Előző fejezet Következő fejezet

Radnóti barátja, Rákosi szövetségese

Ortutay Gyula a nagypolitikában

 

Ortutay Gyula életpályája – és annak történeti értelmezése – igencsak ellentmondásos. Piarista diák, a szegedi bölcsészkaron Sík Sándor kedves tanítványa, majd egyetemi magántanár, Radnóti Miklós egyik legjobb barátja, kiváló folklorista, népi szövegek értő gyűjtője és elemzője, a modern magyar néprajztudomány egyik meghatározó szervezője volt. Ugyanakkor a kommunista párt titkos tagja, a Rákosi-diktatúra kiépülésének tevékeny részese, az államszocializmus évtizedeiben fontos pozíciókat betöltő politikus.1

Ortutay 1937-tól tartott fönn kapcsolatot Kállai Gyula és Hont Ferenc révén az akkor még illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjával. 1942-ben csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz (FKGP), ahol a szervezet baloldali értelmiségi tagjait tömörítő Polgári Tagozat egyik vezetője lett. 1943-ban a kisgazdapárt kulturális és közművelődési bizottsága elnökévé választották, s részt vett a párt oktatási és művelődési programjának kidolgozásában is. A második világháború utolsó időszakában, amikor Magyarország hadszíntérré vált, s a német náci erők és a kommunista Szovjetunió csapatai vívták itt harcukat, Ortutay már a szovjetek által megszállt országrészben fölvette a kapcsolatot az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal.

1945 januárjában a Magyar Központi Híradó Rt. elnökévé nevezeték ki, ezzel ő lett a Magyar Rádió, a Magyar Filmhíradó és a Magyar Távirati Iroda vezetője (ezt a posztot 1947 márciusáig töltötte be). 1947 márciusa és 1950 februárja között több (előbb kisgazda, majd kommunista többségű) kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.

Ortutay rádióelnöki tevékenyégére a következőképpen tekintett vissza néhány évvel később Sulyok Dezső, nyugati emigrációba kényszerült egykori kisgazda politikus. „A budapesti rádió a napi hírek közé szőtt kommentárokban, rosszindulatú beszélgetésekben és hangjátékokban erőteljesen ócsárolta a magyar nemzetet. A rádió élén álló Ortutay Gyula utasította az előadókat, hogy hangoztassák, mi vagyunk az utolsó nép a világon, és hogy a jugoszlávok, csehek és románok messze fölöttünk állnak. Mi szolgáltuk ki legszolgalelkűbben a nácikat és mi követtük el a demokratikus világ ellen a legtöbb gazságot. A rádió kijelentette, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy ezen a világon éljünk.”2

Ortutay Gyula 1945 márciusában mint titkos tag belépett a Magyar Kommunista Pártba. Kriptokommunistaként továbbra is a kisgazdapártban tevékenykedett, azonban nem a polgári gyűjtőpárt érdekeit, hanem Rákosiék szándékait képviselte. Hozzá hasonló kriptokommunisták voltak még a kisgazdapártban például Dobi István, Dinnyés Lajos, Mihályfi Ernő, a Nemzeti Parasztpártban pedig Erdei Ferenc vagy Darvas József.

1945 januárjában az FKGP – Balogh István államtitkár vezette – Ideiglenes Országos Vezetősége kulturális bizottságának Ortutay lett az elnöke. A párt 1945. augusztus 20-i nagyválasztmánya alkalmával a szervezet operatív vezető testülete, az Országos Intéző Bizottság tagjává választották. Ortutay és a szintén baloldali kisgazda Oltványi Imre neve kezdőbetűje nyomán nevezték az FKGP baloldali formációját O-csoportnak, amely a baloldallal és főleg a kommunista párttal való szoros együttműködés szükségességét fogalmazta meg a kisgazdapárton belül.

