|
|
{141} Rajk Lászlónak és társainak október 6-i újratemetése után felgyorsultak a politikai folyamatok. Október 10-e után Alaksza Helmut másodéves joghallgató egy levelet kapott, és ehhez egy röplapot is csatoltak. A „Magyar diákok” kezdetű és október 10-ére keltezhető felhívás beszámolt a budapesti egyetemisták október 6-i tüntetéséről, és új elképzeléseket fogalmazott meg az orosz nyelv fakultatívvá tételéről, valamint más oktatási reformokról. A röplap október 22-re egységesen sztrájkra szólított fel az orosz nyelv fakultatívvá tételéért.226 A levelet Alaksza Helmut a barátjának, Lejtényi András joghallgatónak is odaadta. A joghallgatók másolatokat készítettek róla, és „szegedi joghallgatók” aláírással egészítették ki. Eközben vetődött fel, hogy más, egyetemi hallgatókat érdeklő kérdéseket is írásba kellene foglalni, valamint követelni a szociális helyzetüket javító intézkedések meghozatalát. A DISZ elutasító álláspontját ismerve azonban úgy gondolták, hogy a szegedi egyetemi hallgatókból létre kell hozni egy érdekvédelmi szervezetet. A szervezést október 14-én kezdték el. Megegyeztek abban, hogy a szervezet független legyen a DISZ-től, és a „Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége” (MEFSZ vagy MEFESZ) nevet viselje (a másik felmerült elnevezés a József Attila Szövetség volt).227 Szervezkedésük tényét még aznap közölték Sipos Istvánnal, a Természettudományi Kar egyik DISZ-titkárával, aki helytelenítette elképzeléseiket.
A hallgatók október 15-én felkeresték Baróti Dezső egyetemi rektort, aki nem foglalt állást. Az eseményeket azonban már nem lehetett megállítani. 16-án este diákgyűlésre hívták össze az egyetemistákat. Óvatosan jártak el, egyeztetést kezdeményeztek a DISZ városi vezetőivel, de azok elutasították az új, független szervezet létrehozását.228 A diákgyűlésen deklarálták az új szervezet megalakulását, elfogadták az ideiglenes jellegű szervezeti és {142} működési szabályzatot. Farkas László bölcsészhallgató elszavalta „Nagy út előtt” című versét, és politikai követelések is elhangzottak.229 A szervezet megalakításáról egy felhívást készítettek, amelyet eljuttattak az ország összes egyeteméhez és főiskolájához. Ebben felszólították a felsőoktatásban tanuló hallgatókat, hogy csatlakozzanak mozgalmukhoz, és kezdjék meg saját MEFESZ szervezetük megalakítását. Október 17-én a karokon megalakultak a kari szervezetek. A jogi kari gyűlésen megjelent Kónya Albert oktatásügyi miniszter, aki ígéretet tett az összes egyetemi reformmal kapcsolatos követelés megvizsgálására, valamint a panaszok orvoslására.230 Október 18-án a főiskolán is megalakult a szervezet.
Az új egyetemi diákszervezet vezetői megpróbálták legálissá tenni mozgalmukat. Október 18-án Tóth Imre joghallgató, Hegyi Róbert orvostanhallgató és Szabó Pál TTK-ás hallgató Budapestre utazott a belügyminiszteri engedély megszerzése érdekében.231 Részt vettek a József Attila Kör alakuló ülésén, ahol beszámoltak az új diákszövetség szervezéséről.
