Előző fejezet Következő fejezet

I. FÖLDRAJZI ÉS TERMÉSZETRAJZI RÉSZ.

Földtani viszonyok.

 

Régi népmonda szerint1 a Puszta már évezredekkel ezelőtt itt lakott az Alföldön, — hol most a szőke Tisza kanyarogva hömpölygeti iszapos habjait — együttélve tomboló feleségével, a Tengerrel és egyetlen szelid leánykájával, a Délibábbal.

Tenger asszony azonban megunván a partok lánczaiban epeszteni magát, hűtlen lőn s a Viharral szövetkezve, keresztültört a hegyeken és elhagyta az öreg Pusztát. így a monda.

Mintha csak a geológus képletesen fejezné ki a földtani tudomány által bebizonyított azon tényt, hogy hazánk területét s itt Alföldünket is egykoron édesvizű tenger födte, mely azon időben, mikor a Feketetenger egész környéke lesülyedt, áttörve a Kazán-szorost, e mélyebb tartóba csapódott le.2 A Magyarországot fedő víz azonban nem folyt le teljesen, hanem a mélyebb helyeken, valamint a képződött folyók medrében még mindig maradt elegendő, amely környezetből továbbra is táplálékot nyervén, a felesleg úgy, mint most, lefolyt a tengerbe s e lefolyások medrében képződtek jelenlegi folyóink és a mélyebbre-mélyebbre mosott medrek fölött alakultak a vizek folyását kisérő terraszforma emelkedések és meredek földpartok.3

Ezen időnek két, úgynevezett özönvízi- (diluvialis) és az áradmányi-(alluvialis) korszakát — melyek úgyszólván átmenet nélkül olvadnak egymásba — lehet Szeged területének felső talaján élénken megkülönböztetni s al-talaján pedig — főleg mióta az ártézi-kutak fúrása mellett az áthatolt talajnemek szakszerű meghatározására is kellő gond fordíttatott — a neogen éra levantei emelettel találkozunk.

A mellékelt táblázat, mely a Tisza Lajos-körúton fúrt artézi kútnak földtani szelvényét tünteti föl, némi tájékozást nyújt Szeged geológiai képéről.

A város területének felszínét — mint a szelvényrajz mutatja — ép úgy, mint a Duna-Tisza közt levő hepe-hupás terület nagy részét. homok-, agyag- és televényréteg képezik, de az uralkodó mégis a homok.

A homokos területen a futó- és a diluvialis homokot különböztetjük meg, melynek színe fehér, vagy sárga, szürke és a humuszos homoké : fekete. Anyagára e homok kvarzvegyületek keveréke, mely a légnemek behatása folytán könnyen elmálik.

A külső terület ezen homokját Hakiváts Gyula geológus mechanikailag elemezve, a következő táblázatban tünteti föl vizsgálódásának eredményét :4

 

 

Szeged határában homokkő is fordul elő. de ez természetére nézve a futóhomoktól semmiben sem különbözik, mert nem eredeti képződés. hanem csak az egymás fölé rakódott újabb rétegek nyomása, magasabb hőmérsék és az átszivárgó nedvesség által föloldott, majd újból lerakódott vegyi bomlások stb. befolyása következtében váltak egyes homoklerakódások kemény kőzetekké.5

 

II. sz. Műmelléklet „SZEGED ES NÉPE" cz. műhöz.

 

A város birtokterületének legnagyobb része homokos talajú, de ez néhol mészszel, másutt pedig agyaggal van keverődve; a futóhomok ugyan laza s ez okból a szelek által ide-oda vettetik-vitetik és megkötését fásítás, erdősítés, szőlőtelepítések által igyekeznek eszközölni.

A homokterületek egy része — mint fönnebb is említve volt — diluvialis képződésű s elemzésük után 100 részben a következő alkatrészeket találták:6

Szénsavas mészföld 6-35
Sósavban feloldhatlan kvarz és stilikát-maradék 85-07
Sósav által feloldott silicium oxyd 0-21
Angyalföld és vasoxyd 3-55
Szénsavas magnesia föld 3-37
Alkaliak 0-85
  99-40

 

16. Darázs- vagy varangykő.

 

A vizsgálat azt mutatja, hogy a homok mésztartalmának legnagyobb részét elmállott csigahéjak képezik, melyeket a szénsavat tartalmazó esővizek lassan-lassan feloldanak s az így nyert meszet lejebb-lejebb viszik; míg aztán sok helyütt ez által mésztuff képződik.7 Ezek fehérek, sárgásak és likacsosak,miért is a nép ,, varangykő" vagy „darázskő"-nek hívja és építkezéseinél nagy hasznát veszi.8

A homok fajsúlya: 2.6.

Az agyag a homekréteg fölött fekszik, itt lazább, ott tömöttebb, de a víz mindig áthat rajta. Ezen agyag téglaégetésre és cserépkészítésre nagyon alkalmas, de előbb a mész eltávolíttatik belőle.

Az agyag nem oly-lazán függ össze, mint a homok, lassabban szívja föl a 'nedvességet, de sokáig tartja; Szeged város területén a homokkal keveredve jő elő, majd a mész és agyag egyesül s ez által márgaföld képződik, mely igen kedvező termőtalajt képez.

A város birtokterületén a televény és az agyag szerepel felsőrétegként, míg lejebb a homok az uralkodó. A felsőrétegben szerepel ezenkívül még az úgynevezett szíkestalaj a szík is, mely Szeged területének mélyebb helyein fordul elő. Színére nézve felül fehér, lejebb feketés barna, olykor szürke. Néhol csak nagyobb foltot képez a termőföldek között, másutt egész rétegeket alkot, messze nyúló kopár területeket képezve.

Néhol termőföld vagy futóhomok fedi s ez esetekben használható a szik; míg gyakrabban a termőföld alkatrészeit nélkülözve, teljesen használhatlan területet — vaksziket képez.

A szikesek Szeged területének mélyebb pontjain képződtek, vizük részben eső és hóvíz, részben talajvíz (pheaticus víz) s ez által képződik aztán rajtok az egykor híres szerepet játszott szíksó, mert maga a szikes agyag sót nem tartalmaz.

Szeged birtokterületén a termőföld rétegeiként ismeretes még a korhadó talaj, mely vizenyős helyeken, a víz lecsapolása vagy kiszáradása által keletkezik; továbbá a szurkos föld, mely a korhadó talaj egy neme s a növények korhadása által keletkezik s végül az iszaptalaj, melyet a Tisza és Maros folyók hordaléka alkot.

Szeged város belső területének felső talaját, mint ez az 1879-ik évi talajfúrások9 alkalmával kiderült, 3—4 méternyi vastagságban mesterségesen feltöltött réteg képezi, mint mellékelt földtani térképünkön tátható, s csak itt-ott fordul elő a humus vagy sárgaagyag; nagyobbára mindenütt oldott állapotú szerves anyagokkal áthatott korhadó anyagot találunk, melyből a vizek nitrogén, nátron carbonsavas sókat vesznek föl s ezért a szegedi ásott kutak vize a salétrom, nátron só, mész és magnesia átalakulása következtében ihatatlan; miért is eddig a Tisza vizét használták ivóvízül. Azonban az 1887-ik évi november hó óta — 1901. év május hóig a város területén 41 artézi kút fúratván,10 az ivóvizet most nagyobbára ezek szolgáltatják.

A Tisza Lajos-körúton fúrt 253 méter mélységű artézi kút, mely a tenger felszíne fölött 80*02 m., a Tisza 0 pontja fölött 8-22 m. magasan fekszik s 24 óránkint 656-637 liter kellemes ízű, kristálytiszta vizet ád, Csonka Ferencz városi vegyész, főreáliskolai tanár végy elemzése szerint egy liter vízben tartalmaz:11

Kalciumoxyd . . .75 milligrm. Szervesanyag . . . 34-0 milligrm.
Magnesiumoxyd . . 41.9 .: salétromsav ..... nyoma
Alkaliak........................... 40.0 Ammoniak.... nyoma
Kovasav .... 24.5 A szilárd rész összege 308- milligrm.
Chlor ..... 3.0 Állandó keménységi foka 23'50
Kénsav .... nyoma Fajsúlya....................... 1-000365

 

III. sz. Műmelléklet „SZEGED ES NÉPE" cz. műhöz.

 

Megemlítjük itt, hogy a város belső területén több keserűsót tartalmazó forrás is fordul elő, melyekben keserűsó és glaubersó fordul elő és ezeknek egynémelyike a kereskedelmi forgalomban is szerepet játszik.

Mielőtt a városterület földtani viszonyairól írt ezen vázlatot befejeznők, egy pillantást kell még vetnünk az artézi kútról közölt földtani szelvényre (2. melléklet), mert tulajdonkép csak ebből láthatjuk meg Szeged altalajának képét.

Mint a szelvény mutatja, a felső réteg kissé homokos lőszszerű anyag, mely után a jelenkorban képződött agyagot — sárga agyagot — találunk, mely 15 méter vastag.

Az alluvium után vastag kék agyag, majd váltakozva homokos agyag következik s ezeket Halaváts Gyula geológus diluvialis komáknak tartja,12 melyek a 100 m. vastagságot is meghaladják.

A diluvium alatt a levantei kor üledéke következik s ebből kapják a szegedi artézi kutak a vizet.13

Az artézi kutak fúrása előtt az altalaj Szegeden ismeretlen volt s ez által most már látható, hogy a mélyebb rétegek itt a neológ kor levantei emeletét képezik, melyből számos szerves maradvány is került felszínre, melyekben bár Halaváts Gy. geológus szerint a vivipara és unió genusok játszák a főszerepet, az Alföld eddig ismert neogenkori faunáját a szegedi altalaj mégis egygyel: az „unió Szegediensis"-sel szaporította.14

Előkerültek azonban 222 m. mélységből néhány pisidium neritina, valvata, vivipara, bythinia, melanopsis, limnaea, planorbis és helix; továbbá emlős állat a „castorfiber"-ek állkapocs töredéke, mely 252 méter mélységből való s Halaváts szerint arra vall, hogy ezen rétegek itt, egy édesvízi beltóban rakodtak le, ahol fás szigetek is fordultak elő. hol ez az érdekes állat tanyát ütött.15

 

17. Szegedi bicska.

 

Lábjegyzetek:

  1. Ipolyi Arnold : „Magyar mythologia" 1852.
  2. Dr. Szabó J: „Egy kontinentális emelkedés és sülyedés Európa délkeleti részén."
  3. Pap János: „Szeged város birtokterületének földtani és talajviszonyai." 1878.
  4. Halaváts Gyula: '„Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai." 1895. 16. lap.
  5. Pap János: i. m.
  6. Pap János: i. m.
  7. Pap János: i. m.
  8. Az elpusztított romvár falaiba nagy mennyiségű darázskő építtetett egykor be s most számos szegedi ház alapját képezi.
  9. Talajfúrások Szegeden 1880. A királyi biztosság műszaki osztályából, igen érdekes színes geológiai térképekkel.
  10. Ezek közül 12 a városé és 29 magánosoké.
  11. Halaváts Gyula: „A szegedi két artézi kút." Budapest, 1891. 6. 1.
  12. Halaváts Gyula: „A szegedi két artézi kút.'' Budapest, 20. 1.
  13. Halaváts Gyula: ,,A szegedi két artézi kút." Budapest, 1891. 21. 1. és Halaváts Gy.: „A Tisza Lajos-körúti és az Alföldi vasúti kút."
  14. Halaváts Gy.: i. m. 21.
  15. Halaváts Gy.: i. m. 21.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet