Előző fejezet Következő fejezet

Művészetek

 

IV. ZENEI ÉLET

 {763} Szegeden sokan szeretik a szép, igényes zenét. A két háború közötti időben számukra hangzottak föl a Filharmonikus Egyesület által szervezett szimfonikus hangversenyek, ők voltak értő hallgatói a Tisza Szálló koncerttermében rendezett kamaraesteknek, és értük játszott egyre több operát a színház. Érthető, hogy a front átvonulása után szomjaztak már a szép muzsikára. Nem kellett sokat várniuk. Már 1944. október 18-án, a színház első előadásán muzsika szólt,1 a fönnmaradt falragasz szerény műsorú hangversenyről tudósít. November közepén megkezdődött a tanítás a zeneiskolában.2 A színházban Baranyi János (zongoraművész és karmester) vezetésével konzorcium alakult folyamatos előadások tartására.3 Decemberben próbát hirdetett az Általános Munkásdalegylet.4 Fél Európa még lángokban állt, amikor Szegeden a zene egyre erősödő hangja már azt hirdette, hogy az emberek élni, örülni, dolgozni akarnak.

Pálfy György helyettes polgármester 1945. április 14-én két feliratot küldött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Egyikben a városi színház nemzeti színházi rangra való emelését kérte, a másikban a városi zeneiskola konzervatóriummá fejlesztését.5 A konzervatórium, mint látni fogjuk, két év múlva megvalósult. Az operaegyüttes létrehozását megkönnyítette, hogy a minisztérium éppen helyet keresett a volt kolozsvári operatársulat számára. A minisztertanács 1945. augusztus 28-án elfogadta a szegedi színház államosítását. Lehotay Árpád megbízott igazgatót fogadta Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, és gratulált az új intézményhez.6 A minisztérium 20 millió pengő szubvenciót adott, Szeged városának a költségek 21%-át kellett vállalnia. Az operaegyüttes vezetésével és szervezésével Vaszy Viktort, a Kolozsvári Nemzeti Színház volt zeneigazgatóját bízták meg.7

 {764} Vaszy terveiről szeptember 22-én nyilatkozott a Délmagyarországban. Az újság október 29-i számában pedig bemutatta a már megszervezett 170 tagú operatársulatot. Karigazgatóként ekkor költözött Szegedre Szathmári Géza.8 Ettől kezdve haláláig Szegeden működött, mint a zenei élet köztiszteletben álló személyisége. Vaszy Viktor az 56 tagú énekkar és a 60 tagú zenekar egy részét szegediekből szerződ-tette. Az utazási nehézségek miatt a társulat egy része novemberben, a zenekar december elején tehervonaton érkezett.

178. Vaszy Viktor próba közben, 1960

 

1. SZIMFONIKUS ZENE

Az operai zenekar lehetővé tette szimfonikus hangversenyek tartását. Az első hangverseny 1945. december 16-án, Kodály és Beethoven születésnapján volt. A főtetlen színházban a zenekar és a közönség is nagykabátban ült. Vaszy Viktor vezényletével Vivaldi: D-moll concerto grosso, Beethoven: I. szimfónia, Borogyin: Középázsia pusztáin, Bartók: Két kép és Wagner: Tannhauser-nyitány című művek szólaltak meg. A hangversenyek rendezését az újjászervezett Szegedi Filharmonikus Egyesület vállalta. A pénz lassan csordogált, mivel az egyesület tagdíjakból tartotta fenn magát. Szükség volt a város támogatására is. Így évadonként csak 3 hangverseny volt. Nyáron a zenekar a Széchenyi tér fái alatt is fellépett. Vaszy Viktor koncertjén, 1948. július 3-án ünnepet jelentett Beethoven Hegedűversenyének előadása. A szólót vendégként Yehudi Menuhin játszotta.9 Sajnos, 1949 nyarán az opera-együttest felszámolták. Ennek valószínű oka valamennyi színház államosítása volt. A muzsikusok nagy része a fővárosban kapott állást. Vaszy Viktor is Budapestre ment.10

1949-ben néhány hétre megbénult a város zenei élete. De ez nem sokáig tartott. Szeged muzsikusai már ősszel nagy lelkesedéssel összefogtak egy városi zenekar létrehozására. A hivatásos zenészek mellé műkedvelőket is bevontak a szervezésbe. Az első hangversenyt Szathmári Géza vezényelte.11

 {765} 1950-ben létrejött a Muzsika Nemzeti Vállalat,12 majd ennek átszervezésével 1952. január 1-én az Országos Filharmónia, mely első képviseletét Miskolcon és Szegeden hozta létre. Szegeden Lippóy Gyula lett a vezetője.13

Az 1949–50-es évadban opera előadást csak a Gördülő Opera együttese tartott. Ez azonban nem elégítette ki a szegedi igényeket. Ettől kezdve Pau-lusz Elemér, a színház egyetlen megmaradt karmestere azon fáradozott, hogy ismét legyen önálló szegedi operaegyüttes. Ezért a zenekar jelentős része ismét a színház állományába került. E fáradozás első eredménye egy Traviata előadás lett 1950. december 27-én, amelyet újabb bemutatók követtek. 1950-ben a zenekar vezetője Várnai Péter lett majd őt ’52-től Fejér György követte, aki igényes betanító munkát végzett. 1955-ben második karmesterként jött Szegedre a fiatal Simon Albert, aki nagysikerű közönség-nevelő ifjúsági hangversenyeket tartott, az általa vezényelt műveket maga ismertette.14

1954. július 6-án a Pedagógiai Főiskola hangversenye adott ünnepi élményt. Szegedi együttes — az intézet énekkara, kiegészítve a Szegedi Kodály Kórussal — először vállalkozott a Psalmus Hungaricus előadására. Kodály Zoltán jelenlétében Ferencsik János vezényelt. A szólót Medgyesi Pál énekelte, közreműködtek: a színház zenekara és a gyakorlóiskolák énekka-rai.15 1954-től Rubányi Vilmos karmester lett a színház zeneigazgatója. 3 éves működése alatt a zenekar nagyot lépett előre. Létszámát 42-ről 55 főre növelte, és a művészi színvonalat is jelentősen emelte. Az újjászervezett szegedi együttes Bartók Béla Filharmonikus Zenekar néven a Bartók halálának 10. évfordulója alkalmával rendezett emlékhangversenyen mutatkozott be,

1955 október 3-án.16 Rubányi többszöri kérésére 1956 augusztusában a művelődésügyi osztály vezetője bejelentette, hogy a város még ez évben százezer forintot ad hangversenyek rendezésére.17 Ettől kezdve a támogatás folyamatos volt. Lehetővé vált egész évre szóló, jól átgondolt tervek készítése.

1956 október 14-én, egy hangversenyen Vaszy Viktor vezényelt. Ekkor kérte meg Dénes Leó városi tanácselnök, hogy vegye át ismét a város zenei életének irányítását. Vaszy 23-án telefonon igent mondott. 1957. június 16-án már mint a színház új igazgatója vezényelte Beethoven II. és IX. Szimfóniáját. Közreműködött a Szeghy Endre vezette Kodály Kórus, kiegészítve a város több énekkarából jött énekessel. Az Örömóda hangjaival tért vissza régi és új sikerei és küzdelmei színterére.18

 {766} 1958. május 5-én megalakult a város oratórium kórusa Szegedi Zenebarátok Kórusa néven. Kettős célt tűzött maga elé. Egyrészt, hogy oratóriumok bemutatásával gazdagítsa a város zenei életét, másrészt, hogy a leendő szabadtéri játékok opera előadásain kiegészítse a színház kórusát. Mindkét feladatát évtizedeken keresztül hűséggel teljesítette. Vezetését, betanítását Vaszy Viktor személyesen vállalta, négy szólambetanító segítségével, Így hangozhattak föl Szegeden rendszeresen a zeneirodalom nagy alkotásai: Beethoven: IX. szimfónia, Karfantázia, Haydn: Évszakok, Teremtés, Mozart és Verdi: Requiem, és további oratórikus művek.

A Filharmónia éves bérletei általában tíz szimfonikus hangversenyt tartalmaztak. A műsorválasztást kezdetben sok kritika érte, a túlnyomórészt a romantika és a klasszika korából való művek miatt. Ez az arány lassan változott, felhangzottak Sztravinszkij, Honegger, Orff, Prokofjev, Hindemith, Britten művei, valamint mai magyar szerzők alkotásai.

Az ízlésváltozás jele, hogy Bartók több művét is sikeresen mutatták be. Így történt ez 1974-ben is, amikor Bartók: Cantata Profana című művének szegedi bemutatója zajlott. Gregor József és Réti Csaba szólójával, a Debreceni Kodály Kórus közreműködésével és Vaszy Viktor vezényletével a színházban.

Ugyancsak sikerre számíthatott Vaszy Viktor kantátakompozícióival és miséjével a Missa pro pace-val, valamint Vántus István Juhász Gyula versére komponált kantátájával (Himnusz az emberhez) és operáival (A három vándor, Aranykoporsó).

Vaszy Viktor együtteseit 1960. március 19-én mutatta be Budapesten, a Zeneakadémián. A hangverseny műsorában a következő művek szerepeltek: Prokofjev: Klasszikus szimfónia, Bartók: II. Zongoraverseny Tusa Erzsébettel, végül Sugár Rezső: Hősi ének c. oratóriuma, melyben a Zenebarátok Kórusa mellett közreműködött a gyakorlóiskola 100 tagú gyermekkara. A sok méltatásból egyetlen mondat: „Nem emlékezünk, hogy Sugár művét valaha is ilyen izzó, drámai erővel hallottuk volna megelevenedni.”19 Vaszy együttesei többször is diadalt arattak Budapesten. 1965-ben karmesteri működésének 40. évfordulójára készülve kórusának Bach: János passióját tanította be. A szegedi bemutató után március 29-én Budapesten is megszólalt a nagy mű az Erkel Színház zsúfolt nézőtere előtt.

A zenekar további fejlődését gátolta kis létszáma és túlterheltsége. A 60-as évek elején napirendre került helyzetének rendezése. A megoldást egy drámai fordulat siettette. 1969 januárjában a zenekar jogi képviselője, a színház felmondta az Országos Filharmóniával fönnálló szerződését. Az évad hátralévő bérleti hangversenyihez a filharmónia kénytelen volt vendégzenekarokat hozatni. Megoldásul a szegedi városi tanács áldozatkészségével 1969. szeptember 1-jén megalakult a Szegedi Szimfonikus Zenekar, önálló költségvetési  {767} intézményként, Vaszy Viktor művészi vezetésével, 70 taggal. A zenekar megszervezése során igen nagy munkát végzett Nagy Imre oboa-művész, aki 20 éven keresztül töltötte be a zenekari titkári funkciót (gyakorlatilag a zenekar adminisztratív vezetője volt). A színház külön kisebb zenekart kapott, a zenés előadások ellátására. Az operaelőadásokon a szimfonikus zenekar működött közre. A zenekar tevékenységi köre kibővült. A Beethoven emlékévben a IX. szimfónia 7 városban hangzott fel. 1973-ban Lengyelországba utazott, fellépett Varsóban és más lengyel városokban.20 Vaszy Viktor 1975. május 5-én, 50 éves karmesteri jubileumán utoljára vezényelt, mint főzeneigazgató. De továbbra is dolgozott, kórusát haláláig vezette. Betanította Liszt: Szent Erzsébet legendáját, Honegger: Dávid királyát is számos alkalommal vezényelte.21 A pálca is egy színházi próba közben hullott ki a kezéből, 1979. március 12-én.

1975-ben Vaszy utóda a szimfonikus zenekar és az operatársulat élén Pál Tamás lett, aki ősszel egy nagyszerű Mozart-opera előadásával, a Figaro házasságával mutatta meg, hogy méltó az örökségre.22 Nyílt, közvetlen egyéniségével ideális kapcsolatot tudott teremteni együttesének tagjaival, ami a közös munkához jó alapot adott. Vezénylése határozott, világos, egyértel-mű volt, nagy kifejező erővel.

1976 tavaszán Szegeden rendezték az operaegyüttesek találkozóját. A házigazdák két művet mutattak be, az Aranykoporsót, Vántus István művét és a Figaro házasságát. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a szegedi előadás volt a legjobb a vidékiek között. 1978. április 12-én egy Aranykoporsó előadás után bezárt a színház, hogy a régen esedékes fölújítás elkezdődhessen.23 Úgy tervezték, hogy amíg a munka tart, a Belvárosi Mozi ad otthont — Zenés Színház néven — az operáknak és a hangversenyeknek. De a mozi átalakítása még nem volt kész, így egy évig a Kisszínházban voltak az operaelőadások is, igen szűkös körülmények között.

Vaszy Viktor hirtelen bekövetkezett halála után Pál Tamás lett az oratóriumkórus művészeti vezetője. Azt is vállalta, hogy a kórus első drezdai útján ő vezényelje Liszt Szent Erzsébet legendáját.24 1982-ben, a Kodály-emlékévben a kórus második drezdai útján ugyancsak az ő vezényletével hangzott fel a Budavári Te Deum és a Psalmus Hungaricus. A nagysikerű hangversenyt követő fogadáson a drezdai filharmónia igazgatója a következőt mondta: „Az önök nagy zeneszerzője ma este a miénk is lett.”25 Pál Tamás érdeme az is, hogy elkezdődtek az operaegyüttes nyugat-európai útjai,  {768} a Landgraf impresszárióval kötött szerződés alapján. Ez a zenekar számára is nagy kihívást jelentett.26

Nemcsak az operairodalomban keresett bemutatásra méltó alkotásokat, hangversenyei műsorában is új színek jelentek meg. Már működése első évében Rádiós Zenei Hét volt Szegeden. Az 1976. december 13-tól 19-ig tartó héten 15 hangversenyt közvetített Szegedről a Rádió.

1983 tavaszán Pál Tamás bejelentette, hogy budapesti és külföldi meghívásai miatt lemond állásáról, de továbbra is vezetni szándékozik kamarazenekarát és a Zenebarátok Kórusát. Mivel Pál Tamás a kórus rendszeres munkájában nem tudott részt venni, a munka nagy részét Molnár László vette át.

Az új főzeneigazgató Oberfrank Géza lett,27 aki korábban Berlinben a Komische Opern, Felsenstein színházának zeneigazgatója volt. Az operákban az énekesektől korszerű színpadi játékot kívánt, ami aprólékos és fáradtságos próbamunkával járt, ezért az énekesek ellenkezését váltotta ki. Többen elmentek, Gregor József is Győrbe szerződött.28 Viszont az aprólékos mű-helymunka jót tett a zenekarnak. Oberfrank Géza elvárta muzsikusaitól azt is, hogy szólóban, vagy kamaraegyüttesben lépjenek fel nyilvánosan a Festő utcában rendezett házi hangversenyeken. Volt olyan házi hangverseny, ahol 40 zenekari tag 17 művet adott elő.29

179. A Szegedi Szimfonikus Zenekar, 1985. okt. 30. Vezényelt: Oberfrank Géza
 
 

Oberfrank komplex módon irányította a felkészülést. Új szövegfordításokat készített, rendezett, vezényelt. Kerényi Miklós Gáborral közös munkája, Verdi Macbeth c. operájának színre vitele az évtized legjobb operaelőadása {769}  volt. 1987-ben ismét Szegeden rendezték az operafesztivált hét együttes részvételével. A zsűri 8 díjat adott ki, ebből 6 a szegedi együttesnek jutott. A fődíj a Macbeth operáé lett. A zenekar „A legszínvonalasabb zenekari teljesítmény” díját kapta. Ezt követően az operaegyüttes a zenekarral együtt kiérdemelte a legrangosabb magyar zenei kitüntetést, a Bartók-Pásztory-díjat is.30 1987-ben ő lett az oratóriumkórus művészeti vezetője. Jelen-tős átszervezés után a kórus ekkor vette fel Vaszy Viktor nevét.31 Oberfrank Gézát 1989-ben Kiváló művész címmel tüntették ki. Még ebben az évben a budapesti Operaház meghívta főzeneigazgatónak. Mellette ebben az időszakban néhány hangversenyen és operaelőadáson Cser Miklós mutathatta meg kitűnő karmesteri képességeit.

1989 őszén Gregor József lett a szegedi színház megbízott igazgatója, a zeneigazgató ismét Pál Tamás. Októberben megemlékeztek a korán elhunyt Fricsay Ferenc születésének 75. évfordulójáról, aki 1934–44 között vezette a szegedi filharmonikus zenekart. Az emlékhangversenyről szólva Berényi Bogáta fényes évadnyitóról ír. „Pál Tamás fejből vezényelt, a zenekarból sugárzott a vezénylő elképzelésével való azonosulás”.32

A zenekar belső irányításában fontos szerepe van a koncertmesternek. Az önálló szimfonikus zenekarban 1990-ig ezt a tisztséget a következők töltötték be: Várnagy Lajos, Rákosi Géza, Laczkó Sándor, Bacsik Sándor, Szöllősy József, Papp Katalin.33

 

2. SZÓLÓ- ÉS KAMARAZENE

A kolozsvári opera együttesének Szegedre településével megszaporodtak a kamara- és szólókoncertek is. Ezek rendezését kezdetben a Szegedi Írók, Művészek, Újságírók Otthona vállalta. Itt mutatkoztak be a színház énekesei, a zenekar vezető személyiségei. Szerdahelyi László, az egykori Hubay-tanítvány hegedült, Csuka Béla kedvenc hangszerén, a viola da gambán játszott. Fölléptek különböző összetételő kamaraegyüttesek, és a színház kamarazenekara. Időnként vendégeket is hívtak.34

Párt- és tömegszervezetek is rendeztek hangversenyeket. Az MKP a Belvárosi moziban hirdetett műsort Bartók emlékére, halálának első évfordulóján. A MEFESZ az 1948–49. évadban szegedi művészekkel rendezett bérletsorozatot az egyetem aulájában. 1946-ban két művészbarát, Erdélyiné Lengyel Vilma és Pető Zoltán alapított hangversenyrendező vállalatot. Mesterbérlet  {770} címen rendeztek szólóesteket a Tisza Szállóban több magyar, sőt világjáró művész közreműködésével. Föllépett többek között Fischer Annie, Svéd Sándor, Jeanne-Marie Darré.

A szóló- és kamarazenei hangversenyek rendezését 1952-től átvette az Országos Filharmónia. Mivel a Tisza Szállót ekkor még a rendőrség használta, e célra csak a Zeneművészeti Szakiskola, a Zenekonzervatórium terme maradt. A koncertélet folyamatos volt, három, négy, öt előadásból álló bérletek követték egymást. Külföldi művész ekkoriban kevés szerepelt, ők is csak a szomszédos országokból érkeztek, de a hazai élgárda tagjai Szegedet bekapcsolták az ország zenei vérkeringésébe.

1960-ban a város zenei intézményei Szegedi Zenei Heteket rendeztek, melynek műsorfüzete a tavaszi hónapok gazdag zenei programjaira hívta fel a közönség figyelmét.35 1971–72-ben Bartók Béla halálának 25., születésének 90. évfordulóján ősztől tavaszig tartó rendezvénysorozattal emlékezett meg a város zenei élete a nagy magyar zeneszerzőről, számos hangverseny és előadás ismertette gazdag életpályáját.36

A Szegedi Szabadtéri Játékok programját színesítik 1970 óta a Muzsikáló Udvar zenés rendezvényei. Hangulatos környezetben, színvonalas hangversenyek, kisoperák hangoznak fel a városháza udvarán.37

Az egyetemi hallgatók zenei érdeklődési körét eredményesen bővítette 1957-től a Collégium Artium zenei szekciója, mely évente 4-6 zenei előadással összekötött hangversenyt rendez. Szervezője Gruber László volt, az előadásokat Nagy István zeneesztéta, később Meszlényi László tartotta.38

A Zeneművészek Szövetségének helyi csoportja, a Zeneművészeti Fő-iskola szegedi tagozata, a KÓTA megyei szervezete és a Somogyi-könyvtár a városi tanács anyagi és erkölcsi támogatásával először 1971. november 28-án rendezte meg a Mai Magyar Zene Hetét. A rendezvény sikere hagyományt teremtett. Kialakult szokásos, jól bevált programja, amely egy zene-szerző bemutatásával kezdődött közönségtalálkozó keretében.39 Az első találkozó „vendége” Durkó Zsolt Erkel- (később Kossuth-) díjas zeneszerző volt, az eddigi legnagyobb szegedi születésű zeneművész. Kamara- és szimfonikus művei: Halotti beszéd-, Széchenyi-oratóriuma, Mózes c. operája a magyar zenetörténet legjelentősebb alkotásai közé tartoznak. Az 1971 óta eltelt húsz évben valamennyi ismert zeneszerző meghívást kapott Szegedre. A rendezvényeken szegedi előadóművészek szóló- és kamaraműveket adtak elő, majd kórushangverseny következett, végül a pedagógiai jellegű műveket a növendékek mutatták be.

 {771} A kortárs zenei hét tanulságai és eredményei alapján, ezzel párhuzamosan a város által rendelt kamarazenei művek bemutatására 1979 óta kétévenként Szegedi Kamarazenekari Napokat rendeznek, a városi tanács, a filharmónia és a Művészeti Alap összefogásával.40 Célja a város hangversenyéletének felfrissítése, a magyar kamarazene ügyének támogatása. A városi tanács először 1978-ban adott megbízást hat magyar zeneszerzőnek kamarazenekari mű írására. A megbízást négy szegedi szerző: Vaszy Viktor, Vántus István, Huszár Lajos, Molnár László, és két, már országosan ismert komponista: Durkó Zsolt és Maros Rudolf kapta.41 Vaszy Viktor műve hirtelen halála miatt nem készülhetett el. A művek ősbemutatóin közreműködött a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Szegedi Kamarazenekar és a Budapesti Kamaraegyüttes.

A továbbiakban a város áldozatkészségéből Szokolay Sándor, Ránki György, Farkas Ferenc, Bozay Attila, Decsényi János, Balassa Sándor, Szunyogh Balázs, Kalmár László és Kurtág György kapott megbízást új mű írására. A Szegeden élő zeneszerzők közül a következők gazdagították új művekkel a Kamarazenekari Napokat: Vántus István: Ecloga, Concerto grosso (Nella Notte), Huszár Lajos: Scherzo és Adagio, Kamarakoncert, op. 20. Molnár László: Négy tanulmány, Collage II. A város által íratott zeneművek kéziratai a Somogyi-könyvtár kottagyűjteményét gazdagítják.42

Kiss Ernő kitartó vezetésével működik 1979 óta a város egyetlen zenei intézményhez nem kötődő amatőr vonószenekara, az Újszegedi Kamarazenekar, melynek műsorait szívesen hallgatják a Tisza túlpartján, Újszegeden élő zenekedvelők (s természetesen a város valamennyi hangversenylátogató polgára.)43

 

3. ZENEOKTATÁS

A város zenei életét átformáló tervek egyike a zenekonzervatórium létrehozása volt. A város erre vonatkozó kérelmét, mint korábban láttuk,44 elküldte a minisztériumba: „Szeged, mint egyetemi város, méltán tart igényt arra, hogy a zenei pályára készülők államilag érvényes bizonyítványt szerezhessenek.” (részlet a kérelemből). A város 1945. szeptember 9-i felterjesztése fölajánlotta, hogy a tanári karnak állami fokozatokba való kinevezése esetén rendelkezésre bocsátja eddigi zeneiskolai költségvetésének összegét, s átengedi {772}  a városi zeneiskola épületét és fölszerelését. Ekkor a zeneiskola 14 tanteremből, hangversenyteremből, irodából, 3 szolgálati lakásból állt.45

Keresztury Dezső kultuszminiszter 1946. május 27-én a pénzügymi-nisztertől a szegedi konzervatórium számára igazgató, 18 tanár és gondnok kinevezéséhez kért hozzájárulást.46 A város közgyűlése szeptember 5-én elfogadta a minisztériummal kötendő szerződéstervezetet, amelynek lényege, hogy az állam a személyi, a város a dologi kiadásokat vállalja.47 Október végén Baranyi Jánost nevezték ki igazgatónak.

A konzervatórium saját rendezésű bérletsorozatot indított Collégium Musicum címmel. A zenekonzervatórium 1947-től 1952-ig működött.

Baranyi János igazgató 1950 nyarán Budapestre ment, utóda Kollár Pál lett, de ő a kinevezése utáni napon, augusztus 4-én hirtelen meghalt. Igazgatónak Kollár Pálnét kérték fel. Az intézménynek az 1950–51. tanévben 370 tanulója volt. Az 1952-es zeneoktatási reform külön intézményekre tagolta az alsó-, közép- és felsőfokú zeneoktatást. A konzervatóriumot, leválasztva róla az alapfokú képzést, zeneművészeti szakiskolává alakította át. A szakiskolában a középfokú képzés mellett később tanárképző tagozat nyílt. Elvégzése alapfokú zeneoktatásra képesített. Bevezették a kétszakos (hangszer és szolfézs) képzést. A zenegimnáziumi osztályokat a Tömörkény gimnáziumban szervezték meg.48

A reform szükségessé tette önálló zeneiskola létrehozását. A szervezésre Zucker Hilda kapott igazgatói megbízatást. Az intézmény 5 kinevezett és 8 óradíjas tanárral, 450 növendékkel kezdte meg a munkát. Ideiglenesen a Tábor u. 3. számú épület üres helyiségeiben helyezték el.49 Sajnos, Szeged nem tudott az új intézménynek erre a célra készült korszerű épületet adni. 1956 szeptemberében az intézet Liszt Ferenc nevét vette fel. Ebben a tanévben már 16 kinevezett tanár 480 tanulót oktatott, mely később 1200 főre gyarapodott.50

Fontos nevelési funkciót tölt be a zeneiskola zenekara. Vezetését Perényi Páltól Stanics Béla vette át, aki 1966-ban lett az intézet igazgatója. A zenekar kiemelkedő sikereket aratott a kétévenként rendezett országos találkozókon. 1971-ben a győri zenei konferencián is bemutatkoztak.51 1957 óta rendszeressé váltak a tanári hangversenyek. Évente 6 bérleti hangversenyt tartottak.

A Zeneművészeti Szakiskola fontos szerepet töltött be a város zenei életében. Eseményt jelentettek a magánének tanárok (Kutrucz Éva, Szathmári {773}  Margit, T. Renyé Anna) opera-keresztmetszet előadásai, Szathmári Géza zeneszerzős növendékeinek bemutatkozásai, művésztanárainak hangversenyei. Az intézet zenekarát ekkor a kiváló zenetudós Lendvai Ernő vezette.

1963-ban Kollár Pálné nyugdíjba ment, az intézet igazgatója Báthory Sándor lett. 1964-ben az ISME (nemzetközi zenei nevelési konferencia) keretében rendezett hangversenyen bemutatkozott a szakiskola nőikara Póczonyi Mária vezetésével és Onczay Csaba, az intézet növendéke.52

Kodály Zoltán pedagógiai eszméinek megvalósítására hozták létre az általános iskolák ének-zene tagozatos osztályait. 1954-ben a Rókusi általános iskolában nyílt ének-zene tagozatos osztály. 1955-ben pedig a Tanárképző Főiskola (akkor Pedagógiai Főiskola) gyakorló-iskolájában. A két intézmény énekkarai évtizedeken át példamutató teljesítményt nyújtottak. A megye énektagozatos énekkarai évente bemutatókon találkoznak, változó helyszíneken. Ezekhez kapcsolódott kétévenként a bicínium-éneklési verseny, melyet először 1972-ben rendeztek meg a gyakorlóiskola javaslatára.53

1966 őszén a szegedi zeneiskolai tanárképzés főiskolai rangot kapott, mint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének tagozata, mely a végzetteknek zeneiskolai hangszer- és szolfézsoktatásra, valamint általános iskolai énektanításra adott diplomát. Az új intézmény Báthory Sándor igazgatásával 7 kinevezett és 7 óraadó tanárral kezdte meg munkáját.54 Az új intézkedés javította a zeneiskolai tanárképzés presztízsét, de a kívánatos gyökeres változást nem hozta meg. Szeged nem kapott teljes jogú főiskolai művésztanári képzést. 1970-ben a városi tanács foglalkozott a város zenei életével. Az előterjesztés már akkor önálló művészeti szakközépiskola felállítását javasolta. A közös épületben ekkor 124 szakközépiskolás és 63 tanárképzős tanult. A mostoha körülmények ellenére eredményes munka folyt. A területéhez tartozó 3 megye zeneiskoláit jól képzett tanárokkal látta el, és részben hozzájárult a szegedi operaegyüttes és a szimfonikus zenekar utánpótlásához. A főiskolai tagozat létrehozásával egyidőben meg-szűnt, illetve integrálódott a zeneművészeti szakiskola; zeneművészeti szakközépiskolaként, a Tömörkény István Gimnázium szervezeti egységeként folytatta munkáját 25 éven keresztül. A zeneművészeti szakközépiskola vezetői státuszukat tekintve a gimnázium igazgatóhelyettesei voltak: Varga Klára, Aracsi László és Rozgonyi Éva kiválóan látták el feladatukat e nehéz időszakban. Rozgonyi Éva több mint harminc évig volt a Kardos Pál által alapított Bartók Kórus országosan is — többek között Liszt-díjjal — elismert vezetője.

1967-ben jelentős esemény volt Monteverdi Orfeo című művének bemutatása Vántus István hangszerelésével és vezényletével. 1968-ban az országos {774}  kamarazenei fesztivál megnyitóján Bach: A fuga művészete című műve hangzott fel, 1970-ben Bach: Musikalisches Opfer című műve ugyancsak Vántus hangszerelésében szólalt meg.55

1970-ben a vidéki főiskolák művésztanárai fogtak össze Beethoven szonátáinak sorozatban való megszólaltatásához. Az 1970–71-es Bartók ünnepségen Delley József és Bódás Péter a mester kétzongorás szonátáját adták elő, Avar József és Maklári László ütőhangszeres közreműködésével. 1972-ben Purcell Dido és Aeneas c. operája is felhangzott, Vántus István vezényletével. A kórustételeket Delleyné Halama Piroska tanította be. Ő vezényelte 1973-ban Pergolesi Stabat Mater című művének bemutatását is.

180. Vántus István

Vántus István egyre jelentősebb szerepet vállalt a város zenei életében. 1960 őszén jött Szegedre friss zeneszerzői diplomájával, hogy a Zeneművészeti Szakiskolában zeneelméletet tanítson. Első szerzői estje Szegeden 1961-ben volt. 1966-ban a főiskolai tagozat tanára lett. 1967. május 19-én a színház bemutatta egyfelvonásos operáját, A három vándort. Vántus sajátos egyéni nyelvezetének alapját pentaton sorok végtelen láncolatában találta meg. Már korábban kezdte el kutatni a szép, tiszta hangzás titkait. Az előbb említett hangszerelési munkák is ezt a célt szolgálták. Közben újabb opera írásába fogott Móra Ferenc Aranykoporsó című regénye alapján, mely évekig tartó, szorgos munkával készült. Az új opera bemutatója — 1975. április 11-én — már országos érdeklődést váltott ki, különösen miután a szegedi együttes Budapesten is előadta. Vántust 1976-ban Erkel-díjjal tüntették ki.

1985 augusztusában domaszéki magányában felfedezte az elgörbült zenei tér elméletét, amely megvilágította a komponáláshoz szükséges jó hangok és a kerülendő rossz hangok mibenlétét, amit a zeneszerzés legnagyobbjai, Bach, Mozart, Verdi ösztönösen olyan jól tudtak. Foglalkozott a zene és a sakk kapcsolatával is, elgondolása szerint a sakk elnémult zene. Elméletét egy könyvben szándékozott nyilvánosságra hozni, de hirtelen, korai halála (1992. július 9.) ebben megakadályozta. Így a felfedett titkokra továbbra is fátyol borult.56

1968-ban Szeged rendezte a zeneművészeti szakközépiskolák III. országos kamarazenei fesztiválját, a hét szakközépiskola több mint 100 tanulójának közreműködésével. A szegediek 3 műsorszáma is kiemelt minősítést kapott.

1971-től Berdál Valéria, Gyimesi Kálmán és Sinkó György énekes növendékei opera-keresztmetszetek bemutatásával jeleskedtek (A varázsfuvola,

 {775} A sevillai borbély). Ekkor tűnt fel Tokody Ilona tehetsége. A kétévenként Gyulán rendezett Erkel-diáknapok versenyein a szakiskola növendékei számtalan aranyérmet szereztek. 1970-ben a Tömörkény István Gimnázium Leánykara (melynek tagjai a zeneművészeti szakközépiskola növendékei voltak) Mihálka György karnagy vezetésével a debreceni nemzetközi kórusversenyen a női kari kategória első díját nyerte el.57

A Szegedi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1983-as határozatában elismerte, hogy Szeged az ország egyik jelentős zenei központja lett. Bár gondok bőven adódnak, de 1970 óta jelentős a fejlődés. A fő nehézség az, hogy egyik zeneoktatási intézmény sem kapott igényeinek megfelelő épületet. A határozat sem ígér közeli megoldást, mindössze annyit mond, keresni kell a zeneoktatási intézmények jobb elhelyezésének lehetőségeit. Elismeri annak az igénynek jogosságát is, hogy a szegedi zenei életnek méltó hangversenyteremre lenne szüksége, de ezt csak a távolabbi terveknél ajánlja figyelembe venni. Az eredmények között felsorolja a Mai Magyar Zene Hetének sikerét, folyamatosságát, hogy az eddigi két ének-zene tagozatú általános iskola (Főiskolai gyakorló, Rókusi iskola) mellett a Szirmai István iskolában is ének-zene tagozatú osztály nyílt, hogy a szegedi iskolák énekszakos tanárokkal való ellátottsága 100%-os, hogy a Somogyi-könyvtárban új, művészeti részleg nyílt 7500 hanglemezzel.

A határozat mellékleteiben fontos statisztikai adatokat találunk. Az Országos Filharmónia felnőtt bérletét 634 személy vásárolta meg, az ötféle iskolai bérletet 3500 diák. A zeneoktatás teljes rendszere létezik Szegeden. A tanárok, tanítványok számaránya: zeneiskolában 1500 növendéket 66 tanár, a Zeneművészeti Szakközépiskolában 147 diákot 36 tanár, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén 120 hallgatót 14 tanár, a Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatán 63 hallgatót 20 tanár oktat. A Szimfonikus Zenekar adatai: előírt szolgáltatások száma a színháznál 215, a filharmóniánál 115. Ebből az 1982–83-as évadban teljesített szolgálat: a színháznál 210, a filharmóniánál 87 volt.58

A Zeneművészeti Főiskola, pontosabban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének Szegedi Tagozata több változáson ment át. Igazgatója 1972 és 1976 között Kedves Tamás volt, őt váltotta Weninger Richárd. 1978-ban létrehozták az előkészítő tagozatot tehetséges fiatalok számára, ahol ekkor 28 diák tanult. Weninger alapította meg 1979-ben az intézet kamarazenekarát Vántus kérésére, aki szeretett volna első budapesti szerzői estjén (1979. november 1-én) zenekari műveket is bemutatni. Weninger azelőtt sohasem vezényelt zenekart, de kórusvezetőként már dolgozott, emellett egy ideig vezette a Szeged Táncegyüttes kamarazenekarát (ez karmester nélküli zenekar volt) is, és kiemelkedő muzikalitásával hamar úrrá lett a  {776} nehézségeken. A zenekar művészi teljesítménye merészen felfelé ívelt. 1981-ben Belgiumban, 1982-ben Spanyolországban szerepelt. Minősítése alapján filharmóniai koncerteket is vállalhatott. Eredményei alapján 1983-ban — a Weiner Alapítvány, és a jogosultak engedélyével — felvehette Weiner Leó, a nemzetközileg is elismert kiváló magyar zeneszerző és zenetanár nevét. Weninger Richárd művészi tevékenységét 1989-ben Lisztdíjjal ismerték el.

181. A Szegedi Weiner Kamarazenekar, az első sor közepén, Weninger Richárd

A főiskolán 1980-ban bevezették az egyszakos képzést az alaposabb hangszertudás érdekében. 1983-ban engedélyezték a hegedű egyetemi szintű képzését. Ezen a szakon tanított Sze-csődi Ferenc, a tanári kar egyik kiválósága, aki számos országban tartott hangversenyével megmutatta, hogy méltó folytatója Hubay Jenő örökségének. Ebben az évben három új tanteremmel is gazdagodott a tagozat. 1987-től a tanulmányi idő háromról négy évre emelke-dett.59

A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékén énektanárokat képeznek az általános iskolák számára. A tanszék 14 tanára évfolyamonként 30 hallgatót oktat. Művésztanárai évente két kamarazenei estet adnak. A város zenei életében a főiskola elsősorban három kitűnő kórusával vesz részt. A vegyeskart 1974 óta Kreuter Vilmosné, a nőikart 1961-tól 1972-ig Kardos Pál, majd távozása után Mihálka György vezette; 1983-ban megalakult a II. sz. női kar — a későbbi Kardos Pál Női Kar — Ordasi Péter vezetésével. A főiskolán kamarazenekar is működött Monoki Lajos vezetésével. Az ének-zene tanszéken a tanszékvezetői tisztet a következők töltötték be: Szeghy Endre 1928–1952, Heintz Fülöp 1952–1954, Szeghy Endre 1954–1961, Avasi Béla 1961–1973, Monoki Lajos 1973–1989-ig, Bárdi Sándor 1989-től.60

 {777} A háború után atársadalmi aktivitás fokozódása nagy lendületet adott a kórusmozgalomnak. A közös muzsikálás legősibb formája az esztétikai élmény keresésén túl társadalmi célokkal is gazdagodott. Kezdetben csak azt hirdette: vagyunk, élünk, majd a szándékot is az új élet építésére. A „fényes szelek” korszakának leghűbb zenei tükörképe a kóruséneklés volt.

Ismét életre keltek nagymúltú kórusok: az Általános Munkásdalegylet (Endrődi Ferenc vezetésével) és a MÁV „Hazánk” énekkara (Kertész Lajos vezetésével). A Tanárképző Főiskola kamarakórusa Szeghy Endre vezényletével 1946. április 26-án az Írók, Művészek, Újságírók Otthonának 50. hangversenyén nagysikerű önálló műsorral lépett fel. Az Egyetemi Énekkar Kertész Lajossal a magyar énekkarok közül elsőként szerepelt a háború után külföldön. 1947 nyarán egyhónapos koncertkörutat tett Svájcban és Ausztriában. 1946 tavaszán kezdték szervezni a Szegedi Kórust, mely Szathmári Géza vezetésével a Szegedi Dalárda és Oratóriumegyesület munkáját kívánta folytatni.

1946 őszén alakult meg az Építőipari Munkások énekkara Kertész Lajos és a Szegedi Kenderfonógyár énekkara, Endrődi Ferenc vezetésével.

 {778} 1948 tavaszán énekkart alakítottak a városi alkalmazottak is (VAOSZ), szintén Kertész Lajossal. Ugyancsak ekkor toborozta tagjait az Iparos Dalkör Becsky Balázs vezetésével, mely a Polgári Dalárda örökségét vette át. Ismét működött a Dohánygyár Énekkara és az Újszegedi Kendergyár kórusa Tisza Dalkör néven. 1947 májusában a munkáskórusok első dalosünnepén, Orosházán öt szegedi kórus énekelt.

1948-ban centenáriumi kórusversenyt rendeztek több fordulóban. A siófoki országos döntőben a MÁV „Hazánk” Kórusa 3. díjat nyert a Karádi nóták kitűnő előadásával. Meghívást kapott az első Nemzetközi Munkásdalos versenyre is, melyet 1948 augusztusában Budapesten rendeztek, s itt 2. díjat szerzett.61

1948 decemberében a Munkásdalegyletek Szövetsége és az Országos Dalosszövetség egyesülésével létrejött a magyar énekkarok első egységes szervezete: a Bartók Béla Szövetség. 1949 pünkösdjén a szövetség az ország 11 városában rendezett dalosünnepet. A déli kerület dalosait Hódmezővásár-hely fogadta. Szegedről 12 énekkart vitt a különvonat. Előzőleg műsorukat az egyetem Ady téri nagytermében is bemutatták, Kertész Lajos egymaga 7 kórust vezetett.62

Az iskolai kórusok első nagy seregszemléje 1947. június 8-án a Dóm téri Éneklő Ifjúság volt, ahol 3000 énekes élén a Forr a világ-ot Szeghy Endre vezényelte.63 Középiskolás diákokból szervezték 1946-ban a Szegedi Ifjúsági Kiskórust, amely Szécsi József vezényletével Szolnokon, a centenáriumi országos döntőn 2. díjat nyert. A város összes középiskolájából válogatták ki a Diákszövetség Központ énekkarának tagjait. A kitűnő hanganyagú együttes 1949 júniusában önálló hangversenyt adott Erdős János vezetésével. Ebben az évben alakult az Ifjúmunkások Kórusa, élén Sapszon Ferenc karnaggyal.

1949-től a kórusélet fejlődése tele volt ellentmondásokkal. Továbbra is alakultak új kórusok, mások megszűntek. Több mint 20 kórusról tudunk, de folyamatosan csak 7 kórus tevékenysége kísérhető végig: a MÁV énekkar, a KISOSZ (később: Szövetkezeti Bizottság) énekkara, a két kendergyár és a közalkalmazottak kórusa, valamint az egyetemi és a főiskolai énekkar.

Érzékenyen érintette az énekkarokat az 1948-i egyesületi törvény, mely hagyományos demokratikus szervezetük feladására kényszerítette őket. Helyébe a felülről jövő pártirányítás lépett, előírt, ellenőrzött műsorok, kötele-ző szereplések. A kórusokat a közvetlen politikai agitáció eszközének tekintették csupán. Megszűnt a Bartók Béla Szövetség, helyébe állami intézmény, a Népművészeti (később: Népművelési) Intézet lépett.64

 {779} 1951 tavaszán országos kulturális versenyt hirdettek. A több fordulós vetélkedők során a városi döntőbe hét énekkar jutott. A megyei döntőt Hód-mezővásárhelyen tartották. Első lett a pedagógiai főiskola vegyeskara, második a MÁV énekkar. A minden énekkarra azonos mérce nem kedvezett az énekkaroknak. 1955-ben új rendszert vezettek be, azonos jellegű kórusok mérhették össze tudásukat. Szegeden rendezték meg a szövetkezeti énekkarok vetélkedőjét. Kiemelkedett a Becsky Balázs vezette szegedi együttes.

A kórusmozgalom 1954-től kezdett ismét izmosodni. A főiskolai kamarakórus volt tagjaiból Szeghy Endre vezetésével megalakult a Szegedi Kodály Kórus. Bemutatkozó hangversenyükön 19 Kodály művet énekeltek. Ezt a műsorukat Budapesten, a Zeneakadémián is előadták.65

A megújult iskolai énektanítás eredményeként lendületet vett az ifjúság kórusmozgalma is. 1952-ben az iskolák Békehangversenyén 1000 énekes lépett fel. 1953-ban az Ifjúsági Dalosünnepen megjelent Kodály Zoltán. A színház színpadát zsúfolásig megtöltő gyereksereg élén vezényletével szólalt meg a Forr a világ kánon.66 Az 1950-es években Kertész Lajos vezetésével egyre jelesebb hangversenyeket adott a Szegedi Egyetemi Énekkar, melynek 1968-tól 1985-ig Szécsi József volt a karnagya, kinek vezetése alatt számos díjat nyert a kórus; az általa szervezett Egyetemi Zenedélutánok valóságos zenei ünneppé váltak ebben az időszakban.

183. Kodály Zoltán saját művét, a Berzsenyi versre komponált A magyarokhoz című kánont vezényli a Szegedi Nemzeti Színházban, 1953. máj. 30.

1957-től kezdve a szabadabb légkör ismét kedvezett a kórusélet fejlődé-sének. Az énekkarok használhatták régi nevüket, megszűntek a műsorpoliti-ka kötöttségeik. A Népművelési Intézet szorgalmazására több város rendezett országos jellegű dalostalálkozót. Szeged az elsők között, már 1957. június 29-30-án, 8 szegedi és 6 vidéki kórus részvételével. A kórusok zászlóik  {780} alatt vonultak a Széchenyi térre, ahol azokat megkoszorúzták a régi hagyomány szerint.67 Megalakult a Karnagyi Klub, mely programjaival a kórusok számára szereplési lehetőségeket adott. 1957 decemberében A Magyar Muzsika Hónapja címmel rendezvénysorozat köszöntötte a 75 éves Kodály Zoltánt. A Munkásdalegylet 50 éves fennállását kilenc szegedi és négy vidéki kórus közös hangversenyén ünnepelte.

1960. július 9-10-én Szeged adott otthont a felszabadulás évfordulója alkalmával rendezett Országos Dalostalálkozónak. 50 kórus 4000 dalosa a szabadtéri játékok színpadán hatalmas összkarokban lépett közönség elé. Befejezésül az ország három oratóriumkórusa Vaszy Viktor vezényletével Beethoven IX. Szimfóniájának zárótételét, az Örömódát énekelte.68

1961-ben kezdte meg szegedi működését Kardos Pál, a Tanárképző Fő-iskola docense. Működése nyomán a főiskola női kara országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert. Az Országos Filharmónia rendezésében adott hangversenyeik a zenei élet jelentős eseményei voltak. Kardos alapította 1967-ben a Bartók Kórust, mely rövidesen a legjobb szegedi vegyeskarrá vált. Kórusvezetői munkásságát magas fokú elméleti felkészültség jellemezte. Egyéniségének szuggesztív hatása elemző tudatossággal párosult. Kutatta az intonáció, a szép kórushangzás törvényszerűségeit, ennek eredményeképpen született meg Kórusnevelés, kórushangzás című könyve.69 Az 1961-ben megalakult Csongrád Megyei Népművelési Tanácsadó Intézet (később: Csongrád Megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet, majd Csongrád Megyei Művelődési Központ) a megyei zenei szakbizottság irányítására Kardos Pált kérte fel. Ettől kezdve rajta keresztül a Karnagyi Klub hatásköre kiterjedt az egész megyére. Kardos Pál előadásai új utakat, új gondolkodásmódot, új, megnövekedett igényességet hoztak a kóruséletbe. Szívesen vállalta kórusbemutatók, minősítések zsőrizését. Mélyreható elemzései a továbbfejlődés útját is megvilágították. 1972-ben eltávozott Szegedről, de tanításai beépültek a szegedi kórusok mindennapi munkájába, s mindmáig szerepük van a művé-szi színvonalban bekövetkezett örvendetes változásnak. (Kecskeméten hunyt el 51 éves korában, 1978-ban.)

1964-ben rendezték meg a kórusok első országos minősítését. Ettől kezdve a kétévente ismétlődő minősítés a kórusok művészi fejlődésének ösz-tönzője és egyben mércéje lett. 1970-ben megalakult a Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA). A következő évben Csongrád megyei szervezete is megkezdte működését. Titkára Erdei András, majd Erdős János lett.

Az Éneklő Ifjúság mozgalom egyre izmosodott. 1966-ban már öt bemutatót kellett rendezni. Egyre több középiskolában alakult kórus. Nem volt olyan általános iskola, ahol ne lett volna énekkar. Az 1970-es évektől a Magyar  {781} Rádió is rendezett Éneklő Ifjúság vetélkedőt három éves ciklusokban. A végén a legjobbakat nagydíjjal jutalmazták, ami balatoni üdülést, és hanglemezfelvételt jelentett. A szegedi kórusok itt is jeleskedtek. A Tömörkény gimnázium kórusa (Mihálka György) kétszer, a főiskolai gyakorló Bartók Gyermekkórusa (Erdős János) háromszor nyerte el a nagydíjat.70

A szegedi kórusélet új hullámát képviselik azok a kórusok, melyek a 70-es évek táján fiatalokból toborzódtak: a Bartók Kamarakórus, az Ifjú Zenebarátok Kórusa, a Canticum és a Liszt Ferenc Kamarakórus. A szegedi kórusok összefogásának, szervezettségének szép példáját mutatják azok a reprezentatív hangversenyek, melyeket nagy muzsikusaink — Bartók-, Kodály- és Bárdos-jubileumai alkalmával rendeznek, a városi illetve a megyei tanács támogatásával. Kórushangversenyek színesítik 1971 óta a Mai Magyar Zene Hetének műsorait is. Kodály 100. születésnapjának méltó megünneplésére 1982-ben a televízíó körkapcsolással három városból közvetített hangversenyt. Budapest és Pécs mellett Szegeden, a Sportcsarnokban össze-gyűlt ezer énekes is megjelenhetett a képernyőn három összkari számmal. 1984 óta minden évben Daloló Napon találkoznak a megye és a város kórusai, melynek műsorán összkari éneklések, Dóm téri koszorúzások, esti szerenádok követik egymást.71

1986-ban Liszt Ferenc halálának 100. évfordulóján Szegeden rendezték a Liszt Ferenc Nemzetközi Kórusfesztivált. Kórusok érkeztek Bulgáriából, Lengyelországból, Olaszországból A fesztivál ünnepi hangversenye a Dómban volt. A külföldi kórusok összkarához csatlakozott a Veszprémi Városi vegyeskar, Szegedről a Bartók Kórus, az Ifjú Zenebarátok, a DÉLÉP Zenebarátok Kórusa. A Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével három Liszt mű csendült fel: a Szent Cecília legenda, a 13. Zsoltár és a Faust szimfónia, a Kanadában élő karmester, Joó Árpád vezényletével.72

1988-ban a szegedi kórusok ünnepi hangversenyre készültek. 125 évvel ezelőtt alakult meg az első szervezett énekkar, a Szegedi Dalárda. A jubileumi díszhangversenyt április 30-án rendezték a színházban. Összesen 17 mű hangzott fel, a város 22 kórusának, 17 karnagyának példás összefogásával.


  1. Nikolényi István 1986. 8.
  2. DM, 1944. dec. 1.
  3. Nikolényi István 1986. 8.
  4. DM, 1944. dec. 2.
  5. DM, 1945. ápr. 10.; Berlász M.–Tallián T. 1984. 95–97.
  6. DM, 1945. aug. 28.
  7. DM, 1945. szept. 11.
  8. Zenei lexikon 3. k. 437.
  9. Polner Zoltán 2005. 28.
  10. Meszlényi László 1993. 118.
  11. DM, 1949. nov. 27.
  12. Berlász M.–Tallián T. 1984. 72/a. 185.
  13. Poner Zoltán 2005. 28.
  14. DM, 1953. nov. 12.
  15. Péter László 1982. 95–101.
  16. Papp Györgyné 1994. 20.
  17. DM, 1956. aug. 9.
  18. DM, 1957. jún. 16.
  19. Film Színház Muzsika, 1960. márc. 25.
  20. DM, 1973. jan. 27.
  21. Erdős János 1984. 55-57.
  22. DM, 1975. okt. 23.
  23. DM, 1979. jún. 24.
  24. Erdős János 1984. 60.
  25. Erdős János 1984. 72.
  26. DM, 1981. febr. 19.
  27. Erdős János 1984. 86.
  28. Papp Györgyné 1994. 20.
  29. DM, 1988. júl. 4.
  30. DM, 1984. nov. 12.
  31. Vaszy Viktor Kórus 18.
  32. DM, 1989. okt. 4.
  33. Papp Györgyné 1994. 21.
  34. DM, 1945. jún. 3.
  35. Erdős János 1960. 2.
  36. Műsorfüzet: Bartók ünnepségek Szegeden, 1970. szept. 26–1971. márc. 25.
  37. DM, 1970. aug. 11.
  38. DM, 1957. okt. 26.
  39. Papp Györgyné 1993/a. 24.
  40. Papp Györgyné 1993/b. 23.
  41. Papp Györgyné 1993/b. 23.
  42. Papp Györgyné 1993/b. 24–28.
  43. DM, 1985. szept. 17.
  44. L. 5. és 6. jegyzet.
  45. Berlász M.–Tallián T. 1984. 99.
  46. Berlász M.–Tallián T. 1984. 99–101.
  47. DM, 1946. szept. 7.
  48. Berlász M.–Tallián T. 1984. 169–170.
  49. Stanics Béla 1977. 11.
  50. Stanics Béla 1977. 12.
  51. Stanics Béla 1977. 18.
  52. DM, 1964. júl. 7.
  53. Erdős János 2005. 33–34.
  54. DM, 1966. okt. 2.
  55. DM, 1970. máj. 17.
  56. Kiss Erni 1997. 71-87.
  57. Erdős János: 125 éves a Szegedi kórusmozgalom. Szeged, 1988. 56.
  58. DM, 1983. okt. 29.
  59. DM, 1986. szept. 16.
  60. Szegedi Tanárképző Fűiskola 1873-1998. Tanszék Történet: Szerkesztűbizottság elnöke Békési Imre. Szeged 1998. Ének-zene tanszék 357-438.
  61. Erdős János 1988. 34-36.
  62. DM, 1949. jún. 8.
  63. DM, 1949. okt. 21., jún. 12.
  64. Erdős János 1988. 38.
  65. Péter László 1982. 87–92.
  66. Péter László 1982. 92–94.
  67. Péter László 1982. 103.
  68. Erdis János 1988. 43–44.
  69. Sárik Henriett 2000. 16–42.
  70. DM, 1975. nov. 25.
  71. DM, 1982. márc. 17.
  72. Szegedi Daloló, 1/1. 1986.; Erdis János 1988. 53.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet