II. TÖRTÉNELMI RÉSZ.

A város fejlődése és hatósági szervezete.

A honfoglalás és a magyar királyság első századaiban a Szeged területén letelepült magyarság még nomád-szerűen sátrakban lakott s a terület kedvezőbb pontjaira ide s oda vándorolt; az állandó helyhez kötöttség és a városélet rendezettebb jelleget csak akkor nyert itt, a midőn a tatárpusztítás után a „Felsőw-zygeth" és „Al-zeged" közé IV-ik Béla király egy magasabb pontot körülkeríttetve, a tartózkodásra biztosabbá tette a helyet.

A körülpalánkolt résztől északkelet felé. közvetlen a Tisza szomszédságában, annak szigetes és partosabb részén a halászok; a délnyugati oldalon a mai Szt. Mihálytelek felé az állattenyésztők építették meg otthonuk tűzhelyét.

A felsőváros sokáig sziget-terület maradt, alsóváros pedig hosszan húzódott el a semjékes partokon, hol az állattenyésztő lakosság nagyszámú barmai legeltek szerteszét. Ez okból emlegették mindig, hogy Szeged város hajdanta „roppant nagy utzát" képezett, amely Dorosmáig, majd meg, hogy Szt. Mihálytelekig terjedt.1

A XV-ik században itt járt franczia utazó, Bertrandon de la Broquiére is azt írja, hogy „Szeged egy nagy nyílt s egyetlen nagy utczá-ból álló város, mely nekem mintegy mértföldnyi hosszúnak látszott."2

A város hajdanta természetesen rendszertelenül elhelyezkedő, hol a folyó kanyargását követve, hol meg a tavak közötti magasabb és alkalmasabb szigetpontokat fölhasználó sátorokból, gunyhókból állott és a folyó folyását véve irányadóul, egyik rész: ,.felső-zygeth", a másik „alsó-zygeth", vagy mint a régi írott okmányokban említve van : „al-zeged" nevet viselt.

Szeged területének városi pontja már a XII-ik században állandósítást nyert az által, hogy itt templomok épültek, mit a főesperestségi hely is föltételez, a XIII-ik században pedig az által, hogy körülpalánkoltatott.

Ekkor önkormányzati jogot is nyert s a tatárok által elpusztított csongrádi vár örökébe lépve, IV. Béla király a vár birtokait is a város lakosságának adományozta.

Szeged nevét okmányokban a XII-ik századot megelőzőleg nem találjuk, csakis ez időtől emlegetik az okmányok, de ekkor is: Ceged, Segheg, Scegved, Sceged, Seged, Scegued, Scegud, Choged, Cheged Syked, Zeged, Zegued, Zeked, Zeghed, Zegedin, Zyged, Zugud, Ciggedin, Cigadinum, Zigedein írottan, későbben a XVII-ik századtól már Szöged, Szöghed szóval emlegetik.

A város régebbi helytörténet írói a város elnevezését, mivel itt a Maros a Tiszába folyásánál „szeget", „szegletet" képez, úgyszólván a Tiszába: „bele szeged", a város elnevezését ezen „szeg" — „szegletből" és „szegedésből"3 eredettnek, származónak tartják.4

Reizner János, a város helytörténetének írója a „Szeged", „Szöged" szóról, mely szegedi kiejtés szerint „Szüged" is, azt állítja, hogy ez nem más, mint a „szigetnek" szögediesen „szügetnek" való kiejtése csak s mivel a város tulajdonkép régebben sziget volt, szigetcsoportot képezett, szerinte: a „Szeged, Szöged, Szüget" szó nem lehet más, mint a mai ,sziget' szónak ősi hangzása.5

Hogy Szeged a „sziget" elnevezéstől nyerte volna nevét, azt biztosan állítani nem lehet, mivel ennek ellentmondanak az okmányok, melyek a tényleg szigetet képező felsővárost „felsőw-zygeth"-nek,6 míg a szinte tavak és vízállásos helyekben bővelkedő alsóváros részt: „al-zeged"-nek, az egész várost: Zegued, Schegud, Zeged, Zugud stb. írják és bár az okmányok írói nagyobbára idegen nyelvű szerzetesek voltak, mégis feltűnő, hogy „Szeged" város nevét a különböző századokban — mint fönnebb láttuk — minden más szóval írták, csak „zygeth"-nek nem s e szót csakis akkor használták, midőn a városnak éppen „zygeth"-et képező s ezen néven ismert városrészéről szólott az okmány.

Részünkről nem tartjuk kizártnak, hogy „Szeged" a „zege", „zeyge" szóból, mely a XIII. és XIV-ik században halfogó helyet jelentett, származott s még azt sem, hogy Szeged neve a „szeg, „szög" szóból „ed" főnév képzővel keletkezett s a terület: barna, fekete föld jelentéséből ered; mivel a város határterületének csak azon része fekete föld, mely a várost közvetlenül környezi, a többi sárgás-szürke homok.

Szeged elnevezése nem geográfiai, hiszen a folyók egymásba — és a kanyarulatokat, hajlatokat képező — folyásuknál a magyar elnevezések szerint nem: szeget, szegletet, hanem „fokot" képeztek; inkább ethnograpliiai a „zege" halfogó helytől, vagy a „szeg-föld'' (szeghatár) barna, fekete földtől s csak esetleg topográfiai lehet a „zyget" sziget szótól, bár ez utóbbi származás mellett a hangzás előnyös bizonyítéknak látszik.

Elnevezése azonban teljesen magyar, akár „szög", „zege", akár a „szeged", „zeged" vagy „zygeth", „sziget" szóból származtassuk is azt s e körülmény, valamint a területen előkerült nagyszámú honfoglaláskori régiségek, de az egész környéknek a királyság első századaiban szereplő magyar helynevei, személynevei, állandó lakossága és a törzslakosság ősi foglalkozása mind arra vallanak, hogy e város a honfoglaló, itt letelepülők által alapított ősi magyar város

Szeged városi jogállását — civitas — és az ezzel járó kiváltságait, melyek Buda és Székesfehérvár városokéval egyenlőnek tartattak — már a magyar királyság első századaiban nyerte s mindkét város része a — felső-zygefír' és ,al-zeged" — külön önálló joghatósággal birfc.

Hogy Szegednek most említett két városrésze különálló joghatósággal biró város volt, ez a XV-ik század okmányaiból válik nyilvánvalóvá, mert Zsigmond császár és király 1412-ben — hogy a bíró és esküdtpolgárok választása körül fölmerülni szokott garázdálkodásoknak véget vessen, Alszeged-város (civitas Alzeged) polgáraihoz7 intéz szigorú rendeletet, 1431-ben pedig a forgalmi és kereskedelmi élettel biró -„Felsewzigeth", felsőváros lakosságának minden hét csütörtökjére hetivásár tartást engedélyez.8

Zsigmond király szabadalmi leveleivel főleg a forgalmas és kereskedő felső városrésznek és portékáikkal utazgató polgárainak kedvez — Hunyadi Mátyás király adományozásaival különösen az alsóváros és polgárai felé hajlik, nagyon valószínű azonban, hogy a külön joghatósággal birt városrészek a Hunyadiak alatt fejlődésnek indult városiasságg alatt kapcsolódtak egységes várossá, melynek központja a mai belváros lőn.9

37. Szegedi honfoglaláskori leletek.

Szeged a legrégibb időben már „szabad királyi város" — civitas — volt, de ez csak 1498-ban. majd 1514-ben foglaltatott törvénybe, holott Zsigmond királynak előbb említett rendeletében már olvashatjuk a városok — civitates — előjogaihoz tartozó szabad bíróválasztásra vonatkozó intézkedéseit: „királyi tekintélyünk és teljhatalmunkkal a ti és egész községtek nyugalma s békéje tekintetéből szentesítjük s jelen sorainkkal meghagyjuk, hogy mostantól fogva (1412.) s jövőben is minden év Szt. György vértanú ünnepén a bíró s esküdtpolgárok választása végett előbb egész községtek által 40 alkalmas ós tisztes személy szemeltessék ki közakarattal s akiket aztán ezek az egész községből mint legjobbakat és legtisztességesebbeket, bírónak ós esküdtpolgároknak megválasztandanak, azokat ti is mint olyanokat elismerni, elfogadni ós tisztelni tartoztok."

A bíróság viselése nagy tisztség és nagy hatalommal járó állás volt, de csak egy évig tartott. Szegeden azonban úgy látszik, a bíró hivatalos hatalmával ezen korban már visszaélt; mert a szegedi polgárok azért panaszkodnak Hunyadi Mátyás király előtt, „hogy a bíró nemcsak egy évig, hanem egész élete fogytáig meg akarja tartani hivatalát, miből aztán mind rajok, mind a városra igaztalanság és kellemetlenség háramlik."

Erre az igazságos Mátyás király 1486-ban Budán márczius 12-én kelt rendeletében meghagyja a szegedieknek: „hogy ezentúl a polgárság és választó közönség — Communitas — által szokott időben megválasztott bíró ezen hivatalát egy év letelte után ugyanazon polgárok előtt nyomban letegye, minek megtörténtével új választás eszközöltessék s az ekként megválasztott új bíró magát egy hó leforgása alatt a hűségi eskü letétele végett előtte bemutassa."

Szeged városias emelkedését és fényét a török uralom tette tönkre.

A felsőváros nagy mérvben elnéptelenedett,10 a forgalom és kereskedelem aláhanyatlott, itt községi életre szükség nem volt. A várban és a palánkolt területen a török kádik itélkeztek, a magistratualis városi élet csak alsóvároson a török szandsákság tisztjeivel jó barátságban élő szerzetesek és mészárosok alatt maradt meg, kiknek czéhéből választattak ez időben a bírók is és ezen korban cserélte föl a régi „Civitas Zeged" 1nevet a „Mező-Szeged" elnevezés.

A községi élet a mezőgazdaságot űző alsóvároson nyert némi folytatást, hol az iparosok is megjelentek a régi privilégiumok alapján megtartott vásárok napjain.

Ezen korból maradt városi okmányokon Szeged már csak mint „Mezeo-Szegedinj" szerepel12 s az alsóvárosi barátok házi történetében (História Domus) fönmaradt s a város történetére vonatkozó följegyzés szerint is: „a város a magyaroktól szabad királyi mező Szöged várossá neveztetik." 13

Ezen elnevezésből nagyon sok kellemetlenség és sanyargattatás háramlott Szegedre és polgáraira a török kiűzetés után mindaddig, míg a városnak sikerült régi jogállását bebizonyítva országgyűlésileg elismertetni és beczikkelyeztetni; III. Károly király által pedig, hajdani királyainktól nyert és birt kiváltságos és szabadalmas leveleit okmányokba foglaltatni.

Az elismerés és beczikkelyezés az 1715. évi 37. és 107-ik törvényczikk által történt: „Ő Felsége kegyelmesen hozzájárulván: a karok és rendek Szeged városát utólagosan szabad királyi állásba újólag be-veendőnek határozták — melylyel, mint tudva van — régen szabadalma s törvény erejénél fogva birtnak ismertetik." 14

Ezen törvényczikkelyek folyománya volt aztán a város híres szabadalmi levele, melyben III. Károly 1719-ik év május 21-éről kelte-zetten Szeged városát és polgárait a régi királyoktól kapott és birt szabadalmaiban s kiváltságaiban megerősíti és azokat egész terjedelmükben megújítva, egy új diplomába foglalva, adja le Szeged érdemes és értelmes polgárainak.15

Szeged és népe ezen nagy szabadalmi oklevél alapján kezdette meg új, városias életét.

Erős hittel és buzgó tevékenységgel kezdette meg a derék Magistratus a hosszú török-korszak alatt és utána a várparancsnokságok által elzsibbasztott és semmibe vett városiélet föllendítésére irányzott működését.

Felállította a gymnasiumot, megkezdte a városháza kitatarozását, a Szt. Demeter templomot restauráltatta s mivel a ráczok püspöke már itt lakott, lépéseket tett, hogy a csanádi egyházmegye püspöke székhelye Szeged legyen; felállította, szabályozta és rendbeszedte a czéheket, meghatározta az ipari tárgyak és élelmiczikkek s termesztmények árait (limitatiót), a város igaz polgárait és lakóit összeiratta és hogy a város pénzügyi, anyagi állapotának megismerése alapján sikerrel folytathassa a megkezdett nagy munkát, határoztatott: „hogy az egész városnak lakossaj, czivissej, sellerjei, jövevényei és ridegjei proxine conscribáltassanak." 16

A hatóságnak első gondjai közé tartozott — nagyon természetesen — a város pénzügyi állapotának rendezése : — „A házak és személyek eránt igaz és egyenlő proportio observáltassék - határozat lőn — hogy az Portio felvetésében, a kinek semminemű ingó Jószága nincsen, hanem pénze lévén, az observáltassék, hogy negyven forintja egy pár ökör számban vétetődik, nem különben, mint más királyi Városokban minemű rendtartás vagyon, ahoz alkalmaztatni kívánván magunkat ily formán ad inveniáltatott, hogy az Portio három részben, minden mentség nélkű letétetődgyék."

„A jövevények pediglen pro ratione hujus temporis ex modernae Repartitionis régi lakosoknál bővebben taxaltassanak" — hangzik a a jegyzőkönyv régi tenorja,17 mely ezután is a régi szegedi lakosságot mindig és mindenkor megkülönböztetve pártolja és pártfogolja.

A város hatósága — tekintettel a város elnéptelenedésére és elszegényedésére — szívesen látta egyébként és pártfogolta is az idegen betelepedő iparosokat, megadva nekik a polgárjoggal együtt minden kedvezőségeket — de midőn a felsőbbség által dédelgetett ráczok a hatósági életben is vezérszerepet akartak vinni — szemben találták magukat az erős nemzeti érzelmű hazafias magyar szellemmel, mely se a németet, se a ráczot nem engedte itt túlsúlyra emelkedni soha.

Hosszas küzdelem fejlődött ki a belső-tanács és a választott község magyar érzelmű polgársága és a „rátz Natio"18 között s bár ezek minduntalan a királynál panaszolták a sérelmeiket, az eredmény csak az lett, hogy a törzs és régi — bár számban kevesebb — magyar lakosság mellett helyet engedtek a német és rácz Nationak is, úgy a Senatusban, vagyis a belső-, mint a külső tanácsban.

A város hatóságát — a „Magistratust" — a „belső tanács" képezte a hivatalnoki karral s ezenkívül a közigazgatásban a külső tanács 24 és a „választott község", a Communitas 60 taggal szerepelt, kik között palánk- 15, felső- 20 és alsóváros 25 polgárral volt képviselve.

A városi élet megkezdett rendezése mellett — mint érdekes jelenséget — tekintsük meg ez időszakból a tisztviselők, a hatóság választását, mely Szegeden, a régi privilégiumok alapján mindig szt. György vitéz és martir napján — április 24-én — tartatott és tartatik.19

A több ízben említett nagy szabadalmi levélben is megírt rendelkezés szerint: „Szeged városunk polgárai, gazdái és lakosai a bíró szabadválasztásával is éljenek s a tisztikar megírjítására kiküldendő királyi biztosunk jelenlétében a szokott napon, minden második esztendőben és pedig olykép: hogy a bíró által kellően egybehívott választó-polgárság a város székházában a hivatalokról való lemondás után, mint már említtetett, királyi biztosunknak, a polgároknak, szószólónak és az esküdt jegyzőnek jelenlétében a polgároktól egyenként kiveendő és egybegyűjtendő szavazatok többségével vagy az előbbi bírót megerősíthesse, vagy pedig mást, a tanácsból megválasztottat a plébánia-templom oltára előtt kiveendő eskü mellett, szt. György vitéz és vértanú ünnepén megválaszthasson. Hasonlókép a tanács, a tizenkét tanácsnok, kik közül egyik-másik elhalálozván, ennek helyére erény és értelemre tekintve más alkalmatosát választani s a többi városi hivatalokat kiosztani, a jövedelmek fölött számot venni és a tisztviselők köteles számadásait bekivánni, őket arra szorítani hatalommal birjon" stb.20

A bíró választásával kezdődött a tisztújítás. Sokszor nagy és nehéz küzdelmek között jutott a megválasztott a — bírói pálczához — mellyel a város területén rendkívüli hatalom, tekintély és megtiszteltetés járt.

A megválasztott főbíró a hatalom jelvényét — az ezüstös botot kezébe véve, tárogatók harsogása és harangzúgás, meg az alabárdosok, czéhek és polgárok díszkisérete s a lakosság örömrivalgása mellett indult a szt. Demeter temploma felé s kívül azon: „a szt. Kápolnának ajtaja mellett megállván Tisztelendő Plébános Úr eo Kglme egy szép Istenes — Bíróság viselése iránt való exhortatiót tartván, melynek vége után, meg nevezett T. I. úr eo kglme az Populetól bíróságra felemeltetett, azután bé menvén a szt. Kápolnában az szt. Oltárnál hitit is letette ezen formula szerint: „En esküszöm az egy élő Igaz Istenre Attya, Fiú, Szentlélek tellyes szt. Háromságra stb., hogy bíróji hivatalomnak és Tisztemnek tehetségem szerint eleget tenni és ezen Nemes város Lakosságára szorgalmatosan vigyázni kívánok, senkinek magamtól rövidséget nem teszek,................................... országunk élő közönséges törvények úgy az Nemes városnak Statútuma és be vett szokása szerint kinek-kinek igazságot tenni, nem különben ez Nemes városnak Privilegiumit alkalmazni ós azokat nemcsak megtartani, hanem azoknak értelme szerint N. városnak dolgait folytatni, hatalmam alatt levőket mind vezérleni s mind oltalmazni, úgy szintén mindenféle jövedelmét, melyek egyedül a várost illetik szaporítani igyekszem."

38. Szilber József	39. Kiss József
a város régi főbírói.

— „Egy szóval, valamint ezen N. Városnak és benne levő Lakosainak javára s megmaradására hasznosnak és szükségesnek Ítélek és tapasztalok lenni a T. N. Tanácsnak s Magistratusnak tetszéséből és végzéséből mindeneket elkövetek."

„Isten engemet úgy segéllyen, B. Asszony és minden Szenti!!"21

Ezen esküvés után a díszes menet újra visszatért a „Domus Praetoria" nagytermébe és folytatták a többi tisztviselők választását s a befejezés után kezdte meg hivatalos ténykedését a bölcs és körültekintő hatóság.

Napjainkban már a város első tisztviselőjének — a polgármesternek22 — minden hatodik évi április 24-ike körül tartott tisztújító közgyűlésen megejtendő választása sokkal egyszerűbb s a régi városi szokásból csak annyi maradt meg. hogy megválasztatása után néhány bizottsági tagból álló küldöttség kíséretében megjelenik a közgyűlési teremben — melynek ajtaja előtt allékkor már a díszbe öltözött polgármesteri huszár — s a köztörvényhatóság előtt leteszi a törvényben előírt rövid esküt, mely után elfoglalja helyét, átveszi a városi pénztárak és a városháza kulcsait; erre nyomban meghúzzák a városház nagy harangját s annak az egész város belső területén végig zúgó hangja jelenti, hogy „a város atyák" feje és a város első polgára, az új polgármester megválasztatott.

40. Wolford József	41. Dugonics Ádám
a város régi polgármesterei.

A bírónak és tanácsbelieknek fizetése nem volt. csak az 1724-ik évi magistratualis határozatban találjuk annak első rendezését: „Az belső Senator s tanácsbéli Uraiméknak s ő Kglmeknek mivel esztendő-beli fáradságokért s bajoskodásokért semminemű rendelt fizetések nincsen, az egész nemes Communitas egyenlő akarattal külső tanácsbéli Uraimék consensusaival — említett belső tanácsbéli Uraimék ó kegyelmeknek kinek-kinek rendelt egy korcsmának esztendőben proventusát,23úgy, hogy a kinek tetszik, szabad korcsmát tarthasson; aki pediglen korcsmát nem akarna tartani, árendabeli harminca Rhénes forintokat perceptor Uraiméktúl korcsmáknak proventusából (jövedelméből) fáradságáért fülvehessen. Ezen kívül pedig minden Senator úr, mindenféle dézsmátúl a modo imposterum eximáltassék — determináltatott."

42. Polgármesteri huszár.

A tanácsosok és tisztviselők fizetése azonban még ezen év folyamán24 újabb rendezést nyert, még pedig a következő módon :

Tek. Nemzetes főbíró Uramnak 250 frt.

Ordinarius Notarius          ,,     350   „

Vice Notarius                   ,,     130   „

Fiscus                             ,,     200   „

Commisarius                    ,,      80   „

Perceptor uramnak egyiknek 80-. másiknak 100 frt, 10 akó borra 10 köböl búzára, egy mázsa húsra augeáltatott; portiót fizetni tartozik.

Vásárbírák kinek-kinek 30 frt, borbírák kinek-kinek 30 frt, egyik-egyik — kisbírónak — 30 frt, egy pár csizsma s egy köpönyeg.

Fertálymestereknek egynek-egynek 12 frt és azon kívül a kinek vetése nincsen, egy köböl búza.

Az alsó- ós felsővároson levőknek pediglen a két elsőnek 14 idest: 14 frt; palánki oskolamesternek 40 frt, felsővárosi oskolamesternek 40 frt, palánki harangozónak 14, felsővárosi harangozónak 14 frt, alsóvárosinak is 14 frt. Egy hajdúnak mindenestül 61 f. 51 1/2 dénár. Nemes város kocsisának 12 f. mente, dolmány, nadrág két pár csizsma, két pár fehér ruha és szűr, 20 frt tartásáért. — Hóhérnak legénynyel együtt 166 frt.

PrófusznaK „stehen knettei" együtt, melyet maga fizet és tartozik tartani: 72 frt.

Tolhamb bécsi ágensnek 100 frt (cujus annis incipit infesto S. Michaelis.)25

Király Ádám úrnak, kinek esztendeje kezdődik Szt. György napján 110 frt.

Pozsonyi Ágens: Weingruber János Christófnak (szt. György naptól) 50 frt.

Ezekből állott a Tárnokmester alá tartozott Szeged városának fizetett hivatalnoki apparátusa 1724-ben.

A közigazgatás- és a város fejlesztéséhez, meg hadi adók költségeihez a szükséges fedezetet a város, a polgárság és lakosság megadóztatásán kívül, a vámok, révek, partjog, mészárszékek, kocsmák, az átviteli kereskedés tárgyai után: „titulo flosster geld" s a vásárok alkalmával: „titulo standgeld" és a legeltetések után szedett jövedelmeiből nyerte.26

Az 1719-ik évi adólajstromok szerint a város lakossága 4477 frt 67 dénár adót fizetett s amivel a 13,209 frt 49 dénár ez évi kiadással szemben csak 12,695 frt 18 dénár volt a bevétele s mert a „pótadót" ez időben még nem ismerték, a város már ekkor kénytelen volt adósságot csinálni,27- de hogy a városi élet mily gyors fejlődést vett ez időben: arról meggyőződhetünk az 1726-ik évi adókivetésből, melyet 6 év alatt már megkétszereződve látunk.

A város lakosságának adója ugyanis 1726-ban már: 8851 frt és 70 dénár, mely a városrészek polgárai és lakossága között következőleg oszlott meg.-28

Ez évben a város összes kiadása: 10,030 frtra rúgott, melyhez a következőkből nyerte a fedezetet:

A város fejlődésének és lakosságának gyarapodását leginkább igazolják a város jövedelmét képező bevételek és a kivetett adók kimutatásai, ez okból vessünk még néhány pillantást ez adatokra, melyekből könnyen meggyőződhetünk a városnak rohamos haladásáról.

így míg 1726-ban a város bevétele csak 10 ezer frtra rug, 1744-ben már 16,048 frtra emelkedik30 s alig 10 év után pedig 1756-ban már 32,850'frt 32 1/2 az ezen évi 26,274 frt 34 1/4 kr. kiadásával szemben 6575 frt 95 3/4 kr. fölöslege van, csakhogy az előbbi évekből még mintegy 6620 Eforint terheli a várost és e terheit — a kiütött porosz háborúkkal reá nehezedett hadi-adó, mely 1769-ben a restantiakkal együtt 16,334 frt 57 dénárra növekedett — csak súlyosbította.

Az adókivetés ekkor így oszlott meg:

A város lakossága tehát adóban már ekkor közel 20 ezer forintot fizetett, mi a lakosság számának tetemes emelkedését, vagyoni gyarapodását igazolja, de e számadatokból az egyes városrészeknek fejlődése is kiviláglik.

E helyütt a város külső fejlődésének, intézményei virágzásának egyes jelenségeivel vagy azoknak részletező felsorolásával nem foglalkozunk; csak jelezzük, hogy a városélet fejlődésével járó hatósági élet is szélesbült és évről évre terhesebbé vált.

Az 1741-ik évi szervezett és megválasztott tisztviselői kart és ez által a város Magistratusát mutatjuk be az alábbiakban, melyekből hív képet szerezhetünk azon arányról is, melylyel a hatósági életben a különböző nemzetiségek részeltettek s egyben arról is, hogy a városélet fejlődése húsz év alatt mily arányokat öltött.

Az 1741-ik évi április 24-én megválasztattak és pedig:31

Tekintetes és Nemzetes Miller János főbírónak

Temesváry András úr Senatornak és kapitánynak

Dejanovits János

Nagy Pál

Lassancz Ferencz

Kárász Miklós

Wallbrun György

Babarczy Ferencz

Rakity Ignátz

Széplaky János

Pálfíi József

Feldhoffer György

Morvay András

Nobilis Bohus Ádám úr Fiscalis.

A külső tanácsba megválasztattak:

Petrovity Radivoj.

Adószedő bírákká: Kern János és Arokszállásy Mátyás urak,

biztossá (comissarius): Jankay János úr,32

Írnokká: Liszka János (cum salario) és Dejanovits Pál.

Az árvák gyámjává: Széplaky János és Feldhoffer György urak.

Kórház-felügyelővé: Morvay András.

A választott község (Selecta jurata Communitas) 64 polgára a következőleg oszlott meg városrészek szerint:33

Palánkban:

Felsővároson :

Alsóvároson:

Ezek után jöttek a hatósági szolgálatokra megválasztottak, úgymint:

44. Szegedi rendőr-legénység 34

Subalterni Judices vulgo Kis-Birák:

Belvárosban, Palánkában:

Szilberpauer Lőrincz és Putin Pál.

Felsővároson: Papdy István, Labdás Mihály.

Alsóvároson: Farkas Ádám, Kószó Pál. Fertály

mesterek (camporum Custodes):

Felsővároson: Berecz István, Makra Mihály.

Alsóvároson: Elek Lukács, Csúcs Ferencz, Ónozó József.

Tizedesek (decuriones):

Felsővároson: Osury György, Baráth Pál, Bárdos Ferencz, Csanády Gergely, Sáry János, Baranyoy Wolfgang, Kiss György, Maczak György.

Alsóvároson: Módra Mihály, Csóty János, Csúcs Mihály, Vargha Mihály, Nacsa Márton, Levay Márton, Losoncz Mihály, Lendvay János.

Vásárbírák (judices fori): Szabó András, Kaszta István.

Népszó szólók (tribuni plebis): Czigler Miklós, Popora Mith., Eadoisity Arsen.

B o r b í r ó: Popora Mátyás.

Utcza kapitányok:

Alsóvároson: Masa István, Kéry Mátyás és Lantos János ;

Felsővároson: Dudás András, Erdély István és Sirós István.

Kántor és tanító:

Palánkban: Homor Sebestyén.

Felsővároson: Telek József.

Alsóvároson: Kaszta János.

Harangozó: Obonyai Tamás.

Felsővároson: Szabó János.

Kapus a tápaí kapunál: Nyáry János.

Belvárosban: Kocsis Ignátz és Temesváry András.

A város muzsikusai:

karmester: Stetinger József.

orgonista: Hilmandl Frigyes. Benkóczy Mattyas és Ticz János.

discantista: Stujber Pongrácz.

Hajdúk: Vecsernyés Pál, Temesváry Jeromos, Kaszta Ferenez, Uborka István, Kladics György.

Börtönőr (seuProfus): Kiszlingh Krizosztom,

ennek szolgája: Svuiczhum János.

Hóhér: Busz Venczel.

De nemcsak a tisztviselők száma szaporodott, hanem az által a város kiadásai is mindegyre emelkedtek, hozzájárulván a mindegyre sürgetett fizetési emelés is, mit a választott Község előbb 1760-ban, majd 1764-ben rendezett is.

A tiszti fizetések ekkor 1760-ban oly forma rendezést nyertek, hogy azokkal együttesen a piaristáknak, mint plébánosoknak fizetőse is megállapíttatott, még pedig a következőleg:

A tisztviselők személyi kiadása mellett a hadi adó mindinkább terhelte a várost, melynek fejlődésével, haladásával lépést tartott a lakosságnak szaporodása és vagyon gyarapodása is, melyről érdekes ismertetést olvashatunk a XVIII. század végső tizedében készült azon alkalmi verses-könyvecskében, melyet az új városháza alapkő letételének ünnepére a város hírneves földmérője, Vedres István írt.35

„Százezer birkáim földemen legelnek

Melyek fő hellyt nálam ugyan most nyernek.

Négyezer ökreim igás Jármam húzzák

Majd annyi lovaim az Országot futtyák

Száz esztendők alatt, im! igy szaporodott

A mozgó jószágom, hogy Török itt hagyott.

Lakosim Házai közel négy ezerre

Megyén; de nagyrészint náddal van fölverve.

Mostan népességem huszonkét ezerre

Megyén s nagy dolgokat véghezvisz egyszerre.

Főhelyét föntt tarttya Nemzetem még bennem36

Köztsendességben él Rácz és Német velem.

Hogy a város lakosságának anyagi ereje mily gyarapodást nyert, erre álljon ismét csak a XIX. század első évére kivetett adókimutatás:

E számadat sokat beszél nekünk a város fejlődéséről és anyagi gyarapodásáról, de még inkább tiszta képet nyerünk a város gazdasági állapotáról és a városélet fejlődéséről, ha egy pillantást vetünk azon adókulcs-táblázatra, melyet a hatóság mindinkább emelkedő terheinek elviselhetéséhez az adók kivetésére nézve állított egybe a következő czím alatt: „Nemes Kir. szabad Szeged várossában 1806/7-ik esztendőben találkozó adó alá hajuló Tárgyaknak nevezete, száma, fizetendő adójának kulcsa és fizetendő pénz sommája a következendő u. m.:

Ezen összegben osztatott meg a lakosság királyi adója, mely azonban ez évben csak: 23877 frt 6 7/8 dénár volt s így a befolyt összegből még 1463 frt 48 5/8 kr. maradt meg domesticára, mely egyébként ekkor már szintén igen tekintélyes összegre rúgott s a város egyéb szükségletei is födözetet kerestek, mert biszen ez időben már a városnak védekeznie kellé a Tisza árja ellen is s azon kívül a katonai épületek föntartásához szintén hozzá kellé járulnia. E czélra ott is szerepel: „a kaszármák és egyéb épületek (militáris épületek) jobbítására" 9100 frt, a part védelmi és magasításokra pedig 44,800 frt.

Mind ez adatok, e számok a város életfejlődését, a lakosság számának növekedését, anyagi helyzetének javulását igazolják s tényleg Szeged város másfél százados küzdelem után az ország második városaként emlegettetett s a szabadságharcz idejében áldozatkészsége, lelkessége és fiainak, hatóságának hazafias buzgósága mellett dicsőségévé vált a nemzet ügyének.

A jelen század közepén már a város jövedelme 87,300 forintra emelkedett, de kiadásai is elérték a 87,000 forintot, melyben a tisztviselők s a város cselédjeinek díja: 31,000 írttal szerepel.

A tisztviselők ekkor már élethossziglan választatnak s fizetésük egy század után éppen megkétszereződött, a főbíró fizetése: 1847-ben 600 frt, a polgármesteré: 600 frt, főkapitányé: 500 frt, alkapitányé: 300 frt, kapitányi segédé: 200 frt. Tanácsnokok egyenkint: 400 frt, főjegyző: 500 frt, aljegyzők: 300 és 200 írt, levéltáros 300 frt, iktató: 300 frt, főügyész: 280 frt, alügyész: 230 frt, számvevő: 500 frt, számvevő tiszt: 400 frt, árvák atyja: 300 frt, ellenőrje: 200 frt, telekbíró 300 frt.

Főkamarás: 500 frt, ellenőrje: 200 frt, alkamarás: 300 frt, kiadó: 250 frt, alkiadó s egyúttal első irnok: 170 frt, második és harmadik irnok: 150—200 frt. Erdőmester: 320 frt. Selyemtenyésztési felügyelő: 200 frt és lakás. Két mérnök egyenkint 300 frt, kórház-felügyelő: 100 frt s lakás. Első és másodorvos egyenkint 400 frt, 12 pozsonyi mérő zab, ugyanannyi árpa s 12 szekér szalma. Két külvárosi sebész 200—200 frt, négy bába egyenkint: 100—100 frt s 18 frt szálláspénz. Rendőr-biztosok: 200 és 160 frt. Szószóló: 150 írt37 s választott községi jegyző: 150 frt.

A hatósági tisztviselőkön kívül a jelen század elején más városok példájára Szegeden is az „albírák" intézménye hozatott be, kik „becsületbéli" tisztviselők voltak és á lakosok kisebb polgári, köz- és magánrendőri ügyeikben felebbezés kizárásával intézkedtek, ez intézménynek folytatása volt az 50-es években felállított „békebíróság."38

A hatóság egyébként a nép részéről mindig a legnagyobb tiszteletben tartatott, de tudnunk kell, hogy tekintélyének föntartására, megóvására maga a nemes Tanács is mindent elkövetett „s a tisztviselőség Szegeden — mint Reizner János megjegyzi — valóban előkelő állás volt s vetélkedve igyekeztek azt elnyerni, életfogytig való megválasztatásuk és állásuknál fogva a tisztviselők, a lakosság, a nép előtt mintegy a fenség képében tűntek fel."39

A város hatósági szervezete — mint közismert dolog — a régi, ősi jellegéből az 1870-ik évi 42. törvényczikk által teljesen új átalakítást nyert, a további reformok pedig az 1886-ik évi XXI. és XXII-ik, majd az 1890-ik évi I-ső törvényczikkek által eszközöltettek.

A város fejlődésére a szabadságharcz után bekövetkezett időszak fölötte hátrányosan' hatott, csakis a hetvenes években indult meg a régi lelkesedés mellett ismét a városélet haladása, bár ennek s különösen a kulturális iránynak egy század óta legnagyobb gátolója, akadályozója mindig a Tisza volt, melynek fenyegető árja ellen való védekezés a város pénzügyi, anyagi erejét rendkívül igénybe vette s végre is mint tudjuk, az egész várost romba döntötte.

Az árvíz előtti évben Szeged összes bevétele 511,278 frt 53 kr. volt s ez összegnek több mint egy harmadát: 174,331 frt 91 krt a Tisza vizétől való védekezésre, annak szabályozására és áradása folytán keletkezett fakadó vizek lecsapolására, — tehát inproductiv czélra volt kénytelen fordítani a város, összes adója ez évben már 1.408.662 frt és 30 krra rúgott, mely összegben a királyi egyenes adó 70,553 frt és 10 krral szerepel.

Az 1879-ik évi márczius 12-én romba döntött városnak mindent elülről kellett kezdenie, de mert népének jóságos atyja s a magyarok nemes szívű királya, I. Ferencz József kimondotta, hogy a város: „szebb lesz, mint volt, az 1879-ik évi XX. és XXV-ik törvényczikk alapján a kir. kormány czélzata és meggyőződése odairányult: „hogy a vész által okozott károk s a közvagyonosodás terén mutatkozó nagymérvű veszteségek úgy a városra, mint az államra nézve csakis akkor lesznek helyrehozhatók, ha a rekonstrukczió műve nem irányoztatik csupán az előbbi állapotok helyreállítására, hanem az állam részéről nyújtandó támogatás segélyével, a messzebb kiható új alkotások útján, Szegednek az eddiginél nagyobb s virágzóbb alapokon leendő kiépítése biztosíttatik.40

45. menekülők az államvasúton

46. Klauzár-tér

A kir. kormány, hogy a rekonstrukczió művével a város jövő fejlődését háboríttatlanul biztosítsa, elengedhetlen föltételnek tekintette, „hogy a községi háztartás, a város pénzügyei ez alkalommal 'állandó alapokon rendestessenek, mert a város, melynek vagyoni ereje az újjáépítés érdekében ez által oly nagy mértékben vétetik igénybe, jövőre csak egy teljesen rendezett pénzügyi állás biztosítása mellett lehet képesítve arra, hogy a létesítendő közműveket, rendeltetésük czéljainak kellően föntarthassa s közintézményeit a város emelkedése folytán elő-állandó nagyobb igényekhez képest fokozatosan fejleszthesse.

De e mellett határozottan jelzi a kir. kormány, hogy mindezekhez: „maga a város van első sorban hivatva arra, hogy az alapot, melyen a város újjáépítése létesíttetik, teljes vagyoni és erkölcsi erejének hozzáadásával megalkossa.

A kir. kormány az államiság tekintetéből közszükségnek tekintette azt: „hogy a rombadült Szeged ismét fölemelkedjék, még pedig oly vagyoni és szellemi erővel felruházva, hogy különösen az alföldre nézve bizonyos fokig eddig is gyakorolt magasabb nemzeti és kulturális misz-szióját, a ez él fontosságának megfelelő mérvben, képes legyen teljesíteni.

Arra nézve, hogy a rombadült és elpusztult város, mint ilyen, nagyobb mérvek szerint emelkedhessek, mellőzhetlenül szükséges volt a régi hiányok pótlása mellett a közvagyonosodás emelésére egészben új, az eddigieknél nagyobb sikert igérő tényezők ós eszközök előteremtése és hogy ez mily mérvben sikerült s a küzdelmek által megaczélozódott szegedi népben mily hatalmas ősi erő s mily csüggedni nem tudó kitartás lakik és városának fejlődését előmozdítani mennyi és mily nagy áldozatkészséggel bir -- mi sem bizonyítja inkább, mint az alig húsz év alatt fölépült város: az ő nagy kultúrintézményeivel, palotasoraival és a városias élethez szükséges anyagi erejének imponáló fölgyarapodásával.

Beszéljenek a számok: a város lakosságának a helyi pénzintézetekben mintegy 9 millió forintnyi betétje van,41 a városnak magának cselekvő vagyona: 25.585,9,73 frt 60 kr., szenvedő: 6.564,197 frt és 94 kr., a tiszta vagyona tehát: 19.021,075 frt 66 kr.42

Es hogy a városnak 180 év alatt történt fejlődését — és a csapások egész sorozatának daczára — örvendetes gyarapodását szembetűnően lássuk, ideigtatjuk az 1719-ik évi összeírás eredményét, mely szerint volt Szegeden ház: 388, személy (adófizető): 867, mesterember: 32, fazekas: 18, halász: 80. -- Jármas ökör: 826, ló: 348, fejős tehén: 788, tinó-üsző: 6Q4, disznó: 88 — disznóvágó: 8 — méhkas: 188. juh: 2442. gabna termett: 5636 köböl, bor: 2151 urna, árpa: 370 köböl, zab: 216'köböl, köles: 123 köböl s malomház volt: 93.

Az összes adó: 4477 forint és 67 dénár.43

47. Kossuth Lajos-sugárút

Ma be van vetve: 21,475 hold föld kenyértermő és egyéb gabonára, 14,366 hold kapásnövény alá, 1374 hold kereskedelmi növény alá, 620 hold- mesterséges takarmány alá és 442 hold zöldségfélével. Az összes szántóföld terület: 38,537 hold.44

Az 1896-ik évben termett széna: 83,471 hekt., 66,777 métermázsa — 446,738 irt — és 150,060 mmázsa szalma — 52,521 forint értékben. A szőlős kertekben mintegy félmillió különböző gyümölcsfa díszlik s termett 630 ezer hectoliter must és 6540 klgramm szőlő.45

Jószágállománya pedig: 7735 ló, 2355 csikó, 37 szamár, 8613 tisztavérű magyar szarvasmarha és 3886 borjú. Idegen fajú tarka szarvasmarha: 780, borjú 274, sertések száma 18,769, malaczoké 10,148, juh van 19,262, bárány 2159, kecske 106, gödölye 45. Összesen van: 55,302 drb felnőtt jószág és 18,867 növendék jószág.46

A város összes bevétele: 2.692,117 frt és 32 kr., kiadása pedig: 3.158,551. frt 32 kr.,47 mely összegből a város közigazgatására, tisztviselők fizetésére — a melyek az utóbbi 50 évi alatt épen megötszörö-södtek48 — több mint egy félmillió forint fordíttatik, adóban pedig Szeged lakossága közel hatszázezer forintot fizet, mi eléggé fényesen bizonyítja a városnak 180 év alatt elért hatalmas fejlődését, mit csak megerősít a vallás és tudományos művelődésre és intézményekre évenkint fordított 499,652 forintnyi összeg.49

1. Processus Civil Szegediensis-contra Ord. Theutonicum 1725., a város titkos levélt. — Az e perben kihallgatott tanúvallomásokat lásd Reizner J.: „Régi Szeged" II. k. 179 1.
2. Monum. Hung. Hist. IV. k.
3. „Szeg" valamire szeg: A folyóvizek sebességek miatt gyakorta új és más folyásra szoktak szegni. Nyelvtört, szótár.
4. Dugonics A.: „Etelka" I. k. 218 1. jegyz. — Palugyai Imre: „Magyarország legújabb leírása" II. k. 169. 1. — „Szegedi Hiradó" 1860. 2. sz. — Vargha Perencz: „Szeged város története" I. k. 10 — 11. 1.
5. Seizner J.: „Szeged története" I. k. 28—32. lap.
6. A „sziget" szó egyébként a régi okmányokban „Zygeeth"-nek írottan szerepel rendesen, sőt a XVI. században már: „sziget."
7. Zsigmond okmányának szavai ,,Fidelibus nostris universitati seu Commnnitati, Civium, hospitum et incolarum Civitatis Al-zeged nuncupate, etc. etc. (Városi titkos levélt. -75. sz. a.) 
8.  „Ipsiusque Civitatis nostrae profectu et augmento ad eandem Civitatem nostram Zegedinum ad looum scilicet „Felsewzygeth" vocatum" — etc. etc.
9. 1772-ik évben mégis egyik közzétett hirdetését így kezdi a hatóság: „Alább írt Szeged királyi Alsó és Fölső__ várossá községe adjuk tudtára stb. stb. Városi jegyzk.
10. Szegeden az 1552-ik évi törökostrom előtt 1053 ház volt s a pusztulás után csak 246 maradt s felsor-utcza 78 házából csak 2-ben laktak, a Szt. György-utczában 57 közül 18-ban. a Varga-utczáhan 77-ből 11-ben, a Szilont vagy Szillér-utczában 97 közül csak 8-ban, a Szondi-utczában 48 közül 9-ben, a Kun-utczában 38 közül 9-ben, Kobza-atczában 59 közül 20-ban, Nagy-utczában 44 közül 2 s a Szt. Demeter- utcza 32 háza közül csak 3-ban laktak. (Török defterek szerint.)
11. A városnak a XV-ik századból ismert s legrégibb pecsétjén is: „Sigillum Civitatis Segediensis" olvasható a kiváltságolt piros pecsétviasz lenyomatban. Piros pecsétviaszt a városok csak külön kiváltság alapján használhattak. (Reizner J.: r. m. 60. és 141. 1.)
12. A szerb települések után később „Szegedácz" néven is emlegetik.
13. „Szegedinum ea est Urbs Hungáriáé Regia, quae olim totó Regno a piscatoribus celebratissima, passim ab Hungaris „Szabad királyi mező Szöged várossá" nuncupabatur." (Az alsóv. barátok „História Domus"-ában.)
14. „Corpus Juris" Geguss fordítása.
15. B nagy szabadalmi oklevél a város titkos levélt. 138. sz. a. közzétéve Vargha F, és Reizner J. által, ez utóbbinál „Szeged tört." IV. k. okmánytár 309—318. lap.
16. Városi régi jegyzk. 1720. ez összeírások a levéltárban részletezve és elkülönözve meg is vannak.
17. Városi régi jegyzőkönyv 1720.
18. Félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy itt a — „natio" — szót a hatósági iratok szerint és alapján a régi értelemben használjuk a XVIII. században még ismeretlen — „nemzetiségű" — „nemzet", „nemzetiség" fogalmú szók helyett és nem a „natio" szónak a közhasználatban olykor szereplő kicsinyítő, gúnyoló értelmében.
19. Szt. György vitéz volt a felsőváros védszentje s e napot jelölte megmar Zsigmond császár és király a szegedi bíróválasztásra a város polgáraihoz intézett s már fentebb hivatkozott leiratában.
20. Reizner J.: i. m. 273. 1.
21. Ez eskümintát, mint a város egyéb alkalmazottjainak, még a molnárok és csikósok eskümintáit is egész terjedelemben közli a város legrégebbi jegyzőkönyve 1717. évből.
22. Egész 1867-ig — a bíró — volt a városok első tisztviselője, tisztsége hatalom volt, személye a legnagyobb tiszteletben részesült, a kísebbszerű administrativ teendők végzésére, a számadások és pénzkezelés ellenőrzésére és a tanács határozatainak végrehajtására lett a polgármesteri állás a XVTII-ik század végén szervezve, jelenleg a bíró állás már nincs meg s a város első tisztviselője a polgármester.
23. A városnak az egyes városrészekben számos korcsmája, volt, a széképületben is néhány, a polgároknak kiváltságos joga volt 30 frt lefizetése után szintén „korcsmát" nyitni s a bort a házban árulni, de az utczákon által hordani nem volt szabad. (Tanácsi határozat 1724. jun. 14. Városi jkv. 1724.)
24. Városi jegyzkv 1724. 42—44 lap.
25. A város ily ágenseket kénytelen volt tartani, mert a Helytartótanácshoz fölterjesztett ügyeit azok közvetítették és referáltak az ügyek állásáról a hatóságnak. Az ágensek informatiói nagy fontossággal birtak a város ügyes-bajos dolgainak kedvező eldöntésére úgy a Helytartótanácsnál, mint a Tárnokmesternél, sőt a Haditanácsnál is.
26. A városélet rendezése alkalmából a hatóság más királyi városok mintájára szervezte az ő jogos adókivetési eljárását s azoktól kért felvilágosítást; ez okból látjuk itt szerepelni a„floszter geldu"et, holott kövezés Szegeden csak a XIX-ik században kezdődött az utczákon. A „standgeldet" is valószínűleg Budától vagy Pozsonytól kapta kölcsön, de e czímen a következő bevételei voltak: egy kocsitól vagy szekértől 10 dénár, kisebb tehertül 20, nagyobb tehertül és száraz gyümölcstül 4 ló vagy ökör után 40 d., midőn bort vagy halat által visznek városon egy akótul 2 d. Olyatén .boroktul, melyeket a városban hoznak és hordó számra eladnak: 5 d. Ha égett bort vagy Pálinkát vásáron kívül behoznak és hordószámra eladnak: 25 d. Egy sertéstül, ha itt árultatik és eladódik: 21 a d., egy juh IV2, egy bál dohánytul idegen ember 20 d., egy akó méztül 5 d. Budai és Szt.-Endrei borok a palánki piaczon, vásárra hozva 1 hét előtte és után 5 d. Baranyai boroktul mindenkoron 5—5 dénár. — stb.
27. A város adóssága 1720—1754. évig mintegy 9214 frtra rúgott, közötte: a gyöngyösi barátoknak 2800, a szolnokiaknak 600, a piaristáknak 2000, dietalis taxákban 585 frt s az interes 842 frt stb.
28. Városi jegyzkv 1726.
29. Tápé község után, mint földesúr, Szeged a következő jövedelmeket élvezte: a szállók (hospites) 105 és az inquilinusok zsellérek 20 személy után pro censu domi- nali a f. 1. Taxa: 125 frt a családi tagok után á 4 dénár 16 frt. 150 ökörtől á 10 d. = 15 frt, 50 tehéntől á 5 d. = 2 f. 50. 120 juhtól ÍVs d. = 2 f, 120 malacztól 1 1/2 d. = 2 f., két vizi malom után 1 frt, a nádvágás után 5. 25 d., 200 kereszt búza után á 5 d — 10 frt, összesen 178 frt 25 d. Ezenkívül 14 lúd, 30 csirke. (Vár. jegyzőkönyv 1756.)
30. 1754-ben a contributió hányada ekkép oszlott meg:

    Felsőváros	5290 frt 71 kr.
    Alsőváros	5304 frt 39 kr.
    palánk	2258 frt 41 kr.
    Összesen:	12850 frt 51 kr. 1
    Éhez a domest:	5980 frt 21 kr. I	= 18,835 frt 46 kr.

31. A város jegyzőkönyveiben ezek latin nyelven jegyeztettek be és úgy a főbírónál, mint a tanácsnokoknál (Senatoroknál) mindig a következő dicsérő s egyben qualificaló megjegyzés is előfordul: „vir literátus, jurimque et consvetudinum pátriáé gnarus et de Peculis hocce regio eximie meritus" — mert egy ízben a XVIII-ik század elején & várparancsnokokkal való villongás idejében egyik parancsnok azt is állította, hogy a hatóság tagjai nem tudnak írni.
32. Az „úr" (dominus) szó csak a nemes embereket és literatusokat illette meg.
33. Bár 64-ből állott a Communitas, itt csak 60-at választottak.
34. Képünk a múltból és a jelenből tünteti föl a szegedi rendőr-legénységet, balról jobb felé haladva. Az 1. rendőr-őrmester díszben, 2. lovas rendőr-őrsparancsnok díszben, 3. gyalog rendőr-őrsparancsnok téli díszben, 4. városi tűzoltó díszben (kürtös), 5. polgármester huszárja díszben (régi szegedi hajdú-viselet), 6. városi kapus (portás) díszben, 7. főispán huszárja díszben, 8. főkapitány huszárja fehér köpönyegben, 9. lovas közrendőr díszben, teljes fegyverzettel, 10. gyalog közrendőr fegyveresen, díszben, 11. városi vámőr teljes fegyverzettel, 12. városi hivatalszolga, 13. városi kocsis nyári parádés öltözetben.
35. Vedres István: „Nemes szabad királyi Szeged várossá megnagyobbítandó Tanáts Háza Talp kövének letétele alkalmatosságára készült versek. 1799. Szeged.
36. Marczali:' „Magyarország II. József korában" azt írja, hogy „Szeged tanácsa még 1781-ben majdnem egészen rácz és német." — I. köt. 242. 1.
37. A „szószóló" a külső tanács elnöke volt s a belső tanács ülésén két segédjével mindig jelen volt a részére felállított külön elkorlátolt helyen, a város polgárainak, közönségének érdekeit sértő tanácsi határozatokat „vétójával" — függőbe hagyatta s a „Communitás" elé terelhette.
38. Reizner János: ,.Régi Szeged" I. k. 78. lap.
39. U. ott 103. lap.
40. Tisza Lajos királyi biztosnak Szeged újjáépítésére vonatkozó s a régi város közönségéhez intézett első nagyfontosságú leirata. „Szegedi Hiradó" 1880. évi H2. sz.
41. „A szegedi keresk. és iparkamara — Évi jelentése." 1878.
42. Paulovits Márton: „Magyarország városainak vagyoni állapota." Szeged, 1896. 17. lap.
43. „Conscriptio Liberae Regiae Cittis Szegediensis 1719." (Városi levéltár.)
44. ,A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája." 1894/95.
45. „Magyarország mezőgazd. statisztikája." 1897. 1894/5. "évben.
46.  Szeged város hatósági kimutatása 1895-ik évről.
47.  Ezen összegek „Szeged városának 1900. évre előirányzott költségvetéséinek adatai.
48. 1847-ben, mint fönnebb láttuk, a polgármester fizetése 600 frt, a senátoroké: 400, kapitányé 500 stb. stb. volt, ma a polgármesteré 3000, a tanácsnokodé 2400 s így. tovább.
49. A városnak 1900. évre előirányzott költségvetése szerint.
50. Szeged lakosságának szaporodási arányát véve, 1818-ban kiszámították, hogy — ha úgy szaporodik, mint 1785—1805-ig, akkor a megkétszereződésre 96-évre van szükség, ha pedig úgy szaporodik, mint 1805—1818-ig, akkor, 170:évre, mint a fennebbi színiből örvendetesén látjuk, Szeged lakossága 60 év alatt megháromszorozódott.