Előző fejezet Következő fejezet

IV. AZ ELLENFORRADALOM FELÜLKEREKEDÉSE SZEGEDEN

 

A francia városkormányzóság március 27-én Dettre volt kormánybiztos főispánt. Somogyi volt polgármestert és Tabódy volt kerületi parancsnokot állította a város élére. A polgári közigazgatás március 28-tól zavartalanul működött, a március 22-e előtti szellemben. A városi tanács megtartotta első ülését. Az ügyekben illetékes tanácsnokok is hivatalba léptek. Március 28-án Dettre kormánybiztos hirdetménye tudatta a 20 K-ás városi pénzek kibocsátását. A francia városkormányzóság Dettrével állt kapcsolatban, akit a francia hatóságok „Monsieur le Préfet" címmel szólítottak. De Tournadre tábornok 1919. december 12-i, Vasek Ernő akkori kormánybiztos főispánhoz intézett átirata megerősítette, hogy Dettre „a francia kormányzósággal együtt és annak megbízásából működött".1 A franciákkal hivatali kapcsolatban állt Somogyi és Tabódy is. Az utóbbi az ellene indított hadbírósági eljárás során ezzel is védekezett. A Dettre vezette főispáni hivatal 1919 április folyamán 317 iratot iktatott, míg az előző év hasonló időszakában csak 175-öt. E periódusban Dettre nemcsak a főispáni ügykört látta el, hanem részben a városi közgyűlés hatáskörét is gyakorolta pl. kinevezési, szabadságolási, segélyezési ügyekben. Politikai és katonai kérdésekben Dettre a francia városkormányzó véleménye szerint járt el. A március 21-i Vix-jegyzék szerint március 27-től Szeged semleges zónához tartozott. Ennek technikai érvényesítése nehézségekbe ütközött. Lamaze francia kapitány március 31-én jelentette De Lobit tábornoknak, hogy a távíró és távbeszélő vonalak Szeged és Budapest között részben még élnek, a Tanácsköztársaság és Szeged közti utazási kapcsolat sem szűnt meg teljesen.2

A városigazgatást a francia városkormányzóságnak rendelték alá, amely a francia vezérkar utasításai szerint járt el. A direktórium elmenekülése után tovább működő Munkástanácsot, a szakszervezeteket megtűrték, de közigazgatási hatáskörük megszűnt, sőt érdekképviseletük sem érvényesült. Az ifjúmunkások szervezetének április 4-i munkajogi panaszát a hatóság ki sem vizsgálta.

A franciák számos, a városban maradt kommunistát letartóztattak (március 27-én pl. Zarecsnik Jánost), az áprilisban Szegedre érkezett, a munkásokat szervező kommunistákat — köztük Andorka Sándort és Hoffmann Ödönt — elfogták. Nem akadályozták a Munkástanács újraválasztását, amelyet a Forradalmi Kormányzótanács rendelete szerint április 7-ig kellett lebonyolítani országszerte. Szegeden ez április 14-én történt meg. A tanácsválasztásra a szocialista párt, a Szegedi Vörös Újság és más lapok, valamint a szakszervezeti csoportok mozgósítottak. 41 227 érvényes szavazatot számoltak. A jelöltek egy része régi polgári vezető volt: Dettre, Somogyi, Tabódy stb. A kormányzótanács ülésén Kun Béla emiatt is követelte a tanácsválasztás megsemmisítését. A Szegedi Vörös Újság április 17-i beszámolója szerint a szavazás egyhangú volt. Más források szerint a listán nem szereplő személyek (pl. az ún. Külvárosi Direktórium tagjai) is 1000— 5000 közötti szavazatot kaptak. A szavazók egy része több jelölt nevét törölte és más neveket írtak be helyettük. Megválasztották Móra Ferencet és Juhász Gyulát, továbbá számos, az 1914 előtti munkásmozgalomból ismert személyt. (Furus István, Kerekes Mihály, Molnár János, Rácz Mihály, Kálmán József, Bálint Ferenc, Ábrahám Mátyás, Olejnyik József, Süli Józsefné stb.)3

Móra Ferenc április 1-jei, Mementó c. írásában arra figyelmeztetett, hogy Szegeden a franciák tűrik az ellenforradalmi központ szervezését, a város tehát magyar Lyonná válhat. A munkásokat is ez aggasztotta. Az építőmunkás csoport április 1-jei vezetőségi ülésén az elnök ajánlotta azoknak, akik nem akarnak kellemetlen helyzetbe kerülni, hagyják el Szegedet, és lépjenek be a Vörös Hadseregbe. A famunkás szakszervezet bizalmi testülete április 3-i ülésén észlelte a munkáltatók munkásellenes törekvéseit, a kollektív szerződések megsértését, a bizalmiak elbocsátását.4

A francia megszállás elszakította a várost a Tanácsköztársaságtól. A francia katonai kordon kezdetben nem volt hatékony, az eltávozott forradalmi szervekkel a kapcsolat április közepéig fennmaradt. A Bírák, Ügyészek és Jegyzők szakszervezeti csoportja április 5-én Hollós József dr. és Somlyódy István dr. indítványára Hollós vezetésével bizottságot küldött Budapestre. A bizottsághoz dr. Péchy Aurél törvényszéki bíró is csatlakozott, és az igazságügyi népbiztostól a szegedi polgári igazságügyi szervek élére új személyek kinevezését eszközölte ki. Április 18-án Szegeden bemutatta a kinevezéseket: ő maga az ítélőtábla, dr. Mecsér József a törvényszék, és dr. Dettre Pál az államügyészség vezetője lett. A franciák ezt nem vették figyelembe. Hollós nem tért vissza a bizottsággal: a Tanácsköztársaság közegészségügyi munkájának egyik irányítójaként részt vett a tüdővész, az alkoholizmus és a nemi betegségek elleni harcban.5

A francia megszállás után a polgári igazgatás egy ideig igyekezett a lakossággal elhitetni, hogy a forradalmi szervek távozásával nem történt változás a szegedi hatalmi viszonyokban. A Forradalmi Kormányzótanács egyes intézkedéseinek publikálása, sőt némely kulturális vonatkozású rendelkezésének megvalósítása, a sajtó forradalmi frazeológiája ezt alátámasztotta. Dettre utasítására munkáshangversenyt, olcsó színházi előadásokat, könyvismertetéseket rendeztek. Április 8-án Móra Ferenc múzeumigazgató elnökletével bizottság írta össze az alsóvárosi ferences rendház műkincseit. Móra szerint Zadravecz rendfőnökkel megegyeztek, hogy a műkincsek a rendházban maradnak, de a múzeum nyilvántartásába kerülnek.6

A forradalmi szervek távozása után a Lloyd társulat helyiségében Hoffmann Ignác kereskedő és malomtulajdonos kezdeményezte a polgárság pártjainak szervezését.7 A katonatisztek egy csoportja április elején katonai puccsal megkísérelte átvenni a város igazgatását. Az akciót a franciák akadályozták meg. Zadravecz rendfőnök a katolikus autonómia mozgalmat szervezte április 7-től.8

Április 15-én a franciák teljes mértékben elzárták Szegedet az országtól, megszüntették a semleges zónát. Szeged a megszállt terület szerves részévé lett, megindult a közlekedés a Bánáttal és Bácskával. A Munkástanács április 22-i, egyetlen ülésén feloszlott.9 A francia városkormányzó április 24-én elrendelte a polgári kori igazságügyi szervek visszaállítását május 1-től, és megakadályozott mindenféle május elsejei utcai megmozdulást, tüntetést.10 Április 29-én a „Szeged" szabadkőműves páholy értekezlete a szélsőséges reakció élénkülésétől féltette a polgári liberális érdekeket. Április 30-tól a Szegedi Vörös Újság ismét Szegedi Friss Újság címen jelent meg. Már nem csupán katolikus jelmezű ellenforradalmi szervezkedés folyt, hanem katonatiszti és polgári politikai csoportok is aktivizálódtak. Április 24-én, a bécsi ellenforradalmi komité képviseletében Szegedre kezett Gömbös Gyula.

A szegedi ellenforradalmi mozgalmak történetét Kelemen Béla volt főispán 1923-ban közreadott naplója ismertette. (Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez 1919.) Bétrix francia városkormányzót kommunista barátsággal vádolja, mert a semleges zóna időszakában sokat tett a társadalmi béke fenntartásáért. Valójában a kommunistákat — a Gertoux vezette titkosrendőrsége útján — megfigyeltette, majd a semleges zóna felszámolása után a május elsejei felvonulást minden eszközzel megakadályozta. A munkások, sőt a kispolgárok egy része (boltosok, kocsmárosok stb.) sztrájk útján fejezték ki együttérzésüket május 1. ünnepével.11 E napon avatták fel az új Munkásotthont, amely a Berlini körúton levő, volt honvédlaktanyában kapott helyet. A szakszervezeti csoportok könyvtárainak összeolvasztásából itt hozták létre az egységes munkáskönyvtárat Móra Ferenc közreműködésével, aki 1918 november végén a Somogyi-könyvtár duplumaiból kb. 100 kötetet felajánlott a szociáldemokrata párt vezetőségének, az egyesített szegedi munkáskönyvtár céljára.12 Az újonnan kinevezett katonai parancsnok, Szombathelyi alezredes május 3-i állomásparancsában visz-szaállította az 1918. október 31. előtti katonai szolgálati szabályzatot. Május 4-én az alsóvárosi templomban a katonák már rangjelzéseiket felvarrva jelentek meg. Zadravecz Tstván szentbeszédében követelte: „Legyen úgy, mint régen volt."13

Charpy tábornok követelésére Bétrix városparancsnok eltávolította a város vezetéséből a semleges zóna városvezetői közül Tabódy Zsoltot, május 5-én pedig Dettre Jánost is, megköszönve a francia politika támogatását. Dettre helyére nem került senki, a főispáni szék betöltetlen maradt. A polgári radikális városvezetés háttérbe szorult. Május 9-én befejeződött a francia katonai csapatösszevonás. Az 1. afrikai vadászezred és a 3. gyarmati gyalogezred három zászlóalja, a 6. algériai lövészezred második zászlóalja, végül a 3. gyarmati gyalogezred vezérkara, az 54. gyarmati gyalogezred egységei a műszaki csapatok parancsnokságával együtt Szegedre érkeztek.14

Clemenceau francia miniszterelnök április 14-én engedélyezte fegyvertelen magyar csapatok áthaladását a francia vonalakon. A bécsi Antibolsevista Comité a Tanácsköztársaság diplomáciai elszigetelésére törekedett, míg a fegyveres leszámolást a tanácshatalommal a román, cseh hadsereg végezte el. Az antant hadvezetőség által ellenőrzött területen Gömbös, majd Pallavicini gróf szervezte a magyar ellenforradalmi csoportokat. Gömbös Belgrádban Paul de Lobit tábornokkal tárgyalt, majd Szegeden a bécsi komité megbízottjaként szervezte az ellenforradalmat. Gömbös a legfontosabb teendőnek a szegedi Anti Bolsevista Comité (ABO április 25-i alakuló ülésén a helyi politikai vezetés átvételét, majd fegyveres erők szervezését tekintette. A bécsi komité a befolyása alatt álló volt katonatiszteket április végétől — Clemenceau fentebb említett engedélyével élve — Szegedre küldte. De Lobit a szegedi komité tudtára adta, hogy hajlandó e testülettel együttműködni.15 Az ABC (tisztekből és csendőrökből álló) fegyveresei a Mars téri laktanyában levő katonákat lefegyverezték.16 Május 7-én megalakult a Tanárok, Tanítók s Óvók Nemzeti Szövetsége. A rendőrség élére Tirts Béla csendőrőrnagyot állították.

Az ellenforradalom fellépését látva, Móra Ferenc május 8-án lemondott a Szegedi Napló főszerkesztőségéről és a közélettől visszavonult, a következő napon pedig a „Szeged" szabadkőműves páholyból is kilépett.17

A szakszervezeti bizottság április 21-én visszahívta a közélelmezési hivatalban dolgozó, 1919 elején még a Munkástanács által delegált munkásellenőröket.18 A munkanélküliek mintegy 4000-en, április 26-án tartott gyűlésük megbízásából a szakszervezeti bizottság útján a főispántól és a polgármestertől munkaalkalmat követeltek. A munkanélküli segélyalap kimerült, újabb összegeket a fővárosból nem kaphattak, emiatt a munkanélküliek „a legnagyobb nyomornak vannak kitéve" — mondották.19

Szeged 1919 tavaszán és nyarán élelmiszer- és fűtőanyaghiánnyal küzdött. A szerbek által megszállt Bácska és Bánát nem szállított többé Szeged számára élelmiszereket és nyersanyagot. Nem segített Bétrix városkormányzó élelmiszer és nyersanyagbeszerző engedélye sem a szegedi kereskedőknek. A tanyaiak sem szállíthattak a szegedi piacra tejet, tejterméket, mezőgazdasági terméket, szárnyasjószágot, élőállatot. A szerb katonai alakulatok gátolták a Szegedtől délre fekvő közeli községek élelmiszer behozatalát is. A városkormányzó ezért lehetővé tette, hogy a legközelebbi községekbe (Horgos, Szőreg, Deszk, Keresztúr, Röszke) a szegedi kereskedők igazolvány nélkül közlekedhessenek.20 A francia hadsereg pedig Szegeden raktározott élelmiszerkészleteiből is segítette a közélelmezési hivatalt. A Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére a franciák június 6-án megalakították az angol, amerikai, francia, román, szerb tagokból álló Szövetségközi Élelmezési Bizottságot, amely az élelmiszer- és a tüzelőanyag-ellátást, kereskedelmet és szállítást szervezte. A bizottság 1920 januárjáig működött; Zágrábból, Fiuméből, Triesztből, Bécsből szállítottak árut Szegedre. A bizottság Budapestre küldött árukat is irányított Szegedre.21

A legfontosabb szegedi közüzemek, elsősorban a vízműtelep, a gázgyár és a villanytelep részére Bétrix április l-jétől napi 2 vagon szenet ígért, de áprilisban csak napi 150 tonnát szállítottak, az összes áprilisi szállítás 4500 tonna volt. Szénhiány miatt május 4-én a vízműtelep működése 12 órát szünetelt.22 Április végén a nagyszebeni román kormányzótanács szénszállítást engedélyezett Erdélyből. Május 4-én Szénbeszerző Szindikátus alakult Szegeden a városi közigazgatás, a Kereskedelmi és Iparkamara, a nagy- és a kisebb ipari üzemek képviselőinek részvételével. A szindikátus kb. 1000 vagon szenet szállított Szegedre.23 Biztosították a közüzemek működtetését, ellátták a Kenderfonógyárat is, amely május 26-tól csökkentett üzemmel termelt.24 A lakosság fűtőanyag-ellátását nem oldhatták meg. Biztosították azonban a szivattyútelepek és a vízmű folyamatos működéséhez szükséges szenet. 1919 tavaszán a Tisza vízszintje Szegednél az 1879. évit meghaladó magasságra emelkedett. A szivattyútelepek a városi bel- és szennyvizeket megszakítás nélkül szivattyúzták. A franciák április 29-én engedélyezték az algyői hídtól a szegedi körtöltésig a gátőrök védelmi munkáját, több helyen a telefonkapcsolat is helyreállt.25

A francia városkormányzó április 15-től elrendelte a lapok cenzúrázását. Tiltották a győztes hatalmak elleni és a társadalmi békét „veszélyeztető" cikkek megjelenését. Nem jelenhettek meg a Forradalmi Kormányzótanács rendeletei. Magyarországi híreket többnyire francia lapokból vehettek át. A francia titkosrendőrség magyar állampolgárokat, Szegedre menekült határrendőröket és rendőröket szervezett be, akik beférkőztek a szakszervezetekbe, de megfigyelték a szegedi ABC-t és a szegedi ellenforradalmi kormányt is. Számos forradalmárt juttattak francia kézre. Az elfogottak felett májusban a 76. francia gyaloghadosztály hadbírósága — a francia gyarmati katonai hadijog szerint — ítélkezett. Hoffmann Ödönt és Dobos Jenőt (1888—?) halálra, Zarecsnik Jánost 20 évi, Andorka Sándort életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Elítéltek számos vöröskatonát is. A két halálraítélt és néhány más elítélt megszökött. Voltak akiket Franciaországba szállítottak, ők francia gyarmati fegyenctelepekre kerültek. Többeket André Marty nemzetközi szolidaritás-akciója szabadított ki az 1920-as évek közepén.26

A francia megszállás, a gyarmati alakúlatok lovasfelvonulásai, a július 14-i látványos díszszemle emlékezetes maradt a szegediek számára. A francia táborkari tisztek látogatását a kultúrpalotában a vendégkönyv bejegyzései is igazolják.27 (145. sz. kép.)

A szegedi Antibolsevista Comité május 17-én kiáltványt tett közzé a Tanácsköztársaság ellen, amelyet a Petőfi nyomdában (Vásárhelyi sugárút 10.) nyomtattak. A komité Kelemen Béla dr. volt főispán elnökletével a „bolseviki kommunizmus" helyett a nyugat-európai polgári társadalmi rendet kívánta visszaállítani, szociális reformokkal kielégítve a munkásosztály „minden jogos igényeit". A 31 tagú végrehajtó bizottságban ügyvédek, állami, városi vezető tisztviselők, iparosok, gyárosok, gazdálkodók, kereskedők, a ferences rendházfőnök, két tanár, két nagytőkés, egy gyógyszerész működtek közre. A „Szeged" szabadkőműves páholy főmestere, Szigyártó Albert felsőipariskolai tanár is végrehajtó bizottsági tag volt.28 Az ABC nyilvános alakuló ülését május 21-én a városháza közgyűlési termében tartották.

Ezt követően megalakult a szegedi ellenforradalmi kormány, elnöke Károlyi Gyula gróf, aki korábban, május 5-én Aradon alakított ellenforradalmi kormányt. A bécsi komité javaslatára Szegedet földrajzilag előnyösebbnek vélték Aradnál a kormány működésére. A temesvári ellenforradalmárok is Szegeden gyülekeztek. A különféle ellenforradalmi csoportok egységbe tömörülhettek a bécsi komité égisze alatt. A szegedi kormány miniszterei, különböző rangú és pártállású politikusok május 31-én tették le a hivatali esküt Károlyi Gyula előtt. A franciák Károlyi Gyula kormányát németbarátnak, habsburgistának tartották. Horthy Miklós hadügyminiszteri közreműködése fokozta a franciák bizalmatlanságát.29 Károlyi Gyula kormánya az amerikaiak rokonszenvét sem nyerte el. E kormány kiáltványát a Vörös Újság és a Szeged Külvárosi Direktórium is az ellenforradalom programjának minősítette.30

Károlyi Gyula június 2-án a Klauzál téren rendezett népgyűlésen ismertette programját. Zadrevecz pedig feleskette a kabinet tagjait. Beszédének fő gondolata a nemzeti öntudat élesztése, „a régi édes Haza" visszaszerzése volt. Titkos naplója szerint a „szegedi irredenta" célja az ország 1918/19 telétől elszakított részeinek visszanyerése.31 A nemzeti öntudatot, amelynek tartalma a bolsevizmussal szembeállított keresztény világnézet, Zadravecz a Mária-kultusz további fejlesztésével kívánta fokozni.

A kormányalakulás után Bétrix várkormányzó közleményben tudatta, hogy Szegeden a polgári ügyek intézését a kormánynak adta át. Ezzel a francia városparancsnokság a katonai közigazgatást a városban megszüntette. „Szegedország" gazdasági és politikai ügyeit ettől kezdve a törvényszék épületében működő kormány irányította. A belgrádi francia katonai vezérkarral a kormánytárgyalásokat Teleki Pál vezette a Tanácsköztársaság elleni közvetlen intervencióról. Az első külügyminisztert, Bornemissza Gyulát — miután Teleki lett a külügyminiszter — Svájcba küldték. Ott Windischgraetz Lajos herceg csoportja sajtóirodát tartott fenn, kapcsolatban állt londoni és párizsi vezetőkörökkel. Windischgraetz és Bornemissza Svájcban támogatókat szerveztek a szegedi kormánynak.32

A kormány állandó pénzügyi nehézségekkel küzdött.33 Mégis hozzáláttak a hadsereg szervezéséhez. A franciák által megállapított keretek között június 23-tól toboroztak. Volt monarchista tisztekből tiszti századokat alakítottak. Különösen hírhedtté vált, későbbi tevékenysége révén, a Prónay Pál- és az Ostenburg (Mora-vek)-féle tisztiszázad. Az ún. nemzeti hadsereg felfegyverzésére a franciák július 12-én 10 000 db fegyvert és félmillió töltényt adtak át.34 A nemzeti hadseregbe augusztus végéig mintegy 1000 szegedi illetőségű jelentkezett. (A toborzottak összlétszáma július végéig 3320, augusztus végéig 6568 volt.) A toborzó bizottságok a francia fennhatóság alatt álló községeket is felkeresték. A toborzásban részt vett Zichy Aladár gróf és Zadravecz István is. Egy detektívjelentés szerint az önkénteseknek ígért zsold — a magas megélhetési költségek miatt — elégtelen volt családjaik eltartására. A Zadravecz vezetésével működött alsóvárosi toborzó-bizottság június 30-án a jelentkezők elapadása miatt megszűnt.35

A francia helyőrségi parancsnok korlátozta a jobboldali szélsőséges megnyilvánulásokat, de kapcsolatot tartott a magyar katonatisztekkel, vezető polgárokkal, engedélyezte a polgári egyesületek működését. (144. sz. kép.) A szabadkőművesek június 10-i általános értekezletén a „Szeged" páholy 27 és az Árpád páholy 5 tagja jelent meg. Szigyártó Albert főmester elnökletével Hoffer Jenő előterjesztését tárgyalták meg. Eszerint a szabadkőművesek liberális progresszív politikai fejlődésért küzdenek. Hoffer javasolta az ABC feloszlatását. A liberális polgárság érdekvédelmét a polgári egyletek (pl. a jogászegylet, kereskedők egyesülete, háztulajdonosok egyesülete, mérnökök, orvosok, tanárok egyesületeinek stb.) központi irányító szervezete képviselje, és befolyásolja a kormányt. Az ügynek a kormány kereskedelemügyi miniszterét, dr. Varjassy Lajost kívánták megnyerni. (Varjassy a világháború előtt az aradi „Összetartás" páholy főmestere volt.) Az értekezlet a liberális szervezkedéshez a franciák támogatását kérte, a munkássággal együttműködést kívánók elszigetelődtek. Szigyártó szerint a polgárság most nem törődhet a munkásság tetszésével vagy nemtetszésével. Hangoztatta: „Ha szükséges, szembe kell szállni a munkássággal."36 A jegyzőkönyv szerint a Tanácsköztársaság megszűnése után a polgári liberális elvek érvényesítésének lehetőségeit keresték. Az összejövetel apropóját Károlyi Gyula kormányának átalakítása adta, de befolyásolta a kibontakozó szegedi sztrájkmozgalom is.

Károlyi Gyula kormánya semmisnek nyilvánította a sajtószabadságról szóló 1918. évi TI. néptörvényt. Elrendelte az előzetes sajtócenzúrát a már korábban bevezetett francia cenzúra mellett. Június végén Horthy hadügyminiszter a sajtóosztály cenzorai mellé katonai cenzorokat osztott be az ellenforradalmi hadsereg szervezését előnytelenül befolyásoló közlemények meggátlására. Az ellenforradalmi vezetők egy része igényelte a mérsékelt szociáldemokrata vezetők támogatását. Károlyi Gyula két miniszteri tárcát a szocialista munkásság képviselőinek tartott fenn, feltehetően a francia városkormányzó ösztönzésére. Bétrix május végén ugyanis a munkások szakmai szervezeteinek vezetőivel is tárgyalt. Május 26-án azonban a munkásképviselők értekezlete politikai kérdésekkel nem foglalkozott, a felállítani tervezett ún. néptanács munkájában nem vett részt, feladatának a munkásság gazdasági helyzetének javítását tekintette. Akadályozták, hogy a kollektív szerződéseket a munkáltatók egyoldalúan felmondják, küzdöttek a munkáselbocsátások ellen. Munkaalkalmak teremtését szorgalmazták a városi tanácsnál (pl. a MÉMOSZ csoport május végén) stb.37

Az ún. Külvárosi Direktórium röplap segítségével is szervezte a munkások tiltakozását Károlyi Gyúl; kormányának a Tanácsköztársaság megdöntését célzó törekvése ellen. A nyomdai munkások nem nyomtatták ki a kormány közleményeit. A famunkások szervezete sztrájk esetén szolidaritásról biztosította a nyomdászokat.

A liberális polgárság igyekezett az őszirózsás forradalom vívmányait megőrizni. Elítélte az alkotmányos monarchia visszaállítását. A polgári köztársaság jelszavával lépett fel a kormány ellen, számítva a munkásság nem kommunista tömegeinek támogatására. Dettre János szervezte a liberális polgárság és a munkásság kormányellenes akcióegységét.38

Június 6-án a nyomdászok sztrájkba léptek. Béremelést, a cenzúra eltörlését, Dettre és Tabódy visszahelyezését követelték. A szegedi szocialista párt és szakszervezeti vezetőség június 15-én a nyomdászokat támogató általános sztrájkot indított. A tanácskormány közvetlenül is, részben pedig a Szeged Külvárosi Direktórium útján jelentős összegekkel támogatta a sztrájkolókat.39 Szegedre csempészték a Vörös Újság példányait, továbbá francia és arab nyelvű röplapokat, utóbbiakat a megszálló hadsereg felvilágosítására. Az első napokban több mint 10 000-en, munkások, állami, városi és magánalkamazottak sztrájkoltak. Követelték a Károlyi-kormány távozását, a kapcsolat helyreállítását a Tanácsköztársasággal, az összes politikai fogoly szabadon engedését, sajtószabadságot, a francia megszállás megszüntetését. A sztrájkkal egy időben elsősorban Franciaország munkássága a Magyar Tanácsköztársaságot segítő akciót szervezett a gazdasági blokád, a katonai intervenció ellen.

A sztrájk idején a kormány közleményeit a Petőfi-nyomda nyomtatta ki. Június 12-től — silány nyomdai munkával — megjelent Zsirkay János szerkesztésében a kormány hivatalos lapja, az Új Magyarország. A Petőfi-nyomdát a sztrájkolok nem tudták megbénítani.

Károlyi Gyula kormánya, a városi igazgatás és a francia megszállók könyörtelenül felléptek a tanácshatalom bevezetését követelő sztrájkolok ellen. A sztrájk idején mintegy 500 embert tartóztattak le, köztük ifj. Kovács Pétert, a KMP volt szegedi vezetőségének egyik tagját. Őt a francia hadbíróság ítélete Cayenne francia gyarmati fegyenctelepre deportálta, itt pusztult el 1925-ben. A franc'ák megszállták a sztrájkmozgalom központját, a Munkásotthont. Számos francia katona együttérzett a sztrájkolókkal: 23 katonát, akik megtagadták az ellenkormány céljait szolgáló nyomdai munkát, letartóztattak.40 A sztrájk június 22-én szűnt meg. A munkások piros szegfű viselésével tüntettek a fehér ellenforradalom ellen. A magyar katonai őrjáratok, különösen a Prónay különítmény, a tüntetők ellen terrort alkalmaztak.41

A kormány a „nemzeti ügyről" előadásokat szervezett Szegeden (némely népiskola tanévzáró ünnepélyén is megjelent és beszélt a kormány képviselője), továbbá a környező falvakban (Dorozsmán, Algyőn, Tápén, Röszkén). A propaganda bizottság adatai szerint e községek népe a bolsevizmus híve.42

Horthyt július 5-én, a színházban tartott gyűlésen a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) díszelnökévé választották. A MOVE új életre keltését Gömbös Gyula elnök irányította Szegeden. Itt alakult az 1920-as években befolyásos Etelközi Szövetség (Ex). Alapítói Pröhle Vilmos egyetemi tanár, Demeter Lajos százados, Gyarmathy János menekült lelkész. A zsidó- és szabadkőműves ellenes, irredenta beállítottságú szövetség tagja lett Zadravecz István (146. sz. kép.) ferences házfőnök is.43

Károlyi Gyula kormányát a szegedi általános sztrájk mellett az ellenforradalmárok közötti pozíciószerzési intrikák sora is gyengítette. A francia kormány sem nézte jó szemmel a grófok, földbirtokosok, volt főispánok habsburgista kormányát. Károlyi Gyula és kormánya július 5-én lemondott. Július 12-én P. Ábrahám Dezső alakított kormányt, melynek tagjai az őszirózsás forradalom szereplői voltak, így a francia parancsnokság elismerte őket. A július 13-i minisztertanács kinevezte Horthyt a nemzeti hadsereg főparancsnokává, ugyanekkor munkások és a liberális polgárok Horthy és Gömbös Szegedről történő eltávolítását követelték. Viszont Zadravecz és Szombathelyi alezredes Löw Immánuel főrabbit keresték fel, hogy hajlandó-e a szegedi zsidó nagytőke támogatást adni az ellenforradalmi hadsereg szervezéséhez.44 Végül a franciák Gömböst Szeged elhagyására szorították.

A P. Ábrahám-kormány ellenőrzésére szervezték a Magyar Nemzeti Bizottmányt. Elnöke Zichy Aladár gróf volt. 158 tagja közül 36 a volt főrendek, képviselőházi tagok és a Károlyi Gyula kormány Szegeden időző tagjai, 60 fő a szegedi helyi érdekeltségek (társadalmi rétegek, hitfelekezetek stb.), 46 fő a Szegedre menekült törvényhatósági tisztviselők és a volt politikai pártok képviselői, 5 fő a Székely Nemzeti Tanács, 12 fő a volt Szegedi ABC tagjaiból került ki. Összesen négy ülést tartott, az elsőt augusztus 4-én, az utolsót augusztus 12-én.45 Ezen a napon a P. Ábrahám-kormány a Friedrich-kormány megalakulására tekintettel megszűnt.

A P. Ábrahám-kormány idején „Szociális Békeműhely"-t alakítottak a szocialista párttól elszakadó munkások tömörítésére, az osztálybéke jegyében. A munkásokat az ínség és nyomor mielőbbi megszüntetése érdekében „pártokon kívülálló" tevékenységre szólította fel.46

   
136. sz. kép. Dettre János 137. sz. kép. Andorka Sándor

 

     
138. sz. kép. Czibula Antal 139. sz. kép. Udvardi János 140. sz. kép. Wallisch Kálmán

 

   
141. sz. kép. Francia tank Szegeden 142. sz. kép. Szpáhi katonák Szegeden
   
   
143. sz. kép. Francia csapatok díszszemléje 144. sz. kép. Francia tisztek és magyar polgárok
   
   
745. sz. kép. A Somogyi-könyvtár vendégkönyvének egyik oldala
   
   
146. sz. kép. Zadravecz István 147. sz. kép. Horthy Miklós Szegeden

 

A szervezett munkások július 15-én visszakapták a Munkásotthont. Július 31-én Petőfi halálának 70. évforduljára emlékeztek. A tiszti alakulatok az ünnepség egyes résztvevőit letartóztatták, a volt 46-os laktanyában véresre verték. A francia városparancsnokság beavatkozására engedték őket szabadon. Juhász Gyula a Délmagyarország-ban közölt megemlékező cikket Petőfiről.47

A P. Ábrahám-kormány, elsősorban Horthy (147. sz. kép.) a Vörös Hadsereg vezérkarában szolgálatot teljesítő régi katonatisztektől szerzett információkat. Teleki Pál gróf külügyminiszter még július 19-én tudatta Charpy tábornokkal, hogy a Csongrádnál támadó három vöröshadosztály egyike a szegedi ellenforradalmi kormánytól várja az utasításokat. Teleki arra kérte a francia tábornokot, hogy erre az alakulatra „a szövetséges és társult hatalmak csapatai ne tüzeljenek". A szóban forgó hadosztályt azonban végül Szolnoknál vetette be a Tanácsköztársaság hadvezetése.48

A tisza offenzíva összeomlása után Horthy tiszti alakulatai augusztus 4—5-én elindultak Szegedről a Dunántúl irányába. Prónay különítményének első jelentős állomása Szatymaz volt, ahol tíz forradalmárt végeztek ki.49


Jegyzetek:

  1. CsmL   Tonelli Sándor ir.  16. Tanácsköztársaság Csongrád megyében. I. m. 45—46.
  2. Közli: Jean Bernachot I. m. 279—282.
  3. VDCSMMT 1917—1919. 442—444. A franciáktól engedélykérés: CsmL Főisp. ir. 1919—753. A FKT jkv. I. m. 295., 300.
  4. Pl Levéltár 666. f. III. ÉSZ. ni. 17/Szeged/ 1. Uo. 666. f. I. ÉSZ. 1919/20. b.
  5. A szegedi küldöttség fővárosi szerepére: Külv. Dir. ir. Jkv. 1919. április 7. Igazságügy: Pl Levéltár 605. f. II/4. g. 2016. CsmL Tonelli Sándor ir. 26. Kertész Tivadar I. m. 105—114., 162—163.
  6. Lengyel András—Kőhegyi Mihály: Móra Ferenc levelezéséből. I. m. 94. Az időpontra: CsmL Ferences rend. ir. Hist. Dom. 1919. április 8-i bejegyzés.
  7. CsmL Külv. Dir. ir. Jkv. 1919. március 28. Főisp. ir. 1919—859.
  8. CsmL Ferences rend ir. Hist. Dom. 1919. április 14.
  9. VDCSMMT 1917—1919. 447—448.
  10. CsmL Főisp. ir. 1919—963.
  11. VDCSMMT 1917—1919. 452.
  12. Bóday Pál: A könyvtáros Móra Ferenc. Szeged, 1954. 31—33. Ki.ukovitsné Paróczy Katalin: A Szegedi Napló Móra Ferenc főszerkesztősége idején (1913—1919). Szeged, 1981.
  13. Páter István a mi Kapisztránunk a forradalmi évben. Szeged, 1920. 38—45.
  14. Jean Bernachot I. m. 152—153. Nagy Miklós I. m. Kézirat 44—45.
  15. CsmL A szegedi ítélőtábla ir. 1926—1418. Ormos Mária I. m. 248.
  16. Shvoy Kálmán 1983. 46—47.
  17. OL P. szekció. 1126. 2. tétel.
  18. Délmagyarország, 1919. április 24.
  19. Szeged és Vidéke, 1919. április 26.
  20. Részletesen tárgyalja Tonelli Sándor 1939.
  21. Uo. 29.
  22. CsmL Főisp. ir. 1919—1060.
  23. Tonelli Sándor 1939. 43.
  24. Szegedi Napló, 1919. május 26.
  25. CsmL Főisp. ir. 1919—975.
  26. VDCSMMT 1917—1919. 460—463. Hoffmann Ödön cikke a szökésükről: Uo. 481— 415. A gyarmatokra hurcolt elítéltek tragikus sorsáról és az életben maradók szabadulását hozó nemzetközi akcióról: Nagy Dezső: Szeged—Ördögsziget—Új-Kaledónia—Párizs (1919—1927). = A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve 1973/74. Budapest, 1974.
  27. Csongor Győző: A szegedi közművelődési palota a forradalmak idején (1918—1919). = MFM. Évköny.i 1963. Szeged, 1963. 182. Sáráné Lukátsy Sarolta: Móra Ferenc könyv tárigazgatói tevékenysége 1917-től 1919-ig. = Magyar Könyvszemle, 1967. 37.
  28. Az eredeti dokumentum: CsmL Ipt. ir. 1919—1607.
  29. Siklós András: Magyarország 1918—1919. Események, képek, dokumentumok. Budapest, 1978. 406. Az ellenforradalmi szervezkedésekről és a szegedi kormány megalakulásáról:Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. I. m. 192., 223—224. Az aradi és a szegedi ellenforradalmi kormányok összetétele: Bölöny József: Magyarország kormányai. I. m. 188—189.
  30. VDCSMMT 1917—1919. 467—472. A kormány kiáltványát június 3-án közölték a szegedi lapok. A kormányalakításról lásd még Kelemen Béla 1923. 247—248.
  31. Páter István a mi Kapisztránunk. I. m. 65—66. Páter Zadravecz titkos naplója. Szerk. és a bevezetőt írta Borsányi György. Budapest, 1967. 118—119.
  32. Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel ellátta Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, 1962. 9—13.
  33. Részletesen lásd Sz. Szigethy Vilmos: A szegedi kormányok pénzügyei. Szeged, 1942. Huszka Lajos: Szegedi szükségpénzek 1918—1919-ben. = Somogyi-könyvtári Műhely 1977. 1—4. 41—44.
  34. OL A szegedi ellenforradalmi kormány ir. BM res. 1919—13. Az adat a belügyminiszter számára készült detektívjelentésből való.
  35. VDCSMMT 1917—1919. 493.
  36. OL P. szekció 1126. 1. tétel.
  37. VDCSMMT 1917—1919. 459., 465. A munkások gazdasági helyzetére vonatkozó adatok: Uo. 455—457.
  38. Gaál Endre: Adalékok a szegedi nyomdai munkások... I. m. 105.
  39. A részletekre: Gaál Endre 1959. 47—52. VDCSMMT 1917—1919. 474—492.
  40. OL A szegedi ellenforradalmi kormány ir. BM res. K 572. 1919—239., 149., 168.
  41. A határban a halál kaszál ... Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk. és bevezető tanulmánnyal ellátta Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin. Budapest, 1963. 90—92. A Prónay tisztiszázad atrocitásairól elítélően szól: Shvoy Kálmán 1983. 52.
  42. VDCSMMT 1917—1919. 503—506.
  43. Páter Zadravecz titkos naplója. I. m. 130.
  44. Uo. 239—240. Az Ábrahám-kormány megalakulására: Kelemen Béla 1923.
  45. A Magyar Nemzeti Bizottmány üléseiről részletesen tudósítanak a helyi napilapok.
  46. A „Szociális Békeműhelyről": OL  A szegedi ellenforradalmi kormány ir. BM K. 572. 1919—283. Szegedi Friss Újság, 1919. augusztus 5.
  47. Az ünnepségről: Szegedi Napló, 1919. július 31. Cseh Imre szóbeli visszaemlékezése 1952. Felvette Gaál Endre. Közli: A forradalmak szegedi szemtanúi. I. m. 39—41. Juhász cikke: JGYÖM. 6. 720—221.
  48. Kelemen Béla 1923. 483. A levél összefüggéseit elemzi Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Budapest, É. n. [1946] 352—354. Továbbá Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköz társaság. I. m. 332—333.
  49. A szatymazi véres nap eseményeit Czibula Antal írta meg. Közli: A forradalmak sze gedi szemtanúi. I. m. 29—34.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet