Előző fejezet Következő fejezet

{85} KÖZTÖRTÉNET

 

{87} I. A SZOVJET MEGSZÁLLÁSTÓL A FORDULAT ÉVÉIG

 

1. SZOVJET BERENDEZKEDÉS

Miután 1944. október 11-én hajnalban a szovjet hadsereg egységei elfoglalták Szegedet, a város veszélyes katonai körülmények közé került.1 A német légierő fokozta tevékenységét, 12-én délelőtt és délután bombázták Szegedet és környékét.2 Az orosz haderő legfontosabb ténykedése az első napokban csapatai ellátása és utánpótlása volt, a felrobbantott közúti híd helyett 17-ig hadihidat építtettek a helyiekkel.3 A megszálló parancsnokság a város teljes árukészletét, vagyonát igénybe vette, és minden gazdasági tevékenységet saját érdekeinek rendelt alá.4 A katonai célra dolgozó vállalatok élére szovjet parancsnokot állítottak.5 Az orosz haderő a katonai védelmet megerősítette, Szatymazon és Királyhalom körzetében légi figyelő állásokat létesítettek.6 15-én ötven vadászgépet telepítettek a szegedi repülőtérre.7 Ezek az intézkedések nem bizonyultak elégségeseknek. A német légierő november 16-án az orosz utánpótlás szállítás megbénítására Újszegedet bombázta. A 210 ledobott bomba zöme az újszegedi vasútállomás – Temesvári körút – Szőregi út mentén robbant, amely két halálos áldozatot követelt.8

Szeged fontos logisztikai-utánpótlási központnak bizonyult. 1944 októberétől 1945 júniusáig mintegy 90 ezer szovjet katona ellátásáról kellett gondoskodnia a város lakosságának.9 Ebből kb. 60 ezer főt a hadikórházak személyzete és betegállománya adta. A város hadifogolyközpontként is szolgált, a csúcsidőszakban (1945. január–március) előfordult, hogy 12 ezer magyar, {88} német, román, stb. hadifoglyot is őriztek itt. A Vörös Hadsereg visszavonulásakor 1945 júniusában az Újszeged–Szőreg nemzetközi úton naponta 3-4000 orosz katona haladt át. A rendfenntartó egységek képtelenek voltak a visszavonulók atrocitásait és túlkapásait megakadályozni, és ezek szinte kifosztották az út mentén élő lakosságot.10

1945 nyarán a megszálló haderő állománya jelentősen csökkent, létszámukat 500 főben állapították meg, 1946 januárjában azonban az antiszemitizmus állítólagos erősödésére hivatkozva 2000-re emelték.11 A Hadügyi Népbiztosság Szegedi Katonai Parancsnoksága különítményét alárendelték a Szövetséges Ellenőrző Bizottság délvidéki megbízottjának, Panov ezredesnek. A helyi katonai parancsnokság irányítói Mark Hajtovics alezredes és helyettese Andrej Kartyenyov gárdakapitány voltak.12 Az utolsó városparancsnok, Krupnov és helyettese, Zajcsenko alezredesek a párizsi békeszerződés aláírása után, 1947. október végén távoztak el a városból.13 A megszálló Szovjetunió a Szegedi Kenderfonógyár Rt. mintegy 690 ezer pengő névértékű részvényét a Narkomtextil SZSZSZR szovjet állami vállalat javára igénybe vette.14

A parancsnokság Szovjetunióban végzendő közmunkákra szállítás végett 1945. január 2-án kiadott utasításával összeíratta a német nemzetiségű lakosságot. Az eljárást nyílt szubjektivizmus és katonai önkény jellemezte. Mivel Szegeden elenyésző számban éltek németek, a megszálló hatóság a deportálási kvóta feltöltésére minden eszközt igénybe vett. Ezek halálos áldozatokkal is jártak, hárman öngyilkosok lettek, köztük egy kommunista.15 A városi hatóság megpróbált interveniálni, ez azonban nem járt sikerrel; az összeírtakat Kiskunhalasra szállították, majd közmunkára a Szovjetunióba vitték őket.16

A Hadügyi Népbiztosság Szegedi Katonai Parancsnoksága sok esetben nem tudta ellenőrzése alatt tartani katonáinak tevékenységét. A harcok idő-szakában a szovjet katonák sok atrocitást követtek el.17 1945 őszén, a {89} választások előtt, egy orosz katonatiszt az Izabella hídon rálőtt Jászszentkúti Márk segédlelkészre, amikor a lelkész hitoktatásra ment Aigner-telepre (ma Béketelep). A szovjet szervek a felzúdulás miatt kénytelenek voltak a kapitányt elítélni.18 A feszültséget növelte, hogy a szovjet belbiztonsági és katonai szervek a szovjet katonákat ért erőszakos cselekményeket keményen megtorolták, még abban az esetben is, amikor a katona volt a támadó vagy bűnel-követő.19

30. Szovjet csapatok átkelése a Tiszán a lebombázott hídtól északra épített pontonhídon, 1944 őszén

1944. október közepétől a szerb partizán mozgalmak tevékenysége okozott komoly gondokat. A Vörös Hadsereg szövetségeseiként léphettek fel, mert az oroszok szállítási és egyéb feladatokra alkalmazták őket. 1944. október 16-án két gyálai partizán, Vojszko és társa Újszegeden fosztogattak, és Stefán János helyi lakost német származása miatt belelőtték a Tiszába. Tevékenységüket nem akadályozták az ott tartózkodó szovjet katonák.20 A szerb partizánakciók 1945-ben is folytatódtak. Március 5-én megszállták a határmentét a nagyszéksósi vasútállomástól az átokházi határ kiszögelléséig, s onnan naponta hatoltak be magyar területre. Odáig fajult a helyzet, hogy a magyar kormány is foglalkozott vele 1945. február 1-i ülésén. Tevékenységük már a magyar szuverenitást sértette. A kormány ezért jegyzéket intézett {90} a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz.21 A szerb veszélyeztetettség miatt a Szeged környéki települések összefogtak, és Csanád megye Tisza-parti községei Szeged védelmét keresték. 1944 végén emiatt Nagy-Szeged gondolatának bizonyos elemei a város közéletében újjászülettek, és ezeket a pártok általában elfogadták.22

31. Az épülő Belvárosi híd és a tőle délre lévő pontonhíd, 1946

 

2. A KÖZIGAZGATÁS ÚJJÁSZERVEZÉSE

1944. október 11-én a szovjet városparancsnok Pálfy György kulturális tanácsnokot bízta meg a polgármesteri teendők ellátásával, mert Pálfy személyes felelősséget vállalt, hogy nem lesz polgári ellenállás, és ez megvalósult. Nem sok önállósággal rendelkezett: jobbára a megszállók utasításait kellett teljesítenie. Már október 11-én megtisztíttatta a romoktól a főutakat, és így az orosz katonai gépjárműforgalom megindulhatott. Később főleg a közmunkák szervezése maradt a feladata.23 Az újjászerveződő baloldali pártok nem rokonszenveztek vele, ezért a kommunisták és a szociáldemokraták megegyezése alapján Butyenko városparancsnok október 15-i hatállyal (október 17-én) leváltotta, és {91} Valentiny Ágoston szociáldemokrata ügyvédet nevezte ki polgármesterré. Pálfy György tanácsnok maradt, és polgármesterhelyettesként tevékenykedett.24 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés december 21-én Valentiny Ágostont az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-miniszterévé választotta, egy ideig névleg polgármester maradt, feladatait azonban az illetékes tanácsnokok látták el. 1945. január elejétől a legfontosabb ügyeket a kommunista Dénes Leó vette át, akit Pálfyval azonos jogkörrel március 17-én polgármester-helyettessé választottak.25 Augusztus 24-én, Valentiny lemondása után, őt választották meg polgármesterré.

Az állami adminisztráció és a törvényhozás szétesésével a helyi közigazgatási tevékenység jogi és állami ellenőrzési keretei megszűntek. A törvényhozás feladatait tulajdonképpen a megszálló haderő szegedi városparancsnoksága vette át, meghatározta a városi adminisztráció ügykörét, jogokat és lehetőségeket adott neki. Az állami végrehajtó és jogszolgáltatási feladatokkal a szovjet városparancsnokság a szegedi közigazgatási hatóságokat bízta meg (csak egyes államigazgatási szektorokban, pl. a közrendészetben tartott fenn jogokat magának).

A jogkörök kibővülése miatt 1944. október 17-én a polgármester módosította a polgármesteri hivatal szervezetét.26 Néhány héttel később a deportálásból visszatértek, valamint a menekültek ügyeinek intézésére önálló ügyosztályt szerveztek. A városban rekedt külföldiek és a Szegedre érkező idegenek ellenőrzésére 1944 decemberében létrehozták a Külföldieket Ellenőrző Hivatalt, amely lakhatási és tartózkodási engedélyeket 6 hónapra adhatott ki. A közigazgatás legfontosabb feladata azonban a közmunka megszervezése lett. Ebből a célból már október 16-án felállították a Közmunkaügyi Hivatalt.

Valentiny polgármester november 8-án utasította az ügyészségeket és a bíróságokat, hogy tevékenységüket az 1944. március 19-ig érvényes törvények és rendeletek alapján kezdjék meg. Valentiny maga nevezett ki vezetőket a bíróságok és ügyészségek élére; a bíróságok között személycseréket rendelt el, és megszervezte a törvényszéki fiókfogházat. Miniszteri jogokat alkalmazott, amikor a zsidók jogi helyzetét kísérelte meg rendezni. Utasításában október 24-én jelezte, hogy nem ismeri el az 1944. március 19-e után hozott zsidóellenes rendeleteket; hatályon kívülinek mondta ki őket, és elrendelte végrehajtásuk felfüggesztését.27

A polgármester különleges lehetőségei már 1944 decemberében meg-szűntek. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerveként december 2-án, a pártok által delegált tagokból megalakult a Szegedi Nemzeti Bizottság, és átvette a közigazgatás politikai felügyeletét.28 1944 végére a város önkormányzati rendszere is helyreállt. December 27-én megalakult a {92} törvényhatósági bizottság, amelybe tagokat a pártok delegáltak.29 A testület személyi összetétele folyamatosan változott, de mindig kooptálással vagy delegálással kerültek a törvényhatósági bizottságba új tagok, és így a pártok aránya nem változott 1948-ig. Az 1950. évi tanácsválasztásokig helyhatósági választásokat nem tartottak.

 

3. ÚJ POLITIKAI ARCULAT KIALAKULÁSA

A szovjet megszállás új politikai lehetőségeket teremtett a közéletben. A megszálló haderő meghatározó szerepet töltött be a politikum újjászerveződésében, a megalakuló pártok tevékenységét ők engedélyezték és ellenőrizték, másrészt bizonyos pártoknak nyújtott anyagi és egyéb támogatással megnövelték azok lehetőségeit.

A szovjet haderő elsősorban a kommunista pártot támogatta volna, de a helyi viszonyokat, az illegális kommunista mozgalom tagjait nem ismerte. Ők legális fedőszervekben (szakszervezetekben, a szociáldemokrata pártban) tevékenykedtek. Több, magát kommunistának valló csoport jelentkezett, amelyek közül végül a Komócsin családhoz kapcsolódó szociáldemokrata szakszervezeti baloldali szervezet nyert elismerést, pedig ez a csoport nem helyeselte a népfrontpolitikát: ők azonnal proletárdiktatúrát akartak. A párt szervezésével megbízott Vas Zoltán azonban ebbe nem ment bele. A szociáldemokrata baloldal erre gyorsan meggondolta magát, elfogadva a népfrontpolitikát, kiegyezett Vas Zoltánnal, s november 18-án csatlakozva az addig támogatott kommunistákhoz, 19-én már ők szerezték meg a szegedi vezető pozíciókat.30

Ezután egy ideig Szeged lett a kommunista mozgalom országos központja. November 5-én érkezett meg Moszkvából Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály, Nagy Imre, akik haladéktalanul hozzáláttak a párt országos szervezéséhez. A párt nevét az 1919-ben használt Kommunisták Magyarországi Pártjáról a nemzetinek látszó Magyar Kommunista Pártra változtatták. Létrehozták a párt Központi Vezetőségét, amely első ülését november 7-én tartotta. A testületnek a város november 20-ig adott otthont, ezután Debrecenbe költöztek. Távozásuk után Szeged a kommunista pártban regionális {93} politikai centrum lett, itt dolgozott az MKP Délmagyarországi Területi Titkársága, amelynek vezetője Keresztes Mihály lett, helyettesévé Szirmai Istvánt nevezték ki.

32. A szovjet parancsnokság bejárata a Kölcsey utcában, 1945

A pártok közül egyedül az MKP jelentethetett meg sajtót, október 18-tól a Szegedi Népakaratot, azonban azt kilenc szám után a város katonai parancsnoka betiltotta.31 A kommunista mozgalomnak sikerült ellenőrzése és befolyása alá vonnia a szakszervezeti tevékenységet.32 A szakszervezetek orosz segítséggel az üzemi tulajdonosi és irányítói jogok egy részét megszerezték. A Szegedi Kenderfonógyárban 1944. október 14-én az országban elsőként üzemi tanács alakult Strack Ádám vezetésével.

Más pártok csak rendkívül lassan és óvatosan jöttek létre. Óvatosságuk érthető: a szegedi közéletnek fogalma sem volt a Vörös Hadsereg elképzeléseiről és intézkedéseiről. Néhány hét eltelt addig, amíg a közélet megmozdult. Ezt a kommunisták is elősegítették, akik elfogadva a párt szövetségi politikáját keresték a kapcsolatot a helyi polgári és paraszti erőkkel. A pártok a bíztatás ellenére csak akkor tudtak megalakulni, ha akadt korábbi párttag, aki vállalta a szervezést, és hogy a pártja nevében eljár. Ketten vállalkoztak erre november elején: Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpártból és Balogh István alsóközponti (mórahalmi) plébános a kisgazdapártból. Erdei, miután sikerült átszöknie a frontvonalon, rövid makói tartózkodás után, {94} november 8-9 körül Szegedre jött. A kommunisták Erdeit már kezdettől a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetőjének tartották, és igyekeztek együttműködni vele.33

A Nemzeti Parasztpárt szerveződését elősegítette, hogy november közepétől az Erdei testvérekhez több alsóvárosi és alsótanyai parasztember csatlakozott. Néhány Györffy-kollégistának is sikerült Szegedre jönnie, és bekapcsolódnia a munkába. A szervezés sikeres volt, és a párt az ideiglenes országos központjának megalakulásával egy időben 1944. december 1-én létrehozta szegedi szervezetét.34

A Független Kisgazdapárt szerveződése Nagyiván János húzódozása miatt csak november második felében kezdődött el Balogh István vezetésével. Balogh szerepe annyiban sajátos, hogy nem volt tagja a kisgazda pártnak, azonban a párt támogatóinak legismertebb személyiségei közé tartozott, valamint közéleti munkásságában a párt nézeteit képviselte. A szegedi szervezet november 23-án újjáalakult. Ekkor még csak az „elnökségi tanácsa” működött, 23-i ülésén kiegészítette választmányát és tisztikarát. Elnöknek Balogh Istvánt választották.35

A Szociáldemokrata Párt szervezkedését november 9-én olyan párttagok kezdték, akik októberben a kommunista párt tagjai lettek, és csatlakozott hozzájuk néhány régi szociáldemokrata. A vezető egyéniség Valentiny Ágoston volt. December közepén a szociáldemokraták már jelentős tömeget tudtak maguk mögött: 17-én a 220 főnyi tagság megtartotta alakuló gyűlését, és megválasztotta végrehajtó bizottságát. Elnöke a régi értelmiségi párttag, Czibula Antal ügyvéd lett.36

A Polgári Demokrata Párt szervezése is késett. A két világháború közötti Rassay Károly-féle polgári liberális mozgalmat támogató szegedi nemzeti liberális polgárság pártja csak november végén kezdte szervező munká-ját.37 Vezetőik, Őrley Zoltán ny. alezredes és Papp Róbert ügyvéd december 2-án részt vettek az alakuló Szegedi Nemzeti Bizottság ülésén. A szegedi szervezet 7-én kezdte meg munkáját Demokrata Polgári Párt néven.38

Az együttműködés e pártok között a sajtótevékenységben jelentkezett először. Az MKP Központi Vezetősége már november 7-én határozatot fogadott el demokratikus napilap indításáról.39 Ebbe más pártokat is be akartak {95} vonni, anyagi okokból olyan személyeket kívántak megnyerni, akik képesek voltak ezt pénzelni. November 14-én a három párt (FKGP, NPP, MKP) képviselője aláírta a megállapodást a lap politikai programjáról, és ez alapján 19-én újraindult a Délmagyarország. A felelős szerkesztő névlegesen Erdei Ferenc, valóságban Erdei Sándor lett.

33. Moszkoviták (Gerő Ernő, P. A Vihogyec, Vas Zoltán, Nógrádi Sándor) az obarovi partizántáborban, 1944

A kommunista párt nyomására a pártok között szoros együttműködés alakult ki. Gerő Ernő november 9-én felvetette a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakítását.40 Ez alapján december 2-án zászlót bontott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, és helyi szerve, a Szegedi Nemzeti Bizottság.41 Elnökének Balogh Istvánt, titkárának Gombkötő Pétert válasz-tották.42 A bizottság december 13-án elhatározta, hogy a 79 tagú új törvényhatósági testületet állítanak fel.43 A december 16-i ülésen az Ideiglenes Nemzetgyűlés mandátumait a következőképpen osztották el: Független Kisgazdapárt 5, MKP 5, Szabad Szakszervezetek 4, Nemzeti Parasztpárt 3, Szociáldemokrata Párt 3, Demokrata Polgári Párt 2. Három helyet néhány tiszteletben álló személyiségnek ajánlottak fel: Hamvas Endre csanádi megyéspüspöknek, Purjesz Béla egyetemi tanárnak, rektornak és a még Moszkvában maradt Rákosi Mátyásnak. Hamvas püspök visszautasította a jelölést.44

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakítása némi átrendeződést hozott magával Szeged politikai életében. A már december 16-tól Debrecenben tartózkodó45 Balogh István feladatait a Nemzeti Bizottságban Gombkötő Péter titkár, Valentiny polgármesterét Pálfy György helyettes polgármester {96} vette át. A szegedi vezető politikai személyiségek (Erdei Ferenc belügy-, Valentiny Ágoston igazságügy-miniszter, Balogh István miniszterelnökségi államtitkár lett) kormányfunkcióhoz jutása a várostól való elszakadásukhoz vezetett.

1944 végén megkezdődött a Kereszténydemokrata Néppárt szervezése. A párt szegedi zászlóbontó nagygyűlését 1945. január 21-én tartotta. Legfontosabb helyi közéleti személyiségét, Bálint Sándor egyetemi magántanárt a párt országos választmányának munkájába is bevonták. Köré szerveződött 1945 tavaszán a párt helyi csoportja, Tömörkény utcai lakása szinte székházként szolgált.46 Működési engedélyét a párt nehezen tudta megszerezni, annak ellenére, hogy nevét Demokrata Néppártra változtatta. 1945 őszére két részre szakadt: egy részük a kisgazdapárthoz, a többiek a Polgári Demokrata Párthoz csatlakoztak. A Bálint Sándor vezette helyi csoport a kisgazdapártot támogatta.

 

4. ELLENTÉTEK, VITÁK ÉS TÖREKVÉSEK A KÖZÉLETBEN 1945-BEN

A politikai struktúra kialakulása után erős vetélkedés kezdődött a pártok között. A helyi szervezeteknek szinte semmi önállóságuk nem volt, a versengésben az országos központok céljainak és utasításainak kellett megfelelniük. Csupán helyi, főként személyi kérdésekben alakíthattak ki önálló álláspontokat, ám ezek sem kerülhettek ellentétbe a pártközpontok kívánságaival. Rivalizálás bizonyos mértékben minden helyi pártszervezet között kialakult, de az MKP, az SZDP és az NPP szorosan együttműködött. Ez a szövetség valójában a kommunisták céljainak elérését segítette. Nekik arra volt szükségük, hogy a társpártok ne legyenek kommunistaellenesek.

Jóval kevesebb együttműködési készséget mutatott ebben az időszakban a Független Kisgazdapárt. A párt azonban erősen megosztott volt: több frakció és szakmai tagozat (pl. női, segélyes, katonatiszt) tevékenykedett benne, azonban 1945-ben a Shvoy Kálmán, Nagyiván János, Pálfy György és Gresz István pártigazgató főtitkár által alkotott csoport szilárdan kezében tartotta az irányítást.47 A belső viták bizonyos mértékben csökkentették a párt ellenálló képességét a kommunista támadásokkal szemben.

1945 tavaszán a kommunisták céljai egyre világosabbá váltak: olyan pozíciókat szerezni a politikai és az állami-társadalmi életben, amelyek lehetővé teszik a társadalom minden rétegének befolyásolását és ellenőrzését, valamint a számukra nem megfelelő politikai erők háttérbe szorítását. A {97} legfontosabbnak tekintették a rendészeti szervek feletti ellenőrzés megszerzését.48 A városi rendőrségben és a polgárőrségben a kommunista párt már 1944 végén döntő befolyásra tett szert. 1945 januárjában a rendőrlegénység tagjai között 150 kommunista és 80 szociáldemokrata szolgált. A többiek jobbára pártonkívüliek, kisebb részben kisgazdapártiak voltak.49 Egy 1945. évi pártjelentés szerint a nyomozócsoport tagjai valamennyien régi, kipróbált kommunistákból álltak.50

12. Inflációs pénzek, 1945–1946
 
13. Választási plakát, 1947
 
14. Választási plakát, 1947
 
15. Kékcédula, 1947

A kommunisták a rendészeti szervek egészét nem tudták azonnal ellen-őrzésük alá venni. Különösen a külterületi polgárőrség és rendőrség okozott nekik gondot, amelyet a szociáldemokrata gazda, Bokor Antal vezetett. Ellene a támadások már 1945 januárjában megkezdődtek. Január 7-én a Bokor embereinek számító polgárőrök tanyáin a Komócsin Illés vezette „politikai osztály” házkutatást tartott. Bokor erre az alsó- és felsőtanyai őrsökön riadókészültséget rendelt el. A veszélyes politikai helyzetet végül sikerült békésen elintézni.51

A teljes rendőri erőszakszervezet fölötti ellenőrzést a kommunisták 1945 áprilisában szerezték meg Bokor Antal eltávolításával. Bokor tekintélye miatt felvetődött, hogy csalják fel Budapestre, és ott tartóztassák le. A vidéki főkapitányság vezetője, Tömpe András, aki az egész akciót elrendelte, jelezte, hogy a külterületi kapitány orosz segítséggel Szegeden is letartóztatható.52

Április 22-én Bokort a fiával együtt őrizetbe vették. A „kulákrendőrségnek” nevezett külterületi csapatot átszervezték és élükre megbízható embereket tettek.53 A kommunisták számaránya tovább nőtt, ebben a rendőrség 1945. augusztusi „államosítása” sem hozott változásokat. Ekkoriban a szegedi politikai rendészeti osztályon egy kisgazdapárti sem dolgozott, a 60 beosztottból 8 volt szociáldemokrata, 1 pártonkívüli, a többi kommunista illetve MADISZ-tag (3).54

A kommunista párt a szegedi propaganda- és kommunikációs eszközök monopóliumát is megszerezni igyekezett. Mivel a Délmagyarország élére végül 1944. december 28-án kinevezett Magyar László felelős szerkesztő személye nem tetszett a kommunistáknak, Szirmai István, a kommunista párt képviselője, egyszerűen eltiltotta a munkától, és a helyi tulajdonosok {98} megkérdezése nélkül március 23-án kinevezte magát felelős szerkesztőnek.55 Önkényeskedése miatt néhány tulajdonos, így a lap munkatársa, Berey Gézáné tiltakozott, mire Szirmai kirúgással fenyegette meg. Tiltakozásul Balogh István április 4-én lemondott a Szegedi Nemzeti Bizottság elnöki tisztségé-ről.56 A lap július 24-től a Délmagyarország az MKP sajtóorgánumaként jelent meg. Szirmai felelős szerkesztőből főszerkesztő lett. A kommunisták sajtómonopóliumát később más pártlapok megjelenésével sikerült megtörni; az 1945. június 19-én megjelent szociáldemokrata Szegedi Népszavával, és a június 24-én indult kisgazdapárti Szegedi Hírlap hetilappal Kovács Árpád felelős szerkesztésében. Napilapjukat, a Szegedi Kis Újságot 1946. március 17-től olvashatták az érdeklődők.

A koalíciós pártok között 1945 tavaszán súlyos ellentét alakult ki a földreform miatt. A kisgazdapárt elképzelései jelentősen eltértek a Nemzeti Parasztpártétól, amelyhez az MKP csatlakozott. A földreform áldozatai lettek a régi földbérlők, akik több nemzedék munkájával a műveletlen külterületeken virágzó kultúrákat (paprika, őszibarack, szőlő, stb.) alakítottak ki. Ők most sok esetben elvesztették bérletüket. A kisemmizettek a kisgazdapárt támogatását keresték. A párt védelmükre 1945 nyarán és őszén több akciót szervezett. 1945 szeptemberében Dobó Gyula királyhalmi kisgazdapárti vezető szervezett tiltakozást. A helyi parasztok elmondhatták panaszaikat a Földművelésügyi Minisztérium képviselőjének. Az akciót Felsőközponton is folytatták.

 

5. AZ 1945. ÉVI NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK

Az 1945-i nemzetgyűlési választások előkészületei feszült társadalmi légkörben zajlottak. A politikai küzdelemben keményebb akciók is történtek, szeptember 15-én a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezete, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) a piacon tüntetést szervezett a drágaság ellen. A tüntetést a párt nem tartotta ellenőrzése alatt, amely elfajult és atrocitásokhoz vezetett. A megélhetés nehezebb lett a meglóduló infláció miatt. A háborút vesztett Magyarországra kirótt jóvátételi kötelezettségek a gazdasági életet nagyban megterhelték. A jóvátételi egyezmény értelmében részben leszerelték a Délmagyarországi Villamos Áramszolgáltató Rt. erőművé-nek gépparkját,57 és csak az angol tulajdonosok kérésére közbelépő SZEB {99} angol missziójának erőteljes tiltakozására menekült meg az Angol-Magyar Jutafonó Rt. üzeme.58

Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választás a kisgazdapárt elsöprő győzelmét hozta Szegeden is. A párt az érvényes szavazatok 62,45%-át szerezte meg, amely jóval magasabb az országos 57,08%-nál. Különösen a tanyavilágban taroltak: ott a szavazatok 85,3%-át kapták!

Az 1945-i választások eredményei a következők:

Párt Szavazatok száma Szavazatok százalékaránya
FKGP 46 650 62,45
SZDP 14 936 20,00
MKP 9 053 12,12
NPP 2 639 3,53
PDP 1 419 1,9059

A szegedi választások a Magyar Kommunista Párt totális vereségét mutatták. A párt még az országos 16,95%-tól is jócskán elmaradt. A társadalmi bázisát jelentő szegedi munkásság belterületi körzeteiben sem tudott a többi párt fölé kerekedni, a belterületen élő munkásság szavazatait jórészt a szociáldemokraták szerezték meg. A helyzetet mutatja a következő táblázat:

Párt Belterületi szavazatok Külterületi szavazatok
száma aránya száma aránya
FKGP 19 527 45,7 28 123 85,3
SZDP 13 768 32,2 1 168 3,5
MKP 7 661 17,9 1 392 4,2
NPP 764 1,8 1 875 5,7
PDP 1 006 2,4 413 1,3

 

6. HATALMI HARCOK ÉS POLITIKAI VITÁK A VÁLASZTÁSOK UTÁN

A választások eredményeit Szegeden nem követték jelentős változások. Annak ellenére, hogy a város többségének bizalmát élvezte, a kisgazdapárt nem tudott döntő befolyást szerezni a város politikai életében és közigazgatásában, a kommunisták megőrizték hatalmi pozícióikat az erőszakszervezetekben. A Szegedi Nemzeti Bizottság a korábbi paritásos alapon és keretek között intézte az ügyeket, csak a személyek változtak. A kisgazdapártiak csupán személyi kérdésekben tudtak sikereket elérni: a választási győzelem után a baloldali pártok a főispáni tisztséget átengedték a kisgazdapártnak. Ők {100} november 22-én Pálfy Györgyöt jelölték erre a posztra, aki 25-én kezdte meg főispáni feladatainak ellátását.60

A kisgazda hatalmi törekvések ellensúlyaként a kommunisták a velük eddig is együttműködő pártokkal még szorosabb kapcsolatok kiépítésére törekedtek. Ez sikerre vezetett, a két munkáspárt között megszűntek a választások előtti időszakra jellemző sajtópolémiák, 1946 elején a két párt közösen szervezett tüntetéseket a „reakció” ellen.61 Az 1946. március 5-én megalakult Baloldali Blokk szervezeti keretet adott ennek az együttműködésnek.

A kommunista párt hatalmi eszközökkel verte vissza a polgári erőknek a választási győzelmük érvényesítésére tett törekvéseit. 1946 elején az erősödő antiszemitizmusra való hivatkozással az orosz katonai parancsnokság támogatásával (úgymond: követelésére) a rendőrség politikai nyomozó osztálya több korlátozó intézkedést vezetett be. Elrendelték a Nyugatról később visszatért férfiaknak őrizetbe vételét. Újból internálási eljárást indítottak mindazok ellen, akik az orosz megszállás után internálva voltak, és 6 hónap múltán mentesültek.62

Ebben az időszakban kezdték a rendészeti erők módszeresen, mondvacsinált ürügyekkel zaklatni azokat, akik a kommunistáknak nem tetsző tevékenységet folytattak. 1946. február elején több kisgazdapárti aktivistánál tartottak házkutatást a gazdasági rendőrség nyomozói, és azokon a politikai nyomozó osztály emberei is részt vettek. A kisgazdapártiak tiltakozását a rendőrség visszautasította arra hivatkozva, hogy utasításokat csak felettes hatóságaiktól fogadnak el.63

A kommunisták nem törődve a következményekkel, bizonyos esetekben antiszemitizmust is hajlandóak voltak gerjeszteni, amely 1945 második felétől egyre nagyobb méreteket öltött. A helyzet különösen a Szegedi Kenderfonógyár Rt. üzemében fajult el. Március 9-én a gyárban kikapcsoltatták az áramot, és fél tízkor az üzem munkássága kivonult a gyár udvarára, és az üzemi bizottság vezetőjének, Strack Ádámnak letartóztatása, és az ellátás miatt tüntetni kezdett. Később egy (15-20 fő) csoport betört az irodahelyiségekbe, és hangosan zsidózva követelték, hogy a gyár zsidó tisztségviselői hagyják el az üzem területét. Weil Frigyes, helyettes igazgatót tettleg inzultálták. Ezután a munkások az üzem kultúrtermében Aklán Etelka keresztény tisztviselőnőt, aki a háború idején zsidókat rejtegetett, véresre verték. A segítségére sietőket is bántalmazták. A bántalmazott tisztviselők sietve elmenekülni kényszerültek.64 A botrány gyorsan nyilvánosságra került, és országos {101} hatásai miatt a MKP központi szervei Strackot kizárták a pártból, végül azonban a szegedi kommunisták elérték, hogy a szegedi rendőrség politikai osztálya szabadlábra helyezze őt. Az esettel összefüggésben változás történt a rendőrség politikai osztályának vezetésében, a kompromittált, és már korábban Szekszárdra helyezett Komócsin Illést felfüggesztették állásából. Helyére a szintén kommunista Drégely József, korábbi csoportvezető került.65

1946 elejétől a kommunisták célkeresztjébe leginkább Nagyiván János került. A politikai támadások végül meghozták a sikert a baloldali pártok számára. A kisgazdapárt országos elnöki tanácsa Nagyiván Jánost más kisgazda képviselőkkel együtt 1946. március 12-én kizárta a pártból. A pártelnök kizárása utáni viták a kisgazdapártban kompromisszummal zárultak. Március 13-án pártelnökké választották Török Ferenc gazdálkodót. Mellé Madarász Gergely gazdálkodó személyében társelnököt és hat alelnököt választottak, ezzel a pártszervezet valamennyi frakciója részt vállalt az irányí-tásból.66

A választások után a közéletet jelentősen befolyásolták a gazdasági gondok. Némely pártok a gazdasági nehézségeket megpróbálták saját céljaikra felhasználni. 1945 tavaszától cserekereskedelem alakult ki az éhező Budapest és Szeged között: a szegediek élelmiszerért cserébe iparcikkeket kaptak. A mozgalomba a pártok is beavatkoztak, és a hatóságok segítségével a maguk számára jelentős gazdasági és politikai hasznot szereztek.67 A gazdasági nehézségek miatt a tüntetések és tiltakozások erőteljesebbekké, valamint erőszakosabbakká váltak. Június 22-én a gázgyár és villanytelep munkásai sztrájkba léptek. (Az inflációs időszak csúcspontján vagyunk).68 Többször előfordult, hogy megfélemlítési célzattal csoportok hatoltak be éttermekbe és véresre verték a vendégeket.69 Az ilyen akciók a stabilizáció, a forint bevezetése (aug. 1.) után sem szűntek meg.

A kisgazdapárt „leszalámizása”,70 valamint a pénzügyi stabilizáció idő-szakában sem változott jelentősen a közélet. A kisgazdapárt és a Baloldali Blokk pártjai közötti ellenséges viták tovább tartottak, és ezekben akár a tettlegesség veszélye is benne volt. A kisgazdapárt továbbra is kísérletet tett arra, hogy az 1945. évi választási sikerét hasznosítsa. Legfőbb céljául a helyhatósági választások megtartását tűzte ki, és a rendőrségen arányosítást {102} szorgalmazott. Az országos belpolitikai fejlemények azonban ellene dolgoztak. A szegedi születésű P. Kis Szaléz gyöngyösi ferences szerzetes ellen indított koncepciós ügy valójában a Kisgazdapárt ellen irányult. Az Oktogonon lelőtt szovjet tiszt esetének hatására bekövetkezett egyházellenes intézkedések (a KALOT betiltása) lehetetlenné tették a választási győzelem alapján elképzelt jogos tervek megvalósítását.

 

7. A POLITIKAI ÉLET ÁTALAKULÁSA, AZ ELLENZÉKI TEVÉKENYSÉG ERŐSÖDÉSE 1946 ŐSZE ÉS 1947 NYARA KÖZÖTT

1946 nyarától kezdve jelentős változások következtek be a közéletben. 1946 júliusában kezdett szerveződni a Magyar Szabadság Párt, amelynek jelentkezését a SZEB július 22-én tudomásul vette. A párt október 11-én kapott működési engedélyt, ennek hatására Szegeden novemberben megkezdték a kisgazdapártból kiszorult politikusok a szervezést. December közepén megalakult a Magyar Szabadság Párt Délvidéki Szervezete. Elnöke, majd főtitkára Pethő Dezső középiskolai tanár, titkára Székelyhídy Antal járásbírósági tisztviselő, pártigazgatója Csongor Árpád ny. bankigazgató lett. A Szegedi Nemzeti Színházban 1947. január 5-én tartott zászlóbontó gyűlésükön mintegy 1800-2000 rokonszenvező volt jelen.71

A párt azonnal bekapcsolódott a politikai küzdelembe. A kisgazdák számára igen kellemetlennek bizonyult a tevékenységük, és a csoport megalakulását megpróbálták megakadályozni. Kezdetben a baloldali pártok nem tartották veszélyesnek őket, ezért az MSZDP budapesti központja utasításokkal látta el a helyi propagandaszerveket.72 Maguk a kommunisták sem érezték 1947 elején fontosnak a szabadságpártiak elleni politikai küzdelmet, mert értékeléseik szerint ez az új politikai csoport a kisgazdapárttól szavazatokat vont el. Ezért ekkor még ritkán éltek ellenük hatalmi eszközeikkel.73

A baloldali politika tévedésére az 1947. március 2-án tartott ipartestületi választás világított rá, amelyet a Szabadság Párt nagy fölénnyel, 770 szavazattal nyert meg. A kisgazdapárt 581, az SZDP-MKP közös lista 473 szavazatot kapott. A március 9-i második fordulóra a koalíciós pártok megpróbáltak közös listát indítani (az SZDP-MKP lista amúgy is kiesett), de a Szabadság Párt elsöprő győzelmet aratott: 921 szavazatával szemben a koalíciós közös lista csak 388-at kapott. További meglepetésként hatott, hogy a kommunista munkások közül sokan részt vettek a szabadságpárti gyűléseken, emiatt több munkást kizártak a pártból.

{103} Az erőszakszervezetek fölötti ellenőrzést monopolizáló kommunista párt ezek után kizárólag a Szabadság Pártra koncentrált. 1947 tavasza különben is feszültségekkel terhesnek bizonyult. A fakultatív hitoktatás tervezett bevezetése ellen március 19-én a szegedi diákság demonstrációt szervezett. A Klauzál Gábor és Baross Gábor gimnáziumokban, valamint a kereskedelmi szakiskolákban a diákok 11 óra után abbahagyták a tanulást, és a város több terén felvonulásokat tartottak. A rendőrség rátámadt a diákokra, számos tanulót letartóztattak. A rendőrök elvonulása után is folytatódott a tüntetés, amelyet rendőrségnek végül a tűzoltóság bevonásával sikerült feloszlatnia. Másnap a hatalom már sokkal nagyobb erőket mozgósított. A kommunista párt is készült, munkásgárdáit a diákok ellen indította. Március 20-án a diákság már kora reggel a Széchenyi téren gyülekezett, és átvonultak a Dóm térre. A teret azonban körülfogták a teherautókon odaszállított kommunista munkások. A tüntető diákságot felszólították az oszlásra, de a körülzárás miatt nem lehetett elmenni. Néhány perc múlva a kivezényelt munkások nekiestek a diákoknak; kerékpárlánccal ütötték őket, ahol érték; teherautókkal hajtottak közéjük. További diákokat tartóztattak le. A késő esti órákban folytatódtak a megmozdulások, amelyet már egyetemisták irányítottak. Válaszul a rendőrség ismét szétverte a tömeget, és újabb tüntetőket tartóztatott le. Március 21-e feszült hangulatban telt el. Délelőtt ugyan folyt tanítás, de a diákok mintegy 20-40%-át a szüleik nem engedték iskolába. Délután a halálesetekről szóló rémhírek miatt a Dugonics téren egy kisebb csoport fekete karszalagos diák gyülekezett. Rövidesen gyászfelvonulás kezdődött a Kálvária sugárúton a temetőbe. A rendőrség azonban ismét közbeavatkozott, a letartóztatások ezúttal sem maradtak el. Március 22-én néhány száz diák ismét összegyűlt a Dóm téren, de a rendőrök megérkezésekor szétszéledtek. Ezzel ért véget 1947 tavaszának legjelentősebb ellenzéki megmozdu-lása.74

A helyzetet a baloldali erők a Szabadság Párt helyi szervezetének gyengítésére használták fel. Azt terjesztették, hogy a megmozdulásokat a Szabadság Párt szervezte. A tüntetéseken valóban sok szabadságpárti diák és rokonszenvező vett részt, de a kezdeményezés (legalább is a legelső napon) nem a nevükhöz fűződik. Ez azonban nem érdekelte a rendvédelmi szervek tagjait. A tüntetők közül kiemelt szabadságpárti diákok ellen vizsgálatokat indítottak, ezek többnyire internálással zárultak. Március 20-án délelőtt a tüntetés brutális szétverése után, egy kommunista csoport behatolt a párt Tisza Szállóban bérelt irodáiba, és megfenyegették az ott levőket. Szavaiknak különös nyomatékot adott az a kíséretükben levő néhány politikai nyomozó, aki átkutatta az irodákat.

{104} Ezek az akciók ugyan gyöngítettek a Szabadság Párt helyzetén, azonban az pótolni tudta a kiesetteket. A feszültség 1947 nyarán tetőzött. Június 16-án választási gyűlést tartottak a Tisza Szállóban. Bejutott 100-120 fő kommunista is, akik a kijáratokkal szemben a terem teljes hosszában foglaltak helyet, hogy a megjelenteket megpróbálják kiszorítani. A gyűlés megkezdése után valaki kikapcsolta a világítást. A homályban a kommunisták támadásba lendültek, előkerültek a gumibotok, sőt kések is. Általános verekedés támadt, és ennek ürügyén a rendőrség feloszlatta a gyűlést. A verekedés miatt megtorlás csak szabadságpártit ért. Internálták többek között Kováts Józsefet, a párt ifjúsági szervezetének a vezetőjét, akit utóbb 4 év börtönre ítéltek. 1947 nyarán a jobboldali párt helyzete tarthatatlanná vált, tagjainak testi épsége is kezdett veszélybe kerülni. A csoport végül 1947. július 23-án bejelentette a parlamentben, hogy a választójogi törvény miatti tiltakozásul feloszlatta magát. Ezzel a délvidéki szervezete is megszűnt. A tagok más konzervatív polgári pártokban folytatták politikai tevékenységüket. Nagyiván János, miután mentelmi joga meg-szűnt, július végén illegalitásba vonult.75

34. Nagyiván János

A Szabadság Párt megszűnése után több új csoport jelent meg a közélet porondján. A legjelentősebb a Magyar Függetlenségi Párt délkerületi szervezete lett, amelyet Falcione Kálmán ügyvéd, Fodor István gazda, valamint Bárkányi Ferenc gyártulajdonos vezetett. Titkára D. Nagy Géza lett. A párt 1947. július végén alakult Pfeiffer Zoltán vezetésével, és augusztus elején jött létre a szegedi szervezete.76 Pfeiffer augusztus 7-én járt a városban, és 9-én jelentették be a polgármesternek megalakulásu-kat.77 Első nagyobb rendezvényük augusztus 20-án délután zajlott le. A mintegy 25 ezer ember előtt tartott választási gyűlésen Pfeiffer Zoltánon kívül Moór Gyula egyetemi tanár és Vásáry István szólalt fel.78 A gyűlést néhány kommunista megzavarta. A párt népszerűségét mutatta, hogy ajánló szelvényeit Szegeden néhány nap alatt sikerült összegyűjtenie. Ez végül rádöbbentette a kommunistákat a valódi helyzetre. Augusztus végén egyre erőszakosabban léptek fel a párt tagjai ellen. Kezdetben csak megzavarták a gyűléseiket, de később már súlyosabb atrocitások is történtek.79

{105} A Barankovics István vezette Demokrata Néppárt is különös pályát futott be. Az 1945-ben megalakult helyi szervezet nem indult önállóan az 1945-i választásokon. Néhány vezetője (pl. Bálint Sándor) a kisgazdapárt listáján került az országgyűlésbe. A párt az 1947-i választásokig érdemi tevékenységet sem végzett. Az 1947-i választásokra azonban megélénkült, és önállóan készült a megméretésre. Zászlóbontó nagygyűlését augusztus 20-án tartotta a Széchenyi téren. A több ezres tömeg előtt Barankovics István a választások tisztaságát követelte.80 A párt szegedi székhelyű Délkerületi Központja kevésbé volt szorgos, általában röplapokon és egyházi-ifjúsági segítséggel népszerűsítették pártjukat.

A Balogh István vezette Független Magyar Demokrata Párt főleg a kisgazdapártból kivált emberekre épített. Néhány más pártból jött tehetséges politikussal (pl. Kovács Imrével a Nemzeti Parasztpártból) megerősödve vették fel a küzdelmet. Július 20-i megalakulásuk után kezdték meg a szervező munkát, augusztus 8-án már működtek. Ekkor hozták létre a szegedi szék-helyű Délmagyarországi Központjukat.81 Szegeden egy választási gyűlést tartottak, nézeteiket röplapokon terjesztették. Segítségükre volt a Balogh páter érdekeltségébe tartozó Szegedi Napló.82

35. Ünnepség a Dóm téren, 1946 Mark Hajtovics városparancsnok, Dénes Leó, Vígh Istvánné Ádok Viktória és szovjet vendégek

 

{106} 8. AZ 1947. ÉVI VÁLASZTÁSOK

Az 1947. augusztus 31-én tartott választások előtt a kommunista párt semmit sem bízott a véletlenre. Megerősítették pozícióikat a rendészeti erőkben. Augusztus 5-én elmozdították az államvédelmi osztály vezetőjét, Drégely Józsefet, és helyére az államvédelmi törzs magjához tartozó Janikovszky Bélát helyezték.83

A kommunista párt választási csalásra készült. A választójogi törvény módosításával, amely múltbeli tevékenységük ürügyén sok jogosultat megfosztott a választás lehetőségétől, az ellene szavazó választópolgárok számát jelentősen csökkentette. A választói névjegyzékekből tervszerűen kihagyatta a szerinte ellenséges elemeket. Ezt könnyedén megtehette, az összeíró biztosok zöme kommunista volt,84 akiket erre júliusban készítették fel.85 Szegeden végül a csaknem 87 000 választópolgárból 7473 szavazót zártak ki.86 A felülvizsgálati eljárások során jogosultságot csak mintegy 2500-zal sikerült csak növelni.87

Nagyobb botránynak minősült a választói névjegyzékkivonatokkal, a kék cédulákkal történő szavazás. Szegeden ötezer kék cédula felhasználását tervezték: négyezret a városban, ezret a községekben, ennek egy részét meg is valósították.88 A csalást a többi párt jelentette a központjainak.89 A választási bizottság kisgazdapárti tagja javaslatára a 2463 névjegyzékkivonattal szavazó nevét betűrendbe szedték, és 1653 kivonatot találtak, amelynek azonos nevű tulajdonosa volt, és 2-6 körzetben is szavazott. Ezek a szavazók Makóról, Hódmezővásárhelyről, Szentesről, Csongrádról, sőt Budapestről jöttek.90 A kivonatokat nemcsak a városban használták fel. Szegediek is szavaztak kék cédulákkal Baján, Cegléden, Hódmezővásárhelyen és {107} Csongrádon.91 Hódmezővásárhelyen például 22 szegedi kommunistát regisztráltak. Volt közöttük, aki 11 körzetben szavazott.92

A választási eredmény ennek ellenére nem a kommunisták szája íze szerint alakult: a győztes ugyanis a Magyar Függetlenségi Párt lett, amely a szavazatok 51,7%-át szerezte meg. A részletes választási eredmény a következő volt:

Párt Szavazatszám Szeged (%) Országos (%)
MFP 41 229 51,7 14,4
MKP 12 254 15,4 21,8
SZDP 9 002 11,3 14,6
DNP 6 380 8,0 16,2
MRP 3 477 4,1 1,9
FKGP 3 158 3,9 15,2
NPP 2 801 3,5 8,6
FMDP 342 0,4 5,1
PDP 366 0,4 0,993

A csalások miatt óriási felháborodás támadt az országban. Minden ellenzéki párt megtámadta az országos eredményeket. A koalíció rogyadozott, a szociáldemokrata miniszterek egy része lemondott. A kommunisták figyelemelterelés vagy a koalíciós partnerek kiengesztelése végett támadást indítottak a Magyar Függetlenségi Párt ellen. Partnereikkel együtt kérték a választási eredmény megsemmisítését azzal, hogy a párt ajánlási ívein szereplő aláírások nagy része nem felel meg a törvényes követelményeknek; hamis, vagy más párt ívein is szerepelt.94

A petíciók alapján a Függetlenségi Párt ajánlási szerveit az államvédelmi osztályok kezdték vizsgálni. Az ajánlási íveken szereplő személyeket beidézték, és kikérdezték az aláírás körülményeiről. Az államvédelmi nyomozók előtt a beidézettek többsége a Függetlenségi Párt ellen vallott. A vallomásokkal az 1750 szegedi aláírás közül 843-at hamisnak, 124-et egyéb okból érvénytelennek sikerült minősíttetniük. Mivel az érvényes aláírások száma választókerületi szinten 1594 maradt, és nem érte el az 1800-as érvényességi határt, a Függetlenségi Párt szegedi választási eredményeit {108} megsemmisítették.95 Ezzel a választói akaratot negligálták: képviselőinek mandátumait visszavonták. Pótválasztásokat nem tartottak, így Szeged több mint 40 ezer választópolgára képviselet nélkül maradt.

A Függetlenségi Párt aktivistái ellen is hoztak intézkedéseket. Néhányukat szeptember közepén beidézték az államvédelmi osztályra. Októberben pedig megkezdődött a tagok üldözése. Emiatt néhányan (pl. Bárkányi Ferenc, Vándor Ferenc) emigráltak. A többieket november 8-tól letartóztatták, és büntetőeljárás alá vonták.96 Falcione Kálmánt, Fodor Istvánt, D. Nagy Gézát súlyos fegyházbüntetésre ítélték.

 

9. AZ EGYPÁRTI DIKTATÚRÁHOZ VEZETŐ ÚT

Az 1947-i választások után a kommunista párt prioritásai változtak, az addig viszonylag figyelmen kívül hagyott szociáldemokrata párt került az érdeklődés középpontjába. A két munkáspárt egyesítésének követelése a szegedi szociáldemokraták között éles ellenkezést támasztott, jelentősen megerősödtek az egyesülést ellenzők. A két párt között a feszültség növekedett.

1947 novemberében létrejött a Munkásegység Klub, hogy a két párt egyesülését népszerűsítse. A szociáldemokrata párt az országos központjának utasítására eleinte nem vett részt a munkában.97 Az SZDP az 1947. december 7-én tartott drágaság elleni tüntetésen sem volt hajlandó együttműködni, és tagjainak kizárás terhe mellett megtiltotta a részvételt.98 A párt napilapja, a Szegedi Népszava sem támogatta a kommunisták tervét, ezért azok politikai támadást indítottak a lap főszerkesztője ellen, akit az SZDP központi szervei  1948 februárjában, már nem tudtak megvédeni. Magyar Lászlót 1948. február 7-én visszahívták főszerkesztői állásából. Ezután a Szegedi Népszava is lelkes kiszolgálója lett az egységtörekvéseknek.

A meggyengült Szociáldemokrata Párt készségesen teljesítette a MKP egyéb követeléseit is, és kizárta a kommunistáknak nem tetsző tagjait. Szegeden 1948. március 18-án alakult meg az egységbizottság, amelynek szociáldemokrata tagjai kommunista javaslatra április 5-ig 392 tagot zártak ki,99 az április 26-ig tartott tagfelülvizsgálatokon még kb. 150-et.100 Közöttük több {109} tekintélyes, régi vezető is volt. Így Czibula Antal ügyvéd, az 1944. végi újjáalakulás óta a pártszervezet elnöke (később revideálták a kizárást). Pleskó Béla faszobrász, a szervezet jegyzője. A két párt egyesülési folyamata a Szegedi Kendergyár pártalapszerveinek egyesülésével 1948. április 20-án kezdődött. A két párt városi szervezetéből május 9-én jött létre a „Magyar Dolgozók Pártja Nagyszegedi Bizottsága”.

A kommunista párt egyeduralmi törekvéseihez a másik koalíciós partner, a Nemzeti Parasztpárt is alkalmazkodott. Vezetőségüket 1948 tavaszán újjászervezték, a kommunistáknak nem tetszőket innen is eltávolították.101 A március 30-án újjáválasztott vezetőség régi tagjait (Császár Balázs elnököt, Báthori Lajos ügyvezető elnököt, Gallé László kulturális titkárt, Lőkös Zoltán politikai titkárt) a kommunisták elfogadták.102

Nem alakult viszont át a kommunisták szája íze szerint a kisgazdapárt szervezete, amely egyrészt a régi vezetők mandátumát meghosszabbította, másrészt az új vezetőik sem dolgoztak a kommunisták igényei szerint.103 A választások után a párt tagsága 14 ezerről 400-ra csökkent, de 1948 februárjára ismét meghaladta a 4000 főt.104

Az 1947-i választások után az államvédelmi osztály a hírhedtté vált eszközeit alkalmazva elkezdte felszámolni a koalíción kívüli konzervatív erőket. „Agent provocateur” bevonásával egy fiktív illegális szervezet kialakulását segítették elő, amelynek tagja lett Lévay Béla, 1945-ben a kisgazdapárt ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúságnak titkára, aki a kisgazdapártban, később pedig a Független Magyar Demokrata Pártban tevékenykedett. Elfogása után az ÁVO tetszés szerint kapcsolt az ügyéhez más jobboldali közéleti személyiségeket, többek között Vass Bélát, a Független Kisgazdapárt egyik titkárát; Horváth Mártont, a kisgazdapárt alelnökét; Taraszovits Ödönt, a Polgári Demokrata Párt népbíráját; Székelyhídy Antal kisgazda, majd szabadságpárti járásbírósági titkárt. A kitalált összeesküvésbe még 40 vádlottat kevertek bele, és ellenük büntetőeljárást indítottak.105

Az „összeesküvés leleplezése” után világossá vált, hogy a konzervatív nézetek terjesztésének és képviseletének legális lehetőségei kimerültek. A nem koalíciós pártok közül 1948 nyarán már csak a Demokrata Néppárt élt, de tevékenységének színtere csak a parlament maradt, szegedi szerepük {110} megszűnt. A Független Magyar Demokrata Párt a választások után szintén megszüntette helyi tevékenységét.106

Az 1944. évi orosz megszállás gyökeres politikai fordulatot hozott Szegeden is. Kihasználva a megszállók anyagi és politikai támogatását, a Magyar Kommunista Párt néhány év alatt felszámolta a magyar demokráciát. Szeged sorsa az országéval azonosan alakult. A választásokon az országos eredményeihez képest is jelentéktelen eredményt elérő kommunisták a társadalom akarata ellenére uralmuk alá szorították a politikai és a gazdasági életet. Az őket szolgáló politikai nyomozó szervek segítségével ellenfeleiket részben megsemmisítették, részben megfélemlítették. A politikai rendszert ugyan sikerült maguk alá gyűrniük, de a lakosság nézeteit nem tudták megváltoztatni.

A megszállás után a város fejlődése csak lassan indult meg, számos gondot (munkanélküliséget, ipari elmaradottságot, közlekedést) nem sikerült kezelni. Ezek megoldása a pártállam kezébe került.


  1. Szeged elfoglalásának előzményeiről és eseményeiről l. Szeged tört. 4. 1919–1944. 519–532.
  2. Dunainé Bognár J.–Kanyó F. 1996. 97.
  3. A munkálatokban pl. Bálint Sándor is részt vett, s erről megemlékezett. Bálint Sándor 1997. 75. A munkaerő igénybevétele sokszor erőszakosan történt, Vas Zoltán kommunista szervező funkcionárius szarkasztikus megjegyzése (Aki megjelent az utcán, azt elhajtották munkára.) jól jellemezte az akkori állapotokat. (PSZL-MKP7. ir. 4. őe. Vas Zoltán levelei Szegedről. 1944. okt. 17.) A város életének újra indulásáról l. Kanyó Ferenc 1984.
  4. PSZL-MKP7. ir. 4. őe. Vas Zoltán levelei Szegedről. 1944. okt. 17-i levél. A dokumentum részletei megjelentek: Bálint László 2000/a. 30.
  5. Áll. ügy. ir. IV. 1056/1946. sz.
  6. A szatymazi légi figyelőre l. Szatymaz 2002. 315.
  7. Pusztai János 2002. 125.
  8. Kanyó Ferenc 1983. 177–178.
  9. Főisp. biz. ir. 46/1946. biz. sz.
  10. SZEB jegyzékek 30 401/1945. sz. 1945. jún. 12.
  11. Főisp. biz. ir. 7/1946. biz. sz. Az antiszemitizmus erősödése erős túlzás; mindössze annyi történt, hogy „Vesszen Rákosi” és „Vesszen Sztálin” föliratok jelentek meg házfalakon. Uo. 3/1946. biz.sz.
  12. Fenyvesi István 1984. 160.
  13. SZN, 1947. okt. 25.
  14. Földesi Margit 2002. 396–397. és 407. 10. mellékletek. A helyzetet bonyolította, hogy a részvények eredeti tulajdonosa, egy bécsi cég 80%-ban angol kézben volt.
  15. PSZL-MKP7. ir. 14. őe. Vas Zoltán levelei Pécsről és Szegedről Gerő Ernőhöz. 1945. jan. 12-i levél. Az öngyilkos szegedieket csak részben sikerült azonosítanom, január 8-án reggel lett öngyilkos Autheried Kamilló 35 éves orvos, egyetemi oktató.
  16. A szegedi németek Szovjetunióba szállításáról, az ottani történetükről számol be: Tatár Rózsa 2008.
  17. Ezt még a kommunisták is elismerték, Gombkötő Péter az MKP helyi titkára a következőképpen jellemezte a hangulatot: „A bevonulás napjának délutánján azonban már megkezdődtek a fosztogatások a legszegényebb proletár negyedekben. Nagyon sok külvárosi proletárt teljesen kifosztottak. Nem neheztelünk ezért. A Vörös Hadsereg azonban asszonyainkat, leányainkat is megtámadta és erőszakot követett el akárhányon.” Farkas Csaba 2008. 201–202.
  18. Főisp. biz. ir. 44/1946. biz. sz.
  19. A megtorlásokra és atrocitásokra l. Farkas Csaba 2008. 201–202.
  20. Sztvsz. ir. B. 263/1946. sz.
  21. Szűcs László 1997. 1945. febr. 1. 154.; SZEB jegyzékek 26 798/1945. sz. 1945. máj. 26.
  22. Ruszoly József 1987. 48.
  23. Pálffy [így!] György: Történelmi napok voltak. VDCSMMT 1944–1945. 79–84.
  24. Pm. közig. ir. 16 631/1944. lt. sz. és 17 996/1944. lt. sz.
  25. SzThB. kgy. ir. 1945. márc. 27. Dénes Leó életrajzára l. Életrajzi lexikon 1987. 100.
  26. Pm. közig. ir. 16 631/1944. lt. sz.
  27. Szegedi Népakarat, 1944. okt. 24.
  28. A Szegedi Nemzeti Bizottság szervezéséről és tevékenységéről l. Ruszoly József 2006/a.
  29. A Polgári Demokrata Párt 6, a Magyar Kommunista Párt tagot 10 tagot delegált. A Szabad Szakszervezetek 4, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt 9, a helyi szociáldemokraták 6 küldöttel képviseltették magukat. A Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete 1 tagot, (Báthori Lajost) küldött a testületbe.
  30. MSZMP20. ir. 15. őe. Jelentés a szegedi szervezet működéséről. 1944. dec. A párthű történeti szakirodalomban éppen ezért gyakran okt. 18-ra teszik a „legális” kommunista szervezet megalakulását. Gombkötő Péter titkár, idősebb Komócsin Mihály szakszervezeti összekötő, Krajkó András a közigazgatási ügyek városházi intézője, Gyólai István szakszervezeti titkár és Mison Gusztáv a munkás kulturális szervek vezetője lett. A különféle kommunista csoportokra l. Farkas Csaba 2008. 208–209.
  31. Likös Z.–Péter L.–Simon I. 1960. 7.
  32. Ördögh Piroska 1984. 127.
  33. Tóth István 1972. 19.
  34. Tóth István 1972. 19–22.
  35. Kanyó Ferenc 1972–1973. 295–298.
  36. PSZL-MSZDP16. ir. 281. őe. A titkárság levelezése a vidéki szervezetekkel. Csongrád vármegye. A szegedi szervezet 1945. júl. 12-i mozgalmi jelentése.
  37. DM, 1944. nov. 26. A napilapban helytelenül többször Demokratikus Polgári Pártnak nevezték a politikai csoportot.
  38. CSML XXVIII. 18. Polgári Demokrata Párt ir. 1. k. Iktatókönyv. A párt történetére és programjára l. Izsák Lajos 1983. 11–34., 289–296.
  39. PSZL-MKP2. ir. 1. őe. 1944. nov. 7-i ülés jkv.
  40. MSZMP25. ir. 1. őe. MKP KV., szegedi, orosházi, hódmezővásárhelyi, makói szervezetek közös vezetőségi ülése. 1944. nov. 9.
  41. A Nemzeti Bizottság elnevezés dec. 12-ig hivatalos iratokban nem fordul elő. Csupán a Délma gyarország napilap nevezi Nemzeti Bizottságnak a testületet. Hivatalos elnevezés az első napokban: a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegedi Bizottsága. Tevékenységére l. Ruszoly József 2006/a.
  42. DM, 1944. dec. 3.
  43. DM, 1944. dec. 14.
  44. Feitl István 1991. 7–43. a képviselők névsorára l. Ruszoly József 1974. 441–444.
  45. Balogh István még részt vett a Belvárosi moziban dec. 16-án tartott nagygyűlésen.
  46. Csapody Miklós 2004. 90-129.
  47. A kisgazdapárt szegedi szervezetének belső életéről, tagozatairól, frakcióiról szemléletesen, erős szubjektivitással emlékezik Németh Dezsű 1992.
  48. PSZL-MKP11. ir. 6. űe. Vidéki fűkapitányságok jelentései a városi és megyei rendűrségek felül vizsgálatáról. 10-15., 93. A rendészeti szervekre 1. Farkas Csaba 2008. 219-223.
  49. Pm. közig. ir. 768/1945. sz.
  50. VDCSMMT 1944-1945. 139.
  51. Áll. ügy. ir. IV. 1354/1947. Diczfalusy Ferenc, Bokor Antal, Bokor István vallomásai, valamint becsatolt okirati bizonyítékok.
  52. Tömpe vidéki körútján tartóztatta le és internálta Lakos József szentesi rendűrkapitányt is. PSZL-MKP11. ir. 6. űe. Vidéki fűkapitányságok jelentései a rendűrkapitányságok ellenűrzéséről. 56-58.
  53. Áll. ügy. ir. IV. 1354/1947. sz.
  54. PSZL-MKP11. ir. 6. űe. Vidéki fűkapitányságok jelentései a vidéki rendűrségek szervezéséről. A szegedi rendűrség politikai osztályának névsora.
  55. Szirmai kinevezésének időpontja vitás. Péter László március 23-ára teszi a dátumot. Berey Gézáné levele azonban azt sejteti, hogy március 29-én vette át hivatalosan Szirmai István a felelős szerkesztői pozíciót.
  56. Balogh páter ugyan elfoglaltságára hivatkozva mondott le, de lemondását a Délmagyarországgal kapcsolatos tiltakozása mellékleteként megküldte Révai Józsefnek.
  57. Földesi Margit 2002. 116.
  58. Juta. ir. 125. d. Üzemi Bizottság ir. 1945. nov. 2-i levél.
  59. Kovács László 1985. 41–46.
  60. Főisp. biz. ir. 4/1946. biz. sz.
  61. Fábián György 1980. 223–224.
  62. Főisp. biz. ir. 3/1946. biz. sz. Az előzményekre l. a 11. lábjegyzetet.
  63. Főisp. biz. ir. 18/1946. biz. sz.
  64. Főisp. biz. ir. 23/1946. biz. sz. Ebben az időszakban más antiszemita megmozdulások is voltak hazánkban, a legismertebb talán a miskolci, amely halálos áldozattal is járt. A szegedi antiszemitizmusra l. Farkas Csaba 2008. 229–231.
  65. Juta ir. 125. d. Üzemi bizottság ir. 1946. ápr. 10-i biz. levél.
  66. SZKÚ, 1946. márc. 17. Az alelnökök Nacsa Sándor, Bába János, Fodor István, Bozsó Szilveszter, Halász Pál és Dobó Gyula lettek.
  67. PSZL-MSZDP16. ir. 281. őe. Csongrád vármegye. Beszámoló Szegedről.
  68. Rendet a szegedi piacon. SZKÚ, 1946. jún. 23.
  69. SZKÚ, 1946. júl. 16. ilyen eseteket mesél el.
  70. A Pfeiffer Zoltán által kitalált elnevezés az egyeduralomra törő Magyar Kommunista Párt arra a taktikájára vonatkozott, ami szerint a kommunisták a politikai ellenfelüket adminisztratív, gyakran tör vénytelen eszközökkel elszigetelve pártjuktól támadták és kiszorították a politikai életből. A kifejezést Rákosi Mátyás is gyakran használta beszédeiben.
  71. Farkas Csaba 2003/a. 61–64.
  72. PSZL-MSZDP11. ir. 120. őe. Szegedi Népszava ügyei. 1947. jan. 9.
  73. Farkas Csaba 2003/a. 62.
  74. Szabó Tibor 1974. 448–456.; Bálint László 2002. 137–145. A hatalom szemszögéből tárgyalja az eseményeket Ördögh Piroska 1984. 135–136.
  75. Nagyiván Jánost 1948 februárjában egy algyői tanyán elfogták és 1948 tavaszán 15 évi kényszer munkára és vagyonelkobzásra ítélték, amelyet a NOT 7 évre mérsékelt. 1953-ban szabadult, ezután visszavonult a politikai élettől 1961. dec. 4-i szegedi haláláig. Tamasi Mihály 2009.
  76. Földesi M.–Szerencsés K. 2003. 162–175.
  77. SZN, 1947. aug. 10.
  78. SZN, 1947. aug. 22.
  79. Földesi M.–Szerencsés K. 2003. 183–185. Augusztus 25-én Csongrádon 300-500 főnyi cso port biciklilánccal és botokkal felszerelkezve megtámadta a pártvezetőt, földre teperték, ütötték-verték.Pfeiffer agyrázkódást szenvedett, és több más sebből is vérzett. Keresztes Tamás hódmezővásárhelyi gazda, képviselőjelölt fejsérülést szenvedett, s a „fogaitól szabadult meg”.
  80. Hazánk, 1947. aug. 24.
  81. Pm. közig. ir. 11 136/1947. lt. sz.
  82. Földesi M.–Szerencsés K. 2001. 188.
  83. SZN, 1947. aug. 6.
  84. PSZL-MKP16. ir. 35. őe. Városi alosztály iratai. Jelentés az alosztály választási tevékenységéről.
  85. Gyarmati György 2000. 102–103. Az instrukció az volt, hogy Csongrád-Csanád választókerületben 36 000 reakcióstól kell megszabadulni. (36 jelölt)
  86. PSZL-MKP9. ir. 42. őe. Választói névjegyzékekről, kihagyottak számáról készült jelentések. 1947. aug. 13-i jelentés, PSZL-NPP. ir. 8. őe. 1947-i választások ir. 3. k. 117–118. Szegeden nem a legnagyobb arányú volt a kizárás, Hódmezővásárhelyen például arányaiban több embert zártak ki. A Csongrád-Csanád választókerületben összesen 22 325 főt zártak ki.
  87. SZN, 1947. aug. 19.
  88. PSZL-MKP9. ir. 43. őe. Névjegyzék kivonatok alkalmazásáról jelentések. 1947. szept. 2-i jelentés. Péter Gábor jelentése szerint a Csongrád-Csanád választókerületben 5832 kék cédulás szavazó volt.
  89. Egy ilyen jelentésről számol be Földesi M.–Szerencsés K. 2003. 313.
  90. PSZL-NPP. ir. 8. őe. Az 1947-i választások ir. 3. k. 118–120.
  91. A fölsorolás nem teljes, ezekre a városokra találtam adatot a PSZL fondjaiban.
  92. PSZL-MSZDP28. ir. 170. őe. Választási visszaélésekkel kapcsolatos iratok. 1947. aug. 31. Kimutatás. Egy szentesi lakosnak például 12 helyen sikerült leadnia szavazatát.
  93. A táblázatot más sorrenddel l. Dégi István 1985. 47–52. A eredmények alapján Szeged képvi-selői az új országgyűlésben: Pfeiffer Zoltán, Moór Gyula, Fodor István, Keresztes Tamás, Bárkányi Ferenc, Pardy Ferenc (MFP); Révai József, Erdei Mihály, Zöld Sándor, Dékány András (MKP); Kéthly Anna, Szeder Ferenc, Papdi György (SZDP); Pongrácz Aladár, Implom Ferenc (FKGP).
  94. PSZL-MKP9. ir. 49. őe. Választási Bírósághoz benyújtott petíciók. Csongrád-Csanád megye.
  95. PSZL-MKP9. ir. 50. őe. Petíciók előkészítésével kapcsolatos iratok. 1947. szept. végi államvédelmi kimutatás. Választókerületi szinten a 3454 aláírás közül 1702-őt hamisnak, 154-et egyéb okból érvénytelennek, 4-et megtévesztéssel megszerzettnek minősítettek. Az OVB 1947. nov. 19-én mondta ki az MFP szavazatainak megsemmisítését.
  96. Bálint László 2005. 79–99.; SZMB bünt. ir. B. IV. 2534/1950. sz.
  97. PSZL-MSZDP11. ir. 120. őe. Szegedi Népszava ügyei. 1947. dec. 8.
  98. PSZL-MKP16. ir. 32. őe. Instruktorok jelentése az MSZP jobbszárnya elleni harcról. Szemelvények az MKP és az SZDP viszonyáról. 1948. febr. 24. Nagyszeged.
  99. VDCSMMT 1945–1948. 172.
  100. MSZMP25. ir. 15. őe. Egységbizottsági ülések jkv.-i. Javaslatok az SZDP tagjainak kizárására.
  101. VDCSMMT 1945–1948. 172.
  102. Szegedi Friss Újság, 1948. ápr. 2. Közli a teljes vezetőség névsorát.
  103. SZH, 1948. márc. 21. 1948. márc. 20-án a következő vezetőséget választotta meg a kisgazdapárt: elnök: Tóth László egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, társelnök: Bába János gazdálkodó,ügyvezető elnök: Fábián Ferenc újságíró, pártigazgató: Szabó László népbíró, titkár: Németh László új ságíró. Alelnökök: Börcsök Károly, Csányi József, Dobó Gyula, Horváth Márton, Török Ferenc, Virágh István, Madarász János, Róvó Szilveszter.
  104. Kiszely Gábor 2000. 70.
  105. SZMB bünt. ir. B. IV. 2462/1950. A Lévay-féle csoportról ír: Bálint László 2005. 49–75.
  106. Németh Dezsi 1992. 208.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet