Előző fejezet Következő fejezet

Déli árkádok

 

   
SCHULEK FRIGYES
építész
Pest, 1841. november 19.
Balatonlelle, 1919. szeptember 5.
Márvány, 5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930–31 között.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
FRIGYES SCHULEK
architect
Born in Pest, 19 November 1841
Died in Balatonlelle, 5 September 1919
Marble bust, 5/4 life-size
Installed between 1930 and 1931
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856-1926)
   
A magyar eklektikus építészet jelentős egyénisége. A 19. század második felében kibontakozó magyar műemlékvédelmi mozgalom és a műemlékhelyreállítás tapasztalatait az önálló alkotásokban kamatoztató építésznemzedék kiemelkedő alakja. Működésének egyik legfontosabb eredménye középkori építészeti emlékeink feltárása és kiegészítése (Jáki templom, Lőcsei városháza). Fő műve, a gótikus Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templom átépítése. Tervei szerint épült fel 1883-ban a szegedi református „kakasos" templom a Kálvin téren és az ő elképzelésein alapul a Fogadalmi templom építészeti megjelenése, illetve a fővárosban a János-hegyi Erzsébet-kilátótorony, a Halászbástya.
A szoborcsarnok Stróbl-hagyaték törzsanyagába tartozó mű. Érzékletes felületi alakítással, élethűen faragott, míves portré, amelyen a szakáll és a haj formáit szinte festői nagyvonalúsággal, romantikus hevülettel alakította a szobrász vésője. Figyelemre érdemes a szobrász mesteri arányérzéke, amivel a fej és az éppen csak érzékeltetett mellrész között alakított ki hangsúlybeli különbségeket.
He was an outstanding character of the Hungarian Eclectic architecture. He was also a prominent representative of the generation of architects who made good use of the experience of the Hungarian movement for protection and restoration of historic buildings emerging in the second half of the 19th century. The most considerable achievements of his oeuvre are the exploration and completion of our medieval architectural monuments (Church of Ják, Lőcse City Hall, etc.) His masterpiece is the reconstruction of the Gothic Blessed Virgin Church in Buda Castle. In 1883, the Szeged Reformed 'Cock' Church in Kálvin Square was constructed based on his design and the architectural appearance of the Votive Church also shows his ideas as well as the Elisabeth lookout tower on János hill and the Fisherman's Bastion in the capital.
This sculpture of the Pantheon is one of the Stróbl's collection. It is a portrait carved true to life with expressive shaping of the surface on which the sculptor's chisel formed the beard and hair with a painter's grandiosity and romantic zeal. The sculptor's masterly sense of proportion is worthy of attention with which he expressed the shifting of stress between the head and the chest.
   

   
   
BRASSAI SÁMUEL
egyetemi tanár, polihisztor
Torockó, 1800. június 15.
Kolozsvár, 1897. június 24.
Márvány dombormű, 120 x 120 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
ISTÓK JÁNOS (1873–1972) alkotása
SÁMUEL BRASSAI
univ. professor, polyhistor
Born in Torockó, 15 June 1800
Died in Kolozsvár, 24 June 1897
Marble relief, 120 x 120 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JÁNOS ISTÓK (1873-1972)
   
Az utolsó erdélyi polihisztor, a kolozsvári egyetem tanára, első prorektora. Azonos szinten foglalkozott a természettudományok csaknem minden ágával, ezen kívül földrajzzal, történelemmel, statisztikával, közgazdaságtannal, a zeneelmélet, filozófia, esztétika, műkritika és az irodalomtörténet, a nyelvtudomány kérdéseivel. Sokat tett a tudományok, a művészetek és az irodalom népszerűsítéséért, a legújabb tudományos eredmények hazai megismertetéséért. Rövid ideig Pesten élt. Számos nyelvet beszélt és értett. Az Erdélyi Múzeum igazgatója s 13 éven át évkönyveinek szerkesztője. Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található.
A jeles erdélyi tudós dús szakállal ábrázolt, tekintélyt sugárzó arcmását építészeti keretezésű fülkébe faragta a szobrász. Ódon hangulatot, történelmi távlatot nyert ezáltal a dombormű. A két fölső sarokban látható babérkoszorú a 19. század neves polihisztora szellemi teljesítményének elismerését jelzi. Érdekesség, hogy a magas kort megélt Brassai Sámuel képmását a hozzá hasonlóan hosszú életű Istók János alkotta meg a nemzeti emlékcsarnok számára. Istók a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrásza volt, több míves márvány síremléket is készített. Műveiben realisztikus, naturalista elemek keveredtek az akadémikus vonásokkal.
He was the last polyhistor of Transylvania, professor of the University of Kolozsvár and its first protector. He dealt with almost all branches of natural sciences, additionally, he was also a man of talent in history, statistics, economics, music theory, philosophy, aesthetics, critique, history of literature and linguistics. He made a lot for the popularization of sciences, arts and literature as well as for introducing the most novel scientific results. He lived in Pest for a short time. Spoke and understood several languages. He was the director of the Transylvania Museum and the editor of its almanac for 13 years. His grave is in the Házsongárd Cemetry in Kolozsvár.
The portrait of the outstanding scientist framed with plentiful beard and radiating reputation is carved into a tabernacle. By this, the relief gained an archaic look and historic perspective. The laurel wreaths in the upper corners express respect for the intellectual achievements of the famous polyhistor of the 19th century. It is interesting that János Istók who made the portrait of Sámuel Brassai for the Pantheon lived similarly long life. Istók was one of the most commissioned public sculptors of the period between the two World Wars, he made several marble sepulchres, too. In his works of art realistic and naturalistic elements were combined with academic features.
 

 
 
JÓZSEF ATTILA
költő
Budapest, 1905. április 11.
Balatonszárszó, 1937. december 3.
Vörösrézlemez, mészkő, a portré 56 x 40 cm,
elhelyezték 1948. június 9-én.
TÁPAI ANTAL (1902–1986) alkotása
ATTILA JÓZSEF
poet
Born in Budapest, 11 April 1905
Died in Balatonszárszó, 3 December 1937
Copper plate portrait, 56 x 40 cm, limestone
Installed on 9 June 1948
Sculptured by ANTAL TÁPAI (1902-1986)
   
A magyar líra világviszonylatban is kiemelkedő alakja, költészetünk meghatározó egyénisége. Pályakezdése Szegedhez kötődik, rendkívüli tehetségét először Juhász Gyula ismerte fel. Életműve összegzi és kifejezi a 20. századi ember, a két világháború közötti magyar élet és sors valamennyi lényeges érzését és gondolatát. Költészetét a szegényekkel való sorsvállalás mellett a tragikus egyedüllét jellemzi. A világot átfogó természeti és társadalmi mozgások és a parányi hangulatok, az apró szépségek és a szókimondó vaskosság együtt, egyszerre adják művészetének lényegét. Költészetét nyelvi játékosság, dallamosság és formai újítások jellemzik.
József Attila emlékműve az első szoboremlék az emlékcsarnokban, amelyet a II. világháború utáni, szovjet mintára kialakuló magyar politikai rendszer állított az árkádok alá. Az egyszerű domborműves emléktábla elhelyezésére a költő halálának 10. évfordulója adott alkalmat. Szegedi szobrász, Tápai Antal műve, aki így vallott róla: „vigyorgó József Attilát kellett kalapálnom” – optimista emlékművet igényelt a rendszer.
He was a remarkable poet and a prominent personality of the Hungarian lyrical poetry even on a world scale. His début is associated with Szeged since Gyula Juhász was the first to recognize his extraordinary talent. His oeuvre summarizes and expresses all essential emotions and thoughts of the man of the 20th century as well as of the Hungarian life and fate between the two World Wars. Community of fate with the poor and tragic loneliness characterize his poetry. Natural and social motions embracing the world and tiny moods together with small beauties and outspoken robust thoughts mean the essence of his art. His poetry is full of linguistic playfulness, melodiousness and innovative forms.
The monument of Attila József was the first one in the Pantheon that was erected under the arcades by the Hungarian political regime based on the Soviet model established after the Second World War. The simple, relief like commemorative plaque was installed on the 10th anniversary of the poet's death. It is a work of art of the Szegedian sculptor, Antal Tápai who once confessed: "I was under the pressure to hammer a grinning Attila József". The regime commissioned an optimist portrait.
   

   
   
LŐW IMMÁNUEL főrabbi,
orientalista, művelődéstörténeti író
Szeged, 1854. január 20.
Budapest, 1944. július 19.
Bronz mellszobor, másfélszeres életnagyságú,
elhelyezték 2004. január 20-án.
LAPIS ANDRÁS (1942–) alkotása
IMMÁNUEL LŐW chief rabbi,
orientalist, cultural historian
Born in Szeged, 20 January 1854
Died in Budapest, 19 July 1944
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 20 January 2004
Sculptured by ANDRÁS LAPIS (1942–)
   
Sokoldalú tudós főrabbi, nyelvész, botanikus és közéleti személyiség volt. 1878- ban választotta főrabbijává a szegedi zsidó hitközség. Harcolt a szegedi zenepalota megépítéséért, megálmodta és megalapította Szegeden Közép-Európa legszebb zsinagógáját. Sémi filológiai dolgozataival, hitszónoklataival és botanikai tudományos munkásságával nemzetközi elismerést szerzett. Magyarra fordította az Énekek énekét. Ő volt az első szegedi gyorsíró. Löw Immánuelt tudós munkássága méltóvá tette arra, hogy emlékét a szoborcsarnokban portré őrizze. A fasiszták 90 éves kora ellenére deportálták.
Lőw Immánuel születésének 150. évfordulója adott alkalmat a város jeles szülötte emlékművének elhelyezésére. A portré mély humánummal jellemzett személyiségként ábrázolja az idős főrabbit, szemüvegben, kipával, a zsidó identitás jelvényével fején. Az emlékmű talapzata is bronzból készült, ábrázolata jelentéssel bír: elől a hengeres formák tóra tekercseket jelképeznek.
Immanuel Lőw was a versatile man, a scientist, a chief rabbi, a linguist, a botanist and a public figure. The Szeged Jewish community elected him as a chief rabbi in 1878. He fought for the construction of the Music Palace he dreamt about, and founded the most beautiful synagogue of Central Europe in Szeged. Owing to his Semitic philological studies, his sermons and botanic scientific works acquired international recognition. He translated the Song of Songs into Hungarian. He was the first Szegedian stenographer. His scientific achievements made him worthy of remembrance in the Pantheon. Despite his 90 years of age, the Nazis deported him.
The 150th birth anniversary of Immánuel Lőw was the occasion to place the memorial of this eminent Szeged born personality into the Pantheon. The portrait illustrates the elderly chief rabbi with profound humanity with glasses and kippah the symbol of Jewish identity. The console of the bust was also made from bronze the form of which has additional meaning as well: the cylindrical forms symbolize the Torah scrolls.
   

   
   
LOTZ KÁROLY
festő
Homburg vor der Höhe, 1833. december 16.
Budapest, 1904. október 13.
Ruszkicai márvány,
5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
KÁROLY LOTZ
painter
Born in Homburg vor der Höhe, 16 Dec 1833
Died in Budapest, 13 Oct 1904
Ruszkica marble bust,
5/4 life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A 19. századi magyar falképfestészet irányadó mestere, akinek barokk hatásokat tükröző, derűs színharmóniájú művein nemzedékek nevelkedtek. Falképei a velencei barokk freskófestészet hatását tükrözik, bravúrosak, könnyedén elegánsak. Évtizedekig Ybl Miklóssal dolgozott együtt, de az építészeti környezethez való rendkívüli alkalmazkodó képessége, bravúros rajztudása és színkultúrája következtében mások is szívesen együttműködtek vele. Így a század legnagyobb hazai építészeti alkotásainak vált részesévé. Az Operaház, a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Parlament, a Szent István-bazilika, a Vigadó, a Mátyástemplom festészeti munkáiban vett részt. Arc- és tájképei, mitologikus aktkompozíciói is jelentős alkotások.
Ez a szobor is Stróbl Alajos magánpanteonjából került a szegedi szoborcsarnokba. Stróbl–mester portréit hiteles ábrázolásoknak tekinthetjük. Emlékőrző szerepük mellett figyelemre méltó a művésznek az a törekvése is, hogy minél meggyőzőbben formálja meg az általa még többnyire személyesen ismert kortárs alkotók szellemi karakterét is. Az 1882-ben készült mellszobor szelíd tekintetű, finom lelkű személyiségként idézi meg a nagy tudású festőt.
He was a leading master of the 19th century’s Hungarian painting whose works of art reflecting Baroque effects and serene colour harmony influenced generations. His frescos represent the Venice Baroque fresco painting, they are brilliantly executed and lightly elegant. He worked together with Miklós Ybl for decades, but owing to his extraordinary adaptation ability to the architectural environment, to his excellent drawing skills and culture of colours, others also liked co-working with him. Thus, he became part of the greatest architectural creations of the century, for example, he took part in the painting works of the National Opera, the National Museum, the National Gallery, the Parliament, the Saint Stephen Basilica, the Vigadó and the Matthias Church. His portraits and landscapes together with his nude compositions are also outstanding works of art.
This sculpture was also taken from Alajos Sróbl's private collection into the Szeged Pantheon. Stróbl’s portraits can be considered as authentic illustrations. Besides their commemorative functions, the artist's endeavour to depict the intellectual character of the contemporary artists known by him personally is also remarkable. The bust made in 1882 impersonates the talented painter as a personality with a placid look and gentle soul.
   

   
   
SZINYEI MERSE PÁL
festő
Szinye-Újfalu, 1845. július 4.
Jernye, 1920. február 2.
Pirogránit, 5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
PÁL SZINYEI MERSE
painter
Born in Szinye-Újfalu, 4 July 1845
Died in Jernye, 2 February 1920
Pyrogranite bust, 5/4 life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A magyar plein air festészet megteremtője, a modern magyar piktúra első nagy képviselője. A nyugati kortársakkal egy időben fedezte fel a szabad levegő, a napfény festői ábrázolásának problémáját s teremtette meg gazdag színvilágú, realista táj- és portréművészetét. Ilyen szellemű nevezetes művei a Ruhaszárítás, Hinta, Majális, a Lilaruhás nő. Fényteli színviláguk, a levegő remegését sugárzó atmoszférájuk, friss szerkesztésmódjuk Szinyeit a korabeli francia impresszionizmussal egyenértékű alkotóvá minősíthették volna, ő azonban a megértés híján és családi okok miatt kedvét vesztve többször visszavonult. Fő művének, a Majálisnak elismerése 1896-ig váratott magára. Művészi törekvései a hozzá közvetlenül nem kapcsolódó nagybányai iskolában folytatódtak.
A Nemzeti Emlékcsarnok létesítésekor helyezték el a Stróbl-hagyatékból származó mellszobrot. A mester egyik kései munkája, 1920 körül készült. Az idős, a mesterségével meghasonlott festőt ábrázolja, aki megbékélt tekintettel, derűs megnyugvással fogadja sorsát.
He was the founder of plein air, the first great representative of Hungarian modern painting. Parallel to his western contemporaries, he explored the aspects of plein air and the picturesque depiction of sunlight, and he created his realistic landscape and portrait art of rich colouration. His famous works, Drying Clothes, Swing, Picnic in May, Woman in Purple Dress, were painted in such spirit. Their colouration rich in light, their atmosphere radiating the vibration of light, their fresh composition could have made Szinyei on a par artist with the contemporary French impressionists, however, lacking understanding and because of family reasons, he withdrew several times dispirited. The recognition of his masterpiece, the Picnic in May, had been delayed until 1896. His artistic endeavours continued in the School of Nagybánya not directly linked to him.
The bust originating from the Sróbl's heritage was placed in the Pantheon at the time of its establishment. This late work of the master was made about 1920. It portrays the old painter disunited from his craft who accepts his fate with peaceful look and serene resignation.
   

   
   
ZICHY MIHÁLY
festő, grafikus
Zala, 1827. október 14.
Szentpétervár, 1906. február 29.
Homokkő, másfélszeres életnagyságú félalak,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
MIHÁLY ZICHY
painter, graphic artist
Born in Zala, 14 October 1827
Died in Saint Petersburg, 29 February 1906
Sandstone half figure, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A magyar romantikus festészet első jelentős alakja, az illusztrálás és a rajzművészet nagy magyar mestere. Párizsi sikereit radikális politikai gondolatokat hordozó szimbolikus képeinek köszönhette. Nemzetközi hírnévvel hazatérve ugyanezekért a művekért itthon mellőzés, támadások érték. Méltó feladat híján 49 évet töltött második hazájában, Oroszországban. Négy cár szolgálatában ezernyi virtuóz rajzot készített az udvari élet eseményeiről. Biztos kompozíciós készségével, fölényes rajztudásával, amelyhez csodálatos átérző képesség társult, a század egyik legjelentősebb könyvillusztrátorává vált. Az orosz klasszikusokon kívül többek között Petőfi és Arany verseihez, Madách Tragédiájához, Goethe Faustjához készített illusztrációkat.
A szoborcsarnok törzsanyagába tartozó mű, a Stróbl-hagyaték egyik artisztikus megformálású portrészobra. Úgynevezett „beszélő” szobor, amire nemcsak az utal, hogy az oroszos szakállú művészt munka közben, életszerű helyzetben, rajzolás közben ábrázolja, hanem az alkotó munka kellékei is láthatók. Romantikus hevületű, mesteri műveket megalkotó művészt látunk, akinek karján rajzalbuma nyugszik, elmélyülten figyeli a megörökítendő jelenetet.
He was the first remarkable figure of the Hungarian romantic painting, the great Hungarian master of illustration and drawing. His successes in Paris were attributable to his symbolic pictures conveying radical political thoughts. Returning with international fame, in Hungary he was exposed to disregard and attacks. Because of the lack of worthy commissions, he spent 49 years in Russia, his second home. In the service of four tsars, he made a thousand virtuosic drawings about the events of the imperial court. With his excellent composition skills, with his superior draughtsmanship associated with a brilliant intuition, he became one of the most noteworthy book illustrators of the century. In addition to the Russian classics, he made illustrations to Petőfi's and Arany's poems, to The Tragedy of Man by Madách, to Goethe's Faust as well.
This portrait is one of the Stróbl's heritage artistically formed sculptures, and belongs to the core of the Pantheon. It is a so called 'talking' sculpture, which is marked by not only portraying the artist with a Russian beard in the course of work, but also by showing the accessories of creative work. We can see an artist with romantic zeal creating superb works of art holding his sketchbook on his arm and looking steadily at the scenes to be depicted.
   

   
   
GÁRDONYI GÉZA
író, költő
Agárd, 1863. augusztus 3.
Eger, 1922. október 30.
Mészkő mellszobor, másfélszeres életnagyságú,
elhelyezték 2003. október 30-án.
VASAS KÁROLY (1930–1992) alkotása
GÉZA GÁRDONYI
writer, poet
Born in Agárd, 3 August 1863
Died in Eger, 30 October 1922
Limestone bust, one and a half times life-size
Installed on 30 October 2003
Sculptured by KÁROLY VASAS (1930–1992)
   
Máig a legnépszerűbb, a legtöbbet olvasott magyar írók közé tartozik. 1889-ben Szegedre költözött, később rövid ideig az Arad és vidéke című lap újságírójaként is dolgozott. 1897-től Egerben élt, utolsó éveiben mindenkitől elzárkózva. Itt születtek legismertebb művei Az én falum, az Egri csillagok, A láthatatlan ember és az Ida regénye. Az írói siker útján kezdetben harcos ellenzéki materialista, antiklerikális volt, élete vége felé misztikus ábrándjai felé fordult. Az egri várban temették el, egykori egri háza ma emlékmúzeum.
Másodlagos elhelyezés, mivel a mészkő portré 1960-ban a Képzőművészeti Alap ajándékaként került a szegedi egyetem irodalom tanszékének folyosójára. A szegedi kötődésű jeles személyiségek emlékművei közé sorolható. A szobor a nagy író halálának 81. évfordulóján dédunokája, Keller Péter kezdeményezésére és Péter László irodalomtörténész javaslatára került a Nemzeti Emlékcsarnokba. A portrén az író karakteres vonásai a hatvanas évek köztéri szobrászatára jellemző sematikus formajegyek ellenére is jól érvényesülnek.
He still belongs to the most popular and most read Hungarian writers. In 1889, he moved to Szeged, later he worked also as a journalist for the newspaper 'Arad and Its Surroundings'. From 1897, he lived in Eger cut himself off from the world. His most famous novels were written here: My Village, The Stars of Eger, The Invisible Man and Ida's Novel. On the path of the novelist's success at the beginning, he was a materialist and anticlerical campaigner, however, he turned to the realm of mystical fictions in the last years of his life. He was buried in the Castle of Eger, his once Eger home now is a memorial museum.
The limestone portrait was originally exhibited in the corridor of the Department of Literature of the University of Szeged as the gift of the Fine Arts Fund in 1960. It can be ranked among the memorials of eminent personalities associated with Szeged. Upon the initiative of Péter Keller and the proposal of László Péter, literary historian, it was moved to the National Pantheon. The writer's characteristic features in the portrait stand out, despite the schematic depiction typical to public sculpture of the sixties.
   

   
   
MÓRA FERENC
író, múzeumigazgató
Kiskunfélegyháza, 1879. július 19.
Szeged, 1934. február 8.
Terrakotta, 5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1948. február 8-án.
TÁPAI ANTAL (1902–1986) alkotása
FERENC MÓRA
writer, museum director
Born in Kiskunfélegyháza, 19 July 1879
Died in Szeged, 8 February 1934
Terracotta bust, 5/4 life-size
Installed on 8 February 1948
Sculptured by ANTAL TÁPAI (1902–1986)
   
Élete és munkássága Szegedhez kötődött, sokoldalúan és hallatlan munkabírással gazdagította a város kulturális életét. Gyermek- és ifjúsági íróként vált ismertté. Tankönyvíróként és az Alföld szerencsés kezű archeológusaként is tevékenykedett. A szegedi Somogyi-könyvtár és a múzeum munkatársaként, – az utóbbinak később igazgatójaként – is jelentős munkássága. Komoly értéket jelentenek a Szeged körüli őskori településeken végzett régészeti kutatásai, arról szóló írásai. Ifjúsági műveiben az igazságkereső szegény ember szinte népmesei megpróbáltatásait ábrázolja nagy érzelmi gazdagsággal. Prózaművészetének tartóoszlopa két nagy regénye: az Ének a búzamezőkről (1927) és az Aranykoporsó (1932).
A panteon háborút követő időszakának egyik első emlékszobra. Az 1948. februári szegedi egyetemi napok alkalmával avatták föl, Móra Ferenc halálának évfordulóján. Tápai Antal több portrét készített Móráról, akihez különösen kötődött, hiszen szobrászi pályára kerülését Szeged nagy írójának köszönhette. Mély barátság, tisztelet fűzte atyai patrónusához.
His life and oeuvre was connected to Szeged, he enriched its cultural life in lots of areas with incredible work capacity. He became famous as a children and youth writer, and was also known as an author of schoolbooks and as the fortunate handed archaeologist of the Great Plain. As the associate of the Szeged Somogyi Library and the City Museum, and later as a director of the latter one he had considerable achievements as well. His archaeological research conducted in the ancient settlements around Szeged and his studies have great value. In his youth books, he illustrated the almost folk tale like afflictions of the truth seeking poor man with intense emotions. The pillars of his prose art are his two great novels: Song About the Wheat Fields (1927) and The Gold Coffin (1932).
It was among the first memorials here after the war. It was inaugurated on the Szeged university days in February 1948, on the anniversary of Ferenc Móra's death. Antal Tápai made several portraits of Móra whom he felt particularly close to since his sculptor's career was owing to Szeged's great writer. He felt strong friendship and respect towards his fatherly patron.
   

   
   
RADNÓTI MIKLÓS
költő, műfordító
Budapest, 1909. május 5.
Abda, 1944. november 6. 10. között
Vörösrézlemez, mészkő, a portré 40 x30 cm,
elhelyezték 1948. május 1-jén.
BECK ANDRÁS (1911–1985) alkotása
MIKLÓS RADNÓTI
poet, translator
Born in Budapest, 5 May 1909
Died in Abda, between 6 and 10 November 1944
Copper plate portrait, 40 x 30 cm, limestone,
Installed on 1 May 1948
Sculptured by ANDRÁS BECK (1911–1985)
   
A modern magyar líra egyik legkiemelkedőbb alkotója. A fasizmus, a munkatáborok világában kiszolgáltatott, végsőkig hajszolt, de sorsával mindvégig józanul szembenéző ember érzéseinek, gondolatainak megörökítésével természetes folytatója József Attila költészetének. Részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában, az egyetemi ifjúság haladó szellemű mozgalmában. A fasizmus éveiben vált világirodalmi színvonalon is kiemelkedő költővé. Utolsó verseiben megdöbbentő erővel ábrázolja a halálveszedelemben élő, végsőkig hajszolt ember sorsát. A halál küszöbén írt verseit az abdai tömegsírban találták meg.
A Nemzeti Emlékcsarnok a háborút követő években történt szoborelhelyezéseivel egyre inkább a város szellemi életének emlékhelyévé vált. A megörökített személyiségek nyilvánvaló kötődéseik révén Szeged irodalmi, kulturális életét reprezentálták, ugyanakkor nemzeti kultúránkat maradandó értékekkel gyarapító alkotók is voltak egyúttal. Beck András főként szimbolikus-expresszionista bronz kisplasztikákat, kitűnő karakterérzékkel megformált portrékat és expresszív megformálású plaketteket, érméket készített. Radnóti portréja ezek sorába illeszkedik.
He was one of the most outstanding poets of modern Hungarian lyrical poetry. By wording the emotions and thoughts of the man defenceless in the world of Fascism and labour camps, tortured to the bitter end but facing fate soberly, he is a natural continuer of Attila József's poetry. As a member of the Artistic Association of Szeged Youth, he took part in the youth movement of progressive spirit. He became a prominent poet by international standards too during the years of Fascism. In his last poems, he illustrated the man's fate living in death threat and driven to the end with startling force. His last poems written on the verge of death were found in the mass grave of Abda.
By sculptures placed here after the Second World War, the National Pantheon was gradually becoming the shrine of the city's intellectual life. Due to their apparent links to the city, the portrayed personalities represented Szeged's literary and cultural life, at the same time, they were also creators who enriched our national culture with imperishable values. András Beck mainly made symbolic, expressionist bronze small sculptures, portraits worked out with excellent sense of character, plaques and medals of expressive formation. Radnóti's portrait fits into the rank of these.
   

   
   
HERMAN OTTÓ természettudós,
néprajzkutató, polihisztor
Breznóbánya, 1835. június 26.
Budapest, 1914. december 27.
LÓCZY LAJOS geológus,
egyetemi tanár, földrajztudós
Pozsony, 1849. november. 4.,
Balatonfüred, 1920. május 13.,
Mészkő dombormű, 118 x 154 cm,
elhelyezték 1930. okt. 25-én.
SZÉKELY KÁROLY (1880–1941) alkotása
OTTÓ HERMAN natural scientist,
ethnographer, polyhistor
Born in Breznóbánya, 26 June 1835
Died in Budapest, 27 December 1914
LAJOS LÓCZY
geologist, univ. professor, geographer
Born in Pozsony, 4 Nov 1849,
Died in Balatonfüred, 13 May 1920
Limestone relief, 118 x 154 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by KÁROLY SZÉKELY (1880–1941)
   
Herman Ottó a biológiában alkotott maradandót, madártani kutatásai alapvető jelentőségűek. Nevéhez fűződik a Magyar Ornitológiai Központ létrehozása (1893). Ő kezdte meg hazánkban az ősemberkutatást, és mutatta ki először az ősember nyomait a Kárpát-medencében. Néprajzi, zoológiai, őstörténeti művei, természetleírásai egyúttal gondos tudománynépszerűsítő munkák is. Lóczy Lajos fiatal tudósként a közép-ázsiai sivatagok eredetére és a hátsó-indiai hegyláncok geológiai felépítésére tett nemzetközileg is figyelemre méltó megfigyeléseket. Hazatérve Magyarország geológiai viszonyainak felmérésében végzett a Kárpát-medence földtani megismerésében máig irányadó munkát.
A kettős dombormű boltíves keretezésű fülkéiben a szentek ábrázolásához hasonlatos megjelenésben láthatjuk a tudós férfiakat. Kezükben tartják munkálkodásuk attribútumait: Herman Ottót, az ornitológust madárral és jegyzeteit, feljegyzéseit tartalmazó kapcsos könyvvel, míg Lóczy Lajost, a geológust fejtőkalapáccsal és őskori kövülettel ábrázolta a művész.
Ottó Herman made his mark as a scholar in biology, his ornithological studies are of fundamental significance. He established the Hungarian Ornithology Centre in 1893, he was the first to start paleoanthropological research in our country and to search for traces of the prehistoric man in the Carpathian Basin. His ethnographic, zoological and prehistoric writings as well as his descriptions of nature serve also as accurate science popularizing works. As a young scientist, Lajos Lóczy made even internationally noteworthy observations on the origin of the Central Asian deserts and on the geological formation of the mountain ranges of South-East India. Upon returning, he surveyed the geological features of Hungary, and as a result, he produced works having great significance even today in getting to know the geology of the Carpathian Basin.
We can see the two scientists in a double relief placed in an arched niche portrayed similarly to saints. They hold the attributes of their life-work in hands. The artist pictured Ottó Herman, the ornithologist, with a bird and an album with a clasp containing his notes and memoranda, and Lajos Lóczy, the geologist, with a pickhammer and a piece of primitive rock.
   

   
   
BERZSENYI DÁNIEL
költő
Egyházashetye, 1776. május 7.
Nikla, 1836. február 24.
Pirogránit, életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1931-ben.
CZÉLKUTI ZÜLLICH RUDOLF (1813–1890)
alkotása
DÁNIEL BERZSENYI
poet
Born in Egyházashetye, 7 May 1776
Died in Nikla, 24 February 1836
Pyrogranite bust, life-size
Installed in 1931
Sculptured by
RUDOLF CZÉLKUTI ZÜLLICH (1813–1890)
   
A felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lírikusa, a klasszikus verselés és az ódaköltészet kiemelkedő mestere. Legjobb műveiben a századforduló nemességének ellentmondásos érzésvilágát, hazafias felbuzdulásait és cselekvésképtelenségét örökítette meg. Legmaradandóbbak a helytállás erkölcsi kötelességét megfogalmazó, lírájának művészi tetőpontját képviselő nagy hazafias ódái, valamint az idővel, az elmúlással szembesítő elégiái. Kazinczy hatására ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel. Nagy erejű szuggesztív költői nyelve és stílusa révén is a magyar romantikus líra legfontosabb előkészítője volt.
A szobor alkotója, Czélkuti Züllich Rudolf, klasszicista felfogásban alkotó szobrász volt. Stróblhoz hasonlóan 1857-ben fogott hozzá saját nemzeti arcképcsarnoka megteremtéséhez, Vörösmarty és Széchenyi portréját ekkor mutatta be. Berzsenyi portréja ebben a sorozatban készülhetett. Rerrich Béla feltehetően valamelyik közgyűjteményben lévő szobor alapján készíttette el pirogránitból. A szoborportré jellegzetesen 19. századi szellemiségű alkotás, a vonzó külsejű, nemes arcélű költőt zsinóros mentében, úti köpenyben ábrázolja.
He was a great lyricist of the period between the age of Enlightenment and Romanticism, an eminent master of classical metrics and lyric poetry of odes. In his most excellent poems, he expressed the contradictory emotional world of the nobility at the turn of the century, their patriotic enthusiasm and incapacity of action. His great patriotic odes wording the duty of moral courage and representing the artistic glory of his lyric poetry as well as his elegies confronting us with death are the most abiding poems. He got acquainted with the ideas of the Enlightenment based on Kazinczy's influence. Owing to his powerful and suggestive poetic language and style, he was the most prominent forerunner of Hungarian romantic poetry.
The creator of the statue was Rudolf Czélkuti Züllich, a sculptor working in the spirit of classicist interpretation. Similarly to Stróbl, he started his own national gallery of portraits in 1857 when he also introduced his portraits of Vörösmarty and Széchenyi. He may have created Berzsenyi's portrait in this series. Béla Rerrich had it made from pyrogranite supposedly based on a statue in a public collection. The statue portrait is a work of art showing the typical 19th century's spirit, it portrays the handsome and noble faced poet in a pelisse with cord ornaments and overcoat.
   

   
   
VERANCSICS ANTAL
történetíró, bíboros, esztergomi érsek
Setenico, 1504. május 29.
Eperjes, 1573. június 15.
Márvány, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1932-ben.
ARADI ZSIGMOND (1839–1899) alkotása
ANTAL VERANCSICS historian,
cardinal, Archbishop of Esztergom
Born in Setenico, 29 May 1504
Died in Eperjes, 15 June 1573
Marble bust, one and a half times life-size
Installed in 1932
Sculptured by ZSIGMOND ARADI (1839–1899)
   
Eredeti nevén Antun Vranèiè történetíró, dalmáciai család fia. 16. századi történelmünk legjelentősebb adatgyűjtője. Diplomataként és főpapként lehetősége nyílt, hogy szinte valamennyi jelentős kortársától adatokat gyűjtsön a Mátyás utáni Magyarország életéről, történeti eseményeiről. A török uralom alatti területek életével is megismerkedett. Fennmaradt anyaggyűjtési eredményei miatt egyik legfontosabb 16. századi történeti forrásunk. Széles körű levelezésében a kor európai szellemi életének értékes dokumentumai maradtak fenn. Több nemzet vallja fiának, az olaszok és horvátok mellett mi, magyarok is.
A szobor alkotója Aradi Zsigmond a 19. század elismert portrészobrásza volt. Stílusát, felfogását itáliai hatások alakították, szobrászi működése nagyobbrészt Velencéhez kötődött. A portré keletkezésének időpontja nem ismert, de valószínűleg a 19. század utolsó harmadában készülhetett. Közgyűjteményből került a szoborportré Dóm térre, a szoborcsarnok létesítésekor. Jellegzetes akadémikus felfogásban készült portré, aprólékos kidolgozottság, részletgazdagság jellemzi.
In his original name, Antun Vranèiè was born in a Dalmatian family, and was a historian. He is considered the most important data collector of our 16th century's history. As a diplomat and a cardinal, he had the opportunity to collect data on the life and historic events of the era following the reign of King Matthias from all his contemporaries. He also studied the life of territories that were under the rule of the Turks. In his wide range correspondence, valuable documents representing the European intellectual life of that age have been saved. Several nations acknowledge him as the son of their country, besides the Italians and the Croats, we, the Hungarians, too.
The artist was Zsigmond Aradi who was a recognised portrait sculptor in the 19th century. His style and artistic approach was shaped by Italian influence, his sculptural activities were mainly connected to Venice. The portrait was most probably made in the late 19th century. The sculpture was taken to Dóm Square from a public collection at the establishment of the Pantheon. The portrait shows typical academic style, can be characterised by careful elaboration and rich details.
   

   
   
BÖHM KÁROLY
filozófus
Besztercebánya, 1846. szeptember 17.
Kolozsvár, 1911. május 19.
Bronz mellszobor, másfélszeres életnagyságú,
elhelyezték 1930. október 25-én.
TAISZER JÁNOS (1878–1951) alkotása
KÁROLY BÖHM
philosopher
Born in Besztercebánya, 17 September 1846
Died in Kolozsvár, 19 May 1911
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JÁNOS TAISZER (1878–1951)
   
Az első magyar filozófiai rendszer megalkotója, a Magyar Filozófiai Szemle (1881) megindításával és műveivel a hazai filozófiai élet egyik meghatározó, iskolát teremtő alakja. Fő művében, az 1883–1912 között megjelent négy kötetes Ember és világában különböző idealista filozófiai tanokat ötvözött össze. Írásaiban egyszerre van jelen a vallásos elkötelezettség, a filozófiai problémaérzékenység és az aprólékos, körültekintő tudományosság igénye. Kant, Fichte és Comte, elsősorban azonban az idealista filozófia kevésbé jelentős két alakja, Lotze és Rickert volt rá hatással.
A portré jellemző példája annak a törekvésnek, mikor a szobrász a korrekt, leíró ábrázolásra törekszik és meglehetősen kevéssé tudja kifejezésre juttatni az ábrázolt személy jellemét, lelki karakterét. Nem véletlen ez, hiszen Taiszer János díszítőszobrász volt, mesterségbeli felkészültsége, alkotói ideálja ezt a szemléletet tükrözi Böhm Károly portréján. Tevékenyen részt vett a Dóm belsőépítészeti kialakításában. Az emlékcsarnokban Vitéz János kerámia domborműve és Vörösmarty Mihály portréja is az ő alkotása, amelyek sikerültebb, látványosabb plasztikák.
He was the founder of the first Hungarian philosophical system, and by launching the Hungarian Philosophical Review (1881) and with his works, he became one of the most prominent and school founding figures of Hungarian philosophy. In his principal work of four volumes, Man and his World, published between 1883 and 1912, he combined various idealistic philosophical tenets. In his writings, the religious commitment, the philosophical sensitivity and the meticulous scholarly quality can be found together. Kant, Fichte and Comte but primarily the two less important philosophers, Lotze and Rickert influenced his thinking.
The portrait is a typical example of such effort when the sculptor aims at correct, descriptive portrayal, but can hardly express the psychic character of the person. This is not by chance since János Taiszer was a decorative sculptor, thus his mastery and artistic ideal are reflected in Károly Bőhm's portrait. He was active in the interior design of the Dóm, and in the Pantheon, the ceramic relief of János Vitéz and the portrait of Mihály Vörösmarty were also made by him, however, these works are better and represent more spectacular plastic art.
   

   
   
SEMMELWEIS IGNÁC
orvos
Buda, 1818. július 1.
Bécs, 1865. augusztus 13.
Márvány dombormű, 124 x 180 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
LUX ELEK (1884–1941) alkotása
IGNÁC SEMMELWEIS
physician
Born in Buda, 1 July 1818
Died in Vienna, 13 August 1865
Marble relief, 124 x 180 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ELEK LUX (1884–1941)
   
A magyar orvostudomány történetének legnagyobb alakja, "az anyák megmentője”, az antiszeptikus sebkezelés elméletének és módszerének megalapítója. Fő műve a széleskörű nemzetközi vitát kiváltó, A gyermekágyi láz kóroktana (1858) c. tanulmánya, amelyben kimutatta az antiszeptikus eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben. A klóros víz alkalmazása a nemzetközi orvosi körök elutasításába ütközött. A ma nevét viselő pesti egyetem szülész-professzoraként azonban elérte, hogy Európa többi államát megelőzve Magyarországon rendelet írja elő, hogy a szüléseket az ő módszerének megfelelően vezessék le.
A szecesszió ízlésvilágát felelevenítő, félköríves záródású márványlapba komponált míves plasztikájú dombormű. A síremlék–szobrászat szimbolikus megoldásait idézi a két, lágyan redőzött ruházatban ábrázolt kecses asszonyalak, akik térdre ereszkedve tartják az „anyák megmentőjé”-nek portréját. A tisztelet és a soha el nem múló hála találó szobrászi kifejezése.
He was the greatest representative in the medical history of Hungary, the 'saviour of mothers', the founder of the theory and method of aseptic treatment of surgical wound. His principal work raising international debate was the Etiology of Childbed Fever (1858) in which he described the advantages of aseptic procedures in obstetrics and surgery. The use of chlorinated water was refused by some international doctors. However, as an obstetrician professor of the medical university in Pest bearing his name today, he achieved that, first in Hungary, a regulation would stipulate that his method should be used during labour.
His nicely elaborated relief is composed into a round-arched marble slab representing the favoured style of the Secession. Reminiscent of the sepulchral sculpture, the two graceful women depicted in gently pleated dress falling on their knees are holding the portrait of the 'saviour of mothers'. This is an excellent sculptural expression of respect and forever lasting gratefulness.
   

   
   
BOLYAI FARKAS
Bolya, 1775. február 9.
Marosvásárhely, 1856. november 20.
BOLYAI JÁNOS
Kolozsvár, 1802. december 15.
Marosvásárhely, 1860. január 27.
matematikusok
Mészkő dombormű, 192 x 78 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
GÁRDOS ALADÁR (1878–1944) alkotása
FARKAS BOLYAI
Born in Bolya, 9 February 1775
Died in Marosvásárhely, 20 November 1856
JÁNOS BOLYAI
Born in Kolozsvár, 15 December 1802
Died in Marosvásárhely, 27 January 1860
mathematicians
Limestone relief, 192 x 78 cm,
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALADÁR GÁRDOS (1878–1944)
   
Bolyai Farkas az első magyar matematikus, aki nemzetközi jelentőségű felfedezésekkel jelentkezett. Fő műve a latin nyelvű Tentamen függelékeként megjelent Appendix néven vált ismertté. Tértana 1832–1933-ban jelent meg Marosvásárhelyen. Legismertebb elmélete az általa definiált területegyenlőség fogalma később döntő szerepet kapott a modern geometria megalapozásában.
Bolyai János hadmérnök, apja irányításával ismerte meg az euklideszi geometriában a párhuzamosok több, mint kétezer évig megoldatlan problémáját. Korszakalkotó felfedezése az abszolút geometria, mely a kozmikus viszonyokra érvényes és az általános matematikai térfogalom kialakulásához vezetett. Fölfedezése az általános relativitás-elmélet alapját vetette meg. Úttörő jelentőségű volt munkássága a bölcselet, a matematikai logika, a nyelv-filozófia, a jeltan és az információelmélet területén is.
Érdekessége a kettős emlékműnek, hogy a fiúról, Bolyai Jánosról nem maradt fönn ábrázolás, ezért ezt helyettesítendő, családi címere látható a domborművön.
Farkas Bolyai was the first Hungarian mathematician who made discoveries of universal significance. His principal work became known as Appendix that was an addendum of the Latin work, Tentamen. His Space Thesis was published between 1832 and 1833 in Marosvásárhely. His most well known theory, the concept of surface equality, later gained determining importance in the foundation of modern geometry.
János Bolyai, a military engineer, learnt about the problem of parallels in the Euclidian geometry not having been solved for more than two thousand years. His landmark discovery was the absolute geometry valid for cosmic conditions, which then led him to the formation of the general mathematical thesis of space. His discovery paved the foundation of the general relativity theory. In the field of philosophy, mathematical logic, language philosophy, semiotics as well as information theory, his works were of pioneering importance, too.
The double memorial is interesting for the reason that no portrait remained about the son, János Bolyai, thus, as a substitute, his family coat of arms can be seen in the relief.
   

   
   
I. FERENC JÓZSEF
osztrák császár és magyar király
Schönbrunn, 1830. augusztus 18.
Schönbrunn, 1916. november 21.
Bronz, életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1931-ben,
újraavatták 2000. december 21-én.
ISMERETLEN SZOBRÁSZ alkotása
FRANCIS JOSEPH I
Austrian Emperor and Hungarian King
Born in Schönbrunn, 18 August 1830
Died in Schönbrunn, 21 November 1916
Bronze bust, life size
Installed in 1931
Rededicated on 21 December 2000
Sculptured by AN UNKNOWN SCULPTOR
   
Az emlékcsarnokban szereplő történelmi személyiségek elsősorban a magyar múlt dicsőségesebb korszakaiból származnak. Királyok, fejedelmek és uralkodók csak akkor szerepelnek benne, ha művelődéstörténeti jelentőségük indokolja. Két kivétel röviddel az avatás után is adódott: I. Ferenc József és Mária Terézia szobrának elhelyezésével.
I. Ferenc József szobrát első alkalommal 1931-ben helyezték el a Nemzeti Emlékcsarnokban, vélhetően hálából, a király szerepére gondolva, a város árvíz utáni újjáépítésében. Kodály Zoltán domborművének helyén volt látható 1946-ig. A korabeli híradások szerint a budapesti Ganz-gyár Szegedre kiránduló munkásifjai törték össze, és dobálták darabjait a Tiszába, vélhetően szervezett akció keretében. Az államalapítás millenniuma alkalmat adott arra, hogy a második világháborút követő időkben megcsonkított szoborállomány egyes darabjai újra visszakerüljenek a Dóm térre. A Móra Ferenc Múzeumban őrzött, valószínűleg bécsi mester által készített Ferenc József-portré fölhasználásával bronz másolat került a helyébe. A rekonstrukció Bánvölgyi László szobrász restaurátor közreműködésével készült.
The historic personalities in the Pantheon primarily represent the rather glorious eras of the Hungarian past. Kings, emperors and monarchs are only included if their presence is justified by their cultural historical significance. However, there are exceptions like Francis Joseph I and Maria Theresa whose memorials were displayed shortly after the inauguration of the Pantheon.
The statue of Francis Joseph I was first exhibited in the National Pantheon in 1931 supposedly as an expression of gratitude considering his role as a king in the rehabilitation of the city after the great flood. It could be seen in the place of Zoltán Kodály's relief until 1946. According to the news of that time, working youth from the Ganz Factory visiting Szeged broke the memorial and threw its parts into the River Tisza possibly in an organised action. The millenary of the state foundation proved to be an appropriate occasion to replace some of the formerly mutilated sculptures in Dóm Square. A bronze copy was made by using the original portrait having been made probably by a Viennese master and saved in the Ferenc Móra Museum. László Bánvölgyi, a sculptor and restorer, assisted the making of the bust.
   

   
   
BESSENYEI GYÖRGY
író
Bercel, 1747 (?)
Pusztakócsi, 1811. február 24.
Pirogránit dombormű, 130 x 100 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
IFJ. MÁTRAI LAJOS (1875–1945) alkotása
GYÖRGY BESSENYEI
writer
Born in Bercel, 1747
Died in Pusztakócsi, 24 February 1811
Pyrogranite relief, 130 x 100 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by LAJOS MÁTRAI JR. (1875–1945)
   
Író, filozófus, a magyar felvilágosodás első szakaszának vezéralakja. Bécsi testőrként döbbent rá, hogy a török kiűzése óta eltelt közel egy évszázad alatt az önálló magyar szellemi élet kialakítása még csak el sem kezdődött. Kidolgozta az első magyar művelődéspolitikai rendszert, több művében tisztázta a kialakítandó anyanyelvi művelődés tartalmát, hivatását, kiterjedésének körét és eszközeit. Pályáját költeményekkel kezdte, melyek a bölcselkedő és leíró versek hagyományait követik. Színművei a klasszicizmus szabályai szerint íródtak. Művelődési elképzeléseit röpiratokban dolgozta ki. Műveivel szinte egész irodalmi életet pótolva a felvilágosodás gondolatait és műfajait honosította meg.
A domborművet Ohmann Béla tervei alapján készítette el az elsősorban éremszobrászként működő ifj. Mátrai Lajos. A félalakként, testőri uniformisban, korhű hajviselettel ábrázolt költő alakját barokkos ívelésű, gazdagon díszített keretű fülkében látjuk. Bal kezében könyvet tart, jobbjában pedig írói mivoltának jelképét, egy lúdtollat. Fölül, ovális díszítményben nemesi címerét látjuk. Stílusos, korhű, látványos emlékmű.
He was a writer and a philosopher, the leading figure of the first period of the Hungarian Enlightenment. As a guard in Vienna, he realized that reshaping the intellectual life of the country had not even started in almost one century following the forcing out the Turks. He worked out the first culture policy system; in some of his works, he also outlined the content, mission, extent and methods of native language culture to be developed. He started his career with writing poems that followed the traditions of philosophizing and descriptive poetry. He wrote his plays according to the rules of Classicism. In his pamphlets, he worked out his ideas on culture. With his works, he introduced the concepts and genres of the Enlightenment in Hungary thus compensating the lack of literature in the country.
The relief was installed at the time of the foundation. Primarily acting as a medal sculptor, Lajos Mátrai Jr. made it based on the design of Béla Ohmann. The figure of the poet portrayed in a guard's uniform with hair true to the era can be seen in a niche with a frame arching in a baroque manner and richly decorated. He holds a book in his left hand and a goose quill, the symbol of his literary career in his right one. Above, we can see his nobiliary coat of arms in an oval shaped decoration. It is a stylistic, faithful and spectacular memorial.
   

   
   
MÁRIA TERÉZIA
Magyarország és Csehország királynője
Bécs, 1717. május 13 Bécs, 1780. november 29.
Fehér márvány,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1933-ban,
újraavatták 2000. december 21-én.
ISMERETLEN SZOBRÁSZ alkotása
MARIA THERESA
Queen of Hungary and Bohemia
Born in Vienna, 13 May 1717
Died in Vienna, 29 Nov 1780
White marble bust, one and a half times life-size
Installed in 1933
rededicated on 21 December 2000
Sculptured by an unknown sculptor
   
Magyarország és Csehország királynője, Ausztria főhercegnője (1740-től), németrómai császárné (1745-től). A nevelésügy területén tett intézkedései, az 1777-ben kiadott Ratio Educationis révén került emlékműve a szoborcsarnokba. Uralkodása második felében hozott néhány intézkedése a felvilágosult abszolutizmus térhódítását jelezte. Megteremtette az egészségügyi igazgatás alapjait, megszüntette a kínvallatást. Vallási kérdésekben csak igen csekély mértékben engedett a felvilágosodás követelményének, a protestánsok közigazgatási elnyomását mégis némiképpen korlátozta.
Mária Terézia márvány szobra 1933-tól vélhetően 1946-ig volt látható volt a Nemzeti Emlékcsarnokban. Eredetileg Vedres István mai helyén állt. Szerencsére nem pusztult el, sérülten ugyan, de előkerült a múzeum Horváth Mihály utcai képtárának padlásáról. Bánvölgyi László restaurálta. A szobor alkotója ismeretlen, valószínűleg egy kortárs bécsi szobrász művének hivatalos célú másolata lehetett. Igényes, barokkos ízlésű szoborportré, amelyen a császárné nemes tartása, előkelő megjelenése az aprólékosan megformált részletek, puha anyagszerűséggel ábrázolt ruharedők öleléséből bontakozik ki.
From 1740, she was the Queen of Hungary and Bohemia as well as the Archduchess of Austria, from 1745, Empress of the Holy Roman Empire. Her memorial was placed in the Pantheon owing to her measures in the field of education and the Ratio Educationis published in 1777. Some of her measures in the second half of her ruling marked the expansion of the enlightened absolutism. She laid the foundation of the administration of health care and eliminated torture. In religious matters, she only slightly gave in to the requirements of the Enlightenment, yet, she limited the administrative oppression of the Protestants to some extent.
The marble statue of Maria Theresa must have been seen in the National Pantheon from 1933 to 1946. Originally, it was in the today's place of István Vedres. Fortunately, it was not ruined, though damaged, it was found in the attic of the picture gallery of Mihály Horváth Street. Then László Bánvölgyi restored it. The sculptor is unknown, supposedly the bust could be an official copy of a work by a Viennese contemporary artist. It is a high standard sculpture portrait of Baroque style in which the noble posture and elegant figure of the Empress unfolds itself from the embrace of folded dress depicted with minute details and light materiality.
   

   
   
SZENT-GYÖRGYI ALBERT
biokémikus
Budapest, 1893. szeptember 16.
Woods Hall, USA, 1986. október 22.
Vörös mészkő,
másfélszeres életnagyságú portré,
elhelyezték 1987. december 11-én.
KALMÁR MÁRTON (1946–) alkotása
ALBERT SZENT-GYÖRGYI
biological chemist
Born in Budapest, 16 September 1893.
Died in Woods Hall, USA, 22 October 1986
Red limestone portrait,
one and a half times life-size.
Installed on 11 December 1987
Sculptured by MÁRTON KALMÁR (1946–)
   
Szeged Nobel-díjas tudósa (1937), biokémikus, a tudományegyetem rektora, aki egész életében az életet, az élet mikéntjét kutatta. Fiatal orvoskutatóként a biológiával kezdte, majd áttért a gyógyszertanra, utána a bakteriológiára, majd a fizikai kémiára, s tíz év után már a molekulák szintjén tartott. 1930-ban gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kérésére jött Szegedre. Iskolateremtő egyéniségével, karizmatikus személyiségével kiváló munkatársak csapatát gyűjtötte maga köré. A Nobel-díj elnyerésében szerepet kapott a C-vitamin felfedezése, amelyben segítette a magyar paprika is, mivel ebből nyerte a kutatáshoz szükséges mértékben a vitamint. Ezeknél is jelentősebbnek tartják az izom-összehúzódás kutatásában elért eredményeit.
Kalmár Márton még 1981-ben készítette ezt a portrét, amelyet megvásárolt a szegedi városi tanács. Amikor 1987-ben a Nobel-díjas tudós nevét felvette az orvostudományi egyetem, a világhíres tudós portréját egykori munkahelye, az orvos vegytani intézet bejárata mellé helyezték el. Az emlékmű 2002-ben egészült ki a tudós munkásságát összefoglaló emléktáblával.
He was the Nobel Prize winner (1937) scientist of Szeged, a biochemist and the rector of the University of Szeged who searched for understanding life in his whole career. As a young medical researcher, he started with biology then he shifted to pharmacology, then to bacteriology and later to physical chemistry, and after ten years, he already adventured in the world of molecules. In 1930, he came to Szeged upon the request of Count Kunó Klebelsberg. Owing to his school founding personality and charismatic character, he gathered excellent fellow scientists around himself. The discovery of the Vitamin C had a considerable reason why he was awarded the Nobel Prize in which the Hungarian paprika was a great help since he could extract the necessary amount of vitamin from it to his research work.
His results in muscle contraction are considered even more significant. Márton Kalmár sculptured this portrait in 1981 that was purchased by the Szeged City Council. When in 1997 the medical university got named after him, the portrait of the world famous scientist was placed next to the entrance of the Chemistry Institute, his once work place. The portrait was completed with a memorial plaque summarizing the scientist's life-work in 2002.
   

   
   
Báró KORÁNYI FRIGYES
orvos
Nagykálló, 1828. december. 10.
Budapest, 1913. május 19.
Bronz dombormű , 100 cm átmérőjű,
elhelyezték 1930. október 25-én.
PETRI LAJOS (1884–1963) alkotása
Baron FRIGYES KORÁNYI
physician,
Born in Nagykálló, 10 December 1828
Died in Budapest, 19 May 1913
Broze relief, 100 cm diameter
Installed on 25 October 1930
sculptured by LAJOS PETRI (1884–1963)
   
A magyar orvostudomány kimagasló alakja, egészségügyünk egyik legjelentősebb egyénisége. Megteremtette a modern magyar belgyógyászati klinikai oktatást, és generációkat nevelt a magyar egészségügynek. Részt vett az egészségügyi reformintézkedések szorgalmazásában, kidolgozásában. Elgondolásai szerint épült a belső klinikai telepen a belklinika, amelyen bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat. A magyar egészségügy fejlesztésére tett javaslataival a szanatórium- és kórházfejlesztésben volt eredményes. Kezdeményezésére indult meg a morbus hungaricusnak nevezett TBC elleni küzdelem Magyarországon.
A dombormű – amely nagyméretű éremnek is tekinthető – a szoborcsarnok alapításakor került helyére. Az emléket szegedi szobrász készítette, Petri Lajos, aki a szalámigyáros szegedi Pick család sarja. Legismertebb alkotása a budai vársétányon lévő lovas szobor, az Erdélyi kettes huszárok emlékműve. A Korányi Frigyesről készített portréja híven képviseli alkotói hitvallását: „Az átérzés őszintesége és a megcsinálás tisztasága” vezette a kiváló felkészültségű és a mesterséget magas fokon művelő szobrászt.
He was an outstanding personality of Hungarian medical sciences, one of the most significant representatives of our health care. He established the modern clinical education in the field of internal medicine, and he educated generations for the Hungarian health care. He took part in the advancement and development of the health care reform measures. The clinic of internal medicine was also built according to his ideas where he introduced laboratory research, chemical, bacteriological and X-ray tests and examinations. With his proposals for the development of the Hungarian health care, he achieved a lot in sanatorium and hospital developments. The so called 'morbus hungaricus' fight against tuberculosis started upon his initiative in Hungary.
The relief that can also be considered as a medal of great size was installed at the foundation of the Pantheon. Lajos Petri, an offspring of the salami maker Pick family, sculptured the memorial. His most well known work is the equestrian statue on the Buda Castle walks, the memorial of the Transylvanian Hussars. His portrait made for Frigyes Korányi faithfully represents his artistic attitude: 'the honesty of intuition and the purity of making' drove the artist equipped with excellence and performing his trade with outstanding mastery.
   

   
   
PÉTERFY JENŐ
irodalomtörténész, esztéta
Buda, 1850. július 8.
Károlyváros, 1899. november 5.
Mészkő dombormű 118 x 100 cm,
elhelyezték 1942 augusztusában
KEVICZKY HUGÓ (1879–1944?) alkotása
JENŐ PÉTERFY
literary historian, aesthetician,
Born in Buda, 8 July 1850
Died in Károlyváros, 5 November 1899
Limestone relief, 118 x 100 cm
Installed in August 1942
Sculptured by HUGÓ KEVICZKY (1879–1944?)
   
A magyar elméleti és kritikai próza egyik legkiválóbb képviselője. Drámabírálónak, esszéírónak, kritikusnak egyaránt kiváló. Életműve a magyar esztétikai gondolkodás, az értekező stílus történetének fontos szakaszát testesíti meg. Esszéit irónia és humor, képekben gazdag látomásos stílus, tömör nyelvi forma jellemzi. A művek koncepcióját, formáját az alkotás folyamatában nyomon követő módszere, az elemzés közben kifejtett irodalomelméleti gondolatai, megfogalmazásának pontossága, nyelvi ereje írásait a magyar esszéirodalom csúcsaira emelik. Kortársairól – Eötvösről, Jókairól, Keményről, stb. – tett megállapításai máig érvényesek.
A Nemzeti Emlékcsarnok fejlesztésének első periódusát lezáró emlék, ez került utolsónak helyére a Horthy-korszakban. Keviczky Hugó elsősorban világháborús hősi emlékművek alkotójaként volt ismert. Éremkészítéssel is foglalkozott, a dombormű kompozíciója, a profilban ábrázolt portré jellemzően ilyen felfogást képvisel.
He was one of the most prominent representatives of the Hungarian theoretical and critical prose. He was equally excellent as a drama reviewer, an essay writer as well as a critic. His oeuvre embodies an important period of the history of Hungarian aesthetic thinking and scholarly discourse. His essays can be characterized by irony and humour, by a style rich in images and visions, by concise linguistic forms as well. His method following up the concept and form of the works in the process of their conception, his literary theoretical thoughts elaborated in the course of analysis, the precise and forceful wording raise his writings to the highest level of essay literature. His statements about his contemporaries, Eötvös, Jókai, Kemény and others, are still valid.
This is a memorial finishing the first period of the development of the National Pantheon, it was the last to be installed during the Horthy era. Hugó Keviczky was primarily known as an artist of heroic war memorials. He also worked with medals, thus the composition of the relief and also the portrait depicted in a profile typically represents this artistic attitude.
   

   
   
ADY ENDRE
költő
Érmindszent, 1877. november 22.
Budapest, 1919. január 27.
Mészkő portré, 5/4-es életnagyságú,
elhelyezték 1969. január 26-án.
MÉSZÁROS DEZSŐ (1923–2003) alkotása
ENDRE ADY
poet
Born in Érmindszent, 22 November 1877
Died in Budapest, 27 January 1919
Limestone portrait, 5/4 life-size
Installed on 26 January 1969
Sculptured by DEZSŐ MÉSZÁROS (1923–2003)
   
A huszadik századi magyar költészet forradalmi megújítója, a legnagyobb magyar költők egyike. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést, a haladást sürgetik. Furcsa, merész szókapcsolataiban szinte újjáéled a legtisztább régi magyar nyelv. Témák szerinti verstípusai a látomásos tájversek, a létharcversek, istenes és magyarság versek hordozzák stílusának legjellemzőbb vonásait, amelyet a különös jelzők gazdagsága, a költő sajátos szimbólumrendszere jellemez. Az életszeretet, az élet teljességének igénye végig kíséri költészetét.
A portrét szegedi születésű szobrász, Mészáros Dezső alkotta, a rá jellemző elvontabb, puritán szobrászi stílusban. Ady arcvonásait inkább csak érzékelteti a szobor, amely a kubus formára vésett konzolon szinte absztrahált plasztikus jelként szerepel, Ady szellemi énjének megidézőjeként. A portré elhelyezésére Ady halálának félévszázados évfordulója teremtett alkalmat.
He was the revolutionary reformer of the 20th century's Hungarian poetry, one of the greatest Hungarian poets. A patriot and revolutionist, an exemplary figure both Hungarian and European. One of the most prominent representatives of Hungarian political publicism. His articles written about culture and literature urged development and progression. In his peculiar and daring word associations, the purest, old Hungarian language got almost revived. The poem types classified according to themes, for example, the visionary landscape poems, the existential poems, the godly and the Magyar poems represent the most characteristic features of his style that is rich in unusual attributes and original sets of symbols. Love for life and craving for the wholeness of life permeated his poetry.
Dezső Mészáros, a Szeged born artist, made his portrait in a sculptural style that is rather symbolic and puritan relevant to him. Suggesting only Ady's features, the statue, on the cube shaped console, rather appears as an abstract icon evoking Ady's spiritual self. The 50th anniversary of Ady's death offered the occasion to install his portrait in the Pantheon.
   

   
   
BETHLEN GÁBOR
főiskola alapító
Marosillye, 1580 (?)
Gyulafehérvár, 1629. november 15.
Carrarai márvány,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1931-ben.
JULIER FERENC (1840–?) alkotása
GÁBOR BETHLEN
Prince of Transylvania, college founder
Born in Marosillye, 1580
Died in Gyulafehérvár, 15 November 1629
Carrara marble bust,
one and a half times life-size.
Installed in 1931
Sculptured by FERENC JULIER (1840–?)
   
A 17. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja, Erdély fejedelme (1613–1629), aki középnemesi családból katonai és diplomáciai tehetségével emelkedett a fejedelmi székbe. A harmincéves háborúba bekapcsolódva az ország egyesítéséért széles Habsburg-ellenes koalícióért harcolt, célja kezdettől fogva a Magyar Királyság egységének helyreállítása volt. Erdély polgári fejlődését betelepítésekkel mozdította elő. A megszűnt kolozsvári egyetemnek pótlására 1622-ben Gyulafehérvárott főiskolát alapított, és támogatta a magyar diákok tanulását a külföldi protestáns egyetemeken. Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette.
Julier Ferenc eredetileg a Nemzeti Múzeum panteonja számára faragta márványba a fejedelem arcmását, innen került a szegedi szoborcsarnokba. A bécsi akadémián tanult, műve szinte iskolapéldája az akadémista szobrászat tárgyilagos kifejezésmódjának és bravúros faragótechnikájának. Ezen a portrén megmutatkozik, milyen részletfinomságok érzékeltetésére alkalmas a carrarai márvány. A szobrász szinte az ötvösművészet aprólékosságát fölülmúlva bontotta ki a részleteket.
He was one of the greatest characters of the 17th century's Hungarian history, also Prince of Transylvania (1613-29). Owing to his military and diplomatic talent, he rose into the prince's throne. Getting involved in the Thirty Years' War, he fought for a coalition against the Hapsburgs with the aim from the beginning to restore the Hungarian Kingdom. He encouraged the bourgeois development of Transylvania with settling people in. In order to replace the Kolozsvár University closed down under Báthory, he founded a college in Gyulafehérvár, and gave his support to the education of Hungarian students at foreign Protestant universities. He developed his Gyulafehérvár court into a political and cultural centre.
Ferenc Julier sculptured the Prince's portrait into marble originally for the Pantheon of the National Museum from where it was taken to Szeged. He studied at the Vienna Academy; his work is almost a typical example of the neutral expressive manner and brilliant carving technique of academic sculptural arts. This portrait illustrates how suitable is the Carrara marble for expressing minute and fine details. The sculptor unfolded details overpassing even the meticulousness of a goldsmith's art.
   

   
   
BÁTHORY ISTVÁN
egyetem alapító
Somlyó, 1533. szeptember 27.
Grodnó, 1586. december 22.
Carrarai márvány,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1931-ben.
HUSZÁR ADOLF (1843–1885) alkotása
ISTVÁN BÁTHORY
university founder
Born in Somlyó, 27 September 1533
Died in Grodnó, 22 December 1586
Carrara marble bust,
one and a half times life-size
Installed in 1931
Sculptured by ADOLF HUSZÁR (1843–1885)
   
Erdély fejedelme és Lengyelország királya egyetem alapítóként kapott emlékművet az emlékcsarnokban. Mátyás király nyomdokain haladva a központi hatalom megerősítésén munkálkodott, lengyel királyként Lengyelország, a királyi Magyarország és Erdély államszövetségének létrehozására törekedett, de korai halála megakadályozta terve megvalósításában. Művelt államférfi volt, magyarul, latinul, németül és lengyelül is beszélt, mindehhez hozzájárult érces, szép orgánuma, választékos, művelt beszéde. Egyetemét 1581-ben alapította Kolozsvárott.
Amikor 1919-ben a kolozsvári egyetemnek „költöznie kellett” alapítóhelyéről, a magyar nemzetgyűlés 1921-ben Szegedet jelölte meg új székhelyéül. Az akadémikus szobrászat mintaszerűen követett elveinek megfelelően, a fejedelmet korhű öltözékben, zsinóros köpenyben, alatta díszruhában láthatjuk. A kortársak szerint a természet a lélek és a test legjelesebb tulajdonságaival ruházta fel a királyt, mintha az lett volna a szándéka, hogy az ő személyében mutassa meg az emberi tökélyt. Megjelenése tekintélyt sugárzott. Mindezen fejedelmi és emberi erények érzékeltetésére jól szolgált a szobrász vésője nyomán mívesen megmunkált márvány nemes anyaga.
The Prince of Transylvania and King of Poland received a memorial as a university founder. Following the footsteps of King Matthias, he worked on the reinforcement of the central power, as a Polish King aimed at establishing a state coalition of the royal Hungary and Transylvania, but his early death prevented him in realizing his plans. He was a literatured statesman, spoke Hungarian, Latin, German and Polish as well, additionally, he had strong and fine voice, polished and cultured style. He founded his university in 1581 in Koloszvár. When the university had to move from the location of its foundation in 1919, the Hungarian National Assembly chose Szeged as its new headquarters.
In harmony with the principles of academic sculptural art, we can see the Prince in a garment true to the era, in a braided mantle and decorative armour under it. According to his contemporaries, nature endowed the king with the most outstanding attributes of the soul and body as if it had wanted to show human perfection in him. His appearance ordered authority. The noble texture of marble brilliantly fashioned by the sculptor's chisel served well to illustrate all these princely and human virtues.
   

   
   
IZSÓ MIKLÓS
szobrász
Izsófalva (Disznóshorváti), 1831. szeptember 9.
Budapest, 1875. május 29.
Ruszkicai márvány, 5/4-es életnagyságú félalak,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
MIKLÓS IZSÓ
sculptor
Born in Izsófalva (Disznóshorváti), 9 September1831,
Died in Budapest, 29 May 1875
Ruszkica marble half figure, 5/4 life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A 19. századi képzőművészetünk tragikusan rövid életű alakja. Táncoló parasztokat, hajdúkat ábrázoló, a verbunkos tánc mozgáselemeit felhasználó terrakotta vázlataiban, tanulmányszobraiban friss, romantikus hevülettel és realisztikus, életszerű ábrázolásmóddal találkozunk. Zsánerfiguráiban megkísérelte visszaadni a mélabúnak és a szilajságnak azt a sajátos keverékét, azt a romantikus szabadságillúziót, amely századok óta benne élt a magyar zenében, táncban, népköltészetben. Emlékmű szobrászatunk úttörő egyénisége, műveinek értéke a korabeli európai plasztika mércéjével mérhető. Szeged első köztéri szobrát, Dugonics András monumentális emlékművét ő alkotta.
A Stróbl-hagyaték egyik jelentős darabja. Híven a realista szobrászat elveihez, Izsót munka közben, a szobrászi alkotómunka ihletett állapotában ábrázolja. Részletező, a test és különösen az arc, és a karok izmainak érzékletes ábrázolását mutató alkotás. Az emlékszobrok megszokott, hűvös tárgyilagosságával szemben életszerűséget fedezhetünk föl benne. Az elnagyoltabb formák éreztetik Izsó szobrászi, emberi magatartását. Kezében kalapácsot és kőfaragó vésőt tart. A kiváló mester által alkotott emlékszobor méltó megidézője Izsó géniuszának és emberi habitusának.
He lived a tragically short life representing our 19th century's fine arts. In his terracotta drafts portraying dancing peasants and Haiduks using the movements of verbunko, romantic zeal and realistic, life-like depiction get manifested. In his genre figures, he attempted to capture the unique mixture of melancholy and vehemence, the romantic illusion of freedom, which inspired Hungarian music, dance and folk poetry for centuries. He was a pioneering character of national monumental arts, the value of his works can be measured to the standards of contemporary plastic arts. He started the first public statue of Szeged, the huge monument of András Dugonics.
It is a notable sculpture from the Stróbl's collection. Faithfully to the principles of realistic sculptural arts, he portrayed Izsó in the course of work, in the inspired state of sculpturing. It is a work of art rich in details showing the muscles of the body and particularly the face in an expressive manner. On the contrary to the usual neutrality of the memorial sculptures, we can discover liveliness in it. The roughly elaborated forms suggest Izsó's sculptural and human firmness. He holds a hammer and claw chisel in his hand. This memorial of the excellent master is a worthy evocator of Izsó's genius and manner.
   

   
   
FERENCZY ISTVÁN
szobrász
Rimaszombat, 1792. február 24.
Rimaszombat, 1856. július 4.
Pirogránit, 5/4-es életnagyságú félalak,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
ISTVÁN FERENCZY
sculptor
Born in Rimaszombat, 24 February 1792
Died in Rimaszombat, 4 July 1856
Pyrogranite half figure, 5/4 life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A magyar klasszicista szobrászat és a 19. század első felének legkiemelkedőbb magyar szobrásza. Tudatosan vállalta az önálló hazai szobrászat megteremtésének elszigetelt, heroikus küzdelmét. Műhelyt nyitott, márványbányákat kutatott fel, bronzöntő műhelyt rendezett be, szobrászakadémia felállítását célzó tervével az országgyűléshez fordult. Olaszországban készült fiatalkori alkotásai a Csokonai és a Pásztorlányka művészi színvonalát itthon, megfelelő kritikai légkör híján nem tudta meghaladni. Nagyszabású Mátyás-emlékmű terve nem valósult meg. Csalódottságában alkotásainak egy részét megsemmisítette. Hatására azonban felélénkült a magyar képzőművészeti érdeklődés, s elindította útjára a legnagyobb magyar szobrászt, Izsó Miklóst.
Ferenczi portéja néhány másik emlékszoborhoz hasonlóan bronzhatásúra színezett pirogránitból készült. A félalakos ábrázolás megengedi a – karok gesztusával – a személyiség mélyebben rejtőző jellemvonásainak kifejezését is. Ferenczy vívódó, meghasonlott lényét jól jellemzi a türelmetlen tartásban öszszefont karok gesztusa, a dacosan oldalra vetett fejmozdulat és az indulatok tüzétől szúróssá lett tekintet. Kezében mintázófát tart, a szobrászok szerszámát.
He was one of the most outstanding Hungarian sculptors of Classicism in the first half of the 19th century. He deliberately assumed isolated and heroic struggle for establishing Hungarian sculptural arts. He opened workshops, searched for marble quarries, furbished a bronze cast workshop, and petitioned to the National Assembly with his plans to found an academy of sculpture. Lacking proper critical environment in his home country, he could not transcend the artistic standard of the works Csokonai and Shepherd Girl (1820-1811) made in Italy at a young age. His grand scale plan for the Matthias monument was not realized. In his disappointment, he ruined some of his works. However, due to his influence, showing interest in Hungarian fine arts became lively, which set Miklós Izsó the greatest Hungarian sculptor up in life.
Similarly to some other memorials, it was made from pyrogranite tinted to bronze. The half figure posture with the gestures of the arms allows the expression of deeper characteristics of the personality. Ferenczy's struggling and conflicting self is well characterized by his arms folded in an impatient posture, the motion of the head turning wilfully aside and by the piercing look from his impulses. In his hand, he is holding a modelling tool of sculptors.
   

   
   
VEDRES ISTVÁN
mérnök
Szeged, 1765. szeptember 22.
Szeged, 1830. november 4.
Bronz, 5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1965. szeptember 22-én.
SCHAÁR ERZSÉBET (1908–1975) alkotása
ISTVÁN VEDRES
architect
Born in Szeged, 22 September 1765
Died in Szeged, 4 November 1830
Bronze bust, 5/4 life-size
Installed on 22 September 1965
Sculptured by ERZSÉBET SCHAÁR (1908–1975)
   
Több mint négy évtizeden át Szeged város mérnöke volt, aki tevékenységével és törekvéseit népszerűsítő írásaival a reformkor egyik műszaki és társadalmi előkészítője volt, például mintagazdaságot szervezett. Korszerű vízgazdálkodási elvei (víztárolók létesítése tógazdálkodás, öntözéses gazdálkodás, lecsapolás, árvízi védekezés) Széchenyire közvetlenül hatottak. A magyar nyelvű, gazdasági műszaki irodalom egyik megteremtője. Közgazdasági írásaiban a reformkor gazdaságpolitikai elképzeléseinek előfutára. Korának egyik legkiválóbb építésze. Tervei szerint épült 1799 és 1805 között az első szegedi városháza.
Szeged városa nagy szülöttének 200. évfordulója alkalmából helyezte el az emlékszobrot. Ezen a helyen volt eredetileg Mária Terézia emlékműve, a konzol ugyanaz. A szoborcsarnok egyik legjobb portrészobra, amelyet szobrászi értékei emelnek a többi emlékszobor fölé. Eleven plasztikájú, ihletett alkotás, amely expresszív erővel mutatja meg a mérnökember jellemének legszembetűnőbb vonását, a tartásából sugárzó fegyelmezettségét, szigorát, de sejtetni engedi alkotó elméje lobogását is.
He was the chief architect of Szeged City for more than four decades, with his activities, for example, he organized a model farm, and with his writings publicizing his efforts, he was a technical and social forerunner of the Reform Era. His modern water management concepts (establishing reservoirs, lake management, irrigation, drainage, flood prevention) directly influenced Széchenyi. He was one of the founders of economic and technical literature in Hungarian language. In his writings about economics, he was a pioneer of the economic policy concepts of the Reform Era. He was also one of the greatest architects of his age. The first Szeged City Hall was built based on his plans between 1799 and 1805.
Szeged City, his hometown, inaugurated his memorial on the 200th anniversary of his death. Originally, Maria Theresa's sculpture was at this place, however, the console remained the same. It is one of the most brilliant portrait sculptures of the Pantheon that, owing to its sculptural values, rises beyond the others. It is an inspired work that shows the most striking characteristics of the engineer, his discipline and sternness manifested in his posture with expressive force, but it also indicates the vibration of his creative mind.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet