|
|
Bánk József egykori egri érsek, váci püspök urat meghívtam az 1988 decemberében, Sík Sándor születésének centenáriuma alkalmából megrendezett gödöllői emlékülésre, amelyen részt vett és az előadások elhangzása után sorban gratulált az emlékezőknek – kiemelve Kovács Sándor Iván egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökének közreműködését, Baróti Dezső, Tolnai Gábor, Jelenits István, Rónay László emlékezését, s a délelőtti program gazdagságát. A délutáni programon érsek-püspök úr – orvosai tanácsára – már nem tudott Gödöllőn maradni, titkárával visszatért váci otthonába, a püspöki palotába.
Bánk József püspöki címeres, jelmondatos levélpapírján írt, 1989. január 22-én Vácott kelt levelében köszönetet mondott az emlékülés megrendezéséért, s kifejezte sajnálatát, hogy délután az emléktábla avatáson már nem tudott részt venni, pedig – mint később írta – nagyon fontosnak tartja a szülőföld iránti megbecsülést és hagyományainak ápolását. „Honnan indulunk – hová megyünk. A forrás hogyan válik patakká, majd folyammá…” – írta levelében. Majd közölte azt is, hálával tartozik Sík Sándornak, hiszen 1937-től 1964-ig – hittudományi akadémiai tanár korában – egy kollégájával együtt mindennap a budapesti piarista rendházban ebédelhetett.
Egy másik – 1991. február 12-i, szintén Vácott kelt – levelében az érsek-püspök megírta: többször találkoztak Sík Sándorral, sőt az aranymiséjén is részt vett: Kodály Zoltán és felesége mögött ült a templomi padsorokban.
Bánk József személyes beszélgetések alkalmával is a legnagyobb tisztelettel, elismeréssel szólt a piarista tartományfőnökről, az irodalom professzoráról, s nagy művéről, háromkötetes Esztétikájáról, valamint szinte megszámlálhatatlanul sok kiadásban megjelent imakönyveiről. A főpap úgy vélte, a legszebb és legmarandóbb himnuszfordítások is Sík Sándor keze alól kerültek ki, szegedi évei pedig irodalomtörténeti jelentőséggel bírnak, nem beszélve az ottani tanítványaihoz való viszonyáról, az ő irodalmi teljesítményeikről, s a szegedi „Sík-szemináriumok” inspiráló hatásáról.
Bánk érsek-püspök úr szerint a két világháború közötti időszak egyháztörténetében két meghatározó egyéniség volt: Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök és Sík Sándor piarista szerzetes. Mindezt, saját bevallása szerint, az egyházi hierarchiában – „belülről” – érezte és tapasztalta, előbb mint felszentelt pap, később pedig főpásztorként.
Dr. Bánk József 1911. január 26-án született Adácson. Esztergomban szentelték pappá 1936. június 21-én. 1936-tól 1939-ig ösztöndíjas volt a római Pápai Magyar Intézetben, ahol baráti kapcsolatba került Augustino Casarolival, későbbi bíborossal, a Vatikán államtitkárával. 1939-től 1943-ig szentszéki jegyző volt az Esztergomi Prímási Irodában. 1943-től huszonnégy éven át a kánonjog professzoraként dolgozott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a Budapesti Hittudományi Akadémián. Később győri segédpüspök, majd 1978-tól 1987-ig a váci egyházmegye főpásztora volt. 1974-től 1978-ig egri érsekként szolgált, majd visszatért Vácra. Jelmondata: „Pie severus – graviter mitis. – Szelídséggel párosult határozottság”.
Bánk érsek-püspök a második vatikáni zsinaton az egyházjogot revideáló bizottság konzultora volt a Szentatya kinevezése folytán. 1987-ben vonult nyugállományba. Kilencvenkét évesen halt meg 2002. szeptember 7-én. A váci dóm altemplomában helyezték örök nyugalomra.
1.
Bánk József egri érsek, váci püspök levele Bihari Józsefnek, a Pest megyei múzeumok igazgatójának. Vác, 1989. január 22.
Vác, 989. január 22.
Kedves Igazgató Úr!
Nagyon hálásan köszönöm a gödöllői Sík Sándor emlékünnepségre való szíves meghívást. Örülök, hogy részt vettem. Gazdag élményekkel tértem haza. Sajnálom, hogy a délutáni programot már nem vállalhattam.
Gratulálok az emlékkönyvhöz!2 Amint kézbevettem, alig tudtam letenni. Érdekes jellemzések, emlékezések tükrében sok mindent másképpen látok. Boldizsár Ivánt és Zimányi Gyulát is.3
Én magam nagyon hálás vagyok neki, mivel 1937-től 1964-ig hittud.4 akadémiai tanár koromban ebédet adott egyik kollégámmal a rendházban. Személyesen is nagyon becsültem. Aranymiséjén is részt vettem. Többször találkoztunk.
Örülök, hogy feltárta születési helyét.5 Ez döntő fontosságú az ember életében! Honnan indulunk – hová megyünk… A forrás hogyan válik patakká, majd folyammá…
Nagyrabecsüléssel és szeretettel
köszöntöm
Bánk József
Kézzel írott levél, nyomtatott fejléces – püspöki címerrel ellátott – levélpapíron.
2.
Bánk József érsek, váci püspök levele Bihari Józsefnek, a Pest megyei múzeumok igazgatójának. Vác, 1991. február 12.
Kedves Barátom!
Nagyon hálásan köszönöm meleghangú és igazán szinte túlzásszámba menően elismerő soraidat, amelyekkel szerény pályafutásomat méltatod.6 Valóban, szinte megborzad az ember, ha rágondol az évtizedek folyamán felbukkanó állomásokra: Adács, Gyöngyös, Esztergom, Budapest, Róma, Győr, Vác, Eger, megint Vác… Csodálatosak és kifürkészhetetlenek az Isten útjai! Most az évforduló alkalmával csak hálát tudok mondani a Gondviselésnek.7
Ott voltam Sík Sándor aranymiséjén. Előttem térdelt Kodály Zoltán feleségével; misszáléval a kezében.8 Akkor adták elő Sík Sándor Te Deum-át először. Ő maga akkor már nagyon törékeny volt. Hálás vagyok neki, mert 6 éven át, mint tanár piarista ebédet kaphattam.
Úgy hallik, hogy Vácott is jövőre nyitnak a piarista tanárok két osztállyal.9 Az egyház most nagy feladatok előtt áll. Fel kell mérni erőit, hogy mire tud vállalkozni. Csak olyant vállaljon, amit kifogástalanul és példásan teljesíteni tud. Akkor számíthat a polgárok támogatására.
A Latin bölcsességek gyűjteményét most korrektúrázom.10
A régi szeretettel köszönt kedves családoddal együtt:
Vác, 1991. febr. 12.
Bánk József
Gépirat, nyomtatott fejléces – püspöki címerrel ellátott – levélpapíron, autográf aláírással.
Lábjegyzetek:
|
|