Előző fejezet Következő fejezet

Glatter, Radnói, Radnóczi

Radnóti Miklós nevéről

 

Radnóti Miklós a huszadik századi magyar líra egyik legnagyobb hatású képviselője, akinek versei mellett műfordításai, kritikái, tanulmányai is megfelelő irodalomtudományi figyelmet és elemzést igényelnek. Miközben kötetein és a középiskolai tankönyvekben a Radnóti Miklós név szerepel, ő maga életében soha nem viselte hivatalosan ezt a nevet.

Radnóti édesapja Glatter Jakab, édesanyja Grosz Ilona volt. Radnótit Glatter Miklósként anyakönyvezték, s ezen a néven szerepelt a hivatalos dokumentumokon egészen 1934 júniusáig. A fiatal költő eleinte saját nevén publikált, 1927-ben jelent meg először verse Radnóti-Glatter Miklós néven, később még egy ideig írásai alatt hivatalos nevét, illetve a Radnóti Glatter Miklós költői nevet használta. Radnóti Miklósként először egy kritikát (Berda József Öröm című kötetéről) jegyzett a Kortárs 1929. decemberi számában. Első verse, amelyet Radnóti Miklós névvel közölt a Pogány köszöntő – első kötetének címadó szövege – volt a Kortárs 1930. február 11-i számában. Innentől a Radnóti Miklós nevet használta írásaiban a költő, egyetlen esetet (1934-ben megvédett doktori értekezésének első kiadását) kivéve.

Ferencz Győző szerint Radnóti már középiskolás korában elhatározta, hogy ezen a néven lép költői pályára.1 A névváltoztatás gondolata többször fölmerült a fiatal Radnótiban, azonban levelezésében ennek első nyoma csak 1932 májusában bukkant föl. 1933 végén már nagybátyja cégvezetőjével és ügyvédjével is tárgyalt a névváltoztatás mielőbbi kérelme ügyében. Anyai nagybátyja, a gazdag Grosz Dezső volt az édesanyját és ikertestvérét a születésekor, édesapját pedig tizenkét éves korában elveszítő Radnóti gyámja, aki ugyan nem nagyon helyeselte unokaöccse irodalmi és tanári ambícióit, de anyagilag támogatta egyetemi évei alatt, sőt később is (majdnem egészen haláláig).

1933 ősze és 1934 tavasza között a névváltoztatás ügye akadozni látszott, ami Radnótit meglehetősen elkedvetlenítette. Ennek fő oka az volt, hogy nevének hivatalos megváltoztatásával is szerette volna kifejezni nemcsak azt, hogy magyar az identitása, hanem azt is, hogy magyar költő. Műveinek és költészetének egyfajta értelmezési mezőjét adhatja ez a határozott állásfoglalás a magyar nyelvhez, a magyar nemzethez és a magyar kultúrához való tartozás mellett. Ezzel a hivatalos aktussal, jogi lépéssel – a névváltoztatással – Radnóti a magyar költészet tradíciójába kívánta helyezni saját magát és műveit.

Egy évtizeddel később éppen ilyen megfontolások vezethették, amikor a katolikus vallásra tért. Leveleiben már korábban kifejtette, hogy nem sok köti az izraelita valláshoz és a zsidó kulturális hagyományhoz. Legfőbb szempontja az volt, amikor a keresztelkedés folyamatos halogatása mellett döntött, hogy az őt pénzzel támogató nagybátyját nem akarta megbántani az izraelita felekezetből való távozással. Szegedi professzorainak – az irodalomtörténész Sík Sándornak piarista szerzetesnek és a francia irodalmat és kultúrát oktató Zolnai Bélának – nagy és életre szóló hatására mutat, hogy Zolnait kérte meg keresztapaságra, a katolicizmus legfontosabb beavató szentségében pedig Sík Sándor részesítette 1943. május 2-án a budapesti Szent István bazilikában. A keresztelőn Zolnai professzort távollétében Radnóti egyik legjobb barátja, Ortutay Gyula helyettesítette.

 

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának

tagjai a szegedi Dóm téren 1934-ben.

Balról jobbra: Baróti Dezső, Hont Ferenc,

Gáspár Zoltán, Tolnai Gábor, Széll Istávn,

Buday György, Patrász István, Bálint Sándor,

akinek a vállán Radnóti Miklós keze.

Mindkét egyetemi tanára nagy hatással volt rá. Nem véletlen, hogy Sík Sándorhoz írta bölcsészdoktori értekezését (Kaffka Margit művészi fejlődése), Zolnai Bélához pedig francia szakos diplomamunkáját. Éppen ebben az időszakban lett számára különösen fontos nevének megváltoztatása, magyarosítása. 1934 májusára ugyanis elkészült disszertációja (a védésre júniusban került sor), s azt a kor szokásai szerint kinyomtatva, könyv alakban is be kellett nyújtani. Radnóti szerette volna, ha erre már választott (és írói) neve kerül. Sík Sándor – aki megértette Radnóti igényét – még a kari tanácson is kérte a professzorokat, engedélyezzék, hogy csak a karnak benyújtandó példányokat jelentesse meg saját nevén, a többit pedig Radnóti Miklós néven jegyezhesse. A kari tanács ahhoz járult hozzá, Glatter-Radnóti névvel jelenjenek meg.

Időközben Radnóti nagybátyjának ügyvédje sem tétlenkedett. A belügyminisztérium azonban nem akarta a kért Radnóti vezetéknevet engedélyezni. Az ekkor fölmerült Radnói név ellen pedig Radnóti határozottan tiltakozott, s 1934. június 1-jén táviratozott Grosz Dezsőnek, hogy intézkedjen, mert nem akarja a Radnói nevet viselni, s továbbra is ragaszkodik a Radnótihoz.

Végül néhány nappal később megtörtént a névmagyarosítás. Persze nem Radnótira, hanem Radnóczira változtatta családnevét a belügyminiszter 42.986/1933. számú rendeletével, amelyet 1934. június 4-én adott ki az egyik miniszteri osztálytanácsos. Radnóti Miklós neve a hivatalos iratokon ettől kezdve Radnóczi Miklós, később dr. Radnóczi Miklós. Érdekes, hogy egyik legkedvesebb szegedi barátja az irodalomtörténész, 1956-ban szegedi egyetemi rektor Baróti Dezső – aki eredetileg Kratochfill Dezső volt – azért választotta a Baróti nevet, mert ez rímel a Radnótira.2 Ezt az „összecsengő” névváltoztatást valószínűleg már egyetemi tanulmányaik kezdetén, az 1930-as évek elején eldönthették.

Így tehát Radnóti doktori értekezésének első kiadása is Radnóczi Miklós névvel jelent meg a Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének kiadásában, de ez a munkája nem sokkal később Radnóti Miklós név alatt is kiadásra került a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának gondozásában.

1945 tavaszán az ostrom utáni fővárosban a költő feleségének első dolga volt, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszterétől, Radnóti Miklós fiatalkori barátjától, Erdei Ferenctől kérje a Radnótira való névváltoztatás engedélyezését, hogy mire a költő a deportálásból hazatér, hivatalosan is Radnóti Miklós legyen a neve. Gyarmati Fanni ekkor még nem tudta, hogy Radnóti már hónapok óta halott…

 

Lábjegyzetek:

1 Lásd bővebben: Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Budapest, 2005. 283–289.

2 Vö. Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós. 1909–1944. Budapest, 1971. 426.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet