|
|
A népesség egészét, a nemességet és más kiváltságosokat számba vevő népösszeírást Magyarországon először II. József korában hajtottak végre. A korábbi időszakról fontos forrásaink az anyakönyvek. A kereszteltek számából elég nagy biztonsággal tudunk következtetni az össznépességre, ha a területen elterjedt vallási irányzatok mindegyikének az anyakönyvei fennmaradtak. A XVI— XVII. századi népesség nagyságára viszont csak az adózást szolgáló összeírásokból következtethetünk.
Az adóösszeírások forráskritikájához első lépésként az visz közelebb, ha a különböző évekből fennmaradt összeírások adózóinak családneveit vetjük egybe. Ezt a módszert már jó két évtizede alkalmazzuk. Az egybevetések eredménye bizonyos vonatkozásban mindig azonos: csak a családnevek kisebbik hányada fordul elő minden összeírásban, a többség olyan, amelyik egyik évben szerepel, a másikban nem, de visszatér. Mivel ezt ismételten tapasztaltuk, ebből arra következtetünk, hogy e háztartások népe is folyamatosan ott élt a településeken, csak egyszer-egyszer — ma már kinyomozhatatlan okokból — kimaradt az összeírásból. A 111—118. lapokon közölt táblázat mindezt jól mutatja. Itt összesítve találjuk a Szegedről 1522-től 1724-ig fennmaradt fontosabb források névanyagát.1 Azokat a családneveket vettük fel ebbe a táblázatba, amelyek {110} a török hódoltság megszűnte (1687) előtt rendszeresen előfordultak a forrásokban. 328 ilyen családnevet találtunk eddig. A családnevek egy részének (Balog Kis, Nagy, Szabó stb.) a népesség folyamatos meglétét bizonyító ereje ugyan kevés, de arányuk az összes néphez képest már jellemző egy településre. Névsorunkban olyan nevek is szép számmal szerepelnek, amelyek ugyanannak a névnek alakváltozatai is lehetnek. Ez meg az anyag bizonyító erejét növeli.
| Családnevek a forrásokban | Szám | % |
| 1. 1522-től mindegyik forrásban előfordul | 22 | 6,7 |
| 2. 1522-től csak az 1697-esből hiányzik, amelyik csak a | ||
| Palánkra terjed ki | 8 | 2,4 |
| 3. 1522-től 1724-ig a vizsgált források egyikéből (az 1697-en | ||
| kívül) hiányzik | 17 | 5,2 |
| 4. 1522-től kettő vagy több összeírásból hiányzik | 130 | 39,7 |
| 5. 1522-től 1687-ig szerepel rendszeresen | 49 | 14,9 |
| 6. 1548-tól fordul elő a forrásokban | 21 | 6,4 |
| 7. 1578-tól fordul elő a forrásokban | 13 | 4,0 |
| 8. 1663-tól az anyakönyvből vannak adatok a családra | 68 | 20,7 |
| Összesen: | 328 | 100,0 |
B családnevek viselői és leszármazottai alkothatták Bálint Sándor kifejezésével élve „a szögedi nemzetet", ők tartották meg Szegedet magyarnak. De csak ők? Mennyiben tekinthetők „teljeseknek" ezek a korabeli dokumentumok? Mielőtt erre a kérdésre választ próbálunk adni, már most meg kell jegyezni, hogy mind a török hódoltság idején, mind utána a magyaron kívül több más etnikum is lakta Szegedet. Erre a kérdésre még visszatérünk. Most csak a magyar népesség arányát próbáljuk megközelíteni az össznépességen belül.
Akár az 1522. évi dézsmajegyzéket, akár az 1548. és 1578. évi török deftereket tekintjük, mindegyik csak az adóterheket viselő háztartásfőket tartalmazza név szerint. A két utóbbi a velük együttélő nős fiúkat és testvéreket is feltünteti, de mennyi volt a szegénysége miatt kimaradt családfő; mennyi volt az adózásba be nem vont töredékcsalád; mennyi volt az adómentességet szerzett családfő? A gazdagabb, a részletesebb XVII. századi forrásanyaggal rendelkező legutóbbi Debrecen-kutatás feltárta, hogy városainkban mily nagy tömeget jelentett „a más házánál lakó" szegényebb népesség.2 Vizsgálódásunk körébe Szeged {111} esetében azonban be lehetett vonni a ferences barátok által 1663-tól vezetett anyakönyvet. Rendszeressé a bejegyzések csak 1668-tól válnak, mégis a töröktől való felszabadulásig eltelt nem egészen két évtized során a keresztelt gyermekek családfőinek száma már többszöröse a XVI. századi forrásokban szereplő adózó családfőknek. Nem feltétlen a népesség lett több, hanem van egy olyan forrásunk, amelyik pontosabb, részletesebb képet ad a népességről.
| Családnév | 1522. | 1548. | 1578. | 1663— | 1697. | 1718. | 1720. | 1724. | |||
| házt. | házt. | t.f. | házt. | t.f. | 1686 | P | házt. | házt. | P | A | |
| cs. | házt. | +K | házt. | ||||||||
| száma | |||||||||||
| Ábrahám | — | — | — | 1 | 1 | 13 | 2 | 12 | 9 | 1 | 11 |
| Ács | 13 | 11 | 3 | 6 | 1 | 10 | 1 | 1 | 2 | 1 | 2 |
| Ágoston | 1(1) | (2) | (1) | 1 | — | 2 | — | 1 | 1 | — | 3 |
| Albert | — | 1(1) | 1 | — | — | 1 | — | — | — | — | — |
| 5. Apczi | — | — | — | — | — | 2 | — | 1 | — | — | 1 |
| Aranyműves | 7 | — | — | — | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Arat(ó) | 1 | 3 | — | 2 | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Bába | 2 | 3 | — | — | — | 3 | 1 | 1 | 2 | - | — |
| Babarczi | 1 | 1 | — | — | — | 5 | 2 | 2 | 1 | — | 1 |
| 10. Babó | (2) | — | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | — |
| Bács | 5 | 1 | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | 1 |
| Bácsi | 1 | 1 | — | — | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Bagi | — | — | — | 1 | 1 | 1 | |||||
| Bajalics | — | — | — | — | — | 4 | — | — | — | 1 | — |
| 15. Bajó | 1 | 1 | |||||||||
| Baka | 1 | 1 | — | - | 2 | 8 | 1 | 4-1 | 2 | — | — |
| Bakó | 2 | 1(1) | — | — | — | 4 | 2 | 1 | — | 1 | 1 |
| Balázs | (1) | 1 | — | — | — | 3 | — | 1 | — | — | — |
| Báli | (1) | — | — | — | — | 1 | — | — | — | 1 | — |
| 20. Balogh | 13 | 3 | — | 4 | 4 | 18 | 3 | 1 | 5 | 1 | 9 |
| Baranya | (1) | 4 | — | 1 | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Baranyai | 1(1) | 1 | — | — | — | 5 | 1 | 1 | 1 | — | — |
| Bárányi | 6 | 1 | 1 | 1 | — | - | — | 1 | — | — | — |
| Bárczi | — | — | — | 1 | 2 | - | — | — | — | — | — |
| 25. Bárdos | 1 | 1 | — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — | — |
| Basa | (3) | 1 | — | ? | — | I | — | 1 | — | — | — |
| Becsei | 3 | 5 | 1 | 3 | 3 | 1 | — | 1 | — | — | — |
| Becsi | (3) | — | — | 1 | 1 | 1 | — | 1 | — | — | — |
| Bedő | (2) | — | — | — | — | - | — | 3 | — | — | — |
| 30. Bende | 1 | (1) | — | — | — | 3 | 1 | 3 | 1 | — | 2 |
| Berecz | (3) | 1 | — | — | — | 1 | 1 | — | — | — | 1 |
| Berényi | — | — | — | — | — | 1 | — | 2 | 1 | — | -> |
| Bernát | — | — | — | — | — | 1 | — | 2 | — | — | 1 |
| Berta | — | 2(2) | — | 1 | 1 | 7 | 1 | 2+1 | 3 | — | 5 |
| 35. Biacs | — | — | — | — | — | 3 | 1 | 1 | — | 1 | — |
| Biczók | (1) | — | — | — | — | 1 | 1 | — | 1 | — | 1 |
| Bíró | 17 | 1(2) | (1) | — | — | 2 | 1 | + 1 | — | — | - |
| Bité | 10 | — | 1 | 3 | 1 | 5 | |||||
| Bitó | (1) | — | — | — | — | 1 | — | — | 1 | — | — |
| 40. Bodó | 3 | 2(2) | — | 1 | 2 | 1 | 1 | 3 | 1 | — | 1 |
| Bodor | (4) | 2 | — | 5 | 2 | 3 | 1 | — | — | — | — {112} |
| Boldizsár | 2 | - | — | — | - | 4 | — | — | — | — | — |
| Bondi | (5) | 1 | — | — | — | 1 | — | — | —— | — | — |
| Borbély | 2 | 5(1) | — | 2 | 4 | 4 | 4 | 4 | 7 | 2 | - |
| 45. Borbola | (3) | — | — | — | — | 1 | — | 1 | í | — | 1 |
| Boros | 1 | 4(2) | 1 | 5 | 5 | 3 | - | -— | |||
| Borsos | 5 | 1(1) | — | 1 | — | 8 | — | 2 | i | — | 1 |
| Bozsó | (3) | 4(2) | — | 1 | 1 | S | 2 | 1 | 2 | 1 | 2 |
| Bödö | — | 1 | — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — | 2 |
| 50. Börcsök | — | — | — | — | — | 5 | — | 3 | 4 | — | 3 |
| Budai | 3 | (2) | (1) | 1 | 1 | 1 | 1 | — | 1 | 1 | 1 |
| Bujáki | 1 | — | i | 1 | 1 | — | |||||
| Bukva | — | — | — | — | — | - | — | — | — | 1 | — |
| Bus(i/a) | (1) | — | — | — | — | 1 | 1 | l-l | — | — | — |
| 55. Buta | 4 | 1(1) | — | — | — | 2 | — | — | |||
| Búzás | (3) | — | — | 1 | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Csaba(i) | — | 1 | — | 1 | 1 | 1 | — | — | — | 1 | — |
| Csala | (1) | — | — | — | — | 2 | — | 1 | 1 | — | 1 |
| Csáldi | — | — | — | — | — | 1 | 1 | 9 | 1 | 1 | — |
| 60. Csanádi | — | — | — | — | — | - | 5 | - | — | 3 | — |
| Csányi | — | (1) | — | — | — | 2 | 1 | 3 | — | - | 9 |
| Császár | (5) | — | — | 2 | 4 | 3 | 2 | — | - | - | 2 |
| Csengeli | 1 | 1 | |||||||||
| Cseperke | — | — | — | — | — | 4 | 1 | — | — | 1 | — |
| 65. Csikai | 3 | - | — | — | — | 1 | — | — | — | - | — |
| Csikós | 2 | (3) | — | 1 | — | 1 | 1 | 2 | — | - | 2 |
| Csóka | (4) | 1 | |||||||||
| Csókás | — | (1) | — | — | — | - | — | 1 | — | - | |
| Csonka | 6 | 6(2) | — | — | — | - | 1 | — | — | 1 | — |
| 70. Csontos | 2 | 1(1) | — | — | — | 5 | — | — | 1 | 2 | |
| Csóri | — | 1(1) | — | — | — | 1 | |||||
| Csóti | (5) | (2) | — | 1 | - | 1 | — | — | — | — | 1 |
| Csúcs | — | 1 | 1 | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — | — |
| Csuka | (1) | — | — | 1 | — | 2 | — | 1 | — | — | — |
| 75. Csúri | — | — | — | 1 | 1 | 1 | — | 2 | 1 | — | — |
| Dabai | — | — | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | — |
| Dabó | — | — | — | — | — | - | — | — | — | — | 2 |
| E>aka | 1 | — | — | — | — | 1 | — | — | — | — | 1 |
| Dán | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | - | ||
| 80. Dani | (1) | 3(2) | — | 1 | — | 8 | 1 | — | 1 | - | 1 |
| Dankó | (2) | 1 | 1 | ||||||||
| Deák | 12 | — | — | 1 | — | 4 | 1 | - | - | ||
| De esi | (2) | — | 2 | 1 | 1 | ||||||
| Családnév | 1522. | 1548. | 1578. | 1663— | 1697. | 1718. | 1720. | 1724. | |||
| házt. | házt. | t.f. | házt. | t.f. | 1686 | P | házt. | házt. | P | A | |
| cs. | házt. | +K | házt. | ||||||||
| száma | |||||||||||
| Dékány | 3 | 2(6) | (1) | — | — | 10 | —— | 4 | 2 | ||
| 85. Dobó | (1) | 2 | — | — | — | 6 | 2 | 4 | 1 | — | 7 |
| Dohár | — | — | — | — | — | 9 | — | — | 2 | —- | 3 |
| Dóka | 1(1) | — | — | 5 | 1 | 5 | —— | — | —— | — | 1 |
| Domokos | (3) | 1(2) | (2) | — | — | 4 | — | 1 | 1 | — | 1 |
| Donát | 1 | 1 | — | — | — | 1 | — | — | —— . | —- | — |
| 90. Elek | 1 | 1(1) | — | — | —— | 1 | —— | 2 | —— | — | 2 |
| Éliás | 1 | 2 | — | — | — | 1 | 1 | — | 1 | —- | — |
| Erdélyi | (1) | 1(1) | — | 1 | 1 | 7 | 3 | 3 | 2 | 1 | 1 |
| Fábián | 3 | 1(2) | — | 1 | — | 3 | — | 2 + 1 | 1 | —- | 2 |
| Faragó | 2 | — | — | — | , — | 9 | 2 | 5 | 2 | 1 | 5 |
| 95. Farkas | 1 | 8 | — | 6 | 3 | 18 | 2 | 10-1 | 4 | —- | 12 |
| Fazekas | 6 | 4(1) | — | 6 | 4 | 9 | — | 2 | 2 | —- | 5 |
| Fejes | 5 | 2 | 1 | — | — | 1 | — | — | — | —- | — |
| Fekete | 4 | 9(7) | — | 3 | 6 | 7 | 4 | 1 | 2 | 3 | 2 |
| Finta | 1 | 1(7) | 1 | — | — | 2 | — | — | — | — | — |
| 100. Fodor | 10 | 3(5) | — | 2 | 2 | 6 | 2 | 1 | 1 | — | 4 |
| Fonós | — | — | — | — | — | 2 | 2 | — | — | — | — |
| Főző | — | (1) | — | — | — | 3 | — | — | — | — | — |
| Frank | 3 | 3 | — | — | — | 7 | — | 1 | — | 1 | — |
| Fúrús | 1 | — | — | 4 | 2 | 4 | 1 | — | — | — | — |
| 105. Fülöp | — | (3) | — | 1 | — | 1 | 1 | — | — | 1 | — |
| Gábor | — | 1 | — | — | — | 2 | 1 | — | — | 1 | — |
| Gál | 1(1) | 1 | — | 1 | — | 2 | — | 1 | — | — | 2 |
| Gera | 1 | 1 | 3 | 1 | — | — | |||||
| Gilicze | — | — | — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — | 2 |
| 110. Gombos | 1 | 1 | — | — | — | 3 | — | — | — | — | — |
| Gondos | — | (1) | — | — | — | 1 | 1 | — | — | — | — |
| Gulya | — | (1) | — | — | — | 1 | — | 1 | —— | 1 | 1 |
| Gulyás | — | — | — | — | — | 3 | — | 2 | 1 | — | 1 |
| Gyapjas | — | — | — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — | 1 |
| 115. Gyász | 9 | 1 | |||||||||
| György | (1) | (1) | — | — | — | 1 | 1 | 1 | — | — | — |
| Györfi | 1 | — | — | 1 | — | 2 | — | — | — | — | — |
| Győri | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | —— | — | 1 |
| Hajós | 1 | 1 | — | — | — | 1 | — | — | —— | 1 | — |
| 120. Halál | 9 | 1 | 1 | 1 | — | 3 | |||||
| Halász | 8 | 5 | - | — | — | 3 | — | 2 | 1 | 1 | 3 |
| Hallós(i) | — | — | — | — | — | 1 | — | 2 + 2 | — | — | — |
| Házas | 1 | — | — | — | — | 2 | — | — | — | — | — |
| Hegedűs | 1 | 2 | — | 2 | 2 | 4 | 2 | — | — | — | — {113} |
| 125. Hegyes i | 3 | — | — | 2 | 4 | —— | 1 | 1 | — | 2 | |
| Hevesi | — | — | — | — | — | — | 2 | 1 | — | 1 | |
| Hideg | 1 | ||||||||||
| Hírnök | 2 | ||||||||||
| Hoch | (1) | 1 | |||||||||
| 130. Hódi | 16 | 1 | 5 | 7 | — | 1 | |||||
| Huszár | (14) 4(1) | — | 1 | 1 | 3 | — | 1 | — | — | 2 | |
| Huszka | — | — | — | 1 | — | 2 | 1 | — | — | 1 | — |
| Huszta | 1 | — | — | — | — | 2 | 1 | 2 | 2 | — | 5 |
| Ilia | 2 | 3 | 3 | 3 | 3 | 4 | |||||
| 135. István | — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | 1 | — | — | — |
| Iván | (1) | — | — | 1 | — | 2 | 1 | — | — | — | 2 |
| Jaks(a)i | — | 1 | 1 | — | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Jancsi | — | — | — | — | — | 1 | 1 | —-1 | — | 1 | — |
| János | — | 2 | — | — | — | 2 | 2 | 1 | — | 1 | — |
| 140. Joó | (16) 2 | — | 2 | 1 | 1 | 1 | 1 | — | 1 | — | |
| Józsa | — | — | — | 1 | 1 | 4 | 1 | 2 | 2 | 2 | 2 |
| Juhász | (4) | — | — | — | — | 4 | 1 | 1 | 1 | 1 | 5 |
| Juhos | (1) | — | — | — | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Kacsi | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | — | — | — |
| 145. Kalmár | 34 | 17 | — | 5 | 4 | 2 | — | 1 | 1 | — | 1 |
| Kalocsai | — | — | — | — | — | 2 | 2 | — | — | 1 | 1 |
| Kántor | 2 | 3(1) | 1(1 | 1 | 1 | 1 | — | 1 | 1 | — | — |
| Kapás | (1) | 1 | — | — | — | 2 | — | — | — | — | 1 |
| Károly | (2) | 1 | — | 1 | — | 1 | — | — | — | — | — |
| 150. Kassai | — | — | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | — |
| Kasza | 3 | 1 | — | — | — | 2 | 1 | 4 | - | — | — |
| Kaszás | — | 1(2) | 1 | — | — | 1 | 1 | 1 | — | — | 1 |
| Katona | 8 | 5(2) | — | 2 | 2 | 9 | — | 6 | 5 | 2 | 8 |
| Kecskés | (5) | 2 | — | 1 | — | 7 | 1 | 1 | 1 | — | 1 |
| 155. Kelemen | (3) | 2 | — | 1 | 1 | 1 | — | +1 | 1 | 1 | 2 |
| Kerekes | (4) | 3(1) | — | — | 2 | 1 | — | 1 | — | — | — |
| Keresztes | (8) | 4(1) | — | 2 | 4 | 3 | — | — | 1 | — | — |
| Kéri | (4) | 1 | — | — | — | 5 | — | 4 | 1 | — | 4 |
| Kis | 37(5) | 33(24) | (2) | 16 | 10 | 24 | 17 | 17 + 2 | 5 | 4 | 11 |
| 160. Kocza | 1 | — | — | — | — | — | 1 | — | — | — | |
| Kodó | — | — | — | — | — | — | 2 | — | — | — | |
| Kollár | 1 | 1 — | |||||||||
| Komlós(i) | 1 | 4 | — | 1 | — | — | — | — | — | — | |
| Kolompár | 2 | ||||||||||
| 165. Komor | — | 2 | — | — | 1 | 1 | — | — | — | — | |
| Kónya | (3) | 1(4) | — | 2 | — | 15 | — | 1 | 4 | — | 1 {114} |
| 1522. | 1548. | 1578. | 1663— | 1697. | i 1718. | 1720. | 1724. | ||
| Családnév | házt. házt. t.f. | házt. t.f. | !1686. cs. | házt. | házt. -rk. | házt. | P A házt. | ||
| száma | |||||||||
| Kormányos | 1 | 1 — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | 2 1 |
| Korom | — | — | — | 6 | — | - | — | — | |
| Kószó | 1 | — | — | 3 | — | 1 | 3 | 6 | |
| 170. Kotogány | — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — 3 | |
| Kovács | 22 | 8(2) 3 | 4 | 1 | 14 | — | 3 | 4 | — 19 |
| Kozma | 1 | 2(2) | — | 1 | 1 | 4 | 1 | 1 | |
| Kövesi | — | 1 | — | 1 | — | — | — | — | |
| Kucsova | — | — | 2 | 1 | — | — | — | 1 | |
| 175. Lábodi | 2 | 1 | — | 8 | — | — | — | — | |
| Labdás | — | 1 | — | 5 | — | 2 | — | — . | |
| Lakatos | — | — | 2 | 1 | 2 | 1 | — | — | 1 — |
| Lantos | 4 | — | — | — | 8 | 5 | 2 | 4 | 2 2 |
| Lasancz | — | — | — | — | 5 | 2 | 4 | 2 | — 3 |
| 180.László | 1 | 2 | 1 | — | 2 | — | — | — | — 1 |
| Lippai | 5 | 5 | 1 | — | 2 1 | ||||
| Losonczi | 5 | 1 | 2 | 2 | 11 | — | —+ 1 | 2 | — 1 |
| Lovas | (4) | (1) — | — | 1 | 2 | 1 | 1 | — 1 | |
| Lörincz | - | 1(2) | 2 | 1 | — | — | — | — | |
| 185. Macsa | 1 | — | — | 4 | — | — | — | 1 | |
| Madarász | 1 | — | — | 2 | — | — | — | — | |
| Magda | (6) | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — 2 | |
| Mágócsi | — | — | — | 6 | — | 1 | — — | ||
| Magos | (2) | (1) — | — | 1 | — | — | — | 1 | |
| 190. Magyar | 2 | 1(1) | — | 1 | 1 | — | 1 | — | |
| Magyari | — | — | 1 | 2 | — | — | — | 1 | |
| Makai | 2 | 1 | — | 1 | 1 | — | — | — — | |
| Makra | 3 | 1 | — | 3 | — | 1 | 1 | — 1 | |
| Mali | — | — | — | 1 | 2 | — | — | 4 — | |
| 195. Marék | — | — | — | 1 | — | -Tl | — | — | |
| Marha | — | 2 | 1 | 11 | — | 1 | — | — — | |
| Márki | 1 | 2 — | — | 4 | — | 1 | — | — —. | |
| Márton | 2 | 4 1 | — | 1 | 1 | 5 | 1 | 1 — | |
| Mása | 3 | — | 2 | 2 | 5 | 1 | 1 | 2 | 5 |
| 200. Mató(i) | (2) | 2(1) — | — | 3 | — | — | — | 1 — | |
| Mátyás | (2) | ..— | — | 2 | 2 | —. | — | — — | |
| Mázó | — | 2 —— | — | 1 | — | — | — | — | |
| Ménes(i) | 1 | — | — | — — | 6 | — | — | — | — — |
| Mester | 1 | - | — | 5 | — | — | — | — | |
| 205. Mészáros | 18 | 14 3 | 7 | 3 | 2 | 4 | — - 1 | — | —— 2 |
| Mihály | — | 2 — | 1 | — | 1 | 3 | — | 1 | — |
| Miklós | 1 | 4 — | 1 | — | 1 | 1 | — | — | — — {115} |
Mikó |
1 |
(1) |
— |
—. |
— |
1 |
— |
— |
— |
— |
— |
Mikos |
1 |
|
|
|
|
1 |
|
|
|
|
|
210. Módra |
(1) |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
1 |
1 |
— |
1 |
Molnár |
7 |
8(3) |
— |
2 |
4 |
20 |
— |
4 + 1 |
— |
3 |
7 |
Monos |
4 |
2 |
— |
1 |
1 |
1 |
1 |
+ 1 |
— |
— |
1 |
Móra |
— |
3 |
— |
— |
— |
14 |
1 |
2 |
3 |
— |
3 |
Nacsa |
(1) |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
— |
1 |
— |
2 |
215. Nagy |
67(3) |
65(1) |
6(1) |
41 |
25 |
46 |
10 |
18 |
6 |
1 |
17 |
Nagyiván |
— |
— |
— |
— |
— |
5 |
— |
2 |
1 |
— |
2 |
Nagymihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1 |
Nagypál |
— |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
1 |
1 |
— |
1 |
Négyökrű |
— |
— |
— |
— |
— |
8 |
1 |
4 |
2 |
— |
4 |
220. Nyári |
(1) |
— |
— |
— |
— |
4 |
— |
— |
— |
— |
1 |
Nyereg(es) |
2 |
1 |
— |
— |
— |
1 |
— |
— |
— |
— |
— |
Oláh |
(5) |
2(1) |
— |
1 |
2 |
1 |
3 |
2 |
1 |
2 |
2 |
Olajos |
3 |
- |
— |
2 |
3 |
9 |
|
|
|
|
|
Ónozó |
|
|
|
|
|
2 |
1 |
2 |
— |
— |
1 |
225. Órás |
2 |
— |
— |
— |
— |
2 |
— |
— |
— |
— |
— |
Orbán |
1 |
1 |
1 |
1 |
1 |
1 |
— |
1 |
— |
1 |
2 |
Ördögh |
— |
— |
— |
— |
— |
14 |
— |
5 |
2 |
— |
8 |
Ötvös |
2 |
7 |
— |
4 |
1 |
8 |
4 |
2 |
3 |
3 |
2 |
Padi |
— |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
1 |
— |
— |
2 |
230. Pál |
(5) |
(1) |
(1) |
- |
1 |
1 |
— |
— |
1 |
— |
— |
Pala |
|
|
|
|
|
1 |
|
1 |
— |
— |
1 |
Pálfi |
— |
3 |
— |
1 |
2 |
6 |
— |
3 |
3 |
1 |
3 |
Palotás |
(1) |
— |
— |
— |
— |
10 |
— |
2 + 1 |
3 |
— |
1 |
Pálya(i) |
|
|
|
|
|
1 |
— |
— |
— |
— |
2 |
235. Pap |
2 |
7(3) |
— |
— |
— |
10 |
6 |
6 + 1 |
1 |
1 |
5 |
Papdi |
|
|
|
|
|
2 |
1 |
2 |
2 |
— |
5 |
Parragi |
— |
— |
— |
— |
— |
2 |
— |
1 |
2 |
— |
1 |
Pécsi |
(3) |
— |
— |
— |
— |
2 |
— |
— |
— |
— |
— |
Pernyés |
1(2) |
1 |
— |
— |
— |
1 |
— |
— |
— |
— |
— |
240. Pesti |
(4) |
— |
— |
— |
— |
5 |
— |
1 |
— |
— |
— |
Pető |
(1) |
3(3) |
— |
1 |
— |
2 |
1 |
— |
— |
— |
— |
Peti |
2 |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
— |
— |
— |
— |
Petri |
— |
— |
— |
1 |
— |
2 |
1 |
1 |
— |
— |
— |
Petrics |
|
|
|
|
|
1 |
|
|
1 |
— |
— |
245. Pintér |
7 |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
2 |
1 |
— |
1 |
Piros |
1 |
1 |
— |
— |
— |
1 |
— |
— |
— |
— |
— |
Polyák |
— |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
1 |
— |
— |
— |
Pokán |
(3) |
— |
— |
— |
— |
1 |
— |
1 |
— |
— |
— |
Pósa |
(6) |
— |
— |
1 |
4 |
1 |
— |
1 |
— |
— |
1 {116} |
| 250. Puska | —— | —— — | — | — | 4 | 1 | — i | — | — | — |
| Puskás | 3 | — — | — | — | 4 | — | 1 + 1 | 1 | — | 5 |
| Puszta | 1 | 1 — | — | — | 3 | — | — | — | — | — |
| Régi | 2 | — — | — | — | 1 | — | I | — | — | — |
| Répás | (2) | — — | — | — | 3 | — | 1 | — | — | — |
| 255. Rontó | — | — — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — | — |
| Rózsa | 1 | 2(1) — | — | — | 5 | 3 | 8 + 2 | 5 | 2 | 11 |
| Sajtos | 2 | — — | 1 | — | 3 | — | — | — | — | — |
| Sándor | (3) | 1 — | — | — | 2 | — | 1 | 1 | — | 1 |
| Sárfi | — | — — | 1 | 1 | 1 | — | 1 | — | — | — |
| 260. Sánta | 8 | 5(1) — | 2 | — | 8 | 4 | — | 1 | 2 | 2 |
| Sárkány | 1 | — — | 3 | 2 | 5 | — | 1 | 2 | — | 4 |
| Sárközi | 3 | — — | 3 | 3 | 1 | — | — | — | — | 1 |
| Seres | 3 | 2(3) 1 | 1 | — | 2 | 1 | 3 | — | 2 | 1 |
| Siha | — | — — | — | .— | 6 | — | — | — | 1 | 1 |
| 265. Sima | 1 | (3) — | — | — | 1 | — | 1 | — | 1 | — |
| Simon | 1 | 2 | 1 | — | 2 | 1 | 1 | 1 | — | 4 |
| Sipos | 4(1) | 1 — | — | — | 2 | 2 | — | — | 1 | 1 |
| Sódi | 3 | (2) (1) | 1 | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Sodró | — | — — | — | — | 1 | 1 | — | — | — | — |
| 270. Somjai | 1 | 1 — | — | — | 2 | — | 1 | — | — | — |
| Somogyi | 25 | 1(1) - | 5 | 3 | 3 | — | — | — | — | — |
| Sóvágó | (2) | — — | — | — | 3 | 1 | —+1 | — | 1 | — |
| Surányi | — | — — | — | — | 2 | — | — | — | — | 1 |
| Süveg | 1 | 1 | — | 2 | ||||||
| 275. Szabó | 60 | 40(8) 2 | 20 | 9 | 66 | 19 | 10 + 3 | 5 | 13 | 20 |
| Szák | — | 2 | — | — | 1 | — | .— | — | — | — |
| Szakái | 6 | 1 — | — | — | 1 | — | 1 + 1 | 1 | — | 1 |
| Szálai | 4 | 3 — | 1 | 2 | 3 | — | 1 | — | — | — |
| Szántó | 7 | 8(1) | — | — | 11 | — | 5 | 1 | — | 4 |
| 280. Szarka | 2 | — — | — | — | 1 | — | 1 | — | — | 1 |
| Szarvas | — | — — | — | — | 4 | — | 1 | — | — | — |
| Szász | — | 3 — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — | — |
| Szécsi | — | — — | — | — | 3 | — | — | — | — | 1 |
| Szegedi | (5) | 6 — | — | — | 2 | 5 | —+1 | — | — | 1 |
| 285. Szeges | 1 | — — | — | — | 1 | — | — | — | — | — |
| Szegi | — | (2) — | — | — | 5 | — | 5 + 1 | — | — | — |
| Szekeres | 5 | 3 | 1 | — | 1 | — | 4 + 1 | 2 | — | 3 |
| Szél | (2) | 2 — | — | — | 7 | — | 5 + 1 | 3 | — | 2 |
| Szentpéteri | — | 1(2) — | — | — | 4 | — | 1 | 1 | — | 1 |
| 290. Szép | 4 | 1 | ||||||||
| Szíjártó | 13 | 6(3) (1) | 4 | 1 | 1 | 1 | — | 1 | 3 | — {118} |
| 1 | 3 | |||||||||
| Szögi | — | — | — | ..— | 5 | 1 | — 5 | |||
| Szőke | (4) | 1 | — | 1 | 1 | - | .— | — | — | — — |
| Szőlős | (2) | — | — | 2 | -í | 1 | — | — | — | .— |
| 295. Szőlősy | 2 | 6 | ||||||||
| Szurvi | — | — | — | — | — | 1 | — | 1 | — | — — |
| Szűcs | 25 | 37(3) | — | 8 | 7 | 50 | 13 | 8 | 9 | 4 8 |
| Takács | — | 2 | — | — | — | 1 | — | 1 | 1 | — 1 |
| Tála(s) | — | 1 | — | — | — | 1 | — | 2 | — | — — |
| 300. Tamás | (1) | 1 | — | 1 | 1 | 2 | T | 1 | — | — 1 |
| Tápai | 2 | 1 | — | — | — | 9 | 1 | +1 | 1 | — — |
| Tarhos | 2 | 1 | — | 1 | 1 | 8 | 1 | — | — | —. |
| Tatár | 7 | 8 | — | 3 | 3 | 2 | ||||
| Tehenes | — | — | — | 2 | — | 2 | — | — | — | — |
| 305. Terhes | (1) | — | — | — | — | 14 | — | — | — | — — |
| Tékes | 4(1) | 2 | 1 | — | — | 1 | — | — | — | — |
| Tékics | 1 | 1 | ||||||||
| Tisza | 2 | 1 | — | — | — | 1 | — | 2 | — | — — |
| Tiszta | (1) | — | — | — | — | 7 | 1 | 1 | 1 | — 2 |
| 310. Tolvaj | 1 | — | — | — | — | 1 | — | — | — | — — |
| Tóth | 74(2) | 66(17) | 1(2) | 49 | 27 | 31 | 9 | 19 + 3 | 13 | 5 36 |
| Török | 5(1) | 2(2) | — | — | — | 6 | 3 | 4 | 2 | 1 — |
| Túri | 4 | 2(1) | — | 1 | — | 6 | 1 | — | — | 1 — |
| Túrós | 1 | — | — | — | — | 1 | — | — | — | — — |
| 315. Újvári | — | — | — | — | — | 2 | — | — | — | — 1 |
| Uzsorás | — | Hl) | — | — | — | 3 | — | — | 1 | — 1 |
| Vajda | 4(1) | 3(1) | — | 17 | 6 | 2 | 2 | 1 | — | — 1 |
| Váradi | (3) | — | ' — | — | — | 4 | .— | — | — | — 1 |
| Varga | 34 | 30(5) | 1(1) | — | — | 14 | — | 9 | 5 | — 8 |
| 320. Vas | 5 | 1 | — | 10 | 5 | 15 | 4 | 2 + 1 | 3 | 1 6 |
| Vastag | — | — | — | — | — | 1 | — | — | 1 | — |
| Vecsernyés | 3 | — | — | 1 | 2 | 5 | — | 2 | 1 | 1 |
| Vér | 1 | 5(1) | — | — | — | 6 | 1 | 2 | 3 | — 6 |
| Vincze | 1 | 1 | — | — | — | 5 | — | — | — | —. |
| 325. Vitro | — | — | — | — | — | 2 | 1 | —- | — | 1 |
| Vörös (Veres | 11(1) | — | — | 4 | 4 | 1 | — | 1 | — | 4 |
| Zádori | — | — | — | — | — | 1 | — | 1 | — | 1 |
| Zombori | 4 | 1 | — | — | — | 17 | 2 | 1 | 1 | 2 |
Rövidítések: A= Alsóváros; cs. = családok; házt. = háztartások; k. = katona; P. = Palánk; t.f. = nős testvérek és fiúk; ( )= 1522-ben Szentmihály és Tápé, 1548-ban Anyás, Docs, Fark, Győ, Kovász, Martonos, Röszke, Serked. Sövényház, Százegyháza, Szentiván, Szentpéterfalu, Szer településeken. {119}
Az anyakönyvek részletes feldolgozásának még csak a kezdeti lépéseit tettük meg Magyarországon. Az eddigi feldolgozások is figyelmeztetnek az új forrás hiányaira. Az anyakönyvezés gyakorlata csak fokozatosan szilárdult meg Magyarországon, így a kezdeti időszakban, a XVII. század második, a XVIII. század első felében még sok a hiányosság az anyakönyvekben. így térünk vissza arra a kérdésre, hogy a felkutatott XVI—XVII. századi összeírások és anyakönyvek valóban tartalmazzák-e a Szegeden élő összes családok számát. Csak ők alkották a „szögedi nemzetet", lakosságot? Válaszunk egyértelmű: nem.
A zömében adózást szolgáló összeírások hiányosságaira nem kívánunk visszatérni. Ez már elég közismert. — Az 1668-tól rendszeresen vezetett anyakönyvnek van egy — csak a mi szempontunkból — természetes hiányossága: volt olyan család, amelyiknek 1668 és 1687 között nem született gyermeke. A másik hiányosság, amelyet újabban egyre több elemzés kimutat, hogy az anyakönyvezésnek ebben a korai időszakában nem vitték a születés után azonnal keresztelni a gyermeket, sőt a korszakra jellemző magas csecsemőhalandóság miatt sokan kereszte-letlenül haltak meg. Ha a bábák végeztek is keresztelést, ennek nyoma nem maradt az anyakönyvben. Ezt Szegeden még az is alátámasztja, erősíti, hogy a ferences barátok kolostora, ahol a török időkben az anyakönyvet vezették, a város déli részén helyezkedett el. A Palánk s főleg a Felsőváros népe igen messze élt a kolostortól. Tehát az anyakönyvben bejegyzett, általunk ismertetett családoknál is többen éltek a városban.
A következő oldalakon táblázatban közöljük a török hódoltság utáni legelső összeírások névanyagát az 1697 és 1724 közötti időből. Azoknak a családnevét találjuk itt meg, akik a XVI—XVII. századi összeírásokban és az anyakönyvben nem fordultak elő. Mindössze 4 esztendőből maradt fenn összeírás, abból is az egyik, a legrégebbi csak a város egy részére, az ún. Palánk városrészre vonatkozik. Igaz, ez elég különleges: telek összeírás 1697-ből. Az a meglepő, hogy ez a néhány összeírás nem is nagy időszakról, de 406 új családnevet tartalmaz. Nem tartjuk valószínűnek, hogy ezek mind beköltözők. Egy részük korábban is Szegeden élt, csak valamilyen okból sem az adóösszeírásokba, sem a korábbi anyakönyvbe nem kerültek bele. Különösen feltűnő, hogy a forráskritikai megállapítások szerint lényegében csak a módos, polgárokat számba vevő 1720. évi országos összeírásból is sok „új" családnév bukkan elő. Ugyanígy már az 1697. évi palánki telekfelmérésben elég sok az új név. Ezek a következő adóösszeírásokban is előfordulnak, tehát tehetősebbek. Ezekről a családokról az a feltételezésünk, hogy már 1687 előtt is a városban éltek: Ambrus, Bacsó, Csáki, Cseh, Csillag, Csipak, Csiszár, Csizmadia vagy Csizmazia, Csongrádi, Csukonyi, Dóczi, Egri, Erdődi, Gombkötő, Gyulay, Hajnal, Horváth, Imre, Jenéi, Kara, Kenyeres, Király, Kispéter, Kun, Ladányi, Lajkó, Lakó, Márkus, Német, Nóvák, Nyitrai, Oroszlánosi, Pataki, Rácz, Rikási, Sávolyi, Süly(ös), Szakmári, Szilágyi, Sziráki, Szita, Temesvári vagy Tömösvári, Tohár (43 családnév). {120}
| Családnév | 1697. P | 1718. + k | 1720. | 17 P | 24. A | Családnév | 1697. P | 1718. + k | 1720. | 17 P | 24. A |
| h | áztartá | sok sz | áma | h | íztartá | sok sz | áma | ||||
| Absi | — | +1 | — | — | — | Berda | — | 1 | — | — | — |
| Ácsai | — | — | — | — | 2 | Bertalan | — | — | — | — | 1 |
| Ádám | — | — | 1 | — | — | 45. Bodrogi | +1 | ||||
| Adok | — | — | — | 2 | — | Boda | — | 1 | — | — | — |
| 5. Almási | + 1 | Bódi | — | 1 | — | — | 1 | ||||
| Alsólendvai | — | — | — | — | Bodnár | — | — | — | — | 1 | |
| Ambrózi | — | — | — | 2 | — | Bogár | — | — | — | 1 | — |
| Ambrus | 1 | 1 | — | 2 | 50. Bóna | 1 | — | — | — | — | |
| Antal | — | 1 | — | 1 | Bondor | — | 1 | — | — | — | |
| 10. Aranyosi | — | — | — | — | 1 | Bor | — | 1 | — | — | — |
| Árba | — | — | — | — | Bora | — | 1 | — | — | — | |
| Ardeczky | — | +1 | — | 1 | — | Borjas | — | — | 1 | — | — |
| Árokszállás | — | — | — | — | 1 | 55. Borka | — | 1 | — | — | — |
| Árva | — | — | — | — | 2 | Botyán | — | 1 | — | — | — |
| 15. Asztalos | — | — | — | — | Bozsoki | — | 1 | — | — | 1 | |
| Atkári | — | 2 | — | — | Bögri | — | — | — | 2 | — | |
| Baczik | 1 | — | — | — | — | Bölönyi | — | — | — | — | 1 |
| Bacsó | 1 | 1 | 1 | 60. Bugar | 1 | — | — | ||||
| Badnóczki | — | - | Bullás | — | 1 | — | .— | ||||
| 20. Bajai | — | — | — | — | 2 | Bunda | — | — | — | — | 1 |
| Bakarcsi | — | — | 1 | — | — | Buneki | — | 1 | — | — | — |
| Bakos | — | — | — | — | 2 | Burián | — | 1 | — | — | — |
| Bála | — | 1 | — | — | — | 65. Buty | — | 1 | — | — | — |
| Ballai | — | — | 1 | — | — | Czeller | — | — | 1 | — | — |
| 25. Ballábas | — | — | — | — | 1 | Czervényi | — | — | 1 | — | — |
| Ballér | — | — | — | 1 | — | Cifra | — | 1 | — | 1 | — |
| Bálint | — | — | — | — | 2 | Csákány | — | 1 | — | — | — |
| Bán | — | — | — | — | 1 | 70. Csáki | 1 | — | — | — | 1 |
| Barabás | — | — | — | — | 1 | Csakovacz | — | — | 1 | — | — |
| 30. Baraczi | 1 | + 1 | — | — | — | Csandar | — | 1 | — | — | — |
| Bárány | — | 1 | — | — | 1 | Csapó | — | — | — | — | 2 |
| Barát | — | 4 | 1 | — | — | Csavargó | — | — | — | 1 | — |
| Bárkányi | 1 | — | — | — | 1 | 75. Csávari | — | — | — | 1 | — |
| Barna | — | — | 1 | — | 3 | Cseh | 1 | 2 | — | 1 | 2 |
| 35. Barta | — | — | 1 | — | — | Cserbeni | 1 | — | — | — | — |
| Bartos | — | — | — | — | 1 | Cseri | ——— | 1 | — | — | — |
| Bata | — | — | — | — | 1 | Cserna | ——— | 1 | — | — | — |
| Bátori | - | — | 1 | — | — | 80. Csetény | ——— | — | — | — | 1 |
| Bedé | — | 2 | — | — | — | Csifi | ——— | — | — | — | 1 |
| 40. Békés | — | 1 | — | — | — | Csillag | — | 1 | 1 | — | 1 |
| Bénák | — | 1 | — | — | 2 | Csini | ——— | — | — | — | 1 |
| Benedik | — | 1 | — | — | — | Csipak | 1 | — | — | 1 | — {121} |
| Családnév | 1697. P | |1718. + k | 1720. | 17 P | 24. A | Családnév | 1697. P | 1718. + k | 1720. | 17 P | 24. A |
| áztartá | sok sz | áma | h | áztartá | sok sz | áma | |||||
| 85. Csiszár | 1 | 2 | 2 | — | 2 | Farangy | — | 1 | — | — | — |
| Csizmadia | — | — | 2 | 3 | 3 | Félepnyi | — | 1 | — | — | — |
| Csizmazia | — | 1 | — | 2 | — | 130. Felhős | — | — | — | — | 1 |
| Csohoni | — | — | — | 1 | — | Feri | — | — | — | 1 | — |
| Csomodi | — | 1 | — | — | — | Földi | — | 1 | — | — | 1 |
| 90. Csókány | — | 1 | — | — | — | Földvári | — | — | — | — | 1 |
| Csókuti | — | — | 1 | — | — | Fölföldi | — | — | — | — | 1 |
| Csongrádi | l | — | 1 | — | — | 135. Füleki | — | — | — | — | 1 |
| Csoni | 1 | — | — | — | — | Fuszi | — | 1 | — | — | 1 |
| Csorba | — | 1 | — | — | 1 | Füstös | — | — | — | 1 | — |
| 95. Csordás | — | 3 | — | — | — | Gajgonya | — | — | 1 | — | — |
| Csöke | — | — | 1 | — | — | Gáli | — | 1 | 1 | — | — |
| Csukonyi | 2 | — | 1 | — | — | 140. Gardi | — | 1 | — | — | — |
| Dancs | — | — | — | — | 1 | Gáspár | — | — | — | — | 1 |
| Darabos | — | — | — | 1 | — | Gazdag | — | 4 | 2 | — | — |
| 100. Debreceni | — | — | — | — | 1 | Gellért | 2 | — | — | — | — |
| Demjén | 1 | — | — | — | — | Gibricz | — | — | — | — | 1 |
| Dér | — | 2 | — | — | — | 145. Góbi | 1 | — | — | — | — |
| Derecskéi | — | — | — | — | 1 | Gombkötő | 1 | — | — | 2 | — |
| Dévai | — | — | — | — | 1 | Görög | — | — | 1 | 1 | — |
| 105. Dicső | — | — | — | — | 1 | Gubovics | .— | — | — | — | 1 |
| Dobi | — | — | 1 | — | — | Gvardián | — | 1 | — | — | 1 |
| Dóczi | — | 1 | 1 | — | 3 | 150. Gyapai | — | 1 | — | — | 1 |
| Dodos | — | 1 | — | — | 1 | Gyengely | — | 1 | — | — | — |
| Dondori | — | 2 | — | — | — | Gyetvai | — | — | — | 1 | — |
| 110. Dornai | — | 1 | — | — | — | Gyulay | 2 | — | — | 1 | 1 |
| Döme | — | — | — | — | 1 | Gyuri(cs) | — | 1 | — | — | 1 |
| Dömsödi | — | — | —— | — | 1 | 155. Hajdú | — | 1 | — | — | 2 |
| Dőriek | 1 | — | — | — | — | Hajnal | — | 1 | 1 | — | 1 |
| Drégely | — | — | — | — | 1 | Halasi | 1 | — | — | — | — |
| 115. Duborel | — | — | — | — | 1 | Hali | — | — | — | — | 1 |
| Dücsi | — | — | 1 | — | — | Hamsai | — | — | 1 | — | — |
| Dudás | 2 | — | — | — | — | 160. Harkai | — | — | — | — | 1 |
| Dugocsli | — | — | — | 1 | — | Herédi | — | — | — | — | 1 |
| Dugoni | — | — | — | 1 | — | Héder | — | 1 | — | — | — |
| 120. Dunder | — | — | — | — | 1 | Hizlaló | — | — | — | — | 1 |
| Dusnai | — | — | — | — | 1 | Hódos | + 1 | ||||
| Düszo | 1 | — | — | — | — | 165. Horváth | 7 | 8 + 3 | 3 | 3 | 14 |
| Egresi | — | 1 | — | — | 1 | Hosszú | — | — | — | 1 | — |
| Engi | — | 1 | — | — | 1 | Ignáczi | — | 1 | — | — | — |
| 125. Egri | 1 | — | — | 2 | — | Imre | 1 | — + 1 | 2 | — | — |
| Erdődi | 1 | — | — | — | 1 | Janóczy | — | — | — | — | 1 |
| Fagyas | 1 | — | — | — | — | 170. Jászborcsán | — | — | 1 | — | — {122} |
| Családnév | 1697 1718. P | 1720. | 1724. P A | Családnév | 1697 1718. P | 1720. | 17 P áma | 24. A | ||
| háztartások száma | háztartások S2 | |||||||||
| Jásznagy Jenéi | 1 — — 1 | 1 | — | 1 | Kopornai Korbecs | — | 1 | — | 1 | |
| Jójárt | — 1 | — | — | — | Komis | — | — | 1 | — | |
| Juri | — — | 1 | — | .— | 215 | . Kosa | — | — | — | 3 |
| Kajkó | — — | — | — | 1 | Kosta | i | — | — | — | |
| 175. Kakas | 1 — | — | — | 1 | Kosztics | — | — | 1 | — | |
| Kakulya | — — | — | — | 1 | Kovacsics | — | — | — | 1 | |
| Kállai | 1 — | — | 1 | — | Kökin | 1 | — | — | — | |
| Kapornai | — — | — | — | 1 | 220 | Kőmíves | 1 | — | — | — |
| Kapros 180. Kara | 1 1 | 1 | 1 | 2 | Körmöczy Kösze | 1 | 1 | — | 1 | |
| Karácsonyi | 1 — | — | — | — | Kövér | — | — | — | 1 | |
| Karai | — 1 | — | — | 1 | Kracsics | — | 1 | — | — | |
| Kársai | 1 — | — | — | — | 225 | Kubos | 1 | — | — | — |
| Karics | — — | 1 | — | — | Kukli | 1 | 1 | — | — | |
| 185. Katus | — 1 | — | — | — | Kun | 2 | — | — | 1 | |
| Kazi | — — | 1 | — | 1 | Kuna | 4 | — | — | — | |
| Kecskeméti | — 3 | — | 1 | — | Kunics | 1 | — | — | — | |
| Kell(e) | 1 — | 1 | — | — | 230 | Kúra | — | — | 1 | — |
| Kemendi | 1 — | — | — | — | Kustos | — | — | — | 1 | |
| 190. Kenderesi | + 1 | Laczi | — | — | — | 1 | ||||
| Kenyeres | — 1 | 1 | — | 1 | Ladányi | 1 1 | — | — | 1 | |
| Kerepes | 1 | — | — | — | Lados | 1 | — | — | — | |
| Keszi | — 1 | — | — | — | 235 | Lajkó | 1 | 1 | — | 1 |
| Király | — 5 | 2 | — | 3 | Lakó | 3 | — | 1 | 2 | |
| 195. Kiri Kisbálint Kisdobó | — 2 | 1 | — | 4 1 | Lahity Lappovics Lázár | — — | 1 1 | 2 | 3 | |
| Kisgergely | — — | 1 | — | — | 240 | Lehotai | — | — | 1 | 1 |
| Kisjános 200. Kiskovács | — 1 | 1 | — | 2 | Lévai Lissa | — | — | 1 | "J | |
| Kismihály | — — | — | — | 1 | Lovászi | — | 1 | — | 4 | |
| Kispéter | — 2 | 1 | — | 4 | Lődi | — | — | — | 1 | |
| Kisszűcs | — 1 | — | — | — | 245 | Lucsi | — — | 1 | 1 | — |
| Kistószegi | — — | 1 | — | — | Luka | 1 | — | 1 | — | |
| 205. Kocsis | — — | 2 | — | — | Lupuna | — | 1 | — | — | |
| Kodokán | — 1 | — | — | — | Lutner | — | 1 | — | — | |
| Kókai | — 2 | — | — | — | Majszér | 1 | — | — | — | |
| Kolozsvári | 1 — | — | — | — | 250 | Malmos | 1 | 1 | — | — |
| Koltai 210. Koncz | — — | — | — | 1 1 | Mangay Manó | — — | — | 1 1 | — | |
| Kopasz | — — | 1 | — | — | Marczibáni | — — | — | 1 | — | |
| 1697. Családnév P | 1718. + k | 1720. | 1724. P A | Családnév | 1697J P | 1718. | 720. | 1724. P A | |||
| háztartások száma | háztartás | ok száma | |||||||||
| Márkus | 1 | — | — | — | 1 | Prosnay | — | 1 | — | — — | |
| 255. Márta | — | — | — | — | 1 | Protter | — | - | 1 | - - | |
| Martonosi | — | 2-1-4 | 1 | — | — | Putnoki | I | — | — | — | |
| Mas ír | — | — | 1 | — | 1 | 300 | Rab | — | — | - | — 2 |
| Máté | — | 1 | 1 | — | — | Rácz | 9 | 11-4 | — | 1 | |
| Ménkű | — | 1 | — | — | 1 | Radics | — | + 1 | - | — 1 | |
| 260. Miller | — | — | 1 | — | Redon | 1 | — | — | — — | ||
| Misi | — | — | I | — | — | Renyö | — | 1 | 1 | 1 | |
| Mohi | — | 2 | — | — | 1 | 305 | Rikási | 1 | — | 1 | — — |
| Mosárovics | — | — | 1 | — | — | Revucansz | ky — | — | — | — 1 | |
| Moskó | -— | — | 1 | — | — | Rontó | — | — | 1 | — — | |
| 265. Mosonyi | — | 2 | — | — | — | Rohanka | — | 1 | — | — — | |
| Mucsi | — | — | 1 | 1 | 2 | Rózsi | — | — | — | 2 1 | |
| Muraközi | — | — | — | 1 | — | 310. Sába | — | — | — | — 1 | |
| Nádasdy | — | — | — | 1 | — | Sajnovics | — | — | 1 | — | |
| Nagyúti | 1 | — | — | — | — | Sallacky | — | + 1 | — | — — | |
| 270. Nemes | — | 1 | — | — | — | Sáli | — | — | — | 1 — | |
| Német | 1 | 4 | 1 | — | 2 | Sár(i) | — | — | — | 1 | |
| Nóvák | 2 | — | — | 1 | — | 315 | Sárgási | 1 | — | — | — — |
| Nyíri | — | — | 1 | 1 | 1 | Sárosi | 1 | —4.1 | — | — | |
| Nyitrai | 1 | — | — | — | 1 | Sávolyi | 1 | — | 1 | — 1 | |
| 275. Nyúl | 1 | — | — | — | — | Sebestyén | .— | — | — | — 1 | |
| Ország | — | — | — | Sebők | — | — | 2 | — 3 | |||
| Orosz | 1 | — | — | — | — | 320 | Sodró | 1 | — | — | — — |
| Oroszlános(i) | 1 | + 1 | — | 2 | — | Sohos | — | — | — | — 1 | |
| Osgyán | — | 1 | — | — | Sós | 1 | — | — | — — | ||
| 280. Ökrös | — | — | 1 | — | — | Sterlinicze | — | — | 1 | — — | |
| Pákai | — | 1 | — | — | Suba | — | — | 2 | — — | ||
| Paksi | — | — | — | — | 325 | . Suttyó | — | — | — | 1 — | |
| Palatinusz | — | 4 | 2 | — | — | Süly | 1 | — | — | — 1 | |
| Pálnika | — | — | — | — | Sülyös | — | — | 1 | — 1 | ||
| 285. Panó | — | — | — | 1 | Süveges | — | — | 1 | — — | ||
| Pápai | — | — | 2 | — | — | Szajkó | 1 | — | — | — — | |
| Párkány | — | + 1 | — | — | — | 330 | . Szalma | — | + 2 | — | 1 — |
| Parti | — | 1 | — | — | Szakmári | — | 1 | 1 | — 3 | ||
| Pásztor | — | — | — | — | 1 | Szaniszló | — | — | — | — 1 | |
| 290. Patay | — | — | — | 2 | Szánk | — | 1 | — | — — | ||
| Pataki | 1 | 14-1 | 1 | — | — | Szász | — | — | 1 | — — | |
| Pávó | — | — | — | — | 1 | 335 | . Szebik | — | 1 | — | — — |
| Pávum | 1 | — | — | — | — | Szebu | — | 1 | — | — — | |
| Pillich | — | — | — | — | 1 | Széket | — | 1 | — | — — | |
| 295. Posta | - | — | — | 2 | Széles | — | 3 | — | 2 | ||
| Prágai | — | — | — | — | 1 | ||||||
| Családnév | 1697. P | 1711 + k | 1720 | p | 24. A | C | saládnév | 1697. P | 1718. + k | 1720. | 1724. P A | |
| h | áztai | tás | ok sí | íátm | h | íztartás | ok sz | áma | ||||
| Szenté | —— | — | —— | — | 1 | Uborka | — | 1 | — | — 1 | ||
| 340. Szentmihályi | — | — - | 1 | — | — | — | ÚJ | — | 1 | — | — 1 | |
| Szentmiklósi | 1 | —+1 | — | — | — | Újhelyi | — | — | — | — 1 | ||
| Szerencsés | — | 1 | — | — | 1 | Ungvári | — | 2 | — | — — | ||
| Sziha | — | 2 | — | — | — | 385 | . Váczi | — | — | — | 1 | |
| Szilágyi | — | 1 | 1 | — | 1 | Vadkerti | 1 | —+ 1 | — | — | ||
| 345. Szilas | — | — | 1 | — | 1 | Valin | — | — | — | 1 | ||
| Szimó | — | 1 | — | — | — | Vanocski | — | — | — | 1 | ||
| Szina | — | 1 | — | — | — | Varasdi | — | — | — | 1 | ||
| Sziráki | I | 3 | 1 | — | 5 | 390. Vásárhelyi | — | 1 | — | — | ||
| Szirogány | — | — | 1 | — | — | Vászon | — | — | — | 1 | ||
| 350. Szita | 1 | — | — | 1 | — | Vég | — | — | 1 | 1 | ||
| Szityma | — | — | — | — | 1 | Vékony | 1 | — | — | — | ||
| Szolga | — | —+1 | — | — | — | Véres | — | 1 | 2 | — | ||
| Szombati | — | — | — | 1 | — | 395 | . Vészeli | — | — | — | 1 | |
| Szuhai | — | — | — | — | 1 | Vida | — | 5 | — | — | ||
| 355. Szun(i) | — | 1 | — | — | 1 | Víg | — | — | — | 1 | ||
| Szusu | — | 1 | — | — | — | Vosoki | 1 | — | — | — | ||
| Tallagh | — | — | — | 1 | — | Zagorcsányi | — | — | 1 | — | ||
| Tallos | 1 | — | — | — | — | 400 | . Zanóczy | — | — | — | 1 | |
| Tar | — | — | — | 1 | — | Zicsy | — | 1 | — | — | ||
| 360. Tarasnyi | — | 1 | — | — | — | Zoboki | — | — | — | 1 | ||
| Telek | 1 | — | — | — | — | Zsámboki | — | — | — | 1 | ||
| Temesvári | 1 | ——- | 1 | 2 | 1 | 1 | Zsíros | — | — | — | 1 | |
| Tepliczky | — | — | — | 1 | — | 405 | . Zsoldos | — | — | — | 1 | |
| Tibai | — | 1 | — | — | — | Zsolnai | + 1 | |||||
| 365. Tikán | — | 4 | 1 | — | — | |||||||
| Tóbiás | 1 | — | — | — | 2 | |||||||
| Tohár | 2 | 3 | 2 | — | — | |||||||
| Tok | 1 | 2 | — | — | — | |||||||
| Told(i) | — | 2 | 1 | — | — | — | ||||||
| 370. Tombácz | — | 1 | — | — | — | |||||||
| Toppantó | — | — | — | — | 2 | |||||||
| Torma | — | 1 | — | — | 1 | |||||||
| Tökös | — | — | — | 1 | — | |||||||
| Tömösvári | 1 | — | 1 | 4 | — | |||||||
| 375. Trencsén | — | 1 | — | — | 1 | |||||||
| Tugali | 1 | — | — | — | — | |||||||
| Turcsa(ny) | — | 1 | — | — | 1 | |||||||
| Tuttovicz | — | — | 1 | — | — | |||||||
| Tuza | — | — | — | — | 1 | |||||||
| 380. Tür | — | — | 1 | — | — | {125} | ||||||
Megkezdtük közölt névsoraink ellenőrzését korabeli dokumentumokkal. Pl. Pap János közli a piaristákat 1719-ben behívó városi vezetőség névsorát, a 31 aláíró közül 29-nek a családneve már 1687 előtt is előfordult vizsgált forrásainkban.3 Az 3 német nevű tanácstag közül csak Müller neve nem említődik az 1687 utáni forrásokban. (Strausz vagy Strancz; Svajbelmár vagy Svajdelman — eltérő kiolvasás). Még további négy családnév nem fordul elő első táblázatunkban: Petrics, Tutorics, Vékás és Temesvári. Ebből 2 nyilvánvalóan délszláv. Róluk nagyon kevés adatunk van ezekből az évtizedekből, népességük megítélése igen nehéz. Az 1740-es évekből rendszeresen vezetett görögkeleti anyakönyvben ez a két családnév már megint nem említődik. A délszláv (szerb) népesség mozgására utal ez az adat is. Elgondolkoztató ellenben az, hogy Temesvári János a főbíró 1719-ben, s az egyik tanácstag Temesvári András, s a Temesvári családnévre csak 1697 után van adatunk. Beköltözők lennének? Ilyen és hasonló szórványos adatokat lehetne szaporítani, amelyek arra utalnak, hogy a közölt két táblázatunkat nem szabad mereven értelmezni. Nemcsak az első táblázatban közölt családnevűek adják azt a „szögedi nemzetet", amely a hagyományok őrzője volt, hanem ezek köre szélesebb: sok család a második táblázatban felsoroltak közül is már korábban Szegeden élt, s továbbá a török uralom idején magyarnak maradt jelentős számú szegedi népesség igen hamar magához hasonította a beköltözőket.
Már az 1548. évi török adóösszeírás 1979-ben közreadott névanyaga is értékes támpontot jelentett a népesség folyamatos meglétének bizonyításához. Az utóbb lefordított és közreadott 1553/54-es defter ezt kiegészíti.4 Szeged 24 utcájában (városnegyedében) 1024 háztartásfőt neveznek meg név szerint a defterek. E családnevek viselői közül 466, az összes 45,5 %-a szerepel a mi általunk közölt névanyagban. Ismerve az adóösszeírásokba való felvétel esetlegességét, ez elég jelentős arány. Egy újabb bizonyíték a népesség folyamatos továbbélésére.
A névanyag elemzésének legmeglepőbb tanulsága az volt, hogy viszonylag sok olyan nevet találunk benne, ami eddig csak az 1687 utáni forrásokban {126} bukkant fel. Vass Előd újabb forrásközlése bizonyította korábbi feltevésünket, hogy az a bizonyos 1697—1724 között feltárt „új" névanyag nem is annyira új, ezek a családok már korábban is Szegeden éltek: Ambrus (2), Ballai, Basik, Bárány, Békés (2), Bodrogi, Bor (2), Csákány (2), Csáki, Csorba, Csordás (5), Horváth (4), Kara (2), Király (6), Kocsis (2), Kun (15), Márkus, Mártó, Máté (2), Nóvák Orosz (3), Rácz, Sári (2), Sebestyén (2), Sós (2), Szentmihályi, Telek (3), Tóbiás, Torma (2), Vásárhelyi, Vég, Vida (2), Zsoldos. Ez csak az a névsor, amelyben a kétféle korszakból való névanyag minden betűje megegyezik.
Minden előkerült, lefordított, újabban ismertetett törökkori forrás bizonyítékot szolgáltat arra, hogy bizonyos népességmozgás ellenére a lakosság többsége kitartott szülővárosában. Különösen vonatkozik ez az Alsóváros és Felsőváros népére.
A Belvárosban (Belső- és Külső-Palánkban) telepedett meg a török hódoltság idején a balkáni népesség, elsősorban a szerb katonaelemek és kereskedők. Az 1697-ben készült Grundbuch telekösszeírás a Palánkban élőkről elég megbízható képet ad.5 A telekfelméréshez készített korabeli névmutató alapján jutottunk a következő eredményekre. A keresztnevek egy része a vezetéknevek előtt szerepel, a többségénél azonban utána, úgy, ahogy a magyar nyelvben szokás. Egy-egy névről, hogy az magyar vagy szerb családra vonatkozik, nem a hangzása alapján döntöttünk, hanem aszerint, hogy a keresztnév a családnév előtt vagy után állt.
620 telektulajdonos és telken lakó említődik ebben a forrásban. Vezeték- és keresztnevét azonban csak 458-nak tüntetik fel, 162 csak keresztnévvel szerepel. Ebben az utóbbi esetben a hangalak alapján próbáltunk dönteni, hogy a magyar vagy a szerb népességnél divatos és hangalakú keresztnévről van szó.
| Vezeték és keresztnév | Csak keresztnév | Összese Szám | n | |||
| Szám % | Szám | % | % | |||
| Magyar | 410 | 89,5 | 62 | 38,3 | 472 | 76,1 |
| Szerb | 44 | 9,6 | 100 | 61,7 | 144 | 23,2 |
| Német | 4 | 0,9 | — | — | 4 | 0,7 |
| Összesen | 458 | 100,0 | 162 | 100,0 | 620 | 100,0 |
Nyilvánvaló, hogy ez csak egy hozzávetőleges megközelítés. Először is az a feltűnő, hogy német családnevű telektulajdonos alig van a városban. Később egyre több német iparos és kereskedő tűnik fel. A délszláv (szerb) népesség aránya a Belvárosban alig éri el e városrész lakosságának egynegyedét. Ennek az {127} aránynak a kialakításánál is inkább a keresztnevekre támaszkodtunk, ami meglehetősen bizonytalan támpont. A szerb népesség nagyságát egzaktabban csak későbbi időszakból tudjuk meghatározni. A görögkeleti népesség, amelynek túlnyomó többsége szerb, anyakönyvezése 1741-től maradt fenn. 1728-ig visszamenően utólagos bejegyzéseket találunk benne. 1742 az az esztendő, amikor januártól kezdve folyamatosan megtaláljuk a bejegyzéseket. Az 1742-től 1749-ig terjedő 8 esztendőben összesen 420 gyermeket kereszteltek. Egy évre átlagosan 52,3 keresztelés esik. Különböző mikroelemzések, kutatások azt mutatják Szegeden is, hogy a korszakra jellemzően, ezer lakostól 40—45 gyermek születik, vagyis a keresz-telésekből így lehet következtetni az össznépességre. 45 ezrelékes arányszám esetén 1162; 40 ezrelékkel számolva 1308 fő a görögkeleti népesség. Az 1740-es évek anyakönyveiben már feltűnik néhány román családnév is. Ezeket részben jelöli is a pópa: „Vlach". A fellelhető 325 családnév közül 1 I-nél találtunk ilyen bejegyzést, ez az összesnek csak 3,4%-a. Ha azzal is számolunk, hogy az anyakönyvezés a görögkeleti népességnél is fokozatosan szilárdult meg, bizonyára sokáig előfordult, főként a szegényebb népesség körében, hogy a születés után nem vitték azonnal keresztelni a gyermeket. így a csecsemőkorban elhaltak egy részét nem anyakönyvezték. Ezért a keresztelések száma alapján meghatározható 1300 fős össznépesség a szerb lakosságnak nem a felső határát jelenti.
Szeged magyar népességének nagyságát — táblázatainkból láthatjuk — adóösszeírások alapján csak széles (hiba-)határokkal tudnánk megközelíteni. Az egyházi anyakönyvek bejegyzéseiből, a keresztelések évenkénti számából már nagyobb biztonsággal lehetne meghatározni az össznépességet a történeti demográfia új kutatási eredményei alapján. Azonban nehézségek itt is adódnak, több mindent mérlegelni kell. Azt már megközelítő pontossággal tudjuk, hogy a XVIII. század első felében általában mennyi gyermek születése várható ezer lakostól. E kérdést két oldalról lehet megközelíteni. Pontos adataink az egész országra a XIX. század közepétől vannak. Egyik feltevésünk az, hogy a születési arányok egy évszázaddal korábban sem voltak mások. Ezt a feltételezésünket különféle mikroelemzések támasztják alá.6
Az 1851—1875 közötti negyedszázadban már rendelkezünk országos adatokkal is. Ezer lakosra 41,9 és 43,3 között ingadozik a születési arány.7 {128}
A visszakövetkeztetés és a korabeli mikroelemzések alapján az látszik általánosítható eredménynek, hogy az ezer lakosra jutó születési arányok a XVIII. században 40 és 45 között mozognak, közelebb a 40-hez, mint a 45-höz. Ezeknek az arányszámoknak a segítségével a kereszteltek számából pontosan lehetne következtetni az össznépességre, ha minden kereszteltről feljegyzés készült volna, s minden újszülöttet idejében elvittek volna keresztelni. Ha egy pillantást vetünk a török hódoltság idején már vezetett római katolikus anyakönyv adataira, a keresztelések számának erős növekedéséből elsősorban nem a népesség hasonló arányú növekedésére következtetünk, hanem arra, hogy az anyakönyvezés fokozatosan megszilárdul, egyre többen, egyre hamarabb viszik gyermekeiket keresztelni. Ez összefüggésben lehet a közállapotok megszilárdulásával, az egyház tekintélyének növekedésével.
A ferences barátok által vezetett anyakönyvben az első bejegyzést 1663 júniusában teszik, 34 keresztelési bejegyzés után a feljegyzések novemberben megszakadnak.8 1667 februárjában folytatódik lényegében az anyakönyv vezetése. Az anyakönyvezési gyakorlat fokozatos megszilárdulásával, s nem a népesség gyors növekedésével magyarázzuk azt, hogy még a hódoltság idején rohamosan emelkedik a keresztelések száma. Ez a folyamat tart 1685-ig. 1686, a török hatalom alól való felszabadulás esztendeje, de 1686-ban visszaesik a keresztelések száma. 1687-ben egyetlen keresztelés sem történik. Az anyakönyvezési gyakorlat viszonylagos megszilárdulása óta Szeged-Alsóvároson kereszteltek száma az egyes időszakokban így alakult:
| Időszak | Évi átlag | Időszak | Évi átlag |
| 1668—1669 | 111,0 | 1688—1689 | 121,0 |
| 1670—1679 | 143,7 | 1690—1699 | 245,9 |
| 1680—1685 | 172,6 | 1700—1709 | 141,1 |
| 1686 | 95 | 1710—1719 | 285,1 |
| 1687 | — | 1720—1729 | 563,3 |
| 1730—1739 | 638,0 | ||
| 1740—1749 | 719,1 |
A török hódoltság megszűnése után csak fokozatosan javulnak az állapotok, erről e kötet 1. fejezetében részletesebben szólunk. Az 1700—1709 közötti évtizedben a keresztelések száma alapján azt mondhatjuk, hogy visszaesett a város népessége (római katolikus magyarok) 3100—3500-ra. 1710 és 1719 között az anya könyv {129} alapján megkétszereződik 6300—7100-ra. Ezt követi egy újabb fordulat 1720 és 1729 között, még egyszer megkétszereződik az anyakönyvben a keresz-telések száma. A 40—45 ezrelékes születési arány alapján ebben az évtizedben már 12 500—14 000 közé tehető a város római katolikus magyar népessége. A keresztelések számának időszakonként történő visszaesése a várost ért megpróbáltatásokkal áll összefüggésben. Az évenkénti adatokból jobban tudunk következtetni a keresztelések számának visszaesésére, az okokra.
| Anyakönyv | 1700 | 1701 | 1702 | 1703 | 1704 | 1705 | 1706 | 1707 | 1708 | 1709 | össz. |
| Alsóváros | 354 | 322 | 182 | 65 | 4 | 41 | 101 | 138 | 135 | 69 | 1411 |
Az egyik okot a Rákóczi szabadságküzdelem harcai jelentették, a másik ok az 1709-től pusztító pestis volt. A keresztelések számának 1709 utáni visszaesése egészen 1713-ig feltétlen összefüggésben van a járvánnyal.
Az 1710-es évek anyakönyvei sem nyújtanak még biztos támpontot ahhoz, hogy a város össznépességére pontosan következtessünk. Az egyik ok a már említett pestisjárvány. Az anyakönyvezés helyének megváltozása is zavaróan hathatott egy ideig az anyakönyvezési gyakorlatra. Az 1710-es évekből már három anyakönyv maradt ránk. Az alsóvárosi ferences anyakönyvet még vezették, de egyre csökkent az itt bejegyzettek száma, ugyanakkor a belvárosi (Palánk) plébánián is anyakönyveztek 1713 februárjától, és fennmaradt még az 1716-tól 1746-ig vezetett római katolikus anyakönyv a katonák gyermekeinek kereszteléséről.
| Anyakönyv | 1710 | 1711 | 1712 | 1713 | 1714 | 1715 | 1716 | 1717 | 1718 | 1719 | össz. |
| Alsóváros Katonák Belváros | 227 | 192 | 116 | 47 94 | 13 293 | 14 265 | 30 70 313 | 40 39 322 | 20 36 368 | 21 29 302 | 720 174 1957 |
| Összesen | 227 | 192 | 116 | 141 | 306 | 279 | 413 | 401 | 424 | 352 | 2851 |
Az 1710-es évek elején még a pestis hatása mutatkozik meg. Ujabb megpróbáltatás az 1712-es esztendő, a nagy árvíz.9 A házak túlnyomó többsége rombadőlt. A keresztelések számának alakulása mutatja, hogy a viszonyok lassan normalizálódnak. Ezt az évtizedet sem tekintjük azonban olyannak, amikor a keresztelések számából viszonylag jól meg tudnánk közelíteni a város magyar lakosságának összlélekszámát. {130}
Úgy véljük, hogy az 1720-as évek adatai azok, amelyekre építve már bizonyos határok között meghatározhatjuk a város össznépességét. Ekkor sem zavartalan a város fejlődése, igen ínséges esztendők követik egymást (1726, 1727, 1728), de mégis az adatokból arra következtetünk, hogy a viszonyok megszilárdultak. A katolikus egyház visszanyerte tekintélyét, hatalmát, s az emberek nemcsak elviszik a gyermekeket keresztelni, hanem idejében viszik el, a születés után nem sokkal. Az 1720-as évek keresztelési számának jelentős növekedéséből így elsősorban a belső viszonyok rendezettségére és csak másodsorban a beköltözésekből adódó népességnövekedésre következtetünk. Azt, hogy a természetes szaporodás növelte volna meg ilyen rohamosan Szeged népességét az 1720-as években, a modern történeti demográfiai kutatás eredményei kizárják.
A keresztelések számának alakulása az 1720-as években
| Anyakönyv | 1720 | 1721 | 1722 | 1723 | 1724 | 1725 | 1726 | 1727 | 1728 | 1729 | össz. |
| Alsóváros Katonák Belváros | 34 15 319 | 35 27 415 | 37 47 479 | 48 38 514 | 78 20 558 | 35 18 551 | 20 8 600 | 13 588 | 6 516 | 36 615 | 287 228 5115 |
| Összesen | 368 | 477 | 563 | 600 | 656 | 564 | 628 | 601 | 522 | 651 | 5630 |
A történeti demográfia eredményei alapján a XVIII. században ezer lakostól nem várható több születés 45-nél, de legalább 40 a születések száma. Szeged város magyar népességének nagyságát az 1720-as években két keresztelési adatra építjük. Az egyik az, hogy ebben az évtizedben egy évben átlag 563 gyermeket kereszteltek; a másik az 1724. esztendő adata, amelyikre a legtöbb, 656 keresztelés jut. Azért választottuk ezt a két adatot számításaink alapjául, mert a kor halandósági viszonyait ismerve úgy gondoljuk, hogy még ebben az évtizedben is volt olyan, csak egy-két órát vagy egy napot élt csecsemő, aki úgy halt meg, hogy nem vitték el keresztelni. Ezt a feltevésünket az is alátámasztja, hogy a Belvárostól az Alsóváros és Felsőváros határa több kilométerre esett, vízjárta területekkel szeldelve. Ebben az évtizedben egy évre átlagosan 563 keresztelés esik, ha 45 ezrelékes születési aránnyal számolunk, akkor az össznépesség 12 511; ha 40 ezrelékessel, akkor 14 075. Ha a legtöbb keresztelést mutató évet vesszük alapul (656), akkor 45-ös arány esetén 14 578 fő az összlakosság, 40 ezreléknél 16 400. Ilyen határok között lehetett Szeged város római katolikus magyar népessége. Ebben a népességben benne foglaltatik a katonacsaládok lélekszáma is.
A katonacsaládok lélekszámára módszerünket a következőképpen alkalmazzuk. A katonai anyakönyvben egy évre átlagosan 22,8 keresztelés jut. Így {131} 45 ezrelékes születési arány esetén 507, 40 ezrelék esetén 570 a katonacsaládok lélekszáma.
Számításaink szerint tehát Szeged magyar lakossága az 1720-as években 13 és 16 ezer között lehetett. A szerb népesség lélekszáma legalább 1300 fő volt. Együttesen Szeged összlakosságát tehát 14—17 ezer főre tesszük az 1720-as években.
Az újabb kutatások szerint a XVIII. század első évtizedében Debrecennek 19—21 ezer lakosa van.10 Debrecen az ország legnépesebb városa. De a legnagyobb népességtömörülést Buda, Pest és Óbuda jelenti, népességük 30—40 ezer lehet.11 A szomszédos Hódmezővásárhely legalább 5 ezer fővel vészelte át a török időket. Kutatásaink szerint tehát Szeged már a XVIII. század első évtizedeiben is az ország egyik legnagyobb lélekszámú városa.
Szegeden az egyes városrészek össznépessége a következő lehetett:
| Össznépesség | |
| Városrész | alsó és felső határa |
| ezer | |
| Palánk | 5—6 |
| Alsóváros | 6—7 |
| Felsőváros | 3—4 |
| Összesen | 14—17 ezer |
Azt elég nagy biztonsággal meg tudjuk mondani, hogy az 1720-as években már legalább 14—17 ezer főnyi lakossága van Szegednek, de hogy a korábbi évtizedekben mennyi is volt, még megközelítően sem tudjuk meghatározni. A névanyag azt érzékelteti velünk, hogy a város lakosságának túlnyomó többsége folyamatosan a városban élt. A város lakosságának egy része — zömében ideiglenesen — az ostromok, a járványok, az árvizek idején természetesen elhúzódott a városból. De ez a népesség szegedi maradt.
Elsősorban a második névtáblázatunk, de más források is utalnak rá, hogy a töröktől való visszafoglalás óta beköltözőkkel növekedik a város népessége. Ennek arányát megfelelő források hiányában, bármennyire törekedtünk is rá, nem tudjuk meghatározni.
Az kétségtelen, hogy Szegedre történnek betelepülések a török kiverése után. Mind az alsóvárosi, mind a palánki 1724. évi összeírásban szórványosan találunk ilyen {132} utalásokat.12 Érdekes, hogy Palánkban, ahol a nagyobb mozgást tételeznénk fel, a név szerint összeírt 600 adózóból csak 14 esetben (2,3%) említik meg, hogy honnan jött az illető. Alsóvárosban a 738 adózóból 64 esetben (8,7%) tüntetik fel az illető származását. A bejegyzések legtöbb esetben azt is feltüntetik, hogy hány éve érkezett az illető, öt évnél ritkábban említenek többet. Tehát az adóösszeírásban megemlített 78 beköltözés az elmúlt 5 esztendő betelepüléseire ad némi támpontot. Nyilvánvaló, hogy ennél többen érkeztek, de ez a több nem lehet annyi, hogy a sajátos szegedi arculatot megváltoztassa, még arra sem elég, hogy mérhető nyomot, emléket hagyjon. Honnan is jön az a néhány települő, akiről adatunk van? Ha a valóságban többen érkeznek is, mégis valószínű, hogy elvándorlásuk helyeit, arányát nagyjából jól mutatják ezek az adatok.
| Terület | Szám | % |
| 1. Duna—Tisza köze, Jászság, Tiszántúl Bács megye 3, Békés m. 1. Csanád m. 4, Csongrád m. 6, Jászság 8, Heves m. 6, Pest m. 9, Szabolcs m. 1. | 38 | 70,4 |
| 2. Temesi bánság | 3 | 5,6 |
| 3. Dunántúl Esztergom, Komárom, Vas, Veszprém, Zala m. 1—1 | 5 | 9,2 |
| 4. Felvidék Bars, Hont, Trencsén 1 — 1, Nyitra m. 2. | 5 | 9,2 |
| 5. Erdély | 5,6 | |
| Összesen | 54 | 100,0 |
Külföldről érkezett az 1724-es adóösszeírás szerint 2 betelepülő, az egyik Belgrádból, a másik Németországból. — Hely nincs megnevezve 11 esetben. Összesen 78 adatunk van a palánki és alsóvárosi összeírásban a betelepülőkre.
Legmeglepőbb feltárásunkban az, hogy az érkezők túlnyomó többsége a volt török hódoltsági területről jött. Természetesen lehet, hogy a bemondott település a vándorlónak már nem az „eredeti" lakóhelye, de mégis az arányok meglepőek. A török által nem pusztított területről csak az való, aki Szombathelyről, Trencsénből, esetleg Szilágyból és Erdélyből jött. A konkrétan megnevezett Fülek, Léva, Mocsonok, Privigye, Sümeg táján már jártak a török hordák. A Szabolcs megyei Tiszabercel sem kerülte el a „Szejdi-járás" pusztításait 1660-ban. A betelepülők 90%-a a volt török hódoltsági területről érkezett Szegedre.
Új betelepülőkkel gyarapodva később Szeged is részt vesz a messzi környék benépesítésében. Ez a fő mondanivalója Bálint Sándor „A szögedi nemzet" {133} c. munkájának.13 Bálint Sándor 146 települést említ, ahová szegediek is települtek. Ezt a kört az újabb kutatások szélesítik. Nemrégiben jelent meg Bárth Jánosnak Jugoszláviában egy tanulmánya Doroszlóról.14 A bérmajegyzékek alapján kimutatta, hogy Doroszlóra Szegedről is érkeztek a XVIII. század közepén családok. Doroszló pedig nem is tartozik bele a Bálint Sándor által körülhatárolt „szegedi nagytáj" vidékébe.
Az össznépesség meghatározásán túl a népesedési kutatások fő célja a népességfejlődés folyamatának, a belőle kimutatható tényezőknek a feltárása, vizsgálata. A népességfejlődés alaptényezőit a természetes népmozgalom (születések és halálozások) és a mechanikus népmozgalom (oda- és elvándorlás) szempontjából vizsgáljuk elsősorban. A halandósági viszonyok tárgyalásánál a város közegészségügyi viszonyairól is képet nyerünk.
A keresztelcsek száma15
| Évtized | Alsóváros | Katonák | Palánk | Görögkeleti | Összesen |
| 1700—1709 | 1411 | - | - | — | 1411 |
| 1710—1719 | 720 | 174 | 1957 | — | 2851 |
| 1720—1729 | 287 | 228 | 2115 | 3 | 5633 |
| 1730—1739 | — | 156 | 6218 | 6 | 6380 |
| 1740—1749 | - | 40 | 6716 | 435 | 7191 |
| Összesen | 25466 |
A népességfejlődés folyamatának bemutatásához nélkülözhetetlen a születések és halálozások számának ismerete. E kérdés vizsgálatánál az anyakönyvek adataira támaszkodunk. A városi tanács anyagi támogatása lehetővé tette, {134} hogy az új történeti monográfiához összegyűjtsük a különböző anyakönyvekből az adatokat.16
Az 1720-as évektől tekinthetők teljesebbnek a keresztelési bejegyzések. Ezekre az adatokra építve számítottuk ki Szeged város össznépességét. Az 1720-as évtizedhez képest az 1730-as évtizedben emelkedik a keresztelések száma. A 19,3 %-os emelkedésnek csak egy része — 5% — adódhat természetes szaporulatból. Ez a 19,3 %-os emelkedés beköltözésekre utal.
A római katolikus keresztelések száma az 1740—1749 közötti évtizedben már kisebb mértékben növekszik (6,0%). Ez az érték már igen közel van a korszakra jellemző természetes szaporodás mértékéhez. Ebből arra következtetünk, hogy a bevándorlásból eredő népességnövekedés kisebb mértékű, mint az előző évtizedben. Az is lehetséges, hogy bevándorlásból tovább növekedik a város, ugyanakkor megindulnak a kirajzások. Erre a kérdésre összegyűjtött adatokat a következő fél évszázad keresztelési adatainak bemutatása után tárgyaljuk. — Az 1740— 1749-es adatok évenkénti elemzése azt mutatja, hogy az 1739/40. évben pusztító pestis hatására a keresztelések (születések) száma visszaesik. Míg 1738-ban 727 a kereszteltek száma, 1739-ben 659, 1740-ben 530.
A keresztelések száma17
| Évtized | Palánk | Felsőváros | Alsóváros | Görögkeleti | Összesen |
| római katolikus | |||||
| 1750—1759 | 7489 | — | - | 291 | 7 780 |
| 1760—1769 | 8516 | — | — | 294 | 8 810 |
| 1770—1779 | 8835 | 607 | — | 430 | 9 872 |
| 1780—1789 | 6279 | 3763 | 346 | 504 | 10 892 |
| 1790—1799 | 2056 | 4101 | 4943 | 637 | 11740 |
| Összesen | 49 094 |
A XVIII. század első felében, akkor is csak az 1720-as évektől és csak a római katolikus anyakönyvre támaszkodva tudtuk érzékeltetni megközelítő pontossággal a város népességfejlődését és konkrét mértékét. A XVIII. század második felében már megbízhatóbb adatok állnak rendelkezésre. Akár csakis a római katolikus bejegyzéseket nézzük, akár együtt a görögkeletiekkel, viszonylag egyenletes fejlődést mutatnak az adatok. {135}
Az 1740—1749 közötti évtizedben 7191 keresztelési bejegyzést találunk, 1750—1759 között 7780-at. A 8,2%-os növekedés zöme a természetes szaporodásból adódó népességnövekedés (5 %) eredménye lehet. A vándormozgalom pozitív különbözete minimális.
1760 és 1769 között az előző évtizedhez képest nagyobb mérvű a születések számának növekedése: 13,2%. Ha feltételezzük, hogy ebben az évszázadban az évi 5 ezreléknél (egy évtizedben 5%-nál) nem nagyobb a természetes szaporodásból adódó népességnövekedés, akkor ebben az évtizedben jelentős beköltözési többlettel számolhatunk. Ha a beköltözésből adódó népességnövekedés 8,2%-os, ez azt jelenti, hogy a 16—17 ezer főnyi lakossághoz ebben az évtizedben 1300— 1400 a beköltöző. Szeged népességvonzására, az itteni kedvező életkörülményekre utalnak ezek az adatok, csak ennek számszerű mértéke látszik túlzottnak. Erre a kérdésre, valamint a természetes szaporodás mértékének kérdésére még visszatérünk.
A következő évtizedekben ugyan emelkedik a keresztelések száma, de mértékük csökken az 1760—1769-es évtizedhez képest. 1770—1779 között 12,1%; 1780—1789 között 10,3%; 1790—1799 között már csak 8,6%. Az emelkedés egyre jobban közelít ahhoz az arányhoz, amelyik azt mutatja, hogy a város népesség-fejlődésében csak a belső tényezők, a természetes szaporodás a meghatározó, s a vándormozgalom különbözete alig emeli a város lakosságának számát.
Egészét tekintve azonban a XVIII. század második fele olyan időszak Szeged történetében, amikor a kedvező életkörülmények következtében mind a természetes szaporodásból, mind a beköltözésekből növekedik a város lakossága. A kötetben a Gazdaság és társadalom c. fejezet érzékelteti ennek gazdasági feltételeit.
A népességnövekedés jelentős tényezője a beköltözés. Rendszeres, a beköltözés valódi méreteit tükröző adatok nem állnak rendelkezésünkre. A városban megtelepedettek legmódosabb rétegéről, a polgárjogot nyertekről egy jegyzék tudósít. Az 1759 és 1782 közötti évek, valamint a céhlevelekben található szórványos adatok alapján megállapítható, hogy a német-római birodalomból jövők többségét, 56,7%-át az osztrák örökös tartományokból érkező betelepülők — főként iparosok és kereskedők — adják.18
A Jenőfi Éva munkájára támaszkodó táblázatunk annyi kiegészítést kíván, hogy az osztrák örökös tartományokból települők nem mind németek, az innen érkezők több mint fele (65) Csehországból és Morvaországból jött. Ezeknek egy része ugyan német nevű. Karintiából és Stájerországból szlovének is érkezhettek. Az osztrák örökös tartományokon kívül a német-római császárság majd minden tartományából érkeztek. A megnevezett 90 betelepülő többsége azonban Dél-Németországot nevezte meg eredeti lakóhelyéül. {136}
A német betelepülők (1720—1799)
| Honnan | Számuk | % |
| Alsó-Ausztria | 18 | |
| Felső-Ausztria | 11 | 19,7 |
| Ausztria | 12 | |
| Karintia | 6 | |
| Stájerország | 5 | 5,8 |
| Tirol | 1 | |
| Csehország | 43 | 31,2 |
| Morvaország | 22 | |
| Osztrák örökös tartományok | 118 118 | 56,7 |
| Baden | 5 | 2,4 |
| Bajorország | 15 | 7,2 |
| Elzász | 3 | 1,4 |
| Frankónia | 19 | 9,1 |
| Hannover | 1 | 0,5 |
| Hessen | 4 | 1,9 |
| Pfalz | 10 | 4,8 |
| Poroszország | 1 | 0,5 |
| Svábföld | 6 | 2,9 |
| Szászország | 6 | 2,9 |
| Szilézia | 7 | 3,4 |
| Westfalia | 1 | 0,5 |
| „Német birodalomból" | 12 | 5,8 |
| Német-római császárság | 90 | 43,3 |
| Összesen | 208 | 100,0 |
Az 1759 és 1780 között fennmaradt polgárjoggal kapcsolatos összeírásokban találunk bejegyzéseket arról, hogy a beköltözők Magyarország mely területéről érkeztek.19
Magyarország majd minden tájáról, de főként a magyar nyelvterületről érkeznek a városba. Ez a sokszínűség, ez a nagy „vonzáskörzet" részben a város jelentőségére, részben az itteni kedvező megélhetési körülményekre utal. A XVIII. század eleji (1724) forrásban a betelepülők túlnyomó többsége a „Duna—Tisza köze, a Jászság, a Tiszántúl" területéről érkezett (70,4%), most viszont e részekről csak 38,4%. De a XVIII. század közepére vonatkozó valamivel több adat ugyanazt a megfigyelésünket támasztja alá, amit már a XVIII. század első évtizedeinek betelepülőiről mondottunk. Feltűnően sokan jöttek a volt török megszállás alatti területekről, vagy a kettős adóztatásnak kitett hódoltsági részekről. A Dunántúl jó része is ide tartozik, s a Felvidékhez sorolt megyékből ide költözők egy része is a volt hódoltsági területekről jött. {137}
| A polgárjogot nyertek származási helye (1759 | —1782) | |
| Szám | % | |
| 1. Duna—Tisza köze, Jászság, Tiszántúl Arad m. 2, Bács és Bodrog m. 9, Békés m. 1, Bihar m. 1, Csanád m. 4, Csongrád m. 8, Heves m. 4, Jászság 3, Nagykunság 1, Pest m. 20. | 53 | 38,4 |
| 2. Temesi bánság | 4 | 2,9 |
| 3. Dunántúl Baranya m. 1, Esztergom m. 4, Fejér m. 1, Komárom m. 1, Győr m. 1, Mosón m. 3, Somogy m. 1, Sopron m. 10, Tolna m. 2, Vas m. 6, Zala m. 4, | 34 | 24,7 |
| 4. Felvidék Bars m. 1, Hont m. 3, Nógrád m. 3, Nyitra m. 11, Pozsony m. 7, Sáros m, 1, Szepes m. 1, Trencsén m. 9 | 36 | 26.1 |
| 5. Erdély | 6 | 4,3 |
| 6. Horvátország | 5 | 3,6 |
| Összesen | 138 | 100,0 |
A külföldről érkezők (összesítés)
| Szám | % | |
| Osztrák örökös tartományokból | 118 | 54,1 |
| Német-római császárság más területeiről | 90 | 41,3 |
| Egyéb európai területekről | 10 | 4,6 |
| Összesen | 218 | 100,0 |
A rendelkezésre álló adatokban az elég meglepő, hogy a hivatalosan polgárjogot nyertek többsége külföldi. Ezeknek lehetett elsősorban érdekük, hogy tisztázzák, rendezzék jogállásukat a városban. Valószínű, hogy ezeknek vagyoni körülményeik is megkönnyítették (iparosok, kereskedők), hogy helyzetüket legalizálják, a jobb életlehetőségeket kereső, de szegényebb hazai betelepülőknek viszont nehezebb volt a beilleszkedés.
A külföldről érkezők túlnyomó többsége (95,4%) a vesztfáliai béke után (1648) különösen is széttagolt német-római császárság területéről érkezett, ezen belül is nagyobb arányban az osztrák örökös tartományok területéről (54,1%). {138} Az utóbbi azért érdekes, mert a XVIII. századi nagy tömegű német paraszti betelepülés inkább az osztrák örökös tartományokon kívüli területekről történt.20 Ez az arányeltolódás összefüggésben lehet azzal, hogy Szeged városa az iparosokat és kereskedőket vonzotta. — A többi országból érkezők száma minimális. Viszonylag még a török uralom alatt maradt területről, Macedóniából érkeztek többen, 6-an; Locarnoból (Svájc) neveznek meg 2 betelepülőt, valamint Dalmáciából és Galliából (!) 1—1-et.
A mechanikus népmozgalom másik összetevőjére, az elvándorlás mértékére még nehezebben tudunk következtetni. 1738—1752 közötti évekből maradtak fenn feljegyzések, hogy az egyes lakosok, feltehetően az adózók, hová is távoztak.21 Ebből a forrásból inkább az elvándorlás irányát, mint mértékét lehet megközelíteni. 14 évből összesen 304 elköltöző családról van adatunk. E forrás szerint legtöbben 1744-ben hagyták el a várost, 106 család; 1745-ben 55, 1748-ban 27, 1743-ban 20 bejegyzést találunk. Az előzőekben láttuk, hogy a kereszteltek száma az 1740-es években csak kismértékben növekedett. Arra tudunk következtetni, hogy ebben az évtizedben a be- és elköltözők száma kiegyenlítette egymást.
A túlnyomó többség Szeged környéki területet jelöl meg, ahová távozni készül. Szeged környékét nézve elkülönítjük a régebben felszabadult területektől a török alól csak 1716 után felszabaduló temesközi részeket.
| Távozás helye | Szám | % |
| 1. Szeged környéki települések | 60 | 19,7 |
| Anyás 2, Csongrád 1, Dorozsma 4, Földeák 3, Jankovac | ||
| (Bács) 1, Horgos 2, Kanizsa (Török-) 4, Majsa (Kiskun-) 1, | ||
| Martonos 18, Sövényháza 2, Szabadka 5, Szegvár 1, Szent- | ||
| péter (Bács) 8, Szivác (Bács) 1, Tápé 1, Topolya (Bács-), 1, | ||
| Vásárhely 4. | ||
| 2. Temesközi részek | 149 | 49,0 |
| „Bánát" — pontosabb megjelölés nélkül 55, Deszk 44, | ||
| Gyála 8, Rabé 1, Szentmiklós 3, Szentiván 20, Szőreg 11, | ||
| Térvár 2, Temesvár 5. | ||
| 3. Távolabbi terület | 14 | 4,6 |
| Baranya m. 1, Buda 1, Erdély 3, Földvár (Tisza-) 1, | ||
| Kecskemét 2, Pest m. 2, Pétervárad 1, Várad (Nagy-) 1, | ||
| Záránd m. 1, Zemplén m. 1, | ||
| 4. Külföld (Morvaország) | 2 | 0,7 |
| Nincs megnevezve, ismeretlen (Nescit) | 79 | 26,0 |
| Összesen | 304 | 100,0 |
{139} Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a legtöbb kiköltözés a Maros és Tisza által határolt területre történt, ennek is az északi felére. A temesvári pasaliktól visszafoglalt területeken a Habsburg kormányzat nem állította vissza a megyei rendszert, hanem 1718-ban megszervezte a Bécsből irányított adminisztrációt (Landes Administration des Temeser Banats). A kiköltözők semmiféle támogatást nem élveztek, a kitelepülő szegénység csak szorgalmára, szakmai tudására (dohánykertészek) támaszkodhatott. A temesközi résznek a magyar közigazgatáshoz való visszacsatolása, három megye megszervezése (Torontál, Temes és Krassó—Szörény) csak 1778-ban következett be. Ezután könnyebbé vált a kiköltözés, Szeged régi igényét érvényesíteni tudta ugyan, de ekkorra már megfogyatkoztak a művelésre alkalmas területek.
A szőregi uradalomhoz tartozó községeken kívül (Szőreg, Gyála, Ószentiván, Rabé, Térvár, Újszentiván, Újszeged) Szeged népességkirajzását Bálint Sándor elemzi részletesebben.22
A volt temesközi részre — elsősorban az 1770-es évek végétől — a következő községekbe, településekre mutatható ki a szegediek kiköltözése: Bakóvár, Béba, Beodra, Budzsák (Törökkanizsa mellett), Cernya (Magyarcsernye), Csóka, Jázova, Kikinda (Nagy-), Kisorosz, Klárafalva, Kissziget, Lukácsfalva, Majdan, Magyarszentmihály, Monostor (Kanizsa), Morotva (később Pádéra költöznek), Ótelek, Pádé (Magyar-) Pusztakeresztúr, Terján (Lőrincefalva—Csóka közelében). Tóba, Torda (Torontál-), Törökkanizsa, Töröktopolya (Nagykikinda közelében), Verbica, Verbovica sziget.
Ha nem is ilyen mértékben, de már az 1738—1752 közötti években költöznek a Szegedről délre, délnyugatra levő részekre is. (Martonos, Szabadka, Szentpéter, Jankovac, Szivác, Topolya). „A horgosi Kárász uradalom: Horgos, Szentpéter, Budzsák, (1777/78) dohánykertészei szegedi alsóvárosi eredetűek, hasonlóképpen a szabadkai határhoz tartozó Ludaspuszta gányói is."23
A Szegedtől nyugatra levő alsóvárosi, valamint az északra levő felsővárosi tanyákra való kiköltözést a mezőgazdaságnál részletesen tárgyaljuk. E népességnek még sokáig igen szoros lesz a kapcsolata a várossal. A XVIII. század második felében a Szeged határain kívüli településről is tudunk. Ezt segítette, hogy „...a Károlyiak (1721), illetőleg az Erdődyek kezére került (1736) ... Mindszent-algyevi uradalmat, s a hozzá tartozó pusztákkal, így Sövényházával együtt 1766—1773 között Szeged szabad királyi város bérbe vette."24 Takács Lajos munkájában arról tudósít, hogy már 1758-ban 9 kertészség alakul az Erdődy birtok határában: Algyő, Anyás, Fark, Kenderes, Kovázd, Mindszent, Sámson, Sörkéd, {140} Sövényháza.25 A mi adataink szintén azt tanúsítják, hogy szegediek is települnek a területre. Két évtizeddel később dohánykertészek költöznek Csanytelekre Szegedről és Sövényházáról. Az 1776-tól kezdve benépesülő Kistelek lakosságának egy része is szegedi.
A XVIII. század második felében még jelentősnek mondható Szeged vonzása, sok a betelepülő, de arányában kevesebb, mint a XVIII. század első felében. Ugyanakkor a külső és belső tényezők együttes hatására a népességileg felduzzadt város kisebb-nagyobb csoportokat bocsátott ki magából. A kitelepülés fő iránya a Temesköz, de a Bács megyei részekre, a tanyaövezeten túli részekre is jut a jobb életlehetőségeket kereső szegedi népességből.
Szegedről keletre, a tiszántúli részre gyenge a kitelepedés. Ezt a területet inkább a vásárhelyiek és a makóiak népesítik be, bár néhány faluba, így pl. Földeákra szegediek is költöznek.
A XIX. század első felének népességnövekedését a következőképpen mutatják az újszülötteket nyilvántartó egyházi anyakönyvek.26
| Évtized | Palánk | Felső- Alsóváros város | Rókus | Görögkeleti | Izraelita | Összesen |
| római katolikus | ||||||
| 1800—1809 | 2513 | 3994 4947 | 620 | 476 | — | 12 550 |
| 1810—1819 | 2698 | 3940 5113 | 1699 | 412 | — | 13 862 |
| 1820—1829 | 3117 | 4931 6262 | 1949 | 412 | — | 16 671 |
| 1830—1839 | 3054 | 4881 7128 | 2364 | 309 | — | 17 736 |
| 1840—1849 | 3401 | 5417 8325 | 3529 | 248 | 356 | 21276 |
| Összesen | 82 095 |
Az 1800—1809-ig és az 1830—1839-ig tartó évtizedben a keresztelések száma csak kis mértékben növekedik, 6,9, illetve 6,4%-kal. Ez a természetes szaporodás lehetséges mértékével nagyjából azonos, ebből arra következtetünk, hogy a vándormozgalom különbözetéből már nem növekszik a város népessége. Elköltözésekről ugyan tudunk, de ezeket ugyanannyi beköltözés pótolhatta. Az 1830— 1839-es évtizedben azért lehet némi beköltözési többlet, mert az 1831. évben kolera is pusztított a városban. Ez a kérdés még további elemzést igényel. {141} Az 1810—1819 közötti évtizedben bizonyára volt némi beköltözési többlet, mert a keresztelések számának emelkedése 10,5 %-os.
Két évtizedben feltétlen erőteljesebb beköltözésekkel kell számolnunk. Az egyik az 1820—1829-es évtized. Ekkor a keresztelések száma 20,3%-kal növekedett. Ebben az évtizedben már a görögkeleti, elsősorban szerb népesség nem gyarapodik. A város jelentős népességnövekedését csak a római katolikus magyar népesség adja. Mivel ekkora növekedés nem származhat természetes szaporodásból, a beköltözések arányát az össznépességhez képest 10—15%-ra tesszük. A csanádi püspök egyházmegyei leírása szerint 1828-ban Szegeden a 4 plébániához 30 148 római katolikus tartozott.27 Tehát a beköltözők száma 3000 körül lehetett. (Ha a beköltözők zöme a produktív korosztályhoz tartozott, akkor kevesebb népesség ideáramlása is okozhat 10—15 %-os születési többletet.)
Beköltözésekre utal az is, hogy az egyházi leírás már evangélikusokat és reformátusokat is feltüntet a városban, igaz, igen kis létszámban: 55 az evangélikusok és 39 a reformátusok száma. — Egyre több a városban az izraelita megtelepedő. Lélekszámukat az 1828—29. évi schematizmus 759-re teszi.
Az 1840—1849-es évtizedben is a beköltöző családok gyermekei emelik meg 19,9%-kal a kereszteltek számát. Ebből az évtizedből már rendelkezünk az izraelita egyház anyakönyvével, amely a megszületett gyermekekről 1844 januárjától maradt fenn. Az évtized 6 esztendejében (1849-ig) 556 gyermek születését jegyezték be. Egy évre 59,3 születés jut, ez azt mutatja, hogy legalább 1200—1300 főnyi a város zsidó népessége. Az 1852-es schematismus szerint azonban már 2709 főnyi zsidóság élt a városban.28 Az evangélikus (78) és a református (55) népesség növekedése nem számottevő. A vándormozgalom többletét tehát részben római katolikus, részben izraelita betelepülők adták.
Az 1792-ből fennmaradt zsidó összeírás szerint az első, aki Szegeden tartósan megtelepedett, az 1781-ben ideköltöző Pollák Mihály volt. 1784-ben 6-an (Izrael, Jakab, Pollák, Sachter, Spitzer, Wolf nevű családok) folyamodnak letelepedési engedélyért. 1786-ban már 18 családot és két nőtlent írtak össze. „Nevezettek egy része idetelepedés előtt Új-Szegeden lakott."29 Ez és több más adat a korból azt mutatja, hogy a XVIII. század utolsó évtizedeiben a Szeged környéki településeken már sok zsidó család élt.
1786-ban a Helytartótanács engedélyezte, hogy polgárjog nélkül, de lakhassanak zsidók a szabad királyi városokban. Szeged további akadályokat nem gördített beköltözésük elé, ezért a családok száma gyorsan emelkedik 1786/87 {142} telén megismételt népösszeíráskor már 25 famíliát 136 főnyi népességgel írnak össze.30 1792-ben 38, 1797-ben 58, 1808-ban 60, 1813-ban 80, 1816-ban 101 és 1824-ben 124 a zsidó családok száma. Az 1808-as összeírás szerint a 60 család 357 személyt jelent. A 60 családból 1 nagykereskedő (Wodianer), 10 kereskedő, 34 házaló, 5 mesterember és 1 árendátor.31
1831-ben a város számvevősége jelenti a tanácsnak, hogy a városban 307 zsidó férfi talátatott. 1840-ben a tanácsbeliek a város zsidó lakosságát 800-ra tették. Az 1848. évi városi összeírás 357 családfőt és 1683 lakost mutatott ki.32
Honnan is érkeznek ezek a zsidó családok? Erről Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond sok adatot közöl, melyeket a következőképpen rendszereztünk.
Részben Szeged közvetlen környékéről, részben Magyarország távolabbi (északi és dunántúli) területéről telepednek a szabad királyi városba. A zsidóság hatalmas területet átfogó mozgását igen jól szemléltetik az adatok. A magyarországi megtelepedést megelőző {143} helyekre is találunk utalást. A családnevek közül a sok Pollák és a Holics is a lengyelországi eredetre mutat, a Böhm családnév vagy a Trebitsch Csehországra utal, mint származási helyre.
Az összeírásokban és a családnevekben tükröződő származási hely (1785—1825)33
| Szám | % | |
| 1. Szegedhez közel eső településekről Algyő, Cernabara (Feketetó), Csantavér, Dorozsma (Kiskun-) 2, Horgos 3, Martonos, Oroszlámos, Szentiván, Szentpéter (Horgosi uradalom), Szerbkeresztúr, Szőreg | 14 | 24,6 |
| 2. Szegedtől kissé távolabbi (Bács, Csanád, Csongrád, | ||
| Torontál megyei) részekről | 11 | 19,3 |
| Anyás, Baja, Csongrád, Jankovác (Jánoshalma) Kistelek, | ||
| Majsa (Kiskun-), Makó, Nagybecskerek, Szabadka, | ||
| Törökbecse, Zombor | ||
| 3. Duna—Tisza köze (Pest megye) Abony, Aszód, Irsa 6, Isaszeg, Izsák, Kecskemét 3, Pécel | 12 | 21,0 |
| 4. Dunántúl Bonyhád 2, Kárászpuszta (Baranya m.), Kismarton (Sopron m.), Komárom, Lovasberény, (Fejér m.), Paks, Pilis, Tab, Tata, Zsámbék | 11 | 19,3 |
| 5. Felvidék Beckó (Trencsén m.), Galánta 3, (Pozsony m.) Miskolc, Vágújhely (Nyitra m.) | 6 | 10,5 |
| 6. Tiszántúl Arad, Gyulavári, Simánd (Arad m.) | 3 | 5,3 |
| Összesen | 57 | 100,0 |
A népességben megnövekedett város a XVIII. századhoz hasonlóan a XIX. század első felében is bocsát ki magából rajokat, mivel a város eltartóképessége gyenge volt (erről bővebben a Gazdaság és társadalom fejezetben). Abból, hogy elsősorban dohánykertészek, gányók megtelepedéséről tudunk, arra következtetünk, hogy a város szegény, zsellérnépessége kényszerül másutt keresni a jobb életlehetőségeket. Ez az ismételten megmutatkozó, kitapintható kirajzás arra is figyelmeztet, hogy az adózó rétegek mellett igen jelentős számú szegény népesség élt korábban is a városban.
A Szegedről kiköltözők megtelepedtek a közvetlen környéken is, de egyre távolabbi területeken is. A dohánytermesztéssel, majd paprikával foglalkozó szentmihálytelkiek a várostól pár kilométerre foglaltak földet az 1830-as években.34 Szegediek megtelepedését látjuk ugyanakkor Temes megye déli részén, Dézsánfalván vagy Torontál megye déli részén, Ürményházán.
A XIX. század első felében már ritkán fordul elő olyan nagyobb tömeget mozgató kitelepedés, amely azt eredményezné, hogy a birtokba vett területet csak a magyar etnikum szállja meg, de azért néhány ilyen is akad: Ferencszállás, Magyarszentmárton, Porgány, Száján és Ürményháza. A szegediek megtelepedése ebben a fél évszázadban legtöbb esetben már németek és szerbek mellé történt: Aracs (Vranyova), Bánlak, Bégaszentgyörgy, Bolgártelep, Detta, Dézsánfalva, Feketetó (Cernabara), Ittvarnok (Udvarnok), Kübekháza, Oroszlámos, Ság, Tiszaszentmiklós, Törökbecse és Valkány. — A XIX. század első felében már arra is van jócskán példa, hogy a zömében szegediek alapította községek további rajokat bocsátanak ki magukból: Szajánból származnak sokan Pusztaföldvárra (Békés m.), Tamásfalvára és Torontálújfaluba. Magyarszentmártonból települt Aurélháza. Több — eredetileg szegediek által megszállt — helyről települt Majláthfalva. — Nem minden szegedi kiköltözés vezetett tartós megtelepüléshez, új falu létrejöttéhez. Több olyan településről, „falukezdeményről" tudunk, amelyeket szegediek alapítanak, de a mostoha körülmények miatt feloszlanak; Akács (Beodra mellett), Albertfalva (Torda mellett), Imretelek (Csóka mellett), Kirityháza (?), Kissziget (Óbébai uradalom).35 A magyar szórványok küzdelmes útjáról, múltjáról még nagyon keveset tudunk.
A szegedi hagyományokat, a szegedi nyelvjárást őrző települések számbavétele is tükrözi, hogy a XVIII. századhoz hasonlóan a XIX. század első felében {144} is a legtöbb kitelepülés a déli, temesközi részre. A nyugati és északi irányban a városból való állandó kiköltözés már nem nagyon haladta túl azt a kört, ameddig a város a török időkben terjedt. Csengéié, Forráskút környékén egyre több az állandó tanya, de ezeknek még igen szoros a kapcsolata a várossal. Távolabbinak csak a szegedi határ szélén ekkor kialakuló Kisszállás és Szánk benépesülése tekinthető. Ebben elsősorban az alsóvárosi tanyák népe vett részt.
Kelet felé, a tiszántúli részre azonban jelentős a kiköltöző. Segíti ezt, hogy a kamarai birtokokat a bérlők dohánykertészek kezére adják. „A kincstár a dohánytermelés fokozása érdekében maga is számos telepet alapít."36 1800 és 1830 között zömében szegediek népesítik be (Csanád-) Apáca és Kisiratos falvakat. Marosleiére is települnek szegediek, de az itt megtelepülök többsége makói. Magántelepítés a szegedi határ szegény népességéből Marcibányi-Dombegyháza. A telepítvényes falvak történetét kutató és már idézett Gyimesi Sándor szerint az 1830-as, még inkább az 1840-es években újabb telepítési hullám figyelhető meg. Az általa felsorolt községek közül Dombiratos települ elsősorban szegediekből. Albertit és Ambrózfalvát szlovákok foglalják el; Királyhegyes, Kövegy, Kunágota és Nagymajlát magyarjai sokfelől érkeznek. — Ebben a fél évszázadban szegediek költöznek át Békés megyébe is: Bánkúira (Elek mellett) és a Wenckhei-mek által telepített Újkígyósra.37
A záró részben, a halandósági viszonyok elemzése után részletesen megindokoljuk, hogy fél évszázad során a város népessége csaknem megkétszereződik, a XIX. század eleji 25—28 ezerről 1849-re 50 ezerre emelkedik. Emellett még jelentékeny népesség áramlik ki a városból, elsősorban a temesközi és a Csanád megyei részekre.
E népességnövekedésnek megvannak a gazdasági alapjai. A népességfelesleg a mezőgazdasági munkát végzők körében állt elő. Bár az állatállomány növekedésére is vannak adataink a XIX. század első feléből, az állattartás fejlődése azonban nem biztosíthatta az erőteljesen növekedő mezőgazdasági népesség eltartását. Szükségszerű volt e népesség kirajzása.
Figyelmünk eddig a fejlődés tényeinek bemutatására irányult. A múlt valós megértéséhez azonban az is lényeges, hogy milyen körülmények között következett be az a fejlődés.
Azt gondolhatnánk — jogosan —, hogy az év minden hónapjára elosztva arányosan ugyanannyi gyermek születik, tehát a fogamzás egyforma mértékben következik be. Kismérvű hullámzás azonban még napjainkban is tapasztalható. Ebben bizonyos törvényszerűség figyelhető meg. A tudományos vizsgálatok mutatják, hogy a világ különböző területein eltérő a születések havi megoszlása. {145}
A születések maximuma és az egyes területek természetföldrajzi, elsősorban éghajlati jelenségei között szoros összefüggés áll fenn. Nyugat- és Közép-Európában az élveszületések maximuma február—április hónapokra esik.38
A fogamzások idényhullámzása Szegeden a keresztelések alapján39 (1668—1849)
| Fogamzás | 1668—1685 1689—1699 | 1700—1749 | 1750—1799 | 1800—1849 | ||||
| Hónap | szám | % | szám | % | szám | % | szám | % |
| Január | 539 | 10,4 | 2 324 | 9,9 | 4 920 | 10,0 | 8 410 | 10,3 |
| Február | 465 | 9,0 | 1973 | 8,4 | 4 081 | 8,3 | 7 568 | 9,2 |
| Március | 414 | 8,0 | 1 924 | 8,2 | 3 967 | 8,1 | 6 683 | 8,1 |
| Április | 460 | 8,9 | 2 325 | 9,9 | 4 848 | 9,9 | 7 554 | 9,2 |
| Május | 460 | 8,9 | 2 347 | 10,0 | 4 652 | 9,5 | 6 757 | 8,2 |
| Június | 519 | 10,0 | 2 212 | 9,4 | 4 270 | 8,7 | 6 787 | 8,3 |
| Július | 435 | 8,4 | 1831 | 7,8 | 3 711 | 7,7 | 6 154 | 7,5 |
| Augusztus | 328 | 6,3 | 1529 | 6,5 | 3 324 | 6,7 | 5 760 | 7,0 |
| Szeptember | 305 | 5,9 | 1486 | 6,3 | 3 191 | 6,4 | 5 195 | 6,3 |
| Október | 315 | 6,1 | 1 562 | 6,7 | 3 650 | 7,4 | 6 119 | 7,5 |
| November | 440 | 8,5 | 1 759 | 7,5 | 4 823 | 8,2 | 7 169 | 8,7 |
| December | 457 | 8,6 | 2 194 | 9,4 | 4 457 | 9,1 | 7 939 | 9,7 |
| Összesen | 5173 | 100,0 | 23 466 | 100,0 | 49 094 | 100,0 | 82 095 | 100,0 |
Az 1668-tól 1849-ig összegyűjtött és hónapok szerint csoportosított szegedi adatok nem nagyon mutatják a természet megújhodásának, a „kitavaszodásnak" azt a jótékony hatását, amit a demográfia tudománya megállapított a mai nyugat-és közép-európai térségről, így Magyarországról. Látunk némi emelkedést a fogamzások arányában áprilistól kezdve. A XVIII. század közepéig feltárt adatok alapján ez eltart júniusig. Április ugyan kiemelkedik az 1750 és 1849 közötti évszázadban is, de májusban és júniusban újra csökkennek a fogamzások. Más tényezők a tavaszi megújulásnál is erősebben hathatnak.
Ha az átlagostól (8,3 %) való pozitív eltérést vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a fogamzások tekintetében elsősorban a téli hónapok kedvezőbbek. Általában mind a négy időszakban januárban legtöbb a fogamzás, majd december, február és november a sorrend. Ez feltétlen a mezőgazdasági munkaritmussal áll összefüggésben. Télen kevesebb a munka. Az is tényező lehet, hogy az őszi betakarítás után van elegendő élelem, kenyér {146} és zsír. Január kiemelkedő helyét az okozza, hogy Szegeden a házasságok túlnyomó többségét, több mint 70 százalékát januárban kötik. A téli hónapokhoz képest a tavaszi megújulás ezekben a századokban csak kisebb emelkedést hoz.
Az átlagostól való negatív eltérés vizsgálata is lényeges következtetések megtételét teszi lehetővé. Az egyik, a nagyobbik hullámvölgy általában júliusban veszi kezdetét, folytatódik augusztusban, s legkedvezőtlenebb a fogamzások tekintetében a szeptember. Még októberben is igen alacsony a fogamzások aránya. Ebből arra tudunk következtetni, hogy a népességre a nyári mezőgazdasági munkák sokfélesége, súlyossága úgy is hatott, hogy csökkentette a fogamzásokat. Az életkörülmények javulásának a jelét látjuk abban, hogy a XVIII. század első felétől kezdve a fogamzások egyre arányosabban oszlanak meg az egyes hónapok között. Azonban még a XIX. század első felében is kitűnik a szeptember rendkívül alacsony termékenységével. Ha a januári termékenységet 100%-nak vesszük, akkor szeptemberben ehhez képest 61,2% a fogamzás. Ez az összefüggés azt is kifejezi, hogy Szeged lakosságának többsége többnyire még mezőgazdasági munkából él, a nyári és őszi betakarítási munkák nagyon igénybe veszik az embereket.
E nagy hullámvölgyön túl még egy kisebb visszaesést is tapasztalunk. Általában januártól márciusig csökkennek a fogamzási arányok, a szeptember után egy másik kedvezőtlen hónap a március. A fogamzások visszaesése már nem olyan mértékű, de mind a négy időszakban alatta van az átlagnak. Ezt a visszaesést nem lehet a tavaszi megújhodással magyarázni, hanem inkább a kalóriaszegény és vitaminszegény táplálkozással. Természetesen ez nem vonatkozik az egész lakosságra, hanem a szegényebb rétegekre. Ezekben erősebben érvényesülhetett a fogamzások márciusi visszaesése. {147}
Az azonos időszakból való magyarországi és franciaországi adatok, illetve belőlük adódó arányszámok sok tekintetben mutatnak meglepő egyezéseket.
A fogamzások visszaesése az eddig vizsgált és itt bemutatott területeken mindenütt szeptember hónapban a legerőteljesebb. E hónaphoz kapcsolódik még a július, augusztus és az október. E majd másfél évszázados időszakban még nincs különbség a falvak és a városok viszonyai között, mert az erős mezőgazdasági munkák idején e városokban is visszaesik a fogamzás.
A magyarországi adatok összehasonlítása során az a tendencia rajzolódik ki, hogy a XVIII. század utolsó évtizedeitől kezdve a fogamzások havonkénti megoszlása kissé kiegyenlítődik. Ez a javuló életkörülményekre utal, de az, hogy még a XIX. század első felében is a nyári hónapokban nagy a fogamzások visszaesése, mutatja az egyes társadalmi rétegek nehéz életkörülményeit. A XVII. századi és a XVIII. századi franciaországi adatok azt tükrözik, hogy ott még nagyobb a nyár végi hónapokban a fogamzások visszaesése.
A fogamzások idényhullámzásának egybevetése40 (XVIII. század—XVIII. század első fele)
| Hónap | Crulai XVII. sz. | Szeged 1668—99 | Crulai 1700—46 | Pest m.-i községek 1741—1800 | Debrecen 1703—49 | Szeged 1700—49 |
| Január | 7,7 | 10,4 | 7,5 | 9,6 | 9,5 | 9,9 |
| Február | 8,0 | 9,0 | 7,6 | 8,7 | 9,4 | 8,4 |
| Március | 7,0 | 8,0 | 8,9 | 7,0 | 7,8 | 8,2 |
| Április | 9,3 | 8,9 | 10,2 | 9,1 | 10,5 | 9,9 |
| Május | 12,0 | 8,9 | 10,1 | 9,3 | 9,6 | 10,0 |
| Június | 12,9 | 10,0 | 12,2 | 9,9 | 9,0 | 9,4 |
| Július | 10,1 | 8,4 | 8,6 | 7,3 | 7,4 | 7,8 |
| Augusztus Szeptember | 8,2 5,4 | 6,3 5,9 |
8,5 6,6 | 7,1 6,3 |
7,3 6,2 |
6,5 6,3 |
| Október | 5,8 | 6,1 | 6,1 | 7,5 | 6,5 | 6,7 |
| November | 5,9 | 8,5 | 6,7 | 8,9 | 7,4 | 7,5 |
| December | 7,7 | 9,6 | 7,0 | 9,3 | 9,4 | 9,5 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
1750—1849
| Hónap | Bas-Quercy | Ile-de Francé falvai | Debrecen | Szeged | Borsod megyei községek | Debrecen | Szeged | Országos |
| 1744—92 | 1740—92 | 1750—99 | 1750—99 | 1820—69 | 1800—49 1800—49 | 1981 | ||
| Január | 7,1 | 7,5 | 9,8 | 10,0 | 9,0 | 8,7 | 10,3 | 7,8 |
| Február | 8,8 | 8,8 | 9,0 | 8,3 | 8,6 | 9,2 | 9,2 | 7,3 |
| Március | 6,4 | 9,2 | 8,9 | 8,1 | 8,3 | 9,2 | 8,1 | 7,9 |
| Április | 7,6 | 8,3 | 9,6 | 9,9 | 9,4 | 10,0 | 9,2 | 8,3 |
| Május | 9,2 | 8,5 | 9,2 | 9,5 | 8,5 | 9,5 | 8,2 | 8,0 |
| Június | 13,0 | 10,6 | 9,4 | 8,7 | 8,7 | 9,0 | 8,3 | 8,9 |
| Július | 11,1 | 9,5 | 7,3 | 7,7 | 7,2 | 7,9 | 7,5 | 8,5 |
| Augusztus | 7,0 | 8,3 | 7,3 | 6,7 | 7,2 | 7,3 | 7,0 | 8,8 |
| Szeptember | 5,8 | 7,2 | 6,0 | 6,4 | 6,5 | 6,6 | 6,3 | 8,8 |
| Október | 6,3 | 7,3 | 6,6 | 7,4 | 7,6 | 6,7 | 7,5 | 9,1 |
| November | 8,8 | 7,4 | 8,0 | 8,2 | 9,2 | 7,5 | 8,7 | 8,4 |
| December | 8,9 | 7,4 | 8,9 | 9,1 | 9,8 | 8,4 | 9,7 | 8,2 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
{148} Közös mind a hazai, mind a franciaországi fogamzási arányok alakulásában, hogy március hónapban kismérvű visszaesés tapasztalható. Ennek okát a böjti időszakkal kapcsolatos eleve gyengébb táplálkozásban és az önmegtartóztatásban kell együttesen keresni. A magyarországi adatok egyöntetűen azt mutatják, hogy a fogamzásokra a téli hónapok a legkedvezőbbek. Kevesebb a határban a munka, a gabonát elcsépelték, a disznó meghízott, a bor kiforrt. Mindez kedvező a fogamzások szempontjából.
Az alacsony fekvésű vízparti városnak, melyben a török kiűzése után egyébként is „balkáni állapotok" uralkodtak, sokat kellett tennie az elemi higiénés feltételek biztosításáért. A lakosság ősidők óta a Tisza vizét itta. Különösen vészes apadások és áradások idején fokozódtak a fertőzések. Állandó veszélyben voltak a csecsemők az anyatejjel táplálás idején és a normális táplálkozásra áttéréskor is. Ijesztő csecsemőhalandóság, fertőző betegségek az egyik oldalon, a kuruzslás, orvosi ellátás és gyógyszerek hiánya a másikon jellemezte a korabeli város közegészségügyi helyzetét. A hadak útján fekvő várost a pestis sem kímélte. 1709-ben, 1712-ben, 1738-ban és utoljára 1740-ben pusztított a kór a városban.
A pestis volt az epidémiák közül az egyik legfélelmetesebb betegség, ami ma már jól gyógyítható. „A járványokat a patkánybolha csípése indítja el, ez viszi át a kórokozót a beteg patkányról az emberre. A pestisjárványokat minden esetben a patkányok tömeges elhullása előzi meg. Az átvitt kórokozó először a perifériás nyirokcsomót betegíti meg, s mivel a bolhacsípés leggyakoribb helye az alsó végtag, az ágyéki nyirokcsomó megduzzad, majd elgennyed. Ezt nevezik bubónak, vagy gugának, és erről a pestist gugahalálnak. A betegség az első megbetegedések után emberről emberre is terjed cseppfertőzéssel (tüdőpestis)".41
A katasztrofális közegészségügyi állapotok ellenére a város szinte minden járványt minimális áldozatok árán vészelt át. Ennek oka annak a katonai kormányzatnak a jótékony hatásában keresendő, amelyik oly sok akadályt gördített a városi autonómia megszerzésének útjába. A várban meghonosodott civilizáltabb viszonyok elkerülhetetlenül hatással voltak a városra is. Az 1709-es járvány idején az udvari haditanács a kor egyik legkiválóbb szakemberét, Ausfeldt Kristóf katonaorvost küldte Szegedre. A kiváló szakember szakszerű intézkedéseivel elérte, hogy a másutt oly pusztító járvány, jelentése szerint, mindössze 182 áldozatot {149} követelt.42 Az 1711—1713-as járványt egy természeti katasztrófa, a Tisza kiöntése mosta el. Az emberek a szőlőkbe menekültek, és így egymástól természetesen elkülönítve vészelték át a járványt, amely országosan igen sok áldozatot követelt. Az 1738-as nagy járvány idején ismét megmutatkozott a várbeli katonaság jelenlétének jótékony hatása. A törökök ellen felvonult csapatok köréből elindult fertőzést a legkeményebb katonai eszközökkel igyekeztek megfékezni. Jellemzője ennek, hogy a hozott intézkedéseket drákói szigorral hajtották végre. III. Károly 1738. július 9-én elrendelte, hogy „Szegedtül fogva mindaddig az hol az Tisza az Dunába mégyen minden nemű réveket és pusztákat el kell tiltani, valakik pedig azon megtiltott réveken, vagy pusztákon alattomban által jönnének agyonlövetni... az Tisza mentében mindenütt sűrű akasztófákat felállítani, az melyekre ezen eö Felsége parancsolattyát német, magyar, dalmata és rácz nyelven felszegezni kellessék."43
Szegeden is szigorú intézkedések egész sora született meg. A Helytartótanács 40 napi vesztegzárat rendelt el. A várost katonai lánccal vették körül, hogy a járványos területekkel történő érintkezést városfalak hiányában kizárják. Vészbizottságot állítottak fel, amely utasításait a tanáccsal közölte, és azokat az utóbbi köteles volt érvényesíteni. A város körül veszteglő házakat hoztak létre, és a katonai záróvonalon kívül, a felsővárosi határban lazarétumot állítottak fel. Minden gyanús egyént ide gyűjtöttek össze. Az iskolákat, templomokat, kocsmákat bezáratták, minden csoportosulást eltiltottak, a temetéseket is beleértve. A szigorú intézkedések nem kis elégedetlenséget váltottak ki a lakosság soraiban, ennek következménye volt, hogy az ezúttal kirendelt orvos, Mayer János György a fenyegetések következtében megszökött a városból.44 A szigorú intézkedéseknek köszönhetően mindössze 900 megbetegedést tartottak számon, és 555-en pusztultak el Reizner János adatai szerint. Az 1739-es esztendő már vészmentes volt a városban, ám 1740-ben ismét kiütött a járvány. Ez bizonyult a város életében a legpusztí-tóbbnak, 925-en vesztették életüket, köztük 2 seborvos, az ápoló ferences atyák közül is 5-en. Csak akkor tudjuk igazán felmérni, hogy a katonaság jelenléte, orvosi felszereltsége, a szükségállapot biztosítása mit jelentett a város életében, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanekkor Debrecenben a lakosság közel egyharmada, 8200 ember vesztette életét. A korabeli halotti anyakönyvek nem alkalmasak a pontosításra, de ha az adatokat szépítetteknek vesszük is, a figyelmet érdemlő nem a pusztítás mérete, hanem a védekezés hatékonysága volt.
A másik nagy epidémia, a kolera a XIX. században pusztított. A kolera Ázsiában honos betegség, heveny hasmenéssel és hányással járó megbetegedés. {150} Terjedése a kórokozót tartalmazó széklettel szennyezett víz és élelmiszer fogyasztása útján történik. A rendkívül nagymérvű folyadékvesztés (akár napi 25 liter széklet!) a beteg teljes kiszáradásához, izomgörcshöz, keringési elégtelenséghez, halálhoz vezet.45 A kolera Európában tudomásunk szerint először 1830-ban jelentkezett. A Galícia felől érkező kór minden óvintézkedés ellenére 1831-ben megkezdte hazai pusztításait. A nádor utasítására Szegeden is létrehozták az „egészségre ügyelő bizottság"-ot, amelyik a szigorú óvintézkedések egész sorát léptette életbe. A járvány nem kímélte a várost sem. 1831. július 16-tól kezdve az anyakönyvi bejegyzések szerint gyorsan emelkedett az elhalálozottak száma. A gyorsan fellépő kolera a város szerencséjére hirtelen meg is szűnt. Augusztus végére eltűntek a megbetegedések. Szeptember 20-án a nádorhoz küldött jelentés 1312 megbetegedésről és 521 halálesetről számol be.46 Úgy tűnik a jelentés igyekezett a valóságnál kedvezőbb képet festeni a helyzetről, ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy július és augusztus hónapban a 4 plébánia halotti anyakönyveibe 1091 halálesetet jegyeztek be, míg a következő év ugyanezen hónapjaiban csak 162-őt. A különbség 929 fő. Mindezek alapján 800—900-ra tehető a járványban elhunytak száma.
Két plébánia, a felsővárosi és palánki, július és augusztus hónapjainak adatait összevetve az 1830. és 1840. év bejegyzéseivel a következő arányokat kapjuk :47
| . | 1830 | 1831 | 1840 | Eltérés | |
| Korcsoport | % | szám | % | % | az átlagtól |
| 1 éven aluli | 25,5 | 44 | 8,7 | 33 | -20,5 |
| 1— 6 éves | 30,5 | 143 | 28,1 | 30,2 | -2,3 |
| 7—14 éves | 4,5 | 48 | 9,4 | 5,5 | + 4,4 |
| 15—39 éves | 10,7 | 87 | 17,1 | 12,9 | + 5,3 |
| 40—59 éves | 11,6 | 83 | 16,3 | 8,1 | + 6,5 |
| 60 és idősebb | 17,2 | 104 | 20,4 | 10,2 | + 6,7 |
| Ismeretlen | — | — | — | 0,1 | — |
| Összesen | 100 | 509 | 100 | 100 | — |
Az adatok azt mutatják, hogy 6 éves korig a kolera semmi lényeges változást nem hozott a halandóságban, annyian haltak meg, mint más években, ellenben a 7 és 14 év közöttiek esetében már közel duplázódik az elhalálozások aránya. Az idősebb korosztályok felé haladva egyre nő a normális viszonyokhoz képest az eltérés. Csupán ebben az összefüggésben jut {151} kifejeződésre kevesebb százalék ban a csecsemő és kisgyermek halandóság.
A kolera 1848-ban és 1849-ben lépett fel ismét a városban, s ha az 1831-es évhez képest enyhébb volt is ez a járvány, még mindig jelentős pusztítást okozott. 1848 októberében az előző év hasonló hónapjához képest 50%-kal nőtt meg az elhalálozások száma, vagyis 200—300 főre tehető a kolera pusztítása.48 1849-ben pedig hasonló megfontolások alapján 800—900 főre.
Az epidémiák, az időszakonként fellépő járványok közé sorolható a himlő is. Azoknak a városoknak az adataiban, ahol rendszeresen jegyezték be a halál okát, igen gyakori halálokként szerepel. Pl. Hódmezővásárhelyen 1742-ben, 1776-ban, 1781-ben, 1784-ben, 1789-ben, 1811-ben, 1822-ben és 1841-ben pusztított járványszerűen, és ezekben az években több száz gyermek halt meg himlőben.49
Az anyakönyvi bejegyzések azt mutatják, hogy 1789-ben, 1811-ben, 1822-ben és 1841-ben Szegeden is emelkedett a halottak száma, mégpedig 150—200 fővel, ami azt jelenti, hogy a korszakban 600—800 főt is elérhette a himlőben megbetegedett elhunytak száma. Bár kizárólagosan a többletet nem írhatjuk más források hiányában egyértelműen a himlő rovására. 1794-ben viszont Sobay György városi orvos jelentése már kétségtelenné teszi, hogy himlőjárványról volt szó. Az általa leírt tünetek — a betegség második és harmadik napján kiütések jelentkeznek, amelyek az arcon összefolyó hólyagot alkotnak, a beteg a szájon, orron és végbélnyíláson keresztül jelentős mennyiségű vért veszít, a hólyagokból is vér szivárog — már himlőre utalnak.50
Két járványos esztendő bejegyzéseit vizsgálva nem csupán a himlő pusztításairól, hanem a korabeli egyéb betegségekről is felvilágosítanak a bejegyzések.51
A két járványos esztendőt alapul véve azt látjuk, hogy az első 3 helyen feltüntetett halálokok idézik elő a halálesetek 42,4, illetve 43,7%-át. (Ma 1,3% a fertőzés következtében elhunytak aránya.)52 Ez is azt mutatja, hogy a korabeli közegészségi állapotok következményeként a fertőző betegségek idézték elő a magas halandóságot, ami nem csupán szegedi jelenség volt ekkor. A vérhas, mint gyakori halálok 1783-ban is jelentős aránnyal képviseltette magát. Ennek kapcsán kell szólnunk a tífuszos megbetegedésekről is. A tömeges halálozást előidéző kiütéses tífusz pusztításairól nincsenek XVIII. századi adataink. Ez azt jelenti, hogy ezek a járványok 1730-ban, 1777-ben és 1789-ben vagy elkerülték a várost, vagy {152} nem okoztak jelentős pusztítást. 1809-ben a napóleoni háború idején fellépett országos járvány viszont már városunkban is regisztrálható. A bejegyzett halálozások száma ugyanis megduplázódott.
| 1783 | 1788 | |||
| A halál oka | szám | % | szám | % |
| Himlő | 88 | 25,5 | 118 | 18,2 |
| Vérhas | 25 | 7,3 | — | — |
| Tuberkulózis, (tüdő- ) sorvadás, | ||||
| (forró) láz, köhögés | 33 | 9,6 | 57 | 8,8 |
| Torokgyík | — | — | 108 | 16,7 |
| „Szülésnél" | 7 | 2,0 | 23 | 3,6 |
| Öregség, gyengeség | 13 | 3,8 | 13 | 2,0 |
| Gutaütés, vízkór | 8 | 2,3 | 36 | 5,6 |
| Téboly | 17 | 4,9 | 8 | 1,2 |
| Daganat | — | — | 5 | 0,8 |
| Baleset, sérülés | 10 | 2,9 | 7 | 1,1 |
| Ismeretlen ok | 144 | 41,7 | 272 | 42 |
| Összesen | 345 | 100 | 647 | 100 |
Az állandóan jelenlevő fertőző megbetegedésekről, az endémiákról már lényegesen kevesebbet tudunk. Ezek a megbetegedések mindennaposak voltak, és a korabeli ember számára a természet rendjéhez tartoztak. Rengeteg áldozatot szedett a gyermekek köréből a diftéria (torokgyík), a dizentéria (vérhas) és, bár Szegeden kisebb mértékben, a tuberkulózis. Más fertőző betegségek ritkábban okoztak halált a bejegyzések szerint, így a vörheny (skarlát), hastífusz, kanyaró, bárányhimlő, influenza vagy bujakór (nemibetegségek összefogó elnevezése). Elsősorban csak az idegenekre volt veszélyes a malária. A helybeliek, ha megmaradtak, már csecsemőkorban megszerezték a védettséget.
Egy-egy év magas halandósága nem csupán közvetlen a járványokkal, hanem az időjárási viszonyokkal, a rossz terméssel és az ezzel járó alultápláltsággal is összefüggésben van. Az éhezés, az alultápláltság mindig kedvez a járványos betegségek fellépésének. A vizsgált 1788-as esztendő például rendkívül aszályos volt, és igen kemény tél követte.53 Palugyai Imre adatai szerint az éhség 400-nál több lelket vitt el, többeket pedig a zord tél következtében szobáikból ragadtak el a farkasok.54 A táplálkozási viszonyok és a halandóság közötti összefüggésre engednek következtetni az alábbi adatok. {153}
| 1729- | -1749 | 1750- | -1799 | 1800- | -1849 | Országos55 | |
| Hónap | szám | % | szám | % | szám | % | 1981% |
| Január | 130 | 10,9 | 2 802 | 8,6 | 4 768 | 7,8 | 9,2 |
| Február | 125 | 10,5 | 2 834 | 8,7 | 5 497 | 9,0 | 8,3 |
| Március | 125 | 10,5 | 3 023 | 9,3 | 5 866 | 9,6 | 9,1 |
| Április | 79 | 6,6 | 2 769 | 8,5 | 5 227 | 8,5 | 8,5 |
| Május | 89 | 6,6 | 2 710 | 8,3 | 4 386 | 7,2 | 8,7 |
| Június | 65 | 5,5 | 2 150 | 6,6 | 3 755 | 6,1 | 8,0 |
| Július | 80 | 6,7 | 2 237 | 6,9 | 4 582 | 7,5 | 7,8 |
| Augusztus | 98 | 8,2 | 2 698 | 8,3 | 6 131 | 10,0 | 7,6 |
| Szeptember | 71 | 6,0 | 2 769 | 8,5 | 5 879 | 9,6 | 7,6 |
| Október | 90 | 7,6 | 2 966 | 9,1 | 5 603 | 9,1 | 7,8 |
| November | 75 | 6,3 | 2 714 | 8,4 | 4 920 | 8,0 | 8,4 |
| December | 163 | 13,7 | 2 852 | 8,8 | 4 672 | 7,6 | 9,0 |
| Összesen | 1190 | 100,0 | 32 524 | 100,0 | 61286 | 100,0 | 100,0 |
A XVIII. századbeli adatck egyértelműen tükrözik, hegy átéli hónapok, decembertől márciusig mutatják a legnagyobb halandóságot. A XIX. századtan az augusztus és a szeptember hónap halandósága emelkedik messze az átlag fölé, és tartja magas halandósági arányát a március. A nyári hónapok adatait a vérhas, az alultáplált rétegek — nehéz nyári munkák okozta — kimerültsége, míg a márciusi magasabb százalékot elsősorban a vitaminhiány magyarázza.
A járványok diktálta katonai fellépés kivételével a városnak évtizedekig nem volt orvosa és bábája. Időnként a várbeli katonaorvosok nyújtottak segítséget, mint Ausfeldt Kristóf vagy a szintén nagynevű utódai, mint Slitzovius vagy később Hachberg Ferdinánd, aki az 1738—1740-es pestis idején segédkezett. Városi tanácsüléseken 1725 után említik meg először a seborvoslást is végző borbély magánpraxisát vagy a városban élő bábákat. A bábák a szülészeten kívül gyógyítással is foglalkoztak. Maguk készítette gyógyszerekkel, füvekkel, fürösz-téssel, kenéssel és ezekkel párosuló ráolvasással „gyógyítottak". Ez a gyógyítási tevékenységük az 1728—1756 közötti boszorkányperek során egyértelműen kiderült. A belső tanács 1734-ben határozta el, hogy „tanult szülésznőt" hozat, és az „esküdt bábának" — így is nevezték — 50 Ft fizetést állapítottak meg. 1747-ben már 17 bába (Hobamme) tevékenykedett, közülük egy a város bábája volt. {154} A betegek zöme a korszak végéig orvosi ellátás nélkül maradt, vagy a bábákon és a kuruzslókon múlott felgyógyulása. 1728-ban felsőbb utasításra a város 4 borbélyt alkalmazott, 1743-ban pedig megerődítette a seborvosok alkalmazását. 1747-ben már 5 seborvos működött a városban, közülük egy a város „borbélya" volt. Ezek már 1743-ban céhbe tömörültek és kimondták, hogy céhükben csak 5 mester működhet, 2—2 a Palánkban és a Felsővárosban, 1 pedig az Alsóvárosban. Sok dolguk nem akadt, mert kocsmabérléssel és egyéb üzleti tevékenységgel foglalkoztak. Jelen voltak a büntetések végrehajtásánál, 1762-től pedig ellátták a halottkémi tisztet is. Bérük nem volt magas, 7 kr-t kértek egy foghúzásért, 17-et a köpölyözésért.56
A városi tiszti orvosi állást csak 1747-ben szervezett a tanács más városok példájára. Az állásra azonban csak 1759-ben akadt jelentkező Schiller Antal személyében, előtte a katonaságnál működő Fáhndrich Zsigmond Ferencet alkalmazták, aki magyar nyelvű beadványokkal ostromolta a tanácsot, hogy lépjen fel a kuruzslás ellen. Schillert 1775-ben Schedler György követte. Az ő utódai mind a város közegészségügyének javítása, mind az orvostudomány terén hírnevet szereztek maguknak. Szeli Károly (1778—1779) a himlőoltás és a szülészet terén fejtett ki tudományos tevékenységet. A himlőoltást fakultatív jelleggel 1815-től vezették be, és jóllehet 1831-től az iskolábajárás feltétele is volt, a század közepéig csupán a gyermekek felét oltották be. Knie Márton József (1782—1788) nyomtatásban is közölte Szeged egészségügyi viszonyairól készített jelentését. Regisztrálta, hogy egyes betegségek — melyek mai ismereteink szerint a vitaminhiánnyal függnek össze — tavasszal jelentkeznek.57 Könyvében leírta a szegedi népbetegségeket, a szegedi „tájkór", szerinte a csömör (herpes), a patincs (acne) és a pokolvar (furunculus) volt. Knie szerint a szegediek ezek ellen sikerrel használták a kenést, amihez a kenőcsöt házilag állították elő. Az ő nevéhez fűződik a városban 3 egészséges ivóvizet adó kút létesítése is 1787-ben.58 Knie Márton hajtott végre 1785-ben elsőként Magyarországon halott anyán császármetszést.
Knie utóda Schraud Ferenc lett, aki kiemelkedő szakíró és felkészült orvos volt, utóbb egyetemi tanár és országos főorvos lett. Sobay György (1794—1846) javasolta a himlőoltás bevezetését, rendeletet adott ki a kuruzslók ellen. A tanácshoz beadott indítványában a következőket javasolta: „mivel azon nép patikai szerekkel nem kívánkozik élni, minden nap házi ablakait, ajtajait legalább egy fertály óráig a házi gazdák nyitva tartsák, hogy az megrekedt és büdösséggel teljes levegő {155} friss levegővel felváltasson".59 1808-ban a tanács már 2 városi orvost (phisicus) alkalmazott, és ezek mellé két sebészorvost (chyrurgus) is felvett. A seborvosokat a tanács a városrészekbeni kezelésre is kötelezte. A városrészekben 1833-tól már 3 seborvos dolgozott. 1807 után a magánorvosi praxis is megindult a tanács külön engedélyével.
A reformkori polgárosodás jeleként a század első felében a magánpraxisból élő orvosok száma állandóan gyarapodott. Sperlach Endre, a város akkori új főorvosa 1846-ban már azt jelentette, hogy a városban 9-en praktizálnak. Közülük hárman — a főorvos, a tisztiorvos, a kórházigazgató — 1846 óta a várostól is fizetést kapnak. Heten a Palánkban laktak, 1—1 orvos pedig a Felsővárosban, illetve Rókuson. Még a várbeli olasz foglyoknak, illetve a katonaságnak is volt külön orvosa, nekik is akadtak civil betegeik.60
Az első gyógyszertár létesítése is a várbeli katonasághoz fűződött. Még az első pestisjárvány idején alapította Ausfeldt Kristóf. A patika katonai jellege sokáig megmaradt, és csak igen lassan ment át a város hatáskörébe. A „Megváltóhoz" címzett gyógyszertár előbb Ausfeldt sógora, Bar Antal birtokába került. Utóda Peer András telket kért a várostól gyógyszertára számára. így került a város tulajdonába 1729-ben az első patika. Ekkor a gyógyszertárak még nem elsősorban gyógyszereket forgalmaztak, hanem amolyan mindenes üzletek voltak, ahol fűszereket is tartottak, és még befőtteket is készítettek a város előkelő vendégeinek kiszolgálására.61
Újabb gyógyszertár létesítését, bár jelentkező akadt volna, a város egy ideig nem tartotta célszerűnek. Maga a gyógyszerész pedig az ellen tiltakozott, hogy a kereskedők is tartanak gyógyszer-jellegű készítményeket boltjaikban. A monopolhelyzetnek örvendő patika jó üzletnek bizonyult, hiszen 1784-ben 12 ezer Ft-ért cserélt gazdát, s az új tulajdonos, Presetska Vencel már 1793-ban 2000 Ft-ot tudott kölcsönözni a városnak. A korabeli viszonyokra célozva némi túlzással mondta Fáhndrich városi orvos még 1750-ben: „Annak az oka, hogy annyi nyomorult az városban vagyon, nem egyéb, hanem hogy mindenkinek orvoslanyi szabad. Az hóhér, a patikárius, a mely kétféle jurisdictio alatt vagyon, úgymint Militáns és Civilis, aki magát Medicusnak hasalittya..."62 A második szegedi gyógyszertárat hosszas viták után 1812-ben „Az Isteni Gondviseléshez" címen a nagy piacon alapították. A harmadikat pedig 1830-ban Aigner Károly a Klauzál-házban hozta létre a „Szentháromsághoz" címezve. Ezt a tanács később a Felsővárosba telepítette ki. {156}
A betegápolás is megőrízte a középkori jellegét. Hagyományosan a ferencesek folytattak ápoló tevékenységet. Egy-egy atya „orvosi" tevékenységet is gyakorlott. A katonaságnak már az 1710-es években volt kórháza a város pa-lánki részében, ezt azonban 1722-ben kiköltöztették. Az első létesítmények lényegében a szegények, elaggottak, elmebetegek ápolását szolgálták. Gyógyító tevékenységről, amikor a városnak orvosa sem volt, egyáltalán nem lehet még szó. Ezek az ispotályok általában közadakozásból látták el teendőiket. A Szent Demeter templom melletti ispotálynak 1754-ben már 600 Ft alapítványa volt. Az alsóvárosi ispotály első említése egy 1729-es tanácsülésen történik, lényegét illetően szintén szegényház volt. A csekély alapítványi tőke nem fedezte a nádfö-deles, vályogból épült néhány szobás létesítmény fenntartását sem, ezért a járóképes betegek koldulással gyarapították a fenntartáshoz szükséges minimumot. Lovaskordékkal járták a tanyavilágot, hogy gabonát gyűjtsenek. Az 1776-ban gondozottak között egy 33 éves epileptikus, egy 30 éves süketnéma, egy 33 éves vak és 5 öreg volt. A munkabírók dolgozgattak, az öregek imádkoztak, az elmebetegeket pedig a kor szokásai szerint a falhoz láncolták.
A gyógyítási feltételeket is nyújtó kórház feltételeit a polgári fejlődés teremtette meg. Az erősödő polgárság igényei keltették életre az orvosi ellátást, a gyógyszerek utáni igényt és végül a kórházat is. Mindez még nem lett volna elégséges, ha nem akad egy előkelő polgár, Pozsonyi Ignác, aki ezt anyagilag is megalapozza. Pozsonyi előbb 10 ezer Ft alapítványt tett az ispotály számára, majd halálakor, 1810-ben az előbbi alapítvánnyal együtt 27 ezer Ft-ot hagyott a városra. A korszerű kórház felépítése 1803-ban el is kezdődött, és 1829-re fejeződött be a Rókuson. (51. fénykép.) Már építés közben, 1820-ban 50 lakója volt. Személyzete betegfelügyelőből, egy kocsisból, koldusbíróból állt. A még mindig ispotályként működő intézmény a szegényügy központja lett. Itt laktak a sebesült katonák, a beteg kéjhölgyek és a tanács által jegyzékbe vett segélyezett koldusok is, akik a koldusbíró felügyelete alatt állottak. 1844-ben a város már 180 koldust segélyezett. Nem véletlen, hogy a kórházi ápolást sokáig megszégyenítőnek tartották a város lakói.
A fejlődéshez hozzájárult, hogy Babarczy Ferenc királyi biztos 1832-ben elrendelte a kórházra ügyelő küldöttség felállítását és 1838-ban állandó kórházi orvos (phisicus) alkalmazását. A kórház első orvosa Steinhardt Antal volt. Lényegében ekkor vált az ispotály kórházzá. 1838 és 1848 között 2561 beteget és már csak 591 elaggott személyt kezeltek.63 Az arány tehát lassan megfordult a gyógyító tevékenység javára. 11 betegszoba 102 ággyal szolgálta a kor szintjén az igények kielégítését. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a helybeli betegek ellátása ingyenes volt, mivel az alapítványi tőke fedezte a kiadásokat. {157}
Az általános higiénés viszonyokról szinte lehetetlen pontos képet rajzolni. Az utazóknak mindenekelőtt feltűnt a város elhanyagoltsága, sárbasüppedtsége. Vízvezeték, csatornahálózat, kövezett út sokáig nem volt a városban. Közfürdő nem működött. A Tisza volt az egyetlen tisztálkodási lehetőség, de az akkori mederviszonyok miatt a megmártózás is életveszélyes volt, gyakran a vizet merítő menyecskék, lányok is odavesztek. Ezek a körülmények a korszak végére javulnak, 1843-ban Petrovits Mária gőzfürdőt létesített kádakkal felszerelve.64 Hírlapi tudósítás szerint a létesítéstől, 1843 novemberétől 1844 májusáig 8 ezren fürödtek benne. A tudósító kiemelte a fürdő gyógyhatását is. Állítása szerint sikerrel gyógyította a köszvényt, reumás, aranyeres, bőrkiütéses betegségeket a „catha-rális, syphiliticus nyavajákban szenvedők" bajait.65 A reklámcélokat szolgáló tudósítás, ha nem is az igazat írta, de tájékoztatott a még mindig nagyszámú betegségről. Az első kövezet a nagypiactól a sóházig 1841-ben készült el, a piactól a hídig 1844-ben, a piactól a budai kapuig pedig 1846-ra. Ez a tény sem sokat mond önmagában, de ha tudjuk, hogy a követ évekig hordták a szegedi hajók — és ezért a Dunára kellett elhajózni — már figyelmet érdemlő városodási törekvés jut kifejeződésre.
Az összes reformkori előrehaladás ellenére az elénk táruló kép — különösen mai szemmel -— falusiasnak látszik, mégis nagyra kell értékelni a városvezetés törekvését, amely a török utáni balkáni állapotoktól eljutott az akkori kor szintjén a korszerű városi igények megfogalmazásáig, és fokozatosan megteremtette az egészségügy fejlődésének, a városias életmód kialakulásának feltételeit. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a viszonyok a szegedi nagy táj egészét alapul véve városi, kulturált feltételeket jelentettek. A város kedvezőtlen fekvését előnyös tényezők is ellensúlyozták. Tágas és zsúfoltság mentes volt a településhálózat, és ezzel összefüggésben a nemibetegségek, tüdőbaj, hiánybetegségek kisebb számban fordultak elő. Kedvezően vészelte át a város a nagy járványokat is.
Az egyház vezetett ugyan a halálozásról anyakönyveket, de az eddigi forráskritikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a halottak anyakönyvezését megközelítően sem vezették olyan pontosan, mint a kereszteltekét. Elég egy pillantást vetni a legkorábbi szegedi anyakönyvekből nyert adatokra.
Halotti anyakönyv csak a Palánkban szerveződött plébánián maradt fenn, ott is csak 1729-től kezdik vezetni. A további bejegyzések is csak szórványosak. {158}
A halálozások száma66
| Időszak | Palánk római katolikus |
| 1729 | 36 |
| 1730—1739 | 633 |
| 1740—1746 | 42 |
| 1749 | 479 |
| Összesen | 1190 |
Még ezek is abbamaradnak az 1739-ben dühöngő pestis idején. Általában igen kevés ebben a fél évszázadban a halotti bejegyzés. 1727 és 1749 között mindössze 1190 halotti bejegyzéssel rendelkezünk, ugyanakkor a keresztelési anyakönyv 23 466 adatot tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy a halotti anyakönyv hiányos, ezekből nem lehet a természetes szaporodás mértékét megítélni.
A következő fél évszázadban rendszeressé válnak a halotti bejegyzések:
A halálozások száma67
| Időszak | Palánk Felsőváros | Alsóváros | Görögkeleti | Összesen | |
| római katolikus | |||||
| 1750—1759 | 4557 | - | - | - | 4 557 |
| 1760—1769 | 1218 | 1847 | 1918 | — | 4 983 |
| 1770—1779 | 1641 | 2466 | 2585 | 176 | 6 790 |
| 1780—1789 | 1777 | 3012 | 3517 | 393 | 8 499 |
| 1790—1799 | 1808 | 2475 | 3143 | 269 | 7 695 |
| Összesen | 32 524 | ||||
Ebben a fél évszázadban a szegedi anyakönyvekbe 49 094 keresztelést jegyeztek be, ugyanakkor csak 32 524 halálozást. Ezek szerint több mint 16 és fél ezer lenne a város természetes szaporulata. A kor rossz közegészségügyi viszonyait, a járványokat és az állandóan jelenlevő fertőző betegségeket, a magas halandóságot ismerve ez gyanút keltőén nagy szám. A halotti anyakönyv kritikai vizsgálatához egy újabb elemzés elvégzése közelebb visz bennünket. {159}
Az anyakönyvi bejegyzések lehetőséget adnak arra, hogy az elhalálozottakat 1750-től kezdve életkor szerint csoportosítsuk. A rendelkezésre álló adattömegből csak minden 10. év adatait dolgoztuk fel. A ma szinte már elképzelhetetlen méretű halandóság érzékeltetésére is nagyon alkalmas ezeknek az összesített adatoknak a bemutatása.
Az elhalálozottak korcsoportok szerintPalánk — Felsőváros + Alsóváros római katolikus
| Korcsoport | 1750 | 1760 | 1770 | 1780* | ||||
| szám | % | szám % | szám 1 % | szám | % | |||
| Egy éven alul | 97 | 23,7 | 81 | 13,8 | 107 | 19,1 | 101 | 30,8 |
| 1—6 éves 90 | 22,0 | 310 | 52,7 | 246 | 43,9 | 74 | 22,6 | |
| 7—14 éves 22 | 5,4 | 21 | 3,6 | 26 | 4 6 | 18 | 5,5 | |
| 15—39 éves 77 18,8 | 39 | 6,6 | 50 | 8,9 | 36 | 11,0 | ||
| 40—59 éves | 64 | 15,7 | 51 | 8,7 | 50 | 8,9 | 46 | 14,0 |
| 60 és idősebb | 56 | 13,7 | 62 | 10,5 | 73 | 13,0 | 51 | 15,5 |
| Ismeretlen korú | 3 | 0,7 | 24 | 4,1 | 9 | 1,6 | 2 | 0,6 |
* 1780 = Felsőváros adatai (226) nélkül.
Legszembetűnőbb az, hogy az elhalálozottak között mily nagy arányt képviselnek az 1—6 éves korúak. A rendkívül magas gyermekhalandóságból következik az a történeti demográfiai megállapítás, hogy a XVIII. század második felében, de még a XIX. század első felében is az a jellemző, hogy átlagosan 8 gyermeket kellett szülni az anyának ahhoz, hogy 3 életben maradjon és 5-öt ahhoz, hogy abból 2 megérje a házasságkötési kort.68 A csecsemő- és gyermekhalottak az összes elhalálozottnak több mint 60%-át adják. Ugyanakkor a meghaltak között igen kis arányt képviselnek a 60 évesek és idősebbek. Ritka a „nagy kort" megért ember. A produktív korban (15—39 éves) meghaltak aránya is magas.
Forráskritikai következtetésekhez akkor visznek közelebb ezek az adatok és arányszámok, ha a későbbi adatokat is megtekintjük. Meglepő, hogy a következő évtizedekben nagy mértékben megnövekedik a csecsemőkorban, az egy éven alul meghaltak száma és aránya.
A görögkeletiek kevés adatra épített arányszámai nem „illeszkednek" az évtizedekre jellemző arányszámokhoz. Ha az előző évtizedből kiemelt 1780-as évet nézzük, akkor is hasonló a helyzet. Egy éven aluli mindössze 2,9%; 1—6 {160} éves 22,8%; 7—14 éves 28,6%; 15—39 éves 37,1%; 40—59 éves 8,6%; 60 és idősebb elhalálozott nincsen! A görögkeleti egyháznál most indul a halotti anyakönyvezés, és ugyanolyan bizonytalanságot tapasztalunk, mint amikor a XVIII. század első évtizedeiben a szegedi római katolikusoknál kezdődött a halottak anyakönyvezése. Az összesítésbe a görögkeleti adatokat nem is vettük be.
Az elhalálozottak korcsoportok szerint 1790
| . | Palánk | Felsőváros | Alsóváros | Görögkeleti | Összesen | |||||
| Korcsoport | római katolikus | |||||||||
| szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | ||
| Egy éven alul | 84 | 36,2 | 86 | 39,4 | 78 | 33,9 | 3 | 12,0 | 248 | 36,5 |
| 1—6 éves | 37 | 16,0 | 37 | 17,0 | 39 | 17,0 | 5 | 20,0 | 113 | 16,6 |
| 7—14 éves | 14 | 6,0 | 10 | 4,6 | 18 | 7,8 | 4 | 16,0 | 42 | 6,2 |
| 15—39 éves | 33 | 14,2 | 26 | 11,9 | 36 | 15,7 | 10 | 40,0 | 95 | 14,9 |
| 40—59 éves | 26 | 11,2 | 30 | 13,8 | 15 | 6,5 | 3 | 12,0 | 71 | 10,4 |
| 60 és idősebb | 35 | 15,1 | 27 | 12,4 | 40 | 17,4 | 0 | 0,0 | 102 | 15,0 |
| Ismeretlen korú | 3 | 1,3 | 2 | 0,9 | 4 | 1,7 | — | — | 9 | 1,3 |
| Összesen | 232 | 100,0 | 218 | 100,0 | 230 | 100,0 | 25 | 100,0 | 680 | 100,0 |
Abból, hogy a csecsemőhalottak száma és aránya az elemzett 1790-es évtől kezdve a római katolikusoknál nagy mértékben megnőtt, nem valami különleges, magas csecsemőhalandóságot okozó járványra következtetünk, hanem arra, hogy egyre pontosabban vezetik az anyakönyvet. Ezt a megállapítást a későbbi adatokkal támasztjuk alá, mivel ettől kezdve majd minden évtizedben, még 1850-ben is 30% felett van a csecsemőhalottak aránya. Az, hogy a XVIII. század második felében a csecsemőhalottak az összes elhalálozottnak csak 13— 23%-át teszik ki, nem azt jelenti, hogy akkor kedvezőbbek lettek volna a halandósági viszonyok, hanem azt, hogy elsősorban a pár napos vagy néhány hetes, esetleg a szegényebb sorsú csecsemők keresztelése vagy annak bejegyzése elmaradt. Amikor a családrekonstrukciós vizsgálatoknál minden adatot kigyűjtöttek a családokról, kiderült, hogy a XVIII. század második felében Csurgón 1000 megszületett gyermek közül 296 meghalt csecsemőkorban, Hajdúnánáson 233, de utóbbi esetében 1000-ből 192-nek nem volt meg a halotti adata. Ezek nem lehettek mind elköltözők, hanem igen sok volt közöttük a fiatalon elhunyt.69
Ezekből a forráskritikai megállapításokból következik, hogy a halandóság valóságos mértékét az anyakönyv alapján még a XVIII. század második felében {161} sem lehet megítélni. Több összefüggés azt mutatja, hogy a XVIII. század második felében a halandóság legalább olyan mértékű, mint vizsgált korszakunk utolsó évtizedében (1840—49), amikor már megszilárdult a halotti anyakönyvezés.
A halálozások száma70
| Időszak | Palánk | Felsőváros | Alsóváros | Rókus | Görögkeleti | Izraelita | összesen |
| római katolikus | |||||||
| 1800—1809 | 1775 | 2518 | 3641 | 503 | 280 | - | 8 717 |
| 1810—1819 | 1893 | 2493 | 3156 | 1471 | 320 | — | 9 333 |
| 1820—1829 | 2087 | 2651 | 3413 | 1798 | 282 | — | 10 231 |
| 1830—1839 | 2857 | 3564 | 5098 | 2489 | 413 | — | 14 421 |
| 1840—1849 | 3924 | 4200 | 6456 | 3554 | 289 | 161 | 18 584 |
| Összesen | 61286 | ||||||
A város népességnövekedésével együtt az elhalálozottak száma is emelkedik. A XIX. század első felében 82 095 keresztelesi bejegyzést találtunk a szegedi anyakönyvekben. A 61 286 elhalálozott ennek 74,7%-a. A kereszteltekhez képest az elhalálozottak a XVIII. század második felében csak 66,2%-ot jelentenek. Ez az összefüggés is arra mutat, hogy a halotti anyakönyvezés egyre jobban megszilárdul, egyre pontosabbá válik. Az elhalálozottak számának erősebb növekedésében tehát nemcsak az össznépesség növekedése tükröződik, hanem az anyakönyvezés teljesebbé válása is. A mai értelemben vett pontosságot azonban nem kérhetjük számon az egyháziaktól, különösen nem Szegeden, ahol oly kiterjedt a tanyavilág, ahol a város határának széle oly messze húzódik. Természetes, hogy el-elmarad a plébánián a halott — különösen a csecsemő és a gyermek — bejelentése.
Ha lényegesen javul is a halotti anyakönyvezés, kisebb hiányok továbbra is vannak. A fél évszázad során 20 809-cel több a keresztelesi bejegyzés, mint a halálozás. Arra, hogy ekkora természetes szaporodással nem számolhatunk, az elhalálozottak korcsoportok szerinti arányaiból, valamint ezeknek az adatoknak a családrekonstrukciós módszerrel nyert arányaiból következtetünk. A következeiben bemutatásra kerülő arányokhoz nagyon hasonlóak a családrekonstrukciós módszerrel nyert arányszámok is, de csak a felső értéket mutatják. {162}
Az elhalalozottak korcsoportok szerint
| Palánk— | Felsőváros—Alsóváros—Rókus együtt | |||||||||
| római katolikus | ||||||||||
| Korcsoport | 1800 | 1810 | 1820 | 1830 | 1840 | |||||
| szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | |
| 1 éven alul | 221 | 35,8 | 247 | 29,8 | 270 | 37,2 | 430 | 25,5 | 454 | 33,0 |
| 1—6 éves | 135 | 21,9 | 165 | 19,9 | 137 | 18,9 | 513 | 30,5 | 416 | 30,2 |
| 7—14 éves | 31 | 5,0 | 47 | 5,7 | 34 | 4,7 | 76 | 4,5 | 75 | 5,5 |
| 15—39 éves | 63 | 10,2 | 116 | 14,0 | 96 | 13,2 | 180 | 10,7 | 178 | 12,9 |
| 40—59 éves | 62 | 10,0 | 96 | 11,6 | 69 | 9,5 | 196 | 11,6 | 112 | 8,1 |
| 60 és idősebb | 96 | 15,5 | 140 | 16,9 | 118 | 16,3 | 290 | 17,2 | 141 | 10,2 |
| Ismeretlen korú | 10 | 1,6 | 17 | 2,1 | 11 0,2 | — | — | 1 | 0,1 | |
| Összesen | 618 | 100,0 | 828 | 100,0 | 725 | 100,0 | 1685 | 100,0 | 1377 | 100,0 |
A görögkeleti egyházi anyakönyvben 1798 áprilisától 1802. szeptember 4-ig nincsenek halotti bejegyzések. Általában kevesebb a csecsemő- és gyermekkori halálozásról szóló bejegyzés, így ezeket az adatokat nem vettük bele az összesítésbe.
A halandósági viszonyok javulását várnánk ebben a fél évszázadban. A csecsemő- és gyermekhalottak arányának csökkennie, a 60 évesek és idősebbek arányának pedig emelkednie kellene. Összesítő táblázatunkból az tűnik ki, hogy még 1840-ben is igen nagy a csecsemő- és gyermekhalandóság. Az elhalalozottak
Az elhalalozottak korcsoportok szerint71
| Szeged | Országos | |||||
| Korcsoport | 1840 | 1850 | 1961 | 1970 | 1981 | |
| % | szám | % | % | % | % | |
| 1 éven alul | 33,0 | 391 | 32,6 | 6,4 | 4,5 | 2,1 |
| 1—6 éves | 30,2 | 197 | 16,5 | 1,1 | 0,9 | 0,6 |
| 7—14 éves | 5,5 | 88 | 7,3 | 0,7 | 0,4 | |
| 15—39 éves | 12,9 | 335 | 28,0 | 5,2 | 5,0 | 4,1 |
| 40—59 éves | 8,1 | 16,1 | 12,7 | 17,3 | ||
| 60 és idősebb | 10,2 | 187 | 15,6 | 70,5 | 76,5 | 75,9 |
| Ismeretlen korú | 0,1 | — | — | — | — | — |
| összesen | 100,0 | 1198 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
{163} 68,7%-a 15 évesnél fiatalabb. Fél évszázad során ez a legmagasabb arány. A korábbi évtizedekben is ilyen vagy ennél rosszabb volt korcsoportonkénti halandóság, csak az anyakönyvezés elmaradása előtt ezt nem tudjuk érzékeltetni. Érdemes egy pillantást vetni a XIX. század derekáról feltárt viszonyokra és a mai arányszámokra. A kortárs tudós, statisztikus Palugyay Imre monográfiájában 1850-ből származó adatokat mutat be Szegedről. Korcsoportonkénti bontása majdnem megegyezik a mi általunk használtakéval. 1840-hez képest 1850-ig a halandósági viszonyok javulása minimális. A demográfiai viszonyokban a döntő változást a következő évszázad fogja hozni.
A népességfejlődést befolyásoló fontosabb tényezők tárgyalása után a város össznépességének alakulását kívánjuk bemutatni. Ennek segítségével, valamint az anyakönyvi adatok módszeres feltárásával lehetőség nyílik évtizedről évtizedre meghatározni a születési és halálozási arányokat s ezzel a természetes szaporodás mértékét.
Az adóösszeírások és a népesség72
| Év | Palánk | Alsóváros | Felsőváros | Rókus | Összes | Össznépesség |
| adózó háztartások | ||||||
| 1697 | 620 | - | - | - | - | |
| 1715 | — | — | — | — | 389 | |
| 1718 | — | 635 | — | — | — | |
| 1720 | — | — | — | — | 404 | |
| 1724 | 600 | 738 | ? | — | ? | |
| 1728 | — | — | — | — | 1956 | |
| 1750 | 547 | 975 | 991 | — | 2513 | |
| 1777 | 739 | 1433 | 1290 | — | 3462 | |
| 1784/85 | — | — | — | — | 4210* | 20 955 |
| 1786/87 | — | — | — | — | 21519 | |
| 1828 | 1026 | 1407 | 1127 | 462 | 4022 | 32 688 |
| 1847 | 52 593 | |||||
* „Família" = egy kenyéren éiő nagycsalád.
{164} A város népességéről a török uralmat követő évtizedektől egészen az első népösszeírásig (1784/85) csak az adózást szolgáló összeírások alapján nyerhetünk képet. Ezek az adatok a következőképpen illeszkednek az össznépességi adatokhoz.
Az első, nemesekre is kiterjedő népösszeírás összes családjainak száma és az adóösszeírások háztartásfőinek száma között bizonyos összecsengés van, ha figyelembe vesszük, hogy az adóösszeírások „természetükből adódóan" nem tartalmazzák a legszegényebb, az adóterheket nem bíró családok számát. Az 1715. és 1720. évi országos összeírásról tudjuk, hogy kimondottan csak a módos gazdákra, módos polgárokra terjedt ki. Az egyes városrészekről fennmaradt összeírások, az 1697. évi palánki telekösszeírás és az 1718. évi alsóvárosi összeírás háztartásfőinek száma jól illeszkedik a többi összeíráshoz. Bár a város össznépességét csak az 1720-as években tudjuk anyakönyvi adatok alapján megközelítően, bizonyos határok között meghatározni (14—17 ezer), az adóösszeírásokból az tűnik ki, hogy ennek a népességnek a túlnyomó többsége már az 1720-as évek előtt is Szegeden él. Ezt a XVI—XVII. századi forrásokban, valamint a XVIII. századi összeírásokban egyaránt előforduló családi nevek tömege is bizonyítja.
A népességfejlődés folyamatának feltárásában nagy segítségünkre voltak az anyakönyvi adatok. Először a keresztelésekkel kapcsolatos anyakönyv szilárdult meg. Az egybevetések, elemzések alapján úgy tűnik, hogy már az 1720-as évektől a keresztelések száma megközelítően megegyezik a születettek számával. A keresz-telések számából és a feltételezett össznépesség száma alapján előbb az ezer lakosra jutó születési arányokat, majd a halotti anyakönyvezés megszilárdulása után (1749) a halálozási arányszámokat határozhatjuk meg.
A keresztelési és a halálozási arányszámok nemcsak az anyakönyvezés mikéntjétől, hanem az össznépességi adatok pontosságától is függnek. A keresztelé-sekre épített arányszámok, ha a nemzetközi és más hazai feltárásokkal összevetjük őket, némileg magasaknak látszanak. Ennek az összefüggésnek az alapján nagyon valószínű, hogy az általunk kiszámított és megadott össznépességszám alacsony, ennél többen éltek a városban.
A XVIII. századból egyetlen össznépességi adatunk van a városról, amely eddig elfogadhatónak látszott. Ez az első népszámlálás 1786/87 telén megismételt összeírásának adata. Az eddigi forráskritikai vizsgálatok alapján ehhez 10%-os {165} kiegészítést vettünk, de az anyakönyvi adatokkal való egybevetés, az arányszámok kiszámítása után úgy látszik, hogy még ez a kiegészítés is kevés. Valószínű, hogy az itt kimutatott születési arányok a nagyobb össznépesség következtében valamivel alacsonyabbak.
XVIII. század73
| . | Össz- | Keresztelések | Halálozások | Term. szap. | ||||
| Évtized | népes- Felekezet ség 1 | évi átlaga | ezer lakosra | évi átlaga | ezer lakosra | évi átlaga | ezer lakosra | |
| 1700—09 | r. kat. | 141,1 | ||||||
| 1710—19 | r. kat. | 285,1 | ||||||
| 1720—29 | 14 000 | r. kat. | 563,0 | 40,2 | ||||
| 1730—39 | 14 500 | r. kat. | 637,4 | 43,9 | ||||
| 1740—49 | 15 000 | r. kat. | 675,6 | 45,0 | 479(1749) | |||
| 1750—59 | 16 500 | r. kat. g. kel. | 748,9 29,1 | 47,2 | 455,7 | 293,2? | ||
| 1760—69 | 18 000 | r. kat. g. kel. | 851,6 29,4 | 48,9 | 498,3 | 353,3? | ||
| 1770—79 | 21000 | r. kat. g. kel. | 944,2 43,0 | 47,0 | 661,2 29,6 | 31,9 | 316,4? | 15,1? |
| 1786/87 1780—89 + 10% | 21 519 23 671 | r. kat. g. kel. | 1039,8 50,4 | (50,7) 46,1 | 810,6 39,3 | (39,5) 35,9 | 230,3? | (11,2) 10,2? |
| 1790—99 | 26 074 | r. kat. g. kel. | 1110,3 63,7 | 45,0 | 742,6 26,9 | 29,5 | 404,5? | 15,5? |
A halandósági arányok valószínű még jobban eltérnek a valóságban. Itt a probléma kettős. Ha az össznépesség valamivel nagyobb, akkor ennek az értéke kisebb. A halotti anyakönyvezésből kimaradtak arányát — a halotti anyakönyvezés javuló tendenciája miatt — igen nehéz meghatározni. Ebből következik, hogy a természetes szaporodás arányszámai a ténylegesnél jóval magasabbak. Tanulmányunk első részében bemutattuk a XIX. század második feléből való magyarországi adatokat, valamint néhány mikrofelmérés arányszámát, most közöljük az {166} eddig rendelkezésre álló nemzetközi arányszámokat. A XVIII. század második feléből országos méretekben csak három európai országról vannak meg az arányszámok, a XIX. század első" feléből 8 országról.
Az európai népmozgalmi arányszámok74
| XVIII. sz. második fele | XIX. sz. első fele | |||
| Ország | születések | halálozások | születések | halálozások |
| ezer lakosra | ezer lakosra | |||
| Ausztria 1820-tól | — | — | 32,7—43,0 | 25,7—44,4 |
| Dánia | — | — | 29,9—34,1 | 17,7—30,1 |
| Egyesült Királyság 1838-tól | — | — | 30,3—33,8 | 20,9—21,5 |
| Finnország | 37,6—46,9 | 20,2—41,0 | 30,4—41,4 | 21,2—60,5 |
| Franciaország 1801-től | — | — | 25,4—33,0 | 21,1—31,2 |
| Németország 1817-től | — | — | 33,3—41,5 | 22,9—30,4 |
| Norvégia | 28,8—36,1 | 19,5—48,1 | 22,2—35,1 | 16,9—35,3 |
| Svédország | 28,9—38,7 | 21,7—52,5 | 26,7—35,9 | 19,4—40,0 |
Nincs alkalmunk a népmozgalmi arányok évenkénti hullámzását bemutatni, de ezek az arányok is érzékeltetik, hogy a születési arányok Európában alacsonyabbak, mint a Szegedről feltártak. A halandósági arányok szintén magasabbak. A szegedi 10 éves átlagok majd olyan nagyok, mint Európa országaiban egy-egy fél évszázad legrosszabb évi arányszámai. Az epidémiáról és endémiákról feltárt szegedi adatok, a közegészségügy elmaradottsága ezt alátámasztaná, de azért azzal is számolni kell, hogy a magyarországi halotti anyakönyvezés hiányai miatt az itt bemutatottnál is rosszabb lehetett a halandóság. Ha azonban a város össznépessége az általunk számítottnál több, akkor mindkét arányszám közelít az európai országokban feltártakhoz. — A halotti anyakönyv hiányaiból az mindenképpen következik, hogy a természetes szaporodás valóságos mértéke kisebb a táblázatban közöltnél. A kisebb nem jelenti azt, hogy ne volna a városnak népfeleslege, különösen akkor, amikor a városfejlődés vonzza az iparos és kereskedő elemeket. A következő fél évszázadban — feltehetően az anyakönyvek javuló forrásértéke következtében — a népmozgalmi arányok közelítenek az európai országokéhoz.
Az össznépesség évtizedenkénti nagyságának meghatározásához alapul az 1786/87. évi megismételt népszámlálás adatát vettük 10%-os kiegészítéssel. Ettől kezdve évtizedről évtizedre hozzáadtuk a keresztelések és a halotti bejegyzések különbözetét, más szóval a természetes szaporulat anyakönyv alapján mérhető nagyságát. Ha a valóságban több halálozás volt, mint a halotti anyakönyvi bejegyzés, akkor ezt a kieső többletet a beköltözések pótolták. — Az 1820-as évtizedre nézve figyelembe vettük Ludovicus Nagy statisztikai munkáját. Már a közelmúlt történeti demográfiai mikroelemzései megmutatták, hogy ez a munka, valamint az egy évtizeddel későbbi Fényes Elek-féle statisztikai munka összné-pességi adatait indokoltan kevesellhetjük. Mindkét esetben 15%-os kiegészítéssel éltünk. Alighanem még ez a korrekció sem közelítette meg a valóságot. A Szeged város tanácsa számára készített jelentésben olvashatjuk, hogy Szeged népessége az 1848. évi összeírás szerint 52 593. Az össze nem írt katonák, tanulók, mesterlegények, vidéki napszámosok, háború elől menekültek, foglyok és a környék {167} szegényebb népei, kik a szegedi piacról élnek, lehettek ez évben tízezren. így Szeged népességét 1849. évben a jelentés 62 593-ra becsüli.76
XIX. század75
| Össznépesség | Felekezet | Keresztelések | Halálozások | Term | szap. | |||
| Évtized | évi ezer átlaga lakosra | évi átlaga | ezer lakosra | évi átlaga | ezer lakosra | |||
| 1800—09 | 30 119 | r. kat. g. kel. | 1207,4 62,0 | 41,6 | 843,7 28,0 | 28,9 | 383,3 | 12,7 |
| 1810—19 | 33 952 | r. kat. g. kel. | 1345,0 41,2 | 40,8 | 901,3 32,0 | 27,5 | 452,9 | 13,3 |
| Nagy, L. 1820—29 + 15% | 32 688 37 591 | r. kat. g. kel. | 1625,1 41,2 | (51,0) 44,3 | 994,9 28,2 | (31,3) 27,2 | 644,0 | (19,7) 17,1 |
| Fényes 1830—39 + 15% | 33 307 38 303 | r. kat. g. kel. | 1742,7 30,9 | (53,3) 46,3 | 1390,8 41,3 | (43,0) 37,4 | 341,5 | (10,3) 8,9 |
| 1847 1840—49 | 52 593 | r. kat. g. kel. izr. | 2127,6 60,4 | 41,6 | 1813,4 45,0 | 35,3 | 329,6 | 6,3 |
| 1852 1870 | 55 940 70 022 | |||||||
Ha 15%-kal megemeljük Fényes Eleknek az 1830-as évek végére vonatkozó össznépességi adatát, akkor 38 303 Szeged össznépessége. Egy évtizeddel később e tanácsi jelentés szerint már több mint 14 ezerrel több. Ez csak a törzsnépesség! Véleményünk szerint ez a reális adat. Az 1840—49-es évtizedre már mindenképpen megszilárdult a halotti anyakönyvezés. így az erre az évtizedre számított arányszámok már reálisak: 41,6 ezrelékes születés, 35,3 ezrelékes halotti arány, a természetes szaporodás mértéke 6,3 ezrelék. Ezek az arányszámok összhangban állnak más hazai és európai feltárások, mikroelemzések eredményeivel.
Bármennyire szigorúan alkalmazzuk is az anyakönyvekkel kapcsolatban a forráskritika elveit és gyakorlatát, mégis egyértelműen megállapítható, hogy Szeged mind a XVIII. század második, mind a XIX. század első felében rendkívül dinamikusan fejlődött. A népességfejlődést hátráltató tényezők ellenére, amelyeket igyekeztünk érzékeltetni, mind természetes szaporodásból, mind bevándorlásokból növekedett a város népessége. Az itteni lakosság vitalitását, életkedvét mutatja, és bizonyára a szükség is rávitte, hogy nagy területeket népesített be Szeged népe mind a Temesközben, mind Bácskában, mind a tiszántúli részen. A szegedi kutatók eredményei is támogatják Vörös Károlynak az új magyar történelmi szintézisben tett megállapításait. „.. .a fejlődés jellegzetes vonása az elsősorban a magyarlakta területen: a Duna- és a Tisza között ...délen a Tiszán is átnyúlva Csanád, Csongrád, Temes és Torontál megyékre is kiterjedő országrészben végbement, különösen erőteljes, a magyarországi átlagot messze felülmúló népességszámnövekedés."77
Meg kell jegyeznünk, hogy ebben a fél évszázadban már szomorú demográfiai jelenségeknek vagyunk a tanúi. Vörös Károly a kérdésnek külön alfejezetet szentel „A népességfejlődés válságjelei" címmel. Tapasztalja, hogy egy Pozsony megyétől Abaújig csaknem megszakítás nélkül elnyúló, sőt Zala és Heves megyében, valamint a Hajdú kerületben már dél felé is terjedő sávon csökken a házasságok száma és aránya, az országos átlag alatt marad a születésszám.78 Mint a debreceni monográfia is föltárja, a XIX. század első felében már ott is fölbukkan a születéskorlátozás, elsősorban a módosabb rétegekben.79 Szegeden ekkor még nem mutatkoznak ezek a negatív jelenségek: a magas halandóság ellenére dinamikusan fejlődik még városunk népessége. E fejlődést jól jellemzi, ha egybevetjük az orszag más városaival. Népességét tekintve 1787-ben Szeged még csak a hatodik az ország városainak sorában, 1848-ra viszont — a valóságos helyi adatok bizonysága szerint — fölemelkedik a harmadik helyre (52 543), bár a számadatok nem adnak logikus számsort, ezt az utolsó rubrika is példázza.
Nagyobb városaink össznépességi adatai80
| Város | 1787 | 1804 | 1827 | 1846 | 1857 |
| Debrecen | 29 153 | 27 563 | 45 375 | 55 100 | 36 282 |
| Pozsony | 26 898 | 21940 | 37 180 | 40 200 | 43 863 |
| Buda | 24 873 | 22 323 | 30 001 | 40 500 | 42 685 |
| Pest | 22 417 | 26 282 | 56 577 | 100 000 | 131 705 |
| Kecskemét | 21963 | — | 34 080 | 40 000 | 39 434 |
| Szeged | 21 519 | 25 347 | 32 688 | 35 900 | 62 700 |
| Szabadka | 20 708 | 21 537 | 34 924 | 36 200 | 53 499 |
| Szeged helye | 6. | 3. | 6. | 7. | 2. |
|
|