|
|
{742} A háborús évek és a forradalmak idején szünetelt a szegedi sportélet, 1919 tavaszától—nyarától kezdett újra kibontakozni a város francia megszállásának sajátos viszonyai között. A francia politika korlátozta a nyílt terror érvényesülését Szegeden, ami kedvezően hatott a sportélet újjászületésére is. Az ellenforradalom felülkerekedését követő években (1919—1923) a sportmozgalomban tapasztalható fellendülés számos új sportegyesület alakulásában mutatkozott meg, a város társadalmi osztályai egymás után hozták létre sportklubjaikat. A háborút túlélt Szegedi Atlétikai Klub (SZAK), Szegedi Úszó Egyesület (SZUE), Szegedi Torna Egylet (SZTE) mellett újonnan létrejött polgári egyesületnek számított 1919-től az Újszegedi Torna Club (UTC), a Kereskedelmi Alkalmazottak Atlétikai Clubja (KAAC), valamint a Zrínyi Sport Egyesület. Az exkluzív polgári sportklubok közül az újjáalakult Szegedi Vívó Egylet (SZVE) mellett az evezős egyesületeket említhetjük meg, a Szegedi Csónakázó Egylet (SZCSE) újjászületését követően 1920-ban alakult meg a Szegedi Regatta Egylet (SZRE), 1922-ben pedig a Tisza Szegedi Evezős Egylet.
A kolozsvári tudományegyetem 1921-ben történt Szegedre költözésével megkezdte tevékenységét az intézmény diáksport-egyesülete a „Kitartás" Egyetemi Atlétikai Club (KEAC). Az említett polgári egyesületekkel együtt több új munkás sportklub is létrejött Szegeden, a Szegedi Munkás Testedző Egyesület (SZMTE) 1919-es újjáalakulását követően, ugyanez év nyarán új munkás sportegyesület kezdte meg működését, a Szegedi Vasutasok Sport Egyesülete (SZVSE). Néhány kisebb, szakági munkás sportegyesület is feltűnt a városi sportéletben (Nyomdászok Testgyakorló Köre, Vas- és Fémmunkások Sport Klubja), ezek azonban rövid, kétéves működés után feloszlottak.1
Az 1919 és 1923 közötti időszak szegedi sportmozgalmának meghatározója — a háborút megelőző korszakhoz hasonlóan — a Szegedi Atlétikai Klub volt. A nagykereskedők és ipari mecénások komoly anyagi támogatását élvező nagy {743} múltú egyesület az egész korszakban a város reprezentatív sportklubjának számított. Az 1899-ben létrejött SZAK honosította meg Szegeden a labdarúgósportot, az atlétikát és a birkózást, emellett kitűnő úszó-, vívó- és tornászszakosztállyal is rendelkezett. A szinte valamennyi sportágban egyeduralkodó sportklub nagy riválisa volt tornában az SZTE, úszásban a SZUE, vívásban az SZVE, atlétikában pedig az SZTK, majd az SZMTE. A SZAK labdarúgócsapata több éven keresztül a vidék legjobb együttesének számított, 1922-es olaszországi túrameghívása — a kibontakozó magyar—olasz kapcsolatok részeként — politikai hangsúlyt is kapott.2 A szegedi Ferenc József Tudományegyetem sportegyesülete, a KEAC rövid idő alatt a városi sportélet másik meghatározó egyesületévé vált, elsősorban kiemelkedő úszói, labdarúgói, atlétái, tornászai és vívói révén.
Az ellenforradalom felülkerekedésének éveiben a helyi sportéletben is jelentkeztek azok a politikai törekvések, amelyek az új rendszer sportbéli pozícióinak megszerzésére és a testnevelés militarizálására irányultak. A Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) azonnal felismerte a sportmozgalomban az ifjúság nacionalista nevelésének lehetőségét. 1920 elejétől az egész országra kiterjedően megindította a sportszervező munkát, elsősorban főiskolai, egyetemi lövészcsapatok megalakításával. Rövid idő alatt jelentős számú — főként labdarúgó és úszó — szövetség jött létre a MOVE égisze alatt. A nagyszabású szervezés eredményeként 1920 tavaszán Szegeden is megkezdte működését a MOVE Testnevelő Iskola, amely még az év nyarán sportünnepély, ősszel pedig atlétikai verseny lebonyolításával igyekezett bekapcsolódni a város sportéletébe.3 A Testnevelő Iskola elsősorban a középiskolásokat akarta megnyerni rendezvényei számára.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) és a Honvédelmi Minisztérium (HM) vezetői azonban a militarizálási törekvésekben a leventemozgalomnak szánták a főszerepet. A vezető körök az 1921. évi 53. te. elfogadásával akartak alkotmányos kereteket biztosítani a testnevelési kényszernek. Ez az ún. levente alaptörvény a testnevelés elsődleges feladatának — a leventemozgalom által megvalósítandó — burkolt katonai előképzést tekintette. Az említett jogszabály minden iskolában előírta a rendszeres testnevelést, valamint kötelezővé tette azt az iskolán kívüli fiatalok részére is. Állami segítséget helyezett kilátásba azon szervezeteknek, amelyek „működésük nemzeti irányával a támogatást megérdemlik". A kormányzat azonban egyelőre nem rendelkezett megfelelő anyagi eszközökkel a testnevelés militarizálási feltételeinek biztosításához. A törvény végrehajtási utasításának kiadása így {744} 1924-ig elhúzódott.4 Másrészről azt is meg kell említeni, hogy ezek a törvényi előírások biztosították a fiatalok jelentős részének rendszeres sportolási lehetőségeit. Ilyen szempontból kell értékelnünk az 1920-as évektől kibontakozó szegedi cserkészmozgalom által a középiskolások számára nyújtott sokrétű programlehetőségeket is. A fiatalokat önkéntességi elven tömörítő, felekezeti alapon szervezett cserkészmozgalom jelentős vonzerőt gyakorolt zömmel a középrétegek fiaira, sikerrel építve a gyerekek romantikus gondolatvilágára, a természetben való életet tekintve tevékenysége ideális keretének. (113. fénykép.) A mozgalom alapelveiben meghatározó szerepet tulajdonított a haza iránti hűségnek, a különböző nemzetiségű fiatalok közötti testvériség elősegítésének, valamint állandó önnevelés révén a személyi adottságok kiteljesítésének.5 A szegedi középiskolák cserkészcsapatai közül a Dugonics gimnázium „Zrínyi", később a Tanárképző „Báthory" és a Reálgimnázium „Kinizsi" elnevezésű csapatait említhetjük meg. A városnak a mozgalomban betöltött szerepét mutatja, hogy itt működött az V. sz. cserkészkerület központja.6
 |
| 164. fénykép. Cs. Joachim Ferenc: Oskola utcai részlet, 1923 |
 |
| 165. fénykép. Nyilasy Sándor: Alföldi paraszt, 1930 |
 |
| 166. fénykép. Dinnyés Ferenc: Utcai kép, 1924 |
 |
| 167. fénykép. Vlasics Károly: Varrónő, 1920 |
 |
| 168. fénykép. Dorogi Imre: Tápéi lányok, 1934 |
 |
| 169. fénykép. Erdélyi Mihály: Bejárat a kikötőbe, 1936 |
 |
| 170. fénykép. Vinkler László: Önarckép, 1943 |
 |
| 171. fénykép. Heksch Nándor-Szöriné Boga Lujza: A dóm íőkapuja, 1930 |
 |
| 172. fénykép. Egy Rerrich-oszlop, a Dömötör-torony és a dóm, 1930 |
 |
| 173. fénykép. Ohmann Béla: Ozorai Pipo, 1932 |
 |
| 174. fénykép. Taiszer János: Vitéz János, 1935 |
 |
| 175. fénykép. Aba Novák Vilmos: A Hősök kapujának freskója, részlet, 1936 |
 |
| 176. fénykép. Aba Nóvák Vilmos: A Hősök kapujának freskója, részlet, 1936 |
 |
| 177. fénykép.. Pásztor János: A romboló Tisza, 1930 |
 |
| 178. fénykép. Pásztor János: Az építő Tisza, 1930 |
 |
| 179. fénykép. Gách István: A szegedi 3-as huszárezred emlékműve, 1943 |
 |
| 180. fénykép. Tápai Antal: Tavasz, 1929 |
 |
| 181. fénykép. Vágó Gábor szobrász Szent-Györgyi Alberttel és szobrával, 1938 |
 |
| 182. fénykép. Moholy-Nagy László: Juhász Gyula, 1919 |
 |
| 183. fénykép. Buday György: Illusztráció a Tragédiához, 1935 |
 |
| 184. fénykép. Kopasz Márta: Búcsú, 1940 |
Az ellenforradalom uralomra jutását követően országszerte sokrétű hatósági és társadalmi nyomás irányult a munkás sportegyesületekre. Az 1919. június elején megalakult SZVSE évekig történt háttérbe szorításának egyik oka volt, hogy az 1919. júniusi szegedi általános sztrájkhoz nagy számban csatlakoztak vasúti munkások is. A társadalmi nyomás és az anyagi támogatás hiánya miatt 1923-ig csak labdarúgócsapatával képviseltette magát az egyesület a városi sportéletben. Az erőszakkal párhuzamosan mecénás törekvések is jelentkeztek. Segély kilátásba helyezésével próbálták például Szegeden is a helyi szakszervezet és MSZDP tevékenységétől elszigetelni a sportegyesületeket, „megbízható, magyar érzelmű" vezetőség választásával biztosítani a munkásmozgalomtól való elkülönülést. Többek között a szegedi MTE-re kívántak építeni a nem politizáló vallásos szemléletű munkásszervezetek kialakítására irányuló elképzeléseikben. A keresztényszocialista munkássport megszervezésével kapcsolatos elgondolások azonban egyházi körökben nem találtak elegendő támogatásra, valamint a munkás sportegyesületek tagsága is határozottan ellenállt ezeknek a törekvéseknek.7 A hatósági és társadalmi nyomás mellett főként a kilátástalan gazdasági helyzet miatt szüntette meg tevékenységét Szegeden két év után a Nyomdászok Testgyakorló Köre és a Fémmunkások Sport Klubja is. A munkás sportmozgalom ellen folytatott törekvések azonban {745} nem tudták megakadályozni, hogy a munkás egyesületek a rendszerrel szembenállók gyülekezőbázisává váljanak. Az 1919 tavaszán újjáalakult SZMTE tevékenysége az atlétika-, torna- és birkózószakosztály révén indult meg, a szegedi munkás sportegyesület szervezte a vidéki sportélet első atlétikai és birkozóversenyeit. A súlyos gazdasági helyzet és az ellenforradalmi vezetés megnehezítette az SZMTE bekapcsolódását a város sportéletébe, így csak 1921-től figyelhető meg az egyesületi sportmunka fellendülése. 1922-ben a mintegy 400 tagú munkásegyesület legnépesebb és legnépszerűbb szakosztályát a tornászok alkották, tornabemutatóik szépszámú közönséget vonzottak. Ugyanebben az évben úszószakosztályt alakított az SZMTE, amely szintén hozzájárult az egyesületi sporttevékenység megélénküléséhez. A másik nagy munkás sportegyesületben, az SZVSE-ben az említett okok miatt csak 1923-tól kapott lendületet igazán a sportélet, ekkor alakította meg az egyesület atlétikaszakosztályát. A gyors ütemű fejlődésre jellemző, hogy az ebben az időben lehanyatlott SZTK helyett a vasutas egyesület lett a SZAK nagy riválisa labdarúgásban.
A rendszer stabilizációjának időszakát (1924—1929) a sportélet nagyarányú fellendülése jellemezte Szegeden is. A sportmozgalomban jelentős változásokat eredményezett ezekben az években a professzionalizmus elterjedése, amelynek első jelei az ökölvívásban, a birkózásban, az atlétikában és a labdarúgásban mutatkoztak meg. Hoszan tartó viták után került sor a bevezetésére a labdarúgósportban. A Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) 1926. júliusi határozatával létrehozta a Magyar Professzionalista Labdarúgók Szövetségét (MPLSZ), és még ugyanez év augusztusában megindulhatott a profi ligabajnokság. Szegeden a SZAK alakított profi labdarúgócsapatot. Bástyái Holtzer Tivadar mecénás támogatásával Bástya Szegedi Atléták Köre (188. fénykép) néven kapcsolódott be az I. osztályú liga küzdelmeibe. Az egyesület vezetői azt remélték, hogy a profifutball kedvező hatást gyakorol a város gazdasági, kulturális fejlődésére, szélesíti a nemzetközi kapcsolatok körét. A Bástya sikerrel mutatkozott be az első profiévadban, gazdasági mérlege azonban már ekkor sem a várakozásoknak megfelelően alakult. A következő évben azonban visszaesés következett az együttes szereplésében, „... a külföldről és a fővárosból szerződtetett játékosok, akikre a Bástya ereje centralizálva volt — nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket..."8 Az 1928 elején történt átszervezések és személyi változások után sikerült megerősíteni a csapat helyzetét az I. ligában. Az 1928—29. évi bajnokságban az 5. helyen végeztek. A Bástya legjobbja, Korányi I. Lajos, szegedi játékosként 6 alkalommal {746} szerepelt az „A" válogatottban. A SZAK megtartotta amatőr labdarúgócsapatát is, amely az 1926-ban megalakult Déli Labdarúgó Szövetség szegedi alosztályának küzdelmeiben szerepelt többek között az SZTK, az UTC, a KEAC, az SZVSE és — az ugyanebben az évben a Zrínyi és a KAC fúziójával létrejött — Zrínyi KAC csapataival együtt.
A labdarúgósporton kívül a város atlétikai versenyeinek meghatározói is a SZAK versenyzői voltak, kiemelkedett közülük a magasugró Orbán, a távolugró Tranger és a futó Ottovay Károly, akik nemzetközi szinten is sikeresen szerepeltek. Rajtuk kívül az SZTK-s Donogán és a KEAC-os Herzsenyák Mihály képviselték legeredményesebben a város atlétikasportját, az SZMTE és az SZVSE — még említésre méltó — versenyzőivel együtt.9
A munkás sportolók adták Szeged tornasportjának fő erőit is, a polgári egyesületek közül a SZAK mellett elsősorban a Szegedi Torna Egylet női és férfi tornászai képviselték ezt a sportágat az országos élvonalban. (185., 186. fénykép). A városi tornasport fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult a rókusi tornacsarnok felépítése 1930-ban. Szeged vívósportjának első számú reprezentánsa a Szegedi Vívó Egylet volt, amely kitűnő férfigárdája (Armenta-no, Gábor, Szabó, Fischer, Őrhalmy, Baracs, Markovits, Feigl, Szarka) mellett 1926-tól női szakosztályt is alakított. Az SZVSE versenyzőin kívül a KEAC vívói tettek sokat a sportág fellendítéséért. A város úszósportjában a SZUE számított egyeduralkodónak, kezdetben a Danner nővérek, majd Wanie Rezső és öccse, András országos sikerei révén.10 Az evezőssport területén a Szegedi Csónakázó Egylet Csonka-négyesének, valamint Bertényi-négyesének és nyolcasának kiemelkedő eredményeit kell megemlítenünk.11 A város birkózósportjának megteremtése Zemkó János sokszoros magyar bajnok nevéhez fűződött, tanítványai a SZAK színeiben vándordíjakat szereztek, és délkerületi bajnokságok győztesei voltak. A SZAK mellett az SZMTE rendelkezett még sikeres birkózógárdával. Az ökölvívás 1926-tól a Zrínyi KAC-ban indult meg, néhány hónapos működés után azonban feloszlott a szakosztály. 1929-től azután az SZTK színeiben éledt újjá a sportág. Asztaliteniszben az 1929-es VB-n ezüstérmet nyert Gál Magda (SZAK), valamint klubtársa, Simon Ákos eredményes tevékenységét említjük meg. A SZAK mellett a Zrínyi KAC képviselte még ezt a sportágat a városban. Ebben a korszakban indult fejlődésnek a teniszsport az Újszegedi Lawn Tenisz Egylet, valamint a KEAC és a SZAK szakosztályai révén. Az 1920-as évek közepétől népszerűvé vált Szegeden a kerékpározás, ebben a sportágban is elsősorban a SZAK kerékpárosai képviselték a {747} várost az országos versenyeken. Az SZVSE-ben 1926-tól működő kerékpárosszakosztály versenyzőit is a vidék legjobbjai között tartották számon.12 Ebben az időszakban bontakozott ki Szegeden a Középiskolások Sportegyesületeinek Országos Szövetsége (KISOSZ, majd 1928-tól KISOK) szervezte bajnokságok rendszere. A középiskolás sportolók többek között úszásban, atlétikában és labdarúgásban mérték össze tudásukat. Labdarúgásban a Klauzál gimnázium, később a Tanítóképző és a Felsőipariskola szerzett országos bajnoki címet.13
Az 1924. január 31-én kihirdetett 9000/924 VKM számú rendelkezés, az 1921-es testnevelési törvény végrehajtási utasításaként törvényes kereteket biztosított a leventemozgalom számára. A rendelkezés minden helységben és nagyobb intézményben leventeegyesületek alakítását írta elő, és testnevelési bizottságok megalakításáról intézkedett a vármegyékben, törvényhatósági jogú városokban. A trianoni békeszerződés előírásai szerint csökkentett létszámú hadsereget megfelelően képzett tartalékos állománnyal akarták kiegészíteni. Ezt a feladatot az egyetemi és főiskolai sport kapta, előkészítését a középiskolákban az iskolai sportkörök hálózata és a cserkészmozgalom végezte, az iskolán kívüliek tömegét pedig törvényi előírással kényszerítették a katonai előképzés céljából létrehozott leventeintézménybe.14 Tény azonban, hogy a levente minden negatívuma ellenére, egyetlen eszköz volt széles ifjúsági rétegek sporttevékenységére.
A kötelező egyetemi testnevelés bevezetésére az országban először a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen került sor az 1925/26-os tanévben. Az egyetemi hallgatók gyalogsági kiképzésben részesültek. Az elsőévesek heti kétórás gyakorlatoztatását katonatisztek irányították a testnevelő tanár jelenlétében. A katonás rend- és fegyelmező gyakorlatok mellett harcászati, felderítő és lőkiképzés alkotta a testnevelési órák anyagát.15
Az iskolai kereteken kívüli fiatalok katonai nevelésére 1924-től alakultak meg Szegeden a különböző leventeegyesületek: KMOSZ Levente Egyesület, Somogyi telepi, Felsővárosi és Alsóvárosi Levente Egyesületek, Újszegedi Rákóczi Levente Egyesület. Az önálló egyesületekkel együtt a városi sportklubok is létrehozták leventeszakosztályaikat, mint például a SZAK, az SZTK, a Zrínyi KAC, az UTC, majd 1929-től az SZVSE.16 A leventeképzés keretében a kötelező fegyelmezési gyakorlatok mellett a fiatalok többek között céllövészettel, atlétikával, labdarúgással, birkózással és ökölvívással is foglalkoztak. {748} A leventéket három korcsoportba osztották, a 12—15 éveseket tömörítő első csoportban még a sport és az erkölcsi nevelés volt a legfontosabb, míg a 16—18 évesekből álló második korcsoport fiataljai emellett már katonai előképzést is kaptak. A harmadik csoport 19—21 éves leventéi pedig 2/3 részben katonai, 1/3 részben sportkiképzésben részesültek. A leventeoktatók főként tartalékos tiszthelyettesekből, katonaviselt pedagógusokból és kistisztviselőkből kerültek ki, akik fizetést is kaptak munkájukért.17 A leventekiképzéssel szembeni ellenállás már kezdettől fogva megmutatkozott a fiatalok között. A kíméletlen kiképzési módszerek állandósították a passzív ellenállást körükben. A 20-as évek közepének bírósági ügyei pedig a levente elleni határozottabb fellépésekről tanúskodnak.18
A testnevelési törvényben megfogalmazott sportpolitikai célkitűzések megvalósításában részt vállalt az 1923—24-es szervezeti válság után újjászervezett MOVE. A békeszerződés előírásainak következményeként hivatásos katonatiszti bázisát vesztett korszak a sport- és lövészmozgalomban találta meg új profilját, ez megfelelő eszköz volt arra, hogy keresztény-nacionalista sport- és társadalmi egyesületté váljék. A Gömböst felváltó új MOVE elnök Bajcsy-Zsilinszky Endre elképzelései szerint az egyesület vezetésével az egész polgári lakosságra kiterjedő katonai kiképzési rendszert vezettek volna be, összefogva a cserkészek, leventék, lövészek és frontharcosok csoportjait. A különböző szervezetek egyesítését ugyan nem sikerült megvalósítani, bizonyos szervezeti fejlődést azonban elért az egyesület vezetése. Egyrészt önálló szakosztályokkal működő sportegyesületek (MOVE labdarúgó, torna, vízilabda egyesület) alakítására került sor, másrészt a MOVE társadalmi egyesületeken belül hoztak létre sportszakosztályokat. 1928-tól a MOVE elsősorban lövészalakulatok szervezésére fektette a fő hangsúlyt. Az álcázott katonai alakulatok gyarapítását szolgálta a kormány részéről a polgári lövészmozgalom anyagi támogatása is.19 A szegedi leventeképzésben jelentős részt vállaltak a vitézek mellett a helyi MOVE tagjai is. A kis létszámú, de komoly politikai befolyással rendelkező szegedi MOVE szervezet élén az ABC-ből ismert Gárgyán Samu állt.20 Az 1927 januárjában megalakult MOVE lövészegylet tevékenységével lendületet kapott a városban a céllövészet. Ebben az időben bontakozott ki Szegeden a kormány által hivatalosan finanszírozott polgári lövészmozgalom is. Négy új polgári lőpálya épült, és 1929-ben először rendeztek a városban céllövőversenyt.21
{749} Az 1928—29-es évek jelentették a munkásegyesületek virágkorát, tornászaik, birkózóik, atlétáik a város sportéletének meghatározói voltak. Az SZMTE legsikeresebb sportágát a tornászok képviselték, a szakosztály férfi versenyzői többször nyertek délkerületi bajnokságot, kiemelkedett közülük Kása János, Báló József, Domonkos Kálmán, Hercz László, a Dani fivérek és Nemes Imre. A hölgytornászok közül megemlítjük a Czimmermann lányok, a Tokody nővérek Fiáth Ilona, Szabó Ilona és Pigniczki Mária nevét. A szakosztály Szegszárdy Boldizsár irányításával folytatta edzéseit a kereskedelmi iskola (ma Kőrösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola) tornatermében. Nagyszámú érdeklődőt vonzottak az SZMTE látványos dísztorna-bemutatói.
A tornászgárda mellett kitűnő közép- és hosszútávfutókkal büszkélkedhetett az egyesület, mint például Rózsa András és a Kocsmár fivérek. A birkózószakosztály legeredményesebb versenyzői közül Bunkóczy Bertalan és Csőr Sándor, az ökölvívók soraiból Deim Lajos és Hódi Lajos, a vízilabdacsapatból pedig Szolcsányi Géza és Szaniszló Béla nevét emeljük ki.22
Az SZVSE elsősorban neves hosszútávfutói — Kakuszi, Frank, Ceglédi — révén ért el kiemelkedő eredményeket a város atlétikasportjában. 1926-tól kezdte meg működését az egyesület női torna, úszó- és kerékpáros-szakosztálya, 1929-ben pedig a birkózószakosztály. Az amatőr bajnokságban szereplő vasutas labdarúgócsapat komoly anyagi nehézségekkel küzdött, és a 20-as évek végére jelentősen visszaesett.
A világgazdasági válság következtében kialakult súlyos gazdasági helyzet a 30-as évek elejétől nagymértékben éreztette hatását a város sportéletében. A több évig tartó fellendülést stagnálás váltotta fel ebben az időszakban, ami szinte valamennyi sportág területén megmutatkozott. A sportegyesületek komoly pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, csökkent a versenyzők és a rendezvények száma, s ezzel az egyesületi bevétel is. A város professzionalista labdarúgócsapata nem utolsósorban anyagi gondok miatt esett ki az 1931-es bajnoki év végén az I. osztályból, és szüntette meg tevékenységét. A feloszlatott Bástya játékosaiból Szeged FC néven új profi gárda alakult, amely 1931 őszétől egy évig a második vonalban szerepelt, majd a következő bajnoki évben visszakerülve az I. ligába azonnal sikerrel mutatkozott be. A csapat eredményes szereplése érdekében az együttes vezetői a városhoz fordultak pénzügyi segítségért.23 A szegedi alosztály színvonalas amatőr bajnokságában a KEAC, a SZAK és a megerősödött SZVSE csapatai folytattak éles küzdelmet egymással. Kiemelkedett ezek közül az egyetemista gárda, amely több alkalommal nyert országos főiskolai bajnokságot.
{750} A 30-as évek elejétől megfigyelhető stagnálás különösen szembetűnő volt a szegedi úszósportban. Az 1930 őszén felavatott újszegedi versenyuszoda biztosítani látszott a sportág fejlődésének lehetőségét. Nagy figyelemmel kísérték a város sportrajongói Wanie András szereplését az 1932-es Los Angeles-i olimpián, aki a magyar gyorsúszóstaféta tagjaként vett részt a versenyben. 1932 után a SZUE több tehetséges úszója távozott fővárosi egyesületekhez, és a város sikeres úszóegyesülete hanyatlásnak indult, amit csak kismértékben tudott ellensúlyozni a vízilabdacsapat jó szereplése a bajnokságban.
A város tornasportjában az SZTE és a KEAC mellett továbbra is az MTE versenyzői játszottak főszerepet. Atlétikában a KEAC-os Boros és Orbán sikerei érdemelnek említést a főiskolai bajnokságokon. A birkózósport területén az MTE és az SZVSE fejlődésének lehetünk tanúi ebben az időszakban. A súlyos gazdasági helyzet főként az evezőssportban, a teniszben és az asztaliteniszben éreztette hatását.24
A válság, a fokozódó hatósági nyomás rendkívül nehéz körülményeket teremtett a munkás sportmozgalom számára. Ezt mutatta több munkásegyesület, szakosztály feloszlása országszerte, széles körben érvényesült a biztosabb egzisztenciát nyújtó polgári egyesületek elszívó hatása a munkássportolókra.
1931 augusztusában, a letartóztatások után újjászerveződő szegedi kommunista csoport hatékony szervezőmunkát kezdett az ifjúmunkások sport- és kultúregyesületeiben. Dr. Szepesi Imre révén a baloldali szociáldemokraták is bekapcsolódtak az ifjúmunkások szervezésébe. Az ő nevéhez fűződött a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) szegedi csoportjának megalakítása 1930-ban. Az egyesület aktivistáiból alakult szavalókórus munkájában 1931 őszén a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai közül többen is részt vettek.25
A tornaszakosztály (187. fénykép) meggyengülése jelentősen visszavetette az SZMTE fejlődését, mindez azonban nem befolyásolta a nagy múltú egyesület ellenzéki tevékenységét. Buócz rendőrfőkapitány-helyettes a következőkben számolt be Bárányi főispánhoz küldött jelentésében a Szegedi Munkás Testedző Egyesület politikai aktivitásáról: „A Munkás Testedző Egyesület jelenlegi tisztikarát a szocialista párthoz tartozó szervezett tagok alkotják. Az elnök Szabó Rezső könyvkötő..." „Ügyvezető elnök Dani János vasmunkás. ... Az egyesület oktatója és orvosa Dr. Szepesi Imre fogorvos... A Szegedi Munkás Testedző Egyesület tehát, mivel a szociáldemokrata párt kultúrszerve és teljesen annak irányítása mellett működik, úgy hazafias, mint politikai szempontból megbízhatatlan."26
{751} A másik jelentős munkás sportegyesület, az SZVSE úszószakosztálya a 30-as évek elején erősödött meg, és az ekkor lehanyatlott SZUE helyét vette át a városi úszósportban. A labdarúgás mellett a birkózósport területén történt fejlődés az SZVSE-ben, olyan mértékben, hogy az egyesület a szegedi birkózósport egyik bázisává vált. 1932-ben — az ökölvívás beindításával — tovább gyarapodott a klub szakosztályainak száma.
A 30-as évek második felére, majd a II. világháború éveiben a város sportélete a korábbi évekhez képest visszafejlődött. A Délmagyarország cikkírója a lap 1937. január 1-jei számában közölt, a — szegedi sportról szóló — értékelésében a következőket állapítja meg: „Néhány évvel ezelőtt nagyszerű atlétagárdája, kitűnő birkózói és egyéb sportolói voltak a városnak, ma már azonban sajnos az a helyzet, hogy Szegedet méltóan egyik sportág sem tudja reprezentálni. A futball mellett talán az ökölvívás és a vízipóló az, amelyben még sikereket érnek el a szegedi sportolók. Ennek okát elsősorban az anyagiak hiányában kell keresni." A város reprezentatív labdarúgócsapata a profi liga legerősebb vidéki együttesének számított, ekkor (189. fénykép), komoly ellenfele volt a Hungáriának, az Újpestnek és a Ferencvárosnak. A szegedi gárdából Pálinkás és Korányi II. Mátyás 1935 tavaszán a válogatottba is meghívást kapott. A Szeged FC gazdasági nehézségein a város jelentős anyagi támogatással segített. Az 1934/35-ös bajnoki évben elért 4. helyezés alapján a szegedi csapat kivívta a Közép-Európai Kupában való részvétel jogát. A prágai Slaviával szemben elszenvedett hazai vereséget azonban nem tudta ellensúlyozni a Prágában kivívott bravúros győzelem.
Az amatőr csapatok közül a SZAK és a KEAC mellett az SZVSE együttese emelkedett ki egyenletesen jó teljesítménnyel. A szegedi ökölvívósport fő erőit is a vasutas egyesület adta, emellett az SZTK és a KEAC képviselte még eredményesen ezt a sportágat. Vízilabdában a SZUE csapata a vidék egyik legjobb együttesének számított, emellett az SZVSE és az MTE vízipólógárdáját kell megemlítenünk. A szegedi úszósport új tehetsége, a fiatal Maróthy András (SZUE) az 1934-es magdeburgi úszó Európa-bajnokságon a 4x200-as gyorsúszóváltó tagjaként aranyérmet nyert. A Szegedi Vívó Egylet versenyzői értek még el országos viszonylatban kiemelkedő eredményeket a 30-as évek második felében. Szembetűnő volt a visszafejlődés ebben az időszakban az atlétika és a birkózósport területén.
Jelentős új sportlétesítménnyel gazdagodott a város, 1937 májusában készült el az SZVSE modern sporttelepe. A mintegy 8000 néző befogadására alkalmas stadiont tornacsarnok, tekepálya és teniszpálya egészítette ki. Az építkezés 130 000 pengőjébe került az egyesületnek.
A Gömbös-kormányzat időszakától kezdődően a testnevelés és sport területén egyre inkább a nyílt militarizálási törekvések kerültek előtérbe.
 |
| 185. fénykép. A SZAK női tornászai, 1925 |
 |
| 186. fénykép. Az SZMTE leánytornászcsapata az 1920-as évekből |
 |
| 187. fénykép. Az SZMTE férfi tornászai, 1932 |
 |
| 188. fénykép. A Bástya futballcsapata az 1920-as években |
 |
| 189. fénykép. Egy sokatmondó tabló, 1934—35 |
 |
| 190. fénykép. Tornaóra a Dugonics leánypolgáriban, 1935 |
{752} A leventemozgalom az iskolán kívüli fiatalok mellett az iskolai testnevelésre (190. fénykép) is általánosan kiterjedt. A foglalkozásokról távol maradó fiatalok szüleire, sőt munkaadóira komoly büntetéseket róttak ki. A Levente című lap 1938. február 15-i száma közölte például, hogy Szegeden egy hónap fogházzal büntettek egy leventét, mert a foglalkozáson engedetlen volt, és a többieket is erre biztatta.27 Az 1939. évi II. te. a leventekötelezettséget a hadikötelezettség részévé tette. Ezzel tulajdonképpen az alapkiképzéstől akarták mentesíteni a tényleges katonai kiképzést.
A munkás kultúr- és sportmozgalomba tömörült ellenzéknek legfőbb célkitűzése ebben az időszakban a munkásszervezetek védelme és az antifasiszta egységfront megteremtése volt. A szavalókórusok és az eszperantista munkásegyesületek 1933—34-ben történt betiltása után hasonló veszély fenyegette a munkás sportegyesületeket is. 1936 és 1939 között a munkás kultúr- és sportmozgalom népfrontért folyó harc egyik jelentős területe volt.
Az SZMTE fejlődését visszavető belső problémák a 30-as évek közepére Pászti Ferencék eredményes szervezőmunkája révén rendeződtek, és ekkortól kapcsolódhatott be újra a munkásegyesület az országos sportéletbe. Ezt mutatta többek között az a nemzetközi sporttalálkozó, amelyet 1935 júniusában az SZMTE és a Szegedi Általános Munkásegylet 25 éves jubileuma alkalmából rendeztek Szegeden.28
A magyar kormánykörök igyekeztek felhasználni propagandájukban a sportmozgalmat a terület-visszaszerzési, illetve háborús politikai törekvéseik megvalósításához. Az élsport eredményeinek hangoztatásával próbálták elterelni a figyelmet a belpolitikai küzdelmekről. A 30-as évek végének zsidóellenes megkülönböztetései a sportéletben is jelentkeztek, a fajvédelmi törvény (1941. évi 15. te.) kizárta a sportszervezetekből a zsidónak tekintett sportolókat és sportvezetőket.29 A leventeképzés célja ebben az időszakban — a háborúba való bekapcsolódás esetére — a fiatalok harctéri szolgálatra való felkészítése volt.
A háború éveiben — főként baloldali munkásokat érintő — munkaszolgálatra történő behívások és internálások, letartóztatások nagymértékben visszavetették a munkás kultúr- és sportmozgalmat.30
A háborús években a szegedi sportéletben is jelentős visszaesés volt tapasztalható, a férfi sportolók nagy részét katonának vonultatták be, csökkent a rendezvények száma, szűkült a bajnoki rendszer. Lényegében csak a szegedi labdarúgósport tudta régi jelentőségét megtartani. A Szeged FC-ből 1939 {753} őszén Tóth György és Baróti Lajos mutatkozott be a nagy válogatottban. Az anyagi nehézségekkel küzdő SZAK és a Zrínyi KAC 1940 nyarán fuzionáltak a Szeged FC-vel. A Szeged AK néven újjáalakult egyesületet a sportvezetés tekintélyes összeggel támogatta, a labadarúgócsapat a vidék egyik legjobb együttesének számított a 40-es évek elején. Az 1940—41. évi bajnoki idényben fennállása óta addigi legkiemelkedőbb eredményét érte el Szeged a bronzérem megszerzésével. A következő évad végén pedig a város azóta is egyetlen NB l-es gólkirályát ünnepelte a közönség Kalmár György személyében.31 Az 1941/42. évi bajnokságban a várost két első osztályú csapat képviselte, a Szeged AK és az SZVSE. A vasutas labdarúgók küzdőképességét dicsérte, hogy az említett bajnoki év végén történt kiesés után 1943 őszétől újra visszakerültek a legjobbak közé. A második vonalban szereplő — SZEAC-ra változtatott nevű — egyetemista labdarúgócsapat számottevően meggyengült. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a csapat erősségeit adó jogi kar elkerült Szegedről. Hasonló mértékben visszaesett a súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő SZTK együttese is. A legnépszerűbb sportágnak számító labdarúgásnak a háború éveiben még inkább fokozódott a közönségvonzó hatása.
A magyarországi háborús események idején teljesen szünetelt a szegedi sportélet.
|
|