 |
| 42. A MEFESZ alakuló nagygyűlése, 1956. okt. 20. Lejtényi András joghallgató felolvassa a MEFESZ alapszabály tervezett szövegét, mellette Kiss Tamás joghallgató, Perbíró József jogász professzor, Vörös József orvostanhallgató, ..., Áts Vilmos (szemüveggel) főiskolai hallgató |
A szervezet programalkotó nagygyűlését október 20-án rendezték az Auditorium Maximumban. A rektor javaslatára a hallgatók felkérték Perbíró Józsefet, a jogi kar megbízott dékánját a gyűlés levezetésére. A gyűlésen először Lejtényi András ismertette a szövetség szervezeti és működési {143} szabályzatát, majd Kiss Tamás ismertette a diákszövetség politikai programját. A tervezet tíz érdekvédelmi és hét politikai követelést tartalmazott.232 A gyű-lésen megegyeztek, hogy küldöttségeket menesztenek az ország felsőoktatási intézményeibe, hogy tájékoztassák az ottani hallgatókat a MEFESZ céljairól, feladatairól, szervezetéről és politikai programjáról. A vezetők elutazására október 21 és 23-a között került sor.233 A szövetség legfontosabb aktivistáinak távozása miatt a szegedi ifjúsági mozgalom fejlődése megakadt. Ezt követően a MEFESZ szervezésben más, főleg budapesti egyetemek fiatalsága lett aktív.
A másik jelentős társadalmi csoport, a munkásság is mozgásba lendült a forradalmat közvetlenül megelőző időszakban. A munkásság elégedetlenségét érzékelve a városi pártbizottság október 22-én utasította a gyárak, gazdasági szervezetek vezetőit, hogy éjjel-nappal tartózkodjanak az üzemek területén a rend megőrzése céljából. Megbízottakat is küldtek az üzemekbe, akik a vállalatoknál tapasztaltakról jelentést tettek az államvédelmi szerveknek.234
1956. október 23. után a régió egyik forradalmi bázisa Szeged lett, amelynek politikai folyamataira három hatalmi tényező hatott. Az első a magyar kormány és országos pártvezetés, amely rendeleteivel befolyásolta a város lehetőségeit és mozgásterét. A második a szovjet haderő tevékenysége. Október 24-én éjjel a Nagylak–Makó–Szeged–Kiskunfélegyháza útvonalon szovjet páncélos haderő vonult Budapestre. Az átvonuláskor nem történtek összecsapások (még késő éjszaka volt). Ezt a felvonulási útvonalat a szovjet haderő később is biztosította, október 26-án több páncélos megszállta a szegedi Tisza-hidat és annak környékét. A harmadik tényező a városban állomásozó katonai csapatok, amelyek nagy része a harmadik hadtest állományába tartozott. A hadtestnek Gyurkó Lajos vezérőrnagy volt a parancsnoka, aki a forradalmi erők elleni kegyetlen fellépéseivel tűnt ki. Az országhatár közelsége és külpolitikai okok miatt a honvédségnek a határsávban azonban nem volt célszerű komolyabb műveleteket (pl. légierő bevetése) folytatnia.235
Október 23-án délelőtt az egyetem V. éves hallgatói alapítottak diákszervezetet és a DISZ megalakította az ifjúsági lakásügyi tanácsot, amibe az üzemek képviselőit is bevonták. Ezzel kapcsolatosan egy küldöttséget {144} állítottak össze, amely megjelent az éppen ülésező városi tanács vb ülésen (ez korábban nem volt jellemző a tanácsstruktúrára), és ott a lakáshelyzet megoldására vonatkozó követeléseket terjesztettek elő.236 A késő délutáni órákban több ezer egyetemista a Dóm téren gyülekezett, forradalmi dalokat énekelt, majd a Széchenyi térre vonult, onnan pedig a Klauzál téri Kossuth-szoborhoz, ahol elénekelték a Himnuszt. Rövidesen továbbvonultak a színházhoz. A felvonulók közül az első felvonás után többen bementek az épületbe, és hívták a közönséget tüntetni. Néhány színész kiment az erkélyre, és Bicskey Károly színházi jelmezben elszavalta a Nemzeti dalt. Ezután a szegedi gyári övezetek felé vette az irányt az emberáradat. A kenderfonógyárhoz, a ruhagyárhoz, a konzervgyárhoz vonult, majd munkásokkal kiegészülve visszatért a színházhoz. A színház épületét arra az időre már fellobogózták, és kiállítottak egy színházi kellékműhelyben készült Kossuth-címert is, amelynek látványára a tömeg spontán ünneplésbe kezdett. Bicskey Károly ismét elszavalta a Petőfi-verset. Ezután a tömeg a színészek vezetésével tovább folytatta a felvonulást a Klauzál térre, ahol ezúttal Kaló Flórián szavalta el a Nemzeti dalt, majd Bicskey Károly következett a Szózattal. A tüntetés ezen a napon egészen éjfélig eltartott, majd békésen feloszlott.
A hatalom október 23-án nem tudott beavatkozni az eseményekbe, október 24-én azonban megváltozott a helyzet. Az országosan kihirdetett statárium alapján a szegedi államhatalmi szervek megtették az általuk szükségesnek tartott intézkedéseket. Elsősorban a helyi rendészeti erőket erősítették meg. A tűzoltóságot is tömegoszlató feladatokkal bízták meg, tisztjeiket géppisztolyokkal és pisztolyokkal szerelték fel. Október 23-án éjjel a pártvezetés elhatározta, hogy a megbízható pártagokat felfegyverzik, és ehhez Gyurkó vezérőrnagy parancsára 120 géppisztolyt és több láda lőszert kaptak Kiskunfélegyházáról. A tüntetések erőszakos leverésének szándékáról a szegedi pártvezetés október 24-én kora délelőtt értesítette az üzemeket és az intézményeket, ami ellen az egyetemek és a színház képviselői is tiltakoztak. A délutáni órákban 3 és 4 óra között újabb tüntetést tartottak az egyetemisták a városi pártbizottság előtt, amely 5 óra tájban feloszlott. Öt órától kijárási tilalmat léptettek életbe, ennek ellenére este több helyen gyülekeztek a forradalmi erők, ezeket a csoportosulásokat a hatalom részben erőszakosan szétoszlatta. A legnagyobb veszély a kendergyár környékén alakult ki az este folyamán, mert a tüntetés környezetében két fontos objektum állt, a Petőfi laktanya és a Csillagbörtön. Ezt a tüntetést a karhatalom, valamint a tűzoltóság vízágyúival és figyelmeztető lövésekkel oszlatta szét. Sebesülés nem történt. A város többi pontján nem került sor fegyverhasználatra. Megtorlásul a karhatalom a Jancsó és a Juhász Gyula kollégiumokban házkutatásokat tartott, és több diákot bántalmazott. Az ott tartózkodó és az atrocitások ellen szót emelő Perbíró József professzort is többször megütötték.
 |
| 16. Sztálinfejes Kossuth-címer, 1956 |
 |
| 17. Nagygyűlés a Klauzál téren, 1956. okt. 25. A tömeg a Kossuth-szobor előtt nagy lelkesedéssel hallgatta Bicskey Károly színművész szavalatát |
 |
| 18. Ideiglenes párttagsági igazolvány, 1956/57. |
{145} 25-én folytatódtak a tüntetések. E nap délutánján eltávolították a kommunista hatalom jelképeit a középületekről. Megindult a forradalom intézményesedése. Este 8 órakor a Délmagyarország napilap épülete előtt rendeztek tüntetést. Néhányan: értelmiségiek, újságírók és tanárok a szerkesztőségben tartózkodva egy forradalmi szervezet megalakítását határozták el, és létrehozták az Ideiglenes Forradalmi Bizottságot, amely ekkor még sem programmal, sem hatalommal nem rendelkezett. Ez a 11 tagú Forradalmi Bizottság az éjjel tárgyalásokba kezdett a városi pártvezetés képviselőjével, Ábrahám Antallal, azonban ez csak részeredményekkel járt. Megállapodtak abban, hogy a vállalatoknál és intézményeknél munkástanácsokat hoznak létre, és ezek a munkástanácsok küldötteket választanak, amelyekből létrejöhet az új forradalmi szerv, „Szeged Város Forradalmi Bizottmánya”. Ezt a megállapodást felolvasták a tanácsháza előtt várakozó tömegnek.237
 |
| 43. Középiskolások az egyetem épületéről leszedett vörös csillagot a hídról a Tiszába dobják, 1956. okt. 25. |
Mivel a meghozott intézkedések nem vezettek eredményre, október 25-én a késő délutáni órákban a városban katonai közigazgatást vezettek be a párt- és államvédelmi szervek tagjaiból, ennek parancsnoka Halász Gyula főhadnagy lett. A testület közösen hozta meg döntéseit, amelyeket a katonai közigazgatás parancsnoka köteles volt végrehajtani. A katonai parancsnokság {146} megalkotta legfontosabb rendeleteit: megtiltotta a három főnél nagyobb csoportosulásokat, közölte a lakossággal, hogy az ennél több főből álló csoportokra a fegyveres erő válogatás nélkül tüzel. Általános szesztilalmat, és délután 5 órától reggel 6 óráig tartó kijárási tilalmat léptettek életbe. Szinte minden üzembe, intézménybe összekötőket neveztek ki, akik a katonai közigazgatás utasításait közvetítették, és megkísérelték rávenni az adott gazdálkodó szervezetek vezetőit, hogy munkásaikat alkalmazottaikat tartsák benn az üzemekben, ne engedjék őket az utcára. A városban állomásozó katonai erőt tovább erősítették, a kiskunmajsai 31. lövészezred 1. zászlóalja — a második zászlóalj már október 24-én Szegedre lett vezényelve —, október 26-án reggel meg is érkezett.
 |
| 44. Kaló Flórián szaval a Klauzál téren, 1956. okt. 25. |
Másnap a város lakosságát reggel a katonai megszállás képe fogadta. Járőrök szállták meg a Széchenyi teret és a középületeket. Délelőtt 10 óra után az üzemekből felvonuló és a Széchenyi térre bevonulni kívánó sokaságot a felsorakozott karhatalmi erők figyelmeztető lövéssel kísérelték meg megállítani, és egy gellert kapott lövedéktől Schwarz Lajos 17 éves ifjúmunkás halálos sebet kapott, tizenhatan pedig különféle sérüléseket szenvedtek. A brutális akció óriási felháborodást keltett a városban, szinte minden üzemben sztrájkok kezdődtek. A tüntetések, ha kisebb mértékben is, folytatódtak a kb. fél tizenkettőkor feloszlott nagy megmozdulás után, azonban a karhatalom szétverte a csoportokat.
A tüntetés miatt bekövetkezett felháborodás október 27-én a város politikai helyzetét gyökeresen megváltoztatta. A hatalom engedményekre kényszerült, amelynek eredményeként a forradalmi erők fokozatosan átvették a város irányítását. Ez a hatalomváltás sajátos módon ment végbe, 2-3 napon át kettős hatalom alakult ki. Léteztek még a régi rendszer irányító szervezetei, de már szerveződtek a forradalmi erők hatalmi intézményei, ami miatt valójában egyik sem tudott hatékonyan tevékenykedni. A hatalomátadás mechanizmusa még annyiban sajátos, hogy nem közvetlenül a párt és állami szervek, hanem a katonai közigazgatás vezetői tárgyaltak a forradalom erőivel, és így jött létre közöttük a kompromisszum. Ez az eljárási rend aztán alapvetően meghatározta a forradalom további menetét.
Október 27-én a katonai közigazgatás irányítói között megosztottság keletkezett. A kommunista pártvezetésen belüli ellentétek kiéleződtek, és a {147} katonai közigazgatás munkáját csak mintegy 20-25 fő merte támogatni a kommunisták közül. Sokkal súlyosabb gondot jelentett hogy a Szegedre vezényelt honvédek közül mintegy 30-40 elégedetlenkedő katonát kellett visszavezényelni eredeti körletébe.238 Ennek hatására Halász főhadnagy a déli órákban egy gyűlés összehívásába egyezett bele, ahol a város üzemeinek és intézményeinek 2-2 főnyi delegáltjai előadhatták kívánságaikat és követeléseiket. A feszült hangulat miatt a katonai közigazgatás parancsnoka hajlandóságot mutatott a tárgyalásra, kérte azonban, hogy a gyűlés válasszon egy kisebb taglétszámú testületet, amely a kapcsolatot tartja vele. A gyűlés részt-vevői ezután választottak egy elnökséget, amely az Ideiglenes Városi Munkástanács nevet vette fel. Az elnökség kb. 12-13 tagból állt Perbíró Józsefnek, a Szegedi Tudományegyetem jogi kari megbízott dékénjának elnöklete alatt.239 A Halász főhadnaggyal folytatott tárgyalásokon szorgalmazták a Szegeden átvonuló szovjet alakulatok mozgásának a leállítását, és fellépésük eredményeképpen a szovjet csapatmozgás megszűnt a városban. Ekkor valójában még nem történt meg a tényleges hatalomátvétel, az Ideiglenes Munkástanács október 28-án, vasárnap lévén, nem fejtett ki érdemleges munkát. A katonai közigazgatás október 27-28-i tevékenységét a kettősség jellemezte, a város környéki községekben az alárendelt alakulatai éppen ekkor léptek fel igen kegyetlenül (Mórahalom október 27., Ásotthalom október 28,, Kistelek október 28.), Szegeden pedig még ezekben a napokban is oszlattak fel kisebb csoportokat.240 Október 28-án azonban két olyan esemény történt, amely alapvetően megváltoztatta az erőviszonyokat. Egyrészt a katonai közigazgatás jelentős erőket vesztett, az államvédelmi alkalmazottak október 28-án előre felvették három hónapnyi fizetésüket, és eltávoztak a kör-leteikből.241 Ezen a napon a Botond Gábor őrnagy által vezetett katonákat is Budapestre vezényelték. A fentiek miatt a katonai közigazgatási parancsnokságnak nem maradt valódi támasza a hatalom megtartására. Október 29-én tagjai egy részének távozásával a szervezet döntésképtelen lett, ezen a napon gyakorlatilag már nem funkcionált. Az Ideiglenes Városi Munkástanács átalakult a délelőtt folyamán Szeged Város Néptanácsává, és az átalakulást követően békés úton, egy tárgyalási megegyezéssel átvette a hatalmat a katonai közigazgatástól.242
{148} A forradalom szegedi irányító testülete struktúráját tekintve minden más környékbeli forradalmi szervtől eltért. Szeged Város Néptanácsán, majd október 31-től a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottságon belül egy szűkebb elnökség létezett, és ennek a szűkebb csoportnak majdnem minden tagja operatív feladatokat látott el, mégpedig úgy, hogy a közigazgatás egyes területeit ellenőrizte és irányította. Perbíró József elnök, Joszt István, valamint Királyházi Sándor elnökhelyettesek általános ellenőrzési jogokat gyakoroltak. Kováts József röszkei gépállomási főkönyvelő felügyelte a mezőgazdasági és pénzügyi osztályt és a rendészeti ügyeket, Szegedi István AKÖV-küldött az ipari osztályt, Áts Vilmos egyetemi hallgató, MEFESZ küldött az oktatási és népművelési osztályokat, Takács Ferenc, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat képviselője a kereskedelmi osztályt, Tóth Ágoston, a Szegedi Építőipari Vállalat jogásza és Lukács Andrásné kendergyári küldött a város- és községgazdálkodási osztályt felügyelte. A forradalmi szervezet a feladatok szétosztásánál figyelembe vette tagjainak szakképzettségét, munkakörét és kapcsolatait.
A Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság az újfajta és különleges feladatok ellátására egy referatúra-tanácsadói rendszert hívott életre. Mivel a forradalmi szerv katonai kérdésekkel is foglalkozott, ezért Arday Lajost, egykori katonatisztet katonai szakértőnek nevezték ki, aki az AKÖV munkástanácsának küldötte volt a bizottságban. Az írott sajtó felügyeletét Fábián Ferencre, elnökségi tag újságíróra bízták. A Délmagyarország c. napilap élére, amelyet a hatalomátvételkor Szeged Népe címmel indítottak újra, október 29-én egy héttagú ideiglenes szerkesztőséget választottak. A bizottság november 2-tól önálló rádióadó, az ún. Széchenyi rádió adásait indította el. Ezt elősegítette, hogy a forradalom kezébe kerültek az ÁVH kommunikációs berendezései a kiskundorozsmai zavaróállomásról, és az öthalmi laktanyából, valamint a szegedi vasút-igazgatóság is tudott segíteni rádiós berendezésekkel. A Széchenyi rádió felügyeletével és irányításával a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság Horváth Jenőt, az elnökség titkárát bízta meg, aki a Szegedi Nemzeti Színház főrendezőjeként és küldötteként a rádiónál szegedi színészekkel együtt szerkesztette az adásokat. A bérpolitikai és termelési kérdések koordinálását Futó István elnökségi tag, a Pick-szalámigyár küldötte végezte. Különleges feladatot kapott Földesi Tibor elnökségi tag, akit a szövetkezeti kisiparosok jelöltek a Szegedi Vas- és Fémipari KTSZ villany-szerelő részlegéből. Képzettsége nem tette lehetővé, hogy irányítási-felügyeleti funkciókat bízzanak rá, ezért a forradalmi bizottságon belül Perbíró professzor alárendeltségében egyedi ügyeket intézett. Így ő koordinálta az ÁVH intézményeinek (öthalmi laktanya) felszámolását. Tevékenysége közben lefoglalta az ÁVH gazdasági jellegű iratait, bankszámla kivonatait, stb., és azok tartalmáról, valamint tapasztalatairól beszámolt az elnökségnek. A forradalmi nemzeti bizottságon belül az elnökségtől függetlenül október {149} 29-én egy ún. sztrájkbizottság alakult. A kb. 15 tagú testület elnöke Bálint Ferenc, a Szegedi Sütőipari Vállalat küldötte lett. Napirendre vették a munkafelvételek részleteit, és határozatuk szerint csak a közszolgáltatást végző üzemek és intézmények mentesülhettek a sztrájkok alól.243
A rend biztosítása céljából alakult meg a nemzetőrség, amelyet még a hatalomátvétel előtt, október 27-én este elkezdtek szervezni, ámbár érdemi tevékenységet csak a hatalom átvétele után fejtett ki. Létrehozását maga a katonai közigazgatás parancsnoka, Halász Gyula főhadnagy vetette fel. A rendvédelmi egység szervezésére Palotás József, a néphadsereg egykori tisztje kapott megbízást, aki a MÁV Fűtőház képviselőjeként vett részt az alakuló városi forradalmi szervekben. A nemzetőrség független volt más rendvédelmi alakulatoktól, de együttműködött velük. Palotás József munkáját Szeged Város Néptanácsa azzal ismerte el, hogy október 29-én őt választotta meg a csapat parancsnokának. Október 30-án a nemzetőrség vezetésében változás történt. A főparancsnoki teendőket Lazúr Barna, a tudományegyetem katonai tanszékének oktatója vette át, míg Palotás a helyettese lett. A nemzetőrséget a későbbiekben a rendőrség parancsnokának az utasítására államvédelmi alkalmazottak őrizetbe vételére is felhasználták. Az államvédelem felszámolását egy komplex rendészeti struktúra végezte, amely egyrészt a forradalmi katonatanács operatív csoportjából, másrészt a rendőrségből és a nemzetőrségből állt. Ez a komplexitás azonban néha feszültségeket is okozott, az operatív csoport és a nemzetőrség tevékenysége többször ütközött egymással.244
A szegedi forradalom szervezeti fejlődése miatt Csongrád megye, valamint Szeged város között feszültségek keletkeztek, amiket Erdei István november 3-i szegedi látogatása próbált feloldani. A megbeszélésen Perbíró professzor azzal indokolta a szegediek sajátos elkülönülését, hogy a település diákváros, és az egyetemisták kevesebb gondot fordítanak a pártalapításokra, ezért nem koalíciós jellegű a szegedi nemzeti bizottság. Erdei ezzel nem értett egyet, de abban állapodtak meg, hogy a megyei nemzeti bizottság nem avatkozik Szeged ügyeibe, és Erdei is csak annyiban, hogy a helyi szociáldemokrata párt miképpen szerveződik.245
Szeged város forradalmi hatóságainak az illetékessége csak a város területére terjedt ki. Voltak azonban olyan államhatalmi feladatok, amelyeknél a szegedi forradalmi erők a város területén kívül tevékenykedtek. A szegedi forradalmi szervek rendelkeztek megfelelő nagyságú rendészeti erőkkel, és itt léteztek munkájukat segítő háttérintézmények. A városon kívüli {150} feladatokat a szegedi nemzetőrség végezte. Már október 30-ától akcióztak vidéken, pl. Sándorfalván letartóztattak egy ÁVH-s törzsőrmestert.246 November első napjaiban Gyálaréten, és Makón akciózott a szegedi nemzetőrök egy csoportja.247
A szegedi forradalmi testület regionális kapcsolatok kialakítására is törekedett. Október 29-én Szeged Város Néptanácsa egy memorandumot, állított össze, amelyet a kormányhoz kívánt eljuttatni. Ebből a célból egy küldöttség indult Budapestre, amelyet Joszt István elnökhelyettes vezetett. A delegáció október 30-án Pesten több más küldöttséggel találkozott, és közösen egy új memorandumot készítettek, majd ezt a saját követeléseikkel együtt átadták a kormány képviselőinek. A memorandumot Joszt Istvánon kívül Fejér, Győr-Sopron, Bács-Kiskun és Veszprém megyék küldöttségvezetői írták alá. A kapcsolat ezek után megszakadt.248 Nem volt sikeresebb egy másik regionális kezdeményezés sem. November elsején értesítést kaptak, hogy Miskolcon egy regionális forradalmi szervezet megalakítását tervezik, és erre a tanácskozásra meghívják Szeged és Csongrád megye 2-2 megbízottját. A szegediek ezen értesítésre csatlakozási célzattal lépéseket tettek, de az idő rövidsége miatt a küldöttek már nem tudtak Miskolcra utazni.249 Tárgyalásokat folytattak a régió katonai együttműködése érdekében is. November 1-én délután Szegeden tanácskoztak a régió egyes városainak katonai parancsnokai. A megbeszélésen többek között részt vett Szabadella József őrnagy, kiskunfélegyházi hadosztályparancsnok. Az összejövetelen Perbíró József kérte, hogy a kiskunfélegyházi hadosztály parancsnokságát telepítsék át Szegedre, de ebbe Szabadella József nem egyezett bele. A tanácskozáson a régió katonai védelméről is szót ejtettek.250
Nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is nyílt lehetőség. Jugoszláviával elsősorban katonai és rendvédelmi okok miatt kíséreltek meg összeköttetést teremteni. A rendészeti együttműködést indokolta, hogy az ÁVH szegedi osztályától mintegy két tucat államvédelmi tiszt menekült a szomszédos államba, és az ő kiadatásukról tárgyaltak a november 3-án lezajlott megbeszéléseken, ám végül Perbíró József nem engedélyezte a visszatérésüket.251 A szomszédos országon kívül távolabbi államokkal szintén létrejöttek {151} kapcsolatfelvételek, ugyanis egyes városi intézmények, mint pl. a Szegedi Tudományegyetem széleskörű nemzetközi ismertséggel rendelkeztek. November 3-án az egyetem egy professzorok által aláírt deklarációt juttatott el táviratban többek között a bécsi és a moszkvai Lenin egyetemnek, valamint Szent Györgyi Albert Nobel-díjas, egykori szegedi egyetemi tanárnak. A deklarációban kérték a világ segítségét, és kinyilvánították, hogy „A jövőben is mindent meg akarunk tenni, hogy az általunk mindig becsült szomszéd népek és a világ valamennyi kutatójával együttműködhessünk.” A felhívás nem volt eredmény nélküli, az amerikai Nature természettudományos folyóirat, valószínűleg Szent-Györgyi Albert közvetítésével tájékoztatott róla.252
Október 29-e után felgyorsult a középszintű forradalmi szervek létrejötte. Ezeket a vállatoknál általában munkástanácsoknak nevezték (bár volt néptanácsi elnevezés is), míg az intézményekben (iskolák, stb.) forradalmi tanács, munkástanács vagy forradalmi bizottság volt a nevük. A jugoszláv minta alapján szerveződött vállalati önigazgatási egységek október 26-tól alakultak, a folyamat még október 30-a után is tartott.253 A gazdasági szervekben szinte mindenütt alakult ilyen forradalmi képződmény, azonban több költségvetési szervnél nem jött létre semmilyen forradalmi szervezet.254 Az intézményi forradalmi bizottságok és munkástanácsok a vállalati vezetéstől függetlenül, azt ellenőrizve dolgoztak, általában az irányítási struktúrát érintetlenül hagyták, csak személyi változtatásokat hajtottak végre benne. Voltak azonban kivételek, a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz munkástanácsa pl. egy igazgató tanácsot hozott létre a szövetkezet vezetésére a saját tagjai sorából, a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat munkástanácsa, amely a feladatait különféle szakmai bizottságok között (igazgatási bizottság, áruforgalmi bizottság, üzemi munkásellenőrzési bizottság, stb.) osztotta fel.255 A munkástanácsok Szegeden intézményesen integrálódtak a helyi forradalmi vezető testületekbe.
Sajátos módon alakult ki a középszintű forradalmi szervezet a honvédségnél. A katonai alakulatoknál általában a honvédelmi miniszter október 30-i parancsára választottak forradalmi katonatanácsokat. Szegeden október 29-én, még a miniszteri parancs előtt, de a hatalomátvétel után Halász főhad-nagy összehívta a városi katonai alakulatok parancsnokait, és közölte velük, hogy meg fogják választani a „Forradalmi Katonai Tanács”-ot. A választás {152} megtörtént, és megalakult a szervezet, de ilyen formában csak egy napig élt, mert október 30-án a miniszteri rendeletnek megfelelően új katonatanácsi választás történt, amelybe a Szegeden tartózkodó kisebb katonai egységek képviselőit és a katonai intézmények delegáltjait (pl. az egyetem katonai tanszéke) is beválasztották. A szegedi Forradalmi Katonai Tanács a település nagysága és stratégiai fontossága miatt jól strukturált testület volt. A központi testületen kívül, amelynek elnöke először Halász Gyula lett, majd október 31-től Gosztonyi István őrnagy, két végrehajtó osztályt szerveztek. Az első a hadműveleti osztály volt, amelyet Vigh Illés őrnagy, a helyőrség törzsfőnöke irányított és a helyőrség általános katonai ügyeivel foglalkozott. Október 31-én hozták létre a hadműveleti osztállyal szorosan együttműködő operatív csoportot, amely az államvédelmi operatív állomány felderítését kapta feladatul Vasvári Vilmos hadnagy parancsnoksága alatt.256
A politikai történések hatására országszerte újjászerveződtek a kommunista diktatúra által háttérbe szorított pártok. Ezek a politikai csoportok Szegeden légüres térben mozogtak, intézményesen nem kaptak szerepet a város irányításában. A forradalom idején budapesti központjaikkal nem tudtak állandó kapcsolatot kiépíteni, bár próbálkozások történtek. Legerősebb talán a Független Kisgazdapárt volt, amely október 31-én alakult, és egy ideiglenes intéző bizottságot választott. Több neves városi kisgazda politikus azonban nem kapcsolódott be a szervezésbe, pl. Shvoy Kálmán. Ugyanezen a napon alakult meg a szociáldemokrata párt, és a Petőfi párt szegedi szervezete. A pártok egyébként szorgalmazták részvételi és szavazati joguk megszerzését a városi forradalmi testületben, valamint a helyi sajtó koalícióssá tételét, de ez nem sikerült nekik.257
A szegedi forradalmi erők tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a hatalomátvétel után halállal végződő erőszakos cselekmény nem történt, továbbá a kommunista hatalom és erőszakszervezetek tagjai nem szenvedtek komolyabb bántódást.
|
|