Előző fejezet Következő fejezet

II. A PROLETÁRDIKTATÚRA KÍSÉRLETE.

A FORRADALMI SZERVEK TÁVOZÁSA

 


Udvardi János március 21-én éjjel különvonaton visszaérkezett Szegedre, az egyesült munkáspárt vezetőségének teljhatalmú politikai biztosaként. Március 22-én délelőtt 9 órára összehívatta a városháza közgyűlési termébe a kommunisták, a szociáldemokraták, a katonák bizalmijait, és az ülésen bejelentette a proletárdiktatúra fővárosban történt kikiáltását. Az értekezlet a két munkáspárt szegedi szervezeteit egy pártba tömörítette, és Szegeden is átvette a hatalmat. Kijelölték az. ideiglenes Forradalmi Végrehajtó Bizottságot, amely kézbevette az ügyek intézését. A munkáshatalmat délben a Klauzál téri népgyűlésen jelentették be, délután már falragaszok hirdették. A város vezető tisztviselői, a fegyveres erők, az állami intézmények, a különféle egyletek képviselői csatlakoztak a vér nélkül győzött proletárforradalomhoz.

A város vezetését a Munkástanács végrehajtó bizottsága 22-én este vette át. Az ülésen Udvardi az egyesült párt nevében mondta el megnyitó beszédét, munkásegységet és a diktatúra szükségességét hangsúlyozva. Wallisch Kálmán beszámolt az MSZDP országos vezetőségének Budapesten március 20—21-én tartott üléséről, ahol a hatalomátvétel elvi kérdéseit tárgyalták, és határozatot hoztak a KMP-vel kötendő megállapodásról. Hitet tett a Szovjet-Oroszországgal való szövetség mellett. A Forradalmi Végrehajtó Bizottság nyolc bizottságot alakított: közigazgatási direktórium és elnökség, forradalmi rögtönítélő bíróság, rendőrségi biztos, kulturális és nevelésügyi bizottság, közegészségügyi és szociális bizottság, katonai parancsnokság, propaganda bizottság, pénzügyi bizottság. A bizottságok munkáját a három tagú közigazgatási direktórium irányította. Tagjai: dr. Czibula Antal, Udvardi János és Wallisch Kálmán1. (138., 139., 140. sz. képek.)

A forradalmi igazgatási szervek a Munkástanácsnak voltak felelősek. A Munkástanács eddig szakszervezeti küldöttekből állt, de Udvardi március 22-i beszédében jelezte, hogy a Forradalmi Kormányzótanács programja szerint demokratikusan választott munkás-, paraszt- és katonatanácsra van szükség.

Szegeden a francia megszállás körülményei között jött létre a proletárhatalom. (141. sz. kép.) A forradalmi katonai parancsnokság március 22-én megkezdte a Vörös Hadsereg szervezését a kaszárnyákban. Neuberger különítménye is csatlakozott. A kommunista katonák és Neuberger alakulatának egyes elemei március 22-én megtámadták a Csillagbörtön és a rókusi pályaudvar francia őrségét. A kifejlődött tűzharcnak két polgári személy is áldozatul esett. A franciák a március 22-én történtek hatása alatt 23-án reggelre a város minden fontosabb pontján fegyveres erőket állítottak fel. (142., 143. sz. kép.) Már előző nap délutánján ismeretlen számú személyt, köztük a jelentős szocialista fegyveres erő parancsnokát, Neubergert is letartóztatták. 23-án a francia katonai parancsnokság magához kérte a város régi és új vezetőit: a tárgyalás eredménye az lett, hogy a direktórium tagjai garanciát vállaltak a rend fenntartásáért magyar alakulatokkal, a franciák viszont bevonták az utcákról és a főbb középületektől csapataikat, Neubergert pedig szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy csapataival elhagyja a várost. Ez március 24-én megtörtént. Az országos rendelkezés megjelenése előtt, március 26-án létrejött a helyi karhatalmi alakulat is, amelybe a régi rendőrség, csendőrség, a határrendőrség már korábban Szegedre menekült képviselői is beléptek. Soraiban azonban szervezett munkásokat is találunk. Az alakulat parancsnoka Heffner Károly lett.

A szegedi forradalmi végrehajtó bizottság kiküldöttei útján segítette a helyi proletárforradalmi szervek létrehozását Sándorfalván (Ferenczi József, 1883— 1945), Szeged-Felsőközponton, Algyőn, Hódmezővásárhelyen és Szentesen is. Az utóbbi három helységet Honti-Genal Tibor (1896—?), a kommunista párt tagja kereste fel, ismertette a forradalmi átalakulást, és sürgette a Vörös Hadsereg toborzását.2 Szeged élelmiszer-ellátását segítette a felsőközponti direktórium és paraszttanács március 25-i megalakulása. Itt Andorka Sándor és Burun-ka Péter képviselték a szegedieket. A direktórium elnöke Klein Antal lett, a népjóléti bizottság ügyeit ifj. Papdi József, a Földmunkásszövetség felsőtanyai csoportjának elnöke, Belovári József napszámos, Kálmán Béla felsőtanyai igazgatótanító, a közélelmezési bizottság ügyeit Farkas János földmunkás és Pauló János tanító intézték. A 12 tagú paraszttanács alakuló ülése gondoskodott tejgyűjtő telepek létesítéséről, ahonnan a helyi szükségletet meghaladó tejet a szegedi tejcsarnokba szállították.3

A direktórium a város közellátásának biztosítására zár alá vette az összes élelmiszerkészletét, a közszükségleti cikkeket, megtiltotta a kivitelt, és statáriális eljárást hirdetett az árdrágítók és lánckereskedők ellen. Forradalmi szellemben átszervezték a közigazgatást. Március 24-én a városháza közgyűlési termében a tisztviselőket felszólították, ha nem kívánják az új rendszert szolgálni, következmények nélkül félreállhatnak, akik helyükön maradnak, dolgozzanak kötelesség-tudóan. Dr. Somogyi Szilveszter átadta Czibula Antalnak a polgármesteri hivatalt. A többi tisztviselő a helyén maradt. Az új államapparátus kiépítésének személyi következményeit a forradalmi szervek feltehetően később kívánták érvényesíteni. A direktórium gyakorolta a korábbi főispáni, polgármesteri jogköröket. A Forradalmi Végrehajtó Bizottság pedig a korábbi városi tanács hatáskörét vette át. A direktórium a kormány helyi végrehajtó szerve volt. Ennek folytán Szegeden keletkezett iratait a főispáni fondban helyezték el 1919—624. sz. alatt.4

A Forradalmi Végrehajtó Bizottság 23-án megjelentette a Szegedi Vörös Újságot. A lap korábban Szegedi Friss Újság volt. Közzétette a Szeged város népéhez! c. felhívást, amely ismertette a proletárhatalomnak a munkásegység alapján történt átvételét, a szervezeti és személyi változásokat. A Friss Hírek március 25-től A Proletár címmel jelent meg, míg két nap szünet után, március 25-től a Szegedi Napló és a Délmagyarország látott napvilágot változatlan címen. Március 24-ig élt (március 31-én ismét megjelent) a Szeged és Vidéke c. napilap.

A végrehajtó bizottság 23-i ülésén elhatározta, hogy az orosz szovjet-köztársaság tapasztalatait felhasználva, a leggyakorlatibb megoldásokat alkalmazza. Dr. Hollós József bizottsági tag tervezetet dolgozott ki a város közegészségügyének megjavítására. Tervbe vették a tüdőbaj, a nemibetegségek és a fogbetegségek általános ingyenes orvosi ellátását, a kórházi kezelés javítását, a közfürdő fejlesztését. A földművelésügyi népbiztos elrendelte a földek kötelező művelését az 1919/20. évi élelemszükséglet biztosítása céljából. Ennek megfelelően intézkedtek a szegedi forradalmi szervek is.

A direktórium március 27-én — egy időben a fővárosival — Szeged tanügyi munkásaihoz! c. rendeletével megszüntette a hitoktatást az iskolákban. Hangsúlyozta a tanítók, tanárok igazi megbecsülését, szellemi munkájuk anyagi feltételeinek biztosítását. A pedagógusok rokonszenveztek a tanácshatalom tanügyi programjával. Az ellenforradalom csaknem száz szegedi és környékbeli pedagógus ellen indított fegyelmi eljárást, mert „szívvel-lélekkel csatlakoztak a vörösuralom elveihez és intézőihez".5 Csókási Etelka, a Szent György iskola tanítónője, a tantestület bizalmija elkészítette az erkölcstan tantervét. A tanterv áprilistól júniusig havi 4-4 hétre bontva kivánta megismertetni a tanulókkal a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit, a munkáshatalom lényegét, a munka szeretetét, a jó modort, mások megbecsülését.6 Amint e kötetnek az iskolai oktatásról szóló fejezete leírja, a konzervatív igazgatókat haladó gondolkodású személyekkel váltották fel. A tantestületek hivatali esküt tettek a Tanácsköztársaság — akkor még ideiglenes — alkotmányára.

A sajtó funkciója megváltozott, a proletár osztályérdekeket juttatta érvényre.7 A polgári lapok is igyekeztek alkalmazkodni az új körülményekhez: pl. Forradalmi Kis Káté jelent meg a Délmagyarország március 25-i számában.8 A kérdések és feleletek V. I. Lenin: Állam és forradalom c. művének tételein, továbbá Kun Béla egyes, a proletárforradalmat megelőző írásain alapultak. A kátét, amely a kommunista eszmék terjesztésére fogalmazódott, a szentesi Népakarat c. pártlap 1919. április 3—4-i számaiban már két részre bontva, átszerkesztve, — ennek folytán még hatásosabbá téve — közölte.9

A helyi forradalmi szervek megalakulása után a várost korábban megszálló franciák ragaszkodtak az antant hatalmak nevében gyakorolt politikai ellenőrzés jogához, megkezdték a Tanácsköztársaság elleni katonai támadás előkészítését. Csapatösszevonásokkal több lépcsőben erős katonai hídfőállást építettek ki. Március 22-től Alfréd Bétrix ezredes városparancsnok látta el a város politikai felügyeletét.10 A franciák szegedi magatartását nem csupán a francia kormány, hanem az angol, az amerikai és más kormányok magatartása alapján meghatározott szövetségi politika irányította. Március 26-án Bétrix már jelentős katonai túlerővel rendelkezett. A direktóriumnak ultimátumot küldött, követelte a munkásság lefegyverzését, 2500 puska és 15 géppuska átadását, a magyar helyőrség 1500 főre csökkentését, a Tanácsköztársasággal való kapcsolat megszakítását.11 Szántó Béla hadügyi népbiztos március 25-én utasította a direktóriumot, hogy a franciák várható lefegyverzési ultimátuma esetén álljon ellen. Ha ez nem valósítható meg, a helyőrség Algyő, illetve Kiskunfélegyháza felé hagyja el a várost. Tabódy Zsolt — a hadügyi népbiztos utasítása szerint — 26-ról 27-re virradó éjjel, a franciák felhívásának teljesítése után 1000 fegyvert és hozzávaló lőszert Kistelekre szállíttatott. A többi katonai anyagot a franciák lefoglalták. A gyalogsági, lovassági és tüzérségi laktanyákból a jórészt szegedi legénység szétszéledt — jelentette Tabódy március 30-án.12 A franciák 4 személyt, akik repülőgépen akartak kijutni a városból, lelőttek. 150 embert a repülőtéren tartottak fogva.13

A Hadügyi Népbiztosság utasítására a Tanácsköztársasághoz hű fegyveresek, a forradalmi szervek, a direktórium, az Intéző Bizottság, egyes szakszervezeti és pártvezetők is elhagyták a várost. A munkásság és a Munkástanács tagjainak zömét e fordulat felkészületlenül érte. A direktóriumnak a kiürítésről nem volt alkalma tájékoztatni a munkásságot. A franciák március 27-én Szegedet semleges városnak nyilvánították, a március 21-i Vix-jegyzékben foglaltak szerint a francia katonai parancsnokság helyreállította Szegeden a polgári közigazgatást.

A kezdettői fogva kedvezőtlen körülmények között működő proletáruralom öt napja a szegedi munkásmozgalom történetének emlékezetes momentuma.14


Jegyzetek:

  1. Az események, a bizottsági tagok: VDCSMMT 1917—1919. 23—24., 263—270.
  2. Dr. Gaál Endre: Szentes az 1918—1919. évi forradalmak idején. = Fejezetek Szentes forradalmi múltjából. Szerk. Dr. Gaál Endre. Szentes, 1984. 92.
  3. Szegedi Napló, 1919. március 27. Tanácsköztársaság Csongrád megyében. Szerk.: A szerkesztőbizottság. Hódmezővásárhely, 1959. 5. sz. dokumentum.
  4. Oltvai Ferenc: A Tanácsköztársaság történetének forrásai a Szegedi Állami Levéltárban. = A Magyar Tanácsköztársaság dokumentumai Szegeden. I. m. 135. A forradalmi szervek intézkedései részletesen: VDCSMMT 1917—1919. 263—270., 273—275. 279—280. stb.
  5. A tanügyi munkásokhoz intézett, március 25-i keltezésű rendelet: Szegedi Napló, 1919. március 27. A megtorlás és az idézett szavak: CsmL Polgm. eln. ir. 1919—12 142.
  6. VDCSMMT 1917—1919. 282—284. Keletkezésének körülményeiről részletesebben uo. 284.
  7. József Farkas: A Magyar Tanácsköztársaság Sajtója. Budapest, 1969. 62.
  8. Közli: „Mindenki újakra készül..." Szerk.: József Farkas. IV. Budapest, 1967. 15—17. Péter László 1965. Utóbbi szerint a Káté Juhász Gyula műve.
  9. Dr. Gaál Endre 1984. Szentes... I. m. 103.
  10. VDCSMMT 1917—1919. 257. A francia nagypolitika törekvéseiről, amelynek csak szerény, de mindenképpen része volt a szegedi fellépés, lásd: Ormos Mária: Padovától Trianonig. Lm. 215—227.
  11. VDCSMMT 1917- 1919. 299. Nagy Miklós I. m. 304.
  12. VDCSMMT 1917-1919. 29S—300. E dokumentum utal a berakodás nehézségeire is: részletesebben: CsmL 1-ői'p. ir.  1919- 63s.
  13. HIL A hadügyi Ncph-zíosság ir. 6. os/t. fi,.25. folio 695.
  14. Soós Katalin 1983. 5S

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet