NÉPESSÉG, GAZDASÁG, TÁRSADALOM

I. NÉPESEDÉSI VISZONYOK

 {031} Vizsgált korszakunk első évében, 1920. december 31-ei eszmei időponttal népszámlálást hajtottak végre az országban. Szeged ekkor még nem kapta vissza régi közigazgatási területét, az újszegedi rész szerb megszállás alatt volt. A régi terület (816 km2) helyett az összeírás csak 764 km2 területre terjedhetett ki, ahol a népszámlálás időpontjában 119109 lakos élt.1

„1921. augusztus 20—21. éjjel. A magyar csapatok bevonultak Újszegedre."2 Fokozatosan konszolidálódtak a viszonyok. A Központi Statisztikai Hivatal az 1930-as népszámlálás egyik kötetében úgy határozta meg az 1920-as össznépesség számát, hogy a megszállt területre az 1910-es népszámlálási adatot vette alapul. Így — visszatekintőén — Szeged össznépességét 1920-ban 123 565-re tette.3

A közigazgatási átszervezések során új községek alakultak a hatalmas határú Szeged külterületén. A terület lecsökkent 357 km2-re. A Központi Statisztikai Hivatal elvégezte a megfelelő átszámításokat.4

Következő táblázatunk a legalapvetőbb kérdéseket láttatja. A város népességének gyarapodása 1920 és 1930 között lelassult. 1880 és 1890 között évi 16,1; 1890 és 1900 között évi 17,2; 1900 és 1910 között évi 15,0 az ezer lakosra jutó népességnövekedés. Érdekes problémát vet fel, hogy rendelkezésünkre áll a zömében belterületi részeket magába foglaló, új közigazgatási területű Szegednek az össznépességi adata is. 1920 és 1930 között ezen a területen még lassúbb a népességfejlődés, csak 8,5 jut évenként ezer lakosra. A nagyobb határú Szegeden kicsivel több: 9,3 az ezer lakosra jutó évi növekedés. Mi ennek a magyarázata? Nagyon valószínű, hogy a két terület természetes szaporodásának különbözősége ad erre választ. {032}

Össznépesség és a fejlődés mértéke5

1920-1929 A népmozgalom adatai és arányszámai6

Középnépesség: 129 318

1930 135 071

 {033} Az 1930 és 1941 közötti 11 évben a város népességfejlődése minimális. Az 1941-es és 1949-es népszámlálás közötti 8 esztendőben pedig már fogyás következett be. A következő részekben évtizedről évtizedre behatóbban, részletesebben próbáljuk elemezni, a népességfejlődés lelassulásának, megtorpanásának, majd fogyásának okait.

A születések száma a négy háborús esztendő után 1919-ben kezdett emelkedni. Az 1918-as mélypont után (2022) 1919-ben 2750 újszülöttet anyakönyveztek.7 A születések száma megemelkedett 1920-ra, de lényegében ezen a szinten meg is állt. Országosan 1923-ig van emelkedés. Szeged belső népességfejlődése szempontjából ez a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy az 1910-es évek elejéhez képest az 1920-as évekre igen visszaesett a születések száma. 1914-ben pl. 4108 születést regisztráltak, a húszas évek elején alig haladta meg a nagyobb lélekszámú városban a születések száma a 3 ezret. A születéskorlátozás gyakorlata nagyot lépett előre! Az első világháborús megrázkódtatás, az azt követő általános nyomor, nélkülözés Szegedet is az egyre jobban egykéző városok sorába emelte. Szeged története 3. kötetében bemutattuk, hogy Szeged is, Csongrád megye is a XIX. század utolsó két évtizedében az ország legtermékenyebb területei közé tartozott.8 A világháború után a születési arányok jelentősen az országos átlag alá csökkentek. Az évtized mérlege: 23,3 ezrelékes születési, 17,6 ezrelékes halálozási és 5,7 ezrelékes természetes szaporodási arány. Ezt érdemes összevetni a háborús éytized (1910—1919) és az azt megelőző évtized arányaival. Szegeden a születési arány az 1900—1909-es évtizedben 34,4 ezrelék volt, ez lecsökkent a háborús évtizedben 26,7 ezrelékre. A béke első évtizede még ehhez képest is csökkenést hozott! Szeged születési arányai ebben az évtizedben már lényegesen rosszabbak az országos átlagnál!

A halálozási arányok a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve folyamatosan javultak, csökkentek. 1900—1909-es évtizedben 22,8, a háborús évtizedben 21,9 ezrelék a halálozási arány. A háborús években felére csökkent a születések száma, ezért a csecsemőhalandóság is kisebb volt. Ez elleplezi a háborús emberveszteséget — az arányokban. Bár 1920 és 1929 között a korábbihoz képest erőteljesen csökkent a születések száma és aránya, mégis azt mondhatjuk, hogy a halálozási arányoknak ebben az évtizedben 17,6 ezrelékre való {034} csökkenése jelentős javulás. Ennek köszönhető, hogy a születések számának erőteljes csökkenése ellenére a természetes szaporodás mértéke kielégítő: 5,7 ezrelék.

A szegedi Somogyi-könyvtárban található cikk-katalógus alapján a „Dél-magyarországinak és-a „Szeged"-nek a cikkeit tekinthettük át 1920-tól. Érdekes, hogy járványokról, a halálozások alakulásáról az 1920-as évtizedben alig tudósítanak az újságok. Nagyobb járvány ebben az évtizedben valóban nem pusztított, az állandóan jelenlévő járványos betegségek, az endémiák okozhatta elhalálozások pedig csökkentek. A halandósági arányok viszonylag jelentős javulásával, és az endémiák okozta halálozásokkal már sokkal több cikk foglalkozik. Ezek ismételt jelentkezése az újságírók számára már jogosan volt téma ebben az évtizedben. Erre visszatérünk a következő évtized tárgyalásakor. Egy újságcikk kelthet az 1920-as évtizedből érdeklődést. A Délmagyarország arról ír: a tuberkulózis elleni küzdelemben fontos lépés az, hogy 1928 márciusában megnyílt Szegeden a város modern tüdőgondozója.9 Elsődleges célja a tüdőbetegek kiszűrése, a betegség diagnosztizálása. A tbc elleni küzdelem jelentős állomása, de ennek az endémianak a tényleges visszaszorítása még sokáig várat magára.

A természetes szaporodásnak a főváros és a Trianon utáni tíz törvényhatósági jogú városunk közt a következő a sorrendje:10

* Új adatgyűjtés (állami anyakönyvek) alapján számított.

 {035} Nagy városaink természetes szaporodásának mértéke nagy különbségeket mutat. Három városunknak már ekkor fogy a belső tartaléka, Kecskemét és Debrecen viszont közel van természetes szaporodásával a bűvös 10 ezrelékhez, erre pedig már azt mondják egyes demográfusok, hogy demográfiai robbanás. A halandósági arányok nagy városainkban nagyjából hasonlóak, a különbség a születéskorlátozás elterjedéséből fakad. Természetes szaporodása szerint a korábbi évtizedek első helyeiről a középmezőnybe csúszott Szeged. Születési arányait tekintve viszonylag még mindig a jobbak között van, halandósága megfelel a városi átlagnak.

Az 1920-as évtizedben még igen nagy különbség mutatkozik a „vidék és a város" demográfiai magatartása között. Ezt abból mérhetjük le, hogy a vármegyékben mind a születési, mind a természetes szaporodási arányok jóval magasabbak, mint a fentebb felsorolt városainkban.

Példaképpen bemutatjuk a trianoni Magyarország 24 közigazgatási egységbe, megyébe szervezett területéből a 3 legjobb és a 3 legrosszabb természetes szaporodású megye népmozgalmi arányait. Városaink közül csak két városnak a természetes szaporodása jobb, mint a 3 legalacsonyabb természetes szaporodású megyéé. A falvakban terjedő születéskorlátozásról, az egykéről többet írtak az újságok, pedig városaink népességének születéskorlátozási gyakorlata sokkal hatásosabb volt.11

Az ország 11 nagyobb városa közül a születési arányok tekintetében Szeged 4. helyen áll, a halandósági viszonyai a közepes szintet jelentik. Természetes szaporodásával a nagy visszaesés ellenére — még mindig a 3. Sokkal kedvezőtlenebb a kép, ha azt nézzük, hogy a tényleges népességnövekedés tekintetében hogyan is áll Szeged. A demográfiai helyzet is tükrözi, hogy Szeged gazdasági fejlődése megáll Trianon után. Már a nagymértékben lecsökkent, de még mindig meglévő természetes szaporodását is alig tudja Szeged {036} foglalkoztatni. Ha a hatalmas tanyavilágot magába foglaló Nagy-Szegedet tekintjük, valamivel kedvezőbb a kép. A tényleges népességnövekedés 11 506 ebben az évtizedben. Ebből természetes szaporodásból adódik 7383, a pozitív vándorlási különbözet 4123. De ha a tulajdonképpeni várost, az 1945 után 816 km2-ről 357 km2-re csökkentett város területét nézzük, a tényleges népességnövekedés már csak 8819; ha a természetes szaporodást ebből levonjuk, akkor a vándorlási különbözet 1436. Ez minimális. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a városfejlődés megtorpant.

Egybevetésül Pécs népességfejlődését mutatjuk be ugyanebben az évtizedben. A születési arányok e városban oly mértékben lecsökkentek, hogy már minimális fogyás (243) észlelhető, ugyanakkor a tényleges szaporodás 14 107, tehát 14 390 fő költözött be Pécsre ebben az évtizedben. Tehát a város gazdasági fejlődése összehasonlíthatatlanul kedvezőbb Szegedhez képest. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok Szegeden természetesen negatívan hatnak vissza a születési arányok alakulására, de még mindig érződik az a kedvező demográfiai magatartás, ami a XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század elején volt jellemző. A neves szociográfus-demográfus, Hoóz István így ír Pécsről, amikor az 1870—1910 közötti időszakot jellemzi: „... Pécsnek természetes szaporodása az egész időszak alatt végeredményben nem is volt. A város fejlődését csaknem egészében a bevándorlás biztosította. Külön tanulmányt igényelne azoknak a tényezőknek tisztázása is, hogy ez a kedvező földrajzi, gazdasági és kulturális adottságokkal rendelkező város miért nem volt képes természetes szaporodást produkálni már 100 évvel korábban sem".12 Pécs város népességfejlődését az első világháború előtt is, a világháború után is a környék falvai biztosították. Városaink jó részében már a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve igen terjedt a születéskorlátozás, az egyke. Szeged szerencsés kivétel. Itt a fejlődés, a nyitottság nem vezetett az önkorlátozó, önpusztító túlzó védekezéshez.

Az egész ország gazdasági fejlődése lassúbbá vált az első világháború után. A természetes szaporodás sem éreztette már feszítő, előrevivő hatását. Mégis érdekes egy pillantást vetni az 1920-as évek városfejlődésére. Egyes városok — függetlenül saját természetes szaporodásuktól — dinamikusabban fejlődnek, mások kismértékben, megint mások fejlődése teljesen megáll. Az okok igen különbözőek; nem feladatunk elemzésük. Csak a törvényhatósági jogú városokat mutatjuk be és a fővárost. Az utóbbi fejlődése is lelassul. Szeged az általános pangás, fejlődési megtorpanás körülményei között a viszonylag kedvező, 4. helyet foglalja el. {037}

Ezer lakosra jutó tényleges növekedés13

A népmozgalom adatai és arányszámai14 1930-1939

Az 1930-as évtized a béke második évtizede. Hatalmas gazdasági válság söpört végig a világon. Az Egyesült Államokat is súlyosan érintette, de legjobban az I. világháború vesztes államait, amelyek alig heverték ki a háború és a jóvátétel terheit. A gazdasági világválság negatív demográfiai hatása alig mérhető. A születési arányok fokozatos csökkenésének folyamatába illeszkedik az 1929—33-as időszak. Bizonyára erősítette a születéskorlátozást, ma szépen úgy mondjuk, a családtervezés folyamatát. A születések csökkenése a gazdasági válság után is tart. Itt azonban egy újabb negatív tényezőt is figyelembe kell {038} venni. Az első világháború négy esztendejében igen visszaesett, majd felére csökkent a születések száma. A világháború utáni pár év születési megélénkülése ezt már nem pótolta, ugyanakkor terjedt, mint láttuk az előző részben, a születéskorlátozás gyakorlata. A Szeged története 3. kötetében közölt adatok alapján kiszámoltuk az ezer lakosra jutó születéseket.15

Ezer lakosra jutó születés

Egy olyan társadalomban, ahol terjed az egyke és a kettőcske, ott egy-egy évjárat születési számában döntően a két évtizeddel korábbi korosztályok létszáma a meghatározó. Az 1935 és 1939 közötti születési arányok visszaesése jól tükrözi az I. világháborús születési kieséseket. Ez XX. századi népesedéstörténetünkben a második hullámvölgy 8 évig tartott.

Az 1930-as évtized a béke második, de egyben utolsó évtizede is. Újabb világégés következik. A II. világháború ideje — a maga összetettségében — nehezen értékelhető, különösen nehéz egybevetni az egyes országok demográfiai jellemzőit. Úgy gondoltuk, hogy szegedi demográfiai kutatásunk eredményeit az európai országok adataival vetjük egybe. Magyarországgal együtt 15 európai ország születési arányszámait tudtuk összehasonlítani. Ötéves időszakokra álltak rendelkezésre az arányszámok. Ennyi is jól jellemzi hazánk és Szeged demográfiai helyét a termékenység tekintetében.

Az élve születések arányának egybevetése16

 {039} Magyarország ebben az évtizedben a középső helyet foglalja el termékenység tekintetében Európában. Ha a magasabb termékenységű országok sorrendjében nézzük, akkor az utolsó, 8. helyen áll, az alacsony termékenységű országok sorrendjében is a 8. Tehát ekkor látszólag még nincs nagy baj, csak a tendencia nagyon rossz. A magas termékenységű országok sorából csúsztunk le a közepes szintre. Ma már a világ legalacsonyabb termékenységű országai között tartanak bennünket számon. — Szegeden, láthatjuk, az országos átlaghoz képest mindkét ötéves ciklusban kevesebb az ezer lakosra jutó születés.

A halálozási arányok nagyon csökkentek a XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század első évtizedében. A javulás, ha nem is ilyen mértékben, de tovább tartott az 1920-as évtizedben. Az 1930-as évtized is hoz némi javulást, de az országos halandósághoz képest rosszabbak a szegedi viszonyok. Megfelelő összegző statisztikák hiányában csak következtetni tudunk arra, hogy a tanyákon élő jelentős számú szegedi népességnek volt-e nagyobb a halandósága, s nem a városban lakóknak. Az 1930-as évtizedben Szegeden ezer lakosra 15,5 halálozás jut, országosan 14,9. Az 1920-as évtizedben még Szeged halálozási aránya jobb volt (17,6) az országoshoz képest (18,4). Örvendetes mindkét esetben, hogy a javulás tovább tart, csak ennek mértéke lassult.

Ha az 1930-as évek szegedi napilapjait áttekintjük, meglepve tapasztaljuk, hogy számos cikk foglalkozik az időnként fellépő járványokkal.* Visszatérő hír, hogy ismételten tömegesen betegedtek meg tífuszban. Bemutatjuk, hogy az 1920-as években mekkora a megbetegedettek és közülük elhaltak száma, illetve aránya a fertőzöttekhez képest.17

* Megköszönöm Bakai Mónika és Sebők Ildikó hallgatóknak a szegedi újságok és az Orvosi Hetilap áttekintését. {040}

A tífusz összefüggésben van az általános higiéniával, de az alultápláltsággal is. Ezek az adatok nem vetnek valami jó fényt Magyarország közegészségügyi viszonyaira.

Az egybevetés az ország és Szeged közt mutatja, hogy a tífuszban való megbetegedés még Szegeden is rendszeresen, tehát endémiaszerűen pusztít, de itt viszonylag kevesebb áldozatot szed, mint országosan. Ez azt mutatja, hogy a nagy tanyai népességet is magában foglaló Szegeden az orvosi ellátás viszonylag jó, az országoshoz képest jobb.

A Délmagyarország 1931. február 22-i száma tífuszjárványról tudósít. Fertőzött tejre gyanakodnak, az egyetem közegészségügyi intézete tífuszvizsgálatot tart a környéki tejgazdaságokban.18 Az Orvosi Hetilapban is beszámolnak a szegedi tífuszjárványról. 1931. január 1-je és március 31-e között 77 megbetegedés történt, s tífuszban 7-en haltak meg.19 Szeptemberben olvassuk az utolsó tudósítást, addig 234 volt a megbetegedés.20 1934-ben arról olvasunk, hogy a belügyminiszter elrendelte a tífuszjárvány megakadályozására, hogy a tanyai kutak környékét ki kell téglázni.21 1935 májusában először Kiskundorozsmáról jelentik a kiütéses tífusz feltűnését.22 A Délmagyarország augusztusi és szeptemberi számai rendszeresen beszámolnak a tífusz szegedi terjedéséről. Szeptemberben először Kiskundorozsma lakosságát oltják be tífusz ellen.23 1936 {041} augusztusában tífusz- és vérhasjárvány együtt lépett fel Szegeden (80 tífusz és 130 vérhas-megbetegedés). Az újabb járványok megakadályozására 1937 februárjában 50 ezer embert oltanak be tífusz ellen.24 Ilyen küzdelmes az 1930-as évtized.

A rendszeresen jelenlévő fertőző betegségek közül, amelyek hosszan tartó betegségek után halállal végződnek, a tuberkulózis a legsúlyosabb. Az 1930-as években csak visszaszorítása a cél, az orvostudomány még nincs birtokában nagy hatású gyógyszereknek. Egy 1934-es cikk a Délmagyarországban arról tudósít, hogy Szegeden az előző évben 200-an haltak meg tbc-ben, 10 évvel korábban 190-en, tehát nincs előrehaladás.25 Egy 1942-es újságcikk arról tudósít, hogy egyes rétegek rosszabb táplálkozása miatt növekedett a tuberkulózisban meghaltak száma.26 Tehát ekkorra sincs javulás.

A Szegedhez tartozó tanyavilágban súlyos fertőző népbetegség volt a trachoma. Egy 1930-as újságcikkben arról olvasunk, hogy a tanyákon 1800 ilyen szembeteget tartanak számon. Javasolják trachomakórház felállítását.27 Ez rendkívül költséges, a szakemberek az ambuláns ellátást javasolják. 53 rendelőhelyiséget állítanak fel, legtöbbet iskolákban a tanyavilágban.28 Néhány adat a munkaképtelenséget, majd korábbi elhalálozást okozó trachoma méreteire: 1931 szeptemberében 2152 trachomást tartanak nyilván, ebből belterületen 240-et, külterületen 1912-őt.29 1934 júniusában a városban 235, tanyákon 1800 a trachomás, összesen 2035 a beteg.30 1935-től kezdve öt, külön trachomával foglalkozó szemorvos járja a rendelőket.31 Meg is lesz az eredmény. Egy 1942-es tudósítás szerint már csak 759 trachomás beteget tartanak nyilván, ebből 79-et a városban, 680-at a tanyákon.32 Ez a járványos betegség is jellemzi a szegedi helyzetet, a küzdelmet, a lassú haladást.

Az újságcikkek időnként foglalkoznak az influenza, a vérhas, a kanyaró, a vörheny és a diftéria (torokgyík) járványaival. Az egyre javuló orvosi ellátás következtében halálozásról e járványok esetében csak elvétve történik említés. Az összegzett szegedi halálozási adatok, a belőlük számított arányszámok szemléltetik a fokozatos javulást. Ez azonban kevésbé módosítja a természetes szaporodás mértékét.

 {042} A természetes szaporodás Szegeden az országos átlag alatt marad. Az a helyzet, ami az első világháború után előállt. Az 1930-as évtizedben az ezer lakosra jutó természetes szaporodás Szegeden már csak 3,0, az országos 6,2. Az 1920-as évtizedben Szegeden 5,7, országosan 9,3 volt az ezer lakosra jutó természetes szaporodás.33 Országosan is csökken a születések száma, a halandóság kismértékben javul, így alakul ki a fentebb bemutatott arány.

A többi magyarországi várossal és megyével való egybevetésekben Szeged helyzete:

Ezer lakosra jutó természetes szaporodás34

A főváros és a törvényhatósági jogú városok sorrendjében Szeged a középső helyet foglalja el, ugyanúgy mint az 1920-as évtizedben. Az ország egészére jellemző a születési arányok csökkenése, ugyanakkor a halandósági viszonyok lassabban javulnak, így kisebb lesz a természetes szaporodás. Minden a népességfogyás irányába mutat. A magyar társadalom legkiválóbbjai rendszeresen szót emelnek a születéskorlátozás túlzásai ellen, mind vidéken, mind a városokban tért nyerő egykerendszer ellen. Fülep Lajos nagyhatású újságcikkei a Pesti Hírlapban 1928-ban jelennek meg. A konszolidáció időszakában lépett fel Fülep Lajos, s ráirányította az ország figyelmét egy fenyegető távlati veszélyre: népünk lassú elfogyására. A hivatalos kormányzat emberei, de még az ellenzéki kisgazdák is ellene fordultak, elítélték. Nem ez a döntő kérdés, volt a jelszó. Az 1929-ben induló nagy gazdasági világválság, amely az USA után az első világháború legyőzöttjeit érintette legjobban, a kérdést {043} levette a megoldandó problémák napirendjéről. Az 1930-as években elsősorban a népi írók, pl. Kodolányi János, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Illyés Gyula és sokan mások próbálták „félreverni a harangot". A „hivatal" akkor is süketséget mímelve elmulasztotta, hogy a népességfogyást akadályozó tényleges intézkedéseket tegyen.

Láthatjuk összeállításunkból, hogy az 1930-as évtizedben a városok között a közepes helyen álló Szeged természetes szaporodásának mértéke megegyezik az igen intenzíven egykéző Baranya megye arányszámával, sőt még két tizeddel rosszabb. 10 városunk természetes szaporodása hasonló a négy legalacsonyabb természetes szaporodást mutató megyével. Pedig ez még a békeidő. A következő évtized az újabb világégéssel terhes.

A népmozgalom adatai és arányszáma35 1940-1949

Szeged története 4. kötete csak 1945-ig foglalkozik a város múltjával, de esetünkben a népesedési folyamat tárgyalásával el kell jutnunk 1949-ig, mert ekkor volt népszámlálás. Ez az a biztos bázis, amelyhez számításainkat köthetjük. (1. grafikai melléklet.) {044}

1. grafikai melléklet. A népmozgalom arányai

A vizsgált évtizedben a születési arányok csak igen minimálisan csökkennek az 1930-as évtizedhez képest. Ez első pillantásra kedvező jel is lehetne. A termékenység csökkenésének folyamata lelassult. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy 20 évvel korábban, az első világháború után pár évig születési élénkülés volt tapasztalható, majd csak fokozatosan csökkentek a születési arányok, akkor már nem ilyen kedvező az értékelés. Érdemes egybevetni a két évtized ezer lakosra jutó születési arányait:

Ahogy már említettük, az egykéket és kettőcskéket nevelő társadalomban mindig a termékenységi időszakba belépő korosztályok nagysága határozza meg döntően a születések számát és arányát. Hiába léptek be a termékenységi időszakba az 1920-as évek nagyobb létszámú korosztályai, ez az emelkedés csak arra volt elég, hogy a születési arányok ne, vagy csak minimálisan romoljanak. A születéskorlátozás gyakorlata egyre eredményesebb. Szépen haladunk a fogyás irányába.

Az országoshoz képest a születési arányok az 1930-as évtizedhez hasonlóan rosszabbak Szegeden. A különbség az 1930-as évtizedben 2,6 volt, ekkor 2,3. A termékenység csökkenésének tendenciája azonos az országban, igen kis mértékben az országos csökkenés nagyobb volt.

A szegedi népesedési viszonyok elemzése, ezek egybevetése az országossal arra az eredményre is vezet, hogy felül kell vizsgálni Acsádi György és Klinger András 1965-ben közreadott monográfiájának végső következtetését. Az időszakot a következő korszakokra osztották: „1. a háború utáni időszak (1919/ 24); 2. a reprodukciós irányzat ingadozásának és a korszakváltásnak időszaka (1924/25—1935); 3. a reprodukció újabb háborús krízisbe torkolló stabilizálódásának időszaka (1936-1945)."36

A kismérvű születési megélénkülés ellenére sem az 1924, sem 1925 nem tekinthető belső korszakhatárnak, következetesen csökkennek közben a születési arányok. Döntő ellenvetésünk az összegző értékeléssel szemben, hogy sem a szegedi, sem az országos viszonyok nem indokolják azt, hogy 1935 és 1945 között stabilizációs időszakról beszéljünk. A termékenységi viszonyok romlási folyamatát egyre kevésbé tudja ellensúlyozni a halandósági viszonyok kismérvű javulása. Az 1980-as évtized népességfogyásához fokozatosan vezetett el az út.

Az ezer lakosra jutó halálozási arányok az előző évtizedhez képest 2,2 ezrelékkel csökkentek. E kedvező változás szívós küzdelem eredménye. Orvostudomány, közegészségügy, általános higiénia, jobb oktatási és nevelési rendszer, mind-mind segítői, tényezői ennek. E fejlődés ellenére halandósági arányaink még elmaradnak a Nyugat- és Közép-Európa országainak arányaitól.

Az 1940-es évtized nagy tragédiája, a 2. világháború pusztulást hozott mind katonai, mind polgári életekben. Az utóbbiak nagy tömegét a magyarság sorsával századok óta azonosuló zsidóság adja. Erről Szeged történeti monográfiájában külön is szólunk, hiszen a város gazdasági fejlődésében, életében a zsidó kereskedőknek, iparosoknak, értelmiségieknek jelentős volt a szerepük. Ha az 1944-es év halandósági arányait nézzük, akkor ennek súlyát nem tudjuk {046} érzékelni, de ha a konkrét tényeket nézzük, akkor tárul fel a népirtás mérete, s a borzalom, ami mögötte lehetett.

„1944 májusában megkezdték a zsidók gettóba való költöztetését, június 25—28 között lezajlott a szegedi zsidók deportálása. ... a magyar Holocaust során a Szegedről elhurcolt mintegy 4000 zsidó lakos túlnyomó része vesztette életét borzalmas szenvedések közepette."37 — A szegedi zsinagóga előcsarnokának falán elhelyezett „Mártírjaink" feliratú márványtábla 1664 nevet tartalmaz. A márványtáblán olvashatjuk: „Testvér, kit egykor elküld hozzánk egy messze föld, élő testvér, ki eljössz, hogy sírunk megjelöld, de sírunk nincs, csupán nevünk őrzi e tábla, testvér erre gondolj, előtte állva." A későbbiek során még 246 újabb névvel egészült ki a tábla.

A legutóbbi évtized kutatási eredményét adta közre Zombori István a szegedi múzeumban 1989. június 7-én tartott tudományos konferencián. Tanulmánya egy túlélő naplójára támaszkodik (Fenyő Mátyás), de tanulmányához egy új, kiegészített névsort csatol. E „Függelék" bevezetőjében idézi Stern Márton hitközségi elnök szavait, amelyeket a márványtábla leleplezésekor — még 1947-ben — mondott: „Mi szegedi zsidók a szerencsésebbek közé tartozunk, mert testvéreink létszámának csak mintegy kétharmadát irtották ki, míg másik hitközségek tagjainak 90—95%-a is elpusztult." Az újabb kutatások egyre pontosabban közelítik meg a túlélő hozzávetőleges megítélését. Zombori István a Függelékben már 2214 nevet közöl. E kérdés kutatójának lényeges az összegzett véleménye: „Félő, hogy e névsor még így sem teljes. "38

A Szeged és Szeged környéki zsidóság lélekszámáról 1942-ben kiadott egyházi schematizmus úgy tudósít, hogy 5450-en vannak a Kisteleken élők nélkül.39 Bizonyára többen próbáltak Szegedről már korábban elhúzódni, elrejtőzködni, ezért lehet az, hogy a deportáláskor már csak 4000 körüli a számuk. A nem teljesnek mondható 2214-es névsor az ártatlan emberekről mégis megdöbbentő, s még inkább az, hogy a szegedi hitközség még a szerencsésebbek közé tartozik.

Ezt a pusztítást és pusztulást a hivatalos statisztikai adatok nem közlik, ez ellepleződik, hiszen az anyakönyvekben 1944-ben csak 1870, 1945-ben is csak 1663 halotti bejegyzést találtunk.

A II. világháború szegedi polgári áldozatainak második körét a bombatámadások okozta halálozások adják. A jugoszláv, amerikai, az angol és a szovjet {047} bombázások után még a német bombatámadások is szenvedéseket hoztak a szegedi népre.

A súlyos megpróbáltatásokat és áldozatokat az 1944-es év légitámadásai okozták. Az emberi és anyagi veszteségekről összegző tanulmány készült. Kanyó Ferenc munkájában olvashatjuk: „Az első légiriadótól, 1944. április 2-től ... Szeged súlyos légitámadásokat élt át, és a polgári lakosság is megismerte a modern háború borzalmát." 72 légiriadót, 5 amerikai, 1 angol és 2 német légitámadást kellett elszenvednie a város lakosságának.40

Az emberi és anyagi pusztulás mértékét igen jól jellemzi a tanulmányban közölt táblázat, amelynek egy részletét vesszük át:41

Az első öt esetben amerikai gépek bombáztak nappal, szeptember 3-ról 4-re virradó éjjel angolok bombázták Szegedet.

A bombatámadások idején meghaltak száma 126, de később a sebesültek közül még 20 fő hunyt el.

Október 12-én, két nappal a szovjet bevonulás után német zuhanógépek dobtak bombákat az épülő hadikikötő környékére. Polgári áldozatokról nincs adat. November 16-án éjfél előtt az újszegedi vasútállomás körül rakodó szovjetekre dobtak 13 bombát. Másfél millió pengő anyagi kárt jelentettek be, polgári halott kettő volt.42

A II. világháború szegedi katonai és polgári áldozatainak teljeskörű számbavétele még nem történt meg. Számos, értékes, új adatot közöl Kanyó Ferenc e kötetben lévő tanulmánya.

 {048} A természetes szaporodás az 1940-es évtized első öt évében igen kismértékű, már az évi 3 ezreléket alig haladja meg. Az országos ennél valamivel jobb, majdnem eléri az 5 ezreléket.

A II. világháborúban résztvevő országok mindegyikére az jellemző, hogy a háború után igen jelentős a születési megélénkülés, kivételt ebből két ország képez: Németország és Magyarország. A hadifogoly katonák, a „malenkij robotra" elvitt polgári személyek tömege hiányzott az újjáépítésből, de hiányzott a népességi növekedésből is. Minimális születési megélénkülés országosan 1947-ben és 1948-ban mutatkozik, ekkor engedték haza az elhurcoltak nagyobb részét. 1946-ban a természetes szaporodás mértéke országosan is, Szegeden is ezer lakosra csak 3,7. 1947-re országosan 7,7-re emelkedik, Szegeden csak 5,9. A háború utáni csúcs: 1948. Ekkor országosan 21,0 ezrelék a születési arány, s a természetes szaporodás 9,4. Szegeden rosszabb a helyzet. A születési arány csak 17,1, a természetes szaporodás 1000 lakosra csak 5,4. 1949-ben már újra a csökkenő tendencia jelentkezik.

Ezt a folyamatot erőszakos eszközökkel akarja majd a Ratkó Anna nevével jelzett miniszteri rendelet megakadályozni. Az abortusztörvény azonban káros visszahatást eredményezett.

Az évtized egészének mérlege elégé negatív. Az ország természetes szaporodása ezer lakosra 4,5-re csökken. Szeged ezzel a nem éppen kedvező „fejlődéssel" tart lépést: 4,2 a város természetes szaporodása.

Néhány fontosabb demográfiai összefüggés

Az előzőekben a demográfiai adatokból kiindulva évről évre, évtizedről évtizedre mutattuk be a népesedési folyamatot.

A folyamaton belül a férfiak és nők aránya csak kismértékben módosul 1920 és 1949 között. Az régóta megfigyelt törvényszerűség, hogy kevéssel több fiú születik, de a fiúk magasabb halandósága miatt sokszor már egy év múlva több a leány mint a fiú. Ettől kezdve — egy vándorlásokkal nem módosuló népességben — a nők aránya növekszik, mert a férfiak halandósága nagyobb. A férfiak és nők aránya a következőképpen alakul az országos adatokkal egybevetve: {049}

Ezer férfira jutó nők száma a népszámlálások időpontjában:

* = Új-Szeged (szerb megszállás) nélkül.

Érdekes, hogy az 1910-es népszámlálás több férfit talált Szegeden, mint nőt. Az országban az első modern népszámlálás óta (1969. december 31-i eszmei időpont) nőtöbbletet regisztráltak. A szegedi férfi többletet a megelőző évtizedek jelentős beköltözésével magyarázhatjuk, amikor a bevándorlók közül több a férfi mint a nő. Az 1920-as népszámláláskor — a szerb megszállás miatt kisebb területű Szegeden is — a nők számbeli túlsúlya mutatkozik. Ehhez az I. világháborús veszteségek adják a magyarázatot. Szegeden a női többség 1930-ra jelentősen nő. Az 1920-as évtizedben beköltözési többlet már sokkal kisebb mint a korábbi évtizedekben, az 5 ezer főt alig haladja meg. A nőtöbblet növekedésére ez nem megnyugtató magyarázat. Országosan — láthatjuk a nőtöbbség csökkent. 1941-re országosan minimálisan, Szegeden jelentősen csökken a nőtöbblet. Ez megint sajátos. A II. világháború emberveszteségéből a férfiakra több hárult. Országosan is igen jelentős a nők számbeli túlsúlyának növekedése, Szegeden még inkább. A következő békeidőben sem csökken — országosan a háború után megemelkedett a női többség. A szakirodalomban erre találunk magyarázatot, hiszen európai viszonylatban feltűnő a magyar férfiak magas halandósága. Először az 50—59-es korcsoportban tért el negatívan az európai arányoktól, majd a 40—49-es korcsoportban is. A nőtöbblet szegedi emelkedése további vizsgálódást igényel, ami nem e kötet feladata.

A házasságkötések kérdésével alig foglalkozunk. Ezek ezer lakosra kiszámított aránya a fejlődés szempontjából kedvező, az ország városai {050} között Szeged a középső helyet foglalja el. Az országos arányokkal való egybevetés a következő:45

Az I. világháború után a házasságkötési mozgalom megélénkült. Ez a természet rendje szerint való volt. Normális szintre az 1920-as évek közepén jutott. Az országoshoz képest a nagy gazdasági világválságig Szegeden valamelyest viszonylag kevesebb házasságot kötöttek mint országosan. A gazdasági világválság hatása a születések csökkenésében nem mutatkozott meg, mert ekkor szülték gyermekeiket a háború előtt született nagy létszámú korosztályok, de a házasságkötésekben megmutatkozott a visszaesés. A gazdasági világválság után minimális különbséggel beállt az 1920-as évekre jellemző arány. Érdekes jelenség, hogy az országoshoz képest Szegeden gazdasági világválság után kissé jobb a házasságkötési arány. {051}

A bel- és külterületi népesség aránya46

Az 1910 és 1941 közötti időszakban nagyon lassan tömörül a népesség a központba. (2. grafikai melléklet.) Ebben az időszakban a tanyai gazdálkodás virágzott, az embereknek megélhetést nyújtott. A II. világháború, a nagy földosztás után a külterületeken élő népesség aránya még növekedett.

A korösszetétel változása

A népesedési folyamat alaptényeinek feltárása és elemzése további összefüggések bemutatását teszi lehetővé. A születések számának és ezer lakosra jutó arányának csökkenése, a halandósági viszonyok fokozatos javulása, a népesség korösszetételében jelentős változást hoz. Az idősebb korúak száma fokozatosan növekszik. Majd nőni kezd az idősebb produktív korú népesség (40—59 évesek). Végül csökkenni kezd a fiatalabb korú produktívak száma. E folyamattal párhuzamosan állandóan csökken a gyermekkorú népesség, (3. grafikai melléklet.)

3. grafikai melléklet. A korösszetétel változásai

 {052} A népesség Szegeden a népszámlálások időpontjában a következőképpen oszlik meg:47

Százalékban

* 1946-os közigazgatási átszervezés utáni adat.

** 1973-ban Algyőt és Tápét Szegedhez csatolták.

Figyelemreméltó, hogy a külterületi népesség korcsoportjainak aránya eltér a belterületi népesség arányaitól:48

 {053} Ez az összefüggés megmutatja, hogy milyen jelentős a különbség a városiak és a tanyákon élők demográfiai magatartása között. A két világháború közötti időben a tanyákon élők körében elég gyermek született a népesség fenntartásához, a javuló egészségügyi ellátási körülmények csökkentették a halandóságot. Az iskoláztatás terjedése is kedvezően hatott a halandósági viszonyokra. A kevés gyermek felnevelésére való törekvés ebben az időszakban Szeged városában is nagyon elterjedt úgy, ahogy azt a XIX. század vége óta több más városban, s úgy ahogy azt a Szeged monográfia 3. kötetében bemutattuk. A város népe „felzárkózott" az egykés folyamathoz. A közepes termékenységi szintet Szeged számára a viszonylag nagy létszámú tanyai népesség egyharmada biztosította. A 0—14 évesek korcsoportjában mutatkozó jelentős különbségből erre tudunk következtetni. A születéskor várható élettartam tanyákon még rosszabb lehet mint a városban, ott általában rosszabbak a halandósági viszonyok. Nagy a valószínűsége, hogy ezért is csökken a külterületi lakott helyeken a 40—59, valamint a 60 éves és idősebb korcsoportban élők aránya.

A fiatalabb munkabírókra jutó gyermek- és öregkornak, a szülőképes korú nőkre jutó kisgyermekek aránya 49

Ez az összefüggés megvilágítja, hogy a születéskorlátozás Szegeden milyen mértékben csökkenti a népesség utánpótlását. A folyamat következménye, a nagyfokú elöregedés napjainkra érik be, az idősekkel való törődés válik a város vezetésének fő gondjává. 1988-tól több az elhalálozás mint a születés Szegeden. 1990-től már a bevándorlások sem tudják pótolni ezt a veszteséget, megkezdődött a város népességének fogyása. Az ehhez vezető utat próbáltuk megmutatni.

 {054} A város népességének foglalkozási adatai 1920—1930 között a 4. grafikai mellékletben találhatók. (4. grafikai melléklet.)

*

Megköszönöm a KSH Csongrád Megyei Igazgatósága munkatársainak, Donkáné Verebes Éva és Bunford Zoltánné dr.-nak adatközlésüket és számításaikat.

2. grafikai melléklet. A bel- és külterületi népesség megoszlása 1930-ban

4. grafikai melléklet. Foglalkozási adatok 1920-ban és 1930-ban

1. 1920. évi népszámlálás. Első rész. Főbb demográfiai adatok. Bp. 1923 82—83.
2. Magyarország történeti kronológiája III. (1848—1944). Szerk.: Benda Kálmán. Bp. 1982. 881.
3. Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. Bp. 1932. Megjegyzés 13.
4. Az 1980 évi népszámlálás 6. Csongrád megye adatai. Bp. 1981. 510.
5. 1920. és 1930. Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. 15., 1941. és 1949. évi népszámlálás. I. Előzetes adatok. Bp. 1949. XIII.
6. Az évenkénti össznépességet az 1920. és 1930. évi népszámlálásból számítottuk. — A népmozgalmi alapadatok (születések és halálozások száma) forrása: A népmozgalom főbb adatai községenként 1901-1968. Összeállította Kunger András. Bp. 1969. 98-99., 350-351. A szegedi arányszámokat az össznépességi és népmozgalmi adatok alapján számítottuk. Az országos arányszámok: Magyarország népesedése. 1961. Bp. 1963. 45., Az évtizedes összesítés: Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869—1949. között. Magyarország történeti demográfiája. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1963. 234.
7. Szeged története 3. 519.
8. Szeged története 3. 506-511.
9. Délmagyarország, 1928. március 18. 2.
10. Acsádi György—Kunger andrás: Magyarország népesedése a két világháború között. Bp. 1965. 162., 236. alapján közölt évenkénti arányszámok alapján.
11. Acsádi György—Klinger András: I. m. 162., 236.
12. Hoóz István: Szeged és Pécs népességének fejlődése és demográfiai struktúrája. Pécs, 1968. 8. Kézirat. Somogyi-könyvtár.
13. 1930. évi népszámlálás. 1932. 15*.
14. Ld. e fejezet 6. jegyzete.
15. Szeged története 3. 519—523.
16. Acsádi György—Klinger András: I. m. 27.
17. Herzsenyák Mihály: A tífusz elterjedése Szegeden az utolsó két évben. Szeged, 1929. 3., Darányi Gyula: A tífusz évenkénti epidémiaszerű fellépése Szegeden, illetőleg az Alföldön. Orvosi Hetilap, 1930. 24. 3.
18. Délmagyarország, 1931. február 13., február 22., február 26., március 22.
19. Orvosi Hetilap, 1931. április 25.
20. Délmagyarország, 1931. szeptember 22.
21. Délmagyarország, 1934. július 12.
22. Délmagyarország, 1935. május 14., 16. augusztus 23., augusztus 28., augusztus 31., szeptember 7., 13.
23. Tanyai Újság, 1936. augusztus 30., Délmagyarország, 1936. szeptember 2.
24. Délmagyarország, 1937. február 24., február 28.
25. Délmagyarország, 1934. március 13.
26. Délmagyarország, 1932. július 31.
27. Délmagyarország, 1930. április 16.
28. Délmagyarország, 1930. július 11., 12.
29. Délmagyarország, 1931. szeptember 20.
30. Délmagyarország, 1934. június 7.
31. Délmagyarország, 1935. január 12.
32. Délmagyarország, 1942. július 31.
33. Szeged: újonnan összegzett népmozgalmi adatokból számított arányszámok., Országosan: Thirring Lajos, Bp. 1963. 234.
34. Acsádi György—Klinger András Bp. 1965. 324—325. A közölt évenkénti arányszámokból számítva.
35. Ld. a fejezet 6. jegyzete.
36. Acsádi György—Klinger András Bp. 1965. 9.
37. Giczi Zsolt: Szegedi egyházak és vallási mozgalmak 1919—1944. Lásd e kötetben.
38. Zombori István: Egy szegedi zsidó polgár kulturális élete, Fenyő Mátyás munkássága. Függelék. 164., 166. In. A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szerkesztette: Zombori István. Szeged, 1990.
39. Schematismus cleri dioecesis Csanadiensis ... 1942. 40., 43.
40. Kanyó Ferenc 1983. 153.
41. Kanyó Ferenc 1983. 159.
42. Kanyó Ferenc 1983. 177.
43. Horváth Róbert: Szeged város felszabadulás utáni népességi fejlődése. 1945 — 1960. Szeged, 1967. 108.; 1900 évi népszámlálás. A népesség nemek és kor szerinti összetétele településenként. Bp. 1991. 49. Számított adatok.
44. Magyarország népesedése 1961. Bp. 1962.; 1949. évi népszámlálás. I. Előzetes adatok. Bp. 1949. XIII., 1990. évi népszámlálás. A népesség nemek és kor szerinti összetétele településenként. Bp. 1991. 49.
45. Acsádi György—Klinger András Bp. 1965. 118—119., 1990. Országos Statisztikai Havi Közlemények. 1991. 11. 8., 1990. Szeged. A KSH Csongrád Megyei Igazgatóságának közlése központi adatok alapján.
46. Pálfy—Budinszky Endre: Szeged törvényhatósági joggal felruházott szabad királyi város fejlesztési terve. Szeged, 1942. 17., 1949. évi népszámlálás. I. köt. Bp. 1949. 20.
47. 1980. évi népszámlálás. 6/b Bp. 1983. 17., 18.; 1990. évi népszámlálás. A népesség nemek és kor szerinti összetétele településenként. Bp. 1991. 49. A százalékokat az abszolút számokból számítottuk.
48. 1930. évi népszámlálás. I. rész. Bp. 1932. 160-161.; 1949. évi népszámlálás. II. köt. A külterületi lakott helyek főbb adatai. Bp. 1951. 52-55., 86.
49. Horváth Róbert: Szeged, város felszabadulás utáni népességi fejlődése (1945 — 1960). Szeged, 1967. 49. Közölt adatok alapján számítva.