Előző fejezet Következő fejezet

Zichy Mihály (1827-1906)

 

A Zichy-család családfája 1200-ig nyúlik vissza. A család címerében levő szarvasagancs arra mutat, hogy a család az ókorban a nagy eurázsiai kultúrkörbe tartozott magyar nemzetszervezettel jött jelenlegi lakóhelyére.

A Somogy megyei Zala (azelőtt Zayk) és Zics (azelőtt Zich) székhelyű családból a 18. században vált ki a grófi ág, amely a Habsburgok szolgálatába szegődött, szemben a nemesnek maradt ággal, mely pl. a reformkorban a demokratikus fejlődés és az 1848-as forradalom mellé állt.

Zichy Mihály Bécsben Waldmüllernél tanulta a festészetet, amikor Mihály nagyherceg leányának rajztanárt keresett. így került Zichy 1847-ben Szentpétervárra s így lett később négy cár (I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós) udvari festője.

Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy eszményeit - szabadgondolkodás, emberi jogok, háborúellenesség, a halálbüntetés elítélése, a viktoriánus morál elleni lázadása - ne fejezze ki művészetében. Híres művei az inkvizíciót idéző „Zsidó mártírok", „Autodafé", a háború szörnyűségeit bemutató „Rombolás géniuszának diadala", az ultramontán egyházat megbélyegző „Luther látomása", illusztrációi Petőfi verseihez (egyik: „Akasszátok fel a királyokat"), az 1848-as magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos képe a börtönben kivégzése előtt, a szolgalelkű udvaroncokat gúnyoló rajzai, az egészséges erotikát hirdető rajzsorozata, a „Szerelem".

Az udvari események pontos ábrázolásának a nyomasztó terhe ellenére, mely élete nagyobb részét foglalta le, Zichy élete mégis változatos volt. Nemcsak Nizza-i telelései és zalai (egyszer hosszabb) tartózkodásai szakították meg a rutint.

Amikor a cári önkény liberális barátainak majd a felét börtönbe és száműzetésbe küldte, az ő helyzete is veszélyessé vált. Családját hazaküldte Zalára, ő maga pedig nemsokára Párizsba költözött, ahol gondolatait szabadon fejezhette ki. Az 1870-es évek nagyobb részét töltötte itt. Franciaországban már megelőzte híre: Théophile Gautier Oroszországi napló-jában megírta, hogy fedezte fel Zichyt, aki „un monstre de génie"-nek nevezett. Párizsban közeli barátságba került Victor Hugoval. Számos képe Hugo műveire utal.

Párizsból fogadta el a welszi herceg meghívását Skóciába, ahol nagyszerű rajzsorozata, a „Skóciai vadászatok" született meg. 1880-ban Grúziába kap meghívást, ahol a grúz nemzeti eposzt illusztrálta s azóta a grúzok nemzeti festőjükként tisztelik. Tbilisziben utcanév és szobor hirdeti emlékét.

Művészete teljesen egyedülálló, egyéni, senki máséhoz nem hasonlítható. Romantikus, de eleinte a biedermeier, később realizmus is jellemzi. Rajzoló zsenije a legnagyobb magyar rajzolóművésszé avatja. Illusztrációi Shakespearehez, Goethehez, Lermontovhoz, Rusztavelihez, Madách-hoz, stb. világviszonylatban is az illusztrátorok élvonalába helyezi. Ne felejtsük, hogy a romantika a művészetek egyesítését tűzte ki célul. Jó példa erre Wagner. Berlioz is Shakespeare és Vergilius szolgálatát tekintette egyik életcéljának. Gondoljunk aztán a Schubert- dalokra. Liszt is Dantét, Goethét, Hugót, Heinét „illusztrálta" (sőt Zichyt is!). Zichy sem „illusztrált" főműveiben, hanem az eredeti alkotó eszméit, vízióját újjáteremtette! Zichyt legtöbb művében elsősorban hatalmas fantázia, életteljesség, drámai erő jellemzi. Ahogy életrajzírói, Bényi László és Supka Magdolna összefoglalták: „Életművét gazdag sokrétűségében kell szemlélnünk: abból a haladás eszméinek következetes harcosa, a zseniális illusztrátor, a virtuóz akverel-lista, s a rajz felülmúlhatatlan mestere bontakozik olyan művészegyéniséggé, aki a magyar képzőművészet történetéből eredetien és hatalmasan emelkedik ki, s akinek művészete világviszonylatban is maradandó értékű.

Zichyt Budapesten, díszsírhelyen temették el. Ravataláról Rippl- Rónay József készített egy kis festményt. Némi iróniája a történelemnek, hogy a temetési menetben, amelyben egykori tudósítás szerint „sok tízezernyi közönség vett részt, felvonultak (zsakettben, cilinderben) a Zichy-grófok is!

Zichyvel kora magyar uralkodó osztálya, haladó eszméi miatt, szembenállt s megakadályozta, hogy otthon művészetéhez méltó pozíciót kapjon s jövő festőnemzedékeket nevelhessen. Ezért maradt élete végéig önkéntes száműzetésben. S nem véletlen, hogy Ady Endre írta róla a legmegrendítőbb nekrológot.

Ma már Zichy Mihály elfoglalta helyét a magyar művészet történetében. Zalán múzeumot rendeztek be képeiből, emléktárgyaiból, néprajzi gyűjteményéből. A múzeumot Zichy unokája, az 1986-ban elhúnyt Zichy Mária Alexandra mentette meg a sztálinista terror pusztításaitól, miután előtte a két háború közt férje, Csicsery-Rónay Istán rendezett be egy Zichy Mihály Ereklyemúzeumot, melynek a szovjet megszállók által elrabolt anyagát nagy részében fiúk szerezte viszsa.

A leningrádi Tretyakov-képtárban kiállításokat rendeznek műveiből, számos vidéki múzeumban is megtalálhatók rajzai, a budapesti Nemzeti Galériában 140 művét őrzik, a grúzok pedig Zalát nemzeti zarándokhelynek tekintik.

Csicsery-Rónay István

 

  
Előző fejezet Következő fejezet