Előző fejezet Következő fejezet

I. FÖLDRAJZI ÉS TERMÉSZETRAJZI RÉSZ.

A város növényélete és állatvilága.

 

a) Növényélet (Flora).

A VÁROS birtokterületén - minthogy talajviszonyai nagyobb változatokat mutatnak — a növényeiét is azoknak megfelelően módosul. Egész más növényélet tarkítja a várost közvetlen környező feketeföldek területét, mint a homokos hepe-hupás halmokat és buczkákat, meg a szikes-tavak medrét, partjait és egészen más a Tisza és Maros folyók által el-elöntött s meg-megiszapolt árterek, medrek, rétségek területét vagy a nádasok, tavak és zsombékos semjék mélyeit és szegélyeit.

Annyi azonban tény, hogy a tavak, folyók, szikesek, nádasok és rétségek a virágfakasztó kora tavasz verőfényes napjaitól kezdve a késő ősz lombhullásos derűjéig mindenütt zöldelő. virágzó növényekkel díszlenek ép úgy, mint a mezők, puszták és az erdők mélyei s nemcsak a rengő kalásztenger hullámzó zöldje s az a fölött lengő délibáb teszi az Alföldet s benne Szeged területét is széppé, bájossá, hanem a mindenütt található változatos növényélet is.

Szeged növényélete hatalmas mezőségein és rétségein az Alföld bensőjének flórájától némileg eltérő változatokat mutat ugyan — ami a füzesekkel szegélyezett Tisza és Maros folyók iszaplerakodásának eredménye — számnélküli növényei azonban teljesen azonosak az Alföld növényvilágával s flórája a mesei táj növényvilágához tartozik.

Jelen munkának czéljára és tárgyára tekintettel, — mellőzve az itt tenyésző összes növények felsorolását, valamint a fajok és nemek részletező osztályozását — Szeged növényéletét — egyik kiváló természetrajzi írónk ismertetése után 1 — 1. a puszták, 2. nádasok, 3. szikes tavak és 4. a kultúrnövények között előforduló növénytenyészetek néhány képviselőjének felemlítésével mutatjuk be.

1. A puszták növényzete. A homokbuczkák között a puszták talaja inkább a tavasz és nyárelő, meg a későbbi ősz derűs hónapjaiban mutat csak élénkséget; mert a nyár derekán a perzselve égető nap kopárrá teszi a homokpusztaságot, melyen különben három növényformácziót lehet megkülönböztetni, és pedig a finom kalászú pázsitok: fenyér- (andropogon), árvalányhaj- (stipa) és rozsnak- (bromus) formáczióját, melyek között nagy csoportokban virágoznak ezen formácziók járuléknövényei is, mint: a szegfüvek, coronillák és a homoki liliomok.

A fenyér-formáczióból felemlítjük: A e h i l l e a setacea, lanata milefolium L. (sertés, gyapjas egérfarkú cziczkafark), A d o n i s vernalis (tavaszi hérics), A l c a n n a tinctoria (festő alkanna). Andropogon Ischacnum (szürke fenyér), A r t e m i s i a scoparia (homoki seprő), Betonica ofiicinalis (orvosi betonika), C a r d u u s hamolosus (horgas bogáncs), Oentaurea calcitrapa L. (sulymos csüküllő), Cichoriu m Tntybus (katángkóró), C i n e r a r i a campestris (mezei dugasor), Echium vulgare (terjőke kígyószisz), (renista pilosa (szőrös reketye), Gymnadenia conopsea (szúnyoglábú fű), I r i s variegata (tarka liliom), L e o n t o d o n hastilis (dárdás pitypang), l a r u b i u ni vulgare (orvosi pemetefű), Myosotis hispida (borzas nef elejts), N o n n e a pulla (apáczaffí), P l a n t a g o lanciolata (keskeny útifű), S a 1 v i a nutans (konyha-zsálya). T h y m u s pannonicus (magyar kakukfű), V e r b a s-c u m nigrum (ökörfark-kóró). V e r o n i c a praecox (korai szigorai), Viola arenaria (homoki viola), melyek e formáeziónak egyéb szép virágaival tarkítják a szegedi téres mezőket.

18. Árvalánvhai-mező Csöngölén,

Az árvalányhaj-formáczió virágai között, melyek "a szép csöngőiéi erdő lapályait oly elragadóvá teszik s mezőinket ékes hímmel borítják el, a nagyszámú bájos növényzet között ott találhatók : az A l s i n e glomerata (gombs lúdhúr), A n c h u s a oficinalis (ökörnyelv-fű), A n e m o n e pratensis (mezei kökörcsin), Artemisia campestris (mezei üröm), Colchicum arenarium (homoki kikerics), Dianthus polymorphus (gyászoló szekfű), Euphorbia pannonica (magyar kutyatej), Hordeum murinum (egér árpa), Sedum acre (borsos szaka), P t i p a pennata (tollas füzérű árvalányhaj), V i n c a herbacea (földi borostyán).

A sivány homokság pázsitját a rozsnok-formáczió képezi és pedig: Arenaria serpyllifolia (homok húr). Bromus arvensis, mollis. sterilis, tectorum (ujjas, puha. meddő, fedél rozsnok). Eryngium campestre (mezei iringó), Linum perenne (bokor len), P o t e n i u nr sangvisorba (csaba ír), Secale fragile (törékeny rozs), V e r o n i c a spicata (kék macskafark) és ezeken kívül e formáczió-járulék növényei közül, mint legismertebbet: a király dinnyét (Tribulus terrestris) említjük föl, mely együtt jár-kél és él a futóhomokkal, meg a fénylő- és szőke poloskamagot (corispernum nitidum et canescens).

2. A nádasok tenyészetét — a sűrű gyékény és káka, meg a számtalan változatban élő sások között sárguló liliom mellett — bájossá teszi a víz tükrén ringó fehér nympha és a szép : A b u t i l o n avicennae (selyem májva), továbbá az Agrostis álba (fehér tippan), A i r a aqnatica (vízi pázsit), C i c u t a virosa (csomorika), Erythraea pulehella (ezerjó fű), Euphorbia palustris (tavi kutyatej), Hydrocaris morsus ranae (béka potnya), I r i s spuria (fátyol liliom), L i z i m a c h i a vulgáris (füzény lizinka), lentha aquatica (vízi mentha), O r c h i s laxiflora (lazavirágtí kosbor), Phragmites communis (fedő nád), Ranunculus linqua (nád boglárka), Viola stagnina (iszap ibolya).

A nádasok vizei között az ingoványok növényzete tenyészik és itt-ott a zsombékokon a palka-félék zöldelenek szanaszét, közöttük a szittyó (Juncus), a ternics, a vidrafű és a virágos káka; míg aztán csakhamar elnyomja ezeket a fölburjánzó csaté.

3. A szikes tavak flórája ritkás, szegényes, nagyon kevés válfajt mutat, mert a szikes tavak széksós medenczéje — a nép által „széksós szérű"-knek nevezett — talaja nem alkalmas növénytenyészetnek. Leg gyakoribb itt a sziki lelleg (statica limonium) meg a sós szíkör (camphorosma ovata), pokolvar fű (chenopodium album), északi málva (malva borealis), szíksós sóvár (salsola soda), kőtörő ékfű (tunica saxifraga) és a fogas bakó (vicia narbonensis).

Az elősorolt területek növényzetét kiegészíti aztán a Tisza és Maros mentén elterülő nagy rétség s árterek flórája, mely a kiöntés alatt és után egész más-más jellegzetű növényéletet mutat.

Itt találjuk az : a i r a caespitosa-t (gyepi pázsit), c a r d u u s personata (bojtorjános bogáncs), chrysantemum uliginosum, gnaphalium uliginosum (iszap-gyopár), potamogeton gramineus (pázsitos békatutaj), S a 1 i x cinerea, repens, viminális (hamvas, puha, terjedő kötő fűz-et)és a Symphitum officinale-t (fekete nadálytő) stb. stb. virágokat.

A város határterületén kitűnő termő fekete földjeiben a kultúrnövények minden neme haszonnal tenyésztetik, így a kalászos növényeken kívül a kukoricza, a czirok (sorgum vulgare), a napraforgó vagy tányéricza (helianthus annuus), továbbá a len és kender, valamint a világhírűvé vált „paprika" és a szőlő is.

Ezeken kívül a konyhakertészet minden szükségleti növénye termesztetik s ezek között burjánozva virít a csikszár, a folyondár és vad-üröm, továbbá az achillea nobilis (nemes üröm), a parlagi eczetpázsit (atopecurus agrestis), a kender mályva, búzavirág, arany virág (chrysantentun modorúm), mezei szarkaláb, vadlencse, csülleng, pipacs (papaver hybridum), vadrezeda, szappanyfű és a koldustetű (xanthium stonmarium) és a tömérdek gyom.

Ezeknek bemutatása után — megjegyezve, hogy a népünk által ismert, kedvelt és ápolt kerti virágokról: „A ház, a kert és ezeknek berendelései", valamint azon virágokról és füvekről is, melyek a népies babonás gyógyításoknál szerepelnek s a nép kuruzsolásainak legismertebb növényei: „A népies gyógyászat" külön czímek alatt alább fogunk szólani — itt Szeged flórájának tárgyunkhoz mérten a fennebbiekben pár vonással ismertetett növény tenyészetéből a népies botanikához adalékul a szegedi nép által használt növényelnevezések közül a következőket említjük föl: tárogy vagy tályog gyökér (adonis vernalis), ziliz gyökér (althea officinalis, malva), cziczka fark, bodorfű (achillea millefolia), kalárisfű (asparagus officinalis), ezerjófű, száz forintos f ö l d e p e (erythrea pulehella), kutyafűtej, fosófű (euphorbia cypariassis), disznószakái (echium vulgare), ördögszekér (eryngium plánum, iringó), arany gyopár2 (gnaphalium arenarium), szent Iván söprű (galium vernum, tavaszi galaj), koronafa, igléczia (gledicia), liliom (iris), békavirág, békalencse (lemna trisulca), szíverősítőfű (leonorus cardiaca), sörtés gyümölcse, csicskara (lappa major és minor), nyujtó fű (linaria spuria), pemetefű (marubium), papsajt (malvea rotundifolia), székfűvirág (matricaria chamomilla), szél fű3 (mercurialis annua), vaj fű (orobanche arenaria), táczavirág (orchis), giliczetüsök (ononis spinosa), bajuszpödrő, daruhaj salát a, szerelömfű4 (chondrilla junceum), czigányparé (chenopodium eranifolium), pokolvar fű, paréj (chenop. hibridum), taplótüsök (charduus nuthans), paplan, aranka, boldogasszonyhaja (cusantacea, cuscuta Epithynum L.), napraforgó,5 alacsonysás (cichorium intibus, katáng), savanyúszéna (carex), a c z a t (cirsium), széles-, hegyeslevelű útilapu (plantago, major, lanceolata = útifű), hunyorfű (polygo-num lapathi folium), t ü d ő f ű (pulmonaria ófflc), szent Antalfű (potentilla argentea, pimpó), pántlikain (phalaris arundinacea), vér fű, isten-szakálla6 (pimpinella sangvisorba), l ó s ó s k a (rumex erispus), vizikátorfű (ranunculus acer), ustorfű (reseda luteola), bolondító, kutyabojóka (vízeb szőlő, solanum dulcamara), tisztesfű (stachys recta), szükségfű (salsola cali), kolokányfű (stratiotes aloides), füvekanyja, kakukftí (tymus vulgáris), király dinnye (tribulus terrestris), s u j o m (trapa natans), vrádicskóró (tanacetnm v.), vasfű,7 szaporafű (verbéna offtc), vadpaprika (vincetoxium laxum), e 1 e v e n f ű (erodium cicutarium), vízitök (nymphea álba), vadsáfrány (carthamus tinctorum),8 p a p s i p k a (evonymus europeus), csengői tí (hypericum május), nadraguja9 (mandragóra), tyúkhúr (alsine), tyúkszem (anagallis).

Szeged flórájának rövid ismertetését e néhány népies adat felemlítésével fejezzük be s ezek után a város virágos rónájának, nádas rétségének és sasos tavainak kiegészítő részére térve át, az alábbiakban az állatvilágról szólunk.

b) Állatvilág.

Szeged állatvilágának változatosságát — a növényélet sokféleségére is irányadóul szolgált — talajviszonyokból és a terület, kedvezőségéből magyarázhatjuk meg.

A nagy homok pusztaságnak, a város fekete földjeinek, mezőségeinek, erdőségeinek és rétjeinek, a hatalmas tavaknak, ereknek és folyóknak nagy szerepe van az Alföld s benne Szeged állatvilágának változatossá tételében; mert bár szegényebb az Alföld a gerinczes, az emlős állatokban, annál gazdagabb a szárnyasokban és főleg a hüllőkben és az alsóbb fokú bogár-világban.

Szeged állatvilága a középeurópai faunának képezi alkatrészét, madárvilága azonban délkeleties jelleggel bir.

Az emlősök közül előfordulnak és gyakoriak: a patkósorrú- és a közönséges denevér —- bőregér — (Rhinolophus fernum equum, Vespertilio murinus), a sün — sündisznó — (erinaceus europeus), vakandok (talpa europea), ürge (spermophilus citillus), hörcsög (cricetus frumen-tarius), a vándor patkány, házi- és mezei egér, nyúl és régebben a marostői nádasokban a farkas (canis lupus), a csöngőiéi s a város egyéb erdőségeiben, bozótos cserjésekben s a homokbuczkák között most is gyakori a róka (canis vulpes), valamint a nép háztartásában a macskák és kutyák számos válfaja, — az agarat kivéve, mely már nagy ritkaság számba megy, ha egyik-másik úriháznál látható.

Ép úgy ritkán fordul elő a negyedszázad előtt meg igen gyakran hurokra került vidra (lutra sulgaris), a hód (castor) pedig, mely hajdanta tanyát talált a szegedi tavak partjain, teljesen eltűnt a város területéről, míg görény (mustela puterius) most is van bőven, ahol szárnyasok népesítik be a gazdasági udvart, melyben tömeges a házi disznó, ló, szarvasmarha, juh szamár, sőt olykor a kecske is előfordul, a bivaly azonban itt nem volt kedvelt állat soha.

A város erdei, nádasai, tavai gazdagok a legkülönbözőbb nemű és fajú madarakban.

A ragadozók közül fölemlítjük: a fakó keselyűt (gyps fulvus), barát keselyűt [gallérosnyakú keselyű] (vultur monachus), a vándor-(falco peregrinus) és ölyüded-solymot (subbuteo), a közönséges sárgakarmú-(falco cenchris) és vereslábú vércsét, az egerész- és fehórfarkú ölyűt, a csonttörő-, törpe- és lármás sast, a vörhenyes kányát (milvus regalis) és héjját [vércse kánya] (astur palumberius), továbbá a láng- és erdei baglyot, a halálmadár vagy kuvikot (surnia noctua).

A kúszók közül gyakoriak Szeged területén: a közönséges kakuk (cuculus canorus), a zöld- és szürke harkály [favágó, kopogtató], valamint a fekete nagy- és kisharkály is.

A veréb termetűek közül: a kék csóka (coracias garula), a búbos banka [büdös banka] (upupa epops), a házi- és parti fecske, a sármányok sok faja és a verebek (passer-domesticus) egész serege; továbbá a csíz (csízik), tengelicz (s t i g l i n c z), kenderike (k e n d ö r i c z e) és az erdei pinty, meg egy csomó czinke (czinöge) faj, valamint a tarka, hímes tollazatú, selyem farkú locska (bombycilla garula) és a makkos szajkó [mátyásmadár] (garrulus glandarius), épp úgy a közönséges szarka (pica caudata), a szürke- (kálomista) és a fekete (pápista) varjú [várnyú] (corvus conix ős corvus ffugilegus), csóka, seregély (ser égje), nagy ritkán a rózsaszínű seregély is (merula rosea); míg a kicsi ökörszem (troglodytes parvulus) már sokkal gyakoribb a mezei pipiskével együtt.10

Megemlítve még a barázda-billegetőt, az arany-begyet, az éneklő- és fekete rigót, gébicseket (szőri szarka, bába-szarka) [lanius minor], fülemiléket, pacsirtát, pipiskét és a galambokat, áttérhetünk a tyúkfélék felsorolására.

Mint tenyésztett házi szárnyasok: a házityúk, páva, pulyka és gyöngytyúk ismeretesek, olykor-olykor megfordul a mezőségen a híres talpas tyúk is, továbbá a fogoly (perdix cinerea) és a fürj (fűr). A széki-csér (glareola) itt p i r p i ó hang utánzó néven ismeretes.

A gázlók közül: a lomha és reznek túzok (otis tarda és tetrax), a haris (crex pratentis), vízityúk (cloropus), gyöpi madár (aegialitis), kárakatona, batla (ibis falcinellus), szárcsa, daru, parlagi lile homoki tyúk, olykor (homoki snyeff) [oedicnemus crepitans], bíbicz, gólya sneff (snyeff) [hysibates hymantopus], parti szalonka, bajnok-, kis-, közép- és nagy, valamint az erdei szalonka (scolopax rusticula), a gémek sokféle faja: közönséges gém (gencs, tápai előjáró), vörös gém, (ardea cinerea, purpurea) s köztük a mi vízjárta semjékjeinknek és tavainknak egykori, de ma már oly ritka dísze a nemes kócsag (ardea allea) ós a vak varjú vagy bakcsó (nycticorax), dobosgém (v í z i b i k a) [botaurus stellaris], kis gém (fakutya) [ardea minuta], szélkiátó, (gojzer), fütyülő sneff, kubik sneff stb. mellett a fehér és fekete gólya is.

Az Úszók közül: a hattyú (cygnus olor), mely a XIX. század első negyedéig rengeteg számban lepte el hatalmas vizeinket és nagyon kedvelt kereskedelmi czikk gyanánt szerepelt, ép úgy a vadlúd is, míg a házilúd. több fajú kacsa, zöld fejű-, tőke- (trifkó hangutánzó) és czigány kacsa, kárakatona (phalacro corax carbo), gödény, vöcsök és néhány sirály (czerkó csér) faj, mint a kaczagó- és ezüst-sirály, a kis- és nagy halászka csér (sterna hirundo, minuta) most is nagy mennyiségben szerepelnek 1 észben gazdasági udvarainkon, nagyrészt széles kiterjedésű rétjeink és tavaink vizei fölött.

A hüllők közül a város külterületi, tanyai mocsaraiban, de sőt a belterület csöpörkéiben és tankáiban is régebben na?y számmal élt: a mocsári teknős béka femys luteria), mezőin kora tavasztól virgonczan futkosnak a közönséges-és a zöld gyíkok (lacerta agilis és viridis).

A kétéletűek közül: a kecske-béka, gyepi-, vereshasú-, varangy- és zöld békák ismeretesek, valamint a tarajos gőte is (népiesen vízi borjú).

A halak közül: a folyami sügér, süllő, búczó (aspro vulgáris), á vágó durbincs, menyhal, ponty (potyka, régebben pozsár), kárász, czigányhal, folyami márna, dévér-, lapos,- dalla-, veresszárnyú keszeg, a csík, csuka, harcsa, tok (acipenser glaber), kecsege és viza.

A puhatestűek, a csigák közül: a hazátlan csiga (lisnax cinereo), kerti árion, kerti biga (helix hortensis).

A rovaroknak sok, sok neme és faja tenyészik a különböző talaj és terület kedvezősége mellett Szeged város birtokterületén, habár a kutató szakférfiak véleménye szerint az árvíz után számos, még azelőtt gyakori bogarfajnak most már teljesen nyoma veszett.11

Ennek daczára a város területének rovarvilága változatos és gazdag.

Itt csak főbb vonalokban említjük meg, hogy számtalan képviselőkre talál itt: a cicindelák, carabidák (ftitonczok), dyticidák (merűlyök), lucanidák (szarvas bogarak), gyrinidák, staphylinidák, scarabaeidák, buprestidák családja ép úgy, mint az: elateridák (pattancsok), dermestidák (porva-félék), coccinellidák (böde, katalinbogár-félék), cucujidák, malacodermaták (lágybőrűek, mint pl: a szt. János-bogár == lampyris nocti-luca), chrysomelidák (czinczérek) stb. stbiek családja.

A hártyás szárnyúak közül: egész csoport cynips-faj ismeretes itt s a szitakötőtől (libelulla) kezdve a lepkék, pillangók, vanessak csoportján át egész rajban tarkítják a város virágos rétjeit és mezőit.

Gyakoriak: a halálfej pille (acherontia atropos), nagy pávaszem (saturnia pyri), valamint egy nagy csapat geometrida és microlepidoptera (kis lepkék).

A kétszárnyúak közül: a szúnyog (culex pipiens) ós olykor a kolumbácsi légy is előfordul, ezeken kívül a házi légy (musea domestica) és a jószág- stb. légy az ismertek és elterjedettek.

A szárnytalanok közül megemlítjük a levelészeket (kaboczák), a pókok közül: a keresztes- és házi pókot (epeira diademata, tege-naria domestica).

A rákok már-már. kipusztulnak folyóinkból, különösen a Tisza teljesen elszeg&nyült azokban, de tavaszszal még egyre lepi a Tiszavirág (kérész, Palingenia longicauda), valamint az állóvizeket a férgek milliói, közöttük a nadályok és víziborjúk (gordius aquaticus) egész serege.


  1. Pap János: ..Képek Szeged város birtokterületének növényvilágából, A szegedi főgymn. 1892—93. évi Értesítőjében. 3—24. lap.
  2. Levelét, mint a tapló tüsökét is, taplónak használja a tanyai nép.
  3. A régi elnevezése „szicsán" s a „boszorkány perekben" nagy szerepet játszik.
  4. Levelét, míg fiatal, 5—8 cm. magas, saláta helyett eszik, a gyerekek pedig „orom vére eleresztő fű"-nek nevezve, játékszerül használják.
  5. A napraforgót (helianthus, corona solis) tányéricza néven ismeri a szegedi nép, a helianthemum corona solis parvo flore-t pedig „csicsóka" — vadkrumpli — néven, melynek burgonyához hasonló gyökerét nyersen eszi.
  6. Itt meg kell említenem, hogy számos növényt ismer még a nép, de azoknak neveit fügefalevél nélkül közölni nem lehet, hiszen az ily — napjainkban széltében- hosszában használt — növény nevet, mint „Isten szakálla", „Istenfa" stb. Földi János: „Rövid kritika és rajzolat a magyar füvész-tudományról" 1793-ban írt füzet kéjében élesen kikelve elitéli és a nép között használatos oly elnevezéseket, melyek a teremtő nevét viselik, nagy botránkozással említi föl, mint pl: Isten átkozta tövis, Isten fája, Isten haragja, Krisztus tenyere stb., ép úgy azokat is, melyek a gonosz lélektől neveztetnek el: ördög bordája, ördög méze, ördög szekér, boszorkánykása stb., valamint a babonás nevűeket: Szent Antal virága, Szűz Mária papucsa, Boldogasszony mentája, rosája, teje, tsipkéje stb. s becstelen nevűeknek: élek-halok, engem ne báncs, hozzám ne érj, szerelem taplója, temondád fű stb. „nem jobb lett volna-e — fejezi be haragos Ítélkezését a népies elnevezések ellen — az illyen nevekre eggy pohár Lethe vizet inni és a tanulni kivánó maradéknak nemzeti nyelvünk csúfságára által nem adni ?" i. m. 10. lap.
  7. A nép a télire eltenni szokott eczetes uborka közé rakja e füvet, hogy jobban elálljon és szép zöld maradjon az uborka, melyet különben rézpénzzel megrakott forró eczetben is szokott hasonló czélból és okból megpárolni.
  8. Ezzel festik a szűcsök sárgára a bőrt, melyet subához használnak.
  9. A szegedi szólásmódban: „Ki az urát nem szereti, adjon nadraguját neki."
  10. A nép, — így a szegedi nép is — valamint a növényeket és állatokat, ép így a madarakat sem tudja fajok szerint megkülönböztetni, ezeket rendesen színük, szokásuk vagy hangutánzás alapján nevezi. E helyütt a Szeged területén ismert madarakat felsorolva, a népies elnevezéseket zárójel között ritkított betűkkel jelezzük.
  11. Vánky J.: „Adatok Szeged vidékének állatvilágához." Főreáliskolai 1893/94. évi Értesítőben megjelent értekezés.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet