Előző fejezet Következő fejezet

A VÁROS ÉS FOLYÓJA

Szeged és a Tisza egymásrautaltsága

 

Áldás és átok. Ezt a két fogalmat ismerik a nagy vizek mellett élők. Amennyi segítséget, gazdagságot, örömet és szépséget kínál egy folyó, annyi veszélyt is rejteget, annyi fenyegetéssel, tragikus váratlansággal is kísért. A parti emberek igyekeztek kiismerni a folyók sajátos tulajdonságait, „személyiségét", titkait, ha kellett ésszel, ha a szükség úgy kívánta, erővel, kivételes alkalomkór, akár életünk árán is.

A Tisza - mondják - az egyik legkiismerhetetlenebb folyója a Kárpát-medencének. Régi annáleszek emlékeznek nagy vizekre, de olyan pusztítást, mint a „Nagyvízként" emlegetett 1879-es árvíz, egyik sem végzett. Azóta két történelme van Szegednek, a víz előtti és a víz utáni. Bár szorgos kezek - a szakszerű mérnöki terveket követve - megépítették a védvonalat, a Tisza azóta is sokszor próbára tette a szegediek kitartását, erejét, szakmai hozzáértését, azt az összetartozási és összefogási képességet, mely végül megmentette az egyre gyarapodó kincset, ami Szegedet jelenti. A kritikus 1970-es árvíz után - úgy tűnt - a megépített hatalmas védelmi partfal kifog a folyón. Többször fenyegetett a Tisza jeges áradással és tavaszi zöldárral, igazából csak 2006-ban ijesztett ránk. A Huszár Mátyás partfal mérőjelzőjén, leolvashatjuk, hogy míg az 1870-es nagyvíz idején a folyómagasság 809 centiméternél tetőzött, addig 1970-ben már 960 centiig merészkedett, ám 2006-ban minden eddiginél magasabb, 1009 centivel tette próbára a szakembereket, önkénteseket, polgári védelmiseket.

Íme 2006 áprilisának krónikája:

ápr. 13. Megdőlhet Szegednél a 960 centis rekordszint. A Maros felülről árasztja, a Duna alulról duzzasztja a folyamot. Lezárták a szegedi belvárosi szakaszon a partfal nyílásait. A védekezés elhúzódhat, mert a mostani áradás és a zöldár valószínűleg összeér.

ápr. 14. Rendkívüli készültséget rendeltek el Csongrád megyében a Tiszán.

ápr. 17. Rekordvízszintet ért el Szegednél a Tisza, meghaladta az 1970-ben mért 960 centimétert. A teljes Felső Tisza-partot lezárták. Szegeden 600-an dolgoznak a gátakon.

ápr. 20. Meghaladta a 10 méteres szintet az árvíz Szegednél. A partfalnál csorgások keletkeztek, a Belvárosi híd mellett fakadóvíz tört fel.

ápr. 21. Példátlanul magas, 1009 centivel tetőzik a Tisza Szegednél. A megyében 3500-an, Szegeden 1200-an - polgári védelmisek és önkéntesek - dolgoznak a gátakon. A tetőzés 4-5 napig is elhúzódhat, mert a Duna visszaduzzasztja az áradást.

ápr. 26. Már „csak" 10 méteres a Tisza Szegednél. Ez is magasabb a valaha is mért vízállásnál. A védekezés mértéke nem csökkenhet. Nagy erőkkel folyik a belvíz elleni védekezés is.

máj. 9. Feloldják az árvízvédelmi készültséget a Tisza alsó szakaszán.

Eddig 3 milliárd forintot költött az ország a védekezésre.

A korabeli újságot lapozgatva már január 13-án megjelentek az első intő jelek. Bakos András azt írja: „Rekordmennyiségű hó hullott a folyók vízgyűjtőin, január végén és februárban is sok csapadékra kell számítani, és ha gyors lesz az olvadás, komoly árvíz alakulhat ki." 2006 megmutatta, hogy a védelmi rendszer megújításra szorul. Ismereteink szerint az előkészületek e vonatkozásban megtörténtek.

