Előző fejezet Következő fejezet

A ROMÁN STÍLUS ÉS A GÓTIKA KORSZAKA

 

Feltűnő, hogy Dél-Magyarország Árpád-kori monostor-hálózata1 túlnyomóan itt a Maros mentén és az akkor még nyilván használható római út vonalán helyezkedett el. Ezeknek a monostoroknak a magyarok, majd a besenyők, később a kunok megtérítése mellett a vidék gazdasági életében, szellemi művelődésében és képzőművészeti kultúrájának kibontakozásában döntő részük volt.

Ismeretes, hogy a Temesközt Csanád vezér hódította meg a magyarság számára. A háború mondákkal színezett történetét a Gellért-legenda adja elő.

Szeged közvetlen szomszédságában, a Maros partján terül el Szőreg, amelynek bencés apátságát XIII. századbeli források emlegetik először.2 Túlélte a tatárjárást. Apátja, Leontius iktatja a király nevében a szegedi polgárokat Tápé birtokába (1247). Kun László idejében kunok dúlják föl. Azóta nem állott többé helyre. Szerény romjai máig láthatók. Nagyobb részüket a lakosság már régebben széthordta és házaiba építette. Többen végeztek itt ásatásokat. Reizner János 1903-han egy fehér márványból művészien faragott oszlopfőt talált. Ha helytállók Tömörkény István következtetései, akkor egy nagyobb, háromhajójú templom középhajójának oszlopsorába tartozott. Stílusa: a félkörívű behajlások, az akanthusok formája a románkori építészetre vallanak. Egyéb töredékei közül említést érdemel még egy sok apró darabra mállott freskóvakolat.

Az Árpád-kori monostorok közül még különösen ki kell emelnünk az 1179-ben III. Béla királytól alapított egresi cisztercita apátságot,3 amelyet II.András - temetkező helyének szánva - átalakított és várfalakkal vett körül. A monostornak, illetőleg a cisztercitákra annyira jellemző puritán téglaarchitektúrának bizonyára döntő szerepe volt a táj koragótikus művészetének kialakításában, így nyilván a szegedi Szent Dömötör-torony létrejöttében is.

E hatalmas vízvidék egykorú művészeti emlékeihez kell még sorolnunk az aracsi Gugoszlávia) XII. századbeli, koragótikus templomnak monumentális romjait is, amelyek szintén a monasztikus (bencés, cisztercita) szerzetesség építő tevékenységére, illetőleg hatására utalnak. Nem lehetetlen, hogy Egres, Aracs és a szegedi Dömötör-torony létrejöttével kapcsolatban egy cisztercita ihletésű építőműhely működésével kell számot vetnünk.4 Egyes kutatók szerint a második kalocsai székesegyház is ebbe a stílusösszefüggésbe tartozik.5

A Tisza jobb partjáról is vannak az Árpád-kor képzőművészeti kultúrájára adataink és leleteink. Itt elsősorban említhető a szeri bencés apátság,6 amely esetleg az első hazai országgyűlés, honalapítás emlékezetére épült, és amelynek romjai a török utáni évszázadok barbár pusztításai következtében teljes megsemmisülés előtt állanak. Egy szobortöredéke a szentesi múzeumba került.7

Szeged környékének román kori emlékei közül kivételes jelentőségű és szépségű a kiszombori körkápolna, amelynek építését Dercsényi Dezső8 a XII. század végére helyezi. Sok viszontagság ellenére is eredeti jellegéből még sokat megőrzött. Feltárása 1939-ben történt.

Román kori maradványokat találtak még Csorva, Csöngöle, Kopáncs határában.9 Számot kell vetni a Szeged szomszédságában, de már Jugoszláviában elterülő, Tisza menti Martonos görögkeleti (a XVIII. század előtt katolikus) templomának, pontosabban szentélyének Árpád-kori eredetével is. E kérdést a művészettörténeti kutatás még nem vizsgálta meg.

Szeged művészettörténete, műemlék-kultúrája feltétlenül visszanyúlik ebbe a korai középkorba, illetőleg egészen odáig nyomon kísérhető.

Szeged kedvező helyzeti energiái: a vízi átkelés és közlekedés kitűnő lehetőségei nyilván már az Árpád-kor legelső századaiban megteremtették a városiasodás föltételeit. A város ősidőktől fogva az erdélyi só lerakodó helye. Már a Gellért-legenda említi, hogy Szent István korában királyi emberek őrködnek a Maroson leúsztatott só fölött. Szegedről történt a sófuvarozás. Az Aranybulla ama rendelkezéséből pedig, hogy az ország belsejében csak Szalacson és Szegeden, valamint az országhatárokon tarthatók fenn királyi sólerakatok, joggal vonhatunk már a megelőző korszak szegedi virágzására nézve is kedvező következtetést.

Nyilvánvaló, hogy Szeged városi rangra emelését (valószínűleg 1246) és a szegedi vár építését10 a tatárjárás után nemcsak a honvédelem érdekei tették szükségessé, hanem Szeged addigi társadalmi és gazdasági fejlődése is. Tudjuk, hogy a kalocsai érsekséghez tartozó szegedi főesperesség már a XII. században virágzik. Fennmaradt okleveleink tanúsága szerint Szegedről kapják sójárandóságukat a nyitrai (1183), zágrábi püspökség (1217), a szávaszentdömötöri kolostor, a bácsi és kalocsai templomok (1233), a bélafői (ma Pétervárad) cisztercita monostor (1237) és más egyházi intézmények.11 Mindez a sófuvarozás föllendülését, a vízi és szárazföldi közlekedés helybeli föltételeinek kibontakozását vonja maga után. A kocsigyártás, hajóépítés mellett nyilván korán virágzani kezd a köteles, szíjjártó, gyékényszövő mesterség is. A gyékényt ponyvának használták, és sókockákat burkoltak vele. A Tisza és kiöntései a halászatot, a környező füves puszták az állattenyésztést, a hajóvontatáshoz szükséges ló nevelését teszik lehetővé. Nem lehet kétséges az sem, hogy Szeged hamarosan vásárvárossá fejlődött, bár erre csak a XIV. századból maradtak fenn adataink.

Középkori keresztény művészetünk legrégibb szegedi emlékei csak töredékesen, másodlagos elhelyezésben maradtak fenn. Az Árpád-kori szegedi templomok kőanyagát az idők folyamán erősítés végett a várba építették, és az árvizet követő lebontás után került Kováts István szegedi építőmester érdeméből a múzeum kőtárába.12 Cs. Sebestyén Károly és Gerevich Tibor kutatásai, illetőleg megállapításai szerint egyes apró oszlopfők még a XI. századból származnak. Más páfránylevéldíszes párkánytöredékek rokonait a hazai korai román építészet legfontosabb helyein: Esztergomban, Székesfehérvárott és Pécsett találjuk meg.13 Ha a kövek hozzáférhetővé válnak, bizonyára számos egyéb összefüggés tisztázására is sor kerül (2. kép).

 

2. Kiméra. Múzeumi kőtár

 

Különös említést érdemel a Kőbárány (Agnus Dei),14 amelyet a helyreállított Szent Dömötör-toronyba falaztak most a harmincas évek elején. Az Isten Bárányaszimbólum a város címerébe is belekerült. A legújabb kutatások szerint ez a szegedi dombormű a témának egyik legkeletibb emléke a román kori Európában. A szegedi Kőbárány korát Sebestyén a XII. század elejére, Nagy Zoltán15 a második felére teszi, és a pécsi Sámson-dombormű műhelyével hozza kapcsolatba, Bogyay Tamás16 pedig a XIII. századba helyezi (3. kép).

 

3. Agnus Dei. (XII. század, újonnan a Dömötör-toronyba falazva)

 

Sebestyén úgy hiszi,17 hogy ez a várbeli első templom homlokzatát díszítette. A várbontás során előkerült és a múzeumban őrzött Szent László-korabeli, sasfigurákkal díszített három pecsétgyűrű, továbbá a város középkori címerében látható sas-alak bizonysága alapján megkockáztathatjuk azt a föltevést, hogy a templom patrónusa János evangélista volt. Templomi védőszent alakjának'vagy jelképének városi címerré válására számos példánk van. Valószínűleg ennek, a csak egyes töredékeiben ismert román kori vártemplomnak a helyére épült a gótikus Szent Erzsébettemplom a XIV. század folyamán.

A város Árpád-kori templomaihoz tartozik még a Szent Dömötör- és a Szent György-templom is.18

Cs. Sebestyén Károly a Dömötör-templom 1913-1926 között történt lebontásakor végzett gondos vizsgálatai nyomán megállapította, hogy a templomot még a középkorban többször átépítették. Az első építkezés már a XI. században, esetleg még Szent Gellért életében történt. Szokatlanul jellemző vonása volt, hogy szentélye nem félkörívben, hanem egyenes vonalban záródott. Ez a sajátság, amelyet sokan a faépítkezés technikai hagyományaival magyaráznak, általában hazai román kori bencés eredetű templomokon fordul olykor elő. Ezt az első egyhajós templomot a fönnmaradt füstös téglák tanúsága alapján nyilván tűz emésztette el. A második, talán XII. századból való templom is egyhajós volt, de már a négyszögletes torony építéséhez is hozzáfognak. A torony magasítására a tatárjárás után került sor. Ekkor épült a négyszögletes alsó falakra a keskenyebb nyolcszögletű, ma is látható, már gótikus jellegű torony. Valószínűleg a XIV. század folyamán következik be a templom újabb középkori átalakítása, amikor is háromhajós gótikus templom lett belőle. Ez a templom a XV században elpusztult, csak a torony maradt meg. Az új építkezés alkalmával a torony, amely eddig a szentély mellett foglalt helyet, most a homlokzathoz került (4. kép).

 

4. A Dömötör-templom alaprajzi változásai

A fekete négyszög a megmaradt régi torony

I. Az első, IX. századbeli templom szentélye

II. A XIV. századi csarnoktemplom

III. A Zsigmond király idejéből való szentély

IV. A kései gót stílű XV. századi szentélykörüljárós csarnoktemplom

V. Az 1501-ben épült Lukács-féle kápolna

VI. A XVIII. században épült barokk stílű szentély

 

A felsővárosi Szent György-templom Sebestyén kutatásai szerint még az Árpád-korban a bencések hazai templomtípusa szerint épült, és eredetileg három hajója, félkörben végződő szentélye, két tornya, lapos mennyezete volt. Kora a XIII. század elejére tehető. A templom átvészelte a török időket, utolsó maradványait századunk elején bontották le, de alapjai máig a földben rejtőznek.19

A román kori iparművészet, ötvösség szegedi emlékei közül messzire kiemelkedik az a szegedi határban, Csorván feltárt és a múzeumban őrzött bronz tömjénező (thuribulum), amely egész Árpád-kori művészetünknek is remekművei közé tartozik.20 Krisztust jelképező életfa- és a híveket ábrázoló páva-ornamentikája egyezik az egykorú egyházi szimbolikával, de palmettadíszeivei hazai kőemlékekkel tart rokonságot. Nagy Zoltán mutat rá,21 hogy hasonló ornamentika a pécsi és somogyvári párkánytöredékeken fordul elő. Dercsényi Dezső úgy találja,22 hogy „a palmettás indán bujkáló madarak még a honfoglaláskori ízlés pécsi stílusba való átmenetét képviselik". Gerevich Tibor a tömjénező korát a XII. századra teszi.23 Entz Géza szép összefoglaló tanulmányt szentel neki24, és megállapítja, hogy valószínűleg központi királyi műhelyből származik, ahol még elevenen éltek a nomád kori bronzművesség technikai és formai ha-gyományai. Ez a műhely már természetesen ismerte és magába olvasztotta a román iparművészet szellemét, és így az egyházi kultusz szükségleteit is magas művészi színvonalon tudta kielégíteni. Ha Entz felfogása időálló - és ebben nincs okunk kételkedni -, akkor a füstölő is bizonyság Szeged korai urbanizációja mellett. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a királyi műhelyek készítményei csak jelentős személyek, illetőleg testületek, esetünkben vagy a főesperesség, vagy a sókamara közvetítésével juthattak Csórva falusi egyházába (5. kép).

 

5. Csorvai tömjénező

 

Figyelmet érdemel továbbá egy román stílusú, a megdicsőült Krisztus királyt ábrázoló bronz kettős kereszt, és a Szent László idejéből származó, már említett sasfigurás három pecsétgyűrű. Ezeknek legnagyobb része a várbontás nyomán került elő, bizonyára az első vártemplom maradványaként. Oroszlámosról egy XII. századból való feszület került elő (6. kép).

 

6. Feszület Oroszlámosról. XII. század

 

Az Árpád-kor kimagasló szegedi alkotása a Vár,25 amely nyilván azután épült ki nagyobb arányokban, amikor IV. Béla Szegedet királyi várossá tette. Az első hiteles ábrázolás Lambion császári mérnökkari tiszt tollából származik (1695), amelyet még számos későbbi szabatos tervrajz követ. Ezeknek tanulmányozásából kitűnik, hogy a kőből és téglából vegyesen épült Vár középkori, pontosan XIII. századi jellegét a hódoltság idején is általában megőrizte, a török lényeges átalakításokat nem végzett rajta. Alaprajza nagyjából szabálytalan négyszög, területe mintegy 50-51 ezer m2 volt. Délkeleti oldala a Tiszához támaszkodott, a többi három szárazföldi oldal széles, vízzel telt árokkal volt körülvéve. A várfal sarkain kerek, a falak mentén pedig négyszögletes tornyok állottak. Legalább három, toronnyal is védett kapuja volt: a Palánk, Felsőváros és nyugat felé. A várfal belső magassága mintegy 6,60 m, külső magassága 8,50 m, vastagsága pedig 2,80 m volt. A fal tetejének külső szélén állott még több mellvédfal, közöttük egy-egy széles lőrés volt, amely a fal aljától számított 1 m magasságig volt belevágva a falba. Ennek a falrendszernek a számszeríj elterjedésével lett jelentősége, vagyis a keresztes hadjáratok alkonyán.

A szegedi Vár falán azonban nemcsak lőrések, hanem cseréptetővel ellátott fa-folyosók (hourd) is voltak, amelyek arra szolgáltak, hogy több ember elférjen a várfalon. Ezek a fafolyosók kőkonzolokra, vagy gerendákra épültek.

A várvédelemnek fontos eszközei voltak a tornyok is, amelyeket nyíllövésnyi távolságban helyeztek el egymástól. Erősen kiugrottak a várfalból, hogy a falakat ostromló ellenséget innen könnyebben lehessen oldalba nyilazni. A szegedi Vár falán legalább nyolc torony állott.

A délkeleti kerek, 20 m átmérőjű saroktorony alapfalai a Tisza alacsony vízállása idején, főleg nyárvégeken ma is láthatók. Ezt a tornyot lebontás előtt rondella, másként vízitorony néven emlegették, mert a XVIII. századtól fogva vízemelő szerkezet állott benne, amely a mai Rákóczi téren épült egykori kaszárnyákat is ellátta vízzel. Eredeti középkori alakjában bizonyára sokkal díszesebb volt, mint amilyennek a múlt századból származó ábrázolások mutatják. Egy legújabban fölmerült vélemény szerint a török építette volna, de a bizonyítás még hiányzik. Lehetséges, hogy a déli, Palánkba vezető kaputorony előtt egy külön falakkal védett előtér (barbakán) is állott (a szegedi hídfő táján), és azt a célt szolgálta, hogy ettől a főkaputól az ellenséget mennél távolabb tartsa, és hogy kirohanás esetén a védősereg itt fölfejlődhessék. E kaputorony és előtere előtt terült el a régi magyar nyelvben huszárvár, latorkert néven emlegetett térség. Nyilván ennek emlékezetét őrzi a középkor végén följegyzett piatea Kyslatran utcanév.

A Vár belsejéről, vagyis a várudvar középkori állapotáról keveset tudunk. Inkább csak más hazai várak analógiái alapján tételezzük föl, hogy megvoltak benne a várőrség elhelyezésére és ellátására szolgáló épületek: kaszárnyák, istállók, börtönök, élésházak, malmok, pékségek. Ezek nyilván nem készültek olyan nemes anyagból, mint a palota, vagyis a várnagy rezidenciája, továbbá a fegyverház és a templom, vagy kápolna. Szívesen föltételezzük Sebestyénnel azt is, hogy a szegedi Várat francia mesterek építették. Ez művészetünknek egykorú francia orientációját ismerve, nem lehetetlen, de bizonyítani nem tudjuk (7. kép).

 

7. A vár a mai alaprajzban

 

A szegedi Vár két legfényesebb középkori épülete a templom és a palota volt. A templomról más összefüggésben még többször esik szó. A palota a mai Deák Ferenc és Vár utca kereszteződése táján állott. Ez volt a várispán lakóhelye, itt szállott meg a király, és nyilván itt zajlottak le azok a nagyfontosságú tárgyalások és események, amelyek a középkori Szegeden sűrűn előfordultak, és később főleg a török veszedelemmel függtek össze. Többek között Károly Róbert, Zsigmond, Albert, I. Ulászló, Hunyadi János, Mátyás király szállott meg benne. Itt tanácskozott Apor erdélyi vajda Gentilis pápai követtel, Tamás esztergomi érsekkel és Omodé nádorral a királyi korona átadásáról Károly Róbert számára (1310), ami egyúttal a trónvillongások végét is jelentette. Itt folytak a törökkel való béketárgyalások (1444). Az 1458. és 1463. évi országgyűlést nyilván itt, a palotában tartották. A király és udvara a XV. század folyamán sokszor és hosszabb ideig tartózkodott Szegeden, illetőleg a szegedi Várban, ami a töröktől fenyegetett Délvidék védelmével függ össze.

A Vár körül bontakozó polgárváros kialakulásának kezdeti körülményeiről keveset tudunk. Későbbi fejlődése is csak nagy, de egyébként igen jellegzetes vonásokban ismeretes előttünk.

Szeged a középkor századaiban nem alkotott szerves, összefüggő városegészet.26 Ennek elsősorban természeti okai voltak. A Tisza ártéri szigetvilága szükségszerűvé tette a laza települést és a vele összefüggő ősibb életformákat. A királyi Vár és Palánk (Belváros) magas fekvésénél fogva is Szeged ősmagja, a sókereskedelem középpontja és hosszú időkön át Csongrád megye székhelye. A várnagy többször egyúttal Csongrád megye főispánja is, hiszen az ősi csongrádi várispánság tekintélye a tatárjárás után aláhanyatlott, és a vízközi, sószállító Szeged lépett a helyébe.

A Várat a király olykor el is zálogosítja, ajándékozza. Így Albert király Erzsébet királynénak adományozza (1439), ez azonban természetesen a város autonóm fejlődését nem akadályozza (8. kép).

 

8. Szeged településtörténeti térképe

 

Szeged mint a várispánság székhelye és később mint török elleni gyülekezőhely a helybeli kézműves és kereskedő polgárságnak anyagi boldogulását segítette elő, ugyanakkor azonban a királyi kincstár is a legtöbb adót fizető hazai városok között tartotta Szegedet számon. Kölcsönös érdek volt az állami hatóság s a szabad királyi város párhuzamos zavartalan működése.

Alsóváros, egykori nevén Alszeged múltjából az első adat 1359-ből való, amikor alsóvárosi polgárok Balak Benedek özvegyének, Ilona asszonynak Balak faluban, a mai Ballagitó helyén, tehát Alsóváros tőszomszédságában elterülő birtokrészét 65 forintért megvásárolják. Alszeged autonómiájának érdekes bizonysága, hogy Zsigmond király 1412-ben Budán kelt oklevelében az alszegedi bíró és esküdtek választása alkalmával előforduló lázongások és viszályok megszüntetésére elrendeli, hogy a polgárok egyeteme évenként, Szent György napján 40 alkalmas és becsületes személyt válasszon, és ezek válasszák meg a bírót és esküdteket, akiknek mindenki engedelmeskedni tartozik. Zsigmondnak ez az oklevele már Alszeged társadalmának a gazdasági élet differenciálódásából származó osztálytagozottságára is enged következtetni.

A szegedi polgároknak az országban való szabad közlekedését és kereskedését Zsigmond király több ránk maradt oklevélben biztosítja.

Alsóváros különállását utoljára Mátyás király 1459. évi oklevele örökíti meg, amelyben Szűz Mária kolostora, vagyis az új franciskánus klastrom előtt szerdai napon hetivásár tartására ad jogot.

Felsőváros (oklevelekben Felszeged, Felsősziget) múltjára vonatkozó első okleveles adataink is a XIV. századból maradtak fönn. Betelepítése azonban már szintén az Árpád-korban elkezdődött. Kedvezőbb parti fekvésénél fogva jobban belekapcsolódik a tiszai életbe, főleg pedig a vízi közlekedésbe, eleinte csak a sószállításba. A hazatérő hajók nem jöttek üresen. Lassanként kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le. Megindul a fának, továbbá a monumentális egyházi építkezésekhez szükséges kőnek, a mezőgazdasági életben nélkülözhetetlen malomkőnek szállítása. A szegedi hajósok állandó útja a szerémségi szőlőhegyek mellett haladt el. A XV század elején már kimutatható, hogy szegedi polgároknak szőlőbirtokaik vannak a középkori Magyarország e leghíresebb borvidékén, sőt az itteni, továbbá a baranyai boroknak Kassa, Lengyelország felé közvetítéséből is döntő részt kérnek.

A város középkori helyrajzára, népéletére nézve tömörségében is kitűnő jellemzést ad27 az átutazó Bertrandon de la Brocquiére burgundi lovag (1433), aki Nándorfehérvárról jövet ezeket írja útinaplójában: „A Tisza mellett fekvő Szegedre jutottam. Egész hosszú utamban egy patak mellett elterülő két kis berken kívül egyetlen fát sem láttam. A lakosok csupán szalmával, vagy a folyópartokon és a nagy számban előforduló mocsarakban szedett náddal tüzelnek. Kenyér helyett valami lepényfélét esznek, de ennek sincsenek nagyon bővében. Szeged nyílt nagyváros, és egyetlen, mintegy egy mérföldnyi hosszú utcából áll. Környéke mindennemű gabonával megáldott, termékeny szántóföld. Itt igen sok darvat és túzokot fognak, egész piacot láttam tele e madarakkal, azonban igen tisztátalanul készítik és éppúgy eszik. A Tisza rendkívül sok halat szolgáltat, egyetlen folyóban sem láttam oly nagy halakat. Ugyanitt temérdek szilaj és eladásra szánt lovat láttam, ezeket nagyon jól tudják megfékezni és megszelídíteni, ez pedig nagyon sajátságos látványt nyújt. Mondták nekem, hogy aki három-négyezer lovat óhajtana, e városban találhatna annyit is. A lovak oly olcsók, hogy bárki tíz magyar forintért igen szép csődört vehetne. A császár Szegedet (értsd: a Várat) valamely püspöknek ajándékozta. Láttam e főpapot, aki igen tág lelkiismeretű embernek tűnt előttem. A ferencrendieknek a városban szép templomjok van, hol isteni tiszteletet hallgattam, mely egy kicsit magyaros volt. Szegedről elindulva egy városba érkeztem. Utam ismét szép síkságon vitt keresztül, hol a lovak vad állatokhoz hasonlóan, egészen szabadon élnek, még pedig egymást éri a sok ménes, ez az oka, hogy a szegedi piacon annyit láthatni."

Mindebből elsősorban kitűnik, hogy Szeged középkori alaprajza hosszanti, a Tisza folyásához simul, ami a Tiszának a város életében való döntő fontosságát tekintve érthető is.

Ismeretes, hogy a XV. század folyamán28 királyaink mennyire szívükön viselik az oligarchia elleni küzdelmekben városaink sorsát. így Mátyás király Szeged elkallódott vagy elveszett kiváltságait megújítja. Megerősíti a város kegyúri jogait a Dömötör-, György-, Péter- és Erzsébet-templomokra nézve. A Tiszán biztosítja a szegedi polgárok szabad közlekedését, többször megerősíti a kun puszták legeltetési jogát, megújítja Tápé és Vártó (ma: Tápai rét) birtokát, biztosítja a Szerémségben levő szőleik vámmentességét és a szegedi borkereskedelem régi kiváltságait, a város ősi vásártartási jogait.

A város ebben az időben olyan erősnek tudja magát, hogy elleneit akár fegyverrel is kényszeríti kiváltságainak tiszteletére. Talán páratlan eset a magyar városok történetében, hogy Zentát, amely szegedi polgároktól vámot merészelt kívánni, sereggel támadta meg, elfoglalta és birtokában tartotta. Csak formális békediktátum után adta vissza földesurának, a budai káptalannak.29

Mindezekből kitűnik, hogy a királyi hatalom Szegedet is céltudatosan támogatja a feudális nemességgel és az egyházi hűbéri joghatósággal szemben. Csongrád vármegye főispáni székébe 1470-ben a polgári származású Szegedi István kerül,30 ami egyaránt jellemző Mátyás király törekvéseire, de a szegedi polgárfiak szellemi és politikai rátermettségére is.

A felsorolt királyi rendelkezésekből arra is bizton következtethetünk, hogy a város jogi, közigazgatási tagoltsága tűnőben van, és kezd eggyé forrni, egyetlen autonóm közösséggé olvadni. Ezt egyebek között az is kifejezésre juttatja, hogy II. Ulászló31 a Latorján utcában (a szegedi hídfő táján), tehát bent a város középpontjában a Luca-napi országos vásár mellett már többnapos, csütörtöktől szombatig tartó hetivásárokra ad kiváltságot (1499).

A városiasodást, egyben a gótika szellemének szegedi térhódítását az új kolduló rendek, a franciskánusuk (legkésőbb 1301) és dominikánusok (1318) Szegedre települése is jelzi. A polgárság gazdasági, társadalmi és szellemi jelentőségének középkor végi bontakozásával együtt jár a vallásos élet kötetlenebb, bensőségesebb stílusa, az anyanyelv eló'térbe nyomulása. Ezt az igényt a kolduló szerzetesség iparkodik kielégíteni.

A gótika Szegeden a Szent Dömötör-templom átépítésével kezdődik. Maradványa a templom lebontása alkalmával megmentett, XIII. századból való toronyrészlet, a Szent Dömötör-toronyon32. Eredete, összefüggései még nem tisztázódtak eléggé. Akadnak, akik a bizánci építészettel hozzák kapcsolatba, mások későbbi, török alkotást látnak benne. Azt hisszük, Sebestyén nézete a legvalószínűbb, aki a torony mintaképeit a dél-francia kora gótikában keresi. A közvetlen átplántálásra igen kedvező föltevés a francia alapítású egresi cisztercita apátság építő tevékenysége. A Maros mentén nem volt messze a nemrég városi rangra emelt Szegedtől, amelynek polgárai bizonyára nemes becsvággyal vállalkoztak a ragyogóan szép apátság új stílusának követésére (9. kép).

 

9. A Dömötör-torony

 

Néhány hozzáférhető múzeumi kőmaradvány bizonysága szerint a városnak legfényesebb gótikus temploma a Szent Erzsébet-templom volt.33 Bertrandon de la Broe-quiére - mint már említettük - igen szépnek találta, pedig ő sokat látott, sokfelé megfordult.34 Sebestyén a mai várrom és színház közé helyezi, és helyesen gyanítja, hogy a román kori vártemplomra épült rá. A XVIII. századból fennmaradt városképek nyomán joggal tartja háromhajós csarnoktemplomnak. A szentélyhez épült tornya szintén nyolcszögletű volt. Ez a sajátos toronyelhelyezés azt is elárulja, hogy szerzetesek, éspedig a mariánus rendtartományhoz tartozó ferencesek építették, akik mint említettük, a XIV. század fordulóján már Szegeden éltek. Védőszentje Árpádházi Szent Erzsébet, a franciskánus harmadrendnek egyik égi pártfogója volt, amiből laikus közösségek, céhek, vallási társulatok (confraternitas) létezésére is nyugodtan következtethetünk.

A várfalakból kifejtett legszebb kövek gótikus jellegűek. Tüzetesebb tanulmányozásukról egyelőre nem lehet szó. Kiválik közülük egy gótikus szentségház (pasztoforium) töredéke a XV század közepéről35 (10-11. kép).

 

10. Gótikus pasztoforium töredéke. Kőtár

 

Sajnos, a felsővárosi Szent György plébániatemplom mellett 1318-ban alapított és Szent Miklós püspökről, a vízenjárók középkori védőszentjéről elnevezett domonkosrendi templom és kolostor építéséről nem tudunk semmit. Az alapítás Felsőváros fokozatosan bontakozó urbanizációjának jellemző példája. A kolostor műveltségéről, könyvkultúrájáról a XV. századból értékes adataink vannak. Több tagja tanult külföldön, így Firenze, Perugia, Köln városában. Mások a magyar királyok balkáni missziós terveibe kapcsolódnak bele. A nándorfehérvári és moldvai püspöki székre is kerül belőlük. A kolostor a török veszedelem következtében 1529-ben enyészik el.36

 

11. Gótikus ajtószöglet

 

Szegednek, de az Alföldnek is talán legmonumentálisabb középkori műemléke az alsóvárosi gótikus, Havi Boldogasszonyról elnevezett templom,37 amelynek a két oldalfalon máig látható, évszámmal ellátott, apró szoborfejdíszét 1503-ban helyezték el. Sebestyén kutatásai és az ő irányításával vezetett, de 1942-ben megszakadt helyszíni ásatások azt bizonyítják, hogy egy, esetleg két egymást követő régebbi Árpád-kori templomra épült a XV. század második felében. Bizonyos, hogy ez a régi templom a Mátyás király 1458. évi oklevelében előforduló Szent Péter-templommal azonos, amely eredetileg talán a Szent János lovagrend Árpád-kori alapítása volt. Kórháza (a mai Borbás és Kisfaludy utca keresztezése táján) a XVIII. század végén enyészett el.

Az új templomot a rend szigorú (observans) ágához tartozó franciskánusok építették. Mint a történelemből ismeretes, az obszervánsok a magyar Délvidék bogumil-huszita mozgalmaival vették fel a küzdelmet, és működésükben az anyanyelv is igen nagy szerepet játszott. A pápától különleges kiváltságokat kaptak, így templomépítéshez is közvetlen joguk volt. A szegedi alapítás bölcsőjénél (1443) Cesarini Julián pápai legátus mellett a szintén obszerváns Marchiai Szent Jakab és Kapisztrán is ott állott.

A kolostor 1459-ben mindenesetre már biztosan virágzott, hiszen - mint említettük - Mátyás király ebben az esztendőben az alsóvárosiaknak a Szűz Mária kolostor előtt hetivásár tartására is ad jogot. A templom újjáépítésére fokozatosan kerül sor. Nyilván már nagyon megviselt állapotban volt, amikor bizonyos, a palánki ferencesekkel folytatott huzavonák után a kezükre jutott. Mindenesetre még mindig olcsóbb és célszerűbb volt a régi templomot rendbe hozni, kibővíteni, mint egészen újat építeni. A felszentelés után új neve lett: Havi Boldogasszony-templom, amely a híres római S. Maria Maggiore-bazilika titulusa (12. kép).

 

12. Az alsóvárosi templom

 

Legújabban Gerevich László mutatott rá,38 hogy az alsóvárosi templom a magyar gótikus templomépítészetnek egyik legsajátosabb, legérettebb alkotása. Találóan rajzolta meg az új stílus fejlődési vonalát, amelyet a ciszterciták honosítottak meg hazánkban, majd a kolduló rendek folytattak, kiképezvén a gótika ízes, jellegzetesen magyar változatát: a puritánnak tetsző formavilágot, de ugyanakkor a gótikus szerkesztés tökéletes ismeretét. Elmarad a gazdagon kiképzett és plasztikai hatásokat is felhasználó homlokzat, jellemző az egyetlen bejárat a külföldi hármas tagozá-sú kapuzat helyett. A támívek helyett a támpillérek leegyszerűsítve és a legkevésbé felbontott formában biztosítják a boltozatok oldalnyomásának kiegyensúlyozását. Ez az egyszerűség érvényesül a belső térkiképzésben is. A kereszthajó hazánkban nem válik általánossá. Ehelyett gótikus templomainkra a szerzetesi kórus, vagyis a hosszanti irányban elhelyezett, ülőfülkékkel díszített szentély a jellemző, amelyet a főhajótól diadalív különít el. Ez a mi templomunknál inkább dekorációként hat.

A stílus Gerevich megállapítása szerint is összeesik a magyar városok középkor végi nagy föllendülésével, és teljes érettségében a szegedi, kolozsvári (Farkas utca) és nyírbátori templomokon mutatkozik. Az említett templomokkal kapcsolatban művészettörténeti kutatásunk joggal tételezi föl egy nagytehetségű obszerváns építőiskola létezését, amelynek legkiemelkedőbb tagja a név szerint is ismert János testvér volt.39 Valamennyi a késő gótikus, nagyméretű, egyhajós csarnoktemplom jellegzetes hazai megnyilatkozása, amely nem a díszítés gazdag káprázatával, hanem a méretek monumentális arányaival, művészi egyszerűségével és nyugalmával próbál a küszködő, új időktől vajúdó kortárs lelkületéhez férkőzni. A templom tágas méreteivel, világos elrendezésével elsősorban az igehirdetésnek, az értelmi meggyőzésnek akar színtere lenni. Ebben a szellemben megy végbe Alsóvároson a régi Szent Péter-templom átépítése is.

A templom homlokzata merész egyszerűségével, modernül ható anyagszerűséggel, kitűnő arányokkal lep meg. Oldalfalai körül támasztópillérek húzódnak, éspedig a hajót 8 négyszakaszos, a szentélyt 6 háromszakaszos pillér támasztja meg. A templom délkeleti oldalán sorakozó csúcsíves ablakokon díszítés alig van. Égetett agyagból készült ablakosztó pilléreik, kődíszeik az idők folyamán mentek tönkre. Méreteik nem egészen egyeznek egymással.

A templom belseje hazánkban szinte egyedülálló térhatásával, monumentális egyszerűségével ragad meg. A főhajó XIV. századi maradványát a XV. század második felében teljesen újjáépítették. Ehhez járult (1494-1502) a keskenyebb, szerzetesi kórusul szolgáló félhatszögben végződő szentélyhajó és a káptalanterem, vagyis a mai sekrestye, illetőleg a kettőt összekötő szintén gótikus átjáró helyiség, amelyre a későbbi barokk tornyot építették. A régebbi és új részt a templomban a már említett diadalív választja el egymástól, de a főhajó hálózatos és a szentély csillagboltozatos magasabb dongaboltozata is két építési szakaszról tanúskodik. A boltozatot az oldalfalak tartják, a főhajó külső támpilléreknek megfelelő, félkörívű faloszlopai sztatikai szerep nélkül, szinte dekorációként olvadnak a már inkább renaissance szerkesztési elveket tükröző dongaboltozatba. Az előző Szent Pétertemplomban még nyilván valóságos funkciójuk volt. A szentélyben ezek a faloszlopok már hiányoznak. A boltozat bordarendszerét, hálózatát úgy erősítették rá a már elkészült mennyezetre, tehát nincs architektonikus hivatása, csak díszítő szerepe, így készült egyébként a nyírbátori templom hálórendszere is.

A templom egykorú belső kiképzéséből, berendezéséből nem maradt ránk semmi. Csak egy 1561-ből való egyszerű sírkőlap került elő az 1937-ben végzett restauráció során. Jelenleg a kórus alatt, a főbejárattól balra van befalazva.

Van még tudomásunk egy gótikus jellegű, Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnáról is, amelyet a szegedi származású Barátin Lukács zágrábi püspök a Dömötör-templom délnyugati oldalához építtetett (1501).

Joggal a szegedi gótika emlékeihez sorozhatjuk még a tápai templom XIV századból származó szentélyét és a rajta látható freskótöredékeket, hiszen Tápé 1247-1848 között jobbágyfaluja volt Szegednek. Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma a legújabb időkig a város kegyurasága alá tartozott. A szentély félnyolcszögű, kívül 4 pillér támasztja. A barokk torony földszinti, bordás keresztboltozatos helyisége összefügg az egykorú szentéllyel. A torony elhelyezésénél feltűnő, hogy a szentélyhez csatlakozik, ami nyilvánvalóan az egykorú szegedi szerzetes templomok hatása.

A szintén XIV századból való szép szentélyfreskókat, amelyek a 12 apostolt ábrázolták, a múlt században meszelték be. 1940-ben Szentiványi Gyula fejtette le és kitűnően restaurálta a még megmenthető részleteket, amelyek közül különösen János apostol alakja ragad meg bennünket.40

Csak éppen megemlítjük a környék egyéb gótikus emlékeit is. A kiszombori román körkápolna freskói között eszmei összefüggést eddig még nem sikerült találni. Helyes azonosításuk is még a jövő feladata. Lehetséges, hogy a donátorok védőszentjeit ábrázolják. Mindenesetre két ismeretlen női, egy férfi szent (próféta?), továbbá Mettertia (Szent Anna, Mária, kis Jézus együttes ábrázolása) és Veronika kendője látható a freskókon, amelyeket Nikássy Lajos modern elvek szerint restaurált, ugyanis a képek hiányzó részeit halovány előadásban kiegészítette41 (13. kép).

 

13. Kiszombori freskók

 

A táj falusi gótikájának legjelentősebb, máig álló alkotása a XV század elejéről való óföldeáki templom, amellyel a kutatás igazában csak most kezd foglalkozni.

A Tisza menti Algyő templomának csak gótikus tornya maradt ránk. Építését Sebestyén a XVI. század legelejére teszi.42

A környék elpusztult műalkotásai közül tudomásunk van arról, hogy Dorozsmán 1478-ban kőtemplom állott. Tornya nem volt, hanem homlokzatán két magasabb oromcsúcs, vagy kétcsúcsú párkányzat.43

Szentmihályteleken 1477-ből torony nélküli kőtemplomról történik említés.44

Bizonyosra vehető, hogy mindezek a környékbeli értékes műemlékek Szeged egykorú művészeti életével vannak összefüggésben, annak kisugárzásai, és így városunk elpusztult alkotásainak szelleméből, formavilágából is nyilván elárulnak valamit.

A magyar középkor alkonyán Szeged Budával, Pesttel és Kassával egyetemben évi 2000 forinttal a legtöbb adót fizető magyar városok közé tartozik. Nem csoda, ha a szegedi patrícius önérzet a reprezentálásra is sokat ad. A városnak Buda várában az erdélyi vajdáé mellett háza volt, amelynek gótikus maradványai (Hess András tér 4) máig láthatók.45

Ismeretesek a városnak a Hunyadi-családdal való bensőséges kapcsolatai. Hunyadi János Nándorfehérvárt felszabadító néphadserege zömében szegedi és környékbeli fiákból állott.

Szeged polgári hagyományai a Dózsa-féle parasztlázadás idején is elevennek bizonyulnak, de nem egészen egyértelműen nyilatkoznak meg. Amikor Bakócz Tamás kihirdeti a török elleni keresztes háborút, szegediek nagy számmal csatlakoznak Dózsához, akit egykorú hagyomány szerint Pálfy Balázs szegedi főbíró már régebben fiává fogadott. Mások azonban tartózkodóan viselkednek, mert a török megtámadása elmarad. A temesvári tragédia után a Pálfy-család tisztességgel temette el Dózsa fejét a szegedi (alsóvárosi templom melletti?) temetőben. Szapolyai nyilván elrettentésül küldte meg neki és a szegedi népnek.

Dózsa fejét itt adták át a földnek,

Mikor megjárta már a zord bitót.

De hallgat róla most a csöndes őskert.

Magyar titkok. De még beszélni fog!

(Juhász Gyula: Az alsóvárosi temetőben)

Szeged jólétét halászatból, állattenyésztésből, jószágkereskedelemből, de ezenkívül vízi közlekedésből, sóhordásból, továbbá a szerémi és baranyai borokkal való kereskedelemből merítette. Vegyük még hozzá, hogy Szeged a XV. század folyamán a török ellen vonuló seregeknek fontos gyülekezőhelye, szinte főhadiszállása, ami egykorú gazdasági életére szintén kedvező hatással van.

Társadalmi szerkezetéről, ipari életének fejlettségéről az 1522. évi egyházi tizedlajstrom46 tanúskodik. Szeged az ország egyik legnépesebb városa, lakóinak száma 7000-nél valamivel több. Annyi, mint Budáé, Pesté, Kassáé, azonban színmagyar. A középkor utolsó századaiban kunok is szép számmal olvadtak a lakosságba.

A névsor szerint feltűnő a közelebbi és távolabbi környékről bevándorolt családok jelentős száma, ami királyaink városfejlesztő politikájával függ össze. Legfőbb oka mégis nyilvánvalóan a város gazdasági lehetőségeiben és emberibb légkörében keresendő.

A tizedlajstrom nyomán Szűcs Jenő vizsgálata szerint47 Szegeden 259 iparos 41 iparágat művel. Az állattenyésztéssel függ össze 25 szűcs, 18 mészáros (tőzsér?), 30 varga szakmája. II. Ulászló király subáját Szegeden János szűcsmester hozta rendbe. A közlekedés fejlettségét mutatja, hogy többek között 22 kovács, 9 szíjjártó, 2 kötélverő, 13 ács (hajóács) meg tud élni.

A kereskedelemben, közlekedésben való jelentős részét árulja el a 36 kalmár és 18 hajós, sóhajós (csellér), révész, szekeres, taligás foglalkozást jelentő nevek nagy száma.

A művészkedő iparágak között 9 kőfaragóval találkozunk, akik templomok, maradandóbb polgári házak építésével is foglalkoztak. Csakugyan a középkor végéről díszesebb, palotaszerű magánházakról is vannak adataink. Szilágyi Lászlónak Szegeden három kőháza is volt (1479). Ezekből kettő a Szent Péterről nevezett kórházi plébániatemplom előtt, tehát Alsóvároson állott. Az egyiket Verancsics Antal palotaként említi. Más följegyzés szerint Sárszegi István szegedi ispán és só-kamarás 1511-ben három krakkói és egy budai polgárnak 1500 forinton zálogosítja el szegedi palotáját.48 Szilágyi házának romjai Vedres István idejében, 1800 táján még állottak.

Ekkor volt Szilágyi fogságba esete,

Oka: Magyar Szíve bátor kiejtése -

Kinek itt lakását rongyollott házának

Falai, még most is mutattyák Hazámnak.49

A festőkről is van néhány szegényes adatunk. Szegedi János festő (pictor quidam nomine Johannes de Zegedino) ügyes-bajos dolgában Kapisztrán újlaki sírjához zarándokol (1460 táján).50 Stephanus pictor nevét a tizedlajstromból ismerjük.

Az iparművészetek között legtöbbet az ötvösség szegedi virágzásáról tudunk. A Károly Róbert idejében működő szegedi pénzverő műhelyről szóló adatok hiányosak, és még megerősítésre szorulnak.51 Otvösiparunk a XV században már jelentékeny volt. Adatunk van arra, hogy a kassai ötvös céh első magyar tagja Szegedi Máté, aki 1463-ban kassai polgárjogot is nyert. Biztosan helybeli mesterek metszették a város 1469-es évszámot feltűntető középkor végi pecsétjét (14. kép).

 

14. A város 1469. évi pecsétje

 

Nyilván Szegeden készültek azok az ezüstkancsók, amelyeket szegedi polgárok ajánlottak föl a Bács városában tartózkodó II. Ulászló királynak (1494).

Barátin Lukács az említett Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolna fölszerelésére 2 aranyozott kelyhet (talán azonosak az alsóvárosi templom gótikus kelyheivel), 5 arannyal áttört selyemdamaszt miser selymet és 3 damasztot), 2 szőnyeget, továbbá réz gyertyatartókat ajándékozott.

A szegedi ötvösségnek egykorú biztos emlékeihez tartozik az a Raguzában őrzött kar alakú ereklyetartó is, amely felírása szerint a szegedi szabó céh számára készült Tóth Mihály bíró idejében, éspedig 1532-ben. Biztos, hogy Szent Annának, a szabó céhek középkori védőszentjének ereklyéjét tartalmazta.52

Az egyházi iparművészetnek számos középkori, bár nem föltétlenül szegedi illetőségű alkotását őrzi az alsóvárosi templom múzeuma.

A textíliák közül a Gellert-kazula és Mátyás király palástja érdemel figyelmet. Genthon István szerint53 mindkettő a quattrocento firenzei takácsművességére, a kazula figurális díszítése (Angyali üdvözlet, szent alakok) velencei ízlésre vall. A kazula elnevezése és kora közötti ellentétet nyilván úgy lehet feloldani, hogy a csanádi székesegyházból, Szent Gellért nyugvóhelyéről kerülhetett a barátok birtokába (17-18. kép). Mátyás király palástjáról Heltai Gáspár jegyezte föl, hogy a király Szegeden jártában eredetileg a Dömötör-templomnak ajándékozta.

Szeged bútorművészetének egyetlen középkori emléke Marchiai Szent Jakab gótikus jellegű széke, amelyet szintén a barátok őriztek meg. Nyilvánvalóan az olasz lakáskultúra individuálisabb igényét, kényelemszeretetét fejezi ki hazánk egykorú szerzetesi kóruspadjaival szemben (15. kép).

 

15. Marchiai Szent Jakab széke

 

A város gazdasági súlypontja a Latrán, Latorján54 volt, vagyis a Palánk és Vár között elterülő nagy térség, a mostani szegedi hídfő környéke (Roosevelt tér és Móra kert). Itt összpontosult a szárazföldi és vízi forgalom évszázadokon át.

A tizedjegyzék utcaneveiből halványan kirajzolható a középkor végi Szeged alaprajza, társadalmi képe is. A Szent Miklós és Prédikátor utca a dominikánusok Felsővárosi temploma körül húzódott. A Szent György utca a hasonló nevű templomnál (bizonyára a mai Dugonics utca), a Szentlélek utca a premontrei apácák kolostoránál lehetett. Nyilván Felsővároson terült még el a Sóhordó, Felszer, egyik Varga, Kőégető utca. A Palánkban volt a Lisa utca (a Szent Erzsébet-, Elizabeth-templom neve után), a Magna (Nagy, nyilván a mai Oskola utca), Szent Dömötör valószínűleg a templom keleti oldalánál), Árokhát (a mai Zrínyi utca), továbbá a Míves utca. Alsóvároson a Szentháromság utca. A többi fekvése bizonytalan, de nyilván családokra, hadakra, vagyis nemzetségi telepedésre utal a Balogh, Kún, Tóth, Hajnal, Szántó, Angyal, Bondi, foglalkozást is jelenthet emellett a Madarász, Varga, földrajzi irányt is kifejezhet a Budai utcanév. Nem tudjuk mihez kapcsolni az egyébként jellegzetes Kis, Kerek utcák neveit.55

Ez a gazdasági virágzás teszi lehetővé a szellemi élet, művészet páratlan szegedi kibontakozását is. Szeged fiai járnak a középkor végén az összes magyar városok közül a legnagyobb számmal külföldi, főleg a krakkói és bécsi egyetemekre. A szellemi műveltségnek legfontosabb helybeli műhelye a férfikolostorok mellett a premontrei apácák Szentlélekről nevezett, teljesen elenyészett, valószínűleg felsővárosi monostora. Jelentősége igen nagy: a margitszigeti dominikánus apácák és az óbudai klarisszák zárdája mellett magyar nyelvű kódex-irodalmunknak alighanem legjelentősebb tűzhelye volt. A Lányi- és Szegedi-kódex az ő számukra készült. Majdnem biztos az illuminált (rajzokkal díszített) Pozsonyi-kódex szegedi, premontrei illetősége is. A híres, másolatban, három kéz írásában fennmaradt Apor-kódexnek is legalább egy keze a szegedi apácák számára dolgozott, maga ez a kódex is minden valószínűség szerint az ő birtokukban volt. A szegedi írásbeliség és könyvkultúra fejlett fokáról még számos kitűnő bizonyíték áll rendelkezésünkre. így különösen a volt alsóvárosi kolostor középkori kódexei, kéziratos bejegyzésekben is gazdag ősnyomtatványai és korai magyar könyvei érdemelnek figyelmet (16. kép).

 

 

16. Lányi kódex (1519), részlet

 

17. A Gellért kazula (részlet)

 

18. A Gellért kazula (részlet)

 

Ennek a szegedi humanizmusnak név szerint is ismert képviselői között ott van Zákány Balázs, a bolognai egyetem hallgatója, aki Janus Pannonius tiszteletére Bolognában megjelent latin verset írt. Szegedi Gergely franciskánus a Sorbonne doktora, Szegedi Fraxinus Gáspár a XVI. század legnagyobb magyar orvosa, aki a padovai egyetemi humanizmus világában nevelkedett. Később Szegedi Pál - a bolognai egyetem tanára, aki valószínűleg azonos a csanádi püspökkel - olasz nyelven tréfás versezetet írt a kocsiról, a kocsikázás örömeiről, amely Bolognában önállóan is megjelent.56

Mintha Szeged készülne Firenze polgári magyar hivatásának betöltésére. Jön azonban a török, a virágzó szegedi renaissance sírásója.

 


Jegyzetek:

  1. A vidék Árpád-kori monostorairól Juhász Kálmán: Hajdani monostorok a csanádi egyházmegyében. Budapest, 1926. A mű bővebb változata: Die Stifte der Tschanader Diözese im Mittelalter. Münster in Westfalen, 1927. A Csanád nemzetség itt öt, nyilván román stílusú monostort alapított. Ezek: Oroszlámos, Kanizsa (ma Törökkanizsa,), Pordány (ma Porgány), Tömpös (a mai Maros-lele táján), Kemecse (Csanádtól keletre, a Maros bal partján). Ezek közül legnevezetesebb Oroszlámos, amely eredetileg görög monostor volt. Csanád vezér telepített bele bencéseket, akik tovább építették. Romjai máig láthatók.
  2. Szőregről Ambrus József: A szőregi apátság romjai. Szegedi Híradó 1875. 46. sz. Tömörkény István: A szőregi templomromok. Archaeológiai Értesítő 1904. A szőregi oszlopfő nyilván a múzeum rendezetlen kőanyaga között lappang.
  3. Egresről Juhász: Die Stifté 73. A ciszterciek építészetét Dercsényi Dezső jellemzi (Fülep Lajos: A magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. Budapest, 1956: 72).
  4. Cs. Sebestyén Károly: Szeged középkori templomai. Szeged, 1938: 38. Sebestyén szerint a szegedi és aracsi templom téglaméretei egyeznek egymással. Gerevich Tibor (Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938: 106) is úgy találja, hogy tornyaiknak négyszögletű alsó és nyolcszögletű felső szakaszai meglepő hasonlóságot mutatnak. A torony hazai analógiái között megemlíthetők még Somogyvámos, Gacsály, Porcsalma, Csenger templomtornyai. Megemlítjük, hogy Sebestyénnek a bontás alkalmával végzett alapos vizsgálatai szerint a torony alsó, még teljesen föl nem tárt négyszögletes része egykorú a XI. században épült első templommal, és így mintegy két évszázaddal megelőzi a felső, nyolcszögletű, kora gótikus emeleteket.
  5. Dercsényi: 82.
  6. Göndöcs Benedek: Pusztaszer és az ezredéves ünnepély. Budapest, 1883.
  7. Csányi Károly: Néhány szobrászati emlék az Árpádok korából. Lyka Károly Emlékkönyv. Budapest, 1944.
  8. Dercsényi: 64- Bíró Béla; Hatszázéves freskó Kiszomborban. Katolikus Szemle 1940. Vö. még Kiss Mária Hortensia: Kiszombor története. Makó, 1940.
  9. Széli Márta: Elpusztult falvak, XI-XVI. századbeli régészeti leletek Szeged és Hódmezővásárhely határában. Dolgozatok. XVI. 1940. Szabó Imre: A Makó-mezőkopáncsi középkori temető síremlékei. Csanádmegyei Könyvtár 32.
  10. Reiznerl: 41.
  11. Reizner L: 33. Vö. még Paulinyi Oszkár: A sóregále kialakulása Magyarországon. Századok 1923/24.
  12. „Templomkapuk részletei, ajtó- és ablakbélletek, oszloprészletek, oszlopfák, vállkövek, gyámkövek, boltozatgerincek, zárókövek, párkányok voltak ezek mind, éspedig, leszámítva a római korból való köveket, a legtöbb kő a középkori építő stílusok formáit mutatja: a XI. századi román stílustól kezdve egészen a XV század hanyatló gót stílusáig" - írja Sebestyén, akinek módja volt a kövek futólagos tanulmányozására. Vö. még Kováts István: Egy szegény pőrfiú élete. Kézirat a szegedi Somogyi Könyvtárban.
  13. Sebestyén: 8-10. Gerevich: 149, 165, Dercsényi Dezső: A székesfehérvári bazilika. Budapest; 1943: 80.
  14. Legtüzetesebb leírása Reizner János: Régi Szeged II. 1887: 158, Sebestyén: 12.
  15. Nagy Zoltán: A Szegedi Kőbárány. Szeged, 1947. A Tiszatáj Füzetei 3.
  16. Bogyay Tamás: Isten Báránya. Regnum 1940/41: 94-
  17. Sebestyén: 13.
  18. A Szent Dömötör- és Szent György-templom jellemzésében Sebestyén nyomán haladunk.
  19. Legújabban Györffy György kutatásai (A szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírása. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történelmi Osztályának Közleményei 1952:360, 1953:103) igen valószínűvé tették, hogy az ősi szávaszentdömötöri görög monostor XII. századi birtokösszeírásában többek között szereplő, de földrajzilag közelebbről meg nem határozott Szűz Mária egyháza „hajójával, faluival, gyümölcsöseivel, szőlőivel, szántóföldjeivel, semlyékjeivel, halastavaival és egyéb tartozékaival" Szegeden állott. Az említett hajó talán a monostor sószükségleteit szállította. Hogy ez a templom volt-e rituális összefüggésben, eszmei kölcsönhatásban a Szent Dömötör-templommal, továbbá Oroszlámos egykori görög monostorával, egyáltalán a bizánci kultúra Árpád-kori besugárzásával, bővebb adatok híján nem lehetséges eldönteni. Arra sem tudunk megfelelni, hogy ez a kora középkori kapcsolat magyarázza-e Szegednek a Szávaszentdömötör-ihlette szerémségi szőlőkultúrában való későbbi jelentőségét. Nem tartjuk vatószínűnek Györffy ama föltevését, hogy a Ballá Antal 1776. évi térképén megjelölt Lücus Ecclesiae Cond. G. Ritius azonos volna ezzel a középkori templom helyével, esetleges romjaival. Ezt a hivatkozott Cs. Sebestyén sem erősíti meg.
  20. Reizner János: A Szeged-csorvai árpádkori füstölő (thuribulum). Archaeológiai Értesítő 1895: 361.
  21. Nagy Zoltán: A szegedi kőbárány. 11.
  22. Dercsényi: 46.
  23. Gerevich: CCXXVI. tábla.
  24. Entz Géza: A Szeged-csorvai bronz tömjénező. Művészettörténeti Értesítő 1957: 11-16. A tömjénező 12,3 cm magas, átmérője 9,2 cm.
  25. Cs. Sebestyén Károly: A szegedi vár legrégibb története. Dolgozatok II. és Szeged középkori vára. Szeged, 1928. Vö. még Kováts István: Szegedi régiségek. A várfalbontás és csatornaásás alkalmával talált műtéglák és kőfaragványok. Szeged, 1878 (kézirat a Somogyi Könyvtárban, rajzokkal). Hazai és külföldi párhuzamok, összefüggések Gerő László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955.
  26. Mindezekről Reizner I. és IV megfelelő helyei. Felsővárosnak is van külön piactartási joga. Zsigmond király adja csütörtöki napra. Mint Mályusz Elemér fejtegeti, ezek a hetivásárok azt bizonyítják, hogy piacra dolgozó kézművesek működtek állandóan a vásártér mellett. Föltehető, hogy itt Szegeden is lehetett a templomok szomszédságában kézművessorról, piac-utcáról beszélni. Jó okon föltételezhetjük, hogy ez a mesterfertály Alsóvároson a Szentháromság, Felsővároson pedig a Szent György utca, továbbá a bizonytalan fekvésű Míves utca lehetett. Ezek az utcanevek már a középkorban is szerepelnek. Mályusz Elemér: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14- században. Budapest, 1953: 28 skk.
  27. Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest, 1891: 91.
  28. Reizner í: 68 skk.
  29. Reizner í: 81.
  30. Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye főispánjai. Századok 1891: 658. Ez forradalmi lépés volt. Az országgyűlés a következő évben kiharcolta, hogy vármegyei tisztséget csak nemes ember viselhet. Szegedi Istvánt a király kénytelen volt állásától fölmenteni. Ez azonban Szeged akkori jelentőségén mit sem változtat.
  31. Reizner IV: 89.
  32. Részletesen Sebestyén: 37-50. Vö. még Balogh Péter: Az egykori Szent Demeter-templom tornya Szegeden. Technika 1943. Nagy Zoltán: A szegedi Demeter-torony. „Puszták Népe" 1947: 204-232. A bizánci eredetet vitatja Pozsonyi Zoltán: Tiszatáji kerámia-kultúra. Tiszatáj 1947.
  33. Sebestyén: 17-26. Vö. még Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I. Budapest, 1922: 270.
  34. Az istentisztelet magyaros ízére tett észrevétele helyi liturgikus hagyományok virágzására enged következtetni. Ujabban fölbukkant adatok szerint kétségtelen, hogy a templomban magyar nyelvű liturgikus ének is volt. Radó Polikárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. Budapest, 1944: 60. A templom maradványaira Dugonics András gyermekkorából még emlékszik. A katonai parancsnokság romboltatta le a XVIII. század derekán.
  35. Báíint Sándor: Szentvérnap. Magyar Nyelv 1955.
  36. lványi Béla: A szegedi dominikánus rendház története (1318-1529). „Credo" 1935. Vö. még Harsanni András: A domonkos-rend Magyarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938.
  37. Sebestyén: 85-123, Karácsonyi II: 160-168, Báíint Sándor: A Napbaöltözött Asszony. Magyarságtudomány 1942: 436-442. A templomról a „Műemlékeink" sorozatban kis összefoglalásunk vár megjelenésre.
  38. Gerevich László: Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban. Budapest, 1956: 45-72. A Budapesti Történeti Múzeum Évkönyvei XVII.
  39. Nagy Zoltán: A ferencesek Szeged-Alsóvárosi temploma. Magyar Építőművészet 1944.
  40. A tápai plébániatemplom kibővítése és helyreállítása. „Technika" 1941.
  41. Nikássy Lajos: A kiszombori XIV. századi falfestmények helyreállítása. Szépművészet 1941.
  42. Cs. Sebestyén Károly: Az algyői templom. Szeged, 1930.
  43. Gyárfás István: A jászkunok története. III: 681.
  44. Csáníci Dezső: Magyarország történeti földrajza I: 684-
  45. Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Budapest, 1955: 362-365.
  46. Reizner IV: 97-128.
  47. Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1956. II. ULászló subájáról Hilf László: A szegedi iparosság története. Szeged, 1929: 12.
  48. Hazai Okmánytár V: 388. Magyar Történeti Tár XII: 142.
  49. Vedres István: Nemes, Szabad, Királlyi Szeged Várossá meg nagyobbítandó Tanács-Háza talp-kövének Letétele alkalmatosságára készült Versek. Pest, 1799: 9.
  50. Kéziratmásolat a ferencesek budai központi könyvtárában.
  51. Banner János: Volt-e Szegeden az Árpádkorban pénzverde? História 1928/29. évf.
  52. Mihalik Sándor: A raguzai dóm szegedi ereklyéje. Szépművészet 1940. Vö. még Pataky Dénesné: Szeged műkincsei: ötvösség (kézirat).
  53. Genthon István: Magyarország műemlékei. Budapest, 1957: 187. Vö. még Reizner III: 19.
  54. Mályusz Elemér: A magyarság és a városi élet a középkorban. Századok 1944. A Latrán gazdasági súlyára mutat néhány napjainkig megmaradt középkori jellegű hatalmas kőpince is (Roosevelt tér 11, 12). Tudományos feltárásuk kívánatos volna.
  55. Azonosításainkat itt hosszadalmas lenne bizonyítani. Az 1522. évi tizedjegyzéket külön tanulmányban készülünk értelmezni.
  56. Szeged középkor végi szellemi, főleg irodalmi életéről szóló dolgozatunk megjelenésre vár.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet