Előző fejezet Következő fejezet

III. NÉPRAJZI (ETHNOGRAPHIAI) RÉSZ.

Kiszólások és tánczszók.

 

I. Kiszólások. A szólásmódokkal kapcsolatban említem meg a szegedi népnek azon szokását is, hogy gyakran minden kapcsolat, minden összefüggés nélkül beszéde, beszélgetése közben bizonyos szólásmódot „kiszólást" használ, mintha csak szavajárása volna egyes egyénnek s e szavajárása az egyesnek folyton-folyvást terjedve végre az egész város népének közhasználatú kiszólásává lesz, mint például a jelenben közismert „ojjan nincs", melyet később „pótló-kiszólássál" toldanak meg: „olyan nincs, még a sifonérba se", vagy így: „ojjan nincs, az égbe' se, de még a patikába se", míg végre is egy njonnan fölkapott, használatba vett más szólásmód, kiszólás váltja föl a régit.

Ilyenek:

Majd kitudódik! — Későbbi pótlással igy: „Majd kitudódik, ha begyugódik."

Jó' van-e? —Később Így: „Jó van-e? — Mér' kérdözöd? — Hogy jobb kedved lögyön!"

Bánod-e? — Ugyan, ugy-e ? — Ösz-é? — Majd ha fagy! — Későbbi pótlással igy: „Majd ha fagy, hó lösz nagy!"

Mire végződ? — Minthogy igaz is! — Olyan nincs! — Oda né mönjek! — Ahun van ni! — Baj is a! — Csak egesség lögyön! — Csak is! — Kicsire nem nézünk. — Jó is vóna! — A' köllene még!— Gondolom! — Aszondom!

II. Tánczszók:

Uczczú nó!                                   Édes eszöm né haggy é! Három a tánc!                    Kivilágos virrattig!
Haja czicz tralárom,                     Most élem világom! Hapa czupa hop!                   Ne kedvem ne!
Hop, hop, hop, hopü Hop Sári sarokra!
Hátrafelé! Elé felé!                        Hányd a lábod mindenfelé!! Tyuhaj sarkam,                     Add föl a talpam!!
Tyuhaj káló!! Szorí dno!!!
Ihaj, tyuhaj, so' sé halunk mög! Búsujjon a ló!!

Ne engedd!

Csülökre!!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet