Előző fejezet Következő fejezet

Keleti árkádok

 

   
POLLACK MIHÁLY
építész
Bécs, 1773. augusztus 30.
Pest, 1855. január 5.
Bronz, életnagyságú portré,
elhelyezték 1930–1931 között.
RAFAEL MONTI (1818–1881) alkotása
MIHÁLY POLLACK
architect
Born in Vienna, 30 August 1773
Died in Pest, 5 January 1855
Bronze portrait, life-size
Installed between 1930 and 1931
Sculptured by RAFAEL MONTI (1818–1881)
   
A magyar klasszicista építészet kimagasló mestere, 19. századi építőművészetünk egyik meghatározó alakja. Az első magyar építésztestület, a főváros egységes szellemű fejlesztését biztosító Szépítő Bizottmány (1808) egyik vezető tagja, majd elnöke. Fő műve a Magyar Nemzeti Múzeum (1837–1846), amely a világ negyedik eleve múzeumnak szánt épülete. Benne csúcsosodik ki Pollack magasfokú téralkotó művészete, amely a célszerűség határain belül egyesíti a monumentális ünnepélyességet, a részletek arányát és szépségét. A múzeum homlokzati timpanonjának díszítő szobrait Rafael Monti, olasz származású szobrász készítette.
A portré a Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokából került Szegedre. Valószínűleg az 1800-as évek derekán készülhetett. Rafael Monti olasz származású, Münchenben működő épületszobrász volt, Pollack és Ybl foglalkoztatta. Mivel munkakapcsolatban voltak, több jel mutat arra, hogy az építész modellt ült. Az 1930. évi XII. Építész Kongresszus támogatása és kezdeményezése nyomán került a Panteonba három másik építész-emlékkel együtt.
He was a prominent master of the Hungarian classicist architecture, one of the determining figures of the 19th century's architectural art. First, he was one of the curators, then the chairman of the City Beautiful Committee, the first Hungarian body of architects that aimed at developing the capital in a comprehensive spirit. His principal work was the National Museum (1837-1846) that is the fourth biggest one in the world originally meant to be a museum. Pollack's brilliant spatial art, which unifies the monumental pathos and the proportion and harmony of details, culminated in it. The decorative statues of the tympanum on the facade were made by Rafael Monti from Italy.
The portrait came to Szeged from the Historic Portrait Gallery of the National Museum. The Italian born Rafael Monti was a decorative sculptor, and was employed by Pollack and Ybl. It was probably sculptured in the mid-1800s. Since they were in work relation, several signs suggest that the architect sat as a model. Together with three architect portraits, the portrait was displayed in the Pantheon upon the initiative and support of the 12th Congress of Architecture in 1930.
   

   
   
SEGNER JÁNOS ANDRÁS
természettudós
Pozsony, 1704. október 9.
Halle, 1777. október 5.
Mészkő dombormű, 105 x 48 cm,
avatták 1978. május 19-én.
MIKUS SÁNDOR (1903–1982) alkotása
JÁNOS ANDRÁS SEGNER
natural scientist
Born in Pozsony, 9 October 1704
Died in Halle, 5 October 1777
Limestone relief, 105 x 48 cm
Unveiled on 19 May 1978
Sculptured by SÁNDOR MIKUS (1903–1982)
   
Segner nevét legtöbben a turbina ősének tekinthető „Segner-kerék”-ről ismerik. Természettudós, matematikus, orvos, egyetemi tanár volt, aki iskoláit Pozsonyban, Győrben és Debrecenben végezte. Később Jénában szerzett orvosi oklevelet, egy ideig Debrecenben praktizált, majd a jénai és a göttingeni egyetem magántanára lett. Tudományos munkássága kiterjedt a matematika, a fizika és a kémia területére is. Csillagászattal is foglalkozott, a meteorológia tudománya őt tekinti a matematikai meteorológia megalapítójának. Nevét a Holdon az egyik kráter őrzi.
Segner halálának 200. évfordulóján Debrecen rendelte meg Mikus Sándortól a domborművet. Két példányban készült, a másodpéldányt a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokba szánták, hogy Segner emléke itt is meg legyen örökítve. A dombormű egy korabeli ábrázolás alapján készült, erősen átértelmezve, stilizálva adja vissza a magyar származású tudós arcvonásait.
Many may know Segner's name after the 'Segner's wheel' that can be considered the predecessor of the turbine. He was a natural scientist, a mathematician, a physician and a university professor who conducted his studies in Bratislava, Győr and Debrecen. Later, he received a medical certificate in Jena, then he had a practise in Debrecen for a while, and later he became a privat-docent of the university of Jena and Göttingen. His scientific works embraced mathematics, physics as well as chemistry. He also dealt with astronomy; in history of meteorology, he is considered as the founder of the mathematical meteorology. His name is remembered in the name of a crater on the Moon.
On the 200th anniversary of Senger's death, the City of Debrecen commissioned Sándor Mikus to make the relief in two copies, one for the city and the other one for the National Pantheon in Szeged in order to preserve his memory here as well. The relief was implemented based on a contemporary sketch, and portrays the face features of the scientist Hungarian by origin strongly reinterpreted and stylized.
   

   
   
BUDENZ JÓZSEF
nyelvtudós
Rasdorf, 1836. június 13.
Budapest, 1892. április 15.
Mészkő dombormű, 110 x 110 cm,
elhelyezték 1934-ben.
TURI JOBBÁGY MIKLÓS (1882–1977) alkotása
JÓZSEF BUDENZ
linguist
Born in Rasdorf, 13 June 1863
Died in Budapest, 15 April 1892
Limestone relief, 110 x 110 cm
Installed in 1934
Sculptured by MIKLÓS TURI JOBBÁGY (1882–1977)
   
Az összehasonlító nyelvtudomány kiemelkedő művelője. Német származású, fiatalon került hazánkba. Termékeny irodalmi, nagyszabású tudományos munkásságot fejtett ki a magyar és finnugor nyelvek vizsgálatában. Legfontosabb műveivel (Magyar-ugor összehasonlító szótár, Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana), a Nyelvtudományi Közlemények c. folyóirat szerkesztésével (1879–1892) és a budapesti egyetem 1872-ben általa megalapított összehasonlító altaji nyelvtudományi tanszékével nyelvészeti iskolát teremtett.
A tondó formába komponált domborműves portré kevéssé ismert szobrász, Turi Jobbágy Miklós alkotása. A szoborcsarnok itteni szárnyában elhelyezett síkszerű megoldásokat alkalmazó emlékművek sorában korrekt kivitelével harmonikus arányaival érdemel figyelmet.
He was a prominent representative of comparative linguistics, a German by birth, but moved to Hungary at a young age. In describing the Hungarian and Finno- Ugrian languages, he made fruitful literal and great scale scientific discoveries. He founded a linguistic school with his most important works (Hungarian-Ugrian Comparative Dictionary, The Comparative Morphology of Ugrian Languages), with the edition of the Linguistic Review (1879-92) and with establishment (1872) of the Department of Comparative Altaic Languages of the university in Budapest.
The relief portrait composed in a round shape is the work of Miklós Turi Jobbágy, a less known sculptor. It deserves attention with its correct design and harmonious scale in the series of memorials applying horizontal solutions placed in this wing of the Pantheon.
   

   
   
BIBÓ ISTVÁN
filozófus, szociológus
Budapest, 1911. augusztus 7.
Budapest, 1979. május 10.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1996. június 14-én.
BARTH ILONA (1938–) alkotása
ISTVÁN BIBÓ
philosopher, sociologist
Born in Budapest, 7 August 1911
Died in Budapest, 10 May 1979
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 14 June 1996
Sculptured by ILONA BARTH (1938–)
   
Az 1945 utáni Magyarország legjelentősebb politikai gondolkodója, jogtudós, filozófus, szociológus, politikus, egyetemi tanár, az MTA tagja. Ifjúkora, egyetemi tanári pályája és tudományos tevékenységének jelentős szakasza Szegedhez kötődik. Tudományos munkássága kiterjedt a jogelmélet, a nemzetközi jog, a közigazgatás, az államelmélet, a politikai történelem területeire. Különösen a jog kényszerrel és hatalommal való összefüggése, a nemzetközi szankciók, a nemzetközi jogerő és a nemzetközi bíráskodás problémája, az államhatalmak elválasztásának elmélete, a közép- és kelet-európai politikai fejlődés torzulásai foglalkoztatták. A Kádár-rendszerrel szemben csöndes és határozott távolságot tartott, feddhetetlen erkölcsössége és tudományos teljesítménye az ellenzéki értelmiség példaképévé tették.
Egy németországi, magyar származású szobrász akadémikus felfogású, konzervatív ízlést képviselő, előnytelenül alacsony posztamensre helyezett mellszobra örökíti meg a méltóbb, művészi értékű szoborra érdemes Bibó Istvánt. A Szegedi Tudományegyetem Jogi Kara, valamint az amerikai Magyar Öregdiákok csoportja kezdeményezésére és költségén készült.
He was the most noteworthy political thinker of Hungary after 1945, also a jurist, a philosopher, a sociologist, a politician, a university professor, and a member of the Hungarian Academy of Sciences. Considerable part of his youth, his university career and scientific activities are associated with Szeged. His scientific works covered legal theory, international law, public administration, theory of state as well as political history. He was particularly interested in studying the interrelatedness of law with coercion and power, the issues of international sanctions, international legal force and jurisdiction, the theory of the separation of powers, and the distortions of political development in Central and Eastern Europe. He kept a silent but decisive distance from the Kádár regime. His unquestionable morality and scientific achievements made him an example for the opposition intellectuals.
An artist Hungarian by birth but living in Germany made István Bibó's bust placed on an unfavourably low console, who though, would deserve a better sculpture of greater artistic value. The bust was commissioned upon the initiative and fund of the Faculty of Law of the University of Szeged and the American Hungarian Alumni.
   

   
   
PLÓSZ SÁNDOR
jogtudós
Pest, 1846. június 10.
Budapest, 1925. május 29.
Mészkő, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
PAPP JÓZSEF (1894–1971) alkotása
SÁNDOR PLÓSZ
great jurist
Born in Pest 10 June 1846
Died in Budapest, 29 May 1925
Limetone bust, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JÓZSEF PAPP (1894–1971)
   
A polgári perjog terén kifejtett működésével a magyar polgári perjog tudományos művelésének egyik legelső képviselője volt. A kolozsvári, majd a budapesti egyetemen a polgári törvénykezés, a kereskedelmi és váltójog tanára, 1899-től 1905-ig igazságügyi miniszter. Fő műve az 1911-ben megalkotott polgári perrendtartás kidolgozása, amely korábbi elméleti művein és az egyetemi oktatás céljaira is készített gyakorlati jellegű összefoglalóin, mintegy harmincéves kutatómunkáján alapszik.
Az árkádok alatt kialakított szoborcsarnok létesítésekor a fővárosi művészek mellett szegedi szobrászok is dolgozhattak. Papp József két szoboremlékre is megbízást kapott. Pásztor János tanítványa volt, majd római, firenzei tanulmányok után a húszas években Szegeden dolgozott. Római iskolás, neoklasszicista felfogásban készült ez a portréja, kevés plasztikai mozgalmassággal, stilizálva a karaktert jelző formákat.
With his works in civil procedure, he was one of the first representatives of scientific practice of the Hungarian civil procedure. First, in Kolozsvár and later in Budapest, he was a professor of civil law, commercial law and exchange law; from 1899 to 1905, he was the Minister of Justice. His chief work was the Code of Civil Procedure created in 1911 that was based on his former theoretical works and practical summaries made for his university teaching consequently on his research work of thirty years.
Besides sculptors from the capital, Szegedian artists could also work at the establishment of the Pantheon under the arcades. József Papp was commissioned to create two memorials. He was a disciple of János Pásztor, and then following his studies in Rome and Florence, he worked in Szeged in the twenties. He made this portrait in the spirit of the Rome School, in neoclassic manner with little plastic animation stylising the forms marking the character.
   

   
   
VAJDA JÁNOS
költő
Pest, 1829. május 8.
Budapest, 1897. január 17.
Bronz, életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1934-ben.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
JÁNOS VAJDA
poet
Born in Pest 8 May 1829
Died in Budapest, 17 January 1897
Bronze bust, life-size
Installed in 1934
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A 19. század második felének jelentős költője, publicista. A szabadságharc honvédja, s ez az élmény meghatározó költészetére. A dualizmus korában újságírásból munkájából kénytelen megélni. Költészete a beteljesületlen szerelmi érzés és a teljes élet vágyának megfogalmazásával, a magány élményének, a hit és hitetlenség érzésének megszólaltatásával, társadalmi tisztánlátásával a korszak ellenzéki értelmisége életérzésének tükre. Politikai és szerelmi költészetének legszebb alkotásai az 1870–80-as években születtek. Erőteljes jelképiségű, vívódó, filozófiai távlatú költészetével a modern magyar líra, elsősorban Ady előfutára.
A Stróbl-hagyatékból származó portrét a panteon alapítását követően csak évekkel később helyezték el a szoborcsarnokban. Ennek anyagi okai voltak, ugyanis a hagyatékból kiválasztott szobrokat restaurálni, javítani, öntetni kellett. A portré 1892-ben készült, tehát még Vajda életében született, életnagyságú léptékben. Eleven plasztikájú, vibrálóan életszerű arcmás, amely jól jellemzi a költő érzelmi alkatát.
He was a prominent poet and publicist of the second half of the 19th century. He served as a soldier in the War of Independence, and this experience remained determining in his poetry. In the period of Dual Monarchy, he was under the necessity of living from journalism. With wording the feeling of unfulfilled love and the desire for accomplished life, with giving voice to the sense of loneliness, faith and disbelief, with his clearsightedness, his poetry was the reflection of the attitude to life of the contemporary opposition intellectuals. The most brilliant pieces of his political and love poetry were written in the 1870s and 1880s. With his poetry of powerful symbolism, struggle and philosophical perspective, he was the predecessor of modern Hungarian lyric poetry, primarily Ady's forerunner.
The portrait from the Stróbl's heritage was installed in the Pantheon only years after its foundation. The reason was financial since the sculptures selected from the collection had to go under restoration and recast. This portrait was sculptured already in Vajda's life, in 1892 in a life-size. It is a portrait of vivid plasticity and vibrating life-likeness, which excellently depicts the poet's emotional character.
   

   
   
WENZEL GUSZTÁV
jogtörténész
Lukau, Szászország, 1812. január 19.
Budapest, 1891. november 23.
Mészkő, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
PAPP JÓZSEF (1894–1971) alkotása
GUSZTÁV WENZEL
legal historian
Born in Lukau (Saxony), 19 January 1812
Died in Budapest, 23 November 1891
Limestone bust, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JÓZSEF PAPP (1894–1971)
   
Jogász, történész, a pesti egyetem tanára, az MTA tagja. Megalkotója a máig egyik leghatalmasabb és legnagyobb jelentőségű jogtörténeti kiadványunknak, az Árpádkori Új Okmánytárnak. Jogtörténettel és magánjoggal foglalkozott. Egyéb forráskiadványai is jelentősek: Szalay Lászlóval együtt ő adta ki Verancsics Antal 16. századi történeti feljegyzéseit. Elsőként foglalta össze és oktatta hazánkban az európai jogtörténetet. Az abszolutizmus idején síkraszállt a magyar nyelvű oktatásért. Mint jogi író a régi feudális intézmények nemzeti jellegének hirdetője, a történeti jogi iskola híve.
Papp József szegedi szobrász a Plósz portréhoz hasonló felfogásban készítette el Wenzel Gusztáv szobrát is. Szobrászatán a római iskola hatása érződik. Egyházi megbízásokat is teljesített, a Fogadalmi templomban több alkotása látható.
He was a jurist, a historian, a university professor and a member of the Hungarian Academy of Sciences. He was the creator of the New Archives of the Árpád Era that is still the most enormous and greatest publication of legal history. Additionally, he dealt with private law as well. Other reference works by him were also significant. Together with László Szalay, he published the 16th century's historic memorandum of Antal Verancsics. He was the first to summarize and teach European legal history in Hungary. In the period of Absolutism, he fought for education in Hungarian language. As a legal author, he was an advocate of the national character of the old feudal institutions; he was a follower of historic legal school.
The Szegedian artist, József Papp, executed Gusztáv Wenzel's sculpture in a spirit to the Plósz's portrait. His sculptural art shows the influence of the Rome School. He was also commissioned to make church works, thus some of his works can be found in the Votive Church.
   

   
   
APÁCZAI CSERE JÁNOS
filozófus, pedagógiai író, tanár
Apáca, 1625. június 10.
Kolozsvár, 1659. december 31.
Vörös mészkő dombormű, 145 x 110 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
MARTINELLI JENŐ (1886–1949) alkotása
JÁNOS APÁCZAI CSERE
philosopher, educational writer, teacher
Born in Apáca, 10 June 1625
Died in Kolozsvár, 31 December 1659
Red limestone relief, 145 x 110 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JENŐ MARTINELLI (1886–1949)
   
A magyar művelődés, nevelésügy és tudomány egyik kiemelkedő alakja, a hazai természettudományos filozófiai gondolkodás megteremtője. Fő műve, az 1653-ban Utrechtben kiadott Magyar enciklopédia az első olyan magyar nyelvű tankönyv, amely a hasznos és szükséges ismereteket tudományos igénnyel, korszerűen rendszerbe foglalta. Egységes iskolarendszert, anyanyelvű népiskolákat, magas színvonalú, világi szakembereket is képző egyetemet tartott szükségesnek, és korlátozni kívánta az egyház gyámkodását az iskolák felett. Tankönyvével, valamint a gyulafehérvári és kolozsvári protestáns akadémiákon kifejtett felvilágosult pedagógiai munkájával a magyar neveléstörténet egyik legnagyobb alakja.
Az emlékmű, áttört sírbolt szimbólumával a művész Apáczai kétszáz éve elveszett fő művének 19. századi fölfedezésére utal. Meghökkentő látványt nyújtó dombormű, amely eredetileg vörösréz lemezből készült volna. Rerrich így ír róla: „...olyan, a maga korában fel nem ismert, életében folytonos üldözést szenvedő ember jelképe, akinek nagy és értékes munkásságát csak a későbbi századok ássák ki a feledés sírjából”.
He was one of the most prominent personalities of the Hungarian culture, education and science, the founder of natural scientific philosophical thinking. His chief work, the Hungarian Encyclopaedia published in Utrecht, in 1653, was the first Hungarian schoolbook that gathered the useful and necessary knowledge into a system with scientific care and in a modern manner. He considered important the uniform school system, the native language folk schools and the university educating secular professionals at high quality, and he wanted to limit the patronizing of the church about schools. Owing to his schoolbook and to his enlightened pedagogical work done at the Protestant Academy of Gyulafehérvár and of Kolozsvár, he is considered one of the greatest characters of the Hungarian educational history.
With the symbol of a broken tomb, the memorial symbolizes the 19th century's rediscovery of Apáczai's principal work lost 200 years before. It is a striking relief that originally would have been made from red copper plate. Rerrich wrote like this: "...this is a symbol of a man who suffered constant persecution in his life, who was not acknowledged in his age, whose valuable lifework only the following centuries will dig out from the grave of oblivion."
   

   
   
HUNFALVY JÁNOS
földrajztudós
Nagyszalók, 1820. június 9.
Budapest, 1888. december 6.
Bronz, kétszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
HADZSY FLÓRA (1881–?) alkotása
JÁNOS HUNFALVY
geographer
Born in Nagyszalók, 9 June 1820
Died in Budapest, 6 December 1888
Bronze bust, two times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by FLÓRA HADZSY (1881–?)
   
A magyar tudományos földrajz megalapítója, a Magyar Földrajzi Társaság első elnöke. A mai értelemben vett földrajz első tudományos művelője. Legjelentősebb műveiben Magyarország természeti viszonyainak leírását végzi el, de jelentősek az egyetemi oktatás céljaira készített egyetemes földrajzi összefoglalói, atlaszai is. Gazdaságföldrajzi munkái: Magyarország viszonyainak statisztikai vázlata, Európa államainak rövid statisztikája, stb. a korszak forrásértékű dokumentumai. Történészként legjelentősebb műve az Egyetemes történelem, 1–3. kötet című monumentális összefoglaló munkája.
A kevésbé sikerült alkotások egyike ez a méretében eltúlzott, arányaiban is elhibázott mellszobor. Alkotójáról semmi adat nincsen, még neve is bizonytalan, a szobron található jelzés szerint Braun Hadzsy (Flóra) lehet az alkotó, míg a Szegedi Szemle 1930. októberi melléklete szerint Braun D. az alkotója. Egyik esetben sem állítható, hogy ismert, vagy elismert alkotó művéről van szó.
He was the founder of the Hungarian scientific geography, the first chairman of the Hungarian Society of Geography, also the first scientific practitioner of geography as defined today. In his most considerable works, he described the natural conditions of Hungary, however, his universal geographical studies and atlases worked out for his university teaching were also noteworthy. His works in economic geography, Statistical Study of Hungary's Conditions, Brief Statistics of the European States, were reference documents of that age. As a historian, the Universal History with three volumes, a monumental comprehensive work, is his most important achievement.
This bust exaggerated in size and mistaken in proportion is one of the least attractive works of art here. No data can be found about its artist, even the name is uncertain. According to the sign found on the sculpture, (Flóra) Hadzsy Braun might be the sculptor, however, according to the addendum of the Szeged Review of October 1930, D. Braun can be considered to be so. In neither case, we could state that the sculptor of the memorial would be a known or acknowledged artist.
   

   
   
LECHNER ÖDÖN
építész
Pest, 1845. augusztus 27.
Budapest, 1914. június 10.
Bronz, életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1931-ben.
LIGETI MIKLÓS (1871–1944) alkotása
ÖDÖN LECHNER
architect
Born in Pest, 27 August 1845
Died in Budapest, 10 June 1914
Bronze bust, life-size
Installed in 1931
Sculptured by MIKLÓS LIGETI (1871–1944)
   
A magyar építészet legnagyobb, formateremtő egyénisége, a szecesszió kiemelkedő mestere. Első művei a szegedi városháza átépítése, a Milkó-palota még a történelmi stílusok hatását tükrözik. Későbbi alkotásaiban Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, Postatakarékpénztár azonban a falsíkok új tagolási, díszítési módját dolgozta ki. Érett korszakában a népi formajegyeket mind egyé-nibb módon használta, előszeretettel alkalmazta a szecessziós, népies majolika-díszítést, de épületeinek alaprajzi megoldása, térkompozíciója is újszerű volt. Sajátos nemzeti stílusával iskolát teremtett, szakírói munkássága is jelentős.
Ligeti legjobb korszakából származó mű, Rodin hatásáról tanúskodó, impresszionista jellegű portrészobor. A szoborfülke világos háttere intim környezetet teremt ennek a szobrászi remeklésnek. Virtuózan mintázott mellszobor, sziluettje is rendhagyó, a mellrészen ugyanis egy bemetszett sík felületen egy templom vázlatos rajza látszik.
He was the greatest figure of the Hungarian architecture talented in avant-garde design, an outstanding master of Art Nouveau. His first works for example, the reconstruction of the Szeged City Hall, 1882, the Milkó Palace, 1883 still reflected the influence of historic styles. In his later works Museum of Applied Arts, Institute of Geology, Post Saving Bank, however, he worked out new proportions of the walls and methods of decoration. In his late period, he utilized folk motifs more and more individually, he favoured the secessionist folk majolica ornaments, but the ground plan and spatial composition of his buildings were also novel. With his characteristic national style, he founded a school. His specialist writings are also excellent.
This is a portrait sculpture from Ligeti's best period representing Rodin's influence and impressionist features. The light background of the niche creates an intimate environment for this sculptural excellence. It is a bust virtuously carved; its silhouette is also exceptional since a sketchy drawing of a church can be seen on a surface cut flatly into the chest.
   

   
   
SZAMOSKÖZY ISTVÁN
történetíró
Kolozsvár, 1570 (?)
Gyulafehérvár, 1612 március 29.
Mészkő dombormű, 110 x 70 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
MAUGSCH GYULA (1882–1946) alkotása
ISTVÁN SZAMOSKÖZY
historian
Born in Kolozsvár, 1570
Died in Gyulafehérvár, 29 March 1612
Limestone relief, 110 x 70 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by GYULA MAUGSCH (1882–1946)
   
Az első magyar humanista történetíró, aki a kor színvonalán álló tudományosságot a történelem eseményeinek rekonstruálásában igyekezett érvényesíteni. 1591-ben Páduában adta ki első tudományos művét, amelyben az erdélyi római kori feliratos köveket rendszerezte. Ez volt az első magyarországi régészeti munka. Bocskai István fejedelem Erdély hivatalos történetírójává nevezte ki. Hatalmas történeti adatanyagot gyűjtött össze az 1541–1609 közötti évek erdélyi eseményeiről. Hátrahagyott írásait a jólértesültségen kívül kritikai készsége emeli a kor más történeti művei fölé.
A domborművön ábrázolt alak Clio, a görög mitológia istennője, a történetírás múzsája és a heroikus költészet megtestesítője (Szamosközynek hiteles képmása nem maradt fenn). Gyakran papirusztekerccsel, vagy táblácskákkal a kezében ábrázolják. A domborművön, amely a gyönge színvonalon megoldott emlékek közé tartozik, a tudós történetíró ókori érdeklődési területére való utalásként szerepel.
He was the first humanist historiographer who wanted to enforce science of that age in the reconstruction of historical events. He published his first scientific work in Padua in 1591 in which he systematized the Transylvanian inscribed stones from the Roman age. This was the first Hungarian archaeological study. István Bocskai, the Prince of Transylvania, nominated him for an official historian. He collected vast data about the events between 1541 and 1609 taking place in Transylvania. Besides being well informed, his critical vein raised his writings beyond the historical works of others.
The figure portrayed in the relief is Clio, the Goddess of Greek mythology, the muse of historiography and the embodiment of heroic poetry. (No authentic portrait remained after Szamosközy.) He is often depicted with papyrus roll or plates in his hands. The relief shows it as a reference to the scientist's interest in ancient historiography, though the work rather belongs to the low quality memorials.
   

   
   
Gróf MIKÓ IMRE
történetíró
Zabola, 1805. szeptember 4.
Kolozsvár, 1867. szeptember 16.
Dombormű, mészkő, 152 x 88 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
LŐTE ÉVA (1906–?) alkotása
Count IMRE MIKÓ
historian
Born in Zabola, 4 September 1805
Died in Kolozsvár, 16 September 1867
Limestone relief, 152 x 88 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ÉVA LŐTE (1906–?)
   
Az erdélyi reformnemzedék egyik vezéralakja, művelődéspolitikus, miniszter, történetíró, Erdély és Magyarország uniójának híve. Közmunka és közlekedésügyi minisztereként átfogó tervet dolgozott ki a magyarországi út- és vasúthálózat kiépítésére. Az erdélyi művelődési egyesületek és mozgalmak támogatója, egyik vezetője. Tevékenységének eredményeként jött létre az Erdélyi Múzeum Egyesület és az azonos nevű könyv- és levéltár, amely az 1872-ben Kolozsvárott alapított második magyar tudományegyetem alapjául szolgált.
Lőte Éva a 16–17. században Erdélyben elterjedt díszes domborműves, feliratos sírkőtáblák ábrázolási hagyományait felelevenítve, szecessziós vonalvezetésű keretben, allegorikus figurák társaságában helyezte el Mikó Imre domborműves portréját. Érdemeinek szimbolikus megjelenítőiként szerepelnek az aktok, míg a grófi rangját jelképező korona, a feliratokat hordozó, tölgyleveles koszorúval övezett címerpajzson nyugszik.
He was one of the leading figures of the Transylvanian reform generation, a cultural politician, a minister and a historiographer. He was in favour of the union of Transylvania and Hungary. As a minister of public labour and transport, he worked out a comprehensive plan for the development of the road and railway network in Hungary. He was a supporter and leader of the Transylvanian cultural associations and movements. As a result of his work, the Transylvanian Museum Association was founded as well as the archives with the same name that served as a foundation for the second university established in Kolozsvár in 1872.
Reviving the descriptive traditions of the inscribed and decorative relief-like grave stones common in Transylvania in the 16-17th centuries, Éva Lőte set Imre Mikó's relief portrait in the company of allegorical figures in a frame with secessionist decoration. The nude figures symbolize his merits, meanwhile, the crown symbolizing his rank of a count is set on a coat of arms that is inscribed and framed with a wreath of oak leaves.
   

   
   
STEINDL IMRE
építész
Pest, 1839. október 29.
Budapest, 1902. augusztus 31.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1931-ben.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
IMRE STEINDL
architect
Born in Pest, 29 October 1839
Died in Budapest, 31 August 1902
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed in 1931
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
Építész, a 19. századi historizáló építészetünk egyik jelentős alakja. Eklektikus stílust képviselő művész volt, akinek érdeklődése előbb a reneszánsz, utóbb a gótika formavilága felé fordult. A fővárosban láthatók legismertebb munkái, többek között a Múzeum körúti egyetemi épület, a budai Kereskedelmi és Iparbank, a pesti Új Városháza, az Állatorvosi Egyetem több épülete. Pályájának csúcsát az Országház tervének megalkotása és megvalósulása jelentette. A Parlament létrehozásában, az angol gótika elemeit alkalmazta. Ezzel az épülettel Budapest legnagyobb szabású művészeti együttesét alkotta meg.
Az emlék az 1930. évi XII. Építész Kongresszus ajándékaként került a szoborcsarnokba. A kongresszus résztvevőinek anyagi támogatásával összesen négy építész emlékműve valósulhatott meg. Ezt a portrét a Stróbl-hagyatékból vásárolták meg, valószínűleg modell után 1896-ban készült. A mintázás frissessége, a figura életszerűsége, a formák festői nagyvonalúsággal való kezelése mintaszerűvé teszi ezt a szerény méretű, de igényes alkotást.
He was an architect, a prominent figure of our 19th century's Eclectic architecture. First he showed interest in the Renaissance, and then he turned to the style of Gothic architecture. His most known works can be found in Budapest, among them, the university building on Museum Boulevard, the Commercial and Industrial Bank in Buda, the New City Hall in Pest and several buildings of the Veterinary University. Creating the plan of and constructing the Parliament meant the culmination of his career. In the construction of the Parliament, he applied elements from English Gothic architecture. With this building, he created the most grandiose artistic composition of Budapest.
The memorial was a gift from the 12th Congress of Architecture in 1930. From the financial support of the congress participants, four memorials of architects could be realized. This portrait was purchased from the Stróbl's heritage. It must have been made after a model. The freshness of modelling, the vividness of the figure, and the treatment of forms with a painter's boldness make this modest but high standard work exemplary, which the artist created in 1896.
   

   
   
TOLDY FERENC
irodalomtörténész
Buda, 1805. augusztus 10.
Budapest, 1875. december 10.
Pirobazalt bronz patinával, másfélszeres
életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
BORY JENŐ (1879–1959) alkotása
FERENC TOLDY
literary historian
Born in Buda, 10 August 1805
Died in Budapest, 10 December 1875
Pyrobasalt bust with bronze patina,
one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JENŐ BORY (1879–1959)
   
A tudományos igényű magyar irodalomtörténet-írás megteremtője, kritikus, lapszerkesztő, az MTA tagja, titkára. A Kisfaludy Társaság egyik alapítója. Irodalomszervezői, kritikusi, szerkesztői, irodalomtörténet-írói munkássága alapvető jelentőségű. Fő műveiben: A magyar nemzeti irodalom története, A magyar költészet története Kisfaludy Sándorig, A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig, rövid előadásban és a történeti feldolgozásokkal párhuzamosan készült antológiáiban a tudomány első hazai szintézisét hozta létre. Tudományszervező munkássága a reformkor éveiben rendkívüli jelentőségű volt.
Bory Jenő különös egyénisége a hazai szobrászatnak. Évtizedekig építette nyaranként a Székesfehérvár határában található Bory-várat, ezt a sajátos stílusidézetekből összeálló, építészeti formákat és méreteket öltött szobrászati alkotást. Az emlékcsarnok ezen része némileg ide idézi a Bory-vár hangulatát, a három egymás közelében látható portré fülkés elhelyezése, a fülkék és a konzolok kialakításának apró különbségei érzékeltetik alkotójuk jellegzetes ízlését, szobrászi fantáziáját.
He was the founder of the Hungarian literary history writing of scientific standards, a critic, an editor, a member and the secretary of the Hungarian Academy of Sciences. He was one of the founders of the Kisfaludy Society. His literary organizational, critical, editorial and literary historical writing activity was of great importance. In his chief works The History of the Hungarian National Literature, The History of Hungarian Poetry until Sándor Kisfaludy, The History of the Hungarian National Literature from the Past to the Present, in a short presentation, and his anthologies written parallel to the historical studies, he established the first national synthesis of science. His work as a science organizer had immense importance in the years of the Reform Age.
Jenő Boros was a curious representative of Hungarian sculpture. He built the 'Bory Castle' near Székesfehérvár for decades in summertime. This sculptural work of art shows particular styles, architectural forms and sizes. This section of the Pantheon calls up the memory of the Bory Castle. The placement into niches of the three portraits next to each other, the small differences in the formation of the niches and consoles suggest the characteristic taste and sculptural fantasy of their creator.
   

   
   
HORVÁTH MIHÁLY
történetíró
Szentes, 1809. október 20.
Karlsbad, 1878. augusztus 19.
Pirobazalt bronz patinával,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
BORY JENŐ (1879–1959) alkotása
MIHÁLY HORVÁTH
historian
Born in Szentes, 20 October 1809
Died in Karlsbad, 19 August 1878
Pyrobasalt bust with bronze patina,
one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JENŐ BORY (1879–1959)
   
A legnépszerűbb magyar történetírók egyike, a nemzeti függetlenség s a polgári fejlődés igényeit igazoló liberális történetírás legnagyobb alakja. 1848-ban Csanád egyházmegye püspöke, a szabadságharc kultuszminisztere, Világos után emigrált. Fő műve a nagyobbrészt emigrációban írt Magyarország történelme 1–6. kötet (1860–1863). Történelmi műveiben a polgári haladás, liberális rendi ellenzék programjának képviselője.
Bory Jenőtől három portrét rendeltek meg a Nemzeti Emlékcsarnok számára. Ebben nemcsak az játszott közre, hogy Stróbl Alajos növendékeként, mesteriskolájának tagja volt, hanem az is, hogy kikísérletezett egy új, szoboröntésre alkalmas anyagot, az ún. pirobazaltot. Az anyag olcsóbb volt a bronznál, ugyanakkor jól színezhető, akár az oxidált bronz színhatása is elérhetővé vált.
He was one of the most popular historiographers, the greatest figure of liberal historiography confirming the needs of national independence and bourgeois development. In 1848, he was the Bishop of Csanád Diocese, the minister of the War of Independence; after the capitulation at Világos, he immigrated. His chief work The History of Hungary of six volumes (1860-63) was mainly written in immigration. In his historical works, he represented the bourgeois development and the programme of the liberal feudal opposition.
Jenő Bory was commissioned to make three portraits for the National Pantheon. Besides being the disciple of Alajos Stróbl and the member of his master school, the reason of this was that he explored a new material suitable for casting, the so-called pyrobasalt. This material was cheaper than bronze, at the same time, it was easy to colour, and even to create an effect of oxidized bronze, too.
   

   
   
SZALAY LÁSZLÓ
jogtudós
Buda, 1813. április 18.
Salzburg, 1864. július 17.
Pirobazalt bronz patinával,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
BORY JENŐ (1879–1959) alkotása
LÁSZLÓ SZALAY
great jurist
Born in Buda, 18 April 1813
Died in Salzburg, 17 July 1864
Pyrobasalt bust with bronze patina,
one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JENŐ BORY (1879–1959)
   
A törvényhozási jogalkotás nemzetközileg is elismert szaktekintélye, történetíró, liberális reformpolitikus, az MTA tagja és főtitkára. Deák Ferenc munkatársaként a Pesti Hírlap szerkesztője, jelentős szerepet vállalt a reformkor haladó eljárásjogi tervezeteinek kidolgozásában. Legfontosabb művei: A büntetőeljárásról (1841) és a Státusférfiak és szónokok könyve (1846). Az első független magyar kormány követe Frankfurtban, Londonban, majd Párizsban. Történettudományi műve a nagyobbrészt száműzetésben írt, külföldi forráskutatásait is felhasználó Magyarország története 1–6. kötet (1852–1853).
A szoborcsarnokban ez az egyedüli hely, ahol egy szobrásztól három alkotás is látható együttes elhelyezésben. Rerrich igyekezett ezt elkerülni, Stróbl-portréit például az árkádok különböző pontjain helyezte el. Ezúttal a stílusegység szembetűnő volta, valamint az, hogy az ábrázolt személyek egy korszak tudós elméi, indokolták ezt a megoldást. A portrék szobrászi rutinmunkák, konzervativizmusukkal jellegzetes ellenpéldái az Ohmann Béla által képviselt friss, leleményes korhűségnek.
He was an internationally recognized representative of legislative jurisdiction, a historiographer, a liberal reform politician, a member and the secretary general of the Hungarian Academy of Sciences. As a fellow worker of Ferenc Deák, he was also an editor of the Pesti Hírlap, he played a great part in working out the progressive procedural bills of the Reform Era. His principal works were: About Criminal Procedure (1841) and The Book of Statesmen and Speakers (1846). He was the ambassador of the first independent government in Frankfurt, London and then in Paris. His historical work, The History of Hungary of six volumes (1852-53), was mainly written in immigration, and it used foreign sources.
This is the only place in the Pantheon where three works of art can be seen in a group from the same artist. Rerrich made efforts to avoid this, thus he placed Stróbl's portraits at different locations of the arcades. The striking unity of style and the fact that the portrayed personalities were scholarly intellects representing one period, the Reform Era, reasoned this solution. The portraits are sculptural routine works; with their conservatism, they are typical counter examples of the fresh and inventive period works represented by Béla Ohmann.
   

   
   
IVÁNOVICS GYÖRGY
mikrobiológus
Budapest, 1904. június 11.
Budapest, 1980. szeptember 1.
Portrédomborműves emléktábla, bronz,
28 x 28 cm, mészkő, 80 x 60 cm,
elhelyezték 2004. április 25-én.
LAPIS ANDRÁS (1942–) alkotása
GYÖRGY IVÁNOVICS
microbiologist
Born in Budapest, 11 June 1904
Died in Budapest, 1 September 1980
Memorial plaque with portrait relief
Bronze 28 x 28 cm, limestone 80 x 60 cm
Installed on 25 April 2004
Sculptured by ANDRÁS LAPIS (1942–)
   
Orvos, mikrobiológus, bakteriológus, akadémikus. 1929-től a Szegedi egyetemen tanársegéd, adjunktus, egyetemi tanár, majd 1940–1974-ig, nyugalomba vonulásáig vezette a szegedi Orvostudományi Intézet Mikrobiológiai Intézetét. Kutatási területe a mikrobiológia, ezen belül az általános bakteriológia. Az anthrax bacilussal kapcsolatban közel negyven éven át folytatott kutatásokat. A Chinoin Vegyészeti Gyár munkatársaival végzett kutatásainak gyakorlati eredménye az Ultraseptyl forgalomba hozatala. Az ötvenes évek elején a szövettenyésztési eljárások hazai meghonosításával nagyban hozzájárult a virológia hazai fejlődéséhez.
Az emléktábla a szegedi tudományos élet jeleseinek emlékei közé tartozik. A professzor emlékét a Mikrobiológiai Intézet épületén belül egy 1984-ben készült, másfélszeres életnagyságú bronz dombormű is megörökíti. Az akadémikus születésének 100. évfordulója alkalmából készült a Szegedi Tudományegyetem kezdeményezésére és költségén.
He was a physician, a microbiologist, a bacteriologist, an academician, from 1929, an assistant professor at the University of Szeged, an associate professor, a university professor, and from 1940 to 1974, until his retirement, the head of the Microbiological Institute of the Institute of Medical Sciences. His area of research was microbiology with particular interest in bacteriology. Almost for forty years, he conducted research on the anthrax bacillus. Entering the Ultraseptyl (sulfamethytiazol) into the market was the practical result of his work conducted with the researchers of the Chinoin Pharmaceutical Company. By introducing tissue culture protocols at the beginning of the fifties, he greatly contributed to the development of virology in Hungary.
The plaque belongs to the memorials dedicated to the representatives of prominence of Szeged's scientific life. Inside the Microbiological Institute a bronze relief of one and a half life-size made in 1984 commemorates the professor as well. The plaque was made on the occasion of the 100th anniversary of the academician's birth upon the initiative and at the costs of the University of Szeged.
   

   
   
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
költő
Kápolnásnyék, 1800. december 1.
Pest, 1855. november 19.
Portrédomborműves emléktábla,
bronz, 80 x 86 cm, vörös mészkő, 280 x 100 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
TAISZER JÁNOS (1878–1951) alkotása
MIHÁLY VÖRÖSMARTY
poet
Born in Kápolnásnyék, 1 December 1800
Died in Pest, 19 November 1855
Memorial plaque with portrait relief
Bronze 80 x 86 cm, red limestone 280 x 100 cm,
installed on 25 October 1930
Sculptured by JÁNOS TAISZER (1878–1951)
   
A reformkori magyar irodalom vezéregyénisége, epikus, lírikus és drámaíró, a legnagyobb magyar romantikus költő. Tudós költő, aki szótárt, nyelvtant, helyesírási szabályzatot szerkesztett, drámaelméleti tanulmányt írt. Első jelentős költői sikerét a Zalán futása (1825) honfoglalási eposzával érte el. Legnagyobb verseit, elbeszélő költeményeit a hazafias líra, filozofikus költészet, népies hang, fantasztikumba hajló képzeletvilága jellemzi. A haza és az emberiség sorsa fonódik össze műveiben, a Csongor és Tünde mesedrámájában és a szabadságharc bukása miatti döbbent kétségbeesését is megszólaltató Vén cigányban. 1836-ban írt Szózata Egressy Béni zenéjével nemzeti himnuszunk lett.
A szoborcsarnok létesítésekor szerényebb anyagiakból megvalósítható domborműves emléktáblák is készültek, amelyek többsége a középkori vagy barokk kori síremlékek modorában született. Ez a megoldás viszont más utat követ. A hatalmasra szabott vörös mészkőtábla képes érzékeltetni Vörösmarty portréja alatt a hiányzó testet. A Szózatból vett sorokkal, a díszítő szobrászi megformálás klasszicizáló stílusa kiválóan érzékelteti azt a kort, amelynek tevékeny alakítója volt a költő.
He was a leading character of the Hungarian literature in the Reform Era, an epic and lyric poet, a drama writer and the greatest romantic Hungarian poet. He was a scholarly poet who edited dictionaries, grammar, rule of spelling, and wrote studies on drama theory. His first lyrical success was the Zalán's Flee (1825), an epos on the Magyars' conquest. His greatest poems, prose-poems are characterized by patriotic lyricism, philosophical poetry, folkish tune and an imaginary world of fantasticality. The fate of the fatherland is entwined with the fate of humanity in all of his poems particularly in his tale drama, Csongor and Tünde (1830) and in the poem, The Old Gypsy (1854) that spoke his dreadful despair after the failure of the War of Independence. His Szózat (Summons) written in 1836 became our second national anthem with the music by Béni Egressy.
At the establishment of the Pantheon, some relief memorial plaques of less costly were also made, and many of them represented the style of memorials in the Baroque era. However, this one follows another path. The huge limestone slab suggests the missing body under Vörösmarty's portrait. The neoclassic style of the decorative sculptural formation with the citation from the Szózat evokes the period of which the poet was a creator as well.
   

   
   
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
költő
Debrecen, 1773. november 17.
Debrecen, 1805. január 28.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1974. március 29-én.
SZANDAI SÁNDOR (1903–1978) alkotása
MIHÁLY CSOKONAI VITÉZ
poet
Born in Debrecen, 17 November 1773
Died in Debrecen, 28 January 1805
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 29 March 1974
Sculptured by SÁNDOR SZANDAI (1903–1978)
   
A magyar felvilágosodás irodalmának legjelentősebb költője, a 18. század legnagyobb hazai lírikusa. A század nagy emberi és társadalmi kérdéseire választ kereső gondolati versei, könnyed, rendkívül dallamos, rokokó hangulatú szerelmi költeményei, rusztikus nyelvezetű népies helyzetdalai a magyar líra egyik csúcsát jelentik. A kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően lenyűgöző tájékozottság jellemzi. Művészi fejlődésének tetőpontját Lilla és Ódák című versgyűjteményeiben érte el. Komédiáiban, továbbá Dorottya komikus eposzában hol enyhébb, hol élesebb szatírával mutatja be a nemesség kisszerű, provinciális életformáját. Drámáiban és elbeszélő költeményeiben eleven, színes, szatirikus képet rajzol kortársairól, a korabeli hazai állapotokról.
A szobor Csokonai születésének 200. évfordulójára készült, de csak egy évvel később avattták. Irodalmi munkásságban is jeleskedő szobrász alkotása, a Kassák köréhez tartozó Szandai Sándor, aki a portrészobrászatban is eredményes alkotó volt. A más ábrázolásokból ismerős arcot részletezően kialakított ruházat és sima hajkorona foglalja keretbe. A bizakodó, derűs tekintet, a bujkáló mosoly az élet szépségeit, a szerelmet kedvelő, bohém természetű Csokonait állítja elénk.
He was the most influential poet of the Hungarian literature of the Enlightenment, the greatest national lyricist of the 18th century. His intellectual poems seeking answers to important human and social issues, his love poems of smooth, exceptionally melodic and rococo style, his folk dramatic lyric with rustic language mean one of the zeniths of the Hungarian lyrical poetry. His knowledge of the mentality, literature and politics of the period was extraordinary. The Lilla and Odes collections represent his greatest artistic achievements. In his comedies and his mock-heroic, Dorottya, he depicted the petty and provincial life style of nobility with satire sometimes mild, sometimes biting. In his dramas and epic poems, he drew vivid, highly coloured and satirical picture about his contemporaries and the current state of affairs.
The memorial had been made by the 200th anniversary of Csokonai's birth, however, only one year after it was inaugurated. Having also achievements in literature and belonging to Kassák's world, Sándor Szalai, the sculptor, was a successful artist in portrait sculpture as well. The face so familiar from other portrayals is framed with a plain crown of hair and with clothes rich in details. The optimistic, cheerful look and smile show the love loving and bohemian Csokonai.
   

   
   
KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR
nyelvtudós
Kőrös, 1784. április 4.
Dardzsiling, India, 1842. április 11.
Szimbolikus síremlék,
mészkő, 166 x 318 x 132 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
OHMANN BÉLA (1890–1968) alkotása
SÁNDOR KŐRÖSI CSOMA
linguist
Born in Kőrös, 4 April 1784
Died in Darjeeling, India, 11 April 1842
Limestone symbolic tomb,
166 x 318 x 132 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by BÉLA OHMANN (1890–1968)
   
Nyelvtudós, a tibeti filológia megalapítója. Szegény sorsú székely családból származott. Enyedi diákként tett fogadalmat a magyar őshaza felkutatására. 1819. november végén indult el gyalogszerrel. Eljutott Kína nyugati határszélére, a magyarok rokonnépének tartott ujgurok földjére. 1822 júliusában érkezett Tibetbe, ahol elmélyedt a tibeti kultúra ismeretlen világában. Angol támogatással 1823–30 között a ladákhi kolostorokban emberfölötti munkával alkotta meg a tibeti-angol szótárat. A Tibeti nyelvtan című munkája világszerte megbecsült fő művei közé tartozik. Az őshaza földjére tett felfedező útja közben érte a halál, Dardzsilingben.
A szoborcsarnok egyik leglátványosabb emlékműve, jelképes sír, az indiai díszítőművészetre jellemző motívumokkal. Arabeszkekkel díszített szarkofágon Kőrösi Csoma Sándor tibeti szerzetesi ruhában ábrázolt alakja látható. Mögötte a falon, mészkőlapon a tibeti szerzetesi cellákra emlékeztető, mélyített alakzatok látszanak. Stílusos, ízléses emlékhely, díszítőszobrászati remeklés. A szarkofág fölirata:
KERESSETEK, KUTASSATOK, MERT AZ EGÉSZ VILÁG EGYETLEN NEMZETE SEM TALÁL ANNYI KINCSET KULTÚRÁJÁNAK GYARAPÍTÁSÁRA, MINT A MAGYAR TÁRSADALOM AZ ŐSINDIAI KULTÚRA TÁRHÁZÁBAN.
He was a linguist, the founder of Tibetan philology. He was born into a poor eastern Transylvanian family. As a student in Enyed, he made a vow to find the land of Hungarian origin. At the end of November 1819, he departed on foot. He reached to the western borders of China, to the land of Uigurs considered to be relative people of the Magyars. He arrived in Tibet in July 1822 where he immersed himself in the unknown realm of the Tibetan culture. Between 1823 and 1830 with the help of the English, he created the Tibetan-English dictionary with superhuman efforts in the Ladakh Monasteries. The Tibetan Grammar by him belongs to his highly recognised principal works in the world. Death overtook him in Darjeeling, on his exploratory way to the land of origin.
His memorial is one of the most spectacular ones of the Pantheon, it is a symbolic tomb. Sándor Csoma Kőrösi's figure dressed in monastic clothes lies on a sarcophagus decorated with motifs and arabesques typical to the Indian decorative arts. Behind him on a limestone slab hollowed out formations reminding us of the Tibetan monkish cells can be seen. It is a stylish and elegant memorial, a masterpiece of decorative sculpture. The text of the inscription is:
SEARCH AND SEEK BECAUSE NONE OF THE NATIONS OF THE WORLD CAN FIND SO MANY TREASURES FOR THE ENRICHMENT OF ITS CULTURE AS THE HUNGARIAN SOCIETY IN THE TREASURY OF THE ANCIENT INDIAN CULTURE.
   

