I. FÖLDRAJZI ÉS TERMÉSZETRAJZI RÉSZ.

A város területe és fekvése.

SZEGED területének öthalmi-, bojárhalmi-, ásotthalmi- és sövényházi magaslatain lelt régiségi leletek, tárgyak igazolják,1 hogy a népvándorlási kor népei a jelenlegi Szeged várost övező külterületi dombokon, halmokon és magaslatokon éltek, tanyáztak és temetkeztek, valamint azt is, hogy a honfoglalás után itt letelepült magyarok szintén e halmokon szállásoltak, sátoroztak,2 de a XI. és XII-ik században már közelebb-közelebb húzódtak a Tisza mostani partja felé, mivel a szerte kanyargó erek által képezett szaggatott-szigetek több védelmet nyújtottak s ezen kívül a halászattal és vadászattal foglalkozók a Tisza partján fejlődő forgalom pontjai felé igyekeztek megépíteni otthonuk tűzhelyét.

Az ősi települők ezen része a mostani felsőváros felé eső, egykor a Szillér (Szillértó), Jánosér, Annusér, meg a Tisza és Maros kiöntései által körülkanyargott dombosabb területeken — tulajdonkép szigeteken — lelte meg tényleg még ma is lakott otthonát; a másik rész pedig a Matyér, Hattyas, Ballagitó és még több kisebb-nagyobb tavak, meg a Tisza szétágazó vize által körülvett mostani — alsóváros — magasabb földgerinczén ütötte föl állandó települ sátorát, honnan az erek fölött hullámosan emelkedő s mindenütt semj ékkel tarkított hatalmas nagy pusztákon legeltette nagyszámú juhait és barmait.

Az ősi telepedés által állandó tanyául kiválasztott és most is lakott városterület rendkívül kedvező volt termékeny talajával és vizekkel védett szigeteivel az ide települtek foglalkozásainak ép úgy, mint a szükségelt védelemnek; habár ezen kívül e nyílt puszta területen letelepült népben sok önbizalomnak és erős bátorságnak is kelle lakoznia.

Amint hogy lakozott is!

A terület, melyen később a város fejlődött, közvetlen környék részében a legkitűnőbb fekete termő talaj, melyet a külső terület messze nyúló határáig homokpuszták környeznek.

A város belső területét a Tisza és Maros ide-oda hajló széles vizein kívül minden oldalról halban és vízben bő erek, tavak, nádasok, rétek és a selymes fű körítette szikek (székek) és semjék (sömjék) lepték el.

A belsőség fekete termő földjeitől a halmok, dombok és az említett vizek által változatosabbá tett városi terület határpontjai, mivel a török korszak alatt és utána is aggasztó mérvű önkényes foglalások által a város birtokterülete mindegyre szűkebbre szoríttatott, a XVIII-ik század elején hatósági határozat alapján3 — a város . határa és területe az öregek emlékezése után a jövő nemzedék emlékezetére — jegyzőkönyvbe foglaltatván, a következő nevek alatt örökíttetnek meg: „1. Rósa halma, 2. Kecze kormánya, 3. Nagy állás, 4. Szeg határ, 5. Bika semlyéke homokja, 6. Dobos széke homokja, 7. Eötöczéky halom — hol a szegedi, dóczi és pusztaszeri területek Összeérnek, megjegyezvén — szól a jegyzőkönyv — ,,farkas árkok"4 ugyanott nagy számban vannak — 8. az Eötöczéky halom mellett levő halmocska és Kis-telek, 9. Rekettyés hosszú semlyék, 10. Saaregyháza halma, 11. Gellén homokja vagy halma.

A kúnpuszták felől pedig alsó Csengelye határától: 1. Gellén homokja, 2. Bogárzó homokja, 3. Balassa fája, 4. Király széke, 5. Forró Somboja, 6. Átol-Árok, 7. Meleg szoba.

Tiszátúl fogvást Szt.-Mihály Telkének határja: 1. Mattyon kívül Átol-Árokban való vége, 2. Doros kuttyaj halom, 3. Tere halom, 4. Fő-Ere, 5. Átol-Árok.

Reszkej határtúl való határja: 1. Mattyon kívül Átol-Árokban való vége, 2. Bodon halma és azon túl igyenesen Tiszáig.

Nemes város határának Kún földektől való különbözése: 1. Kún Basa halma, noha Eörhalomig lehetne követelni, 2. Zombori dombja, 3. Puskás homokja, 4. Zabos góré, 5. Tekéntő, 6. Zákány homokja, 7. Kara homokja, 8. Kara nyaralója, 9. Garga homokja, 10. Engi homokja, 11. Puskás halma, csorvaj Rét mellett, 12. Csikós semlyékje, 13. Kántor semlyékje Szabadkaj út mellett, 14. Madarász tó, 15. Buzgán halma, 16. Pap halma." 

Ime a város határterületnek jegyzőkönyvbe foglalt régi elnevezései, melyeken kívül már a XI. és XII-ik század okmányaiban is a város külső területének egyes részei mint lakott telkek és halász-tanyák említtetnek föl: Sárostó, Sólymos, Kistisza, Kerektó, Csengel-telke, Buzkán (Buzgán), Elles (Ülés), Horgas stb. helynevekben, de ezek közül is ma már az egyes őskori települőknek, hajdani családoknak, kisbirtokosoknak neveit csak mint dűlő neveket látjuk szerepelni.

A város területe tulajdonkép két részből áll, és pedig: belső területből, melyen a beépített város fekszik és a külső területből, mely á város közönségének és lakosságának földbirtokát képezi.

I. sz. Műmelléklet „SZEGED ÉS NÉPE" cz. műhöz.

A belső terület — az újjáépítés óta a vámházak által határolt terület — 1658 kataszt. hold és 596 D öl, melyből a beépített területen fekvő összes háztelkek, utczák és nyilvános terek 8.437,650 D métert foglalnak el.

A város külső területe: 140,123 kataszt. hold és 1118 D öl, melyhez a tápéi 4816 kataszt. hold és 1232 D öl birtokterületet is hozzászámítva, az egész város területe: 146,598 kat. hold és 1346 D öl.

Ez a hatalmas nagy. terület —; Csongrád vármegyén kívül, melyben fekszik5 — még négy vármegyével és pedig: Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács-Bodrog, Torontál és Csanád vármegyékkel határos. A közvetlen határ: észak és északnyugatról: a, péteri puszta, Kunf él egyháza, Jász-Szt.-László, Majsa és Kömpöcz. Északkelet és kelet felől: Kistelek, Pusztaszer, Hantháza, Homoki puszta, Sövényháza, Sándorfalva, Algyő és Tápé. Délkeletről és délről (túl a Tiszán): Lele, Deszk, Szőregh és Ujszentiván. Északnyugat és nyugatról: Majsa, Kömpöcz, Csólyos és Pálospuszták és Dorosma birtokterülete.

Az alsó területrésznek határai északról: Dorosma és Ülés puszta, északnyugat és nyugatról: Mérges, Ötömös és Balota puszták, délnyugatról : Szabadka, délről: Horgos, délkeletről (túl a Tiszán): Gyála, Szőregh és Deszk községek határai.

A város birtokterületének alakja, részben a kún foglalások, részben a Tiszahajláshoz való idomulás folytán rendkívül szabálytalan és aránytalan nagyságú kétrészben terjeszkedik szét s hosszúsága — északról dél felé — átlagos hosszúságának egy hatodával múlja fölül, a nyugatról kelet felé húzódó szélességét.6

A város határa a katonai földrajzi intézet fölvétele szerint a Ferró délkörtől számítva, a keleti hosszúságnak 37° 7' 4"-e és 46" 34' 56"-e közé esik.

A városterület legészakibb pontja az ú. n.: Feketehalom, a legdélibb : a szabadkai és kishorgosi határok közé emelt domb, a legkeletibb: a tápai és deszki községek, a legnyugatibb: Halas és Szabadka városok határérintkezésénél van. A legészakibb pont, vagyis a Feketehalom távolsága a budai délkörtől keletre : 34,139.2 öl, dél felé: 50,083.9 öl; a legdélibb pont távolsága keletre: 31,407.7, délre: 79,514.8 öl.

A város határának közép délköre 37° 35' 12". közép szélességi köre: 46° 21' 18".

A szegedi királyi biztosság műszaki osztálya által eszközölt mérések után Szeged város területe néhány kiválóbb pontjainak meghatározását a következőkben tüntetjük föl:7

Ugyancsak a királyi biztosság háromszögelési méréseket is végeztetett és a város területén az állandó (fix) pontok megjelölésére áh. vasoszlopot helyeztetett el, melyek közül néhánynak helyét, távolságát és magassági fekvését a következőkben említjük föl:8

A belterület távolsági- és magassági- néhány pontjának bemutatása után meg kell említenünk, hogy a külterületi rész megfelelő elosztás szerint, — miután az újabb időben úgy a felsőváros, mint az alsóváros részen ú. n. közigazgatási központok létesíttettek, — hagyományokon9 alapulólag még kapitányságokra van felosztja. Es pedig a felsővárosi részen: Csengelei, Balástyai, Őszeszéki, Szatymazi, Gajgonyai és Fehértói; az alsóvárosi részen pedig: Feketeszéli, Nagyszéksósi, Királyhalmi (Asotthalmi). Átokházi, Csorvai, Zákányi, Domaszéki, Mórahalmi, Röszkei és Szt,-Mihálytelki kapitányságokra.

A külterület, a közigazgatási felosztáson és kapitánysági megjelöléseken kívül még dűlők szerinti elnevezéssel is bir s az egész területen 120 dűlő van, melyekben egész Szeged város területének részleges megnevezéseit is birjuk, ú. m.: Ruki, Mérges, Kereset, Zákány, Papok, Vágó, külső és belső Csorva, Rúzsajárás, felső és alsó Átokháza, Grácsér, alsó és felső Ásotthalom, Kőrösér, Velez, belső Ásotthalom10 (Királyhalom), Beró, Kurvadomb, Ráczok, Madarásztó, Kraller, Kis-Széksós, Nagy-Széksós, Dobó, Mórahalom, Farkas, Halászka, Lengyel, Ótott, Domaszék, Jámborka, Bojárhalom, Tari, Kis-Ivánszék, Kászonyi, Ábrahám, Nyári, Kunhalom, Nagy-Mátyás, Szél-Pál, Fúrús-Csamangó, Kancsal, Ladányi, Sárosvölgy, Hosszú, Lapos, Paphalom, Röszke, Bodony (a népnél Bodom, részei: menyország, ingyenes, piczik), Bodonyhalom, Eperjes, Csízikhalom, Maty-derék, Feketeszél, Móraszék, Mórahegy, Putri, Maty, Szt.-Mihály-T-elek, Terehalom, Makkoserdő, Delelő, Vörös, Alsóvárosi nyomás, Ballagitó, Hattyas, Kiserdő, Bánomkert, Hódi erdeje, Nagy-Kralicza, Halottaserdő, Marostő, Kis-Kraíicza, Róma, Kálvária, Jerikó, — Szeged város, — Rókusi nyomás, Börcsök-kopoja, Puskaporos, Szénáskert, Kettőshatár, Öthalom, Francziahegy, Makkosház, Tarján, Nagy- és Kis-Szillér, Szili-lapos, Kétér-köz, Baktó, Fertő (ennek részei: Vaskapu, Hodzsatelek), Felsővárosi nyomás, Serkéti, Székhalom, Fürgehalom, Székhát, Ráczok kertje, Kettőshalom, Neszűrj, Alpári, Szatymaz, Fehértó, Makraszék, Barát, Össze-szék, Szirtos, Gajgonya, Őrhalom, Kolb, Balástya, Bogárzó, Kisteleki pántlika, Csöngőié, Majsai hármas, Feketehalom.

A dűlőkön kívül érdekesek a hegy elnevezések, melyeken a szőlőskertek — noha teljesen síkon terülnek el — említtetnek: Aligány-hegy (a népnél Aligán-högy), Süveg- Rókabögyös-, Bagoj-, Jakus-, Losoncz-, Fodor-, Módos-, Lengyel-, Daka-, Ludas-, Kelj-föl-, Templom-, Tanács-, Szabóhalmi-, Jópál-, Frank-, Kútér-, Harangos-, Savanya-, Rovó-," Meszes-, Kis-Istók-, Bulás-, Doma-, Tandari-, Tarján-, Felső-Róka-, Kószó-, Messzelátó-, Rángati-, Gatyaülep-, Nyolcz-bajköz-, Kénytelen-, Franczia-, Szillér-, Kétérköz-(Kuruczvölgy-) hegyek.11

A városnak a tiszántúli, — az úgynevezett „tápai-rét'f birtokterületén a következő megnevezéseket találjuk: Porgány, Holt-Tisza, Malajdok, Sulymos, Kis-Marostő, Porgányszél, Zsegenye, Bogdány, Lebő, Méhész, Hosszútóhát, Hosszúérhegy, Tápai sík, Cserekaszáló, Bogdányhögy, Sírhegy, Sasülés, Büdöstó és Vetyehát.

Erdő-elnevezései között: Mérges-, Honvéd-, Klauzál-, Ötömösi-, Átokházi-, Dugonics-, Pálinkás-, Ásotthalmi- (most Királyhalmi), Mészáros-, Kártyás-, Magyari-, Rívó-, Pillich-, Ruki-, Kárász-, Pálfy-, Gerencsér-; Kőröséri-, Bilisits-, Makkos-, Etelka-, Vödrös- (Vödrics), Újcsöngölei-, Czédula-, Sutka-erdő neveket olvassuk.

A terület-, a dűlő- és szőlőhegy-elnevezésekben — az egyes ma is élő család- és gúnyneveken kívül — oly régi helynevek emlékeit találjuk, melyek a magyar honfoglalást megelőző, hún-avarkor emlékeit őrzik: Gajgonya, Tere, Velez, Buzgán, Tarján, Ötömös stb. oly nevek, melyek az őshazára emlékeztetnek, másrészük pedig: Csengéié, Sasülés, Elles (ma Ülés), Asszonyszállása a kunokra vallanak.

A belső terület közigazgatásilag öt részre van osztva, ú. m.: Belváros (Palánk), Felső-, Alsó-, Rókusváros és Újszeged, s ezen öt városrész VI kerületet képez.

E városrészek közül: Felsőváros északkeleti, Alsóváros dél-délkeleti, a középső rész: Palánk és Rókus északnyugati irányban húzódik, a tiszántúli rész: Újszeged, melyet az újjáalakítás óta Erzsébetvárosnak is neveznek, a Tisza balparti könyökében keleti és délkeleti irányban terjed.

Mély és lapályos az egész terület, melyen a városi élet fejlődött és egészen az újjáépítés előtti évekig mindenütt vízállásos mélyedésekkel volt ellepve. Csak lassan-lassan töltetett és foglaltatott el nagyobb-nagyobb terület a város fejlődésének megfelelően és mert a városépítés is a Tisza kanyargó hajlását követte, az egész város nagyon szabálytalan alakot nyert.

A város belterületének legrégebbi elnevezése a több ízben emlegetett két városrész: „felsew-zygeth", a mostani Felsőváros és „al-zeged", a jelenlegi Alsóváros, ezeken kívül I. Ulászló királynak 1499-ik évben kelt okmánya12 „láthrán" városrészt, utczát is említ, melynek Szt.-Lucza napjára országos- és a hét minden csütörtökjére hetivásárt engedélyez.

Ezen „láthrán" név előfordul az 1522-ik évi püspöki tized-lajstromban13 Szeged utczájaként: „piatea kyslatrán", továbbá a következő utcza-nevek: Gwmbwch- (Gömböcz), Arokháth-, Baalogh-, Kwn-,14 Sancte-Trinitatis- (Szt.-Háromság), Kwegyethw- (Kőégető), Predicator-, Feeÿlzer-(Félszer), Chws- (Csősz), Tlioth-Lÿsa-, Warga-, Zantho-, Sancti-Demetrii-, Magna- (Nagy), Sóhordó-,15 Bondy-, Bwday-, Kerek-, Madaraazs-, Haÿnal-, Mÿwes-, Sancti-Georgii-, Sancti-Nicolaii-, Angÿaal-, Spiritus-Sancti- (Szt.-Lélek), Banfalva-utczák, Gazdagék- és Dehogy-utcza stb.

Ezeken kívül ugyancsak a XVI-ik században (1563-ban) a törökdefterek is felemlítik a „Felsor-utczát", Szt.-György-, Varga-, Szilont-vagy Szillér-, Szondi-, Kun-, Kobza-, Nagy-, Szt.-Demeter-, Szt.-Miklós és Balog-utczákat. A halászok egész külön városrészben, a szigeteken laktak.

A török-korszak után a XVIII-ik század elején a városrészek ismét nagy pusztulást szenvedtek s a várparancsnokság csak a várat s annak palánkjait, sánczait hozta jókarba s a sánczokon át a palánkba csak három útról: a Csongrádi-, Budai- és Péterváradi-útról vezetett — hasonló nevekkel — átjáró vagy kapu.

Később a város fejlődésével, az építkezések haladásával és az idegenek betelepítésével külön városrész-elnevezések keletkeztek, így felsőváros egy részét: Tobány, más részét: Hobiárt-, majd Kistiszapart és Kis-pest néven ismerték. A múlt század végén épült föl az „újváros", mely a közelében fekvő kukoricza földekről kezdetben „kukoriczaváros",16míg későbben „Rókus-város" nevet kapott. Ennek külső részét Nazarethnek nevezte a nép.

Rókustól délnyugatra alsóváros felé fekvő rész: Móra-város nevet nyert s a főbb utak azon városról kapták elnevezésüket, amelynek irányába vezettek, így : Csongrádi-, Budai-, Szabadkai-, Péterváradi- s Algyő felé: Gyevi-út s a városháza előtt a — forum — s mellette a Kecskeméti-út.

A belváros csak „Palánk" néven volt ismeretes, a vár körüli utczarészek: Sáncz-part néven a legújabb korig, de az utczákat és területrészeket a nép rendesen egy ismertebb személy-, épület- vagy az ott lakók mestersége után jelezte és nevezte még az esetben ,is, ha azok megjelölt névvel bírtak. így felsőváros egy részét: rácz-piacznak, másikat: tyúkbögynek, s azon részt, hol a régi városrész az új várossal, Rókussal egybeért, Granicz-nak hívta.

Az egyes kisebb terület városi tájékrésznek : „furbicz", a nagyon keskeny utczának : „köz", népiesen mindig „kutyaszorító", míg a város legszélső utczájának csak „sor", így : hattyas-sor, szillér-sor, vagy rendesen és gúnyosan a legtávolabbi résznek már „juhszél" a neve.

1. Széchenyi-tér északkeleti oldala

A XIX. század első felében a belterület utczái már mind elláttattak névvel s a negyvenes években hazafias nevek díszelegtek az utcza-sarkokon, — mert az utcza-elnevezéseket fölfestették a sarokházakra — de az ötvenes években e nevek mind fölcseréltettek ; míg aztán az 1879-ben rombadőlt város terei, utczái az újjáépítés alkalmával a teljes szabályozás mellett, egyszersmind egészen új elnevezéseket nyertek.

Az új elnevezéseknél tekintettel volt a király-biztosság a történeti múltra, hagyományokra, a város érdemesebb régibb és élő polgáraira, népének főfoglalkozásaira és az árvízi szerencsétlenségben Szeged népével együttérző külföldre és az újjáépítésben közremunkáló kiváló férfiakra^ különösen az uralkodóházra, végül a közélet és irodalom jeleseire.

Így a szegedi közterek, körutak, sugárutak és utcza-nevek között a következő elnevezéseket találjuk: Ferencz József- és Erzsébet-rakpart, Gizella-tér, Rudolf-tér, Valéria-tér, József főherczeg-tér és Stefániasétány. Kossuth Lajos-sugárút, Széchenyi-tér, Klauzál-tér, Dugonics-tér, Deák Ferencz-, Batthyányi-, Osztrovszky-utczák, Arany János-, Bajza-, Báró Jósika-, Dugonics-, Eötvös-, Jókai-, Horváth Mihály-, Kazinczy-, Kisfaludi-, Kölcsey-, Munkácsy-, Petőfi-, Révai-, Toldi-, Tompa-, Vörösmarty-utczák, Attila-, Árpád-, Avar-, Bercsényi-, Bethlen-, Bocskai-, Vesselényi-, Zrinyi-utczák, Mátyás király-tér, Hunyadi-tér, Földvári-, Hétvezér-, Pusztaszer-, Laudon-, Lehel-, Ráday-, Rákóczy-utczák, Festő-, Földmíves-, Halász-, Háló-, Hajós-, Kecsege-, Csuka-, Kormányos-, Liszt-, Malom-, Molnár-, Paprika-, Sajka-, Szappanos-, Szekeres-, Tímár-utczák s a helytörténetiek közül megemlítjük a Boldogasszony-sugárutat, Szabadkai-,17 Hmvásárhelyi-, Csongrádi-, Kálvária-sugárutakat, Fodor-utcza, Hattyassor, Hobiárt basa-, Hullám-, Oltványi-, Öthalom-, Pálfy-, Pulz tábornok-, Réh János-, Somogyi-, Szilágyi-, Szillér-, Szt. György-, Szt. Rókus-, Tabán-, Zákány- és Zsótér-utczákat, Szabadság-tért és végül Tisza Lajos-körút, Lechner-tér, Kelemen- s Kállay-utczákat, továbbá Bécsi-, Berlini-, Brüsseli-, Londoni-, Párisi- és Római-körutakat s legvégül a Boszorkánysziget-sort.

Az újjáalakítás az utczákat és köztereket szabályozva, szélesbítette és fejlesztette s ezeknek az árvíz előtti Szeged belső területétől való eltérését a következőkből láthatjuk:

Az új terek és utczák összes területe: 2.414,050 □ m., vagy 419 hold és 768 □ öl, a régi terek és utczák összes területe volt: 1.882,321 □ m., vagyis 327 hold és 127 □ öl s e szerint az új terek és utczák területe 531,729 □ öllel múlja fölül a régi Szeged tereinek és utczáinak nagyságát.

A terek és utczák területéből esik:

KÖRUTAKRA:

SUGÁRUTAKRA:

2. Tisza Lajos-körút

TEREKRE:

a) Tisza Lajos-körútmi belül:

b) Tisza Lajos-kőrúton kívül:

Újszegeden a szabályozott és háztelkekre felosztott terület 763 ezer 920 m, ebből háztelkekre esik: 437,920 □ m., utczákra és terekre: 135,000 □ m., a népkertre (Erzsébet-ligetre) 191,000 □ méter.

A város belső területének földrajzi fekvését az alábbi táblázat mutatja:

3. Szeged főtere (Szabadságtér) 1848-ban.

Lábjegyzetek:

1. Arch. Ért. 1881. 151—152. 1., 1891. 355—357. 1., 1892. 161—168. 1., 1895. 361—364. 1.
2. Lenhossék I.: „A szegedi öthalmi ásatások" 1882. 40—42. 1.
3. „Pro memória Posterorum, ratione metalium Terreni Civitatensis pro ut a Senibus a memória videlicet hominimo et per Traditionem majorem constaret." Városi régi jegyzőkönyv 1719. év 87. lap.
   
4. „Fossae Vulpium ibidem habentur multae."
    
5. Szeged fekvését Vedres István verse így határozza meg:

   Fekvésem Csongrád nemes varmegyében Téli keletre dűl »' Tisza menttében Szomszédim Dél felöl Horgas és Szabadka Balota, meg Mérges s az Ülési paszta, Kis Kunság Dorosmát felém bészoritá. Északi részeim: Átokhaza, Pálos Közel lakhelyemhez nagy pörrel taszita Tsólyos és két Kömpötz pusztákkal határos

   Birtokim szegletén Majsa kemény örrt áll Szent László, és Ferentz szállása szugán áll A fekete Halom, határira határja' Három birtokiak véghellyi tanyája Le felé a hires Pusztaszer, Dótz, Homok Sövényháza, Gyö, Fark és a Porganyi fok, Sirhegynél megfordul Vettyehát mentében Birtokom, makai nádasrét szélében

   Innét Marost birom egész a torkáig A Tiszát Porgánytól mind le Paphalmáig. Vedres István: Nemes szab. kir. Szeged várossá megnagy. Tanácsháza talpkövének letételére készült versek. 1799. 4. lap.
    
6. Bertalan Alajos: „Szeged sz. kir. város földrajzi és meteorológiai viszonyai." 10. lap.
7. Bertalan A. : i. m. 6. lap.
8. A római számok a fix pontok oszlopainak számát jelentik.
9. A Szeged területére telepített hajdani kún-kapitánysdgok emlékére.
10. Az újjáépített várost midőn 1883-ban meglátogatta a király, megtekintette a város külső területét, nevezetesen Ásotthalmot is, az időtől a külterület ezen része Királyhalom névvel bir.
11. A „hegy" használat valószínűleg a régi korból maradt, a mikor a szegediek a szerémségi szőlőhegyeket bérelték s onnan szállították a bort országszerte, de egyéb ként Szegeden is a régebbi szőlőskert-telepek rendesen magasabb, dombosabb helyeken, — „hegyeken" telepíttettek be, épp így a jelenben is.
12. Az eredeti a város titkos levéltárában 42. sz. a. Varga Fer. : „Szeged város története" I. k. 268. lap 62. sz. a. közli.
13. Reizner J.: „Szeged története" IV. k. Okmánytár 97. lap. 1522. jul. A bácsi püspökség részére beszedett egyházi tized-lajstroma.
14. A Kún-utcza mintegy 31 házból álló — kunok által lakott — városrész volt Alsóvároson.
15. Az országos sóraktár környéke.
16. Korabinsky : Geogr. Historisch. Lexikon 1786. 692. 1. „Die Fruchtmarkt oder sogenannte Kukurutz-város besteht aus einer Reise Hau-sern, hinter welchen sich die hiesigen Wein-g'árten nnd gegen das Spital zu der Freydhof beíinden."
17. Ez utóbban : „Petőfi Sándor-sugarút" nevet kapott.