|
|
{597} Szeged szabad királyi városban 1920-ban 119109 lakos élt. Közülük 103522 római katolikus, 517 görög katolikus, 5443 református, 1773 ágostai hitvallású evangélikus, 738 görögkeleti, 6954 izraelita, 68 unitárius, 94 pedig egyéb vallású volt.1
1930-ban Szegeden 135071 személy lakott, akik közül 119002 a római katolikus, 568 a görög katolikus, 7206 a református, 1888 az evangélikus, 517 a görögkeleti, 5560 az izraelita, 117 az unitárius, 101 a nazarénus felekezethez tartozott. 41 főt felekezeten kívüliként tartottak számon.2
1941-ben a város 136752 lakosából 120395 a római katolikus, 997 a görög katolikus, 8072 a református, 2191 az evangélikus, 625 a görögkeleti egyház híve volt. 4161 polgárt izraelitaként tartottak nyilván. Ezenkívül 99 unitárius, 33 baptista, 128 felekezetenkívüli és 51 egyéb ismeretlen vallású személy élt Szegeden.3
A felsorolt adatok mutatják, hogy a tárgyalt korszakban Szeged lakosságának abszolút többsége a római katolikus egyházhoz tartozott. 1920-ban a lakosok 86,9%-a, 1930-ban 88,1%-a, 1941-ben 88,0%-a volt római katolikus. {598} Már a lakosság vallási megoszlásából látható, hogy a városban a katolikus egyház rendelkezett a legnagyobb befolyással. A hívők számából következő domináns szerepet még tovább növelte az a tény, hogy 1931-ben Szeged hivatalosan püspöki székhely lett. Ennek előzménye, hogy az 1920-as trianoni békeszerződés a csanádi egyházmegyét háromfelé szakította. A legnagyobb rész Temesvárral, az addigi püspöki székhellyel Romániához került. Az egyházmegye jelentős területe a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott, míg Magyarország területén csupán egy kis töredéke maradt. Glattfelder Gyula megyéspüspök (127. fénykép) a szétszabdalt egyházmegye irányítását 1923 elejéig Temesvárról végezte. Ekkor a román hatóságok a magyar kisebbség és a katolikus egyház jogainak következetes védelme miatt kiutasították az országból. Az Apostoli Szentszék 1923. február L7-én kelt rendelete lehetővé tette Glattfelder püspök számára, hogy átjöjjön az egyházmegye magyarországi részére. Székhelyéül Szegedet jelölték ki.4 A Szentszék 1931. június 19-én kelt „Per Apostolicas" kezdetű bullájával véglegesen rendezte a kialakult helyzetet. Szegedet egyházi szempontból hivatalosan püspöki székhelynek nyilvánította, és a Fogadalmi templomot a csanádi székesegyház rangjára emelte.5 A csanádi székeskáptalan felállítását Szegeden az 1941. június 14-én kelt pápai dekrétum engedélyezte, és az 1942 januárjában kezdte meg működését.6
Glattfelder rendkívüli energiával látott hozzá a megcsonkított egyházmegye — s azon belül az immár központi szerepet betöltő Szeged — egyházi életének újjászervezéséhez, sőt továbbfejlesztéséhez. Új plébániákat hozott létre, átszervezte az egyházmegye területi beosztását, szerzeteseket telepített le, nagyarányú építkezésekbe fogott. 1925-ben elkészült az esperesi kerületek új beosztása. Ekkor a Szegedi Esperesi Kerület, melyet a város és közvetlen környéke alkotott, változatlan maradt. 1922-ben hét plébánia tartozott ide: Szeged-Belváros (128. fénykép), Szeged-Alsóváros, Szeged-Felsőváros, Sze-ged-Rókus, Szeged-Alsóközpont, Szeged-Felsőközpont és Kistelek.7 Az igen nagy lélekszámú plébániákból az évek folyamán több fília kivált és önálló lett. Az esperesi kerületet 1933 januári hatállyal osztotta ketté a megyéspüspök. A Szegedi Esperesi Kerületből így jött létre a Belsőszegedi, vagy más néven Szeged-központi Esperesi Kerület; valamint a Külsőszegedi Esperesi Kerület, melyet olykor Kisteleki Esperesi Kerületnek is neveztek.8
Meg kell jegyezni, hogy míg a Szeged-központi Esperesi Kerület valamennyi plébániája a város közigazgatási határán belül feküdt, addig a Külsőszegedihez {599} tartozott két olyan plébánia (Kistelek és Ottömös), melyek önálló állami közigazgatású településen voltak. Mivel itt kifejezetten Szeged egyházi életét vizsgáljuk, ezért az utóbbi két plébániát nem kísérjük figyelemmel.
Az 1930-as évek második felétől Szegeden 14 plébánián végezték a hívek lelkigondozását. Felsorolásuknál zárójelben szerepel azok alapítási éve, melyeket a vizsgált időszakban hoztak létre:9
Szeged-központi Esperesi Kerület
Somogyi-telep (1928; ma Petőfi-telep)
Szeged-Alsóváros
Szeged-Belváros
Szeged-Felsőváros
Szeged-Móraváros (1931)
Szeged-Rókus
Újszeged (1933)
Külsőszegedi Esperesi Kerület Szatymaz (1927)
Szeged-Alsóközpont (ma Mórahalom)
Szeged-Csengele (1936; ma Csengéié)
Szeged-Felsőközpont (ma Balástya)
Szeged-Királyhalom (1931; ma Ásotthalom)
Szeged-Röszke (1923; ma Röszke)
Szeged-Zákány (1933; ma Zákányszék)
A plébániák közül a Szeged-Alsóvárosin az obszerváns ferencesek, a Szeged-Felsővárosin a minoriták, a többin világi papok látták el a lelkipásztori feladatokat. A Csillag börtönben külön börtönlelkész működött.
1923-ban Glattfelder püspök elrendelte, hogy egyházmegyéje azon plébániáin is alakítsák meg az egyházközségeket, ahol erre még nem került sor. Ennek megfelelően jártak el a szegedi plébániákon, s a kultuszminisztérium 1925-ben jóváhagyta a város egyházközségeinek működését.10 1929 októberében a katolikus püspöki kar közzétette az egyházközségek egységes szervezeti szabályzatát. Ezzel Szegeden végleges formát kapott a katolikus egyházközségi szervezet.
1919 és 1944 között a város több plébániáján építettek templomot. Közülük legjelentősebb a belvárosi plébánia temploma, a Fogadalmi templom volt, melyet 1930-ban szenteltek fel. Szeged-Zákányon 1924-ben a régi kápolna {600} kibővítésével épült új istentiszteleti hely. Szeged-Királyhalom temploma már 1930-ban megépült, de csak 1939-ben konszekrálták. 1931-ben készült el a jezsuiták Szent József temploma, mely a belvárosi plébánia területén áll. 1933-ban Móraváros, 1935-ben pedig Somogyi-telep templomát adták át. 1938-ban kibővítették a régi szatymazi templomot. Ugyanebben az évben restaurálták az alsóvárosi ferences kolostor templomát.11 Ezenkívül sok helyen végeztek kisebb átalakításokat. Az építkezések anyagi szükségleteit nagyobbrészt az egyház, kisebb részben a kegyúr város, illetve az állam fedezte.
Ehhez járult még a katolikus hívők áldozatkészsége. Egyes jómódú hívek komoly összegekkel segítették a templomépítéseket. Kiemelhető közülük bega-vári Back Bernát, aki a fogadalmi templom építését és belsejének kialakítását is bőkezűen támogatta.