Az 1945 novemberében tartott parlamenti választásokon a polgári erőket megjelenítő Független Kisgazdapárt a szavazatok több mint ötvenhét százalékát szerezte meg, míg a kommunistáknak alig tizenhét százalék jutott. Részben ennek következtében határoztak úgy Rákosiék, hogy belülről bomlasztani, kívülről pedig roppant erővel támadni fogják a győztes pártot. 1946 márciusában létrehozták a Baloldali Blokkot, amely egyrészt Mindszenty József bíborosnak a közéletből való eltávolítását, másrészt a kisgazdapárt jobboldalának ellehetetlenítését tűzte ki célul. Ortutay és FKGP-n belüli baloldali csoportja persze kiadott egy, a Baloldali Blokkot támogató nyilatkozatot. 3

Ortutay Gyula 1946 májusa és júliusa között kommunista nyomásra a kisgazdapárt Politikai Bizottságának is tagja volt. Ebből a pozíciójából pártfegyelmivel mozdították el: a kisgazdapárt Politikai Bizottságának 1946. július 17-i ülésén Futó Dezső nemzetgyűlési képviselő a polgári tagozat vezetőinek megregulázását kérte, mivel azok – mint Futó fogalmazott – marxista beállítottságúak, a munkáspártokkal való föltétlen együttműködés hívei, s politikai tevékenységükkel nem az FKGP érdekeit képviselik. A párt Fegyelmi Bizottságának 1946. július 18-én tartott ülésén született döntés Ortutaynak a Politikai Bizottságból való eltávolításáról.

Néhány nappal később, 1946. július 24-én Némethy Jenő, a Magyar Szabadság Párt nemzetgyűlési képviselője (akit a kommunisták – pontosabban a Baloldali Blokk – követelésére 1946 márciusában Sulyok Dezsővel együtt zártak ki a kisgazdapártból) interpellálta a miniszterelnököt a Magyar Rádió működése kapcsán. Személyeskedéstől és vádaskodástól sem mentes beszédében kijelentette, hogy „Ortutay a pártok határán terpeszállásban álló képviselő”. 4

1947 márciusában Ortutay javasolta: ne legyen kötelező az iskolai vallásoktatás, inkább a szülők döntésére bízva szabadon választható. Terve után spontán civil ellenállás alakult ki. Példátlan erővel feszültek egymásnak a tradicionális polgári értékeket valló rétegek és a kommunista csoportok. A tiltakozás elérte célját, s levették napirendről a kérdést. 1947 májusában pedig ördögi módon a kommunista vezető, Rákosi Mátyás – akinek körétől az ötlet származott – követelte: ismerje el az FKGP, hogy javasolta a fakultatív hitoktatás bevezetését. Ezzel nyilván nem kis népszerűségvesztést kívánt okozni a kisgazdapártnak.

Nem sokkal később, 1947 májusában Révai József, a kommunista párt ideológiai és kulturális kérdésekért felelős vezetője arra kérte Ortutayt, az FKGP baloldali értelmiségi csoportja javasolja a felekezeti iskolák államosítását. Ezt akkor Ortutay Gyula nem teljesítette, azonban bő egy évvel később – már miniszterként – nemhogy javasolta, de le is vezényelte az egyházi iskolák államosítását.

Az 1947. augusztus 31-i hírhedt kékcédulás választást (amelyen a kommunisták csalással tudtak csak huszonkét százalékkal nyerni, míg az általuk szétdarabolt kisgazdapártnak a voksok tizenöt százalék jutott) követő koalíciós tárgyalásokon éppen Rákosi Mátyás kardoskodott amellett, hogy Ortutay megtarthassa vallás- és közoktatásügyi miniszteri székét.

Az FKGP 1947. szeptember 11-i nagyválasztmányának több fölszólalója is követelte Ortutay Gyula és más baloldali kisgazdák kizárását. Érdekes, hogy még a kisgazdapárt baloldalához sorolható Gyöngyösi János (egykori külügyminiszter) is bírálta a párt balszárnyának önföladó politikáját. Az FKGP Politikai Bizottságának 1947. szeptember 20-án tartott ülésén Dobi István pártelnök Ortutayt javasolta vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Ezt azonban Pártay Tivadar országgyűlési képviselő ellenezte, s Tóth László szegedi történészprofesszort, illetve idősebb Antall József volt újjáépítési minisztert javasolta a bársonyszékbe. Dobi nem állt ki határozottan Ortutay mellett, s átengedte volna a tárcát a Nemzeti Parasztpártban politizáló (titokban szintén kommunista párttag) Erdei Ferencnek.

Az 1947. szeptember 23-i pártközi értekezleten Dobi István ugyan pártja javaslatát vetette föl a kultuszminiszteri tárca betöltése kapcsán, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő azonban ragaszkodott Ortutay személyéhez. Az értekezleten Gyöngyösi János elmondta, hogy a kisgazdapárton belül általános az elégedetlenség Ortutayval és a polgári értékeket föladó politikát folytató baloldali csoportjával. Ez az elégedetlenség pedig olyan mértékű, hogy az FKGP számos vidéki szervezete küldöttséget menesztett a párt országos központjába azzal a kéréssel, hogy Ortutay Gyula ne maradjon a kormány tagja. Erre Rákosi és Gerő értetlenségét fejezte ki, majd Gerő konstatálta, hogy védence – Ortutay – „rendes baloldali ember”. Rákosi pedig úgy vélte: „valószínű, hogy Ortutayt a Kisgazdapárton belül, mint baloldali demokratát üldözik”.5 Gyöngyösi elmondta: Ortutay Szegedre, szülővárosába – kommunistabarát tevékenysége miatt – „testi épségének veszélyeztetése nélkül nem is mehet le”. 6

A baloldali (kommunista és szociáldemokrata) politikusok azzal utasították el a másik két potenciális miniszterjelöltet, hogy Tóth László (aki történészként középkori egyháztörténettel is foglalkozott) a klerikális szellem megjelenését hozná magával, míg idősebb Antall József – bár kiváló jogász – nem ért a pedagógiához. Gerő egyébként az értekezleten többször érvelt Ortutay minisztersége mellett, szinte a kisgazdapárt belső ügyeibe is beavatkozva, annak önállóságát kvázi megkérdőjelezve. „Én megértem a kisgazdapárti képviselők saját külön lehetőségeit, ennek azonban politikai jelentősége van, ez annyit jelent, hogy a Kisgazdapártban az egész koalíciót jobbra akarják húzni. Ez az egésznek az értelme. Mi nem vagyunk szerelmesek Ortutayba, de a mi számunkra ez politikai kérdés.”7

A diktatúrájának kiépítésén fáradozó Rákosi azonban keményebb volt. Szinte ukázba adta a pártközi egyeztetésen résztvevő kisgazda politikusoknak, hogy igyekezzenek meggyőzni Ortutay alkalmasságáról a párt döntéshozó szerveit. „Meg kell győzni a Politikai Bizottságot és a parlamenti frakciót erről a helyzetről annál is inkább, mert őszintén szólva, ha ilyen alap-pszichózis eltűrhető, ha van ma egy Ortutay-pszichózis, akkor lehet holnapután egy Dobi-pszichózis és egy Szabó Árpád-pszichózis stb., akár egy Dinnyés-pszichózis. Akkor egymás után fogják kilőni a használható embereket.” 8

Különösen az utóbbi mondat árulkodó. Ezek a politikusok ugyanis nem az FKGP számára voltak használhatók, hanem a kommunistáknak, akiknek érdekekeit készségesen kiszolgálták. Rákosi ebben a helyzetben verbálisan gyakorolt nyomást a kisgazda vezetőkre célja – Ortutay miniszterként való pozicionálása – érdekében. Az általa említettek közül Ortutay, Dobi és Dinnyés a kommunista párt titkos tagja voltak, de Szabó is hű szövetségesének számított: 1947 nyarán ő vezényelte le a kisgazdapárton belüli „tisztogatást”, azaz a párt jobboldali és centrum szárnyához tartozó vezetők eltávolítását.

 

Ortutay Gyula

Ortutay Gyula Rákosiék támogatásával nemcsak a kormányban erősítette meg helyzetét, de a pártban is, 1948 áprilisában ugyanis a Független Kisgazdapárt társelnökévé választották. Egy évvel később pedig már nyíltan támogatta a kommunista irányítású népfrontpolitikát, s ezzel a plurális politikai rendszer fölszámolását

Szintén Rákosi és a csapata biztatására Ortutay 1948 júniusában benyújtotta – majd támogató beszédek és cikkek sorában indokolta és a támadásokkal szemben védte – a felekezeti iskolák államosításáról szóló törvényt. 9 Ezzel hozzájárult a csaknem ezeréves magyar keresztény iskolarendszer szétzúzásához. Erre jó másfél évtizeddel később is büszkén és elégedetten emlékezett: „…a mi iskolaállamosításunk a szocializmus előkészítésének egyik, s nem is csak a művelődéspolitikára kiható, jelentős feladata volt.”10

Ortutay vallás- és közoktatásügyi minisztersége alatt zajlott a Mindszenty-per, amelynek idején a fogságban lévő bíborost naponta megalázták, brutálisan bántalmaztak, fizikailag és szellemileg megtörték, s amelynek eredményeként koholt vádak és hamis bizonyítékok alapján életfogytiglani börtönre ítélték. Nemcsak Mindszenty József személye volt az áldozat, de ezzel a perrel a magyarországi történelmi egyházakat és híveiket igyekezett megfélemlíteni a kommunista diktatúra.

Ortutay Gyula Művelődés és politika című könyvének bevezetőjében a Mindszenty – és ezáltal a katolicizmus – elleni hajszát üdvözölte, sőt eszmei alapokat igyekezett hozzá kreálni. Bizarr, hogy miközben Rákosi sztálinista diktatúrájának kiépítésén fáradozott, Mindszentyt emberietlenséggel, demokráciaellenességgel és népellenességgel vádolta. Mondandóját persze frappáns Rákosi-idézettel is megpróbálta hitelesíteni.

„Ma már az egész közvélemény, katolikus és nem katolikus közvélemény előtt nyilvánvaló, hogy az a katasztrófapolitika, amely Mindszenty József érsek számításai szerint az új világháború kitörésébe és a magyar demokratikus politikai rendszer szétesésébe vetette minden reményét, egyszerre volt téves, emberietlen és népellenes. Az itt következő lapok bizonyítják, hogy a magyar népi demokrácia, mint eddig, ezután is békét akar az egyházakkal, a békére építi a maga vallásügyi politikáját. Mutatják ezt a különböző egyházakkal megkötött vallásügyi egyezmények is. De egyben nem engedhet a magyar demokrácia, sem a kormányzat, sem a nép. Nem tűrheti, Rákosi Mátyás szavai szerint, »az egyház palástja mögé bújt reakciót«, azaz nem tűrheti, hogy Mindszenty József, immár a magyar katolikus tömegek, sőt jelentő egyházi tényezők szándéka, akarata ellenére is belpolitikai harcot szervezzen és ugyanakkor a külföld felé, mint a magyar nép, a magyar demokrácia nyílt támadója, politikai ellenfele szerepeljen.” 11

Ortutayt – noha mostanában a visszaemlékezők népszerű és joviális emberként igyekeznek beállítani – politizáló kortársai közül többen egyáltalán nem kedvelték (persze Rákosi és Gerő vélhetően igen).

Balogh István államtitkár, az FKGP főtitkára, később a Független Magyar Demokrata Párt elnöke visszaemlékezéseiben így írt róla. „Néha eljött hozzám a Szent Antal-persely támogatásáért. Derék, vallásos asszony volt az édesanyja. Ő félelmetesen könyöklő és törtető fiatalember volt. A lelkét adta bármiért. Még Debrecenbe lejött, ott kineveztem a Rádió elnökének. Vágyai netovábbja volt, hogy kultuszminiszter legyen. Elleneztem.”12 A Rákosiékkal egyébként szintén együttműködő Balogh páter tehát szegedi éveiből ismerte az Ortutay családot (amikor a Szeged-belvárosi plébánián segédlelkészként, később Szeged-alsóközponton plébánosként szolgált), s emlékezésében megerősíti a tényt, hogy a fiatal és tehetséges Ortutayt támogatta a katolikus egyház.

Sulyok Dezső kisgazda politikus, majd – az FKGP-ből való kizárása után – a Magyar Szabadság Párt elnöke szintén megemlékezett Ortutay Gyuláról. „Ortutay a leghiúbb ember volt, akit eddig ismertem. Hiúsága azért volt veszélyes, mert bizonyos szintű intelligenciával és tanultsággal rendelkezett. Telhetetlen becsvágya vitte Rákosi utcájába. Különösen jellemző volt rá, hogy istenítette a hazugságot. Ahogyan mások keleti szőnyegeket, képeket, könyveket, bélyegeket vagy ékszereket gyűjtenek, úgy versengett ő a hazugságkoholmányokért.”13

Mi Ortutay Gyula 1945 és 1949 közötti politikai tevékenységének mérlege?

Kormánytagként levezényelte az egyházi iskolák államosítását és előkészítette a szerzetesrendek föloszlatását, vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején játszódott le a Mindszenty bíboros elleni koncepciós per. A Független Kisgazdapárt egyik vezetőjeként – kommunista utasításra – tevékeny szerepet vállalt a párt szétbomlasztásában. Kriptokommunistaként pedig közreműködött Magyarország szovjetizálásában és a Rákosi-diktatúra kiépítésében.

A koalíciós években Ortutay politikai tevékenyégével (bár az FKGP tagja és egyik vezetője volt) nem a Független Kisgazdapárt értékeit és érdekeit képviselte, hanem a kommunista pártét (amelynek szintén tagja volt titokban). A Rákosi-korszak – éppúgy, mint Szálasi nyilas diktatúrája – modern kori történelmünk egyik legsötétebb fejezete. Ortutay Gyula pedig szerepet vállalt Rákosi Mátyás szovjet mintájú, sztálinista diktatúrájának kiépítésében és működtetésében. Politikai pályájának értékelésekor ezt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

 

Lábjegyzetek:

1 Vö. Paládi-Kovács Attila: Ortutay Gyula. Budapest, 1991.; Ortutay Gyula: Napló. 1–3. köt. Budapest, 2009–2010.

2 Sulyok Dezső: Két éjszaka nappal nélkül. [1948] Ford. K. Vladár Edit. Budapest, 2004. 282–283.

3 Ortutaynak a Független Kisgazdapártban betöltött szerepéről is részletesen írt: Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája. 1944–1947. Budapest, 1976. (Névmutató alapján)

4 Az 1945. évi november hó 29-re összehívott nemzetgyűlés naplója. Hiteles kiadás. 2. köt. Budapest, 1948. 350.

5 Pártközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció. 1944–1948. Vál., szerk., jegyz. Horváth Julianna, Szabó Éva, Szűcs László, Zalai Katalin. Budapest, 2003. 707.

6 Uo. 708.

7 Uo. 712.

8 Uo. 713.

9 Lásd bővebben: Mészáros István: Mindszenty és Ortutay. Iskolatörténeti vázlat. 1945–1948. Budapest, 1989.; Mészáros István: Ortutay Gyula kultuszminisztersége és a Magyar Katolikus Egyház. Budapest, 2004.

10 Ortutay Gyula: Emlékezés az államosításra. [1965] In: Uő: Fényes, tiszta árnyak. Tanulmányok, emlékek, vázlatok. Budapest, 1973. 398.

11 Ortutay Gyula: Bevezető. [1948. november] In: Uő: Művelődés és politika. Tanulmányok, beszédek, jegyzetek. Budapest, 1949. 10.

12 Balogh István (1894–1976) – Balogh páter – visszaemlékezései. [1960-as évek első fele] Kézirat. Másolata a szerző tulajdonában. Borovi József (1917–2005) egyháztörténész hagyatékából őrzi a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (Budapest, Pannonhalma, Szeged).

13 Sulyok Dezső: i. m. 189.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet