Előző fejezet Következő fejezet

II. TÖRTÉNELMI RÉSZ.

Történeti áttekintés

 

(A betelepedéstől — korunkig.)

SZEGED város határterületén a legutóbbi évtizedek alatt lelt különféle régiségek arra mutatnak, hogy a' hely, hol jelenleg a város áll és a terület, mely birtokát képezi, már réges-régen, több ezer év előtt itt élt és vándorolt őskori népeknek megálló, letelepülő lakóhelyét képezte.

A szegedi halmokon, dombokon, hol már — a régiségi leletekből következtetve — az "úgynevezett kő-; réz- és bronz-korszak ősi népei laktak,1 a történetírók tanúsága szerint egymásután ütötték föl sátraikat az agathyrzek, szarmaták s ezeknek népágát képező jazygok, majd a hunnok s utánuk a népvándorlási korban a gepidák és góthok, akiket az avarok, szlávok és bolgárok s végül a honfoglaló magyarok váltottak föl.2

Ezeken kívül a-rómaiak emlékéről is beszélnek a szegedi terület ókori leletei, mert midőn a hódító Róma vitézei Pannónia után Dáciát is elfoglalták, e két tartomány között közlekedésüknek a természet által kijelölt megálló, forgalmi helye a Tisza-Dunaköz téréin át csakis a szegedi halmok, dombok és magaslatok voltak, hol a Maros képezte víziközlekedést Pannoniába át a szárazközlekedés itt váltotta föl.

Ezt — a hely földrajzi fekvésének természetes utalása mellett — nagyban igazolják a város területén lelt számos római tárgyak és érmek3 valamint azon körülmény is, hogy Erdélyből a Maros balpartján Csanádon keresztül vezetett római út egész Szegedig elhatolt.

Állandó tartózkodása Szeged területén azonban a hajdankorban csak a hunnoknak és avaroknak volt, az előbbiek világhírű urának, Attilának sátora is e város területén állott, melyben a görög császárnak, Maximinus és társa, Priscns Rhétor történetíró által vezetett fényes követségét is fogadta.4

A századok folyamán váltakozva vándorolt népek közül legtöbb emléke a hunnok után még az avaroknak maradt meg itt,5 kiknek maradékai a későbben Alpár síkjain szétvert szlávságtól a honfoglaló magyarsághoz csatlakozva, azokkal olvadtak egybe.

A szlávság leveretése után Árpád vándorló és hazát kereső népének egy része a vizekben bővelkedő, legelőkben gazdag vidéken, mint letelepülésre nagyon alkalmas területen nyomban föl is ütötte sátorát s el sem hagyta többé azon tájékot, melynek területi viszonyai leginkább hasonlítottak az őshaza pusztáira s leginkább megfeleltek a vízközrendszert szerető, szabadon élő, vadászatot, halászatot és állattenyésztést űző nép szükségleteinek.

19. Bojárhalmi lelet.

Szeged területén napfényre került lovas sírok, leletek, az Öthalom, Bojárhalom és Királyhalom régiségei mind azt igazolják — úgymond Reizner J., a város helytörténetírója — „hogy a honfoglalás alkalmával Szegedet és környékét magyarok szállották meg és népesítették be."6

20. Királyhalmi lelet.

De igazolják ezt a magyar királyság első századaiban már meglevő helynevek, halásztelep-nevek és e halásztelepek ősfoglalkozóitól leszármazott ivadékoknak ma is élő halászati műszavai, szerszám nevei, azoknak formái és a halászó családok, csoportok, bokrok alakulásai is.7

A hajdankor bizonyító régiségein, az ősfoglalkozás hív emlékein kívül az itt lakó nép megőrzött és föntartott ősi szokásai s ma már gyermekjátékká és babonás cselekvőséggé torzult vallás-gyakorlatai is mind bizonyítók a honfoglalás alkalmával való betelepülésre.

Az ősi, a magyar honfoglaláskori betelepülésre vall a város „Szeged" neve is.8

Szeged nevét a legrégibb írott emlékekben ugyan nem találjuk, csak 1138-ban fordul elő először a dömösi prépostság alapító adománylevelében egy „Cegedi" (Szegedi) nevezetű, tehát Szegedről való győi jobbágy nevében9 s majd 1199-ben említtetik a város, mint főesperestségi hely s e körülmény feltételezni engedi, hogy a város fejlődése- és előkelőségével járt, hogy főesperestségi hely volt.

Szegedet - - mint a X-ik és Xl-ik századnak sátortelepét - - valószínűleg szt. László korában, 1091-ben itt pusztító kunok dúlhatták föl, de a terület helyzetének előnye és települőinek foglalkozása és kitartása mellett lassan-lassan ismét népes és központi helylyé vált, mit igazol az 1199-ben jelzett főesperestségi helyzet is.

A XlII-ik században már sokszor emlegetett hely Szeged, miután 1222-ben II. Endre országos sótárrá teszi s nemcsak az egész Délvidék és az ország legkülönbözőbb helyei, hanem Német- és Lengyelország is innen kapják a sót.10

A forgalom élénksége Szeged fejlődését és népének vagyonosodását, ez pedig szerencsétlenségét idézi elő, mert az országban ez időben, 1241-ben betört tatár-csorda sietve rohan a gazdag telep felé, elfoglalja azt, kirabolja és leöli lakosságát, vezérük, Bathu szi Akdur Khan itt üti föl sátorát s ravasz módon igyekszik a nádas szigetek közé elmenekülteket is előcsalni.

A tatár-pusztítást végig szenvedte Szegedet és népét az ország újjáalkotója, IV. Béla király nagylelkűsége állítja ekkor talpra. Védelmi-és menedékhelylyé teszi, körülkerítteti, várat emeltett a Tisza és Maros által körülfolyt emelkedettebb pontjára és a „városba" a megfogyott őslakosság közé idegeneket, „hospes"-eket telepít be s hogy megélhetésöket biztosítsa, nekik adományozza a szomszédos Tápé falut és a csongrádi várhoz tartozott „wártói" halászó vizet.11

Ugyanekkor a teljesen kipusztított és elnéptelenedett Tisza-Duna közé, valamint Szeged környékére és területére is kunokat telepít le, kik azonban rendkívül sok bajt és kellemetlenséget szereznek a város lakóinak nemcsak pogánykori nomád életükkel, erkölcsükkel és szokásaikkal, hanem féktelenkedéseikkel is.

Szeged népe málékkor megkezdett — városias — életét határozott irányban fejleszti s a törzslakosság élelmessége mellett a betelepített idegen iparosok és kereskedők forgalmassá teszik piaczát, a város IV. Béla királytól nyert adományainak és kiváltságainak az Anjou-ház királyaitól nyert megerősítése és szaporítása s a város életére üdvösen ható újításai folytán gyors fejlődésnek és virágzásnak indul.

21. Tápé délnyugatról

Róbert Károly alatt már pénzverdével bir,.Zsigmond császár és királynak állandó kedvezése pedig a kereskedelmi portékáikkal országszerte utazó szegedi polgároknak mindennemű kiváltságokat, rév- és vámmentességeket biztosít.12

Szeged polgárai ez időben már az ország elsőrangú városaival egyenlő kiváltságokat élveznek, a város falai között Zsigmond király — ép úgy, mint Róbert Károly és Nagy Lajos özvegye, Erzsébet királyné — gyakorta megfordul,13 itt rendezi s gyakorolja be (1394, október 24-től november 12-éig) a. török ellen Nikápoly alá vezetendő seregét is.

A város Zsigmondtól becses szabadalmakat és kiváltságokat nyert, melyeknek alapján még inkább föllendült, népe pedig a királyi kegy és figyelem mellett egyre szaporodik, gyarapodik s ezen gyarapodásával a város külső fejlődése, emelkedése és csinosodása is lépést tart.

Szeged hovatovább az ország délvidékének legkiválóbb helyévé s a török ellen indított hadjáratok központjává lesz.

Így 1439-ben a Szendrőt fölszabadító itt egybegyűlt sereg vezetésére a királyné s az egész udvar, főurak és egyházi méltóságok kíséretében jelenik meg a király, ki Szeged városát és várát ez alkalommal nejének, brandenburgi Erzsébetnek is adományozza,14 azonban rövid idő múlva a város a várral együtt ismét visszakerül a korona birtokába.

A gyors fejlődésnek indult város fénykorát azonban a Hunyadiak alatt éri el s ekkor válik a legnevezetesebb történelmi események színhelyévé.

1444-ben Murad szultánnak fényes követsége a békealkudozásokkal itt kereste föl Hunyadi Jánost, ki Ulászló királyt szintén Szegedre hívta a török követséggel való tanácskozásra. A király 1444. év július 2Ö-án nagy és díszes kísérettel jelent meg Szegeden,15 hol a főpapok, nemesek és az ország előkelőinek közreműködése mellett az alsóvárosi barátoknak 3000 embert befogadó czintermében tartotta meg augusztus 1-én történetünknek egyik legemlékezetesebb országgyűlését.

A török követség fényes ajándékait Ulászló király elé rakva, ékes szavakkal igyekezett a békekötésnek elfogadását ajánlani a magyar országgyűlés tagjainak. A megegyezés lassan ment, de végre Hunyadi János és a magyar nemesek többségének békés hajlamai után, a 10 évre kötött béke föltételeit a király is elfogadta.

Alig távozott el Szegedről a török követség — a békekötés föltételeit teljesítendő — midőn Julián bibornok a kötött béke hátrányait még ugyanazon gyűlésben tovább fejtegetve, a béke fölbontatott s a szégyenletes esküszegő okirat 1444. évi augusztus 4-én a király és a kíséretét képező országnagyok által aláíratott.

Ezen országgyűlés befejeztekor Szeged vidékén irtózatos vihar tört ki, a város alatt megrendült a föld, számos épületet romba döntött s az egész környéken iszonyú pusztítást okozott.16

Ulászló seregét Szegedről a török ellen vezette, de a szerencsétlen várnai ütközetben életét is elvesztette; néhány év után erre Hunyadi János a végzetes rigómezei csatát vítta, mely alkalommal Brankovics foglyul ejté őt.

Ez alkalommal Szegeden országtanács tartatott s a már ekkor kormányzóvá választott Hunyadinak kiszabadítására a hűtlen Brankovicshoz sürgősen követséget indítottak. Súlyos föltételek mellett bocsátá ez Hunyadit szabadon, kit a rendek Szegeden vártak és az 1450-ik évben ugyancsak itt tartott országgyűlésen semmisnek nyilvánították a Brankovicscsal kötött egyezséget s neki hadat izentek.

Hunyadi János ez időtájt többször megfordult Szegeden s pár év után pedig Kapisztrán János baráttal itt toborzottá össze seregét és szerelte föl hajóit, melyeken Nándorfehérvár alá szállította az ostromló hadat.

Szeged, mint látjuk — s mint fönnebb is említve volt — a Hunyadiak alatt a legfontosabb történelmi események színhelyéül szerepel s érdekesen közre hat a Hunyadi-ház emelkedésében. Már Hunyadi János a város népének hazafias hősiességgel tanúsított áldozatkészségeért régi szabadalmait megerősíti és újakkal gyarapítja; így 1456-ban hétfői napra hetivásár tartási jogot engedélyez neki s majd hogy aztán fia, a nagyhírű Mátyás választatott meg királynak, Szegedre csakhamar a fejedelmi kegy ragyogó fénye áradott szét.

A városok — kibontakozva a községi életet korlátozó megszorításokból — ezen korban az Anjouk és Zsigmond alatt megkezdett reformok és intézmények alapján gyors fejlődésnek indultak s erős szívóssággal igyekeztek a községi szabadság legfontosabb tényezőjét, az önkormányzati jogot megszerezni.

Szeged a királyi privilégiumok alapján régtől fogva birt e joggal, de a szokáshoz híven, sietett régi kiváltságait az újonnan megválasztott király által is megerősíttetni, mit Mátyás a kedvelt városnak királyi előzékenységgel és fejedelmi nagylelkűséggel nyomban teljesített is, megerősítvén 1458. év augusztus 15-én Szeged város közönségének — „ősidőktől fogva élvezett egyházvédnökségi jogát is (jus patronatus) az általok alapított szt. Dömötör, szt. György, vasas szt. Péter és szt. Erzsébetről nevezett plébániákra nézve."17

Ebből ím az is kiviláglik, hogy Szegeden e korban már — mint hangsúlyozva volt — nemcsak élénk és nagy forgalmi virágzó kereskedői élet volt, hanem hogy e város fejlődöttsége mellett terjedelmes és díszes külsővel is birt. De még érdekesebbé és figyelemre méltóbbá válik itt ezen hitéleti, népesedési és forgalmi élet azon körülmény által, hogy Szeged fejlődési és népesedési viszonyainak e kedvező jelensége a tatárdúlás és rettentő pusztítás után alig kétszáz év után ismétlődötten állott be.

A tatárdúlás a már akkor fölgyarapodott terület népét nagymérvben megritkította és gazdagságát kifosztotta s ime, alig két század után azt tapasztaljuk, hogy az ország híres kereskedelmi és sóraktári helyén három, négy templom is emelkedik egymásután s e templomok mellett és körött gyorsan gyarapodó és szaporodó nép él.

Az alföldi városok között alig volt egy is, mely népességre és fényre vetekedhetett volna ezen korban Szegeddel, hol nemcsak templomok emelkedtek, hanem kényelmesebb és csinosabb házak, sőt számos főúri palota is díszeskedett, melyek a jólét és vagyon külső hirdetői voltak.

Hunyadi Mátyás király rendkívül becses kiváltságokkal és szabadalmakkal látta el minden irányban a nagy magyar várost és népét s ezen adományait — mint Eeizner említi18 — „azért is osztogatta, hogy a lakosság kényelmesebb és díszesebb építkezésre még inkább ösztönöztessék."

Ismételten megfordult Szegeden Mátyás király — hol a török ellen induló hadak központja volt — s minden jelenléte egy-egy szabadalom, egy-egy kiváltság adományozásával járt.19 így 1458. szeptember havában innen bocsátja ki a szerb despota ó-becsei kapitányaihoz erélyes és tiltó rendeletét, hogy a szegediektől rév- és vámpénzeket szedni ne merészeljenek. Ugyanezen év deczember 8-ára Szegedre országgyűlést hirdetett, melyen az ország valamennyi főpapja, bárója, az erdélyi székelyek, szászok és kir. városok teljhatalmazottjai és a megyéknek mintegy 244 követe megjelentek.20 E nevezetes szegedi országgyűlésen fejtette ki az ifjú király kormányzatának irányát és szellemet s az ország hadi szervezését is megállapította; az állandó hadsereg és huszárság eszméjének magva ezen híres szegedi országgyűlésen vettetett el.

Az itt alkotott törvények 1459-ben, január 5-én szentesíttettek Szegeden, hol tovább is tartózkodott a király s a városnak minden hét szerdáján tartandó heti vásár jogot is ez alkalommal engedélyezett.

Mint egyik legérdekesebb szabadalmát említjük meg itt, hogy az egész Tisza—Duna-közti messzeterülő kúnpusztákra legeltetési jogot adott az állattenyésztéssel is foglalkozó szegedi polgároknak.

Az 1462-ik év végén már újólag Szegeden van a király s innen szólítja fegyverre a nemzetet és ide gyűjti egybe a hadsereget, melyet a török ellen dicsőséggel vezet.

Az országos főrendeket 1465-ik év elején ismét Szegedre hívta egybe tanácskozásra, mely alkalommal történt, hogy Mátyás király a szt. Demeter székesegyházban (a jelenlegi belvárosi templom) misét hallgatva, föltűnt neki a pap szegényes misemondó ruhája s ő nyomban levetve 16 ezer — Heltai szerint 60 ezer — forintot érő, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesített királyi köpenyét s azt oly czélból, hogy abból misemondó ruha készíttessék, a szt. Demeter egyháznak adományozta.21 Más írók szerint a királyi palástot az alsóvárosi szt. Ferenczrendűek szerzetének22 — akinek tulajdonában is van egyébként jelenleg az abból készült misemondó ruha — ajándékozá, a mikor az ő szegényes templomocskájuk helyére fejedelmi fényű templomot emeltetni rendelt.

A dicső emlékű királynak Szeged iránt tanúsított nagybecsű jóakarata fényesen nyilvánul az ő adományleveleiben, melyek míg egyrészt Szeged városának előkelőségét és népének a haza jólétére irányzott áldozatkészségét is igazolják; másrészről élénk világot vetnek Szeged nagyjelentőségű szerepére, melyet — miként fennebb említve volt — a Hunyadiak emelkedésében játszott. Ennek igazolásául említjük meg itt Mátyás királynak 1462-ik évben kelt egyik adománylevelét, melyben így szól Szegedről: — „Kedves emlékezettel fontolgattuk azon sokféle szolgálatokat, melyeket a mi Szeged városunk és az ő polgárai Magyarország királyainak s az országnak s az ő szent koronájának s fenséges fejedelem, Hunyadi János beszterczei gróf úrnak, úgy is mint Magyarország kormányzójának, a mi boldog emlékezetű legkedvesebb atyánknak és végre a mi felségünknek sokszorosan tettek." — Ugyancsak hasonló az 1473-ban kelt s Szeged népének kitüntető emelésére példátlan dicséretet tartalmazó másik okmánynak a hangja: ... „a mi híveinknek, Szeged városa értelmes és gondos polgárainak, és az egész közönségnek azon hűsegét és hív szolgálatait, melyeket korábban említett Magyarországunk szent koronájának, úgy szintén a mi Felségünk irányában különféle helyeken és időkben sokféleképen tanítottak és teljesítettek, tekintetbe véve" stb.23

Szeged város virágzásának, dicsőségének fénypontját Mátyás király alatt érte el, a mikor is ősi szabadalmait és kiváltságait hathatósan megerősítve és újakkal gyarapítva, még azon kegyet is kinyerte, hogy a dicső fejedelem saját költségén — hogy a város nagyságához méltó templommal is birjon — a havi Boldogasszony tiszteletére alsóvároson királyi fényű templom építtetését kezdette meg. de annak befejeztet — mely sokkal szerényebb folytatásban 1503-ban történhetett csak — fájdalom, a nagy király nem érhette meg.

22. Az alsóvárosi Havi Boldogasszony-templom.

Szeged legrégibb pecsétjét is Mátyás alatt nyerte. Ennek paizsában Szeged czímeréül egy madár látható, mely valószínűleg az ősi magyar városnál emlékül fönmaradott sasnak, „turul" madárnak képe.24

Mátyás utóda, II. Ulászló 1498-ban Szegedet ős szabadalmaiban és kiváltságaikban — mint a többi kir. városokat — újból megerősítette, 1499-ben pedig országos és hetivásári joggal adományozta meg.

E gyenge király alatt azonban a török becsapások az ország keleti és déli részein minduntalan ismétlődtek, napirenden voltak s a híres „fekete sereg" is, mely Szeged környékén szállásoltatott el, féktelen kedvvel pusztította a vidéket s Szeged lakosságát is rabolta, gyilkolta.

23. Szeged város 1469. évi pecsétje (sigillum május).

A város népe ez okból panaszával Kinizsihez, mint a délvidék kapitányához fordult és Ulászló király előtt is követségével megjelenve, orvoslást kért. A „fekete sereg" megfékezése elrendeltetett s Kinizsi a szegedi homokbuczkák között, a királyi zsoldosok segélycsapatával Halas tájékán teljesen szétverte a féktelenkedőknekés a város nyugalmát biztosította.

A nyugalom azonban nem tartott sokáig, mert a török eller ezen időtájt Balcócz Tamás esztergomi érsek által szervezett keresztes had Dózsa György fővezérlete alatt a nemesség ellen fordult s egyik csapata Lőrincz czeglédi pappal az élén Szeged környékét pusztította s rabolta, de a várost — melynek harczias népe s közöttük vagy 3000 halász szintén fegyverre keltek25 — nem ostromolta, hanem Dózsával együttesen Csanád várát foglalta el s onnét Temesvár ellen indult. Dózsa seregét Temesvárnál Zápolya megverte és az elfogott s kegyetlenül megégetett lázadó vezérnek fejét Szegedre, Pálfi Balázs bírónak küldötte el.26

A Dózsa pórhadának pusztítását Szeged könnyedén kiheverte, azonban pár évre rá, 1516-ban rengeteg tűzvész által a város majdnem teljesen leégett.27

Szeged lakossága nagy erélylyel fogott a város- és otthonának mielőbbi felépítéséhez s e vállalatában II. Lajos király is támogatta. Erélyes hangú védlevelet adott ki a szegediek érdekében, melyben meghagyja a főuraknak, hogy a Maroson fát szállító szegedieket vámokkal terhelni ne merészeljenek; mert ily esetben jogukat örökre elvesztik.

24. Szeged 1489. évi pecsétje (sigillum minus)

Alig hogy felépítették a lakosok házaikat, alig hogy rendbejött némileg a város, most a már mindenfelé betóduló törökök egyik csapata által támadtatott meg és gyújtatott föl s a szerencsétlen mohácsi vész után pedig 1526. szeptember 28-án Ibrahim pasa által vétetett ostrom alá.

Az előbb itt táborozott Zápolya már ekkor 40 ezernyi számot tevő seregével a fölvidékre vonult, de a vitéz szegediek szembeszállottak a törökkel, azonban a túlnyomó erővel sokáig nem küzdhettek. Ibrahim elfoglalta -és földúlta a várost, népét kirabolta és legyilkolta, a megmaradtakat rabszíjra füzetté s mint Szulejman írja, az itteni tömérdek uIbrahimnak 50 ezer. Iszkender defterdárnak pedig 20 ezer darab jutott.28

A törököknek e harczát történetíróik keleti fantáziával élénkítetten és kicziczomázottan nagy részletességgel írják meg29 s tényleg borzasztó dúlást vittek végbe a rövid idő előtt még dús és virágzó város téréin, házain, templomain és lakosságán.

A ma oly nagy hírnévnek örvendő és búcsújáró helylyé avatott alsóvárosi fejedelmi templom csudatévő Mária képe is ez alkalommal került a barátok kolostora mellett levő Csöpörkébe, honnan csak egy század után véletlenül jutott vissza ismét a barátok templomába és a hívők kegyeletébe.30

25. A csodatévő „Csöpörke" az alsóvárosi templom udvarán.

A dúló török sereg elvonulása után a sanyargatott várost most egy kalandor rácz támadta meg, ki „Cserni Jovan"31 — Jovan czár — név alatt rabolta és gyilkolta a népet s a várost is megszállta, innen akarván a „szerb fejedelemség"-et, mint központból létesíteni. E gonosz kalandort csapatával együtt Zápolya egyik vezére, Czibak Imre a város alatt megverte, de Cserni Jovan egy csapattal a városba rontott, azonban a vitézül védekező szegediek részéről egy puskalövés által harczképtelenné tétetvén, menekülő emberei őt a bácsmegyei Tornyos faluba vitték, hol Enyingi Török Bálint rajta ütve, fejét vette.32

A nyugalom most egy kissé ismét beállott, a sokat zaklatott és szenvedett város újból munkához láthatott.

Az országban ekkor uralkodó áldatlan viszály alatt Szeged is Zápolyát ismerte el királynak, aki a várost és népét buzgón támogatta is. A törökök becsapása, dúlása és Cserni Jovan garázdálkodása folytán nagy pusztítást szenvedett város lakóinak 1529-ben menlevelet adott ki és megparancsolta a Szegedet környékező megyék szolgabíráinak, hogy az elnéptelenedett Szegedre letelepedni óhajtókat e szándékukban gátolni ne merészkedjenek.33

A fényes, virágzó, gazdagságáról híres Szeged pusztulása után lakóinak egy része a török hadak folytonos fenyegetései elől ez időtájban menekedett el a fölvidéki biztosítottabb várakkal ellátott városokba, akiknek érdekében Zápolya János király az ország minden városához szintén rendelvényt bocsátott ki: ,.hogy ha Szeged város polgára bátorság végett valamely erődített városba menekülni kivánnának, őket családostul és javaikkal együtt készek legyenek befogadni."

Az ősfoglalkozást űző törzslakosságnak egy töredéke azonban a vészek csillapultával ismét megkezdte elrabolt otthonának, tűzhelyének fölépítését s a forgalom és kereskedelmi élet újból visszatért a leégett falak közé. Ámde a szorgalmas nép másfél évtized alatt kifejtett munkásságának gyümölcsét alig élvezhette, mivel a város a Tisza-Duna közét ellepő török sereg által ismét fenyegetve lőn.

A szegediek, hogy az önkénytes meghódolással haladásnak indult épülő városukat és a nép szorgalmának gyümölcsét megmentsék, Zákány István főbíró vezetése alatt négy tagú küldöttséget menesztettek előbb Bajára Amhát pasához, kivel egyezséget is kötöttek a küldöttek, de a város népe — mivel Ferdinánd király részéről biztosítást kapott, hogy meg fogja védeni a várost a török ellen - - ennek folytán a meg-hódolásról mit sem akart tudni. Ez Mohamed budai pasának értésére esett s felboszankodva, a város küldötteit: Zákány István főbírót, Csütörtök László, Somlyai Pál és Budai István esküdt polgárokat nyomban Budára idézte és kivégeztette, hadait pedig megindította Szeged ellen.

A szegediek is fegyvert ragadtak és Losonczihoz Temesvárra segélyért fordultak, de a segély elkésve érkezett, mert ez idő alatt Mohamed megtámadta a várost és a vitézül ellentálló népét legyőzve, kirabolta; épületeit, templomait fölgyujtatta, lerombolta és a sokat szenvedett népnek nagy számát rabszíjra füzetté. Az elrabolt kincseket hajóra rakatta, azonban a hajó - - mint a krónika említi — még itt Szeged alatt a kincsekkel együtt elsülyedt.

A város lakói közül Tóth Mihály főbíró vezetése alatt egy rész megmenekülve, Debreczen és Kecskemét városokban keresett menhelyet.

A leigázott város ekkor véglegesen a török uralom alá jutott, várában — melyet előbb Fráter György erősített meg, most a törökök Szolimán szultán költségén hatalmas falakkal vettek körül — ezután állandó török őrség helyeztetett el.

26. Szeged vára

E várról már említve volt, hogy ezt IV. Béla a Tisza-Dunaköz népének a tatárdúlás után véd- és menedékhelyül emeltette, a török pusztítások és csatározások alatt azonban a várossal együtt a vár is - melyről Kemál pasa azt írta. ,.hogy roppant kiterjedésű volt s falait, melyre ellenség soha nem tette a lábát, a Tisza mosta" — nagy rongálódást szenvedett, a török uralom újból megerősítette, még pedig mint Tinódi énekelte róla:

,.Ciuda böloien raktac minden állatiaban

Kinec massa nincien mongiao ez országban."

A török hódoltság alatt Szegednek fénye és hollós Mátyás király alatt országos hírű nagysága és gazdagsága nagyon lehanyatlott, ipara és élénk forgalmi kereskedelme megbéníttatott, a nemesség és számos gazdag kereskedő elhagyta a várost, melynek egykori fényes palotáiból csak a füstös és rombadöntött falak meredeztek az ég felé.

Szeged az egri pasalik egyik szandságsága s a nahie (járás) székhelye volt, egy kadival (bíró), egy bég parancsnoksága alatt állott s az egész délvidéknek katonai és gazdasági központi helyeként szerepelt.34

A török elől elmenekült és megmenekült szegediek szivét azonban bántotta a hazafi bú, hogy a török lett úrrá tűzhelyeiken s végre is Tóth Mihály, a volt szegedi bíró a hajdúk segélycsapatával, a császári seregnek segédkezése mellett, 1552-ben a szintén fegyverre kelt vitéz és harczias szegedi halászok közreműködésével éjnek idején megrohanta a törököket s a város külső palánkjait nem csekély vérontás után hatalmába kerítette, mint ezt az egykorú híres krónikás, Tinódi Sebestyén lantos diák a „Szegedi veszedelem" czímfi versezetében 35 ékesen és érdekesen megénekelte:

„Soc arus feo teoreoc akkort meg eoletéc

Oly nagy veszedelem tereken ot eséc.

 

Rémeolés nagy sirás mind vcánként vala

Az sok holt test széllel ot fekeoszic vala

Két halmot az testben nagyot raktac vala

Vitézi Lovakat gazdag szerszámokat

Arán forintokat ezüst oszporákat

Drága szkophiakat és Patyolatokat

Aranyos Szablyakat szép drága Barsonyokat.

Posztókat drágákat gazdag fosztányokat

Számtalan soc fele nagy gazdag arukat

Chaszarnac nagy summa ezüstét aranyát

Az Haiduc nyerenec szép terek aszszonyokat."

Ámde az ősi szokás szerint a győzők az első diadal sikerére nagy áldomást csapának:

„Nagy vígan eoc isziao Baranya Somogyij borát

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Oly nagy gonosságba eoc el mereolenec

Mert nagy kevélységben feyeonkent esenec

Az rút buiaságban nagy sokan élenec

Az nagy részegségben rutalmasan élének.

Semminec alitak eoc az terekeket.

Senkitől nem felnec haytnac sok szép eokreoket

Naponkent eoc varjac az kiralnac hadat

Hogy eoc megvehetnek nagy Szegednek várát."

Míg azonban ők így lakmároztak s itták a szirmiai borokat és várták a „király hadát", addig a belső várban szorult török sereg parancsnoka ügyesen segélyért fordult a budai pasához s a gyorsan megérkező segélycsapattal megrohanta Tóth Mihály mulatozó hajdúit, azoknak nagyrészét fölkonczolta s mint a török történetíró, Dselalzade följegyezte:

„Hullákkal tele lőn mező és lapály

A föld színe a vértől rózsaszínű lett

A hitetlenség hatalmának világa elaludt

Győzelmes lőn ott az izlam hada

Az ellenség serege pedig összetöretett."

A győzelmes török sereg kirabolta a város külső részeit, fölgyújtotta a házakat, leölte a lakosságot, csak kevesen tudtak menekülni.

A nagy pusztítást szenvedett városba ezután már csak lassan tért vissza a béke és nyugalom, csak nehezen indult meg újból a forgalom és kereskedés, főleg mert a Herder béget fölváltó új parancsnok, Kászon pasa kegyetlenkedéseiben még a barátokat is leölette, pedig ezekkel a törökök ez előtt jó barátságban éltek, elannyira, hogy a reformátusok által már-már elfoglalt alsóvárosi templomot is visszabocsátották a szerzetesek birtokába.

A „szegedi veszedelem" dúló csatái után hogy mily puszta és üres maradt a város, eléggé igazolják a török defterek (adókönyvek), melyek szerint 1553-ban Szegeden csak 246 adófizető és 807 nem fizető ház volt összeírva,36

Az iparkodó nép itt marad r, töredék része lassankint megalkudott a helyzettel és lehetőleg békében élt az úrrá lett törökkel. Folytatta iparát és közvetítő kereskedését, a halászat és baromtenyésztés újra lendülni kezdett s a török is rajta volt, hogy a lakosság gyarapodhasson, úgy jobban fizethette az adót, mely pedig a legkülönbözőbb czímek alatt hajtatott be. Ilyen volt a ház- vagy kapuadó, fejadó (harács), juh-, sertés-, marha-, gyapjú-, makk-, fa-, széna-, kasza-, sarló-, malomadó és a haltized, sőt dívott itt a ,.mátka-adó" is, melyet a jegyeseknek, házasulandóknak kellé fizetni s mintegy 30—40 akcsera rúgott.37 Mozlimek földadót nem fizettek s a szegedi kanun szerint a lakosok iszpendsébe (kapuadó) szt. György napkor 50 és szt. Demeter napkor is 50 pénzt, vagyis 25—25 oszporát fizettek.

A szegedi polgárok későbben a töröktől védlevelet kaptak, a mészárosok pedig, kik a török pasák levélközvetítői, postásai voltak, különös pártfogásban és kedvezményekben részesíttettek. S hogy ennek folytán Szeged a török uralom alatt ismét forgalmas piaczczá vált — s mint a lantos is írta:

„Soc gazdag áros nep giöle az varosban."

eléggé mutatja azon körülmény is, hogy a szegedi vámrév- és tiszai kikötőkért Húszéin Ahmed és Juszuf Hadsi 3 évre 2.850,000 akcse bért fizettek.38 Természetes, hogy e török bérlők aztán zsarolták az állattartó gazdákat és az utazó kereskedőket egyaránt.

A városnak „érdemes és okos" tanácsa azonban nem mulasztotta el az e közben uralkodó királyoknak jóindulatát és kegyét is föntartani és megnyerni a sanyargatott város és polgárai javára. A török védleveleken kívül I. Miksától 1574-ben a vásári vámokra, II. Ferdinándtól 1631-ben a vásári helypénzre és III. Ferdinándtól 1642-ben a kun-pusztákon való legeltetésekre is megerősíttették régi jogaikat, illetőleg privilégiumokat szereztek.

Azonban a török uralom alatt teljesen aláhanyatlott közbiztonság a kereskedők ide-oda utazását majdnem lehetetlenné tette, az utazók kiraboltattak, leölettek, az élelmes és szorgalmas Szeged lakossága a török hadaknak minduntalan meg-megújuló átvonulásai és elszállásolásai által nagy mérvben kiéletett, kizsákmányoltatok s ennek folytán nagyon megfogyott.

A megrendült közbiztonsági állapotok mellett a szegedi szandságság végre is országosan hirdette az itteni vásárokat — „mivel itt békesség vagyon" s fogadkozott, hogy az idejövök — jövet-menet — oltalomban fognak részesíttetni, csak jöjjenek a Konstantinápolyból Szegedre érkező díszes portékákat vásárolni.

Hogy mint elszegényedett és megfogyott Szeged törzslakossága, erre elég lesz felemlítenünk azon körülményt, hogy 1575-ben már csak 28 ház fizetett kapuadót, a legnagyobb rész elmenekült s helyettök a vidéki falvak szegény parasztsága települt be a városba „s ezek — mint Reizner megjegyzi1 — a város régi polgárainak szellemére és a közéleti viszonyokra oly átalakító hatással voltak, hogy Szeged város utóbb már csak nagyságánál és népessége számarányánál fogva különbözött a környékbeli kisebb falvaktól és azok népétől.39

A hódoltság alatt a város külső fejlődése építkezések által igen természetesen mit se haladhatott, még a romokban levő templomok közül is csak az alsóvárosi barátoknak engedték meg nagy könyörgések és baksisok osztogatása után, hogy leégett ós végpusztulásra jutott templomukat, úgy a hogy, kitatarozhatják. Általában tiltva volt a keresztényeknek magasabb házat építeni, mint a töröké, „az pedig kunyhóban szeretett lakni" — mondja Salamon Ferencz — s engedély kellett minden javításhoz és építéshez, templomot pedig egyáltalán nem volt szabad se építeni, se kijavítani40 s eléggé nem méltányolható kegy, hogy erre a szegedi szerzetesek engedélyt kaptak.41

A városi életnek nyilvánulásairól nagyon csekély és jelentéktelen emlékezés maradt fönn, a hatósági élet is csak névlegesen maradt meg s a nemzeti szellem fejlődésére az országszerte kedvezőtlen aera mellett szinte csodálatosnak kell tartanunk és örvendenünk, hogy a szegedi törzslakosság egy része mégis megőrizte romjaiban is szeretett tűzhelyét, nemzeti sajátságát és igaz magyarságát.

De ütött a török uralom végórája is!

Merey tábornok 1686-ik év elején Szeged környékén egy élelmiszereket szállító török csapatot tönkre tett, április 24-én pedig Heissler csapatával együttesen a török-tatárhadat és Thökölyi kurucz táborát verte szét, de a vár ostromához csekély seregével és erejével nem mert hozzá fogni. A várat azonban, mely Ahmet szerdar pasa parancsnoksága alatt volt, ostromzár alá vette és segélycsapatokat kért.

A segély csak Budavárának szerencsés visszavétele után De la Vergne tábornokkal október hó elején érkezett Szegedre, ki 10,000 emberrel ugyanezen hó 5-én kezdte meg Szeged visszavívását.

27. Szeged ostroma 1926-ban

A város külső palánkjait De la Vergne tábornok mindjárt október 5-én elfoglalta, azonban az első támadásban súlyos sebet kapott s néhány nap múlva meg is halt. Az ostromló sereg vezényletét Wallis György tábornok vette át, minthogy azonban hírül vette, hogy Szulejman nagyvezér 12,000 főnyi sereggel siet Szeged fölmentésére, ennek megakadályozása végett gr. Veterani tábornok társát a török sereg felvonulásának meggátlására Barkóczy és Petneházy huszárjaival Zenta felé kirendelte.

Veterani a török sereget Zenta körül szétverte s nagy zsákmánnyal és egész diadalmenettel tért vissza Szegedre, mit a török várőrség látva s a fölmentés reményét elvesztve, kitűzte a fehér lobogót. A várat 1686-ik évi október hó 23-án a megállapított föltételek mellett a német seregnek átadta, ez által Szeged 144 évi idegen uralom után I. Lipót király birtokába s a magyar szent korona hatalma és oltalma alá került.42

Szeged visszavétele ország-világszerte nagy örömet okozott, a király ennek emlékére nagy ezüst érmeket is veretett.

A török kivonulása után a vár parancsnokságával előbb Heissler tábornok bízatott meg, de ő alig egy hónap után Nehem Ditrich Henriknek adta át; a külső palánkokra pedig az ezredesi rangot nyert Bercsényi Miklós vigyázott.

A német és magyar parancsnok nem sokáig fért meg egymással, a hajdúk nem kapva zsoldot, rabolni jártak s végre szélnek eresztve, helyettük ide a rácz miliczia telepíttetett le.

Szeged a török kiűzetés után véghelylyé, határvárossá vált s a Tiszán túl táborozott törökök gyakran át-átcsaptak s pusztították a lakosság földjeit s ezenkívül tömérdek elemi csapás nehezült a túlsókat szenvedett városra és lakosságára.

Így 1689-ben árvíz borította el a város területét, 1692-ben pestis pusztította lakóit, 1697-ben pedig óriási tűzvész hamvasztotta el a város palánki részét, 1704-ben, 1708-ban és 1709-ben ismételve pusztított a pestis, 1710-ben pedig a vár épületei égtek el az ott keletkezett nagy tűzben s 1712-ben ismét a Tisza árja döntötte rommá a lakosság házait.

Az elemi csapásokon kívül meggyűlt a baja a városnak egyrészt a német várparancsnokokkal, másrészt a betelepített rakonczátlankodó ráczokkal-is.

A ráczok minden kiváltságokkal ellátottan 1687-ben telepíttettek le Szeged területén, hol csakhamar túlsúlyra kaptak, templomot emeltek — melynek egyike restauráltan ma is teljes díszben áll — s püspökük is ide tette át székhelyét.

A német várparancsnok ki akarta joghatóságát terjeszteni a városra és polgáraira is, ezt azonban a hatóság nem tűrte, mivel a királyi vár territóriumától a városnak területe mindenkor elkülönzött- és függetlenül szabad volt s az idegen betelepülőkkel szemben a város ősi jogállásánál és kiváltságainál fogva a polgárokat elnyomatni és hatósági jogokkal élni a várparancsnokokat nem engedte. A zaklatott polgárok közül sokan inkább kivándoroltak a városból.

A városnak ezeken kívül át kellé élnie a nemzeti jogokért küzdő, harczoló kuruczok ostromát is, kik II. Rákóczy Ferencz személyes vezetése alatt elpusztítva Szeged környékét, 1704-ben a várost is ostromolták, melynek külső részét s palánkjait heves csatározások és ostromok után Rákóczy el is foglalta s a német csapatok és a rácz miliczia által védett várat kezdte bombáztatni. A rácz sereg egyik kapitánya alkudozott is Rákóczyval a vár föladását illetőleg, midőn Globitz, a német várparancsnok ezt észrevette, az árulót elfogatta, fölnégyeltette és fejét a váron kitüzette.

E közben Rákóczy, Lipót királylyal kezdett alkudozni s a vár bombáztatását abban hagyta, de a kurucz sereg még sokáig üldözte,, pusztította Szeged vidékén a német sereget, mely rendesen a vár falai közé menekült.

A vár ezen ostromrongálásai után később kijavíttatott és a város lerombolt számos épületei s romba hevert templomai szerte hevert anyagának behasználásával megerősíttetett, mely munkálatok alkalmával a város szabad polgárait a német parancsnokok ismételten és önkényes jogtalansággal sanyargatták. A város ezen önkénykedő túlkapások ellen erélyesen tiltakozott s az országgyűléseken és a trón zsámolyánál keresett védelmet és oltalmat.

Mindent elkövetett a város hatósága, hogy a város régi jogállása biztosíttassék s már 1710-ben I. József meg is erősítette a régi kiváltságleveleit, de a város csak az 1715-ik évi országgyűlésen igtattatott a hajdani szabad királyi városok közé s a bölcs és körültekintő hatóság ügyes és kitartó utánjárására végre 111-ik Károly 1719-ben együttes okmányba foglaltan, Szegednek a régi királyoktól nyert szabadalmai alapján, ősi jogairól és kiváltságairól egy szabadalmi levelet adott a városnak, melynek alapján kezdte meg a város új életének rendezkedését.

E nagy szabadalmi oklevél megadja a városnak ősi jogait, jogállását és az önkormányzatot s felhatalmazza a várost és polgárait: „hogy mindazon egyetemes és különös jogokkal, kiváltságokkal, mentességekkel s szabadalmakkal, melyek akár az ország törvényeinél fogva, akár pedig a többi szabad királyi városok közönséges jogszokásainál fogva ezen várost illetik, szabadon éljenek és az ország negyedik rendénél ismét üléssel és szavazattal — mint régen is voltak — bírjanak s az ország újabb törvényénél fogva a visszaháromlási jog czímén a szabad királyi városi állásba, miután törvény szerint is vissza vétettek volna, egyesíthessenek és az ország közönséges gyűléseire királyi meghívólevelek által meghívassanak, a szent korona jószágának tartassanak s attól semmi szerződésnél fogva el ne idegenítessenek és zálogosíttassanak; a tanács és polgárok együttes nevezet alatt az ország igaz és kétségtelen nemeseinek tekintessenek stb." 43 Tehát mindazon jogokat — a pallos jogot is — melyekkel más szabad királyi városok éltek, Szeged is megkapta s egyben a nagy szabadalmi levélben egy 1200-ból eredetinek tartott falsiflcalt pecsét alapján új pecsétet és czímert is nyert, mely piros, fehér, sárga és kék zsinórral köttetett a nagy kiváltságlevélre.

29. Szeged pecsétje.
 
28. A város pallosa.

Szeged színei ez időtől: piros, fehér, sárga és kék.44

A romokban fekvő és anyagi zavarokkal küzdő város hatósága hazafias és nemzeti lelkesedéssel kezdett most a város rendezésének nagy munkájához.

A város ós polgárok jogainak biztosítása után első sorban is a hazafias szellem és nemzeti műveltség fejlesztésére egy gymnasiumot állított föl 1720-ban s annak vezetését a lelkes kegyesrendi atyák gondozására bízta, másodsorban a hívők hitbuzgalmának ápolására a romokban hevert templomait helyezte használható állapotba,45 majd a városházának (curialis domus) kitatarozásához fogott. E közben gondoskodását képezte a folyton nagy számmal idesereglő és letelepedő idegen nemzetiségű és szellemű iparosokkal szemben a törzslakosság magyaros szellemét ápolni és föntartani, a hatósági életben ugyanezen iránynyal a magyar geniusnak elsőbbségét és fölényét biztosítani, a czéheket rendezni és minden lehetőt elkövetni, hogy a város megtámadott nagy birtokterületének épségét megtartsa, biztosítsa és fejleszsze.46

A város anyagi érdekeinek, belső életének és hazafias szellemének sok küzdelemmel járó ezen rendezése közben még egy áldatlan ügygyel — a boszorkány-üldözés — ügyével szaporodott a hatóság és a város népének a baja. A város békéjét közel három évtizedig zavarta ezen áldatlan ügy, mely az 1728-ik évben történt 13 személynek — mint boszorkánynak — elégetésével kezdődött és Mária Terézia királynőnek 1755-ben kiadott tiltó rendeletével végződött.

Daczára e szomorú jelenségnek és a folyton ismétlődő elemi csapásoknak, tűzvészeknek, árvizeknek, dögvészeknek, sáskajárásnak és pestisnek, a XVIII-ik század első tizedeiben úgy elnéptelenedett és elszegényedett városról és lakosságáról egy félszázad után mégis azt tapasztaljuk, hogy az a csekély törzsökös lakosság, mely megmaradt az ősi fészekben és szívós kitartással küzdött az idegen elemmel és csapásokkal : fényes győzelemre vitte Szegeden a magyarság erényét, szellemét és anyagi erejét.

Aczél izma termővé tette a kopár homokot, kitartó szorgalma benépesítette a kietlen pusztát, életrevaló ügyessége, kereskedésre, üzérkedésre hajló foglalkozása könnyedén hasznosította a Tisza halgazdaságát, iparkészítményeit és termesztményeit; formaérzéke és jóizlése pedig keresetté tette iparát, a betelepedett némettel, ráczczal, dalmatával, bolgárral, oláhhal szemben pedig nemcsak hogy megőrizte nemzetiségót, de sőt II. József alatt erős ellentálló képessége mellett már magyarosító rajokkal lepte el a szomszéd községeket, területeket.

A Mária Terézia uralkodása alatt föllendült városi élet és közgazdasági gyarapodás közé a kiváló tehetségű II. József császár nemzetellenes reformjai hoztak csak kellemetlen visszahatást. A magyaros érzelmű és nyelvű hatóságot — német nyelvű és szellemű magistratus váltotta föl, de rövid idő múlva aztán ismét nagy örömrivalgások között magyarrá lett Szeged hatósági élete ismét.

A hatóság lelkesült erővel buzgólkodott a város fejlesztésén s hogy aztán az egész város életében föllángolt a csinosodásra, közművelődésre, kereskedelmi élet élénkítésére törekvő szellem, nyomban látjuk is az eredményeket.

Ekkor épült a csinos szép városháza, mely csak a legújabbi városújjáépítés alkalmával romboltatott le; úgyszinte a még ma is meglevő gymnasium, mely rajziskolával is kibővíttetett, erős mozgalom indult meg egy jogakadémia fölállítására, de ezt a megváltozott viszonyok és átalakító körülmények, sajnos, meggátolták. Az „újvárosban", a mai rókus-városban templomot emelt és kórházat építtetett a város s így e városrész is csakhamar emelkedni, népesedni és épülni kezdett, a Tiszán pedig a hajózásra nagy hajlammal biró nép ipara- és kereskedelmi szelleme mellett a csinosnál-csinosabb hajók és vízi malmok egész raja úszott.

30. A Tiszapart hajókkal.

Szeged lakossága rohamosan szaporodott, gyarapodott, társadalmi élete élénkké vált, európaias jelleget öltött és e mellett — Szeged népe — ősi magyarságát, szemben a nagyszámú idegen elemmel, híven megőrizte, föntartotta; de sőt lassan-lassan egészen magába olvasztotta, megmagyarosította.

A XlX-ik század harmadik tizedében már 1835-ben V. Ferdinánd királynál kieszközölte, hogy pecsétnyomóján a latin körirat helyett magyar köriratot használhasson, templomaiban az addig szokásban volt német- és dalmata nyelvű predikacziókat beszünteti és csak_ magyar szent beszédeket tartanak, a város teljesen magyar szellemű várossá lesz.

Birtokviszonyait kellően rendezi, polgárainak szabadságát biztosítja, tekintélyét emeli; a nemzet hazafias törekvéseit lelkesedéssel támogatja s a már-már lehanyatlott, elnéptelenedett és elpusztított város, sok szenvedései és sanyargattatásai daczára, másfél százados kitartó, buzgó munkálkodás után ismét az ország első városainak sorába emelkedik.

A hajózásáról és hajóépítéséről híressé vált város népe az első gőzhajón érkező nagy Széchenyit lelkesedéssel fogadja, halászainak száma ismét megszaporodik, iparosai, kereskedői országszerte ismertekké válnak megint.

A szinte kietlen pusztává lett és parlagon hagyott külterületet az ősfoglalkozások megszaporodott népe újból műveli, ezerekre menő állatnyáj legel a bársonyos mezőkön s az erdőkké nőtt fásítások árnyékában hófehér gulya pihen, népesekké lesznek a szállások ós tanyák; a nem régen még sivatag pusztákon iskolák emeltetnek és hódítását megkezdi a betű szelleme itt is.

A város utczáin kényelmes és csinos házsorok húzódnak, itt is, ott is díszes paloták emelkednek ; hisz még most is áll a palota — még pedig a manapság ékesnél-ékesebb számtalan paloták között sem utolsó — melynek erkélyéről e század derekán a nagy szellemével minden időkön átragyogó szónok lángszavakkal szólott a szegedi népnek — „a nemzet büszkeségének, az elárult haza oszlopának" — nevezve őt, mely előtt mélyen megilletődve hajolt meg.47 „Szegődre és ennek népére építem én — monda Kossuth Lajos 1848-ban a szegedi Szabadságtéren tartott beszédében — nemzetem szabadságát és a pokol kapui nem vesznek azon erőt" 48

Lerakta a szegedi nép az ekét, elhagyta a halász hálóját, az iparos műhelyét, a kereskedő boltját bezárva, ezüstjét a haza oltárára tette, a kasza, a kapa helyett mindenki kardot ragadott, a puszták szabadfiai elhagyva a kalandos és gonosz gyöngyéletet — a haza szabadságáért indultak a küzdelmes csaták helyére, Szeged fiai az ősi harczias hírnévhez hűen és elszántan siettek a nemzeti jog és ősi szabadság eltiprója ellen s hogy mily eredménynyel, elég, ha az 1849-ik év február 11-én kelt, Szeged polgáraihoz intézett kiáltványnak pár sorát elolvassuk: „A haza bízott bennetek és nem csalatkozott! Ti megmutattátok: hogy halálfia az, ki ősi tűzhelyeiteket vakmerően megtámadni merészli. Ti megmutattátok: hogy hajdani vitéz ősapáitoknak méltó utódai vagytok. Ti győztetek !"49

31. Szeged felsővárosi része az árvíz előtt

Ki előtt nem volnának ismeretesek azok, mik ezután történtek ? Tudjuk, hogy a szegediek Szent-Tamásnál mily vitézül harczol-tak, tudjuk, hogy Szeged ismét központjává lőn a szabadságharcz küzdelmeinek s a vár újból megerősíttetett, hogy a csaták ostromában megállja a régi hírnevet, tudjuk, hogy Szeged pillanatnyi ideig a nemzeti kormánynak 1849. július 12-étől székhelye volt.

32. Kossuth Lajos szobra.

Az országgyűlés a városi széképület termeiben tartotta üléseit s Kossuth Lajosnak a hazában tartott nyilvános szónoklatát a szegedi Szabadságtéren 60 ezer ember itt hallotta utoljára.50

Szeged téréi és területe a hajdankori hadi gyűlhely jellegét viselték magukon, az egész külső területnek dombjai, halmai, magaslatai és hidjai sánczokkal vétettek körül s 40,000 harczosnak villogott itt kezében a hazát és szabadságot védő fegyver, a hadi gőzösök egyre szállították ide a fegyvereket, ágyúkat és lőszereket s a várban előkészületek tétettek, hogy a kivívandó győzelem után Szegedről hirdettessék ki Európának a szabadság.

Ismert történeti tény, hogy Wetter tábornok haditerve elejtetett s Dembinszky a Tisza balpartjára vélte előnyösebben és helyesebben az ütközet színhelyét áttenni.

A kormány és a hadsereg — miután a lőportorony, mely ott állt, hol most az ujszegedi Erzsébetligeti népkert bejárata van — fölrobbanva, még vagy 800 embernek halált okozott — elhagyta Szegedet, hova augusztus hó 3-án Haynau osztrák serege vonult be s már másnap kihirdette a kihaltnak látszó városban az ostromállapotot.

Az osztrákok átkelve a Tiszán, elfoglalták Uj-Szegedet s Szőreghnél ütköztek meg a magyar sereggel, de a vesztett csata vesztett ügynek sötét és gyászos leplét borította Szegedre és a magyarok hazájára. A tiszaparti nagy magyar város népére ismét a honfibú keserve, ismét az üldözés, üldöztetés átka nehezült, de miként a pálmáról meg vagyon írva, hogy. „sub pondere ereseit" (nyomás alatt női), úgy e város népe is tűrt s a nyomás alatt nem maradt tétlenül, hiszen ezer éves hagyománya volt e város népének a tűrés, a harcz, a küzdelem, a kitartás, a munka és ezeknek fényes eredményei.

33. Szegedi honvéd-emlék.

A hatvanas évek hazafias és nemzeti föllángolásai, Szeged társadalmi életének élénk és kiváló nyilvánulásaiban tanúságul szolgáltak arra, hogy Szeged magyar népe a nyomás alatt nemzeti érzésében csak nagyobbra nőtt s ősi jellegéből nem veszített semmit, megmaradt magyarnak, ősfoglalkozását folytató és ipart űző népe igyekvő, szorgalmas és munkás törekvéssel gyarapodott, szaporodott. Már a hetvenes évek közepén bemutatta az országnak munkássága és szorgalma eredményeit — az első országos gazdasági és iparkiállításban — ugyanakkor leplezvén le a magyar nép magyaros szelleme hirdetőjének, dicsőítőjének, Dugonics Andrásnak, a város szülöttének szobrát is; de alig néhány évre ezután világra szóló szerencsétlenség érte ismét az 1879. évi márczius 12-ével, midőn a Tisza árja ömlött reá s Szeged történetének balsorsban és szenvedésekben gazdag lapjait a legsötétebb és leggyászosabb lappal szaporítva: a régi Szegedet elsöpörte és népének ősi tűzhelyét teljesen romba döntötte.

Ámde a mindig küzdő, mindig a nemzeti ügyért lelkesedő, áldozó, dolgozó város magyar népét nem hagyta el a magyar nemzet, nem hagyta el a magyarok királya.

34. A Rozália-kápolnatér az árvíz alatt

A „bölcs és körültekintő" tanács a nemzethez, a királyhoz fordult világra szóló szerencsétlenségével s a városnak balsorsában ős idők óta mindig vele együtt érző királyainknak trónján ülő jóságos fejedelem, I. Ferencz József csakhamar megjelent az ősi Szegednek egy kis darab szárazon maradt földjén s kimondá a föltámasztó szavakat: „Szeged szebb lesz, mint volt!51

És úgy is lőn !

35. Dugonics András szobra.

A vészt, a veszedelmet, balsorsot, elemi csapásokat ennyi sokszor látott és nem rettegő nép gyorsan munkához látott s két évtized alatt a megelevenített romok fölött új élet támadt1 s a főnix madár, mely az új városháza homlokán díszeleg, ma már a nagy király, az igazságos Mátyás korát is messze túlszárnyaló fényes palotákban gazdag, szebbé lett Szegednek második ezredévi történetét, haladásának, fejlődésének, gyarapodásának, szaporodásának megújhodását hirdeti.

36. A király csohiakútja.

  1. Arch. Ért. 1881. évi. 151—152. 1. 1891. évi. 355—358. 1.
  2. Szilágyi S.: „A magyar nemzet története.' I. k. XVI. 1. és CCLVI1. 1. — Reizner ,T.: „Szeged története." Szeged, 1899. I. k. 9. 1. — Hunfalvi P.: „Magyarország Ethnografiája." 137. 1.
  3. A római tárgyak és érmek a Szeged városi múzeumban. Reizner J. i. m. 10. 1.
  4. Salamon F.: „Hol volt Attila szállása?" Századok "1881. — Kézai: ..Magyar' Krónika.'1 24. 1. — Szilágyi S.: ..A magyar nemzet története." I. köt. CCCXXI. 1.
  5. Arch. Ért. 1881. — Beizner J.: i. m. 9.
  6. Reizner J.: i. m. 22. 1.
  7. Hermán Ottó: „A magyar halászat könyve" I. k. 143—170 1.
  8. Szeged elnevezéséről, nevéről : „A város fejlődése és hatósági szervezete" ez. alatt, alább szólunk.
  9. Knauz N.: „Monumenta." I. k. 90. 1.
  10. Pauler Gy.: „A magyar nemzet története" 1. k. 43ti. 1.
  11. Az erre vonatkozó eredeti oki. a város titkos levélt. '28. sz. a. közölve: Reizner J.: „Szeged város története" IV. k. 3. lap.
  12. Eredeti oklevelek a város titkos levélt. 3.. 4., 8.. 9.. 15. és 18. sz. a.
  13. Róbert Károly király Szegeden volt 1314., 1317. és 1319. Erzsébet 1384-ben. Zsigmond 1394., 1411. és 1436-ban.
  14. Az erre vonatkozó oklevelet, melynek eredetije a cs. és kir. udvari és állami levéltárban van, Reizner J. „Szeged története" IV. k. 45. lapján közli.
  15. Horváth M.: „Magyarország történelme" II. k. 557. lap.
  16. Teleki Józs.: „A Hunyadiak kora" I. k. 393. és 434. lap.
  17. Vonatkozó oki. Szeged titk. levélt. 24. sz. a. közölve: Reizner J. „Szeged tört." IV. k. 54. 1.
  18. Reizner J.: i. m. I. k. 69. 1.
  19. Mátyás királytól Szeged 15 kiváltságlevelet bir.
  20. Ifj. Palugyai J.: „Magyarország legújabb leírása II. k. 180. 1. Kovachich: „Vestigia Comitorum" 331. 1
  21. Heltai Gáspár: „Magyar krónika" II. k. 264. lap.
  22. Szegedi A. K.: „A szegedi alsóvárosi fejedelmi templom történeti vázlata és P. Ordinansz Konst: „A libanon havasi alatt illatozó titkos értelmű rózsa."
  23. Eredetije a város titkos levélt. 31. és 56. sz. a.
  24. Reizner J., a város Monográfiájának írója fölötte naivan e madarat ,,gödénynek" véleményezte. (Régi Szeged II. köt.) Czímer K. pedig e monográfiáról írt bírálatában (..Szegedi Híradó" közlése 1901. május 8. szám) a Hunyadi-ház ..fekete holló"-jának mondja, mi bir is némi valószínűséggel.
  25. Istvánfy: Historiarum V. 66—67. 1.
  26. Verancsics említi, hogy Pálfi Balázs szegedi bíró Dózsa Györgynek hites atyja volt.
  27. Keizner J.: i. m. 90. 1.
  28. Török történetírók 1898. 1. k. Szulejman naplója 320. 1. Jászay P.: „A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után." I. k. 30. 1.
  29. „Török tört. írók" I. k. 267. 1. II. k. 72. és 171. 1.
  30. Csöpörke = tócsa. Az itt említett csüpörkének egy kis része ma is meg van az alsóvárosi templom udvarán s a nép annak vizét gyógyerejünek tartja és búcsú alkalmával ki-ki igyekszik egy korsócskával meríteni abból.
  31. Jovan jobb szemén vak volt s balszemétől kezdve egész testén át egy fekete sáv vonult végig, ezért „fekete'' ..cserni czár" volt a neve.
  32. Reizner ,T. szerint idézett m. I. k. 97. 1. Cserni Jovant, ki Szeged gazdag kereskedő házait rabolta, Szilágyi László palotájából „Urbán" vagy Vid Sebestyén nevű ember lőtte le.
  33. Oki. titk. l-evélt. 52. sz. és 54. sz. a. Reizner J. i. m. IV. k. midkettőt közli 135. és 138. lapon.
  34. Vélics Ant.: Magyarorsz. török kincst. defterek I. k. 69—71. 1.
  35. Chorinka Tinódi Sebestyén szörzése „A szegedi veszedelem." 1552.
  36. Az 1522-ik évben még az egyház tizedlajstrom szerint 1493 ház volt Szegedén.
  37. Dr. Zsilinszky M.: „Csongrád vármegye tört." I. k. 200. 1.
  38. Egy arany — 120 akcse vagy oszpora, egy tallér = egy piaszterrel vagy 80 akcséval.
  39. Reizner J.: i. m. I. k. 142. 1.
  40. Salamon F.: „Magyarország a török hódítás korában" 160. stb. 1.
  41. Ibrahim basának erre vonatkozó engedélye így szól: E jelen való parancsainkkal kinek-kinek tudtára adatik, hogy az alsó Városban vagy Szeged városban vagyon a szerzeteseknek egy némely Temploma, melynek régi időtől olta birtokában vannak: minthogy pedig mostanában mind a Klastrom, mind a Templom bizonyos romlásra van kitéve és így megújítás nélkül szűkölködnek és a fenn említett Szerzetesek a legnagyobb alázatossággal esedeznek, nehogy ezen felettébb szükséges építésben meggátoltassanak: innét az ő kéréseknek eleget akarván tenni, de bizonyos meghatározás mellett megengedem, hogy a Templomot és Conventet, de oly móddal, a mint az előtt is állott, még pedig minden akadály nélkül megújíthassák, semmi képen pedig valamely új épületet felemelni ne merészeljenek. 1003. esztendőben 0. Nuharem. Ibrahim Basa szegedi Comendás. A szegedi barátok levéltárában eredetiben meglevő ezen irade 1726-ban fordíttatott Orsován német nyelvre. Szegedi A. K. f. i. műve nyomán közölve.
  42. Reizner: i. m. I. 174. 1.
  43. E nagy szabadalmi oklevél a város titk. levélt. 140. sz. a., eredetiben Varga TV. ..Szeged város története" I. k. 284. lapján. Reiznernél kivonatos fordításban i. m. I. k. 272. lapján és a IV. köt. Okmánytárában CXCII. sz. a. 309-—318. lapon egész terjedelmében közölve.
  44. Szeged zászlóin és szalagdíszein tévesen használják: a piros, sárga, fehér, kék sorrendet, a helyes színsor- rend: piros, fehér, sárga, kék, a mint ez a nagy szabadalmi oklevélben kimondatik.
  45. A belvárosi szt. Demeter-, az alsóvárosi Havi boldogasszony- és a felsővárosi ma már csak iskolai épületül használt és átalakított szt. György-templomokat.
  46. A városnak birtokrendezése és a kunpuszták megtartása körül kifejtett küzdelmét részletesen lásd Reizner : Szeged története I. k. 298—325. 1.
  47. Kossuth Hírlapja 1848. 92. sz.
  48. U. ott.
  49. A kiáltvány eredetije a városi levéltárban. Közölte Reizner J.: „Régi Szeged" I. k. 273. 1.
  50. Ellenőr 1877. 448. 1. Reiznor J. : „Régi Szeged" I. k. 244. 1.
  51. Szeged újjáépítésének, fejlődésének történetét -— a város monográfiájának folytatásaként Kulinyi Zsigmond által írt „Szeged újkora" 1901. czímű munka — bővebben és részletesen tárgyalja.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet