| |
Írta: dr. Csapó János okl. vegyész a mezőgazdaságtudomány kandidátusa
Gazdasági állataink táplálóanyag szükségletének a termelés színvonalához igazodó, egyúttal a gazdaságosságot is messzemenően figyelembevevő kielégítését napjainkban és a jövőben még inkább egyre nehezebb véghezvinni a feletetésre kerülő takarmányok táplálóértékének pontos ismerete nélkül.
Gyakran találkozunk olyan nézettel, hogy a takarmányok táplálóértéké-nek és az állataink termelését befolyásoló egyéb minőségi mutatóinak vizsgálata felesleges költségnövekedést okoz. Nem ritka az a felfogás sem, hogy a takarmányvizsgálatokat azért kell elvégeztetni, hogy a gyengébb termelési eredmények igazolására legyen dokumentum; az állattenyésztő tudja bizonyítani, hogy rossz minőségű takarmányból nem lehet magas színvonalon termelni.
E nézetekkel szemben számos ellenérv és szerencsére számos jó gyakorlati példa sorokoztatható fel. Ezek közül is kiemelkedően jó néhány korszerű felfogásban gazdálkodó üzem ahol a takarmánykészletek tényleges értékének megvizsgáltatását nem feleslegesnek, hanem a gyakorlati takarmányozás lényeges és szinte nélkülözhetetlen eszközének tartják, több üzemben már arra is rájöttek, hogy a takarmánynövények hozamnövekedésével, a takarmánybetakaritás és a tárolás módszereinek változásával, korszerűsödésével párhuzamosan szükségessé válik a nagy tömegben előállított takarmányok táplálóanyagainak emészthetőségét, a táplálóanyagok és a takarmányok egyéb összetevőinek kölcsönhatását is megvizsgáltatni. Összegezve: a takarmánykészletek minőségét, tényleges értékét célszerűbb és olcsóbb felhasználás megkezdése előtt pontosan megismerni, mint a felhasználónak saját kárára kísérletezni.
Az utóbbi időben egyre több kistermelő fordul a laboratóriumokhoz takarmányvizsgálatot kérve, hisz ők közvetlenül érzik annak veszélyét, ha ismeretlen vagy nem megfelelő összetételű takarmányt etetnek állataikkal. El kell azonban mondani, hogy a kistermelők egy része későn, már csak akkor fordul hozzánk szolgáltatásainkat kérve, amikor az állatállományban jelentős termeléscsökkenés, vagy szélsőséges esetekben nagyobb számú elhullás következik be. Ekkor azonban a hibás összetételű takarmány analízisével segíteni már csak korlátozottan lehet, ezek az analízisek már csak okok megállapítására jók, a takarmány-összetételt ilyenkor korrigálni már igen nehéz. A károk elkerülésére és a takarmányozási problémák kiküszöbölésére szeretnénk segítséget nyújtani a vizsgálatok kiválasztásához és betekintést adni a takarmányvizsgálat menetéhez.
A takarmányok táplálóértékét, takarmányozásra való alkalmasságát kémiai vizsgálatokkal, az ezekhez csatlakozó etetési kísérletekkel és mikrobiológiai vizsgálatokkal állapítjuk meg. A laboratóriumi vizsgálatok kiterjednek:
Az etetési kísérlettel a vizsgált takarmány táplálóanyagainak emészthetőségét, új takarmányok esetén annak etethetőségét határozzuk meg. Hogyan történik a gyakorlatban a takarmányok minősítése? Erről szeretnék a továbbiakban egy rövid ismertetőt adni.
A takarmányok minőségének megállapítása a mintavétellel kezdődik. A mintavétel szabványoknak megfelelő végrehajtása alapvetően meghatározza a takarmány értékéről a vizsgálatok során kialakuló képet, ugyanis a gondatlan mintavétel okozta hibát a legjobban felszerelt laboratórium sem tudja már korrigálni. A mintavétel jellege szerint lehet
A mintavétel során törekedni kell arra, hogy a laboratóriumi minta jól reprezentálja a mintavételi alap átlagos minőségét. A magvak, az ipari eredetű abraktakarmányok, valamint ipari abrakkeverékek esetében ha a tárolás garmadában történik, akkor a garmada felső, középső és alsó részéből is egyaránt kell mintát venni. Ha a tárolás silóban történik, akkor a mintavételt a be- vagy kitárolás során kell elvégezni úgy, hogy a siló felső, középső és alsó részéből egyaránt kerüljön anyag a laboratóriumi mintába.
Zöldtakarmányok esetén a laboratóriumi minta a táblának 8-10 helyéről származzon. A mintavételi helyek kijelölésekor vegyük figyelembe a tábla egyes részeinek minőségében esetleg fennálló különbségeket. Silózott takarmányból csak a mintavevő fúró segítségével lehet megfelelő mintát nyerni, ugyanis a levegővel érintkező részben meginduló utóerjedés miatt a felülettől számított 40-50 cm-nél mélyebbről kell a mintát venni. A jó átlagminta kialakításához legalább 6, de legfeljebb 16 helyről szükséges minta.
Szénaféléknél a kazalban való tárolás esetén a valóságnak megfelelő levél-szár arányú mintát csak kazalfúróval tudunk nyerni. Ha az nem áll rendelkezésre, a levélpergést mindenképpen kerülni kell. Itt is legalább 6 és legfeljebb 15 helyről kell mintát venni. A szalmafélék mintavétele a szénafélékkel teljesen megegyezik.
A gyökér és gumóstakarmányok esetében átlagos nagyságú, ép gumókból, illetve répatestekből állítsuk össze a laboratóriumi mintát. Az ipari eredetű melléktermékek esetében különös gondossággal kell eljárni, mert a garmadában előforduló folyadékmozgás és csurgás miatt a rétegek szárazanyag tartalma egészen eltérő lehet.
Mekkora legyen a laboratóriumba beszállított minta mennyisége? Ez leginkább a vizsgálat céljától és a vizsgált anyag szárazanyag tartalmától függ. Az egyes takarmányféleségekből általában a következő mintamennyiségeket kell a laboratóriumba beküldeni:
| Magvak és daráik | ||
| Ipari eredetű abraktakarmányok | ||
| Ipari takarmánykeverékek | 1,0- | -1,2 kg |
| Takarmánykiegészítők | ||
| Zöldtakarmányok | 2,5- | -3,0 kg |
| Silózott takarmányok | 2,5- | -3,0 kg |
| Széna- és szalmafélék | 3,0- | -3,5 kg |
| Gyökér- és gumóstakarmányok | 3,5- | -4,0 kg |
| Törkölyök | 2,5- | -3,0 kg |
| Moslékok | 7,5- | -8,0 kg |
A hivatalos vagy kereskedelmi mintavétel során jegyzőkönyvet kell felvenni. Ebben a megmintázott takarmányra vonatkozó minden lényeges adatot rögzíteni kell. Hivatalos és hiteles mintavétel esetén két mintát kell venni, amelyek közül az egyik az ellenminta. A mintákat úgy kell lezárni, hogy azok tartalmához a zárás megsértése nélkül ne lehessen hozzányúlni.
A minta megfelelő csomagolása fontos feltétele annak, hogy a takarmányra jellemző vizsgálati eredményeket kapjunk. A mintát úgy kell csomagolni és a laboratóriumba eljuttatni, hogy annak szárazanyag tartalma ne változzon és a minta romlásnak ne induljon.
A mintát a laboratóriumba való megérkezésekor érzékszervi vizsgálatnak vetik alá, mely alkalommal a minta látással, tapintással és szaglással megítélhető tulajdonságait bírálják el. Ilyenek a minta egynemüsége, apritottsága, egészségi állapota, színe, szaga, szennyezettsége, magvak esetében ki kell térni a sérült és penészes szemek mennyiségére, szálastakarmányok esetén a botanikai összetételre, a mérgező és káros növények jelenlétére, a levél-szár arányra, az egészségi állapotra, valamint a szennyező anyagok jelenlétére. Fontos rögzíteni a minta színét, a szín intenzitását és szagát (dohos, penészes, fülledt, avas vagy pörkölődött).
A mintát a laboratóriumban a kémiai vizsgálatokhoz elő kell készíteni. Mivel a kémiai vizsgálatok többségét porrá őrölt takarmánnyal végzik, ezért a kémiai vizsgálatra beküldött laboratóriumi mintát szárítani majd darálni szükséges. Az aprítás finomsága olyan legyen, hogy az őrlemény az 1 mm lyukbőségü szitán teljesen átessen.
A takarmányok energiaértékét 1986 óta a monogasztrikus állatoknál emészthető, illetve metabolizálható energiában, a kérődzőknél pedig parciális nettó energiában fejezzük ki. Ezek számításához a szárazanyag, a nyerszsír, a nyersfehérje, a nyersrost és a nyershamutartalom ismeretére van szükség. Az energiaérték kiszámolásához ezért teljes elemzést kell végezni, bár egyes takarmányoknál a keményitőtartalmat vagy a cukortartalmat jelenleg is meghatározzuk (malomipari melléktermékek, melasz), mert ezeknél a takarmányoknál a keményítő- illetve a cukortartalom nagysága képezi a minősítés alapját.
Az energiaérték mellett mindig meg kell határozni a takarmány nyersfehérje tartalmát. Monogasztrikus állatoknál ismernünk kell a takarmány esszenciális aminosavtartalmát, valamint limitáló aminosavak mennyiségét (lizin, metionin, treonin, triptofán). Az esszenciális amonosvak ismeretében kiszámíthatjuk a fehérjék biológiai értékét. Azoknál a takarmányoknál, melyek hőhatásnak voltak kitéve, az egyes aminosavak károsodhattak, ezért a hasznosítható lizin- és metionintartalom fontos információt adnak az ilyen takarmányok fehérjéjének biológiai értékéről.
A takarmányozási értéket lényegesen befolyásolják az ásványi anyagok. A makroelemek (kálium, nátrium, kalcium, foszfor, magnézium, klór, kén) mellett a laboratóriumokban már rutinszerűen meghatároznak néhány takarmányozási szempontból fontos mikroelemet is (cink, vas, réz, mangán, szelén, kobalt). Főleg zöldtakarmányok esetében sokszor meg kell határozni a nitrit- és nitráttartalmat is. Az ipari abrakkeverékeknél és halliszteknél meghatározzák a sótartalmat, a hozzáadott kalcium-karbonátot és esetenként a homoktartalmat.
Mivel a vitaminok alapvető fontosságúak az állati szervezet számára, ma már az A-vitamin és provitaminja a karotin mellett a többi zsiroldható (D-, E-, K-vitamin) és a legtöbb vizoldható vitamint is meg tudják határozni. így ugyanis a takarmányok vitamintartalmának ismeretében gazdaságosabban tudjuk háziállataink vitaminszükségletét kielégíteni.
Egyes takarmányoknál a táplálóanyag tartalmon túl még további vizsgálatokat is kell végezni a célból, hogy az illető takarmány minőségéről, etethetőségéről meggyőződjünk. A silózott takarmányoknál például szükség van a pH-érték, a tejsav- valamint az illósav tartalom ismeretére. A szilázs ammónia-tartalmának nagyságából az erjedés során bekövetkezett fehérjeveszteség mértékére lehet következtetni.
Több takarmány tartalmaz mérgező glikozidokat, alkaloidokat vagy egyéb antinutritiv anyagokat. A szójában a tripszininhibitor mennyiségét kell meghatározni, valamint itt figyelemmel kell lenni az ureázaktivitásra is. A vizsgálatokat minden extrahált szójadara tételen el kell végezni még a forgalomba hozatal előtt. Azoknál a takarmányoknál, melyek nagyobb mennyiségű nyerszsírt tartalmaznak, továbbá egyes extrahált daráknál azt is meg kell állapítani, hogy zsírjuk nem indult-e avasodásnak. Ez a peroxid-szám és a savszám, ritkábban az aldehidszám megállapításával történik.
A vágóhídi melléktermékekből készülő takarmányfehérje lisztek takarmányozási értéke nagymértékben függ az alapanyagoktól. Ezért ezek emészthetőségét, valamint toll-liszt tartalmát minden esetben meg kell határozni. Tejpotló borjútápszereknél oldhatósági indexet, a keveréktakarmányok egy részénél a zsírok oxidációjának megelőzésére a hozzáadott anti-oxidáns tartalmat határozzuk meg.
A takarmányok emészthetőségét számottevően rontja, sőt az állatok egészségét és életét is veszélyezteti, ha azok gombatoxinokat tartalmaznak. A mai laboratóriumi gyakorlatban az F2- és T2-toxin, valamint az aflatoxin meghatározására kerül sor.
Speciális esetekben - esetleg külön kérés alapján - készek vagyunk a többi gombatoxin meghatározására is.
A kémiai összetétel mellett igen fontos tudni a takarmány mikrobiológiai állapotát, mert ez hatással van
A takarmány mikrobiológiai állapota és minősége között szoros összefüggés van, ezért olyan betakarítási, tartósítási és tárolási technológiákat kell kidolgozni, melyek meggátolják, hogy a káros mikroorganizmusok a takarmányban elszaporodjanak. A termeléskieséssel, illetve elhullással járó megbetegedések jelentős hányada visszavezethető a takarmányok rossz mikrobiológiai minőségére, ezért nagyon fontos, hogy a kémiai összetétel, illetve táplálóérték mellett a jelenleginél nagyobb gyakorisággal kerüljön sor a takarmány mikrobiológiai állapotának meghatározására. Amennyiben a mikrobiológiai vizsgálat során a vizsgált mikroorganizmusok bármelyike meghaladja a szabványban előirt határértéket, akkor a szóbanforgó tételt mikrobiológiai szempontból kifogásoltnak kell minősíteni. Ha a vizsgálatok szalmonella fertőzést mutatnak ki, akkor a tételt takarmányozási célra nem szabad felhasználni.
A takarmányok táplálóértékének meghatározására alkalmazott vizsgálatok ismertetése után javaslatot szeretnék tenni arra, hogy a különféle takarmányokból, alapanyagokból és keverékekből milyen vizsgálatokat célszerű végeztetni. Ezt követően néhány speciális - de esetenként szükséges -vizsgálatra hívnám fel a figyelmet.
Alapvizsgálatok |
|
| Takarmányféleség Szénafélék, zöldtakarmányok pogácsázott takarmányok, szántóföldi melléktermékek | Javasolt vizsgálat Teljes analízis (szárazanyag, nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, nyershamu, emészthető fehérje, energiatartalom), kalcium és foszfor, valamint karotin meghatározás. |
| Szilázsok, szenázsok, nedvesen tárolt kukorica, kukorica csőzúzalék | Terjes analízis, kalcium és foszfor, tejsav, vajsav, ecetsav, ammónia, pH. |
| Keveréktakarmányok (tápok) | Teljes analízis, só, kalcium és foszfoi |
| Sertés- és baromfitakarmányok | Teljes aminosav garnitúra, biológiai érték, limitáló aminosavak (lizin, metionin, triptofán) |
| Bármely takarmányból | Makroelem tartalom (kálium, nátrium, kalcium, foszfor, magnézium, klór, kén) és mikroelem tartalom (cink, vas, réz,mangán, szelén, kobalt stb.) |
| Takarmányféleség Szemes takarmányokból | Javasolt vizsgálat Teljes analízis, kalcium és foszfor, hektoliter tömeg |
| Nagy zsír- (olaj-) tartalmú takarmányokból | Peroxidszám, savszám, zsírsavmeghatározás |
Speciális, de esetenként szükséges vizsgálatok |
|
| Takarmányféleség § | Elvégzendő vizsgálat |
| Bármely takarmány | Mintavétel és a laboratóriumba beszállítás |
| Keményítőtartalom meghatározás | |
| Cukortartalom meghatározás | |
| Karbamidtartalmú takarmányok | Karbamidtartalom meghatározás |
| Nagy fehérjetartalmú takarmányok | Nyersfehérje- és emészthető fehérje meghatározás |
| Rostban gazdag takarmányok | Rostfrakció analízis (savdeter-gens rost, neutrális detergens rost, cellulóz, hemicellulóz, lignin, kutin) |
| Zöldtakarmányok | Nitrit- és nitráttartalom meghatározás |
| Bármely takarmány | Mikrobiológiai vizsgálat alaptakarámnyokból és szálasokból: anaerob spórás baktériumszám-, összcsiraszám, élesztőszám-, penészszám-, mikroflóra analízis; keveréktakarányokból fentieken kivül még: anaerob spórás rothasztó baktériumszám, E-coliszám-, fehérjebontó baktériumszám vizsgálat) |
| Bármely takarmány | Mikotoxin vizsgálat (F2 toxin, zearalenol, alternariol és alternariol monometiléter, T2-toxin, diacetoxiscirpenol, dezoxinivalenol, HT-2 toxin, aflatoxin, ochratoxin A, sterigmatocisztin, patulin) |
| Takarmányféleség Keveréktakarmányokból | Javasolt vizsgálat Vitamin meghatározás (A, D, E, K, U, C, B) |
| Húslisztekből | Keratin fehérje (toll-liszt-tartalom) meghatározás |
| Keveréktakarmányokból | Antioxidáns tartalom meghatározás |
Természetesen az előzőekben felsorolt vizsgálatokat\zükségtelen minden takarmánynál elvégeztetni, az összeállítás csak a vizsgálati lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Amennyiben a takarmányvizsgálatot kérő nincs teljesen tisztában azzal, hogy az általa felvetett problémára melyik fajta vizsgálat adja meg az optimális választ, legjobb ha konzultál a laboratórium szaktanácsadóival, akik javasolni fogják a legkedvezőbb megoldást. A legdöntőbb momentum a megbízó részéről az, hogy ha mintát hoz a laboratóriumba, akkor a mintavételi és szállítási viszonyok az előzőekben leírtaknak megfelelően történjenek.
Ezek után még mindig felmerülhet a kérdés, hogy miért nem lehet a takarmányreceptúrák számolásánál, illetve összeállításánál az alapanyagok szabványos értékeire támaszkodni, hisz igy időt és pénzt lehetne megtakarítani. A több mint másfél évtized takarmányvizsgáló múlttal mögöttem felelősséggel állíthatom, hogy az általunk vizsgált minták többsége a szabvány értékeitől jelentősen eltér. Ebből az következik, hogyha nem a tényleges vizsgálati adattal, hanem a szabvány értékeivel számolunk, akkor csalódás érhet bennünket. Példának emliteném azt, hogy a búza nyersfehérje tartalma a fajtától, a termőhelyi adottságoktól, a nitrogénműtrágya meny-nyiségétől és a csapadéktól függően 1-18 % között változhat. A 11 %-os nyersfehérje tartalmú búzával takarmányozva állatainkat fehérjehiány, a 18 %-osnál pedig fehérje túletetés lép fel, ha a recepturát a szabványos értékre számoljuk. De ugyanilyen példákat hozhatnék a réti- és lucernaszénáknál, az erjesztett takarmányoknál, vagy például a húsliszteknél.
Végezetül laboratóriumunkról pár szót. A PANNON Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának Központi Laboratóriuma (7401 Kapsovár, Pf. 16. Dénesmajor 2., tel.: 82-14-155) hazánk egyik legnagyobb és legjobban felszerelt laboratóriuma. Az itt telepített műszerek (aminosavanalizátorok, fehérjemeghatározó, gázkromatográfok, nagyhatékonyságú folyadékkromatográf, atomabszorpciós spektrofotométer, plazmaemissziós fotométer) és a magasan kvalifikált munkatársak a biztosíték arra, hogy a takarányozási problémájával hozzánk forduló vállalkozó a megfelelő megoldást megkapja.
| |