|
|
I. Kiszólások. A szólásmódokkal kapcsolatban említem meg a szegedi népnek azon szokását is, hogy gyakran minden kapcsolat, minden összefüggés nélkül beszéde, beszélgetése közben bizonyos szólásmódot „kiszólást" használ, mintha csak szavajárása volna egyes egyénnek s e szavajárása az egyesnek folyton-folyvást terjedve végre az egész város népének közhasználatú kiszólásává lesz, mint például a jelenben közismert „ojjan nincs", melyet később „pótló-kiszólássál" toldanak meg: „olyan nincs, még a sifonérba se", vagy így: „ojjan nincs, az égbe' se, de még a patikába se", míg végre is egy njonnan fölkapott, használatba vett más szólásmód, kiszólás váltja föl a régit.
Ilyenek:
Majd kitudódik! — Későbbi pótlással igy: „Majd kitudódik, ha begyugódik."
Jó' van-e? —Később Így: „Jó van-e? — Mér' kérdözöd? — Hogy jobb kedved lögyön!"
Bánod-e? — Ugyan, ugy-e ? — Ösz-é? — Majd ha fagy! — Későbbi pótlással igy: „Majd ha fagy, hó lösz nagy!"
Mire végződ? — Minthogy igaz is! — Olyan nincs! — Oda né mönjek! — Ahun van ni! — Baj is a! — Csak egesség lögyön! — Csak is! — Kicsire nem nézünk. — Jó is vóna! — A' köllene még!— Gondolom! — Aszondom!
II. Tánczszók:
| Uczczú nó! Édes eszöm né haggy é! | Három a tánc! Kivilágos virrattig! |
| Haja czicz tralárom, Most élem világom! | Hapa czupa hop! Ne kedvem ne! |
| Hop, hop, hop, hopü | Hop Sári sarokra! |
| Hátrafelé! Elé felé! Hányd a lábod mindenfelé!! | Tyuhaj sarkam, Add föl a talpam!! |
| Tyuhaj káló!! | Szorí dno!!! |
| Ihaj, tyuhaj, so' sé halunk mög! | Búsujjon a ló!! |
|
|