Előző fejezet Következő fejezet

III. NÉPRAJZI (ETHNOGRAPHIAI) RÉSZ.

Népies gyógyászat:

kuruzsolás, varázsolás, igézés és ráimádkozás.

 

A SZEGEDI NÉP szólásmódja szerint: „Isten fűben, fában hagyta az orvosságot."

E szólásmódja babonás hiedelmének egyik főágazátává vált s így természetesnek találhatjuk, ha gyógyító és rontó kuruzsolásaiban ép úgy, mint varázslásaiban és balhiedelmű boszorkányi bű-bájoskodásaiban is sokkal nagyobb szerepet játszanak a füvek, virágok és termőfák ágai, szóval a növény — mint az állat- vagy ásványország képviselői. Hogy a szegedi nép kuruzslásaiban és varázslásaiban az ősi természeti élet tapasztalataiból, szokásaiból és hagyományaiból átöröklött s a múltban az orvosi tudománynak, főleg és különösen a növényekre (herbateákra) fektetett gyógyító-gyakorlata által csak öregbített balhiedelme mellett mily nagy szerepet játszik a növényország, ehhez a mindennapi élet jelenségein kívül legrégibb és különösen érdekes adatokat szolgáltatnak nekünk a szegedi boszorkány-periratokban előforduló kuruzsolások és varázsolások, melyekből itt a növényeken kívül azon tárgyakat, eszközöket és cselekvőségeket felemlítjük, melyek a periratokban, mint a boszorkányi bűvnek, babonaságnak, a balhiedelmű varázslásnak és kuruzsolásnak eszközeiként szerepeltek és fölemlítjük azon növényeket is, melyek a szegedi nép gyógyítgató gyakorlatában még manapság is állandóan szerepelnek.

A népies gyógyászat eszközei: a füvekből, virágokból, termőfa' ágaiból főzött herbateák vagy fürdők, de rendesen kapcsolatba hozva valamely kuruzsoló és igéző mondással vagy imával; gyakoriak a különböző anyagból készített kény öcsök és irak is, melyeket azonban szintén bizonyos babonás cselekvőségek mellett lehet és kell alkalmazni,' mert csakis úgy használnak, csakis akkor van sikerük, eredményök, azoknak.

A legnagyobb szerepet a periratok boszorkánykodóinak képzelt varázslásainál: a gabona — a föld termékenységének — az „ország zsírjának" elvétele és eladása s az em „elkötése" és ez által a szárazság előidézése játszák.

Kuruzsolásaiknál pedig: „a tehén hasznának" elvétele mellett a különböző betegségekkel való „megrontás"-ok és azoknak meggyógyításai a leglényegesebb tényezők.

A föld termékenységének elvétele, mint Szánthó Mihály mondja, abból állott: „hogy egy lepedővel végighúzták a harmatot (a gabonákon) és azt kifacsarva korsókba tették",1 melyet Giliczó Jánosné, Nagy Anna vallomása szerint a szt. Györgynap-tájban elszedett gabona-virággal együtt: „a vendégségekben (boszorkányi) szoktak megenni, innya" — még pedig mint Kökénynétől halljuk: „mikor az harmatot és más föld zsírját elveszik" Rósa Dániel urnái (princeps sagarum) szokták megsütni és megenni.

Hisen Borbála2 vallomásában is előfordul a harmatszedés, melyét szt. György napján a szabadkai generális Szabó István „a gabonárul korsókba és azokbúl átalagba vitette és úgy adta volt el az termékenységhet ennek előtte hét esztendővel; de már szt. Iván napján visszaváltották."3

Ugyanezen ügyre vonatkozólag Rósa Dániel vallomásaiban így szól:4 „Elsőben szt. György, azután szt. Iván napján éczaka 11 óra: tájban mindnyájan öszve gyűlvén a gabonák fölött lepedőket vittek és: húztak, harmatot szedtek és fazekakba töltötték, ki-ki magájét haza vitte és asztat tésztában töltik és avval dagasztanak."

A szárazságot pedig a boszorkánysággal vádolt Katona Ferencz vallomása szerint az által idézték elő, hogy: „az eleveny embernek a fejét az elmúlt tavaszkor mindnyájan szt. György napján elásták és így elkötötték az esőtt, ezt Dorosmán megh is találták, az ember sokáig nem él." „A másik fej a kettős-halomnál van elásva és azért nem lehetett eső, másképen az esőnek meg van az uttya immár."5

„Azon fejett, melyet az elmúlt szt. György napkor elástak kettős halomnál, Röszkére való rácz gyermek — mintegy 13 esztendős gyermek — feje volt s annak tökbűl adtak fejet, élt azután is két honapigh. Áztat pedig azért csinálták s tették, hogy eső ne lehessen."

De a szárazság előidézését nemcsak „élő ember fejnek", hanem egyéb más állat-fejnek elásása által is előidézhetni vélték, a mint kitűnik ez Katona Ferencz vallomásából, mely szerint: „Egy eleven tök is el van ásva" — míg Borbola Ferencz azt vallja, hogy Kassa Ferencz szántóföldjében az elmúlt szt. György havában száraz marha fejet ástak el, a dorozsmai földek végében pedig „ló fejétt, hogy szárazság légyen."

De a gonosz cselekvőségű balhiedelmük mellett különösen gyakorolgatták a rontást és gyógyítást, mert hiszen nagy részük — mint vallomásaikból kiderül, csak azért ,.állt be közibük (a boszorkányok közé), hogy ronthasson és gyógyíthasson, de a varázslószer — vagy mint a periratokban szerepel „bűvölő-zsír" csak a főbbek tudománya volt."

E „bűvölő zsír", melylyel a boszorkányok: körül megh kenik magukat és mondják: hop hírével és elrepülnek s egy óra alatt Szt. Geller hegyén vannak" Rósa Dániel vallomása szerint: „lózsírbúl és kutyazsírból készült". Mint Hisen Borbála mondja: „ha azzal megkentek akar macskát, akar mit, az mindjárt lóvá lett", — a bőregeret pedig megtörve ételben adta be az urának, hogy ne lássa mit csinály — mert hiszen Giliczó Jánosné szavai szerint: ha a zsírral a söprűt megkenték, az rögtön férfivá változott."

Ezen időben a közegészségügyi policziának hire-hamva sem volt, sőt a szakszerű gyógyítás is országszerte a legkezdetlegesebb állapotban sínylett, a nép képzelődése pedig telítve volt babonáskodással és a boszorkányi bűvös erőben való balhiedelemmel. Ez okból nemcsak minden szokatlan jelenséget, kellemetlenséget, de főleg minden bajnak, betegségnek keletkezését a boszorkányoktól eredőnek tartották s azoknak megszüntetését és orvoslását a nép csak is tőlük várta és remélte.6

Mint fölötte érdekes — és egyébként is nagy mérvben űzött kuruzsolásnak tápot adó jelenséget említjük itt meg a szegedi chyrurgusok czéhszabályának 7-ik articulusát, mely szerint: „az öregh Asszonyokkal, úgy más orvos nevet viselő Emberekéi, hogyha magát a Patiens akarja gyógyítani légyen szabad akaratyában."7

A kort és a gondolkozásokat jellemző ezen szerencsétlen helyzetnek és az erős gyökerű babonás balhiedelemnek kellő kiaknázása képezi a boszorkánysággal vádoltak képzelt erejének legfőbb táplálékát. Ehhez járult, hogy maguknak a kuruzsolással és varázsolással foglalkozóknak balga hite az egyes cselekvőségeknek, mondásoknak és imáknak, gyógyító füveknek s a pincs-pancs bóditó kenőcsöknek lassan-lassan természetfeletti, rendkívüli bűvös erőt tulajdonított.

De lássuk a rontó és kuruzsoló eszközöket, amint egyik-másik vallomásban előfordulnak:

Így olvassuk Kökényné vallomásában, hogy „Lantos Jánosnét, — szőlővesszők bélét megfőzte, úgy rontotta meg, mondván, ennek a lába vagy más tagja úgy follyon."

Giliczó Jánosné vallja, hogy Kotogány Ferencz gyermekét gólyafészekben förösztötte és azzal rontotta meg, tudta, hogy azzal ronthatja s meg .is halt a gyermek beléje.

Hisen Borbála pedig Lubi Helénának „halva lett" leánykáját az ostyával Krisztus testével felelevenítette s ezt Csomorkányi Imrétől az apáthi plébánostól hallotta, hogy úgy cselekedjék.

Katona Ferencz az általa megrontott Katona Józsa leánykáját,

— kinek kézit lábát rontotta meg, az inait összehúzta — az temetőben szedett csontokkal fürdőzi és gyógyítja meg.

Hisen Borbála vallomása szerint a megrontott gyermeknek orvossága: „a tisztes fű, csörgő fű" megfürösztik benne a gyermeket és a fejét megpárolják. A nehéz nyavalyának orvossága: az ökörfarku fűnek (verbascum) virágát megtörték és megcsavarták az levét a beteg szájába s a nyavalya elhatta, ez a fű kígyóharapásnál is jó."

A varázsoló és kuruzsoló bűvnek ezen alakjait — mint ismeretes— Szegeden megégették, nem ugyan babonáskodásaikért, mint inkább ördöngös boszorkánykodásaikért, mert mint a város követei Pozsonyból írják a Magistratusnak: „az ördögnek ezer mesterséghe vagyon az illyetén dolgokban," azért az kik nyilván ollyanok — és nem irigységből kenték reájuk az olyatén ördöngösséget — akár menynyen legyenek is ugyancsak köll fagadtatni és egymás után exequaltatni."

A kivégzés meg is történt, de csak az egyének égtek el, a kuruzsolásban gyökeredző hit terebélyes fája tovább is élt és virágzott s virágzik még ma is.

A XVIII-ik század harmadik és negyedik tizedeiben üldözött kuruzsolók és varázsolok vallomásairól vezetett jegyzőkönyvek számtalan érdekes kuruzsolási eseteket őriztek meg. így olvassuk Új Ferencz vallomásában, Lőrik Marinka ismert és varázsoló csak beletekintett a napba és megmondta hol vannak az ő elveszett lovai, s Lőrik M. bevallja: „hogy leánykorában Magori József közönséges gazdaembernél szolgálván az tanította őtet az napban nézni, hogy fejér mákot megtörvén annak olajjával szemfényét megkenné és az gyenge nap fényében nézvén annak sugárjai megmutatják, ha valakinek valamely eltévedt marhája vagy jószága hol vagyon, de ollyan olajat nem tud csinálni, hanem azon gazdája adott neki."

Ugyancsak azon periratokban olvassuk, hogy egy másik kuruszoló a megrontott asszonyt „hájjal és Szt, Márk napján kötött búzakoszorúval kötözte."

Egy összezsugorodott végtagokkal sokat szenvedő leánykának Ludas Molnárné híres kuruzsoló fürdőt javall, „melyben 3 szemétről szemetet, 3 puszta szűrűrűl {szérű, ahol nyomtatnak) isméth füveth és 3 sárnyomó verembűl három-három, kilenczszer vizet hozat a rocskával s ezt megfőzvén, ebben kell fürdenie, de előbb tömjénnel megfüstöli őt a kuruzsoló, így próbálván, ha cselekedett vagyon-e rajta, mert ha elaluszik azon eszköz, akkor tétemény, ha pedigh nem, akkor korbács kell neki."8Megállapította a kuruzsoló, hogy a betegen — tétemény — van s a felébb írt szerekből készített fürdőben meg is gyógyította.

Tóth Györgyné fiát, „kinek egész tagja öszvedagadott és puffadott" Ludas Molnárné sárga-földből készített fürdővel és rátapasztással gyógyítja meg, Frank Ilona kis leányát „köles-szalmából főzött fürdővel, melybe tyúk-monyot is tett és söprűn által szűrt" 2—3-szori fürdőzés után teljesen meggyógyít.

Úgy az 1734-ben folytatott, mint a későbbi 1747-ben eszközölt tanú-kihallgatásokból is azt tapasztaljuk, hogy a városban bárkinek bármiféle baja, betegsége van, a nép hite és meggyőződése szerint az mind rontás, az „nem Istentűi van" azt mind a boszorkányok idézik elő, kiknek egy része bábasággal — s így kuruzsolással is — foglalkozván, mihelyest valamely lebetegedő asszonynak vagy a kicsijének baja van, azt teljes bizonysággal ráfogja valamelyik bábának nem hívott egyik-másik boszorkány-hírben lévő vén javas-kuruzsoló asszonyra s a néphit szerint — így csakis az gyógyíthatja meg a rontásban, kötésben lévő beteget.

Így olvassuk a még 1747-ben is folytatott boszorkányüldözésekről fölvett periratok között a Dóka Ágnes és Lantos Margit boszorkánykodásaira vonatkozó tanúk vallomásaiban : „hogy Dóka Ágnes bába hivataljában magát avatván, Fatens9 terhes lévén, azt mondotta neki: „híjái el engemet — úgymond — én jó bábád leszek egész héten" — melyre * az Fatens (tanú) felelte: „én nem hívhatom, mert vagyon más Bábám."

Ezek után persze hogy beteg, rívó lett a született gyermek s az anya „nem tudván csillapítására való nézve mit csinálni, az piaczra ment és ottan egyik is, másik is mondotta: „nyilván Dóka Ágnes tudna felőle mondani." — Elhivatja tehát Dóka Ágnest, „ki eljővén, parancsolta a szolgálónak, hogy hozzon szólatlan vizet, azaz, hogy az szolgáló míglen a vízért oda és vissza járand senkinek se szollyon."

A szolgáló ezt megcselekszi s reggel eljön Dóka Ágnes „és azon fazékbúi, melylyel az szolgáló szólatlan vizet hozott, három fa kalánynyal egy cserép tálban töltött s azzal az rívó gyermeket megmosdatta és az mosdatás után vévén azon tálban levő három kalán vizet formálibus mondotta: „íme lássátok már hat kalánnal lett belőle, azonban az ablakhoz járulván felit az ablak fiókján, több részit pediglen az lantornán lyukat ütvén újával, az vizet kiöntötte, mondván: „Ennek Szép Asszonyok! vigyétek el ti az én fiamnak sírását, rí vasát, hozzátok meg ti az eő édes álmát" — arra a gyermek meggyógyult azonnal, mihelyest a vizet Dóka Ágnes kiöntötte és ollyan lett mintha sírást sem tudna; azon fáradságáért az Fatens adott Dóka Ágnesnek mézet, égetbort, szalonnát és fél forintot készpénzt.

Azonban csakhamar a gyógyítás után szúnyoghálót kínált Dóka Ágnes Bajnóczy Katalinnak s mert ez nem veszi meg, azért Dóka Á. „az Bölcsőben fekvő gyermeknek lába alat való szalmát megrászta és Fatens gyermeke azontúl fogvást roszszabul lett hat napokig. — „Ahoz képest újonnan elment az Fatens Dóka Ágneshez és kérte tegyen jót az síró gyermekével, egy pár csizmát ad nékie. Ezen Ígéretére Dóka Ágnes ismét megfürösztötte az gyermeket bizonyos magával hozott füvekbűl csinált fürdőben, melly fürösztés után az gyermek egésséges lett Sz. Mártony napig.".

Ugyanezen tanú még azt is mondja Dóka Ágnesről, „hogy a melly nyomorult Emberekre csak az kézit reája tette mindgyárt meggyógyult."

Egy másik tanú Vecsernyés Márton azt vallja, hogy az udvaron futkosó gyermekét a nála járó Dóka Ágnes egy ízben fölkapta „és mind az két kezeit orczájátúl fogvást az lábára végig huszta abban az órában az gyermek megbetegedett és harmadnapra mind a két lába felsugorodott és az feje az mellyire eset."

Vecsernyés a gyerek gyógyítása kedviért elmegy Bálónéhoz, (Lantos Margithoz) „ki a beteg gyermeket megtekéntvén elnevette magát és azt mondotta: „Az szép asszonyok tálában hágtál" — kérdezte az Fatens: „micsoda szépasszonyok tálában" — arra azt felelte: „Mi úgy szoktuk azt mondani, nem merjük mondani, hogy rontás" — mondotta arra az Fatens, hogy mivel köllenék az gyermekét gyógyítani ? és megparancsolá Bálóné, hogy szerezzen fehér liliom tövit és az ártány disznó hájját, meg addig meg nem gyógyíthatja a gyermeket míglen Ihot nem csinál, azonban megparancsolta azt is az Fátens, hogy Dóka Ágnest bé ne ereszsze az házához, mert ő hozzá nem nyúl az beteg gyermekhez, hahogy oda ereszti.

„Annak utánna fürdőt csinált Bálóné az fátens gyermekének (de nem tudja miből) mellyre nagy forgó szél támadott és az ajtón be jővén azon szél az kéményen kiment" — arra jajdulással mondotta Bálóné: „no már semmit sem ér az fürdőm, ide jött Dóka Ágnes és elvitte az fürdőmnek ereit."

A kuruzsolás mellett vessünk most egy pillantást a varázsolókra és azoknak eszközeire is.

A szegedi boszorkányper irataiban szereplő varázsolok nagyrésze rácz, ezt a mesterséget csak kevesen űzték a magyarok közül.

A tanúvallomások szerint pl. Kys Görög István felesége csak varázsolásáról volt hires, rontani és gyógyítani nem igen tudott; mert hiszen saját beteg férjét is a hóhér által gyógyíttatta.

Joczkó Petrovitynak, ki Lalosa Mihály társaságában birt egy boltot, elveszett 20 forintja s mert a boltot fel nem törték, minden gyanúja Lalosa Mihályra esett s a pénzt rajta követelte is.

Lalosa M. hallotta, hogy Kys Görögné „ollyas varázsoló asszony volna, elmenvén hozzája, megbeszéllette neki minemű kárt vallott légyen, melyet megértvén Kys Görögné, eleinte fogadta, hogy meg leszen a pénzek, mondván Lalosa Mihálynak: menj el, végy egy eleven keszeget, és hozd hozzám, avval megcselekedszem, hogy megkerül az elveszett pénzetek. Úgy is cselekedett, az fatens társa oda vitte maga az eleven. keszeget s harmad napra megtalálták az elveszett pénzeket."

Markovity Fülöpnek is elveszett 45 forintja s elmegy Kys Görögnéhez kérvén: „hogy ha valamit tudna segíteni az elveszett pénzek megtérítésében, cselekedné meg."

Arra monda Kys Görögné: „sok embereknek segítettem károk megtérítésében, nektek is fogok segíteni, csak hozzatok amit fogok kérni." — Kért aztán egy szántó-vasat, egy eleven ludat, két uj orsót, melyen még nem fontak és köles-kását. A ludat megkoppasztotta, beleit kivette, aztán a megkoppasztott ludat visszaadta a károsnak s így szólt: „én az szántó vasat meg fogom tüzesíteni az kölest reá hintvén, valamint az köles, úgy ki fogh fakadozni az orczája annak, ki ell vitte az pénzt."

„Egy hét alatt — olvassuk a periratban — az Boltnak pallyására azon sövegben, mellyben volt a pénz, megh vitték neki s ott találta elveszett pénzét minden kár nélkül."

A periratokban még egyéb varázslásai is föl vannak Kys Göröghének említve: így Malenity Jován vallja, hogy másoktól hallotta: „hogy ollyas varázsló légyen paszullyal, kinek valami jószágha elvész,-megh tudgya mondani." — Csiszár Anna „honesta femina" sok ízben látta szemeivel, „midőn valamely kárvallott emberek mentenek Kys Grörögnéhez, hanta az babot az asztalon szerte-széllyel, ide s tova, vásárhelyiek is voltának nála elveszett jószágok végett, azoknak is megmondotta, hol légyen és megh kerül-e, vagy nem ?"

Pápai Kata is ily varázsló a periratokban: Kása Andrásnak menyecske leányán csak végig húzogatta a kezét és annak kezei, lábai öszvevonyattattak."

Király Mátyás vallomása szerint: „az nagy héten Pápai Kata az ablakuk alatt alva megdombolva magát s két szomszédjának háza felé köpdösvén mondotta: „ezen esztendőben nem lészen nálluk béka" — a minthogy egy sem találtatik."

Molnár Ilona is híres kuruzsoló és varázsoló, Rácz Sára tehenének úgy veszi el a hasznát, „hogy az övit elnyújtotta a kapu alatt" s az azon átlépő tehén haszna nyomban elveszett, majd aztán egy kis bűbájosságot csinál, még pedig: „a kapu alá ás bizonyos füvet, vulgo levisticont10 és óhájat s elsőbb azon eresztötte ki és be tehenit és bizonyos tömjénnel szerdán és szombaton megfüstölte" — s erre viszszajött ismét a tehén haszna.

Mészáros Andrásné szilaj tehenét meg nem fejhetvén, Molnár Ilona arra tanítja, „hogy tüzesítsen meg egy két lukú lópatkót és arra fejjen tejet" — mindjárt szelíd lesz az, a minthogy az is lett.

Ilyen híres kuruzsoló és varázsoló még Kovács Roza is, ki azonban már sokkal kevesebb varázsolást űz, mint inkább különböző szerekből és növényekből készített fürdőkkel gyógyít és kuruzsol. így, hogy számos kuruzslásából egyet lássunk, felemlítjük, hogy Fodor Erzsébet gyermekét diófa levélből készített fürdőben füröszti és fokhagymát vajban megpörköl s azzal kenvén gyógyítja meg, de Pobori Judith gyermekére, bár tonistra-füvet11, szedett nagypénteken s azzal akarja fürdőzni — a mint meglátja így szól: „ennek már senki füve nem használ", a mint meg is halt.

Az ily fürdőket a legkülönbözőbb anyagokból és füvekből összevegyítésen főzték és főzik ma is, mert tény, hogy a nép, főleg a tanyai nép — bár most már a város külterületén, a tanyákon hat orvos állandóan kint lakik és eredményesen működik — mégis inkább veszi igénybe a „javas-asszony", a „bűbájos-asszony" igézését, ráimádkozását és „tudományát", mivel szentül hiszi, hogy azok biztosabban gyógyítanak mint az orvos — nagyobb bizodalma van a „házi szerekben": a szentölt barkában, czomborkában,12 tömjénben, karácsonyi mézben, szén- tölt vizben (három királyok vize) és a többi alább felsorolt általánosan ismert és használt növényekben és szerekben — mint a patikaszerben.

Már az előzőkben említettük, hogy a szegedi nép kerti virágai — különösen a régebbi időben — nem annyira díszük miatt, mint inkább az azoknak tulajdonított gyógyító erejükre tekintettel tenyésztettek, gondoztattak és ápoltattak.

Igyekezett mindenki, hogy mig egyrészt háza és a család az ördög gonoszságai, a boszorkány rontásai és a kisértetek ijesztései ellen való óvszerekkel: szentelt-gyertya, tömjén, szentelt-víz, szentelt-czomborka, úrnapi-fű, szentelt zöld-búza stb. el legyen látva; addig másrészt kertjének virágai között kéznél tartsa a leggyakrabban jelentkező betegségeknek legbiztosabb gyógyszereit is.

Nem is lehetett régebben Szegeden oly házat találni, a honnan a fennebb említett és egyházilag megszentelt szerek mellett hiányzott volna: a paprika-mag, a karácsonyi méz, fokhagyma, kígyó-kő, rákszem,13 márcziusi hóvíz, avas-háj. kakuk-fű, tisztes-fű és szekfű-virág.

 

De lássuk a népies gyógyászat szereit és azoknak alkalmazásait: A paprika-magból — mondja a javas-asszony — 77 szemet kell pálinkába áztatni s arról inni, mivel a hideglelésnek ez a leghathatósabb gyógyszere.14 Azonban a virágvasárnapján megszentelt barka és czomborka is biztos szerek a hideglelős ellen; még pedig a barkából háromat kell három nap egymásután lenyelni, a czomborkából pedig herbateját főzni és éhomra három napig inni.

A hideglelés ellen jó az ezer jó fű (erythrea pulchella), melyet nyersen leáztatnak s három órával a láz előtt három kanálnyit vesznek be; ugyanezen fűnek forrázatát h ű l é s e k, köhögés ellen is használják.

Ugyancsak láz ellen használják a kutyafűtejet is (Euphorbia), melyből 3 cseppet egy kanál vízbe téve vesznek be, de használják arczbőrgyógyításra is.

Hasznos szer a bab, a paszur is hideglelés ellen s azt a következőképpen használják: a mint a bab kikel és a két szikiével ki van már fejlődve, azt kiszedik, összetörik s az úgy kapott nedvet kell inni. Ez biztos szer, a mint annak tartják a megégetett 9 fehér babszemet is, melyet összetörve vízbe téve isznak, vagy 9 babszemet egészben lenyelni s a mikor a hideg rázza, az illetőt lisztes zsákkal jól megverni s hirtelen, hogy észre ne vegye, vízzel szembeönteni. Nemkülönben használatos a D babszem elnyelése után a beteget ágyba fektetni és kilencz-féle tárgyat reárakni, de a kilenczediknek szitának kell lenni.15

Azon lé is hasznos láz ellen, melyben u b o r k a-m a g ázott, valamint a fehér-liliom levelével készített pálinka-ágy itala is biztosan megszünteti a hideglelőst.

A tisztes-fű (stachis recta) megfőzve törési ős vágási sebekre nagyon hasznos; párázata pedig nátha ellen jó.

A karácsonyimézzel megkent dohánylevéllel borigatják az oldal-nyilalást, az oldal-szúrást, melyet biztosan megszüntet; de ezen bajra, valamint egyéb fájdalmakra is hasznos szernek tartják a jegy kendőt (selyemkendőt), melylyel átkötik a fájdalmas testrészt.

A leghasznosabb és leghasználtabb gyógyszerek közé tartozik a székfű-virág is, (chamomilla) melyet a legkülönbözőbb betegségek ellen részint mint theát, részint más növényekkel együttesen mint fürdőt használnak. Mint theát iszszák köhögés, hülés, gyomor és bélbajok ellen ; ez utóbbi bajok gyökeres orvoslására nemcsak mint theát iszszák, hanem fürdőt készítve, annak párázatát szívja be és rendesen háromé— vagy kilencz napig fürdik abban a beteg.

A tányericza (napraforgó) virágját köhögés ellen és fürdőnek készítve, előbb a gőzzé járja át a beteget s utánna fürösztik, a mellbetegek a tányericza pörkölt magjából főzött theát iszszák.

A lapulevelet gyomorfájásra ős egyéb növényekkel elegyitetten fürdőnek készítik, gyökerőt édestejjel péppé főzik és a dagadt emlőt borogatják vele.

A kék-liliom (iris) virágját megfőzik s a levét köhögés ellen iszszák, ép így az ökörfarkkóró (verbascum) virágát16 is hasonló betegség ellen, három reggeli harmatra kitett szárának levőt lobos sebre csurgatják ; míg a katáng virágát ős ágait theának főzve, gyomorbajok ellen használják.

A szőlő-vesszőt szénné égetve, összetörve és így lapulevélre hintve gyomorfájás ellen biztos szernek tartják és főleg az asszonyok használják.

A fokhagyma, míg egyrészt óvszer a boszorkányok ellen, másrészt tejben megfőzve három reggel egymás után egy fél fejet éhomra megenni köhögés ellen hasznos, a fokhagymás eczet torokbajokra jó, szárítva, porrá törve fölszippantják nátha ellen.

A vöröshagyma külső-szárát fürdőbe a csecsemők betegségeinél, ízeit eczetbe áztatva szömőcsök és sebek gyógyításánál-, összezúzva, megsózva megvágott-zúzódott tagokra; borba főzve pedig gyomorbajoknál hathatós gyógyszer.

Az akáczfa levelével sebeket, virágjával a köhögést gyógyítják, ép így az eperfa levele is hasznos sebre, mint a káposzta levele fa-gyásra; míg a diófa levele, mint thea hasznos szer a köhögés ellen.

A hűtésből származott bajok ellen rendesen fürdőt használnak, melyet a nyárfa, kakukfű, bazsalikom, borsfű és akáczfavirágból főznek, de amelybe még lópatkó, lóköröm és egy darab vas is kerül.

A mályva, népiesen ziliz gyökér (althea officinalis) has-szaggatás, görcsök ellen, gyökere tejben főzve torokbaj és daganatokra hasznos; míg a torma levele fürdőnek főzve, gyömbérrel beszórva gyomorbekötésre, ennek fájdalmai ellen hasznos. A tormát éhgyomorra, néha mézzel elegyítve köhögés ellen nyeldesik.

A fülbe-eresztő nedvével, belecseppentve a fülbe, annak szaggatásait gyógyítják, a len magjával, ha valami a szembe esik — kihajtják, habár ezen czélból a rákszemet is használják; míg a szem egyéb bajait a márcziusi — vagy a májusi hó vizével, a vagy a piros bélü görögdinnye összegyűjtött levével gyógyítják. Szemvizül használatos a szőlőtőkének metszés után kicsurgott leve is.

A megfőzött babot öszszetörve, ruhára kenve meglocsolják törkölypálinkával s ezt borogatóul gyomorfájdalmak ellen leghathatósabb szernek tartják, különösen az asszonyoknál.

A dinnye szárát és pedig az orozva-kelt görögdinnye szárát kötésül alkalmazva vérfolyás, — a sárgadinnye szárát férfiaknál aranyér ellen; szárított gyökerének porát pedig szembefújva, szembajok ellen használják. A meggyfa levelét más növényekkel elegyítve fürdőnek, az élő meggyfa ágat pedig ketté hasítva, de úgy, hogy az alsó ágvég szét ne repedjen, nyavalya törés (nehézség) ellen a következő módon alkalmazzák: a beteget az ág körül háromszor oda- és visszaadják, majd elvezetik onnan s ott csak egy asszony marad, ki egy derékkötőnek használt pántlikával a széthasított faágat összeköti és körülcsavarva e szavakkal hagyja ott:

„Az élőfa kiszáradjon,

De a beteg megmaradjon"!

A sárga-viola forrázatát is használják nyavalyatörés ellen.

A dohány levelét is használják gyomorkötésre, a vadrepcze virágjából pedig szappan-kovászszal pépet csinálnak, de nem vízzel, hanem nyállal higitva s ezt genynyes sebek gyógyítására használják.

A mák tokját tejbe főzve, a kis csecsemőket azzal altatják.

A menta, a széles mentha leveléből,17 ép úgy a cziczkefark (achillea) és pemete-fűből főzött theák hasznosak a tüdővész ellen, ép úgy használják ez ellen a lereszelt fekete-retek levét, valamint az a v a s-hájat és avas-szalonnát is; sőt a „büdöskő-virág" (kén) porrá törve s pálinkába keverve szintén hathatós szernek tartatik. A cziczkefark-kóró összevágva sebekre is hasznos.

A burgonyát megfőzve, annak párázata jó fogfájás ellen, ép így használják a „bilindök" (belónd) magját is, melyet tállal leborított szőlővessző parázson elégetve, a füstjétől átjárt tálba forróvizet öntenek s a fogfájós letakarva ennek párázatára hajol s az odvas fog fájdalmát ez elenyészted és a kuruzsoló állítása szerint ettől a fog férgei is kihullanak. A kehes lovaknál maggal szüntetik meg állítólag a „kehességet." A belénd magvát pipába téve néha úgy szívják fog fájás ellen.

A büdös-bürök megfőzetve a „burokba" született csecsemő fürdetésére, gyógyítására használatos.

A bodza-virág theának főzve köhögés ellen, a gallyak héját levakarva azzal, vagy a tejbe főzött burgonya-péppel borogatják és gyógyítják a daganatokat, bodzaháncs összemetélve és vajba megpirítva a gyerekek ót varának gyógyító írja.

A zsálya, fodormentha, széna-murva és mirhából főzött fürdő a test általános elgyengülése ellen hathatós és erősítő szer; szentelt tömjén, karácsonyi dió, fokhagyma és szentelt-barkával vegyítetten pedig az összezsugorodott végtagok, vagy zsibbadás, szóval a kuruzsoló javas-asszony szerint — a rontás különböző nyavalyáiban szenvedőnek legbiztosabb gyógyító fürdője.

A zsálya forrázata timsóval torokbajokban haszználatos, zöld levele pedig vágási sebeket gyógyít, ez utóbbira atraczél levele (echium) is hasznos.

A főditök földben lévő gumóját megszárítani és azt lereszelve pálinkába tenni, jól befödött, bedugott edényben tíz napig tartani (néha a földbe leásva tartják így) s azután abból, vagy a petrezselyem gyökeréből főtt léből naponta reggel éhomra inni, hathatós szer a vízi-betegség ellen.

A vad-paprika megszárított gyökere pálinkába áztatva gyomorbajok, valamint máj- és lép-daganatok gyógyító szere.

Az uti-fű leveleivel a megvágott ujjat, vagy a test daganatainak tüzességét csillapítják, megfőzve levét hurutos bajok ellen iszszák.

Az ebszőlő bogyóiról azt tartják, hogy a ki megeszi, attól megőrül.

A levendulát, melylyel a szobát és ruháikat illatosítják — boreczetbe áztatva fej fájás ellen alkalmazzák.

Az árva-csalán kifacsart levével a homlokot kenik s így állítják el az orrvérzést, a csalán gyökérből főzött lé a süj gyógyszere.

A kapor és a bogáncs (szamártövis) leveléből és gyökeréből készült thea a görcsök gyógyszere, a gledicsia (koronafa) töviseit fogfájás ellen használják, azon hittel lévén, hogy ez Krisztus-koronája volt s e tövissel ha piszkálják a fogat, abból kiűzik a fájdalmat.

Az édesfa gyökeréből főzött vízzel (főttvíz néven) a vér betegségeit gyógyítják.

A sárga-répát nyersen a bélgiliszta kiűzésére etetik a gyermekekkel.

A pipacs szirmaiból izzasztó theát főznek.

A jegenye-nyárfa bimbódzó rügyeiből hajkenőcsöt főznek s az azzal kent haj nagyon hosszúra női.

Az árpa-kávé mellbetegeknek jó, a kukoriczából és a zab szalmájából főtt thea sárga-czukorral köhögés ellen használatos. A zabszemeket avas-szalonnába szurkálják és meggyújtják, az égés közben így lecsurgott füstös zsírt égési sebekre gyógyító írúl használják.

A here levelének kifacsart levével a hályogos szemet gyógyítják.

A majorannából főzött fürdőben gyógyítják a szélhűdéses embert vagy tagjait.

A kakuk-fűből mézzel és eczettel főzött léből itatják azokat, kik vért köpnek s ez ellen, valamint ezerjó-fűvel és szik-fűvel egybefőzve, mellbetegségek ellen biztos szernek tartják.

A fehér-liliom virága megszárítva törköly-pálinkával sárgaság ellen hasznos, de a kuruzsolók szere ezenkívül még 9 tetűt pálinkába téve s úgy inni 9 napig.

A maszlagos-redőszirom sziksós-vízben forralva, fürdője hasogatások és daganatok ellen biztos szer.

A ló-sóska (rumex crispus) megfőzött levével a r ü h e s testet megdörzsölik s így elmúlik a rüh, ez ellen a kuruzslók hasznosnak tartják: a rühes embert kenyérsütés után háromszor hátrafelé mászva a langyos kemenczébe bujtatni.

A szent Antal-fű (pottentilla argentea), vízi ebszőlő (solanum dulcamara) és a kakukfű összetörve zsugorodások ellen hasznos fürdőt képeznek.

A kökörcsin (varjú kikirics) szárítva összetöretik s egy fél dióhéjba téve a belsőleg sérült tagra borítják és reákötik, mint biztos gyógyítószert.

A len magját megtörik s az így nyert lisztből pépet csinálnak, melyet a daganatok megérlelésére használnak.

A káposzta nagy leveleit pedig megfőzve, annak párolgó gőzével a fej szaggatásban szenvedőket sikerrel gyógyítják.

A hunyor gyökeréből főzött lével a vadhúsos sebeket gyógyítják.18

A kolera ellen: szentelt tömjént, egy gerezd karácsonyi fokhagymát és diót kis csomóba kötve hordott a nép s biztos óvszernek tartván azokat; régebben egyesek nagy titokban — kígyókövet — rejtegettek maguknál, melyet valamely csaló kuruzslótól drága pénzen szereztek.19

Im egy csomó gyógyszer a legkülönbözőbb betegségekben és bajokban, de ezeken kivül még számtalan más eszközök és szerek álla nak a kuruzsolók közvetítése mellett a népies gyógyászat szolgálatában, így a keresztútra kidobott főttbab által, vagy a keresetlen tárgyakkal való megdörzsölése a sebnek, daganatnak; avagy igéző szókkal másra való átragasztása a betegségnek: ámde ezeken kivül egyes betegségeket bőjtöléssel, fogadalommal vagy imával hisz és vél meggyógyíthatni a nép s azokat gyakorolja is; míg a gonosztól származó kötéseket, rontásokat: ráolvasásokkal gyógyítja csupán, bár néha vegyesen mindkettőt igénybe veszi és ha már semmi sem használ, végre az orvos tudományához folyamodik.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy számos bajt, betegséget már jó eleve igyekszik magától elhárítani; még pedig bizonyos igéző szóknak használata, vagy egyes babonás cselekvőségek alkalmazása: a tárgyakra való ráköpködés, a kéz ujjából formált füge, a lábra kötött zsineg; olykor pedig keresztvetés vagy keresztény imáknak elmondása által.

 

IGÉZÉSEK. A kuruzsoló szerek és cselekmények között gyakran találjuk, hogy azok 3 miatyánk. 3 üdvözlégy és egy hiszekegy imákkal kapcsolatosan alkalmaztatnak és a mormoló szavak és imák a földre, vagy a föld felé tett jelek olykor keresztvetésekkel együttesen végeztetnek.

Az imák és a keresztvetések a kuruzsoló gyakorlatoknál helyettesítik a régi ősvallás szertartásaival egykoron járt cselekvőségeket és igéző szavakat, melyeknek sokkal nagyobb erőt tulajdonított a régi sámánizmus, mint a használt és alkalmazott füveknek, virágoknak.

Hiszen e felfogás nyomait megtaláljuk a napjainkig megtartott — bár halovány vonásokban élő — igézéseinkben, ráolvasásainkban és ráimádkozásainkban is, mert a fürdőzések után mindig még ráimádkozás is jő s az írral és kenőcsökkel gyógyított daganatok, támadások és kelések csak úgy múlnak el, csak úgy gyógyulnak meg, ha a javas-, a kuruzsoló-asszony „ráolvas" azokra egyszersmind. lm a régi hit, a régi felfogás, hogy az igéző szóban, a ráolvasó mondásban rejlik a tulajdonképeni erő s nem a fürdőző szerekben.

Az uj-gyümölcs evéssel a néphit szerint baj, betegség jár. de pár igéző szóval elhárítható az, tehát mielőtt beleharapna a gyümölcsbe, így szól: „Újság hasamba, Hideglelés pokolba!"

A nátháról régóta azt tartja a nép: hogy ragadós, azért ha valakit kérdez egészségi állapotáról s az azt válaszolja: megvolna valahogy, de „náthás", erre nyomban az elhárító igéző szókat kell alkalmazni viszonválaszul: „a mi kemönczénk is abba' repedt mög" s így nem kapja el a náthát.

Ha pattanás kel, támad a nyelven, azt egy kissé trágár három napon ismételt párbeszédes igéző-versecskével küldik a szomszédba, mindketten úgy fejezve be, hogy arrafelé fordulva mondják: Püh! püh! ragadjon rá!!! és egyet-kettőt köpnek mind a ketten.

A kinek foga fáj, lehöjjön a Hőd felé újságkor, oszt' mongya:

Új Höd: új Király!
Köszöntelek tégöd
Hárícsd é' tűlem! Ezen üdvözlettel
Hogy a fogfájást

Hödújuláskor a kit a hideglel, ráveti a körösztöt magára az Atyának és Fijúnak és Szen'lélök Istennek nevébe' oszt mongya:

Új Hód: új Király
Házasíti a fiját
Engöm hínak
Vendégségbe.
De én nem möhetök
Kűdöm a hidegömet.20

RÁIMÁDKOZÁSOK. Ezek után bemutatunk itt néhány „ráimádkozót" is, mely a szegedi népnél nemzedékről-nemzedékre száll át; mert ezeket az egyes családok nagy titokban tartották ép úgy, mint az egyes füveknek ismert erejét és hasznát s ép ez okból érdekes és természetes jelenség az, hogy még mai napság is élnek és gyakorolják a kuruzsolást és ráimádkozásokat, ráolvasásokat azon családok leszármazottjai, a kiknek dédanyái a XVIII-ik század első felében folytatott boszorkányüldözések alkalmából, mint kuruzsolók vád alatt állottak.

A ráimádkozókat olvasva rögtön látjuk, hogy azok a régi pogány-vallás szertartásainak keresztény-helyettesítői csupán.

„Az elkeresztényesedés korában — írja Kálmány Lajos21 — a pogányság hatalmasainak a helyét a kereszténységé foglalta el, így jött bele ezután a pogányság ráolvasásaiba: Jézus és a szentek neve.

A ráolvasások (ráimádkozások) nem puszta szavakkal, hanem jelekkel ős szerekkel alkalmaztatnak gyakran. A jelnek és szernek a felsőbbek előtt kedvesnek kellett lenni, csak így reményelhették segedelmüket. Ezekkel a jelekkel és a szerekkel is az történt, mi a szavakkal: részben a kereszténység jelei és szerei foglalták el a pogányságának a helyét."

Az alábbiakban néhány betegséget közlünk a ráimádkozókkal együtt:

Emlődaganatra. A ráimádkozó keresztet vet a daganatra s mondja: „Dücsőség a zatyának és fijának és szentlélöknek, miképpen kezdetbe' vala. most és mindörökkön örökké, ámmen. Engödetlen gazdasszony, engödelmes gazda, gyékénnád, kűpárna, Jézus monta szó, hol lapagy gyón!"

Ezt elmondják háromszor egy miatyánk és egy üdvözlet kíséretében.

Hályogra való imádkozás. A hályogos szemre vagy szemekre keresztet vetvén mondja: „Hasagygy hájog a Jézus Krisztus halálájé'; oszojj termés a Jézus Krisztus mönybe mönetelijé'; vér a vízre mönnyön, sütécseség a sárba mönnyön, világosság ezen vaknak szömére gyűjjön! Isten-igébűl, boldogságos szűz Marja, Isten anynya azon tejjel mosogassa, kivel szent fiját táplálta."

Ficzamodásra. „Édös anyám boldogságos szűz, könyörögj a té szent fijad, mönnyeji szent atyád, a tejjes sztháromság egy Istenné', hogy könyörüjjön ezön a szögény nyomorútton!"

E ráimádkozást úgy is végzik, hogy a ficzamodott lábú embernek a hajából levágnak egy fürtöt, vagy az állat sörényéből egy csomót s arra imádkoznak.

Kelésre. Keresztet vetnek a kelésre a „nevetlen" újjal s mondják: „Atya teremt ötté", ismét keresztet vetve rajta: „Fiú roncsa" s ismét keresztet húznak a kelésen: „Szentlélök oszlassa!" s ezt így három izben ismétlik.

Szömfájásra, Először magára vet keresztet a ráimádkozó, azután a szömre és az ima végén mögint a szömre: „Hiszök egy Istenbe Jézus, Marija szt. Józsefbe! a szén' nevedbe' kezdőm az én imá'cságomat; lögyön a té szén' neved dicséretire és ezön szöm gyógyulására!"

Uram Jézus Krisztus! mikor a fekete földön járt méné ű a fenytí fák árnyai alatt és lehajtá az ű szent fejit, léfüggesztötte az tí szent szöme fényit. Hozzája mén a boldogságos szűz Marija: Uram Jézus Krisztus mit szomorkodol, mit bánkodol? mert van a mi Urunknál 3 szál virágom: az egygyiket szakajtotta vérrű', m*sikat szakajtotta termésrű', harmadikat szakajtotta hájogrú'.

— „Vér, termés és hályog! Szakadozzatok és csattogozzatok lé ennek a szömirű'"21

Szömverésre. A következő ráimádkozást a szem által való meg-bűvölésben szenvedő kicsinyekre mondják háromszor napjában, míg le nem ment a nap. A kicsinyt előbb hideg-vízben megmosdatják, azután a ráimádkozó önmagára, a levegőben a föld felé — és a kicsiny feje tetejére keresztet vetve mondja: „Elindula szűz anyánk Mária jobb karjára véve a kis Jézust; uttyában három zsidó lánynyal tanálkozik, ezök egygyike aszongya: De szép a kis Jézus, mind a napfény! A másika: De szép a kis Jézus, mind a piros szép hajnal! Mögverték, mögigézték a záldott Jézust, de évitték a Jordán vizire, ott mögfürösztötték, a vizet pedig piros márvány kűre öntötték. Ott mög né maragygyon, sé pedig N. N. kicsinek a kézibe, só lábába, sé a szömibe, sé a fejibc, sé a szívibe, sé semminemű tetemibe! (Itt háromszor ismétlik az egészet és egy miatyánk és üdvözlet után imígyen folytatják): Szűz anyám Márijám tisztöletiért öncse lé szűz anyám Máriám N. N. kicsirűl mindön fájdalmát!

Az imádkozás közben a ráimádkozó kezét folytonosan a kicsiny fején tartja és napjában háromszor mondva el, három napig folytatja.

A ráimádkozás befejezése után, a kezdetnél három kanállal egy csészécskébe kimert vizet — melyből a kicsinyt meg is mosdatták — most egy a nap által el nem érhető sarokba szintén kanállal visszaöntve megmérik: — vájjon — nem-e szaporodott a víz, ha igen, úgy a kicsiny szömverésben van s ezen ráimádkozás által a gyógyulása biztos, ha azonban a mosdatás és ráimádkozás után kimert három kanál víz — a visszamérés után kevesbedett volna, úgy a kicsiny nincs „szömverésben", nem a szömverésben, nem a szöm által való megigézésben szenved s a ráimádkozásnak nincs foganatja s nem is folytatja tovább a második, esetleg a harmadik napon.

Befejezésül a boszorkányság üldözésének perirataiból — a 385-ik lapon, a kuruzslásoknál már közlött — ráimádkozót mutatjuk még be itt az eljárással együtt annak jelzésére: hogy sem a megégetésekkel, sem a város területéről történt kiűzetésekkel Szegedről az ősi szokást, a kuruzsolást és annak eszközeit el nem távolíthatta a hatósági intézkedés, mert teljes épségben fönmaradtak azok a nép között, mit igazolnak a fönnebb közlött ráimádkozók is, melynek egyik gyakorlatát a periratok a következőleg örökítették meg: „Bajnóczy Katalin vallja, hogy igen rívó, nyughatatlan volt született kis gyermeke s nem tudván mit csinálni — Dóka Ágnest javalták, hogy hívja el, eljővén parancsolta az szolgálónak, hogy hozzon szólatlan vizet, azaz, hogy a szolgáló méglen az vízért oda és viszsza járand senkinek se szóllyon, áztat a szolgáló megcselekedvén; annak utánna reggel eljött Dóka Ágnes és azon fazékbúi, melylyel az szolgáló szólatlan vizet hozott, három közönséges fakalánynyal és egy cserép tálban töltött és azzal az rivó gyermekit az fatensnek megmosdatta és az mosdatás után vévén azon tálban levő három kalán vizet formalibus mondotta: „ime lássátok már hat kalánnal lett belőle'' azonban az ablakhoz járulván felit az ablak fiókján, több részét pediglen az lantornán lyukat ütvén ujjával az vizet kiöntötte mondván: ..Ennek szép asszonyok vigyétek el ti az én fiamnak sírását, rívását, hozzátok mög ti az eő édes álmát" — arra az gyermek meggyógyult azonnal, mihelest Dóka Ágnes az vizet kiöntötte és olyan lett, mintha sírást sem tudna."23

148. Részlet a szegedi árvízből.

  1. Processus contra et adversus Mich. Szánthó in crimine magiae incus., inst. (Szeged város titkos levélt. 11:137. sz. jelz. csomag.)
  2. Processns contr. et advers. Barbara Hisen.
  3. Ez a vallatás 1728-ban folyt.
  4. Fassio Danielis Rósa percsomóban.
  5. Katona Ferencz és Borbola Perencz híres és főboszorkányok, mindkettőt megégették.
  6. Kovács János: „A kuruzsolás és varázsolás eszközei a szegedi boszorkány perekben" Ethnographia IX. k. 204. lap.
  7. Városi jkv 1743. 248. 1. — Érdekes, hogy a múlt század végén 1796-ban a Helyt, tanács leiratot intéz a szegedi hatósághoz 10806. sz. a., melyben azokat, kik a gyökerek és füvek összeszedéseiben és ereiknek kitanulásában szorgalmaskodnak, a különös erejű füveknek és gyökereknek felküldésére ébresztetni rendeli.
  8. Korbács kell neki, vagyis a barátok által exoroisáltatni, kikergettetni belőle az ördögöt.
  9. Ezt a vallomást Bajnáczy Katalin tanú teszi.
  10. Levisticum efficinale (lestyán, levescsík, libistök). Levisticum paludapi folium heves izgató szer, nagy szerepe van a kuruzsolásokban.
  11. A tonistra (testrázó fű) és a s i c s á n a leggyakrabban szereplő füvek a boszorkányperek kuruzslásaiban, ez utóbbival sokat a másvilágra küldöttek a kuruzslók, sőt: „Csíszámé és Köre Ilona a boszorkányüldözések alatt szicsánynyal fojtották meg magukat". — A szegedi hatóságnak 1726-ban hozott egyik rendelete igy szól : „Mercuriust vagy Szicsánt, ki ád, minden néven nevezendő jószágát elveszti". — (Régi jegyzk. 1726. 213. lapon). — Csapó József: „Uj füves és virágos magyar Kert" Pozsony 1775. czímü művében a mercurialis, mercurialis annua háslágyító fűről a következőt jegyzi meg: „szömölcsök e fűvel dörgöltetvén elvesznek; bárányok e fű megétele után elvesznek."
  12. A czomborkát (mentha pulegium) megszenteltetve, nemcsak gyógyszerül használják, hanem a szentelt barkával együtt védőszerűi a gonoszok, a boszorkányok ellen a ház ablakában tartják. Pécsi Lukács fönebb hivatkozott könyvecskéjében, a putnok, vagy czombor jelentősége: „az igaz hitnek niluan való vallassa."
  13. A rákszem — mely tulajdonkép a rák gyomrában szerves anyagból és chitinből képződött, mintegy 15 millim. hosszúkás, kékes-fehér színű, lencséhez hasonlít — mindenféle bajra, betegségre hathatós gyógyszernek tartatott s régebben Szegeden több háznál volt 3—4 darab belőle; de leginkább arra használtatott, hogy a szembe esett port vagy egyebet a szemhéj alá bedugva, azzal biztosan kivehessek.
  14. 77 szemet azért kell venni, mert a néphit szerint a hideglelés is 77 féle; egyébként a Szegeden nagyon gyakori hideglelés ellen sokféle szert, orvosságot használ a nép, gyakori a 9 paprikamag, 9 napig való nyelegetése is.
  15. A tanyai nép által különböző betegségeiben jelenleg is használt itt felemlített növényeket és azoknak használási módját nagyrészt: Sáry Mátyás, Bárkányi József, Jahoda Ferencz és Faragó Balázs tanyai tanító urak szíves közlésének köszönhetem; továbbá Kiss Perencz erdőmester urnák, ki számos növénynek népies elnevezésével is megismertetett.
  16. Megszárított virágját zsírral keverve, hajhullás elleni biztos szernek tartják.
  17. A néphit szerint azonban a mentha levelét Sarlós Boldogasszony napján kell vágni, mint számos fűnek — a kuruzsolók szerint — csakis úgy és akkor van haszna, ha két Boldogasszony napja között, némelyeknek pedig ha Szt. György nap előtt szedettek.
  18. A szegedi nép előtt általánosan ismertek az itt felsorolt szerek és módok egyes betegségre való alkalmazásaikban; éppen ezért nehezen boldogul az orvos a tanyai nép között is, mert kezénél van hite szerint a biztos gyógyszer. Számos növénynek gyógyító hatását megtaláljuk Csapó Józsefnek „Uj füves és virágos magyar Kert" 1775. czímü munkájában, de a fennebb elősoroltak közül ott csak néhányat találtam hasonló betegségek ellen prescribálva.
  19. A kígyókőnek tartott s pirosan erezett fehér-márvány golyócskának, — melyet a kuruzsolók drága pénzért lőcsöltek a babonás és hiszékeny balga nép nyakára — rendkívüli erőt tulajdonítottak s vele minden bajt elhárítani és általa mindenféle betegséget, boszorkányi rontást, kötést gyógyítani hittek. Szegeden számos háznál láttam még 30—40 év előtt ily féltékenyen őrzött márvány-golyócskát, mely teljesen hasonlított a XIX-ik század 60-as éveiben divatossá vált gyermekjáték „glickerjeihez" s nem is volt tulajdonkép egyéb, mint ily egyszerű „kőgolyócska", melyet a nép hiedelmében élő csodás erejű, mesés „kígyó kőnek" véltek és nagy becsben rejtegetve tartottak. — A kígyókőről lásd: Ethnogra-phia: XII. k. 289—296. lapjait.
  20. Kálmány L. „Mythologiai nyomok a magyar nép nyelvében és szokásaiban," Akadémiai értekezés 1887. 9 1.
  21. Kálmány L. i. m. II. k. 217. lap.
  22. Kálmány L. „Szeged népe" I. k. 116. 1, s éhez hasonlót többet is találunk II. k- 116. lapján,
  23. Érdekesnek vélem itt megjegyezni, hogy a Dóka családnak még ma is élő maradékai szintén gyakorolják ezt a hagyományos ráimádkozást és értenek egyéb írakkal és kuruzsoló fürdőkkel való gyógyításhoz is.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet