Bevezető

„Habent sua fata libelli" (A könyveknek is megvan a maguk sorsa). A latin közmondás könyvünkre is — már a kötet születésére — ráillik.

Mindszent Nagyközség Tanácsa 1986. március 4-én bízta meg Hegyi András történészt, a József Attila Tudományegyetem Új- és Legújabbkor Történeti Tanszékének adjunktusát a helytörténeti tanulmánykötet szerkesztésével. Hegyi András kidolgozta a kötet tématervét és javaslatot tett a szerzők fölkérésére. A község történetének megírásán kívül számolt a földrajzi környezet, a helynevek és a népélet egyes jelenségeinek bemutatásával is. A Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága mint Kiadó 1986 nyarán szerződést kötött a fölkért 24 kutatóval és a kész kéziratok leadására 1988. december 31-iki határidőt jelölt meg.

1988. szeptember 24-én Hegyi András tragikus hirtelenséggel elhunyt. A szerkesztő váratlan halála visszavetette a kutató-feldolgozó munkát, több munkatársban bizonytalanságot keltett. A kiadó 1988 szeptember végén kért föl a szerkesztői munka folytatására. Ismertem a kötet tervezetét, a munkatársak nagy részét és — ami fontosabb — a község népét, az ott folyó értékmentő honismereti szakköri gyűjtőmunkát. Vállaltam a szerkesztést. 1988. november 18-ra munkaközösségi megbeszélést hívtunk egybe. A kitűzött határidő előtt másfél hónappal mindössze öt fejezet volt készen. Látni lehetett, hogy a különben is szűkre szabott határidőt a munkatársak nagy része nem tudja tartani, ezért a kiadóval egyetértésben a kéziratok leadásának határidejét negyedévvel meghosszabbítottuk. Ez lehetőséget adott arra, hogy bővítsem a népélet földolgozását. Több mint egy évszázada országszerte ismertté váltak a mindszenti kubikosok és a faluban a múlt század eleje óta jelentős kézműipar bontakozott ki — ezért e két tárgykörnek önálló fejezetet szenteltünk. Ezenkívül kiegészítettem a kötet tématervét a Mindszent a tájban című fejezettel és a történeti forrásokat, dokumentumokat közreadó adattárral.

1989. júniusáig 12 fejezet kézirata készült el. Ezeket a kiadó lektoráltatta és a szerzők kiegészítették, átdolgozták írásaikat. A tanács végrehajtó bizottsága 1990. március 8-án beszámolót kért a monográfia munkáiról. Akkor még mindig hiányzott 8 résztanulmány. Némelyek késedelméhez hozzájárult, hogy a nyolcvanas években egy időben folyt több település (Szeged, Hódmezővásárhely, Kiskundorozsma) történeti kutatása és egy-egy korszak, témakör földolgozását ugyanazok a kutatók vállalták. Hátráltatta a befejezést két szerző visszalépése is.

1990. márciusában nyilvánvaló volt, hogy az 1948—1985 közötti évek történéseit, gazdasági, politikai életét tárgyaló fejezetek átdolgozásra, főleg szemléleti átértékelésre szorulnak. Fölvetődött az is, hogy az 1945 utáni korszak helyi történetét hagyjuk ki a kötetből, mivel tárgyilagos értékelésére még nem elegendő a „rálátás". Ám a kiadó és a helybeliek ragaszkodtak ahhoz, hogy a közelmúlt is szerepeljen a könyvben. Úgy gondoltuk, az átdolgozás és a hiányzó fejezetek megírása az év végéig befejezhető. Nem így történt. Ezenkívül a község újratelepítése és 1848 közötti korszak történetével foglalkozó szerző lemondta vállalását és erre a fejezetre új munkatársat kellett fölkérnünk. A legújabb kori fejezetek véleményezésére pedig az önkormányzati képviselő-testület több tagja is igényt tartott. Mindez időt kívánt.

Az idő nem telt hiába. A történész munkatársak és a fölkért véleményezők újra és újra elolvasták a legújabb kor történetét tárgyaló fejezeteket. Tudjuk, a korszak helyi történetének megírásához a jelenleginél teljesebb forrásanyag ismerete és hosszabb távlat szükséges. De az események dokumentálására, a krónikás számbavételre — amire a helybeliek igényt tartottak — munkatársainknak vállalkozniuk kellett. Az olvasó dönti majd el, mennyire voltak tárgyilagosak, tükörképét adták-e a kornak, amiben éltünk.

A kényszerű késedelmet fölhasználtuk a római katolikus templomot és a sportéletet bemutató fejezet megíratására. Hiszem, mind a kettő jó kiegészítője a községtörténetnek.

A kötet anyagát 1994 elején adtam nyomdába. 1994 őszén már a hasáblevonatokat javítottuk, amikor a Polgármesteri Hivatal a munkálatok leállítására kényszerült, mert a kiadásra nem volt pénze. A félbeszakadt nyomdai munka 1996 augusztusában indulhatott újra.

Mindszent történetéről a munkaközösség teljes körű, monografikus igényű földolgozást vállalt. A népéletről a két utóbb beiktatott fejezettel együtt sem teljes a kép, de törekedtünk arra, hogy jellemző sajátosságai — a Tisza szerepe és a halászat, a paraszti gazdálkodás, a kubikosok és a kézművesek munkája, életmódja, a szokások és hiedelmek — helyet kapjanak a kötetben.

A szerzői gárda nagyobb része szegedi, a tudományegyetemen, a tanárképző főiskolán, múzeumokban és könyvtárban dolgozó kutató, de vannak helybéliek is. A hatvanas évek közepe óta szinte valamennyi helytörténeti tanulmánykötetben olvasható legalább egy-két fejezet nem hivatásos helyi kutatótól. Ez így van rendjén. Az ő helyismeretük, szorgos anyaggyűjtésük nem nélkülözhető. Könyvünkben Demeter Lajosné általános iskolai igazgató, Fekete Emil népművelő, a helyi lap szerkesztője, Marton Istvánné könyvtáros, Nagy István nyugalmazott általános iskolai igazgató és Szécsi Ferenc nyugalmazott tanácselnök képviseli a szülőhelye megismeréséért is fáradozó helyi értelmiséget. Kívülük tisztem megemlíteni K. Tóth Emma tanárnő másfél évtizedes honismereti gyűjtőmunkáját, Elekes József halászt, aki elkészítette az összes tiszai halászeszköz kicsinyített mását, Gyovai Pál kubikost, aki Tóth Emma biztatására megírta „önéletírását" és idős korában sajátos ihletésű kőszobrokat faragott, Seres Ferencet, aki a szegedi múzeum pályázatára több helyismereti, néprajzi dolgozatot nyújtott be. Mindannyiuktól értékes adalékokat merítettünk.

Szeged, 1996 augusztusában

Juhász Antal