Rigó Mihály cikkéből idézünk, ami a Szeged folyóirat februári számában jelent meg: „... javaslat Szegedre. Kaphasson a város vezetésétől a magas szakmai színvonalat képviselő szegedi vízügyi mérnöki kar egy lehetőséget, egy megbízást, egy térinformatikai alapú megvalósíthatósági tanulmány készítésére, melynek tárgya a szegedi árapasztó csatorna egyszersmind árapasztó tározó lenne-a valószínűen szükséges északi és déli vízosztó, vízkormányzó művel. A világ azonos elveket használ, mint remélem a fentiekből kiderült. Jók ezek az elvek, használjuk hát Szegeden is!" „A városon kívül kellene helyet keresni - a várostól keletre vagy nyugatra - annak az árapasztó csatornának, amely gyakorlatilag ismét tározó lenne. Tehát a művünk árapasztó tározó és árapasztó csatorna lenne egyszerre! A Tisza szegedi szakasza így is - úgy is tározó a Duna miatt. Csak az nem mindegy, hogy ez a víztározás a Belvárosban vagy a városon kívül történik. Innen vissza lehetne táplálni a régi mederbe mindig annyi vizet, amennyi a Belváros normális vízszintjéhez kellene. Meggondolandó az a hozadéka is a dolognak, hogy olcsóbban lehet alacsonyabban haladó, és rövidebb hidakat is építeni Szeged és Újszeged között!"

Szeged és folyója, a Tisza, örökös jegyben járnak. Néha kikezdenek egymással, máskor nem győznek büszkélkedni közös értékeikkel. S ez így van jól, így kapcsolódhat harmonikus egységbe természet és épített város, természet és emberalkotta környezet. Akad olyan váratlan esemény is, amikor nem a víztől kell menteni az embereket, de az embereknek kell menteni a folyót. Emlékezzünk a 2000-es ciánszennyezés drámai napjaira és tragikus képeire. Az oly sokszor megénekelt tiszai halak tömege hevert a parton, hatalmas hálókkal emelték ki a pusztulásra ítélt folyóból a tetemeket. Akik látták és tapasztalták az emberi kapzsiságnak, cinizmusnak és felelőtlenségnek ezeket a következményeit, egy életre környezetvédőkké váltak. A Tisza hihetetlen élniakarásának, öntisztító képességének és az emberi szakértelemnek köszönhetően mára visszaállt az ökológiai egyensúly, s a gátak között kanyargó folyó újra egészséges és gazdagodó. Ahhoz, hogy ilyen is maradhasson, sőt fürdeni is lehessen tisztuló vizében, hogy valóságosan is Szeged főutcája legyen, sok még a tennivaló, melyhez legtöbbet a felelősen élő és gondolkodó szegedi polgárok tehetnek. S visszakaphatja szép üzenetét a régi szólás: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza."

 

*

 

A Szegedi Nagyárvíz Képeskönyve először 1970-ben jelent meg, Tóth Béla gondos szerkesztésében, ízes szövegével és precízen válogatott dokumentumanyaggal. Ez a könyv, mely a „Nagyvíz" 130. évfordulóján tiszteleg a természet és az ember előtt, újabb fejezettel gazdagodik. Az elmúlt évtizedek küzdelmeit és főként eredményeit veszi sorra, a teljesség igénye nélkül. Emlékeztetünk fontos várospolitikai eseményekre, Szeged fejlődését, gazdagodását reprezentáló teljesítményekre, épületek, szobrok megszületésére. Arra az útra, amelyet együtt jártunk ebben a városban az elmúlt évtizedekben, s valamennyien munkánkkal, javaslatainkkal, ötleteinkkel magunk is építettük, alakítottuk, formáltuk, szépítettük Szeged arculatát. A harmadik kiadás munkálataiban társunk volt Bali Péterné és Kerek Attila, aki a város mindeneseként, a torony alatti események szervezőjeként, Szeged nemzetes szolgálójaként járult hozzá az eltelt négy évtized színvonalas és minőségi rendezvényeihez.

A könyv legyen egyszerre emlékeztető, tanulságos és felemelő dokumentuma Szeged és a Tisza évezredes együvé tartozásának. Bízunk abban, hogy a jövő nemzedékek is úgy tisztelik, szeretik, félik és féltik majd azt a köteléket, mint eleink tették, és a jelen generáció teszi.

Majzik István

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet