| |
1942. V. 28-án du. 5 órakor mentünk le az állomásra, 10 órakor rakódtunk be, s hajnalban 2 órakor indultunk. Attala-csomán megálltunk, s 9 órakor folytattuk az utat. Dombóváron is álltunk. Nagyon meleg van. Szakályhőgyésznél muzsikáltunk, s ebédeltünk, Sz. fehérváron is muzsikáltunk és vacsoráztunk, és rádiót hallgattunk. A kaposvári katonák indulását hanglemezről.
V. 29-én reggel 1/2 6 órakor Komáromba értünk. 6 órakor mentünk át a Duna hídon, s Németország felé vettük az irányt. Az idő hűvös és szeles. 13.20-kor léptük át a magyar határt Szlovákiában. Nagyon szép vidék, és rendes lakói vannak.
1942. V. 30-án hajnalban léptünk át a régi Lengyelországba. Láttunk néhány rombolt házat és épületet. Rendetlen lakásuk van és a sok szegény gyermek mindig klebákat kért a vonat mellett futva. Egész nap Lengyelországon keresztül mentünk. Tiszta fenyveserdők vannak, de nagy hegyek nincsenek. Nagyon sziklás vidék. Ma déltől napos voltam.
1942. V. 31-én még Lengyelországon mentünk keresztül. Találkoztunk sok német vonattal és visszajövő sebesültvonattal. Jó enyhe idő van. Reggel Krakkóban reggeliztünk, német vöröskeresztes nők adtak tejeskávét reggelire.
1942. VI. 1. Éjjel Kiolce és több várost hagytunk el. Reggel Radonban reggeliztünk. 11 órakor mentünk át a Visztulán és egynegyed 12-kor Debrinbe értünk. Ezen az útvonalon nagyon sok lengyel erődöt láttunk, és összeroncsolt vonatokat a sinek mellett. Láttunk orosz foglyokat, az úton német katonák kisérték. 2 órakor Lukovba ebédeztünk, és közben az utánunk jövő 6/1. zlj. I. szd. utolért és előbb el is indult mint mink, tehát kikerült. Nemsokára ki is érünk Lengyelországból.
1942. VI. 2. Brest Süd-ben ébredtünk fel és reggeliztünk, háromnegyed 7-kor indultunk el. Ez volt az utolsó állomás. Most léptünk át Oroszországba. Elszórt üres házak. A sinek mellett sok bombatölcsért láttam. Az idő hűvös és egy kicsit szeles, szemetelő eső van. 3 órakor Pinszkben ebédeztünk, itt eladtam 65 F-es dohányt 6 márkáért, 9,80 p-ért. Az utunk innen mocsaras vidéken ment keresztül. A jelek mutatják, hogy nagy harcok voltak erre. Az egyik állomáson nagyon sok orosz fogollyal találkoztunk. Ott volt a vacsoránk. Egy 32 f-es dohányt eladtam 5 márkáért. Azután előkészültünk az éjjeli pihenésre, de nem szabadott levetkőzni, mert a partizánok erre veszedelmesek lehetnek.
1942. VI. 3-án Reggel 6 órakor Retschizában reggeliztünk, utána pedig kirakódtunk. Az ágyúdörgés már hallatszik. Utána bementünk a faluba, szállás után néztünk.
1942. VI. 7. (Vasárnap) Reggel 9-kor a r. kath. szentmisére mentünk, majd 10 órakor a református istentiszteleten voltunk. Nagy szél volt és nagyon hideg. Köpenyben voltunk. A szentmisén mindent le kellett fogni, mert a szél elvitte volna (kottákat). Pihenő időmet levélírásra és olvasásra fordítottam. Délután 3 órakor elmentünk a moziba, de nem ért semmit Rintintint játszották, és a mozi is nagyon csúnya belül és kívül. Az egész városnak a járdája deszkából van, az utcája pedig rossz, össze- vissza rakott kövek, a széle pedig homokos. Nagy szél volt és a portól alig láttunk. Ma nagyon fájt a gyomrom.
1942. VI.8. Reggel 5-kor ébresztő, a gyomrom nagyon fájt. Délelőtt zenepróba. Déltől ügyeletes őrvezető vagyok. Du. elmentünk a Dnyeszterre fürödni. Jó idő volt, csináltan négy felvételt is a hídról.
1942. VI. 9. (Kedd) egész éjjel szolgálatban voltam. 4 lövés hallatszott csak és egy világitós lövést láttam, más különös nem történt. Reggel lapokat írtam, utána pedig de. zenepróba. Szünetben átvizsgáltuk a kórház padlását. Én felfedeztem egy kis gyermeket, aki deréknál ketté volt vágva és az alsó része volt csak meg, össze volt már száradva, aztán sok orvosi szerszámokat és orvosi dolgokat. Mindenütt nagy piszok van. Egyébként már készülünk a nagy útra, mert utunkat gyalog fogjuk folytatni, hogy hova, azt a végén tudjuk csak meg, de messze, annyit tudunk. Délután pakkoltunk, mostam és összeraktam a holmimat, majd vacsora után zenéltünk az udvaron.
1942. VI. 16. Reggel 4-kor ébresztő, 6-kor indulás. Egész utunk jó volt. ma reggel kaptunk először német kosztot. Nagy szögletes kenyér egy napra, azonkívül egy dcl pálinka, 6 drb német cigaretta, minden reggel 10 dkg vaj és fekete kávé, 3 dkg cukorka, 2 szivar. Elég jó koszt. De. egyik kaposvári tüzér barátom kocsiján mentem egy darabig. Útközben vettem fél liter tejet és fél kilogrammnál több kenyeret, egy orosz parasztembertől. Jóllaktam. Egész nap mentünk, az ut vége felé a zenekart 2 teherautó előrevitte, s a csapatot zenével fogadtuk. Nem ettünk ebédet, s este fél 9-kor ettünk kávét és szalonnát, és pálinkát. Nagyon fáradt voltam. 40 km-t mentünk.
1942. VI. 17. Egész nap pihentünk Csernikovba, egy laktanyában. Borús idő volt és du. esett az eső. Fél 5-kor az autó kivitt az országútra, s fogadtuk a bevonuló 36-osokat. Utána vacsora, majd takarodó.
1942. VI. 18. Reggel 6-kor ébresztő, ami 6-os katonáink elmentek, s mi a 36-osokhoz lettünk áttéve, konzerv volt az egész napi kosztunk, szép idő volt. Elmentünk autóval a városba, 3 helyen térzenét adtunk, nagyon szép idő van. Találkoztam máma a Völgyi Jancsival és a Kovács Józsival, a Lonci urával és sok kaposvári fiúval. Ma misét is hallgattunk. Délután fogadtuk az érkező 38-asokat. Azután akartam feladni Apikáméknak 37,50 F-t, de nem vettek még fel. Este 10-kor lefeküdtünk.
1942. VI. 19. Reggel 1/2 3-kor ébresztő, 4-kor indultunk. Nagyon nehéz és rossz út volt, 40 km-t tettünk meg. Kulikovkába fél 4-re értünk be. Éppen amire beértünk, elkezdett az eső szakadni. Egy elemi iskolába aludtunk, 11 óra hosszát meneteltünk máma. Itt kaptam 50 pfennigért 1 irót. Mind megettem. Jóllaktam. Este fél 10-kor takarodó.
1942. VI. 20. Reggel 6-kor felkeltem, utána azt mondták, hogy ma nem megyünk tovább. Azután lementem egy patakra, mostam és mosakodtam. De 10-kor mégis elindultunk és egy faluban egy iskolában aludtunk. Adtunk térzenét. Nagyon fáradt voltam. Más különös nem történt. Vettem egy 1 tejet, 10 cigarettáért, 26 km-t tettünk meg.
1942. VI. 21. Nyezsin. Reggel fél 4-kor keltünk, 6-kor elindultunk. Borús idő volt. Nehéz menet, fél 12-re beérkeztünk. A város elején filmfelvételt is készítettek rólunk. Gramofonon mindjárt meg is hallgattuk. Egy laktanyában aludtunk. Előtte volt egy tank, lefényképeztem. írtam levelet is, 6-ot. Vettem tejet és egyéb ennivalót. Este vacsora után fél 10-kor takarodó. 24 km-t tettünk meg.
1942. VI. 22. reggel fél 4-kor ébresztő, 6-kor elindultunk. Nagyon szép idő volt. Nagyon meleg van. Csináltam egy fényképet a menetről, és a faluba mikor beérkeztünk, egy német motorosról. Esett az eső, mire megérkeztünk. Egy iskolában aludtunk. Vettem tejet, krumplit, zöldhagymát, kenyeret. Schmolodovba község. Nagyon megéheztünk. Este térzenét adtunk. Pihentünk, mert nehéz utunk volt.
1942. VI. 23. Komárovka. Reggel 6-kor indultunk tovább, egész nap nagy meleg volt, s sütött a nap. Útközben ebédeztünk, de az ut vége felé már borús idő lett. Rettenetes nehéz ut volt. Útközben felkéretöztem a légvédelmi autóra, ami egész utunkon végig kisért. Nagy nehezen megérkeztünk egy kisebb városba. Nagyon csúnya és piszkos hely. Szintén egy iskolában szálltunk meg. Egy kis térzene után, aminek fáradtan nem örültünk, vacsora, majd lepihentünk 24 km volt máma.
1942. VI. 24. Reggel 6-kor ébresztő után egy patakban mostam, s fürödtem. Utána vettem 10 f-ért tejet, egy csajkával és 50 f-ért túrót. Mind megettem.
Ma déltől ügyeletes voltam. Ebédre pudding is volt, de kevés. Azért jóllaktam, mert össze vásároltam mindent. Du. zenepróba, hangszerjav. s utána az első zlj-nál térzene. Kaptunk ajándékba 1 cs. cigarettát. (Vagyis tegnap) este meghivtak a géppuskások 6- unkat egy kis zenés mulatságra. (Szenner tiz.) Frech szak. Varga örm. Kis Ignác szak. és Torbágyi örv. és Erényi. Jól éreztük magunkat, s megvendégeltek tyúkpörkölttel, utána takarodó, folyt, ma: Utána krumplit szereztem s megfőztem. Megettük, s takarodó.
1942. VI. 25. Reggel 3-kor ébresztőt csináltam, 5-kor elindultunk. Eleinte borús idő volt, de 10 km után nagyon meleg lett az idő. Egy erdőben ebédeztünk. Csináltam errefelé egy katonasirról fényképet. Nagyon rossz és járhatatlan utunk volt. Egy darabig orosz segédszekéren jöttem a Völgyi Jancsival. Borzasztó fáradtság van most rajtam, ahogy irok itt hasalva az erdőben ebédszünet alatt. Majd utunkat folytatjuk. Fél 5-re beértünk Baturi nevű városba. Alig beértünk holtfáradtan, egy temetésre kellett mennünk. Este fél 9-re végeztünk. Utána kenyérhiány miatt csak üresen ettem egy szelet sajtot és egy kis puddingot. Nagyon éhes voltam, de lefeküdtem a sátramba, mert ma nagyon elfáradtam. Ma kaptam meg az első lapjaimat, aminek nagyon örültem 6 drb-ot. Apika 2, Marika 1, Gyulába 2,... 1. nagyon el voltam keseredve, mert hazagondoltam. Istenem segítsen a további utamon is meg. Egy képet csináltam ma.
1942. VI. 26. Reggel 4-kor ébresztő, s 6-kor indultunk. Szép idő van reggel, - 6 km-t gyalogoltunk borzasztó rossz uton, de felkéretőztünk egy autóra a Torbácsival, a 32 km-es utat azzal tettük meg. Egy kis községbe értünk. Egy 1 tejet ittam, utána levelet irtam és megvártam a többieket, három óra felé beérkeztek. Csak az a baj, hogy kevés a kenyerem. Utána már nem volt ebéd, mert az uton ettek. Csak vacsora volt. Egy gyümölcsösben sátorban aludtunk. Ma este is hatunkat meghívtak a gépp.-ok. Zenéltünk, s csináltak nekünk kacsahúst és krumplit, mézet, csokoládét és cigarettát kaptunk, jól éreztük magunkat. Fél 10-kor takarodó.
1942. VI. 27-én reggel 6-kor ébresztő, de. 8-kor kath. mise. (Egy lap hiányzik)
A 15-ik oldalon fent: 45 km. Alatta a szöveg így folytatódik: ba széjjel néztünk. Sok üzlet volt, de piszkosak.
A hadi pékségben kértünk kenyeret és sütöttek lángost, jó volt. Aztán megtisztálkodtunk egy házban. Egy rendes orosz nő engedett megmosakodnom. Ott voltam egész délelőtt és délután 5-ig. Azután megérkezett a csapatunk és elmentünk a szállásunkra. 9-kor takarodó. Itt az orosz nőről csináltam egy fényképet.
1942. VI.30. Reggel 4-kor ébresztő. Nagyon esett az eső. Elindultunk. Nagy a sár. Egész délelőtt szakadó esőben meneteltünk. Délfelé elállt az eső és kisütött a nap. Csináltam két fényképet. Borzasztó rossz utunk volt. Óriási sár. Nagyon fáradt vagyok. Most az út mellett ebédszünet alatt írok. Utunkat folytattuk, s 35 km után egy községben szálltunk meg éjjelre. Rupecz. Ma ügyeletes voltam. Egész éjjel szólt az ágyú. Kicsit féltem, de nem baj.
1942. VII. 1. Reggel 4-kor ébresztő, 6-kor elindultunk. Nagyon fájt a gyomrom. Egész úton egyszer esett az eső, egyszer pedig nem. Nem jó idő volt. Nagyon elfáradtam. Délután már dombosabb vidék következett. Eddig mindig sík volt. Útközben sok autóroncsot, ágyút, tankot láttunk. Rilsk községben voltunk már délután 4 órakor, ma 38 km-t tettünk meg. Eddigi utunk 530 km-t tett ki. 21. nap este térzene, egy kis városi séta, majd 9-kor pihenő.
1942. VII.2. Reggel fél 7-kor ébresztő, utána kimentem a folyóra, ruhát mostam és megfürödtem. Szép napos idő volt. Utána hazamentünk egy községházába, s zenepróba volt. 11-kor térzene. Ebéd után zenepróba. 5-kor térzene, itt kaptam egy benzindobozt. Városi séta után takarodó.
1942. VII. 3. Ivanovkán. (?) Reggel fél 4-kor ébresztő, fél 6-kor elindultunk. Szép idő volt. Nagyon szép város volt ez. Sok régi templommal. 24 km utat tettünk meg. Egy órára érkeztünk meg. Nagyon fáradtak voltunk. Egy gyönyörű kastélyban szálltunk meg. Csináltam 4 felvételt is róla. Gyönyörű fürdőtava is volt, megfürödtünk. Térzene 5-6 órakor volt. Vacsora után takarodó. Tegnap este itt orosz repülőtámadás is volt, de kár nem esett. Ágyudörgés közben mentünk egész nap.
1942. VII. 4. Reggel fél 4-kor ébresztő, negyed 6-kor indultunk. Szóltak az ágyuk, már közel vagyunk a célhoz. Kicsit hűvös, de jó út van. Itt hagyjuk ezt a gyönyörű palotát. Fényképen megörökítettem tegnap. Menetünk nagyon rossz volt, mert esett egész úton az eső és nagy sár volt. 32 km-t tettünk meg, Ivanovskótól - Ligetig. Egy nagy új épületben szálltunk meg. Egy napi pihenőnk is volt. Esti vacsora után átmentünk a vöröskeresztes büfébe, vacsoráztunk. Főzelék és kávét ettünk, 30 pfenning, majd takarodó. Ma éjjel szovjet repülőtámadás volt ez az első támadás. 40-50 bombát dobtak le, még a ház is remegett, 11-től 2-ig. Én aludtam és nem is ébredtem fel. Azt mondják, borzalmas volt. Levelet kaptam 4-et.
1942. VII. 5. Reggel 4-kor riadó volt. Felpakoltunk, de nem volt semmi. De. fürödtünk. Csináltam négy felvételt. Du. vöröskereszteseknél ettünk, s térzene utánna, takarodó. Alig aludtunk el, orosz repülőtámadás volt. Ekkor felébredtem. Kifutottam a folyosóra, mert emeleten voltunk, s ott a sötétben vártam mindig, hogy a ház összedől. Egy és fél órai támadás után, nehezen aludtam el egy óra felé. Jaj, de borzalmas volt a mai éjjelünk.
1942. VII. 6. Reggel 4-kor ébresztő. Tarasova községbe mentünk. 6 órakor indultunk. Nagyon nehéz utunk volt. Nagy forróság, ami itt ritkaság. Ingben meneteltünk 45 km-t. Feketekávé volt a reggeli és azt az utat ebéd nélkül du. fél 7-ig tettük meg. Ekkor ebédeztünk és mindjárt vacsoráztunk is. Ma déltől ügyeletes voltam. 9-kor lefeküdtem, de egyáltalán nem tudtam aludni, mert 10 órától 1 óráig éjjel állandó orosz repülő bombatámadás volt. Rettenetes volt. Igaz féltem egy kicsit, de biztam a sorsomban. Három bomba egészen közel esett le hozzánk. Ma egy gyümölcsösben aludtunk. Istenen köszönöm, hogy ma is megmentettél a nagy veszélytől, és fáradtságtól. Állandóan szólnak az ágyuk.
1942. VII. 7. Reggel negyed ötkor csináltam ébresztőt. Azelőtt még a konyhán csentem friss feketekávét és a kertben egy csomó zöldhagymát. Jóllaktam. Fél 6-kor elindultunk. Utközben láttam két embert (orosz) kikötve, már tegnap óta. Jó idő mutatkozik. Ezt az irást az első pihenő alatt irom, Nyikolskoje község előtt. Kulacsomban kávéval folytatjuk a mai utunkat. Tegnap találkoztam Spitz Rezsővel. Egy nagy emelkedőnél a lovakkal együtt huzták és tolták felfelé a kocsikat és az autókat. (Zsidótábor) Egy-két km után sikerült egy autóra felkéretőzni és azzal tettük meg a mai 25 km-es utat. Kurszk előtt 12 km-re szálltunk meg. Jót fürödtem és mostam az itt folyó tiszta és sekélyvizű folyóban. Este pedig a mindennapi, orosz repülőtámadást élveztük végig. 120 kg-os bombákat dobáltak le itt.
1942. VII. 8. Reggel fél 4-kor ébresztő, majd fél 6-kor indultunk. Borzasztó rossz, homokos a vidék. Nagy meleg van. Ilyen meleg még nem volt, mint máma. 10 óra felé Kurszk mellett egy fenyveserdőben egész este elrejtőzve vártunk, amig utunkat folytathatjuk. Nagy meleg volt. Este 8 órakor folytattuk utunkat. Nagy előkészülés, mert lehet számítani az orosz légitámadásra. Kurszk mellett mentünk el. Éppen a setét beállt, amikor elmentünk a város mellett. Borzalmas légitámadásnak voltunk szemtanúi. Orosz repüölőgépek rengeteg bombát dobtak le, s három orosz repülőgépet le is lőttek magyar légelháritóink. Csunya látvány volt, amint a fényszórók fénye mellett a világító lövedékek eltalálták a stukát, s füstölve zuhant alá. 1942. VII. 9. Még mindig mentünk fél 2 felé hajnalban, a hold kezdett felkelni és lassan a légitámadás is elvonult, amit egész menetünk alatt borzalmasan élveztünk. Három órára végre megérkeztünk egy igen kicsi, igénytelen faluba, ahol nagy halastavak voltak. Sátorverés után lepihentünk. Közben reggeli, majd 12 óráig aludtunk egész délelőtt. Ebéd után fürdés, majd zenepróba, és 5-6 óráig térzene, vacsora, s utána 9-kor takarodó. Este újból élveztük a tőlünk 30 km-re álló Kurszk város bombázását.
1942. VII. 10. Reggel 6-kor ébresztő, utána délelőtt zenepróba, levélkiosztás. Ma 16 lapot kaptam. Nagyon boldog voltam. Én is írtam. Ebéd után újból levélírás, majd 5-6-ig térzene, vacsora, utána kis krumplit főztem, mert mindig éhes voltam. 9 óra után takarodó. Ma jól aludtam. Ma 39 fok, nagyon meleg volt.
1942. VII. 11. Reggel 4-kor ébresztő, összepakoltunk a kis gyümölcsösben, s itt hagytuk sajnálkozva, mert szépen elkészítettük légvédelmi gödrökkel együtt. 6-kor elindultunk. Nagyon meleg mutatkozik. Krasznyikovó községben. Óriási melegség van. Alig bírtuk ki. Igazán szenvedtünk máma. Kis feketekávéval egész délelőtt 2-ig, nagyon kiéheztem. Déli 2 órás pihenő után folytattuk utunkat, s este fél 8 órára érkeztünk meg a szálláshelyünkre. 9 órakor sátor nélkül egy fa és bokor mellé lefeküdtünk és fél 2-kor volt ébresztő másnap, ma 40 km-t mentünk. Egész nap utón sik vidék, egyetlen fa nélkül.
1942. VII. 12. Reggel fél 2-kor ébresztő, fél 4-kor elindultunk Ivánovkó községbe. A mai napunk még borzasztóbb volt a tegnapinál. A nagy melegség mellé jött még a szél, ami a port az izzadó testünkre fújta. A nagy meleget még borzasztóbbá tette a sok elhullott állati és emberi hulla maradványa, oszlásnak indult tetemeinek bűzös szaga. Igazán az egész utón a jő isten segítségét kértem, mert mind jobban szenvedtem, amit életemben e háború elvégzése után még rá gondolni is rossz lesz. Két felvételt csináltam, de azt hiszem nem fognak sikerülni, mert oly nagy volt a por, hogy mi is alig láttunk, 10-15 méterre előre és hátra. A menet 12 órára befejeződött, 30 km-rel közelebb értünk célunkhoz. Ivánovkó nevű községben egy szokott gyümölcsösben sátort vertünk és itt maradtunk a következő elindulásunkig. Ebéd után a kéményseprőhöz hasonló képünket lemostuk a közeli kis patakban és a ruháimat is kimostam és tisztán átvettem ma egy órakor az ügyeletes őrvezetői szolgálatot. Délután leveleket írtam, s hazagondoltam fájdalmasan. Nagyon sok akna volt ezen a helyen lerakva, és sok drótakadály. Igen érdekesek. Este 9-kor lefeküdtem. Ma nagyon meleg volt.
1942. VII. 13. Reggel fél 3-kor csináltam ébresztőt, de én már tegnap este 11-kor felkeltem. Reggel 4-kor elindultunk. Eleinte az utunk még elég rendes volt, de egy órai menet után egész utón szakadt az eső. Borzalmas felhőszakadás volt sokáig, úgyhogy menni sem tudtunk, s állva az erdőben vártuk, amíg egy kicsit megszűnik az eső. De még amikor elindultunk, szakadt, mert egy és fél óráig vártunk hiába. Alig indultunk el, a zenekocsink felborult a púpozott rakománnyal együtt. Most volt igazán szörnyű látvány, amikor az óriási sárban és esőben a kocsi helyrehozásával igyekeztünk. Térdig merülő sárban, latyakos, vizes bakanccsal, szakadó esőben elkeseredett menetünk folytatta útját teljesen elhagyva, egy puskával, mert a menet már régen otthagyott bennünket. Igen veszélyes helyzetünk volt, mert fejünk felett igen magasan orosz felderítők jelentek meg, de komoly bajt nem csináltak. Két órai menetelés után utolértük a csapatunkat, mert éppen hosszú pihenőt tartottak. Ma itt csináltam négy felvételt is. A bakancsomból kiöntöttem a vizet és folytattuk fárasztó utunkat. Végre 2 órára délután megérkeztünk egy felgyújtott igen mocskos faluba. Kint a réten sátrat vertünk és beálcáztuk magunkat ágakkal. Estig pihenő, s 9-kor takarodó. Ma 28 km-t tettünk meg.
1942. VII. 14. Reggel 1-kor ébresztő, fél 3-kor elindultunk, igen jó földes úttal kezdődött mai utunk. Eddigi utolsó útszakaszunk egy kicsit már dombosabb volt, de nagyon homokos, úgyhogy viperák is tanyázták erre a homokban. Végig leégett falvak. 10 nappal ezelőtt még itt harcok voltak. Egy orosz védelmi vonalon mentünk ma át. Futóárkok, aknával lerakott mezők és rengeteg drótakadállyal. Néha elkezdett szemetelni az eső, de nem volt oly nagy, mint tegnap. Délelőtt 10 órára megérkeztünk egy kis faluba. Egy kicsit rendesebb, de azért nagyon piszkos. Jóindulatú lakosuk van. szívesen adtak amijük volt. Egy gyümölcsösben sátrat vertünk és utána elmentem egy kis ennivaló után nézni. 10 db Levente cigarettáért egy csibét kaptam, amit délután a Lázár törzsörm. úrral jól elkészitettünk, s jóétvággyal megettük. Ma a sátorban kétszer is nagy felhőszakadás támadott meg minket. Ma rossz idő volt. Este 9 órakor takarodó, ma 24 km-t tettünk.
1942. VII. 15. Reggel 1/2 7-kor ébresztő. Egész éjjel esett az eső. Ma délelőtt is szemetelő eső van. Itt elveszett a sapkám és seholsem találtam meg. Az ezred törzstől kaptam egy másikat. Ebéd után 1 órakor folytattuk utunkat, nagy eső volt itt még, s nehéz dombos ut, egypár felvételt is csináltam. Nagy dombok következtek erre. Meszes fehér dombokkal. Este 8 órára tettük meg utunkat, 30 km-t, eddig 850 km volt utunk gyalog. Elmentem még vacsora előtt vizért és közben egyik percben méhkasokat láttam és sok mézet ettem. A kulacspoharamat is tele tettem. Éjjel esett az eső. Egy erdőben sátort vertünk és ott pihentünk. Sok lövedék és halott volt itt az erdőben.
1942. VII. 16. Reggel 3 órakor ébresztő, fél 5-kor elindultunk. A következő faluban, innen 8 km-re egy hadnagy és egy gyalogos aknarobbanástól meghaltak. Itt eltemettük őket zenével és folytattuk utunkat. 2-3 km után sikerült egy autóra felülnünk és 28 kméteres utunkat azzal tettem meg. Egy városba értünk, de vissza kellett jönni 6 km-t. Ebben a városban egyik katonakonyhán kaptam egy halkonzervet. Egy községben egy gyümölcsösben telepedtünk le. Rengeteg lőszert, puskát és aknát találtak itt. Délután 3 órára értünk ebbe a faluba. Délután 6-7-ig térzene volt, és 9 órakor takarodó.
1942. VII. 17. Reggel fél 7 órakor ébresztő. 9 órakor mise volt. Utána mostam és fürödtem. Levélírás után ebéd, majd 3 órakor zenepróba, utána térzene és vacsora után 9-kor takarodó. Ma pihenő napunk volt. E község neve Pesstranka.
1942. VII. 20. Reggel fél 4-kor ébresztő, 5 órakor indultunk. Alig mentünk egy kicsit, újból autóra sikerült felkéretőzni, s 26 km-re utunkat azzal tettük meg. Mikrafonovka községbe mentünk, de én tévedésből autón 6 km-rel tovább mentem, s gyalog jöttem vissza. Útközben egyik ház kertjében felbontottam egy kaptárt, s olyan sok lépes mézet ettem, hogy megfájdult a gyomrom tőle. 12 órára odaérkeztem a szálláshelyünkre, egy falu melletti erdőben sátrat vertünk. Ma lettem beosztva a méhészeti csoportba, s az ittlevő kaptárakban levő keretekből pörgettük ki a mézet. Borzasztó sok mézet ettem, úgyhogy majdnem kijött belőlem. A kulacsokat is teletöltöttem mézzel. Délután 5-6-ig térzene, majd vacsora és utána takarodó.
1942. VII. 21. Reggel 4-kor ébresztő, 5-kor indulás, de újból egy autóra sikerült felkéretőzni, s 24 km-t azzal tettünk ujból meg. Elég jó út volt máma, de még mindig borzasztó meleg van. 9 órára értünk be Krasznoje községbe. Amíg nem ért be a csapatunk, benzint és olajat gyüjtöttünk a benzines hordókból. 1 órára megérkeztek és az erdőben sátrat vertünk. Ebéd után az erdőben elkezdtek a partizánok lövöldözni minket. Szerencsém is volt máma, mert egyedül nagyon bementem az erdőbe és nem lett semmi bajom. Délután leveleket írtam, 5 óra felé az erdőben a partizánok erősebb támadást akartak ellenünk tenni, de visszazavarták erős puskalövésekkel a mieink. Igen rossz idő lett. Közben az éjjeli veszély miatt őrséget kellett állnunk. ( ** közötti rész későbbi betoltádásnak látszik!) Én 9 órakor lettem beosztva szolgálatba. Közelünkben voltak munkaszolgálatosok is, hol ismét találkoztam Rezsővel. Sikerült adnom egy kulacs mézet Spitz Rezsőnek, aminek örült és még egy doboz halkonzervet is. Egész éjjel csúnya eső esett. Nem aludtam éjfélig. Azon gondolkodtam, hogy mi a csudának kell nekünk ilyen távol lenni otthonunktól. Mindig lövöldözés volt éjjel. Féltem is, de majd nemsokára haza fogunk menni. Ritkán használjuk hangszereinket. A gyomrom ma nagyon fájt most, mindig rosszak az ivóvizek és a koszt sem elég jó. Szegény zsidó munkásszolgálatosoknak pedig még gyengébb a kosztjuk és sokat kell dolgozni egész úton. Nem tudom hova tartozhatnak, mert nincs alkalmam beszélgetni a Rezsővel, az őrök minket is elzavarnak, ha próbálunk szólni valamit. Ráérek gondolkodni, de én csak áldozatuk vagyok a többi társaimmal együtt. Borzasztó kezd lenni amerre megyünk és még hogy hazajutunk e valaha. Közelünkben sok német katona is van, de nem érdekel bennünket létük. Az erdőben állandóan lövöldöztek éjjel.
Két német katona sebesült csak meg. Mink közben gyorsan összepakoltunk és eltüntünk a közeli faluba, egy gyümölcskertben vertünk sátrat. Az eső elkezdett esni. 10 órakor takarodó.
1942. VII. 22. Reggel 1 órakor volt már ébresztő. Egész éjjel nem tudtam aludni, az eső miatt és az őrmester ur nagyon kis helyet szorított nekem. Fél 3 órakor elindultunk szakadó esőben, már ébresztőkor is vaksötétben rata-zugás közben pakoltunk össze. Borzalmas kezdett a helyzet lenni. El vagyok bizony már ennyi ut után keseredve, hisz ezredik km-t nyomtam le gyalog. Rosszabbnál rosszabb utakon és időben, de a jó isten segítségével nem volt még eddig semmi bajom. 10 km-t esőben kezdtünk gyalog menni, majd leültünk várni az autónkat. Vártunk 3 óra hosszát, de nem jöttek, s az eső is esett, s így elindultunk gyalog a legközelebbi faluba, itt az egyik házban már csak hárman maradtunk, a Torbágyi, Törő Gy. és én. Nagyon esett az eső, közben a Törő Gy. elment és ketten maradtunk. 2 óra felé jött egy tank, arra felültünk, (szakadt az eső és óriási a sár) az belecsúszott egy árokba és én otthagytam, egyedül elindultam, s egyik közeli faluba az egyik házba behívtak a Sützenhoffer, Bogya, Gilice és Törő szkv. urak. Vártuk míg az eső elmúlik, de csak szakadt. Már kezdtem éhes lenni, 2 óra felé 4-en elindultunk és 1-2 órai eső és sárban való menésben újból az egyik faluban a Törő Gy.-val az egyik házban megmosakodtunk. Közben a főtörzsörmester urak elmentek és mi egyedül itt maradtunk. Az ellósok itt voltak éppen, s nagyon szívesen megvacsoráztattak, a házban pedig tojást és krumplit főzettünk. Vacsora után az orosz lányokkal elvicceltünk, közben én egyedül elmentem mézet szerezni, s találtam is nagyon sokat, úgyhogy nagyon jóllaktam vele, még a hasam is fájt bele. Vacsora után egyik istállóban lefeküdtünk aludni. Közben szakadt az eső.
1942. VII. 23. Reggel 6 órakor keltünk fel és 7 órakor az ellósok kocsin elvittek a közeli városba, ahol az én zenecsoportom szállásolt. Újból esőben menten, de most kocsin, 11 órára megérkeztünk a szálláshelyünkre. Egy kicsit megdorgáltak, de kibírtuk. Megpucoltuk magunkat, majd ebéd után zenepróba, 5-6-ig térzene, utána egy kis beszélgetés, majd takarodó. Én kint az udvarban a kocsin aludtam. Eddig 1150 km-t gyalogoltunk.
1942. VII. 31. Reggel 5 órakor ébresztő, majd összepakoltunk és 10 óra felé elindultunk, hogy elfoglaljuk az innen 14 km-re álló faluba a „Komand-antenfürer" állásunkat. Délután 4 óra felé odaértünk és szállás után néztünk. Az ottani bírónál szálltunk meg. Nagyon rendes kiszolgálást kaptunk és jól elaludtunk.
A falunk után egy nagy mocsaras rész és utána van a Don. Tisztán oda lehet látni. Sietve menekültünk el. Borzalmasan esett nekem ez az ut, mert a mi utunk szabad volt és könnyen kaphattunk volna tüzet. A tőlünk 18 km-re levő hadosztály törzsnél töltöttük ezt az éjszakát. Az éjjel itt is volt légi tevékenység, de kár nem volt.
1942. VIII. hét. Reggel 6-kor felkeltünk, majd összepakoltunk. Alig egy óra múlva fejünk felett 15 angol bombázó repülőgép jelent meg. Óriási zajt csináltak és feltűnően alacsonyan repkedtek a fejünk felett. Egy negyed órai támadás után eltűntek. Nincs halott. 10 óra felé elindultunk vissza Pheskibe. Jó meleg idő van. Délfelé megérkeztünk. Útközben csináltam egy felvételt a túloldali dombon dúló harcokról. Talán látszik. Pheski előtt levő erdőben pedig az oroszok oly erővel nyomultak lassan előre, hogy a mieinknek vissza kellett vonulniuk. Mink nem is tudtunk arról, hogy ilyen közel vannak az oroszok és csak bátran jöttünk az erdő mellett, a magas vasúti síneken, mert akkor éppen nem volt tűz. Szóval mink az első vonal előtt oroszok és magyarok között mentünk el. A jó isten itt is vigyázott ránk. Peskiben azonban nem mertünk maradni, hisz ez most front volt. Átmentünk a még fél km-re lévő Lázár törzsőrmester falujába, amíg itt meg nem szűnik a harc. Igen izgalmas napok ezek. Most ahogy írom e sorokat itt az iskola előtt a lépcsőn ülve hallom, hogy suhog a mi Pheski községünkben az ágyú, bomba, géppuska, és puskaropogás. Óriási ez a nagy zaj, ami a Don völgyében most folyik.
1942. VIII. 8. Reggel Lázár tőrzsuréknál 5 órakor keltem fel. Délelőtt irtam ezeket a sorokat. Délelőtt megérkeztünk a faluba. Közben állandóan ágyú, és puskaropogás a közeli erdőben. Délután is nagyon sok halottunk és rengeteg sebesültünk volt. Óriási csata. 250 emberből itt eddig 60 tud már harcolni, a többi meghalt és seb.
Nagy a veszély. Az őrmester ur már nem akar itt sem maradni. Borzasztóan fél. Ezért össze is pakoltatott minket és este a sötétben elindultunk nagy kerülő úttal a hadosztály felé, de a hátunk mögött levő tüzérségnél maradtunk az éjjel.
1942. VIII. 10. Reggel 5 órakor ébresztő. 10 óra felé biztosan az oroszok észrevehettek bennünket, mert majdnem eltalálták a házunkat. A nagy durranásra kifutottam az udvaron levő fehér gödörbe, mert erre tiszta mészköves minden, éppen akkor süvített el a fejünk felett egy másik gránát. A Bendár Ferivel igen megijedtünk, mert a föld csak úgy hullott ránk. Akkor innen is menekülni kezdtünk, az oroszoknak valósággal a nyílt szemük előtt voltunk. Kiugrottunk a gödörből az iskola háta mögött elkezdtünk futni, közben újból óriási lövést kaptunk, borzasztó helyzet, egy kis pillanatra nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Újból futottunk tovább. Az egyik ház kertjének a végén egy védelmi pincét láttunk, beugrottunk.
Vagyis egy 15-ös orosz ágyúlövedék esett hozzánk. Csak úgy hullott ránk a meszes föld, azonnal felkeltem, menekülni kezdtem. Borzasztó élmény, majd óriási süvítés és borzasztó dörej, amikor észhez kaptam felugrottam, futok tovább, senkit sem látok, csak egy asszonyt hason feküdve, hátát egy nagyszilánk leszakította, egy tüzérnek pedig a fél fejét szétvitte, meghalt. 3 pedig megsebesült, egy ló pedig elpusztult. Befutottam egy pincébe, ott találtam egy csomó tüzért és a tüzér hadnagy urat és az én őrmester uramat.
Ott is maradtam, közben a Kun Laci bevágtatott Peskibe. A Torbágyi pedig légnyomástól lezuhant a lóról, a ló pedig eltűnt. Ebédet kaptunk a pincében, majd két órai tartózkodás után elindultunk, félve, Pheskibe. Alig vártuk, hogy odaérjünk. Itt Pheskiben én mindjárt csináltam óvópincét. Az éjjelre azonban egy szobában aludtam jól.
1942. VIII. 19. Reggel 5-kor keltem fel. Ma a németek kinozták a ruszkikat. Igen heves tűz volt. Délelőtt esett az eső, és borult volt az ég. Főztünk, majd ebéd után 3 óra felé ujból eljött a kislány, akivel orosz és magyar szavakat irtunk este fél 8-ig. Általában ma nem lőtték a mi falunkat, de sok német stuka volt, amit végignéztem, hogy hogyan támadnak. Este fél 9 órakor lefeküdtem. A mi szobánkban egy német tiszt is aludt.
1942. VIII. 21. Reggel 5-kor keltem fel. Délelőtt kocsit és lovat mentem szerezni, aztán pedig a kovácsmühelyből egypár menetvágót hoztam el. Délelőtt igen sok repülőgép szállt el és bombázták az erdőt, összetalálkozott a német és orosz vadászgép, és végignéztem a légiharcot. Láttam lezuhanni 2 gépet, ugy égett és esett forogva le. Szép volt. A gépeket elmentem megnézni délután. Útközben géppuska. Szép volt az idő, estefelé ismét eljött a kislány. Vacsora után takarodó, de a nagy bombázás miatt a kertben néztük a harcokat, mert a váratlan légitámadás miatt nem mertünk aludni.
1942. IX. 8. Reggel 6-kor keltem fel, 8-kor parancskihirdetés, majd 1/2 10-kor meggyóntam és szent misét hallgattam és áldoztam. Utána a fényképész műhelybe mentem dolgozni. Ma kisboldogasszony ünnepe. Szép idő van. Ebéd.
1942. IX. 10. Reggel 5-kor keltem. A Ruzsicshoz mentem, de nem volt délelőtt munka, mert a Ruzics ma ezredes úrral a frontra ment fényképezni. Délután tovább dolgoztunk. Este fél 6-kor parancs, vacsora, majd takarodó. 1942. IX. 13. Reggel 6 óra felé keltem fel. Az éjjel a közelben bombáztak. Nagyon megijedtem, mert a fejünk felett világított a ruszki mécses. Jó enyhe őszi idő van.
Délelőtt zenepróba, majd utána fél 10-kor ref. istentiszteleten zenéltünk. 11-kor pedig r. kat. tábori misén voltunk, fél 1-re végeztünk, mert utána kis térzenét is adtunk. Kaptunk ebédet is. Két óra felé jött Dolsikból egy teherautó értünk és átvitt bennünket a hadtesthez. Itt adtunk térzenét. Még táncoltak is a katonák a ruszki lányokkal. Itt találkoztam a Pulai Jancsival és 5 óra felé visszamentünk autón Cserbakovóba. 7 órára megérkeztünk, 1/2 8-kor már mindjárt szolgálatba tettek 7 orosz fogjot reggel 7-ig őrizni, mert délután felgyújtották az összes megaratott gabonát.
1942. IX. 20. Reggel 5 óra felé felkeltünk. Ma vasárnap van. Megcsináltuk az ágyat, amiben aludtunk, majd rendbehoztuk magunkat. Azután megnéztük a zsidókat, akiket pár óra múlva ki fognak végezni, nagyon meglepődtem, amikor köztük láttam Spitz Rezsőt is. Csak felém bólogatott, és az őrök miatt nem szólhattunk egymásnak. Nem vette le róla a szemét egy pilanatra sem. Bátran viselkedett. Állitólag az a bűnük, hogy át akartak menni az oroszokhoz, és az igazságtalan szenvedésüktől megszabadulni. De elfogták őket. Már orosz katonákkal együtt. Nem tudok segíteni. Borzasztó. Fájdalmas búcsúzó tekintettel vissza kellett menni szállásunkra. Az idő szép, de enyhe, őszies. Nem tudtam ebédelni. Szállásunkon voltunk, majd sorakozó. Mindenkinek ott kellett nézni. Fényképezőgépem dugva elvittem. Talán sikerül Rezsőről, utolsó útjáról képet csinálnom. 3 órakor indultunk. Spitz Rezső nagyon nézett engem. ítélethirdetés után 4 katona kisérte őket. Szólni nem szólhattunk, csak együtt éreztünk. Rezsőt is lefényképeztem egészen közelről, 3 méterről, ezenkívül csináltam róla 7 felvételt. Térdre kellett állni nekik, aztán bekötötték a szemüket, majd 4 fejlövést kaptak. A Spitz Rezsőt végignéztem. Nagyon szőrös, rongyos és sovány volt. Szóval borzasztó látvány volt. 4 óra 15 perckor végezték ki Spitz Rezsőt. Ezután visszamentem, vacsora, majd lefeküdtünk. Nem tudtam elaludni sehogyan sem. Hideg, borús és szeles az idő.
1942. IX. 21. Reggel 5-kor ébresztő, majd egész délelőtt mostunk és levelet irtam. Ma küldtem haza 8 fényképet. A Szöszikének pedig 2-t. Délután megint irtam és kisebb házimunkát elvégeztem. Vacsora, majd utána takarodó. Az idő hideg, száraz és szeles.
1942. X. 22. Reggel 7 órakor felkeltem. Jól megmosakodtam, lábat mostam, a türölközőmet kimostam és az orosz maminkóval a ruháimat kimosattam, utána ezt a naplót írtam, s most be is fejezem. D. u. lapokat írtam, majd vacsora után a jó Isten segítségével lefeküdtem és sokat imádkoztam, hogy menjünk haza.
1942. XII. 9. (szerda) Reggel ébresztő után összepakoltunk, mert készültünk áthurcolkodni Naphasinó községbe.
1943.1. 15. Már reggel a helyzet nagyon zavaros. 12 órakor leadtam a szolgálatot. Irtózatos sok katona kezd visszavonulni a vonalba, nagyban van, mert 10 orosz hadosztály megtámadott 2 századunkat. Délután éreztem valami rosszat és kezdtem összepakolni. Este 7 órakor riadó, pakolás és menekülés. Jönnek az oroszok. Borzasztó gyors menet. 15 km-t tettünk meg nagy hóban és hidegben. 9 órára Krinyicára értünk. Egy gyengélkedőben kaptunk szállást. Állva fértünk csal el. A Völgyi Jancsival találkoztam itt. Aludni nem tudtam. Borzalmas nagy a visszavonulás, szót sem szóltunk egymásnak. Biztosra vettük, hogy bármelyik pillanatban foglyok vagyunk. Imádkoztam és mentem. Utak nem voltak, csak a hó tetején mentünk. Már kezdett világosodni. Egy faluban találkoztunk az első magyarokkal, akik szintén mentek. Sok zsidó gúnyos szavakkal köszöntött. (Miért mentek most? stb.) Itt egy útra tértünk. Nem tudom leírni, hogy milyen érzés. Az úton már alig fértünk el. Forgalmi akadály. Minden tíz méternél egy-egy el-(-)
1943.1.16. (szombat) Reggel 10 óra felé elindultunk Osztrogoszk felé. Orosz repülők mindig zavartak. Még világoskor beértünk a városba. A zenétől egy kicsit elmaradtam a hadosztálytörzs konyhájában. Osztrogoszk város közepe felé éppen mielőttünk a németek elzárták az utat és géppuskával közénk lőttek és visszazavartak. Nagy zavargás volt. El voltam keseredve és féltem. Istenem csak segits! Már sötét volt, amikor beengedtek bennünket a városba. Robbantgattak és mindent felgyújtottak. A város másik kijáratánál már nem engedtek ki senkit sem. Egyedül vagyok itt a veszélyben. Már teljesen elveszettnek éreztem magamat, hiszen körülöttünk az oroszok majdnem körülzárták a gyűrűt. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Szállást nem kaptam. Egy istállóban maradtam majdnem. Az utakon mindenütt fehér lepeles német katonák, a házakat gyujtogatták. Mindenki azt beszéli, hogy körül vagyunk zárva. Már vártuk a tanktámadást. Én nem ijedtem meg, mert már teljesen befejezettnek éreztem az életemet, nagy zűrzavar, egy ember elkiabálta, hogy már látja a tankokat jönni. Mindenki arra futott, amerre tudott. Én is csak mentem lassan, a jó Isten nevében. Bíztam és bízok is. nagy robbanások állandóan a városban. Én már fogoly leszek hiszen körülvettek az oroszok, csak legalább ne lennék egyedül, ismeretlenül. Borzasztó. Mit csináljak? Elindulok egyedül, ki szeretnék menekülni a körülvett oroszoktól. Elindultam a város nyugati kijárata felé. A németek nem engedtek ki. Tankokkal az utca közepén várták az oroszokat. Nagyon kértem, engessenek ki. Itt már egyedül voltam. Nem volt fegyver sem nálam, hiszen én már csak a Jó Istenben bíztam. Valami beszélgetés után elengedtek. Elindultam. Körös-körül és előttem is lövöldözés a közelben és sokszor majdnem mellettem is aknák robbanása. Néha egy-kettő fehér lepeles német katonával találkoztam, itt-ott vánszorogtak. Kettő-három órai menet után egy faluba értem. Már e faluban, túlsó szélén géppuskázás volt. Itt voltak az oroszok, csak még egynéhány magyar tartotta őket. Éppen egy kocsioszlop 25-30 emberből állhatott, egy törzsőrmester úr vezetésével megpróbálkoztak elindulni keresztül a vonalon. Én is hozzájuk csatlakoztam. Elindultunk. Elől néhány lovas katonával. A hó tetején sétáló katonák mellett, kik később mind ottmaradtak fogságban. Aknarobbanás állandóan. Sötét éjszaka. Csak mentünk. Egy csomó hullott ló. Megfagyott zsidók feküdtek az úton. Az ujjam végei fehérre fagytak. A lábam már nem is érzem. Fázom, szomjas vagyok. Éhes vagyok. Lázam van. Fejes kukoricát találtam és azt rágtam az úton. Dél felé egy kicsit megálltunk. A jó Isten elém tett egy 25-30 dkg-os szalonnát. Nekiestem enni. Hideg, fagyos volt. Egy kicsit az éhségem javult. Továbbmentünk. 2 óra múlva újból egy faluból egy kis pihenő után továbbmentünk. Besötétedett. A katonák mindent eldobáltak. Volt, aki a puskáj át is eldobta. Én még mindenemet vittem, pedig nehéz csomagom volt. Sok ló megdöglött. Este 11 óra felé egy városba értünk. Éppen, amikor beértünk, egy ruszki repülő bombázott. Nehezen, de azért találtam egy házat, ahol megaludhattam. Adtam egy darab szappant az asszonynak, örült neki. Egy rendes ágyban adott helyet és jól aludtam, de a lábam úgy megdagadt, hogy alig tudtam a bakancsomat felhuzni. Reggel otthagytam azt a 37-es kocsioszlopot, akikkel eddig jöttem. Elindultam a városba. Nagyon hideg volt. A város neve Budeni. Már legalább egy óráig mentem, nagy tolongás volt. Egy kocsinál éppen kristálycukrot ettem, amikor az előtte levő ház kapujából az ezreddobos úr kijött. Örültem, hogy végre megtaláltam valakit a zenéből. Bementem a házba, 4-5 zenész volt ott. Nemsokára elindultunk. Egy negyed órai menet után elmaradtam, mert fájt a gyomrom. Alig folytattam az utat, 6 orosz repülő megtámadta a rengeteg viszavonuló népet. Én lefutottam a rétbe és lefeküdtem, amíg elmúlt a támadás. Nagyon sok halott maradt hátra. Amikor sötétedni kezdett, az egyik faluban megszálltam. Egy nagyon hideg szobában egy padon töltöttem az éjszakát. A faluban 60 tagú partizán támadás volt. Reggel 7 óra felé folytattam az utunkat. Nagyon hideg volt. A lábam feltörte a bakancs. Éhes voltam. Mentem.
1943.1. 23. Reggel, ahogy felkeltünk, összepakoltunk s visszamentünk a másik faluba és ott a 6-os ezredtörzsnél kaptunk helyet. Kenyeret már régóta nem kaptunk. Mindenki éhes. Még nem jött rendesen össze az egész hadosztály. Kint hideg van. Valami 25-en laktunk egy házban. Itt megjött a Törő szkv is. Már heten vagyunk zenészek.
1943. I. 24. Ébresztő után kezdtem írni ezt a naplót, amit 13 óta nem tudtam vezetni. Az úton elvesztettem a pokrócomat, két drb-ot, a csajkám. Az összes alsó ruháimat, amit anyukám is küldött. A borotvakészletemet, a sátorvásznamat. Sok mindent, de az úton, amit lehetett, pótoltam. Délután próbáltunk kenyeret sütni. Búzát és árpát megdaráltuk és vízzel mindjárt meg is csináltuk. Jó volt csak a gyomrom égett tőle. Este el kellett hurcolkodnunk, de azért még az éjjelt itt töltöttük. Egy kicsit aludtunk, az éjjel, mert sokan voltunk.
1943.1. 25. Reggel összepakoltunk, a falu másik végén kaptunk szállást a 6-os páncélosoknál. Éjjel nem tudtunk aludni, mert zsúfolva voltunk. Kint az idő hideg. Az ujjaim végei nagyon fáztak, úgyhogy elzsibbadtak már. Egy kis meleg ételt is kaptunk már, de azért kevés.
1943.1.26. Az éjjel nem aludtam semmit sem. Tömve vagyunk a lakáson. Nappal nincs semmi dolgunk, csak éjjel 1 óráig kell lakásőrnek lenni. Az ebéd máma buris leves volt. Máma áthurcolkodtam a szomszéd házba, hátha ott tudok az éjjel aludni. Csak köpenybe szabad mindig lennünk, már mindenünk viszket. Borzasztó. Állandó készenlétben kell lennünk, az idő hideg.
1943.I.27. Az éjjel nem aludhattunk. Teljesen felszerelve riadó készültségben kellett lennünk. Reggel 5 órakor riadó. A falut megtámadták az oroszok. Nagy géppuskatűzben mi zenészek heten és a géhá, a falu közepén vártuk a parancsot, hogy mit csináljunk. Már bent voltunk a tűzben. Óriási lövöldözés. Jön a rengeteg orosz. A kiküldött tábori őrsök mind fogságba estek. Egy század magyar 6-os katonaságot is elfogtak az oroszok. Néhányan meg tudtak szökni, de teljesen levetkőztetve menekültek. A helyzet borzasztó. Ha nem vonulunk vissza, akkor ott maradunk. Négyen zenészek elindultunk nyugat felé. Az Oszkol folyó völgyébe. Alig értünk a folyón keresztül a nagy aknázástól és az utánunk menekülő géhá kocsik és a rengeteg katonától beszakadt az Oszkol folyó jege. Mind ott pusztultak. A géhá kocsi 70.000 magyar pengő is elmerült. Körülöttünk csaptak le a lövedékek. Az utat nem tudtuk, mert nem volt rendes út, csak mi a nyugati irányt vettük és arra tartottunk. 20 km-nyi út után egy faluban elértünk a rendes országutat. Itt már ismét találkoztunk a Novioszkol felől hátravonuló csapatokkal. Nagyon sok megfagyott katonával találkoztunk. Rengeteg halott az út szélen. Korocsa nevű faluban szerencsére jött autóval a Mohai Béla régi barátom.
Sok megfagyott embert láttam. Mind hanyatt feküdve ökölbe tartott kézzel csonttá fagyva hagyta otthon az ő érte aggódó családjt. Istenen. Milyen élet. Csak segítsen haza. Már haza sem merek gondolni. Borzasztó még ez a gondolat is. Este 8 óra felé Belgorod nevü városba érkeztünk, ahol a Béla baráti szeretettel elhívott lakására, ahol szállást is adott. Jó meleg volt. Teát főztek. A két géhá-s ur egy láda konzerv és méz kenyér porcióját velünk megosztották. Most már nincs panasz. Jól éreztetük magunkat, hisz ha gyalogkellett volna végigjönni, 3-4 napig még jöhettünk volna e rossz hideg, orosz télben. A padlón csináltunk fekvőhelyet és ott lefeküdtünk.
1943. II. 4. (csütörtök) Ma van a születésem napja. A jó Istent kérem, hogy hamar hazamenjünk. Nagy a készülődés. A Mohai Bélát és még 3 társát áthelyezték a 7/II zlj-hoz. így mi is itt maradtunk. Az a hír, hogy reggel elindulunk a Szumi város felé. Jó lenne, hisz a mi csapatunk, már arrafelé járhat. Este ruhástól feküdtünk le. Este jól megmosakodtam és elkészültem, mert nem tudom, hogy milyen út áll előttünk.
1943. II. 5. Még tegnap este 11 órakor indultunk. Autón mentünk. Nagyon hideg volt. Sokszor elakadtunk. Az egész testem remegett a fázástól, hiszen ma délután 3 óráig egyfolytában voltunk az autón Boronya nevű községig kb. 180 km-t mentünk. Azért megért minden fázást, mert ezt az utat mind gyalog kellett volna végig megtenni. Itt a faluban kerestünk szállást. Találtunk egy fiatal ukrán házaspárnál. Nagyon tiszta és rendes népek. Este korán lefeküdtünk.
1943. II. 9. Reggel elindultunk. Négy km-nyi ut után egy autó után kötött motorbiciklivel mentem tovább. 25 km után egy faluban újból megszálltunk. Itt is kaptunk enni.
1943. II. 11. Reggel 6 órakor indulás tovább. Nagyon rossz utakon mentünk. Mezőkön, nagy havas utakon. 45 km után egy faluban 3 óra felé megszálltunk. Borzalmasan elfáradtam, a lábam nagyon fájt. Alig bírtam állni, fájtam és izzadtam. Este szolgálatba tettek, napos lettem. Teljesen kimerültem. Enni nem tudtam. Éjfélkor lefeküdtem.
1943. III. 4. Reggel csukló foglalkozás. Ma eladtam a csizmámat 150 márkáért. Nappal semmi, 1/2 5-kor parancs, vettem 1/2 1 vodkát 25 m-ért, majd vacsora után lefeküdtünk.
1943. III. 5. Ébresztő 6-kor, majd de. nagyon hideg volt. Felvételeztem a hadosztály részére 8 drb. puskát, szuronyt, 8 pár tölténytáska és 8.000 töltényt. A honvédeket elosztották századok szerint. Du. egy újabb lakásba mentünk, de fél óra múlva elszállásoltak és ott aludtunk 11-en.
1943. III. 7. (Farsang-vasárnap.)
Egész nap nem volt semmi foglalkozásunk. 7 doboz vitamint ettem meg egyszerre. Jó kosztot kaptunk. Az idő borús, kemény, de észre venni, hogy tavasz akar lenni. 1/2 9-kor takarodó.
1943. III. 8. Ébresztő 6-kor, 8-kor sorakozó. Szépen sütött a nap reggel. A hó már csak foltokban van. De. 8-kor sorakozó és 12 óráig harcászati gyakorlatok. Du. 3-5-ig foglalkozás, nótázás. Ma este végleg áthelyeztek a járőrökhöz. Jó vacsora után 1/2-10-kor lefeküdtünk.
1943. III. 9. Reggel 1/2 5-kor felkeltünk és elkészültünk, mert átmentünk a szomszéd faluba. 2 km-re. Szép napos idő van. Délig vártunk, du. pedig elhelyeztek az új szállásunkra. Ukrán katonáknál laktunk. Sok kristálycukrot adtak enni. Este 9 óra felé lefeküdtünk.
1943. III. 10. Reggel 1/2 7-ig aludtunk. A zászlós úr mondta, hogy legkésőbb egy hét múlva lemegyünk az ide 12 km-re levő állomásra és ott berakodunk és indulás hazafelé. A policérek adtak vodkát, amitől be is csíptünk. 2 órakor parancs jött, hogy megyünk. 5 órakor elindultunk kb. 15 km-t mentünk egy faluban szállásoltunk el „Kiev" mellett.
1943. III. 11. Reggel 4-kor menet a berakodóig. „Kievbe" értünk reggel 1/2 8-re. Ott berakódtunk a vagonokba, 64-en egy vagonba. 30 km-t mentünk, de a hidat felrobbantották és másnap reggelig vártunk.
1943. III. 12. Keserves éjszakánk volt. Hideg volt a vagonokban. Nagy partizán támadás volt. 1.200 partizán megtámadta a vagonokat, de a németek segítségével elzavarták. 2 órakor kiszálltunk „Kirsztény" nevű városból és onnan egy 14 km-re lévő faluba szállásoltak. Az a hír, hogy 8 nap múlva otthon leszünk.
1943. III. 13. Reggel elmentünk ki a szabadba és vártuk a további intézkedést. A kosztunk kevés, 2 naponta 1/2 kanál zsírt és 5 dkg kenyeret kaptunk 64-en 3 kenyér. Szép meleg idő van. Kevés a hó. Délben újból vissza kellett mennünk. Este a városban felvételeztünk, majd egy házban elszállásoltunk.
1943. III. 14. Reggel sorakoztunk, majd újból vissza küldtek a tegnapi faluba. A város szélén lepihentünk és vártunk, mert nagyon sok katona jött a faluból be a városba és hátha bolondot csinálnak belőlünk. 2 órai várakozás után egy autó jött és arra felszálltunk, most már csak 64-en maradtunk. Délre kiértünk a faluba. Onnan tovább mentek a 6- és 3 őrsök. Mi 10-en a hop. törzsbeliek pedig egy iskolában maradtunk szállásul. Ma vasárnap van. Du. elmentünk a Schützenhofer főtörzs úrral a Törő szkv-val a faluba koszt után.
Erényi Alajos
| |