   
   
DEÁK FERENC
politikus, jogtudós
Söjtör, 1803. október 17.
Budapest, 1876. január 28.
Bronz, másfélszeres életnagyságú
mellszobor, elhelyezték 1931-ben.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
FERENC DEÁK
politician, great jurist
Born in Söjtör, 17 October 1803
Died in Budapest, 28 January 1876
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed in 1931.
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A 19. századi magyar államélet és jogtudomány egyik meghatározó alakja. A korszak két legjelentősebb hazai történelmi eseményének vezéregyénisége. A reformkori országgyűléseken való szereplésével, törvénytervezetével egyik előkészítője a polgári forradalomnak és szabadságharcnak. Az 1848-i első független magyar kormány igazságügyi minisztere. A szabadságharc bukása utáni passzív ellenállási politika és az Ausztriával való kapcsolatainkat államjogilag rendező 1867. évi XII. tc. elméleti és gyakorlati kimunkálásának vezetője. Ekkor kapta „a haza bölcse" jelzőt.
Stróbl Alajos kora hírességeinek páratlanul gazdag arcképsorozatát készítette el, közel háromszáz portrét, mellszobrot alkotott. Korrajzként is érdekesek ezek a szoboremlékek, amelyek a 19. századvég lelkesült hőskultuszának jellegzetes követei. Meglehetősen kötött szakmai megoldások között született művek, „széria” tartozékuk az esztergált talapzat. Deák Ferenc portréja méltóságot, nyugalmat, bölcs elmét mutat, méltó emléke a jeles államférfinak, jogtudósnak.
He was one of the most influential characters of the 19th century's Hungarian state life and law, a leading personality of the two most significant historic events of the period. With his performance in the National Assembly of the Reform Age and with his bills, he was one of the preparers of the Hungarian revolution of 1848 and War of Independence. He was the Minister of Justice of the first independent Hungarian government. After the failure of the War of Independence, he was the leader of the passive resistant politics and the theoretical and practical elaboration of article XII of the Act of 1867 that settled the relations between Austria and Hungary constitutionally. This time he was given the attribute of the 'Sage of the Homeland'.
Alajos Stróbl made a portrait collection of his famous contemporaries with unparalleled richness, he sculptured almost three hundred portrait and busts. Also interesting as a period description, these sculpture memorials are typical representations of the 19th century's enthusiastic hero-worship. They were made within considerably limited artistic forms, and their serial accessory is the turned plinth. The portrait of Ferenc Deák shows dignity, calmness and wise intellect thus it is a worthy memorial of the outstanding statesman and jurist.
   

   
   
YBL MIKLÓS
építész
Székesfehérvár, 1814. április 6.
Budapest, 1891. január 22.
Carrarai márvány,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1931-ben.
AUGUST SOMMER (1839–1921) alkotása
MIKLÓS YBL
architect
Born in Székesfehérvár, 6 April 1814
Died in Budapest, 22 January 1891
Carrara marble bust,
one and a half times life-size
Installed in 1931
Sculptured by AUGUST SOMMER (1839–1921)
   
Az európai neoreneszánsz egyik vezéregyénisége. Sokat foglalkoztatott építőművész volt, akit életében is elismertek. Budapest olyan városképet meghatározó épületei fűződnek nevéhez, mint a Szent István-bazilika (1867), a Várkert-bazár. Fő műve az Operaház (1879–84), amelyben a színházépület különböző rendeltetésű téregységeit virtuóz módon fogja össze a reneszánsz formaképzés sérelme nélkül. Műveinek felépítésében a korszak legjobb magyar képzőművészeivel dolgozott együtt. 1953-tól a kiemelkedő építőművészeket a róla elnevezett Ybl-díjjal tüntetik ki.
August Sommer német szobrász hosszú ideig a Monarchia területén tevékenykedett. A müncheni akadémia szellemiségét műveibe átültető művész a bécsi opera számára készített mellszobrokat, az ő művei láthatók a budapesti Vámház és az egyetemi könyvtár épületén is. A carrarai márványból faragott mellszobor míves kivitelén jól tanulmányozható az akadémista szobrászat mesterségbeli bravúrja, attraktivitása, az anyagszerűség szolgálata. Nemesség szellemi kisugárzás is árad a remek portréból, amelynek készítése az 1890-es évtizedre tehető. A Nemzeti Múzeum történelmi arcképcsarnokából került Szegedre.
He was one of the leading personalities of the European Neo-Renaissance. With lots of commissions, he was an architect acknowledged already in his life. Buildings in Budapest like the Saint Stephen Basilica (1867), the Castlegarden Bazaar (1875-78) determining the cityscape are associated with his name. His principal work is the Opera House (1879-84) in which he virtuously composed the rooms of the theatre serving various functions without hurting the formation of the Renaissance. In realizing his buildings, he worked together with the best Hungarian artists. From 1953, the outstanding architects have been awarded with the Ybl Prize named after him.
August Sommer, German sculptor, pursued his art in the territory of the Monarchy for a long time. Transforming the spirit of the Munich Academy in his works, he also made busts for the Vienna Opera House, and works by him can also be seen on the buildings of the Custom House and the University Library in Budapest. On the fine surface of the bust sculptured from Carrara marble, the masterly virtuosity, attractiveness and materiality of academic sculpture can be studied excellently. Nobleness and intellect radiate from this brilliant portrait that was probably made in 1890, and was taken to Szeged later from the Historic Pantheon of the National Museum.
   

   
   
APÁTHY ISTVÁN
természettudós
Pest, 1863. január 4.
Szeged, 1922. szeptember 27.
Bronz, életnagyságú portrészobor,
a mészkőtábla 190 x 110 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
SOMLÓ SÁRI (1886–1970) alkotása
ISTVÁN APÁTHY
natural scientist
Born in Pest, 4 January 1863
Died in Szeged, 27 September 1922
Bronze portrait, life-size,
limestone table 190 x 110 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by SÁRI SOMLÓ (1886–1970)
   
Az állattan kutatójaként az összehasonlító szövettan területén, elsősorban az idegrendszer finomabb szerkezetének kutatásában végzett nemzetközi jelentőségű munkát. Az alsóbbrendű lények mikroszkopikus vizsgálatainak alapján állította fel az idegrendszer összefüggő rendszeregységét hirdető ún. kontinuitás elméletét. Ezzel jelentősen elősegítette mai idegszövettani ismereteink fejlődését. A kolozsvári egyetemen 1909-ben az akkori európai színvonalat meghaladó állattani tanszéket hozott létre. 1921-től a szegedi egyetem tanára volt. Tudományos munkássága mellett szépirodalommal, publicisztikával, és szociológiával is foglalkozott.
Az emlékcsarnokba tervezett portrékkal szemben Rerrich határozott kívánsága volt, hogy azok változatos módon legyenek elhelyezve, és lehetőleg ne szokványos megoldásokkal készüljenek. Ezt a szándékot váltja valóra szerény, de hatásos eszközökkel Somló Sári, a mű alkotója. A portré, a fülkeszobor, az emléktábla és a síremlékszobrászat hatáselemeinek sajátos elegye. A kőkonzolra helyezett bronzból öntött mellkép kör alakban kimélyített fülkébe került, amelynek szegélyét csipkézett díszítősor szegi.
As the researcher of zoology, he conducted internationally significant research in comparative histology, primarily in investigating the finer structure of the nervous system. He established the so-called theory of continuity promoting the systematic unity of the nervous system based on his microscopic research on the lower animals. By this he considerably contributed to the development of our today's knowledge on the histology of the nervous system. In 1909, he established the Department of Zoology at the University of Kolozsvár rising above the European standards of that time. From 1921, he was a professor at the University of Szeged. Besides his scientific work, he also dealt with literature, journalism as well as sociology.
Rerrich set the firm expectation to the portraits in the Pantheon to have diverse display and to be executed with exceptional formations. Sári Somló, the artist, satisfied this intention with modest but powerful means. The memorial is a peculiar mixture of the impressive effects of portraits, niche sculpture, memorial plaques and sepulchral sculpture. Cast from bronze and placed on a stone console, the bust portrait was installed in a niche deepened in a circle shape the edge of which is decorated with lace work.
   

   
   
Báró KEMÉNY ZSIGMOND
író
Alvinc, 1814. június 12.
Pusztakamarás, 1875. december 22.
Mészkő dombormű 100 x 100 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
KUZMIK LÍVIA (1898–1984) alkotása
Baron ZSIGMOND KEMÉNY
writer
Born in Alvinc, 12 June 1814
Died in Pusztakamarás, 22 December 1875
Limestone relief, 100 x 100 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by LÍVIA KUZMIK (1898–1984)
   
A lélekelemző próza egyik legnagyobb magyar mestere, író, publicista, politikus. Legjelentősebb műveit az 1850-es években írta. Regényeinek középpontjában rendszerint tragikus történet áll. Ilyen sötét tónusú művei: Özvegy és leánya, Rajongók, Zord idő. Egyike a korszak legszuggesztívebb újságíróinak, s kitűnő esszéket írt kortársairól. A reformmozgalomban és a szabadságharcban való részvétele után a passzív ellenállási politika híve és a Pesti Napló szerkesztőjeként a kiegyezés egyik fő előkészítője volt. Tanulmányai és esszéi sorában kitűnő jellemrajzot írt a két Wesselényiről, Széchenyi Istvánról.
Sajátos megoldás, hogy az emléktáblán nem Kemény Zsigmond képmását, hanem családi címerét látjuk, két barokkosan pufók puttó által közrefogva. Kuzmik Lívia elismert éremszobrász volt, vélhetően közelebb állt hozzá ez a díszítőszobrászat körébe tartozó műfaj. Vésője nyomán szépen komponált dombormű született, ami elfogadható megoldás, hiszen változatossá teszi a szoborcsarnok monoton sorban egymásra következő mellszobrainak, portréinak látványát.
He was one of the greatest Hungarian masters of psychoanalysing prose, a writer, a journalist and a politician. He wrote his most significant works in the 1850s. In the focus of his novels, there are usually tragic stories. His novels of such dark tones are the following: The Widow and Her Daughter, The Fanatics, Hard Times. He was one of the most suggestive journalists of the period, and he wrote brilliant essays about his contemporaries. After his involvement of the reform movement and the War of Independence, he became a supporter of passive resistant politics, and as the editor of Pesti Napló, he was a chief preparor of the Compromise of 1867. He gave excellent character portraits about the two Wesselényis and István Széchenyi in his studies and essays.
It is exceptional that in the memorial relief we can see not the portrait of Zsigmond Kemény but his family's coat of arms held by two baroquely plump putti. Lívia Kuzmik was a recognized medal sculptor, and probably this genre belonging to decorative sculpture was closer to her. A brilliantly composed relief was born owing to her chisel, which is quite acceptable since this lends variety to the sight of the busts and portraits of the Pantheon installed in a monotone order.
   

   
   
TREFORT ÁGOSTON
művelődéspolitikus
Homonna, 1817. február 6.
Budapest, 1888. augusztus 22.
Bronz, életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1934 körül.
TILGNER VIKTOR (1844–1896) alkotása
ÁGOSTON TREFORT
cultural politician
Born in Homonna, 6 February 1817
Died in Budapest, 22 August 1888
Bronze bust, life-size
Installed about 1934
Sculptured by VIKTOR TILGNER (1844–1896)
   
A 19. század második felének nagy hatású művelődéspolitikusa, reformer, publicista, 1872-től haláláig vallás- és közoktatásügyi miniszter, 24 évesen az MTA tagja, később elnöke. Minisztersége idején született meg a magyar felsőoktatás (műegyetem, a kolozsvári egyetem). Egységesítette a gimnáziumi és reáliskolai tanárok képzését Középiskolai törvény (1883), a művészetekre is figyelt. ban nyílt meg az Operaház (1884). Létrehozta a Zeneművészeti Főiskolát (1875) és élére a kor legnagyobb zenei egyéniségét, Liszt Ferencet nevezte ki. A rendszeres magyar műemlékvédelem megalapozója.
Eredetileg Petri Lajos szegedi szobrász kapott megbízást Trefort Ágoston és Eötvös József emlékművének elkészítésére. Kettős domborművön ábrázolta mindkettőjüket, s 1930-ban ezt helyezték el a szoborcsarnok nyugati szárnyában. Rerrich azonban nem találta méltónak, ezért 1934-ben a Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokából pótolták a domborművet két mellszoborral. Tilgner Viktor pozsonyi születésű szobrász a bécsi akadémia tanára volt, korának hírességeiről készített képmásai közül való ez a szobor, amely vélhetően az 1890-es évtizedben készült.
He was an influential cultural politician of the second half of the 19th century, a reformer, a journalist, and from 1872 to his death, the Minister of Religion and Education, at the age of 24, a member of the Hungarian Academy of Sciences, later the chairman. During his ministry, Hungarian higher education was established (Technical University, The University of Kolozsvár). He integrated the training for teachers of secondary grammar school and secondary school for sciences (Act on Secondary Education, 1883), additionally, he also paid attention to arts. He founded the Academy of Music (1875), and he nominated Ferenc Liszt, the greatest composer of the period, for its director. The Opera House opened (1884) during his life; he was the founder of systemic protection of monuments in Hungary.
Originally, Lajos Petri was commissioned to make the memorials of Ágoston Trefort and József Eötvös. He portrayed both of them in a dual relief, and this one was placed in the west wing of the Pantheon. Rerrich, however, did not find it right, therefore, in 1934, the relief was replaced by two busts from the Historic Pantheon of the National Museum. Victor Tilgner, a Pozsony born sculptor, was a professor of the Vienna Academy. Probably created in the 1890s, this sculpture is from his portraits made about famous contemporary personalities.
   

   
   
Báró EÖTVÖS JÓZSEF
író, miniszter
Buda, 1813. szeptember 3.
Pest, 1871. február 2.
Carrarai márvány, másfélszeres
életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1934 után.
IZSÓ MIKLÓS (1831–1875) alkotása
Baron JÓZSEF EÖTVÖS
writer, minister of state
Born in Buda, 3 September 1813
Died in Pest, 2 February 1871
Carrara marble bust,
one and a half times life-size
Installed after 1934
Sculptured by MIKLÓS IZSÓ (1831–1875)
   
Költő, reformpolitikus, államférfi, a magyar realista regényírás első nagy mestere, 1835-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, később elnöke. Vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett a Batthyány-kormányban. Szépíróként és művelődéspolitikusként is korszakalkotót, maradandót alkotott. A falu jegyzője (1844) és a Magyarország 1514-ben (1847) című realista regényeiben elsőként ábrázolta hitelesen Magyarországon egy korszak alapvető társadalmi ellentmondásait. 1855-től szinte csak az Akadémiának és az újjászervezett Kisfaludy Társaságnak élt.
Az Eötvös Józsefet ábrázoló dombormű helyett 1934-ben a Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokából került ide ez a mellszobor. 1873-ban készítette Izsó Miklós, akinek értékes, szép munkájával gyarapodott a szoborcsarnok.
He was a poet, a reform politician, the first master of the Hungarian realistic fiction, from 1935, a member of the Hungarian Academy of Sciences, later the chairman. In the government of Batthyány, he acted as a Minister of Religion and Education. He made his mark as a literary man as well as a cultural politician. In his realistic novels, Village Notary (1844) and Hungary in 1514 (1847), he was the first in Hungary to authentically describe the fundamental social contradictions of an era. From 1855, he lived almost exclusively for the Academy and the Kisfaludy Society.
This bust replacing the relief portraying József Eötvös was taken here from the Historic Pantheon of the National Museum in 1934. Miklós Izsó made it in 1873, who with this valuable and brilliant work enriched the collection of the Pantheon.
   

   
   
KAZINCZY FERENC
költő, nyelvújító
Érsemlyén, 1759. október 27.
Széphalom, 1831. augusztus 22.
Bronz dombormű, 56 x 36 cm,
vörös mészkő 105 x 110 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
HORVÁTH GÉZA (1879–1948) alkotása
FERENC KAZINCZY
poet, language reformer
Born in Érsemlyén, 27 October 1759
Died in Széphalom, 22 August 1831
Bronze relief, 56 x 36 cm,
red limestone 105 x 110 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by GÉZA HORVÁTH (1879–1948)
   
Író, a korabeli magyar irodalom és a nyelvújítás vezéralakja, első irodalmi folyóiratunk, a Kassai Magyar Múzeum (1771) egyik szerkesztője. 1806-tól az általa Széphalomnak nevezett Bányácskán megszervezte az ország első irodalmi központját. Levelezése mintegy huszonhárom kötetes. Fő törekvése a magyar stílus megújítása, emellett harcot hirdetett a provincializmus ellen. Máig ható érvénnyel fogalmazta meg a nyelvművelés feladatát. A modern polgári életérzés, gondolatvilág és a felvilágosodás eszméinek közvetítésével korszerűbb, a nyelvújítási harc eredményeként hajlékonyabb, kifejezőbb lett nyelvünk, s ezzel irodalmunk továbbfejlődését alapozta meg.
A szoborcsarnok törzsanyagában találunk domborműves emléktáblákat is, amelyek változatos formában készültek, igényes, ötletes kivitelben. Kazinczy klasszicizáló stílusú, puritán megformálású emléke megnövelt méretével jól illeszkedik a környezetében látható mellszobrokhoz. Az emblematikus egyszerűséggel megmintázott, profilban ábrázolt költő arcmása ovális mezőben helyezkedik el, fölülről szépen stilizált díszítősorként babérkoszorú keretezi.
He was a writer, the leading character of the Hungarian literature and language reform, one of the editors of our first literary periodical, the Kassa Hungarian Museum (1771). From 1806, he established the first literary centre of the country in Bányácska called Széphalom by him. His main endeavour was to reform the Hungarian style. He also proclaimed war against provincialism. Having lasting effect up to the present, he outlined the task of language cultivation. Owing to the presentation and passing on the modern civic attitude to life and way of thinking as well as the ideas of the Enlightenment, our language became more update, and as a result of the language purification efforts, more flexible and expressive, by which he laid the foundation of the development of our literature.
In the core collection of the Pantheon, we can find relief memorial plaques as well, that were made in diverse forms with good quality and inventive manner. Kazinczy's memorial of classical style and of puritan formation with its magnified size fits to the surrounding busts. The portrait sculptured in profile with emblematic simplicity is installed in an oval field that at the top is framed with a laurel wreath as a nicely stylised decorative ornament.
   

   
   
STRÓBL ALAJOS
szobrász
Liptóújvár, 1856. június 21.
Budapest, 1926. december 13.
Bronz, 5/4-es életnagyságú portrészobor,
elhelyezték 1934 körül.
DAMKÓ JÓZSEF (1872–1955) alkotása
ALAJOS STRÓBL
sculptor
Born in Liptóújvár, 21 June 1856
Died in Budapest, 13 December 1926
Bronze portrait, 5/4 life-size
Installed about 1934
Sculptured by JÓZSEF DAMKÓ (1872–1955)
   
A századforduló magyar szobrászatának legegyetemesebb felkészültségű és tehetségű alkotója. Szobrászatát érzékeny realisztikus mintázás jellemezte. Leglátványosabb műve a Budai Várban felállított Mátyás-kút. A 19. századi jellegzetes emlékműstílusban fogant művei mellett számos impresszionisztikus, friss formázású portrét készített. Egyik fő művét, az 1900-ban készült Anyánk című szobrát a párizsi világkiállításon nagydíjjal jutalmazták. Évtizedeken át a Képzőművészeti Főiskola tanára, pedagógiai tevékenységének hatása úgyszólván felmérhetetlen. Hagyatékával ő alapozta meg a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokot, az árkádok alatt összesen ma 15 műve látható.
Az eredetileg elhelyezett portré egy vélhetően modell után készült terrakotta szobor volt, amely 1974-ben ismeretlen körülmények között eltűnt. Damkó József Stróbl-mesteriskolájának növendéke volt, több portrét is készített mesteréről. Ezek egyike a Magyar Nemzeti Galéria szoborgyűjteményében található, ennek bronz másolatával sikerült pótolni a hiányt egy évvel később.
He was the most universally educated and talented artist of the Hungarian sculpture at the turn of the century. His sculptural art can be characterized by sensitive realistic forms. His most spectacular work of art is the Matthias Fountain erected in the Castle. In addition to his works created according to the 19th century's typical memorial style, he made numerous impressionistic, freshly formed portraits as well. One of his chief works, the Our Mother from 1900, was awarded with grand prize at the Paris World Exhibition. He was a professor at the School of Fine Arts for decades; the influence of his pedagogical work is immeasurable. With his collection, he laid the foundations of the Szeged National Pantheon. Altogether fifteen works of art by him can be found under the arcades.
The originally displayed portrait was probably a terracotta sculpture made after a model that disappeared in 1974 for unknown reasons. József Damkó was a student of Stróbl's master school; he made several portraits about his master. One of these can be found in the sculpture collection of the Hungarian National Gallery, thus the stolen portrait was replaced one year later with its bronze recast.
   

   
   
PETŐFI SÁNDOR
költő
Kiskőrös, 1823. január 1.
Fehéregyháza, 1849. július 31.
Mészkő, másfélszeres életnagyságú szobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
HORVAY JÁNOS (1873–1944) alkotása
SÁNDOR PETŐFI
poet
Born in Kiskőrös, 1 January 1823
Died in Fehéregyháza, 31 July 1849
Limestone sculpture, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JÁNOS HORVAY (1873–1944)
   
Janus Pannonius után az első magyar költő, aki nemzetközi hírnévnek és elismerésnek örvend. Életművét a politikai cselekvés és a költői tevékenység egysége határozta meg. Az 1848. évi március 15-i forradalom vezére, a szabadságharcban halt hősi halált. Költészetében a nép érzelem- és gondolatvilága, a kor nagy kérdései, a személyiség szabadságvágya és a forradalmi eszmék szólalnak meg a népdalok szinte utolérhetetlenül tiszta, őszinte hangján. Közérthetően, egyszerűen szól mindenkihez, a nép nyelvét úgy emeli be az irodalomba, hogy emellett megjelenik a kora művelt, tanult emberére valló szókészlet is. Nemzeti dala a magyar Marseillaise.
Horvay Petőfi-szobra az emlékcsarnokban a kevés számú egész alakos emlékszobor egyike. A szegedi 48-as megemlékezések kultikus szobrává lett annak ellenére, hogy inkább széplelkű poétát formáz, mintsem lelkesült forradalmárt. A teátrális pózban ábrázolt költő alakja a dúsan aláomló köpenyből éppen csak kivillan, szobrán minden együtt van a romantikus érzelmek fölkeltéséhez: Petőfi öntudatosan a távolba réved, baljával kardját markolja, jobbjával indulatosan meggyűrt papírköteget (kéziratos verseit) szorítja kebléhez.
After Janus Pannonius, he was the first poet to enjoy international fame and recognition. His oeuvre is characterized by political action and poetic activity. He was the leader of the revolution of 15 March 1848, and later he died a heroic death in the War of Independence. In his poetry, emotions and thoughts of the people, grand issues of the period, longing for freedom of man and revolutionary ideas are put into words in the uniquely unspoiled and honest voice of folk songs. He addressed everybody in a simple and comprehensible manner incorporating the language of the people into literature so that the words used by educated and cultured contemporaries also appeared. His National Song is the Hungarian Marseillaise.
Horvay's Petőfi statue is one of the few full-sized memorials in the Pantheon. It became the cultic statue of the 1848's commemorations in Szeged, though it rather portrays a sensitive poet than an enthusiastic revolutionist. The figure of the poet depicted in a theatrical posture hardly flashes out from the cloak that is flowing down, by this his statue has everything to evoke romantic sentiments. Petőfi looks far away confidently, grabs his sword firmly with his left hand, and with his right one, he holds a bunch of papers (his poems in manuscript) creased passionately to his chest.
   

   
   
ARANY JÁNOS
költő
Nagyszalonta, 1817. március 2.
Budapest, 1882. október 22.
Bronz, kétszeres életnagyságú portré,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
JÁNOS ARANY
poet
Born in Nagyszalonta, 2 March 1817
Died in Budapest, 22 October 1882
Bronze portrait, two times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A legnagyobb magyar epikus költő, műfordító. Szalontán aljegyzői hivatalt vállalt. Toldi című elbeszélő költeménye után, Petőfi ösztönző barátságának hatására vált a nép politikai uralmát előkészítő irodalmi harc részesévé. Munkásságuk eredménye a magyar népi gyökerű realista költészet megteremtése. Míg Petőfit a népdal, Aranyt elsősorban az íratlan népmondai hagyomány ösztönözte. A legnagyobb magyar balladaköltő, a szabadságharc utáni történelmi balladái, az ellenálló magyarság erőforrásai voltak. Irodalomtudományunknak is az egyik legfőbb klasszikusa. Mint kritikus és esztéta a realizmus igényének megfogalmazója.
Arany János mellszobrát eredetileg a szoborcsarnok nyugati szárnyán helyezték el, Ipolyi Arnold és Mátyás király emlékművei között. Néhány évvel később került át mostani helyére. A Stróbl-hagyatékból származó portrészobor, a tárgyilagos ábrázolás, a portréhűségre törekvés tipikus példája. A mellrész nélküli ábrázolás indokolta, hogy a portrét ívesen kialakított, világos hátterű fülkében helyezzék el.
He was the greatest Hungarian epic poet, a literary translator. In Szalonta, he worked as a vice notary. After his epic poem, Toldi, he became a shaper of the literary fights preparing the political power of the people owing to Petőfi's encouraging friendship. The achievement of their work was the establishment of realistic poetry having its roots in Hungarian folk poetry. While Petőfi found inspiration in folk songs, Arany did so in the unwritten tradition of folk legends. He was the most prominent ballad poet; his historical ballads after the War of Independence were the lifeblood for the resistant Hungarians. He was also one of the main classics of our literary sciences. As a critic and aesthetician was the shaper of realism.
János Arany's bust was originally placed in the west wing of the Pantheon, between the memorials of Arnold Ipolyi and King Matthias. Some years later it was moved to its today's location. It is a portrait sculpture from the Stróbl's heritage, a typical example of neutral depiction and faithfulness to the portrait. The portrayal without the chest justified its installment in a bow niche of light background.
   

   
   
MADÁCH IMRE
drámaíró
Alsósztregova, 1823. január 21.
Alsósztregova, 1864. október 4.
Mészkő, 230 x 100 cm, a portré háromszoros
életnagyságú, elhelyezték 1930. október 25-én.
KÖVESHÁZI KALMÁR ELZA
(1876–1956) alkotása
IMRE MADÁCH
playwright
Born in Alsósztregova, 21 January 1823
Died in Alsósztregova, 4 October 1864
Limestone, 230 x 100 cm, three times life-size,
Installed on 25 October 1930
Sculptured by
ELZA KÖVESHÁZI KALMÁR (1876–1956)
   
A 19. század legnagyobb magyar drámaírója. Fő műve Az ember tragédiája című drámai költemény (1860). Ádám és Éva sorsában Madách választ keresett az emberiség és saját problémáira. A hatalmas alkotás kísérlet a világtörténelem egészének drámai megfogalmazására. A levert szabadságharc és a költő házasságának fölbomlása utáni kiábrándulás és hit kifejezője a mű. Mózes (1861) című drámájában a Tragédia egyik alapproblémáját, a tömegek és a vezér kapcsolatát fejlesztette tovább. Az ember tragédiáját eddig valamennyi világnyelvre lefordították, a Szegedi Szabadtéri Játékok legtöbbször előadott drámája. Az emlékművön a Tragédia záró sorai olvashatók.
Méretében, stílusában egyaránt rendhagyó alkotás. Madách portréjának stilizált megformálásával, monumentálissá növelésével, az emlékmű feszes szerkezetével, egy különös hangulatú, misztikus hatású alkotás született. Olyan, amely nem a történeti hűségre, a személyiség maradandónak hitt elemeinek hű megörökítésére törekszik, hanem a szobrászat kifejező erejével élve, a feszes, kubisztikus formák hatásmechanizmusát alkalmazva, Az ember tragédiája írójának szellemi örökségét modellezi.
He was the best Hungarian playwright of the 19th century. His chief work was The Tragedy of Man (1860), a dramatic poem. In the fate of Adam and Eve, Madách sought for answers to the problems of humans and his own. The grandiose work is an attempt to give a dramatic representation of the whole world history. The drama is an expression of the poet's disappointment and faith after the failed War of Independence and the break up of his marriage. In his Moses drama (1861), he carried on the fundamental issue of the Tragedy, the relations of mass and leaders. The Tragedy of Man has been translated into all world languages, and has been the most often staged drama at the Szeged Open-air Theatre. On the memorial, the final verses of The Tragedy of Man can be read.
Both in its size and style, it is an exceptional work of art. With the stylised formation and monumental enlargement of Madách's portrait as well as with its tense structure, a sculpture of particular spirit and mystical effect was created. Such a work that neither aimed at historical faithfulness nor at the depiction of the features of the personality that are believed to be eternal, but utilizing the expressive force and the effects of the tight, cubistic forms, it modelled the intellectual heritage of the writer of The Tragedy of Man.
   

   
   
BAY ZOLTÁN
fizikus
Gyulavári, 1900. július 24.
Washington D.C., 1992. október 4.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1996. szeptember 9-én.
TÓTH SÁNDOR (1933–) alkotása
ZOLTÁN BAY
physicist
Born in Gyulavári, 24 July 1900
Died in Washington D.C., 4 October 1992
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 9 September 1996
Sculptured by SÁNDOR TÓTH (1933–)
   
Bay Zoltán fizikus, akadémikus, a szegedi egyetem professzora, majd a Tungsram kutatóintézetének vezetője. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az Elméleti Fizika Intézetbe került oktatóként. Nevéhez fűződik a magyar Holdradar-kísérlet 1946-ban, illetve az elektronsokszorozó megalkotása. A világhírű fizikusnak meghatározó szerepe volt a radarcsillagászat születésében és az új méterszabvány (1983) bevezetésében. A méter korszerű definícióját az ő javaslatára fogadták el, ami a fény által a vákuumban a másodperc 1/299792456-od része alatt megtett út hossza.
Az utóbbi években készült emlékművek között ez a portréval, bronzérmekkel kombinált emlékmű az alapításkor érvényesített elveket követi. Képi megoldások, tárgyi utalások teszik „beszédessé” a kompozíciót. A mészkő fülkébe helyezett portrét a kereten elhelyezett kis bronz domborművek egészítik ki, amelyek a kísérletező hajlamú fizikus nagy jelentőségű tudósi teljesítményeire utalnak: a Hold ábrája a radarcsillagászat születésére, míg a pontosan 1 méter hosszúságot kijelölő méterrúd végződései az általa bevezetett új méterszabványra.
Zoltán Bay was a physicist and an academician, a professor of the University of Szeged, and subsequently the manager of the Tungsram Research Institute. After finishing his university studies, he became a lecturer at the Institute of Theoretical Physics. The Moon radar experiment in 1946 is linked to his name as well as the creation of the electron multiplier. The world famous physicist had determining role in the birth of radar astronomy and in the introduction of the new Prototype Metre (1983). The modern definition of metre, that is the length covered by light in vacuum in 1/299792456 of the second, was accepted based on his proposal.
Among the memorials having been made in the last years, this memorial combined with a portrait and bronze medals follows the principles enforced at the time of establishment. Pictorial forms and material indications make the composition 'talkative'. The portrait placed in a limestone niche is supplemented with small bronze relieves that show the outstanding achievements of the physicist inclined to experiment. The medal of the Moon refers to the establishment of radar astronomy, and the endpoints of the metre-stick of exactly one metre long to the newly introduced prototype metre.
   

   
   
MATEMATIKUSOK
RÉDEI LÁSZLÓ, KALMÁR LÁSZLÓ,
SZŐKEFALVI-NAGY BÉLA
Bronz domborműves emléktábla,
58 x 105 cm, márvány, 70 x 117 cm,
elhelyezték 2000. november 18-án.
KALMÁR MÁRTON (1947–) alkotása
MATHEMATICIANS
LÁSZLÓ RÉDEI, LÁSZLÓ KALMÁR,
BÉLA SZŐKEFALVI-NAGY
Bronze memorial plaque,
58 x 105 cm, marble 70 x 117 cm
Installed on 18 November 2000
Sculptured by MÁRTON KALMÁR (1947–)
   
Rédei László (Rákoskeresztúr, 1900. november 15–Budapest, 1980. november 21.) matematikus, az MTA tagja, Kossuth-díjas. Legfontosabb kutatási eredményei az ún. véges Abel-csoportok, a véges p-csoportok, és a végesen generált félcsoportok témakörében születtek.
Kalmár László (Edde–Alsó-Bogátpuszta, 1905. március 27–Mátraháza, 1976. augusztus 1.) matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas, Állami díjas. Több felfedezése fűződik a matematikai logikához és a számítógép-tudományhoz. Szőkefalvi-Nagy Béla (Kolozsvár, 1913. július 29–Szeged, 1998. december 21.) matematikus, az MTA tagja, a matematikai analízis világhírű művelője, a 20. századi magyar matematika egyik legnagyobb alakja volt.
A szegedi matematikai iskola három nagy tudós egyéniségének közös emléktáblája megvalósítását még 1997-ben kezdeményezte a JATE (ma a Szegedi Tudományegyetem) Bolyai Intézete. Bal oldalt Rédei László, középen Kalmár László, jobbról pedig Szőkefalvi-Nagy Béla portréja látható.
László Rédei, was born in Rákoskeresztúr on 15 November 1900 and died in Budapest on 21 November 1980, was a mathematician, a member of the Hungarian Academy of Sciences, and a holder of Kossuth Prize. His most significant scientific achievements were born in the field of so-called finite Abelian groups, the finite pgroups and finitely generated semigroups.
László Kalmár, was born in Edde-Alsó-Bogátpuszta on 27 March 1905 and died in Mátraháza on 1 August 1976, was a mathematician, a university professor, a member of the Hungarian Academy of Sciences, and a holder of Kossuth Prize and State Prize. His several discoveries are connected to mathematical logic and computer technology.
Béla Szőkefalvi-Nagy, was born in Kolozsvár on 19 July 1913 and died in Szeged on 21 December 1998, was a mathematician, a member of the Hungarian Academy of Sciences, a world famous scientist of mathematical analysis, one of the most prominent representatives of the 20th century's Hungarian mathematics. The Bolyai Institute of the University of Szeged (formerly JATE) initiated the creation of the three scholarly characters' memorials representing the Szeged school of mathematics in 1997. On the left, László Rédei, in the middle, László Kalmár, on the right, Béla Szőkefalvi-Nagy can be seen.
   

   
   
RIESZ FRIGYES matematikus
Győr, 1880. január 22 Budapest, 1956. február 28.
HAÁR ALFRÉD matematikus
Budapest, 1885. október 11.
Szeged, 1933. március 16.
Bronz domborműves emléktábla, 45 x 36 cm,
vörös mészkő, 160 x 125 cm,
elhelyezték 1970. szeptember 26-án.
BORSOS MIKLÓS (1906–1990) alkotása
FRIGYES RIESZ mathematician
Born in Győr, 22 Jan 1880, Died in Budapest, 28 Feb 1956
ALFRÉD HAÁR mathematician
Born in Budapest, 11 October 1885
Died in Szeged, 16 March 1933
Memorial plaque with bronze relief,
45 x 36 cm, red limestone, 160 x 125 cm
Installed on 26 September 1970
Sculptured by MIKLÓS BORSOS (1906–1990)
   
szegedi iskola munkásságában jelentkezett ismét nemzetközileg elismert eredménnyel. Riesz és Haár az általuk létrehozott szegedi matematikai könyvtárral és az egyetemet a matematika nemzetközi vérkeringésébe bekapcsoló folyóiratukkal az iskola tartós eredményeinek alapját vetették meg. Riesz Frigyes a funkcionálanalízis egyik megalapítója. Bevezetés a funkcionálanalízisbe című műve világsikert aratott. Haár Alfréd a matematikai analízis számos ágában, elsősorban a geometriai szerkesztések elméletében ért el nagy jelentőségű eredményeket. Az invariációs csoportmértékek bizonyításával a modern matematikai kutatások egyik alapkövét rakta le.
A szoborcsarnok fejlesztése a hatvanas évek végén új irányt vett azzal, hogy az egyetem nagy hírű tudósainak, legelsőként a világhíres szegedi matematikai iskola jeleseinek állítottak emléket. A kettős dombormű kiváló szobrász, a korszak vezéregyéniségének számító Borsos Miklós szerény méretű, inkább névjegynek számító műve. Az emléktábla egyszerű kialakítása, a portrédomborművek és a szövegek elhelyezésének geometriai rendbe szorítása matematikusokhoz illő emléket eredményezett.
After the Bolyais, the Szegedian school of mathematics established by Riesz and Haár produced again internationally recognized results in the Hungarian science of mathematics. By establishing the library of mathematics and their periodical connecting the university to the international network of mathematics, Reisz and Haár created the conditions for long lasting achievements. Frigyes Riesz was one of the founders of functional analysis. His Introduction into Functional Analysis was a worldwide success. Alfréd Haár produced distinct results in numerous branches of mathematical analysis primarily in the theory of geometrical construction. He partially laid the foundation of modern mathematical research with proving the invariable group measures.
At the end of the sixties, the development of the Pantheon took a new direction with commemorating the outstanding scientists of the university, firstly the world famous representatives of the Szegedian school of mathematics. The dual relief of moderate size being rather an indicative mark is the work of an excellent sculptor considered as the leading figure of the era, Miklós Borsos. The simple formation of the memorial plaque, the geometrical order of the portrait relieves and the texts produced a memorial appropriate to mathematicians.
   

   
   
JANCSÓ MIKLÓS
farmakológus
Kolozsvár, 1903. április 27.
Szeged, 1966. április 16.
Bronz dombormű, 40 cm,
carrarai márvány, 90 x 70 cm,
elhelyezték 2005. április 21-én.
KALMÁR MÁRTON (1947–) alkotása
MIKLÓS JANCSÓ
pharmacologist
Born in Kolozsvár, 27 April 1903
Died in Szeged, 16 April 1966
Bronze relief, 40 cm
Carrara marble, 90 x 70 cm
Installed on 21 September 2005
Sculptured by MÁRTON KALMÁR (1947–)
   
Egyetemi tanár, farmakológus, a szegedi egyetem Gyógyszertani Intézetének igazgatója, az MTA tagja, Kossuth-díjas. 1929-ben a berlini Koch Róbert Intézetben kezdte meg kemoterápiai kutatásait. Új vizsgálati módszerek bevezetésével tisztázta a kemoterápiákban alkalmazható anyagok hatásmechanizmusának számos vitás kérdését. Nagy jelentőségűek a retikulo-endotheliális rendszer és a vesehámsejtek tároló képességére, annak hisztaminnal való befolyásolására vonatkozó kutatásai. Az utolsó problémaköre a gyulladás gyógyszer- és kórélettana volt.
A Nemzeti Emlékcsarnok Tisza felőli szárnyán egyre bővülnek azok az emlékművek, amelyek a szegedi tudományos élet kiemelkedő jelentőségű személyiségeinek állítanak emléket. Ez indokolható folyamat, amit az érintett tudósok nemzetközi jelentőségű tudományos életpályája alapoz meg. Kevésbé örvendetes azonban, hogy ezen emlékek egyszerű domborműves emléktáblák, amelyek kivitelük igényessége ellenére alárendelt helyzetbe kerülnek a szoborcsarnok reprezentatív emlékeinek társaságában.
He was a university professor, a pharmacologist, the director of the Pharmacological Institute of the University of Szeged, a member of the Hungarian Academy of Sciences, a holder of Kossuth Prize. In 1929, he started his chemotherapeutical researches in the Róbert Koch Institute in Berlin. By introducing new investigation methods, he clarified many of the debated issues concerning the mechanism of effect of drugs applied in chemotherapy. His research works concerning the storing capacity of the reticular-endothelial system and of the kidney epithelial cells as well as the histamine effect on it were significant. The last area of his interest was the pharmacology and pathophysiology of inflammations.
In the wing of the Pantheon on the side of the River Tisza, the number of memorials commemorating the outstanding personalities of Szeged's scientific life is more and more increasing. This process is right and supported by the internationally significant scholarly career of the interested scientists. It is less pleasing that these memorials are simple, relief like plaques that, in spite of their good quality execution, get inferior in comparison to the representative memorials of the Pantheon.
   

   
   
NAGY LAJOS KIRÁLY
(?) 1326. március 5.
Nagyszombat, 1382. szeptember 10.
Bronz dombormű, 280 x 234 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
KISFALUDI STROBL ZSIGMOND
(1884–1975) alkotása
KING LOUIS THE GREAT
Born on 5 March 1326
Died in Nagyszombat, 10 September 1382
Bronze relief, 280 x 234 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by
ZSIGMOND KISFALUDI STROBL (1884–1975)
   
Királyságát Európa számottevő hatalmainak sorába emelte, 1342-től 1382-ig Magyarország, 1370-től 1382-ig Lengyelország királya volt. Hatalmas középeurópai birodalmat hozott létre, és irányított visegrádi udvarából. Az 1351. évi törvénykönyvében megalkotta az ősiség törvényét (a nemesi birtok sérthetetlenségét). Először teremtett Magyarországon jelentős művelődési központokat, nagy pártfogója volt a művészeteknek. Ennek kiemelkedő példája a kassai székesegyház építtetése, 1367-ben ő alapította Pécsett az első hazai egyetemet. Kora magyar művészetének színvonalát olyan alkotások jelzik, mint a Képes krónika és a Kolozsvári testvéreknek ma a prágai várban álló Szent György lovasszobra (1373).
A dombormű Rerrich Béla tervei alapján készült. Fölső részén középen Nagy Lajos király trónuson ülő alakja látható, bal kezében országalmát, jobbjában jogart tart, a királyi hatalom jelképeit. Kétoldalt a trónus mellett a magyar és a lengyel királyságot jelképező figurák, a kezükben tartott pajzsokon balról a magyar, jobbról a lengyel címer látszik. A domborművet alul az egyesített királysághoz tartozó tíz tartomány címereinek fríze zárja.
He was the King of Hungary from 1342 to 1382 and the King of Poland from 1370 to 1382. He established a great Central-European empire and ruled it from his Visegrád royal court. His kingdom became as powerful as any other empires of Europe. In his Code of 1351, he introduced the law of entailment (immunity of noble estates). He was the first to establish important cultural centres, he was a great patron of arts. The construction of the Kassa Cathedral is a remarkable example of this. In 1367, he founded the first national university in Pécs. The standard of his period is marked by works like the Illuminated Chronicle (Chronica Hungarorum) and the Saint George equesterian statue (1373) by the Kolozsvári brothers standing today in the Prague Castle.
The relief was made based on the drafts of Béla Rerrich. In the middle of the upper part, King Louis the Great can be seen in a sitting posture, he is holding the globe in his left hand and the sceptre in his right one, the symbols of royal power. On each side next to the throne, there are two figures symbolizing the Kingdom of Hungary and of Poland, and on the shields held by them leftward the Hungarian coat of arms, and rightward the Polish coat of arms can be seen. The lower part of the relief is a frieze of the coats of arms of ten provinces of the unified kingdom.
   

   
   
VIRÁG BENEDEK
költő
Dióskál, 1754 (?)
Buda, 1830. január 30.
Carrarai márvány dombormű, 174 x 119 cm,
elhelyezték 1931-ben.
FERENCZY ISTVÁN (1792–1856) alkotása
BENEDEK VIRÁG
poet
Born in Dióskál, 1754
Died in Buda, 30 January 1830
Carrara marble relief, 174 x 119 cm
Installed in 1931
Sculptured by ISTVÁN FERENCZY (1792–1856)
   
A reformkor idejére az ország igazi kulturális központjává fejlődő Pest és Buda szellemi életének első vezéralakja. A magyar ódaköltészet mestereként a magyar versformát a klasszikus (időmértékes) verselés fegyelmező erejével kívánta megújítani. Alkotásainál is jelentősebb, hogy tanácsadójává, szellemi ösztönzőjévé vált a fővárosban szervezkedő magyar irodalmi központnak. Népszerűségét jelzi, hogy a Nemzeti Emlékcsarnokban elhelyezett budai síremléke az első olyan magyarországi írószobor, amelyet közadakozásból emeltek.
A szoborcsarnokban elhelyezett művek között ez a klasszicista dombormű a legrégebbi és egyben – Ferenczy István alkotásaként – a legnagyobb művészi becsű is. Történetét Apró Ferenc helytörténész tisztázta. Sokáig úgy vélték, hogy a dombormű Virág Benedek budai síremlékéről származik. Valójában Döbrentei Gábor szervezett gyűjtést Virág Benedek síremlékére, ő rendelte meg a művet Ferenczy Istvántól. Az alkotás, 1834-ben készülhetett. Nem a síron, hanem a Nemzeti Múzeumban helyezték el, ahol korabeli híradás szerint „a régiségi ritkaságok termében a déli fal egyik vésett mélyedésében volt". Innen került 1931-ben a szegedi panteonba.
The first leading character of the intellectual life of Pest and Buda that had developed to be the real cultural centre of the country by the Reform Era. As a master of ode poetry, he wished to renew the Hungarian poetry with the disciplining force of the (classical) metrical verse forms. In comparison to his poetry, it is even more noteworthy that he became an advisor and intellectual supporter of the Hungarian literary centre getting organized in the capital. His popularity was marked by that his Buda tomb installed in the National Pantheon was the first Hungarian writer's sculpture that had been erected from public donation.
Among the works of art in the Pantheon, this classical relief is the oldest one, and at the same time, as a work by István Ferenczy, is valued the highest artistically. Ferenc Apró made its history clear. It was believed for a long time that the relief had been moved here from Benedek Virág's tomb in Buda. Indeed, Gábor Döbrentei raised money for his tomb, and he commissioned István Ferenczy to sculpture it. The work, probably finished in 1834, was not placed on the tomb but in the National Museum where, according to contemporary records, 'it was placed on the south wall of the room of old rarities'. In 1931, the relief was taken from here to the Szeged Pantheon.
   

   
   
HUNYADI JÁNOS
hadvezér
(?) 1407 Zimony, 1456. aug. 11.
Bronz szoborcsoport,
¾-es életnagyságú figurákkal,
mészkő dombormű, 210 x 236 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
SIDLÓ FERENC (1882–1953) alkotása
JÁNOS HUNYADI
general
Born in 1407, Died in Zimony, 11 August 1456
Bronze group of statues
wiht 3/4 life-sized figures
Limestone relief, 210 x 236 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by FERENC SIDLÓ (1882–1953)
   
A XV. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja, a török elleni harcban elért sikerei tették híressé. Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását. A nagy „törökverő” kormányzó a középkori magyar királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal, amellyel 70 évre megállította a muzulmán hódítást. A győzelmes csata emlékjeléül pápai bulla rendelte el a déli harangszót.
Igényes, gondos kivitelben készült, attraktív emlékmű, amely történelmi légkört teremt az árkádok alatt. Rerrich Béla elképzelését Sidló Ferenc szobrász valósította meg. Hunyadit hadiöltözetben látjuk, robusztus alakja kitölti a szoborfülkét, izmos kezeit hadi szerszámán nyugtatja. A másik két történelmi alakot is egyházi rangjuk, papi hivatásuk jelvényeivel, történelmi szerepük attribútumaival ábrázolva láthatjuk. Egyikük Giuliano Cesarini (1398–1444) olasz bíboros, pápai diplomata, legsúlyosabb vereségének előidézője, a másik Kapisztrán János (1386–1456) ferencesrendi szerzetes, legnagyobb győzelmének segítője.
János Hunyadi was a person of distinction of the 15th century's Hungarian history; he became famous owing to his successful campaigns against the Ottomans. He considered defending his homeland and crushing the Ottoman rule as his life mission. The great governor, called the 'Turk beater', was one of the most outstanding generals of the medieval Kingdom of Hungary. In 1456, he waged war on the Ottomans with the great victory at Nándorfehérvár (Belgrade) owing to which the expansion of the Ottoman Empire was warded off for seventy years. As a commemoration of the victorious battle the Pope ordered to ring the noon bell.
This attractive memorial was made in high quality creating historic atmosphere in the arcades. Ferenc Sidló realized Béla Rerrich's ideas. We can see Hunyadi in military garment, his robust figure fills up the niche, and he rests his strong hands on his military weaponry. We can see the other two historic figures portrayed with the insignia of their church rank and priesthood and with the attributes of their historical roles. One of them is Giuliano Cesarini (1398-1444), an Italian cardinal, a papal legate, the causer of Hunyadi's most serious defeat, the other one is János Kapisztrán (1386-1456), a Franciscan friar, the supporter of his greatest victory.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet