Előző fejezet Következő fejezet

III. NÉPRAJZI (ETHNOGRAPHIAI) RÉSZ.

Népköltés.

 

Dajka-rímek, gyermek-versi kék, dalok és csúfolódók.

A GYERMEK VILÁG minden mozdulatai, minden lépései és változatos játékai telve vannak rímes sorokkal, versecskékkel és dalokkal. Alig szól, alig mozdul meg dal rím nélkül, a gyermek pedig, mint Kálmánt/ Lajos a szegedi gyermek-versikékhez és játékokhoz irott jegyzetében igen helyesen mondja: „e kincseink közül éppen a gyermekek költötték a legkevesebbet, a legtöbbjét csak kölcsön vették és a mennyire tehették saját felfogásuk szerint valóvá alakították át. Mint első megtekintésre látható a gyermekek költését leginkább a csúfolódó-versikék közt találjuk. A legkezdőbb költés ez, ha ugyan a pusztán csak a hang és érzés után menő rímfaragás neve lehet: költés. Rímet rímre mondani kívánja a hangzat, érzést kifejezni készti az ifjú tűz."1

De természetes is az, mert hiszen nemcsak hogy a magyar fajnak mint keleti népnek jellegében van a hullámzó, az éneklő beszéd, hanem a gyermek már anyjának altató dalaiban, első lépését kisérő versecskéiben, első játékához, sírásához, cselekedetéhez, nevéhez fűződő rímes dalocskákban hallja perczről-percze, lépésről-lépésre az összhangzó betűt, szót, ritmust és a tréfás éneket, s napról-napra, évről-évre ha játszik, a játékot dalocskával, versecskével kiséri lépten-nyomon; így aztán az ösztönszerüség, a természetfaji jelleg mellett a dallamos szóhoz szokik a gyermek érzéke és érzését ő is rímelő-szóval szereti kifejezni, mit dalos játékain kivül tényleg a csúfolódó versecskéinél tapasztalhat a megfigyelő leginkább.

Mint egyéb néphagyományokból, úgy a dajkarímek, a gyermekes versikék, dalok, csúfolódó rímelésekből és játékokból is gazdag anyagot találunk a szegedi népéletben, melyekről Kálmány L. többször idézett gyűjteményeinek egyik kötetében így szól : „valóságos tárháza, valóságos menedéke a népköltésnek a gyermekvilág maradványa : a gyermekjátékok, dalok, versek s dajkarímek. Van itt az egyszerű rímes sorokból s altatókból egész a ballada töredékekig minden ágából a népköltésnek s az életben előforduló cselekedeteknek. Csupa utánzás az egész, de egyszersmind mentő is. A pogány szertartásokat a nagyok elfelejtették, mert tiltva volt végezni, gyakorolni ; a gyermekek eltanulták s fentartották töredékekben. Szájról-szájra adták egymásnak a dalt, eltanulták egymástól a cselekvényeket s játszottak, senkitől sem őrizve ellen, hogy mit? Hiszen csak gyerekjáték az egész! Mi ezeknek annyit köszönhetünk, mint az ide vágó történeti adatoknak s talán többet is?"2

A gyerek-játékok, tréfás, úgyszólván érthetetlen versecskéikkel gyakorta a régi ősi szokás eltörpült hagyományainak becses töredékeit őrzik nagyobbára s már-már egészen elhalványulnak, egészen elkopnak, a feledés moha borítja be azokat, valójában itt a 12-ik óra, hogy megmentsük azokból mindazt, a mi még megmenthető.

„De ha ily becses eknem volnának is a gyermek-játékok — mondja Kálmány L. — ha nem volnának egyebek, mint multunkra visszaemlékeztetők, melyek segítségével az ártatlan, arany-gyermekkort visszaidézzük, még akkor is megérdemelnék a megőrzést."3

Valójában így van, mert a dajkarímekben a gőgicsélő, gyermeteg ártatlanság mellett ott találjuk az anyai szeretet legtisztább érzéseit, majd aztán a vidám gyermeki kor kedves bohóságain és tréfáin keresztül eljutunk a felnőttek mulatozásaihoz, melyektől már csak egy lépés és a népek belső életéhez, szokásaihoz, történeti hagyományaihoz jutottunk.

Lássuk tehát sorban, mint szólnak a ringó bölcsőnél a dajkarímek :

Altató dal. Vontatott, siránkozó hangon éneklik:

Csicsis baba
Nincsen papa
Mer' e'vitte
A katona.
Csicsis káj'é
Bubuskájé'
Én magzatom
Én virágom.

Jézus el altasson

Mária véraszszon!

A gyermeket


Ál' a baba !
Ál' a, ál' a
állni Ál'!! tanító:


Áll Istenkének,
Ál' a baba
A gyermeket járni tanító:


Jár báb óján Jár, jár, jár!
Gyere, gyere bábóján
Gyere adok kalácsot!

A gyermeket kérni tanító. A holdat meglátva, a kis gyerek kacsóját kérőleg felemelik, vagy az anya behajlított kezével kérőleg int a-hold felé, mit a kicsi gyerek is utánoz s dúdolja :

Adja' Jézus kácsit ! Adja', adja', adja'! Adja' a Pistikának!

A gyermeket játszani- tánczolni tanító. A gyermek kezecskéit összeveregetve, tapsikolva mondják :

Tapsi, tapsi mamának Kalácsot süt babának.

Alig kezd állni, meg járni, már játszogatnak vele, megfogván mindkét kezét a kicsinek és ide-oda illegetik, tánczolnak vele s így danolnak hozzá:

Tánczi, tánczi babuczi, Tánczi, tánczi, tánczi!

A kis gyerekkel szórakoztató mulatságul, a gyermek ujjait egymásután megfogva, így játszanak :

Ez é mönt nyulászni
Ez mögfokta . . .
E mögötte. Ez haza hozta
E mögfőzte

A gyerek tenyerébe kört csinálnak s a karján végig húzva az ujjat, mondják :

„Bizsere, bizserere Erre szaladt a kis nyúl",

s most a hóna alatt, vagy a nyakánál tréfásan csiklandják.

 

Pacsit adó. Szokásos volt még néhány évtized előtt is Szegeden,, hogy a gyermek, ha meglátta az utczán öregszüleit, keresztapját, vagy rokonait: hozzá futott „pacsit adni", de sőt otthon is, ha vendég jött a házhoz, a gyereket rögtön figyelmeztették, hogy „pacsit adjon". Ez alkalommal mondják a gyerekek — körösztöt csinálva a megtiszteltnek a tenyerébe — a következő verset, a szöveget megfelelő kézmozdulattal kísérve:

Ölöm, vágom
Szúrom,
Könyekölöm
Körösztölöm,
Pacsit adok
Mökcsókolom!

Futtató. A kis gyerekek szaladozva az utczán, vagy hazafelé futva így kiabálnak :

Elő Isten, Közben kiráj, Hátul van az ördög!

mi a hátulsó száladét nagyon bosszantja, főleg ha nem bir előre kerülni, tehát ily versecskével csap utánuk :

Elő' elő' rajkó!
Mit látsz rajkó?
Harapd igenyösre ! ! Öreg apád


Görbét.................

Erre persze mögállanak s ha az utolsó előre kerülhet, most már ő kiabálja a felső versikét: Elő Isten stb.

Fecskét látok . . . Tavaszkor, ha fecskét először látnak, tenyerükkel arczukat dörzsölik, mintha mosdanának:

Fecskét látok Szeplőt mosok Mind a farkára Ragadjon!   Püh püh!

A köpést utánozzák, olykor köpnek is. E versecskét ily alkalommal a nagyobbak is mondják s a szeplőt vélik vele elmulasztani.

Esik eső. Mikor a tavaszi meleg eső esik kiállanak a leánykák az esőre, mert azt hiszik ez által meg nő a hajuk és ugrándozva énekelik:

Esik eső
Meleg eső
Az én hajam
Olyann lögyön
Mint a Tisza
Hosszú lögyön!
vagy: E'sik az eső
Érik a szőlő
Bodor a levele!
Lé kéne szönni
Hordóba tönni
Hogy fojjon a leve!
Hunczut a gazda
Nem néz a napra
Csak a szép asszonyra!

Gyűj fő kópé. A nap elbúvásakor így énekelnek:

Gyűj fő kópé


— Mönj lé hideg
Isten kapujára!!
vagy: Gyűj fő kópé
Ko-po-gat-ni.
A-rany-zász-lót
Lo-bok-tat-ni!4

Add elő ördög. Játék közben, ha valamit elvesztenek a gyerekek, a keresgélés közben így dúdolgatnak:

Ad'delő ördög
Sé né ögyé'
Sé né igya'
Míg a bicskám
Mög nem lösz!
Ad'delő ördög!!

Ha a többiek látják az elveszett tárgyat, gúnyolólag, éneklőleg mondják: Minden embör láti, Csak égy vak nem lati!

A kisebb értékű vagy jelentéktelen tárgyak elveszítésénél ezt mondják:

Budli bicska      Fanyelű Ha é' vész is   Mögkerül!!

s ha tényleg megkerül a keresett tárgy, akkor örvendve jelentik: „igaz jószág nem vész e'!"

Ha futnak, ezt kiabálják:

Szalagygyunk

Ha' lebenynyön a hajunk.

Kiolvasok. A humócskánál, de egyéb társas játékoknál is használják e kiolvasókat, melyekből a szegedi gyermekvilág játékos hagyománya nagyon sokat őriz,5 azokból néhányat bemutatunk a következőkben:

En, ten, tí-nusz!
Szó-re-ke-tí-nusz!
Szó-re-ke-ti-kó, ta-ko
Oja, vije, ba,m-busz !
  Dóra, dobsz
Szive kávéja
Arany pite
Lotyty !
Szöm égy
Szöm kettő
Szöm három
Szöm négy                Szöm öt
  Szöm hat
Szöm hét
Szöm nyócz
Szöm kilencz
Szöm tíz
  Kuláncs !  

 

Pad alatt, pad alatt
Patyanytyú
Nem vagyok én
Félnyakú:
Isten kovácskája
Szt. Pál lovát patkolom
Arany' szöggé, szögezöm
Pön, Pön
Pönöge
Száraz malom
Kötele
Vastag gugorája

 

Madarak vôtunk
Fődre szál'tunk
Köles szömet
Szödögéltünk
  Irmánt
Fodormánt
Ződ üvegű
Boszorkánt!

Játék közben, — ha valamelyiken sérülés esik — így danolnak vigasztalásul a többiek neki:

Aj, váj, kecske máj!

Ha möggyógyul,

Maj' nem fáj!

s nevetnek hozzá.

Pihenve játék közben, szokásos a következő verselgetéseket kettősbe vagy egyenkint mondani, vagyis egyik kezdi s a másik rá felel s úgy váltakozva tovább ime:

A.: Égy
B.: Érik a megy
A.: Kettő
B.: Feneketlen teknő
A.: Három
B.: Haza járom
A.: Négy
B.: Ökör-bika hová mégy?
A.: Öt
B.: Esik a köd
A.: Hat
B.: Hasad a pad
A.: Hét
B.: Múlik a hét
A.: Nyócz
B.: Üres a pócz
A.: Kilenez
B.: Kis Ferencz
A.: Tíz
B,: Tiszta víz üngöm, gatyám Csupa víz!!
Hétfőn: keresnek
Keddön: kevernek
Szerdán: szerelmetöskönnek
Csütörtökön: csücsörögnek
Péntökön: pityörögnek
Szombaton: szomorkodnak
Vasárnap: imádkoznak,
vagy Hétfő: hetibe',
Kedd: kedvibe',
Szerda: szerelmibe',
Csütörtök: csűribe.
Péntök: pitvarába'
Szombat: szobájába'
Vasárnap: az Isten házába'.

Az" alliterálós versecskék is ott szerepelnek a gyermekjátékok mondókái között:

Széna, szalma, szalonna
Piros patkós paripa
Bor, búza, békesség
Finom, fanom, feleség!

A mezőn játszadozva, ha pipacsbimbóra találnak, azt leszedve homlokukhoz ütik, de eközben a pipacsvirág színére czélozva, így verselnek:

Sör-e, bor-e, pálinka-jé?

Búzsa színű pántlika-jé?

Majd a bürök elszáradt virágját mennek keresgélni s ha egy csomót találnak, egyenkint megnyálazzák, mire kunkorodni kezd s így kiabálnak:

Eleven fű gugorogy

Eleven fű gugorogy!

Pajzán játékaik között előfordul a „kukkuri-bárány" fűvel való helytelen játszadozás is, e fűnek reczés rirágját az orrukba dugdosva kiabálnak:

Ó'rom vére eregy el

Ó'rom vére eregy el!

Az ágáczfa levelét egymásután lecsipködve, mondják:

Élök-é, halok-é?

Szántok-é, vetök-é ?

a játék érdeme az, hogy a levélszaggatás ne a „halok-é" szóval végződjék, mert ezen a többiek jót kaczagnak, nevetnek.

Állat-csalogatók. Csigára:

Csiga-biga gyere ki,

Ég a házad ide ki,

Ha nem hiszed, tekints ki,

Maj' mög látod ide ki!6

Katalinára:
Száj' el, száj' el
Katalina
Gryünnek a törökök
Sós-kútba tösznek
Onnan is kivösznek
Kerék alá tösznek
Száj' el, száj' el
Katalina!

Utánzó-versecskék.7

a) Állatokra:

A békák összes beszéde:

Urak a papok! urak a papok!

Urrrak a papok! urrrrak a papok!

Béka vartyogva: Mit vársz ? Mit varrsz ?

Másik (felelve) : Piros papucsot! Piros papucsot, papucso-csot!

Előbbi : Kinek, kinek ?

Másik (felelve) : Kalári néninek.

A harmadik: Atta teremtötte ! atta teremtötte !

Bárány bégetés hidegben: Mamám! Mikor lösz mán nyár?

Az anyja: Maj' ha meleg lösz!

Ürü : Nem érőm én azt!

Disznó, mikor jön a csürhérül: Disznó : Kordé, kordé!!
Malacz: Kocsi, kocsi!!

Kutya, mikor iszik: Hagyok, hagyok, hagyok! ütik: .Favég, fa véég!

 

Ludak, mikor mennek: Ketten-hárman egy kalászt! esznek: Kiki magának! Kiki magának!

 

Kacsák: Sáp ! sáp ! sáp ! (Mikor éhös) : Hat hét úta nem öttem ! Hat hét üta nem öttem! (Mikor önni kap) : Bár csak zsákom volna!!

 

Pujkák : Csak így élünk, csak, csak, csak ! (Ha bántják) : Túsót is, túsót is ! 

 

Pipiskék : Szűrt vögyé'! Szűr kankót!

 

Varjú: Kár, kár, kár ! Varga Pál !

 

Szúnyog (még jól nem lakott) : Szögény, szögény (mikor jól lakott) : Bolon', bolon'!

b) Tárgyakra:

Gőzös (karja ha lassan megy): Keffe kötő! Keffe kötő!

Gőzös (karja ha sebesen megy) : Szinaji báró ! Szinaji báró

A kereke : Haszszony, haszony !

 

Harang (ha gazdag hal meg) : Mente, dolmány!

A szögénynek a kis harang : Bingy, rongy! Bingy, rongy !

 

Muzsika (1-ső prímás) : Kinikula, mikula !

(2-ik ) : Miko' lösz mán ítélet?

(Bőgős): Gyüvő .hétön! Gyüvő hétön !

 

Mikor a menyasszonyt haza viszik, így szól a klarinét : Két lyuk van rajta, két lyuk van rajta !

 

A bőgő : Be kő' gyugni, be kö' gyugni!

 

Katona trombita: Bajtad vó't a vékon' nadrág

Mög a vastag szűr !!

Még is mögfattá'!!

A versecskékkel való tréfás játékok között szerepelnek a gyorsan mondandó versecskék és a hasonló több mássalhangzó által nehezen mondható szavak is. Ilyenek :

Kék pap
Kék pap
Pipa kupak
Pipa kupak
Két lúd-nyak jobb
Egy lúd-nyaknál.

Jó járnak a mó'nárók

Mert jó nyár jár rajok !

CSÚFOLÓDÓK.

A) Állatokra:

Bárányra: A. báránynak négy a lába
Ötödik a farka,
Farka alatt egy kis hójag,
Fújja föl a gazda !
Bankára: Banka, banka,
Büdös banka!
Gédára: Géda, géda kecske
Fejd mög mindön este
Pujkára: Szöbb a páva, mind a pujka
Búd a lába rúd, rúd, rúd!

Varnyúra: Kár, kár! Varga Pál

A'gyá néköm ki' csizmát

Én is adok kis libát

Mos' tarkázom a nyakát!!

B) Népekre:

Czigányra: Mezítelen ki' czigány

Ugrik............... az utczán!

Czigány dóré
Vaskandoré
Tátott.................
Buj' bele!
Czigán, czigán
Dig, dig, dig!
Ha jólakik
Mögdöglikü
Svábra: Sváb, sváb karaláb
Mé nem gyütté' hamarább
Kapta' vóna kutyaláb!
Némötre: Némöt, nyúlik a bélöd,
Ha nem hiszöd
Néz' mög!
Törökre: Török                              Az ágy alatt nyöszörög! Rácsra: Rácz, rácz          Povedácz!
Oláhra: Undzse mere
Meregygy mög
Akasztófán
Száragygy mög!
Zsidóra: Zsidó, zsidó makhelló
Az árokba döglött ló
Fekügy' mellé
Nyom' mög jó!

vagy: A zsidónak nincs Jézussa

Nincs is annak mönybe' jussa:

Van neki egy rósz' papucscsa

Avva' csúszik a pokolba!

 

Ablakos tótnak ezt kiabálják: „Nem erre van az akasztófa!!"

 

A drótos tóttól kérdezik: „Van-e verébre való patkó ?"

C) Mesterségekre:

Csizmadiára: Csizmadia istenflja
Üssön mög az isten nyila!
Csizmadia kerekszék
Üssön mög a nehézség!

Csizmadia legénnek

Négy krajczár jár szegénnek!

Asztalosra: Asztalos, lakatos Részögös kalapos! Kovácsra: Verjed kovács a vasat Úgy is korog a hasad!

Rossz tanulóra: Szabó János na' szamár

Mégis iskolába jár

Kétfelé áll a füle

Nász' szamár lösz belüle!

D) Személyekre:

a) Keresztelő nevekre:

Ádám, Éva, Ábrahám,
Ödd mög amit hátra hány!
Ádám! Kutya ül a hátán!
Antal! Bandzsalü
Benedök
Zsákkal hozd a melegöt!
Elek!
Mikó lösz mán meleg?
Gergő
Tekergő!
Döme, döme domtele
Van-e esze? van fene!
Géza
Béka!
Gyurka
Kifordult hurka!
Ilona, bilona pöngetyű
Tatár, kutya hegedű,
Imriske,
Mögdöglött a ki' csirke!
Jóska
Poloska!
Istvány
Mé' vagy olyan hitvány!
Azé' vagyok hitvány
Mer' a nevem Istvány!
János
Mé' vagy ojan álmos
Azé vagyok álmos
Mer' a nevem János!
Miháj
Kutyaháj!
Simon Júdás
Pöre gatyás!
Róza boza
Rossz káposzta!
Sándor                      Kis kutyává' tánczol!

b) Vezeték nevekre:

Hódi, Mucsi, Biacsi

Mind a három nacs csacsi!

Kovács, kovács kalapács
Kisült-e mán a kalács ?
Mingyá kisül galambom
Csak a tepszit vakarom!

C) Különböző jellegűek:

A lányok körül ácsorgó fiút így csúfolják :

Lányok kútyúkája

Gyerökök pelenkája!

Azt, ki a köcsögjét eltöri:
Eltörött a köcsögöm
Senkinek se föcsögöm!
Aki a korsóját eltöri:
Eltörött a korsóm
Senkinek se mondom!

A hazugnak így kiabálnak:

Hazug, hazug

Haza futsz,

Anyád mellé

Gugyorodsz

Ott is nagyokat

Hazudsz!

A vén asszonyt:
Kis katuja, gurguja
A vén asszony figura!
Akik sugdosnak:
Súg a szamár a fijának
Súg, súg, súg!
A hosszú lábút:
Gója lábú
Gója lábú!!
Aki sir:
Rívó, picsogó Bábák..................... való!!

A bocskorban járókat:

Úczczú bocskor

Maj mökpocskol!

Aki nagy kalapba van:
Vaskalap
Föthön vágom
Mögharap!!
Április elsején tréfálkozva:
Csiri, biri, kan veréb
A bolondot kűdd elébb!
Április bolondja!

Ha valakit pálczával látnak, kit nem illet pálczát hordani, viselni, arra csúfolódva kiabálják:

Úr elejti pálczáját

Nyald ......a vákányát!

 

A tápai embereket: Tápai nyers. Tápai gencs!

 

A tápai lányokat: A tápai lányok

Szeretik a mákot

Sárga répát

Tökmagot

Attú'.....

Vastagot!

 

A piszét így csúfolják: Három pisze mög égy vak

Bár csak vöna öt vagy hat!

Híd ki pisze a vakot

Hal lássa mög a napot!

 

A baka után így kiabálnak: Haza, haza rongyos baka!

Otthun vár a jó vacsora!

 

Az ujruhás társukat megcsipkedve mondják:

Az uj ruha elszakagygyon!

A gazdája mögmaragygyon!

Az okoskodót így csúfolják:

Okos
Mint a kos!
vagy: Okos
Mint a bolon' kos!

A nagyobb fiút ha ingben jár még: Pöndölös Zsuska

Hátul van a puska!

Mikor egyik a másikra bámul, a megbámult kinyútja rá a nyelvét s így szól:

Me'! Apád tehene!

Mikor kér valamit egyik gyerek a másiktól, így szól:

Kúdú, kúdú
Falatka
Ha nem ácz'
Ha nem ácz'
Árpa nyőjjön
A szömödbe!

Ha nyár elején először esznek valami gyümölcsöt:

Újság hasamba

Hideglelés pokolba!!

Tréfásan így invitálják egymást:

Gyere minálunk

Lögyé' a mi lányunk

Mikor este élválnak:

Agygyon Isten jó éczczakát

Kilencz bolhát tíz poloskát!

de szokás egymásra ütni és ezt mondani hozzá:

Püh, püh!

Esteli málé!

Röggeli kávé!

vagy így:

Isten álgyon mög

Szömöd ájjon mög!!

Ha az utczán együtt haladnak s az egyik elválva nem akar a másikkal egy irányban menni, akkor csúfolódva így hívja:

Gyere mifelénk

Ögyön mög a mi fenénk!

A ki meg van nyírva azt „csitri kopasznak" csúfolva így kiabálnak rá:

Nyírött csikó tavalyi

Nem kár vóna kicsapni!

A taknyosnak ezt mondják:

Fényösékné' kin tánczolnak

Szippancsékat várik!

A húgyosnak pedig:

Húgyos lapatyos

Kendör magos olajos!!8

153. A szegedi fazekas-czéh pecsétje 1719-ből.

  1. Kálmány L., „Szeged népe, Szeged vidéke népköltése" III. k. 273. 1.
  2. Kálmány L. i. m. I. k. 190. lap.
  3. U. ott.
  4. Ily nap csalogató versecskéket Kálmány L.: i. m. II. k. 81. és III. k 90., 91., 290 1. Szeged vidékéről számosat közöl, én itt úgy e versecskékből, mint az egyébb gyermek dalokból és csúfolódókból s más népköltési hagyományokból úgy az ő, mint saját gyűjteményemből is a Szegeden leginkább ismerteket, használtakat és legjellegzetesebbeket közlöm; s a többiekre s a változatokra nézve utalok a forrásra, a hol azok megtalálhatók.
  5. Kálmány L, i. m I-k. 77-79. II. k. 75-78. III. k. 104-105, 291—294.
  6. Változatait. Kálmány L. i. m. III. k. 99. 1.
  7. Kálmány L. i. m. I. k. 211. II. k. 82. III. k. 94. számos változatokat közöl.
  8. Kálmány L. i. m. I. k. 96. lap.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet