszás Ferenc, Kovalovszki Ferenc, Németh János, Perger Lajos, Reichardt János, Varga István, Waldherr János, Wandraschek Alajos, Wesztergom Izidor és Hottovai Frigyes vezető jegyző.
A vezető jegyző tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a járási tisztiszéken kapott utasításoknak megfelelően Lébényben is létre kell hozni a Nemzeti Bizottságot, melyet a négy engedélyezett párt, az MKP, az SZDP, a FKgP és a NPP 3-3, a párt által delegált tagjából kell megalakítani. Ahol a felsoroltak közül valamelyik párt helyi szervezete még nem alakult meg, ott a meg nem alakult pártok képviselőit a már megalakult pártok megbízottai s a község vezetősége közösen hívják be a Bizottságba.
Az így behívottak azonban csak az új pártok megalakulásáig lehetnek tagjai a testületnek. Amint egy párt helyi szervezete megalakul, megválasztja a Bizottságba delegált tagjait, s ezzel egyidőben a testületbe ideiglenesen behívottak közül három személy kilép.
Arról is szólt a vezető jegyző, hogy a most megalakuló Nemzeti Bizottság az általános választásokig gyakorolja a községi elöljáróság és a községi képviselőtestület hatáskörét, ezt követően pedig mint a pártok véleményező, javaslattévő és ellenőrző szerve működik tovább.
A községben ezidáig csak a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete alakult meg, küldöttei a Bizottságban Falu József párttitkár, Németh János és Kovalovszki Ferenc. A Bizottság többi tagját ideiglenesen hívták meg, szem előtt tartva azt is, hogy a testületben a község minden társadalmi rétege képviselve legyen.
A jegyző tájékoztatója után a Nemzeti Bizottság egyhangúlag kimondta megalakulását, majd Kaszás Ferencet elnökké, Reichardt Jánost helyettes elnökké választotta meg.
A 72 éves Kaszás Ferenc - idős korára való tekintettel - rövid néhány nap múlva lemondott elnöki tisztéről. Utódává május 6-án a Bizottság ellenszavazat nélkül Reichardt Jánost választotta. Ő sem elnökösködött azonban soká, tisztségéről - egészségi állapotára és számos egyéb tisztségére hivatkozva - június 22-én leköszönt. Az új elnök Szüts István lett.
Az új pártok megalakulásával párhuzamosan a belépő pártdelegáltak miatt állandóan változott a Bizottság összetétele. Augusztus 12-én a Szüts István elnökletével megtartott ülésen például - a jelenléti ív tanúsága szerint - Horváth János, Kovalovszki Ferenc, Németh János, Ferenczi Géza, Perger Lajos, Molnár Géza, Thullner József, Földes Károly, Németh Miklós és Mészáros Béla bizottsági tagok vettek részt.
Megalakult majd megkezdte munkáját Mosonmagyaróváron az Igazoló Bizottság, melynek hatásköre kiterjedt a járás községeinek a közigazgatásban foglalkoztatott tisztviselőire, alkalmazottaira is.
A Bizottság az eljárás alá vont személyeknek a háborús bűncselekményekhez, valamint a nyilas, fasiszta mozgalmakhoz való viszonyát vizsgálta. Ha az eljárás alá vont személyről azt állapították meg, hogy 1945 előtt antidemokratikus magatartást tanúsított vagy népellenes cselekményt követett el, az illetőt nem igazolták, állásából elbocsátották, nyugdíjazták, vagy foglalkozásától hosszabb-rövidebb ideig eltiltották.
Lébényben az eljárás az alábbi személyekre terjedt ki:
Hottovy Frigyes jegyző, Németh István aljegyző, Hottovy Anna díjnok, dr. Moser Viktor körorvos, Jászfalvi-Janosovics Dezső irodatiszt, Pápai Teréz, Sárkány Erzsébet, Erdős Ilona kisegítők, Horváth Antal irodaszolga, Fehérvári János kisbíró.
A későbbiekben további igazoló bizottságok alakultak, s bővült az igazoló eljárás alá vont személyek köre is.
Megalakult a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete, melynek vezetői a két munkáspárt (MKP-SZDP) egyesüléséig, 1948 nyaráig Uray Ferenc bádogos kisiparos és Stinner József bognár voltak.
Aktív tényezője a falu közéletének a Kisgazdapárt helyi szervezete, melynek vezetőjévé előbb Pápai Illést, később Rauchwarter Pált választották. (Mj. főszolg. 1945/2274) Az év folyamán létrejött a Nemzeti Parasztpárt lébényi csoportja is. (Mj. főszolg. 1945/2275)
A község vezető jegyzőjének jelentése szerint Lébényben s a hozzá tartozó majorokban több mint száz szovjet katona tartózkodott. Az általuk háromnaponként követelt friss hús szállításáról a község volt köteles gondoskodni.
A község által a szovjet csapatoknak kiszolgáltatott élelmiszer és termény mennyiségére következtethetünk annak a számlának az adataiból, melyet a kiegyenlítés reményében Lébény jegyzője augusztus 7-én állított ki „a III. orosz hadsereg részére 1945. II. évnegyedében leadott terményekről és állatokról.”
A számla szerint a község lakossága a szóban forgó időszakban beszolgáltatott 614 mázsa kenyérgabonát 400 pengő mázsánkénti értékben, 43 mázsa 29 kg zabot (400 P/q), 9 mázsa 67 kg babot (200 P/q), 9 mázsa 70 kg vágott borsót (150 P/q), 47,8 kg vajat (170 P/kg), 2953 darab tojást (5 P/db), 364 darab vágómarhát (a’400 kg x 12 P), 20 darab vágójuhot, 539 kg súlyban (11 P/kg), 42 darab sertést 2861 kg súlyban (28 P/kg), 96 kg étkezési burgonyát (260 P), 40 kg zöldbabot, (20 P/kg), 7 kg hagymát (15 P/kg) és 60 kg tököt (3 P/kg), összesen 2 124 087.60, azaz kettőmillió egyszázhuszonnégyezer nyolcvanhét pengő 60 fillér értékben. (Mj. főszolg. 1945/1446, 1792)
Lezajlottak Lébényben a képviselőtestületi választások. Július 28-án a képviselő- testület alakuló ülésén megválasztották az új elöljáróságot:
Bíró: Szüts István
Helyettes bíró: Finta jános
Pénztáros: Kaszás Imre
Közgyám: Hujber Károly
Esküdtek: Földes Károly,
Fülöp István,
Máté József,
Smidshofer János
A Kommunista Párt helyi szervezete nevében szeptember 5-én Németh Ferenc - formai szabálytalanságokra hivatkozva - megfellebbezte a választás eredményét. (Mj. főszolg. 1945/2133)
Az ügyben eljáró vármegyei törvényhatósági kisgyűlés november 8-án a fellebbezésnek helyt adott, s törvényellenesnek minősítette az elöljáróság megválasztását.
A döntés indoklása szerint a képviselőtestület alakuló ülését nem lett volna szabad egyszersmind tisztújító ülésnek is tekinteni, az ülésen nem vehettek volna részt a Nemzeti Bizottság tagjai, a bírót nem a képviselőtestület, hanem „a falu egyeteme” választja, az elöljárók személyére nem a jegyző, hanem a vármegye jelölő tiszti ügyésze tesz javaslatot stb.
A most már szabályosan megismételt eljárás eredményeként megváltozott az elöljáróság összetétele. A bíró változatlanul Szüts István maradt, a helyettes bíró Timlinger Antal, pénztáros Kaszás Imre, közgyám Császár Ferenc, esküdtek Fülöp István, Kovalovszki István, Schmidshofer János és Unger János. (Mj. főszolg. 1945/3322)
Budapesten meghalt a lébény-szentmiklósi uradalom utolsó tulajdonosa, az 1881-ben született gróf Wenckheim Pál. Soha nem nősült meg, örökösök nélkül hunyt el.
A község lakossága - különösen a falu határában fekvő tanyák lakói - sokat szenvedtek a fosztogató katonák zaklatásaitól. Augusztus 9-én például Hamisch István lébényi gazdától egy tinót, másnap Császár Sándortól két lovat és egy csikót vittek el éjszaka ismeretlen szovjet katonák. (Mj. főszolg. 1945/2295)
Folkmayer Nándor elnökletével megalakult a FÉKOSZ (Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége), amely rövidesen - új vezérkarral - DÉFOSZ-szá (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) alakult át. Titkára Szász Károly, vezetőségi tagok Imre József, Lenzsér József, Simon József voltak.
Lezajlottak a nemzetgyűlési választások. Lébény 3507 lakosából 1830 kapott választójogot. Az új választójogi törvény kizárta a választójogból azokat, akik a háború alatt magukat „német nemzetiségű magyar állampolgárnak” vallották.
Lébény választópolgárai a következők szerint adták le voksukat:
Nemzeti Parasztpárt 320
Magyar Radikális Párt 4
Polgári Demokrata Párt 10
Magyar Kommunista Párt 270
Kisgazdapárt 919
Demokrata Néppárt -
Szociáldemokrata Párt 297
Az összesített eredmények alapján a járásban a Kisgazdapárt, Mosonmagyaróváron a Szociáldemokrata Párt győzött.
A lébényi képviselőtestület 13 pályázó közül ismét Hottovai Frigyest választotta meg a község vezető jegyzőjévé. (Mj. főszolg. 1945/3254)
Bár neve az 1945 előtt kelt dokumentumokon „Hottovy”, néhol „Hottovay” változatban szerepel, az 1945-ös álláspályázatához mellékelt önéletrajz, a csatolt katonai igazolvány, s az Igazoló Bizottság által kibocsátott tanúsítvány is azt erősítik meg, hogy neve „Hottovai”, s 1945 után maga is ezt a változatot használta.
A járás főjegyzőjének a főszolgabírói hivatal számára készült feljegyzése szerint Lébényben „csak 42 személy esett a 3920/1945. M. E. sz. (a hazai németség múltbéli politikai magatartásának felülvizsgálásáról szóló) rendelet hatálya alá.”
A feljegyzés tanúsága szerint megkezdődött a német nemzetiségű magyar állampolgárok kitelepítésének előkészítése.
Február 7-én a község vezető jegyzője levelet intézett a Jóvátételi Kormánybizottsághoz, melyben jelentette, hogy a Vörös Hadsereg parancsnoksága Lébény határában a községtől nyugatra egy - a lakosság elől elzárt - bombázó-gyakorlóteret létesített, „s kb. egy kilométeres átmérőjű körben dobálják le a bombák ezreit.” A bombatölcsérek talán örökre lehetetlenné teszik a terület művelését - írta levelében a vezető jegyző, s a kormánybizottságtól jóvátételt kért az okozott károkért. (Mj. főszolg. 1946/1134)
Február 23-án Hottovai Frigyes már arról tájékoztatta a járási főjegyzőt, hogy „a bombázó gyakorlótér területét megnagyobbították.”
Soós János körzeti iskolafelügyelő javasolta a nyolcosztályos általános iskola megszervezéséről szóló kormányrendelet végrehajtásának megkezdését olyan módon, hogy a két felekezeti iskola ötödik osztályait egyesítsék állami tanító irányítása alatt. Javaslata ellenére a kérdés az iskolák 1948 nyarán történt államosításáig nem került napirendre.
A földhözjuttatott újgazdák - igásállat, gépek, eszközök, vetőmag, műtrágya híján - a DÉFOSZ-hoz fordultak, segítséget kérve a termelés beindításához.
E kezdeményezés nyomán alakult meg 24 taggal a Lébényi Földmüvesszövetkezet, amely deklarált céljának a termelés újraindítását, a földhözjuttatottak összefogását, a szerződéses termeltetés, a vetőmagellátás és a terményfelvásárlás megszervezését tekintette.
Első elnöke Csépi István, két pénztárosa Császár Ferenc és Ifju Ferenc voltak. Az alapító tagok - Ferenczi Géza, Horváth Mihály, Imre József, Simon József, Bendes Jánosné, Kovalovszki Ferenc, Nagy János, Nátz Károly, Németh Ferenc, Folkmayer Ferenc, Timlinger József, Fehérvári Zsigmond, Kovalovszki István, Eőri Mihály, Szűcs Ferenc, Németh János, Folkmayer Nándor, Élő István, Sólyom Pál és Lehelvári István - az új forint megjelenése, augusztus 1-je után 10 forint értékű részjegyet váltottak, ezzel a 240 forinttal kezdett gazdálkodni a Szövetkezet.
Így történhetett, hogy a Földigénylő Bizottságtól kapott üzemképtelen traktor javítási költségét természetben, 20 köbméter fával és 6 mázsa búza lisztjével tudták csak kiegyenlíteni. (Mj. főszolg. 1946/61, 64)
1945. július-augusztusban a három szövetséges nagyhatalom, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az USA potsdami értekezletén döntés született arról, hogy Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország területéről - elsődlegesen a jövőbeni revíziós igények megelőzése érdekében - a német lakosságot Németországba kell telepíteni.
A döntés nyomán Magyarországról 1946-ban 136 000, két évvel később újabb 36 000 német nemzetiségű lakos áttelepítésére került sor.
A német anyanyelvű lébényiek egy része - javarészt a Volksbund propagandistáinak felhívására - már 1945 tavaszán elmenekült a közeledő szovjet csapatok elől.
Március végén a járás több németlakta településéről - Bezenyéről, Hegyeshalomból, Oroszvárról, Rajkáról - megkezdődött a német nemzetiségűek szervezett menekítése. Gőzhajó vontatta négy uszály várta őket Dunacsunynál, s a hozzájuk csatlakozott lébényi, sövényházi, kimlei és máriakálnoki németajkú magyarokkal innen indultak el nagycsütörtökön Németország felé. Nagypénteken érkeztek Pozsonyba, húsvét vasárnapján Bécsbe, majd állandó légitámadásoknak kitéve folytatták útjukat a Dunán nyugat felé. (87)
Az itthon maradott lébényi németeket egy évvel később, 1946 májusában kényszerítették szülőföldjük elhagyására. Az érintett családok a községházán kifüggesztett listák alapján értesültek arról, hogy kitelepítik őket.
A központi utasításoknak megfelelően készült névjegyzékbe azokat kellett felvenni
„...akiknek az 1941. évi népszámláláskor felvett adatok szerint
a. ) vagy az anyanyelve
b. ) vagy a nemzetisége német, továbbá azokat, akik - bármilyen anyanyelvűnek vagy nemzetiségűnek vallották is magukat az 1941. évi népszámláláskor
c. ) magyarosított családi nevüket visszanémetesítették,
d. ) tagjai voltak a Volksbundnak, vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS).”
Az utasítás részletesen szabályozta azt is, hogy kik és milyen feltételek mellett mentesülhetnek a kitelepítésről szóló rendelkezések hatálya alól.
„A hirdetmény 1946. május 23-tól május 27-ig bezárólag közszemlére ki volt téve. A kifüggesztés megtörténtét május 23-án dobszó útján oly felhívással tettük közhírré, hogy a mentesítésre irányuló bizonyítékokat legkésőbben a kérelemmel együtt a kifüggesztést követő 5. napon lehet a községi elöljáróságnál írásban benyújtani” - olvasható a jegyző által hitelesített záradék a 137 sorszámozott nevet tartalmazó kitelepítési lista hátoldalán.
A listán szereplők közül azokat, akik nem kértek, vagy kérelmük ellenére sem kaptak mentesítést, előbb a mosonszolnoki gyűjtőtáborba, majd innen Németország amerikai megszállási zónájába vitték.
A rendelkezésünkre álló, május 28-án Lébényben kelt hivatalos névsor tanúsága szerint 46 lébényi személyt kényszerítettek arra, hogy házát, földjét, vagyonát hátrahagyva elhagyja szülőföldjét.
A kitelepítettek hivatalos névsora: |
|
Czillich Józsefné |
Prehauser Jánosné |
Gábriel Anna |
Prehauser Károly |
Gábriel Erzsébet |
Prehauser Mátyás |
Gábriel Imre |
Rauchwarter József |
Gábriel Jánosné |
özv. Reichardt Pálné |
Gábriel Teréz |
Schrott István |
Gábriel Tibor |
Thülly István |
Gruber Magdolna |
Thülly Istvánná |
Hauser Ferenc |
Tilla Ferenc |
Köhler Vilma |
Tilla Ferencné |
Lautner Nándor |
Weisz Erzsébet |
Lautner Miklós |
Weisz Ferenc |
Mayer János |
Weisz Ferencné |
Mayer Gál |
Weisz József |
Mayer Gálné |
Weisz Rudolf |
Nátz Márton |
Weisz Rudolfné |
Nátz Mártonná |
Weisz Teréz |
Nátz Zoltán |
Wind Emília |
Nátz István |
Wind Frigyes |
Prehauser Erzsébet |
Wind Mátyás |
Prehauser János (530. sz.) |
Wind Mátyásné |
Prehauser János (594. sz.) |
Wind Viktória |
Prehauser Jánosné |
Zeth József |
Czillich Olga szóbeli közlése szerint azonban a névsor nem teljes, a hivatalos listán szereplő személyeken túl az alábbi lébényi lakosokat sújtotta a kitelepítés:
Gábriel Pál, Gruber János, Gruber Jánosné, Gruber Anna, Gruber Imre, Gruber Katalin, Gruber Magdolna, Lautner Nándomé, Mayer Antal, Wind Izabella, Wind Ottó, Zeth Józsefné, Zeth Teréz.
A vagonlisták adataira hivatkozva más források is 60 főre teszik a Lébényből kitelepítettek számát, akiket a Mosonból induló vasúti szerelvények az akkor romokban heverő Németországba vittek. (87)
Fülöp Józsefné lakásán megalakult az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) helyi csoportja. Elnöke Fülöp Józsefné, titkára Eőri Sándorné lett. Alapító tagjai Kovalovszki Istvánná, Folkmayer Nándomé, Sánta Ferencné, Bendes Jánosné, id. Szebik Györgyné, Perger Ferencné és Ifju Józsefné voltak.
(A szervezet 1956 augusztusában beolvadt a Hazafias Népfrontba, majd 1957-ben Magyar Nők Országos Tanácsa néven szerveződött újjá, s működött 1989. júniusáig.)
Az evangélikus nőegylet Ludas Matyi előadása 1946-ban.
Középen a rendező, Németh Sándor.
Néhány jellemző adat abból a jelentésből, melyet Lébény vezető jegyzője készített a főszolgabírói hivatal számára az 1946. évi helyi közállapotokról:
A jegyzői hivatal személyzete:
Hottovai Frigyes vezető jegyző, Völgyesi László helyettes segédjegyző, Hottovy Anna irodatiszt, két terménynyilvántartó, egy közellátási jegykezelő és újjáépítési köz- munka-nyilvántartó, továbbá két hivatalszolga.
A községi elöljáróság mellett termelési bizottság is működik, melynek tagjai Reichardt János elnök, továbbá ifj. Harnisch István (FKFPP), Kovács Lajos (SzD), Ferenczi Sándor (NPP), Horváth János (MKP) és Imre József (szakszervezet) voltak.
A község lakosainak száma 3507, nemzetisége valamennyinek magyar.
Foglalkozás szerinti megoszlás: földműves 2984, iparos 320, kereskedő 150, értelmiségi 53. Mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkezik 16 személy, közülük okleveles gazda 2, aranykalászos gazda 6, ezüstkalászos gazda 8.
Az összes mezőgazdasági terület 12881 katasztrális hold. Ebből szántó 5215 kh (40%), rét 5881 kh (46%), legelő 1785 kh (14%).
A legelők 4 társulat kezén vannak, éspedig a Lébényi Telkesgazda-birtokos- ság Legeltetési Társulata, a Lébényi Zsellérgazda-birtokosság Legeltetési Társulata, a Rábcakapi Birtokosság Legeltetési Társulata és a Tárnokréti Legeltetési Társulat kezén.
Az 5881 hold rét a magánbirtokosok tulajdonában van, általában mindenkinek valamivel több a rétje, mint a szántója.
Az egyes terményfajták termelési területe és termésátlaga a következő: széna 5881 hold, átlagtermése 10 mázsa, búza 1260 hold, átlagtermés 7 mázsa, rozs 320 hold, árpa 1200 hold, zab 300 hold, átlagtermésük 7-8 mázsa, kukorica 1200 hold, 12-14 mázsa csövestengeri átlagterméssel.
A község tizenegy mezőőrt foglalkoztat. (Horváth Antal, Kiss József, Czank János, Csizmadia Gáspár, Horváth Márton, Kovács Samu, Németh János, Róber Ferenc, Baranyai András, Horváth István, Weisz Mihály.)
Az állatállomány adatai: ló 253, csikó 100, tehén 480 (ebből 75 törzskönyvezett), üsző 469, ökör 59, tinó 174, borjú 122, juh 65, kecske 38, tenyészkoca 241, malac 316, süldő 336, liba 175. Apaállatok: 5 bika, 4 kan.
Az igaerőt a 253 ló, az 59 ökör és néhány tehénfogat jelenti, a községben található
11 traktor nagy része csak cséplésre használható.
A község teljes területe 14449 katasztrális hold. Ennek birtoknagyság szerinti megoszlása a következő:
1 holdon aluli 87 személy összesen 46 hold
5 holdon aluli 319 személy összesen 939 hold
10 holdon aluli 252 személy összesen 1745 hold
50 holdon aluli 343 személy összesen 6430 hold
50 holdon felüli 27 személy összesen 5280 hold
(Az 50 holdon felüliek között szerepel a község, a 4 legeltetési társulat és a hitközségek is.)
Ipari üzem a faluban nincs, a tej szövetkezet mellett 2 daráló és egy hiányos felszerelésű, kellő szakértelem híján életképtelen olajütő működik.
Mintegy 300 család foglalkozik kukoricalevélből háziipari termékek (szatyrok, „ridikülök”, szőnyegek, aktatáskák stb.) készítésével.
A községnek egy, a Földművelésügyi Minisztérium s a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium által adományozott népkönyvtára van.
Működik a Hangya Szövetkezet, az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) fiókjaként alakult Lébényi Hitelszövetkezet működése azonban szünetel.
Diós János irányításával újjáalakult a Lébényi Sportkör. Öltözőként a régi csőszházat használták.
Hottovai Frigyes vezető jegyzőnek november 8-án az alispánhoz intézett jelentése arról számolt be, hogy Lébényben „zavargás” történt, melynek halálos áldozatai is voltak.
A jelentés szerint november 6-án a községben vásár volt, s ennek következtében a vendéglőkben is nagy volt a forgalom. A déli órákban három, a Jánosházapusztán állomásozó „benzines-osztaghoz” tartozó orosz katona érkezett a községi nagyvendéglőbe, ahol fél óra alatt megittak öt liter bort.
(Hottovai Frigyes itt megjegyzi, hogy „az osztag katonái mindig bőven el vannak látva forinttal, állítólag benzint és olajat adnak el” a hadsereg készletéből.)
Egyikük teljesen lerészegedett. Társai lefektették, majd, hogy kijózanítsák, vízzel öntötték le. A hideg víztől magához tért katona a kocsmából kilépve belekötött Csengei Károly lébényi legénybe, arcát lekarmolta, s dulakodni kezdtek. Ekkor a két másik orosz is beavatkozott, mire a lébényi legények társuk segítségére keltek, s a három oroszt alaposan helybenhagyták.
A megvert katonák egyike Jánosházapusztára sietett, s jelentést tett a történtekről. Egy tiszt vezetésével rövidesen 30-40 bosszúszomjas orosz katona érkezett a faluba, akik robogó teherautójukról már útközben lövöldözni kezdtek. Az egyik lövés Kovács István 60 éves lébényi lakost érte, aki az utcán éppen hazafelé tartott, egy másik golyó Reichardt Pál orrát ütötte keresztül. Kovács István belehalt sérüléseibe.
A golyószóróval felszerelt orosz katonák körülzárták a községi nagyvendéglőt. A berendezést összetörték, s két társukat követelték, akik - Hottovai Frigyes jelentése szerint - „valahol részegen elfeküdtek”. Követelték továbbá azoknak a legényeknek a nevét, akik a verekedésben részt vettek.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a garázda katonák Pálffy László vendéglős menyét és húszéves leányát magukkal készülnek vinni, a két nő az ablakon át elmenekült, Németh István kocsmáros pedig a rendőrségre futott segítségért. Így Pálffy László - akit testes termete miatt az oroszok burzsujnak neveztek - magára maradt a katonákkal, akik a konyhában hátulról agyonlőtték.
A katonák a községi vendéglőből Zecher Lőrinc vendéglőjébe mentek, s ott a tulajdonost főbelőtték. Zecher Lőrinc csodával határos módon túlélte a minden bizonnyal elcsúszott, a koponyacsontot megsértő, de nem halálos lövést. A katonák a sérültet agyba- főbe verték, fölborították az égő kályhát, majd géppisztolysorozatot adtak le a vendéglős felesége és leánya után, akik a sötét konyhába menekültek. A lövések célt tévesztettek.
A garázda fegyveresek ezután a tej szövetkezetbe tejet hozó vagy onnan már hazaigyekvő békés járókelőket ütlegelték, majd lefegyverezték a négytagú rendőrjárőr három tagját, s a rendőröket, valamint Bogár János és Rigó Antal cigányzenészeket, továbbá Diós János helybéli legényt teherautójukra kényszerítve elrobogtak. Foglyaikat Barátföldpusztánál sértetlenül szélnek eresztették.
A szovjet katonai hatóságok még aznap este megkezdték, majd másnap folytatták a történtek kivizsgálását.
Az alispánnak küldött jelentését Hottovai Frigyes a következőkkel zárta:
„Macharenko alezredes felkért annak közlésére a lakossággal, hogy a történtek nem írhatók a Vörös Hadsereg terhére, mert azt egyes gazemberek követték el, akik ellen az eljárás megindult, s akik el fogják venni méltó büntetésüket.” (Mj. főszolg. 1946/3910)
A Nemzeti Bizottság elnöke ekkor Szüts István, tagjai Kovalovszki Ferenc (MKP), Ferenczi Géza (MKP), Thullner József (SZDP), Kovács Imre (NPP), Stinner István, Tóth Gyula, Szebik Imre (FKgP), Szigeti József (SZDP) és Mihalcsik János (SZDP).
(Mj. főszolg. 1946/3965)
A szigetközi Hédervár községben megtalálták az Amerikából behurcolt coloradói burgonyabogár első magyarországi példányát. A járási növény-egészségügyi felügyelő intézkedése nyomán rövidesen Lébény utcáin is megjelentek a veszélyre figyelmeztető falragaszok.
„Községi Főjegyző Úrnak !
Mellékelten tisztelettel Megküldöm t. Címnek hivatalom által kidolgozott „Hazánk burgonyatermesztésének fenyegető veszedelme” című tájékoztatót és a kártevőt ábrázoló színes képet azzal, hogy a községi hirdetőtáblán a gazdaközönség tájékoztatására kifüggeszteni szíveskedjék.
Suppán József
növényegészségügyi felügyelő
Mosonmagyaróvár
1946. november 26.”
Történetének utolsó tisztújító közgyűlését tartotta, s új vezetőséget választott a lébényi Ipartársulat.
Elnökké Finta Jánost, elnökhelyettessé Molnár Gézát, pénztárnokká Kováts Lajost, jegyzővé Kaszás Imrét választották.
Pénztári ellenőrök Höck Mátyás és Opitz József, a tíztagú választmány tagjai Mihalcsik János, Grádinger Márton, Thullner József, Frühvirth Ferenc, Pausz József, Pausz Rudolf, Steininger Sándor és Hujber Károly. Póttagok Zecher Lőrinc és Buthy János. (Ip.)
A községi elöljáróság által a járási főjegyző számára készített jelentés szerint „.. .a háborús nyomok eltüntetése során a tankcsapdákat eltávolítottuk, 1 -2 futóárok van még a kiosztott területeken...
...a németek által felrobbantott 17 betonhidat és átereszt kisegítő fahidakkal pótoltuk...
...iskoláinkat, óvodáinkat a németek kaszárnyának, magtárnak használták, tatarozásuk megtörtént. Szemléltető képek és ingókban is nagy károsodás érte őket, ez csak részben volt még pótolható. Szén hiányában a széntüzelésű kályhákban fával tüzelünk, nem pótolja a fa a szenet, és a fakészletünk is csak korlátolt...
...lakás, lakóház nem pusztult el, 17 lakóházat ért kisebb károsodás, amely nagyjából már pótolva lett.
Megalakult az UFOSZ (Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) helyi szervezete, melynek első elnöke Kovalovszki Ferenc újgazda lett. Az egy évvel később,1948. február 29-én tartott tisztújító közgyűlésen elnökké Horváth Jánost, vezetőségi tagoknak Folkmayer Ferencet, Kovalovszki Ferencet, Kindili Ferencet, Németh Sándort, Simon Józsefet és Horváth Nándort választották. A szervezet feladata az újgazdák és földhözjuttatottak érdekeinek védelme, képviselete volt, lényegében az 1947 elején feloszlatott földigénylő bizottság szerepét vette át.
A Lébényi Földműves Szövetség (a Földművesszövetkezet) az egykori Pásztor tó helyén 50 négyszögöl területet kért a Wenckheim-uradalomtól átvett daráló üzembeállítására. A képviselőtestület évi egy forint jelképes bérleti díj ellenében átengedte a kért területet.
A tartós szárazság következtében katasztrofálisan rossz termés ígérkezett 1947 nyarán.
„Mezőgazdaságunk helyzete siralmas, búzából talán 2,5 q, árpában 3 q átlagtermést várhatunk. Kukorica és cukorrépa is sokat romlott az utóbbi napokban. Tegnapi kiadós eső (1947. március vége óta az első kiadós eső) a kapásokban remélhetőleg sokat javít. ..
Hanságunk egy részét az oroszok lezárták bombázó gyakorlataik tartamára - éppen a kaszálás idején” - jelentette Hottovai Frigyes.
„A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének vezetése mellett megnyílt a lébényi napközi otthon, mintegy száz gyermek kap naponta ebédet, míg a szülők munkára járnak...”
Az óvodások 1947-ben
„A kalászosok siralmas termést hoznak,...a cséplés eredménye még a legrosszabb becslésnél is rosszabb...
A Rábca-híd helyreállítási munkálatai folynak...
A kijelölt bombázó biztonsági körzeten kívül ismételten esnek le bombák. Június 4-én ennek halálos áldozata is volt, erről külön tettem jelentést” - tájékoztatta a járási főjegyzőt Völgyesi László segédjegyző, aki az ekkor szabadságon lévő Hottovai Frigyest helyettesítette.
(A jelentésben említett áldozat Rózsa Béla volt. Kaszálni indult, egy eltévedt bomba szilánkjai ölték meg.)
Lezajlott az időközi országgyűlési képviselőválasztás, melynek helyi eredményei azt mutatták, hogy a lébényi szavazópolgárok 1945 novemberéhez képest kiábrándultak a kommunistákkal, szociáldemokratákkal és a Nemzeti Parasztpárttal koalícióra lépett Kisgazdapártból, s nagy számban szavaztak a Barankovics István vezette Demokrata Néppártra, amely a választási küzdelemben országosan a második helyet szerezte meg.
Az 1947-es választási törvény módot adott arra, hogy a választásra jogosultak lakóhelyükön kívül szavazhassanak, ha jogosultságukat a választási névjegyzék kivonatával („kék cédula”) igazolták. Ez adott módot az MKP aktivistáinak a választási csalásra, arra tudniillik, hogy vándorszavazókként több helyen is leadják voksukat. Visszaemlékezők szerint Lébényben is szavazott egy teherautónyi „kékcédulás”.
Az országgyűlési képviselőválasztás Lébényi eredményei: |
|
Szociáldemokrata Párt |
137 |
Magyar Kommunista Párt |
384 |
Kisgazdapárt |
39 |
Nemzeti Parasztpárt |
231 |
Demokrata Néppárt |
842 |
Radikális Párt |
58 |
Polgári Demokrata Párt |
2 |
Balogh páter pártja |
29 |
Nagy valószínűséggel a szovjet hadsereg gyakorlóbombázásai következtében a Hanságban bekövetkezett a XX. század legnagyobb tőzegégése, melynek nyomán 40-60 centiméterrel lesüllyedt a talaj szint, s átmenetileg 5800 hektáron megszűnt a mezőgazdasági termelés lehetősége. A járási főjegyzőnek havi rendszerességgel küldött helyzet- jelentésében Hottovai Frigyes a következőkről számolt be szeptember 23-án:
„Hansági rétjeink újra égnek. Szeptember első napjaiban gyulladt ki vagy gondatlanság vagy gyújtogatástól. A szél a tüzet a bombázott területen gátlás nélkül szította, s nagy területen égett le. A vakondtúrások, ürgelukak útján leégett a föld alá, a tőzeg több helyen meggyulladt, s a föld alatt izzóan égett. Sok ilyen tűzfészek keletkezett, melyek azután élénkebb levegőjárásra, szélre újra és újra fellángoltak.
A tűz már az erdőkbe is belekapott.
A kapott rendelkezésre e hó 20-án és 21-én kiküldött embereinknek az erdészet vezetésével kellett volna a tüzet megfékezniök. A nagy nehezen kirendelt közerő azonban vasárnap azonnal vissza is tért, mert a bombázó-gyakorlótér őrsége visszazavarta őket, s nagymérvű bombázás folyt vasárnap is. A bombák állítólag foszfort is tartalmaznak, ami a száraz réteken új és új tüzeket okoz.
Rétjeink területe 6000 hold, ennek a fele már tönkrement.”
A járási főjegyző szeptember 27-én kelt, a községi jelentések alapján készült összefoglalója szerint a tűz szeptember 12-én tört ki. Másnap az orosz parancsnok a tűz oltására közerő kirendelését kérte, a kirendelt embereket azonban csak az éjszakai órákban engedték be a veszélyeztetett területekre, így a tűz megfékezése nem sikerült.
A mosonszentjánosi és a mosonszolnoki határból szeptember 27-ig 4000 hold égett le, a mosoni erdőből 200, a mosonszolnokiból 100 holdat emésztett meg a tűz.
„Amennyiben az oroszok a bombázást nem hagyják abba, a még megmaradt erdőterület és kaszáló teljes elpusztulásával számolni kell” - fejezte bejelentését a főjegyző.
Október 21-én még mindig égett a Hanság. Hottovai Frigyes jelentése szerint „...a hansági rétek a tartós szárazság következtében tovább égnek - a bombázás folyik.
Csak 1948. február 20-án írhatta le megkönnyebbülten Lébény jegyzője: „A Hansági tűz kialudt.”
Megalakult Lébényben a MADISz (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) helyi szervezete.
A belügyminiszter engedélyezte hogy az eddig Mátyás Gyula vállalkozásaként működő lébényi mozit a Független Kisgazda Földműves és Polgári Párt központi vezetősége kizárólagos érdekeltségéhez tartozó Kisgazda Mozgóképüzemi Rt. /KIMORT/ üzemeltesse tovább. A húsz évre - 1967. december 31-ig - érvényesített engedély birtokában „a Téti út 515. szám alatt lévő Kultur elnevezésű, 122 férőhelyes mozgófényképszínház” üzemben tartására 1948. március 4-én kért, és április 15-én kapott rendőrhatósági engedélyt a volt tulajdonos, Mátyás Gyula üzemvezető.
A későbbiekben a mozi előbb a Földművesszövetkezet, majd a Moziüzemi Vállalat kezelésébe került.
Az 1848-as forradalom közelgő centenáriumára készülve Lébény képviselőtestülete utcaelnevezésekről döntött.
„A községi képviselőtestület a Király ucca nevét Petőfi uccára változtatja meg, továbbá az új házhelyek közt létesült kisvasút helyén lévő utcát Kossuth utcának, a középső főuccát Szabadság utcának, a keresztbe húzódó utat pedig Ady-utnak nevezi el.” (Kjkv.)
Az evangélikus gyülekezet úgy határozott, hogy megrepedt kisharangjukat a szabadságharc századik évfordulójának tiszteletére újraöntetik. A 173 kilogrammos új harang 3494 forintba került.
A forradalom és szabadságharc százéves évfordulójáról ünnepi külsőségek között emlékezett meg a község lakossága. A vezető jegyző március 19-én kelt havi helyzetjelentésében ránk maradt a rendezvény részletes programja is.
„Márc. 15-én mindkét templomban istentisztelet volt. Utána a hősi szobor előtt folyt le az ünnepség a következő műsorral:
1. Szózat. 2. Petőfi: Nemzeti dal. Szavalta Nagy Lajos jegyzőgyakornok. 3. Az állami óvodások ünnepi játéka. 4. Tanulók éneke. 5. Petőfi: A szabadsághoz. Szavalta Wesztergom Imre VI. o.t. 6. Tanulók éneke. 7. Ady Endre: Felszállott a páva. Szavalta Buti Miklós VII. o.t. 8. Tanulók éneke. 9. Petőfi: A márciusi ifjakhoz. Szavalta Hajós Imre VI. o.t. 10. Tanulók éneke. 11. Március 15. Szavalta Reisinger Erzsébet V. o.t. 12. Ünnepi beszéd. Tartotta Németh Károly esperes, a 48-as bizottság elnöke. 13. A tanulók éneke. 14. Petőfi: Egy gondolat bánt engemet. Szavalta Imre János VII. o.t. 15. Tanulók éneke. 16. Gárdonyi Géza: Öreg honvéd. Szavalta Nits Károly VII. o.t. 17. Tanulók éneke. 18. Petőfi: 15. március 1848. Szavalta Folkmayer László VII. o.t. 19. Tanulók éneke. 20. Arany János: Beálltam a Bocskay csapatba. Szavalta Bősze Gergely VII. o.t. 21.Tanulók éneke. 22. Az ifjúsági zászló avatása és zárszó. Mondta Németh Károly, a 48-as bizottság elnöke. 23. Hymnusz.”
Belügyminiszteri utasítás rendelte el az ország területén elszórtan fekvő katonasírok felkutatását, az elesettek kihantolását és közös sírba való áthelyezését.
Az utasítás vételét követően Hottovai Frigyes vezető jegyző a község temetőit fenntartó egyházaktól bekérte „...a második világháború folyamán elhalt, eltemetett magyar és idegen katonai személyek rendelkezésre álló adatait.”
Németh Károly evangélikus lelkész március 24-én a következőkről tájékoztatta Hottovait:
„Tisztelettel értesítem, hogy a lébényi evangélikus temetőben három katona van eltemetve:
1) Pongrácz Pál, református vallású, született Szerencsen. Hősi halált halt Lébényben 1945. március 30-án
2) Ismeretlen
3) Ismeretlen ”
Németh Jenő katolikus plébános tájékoztatója a következőket tartalmazta:
„Temetőnkben 4 magyar katonai személyt temettünk el, név szerint:
1) Sztojka Jenő, t. honvéd, gutai születésű, 35 éves, nős. Tüdőlövést kapott. Szökés kísérlete közben lőtték le.
2) Lengyel Vilmos, honvéd, lébényi születésű, 22 éves. A Bősárkány melletti harcok idején orosz golyó szíven találta. Apja Lengyel József, anyja +Szabó Katalin.
3) Fekete Ferenc, légv. tüzér, fényszórós, Fekete Sándor és Mogyoró Anna 26 éves fia, az orosz harcok idején halt meg.
4) Susovits József, honvéd, lébényi szül., 36 éves, nős, Kaszás Margit férje, orosz fogságból hazatérve végelgyengülés következtében halt meg Magyaróvárott. Lébényben temettük el.”
Ránk maradt annak a jelentésnek a fogalmazványa is, melyet Hottovai Frigyes részben az egyházaktól, részben egyéb forrásokból származó információi alapján a főszolgabíró számára készített. A kéziratos fogalmazvány a következő adatokat rögzítette:
Sztojka Jenő
Tizedes, 35 éves. Születési helye Guta, anyja neve Sztojka Boriska. Nemzetisége magyar. Meghalt 1945. április másodikán a lébényi régi erdőben. Halálának oka: tüdőlövés. 1945. április 5-én temették el a római katolikus temetőben.
Lengyel Vilmos
Honvéd, a 2. hegyi dandár újonca. Azonossági száma 0906.29.0046. Született 1923. június 20-án Lébényben, apja Lengyel József, anyja Szabó Katalin. A Bősárkány környéki harcokban esett el, halálának napja nem ismert. Szívlövést kapott, a katolikus temetőben temették el.
Fekete Ferenc
Légitüzér, a fényszórós ezredben szolgált. 1919-ben született Kiskunfélegyházán, apja Sándor, anyja Mogyoró Katalin. Elesett 1945. április másodikán. Halálának oka agylövés, helyszíne Lébény, 335. sz., 1945. április negyedikén temették el a katolikus temetőben.
Pongrácz Pál
Tizedes, Szerencsen született. Meghalt 1945. március harmincadikán, halálának oka „agyonlövés”, helyszíne Lébény, Kápolna tér. Az evangélikus temetőben temették el 1945. március 31-én.
Susovits József
Honvéd, a 16. gyalogezredben szolgált. Azonossági száma 0906.09.0029. 1919. március 19-én született Lébényben, apja János, anyja Ladocsi Teréz. A magyaróvári kórházban halt meg 1945. december 2-án. Halálának oka végelgyengülés. 1945. december 5-én temették a katolikus temetőben.
Az újjászerveződött tűzoltóegyesület megtartotta alakuló ülését. Parancsnokká egyhangú szavazással Novits Jánost választották.
„Április 4-én a felszabadulás évfordulóját mi is megünnepeltük” - jelentette a vezetőjegyző.
„Mindkét templomban istentisztelet volt, onnan felvonulás a községi vendéglő nagytermébe. Az ünnepély Németh Károly ev. esperes, a 48-as bizottság elnökének ünnepi beszédéből állott, kiegészítve pár szavalattal és énekszámmal. Az ünnepségen az iskolák, a községi elöljáróság, a pártok képviselői, valamint a községi közönség vettek részt.”
1948 márciusában megkezdődött a két munkáspárt fúziójának előkészítése, áprilistól országszerte egymást követték az egyesítő konferenciák és taggyűlések. A folyamat lezárásaként június 12-én a Magyar Kommunista Párt IV. és a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusa kimondta a két párt egyesülését. Létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, melynek főtitkára Rákosi Mátyás lett.
Lébényben már egy hónappal korábban megtörtént a két párt helyi szervezeteinek fúziója.
„A községben a 2 munkáspárt egybeolvadása ünnepélyes keretek között május 9-én megtörtént. Az egyesített párt elnöke Stinner József (SzD), titkára Kovalovszki Ferenc (MKP), pénztárosa Csepi János (MKP)” - jelentette Hottovai Frigyes.
1945. május 15-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter - akkor még törvényi háttér nélkül - bejelentette az állam és az egyház különválasztásának és az iskolák államosításának tervét. A bejelentés nyomán országszerte kibontakozó kampányban a helyi Nemzeti Bizottságok - többnyire felsőbb nyomásra - az egyházi fenntartású iskolák államosítása mellett foglaltak állást.
Május 25-én Győr vármegye Nemzeti Bizottsága is felhívást intézett a községi Nemzeti Bizottságokhoz, melyben kérte, hogy nyilatkozzanak az iskolák államosítása kérdésében. A felhívás hangsúlyozta, hogy a kormánynak az iskolák államosítására vonatkozó tervei nem irányulnak a vallás szabad gyakorlása ellen.
A vitában Lébény Nemzeti Bizottsága is kialakította a maga álláspontját.
„A függetlenségi frontba tömörült 4 demokratikus párt megbízottaiból alakult községi Nemzeti Bizottság Lébény község közönsége nevében ezennel egyhangúlag kéri az összes iskolák egységesítését, s e célból a felekezeti iskolák államosítását - a vallás szabad gyakorlása mellett.
Kelt Lébényben a Községi Nemzeti Bizottságnak 1948. évi június hó 2. napján tartott ülésén” - szögezte le a Nyilatkozat aláírás nélkül ránk maradt irattári példánya.
1948. június 16-án az országgyűlés név szerinti szavazással, 230 igen és 63 nem szavazattal elfogadta az egyházi iskolák államosításáról szóló 1948: XXXIII. tc.-t. A törvény alapján a két lébényi felekezeti iskola is állami fenntartásba került.
Az evangélikus iskolát Németh Sándor adta át 123 tanulóval, két tanítóval és két tanteremmel.
A katolikus iskolát - 307 tanulót, nyolc pedagógust és három tantermet - Wesztergom Izidortól vette át Jakab Imre, az új általános iskolai igazgató.
Az államosítással egyidőben létrejött egységes, nyolcosztályos általános iskola új tanterve szerint működő első ötödik osztályt Simoncsics Istvánné vezette. Az orosz nyelv oktatása Deák László vezetésével az 1951 -52-es tanévben kezdődött meg.
Az iskola első osztályosai az 1948-49-es tanévben. A tanító Juhász Ferencné
A Földművesszövetkezet megkezdte kereskedelmi tevékenységének kiszélesítését. A Hangya Szövetkezet üzletének 1948-ban történt átvételét követően a szövetkezet tulajdonába került 1950-ben a szikvízüzem és a Szeleczki-féle sütőüzem, 1951-ben Szalay Ferenc kiskereskedő üzlete, majd ugyanebben az évben Waldherr János kereskedése is.
1954-ben a kocsma tulajdonba vételével vendéglátóipari tevékenységbe kezdett, s ezt követően már saját erőből történt fejlesztésekkel bővítette üzlethálózatát a Földművesszövetkezet. Első saját erőből történt beruházása 1955-ben a szövetkezet irodaháza és a 2. számú kisvendéglő, népszerű nevén a „Bömbölde” volt.
Kaszás Ferenc - a volt községi bíró - államosított házában megkezdte működését a Zöldkereszt. A létesítmény a későbbiekben egészségházként működött.
A még 1930-ban útjára indult Zöldkereszt-mozgalom széleskörű egészségvédelmi tevékenységének középpontjában az anya- és csecsemővédelem állt.
A vármegyei főispán a kedvezőtlen időjárás miatt az egyházi hatóságok egyetértésével az aratási és cséplési munkák teljes befejezéséig felfüggesztette a vasárnapi munkaszünetet, hogy a lakosság minden időt felhasználhasson a szükséges munkák elvégzésére.
A község újonnan választott harminctagú képviselőtestülete közfelkiáltással, egyhangúlag bíróvá választotta Kovalovszki Ferencet.
A helyettes bíró Eőri Mihály, a pénztáros Stinner József, a közgyám Fördős József lett. Az esküdtek Harnisch István, Horváth Nándor, Schmidshofer János és Folkmayer Ferenc voltak. A jegyzői teendőket változatlanul Hottovai Frigyes látta el. (Kjkv.)
A Lébényi Tűzoltó Egyesület férfiraja kocsifecskendővel harmadik helyezést ért el a járási tűzoltóversenyen.
A Lébényi Sportkör futballcsapata benevezett a bajnokságba. Az első csapat összeállítása: Németh Zoltán - Molnár Rezső, Pénzes Vilmos, Micsó János - Horváth András, Nagy Károly - Baranyai Imre, Perger Jenő, Rauchwarter Károly, Timlinger József, Pausz Ottó.
A képviselőtestület „.. .a községhez tartozó Ottó-major külterületi lakott hely nevét Vörös-major névben” javasolta megállapítani.
Indoklásában a testület kifejtette, hogy „e lakott hely neve már 1907-ben is Ottó- major volt, s így elnevezése nem függ össze a legitimista propagandával, - de ennek megelőzése érdekében is a közgyűlés a névváltoztatást kívánatosnak tartja.”
Az elnevezés megváltoztatása kérdésében az alispáni hivatal is véleményt nyilvánított - a „major” helyett a „telep” megjelölést javasolta - s ennek figyelembe vételével a képviselőtestület október 15-én a Vörös-telep elnevezés mellett döntött. (Kjkv.)
(legitimisták = a királyság visszaállításának hívei, akik IV. Károly fiában, Habsburg Ottóban látták Magyarország lehetséges uralkodóját.
1949. február 3-8. között zajlott Mindszenty József hercegprímás koncepciós pere, melynek során az életfogytig tartó fegyházra ítélt főpapot azzal is megvádolták, hogy a királyság visszaállítására törekedve felvette a kapcsolatot Habsburg Ottóval.
Nyilvánvalóan nem véletlen a hercegprímás elítéltetésének és a lébényi képviselő- testület idézett döntésének időbeli egybeesése.)
A képviselőtestület az MNDSZ-nek karitatív munkája támogatására 1000 forint, az EPOSZ-nak - sporttevékenységének fejlesztésére - ugyancsak 1000 forint támogatást szavazott meg.
Az 1948. március 16-án alakult Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetségének (EPOSZ) az MKP által támogatott helyi szervezetei a falusi fiatalok kulturális és sporttevékenységét szervezték, irányították a DISZ 1950. évi megalakulásáig. Lébényi csoportjának első elnöke Szabó Imre volt.
Megalakult a falu első közös gazdasága, a Szabad Föld Termelőszövetkezet. Megalapítói Kindili Ferenc, Folkmayer Nándor, Nagy János, Káldi János, Rajczi János, Lenzsér József, Bendes János, Horváth Nándor, Simon József, Takács József, Horváth Gyula, Varga Sándor és Horváth Imre voltak. Nehéz körülmények között, hitelből kezdtek gazdálkodni.
A termelőszövetkezeti csoportok tömeges szervezése országos méretekben 1949 őszétől bontakozott ki. Tagjaik kezdetben a földosztásból kimaradt falusi nincstelenek illetve olyan gép, igásállat és vetőmag nélkül maradt kis- és törpebirtokosok voltak, akik az állam által támogatott termelőcsoporttól remélték biztos megélhetésüket. Ők valóban saját elhatározásukból, önként léptek be a szövetkezetbe.
Az 1951 tavaszától kibontakozó erőszakos téeszesítési kampány során azonban - megsértve a politika által szemforgató módon hangoztatott fokozatosság és önkéntesség elvét - a birtokos parasztokat gazdasági és adminisztratív eszközökkel kényszerítették be a szövetkezetekbe.
A tehetős parasztgazdákat Lébényben is kuláknak minősítették. Elvileg a 25 holdnál nagyobb vagy a 250 aranykoronánál értékesebb terület birtoklása volt a kulákká nyilvánítás kritériuma, a gyakorlatban azonban a „kulák” kategóriát országszerte tetszés szerint tágíthatták a hatalom túlteljesítő hajlamú, nemritkán személyes sérelmek által motivált helyi képviselői.
Az „osztályellenséggé” nyilvánított módos gazdák számára fokozatosan erősödő gazdasági korlátozásokkal nehezítették meg gazdaságuk fenntartását. A parasztgazdaságok teherbírását messze meghaladó, „padláslesöprő” jövedelemelvonás, az előnytelen tagosítás, a megbélyegző zaklatások, a lelki és fizikai erőszak hatására a birtokos parasztok nagy része feladta önállóságát, s belépett a szövetkezetbe.
Arra is volt azonban számos példa, hogy az önállóságukat feladni nem hajlandó egyéni gazdák földjeiket az államnak ajánlották fel, maguk pedig kényszerűen más megélhetés után néztek.
A képviselőtestület az orvoslakáshoz kapcsolódó rendelő újjáépítéséről és bővítéséről határozott.
A döntés indoklása szerint
„...a jelenlegi rendelő s várószoba kb. 40 évvel ezelőtt épült a község közepén lévő vízállás helyén. A telek állandó feltöltése következtében a helyiségek padlószintje ma már az udvar szintje alá került, ennek következtében a falak átnedvesedtek. A rendelő 15,5 m2, a várószoba 11 m2 alapterületű.”
Az építés költségeire 5000 forintot különített el a testület. (Kjkv.)
„Sztálin elvtárs 70. születésnapjának megünneplésére” díszközgyűlést tartott a képviselőtestület, melyen a testületi tagok mellett nagy számban vettek részt a községben működő társadalmi szervezetek vezetői, képviselői és az intézmények alkalmazottai.
Az ünnepi közgyűlést követően a résztvevők elültették a Sztálin-liget fáit, majd átvonultak a vendéglőbe, ahol a nagyközönség bevonásával Sztálin-ünnepséget tartottak. Délután 2 órakor bábszínházi előadás zajlott, 6 órakor pedig megtartották „a magyarság nagy barátjának tiszteletére rendezett ünnepség második részét.” Ezt követően 8 órakor a rádió operaközvetítését hallgatták meg, végül tánccal zárták a születésnapi rendezvények sorát. (Kjkv.)
|
|