Az 1920-as évek elején Szegeden 6 szerzetesrend működött. Az obszer-váns ferencesek, a minoriták és a piaristák évszázados szegedi múltra tekinthettek vissza. A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek és Páli Szent Vince Szeretetleányai (Irgalmas Nővérek) a XIX. század végén már tevékenykedtek Szegeden.12 A jezsuiták nagyszombati noviciátusa 1920-ban Szegedre került, de már 1921-ben elköltözött Érdre. Ekkor viszont a pozsonyi jezsuita bölcseleti főiskola és rendház telepedett meg a városban, s a Jézus Társasága gyökeret vert Szegeden.13 1924-ben jelent meg a városban a Jézus Szíve Népleányai Társulata. Az 1920—30-as évek fordulóján nagy lendületet vett a szegedi szerzetesrendek számának növekedése. 1929-ben egyszerre 5 női szerzetesrend telepedett meg a városban: a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek, az Isteni Megváltó Leányai Kongregációja, az Isteni Üdvözítő (Szalvátor) Nővérek, a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek és a Szent Domonkos-rendi Nővérek.141930-ban a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek és az Annunciata nővérek (Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgálói) kezdték meg tevékenységüket Szegeden. Az apácák letelepedését Glattfelder püspök szorgalmazta, s a tényt, mint „az egyházmegye újjáépítésének egyik jelentős mozzanatát" üdvözölte.15 1936-ban a Szent Orsolya Rend kapott szegedi letelepedési engedélyt, Újszegeden pedig ekkor már működött a Keresztény Iskolatestvérek Kollégiuma.16 1938-ban Szegeden alakult meg az Unum Testvérek elnevezésű új női rend, amikor a csanádi megyéspüspök {601} elsőként jóváhagyta a Mester Margit Mária által alapított szerzet működését egyházmegyéjében.17 1939-ben a Szociális Testvérek Társasága, 1941-ben a Lazaristák láttak munkához a városban.18 így a második világháború végén 6 férfi és 13 női szerzetesrend tagjai működtek Szegeden.
A katolikus egyház működése korántsem merült ki a liturgikus tevékenységben és a hívek lelkigondozásában. A magyar társadalom életének szinte minden területén jelenlevő katolicizmus leglátványosabb működési szférája a kulturális és a szociális-karitatív tevékenység volt. Szegeden ugyanaz tapasztalható, mint országosan.
A város katolikus oktatásügyét nem részletezzük. Annak bemutatása a kötetnek a szegedi iskolarendszerről szóló fejezetében található meg. Csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy az 1941/42-es tanítási évben Szegeden működő 7 katolikus óvoda, 3 elemi népiskola, 1 polgári iskola, 2 gimnázium, 3 egyéb középfokú képesítést adó iskola és 2 hittudományi főiskola mutatja a katolikus egyház jelentős befolyását.19 A katolikus oktatási intézmények száma a népiskolákon belül a legkisebb, hiszen a városban több mint 100 elemi iskola volt, s közülük csak 3-at működtetett a katolikus egyház 1941/42-ben. Azonban figyelembe véve, hogy a többi felekezet csupán l-l elemi iskolát tartott fenn; hogy az állami és községi elemi iskolák tananyagát mélyen áthatotta a vallásos szemlélet; valamint azt, hogy valamennyi tanuló számára kötelező volt a hittanórákon való részvétel — látható, hogy a katolikus egyház nagy hatást gyakorolt a tanulók világnézeti és erkölcsi fejlődésére.
A katolikus iskolák közül külön említést érdemel a városban napjainkig fogalmat jelentő piarista gimnázium mellett a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek iskolakomplexuma. A Szentháromság és a Vaspálya utca kereszteződésénél álló zárda 1923-tól a rend tartományi székháza volt. Az épület bővítésével és egyre újabb iskolatípusok beindításával az 1930-as évek második felére az óvodától a tanítóképző intézetig terjedő egész oktatási vertikumot hoztak itt létre az iskolanővérek.20 A Római Katholikus Püspöki Hittudományi Főiskolát és a Jézustársasági Hittudományi és Bölcseleti Főiskolát, mint az egyházmegye határain messze túlterjedő hatáskörű, magas színvonalú képzést végző intézményeket kell kiemelni.
Az 1921-ben Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem állami intézmény volt, de hallgatóinak körében tevékenykedtek vallásos diákszervezetek {602} is. Ezek közül katolikus volt a Focderatio Emericana, a Szent István Bajtársi Egyesület, a Szent Imre-kör és a Mária-kongregáció. Az egyetemi kollégiumok és internátusok között két katolikus intézmény működött: a Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület Szent Erzsébet Lányotthona, és a csanádi püspök által fenntartott Szent Imre Kollégium.21 A városban található mintegy 14 különböző jellegű kollégium és internátus közül egyébként hetet tartott fenn, vagy vezetett a katolikus egyház.
A katolicizmus természetesen nemcsak az iskolákban folyó oktató-nevelő munkára gyakorolt jelentős hatást Szegeden, hanem az iskolán kívüli kulturális tevékenységre is. A katolikus kulturális eseményeknek a kultúrházak, akkori nevükön a katolikus népházak adtak helyet. 1935-re Szeged belterületén valamennyi plébánián felépítették a katolikus népházakat. Az 1940-es évek első felében ez a külterületeken szintén megtörtént.22 A központi katolikus rendezvényeket a Dugonics tér 12. szám alatti Katolikus Házban tartották.
A katolikus kultúrtevékenység speciális megnyilvánulási formája volt a sajtó, mely egyben kitűnő lehetőséget nyújtott az olvasók világnézeti formálására. Szegeden 1919—1944 között a következő sajtótermékek képviselték hosszabb-rövidebb ideig a katolikus szemléletet:
Boldog Margit (Hitbuzgalmi Havi Szemle, 1942-1943)
Délmagyarországi Görögkatolikus Élet (1936—37-ben Szegedi Görögkatolikus Élet címen jelent meg, majd új címet felvéve, 1942-ig adták ki havonként.)
Don Bosco
Katolikus Alföld (1927—35 között Szegedi Katolikus Tudósító cínrfiel jelent meg kéthetente. 1936-tól 1941-ig új címmel olvashatták az érdeklődők havonta.)
Katholikus Ébredés (Hitbuzgalmi és társadalmi folyóirat, 1920—1926)
Magyar Tanítójelöltek Lapja (Évente tízszer jelent meg 1926—1935 között.)
Szegedi Havi Boldogasszony (1925-től havonta egyszer hagyta el a nyomdát, mint a Szeged-alsóvárosi Rk. Egyházközség hivatalos lapja.)
Szegedi Új Nemzedék (Keresztény politikai napilap, 1919—1944)
Szegedi Szívtestőr (1937-1938)
Tanyai Híradó (Keresztény politikai és közgazdasági hetilap, 1939—1942)
Szeged-felsővárosi Rk. Egyházközség Értesítője
Szeged-móravárosi Rk. Egyházközségi Értesítő {603}
Szeged-Somogyi-telepi Rk. Egyházközségi Értesítő23
Cor Unum (A Szent Gellért-Unió 1935-től 1944-ig megjelenő periodikája, melyet titkosan kezeltek.)24
Papi lelkiség (A püspöki hittudományi főiskolán az 1941/42-es es az 1947/48-as tanév között kiadott periodika.)
A szegedi katolikus szervezetek közül a kultúra ápolását tűzte fő célul maga elé a Szegedi Katolikus Kör, s „többszáz tagjával a katolikus társadalom színét-javát kapcsolja be a katolikus kultúra levegőjébe".25 A kör adventi délutánjai a város katolikusságának népszerű eseményei voltak. Más, Szegeden működő katolikus organizációk szintén végeztek kulturális munkát, de azokban egybekapcsolódott valamilyen egyéb tevékenységgel.
A városban létezett katolikus szervezeteket alapvetően 4 nagy csoportba lehet sorolni: hitbuzgalmi, szociális-karitatív, társadalmi és kulturális egyesületek. Az utolsó csoportról a fentiekben esett szó.
A Szegeden tevékenykedő katolikus hitbuzgalmi szervezetek közül legjelentősebbek a Mária-kongregációk voltak. A város szinte minden iskolájában működött Mária-kongregáció. A jezsuiták által vezetett Mária-kongregációk a felnőttek társadalmát annak rétegei szerint fogták át. A tisztviselőknek, iparosoknak, uraknak és úrinőknek külön Mária-kongregációi működtek. Szegeden például tevékenykedett a Férfiak Szent József-kongregációja, az Úrinők Szent Erzsébet-kongregációja, a Tanárnők és Tanítónők Alacoque Szent Margitkongregációja, az Ifjak Szent Alajos-kongregációja, a Felnőtt Leányok Árpád-házi Boldog Margit-kongregációja stb. A városban, 1938-ban 24 fajta Máriakongregációt tartottak számon.
Nagy jelentőségű hitbuzgalmi szervezet volt Szent Ferenc III. rendje, mely főleg Alsóvároson és Felsővároson tömörítette a híveket. A harmadik rendek tagjai a világi életet nem hagyták el, hanem annak keretei között törekedtek a lelki tökéletesedésre. A templomok szépítését tűzte ki célul a templomgondozó egyesület és az Alsóvárosi Oltáregylet. A férfikongregációk tagjai egy tágabb szervezetbe, az Anyaszentegyházat Védő Egyesületbe (AVE) tömörültek.26 Szintén katolikus férfiak alkották a Credo Egyesületet, melynek tagjai vallási kötelezettségeik pontos betartásával igyekeztek jó katolikussá válni.
{604} A Mária-kultusz terjesztését mozdították elő a Rózsafüzér Társulatok. A Mária Leányok Társulata mind az iskolába járó, mind az iskolát már elvégzett lányok között egyaránt tevékenykedett. A gyerekeket, főleg az elemi iskolás tanulókat, a Jézus Szíve Gárdába — közkeletű nevén a Szívgárdába — igyekeztek egybegyűjteni. Ezt a hitbuzgalmi egyesületet Sinkovics Frigyes szegedi ferences hitoktató alapította 1920-ban, elterjesztésében azonban a jezsuiták játszottak döntő szerepet.27 A középiskolás ifjúság hasonló szervezete a Jézus Szíve Testőrgárda (Szívtestőrség) volt.
A szinte megszámlálhatatlan sokaságú hitbuzgalmi egyesület közül meg kell még említeni a Jézus Szíve Szövetséget, a Skapuláré Társulatot és a különféle missziós egyesületeket.
A katolikus egyház szociális-karitatív tevékenységének Szegeden az apácarendek képezték egyik alappillérét. Míg a szegedi férfi szerzetesrendek közül a piaristák, a jezsuiták és az iskolatestvérek tanítórendek voltak, a ferencesek, a minoriták és a lazaristák pedig elsősorban a hívők lelkigondozását végezték, addig a női szerzetesrendek egy része betegápolással és szociális munkával foglalkozott. A városban található apácák közül nevelési és oktatási feladatokat láttak el a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek, a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek, a Szent Domonkos-rendi Nővérek, a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek, az orsolyiták és az Unum Testvérek. Az unumosok azonban „családi apostolkodást" is folytattak. A Szalvátor nővérek a piarista intézet háztartását vezették.
Az Irgalmas nővérek a város szegényeinek gondozását végezték a városi szeretetotthonban, valamint az árvaházban működtek. A Szatmári Irgalmas nővérek a sebészeti klinikán és a Borromei Szent Károly Irgalomház betegei között munkálkodtak. Az Isteni Megváltó Leányai a belgyógyászati klinikán látták el a nővéri feladatokat. Az Annunciata nővérek a városi közkórházban, a gyermekkórházban és a fertőző betegek kórházában ápolták a rászorulókat. A Szociális Testvérek Társasága főleg a gyermek- és családvédelem terén működött. A Jézus Szíve Népleányai nagy hangsúlyt helyeztek a városi és a tanyavilágban élő szegények testi és lelki megsegítésére.28
A szegedi katolikus jótékonysági munka másik tartóoszlopát a szociális-karitatív egyesületek jelentették. Ezek közül a következők számítottak a legjelentősebbeknek:
Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület, amely a nő védelem mellett általános szociális tevékenységgel foglalkozott. Az egyesület börtönmissziót is végzett, és évente nagyböjti előadássorozatot rendezett.
{605} Szent Vince Szeretethölgyeinek Egyesülete. Tagjai Móravárosban, Újszegeden és Somogyi-telepen gondozták a betegeket. Az egyesület leányszakosztálya a „Lujzikák" nevet viselte.
A Szent József-akciót a jézustársasági hölgy kongregációk hozták létre. Elsősorban a belvárosi egyházközségben működött eredményesen.
A Szent Terézke Egyesület szintén jótékonysági szervezet volt, de ez Felső városon tevékenykedett.
A Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetségének szegedi csoportjai a városba kerülő fiatal lányokat igyekezték megóvni az elkallódástól. Leányköreik — a Szent Zita-körök — a háztartási alkalmazottakat gyűjtötték egybe vasár- és ünnepnapokon.29
A katolikus egyesületek közül számos olyan működött Szegeden, amelynek munkájában a társadalmi jelleg dominált. Azonban meg kell jegyezni, hogy a katolikus társadalmi szervezetekben az érdekvédelem és a szociális munka általában egybefonódott — olykor egybemosódott — a kulturális tevékenységgel és hitbuzgalmi elemekkel, ugyanis az egyes szervezetekben különféle szakosztályok működtek. A Katolikus Nőegyletek Országos Szövetségének helyi szervezete a katolikus női egyesületeket fogta egybe. Az iparosifjúságot a Katolikus Legényegyletekbe szervezték be. A katolikus leányok nevelését és társadalmi munkára való mozgósítását tűzték ki célul a Katolikus Leányok Országos Szövetségének szegedi klubjai. A városban tevékenykedtek a Keresztény Ifjúmunkások Országos Egyesületének, a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Szövetségének, a Katolikus Agrár Leányok Általános Szövetségének (KALÁSZ), a Katolikus Tisztviselőnők Szegedi Csoportjának és még számos más katolikus egyesületnek helyi szervezetei.
Katolikus Társadalmi Kör működött Alsóvárosban, Felsővárosban, Móravárosban, Rókuson, Somogyi-telepen és Újszegeden. Ezek a körök főleg a katolikus férfiakat tömörítették.
A földműves fiatalok legényegyleteinek pedig egy ideig Szegeden volt a központja. A katolikus parasztifjúság hivatásrendi megszervezését Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita páterek kezdték el 1935-ben Szegeden, a környék fiataljainak körében. Munkájuk eredményeként 1936 őszén a Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége keretében létrejött a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága, melynek főtitkára páter Kerkai lett.30 Kerkai Jenő a szervezet célját így fogalmazta meg: „Krisztusibb embert, műveltebb falut, életerős népet, magyarabb magyart!" A mozgalom szervezése rohamléptekkel haladt, s a belügyminiszter 1938 októberében jóváhagyta a {606} központi alapszabályát. Ezzel a szervezet önállóvá vált. Nevét Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületére (KALOT) változtatta. 1939 elején központját Szegedről Budapestre tette át.31 A KALOT az 1940-es évek elején az ország legjelentősebb katolikus ifjúsági szervezetévé fejlődött. Az 1943-ban működő 20 népfőiskolája közül az egyiknek Szeged adott otthont.32
Ugyanebben az időben, és szintén a Jézus Társasága tagjainak munkája nyomán egy másik országos hatáskörűvé növekedő katolikus mozgalom is szerveződött Szegeden. A fiatal jezsuiták Varga László szellemi irányításával és Kerkai Jenő gyakorlati vezetésével 1938 elején létrehozták a Szegedi Ipari Munkavállalók Hivatásszervezetét. A Hivatásszervezet ígéretet tett a munkások érdekeinek képviseletére, de ragaszkodott a „Rerum novarum" és a „Quadragesimo anno" pápai enciklikák útmutatása alapján történő korporatív szervezkedéshez. A szervezőmunka 1938 folyamán eredményesen folyt. Nagy Töhötöm 1938. december 29-én kelt jelentéséből megtudhatjuk, hogy: „A Szegedi Hivatásszervezet által a munkásság között végzett szervezési munkálatok már befejezés előtt állnak, amennyiben 1938. dec. 10-ig Szegeden 74 szakosztályban 6540 munkás van beszervezve, akik a legnagyobb fegyelmezettséggel állanak a vezetők mögött."33 Egy szintén 1938 végéről származó másik beszámolóból kiderül, hogy a Hivatásszervezet tagjai Szeged munkásságának 85%-át jelentik, s „Ezek a tömegek ma már reálisan a kezünk között vannak."34 A Hivatásszervezet vezetői a gyors szegedi sikerek után hozzáláttak az országos szervezőmunkához. 1939 nyarán központjukat áthelyezték Budapestre. A Hivatásszervezet rövid fejlődés után azonban jelentősen visszaesett. Szegeden is sokan kiléptek soraiból.35 (A KALOT és a Hivatásszervezet részletesebb ismertetése „A háború előtti évek" című fejezetben szerepel.)
A cserkészet ugyan nem egyházi alapítású szervezet volt, de egyik alapszabályának számított, hogy valláserkölcsi alapon áll. Az egyházak felismerték azt a lehetőséget, melyet a cserkészmozgalom az ifjúság vallásos nevelése szempontjából jelentett. A Magyar Cserkész Szövetség V. kerületébe tartozó szegedi cserkészcsapatok parancsnokai között szép számmal működtek katolikus papok, illetve hitoktatók.
A felsorolt legjelentősebb katolikus egyesületeken kívül természetesen még sok egyéb katolikus indíttatású szervezet tevékenykedett Szegeden, ám ezek teljes körű számbavétele meghaladja e munka kereteit. Mindenképpen {607} szólni kell azonban az Actio Catholicáról, mely az 1930-as és 1940-es évek folyamán átfogta és egybehangolta a rengeteg katolikus egyesület munkáját. A XI. Pius pápa által 1922 karácsonyán kiadott „Ubi arcano Dei" kezdetű enciklikaban meghirdetett Katolikus Akció magyarországi megszervezése az 1930-as évek első felében zajlott le. Szervezeti felépítését és ügyrendjét 1936-ban hagyta jóvá a püspöki kar, majd Serédi Jusztinián hercegprímás. Az Actio Catholica szervezetét az egyházközségekre építette, ezért tulajdonképpen nem volt külön egyesület, sem egyházi hatóság, hanem a megyéspüspök tekintélyével alátámasztott „hivatalos mozgató erő". Az egyházmegyei Actio Catholicák elnökei az egyházmegyék püspökei voltak. A csanádi egyházmegye esetében ennél még többről volt szó, ugyanis Glattfelder Gyula megyéspüspök az országos Actio Catholica ügyvezető-elnöki tisztét is betöltötte.
Az országos és az egyházmegyei Actio Catholicában öt szakosztályt állítottak fel: a hitbuzgalmi és erkölcsvédelmi, kulturális, sajtó-, szociális és karitatív, valamint szervezési szakosztályt.36 Az Actio Catholica szervezetének alapját képező egyházközségekben viszont csak a hitbuzgalmi, a kulturális és a szociális-karitatív szakosztályokat hozták létre. A Katolikus Akcióba a már régebben funkcionáló és az újonnan létrehozott katolikus egyesületeket kétféle módon kapcsolták be. Vagy működési területüknek megfelelő szakosztályokba; vagy nemek, illetve korok szerinti irányultságuknak megfelelően. Ez azonban nem jelentette a meglevő katolikus szervezetek önállóságának megszűnését. Ilyen módon történt Szegeden is az Actio Catholica kiépítése. A Szeged-központi Esperesi Kerület 1938 decemberi coronáján megvitatták az Actio Catholica tájékoztatóját az addigi eredményekről és a jövő terveiről. Leszögezték, hogy az Actio Catholica „...tovább folytatja a katolikus közvélemény kialakítására és a katolikus öntudat ébresztésére, illetve ébrentartására irányuló tevékenységet."37
A magyar katolicizmus 1919 és 1944 közötti történetének két legkiemelkedőbb eseménye volt az 1930-as Szent Imre-év, mely egybeesett a csanádi egyházmegye alapításának 900 éves jubileumával, és az 1938-as Szent István Emlékév: A Szent Imre halálának 900. évfordulója alkalmából 1930. április 5-étől november 16-áig tartó ünnepségek fénypontja Szegeden a Magyarok Nagyasszonyáról nevezett Fogadalmi templom felszentelése volt. Az ez alkalomból rendezett ötnapos egyházi ünnepségsorozathoz jelentős állami rendezvények kapcsolódtak, melyek az egész ország figyelmét a városra irányították. Ekkor készült el ugyanis a Dóm teret körülfogó egyetemi épületegyüttes is a püspöki palotával, a püspöki hittudományi főiskolával és az új Szent Imre {608} Kollégiummal. Az egyházi ünnepségek 1930. október 22-én kezdődtek, amikor Glattfelder püspök felszentelte a Borromei Szent Károly Irgalomházat. Még aznap este megérkezett a városba Angelo Rótta, a magyarországi pápai nuncius.38 Őt követték a püspöki kar tagjai, majd Serédi Jusztinián esztergomi érsek. Október 23-án a fogadalmi templom előtt ünnepélyes misét tartottak 5000 diák részvételével, s leleplezték a tér délnyugati szegletét díszítő Szent Imre-szobrot. Október 24-én zajlott le a Fogadalmi templom felavatása az az ország katolikus főpapjainak részvételével. Este az 1930 júniusában zarándoklat keretében Velencéből Szegedre hozott Szent Gellért-ereklyét vitték gyertyás körmenettel az újonnan felszentelt templomba.39 Október 25-én Szegeden tartózkodott Horthy kormányzó, aki az egyetemavató ünnepségek mellett résztvett a dómban tartott ünnepi misén, melyen bemutatták Dohnányi Ernő ezen alkalomra komponált Szegedi miséjét.40 Az ünnepi napokban Szegeden zajlott a VII. Alföldi Katolikus Nagygyűlés.
1938. május 25—29 között Szent István halálának 9. centenáriumán Budapesten rendezték meg a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust. Az egyházi és az állami szervek az eucharisztikus kongresszust egybekapcsolták a Szent István jubileumi évvel. Az úgynevezett „kettős szentév" megnyitása 1937. május 23-án történt meg, hogy kellőképpen előkészíthessék a két nagyszabású rendezvényt. Szegeden ugyanúgy, mint az egész országban, eucharisztikus missziókat, triduumokat, lelkigyakorlatokat és eucharisztikus gyűlést tartottak. Az 1937. szeptember 26-án Szegeden megrendezett csanádi egyházmegyei eucharisztikus napon mintegy 30 000 fő vett részt.41
1938. június 26-án este országjáró körútja során Szegedre érkezett a Szent Jobb. Első királyunk ereklyéjét ünnepélyesen fogadták a nagy állomáson, majd a város harangjainak zúgása közepette díszes menettel vitték a Fogadalmi templom elé. Ott Glattfelder megyéspüspök 45000 ember előtt beszélt Szent István jelentőségéről. A Szent Jobbot egész éjjel megtekinthették a hívők a Fogadalmi templomban. Másnap reggel a megyéspüspök ünnepi nagymisét celebrált, mely után a Szent Jobb elhagyta Szegedet. Kétségtelenül ez az esemény volt a jubileumi év legnagyobb, legszínpompásabb eseménye a városban. Ezenkívül azonban még nagyon sok egyéb ünnepi rendezvényre is sor került. A Szegedi Szabadtéri Játékok 1938. nyári műsorán szerepelt például Újházy György „István király népe" című színműve az évforduló kapcsán.42
{609} A Horthy-korszakbeli Szeged katolikus egyházi életének gazdagságát kiemelkedő egyéniségek sora jelzi. Ilyen volt az alsóvárosi ferences kolostor házfőnökei közül Barmos György, aki ekkor már világi papként tevékenykedett, Zadravetz István, akiből tábori püspök lett és Schneider Vencel. A piaristák közül az 1930—44 között a szegedi egyetemen tanító Sík Sándor. Jezsuiták egész sora: Alaker György, Bíró Xavér Ferenc, Bús Jakab, Csávossy Elemér, Elsasser Gyula, Hunya Dániel, Kerkai Jenő, Müller Lajos, Nagy Töhötöm, Varga László stb. Várhelyi József prelátus, 1914—31 között belvárosi plébános. Breisach Béla prépost, püspöki helynök. A csanádi székeskáptalan első tagjai közül Becker Vendel c. apát, a tanítóképző igazgatója, Raskó Sándor pápai prelátus, nagyprépost és Sopsich János c. prépost. Jó néhány névvel lehetne még folytatni a felsorolást...
Itt csak a csanádi egyházmegye püspökéről, dr. Móri Glattfelder Gyuláról kívánok bővebben szólni. (129. fénykép.) Ez azért elengedhetetlen, mert ő nemcsak Szegednek és egyházmegyéjének, de az egész ország katolicizmusának egyik meghatározó egyénisége volt. 1874. március 18-án született Budapesten, középpolgári életvitelű családban. A pesti piarista gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd teológiát hallgatott a budapesti egyetemen. 1896 októberében szentelték pappá. 1897-ben megszerezte a teológiai doktori fokozatot. 1899-ben a Központi Papnevelő Intézet tanulmányi főnöke lett, s csakhamar a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán tanárhelyettes. 1901-ben létrehozta a Szent Imre Főiskolai Internátus Egyesületet, melynek haláláig fő pártfogója maradt. Az egyesület első két kollégiumát Pesten, illetve Budán alapította. 1901-től 1906-ig szerkesztette az Örökimádás című hitbuzgalmi folyóiratot. Figyelemre méltó munkásságot fejtett ki az egyházi szónoklástan modernizálása és magas szintre emelése érdekében, ezért 1910-ben kinevezték a budapesti egyetem egyházi ékesszólástan tanárává. 1911-ben X. Pius pápától püspöki címet kapott, s mint a csanádi egyházmegye 89. püspöke 1911. május 28-án foglalta el főpásztori székét Temesváron. Nagyszabású terveinek megvalósítását az első világháború szakította félbe, majd a trianoni béke szabdalta szét egyházmegyéjét. 1923-ban a román hatóságok által kiutasított püspök Magyarországra jött.
Szegeden folytatta tevékeny életét. Újjászervezte a csonka egyházmegyét, és Szegedet rangos egyházi székhellyé tette. Munkássága nem korlátozódott egyházmegyéje határai közé. 1927-től, megalakulása óta tagja volt a felsőháznak. Részt vett a Katolikus Központi Kongruabizottság és az Országos Kongruatanács munkájában. Az Actio Catholica országos ügyvezető-elnöki tisztségét élete végéig töltötte be. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak elnöke, az Országos Közművelődési Tanácsnak igazgatósági tagja, a Szent István Akadémiának tiszteletbeli tagja volt. Kitűnően szónokolt.
{610} Számos tanulmány mellett öt könyvet írt. 1942-ben XII. Pius pápa kalocsai érsekké nevezte ki. Glattfelder egészsége azonban ekkorra megrendült, ezért orvosai tanácsára nem foglalta el az érseki széket. 1943. augusztus 30-án halt meg.43
Glattfelder halála után rövid ideig Raskó Sándor nagyprépost állt adminisztrátorként az egyházmegye élén. A Szentszék 1944. március 3-án Hamvas Endrét nevezte ki csanádi püspökké, aki március 30-án vette át Szegeden hivatalát.44 Hamvas a magyar történelem egyik legvészterhesebb időszakában lett püspök, de ember tudott maradni az embertelenségben. Erélyesen tiltakozott a zsidóságot sújtó kegyetlen intézkedések ellen. Sajnos tiltakozása eredménytelen maradt.45
Itt szükséges megemlíteni, hogy a katolikus hitre áttért (konvertita) zsidók érdekeinek védelmére 1939-ben létrehozták a Magyar Szent Kereszt Egyesületet, melynek hamarosan Szegeden is megalakult a helyi szervezete. A Magyar Szent Kereszt Egyesület Kerületi Csoportja — dr. Szivessy Lehel ügyvéd vezetésével — igyekezett a lehető legtöbb téren segíteni az egyre hátrányosabb helyzetbe kerülő zsidó származású katolikusokat, akiknek száma 1944 májusára a városban 421 főre emelkedett.46
A szegedi görög katolikus hívők 1920-ban a város lakosságának 0,4%-át, 1930-ban szintén 0,4%-át, 1941-ben pedig 0,7%-át alkották.
A Szegeden elszórtan élő görög katolikusok 1921. december 26-án alakították meg első egyházközségüket, amely tizenöt éven át a makói görög katolikus egyházközség fíliája, azaz leányegyháza volt. Ezen időszakban a makói görög katolikus esperes-lelkész, dr. Torna László járt át Szegedre a liturgikus funkciókat és a hívők lelkigondozását ellátni. 1936 februárjában a hajdúdorogi görög szertartású egyházmegye püspöke — akinek egyházi joghatósága alá tartoztak a szegedi görög katolikusok is — dr. Ladomérszky Bélát állította a szegedi leányegyház élére, hogy szervező-lelkészként annak önállóvá válását előkészítse.47 1937. február 26-án kelt határozatában a hajdúdorogi püspök a {611} szegedi görög katolikus leányegyházat hivatalosan az anyaegyház rangjára emelte, és Ladomerszkyt nevezte ki plébánosául, aki 1944-ig töltötte be ezt a posztot. A határozat egyben a szegedi anyaegyházhoz csatolta a hódmezővásárhelyi, szentesi, békési, békéssámsoni, békéscsabai és a gyulai görög katolikus fíliákat.48
A görög katolikus egyházi szertartások színhelye 1922-től a Rozália-kápolna volt, mely 1929-ig a Gizella téren (a mai Aradi vértanúk terén) állt. Akkor az egyetemi épületek és a püspöki palota építkezései miatt a kápolnát lebontották, majd arányosan megnagyobbítva újjáépítették a Lechner téren.49 Az önállóvá vált szegedi görög katolikus egyházközség keretében hitbuzgalmi, kulturális és karitatív bizottság működött. Az első bizottsághoz kapcsolódott az Oltáregylet és az Élő-rózsafüzér Társulat, míg a karitatív és a kulturális munka a Szegedi Görög Katolikus Szent Rozália Jótékony Nőegyletben zajlott.50 A szegedi görög katolikus egyetemistákat és főiskolásokat a Vasvári Pál Kör tömörítette.
Az egyházközség iskolát nem tartott fenn, ám 1936 és 1942 között kiadott egy havonta megjelenő folyóiratot, melyet először Szegedi Görögkatolikus Élet, később Délmagyarországi Görögkatolikus Élet címmel olvashattak az érdeklődők.
1920-ban az izraelita felekezet volt Szeged második legnagyobb vallási közössége, amely csaknem 7000 tagjával az összlakosság 5,8%-át jelentette. Ezután az izraeliták száma folyamatosan csökkent a városban: 1930-ban a szegedi lakosság 4,1%-át, 1941-ben pedig már csak 3,0%-át tették ki. Ezen jelenség oka elsősorban az elvándorlásban, és a mélyen az önreprodukció szintje alatt mozgó születési arányszámban található.51 Azonban az 1930-as évek végétől megszaporodó kikeresztelkedések hatása szintén hozzájárult az izraelita felekezet létszámának veszteségeihez.
A Szegedi Izraelita Hitközség — amely egyben a Békés, Csanád, Csongrád és Torontál vármegyéket magábafoglaló XXII. izraelita községkerület székhelyének funkcióját is betöltötte — kongresszusi szervezetű, más néven {612} neológ hitközség volt. Az a tény, hogy a szegedi zsidóság körében nem következett be szakadás a neológ és az ortodox irányzat között, jelentős mértékben a hitközség élén álló országos tekintélyű tudós rabbiknak, Löw Lipótnak és fiának, Löw Immánuelnek (130. fénykép) köszönhető.
Löw Immánuel (szül. 1854. január 20.) 1878 és 1944 között állt főrabbiként a szegedi hitközség élén. Egyetemi és teológiai tanulmányait Berlinben végezte. Sémi filológiai munkáival, művészi hitszónoklataival és botanikai tudományos munkásságával nemzetközi hírnévre tett szert. A felsőházban ő képviselte a neológ izraelita hitközségeket. A fasiszták az agg főpapot 90 éves kora ellenére családjával együtt deportálták, s Budapesten 1944. július 19-én örökre lehunyta szemét.52
A hitközség másik nagy jelentőségű személyisége dr. Biedl Samu, aki 1918-tól 20 éven át látta el a hitközség elnöki posztját. A szegedi zsidóság e két országos hírű vezetőjének munkássága kapcsán méltán mondhatta dr. Singer István 1938-ban, hogy: „...a Szegedi Zsidó Hitközség az országnak talán legrendezettebb viszonyok között élő hitközségévé vált, s a magyar zsidóság életében azt a vezető szerepet tölti be, amely őt szeretett főrabbink, dr. Löw Immánuel egyházi és dr. Biedl Samu világi vezetése mellett megillette."53
A szegedi zsidó hitélet központja az 1903-ban felavatott monumentális új zsinagóga és a vele szemben levő hitközségi székház volt. A zsinagóga mellett állt-az izraelita elemi iskola épülete (Margit utca 11., ma Gutenberg utca). Ezen az iskolán kívül más izraelita felekezeti iskola nem működött Szegeden. Fenntartott viszont a szegedi zsidóság egy menházat, egy szeretetházat és egy árvaházat, melyet 1936-ban tanoncotthonnal bővítettek ki.54
A hitközség keretében működő Orthodox Imaegyesület a régi hagyományokhoz mindenben ragaszkodó hívek csoportját tömörítette. A szegedi zsidó vallásos egyesületek közül a Chevra Kadisa (Szentegylet) mondhatta magáénak a legjelentősebb szerepet. Főleg jótékonysági és szociális tevékenységet végzett, de kulturális téren szintén aktív volt. Ugyancsak szociális munkát folytatott a Szegedi Zsidó Nőegylet, a Leányegylet, az Árvaegylet és a Betegsegélyző-egylet. Munkájuk összehangolására 1932-ben létrehozták a Szegedi Zsidó Hitközség és Intézményei Központi Segélyező Bizottságát.55
Az izraelita hitközség kultúrbizottsága hatékonyan munkálkodott a közművelődés terén. A város zsidó kulturális életében jelentős szerepet játszott az {613} Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület és a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete szegedi csoportja. Az Izraelita Dolgozó Nők Csoportja a munkásnők érdekvédelme mellett számottevő kultúrtevékenységet folytatott. Az ifjúság zsidó szellemben történő neveléséből nagy részt vállalt a Zsidó Ifjúsági Könyvtár, mely az önképzőkörnek is otthont adott. Az 1929-ben újjászervezett templomi énekkar a zsinagógai szolgálaton kívül különféle kultúrrendezvényeken lépett fel. Az 1928-ban alakult cserkészcsapatot a Magyar Cserkész Szövetség 1932-ben vette fel hivatalosan tagjai sorába.56
A Palesztinában létesítendő zsidó állam megteremtése érdekében fejtette ki tevékenységét a Magyar Zsidók Pro-Palesztina Szövetségének és a Magyar Cionista Szövetségnek szegedi csoportja. Az utóbbinak 1932-ben 45 tagja volt.57 Az 1938-as első zsidótörvény meghozatalával a magyar zsidóság életébe beköszöntött vészkorszak a szegedi zsidó lakosságot egyre súlyosabb helyzetbe sodorta. A zsidók jogait mind durvábban sértő intézkedések hatásának mérséklésére megalakult a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája, majd az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció. Ezek az intézmények az ország német megszállásáig Szegeden is csaknem háborítatlanul tevékenykedhettek.58
1944 májusában megkezdték a zsidók gettóba való elkülönítését, június 25—28 között pedig lezajlott a szegedi zsidók deportálása. A nemzetünk történelmében letörölhetetlen szégyenfoltot jelentő magyar Holocaust során a Szegedről elhurcolt mintegy 4000 zsidó lakos túlnyomó része vesztette életét borzalmas szenvedések közepette.59
így pusztult el Szeged virágzó izraelita hitközsége, mely az ország egyik legjelentősebb szellemi kisugárzású neológ központja volt, ugyanakkor a város gazdasági, társadalmi és kulturális életében igen nagy szerepet játszott.
1919 és 1944 között Szegeden a reformátusok száma növekedett legdinamikusabban. 1920-ban a város lakosságának 4,5%-át, 1930-ban 5,3%-át, 1941-ben 5,9%-át alkották a reformátusok. A jelentős demográfiai növekedés — melynek fő táplálója a bevándorlás (nagymértékben az erdélyi református menekültek betelepedése) és a magas szaporodási arányszám volt — a szegedi református szervezeti és intézményrendszer fejlődésével párosult.
{614} A Tiszántúli Református Egyházkerület Békés-Bánáti Egyházmegyéjéhez tartozó szegedi református egyház szíve a Kálvin téren álló, 1884-ben felszentelt templom és a mellette emelkedő református palota volt. 1928-ig a Kálvin téri egyházközség tömörítette a város valamennyi református hívőjét. Lelkészként 1891—1921 között Beretzk Sándor, 1922—1952 között Bakó László működött itt.60 A főgondnoki tisztséget az egész vizsgált időszakban dr. Széli Gyula töltötte be. Miskolczy Gyula pedig gondnokként tevékenykedett igen hosszú ideig.
Mivel az egyházközséghez mintegy 40 kilométeres körzetben előbb 17, majd húsznál több szórvány tartozott, ezért felvetődött egy missziói körlelkészség megszervezésének gondolata. Ez 1928-ban valósult meg, amikor megalakult az Új szegedi Református Missziói Egyházközség. Még az év végén felavatták az új egyházközség imaházát és a lelkészlakot.61 Lelkésznek Teleki Sándort — a szegedi egyházközség addigi segédlelkészét — választották meg, aki e poszton mindvégig megmaradt a tárgyalt korszakban. Az egyházközség főgondnoka 12 éven át dr. Bartók György volt.62 Szeged területén 1944-ig további önálló református egyházközség nem alakult, de belefogtak két új templom építésébe. A Somogyi-telepi (ma Petőfi-telep) templomot 1941 októberében használatba vették, de mivel a berendezése még hiányos volt, nem szentelték fel.63 A mai Honvéd téri református templom is tető alá került 1942 decemberében, azonban istentiszteleteket 1948-ig nem tartottak benne.64 (131. fénykép.)
A szegedi református elemi iskola egy ideig a református palotában, majd a Fodor utca (ma Juhász Gyula utca) 7. szám alatti ún. „Clarisseumban" működött. 1942-ben a városban megnyílt a Református Tanoncotthon.65
A református vallásgyakorlatnak az istentiszteletek mellett szerves részét képezték a bibliaórák, az evangelizációk, a csendesnapok és a vasárnapi iskolai foglalkozások. A szegedi református szervezetek sokszor ötvözték magukba a hitéleti, jótékonysági és kulturális elemeket. Legjobb példa erre a Szegeden 1924 óta működő Lórántffy Zsuzsanna Egyesület. Ebben az asszonyok és a lányok külön csoportban, főleg jótékonysági munkát végeztek. A betegek és szegények gondozására diakonisszát alkalmaztak. Az egyesület fenntartott egy szeretetházat, mely 1938-ban 12 lakónak nyújtott otthont.66 Emellett az egyesülétnek {615} volt bibliaköre, és tagjai rendezték a szeretetvendégségeket, templomi ünnepségeket, jótékonysági akciókat stb. Ehhez járult még az általuk végzett börtön- és kórházmisszió.
A református cserkészcsapat a cserkészmozgalom törvényei alapján nevelte vallásos szellemben a fiatalokat. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület a földműves, iparos és kereskedő ifjúság körében tevékenykedett hitébresztő és kulturális céllal. Ugyanezt a feladatot a Magyar Református Diákok Soli Deo Glória Szövetsége a középiskolások, a Bethlen Gábor Kör pedig a főiskolások és az egyetemisták körében valósította meg.67 Ez utóbbihoz kapcsolódott 1933-tól a Szegedi Református Egyház Bethlen Gábor Diákotthona.68 A zenét szerető, jó hangú gyülekezeti tagok a református énekkarban, az irodalom barátai pedig a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Szegedi Csoportjában hódolhattak a művészeteknek. A református férfiak társadalmi egyesülete a Szegedi Kálvinista Kör volt. Ezenkívül működött még a szegedi reformátusok között a Magyar Református Külmissziói Szövetség és a Református Szeretetszövetség helyi csoportja. Temetkezési és segélyegylet is alakult.69
A Bakó László szerkesztésében 1922-től 1944-ig megjelent Egyházi Híradó (132. fénykép) című szegedi református hetilap magas színvonalú írásokat közölt.
A leírtak jól mutatják, hogy a szegedi református egyházban mély vallásossággal átitatott pezsgő élet folyt. A sokrétű tevékenységből külön felhívja magára a figyelmet a Bethlen Gábor Körben kibontakozó mozgalom, mely a kor feszítő magyar társadalmi problémáira való érzékenységével országos hírűvé vált. (142. fénykép.) Forma szerint a Bethlen Gábor Kör egyik alkollégiumaként hozták létre 1932-ben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát.70
Itt jegyezhető meg, hogy a Szegeden élő maroknyi unitárius a Kálvin téri református templomban szokott istentiszteletre összegyűlni, ha Budapestről vagy máshonnan unitárius lelkész érkezett a városba.
Az ágostai hitvallású evangélikusok 1920-ban Szeged lakosságának 1,5%-át, 1930-ban 1,4%-át, 1941-ben 1,6%-át tették ki. A gyülekezet mérsékelt ütemben ugyan, de folyamatosan növekedett. A város összlakosságából valórészesedés {616} 1930-as visszaesése annak tudható, hogy akkor az evangélikus hívek száma a szegedi lakosok számához képest kisebb mértékben nőtt.
A szegedi evangélikusok egyházközsége a Bányai Evangélikus Egyházkerület Csanád-Csongrádi Egyházmegyéjének része volt. Mintegy 18 szórvány tartozott hozzá a város külterületein, illetve Szeged környékén. Az egyházközségben a vizsgált időszakban a következő lelkészek szolgáltak: Thomay József (1876-1924), Tátrai Károly (1924-1926; helyettes lelkészként), Szabó Gábor (1926—1928; tábori lelkész volt Szegeden, az egyházközségben csak ideiglenesen tevékenykedett), Kutas Kálmán (1928-1931), Egyed Aladár (1931-1942) és id. Benkóczy Dániel (1942—1968). Az egyházközség felügyelői posztján dr. Kiss Ferenc (1919-1931), dr. Polner Ödön (1932-1937) és Fodor Jenő (1938-tól) követték egymást.71
Az 1882-ben felavatott szegedi evangélikus templom a Tisza Lajos körút és a Kazinczy utca kereszteződésénél áll. 1939-ben a gyülekezet új templom építésébe kezdett (133. fénykép), az építkezés azonban a háborús viszonyok közepette 1941-ben elakadt, s máig sem valósult meg.72 Az evangélikus elemi iskola Osztróvszky utca 5. szám alatti régi épületét viszont lebontották, és helyén 1930 októberében átadták az új egyemeletes, modern elemi iskolát.73
A szegedi evangélikusoknál a reformátusokhoz hasonlóan az istentiszteleteken és a vallásos ünnepségeken kívül a hitélet fontos részét képezték a rendszeresen megtartott bibliaórák és a vasárnapi iskolai foglalkozások. 1921 novemberében, amikor Szegedre érkezett canonica visitatiora az egyházkerület püspöke, még csak az Evangélikus Szövetség és a reformátusokkal közös Protestáns Jótékony Nőegylet működött az egyházközségben. Figyelmeztette is dr. Raffay Sándor püspök a gyülekezetet, hogy „...a megkonfirmált 16—17 éves ifjak és leányok megszervezését el ne mulassza, ily módon alapozva meg az ifjúsági egyesület áldásos intézményét..."74 A püspök intését megfogadva 1924-ben megalakították az Evangélikus Leány egyletet, mely főleg hitmélyítő és kulturális célokat tűzött maga elé. A Szegedi Evangélikus Nőegylet 1925-ben alakult, legfontosabb feladataként a jótékonysági munkát jelölve meg. Az 1930-as évek elejétől az egyesület jóvoltából egy evangélikus diakonissza tevékenykedett Szegeden. Elsősorban társadalmi jellegű szervezet volt a városban működő Országos Evangélikus Luther Szövetség Szegedi Csoportja, s mint ilyen helyezett nagy súlyt a vallásos öntudat ébresztésére.75
{617} 1922-ben kezdte meg tevékenységét a szegedi Egyetemi Luther Szövetség. A szövetség az egyetemisták és a főiskolások segélyezésén kívül belmissziós és közművelődési munkát végzett. 1932 őszén nyílt meg a szövetség diákotthona.76 1931-ben alakult meg a szegedi evangélikus középiskolások Luther Szövetsége, mely 1940-ben az Evangélikus Diákszövetség Szegedi Csoportja nevet vette fel. Az 510. számú Thurzó György cserkészcsapat 1935-től kezdve tömörítette a város evangélikus cserkészeit.
A gyülekezet muzikális tagjai az Evangélikus Dalkörben fejlesztették énektudásukat. Meg kell még említeni, hogy az egyházközség által időközönként kiadott évkönyvek mellett a szegedi evangélikusságnak 1932-től 1941-ig volt egy havonta megjelenő sajtóorgánuma. Az Egyed Aladár által szerkesztett Szegedi Evangélikusok Lapja sokrétűen mutatta be az evangélikus egyház életét.77
Szegeden 1919 és 1944 között a görögkeleti vallású hívők a város lakosságának csupán kis töredékét alkották. 1920-ban az összlakosság 0,6%-a, 1930-ban 0,4%-a, 1941-ben 0,5%-a tartozott a görögkeleti egyházhoz.
A városban az 1920-as években az összes görögkeleti hívőt a szerb plébánia tömörítette. A trianoni béke előtt a szegedi görögkeleti hívek a bács-újvidéki egyházmegyéhez, az új határok meghúzása után pedig a budai görögkeleti szerb püspök fennhatósága alá tartoztak. A szegedi görögkeleti szerb egyház központja a Palánkban a XVIII. században Szent Miklós tiszteletére épített szerb templom, és a mellette 1894-ben átadott egyházközségi székház volt. Itt kapott helyet a plébánia és az elemi iskola is. (Somogyi utca 7., ma 3. szám.) Az elemi iskola működése azonban 1920—1926 között szünetelt. Csak az 1926/27-es tanévben nyitotta meg újra kapuját.78 A vizsgált időszakban a görögkeleti szerb plébánia lelkészeként működött Sévity Lázár (1896-1923), Gyurgyevics István (1923-1936), Gruncsity Milán (1936-1941) és Gedos Velimir (1941-től magyarcsanádi lelkészként látta el a szegedi hívek lelkigondozását).79 A Szent Miklós Görögkeleti Szerb Jótékony Nőegylet csekély számú tagja szerény keretek közt végezte tevékenységét.
A Szegeden élő görögkeleti vallású lakosság döntő része az 1920-as évekre teljesen elmagyarosodott. Ez a folyamat országszerte előrehaladt. A már csak {618} magyarul beszélő hívek részéről jogos igényként jelentkezett, hogy a liturgiák ne számukra érthetetlen nyelven, hanem magyarul folyjanak. A kívánság megvalósítására két új, magyar ortodox egyházközség létesült Szegeden és Budapesten.80 Szegeden 1932. május 15-én zajlott le a magyar ortodox egyházközség alakuló közgyűlése, ahol 65 hívő részvételével a „Szegedi Önálló Görög Keleti Magyar Egyházközséget Szent György vértanú védszenttel, a ,Gergely' naptár felvételével megalakítottnak nyilvánították."81 A felsőbb görögkeleti egyházi hatóságok azonban hallani sem akartak az önálló magyar görögkeleti egyházközségek működéséről, hiába szaporodott azok száma. A magyar ortodox egyházközségek ügye végül is 1949-ben rendeződött megnyugtatóan, amikor a Moszkvai Patriarchátus joghatósága alá fogadta őket, és megszervezte belőlük a Magyar Ortodox Esperességet.82
A szegedi görögkeletiek közül egyre többen csatlakoztak a magyar egyházközséghez. 1939-re több mint 500 hívő tartozott ide.83 A szerb templomot azonban nem használhatták, ezért hosszú ideig a belvárosi fiúiskolában tartották az istentiszteleteket. 1941-ben megvásárolták a Kazinczy utca 11. szám alatti telket, s a rajta levő épületekben alakították ki saját kápolnájukat és egyházi helyiségeiket.84 Ettől kezdve itt működött az egyházközség 1934-ben alakult „Szent Ilona Magyar Görög Keleti Jótékony Nőegylete". A szegedi magyar ortodox egyházközség lelkésze az alakulás évétől dr. Doroszlai Mihály volt.85 1936 és 1941 között Magyar Kelet címmel jelent meg az egyházközség hivatalos közlönye.
Kovács Imre „A néma forradalom" című 1937-ben megjelent, nagy port felvert könyvében közöl egy ábrát. Ezen a szekták magyarországi elterjedtsége látható. Szeged környékén nagyon sűrű a szektákat jelölő pontozás.86 Bár a pontok elsősorban a város környékén lévő tanyákat és falvakat jelölik, azért Szegeden szintén jelen voltak a szekták. Igaz, tagjaik száma nem haladta meg a néhány tucatot.
{619} Már a kisegyházakra az 1945 előtti időben használt „szekta" megjelölés mutatja, milyen diszkriminatív módon viszonyult ezekhez a vallási közösségekhez a korszak államhatalma a történelmi egyházakkal együtt. Az 1895. évi 43. te. ugyan elvben szabad vallásgyakorlatot biztosított a magyar állampolgároknak, azonban ez gyakorlatilag csak az úgynevezett bevett felekezetek számára vált valósággá. A szektákként kezelt kisegyházak közül egyedül a baptista nyerte el 1905-ben az elismert felekezet erősen korlátozott jogait. Az összes többi kisegyháznak az el nem ismert felekezet státuszát kellett elviselni, annak minden hátrányával.87
Szeged legrégibb kisegyházi csoportja a Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete. Bár jogállásuk nekik sem volt rendezett, Szegeden meglehetősen nyugodtan élhették belső gyülekezeti életüket a második világháború kitöréséig, amikor a belügyminiszter a baptisták és a metodisták kivételével betiltotta a szekták működését. A szegedi nazarénusok imaháza már ekkor a mai helyén állt, a Zerge (ma Batthyány) utcában.88
A városban a XX. század eleje óta jelenlevő baptistáknak némiképp kedvezőbb helyzete volt, mint a többi kisegyháznak, ugyanis ők elismert felekezetként élhettek. Számuk a bevezetőben közölt statisztikai adatok szerint 1941-ben 33 főt tett ki Szegeden.
Adventisták már az 1920-as években éltek a városban. 1920-ban például Michnay László tevékenykedett „könyv-evangélistaként" Szegeden és a közeli városokban.89 Az önálló szegedi adventista gyülekezetet azonban csak 1949-ben szervezték meg.
Bácskából érkező betelepülők révén jelent meg Szegeden a metodista hit. Az első szegedi metodista gyülekezet 1929—30-ban alakult meg Hecker Henrik vezetésével, aki a gyülekezet lelkésze lett. 1930-ban vásárolták meg a Londoni körút 30. szám alatti imaházukat. Szeged-Alsóközponton 1934-től rendelkeztek a metodisták imaházzal, melyet 1941-ben újjáépítettek.90
Jehova Tanúi az 1920-as években Szegeden is megkezdték térítő munkájukat. Ez az 1930-as években fellendült. Konkrétumokat azonban alig lehet tudni róluk, mert teljes illegalitásban munkálkodtak. Jelenlétüket legmegbízhatóbban azok a bírósági eljárások mutatják, melyeket lefolytattak ellenük.
 |
| 107. fénykép. Óvónők, 1920 |
 |
| 108. fénykép. A Szülén úti óvoda, 1926 |
 |
| 109. fénykép. Az alsóvárosi elemi iskola 2. osztályos leánytanulói, 1927 |
 |
| 110. fénykép. A református elemi iskola harmadikosai, 1937 |
 |
| 111. fénykép. A Klebelsberg-féle Rókusi elemi iskola, 1930 |
 |
| 112. fénykép. Klebelsberg-tábla a Rókusi iskola falán, 1930 |
 |
| 113. fénykép. A Klauzál gimnázium táborozó cserkészei, 1930 |
 |
| 114. fénykép. Az Újszegedi Tanítóképző Intézet, 1923 |
 |
| 115. fénykép. A Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola épülete |
 |
| 116. fénykép. A Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolája, 1929 |
 |
| 117. fénykép. A Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tanárai és hallgatói, 1940 |
 |
| 118. fénykép. Az egyetemi építkezések alapkő-letételi ünnepsége, 1926 |
 |
| 119. fénykép. Somogyi polgármester kitüntetést vesz át a kormányzótól, 1926 |
 |
| 120. fénykép. Bankett a Horthy Miklós Tudományegyetem megnyitásakor, 1940 |
 |
| 121. fénykép. Szőkefalvi-Nagy Béla kormányzógyűrűs doktorrá avatása, 1937 |
 |
| 122. fénykép. Szent-Györgyi Albert laboratóriumában, 1938 |
 |
| 123. fénykép. Szent-Györgyi Albert Buick-jával, 1935 |
 |
| 124. fénykép. Szent-Györgyi Albert Löw Immánuellel beszélget, 1938 |
 |
| 1251a. fénykép. A városról e korszakban írt néhány történeti mű |
 |
| 1251b. fénykép. A városról e korszakban írt néhány történeti mű |
 |
| 126. fénykép. Belvárosi mozi, 1920 |
 |
| 127. fénykép. Glattfelder Gyula megyés püspök, 1930 körül |
 |
| 128. fénykép. Belvárosi rk. plébánia |
 |
| 130. fénykép. Löw Immánuel főrabbi, 1942 |
 |
| 131. fénykép. A Honvéd téri új református templom, 1944 |
 |
| 132. fénykép. A református Egyházi Híradó, 1940 |
 |
| 133. fénykép. Az evangélikus templom terve, 1940 |
|
|