Előző fejezet Következő fejezet

Egyház és kultúra

 

III. A KÖNYVKIADÁS ÉS KÖNYVTERJESZTÉS

 

1. A SZEGEDI KÖNYVKIADÁS

 {976} A könyvkereskedők — ha nem is mindenki — üzletük mellett nyomdát szerveztek, továbbá hírlapok, könyvek (kivált ponyvák és naptárak) kiadásával foglalkoztak. Föllelhető adataink szerint 1860-tól közel ezer könyv és félezer naptár évfolyam került ki a szegedi nyomdákból a forradalmakig. A naptárféleségek száma harminc fölött volt, s példányszámuk évente több ezerre tehető. Burger Zsigmond özvegyének kiadásában a Szegedi Képes Naptár pl. 1875-ben 20 000 példányban jelent meg. A nyomdák hivatalos szerveket igyekeztek megnyerni, hogy ezek nyomtatványszükségletét rendszeresen üzemükben készíttessék. A különböző hivatali nyomtatványok előállítása ugyanis állandó és jó hasznot hozó nyomdai üzletág volt. Ugyancsak jövedelmezővé vált az 1868. évi népiskolai törvény életbelépése után a tankönyvkiadás és terjesztés, amíg megjelentetése állami monopóliummá nem vált, és a terjesztést is már kijelölt cégek végezték. Az 1870-es években segítette a könyvek keresletét a társadalmi egyletek terjedése nyomán a közületi vásárlás fellendülése.

Szinte a város minden jelentős tanintézete (pl. a városi főgimnázium, majd az állami főgimnázium, főreáliskola, tanítóképző, a kereskedelmi és a polgári iskola stb.) rendszeresen kiadta évkönyveit és könyvtárjegyzékeit. E kiadványok érthetően a helyi nyomdákban készültek, számuk 1919-ig mintegy 700 kötet volt. Mellettük az egyházi, a társadalmi és gazdasági egyesületek nagyobb része ugyancsak foglalkoztatta a nyomdákat. A város, a Kereskedelmi és Iparkamara, a Szegedi Lloyd Társulat, a csendőrség, a századforduló után az államvasút, a posta és egyes fővárosi kiadók rendelései nélkülözhetetlen anyagi forrást jelentettek a nyomdaüzemeknek. Színezte a kiadók sorát néhány olyan kiadói vállalkozás is, mint pl. „Makó város közönsége", „A népnevelés néhány őszinte barátja" stb.

„Szeged szab. kir. város közönsége" mint kiadó megjelentette a legfontosabb helytörténeti műveket, így pl. Reizner János: Szeged története (1899—1900) és folytatása Kulinyi Zsigmond: Szeged újkora (1901) című munkáit, amelyek Engel Lajos nyomdájában készültek.

A Dugonics Társaság számos kiadványa közül Kovács János: Szeged és népe (1901), Szűcs Mihály: Szeged mezőgazdasága (1914) érdemel elsősorban figyelmet  {977} a várostörténet kutatói részéről. (E könyvek a Traub B. és társa nyomda termékei.)

Említésre méltó az „Árpád a testvériséghez" nevű szabadkőműves páholy könyvkiadói tevékenysége. Az 1891-ben indított könyvtári sorozatában író Főkövi Lajos (1851—1900), Szivessy László és mások a társaság történeti múltjáról és emberbaráti tevékenységéről, a szinte házi-irónak tekinthető Arató Frigyes pedig folyamatosan a szegedi páholy működéséről készített közleményeket. E sorozat olyan kiadvány révén is emlékezetes lett, mint Arató Frigyes forráskiadása 1899-ben a földmíves szocializmusról (a sorozat XXV. kötete). Ezek a kiadványok eleinte főleg Bába Sándor, majd Engel Lajos nyomdájában készültek.

A jelentősebb nyomdával rendelkező könyvkereskedők közüi Burger Zsigmondnál jelentek meg Csaplár Benedek, Kempelen Győző, Löw Lipót, Szebe-rényi Lajos könyvei. Egy-két vereseskötet, térkép (1873), néhány helyi könyvtár jegyzéke, egy katolikus iskolai énekeskönyv (1866), továbbá naptárak (pl. Mezei Gazdák Naptára, a Szegedi Képes Naptár) kerültek ki nyomdájából. Özvegye adta ki a Dugonics-albumot és a nagy példányszámú, számos kiadást megért, Rézi néni (Dolesko Teréz) szegedi szakácskönyvét (1876).

Örököse, Burger Gusztáv a nagy árvízzel kapcsolatos írások kiadója. Az ő nyomdájából került ki egy — egyébként akkor már ritka — idegennyelvű kiadvány, egy bolgár imakönyv (1880). Burger Gusztáv és társa (Engel Adolf) volt a kiadója Lakatos Károly ornitológiai munkájának, Palotás Fausztin két elbeszélő-és Pósa Lajos egy verseskötetének.

Bába Imre nyomdája imakönyvek, s egyéb egyházi kiadványok mellett humoros jellegű írásokat is megjelentetett, s az ő kiadványa Szabó Mihály Ifjúsági Színház c. füzetsorozata (1864—1871).

Burger Zsigmond halála után Traub B. és társa cég vette át a zsidó hitközség és írói (Löw Lipót és Immánuel, Klein Salamon) könyveinek a kiadását, de itt jelent meg Vass Mátyás, Nagy János tankönyveinek nagyobb része is. (1886-ban nagy vitát folytatott a Várnai L. céggel a kiadás jogáért.) Gazdag választékot kínált naptárakban (pl. Szegedi Kis Képes Naptár, Tiszavidéki Nagy Képes Naptár, Havi Boldogasszony Nagy Képes Naptára), és szegedi nyomdája adta ki a Pécsett felállított könyvkereskedése számára a pécsi naptárakat. 1879-ben megjelentette németül Mikszáth egy korai művét (Kákái Aranyos Nr. 3.: Der Untergang von Szegedin), Pósa Lajos mesekötetét (1887), Dankó Pista népszínművét (1894), Kovács János, valamint Vogel Antal Szegedről szóló útikönyvét. Könyvkereskedése — mint más cég is — időnként „tetemes" árleszállítással árulta nehezebben fogyó könyveit.

Várnai (Weiszklein) Lipót már nyomdája létrehozása (1883) előtt, a 70-es évek közepén megkezdte a könyvkiadást évi egy-két mű megjelentetésével. Nyomdájában készültek Bódogh János és Katona Dávid gyorsírászati kézikönyvei,  {978} Szabó Mihály nyelvészeti tanulmányai, de kiadott francia és angol nyelvkönyveket is. Az 1890-es években számos nyomtatványa — az egyházi kiadványokon kívül — a városi szervek és a csendőrség megrendelésére készült. Adott ki térképeket is, 1883-ban Szeged szab. kir. város utcahálózatának hiteles átnézeti térképét, 1899-ben ennek újabb változatát. Nála jelent meg a Szegedi Tüdővészesek Szövetsége kiadásában Hollós József: A tüdővész leküzdése Szegeden c. Írása (1917). Szépirodalmi művekkel is foglalkozott; pl. egy nagyobb verseskötet (Pártos Zoltán: Aratás. 1916) és Cserzy Mihály: Régi világból c. elbeszélés gyűjteménye (1918) került ki a nyomdájából.

Endrényi Imre nyomdász és könyvkereskedő a szépirodalom pártfogója; Bité Pál, Cserzy Mihály, Kisteleki Ede, Lipcsey Ádám, Újlaki Antal és mások kötetei jelentek meg nála. Az ő nyomdájában készült — esetenként különféle szervek kiadásában — több jelentős helytörténeti munka, pl. Kovács János, Jászai Géza műve és Szmollény Nándor tanulmányai. Testvére, Endrényi Lajos nyomdász-kiadó számos kiadványt készített a rendőrségnek is. A két Endrényinél jelent meg a Dugonics Társaság évkönyveinek egy része.

Schulhof Károly könyvkereskedése és kölcsönkönyvtára mellett korszerűen felszerelt nyomdáját is hasznosította. Megrendelésre készített vasúti és postai kiadványokat (pl. telefonkönyveket), de ő is részesedett a csendőrségi kézikönyvek kiadásából. Foglalkozott iskolai tankönyvekkel és értesítőkkel, s megjelentetett egy párizsi útikalauzt (1900).

Engel Lajos igen széles körű nyomdai tevékenységet folytatott: az imakönyvektől, a hazafias költeményektől, az egészségügyi kiadványok (pl. Falta Marcel: A trachoma leküzdéséhez Magyarországon, 1903.) és szabadkőműves írások megjelentetésén át a csendőrségi szabályzatokig terjed nyomdászati skálája. Tőle kerültek ki a Dugonics Társaság és a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara kiadásában egyes évkönyvek és jelentések. Jónéhány iskola értesítője, továbbá egy szegedi címtár (1911) és egy telefonkönyv (1918) is készült a nyomdájában. Közel egy tucat naptárat — köztük pl. a Magyar népet oktatva boldogító ellenzéki naptárat, az Alföldi Gazdák és Iparosok Naptárát, A Szántóvetők Naptárát — jelentetett meg jó haszonnal. Kiadója volt Móricz Pál könyveinek és Tömörkény István három kötetének: Jegenyék alatt (1897 és 1898), Betyárlegendák (1898), Vízenjárók és és kétkezi munkások (1902). Ez utóbbinak két fővárosi bizományosa a Singer és Wolfner cég és a Franklin Társulat volt.

A rövidebb ideig működő könyvkereskedők is esetenként figyelemre méltó kiadvánnyal jelentkeztek, közülük elsősorban Bába Sándor. Békefi Antal, Ivá-nyi Ödön, Palotás Fausztin, Lipcsey Ádám néhány írásán kívül az ő nyomdájából való Tömörkény István Szegedi parasztok és egyéb urak c. könyve (1893), és makói megbízásból Reizner János Makó város története c. tanulmánya (1892). Szívesen vállalkozott díszkötéses művek készítésére. Ilyen volt pl. a korábban kedveit  {979} útleíró Gáspár Ferenc Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel c. vaskos műve (1892), amelyet a fővárosban a Singer és Wolfner cég vett át bizományba. A szegedi zenemű- és hangszerkereskedő, Menner Sándor megbízásából pedig Dankó műveket jelentetett meg (pl. Zsellér leány dalai, 1887). (Egyébként Szegeden a kottás kiadványokat Menner és Schleuning zeneműkiadónak rendszerint a bécsi Eberle és társa cég készítette, pl. Tisza Aladár zongorára átírt népdalait.) Engel Adolf nyomdájának a terméke Pap János: A piaristák Szegeden (1720—1886) c. monográfiája (1886), és a szegedi zsidó jótékonysági egyesület kiadásában Löw Immánuel—Klein Salamon: A szegedi Chevra 1787-től 1887-ig 1. kötet (1887). A cég sikeres kiadványa volt a fali- és a heti előjegyzési naptár. 1907-ben Szeged külterületi térképe került ki a Tzschöckell nyomdából, míg a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegylete szegedi csoportjának könyvtárszabályzatát és könyvtárjegyzékét Wesselényi Géza nyomdaüzeme állította elő 1904-ben.

Nem volt egyedülálló jelenség hazánk vidéki városaiban, hogy az ismertté váló írók (Szegeden pl. Tömörkény, Pósa, Palotás Fausztin) szépirodalmi munkái csak kezdetben kerültek ki a helyi nyomdákból, a tőkeerős budapesti kiadók előbb-utóbb megszerezték a neves írók műveinek kiadási jogát, és így az alkotásaik mint fővárosi kiadványok kerültek vissza a helybeli könyvkereskedőkhöz. A szegedi könyvkereskedők ritkán és akkor is csupán néhány száz példányban adták ki saját kockázatukra a szépirodalmi műveket.

Sajátos kettős arculatú kiadó volt a könyvkereskedő, nyomdász és könyvköt ő Gönczi I. József, aki olyan irodalmi értékek, mint Kisfaludy Károly, Csokonai és Petőfi Horváth Cyrill gondozásában összegyűjtött művei mellett pl. Rinaldo Rinal-dini kalandos történetét is megjelentette anyagi haszon reményében.

Ifj. Árvay Sándor könyvkereskedő — bár nyomdával nem rendelkezett — ugyancsak vállalkozott könyvkiadásra, így pl. Lugosi Dömötör szegedi útikönyvének megjelentetésére (1909). Nyolc kiadványa a szegedi Schulhof nyomdában készült, Somlyó Zoltán: Dél van című kötetét pedig Pesten nyomtatta a Révai és Salamon cégnél (1910).

A témánk feldolgozása során a helyi nyomdákból 1860-tól 1918-ig kikerült és a Magyar Könyvészet címen kiadott kumulatív kötetek áttekintése során talált műveket vettük figyelembe.1 Kiegészítésként felhasználtuk Kulinyi ide vonatkozó adatait is. Az adatok nem teljesek, nem is lehetnek azok, mert a „kötelességi" példányok beszolgáltatása e korszakban hiányos maradt.2

 {980} Különösen az ún. „egyéb" (köztük a szűkebb kört érintő és kispéldányszámú alkalmi kiadványok), valamint a sok kiadásban futó tankönyvek, továbbá a több kiadót is váltó testületi évkönyvek száma hiányos és bizonytalan az áttekintett könyvészeti közleményekben. Sok esetben az egyes kiadványok nyomdája és kiadója megállapíthatatlan, különösen, ha a keresett mű a könyvtárakban sem található. Mindezekre figyelemmel kell lennünk a mellékelt táblázat tanulmányozásakor.

 

A jelentősebb szegedi nyomdák könyvkiadói tevékenysége 18601918

 

 

A működés időszaka A nyomtatott művek száma
1860 és 1918 között3
A művek megoszlása
A nyomda megnevezése szépirodalom egyházi jellegű tankönyv szakmunka aprónyomtatvány
Burger Zsigmond 1857—1874 79 11 9 10 33 16
Bába Imre 1863—1871 32 7 8 1 5 11
Traub B. és társa 1873—1949 138 15 16 27 35 45
Burger Zsigmond özvegye 1874—1879 21 6 5 7 3
Endrényi Lajos és társa 1876—1885 28 2 4 3 14 5
Burger Gusztáv 1879—1882 18 1 3 2 7 5
Burger Gusztáv és társa 1882—1885 19 6 1 11 1
Várnai L. (1891-től Várnay) 1883—1920 103 9 5 12 65 12
Engel Adolf 1885—1896 24 1 3 2 9 9
Bába Sándor 1885—1896 72 14 9 1 46 2
Endrényi testvérek 1885—1891 31 8 7 4 7 5
Endrényi Lajos 1891—1917 55 5 14 32 4
Endrényi Imre 1891—1921 113 22 12 2 66 11
Schulhof Károly 1894—1910 53 7 3 10 29 4
Gönczi I. József 1896—1903 21 15 6
Engel Lajos 1896—1920 131 28 6 1 86 10
Wesselényi Géza 1903—1906 5 2 3
Dugonics nyomda 1906—1920 21 2 3 15 1
Egyéb nyomdák4   22 3 2 12 5
Összesen:   986 158 106 85 488 1495
%-ban   100,0 16,0 10,7 8,6 49,5 15,2

 

 {981} A kiadói tevékenység Szegeden kívüli bemutatására és némi összevetésre nyújt alkalmat az 1805-ben alapított debreceni Csáthy könyvkereskedő cégnek 1866—1890 közötti kiadói időszaka, amikor az e téren buzgólkodó ifj. Csáthy Károly vezette a könyvkereskedést és az általa létesített kölcsönkönyvtárat. A könyvkereskedés 1890 után már csak bizományosként működött. Az említett 25 éves időszak alatt — a cég nyomdával nem rendelkezett — mintegy 150 művet adott ki, évi átlagban tehát 6 könyvet. A kiadványok tényleges megoszlása természetesen egyenetlen, pl. 1871-ben 12, 1878-ban 24, 1880-ban ismét 12 mű került kiadásra. A megjelent könyvekből 22, azaz 14% szépirodalmi jellegű, de a szerzők között nincs említésre méltó író.3

Ebben az időszakban Szegeden a három nagyobb nyomdában (Burger Zsigmond, Traub B. és társa, Endrényi és társa) évente átlagosan 2—5 mű jelent meg, s köztük gyakran csupán aprónyomtatvány, egyházi- és emlékbeszéd.

A két neves nyomdász kiadó, a gyomai Kner (1882—1949) és a békéscsabai Tevan cég (1903—1949) tevékenységét bemutató munkák felhasználása ugyancsak összehasonlítási lehetőséget ad a szegedi és a hazai vidéki könyvkiadásra.4 Kner Izidor már 1892-től évi 5—7, majd 1900-tól évi 11—14 gondosan szerkesztett könyvet jelentetett meg; 1882-től 1919-ig mintegy 280műkerült ki a nyomdából, s mind figyelemre méltó irodalmi alkotás, ma a bibliofilek keresett kötetei. Értékes kiadványokkal örvendeztette meg a vásárlókat Tevan Andor, a kiváló tipográfus, beleértve az 1913-tól indított, főleg modern polgári irodalomi termékeit közvetítő, olcsó Tevan-könyvtár sorozatot is. 1911—1918 között 170 mű készült a nyomdában, évi átlagban tehát 21 könyv. Korszakhatárunkon belül 1917-ben viszont 39 és 1918-ban 32 kiadvány került ki a Tevan-nyomdából.

Szegeden ilyen kiemelkedő teljesítményű és értékes, gondosan szerkesztett kiadványokat kibocsátó nyomdász kiadók korszakunkban nem akadtak.5 A szegedi nyomdászat virágkorának tekinthető 1896—1914 közötti időszakban a legnagyobb cégeknél is csak 4—6 kiadvány volt az évi átlagszám, és ezek értéke — ritka kivételtől eltekintve — nem éri al a Kner- és a Tevan-nyomda kiadványainak tartalmi és kivitelezési színvonalát. A könyveknél jóval nagyobb üzleti hasznot hozott a hírlapok és folyóiratok kiadása, amelyet kötetünk erről szóló fejezete tárgyal.

 

2. KÖNYVTERJESZTÉS, KÖNYVKÖLCSÖNZÉS

 {982} Magyarországon a XIX. század közepén lett megszokottá a könyvkereskedés, a könyvkereskedő elnevezés. Korábban könyváros (könyvárus) néven ismerték, akik könyvek, folyóiratok, zenemüvek terjesztésével foglalkoztak. Rendszerint nyomdával is rendelkeztek, vagy éppen maga a nyomda egészült ki könyvkiadással és könyvterjesztéssel.6 Ilyen nyomdász kiadó volt Szegeden Grünn Orbán majd az örökségét 1835-ben átvevő Grünn János. Megfelelő anyagi helyzet, képzettség, szakmai gyakorlat és nyelvek ismerete volt szükséges ahhoz, hogy valaki könyvekkel való kereskedéshez szabadalmat nyerhessen. Ezenkívül a XIX. század közepéig — különösen vidéken — az olvasóközönség szűkössége is hozzájárult ahhoz, hogy kevesen akadtak az erre vállalkozók. Érthető, hogy a Pesti Napló 1851., július 10-i számában megjelent szegedi tudósítás azt is megemlíti, hogy a városban megnyílt a második, „igen csinos és nagyszerű könyv- és papírkereskedés". Tulajdonosa a Grünn-nyomda akkor még művezetője, Burger Zsigmond volt. (Az elsőt még 1848-ban Bába Imre állította fel.)

Sok híradás olvasható az 1850-es évek során a fővárosi lapokban és folyóiratokban, amelyekben szegedi levelezők (Berzay Elek, Csaplár Benedek, Keméndy Nándor, Miskolczy István, Molnár Pál, Osztróvszky József, Somogyi Antal) — rendszerint álnéven, mint Abukiri, Árpádfi Géza stb. — beszámoltak a város gazdasági, társadalmi, kulturális életéről. Különösen 1857-ig sok szó esik ezekben az olvasás iránti közönyről: „a könyvboltok több vevőt látnak vidékről, mint roppant terjedelmű városunkból; a könyvviteli kettős könyv itt a legkapósabb; a valódi értelmiségterjesztő szerek, főleg a saját állapotainkban eligazodott szerző művei igen gyéren ismertetnek; az erre való értelmi egyletek sem dívnak ..."7 Az anyagi érdekek érvényesítése túlságosan elfoglalja az embereket, emiatt „a legtalpraesettebb irodalmi termék is gyéren kering még közöttünk", nincs meg a kellő érdeklődés a magyar nyelvű újságok iránt sem. Míg Vásárhelyen 190 példány magyar, 12 német, Szarvason 266 magyar, 45 német és 2 szlovák lapot járatnak, Szegeden csupán 148 magyar, de 209 német és 29 szerb nyelvű lapra fizetnek elő. Kevés e városban a máshol népszerű Vasárnapi Újság c. ismeretterjesztő folyóirat előfizetője, és így van ez egyéb hasznos kiadványok esetében is, közli 1856-ban a Magyar Sajtóban a csak Csekei néven ismert szegedi tudósító.8

Igaz, hiányzik a népnek és különösen az ifjúságnak való értékes könyv, s a meglévők ajánlásait is elmulasztják a könyvesboltokban, pedig „a sok Naptárvevésnél,  {983} vagy a folytonosan kapós Csíziókeresésnél mennyi jótékony hatásra lenne alkalma a könyvárusi tekintélynek" — írja a Pesti Napló szegedi levelezője, az Árpádfi Géza álnevet használó Csaplár Benedek a lap 1857. március 20-i számában.

Jó üzleti érzékre vallott Bába Imre lépése, amikor 1848-ban megalapított könyvkereskedése mellé 1850-ben létrehozta Szeged első kölcsönkönyvtárát. A Pesti Napló 1853. február 18-i számában írt is róla egy ismertető cikket a figyelem felkeltésére és a példa követésére. A kölcsönkönyvtárát — bár szépirodalmi müvekben elég gazdag volt — leginkább csak a Szegedre helyezett hivatalnokok, ezek nejei, katonatisztek, a helyiek közül pedig legtöbben az izraeliták használták.9 A kölcsönkönyvtár Bába Imre elhunytával két évtizedes működése után megszűnt.

A magyar nyelvű szellemi termékek iránti igény az önkényuralmi rendszer válsága idején Szegeden is számottevően megnövekedett. Ezt az 1859. május 1-én megindított Szegedi Híradó c. lap életképessége önmagában is igazolja.10

Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy a könyvolvasók köre Szegeden is, mint a többi vidéki városban, akkor még leszűkült a városközpontban lakó, vegyes összetételű, szellemileg kisigényű polgárságra és a csekély számú értelmiségi rétegre. Erre mutat Szegeden a könyvkereskedések kezdeti elhelyezkedése.

Az árvíz előtt elsősorban az Iskola utca volt a „könyvesutca" (Bába Imre, Burger Zsigmond, Burger és Dörner cég), majd a rekonstrukció során kialakuló új városközpontban nyitnak üzletet a könyvkereskedők. Többnyire a nagy forgalmú Kárász utcában jelenik meg cégtáblájuk a már 1873-ban ide települt Várnai kereskedés mellett (Czapik Gyula, Bartos Lipót). Az utca akkori 10-es számú épületében Schulhof Lajosné, Gömöri Lajos, Schulhof Károly, Árvay József s végül a Szent István Társulat könyvüzlete váltja egymást korszakunkban. Az Iskola utcából átköltözve, a Klauzál téren a Kiss Dávid-házban talált helyet Traub B. és társa. A Széchenyi tér 7. szám alatt Gönczi I. József, majd Schwartz Jenő, Endrényi Imre pedig a Kelemen utcában nyitotta meg üzletét.

Számottevően csak az 1900-as években felszaporodó — általában kisebb forgalmú — cégek kerültek a szorosan vett központon kívülre, de ezek is annak körzetében, pl. a Gizella téren (Juhász István), a Bástya utcában (Grünwald Her-mann) telepedtek meg, figyelemmel azonban a közeli meglévő és időközben létesülő iskolákra, hiszen a könyvesek iskolaszerekkel, papírral, füzetekkel, írórajzszerekkel, némelyek „hangjegyekkel" is kereskedtek.

A kiegyezés után — több más 1848. évi törvény mellett — ismét életbeléptetett  {984} sajtótörvény 42. §-a szerint a könyvkereskedelmet „a kereskedőkre nézve fennálló törvényes szabályok megtartása mellett mindenki gyakorolhatja".11

Az 1849—1867 közötti időszakban még az 1840: XVI. te. volt érvényben, amely a kereskedelmi tevékenységet általánosan is számos feltételhez kötötte. Ráadásul az 1850-es évek első felében a cs. kir. megyefőnökök a könyvesboltokat rendszeresen átvizsgáltatták. Bonyhády (Perczel) István megyefőnök már 1852. augusztus 27-i rendeletével kötelezte Wolkenberg József megyei titkárt a könyvkereskedések 14 naponkénti ellenőrzésére, s arra, hogy ha tiltott könyvekre, röpiratokra akadna, külön jelentést tegyen. Ilyen iratot azonban nem talált.12 Az abszolutizmuskori viszonyokhoz képest az 1848-as sajtótörvény könyvkereskedésre vonatkozó §-ának érvényesítése nagy előrelépést jelentett, még akkor is, ha az említett 1852. évi utasítást már az 1850-es évek közepén sem alkalmazták.

1867 májusában nyílt meg Szegeden a nyomdász és könyvkiadó Traub Bernát (?—1878) könyvkereskedése összefüggésben a politikai viszonyok szabaddá válásával, az emberek művelődés iránti igényének — az iskolai élet fejlődésével is kapcsolatos — kiszélesedésével. A cég 1876-tól Traub B. és társa néven működött.

Az 1872. évi ún. ipartörvény méginkább kedvezett a könyvárusi cégek megnyitásának, így jött létre a városban még a nagy árvíz előtt 1873 márciusában Várnai Lipót könyvüzlete. Kiadványait 1883-ig, nyomdaüzemének felállításáig Bur-ger Zsigmond özvegye, majd Burger Gusztáv nyomdája készítette. 1878. augusztusában Schulhof Lajos szegedi zsidó hitközségi tanító neje nevén nyitott meg könyvkereskedést, mert pl. tankönyvet a saját iskolájának a fennálló rendelkezés miatt nem árusíthatott. A boltot 1887 karácsonyán tűz pusztította el.

Az 1870-es években szaporodott el a mindent áruló olyan szatócsüzletek sora, ahol többek között könyvet is lehetett kapni.

A könyvforgalmazás és a könyvpropaganda országosan alacsony szintjére jellemző, hogy a könyvkereskedők megfelelő magyar kiadványok hiányában 1878-ig a Magyar Könyvkereskedők Egylete lapjának, a Corvinának megjelenéséig, még a hazai könyvújdonságokról is egy bécsi jegyzékből (Oesterreichische Buch-handler—Correspondenz) értesültek.13 Néhány nagyobb pesti könyvkereskedő, mint Pfeifer Ferdinánd és Lampel Róbert megjelentetett ugyan esetenként könyvjegyzékeket, de inkább csak saját üzletük érdekében. Ezek nem pótolhatták a jól szerkesztett és a teljességre törekvő, rendszeresen megjelenő könyvészeti tájékoztatót.

Az 1878. augusztus 21-én létrejött Magyar Könyvkereskedők Egyletének nem minden könyvkereskedő lett tagja. Szegedről már 1878-ban belépett a Traub  {985} B. és társa és a Várnai (1891-től Várnay) L. cég. (Burger Zsigmond utóda, a Burger és Dörner cég már korábban megszűnt.) Az 1918-ig terjedő időszakban az egyletbe való felvételét 9 további szegedi könyvkereskedés kérte: Gömöri Lajos (1891—1894) és utóda Schulhof Károly (1894—1906), továbbá Engel Lajos (1891—1912), Endrényi Imre (1891-től mindvégig működött e korszakban), Gönczi I. József (1896—1903). Ugyancsak a korszakban végig szerepel: Bartos Lipót (1899-től), Schwartz Jenő (1900-tól), majd a sort ifj. Árvay Sándor (1906—1911) és őt követően a Szent István Társulat szegedi fiókja (1911-től) zárta le. Az egyleten kívül maradt Alth Lajos, Bába Sándor, Burger Gusztáv, Burger Gusztáv és társa, Czapik Gyula és társa az „ódondász" (antikvárius), Endrényi Lajos és társa, Engel Adolf, Juhász István, Leopold Ignác, Tzschöckell Her-mann, Varga József és még néhány kisebb jelentőségű cég.14

A kereskedők közül többen könyvek kölcsönzésével is foglalkoztak. Köl-csönkönyvtárral rendelkezett pl. Traub B. és társa, Schulhof Károly és utóda, Árvay Sándor, továbbá Czapik Gyula, aki állományának jegyzékét is kiadta (1890), mint pl. 1874-ben a Traub B. és társa cég is. Utóbbinak a könyvjegyzéke magyar és német nyelven jelent meg, ami arra vall, hogy a könyvvásárlók közt még az 1870-es években is szép számmal akadtak német polgárok. E kölcsön-könyvtárak forgalmáról adatokkal nem rendelkezünk.

Még hosszabb ideig fennmaradt e korban a bizományi, ún. „visszaáruzási" rendszer, a terjesztésre szánt könyvek elszámolás melletti átadása, illetve átvétele bizonyos időtartamra. A magyarországi könyvkereskedők központi bizományi üzlete a fővárosi Rényi Károly cég volt, de mellette Ráth Mór, a Révai Testvérek és még mások is folytattak ilyen tevékenységet. Egyébként a vidéki helyi könyvárus is bizományos lehetett az ott élő szerzők megbízásából. Így történt ez pl. Varga Ferenc: Szeged város története c. művével (bizományosa Burger Zsigmond özvegye, 1877.), Reizner János: A régi Szeged c. munkájának első kötetével (1884) és Bódogh János gyorsírási tankönyvével (1886). Ez utóbbi kettőnek bizományosa a Várnai L. cég volt.

A város könyvkereskedőinek nagyobb része máshonnan került Szegedre. Többnyire ők voltak a nyomdák megalapozói, s különösen a századforduló előtt a könyvek és hírlapok kiadói is. Bár tőkés üzleti érdekük számtalan összeütközést váltott ki versenytársaikkal, sőt a várossal is, a korszak folyamán jelentős érdemük volt a város közművelődési életének kibontakoztatásában, a kultúra közvetítésében. A könyvkereskedők száma 1879 előtt — csekély olvasói érdeklődés miatt — még alacsony. A kezdeti kísérletek közül Traub B. és társa, Várnai L., Endrényi Lajos és társa, valamint Schulhof Lajosné cége kezdte meg az árvíz után újramű-ködését. A század első évtizedében az üzletek száma nyolcra emelkedett. Ha ebből {986}  a szempontból vizsgáljuk más vidéki városok helyzetét, nem találunk Szegeden elmaradást, de a lakosság számához viszonyított előbbre tartást sem. 1910-ben pl. Debrecen 7, Pécs 8, Temesvár ugyancsak 8 könyvkereskedést tartott el. Ezután kezdődött meg országosan, így Szegeden is a könyvkereskedések számának gyors növekedése. Az összevetésnél azonban figyelembe kell venni, hogy a kisebb jelentőségű, fő profiljukban inkább papírüzletnek számító, de könyvet is áruló cégek a statisztikába nem kerültek be.

1915-ben Szeged statisztikailag kimutatott könyvkereskedőinek a száma 6, hasonló a helyzet Debrecenben; Nagyváradon 5, Temesvárott 4, Pécsett viszont 7 a bejegyzett cégek száma. Ez az arány maradt fenn 1918-ig. Ha viszont a ténylegesen létezők számát vesszük figyelembe, Szegeden 17, Temesvárott 11, Pécsett 10, Debrecenben 8 üzletet találunk az 1910-es évek végén. Ezek a számok kifejezően jelzik, hogy a háborús időszakban az olvasói érdeklődés Szegeden különösen megnövekedett, ez volt tapasztalható a kölcsönkönyvtárakban és a Somogyi-könyvtárban is.

 


Jegyzetek:

  1. A Magyar Könyvészet 1860—1875., 1876—1885., 1886—1900. (1—2. kötet), 1901—1910. (1—2. kötet), 1911—1920. 1. kötet adatai alapján.
  2. A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849—1945. Összeáll.: Kovács Máté. Budapest, 1970. 88—89.
  3. A Csáthy-féle debreceni könyvkereskedő és kiadó cég százéves története 1805—1905.m Debrecen, 1905. 48
  4. Lévay Botondné—Haiman György : A Kner nyomda, kiadványainak tükrében, 1882— 1944. 1—2. kötet. Budapest, 1982.; Rédei Ildikó: A Tevan Nyomda és Kiadóvállalat kiadványainak bibliográfiája. Budapest, 1981.; Gaál Endre: A Tevan-nyomda betűmintakönyve. = Békési Élet, 1982. 1., 2., 3.
  5. Dr. Gaál Endre: Szeged nyomdaipara az 1850-es évektől 1891-ig. I. m. és Szeged nyomdaipara 1891-től 1918-ig c. kézirata.
  6. Naptárak és évkönyvek nélkül
  7. Bartos Lipót, „Délmagyarország" Hírlap- és Nyomdavállalat, Juhász István, Leopold Ignác, Maróczy József és társa, Tzschöckell Hermann.
  8. Ebből egyházi jellegű (prédikáció, ima stb.) 51 db.
  9. Varga Sándor I. m. 5.
  10. Pesti Napló, 1856. április 8.
  11. Magyar Sajtó, 1856. január 26. és augusztus 23. Az idézett szavak a Pesti Napló, 1854. május 11-i számából valók.
  12. Budapesti Hírlap, 1853. március 26.
  13. A Szegedi Híradónak 1860. júliusában már 313 szegedi és 167 vidéki előfizetője volt. A lap indításáról és 1859—1860 évi szerepéről részletesen: Gaál Endre 1968. 27—34.
  14. Magyar Törvénytár 1836—1868. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. 242.
  15. CsmL Megyefőnöki eln. ir. 1852—38. 1. sz.
  16. Varga Sándor: I. m. 73.
  17. Az adatok korabeli országos nyomdai és helyi címtárakból származnak.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet