|
Volt egyszer, volt, hol nem volt két jámboréletű földmíves ember; az egyiknek Ahmed, a másiknak Feridun volt a neve. Jóbarátok voltak már gyermekkoruk óta s barátságukat sohasem zavarta meg semmiféle torzsalkodás.
Egyikre sem hagyott nagyobb vagyont az apja, mint a másikra. Kis házacskájukon kívül volt egy kis szántóföldjük is, s nemcsak a házacskák, hanem a szántóföldek is szomszédosak voltak.
Rendesen együtt jártak ki a szántóföldre s munkájuk elvégzése utón együtt tértek haza családjuk körébe. Szegénységükben mind a ketten megelégedettek voltak s nem zavarta meg lelkük nyugalmát az irigykedés.
A sors azonban egyszerre különös módon zavarta meg régi barátságukat.
Egy napon Ahmed éppen barátja szántóföldjének határáig jutott el szántás közben, s egyszerre megakadt valamiben az ekéje. Megnézte, hogy mi akadt útjába, s nagy bámulatára egy vasládácska sarkát pillantotta meg a föld göröngyei között.
- Gyere csak, Feridun-kiáltotta most. -Valami vasláda van itt a földön.
Feridun odasietett s ketten kiemelték azután a földből a vasládácskát, mely éppen a két szántóföld határában volt elásva. Ki tudja, hogyan és mikor kerülhetett oda? Talán valaki még a régi harcias időkben ásta el ott a portyázó katonák elől. Az eső végre elmosta róla a földet s az eke vasa most napfényre hozta.
Kíváncsian nyitották ki a ládát, s majdnem hanyatt estek meglepetésükben. A láda tele volt aranypénzzel.
Az arany csillogása egyszerre megzavarta a két jóbarát lelkét.
Jó ideig perlekedtek így, míg végre abban állapodtak meg, hogy elmennek valamelyik ismerősükhöz s megkérik: döntené el a vitás kérdést. El is indultak, s útközben egy dervis akadt elébük.
- Hová mentek, jó emberek, azzal a ládával?
Ahmed elmondotta ekkor a dervisnek a vasláda történetét s hozzátette:
- Megkérjük valamelyik ismerősünket, hogy döntse el a kérdést.
A dervis így szólt most hozzájuk:
- Ne bízzátok ezt senkire; jobb lesz, ha becsületesen megosztoztok a talált pénzen. Fogadjátok meg a tanácsomat.
Ahmed és Ferid un azonban nem akartak hallgatni a dervisre s folytatni akarták útjukat. A dervis ekkor elébük állott és mondván:
A bölcs ember ekkor mesélni kezdett:
- Történt egy szép napon, hogy két fürge maki majom egy nagy darab sajthoz jutott. Valami vándorlegény veszthette el az erdőben. Nagy volt az öröme a két majomnak s el is határozták nyomban, hogy megosztoznak a zsákmányon, azután pompás lakomát csapnak valamelyik fa tetején.
Az osztozkodás azonban nem sikerült; mind a ketten a nagyobbik részt követelték.
így perlekedett egy ideig a két maki s végre mégis megegyeztek abban, hogy megkérik a közelben tanyázó rókát: döntse el a vitás kérdést. Róka koma nagyon okos állat, majd eldönti ő, hogy kinek van igaza.
El is mentek nyomban a rókához, s előadták neki a bajukat.
A róka körmei közé vette a sajtot s műértően nézegette, vizsgálgatta, majd így szólt:
- Egyikőtök sem kaphat belőle többet, mint a másik. Együtt találtátok, együtt fogjátok megenni. Te is a felét kapod, te is!
A majmok helyeselték a döntést s megkérték a rókát, hogy ossza a sajtot két egyenlő részre.
Róka koma ekkor mérleget vett elő, ketté törte a sajtot, s az egyik darabját a mérleg egyik serpenyőjébe, a másik darabját pedig a másik serpenyőjébe dobta. Az egyik darab azonban súlyosabb volt s lehúzta a serpenyőt. Nem azért volt ám esze róka komának, hogy ne segítsen ezen a bajon. Leharapott egy darabot a nehezebbik részből. De most már ez lett könnyebb, s a másik feléből kellett leharapnia.
A két majom egyszerre békétlenkedni kezdett, mert a sajtdarabok nagy gyorsasággal fogytak, fogytak, kisebbedtek.
És segített is a bajon róka koma. Beharapta a nagyobbik darab sajtot s meg is ette jóízűen. Most már csak a mérleg egyik serpenyőjében volt még egy kis darab sajt.
így szólt róka koma, s bekapta a még megmaradt sajtdarabot is.
A két kapzsi majom nem mert szembeszállni a hatalmas állattal. Megköszönték a szívességét s szégyenkezve állottak tovább. Nagyon megbánták, hogy olyan kapzsiak voltak, de most már nem lehetett segíteni a bajon.
- Eddig van a mese - fejezte be szavait a dervis.
A két barát egymásra nézett, s mindegyik megértette a másik gondolatát. Barátságosan megosztoztak ezután a talált kincsen.
Az alábbiakban ötleteket kívánunk adni a közös munkálkodáshoz, melyre sor kerülhet egy esős délutánon, ha beteg a gyerek, vagy bármikor, máskor. Talán segítünk abban is, hogy egyetlen szülő se rázza le a gyerekét azzal, hogy „Nem tudok veled mit kezdeni, menj játszani!"
A kisgyerekek szeretnek papírt tépni. Néha mindent összetépnek: könyvet, újságot, fontos iratokat. Ezt természetesen ne engedjük meg. De adjunk nekik színes papírt, melyből különböző formákat téphetnek ki, s amelyeket aztán képpé összerakva rajzlapra, kartonlapra felragasztunk. A színes papírt jól ragasztja a Technokol vagy a Suli ragasztó, de lehet lisztből és vízből csirizt főzni, amit ecsettel kenünk a papírdarabkák hátoldalára. Néha kapható enyvezetthátú színespapír, ezt csak vizes szivaccsal kell megnedvesíteni.
A gyerekek fantáziája végtelen, s ha az anya elengedi magát, illetve megpróbálja gyerekszemmel nézni a világot, hamarosan együtt jönnek rá, hogy a kezdetben gyakorlatlan ujjak által tépett papírdarab miként mutat fát, virágot, hajót vagy madarat. Mulatságos téli kép készülhet sötét papírra ragasztva. A hóembert és a hópelyheket fehér papírból tépjük, nem kell ragaszkodnunk a szabályos formákhoz. Az első hóesés örömmel szokta eltölteni a gyerekeket, érdekes lesz képen is megörökíteni.
A szabálytalan papírdarabkákból első munkaként mozaikot ragaszthat fel a gyerek úgy, hogy az előrajzolt vonalra sorban ráragasztja azokat. Mindig legyen a kezeügyében rongy, azzal nyomja rá a kartonra a ráragasztandót. így nem lesz a keze ragacsos, ami gátolná a további munkában. Az esetleg elcseppenő ragasztót mindig töröljük fel. Mire jó ez a munka? Megismertet a színekkel, a kisebb-nagyobb, a hosszab-rövidebb fogalmával. A céltalan rombolásból aktív alkotás lesz. Forma ismeretet szerez a gyerek, megtanul megfigyelni, összehasonlítani. Ujjainak mozgását ellenőrzés alatt tartja, így egyre ügyesebbé válik. De a legfontosabb az az öröm, amelyet a munka, az alkotás ad!
Ha a tépés és a ragasztás már begyakorlottá vált, következhet az ollóval való vágás. A gyerekeknek mindig tompavégű ollót adjunk! A vágásnak fogásai vannak. Ami a felnőttnek természetes mozdulat, azt a gyereknek sok-sok próbálkozással, gyakorlással kell elsajátítania. Például, hogy az olló egyik karikájába a hüvelykujjat, a másikba a mutatóujját kell tenni, az ollónak merőlegesen kell a papírra állnia. Az ollót nyitni-csukni kell, miközben a másik kéz rögzíti a papírt. A görbületeknél a papír irányát változtatjuk. Lassan dolgozzunk, különben szakad a papír. Nagyon fontos, hogy a felnőtt soha ne nézze le, ne ócsárolja a gyerek ügyetlenkedését! Ne veszítse el a türelmét, mert akkor a gyerek is elveszíti, s talán örökre elmegy a kedve a munkálkodástól. Természetes, hogy a felnőtt mindent jobban tud, hiszen ő mögötte már mennyi gyakorlás áll! Vágással rengeteg mindent készíthetünk. Egyáltalán nem fontos, hogy az ábrák valósághűek legyenek, csak valamelyest jelezzék azt, amit ábrázolnak. A felragasztás úgy történik, mint a tépésnél.
Egy kisfiú kék papírra, melyet Balatonnak nevezett, hajókat ragasztott. Először csak a legegyszerűbb formát, majd - mert ez folyamatos játéka lett - egyre több formát talált ki. Az egyik hajó vitorlát kapott, a másik a kéményt, majd mentőcsónak került a hajók mellé, viharjelző kosár a partra és a hajók között apró halak úszkáltak.
A gyerekek szívesen ismétlik meg azt, amit már tudnak. Például, ha ragasztanak egy házat, akkor kedvük lesz egész házsort, utcát ragasztani. A mozdony után a vasúti kocsik végtelensora következhet. Az autóparkolóban különböző színű kisebb-nagyobb kocsik állhatnak.
A színek is sugallják az ötleteket. A sárga tálon szép a zöld uborka; a piros cseresznye inkább kék tányérra illik.
Az állatok jellegzetességét egy-egy feltűnő vonás adja meg: a nyuszinak a hosszú füle, a mókusnak a lompos farka, a macskának felgömbölyített a háta. A zöld fű, a Nap, egy-egy felhő harmonikussá teheti a ragasztott képet. A rongyoszsák jó lelőhely a kicsiknek. Mennyi szép virágos vásznat, selymet, bársony darabot, zsinórt, prémdarabkát találunk benne! Ezekből is vághatunk különböző formákat, és milyen érdekes művek kerekedhetnek ki belőle, ha keménypapírra felragasztjuk. Itt jobb a papírt megkenni a Technokollal, mert a textília azonnal felszívja a ragasztót. A tarka anyagból kivághatjuk a kislány szoknyáját, egyszínű blúz illik hozzá. A karját, a lábát, az arcát talán rózsaszínű papírból ragasszuk, cipőnek pedig jó lesz a barna szövetdarab. A haja vastag pamutból készülhet, és gyöngyből a szeme. A prémből készül a kislány kutyája. Egy kis ügyeskedéssel a subás juhászt és a birkanyájat is el tudjuk készíteni prémből. A zöld selyemdarab a füvet, a világoskék vászon a felhőket jelenítheti meg.
Szövetet szövet alapra is ragaszthatunk. Az egyszerű idomokból a gyerekek fantáziája sok mindent létrehoz: állatot, ami egértől medvéig bármi lehet. Vagy tigrist, leopárdot, melyet éppen most készül a vadász lelőni. Táncoló kislány, kisfiú különböző maradékanyagokból készülhet.
Varrni 4-5 éves kor körül taníthatjuk meg a gyerekeket. Kezdetben nagylyukú tűvel, vastag fonallal próbálkozzon. A szál ne legyen hosszú, mert könnyen összecsomósodik. Meg kell szokniuk, hogy a tűt soha nem szabad a szájukba venni (mi se tegyük!), ne tartsák a szemük elé. Mindig arról az oldalról kell beszúrni, ahonnan az előző öltést kihúztuk. Először a kilyuggatott kartonpapíron lehet az öltéseket gyakorolni, azután textilián.
Ha van már varrási gyakorlata a gyereknek, akkor készíthetünk mulatságos emberfejeket könyvjelzőnek, tűpárnának, karácsonyfadísznek. Két egyforma kör vagy ovális lapot vágjunk ki szövetből vagy filcből, és apró öltésekkel összevarrjuk, egy kis nyílást hagyva. Ezen keresztül vattával lazán kitömjük és utána bevarrjuk. Szemet, szájat, orrot gombból, gyöngyből, hajat vagy sapkát pamutból, filcből, szövetből - fantáziája szerint ragaszthatunk vagy ölthetünk rá.
Milyen jó lesz, ha olyasmit tudunk alkotni, hogy feldíszíthetjük vele a gyerekszoba falát, feltűzhetjük a falvédőre vagy megajándékozhatunk vele valakit! Minden gyereknek nagy boldogságot okoz, ha maga tud készíteni ajándékot a szülőknek, nagyszülőknek, testvéreknek. S ezt a készséget talán felnőttkorára is megőrzi.
A gyerekek szeretik magukat feldíszíteni nyakba akasztható füzérekkel: ágyukra, a szobájuk falára is örömmel készítenek feltűzött díszeket. A fűzés gyorsan készül és mutatós. Türelem ahhoz, hogy a lyukba beletaláljon a tompavégű tűvel a kisgyerek.
A készen kapható gyöngyfűző játékokon kívül sok mindent lehet felfűzni: gombokat, beáztatott babszemeket (a felnőtt lyukassza ki előre). A vadgesztenyét, makkot szintén előre át kell fúrni és azokat az enyvvel vagy lakkal megkeményített spárgára már a hároméves kisgyerek is fel tudja fűzni. A pattogatott kukorica felfűzése inkább nagyobb gyerekeknek való, mert vékony tű és cérna kell hozzá. Ez a füzér szépen díszítheti a karácsonyfát, de a farsangi jelmezt is.
Krumpliból, répából, retekből, vadgesztenyéből, makkból különböző állatokat, emberkéket készíthetünk. Néha maga a termény formája adja meg az ötletet, szinte kínálja magát gömbölyű malacnak, karcsú agárnak, elefántormánynak. A nyak, a lábak hurkapálcikából készülhetnek, a füleket keménypapírból illeszthetjük a bevágásokra. A részeket fogpiszkáló darabokkal illesztjük össze.
Akár egész „gazdasági udvart" készíthetünk különböző állatokkal vagy „állatkertet" vadállatokkal. Színházat is lehet játszani ezekkel a figurákkal. Igaz, hogy nem maradandóak, mert a termények összeszáradnak. Néhány napig lehet velük játszani, azután újakat lehet készíteni, most már nagyobb gyakorlattal.
A papírhajtogatás pontos munkát kíván. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy a papír szélét mindig pontosan a másik szélére, a sarkot a sarokra hajtsa, az éleket erősen simítsa le a körmével. Mindig asztalon dolgozzunk, soha se a levegőben. Selyempapír kivételével bármilyen papírból lehet hajtogatni. A lágyabb papírból könnyebb. Ötévesnél fiatalabb gyerekek nemigen tudnak még hajtogatni, mert a finom mozgások még nem elég összerendezettek.
A papírhajtogatás Kínában és Japánban külön művészeti ág, könyvtárnyi irodalma van. Itt csak néhány olyan hajtogatást mutatunk be, amelyet a gyerekek a játékukhoz jól fel tudnak használni. Ha az alább következőket újságpapírból készítjük (teljes lapból) akkor éppen gyerekfej méretűt kapunk, s a fantáziajátékokhoz mindjárt fel is lehet tenni.
Minden háztartásban akad gyufásskatulya. Gyűjtsük össze, sok mindenre fel lehet használni. Például végtelen hosszú vonatot lehet összeilleszteni úgy, hogy a doboz fiókja mindig két burkolat közé kerüljön. Ez a vonat minden karambolt kibír, nem kell rá úgy vigyázni, mint a villanyvonatra. Ha kedvünk van, ajtókat, ablakokat ragaszthatunk rá, esetleg kéményt, vattafüsttel. Pályaudvarnak, megállónak megfelel valamilyen nagyobb doboz.
Fiókos íróasztal készülhet hét gyufásdobozból. Hármat-hármat egymásra ragasztunk, a hetediket a két felső közé. Bevonhatjuk öntapadós tapétával, de anélkül is megfelel. Gomb vagy sasszög lehet a fiók húzója.
Asztalnak a gyufásdoboz hosszú keskeny oldalára ragasszunk vízszintesen egy másik gyufásdobozt. - A támlásszék egy fekvő és egy álló gyufásdoboz összeragasztásából készülhet. Az asztalra vágjunk összehajtogatott selyempapírból apró bevágásokkal csipketerítőt, tegyünk köré négy széket, pompás gyerekszoba berendezésünk lesz. Kiegészíthetjük még pici babáknak való ágyakkal is, melyek egyszerűen gyufásdobozok fiókjai. Az ágyneműt papírzsebkendőből vágjuk ki.
A gyerekeknek a gyúrás, a nyomkodás, formálás örömet szerez. Formálni lehet sárból, agyagból, gyurmából, de a legmaradandóbb tárgyak az úgynevezett fehér gyurmából készíthetők (az iskolások só kerámiaként ismerik). S ettől a gyerekek keze, ruhája sem lesz maszatos.
Egy csésze sót és egy csésze lisztet annyi vízzel gyúrjunk össze egy tálba, hogy tésztasűrűségű legyen. Jó, alaposan dolgozzuk át. Ebből a mennyiségből rengeteg tárgyat készíthetünk. Ha nem egyszerre használjuk fel, nylonba csavarva tároljuk. A szobalevegőn megszárad, megkeményedik és akkor sűrű vízfestékkel vagy temperával be lehet festeni.
A formázás megtanulását legjobb a gömbbel és a hengerrel kezdeni. A gömb úgy készül, hogy a gyurmadarabkát az egyik tenyerünkre rátesszük és a másik tenyerünkkel körkörös mozdulatokkal görgetjük. A henger kialakításakor a másik tenyér a csuklóhoz közelítő és a csuklótól távolító mozdulatokat végez. Készíthetünk sok, egyforma nagyságú golyót, melyeket, ha még nedves állapotban vastag tűvel átszúrunk, akkor megszárítva, kifestve fel lehet fűzni gyöngysornak. Gömbből készül az alma, a paradicsom, alul-felül meglapítva a pogácsa. Kissé megnyújtva kenyeret, cipót formálhatunk. A lelapított gömbből, a szélét felhajtva tányérok, tálkák, kosarak, különböző edények készülhetnek. Ha füles lábast, vagy bögrét akarunk, a fület is nyomjuk az edényhez, mert száradás közben könnyen leválik.
A hengerből készülhet kifli, perec, fonott kalács és még rengeteg más dolog is. Milyen nagyszerűen lehet majd boltost, piacost, vendégséget játszani ezekkel a magunk készítette tárgyakkal! Egy kis gyakorlat után az ügyes gyerekek és szülők különböző állat- és emberalakokat is tudnak majd formálni. Ezeknél célszerű a végtagokba egy-egy fogpiszkálódarabot is beledolgozni és ezzel erősíteni a végtagot a törzshöz, hogy biztosabban álljon, ne essen szét a száradás közben. Az egyenletesen lelapított gyurma-alapba belenyomkodhatunk bab-, borsó-, lencse vagy kukoricaszemeket, érdekes minták, képek formálhatók így.
Folytathatnánk a végtelenségig, de nem recepteket, csak gondolatébresztő ötleteket kívántunk adni a szülőknek ahhoz, hogy különösebb felkészültség és kiadás nélkül tudjanak a gyerekeikkel együtt játszani, alkotni.
Jó játszást, jó közös munkát kívánunk!
Hazánk lakosságának egyharmada kertes házakban él. De a nagyvárosokzajos, zárt házrengetegében élők közül is egyre többen vágynak arra, hogy legyen egy kis kertjük, ahol a természettel közvetlen kapcsolatba kerülhetnek, ahol a szabad, jó levegőn, felfrissítő és pihentető kerti tevékenységet folytathatnak.
A kezdő kertészkedők számára szolgálunk néhány tanáccsal - dísznövény- és virágügyben - a továbbiakban.
Bármilyen kicsi, vagy nagy legyen is a kertünk, meg kell azt terveznünk. A terep elrendezése, a talaj elegyengetése után jelöljük ki a fák, cserjék helyét. Már a tervezésnél számoljunk azzal, hogy azok megnőnek. Ha nem akarunk dzsungelt, nem ültethetjük őket egymás hegyére, hátára. A fák egymástól való távolságát az alakja és a növekedési erélye szabja meg. A jegenye alakú fákat egymástól 2-3, a gömbformájúakat 4-5, a terebélyesebb, magasabb koronájúakat5-6 méterre ültessük. Virágos kertben is szép díszítő fa lehet - vetekedhet a díszfákkal - a virágaival és ősszel a színesedő leveleivel is díszítő cseresznye- és meggyfa. Nagy kertek, udvarok gyönyörű dísze és haszonfája lehet a diófa és a török mogyoró. Alattuk étkezni, hűsölni egyaránt kellemes.
A következő szintet, változatos alakjukkal, virágaikkal, vagy színeződő lombjaikkal, a cserjék képviselik. Csoportosan, magányosan, sövénynek, térelhatárolónak is ültethetők. Enyhükben sok évelő (ibolya, hóvirág, tőzike, jácint, nárcisz, tulipán, gyöngyvirág stb.) találhat védelmet. Igen szép tömött és nyírható élősövényt képezhetünk például közönséges orgonából, ligustrumból (fagyal), spiraeaból, hóbogyóból, a homokon és sziken is kiválóan fejlődő tamarix cserjéből.
A díszfák, díszcserjék ültetésének is legmegfelelőbb ideje az ősz. Ültetésüknél ugyanaz a követelmény, mint a gyümölcsfák és gyümölcsbokrok ültetésénél. Az ősszel ültetett fákat csak tavasszal metsszük vissza. A cserjéket, főként ha sövénynek ültetjük, az első évben alacsonyra, kb. negyedére metsszük vissza és csak fokozatosan engedjük fel, hogy a sövény jól besűrűsödjék.
A gondozott, zöld gyepfelület már önmagában is kellemes látványt nyújt, ugyanakkor megfelelően keretezi és kiemeli a virágzó növények, a tarka virágágyak, bokrok, cserjék szépségét.
Attól függően, hogy milyen a kertünk talaja, (kötött, vagy laza homok, napos vagy árnyékos, tudjuk-e öntözni a gyepet vagy nem), különböző fűmagkeverékeket állíthatunk össze. A vetőmagboltokban azonban kész fűmagkeverékek is vásárolhatók. Parkosításhoz, házikertek füvesítéséhez -főként öntözhető helyen -, használható a pázsitkeverék amely nagyon szép, nyírható gyepfelületet ad. A taposást, tiprást jobban tűrő, hosszú élettartamú fűféléket tartalmaz a sportkeverék. Szárazságot jól tűrő fűmagvak keveréke a töltéskeverék, amely rézsűk, lejtős területek füvesítésére a legalkalmasabb.
A fűmagvak vetéséhez a legkedvezőbb az idő: augusztus végétől szeptember derekáig, vagy márciustól május közepéig. Ahol azonban rendszeres öntözési lehetőség van, tulajdonképpen az év más szakában is telepíthetünk füvet.
A gyepet hosszú időre, több évre telepítjük. Erőteljes dús gyepet csak jó táperőben levő, kellően előkészített talajon kapunk. Ha van szervestrágyánk, forgatás előtt szórjuk meg a talajt (négyzetméterenként 5-6 kiló) érett komposzttal, vagy istállótrágyával és vegyes műtrágyából 10-15 dekát szintén bedolgozhatunk a magvetés alá. A megfogatott talajt nagyon simára egyengessük el, hengerezzük, vagy deszkalappal tömörítsük és legalább másfél-két hétig hagyjuk ülepedni. Vetés előtt, ha szükséges öntözzük be a talajt, majd gereblyézzük el. Szélcsendes időben, négyzetméterenként, egyenletesen, 3-4-5 deka fűmagot szórjunk el. Az elszórt magot gereblyével, apró finom, kapáló mozdulatokkal sekélyen (1 centinél semmi esetre se mélyebben!) dolgozzuk be a talajba és a talaj felszínét ismét hengerezzük, vagy deszkalappal, úgynevezett taposólappal tömörítsük.
Ha a talaj elég nedves, meleg, napos időben 10-12 nap múlva már zöldell a vetésünk. Kelésig csak nagyon finom permetező öntözéssel, napjában többször, de kis vízadagokkal úgy öntözzük, hogy a víz a talaj felületén össze ne follyon, hogy a talaj felszíne el ne iszapolódjék, össze ne tömődjék. Amikor a fű 10-12 centi magas 4-5 centis tarlót hagyva végezzük az első kaszálást. A túl mély kaszálással sok tő kipusztulhat, a vetés foltossá válhat. A kaszált fűvetést már bőséges vízadagokkal öntözzük.
A sokszínben pompázó egynyári, vagy az augusztusban vethető, korán virágzó (nefelejcs, százszorszép, árvácska, stb.) kétnyári virágoknak szinte se szeri, se száma.
Március végén, április elején a legtöbb virág magját már a szabad földbe, állandó helyükre is vethetjük. A virágok apró magvai nagyon finomra elmunkált, porhanyós magágyat kívánnak, csak abban kelnek szépen és jól. Legalább 2-3 évenként jól trágyázzuk meg a virágoskertek talaját is. Az apró
virágmagokat sekélyen vessük, egy-másfél centinél ne kerüljenek mélyebbre a talajban, mert nehezen törnek a felszínre.
A virágmagvakat és palántákat ki-ki ízlése szerint vegyesen vetheti, palántázhatja a virágágyakba. A tarka színfoltot adó virágágyak is szépek. Választhatjuk a szabályosabb elrendezési formákat is, amikor szegélynövénnyel (agerátum, bársonyvirág, sarkantyúka, lobélia, stb.) egy-egy főnövényt, rendszerint magasabbra növő virágfajtát ültetünk a virágágyba. Ültethetjük a virágokat szín és fajta szerint ritmikusan sorba, vagy nagyobb területet elfoglaló csoportokba úgy, hogy azok virágzáskor egyszínű, vagy tarka összefüggő virágszőnyeget képezzenek. Palántázásnál, majd az egye-lésnél is mindig gondoljunk arra, hogy a virágoknak a bokrosodáshoz elegendő tenyészterületük legyen, hogy erőteljes, dúsan virágzó tövekké fejlődhessenek.
Az öntözővizet természetesen - éspedig a ritkábban, de bőségesen adott öntözővizet - minden virág meghálálja. A naponként adott kis mennyiségű, permetező öntözéssel a virágokat csak időlegesen frissíthetjük fel. Ha a gyökereik nem jutnak elegendő nedvességhez, szomjaznak, szenvednek, hervadoznak a szárazságtól.
Vannak közöttük szárazságtűrőbb és vízigényesebb fajták. Szárazságtűrőbbek a körömvirág, az egynyári margaréta, tátika, a díszparaj, a kínai szegfű, az afrikai aranyvirág, a kokárdavirág, a napraforgó, szalmarózsa, sóvirág, tatárvirág, estike, a rezeda, verbéna, ördögszem, petúnia, bársonyvirág stb.
Közepes vízigényűek az őszirózsák, a violák, szegfűk, a kakastaréj, a flox, vagy lángvirág, a porcsinrózsa, zinnia, vagy vasvirág, stb.
Vízigényesek a salvia, vagy paprika virág, a dáliák, a lobélia, balzsamina stb. A virágokat tehát aszerint is válasszuk meg, hogy milyen gyakran, vagy egyáltalán tudjuk-e öntözni.
Nem hiányoznak egyetlen virágoskertből sem. Rendszerint külön helyen, vagy a vegyes ágyakba, az egynyári virágok közé ültetve tavasztól késő őszig virítanak. Az ibolyától kankalintól fogva oly nagy a számuk, hogy felsorolni szinte lehetetlen őket. Abban azonban valamennyi megegyezik, hogy augusztus végén és szeptember folyamán, illetve kora tavasszal tőosztással szaporíthatok. A talaj évenkénti felfrissítését, gyommentesen tartását, és a 3-4-5 évenkénti átültetést nemcsak meghálálják, hanem igénylik is, mert túlságosan elbokrosodnak és kiélik a talajt. A pünkösdi rózsák átültetésénél, szaporításánál azonban tudnunk kell, hogy szaporítás, átültetés után csak a második, harmadik évben virágoznak majd.
Ablakban, erkélyládákban, verandán, a kertben, napos helyen a legkedvesebb, folyvást nyíló virágunk. Talán a legdédelgetettebb, éveken át megtartható, fiatalítható és dugványozásról nagyon jól szaporítható. A szabadba csak a májusi fagyveszély elmúltával ültessük ki (ha takarni tudjuk korábban is kiültethetjük) mert fagyérzékeny.
A földbe ültetett, nagy bokros töveket úgy fiatalíthatjuk meg, hogy 3-4 levél felett visszavágjuk, világos, de hűvösebb helyen tartjuk és rendszeresen öntözzük. (Melegben, sötét helyen nyurga, vézna hajtásokat hoz.) A levágott hajtásokat, homokos kerti földbe dugványozva ugyancsak jól meggyökereztethetjük. A muskátli a nyár folyamán is bármikor könnyen szaporítható zöld dugványról, megfelelően érett hajtásokról. A dugvány közvetlenül a levél alatti részből, ízből (nóduszból) képes gyökeret ereszteni. A dugványt tehát közvetlenül az íz (nódusz) alatt vágjuk le éles késsel. Az alsó leveleket távolítsuk el, mert a földbe kerülve rothadnak, a felső leveleket pedig, ha nagyok, a felső 2-3 levél kivételével kurtítsuk vissza, vagy kötözzük össze és napos, meleg helyen (kora tavasszal cserépbe ültetve) a szabad földbe is eldugványozhatjuk. Rendszeresen öntözve, pár hét alatt szépen meggyökeresednek.
Pompás díszei a kertnek. A dália nagyon szereti a tápdús földet és az öntözővizet. Nagyon meghálálja, ha ültetés előtt legalább fészektrágyázzuk, ha az ültető gödör földjében elkeverünk egy lapát földdé érett komposztot, vagy egyéb szervestrágyát. Tőosztással könnyen szaporítható. A nagy, otthon teleltetett töveket úgy osszuk szét, hogy minden gumórészhez jusson hajtást adó szárrész is, mert hajtást csak a gumó és a szárrész találkozásánál levő szemből fejleszt. Csapadékosabb, hűvösebb vidékeken napos helyre, egyébként félárnyékos helyre ültessük, mert ott szebben virágoznak. Az állandóan forrón tűző naptól virágjuk, levelük öntözés mellett is megperzselődik. Állandó helyre április derekától fogva ültethetők ki a gumók.
Csoportosan vagy egyesével a többi virág közé ültetve (utak mellett is) kedvelt virága a kiskerteknek. Pompás virágai sajnos hamar elnyílnak. Világos, meleg helyen, esetleg fólia alatt, március elejétől fogva cserepekbe ültetve elő is hajtatható. Állandó helyre április közepétől ültetjük a gumókat 10-14 centi mélyre. A tápdús földet és az öntözést a gladiólusz is nagyon meghálálja. Ha május végéig, június elejéig szakaszosan, kéthetenként ültetjük a gumókat, szinte folyamatosan gyönyörködhetünk nyíló virágaiban. A május derekán, június elején kiültetett gumók augusztusban, szeptemberben virágoznak majd. Legszebb virágokat a nagy, 10-12 cm körméretű gumók adnak. A sarjgumók 2-3 év alatt válnak virágéretté. Az elvirágzott virágszárakat vágjuk le, ne hagyjuk magot érlelni. A leveleket azonban őszig hagyjuk a tövön. A gumókat a fagyok beállta előtt 15-20 centis szárrésszel szedjük fel, szárítsuk meg, és megtisztogatva, száraz, szellős fagymentes helyen tároljuk.
Sok szép kis és nagy virágú, csomókban vagy egyesével nyíló fajtája nyílik az őszi kertben. Az apró, csomós virágú változatai is szebben virágoznak, ha 2-3 évenként újraültetjük, felfrissítjük a talajukat, a közepes és nagy virágú fajták azonban évről évre megkívánják az újraültetést. A krizantémot tavasszal, amikor a hajtásai már legalább 10 centisek, május elejétől június derekáig ültethetjük, szaporíthatjuk. A földjét tisztítsuk meg a gyomoktól, jól trágyázzuk és forgassuk meg. Négyzetméterenként 10-15 kiló jó érett szervestrágyát is adhatunk a talajba. Ennek háromnegyed részét legjobb ősszel a talajba forgatni, negyed részét pedig kiültetés után terítjük el a talaj felszínére. Szervestrágya híján 150-200 gramm vegyes műtrágyát (nitrogén, foszfor-káli egyenlő arányban) dolgozhatunk alaptrágyaként a talajba. A gyökeres tősarjakat ültetés után jól beöntözzük, tovább is rendszeresen öntözve, a talaj felszínét állandóan és gyommentesen tartjuk. Ha szép bokros töveket kívánunk nevelni, a növekedő hajtásokat visszavágjuk. Az apró, csomós virágúakat május végén, június elején, majd június végén vághatjuk vissza. A tavasszal elültetett, két-háromszor visszavágott tövek így őszre dúsan virágzó, erőteljes bokrokká fejlődnek.
Évezredek óta a legkedvesebb kerti virágunk. Fajtaváltozata ma már szinte megszámlálhatatlan, és évről évre újakkal gyarapszik. A rózsa a napos, meleg helyet, a kötött, agyagos, káliban gazdag tápdús talajt kedveli. Két-három évenként meghálálja az istállótrágyázást, a műtrágyák közül évenként különösen a foszfor és kálium műtrágyákat és az öntözést is. Ültetéséhez kedvezőbb az ősz, mint a tavasz. Legalább 40 centi mélyen megmunkált talajba, a roncsolástól megmetszett gyökereinek akkora gödör készítsünk, amelyben kényelmesen elfér. Vesszőit felére-kétharmadára metsszük vissza. Tavaszi ültetésnél a gyökereit mártsuk agyagpépbe, a földet erősen tömörítsük a gyökereihez, majd jól iszapoljuk, öntözzük be. A bokorrózsákat úgy ültessük, hogy az oltás helye 1-2 ujjnyival feltétlenül a föld felszíne alá jusson. Így a nemes rész is gyökérzetet fejleszt, erőteljesebb lesz a bokor fejlődése és vadhajtások csak elvétve törnek elő belőle.
Ültetés után a tövet porhanyós földdel betakarjuk, felkupacoljuk úgy, hogy a vesszőket is takarja. Ez védi a rózsát a téli fagytól és a tavaszi kiszáradástól. A földkupacot szakaszosan, csak a hajtás megindulása után bontjuk le.
A bokorrózsák tavaszi fás metszése a tövek erősségétől, növekedési erejétől függ. Általában az erős növekedésű tövek jól fejlett vesszőit 5-7 rügyre, a gyengébbeket 3-4 rügy felett metsszük vissza. A gyengébb növekedésű fajták erőteljes vesszőit 3-4, a gyengébbeket 2-3 rügyre vághatjuk vissza. A metszéssel a töveket mindig formáljuk, alakítjuk is. A bokor közepén levő vesszőket és az öregedett ágrészeket vágjuk ki a tőből. És miután a hajtásnövekedés mindig a rügy állását követi, a rügy felett ferde síkban, úgy metsszük vissza a vesszőket, hogy a legfelső rügy mindig kifelé álljon.
A nyári zöld metszéssel pedig rózsáinkat folyamatos virágzásra serkenthetjük. Az elnyílott virágokat szárral együtt, a virág alatti első ötlevélkés levél felett vágjuk vissza (ez általában a virág alatti 3-4. rügy) éspedig azért, mert a feljebb levő 3 levélkés levelek hónaljában nincs, vagy csak igen gyenge életképességű rügy van. Virágszedéskor is gondoljunk a folyamatos virágzásra, csak olyan hosszú szárral vágjuk le a virágot, hogy a két alsó rügy mindig megmaradjon a tövön.
Ha a virágoskertünk, virágágyunk eléri a 4-6-8 négyzetmétert, ahová már 100-150 palánta is szükséges, a palántavásárlás bizony már tetemes összegbe kerül. Palántát azonban magunk is nevelhetünk. A virágkedvelőknek ez külön öröm és hasznos, szórakoztató elfoglaltság. Nevelhetünk palántát világos, napos ablak mellett (pl. verandán) kis ládikákban, virágcserepekben, vagy akár kilyukasztott műanyag tálkákban - történetesen összegyűjtött tejfölös poharakban is - könnyű kerti földben. Megfelelően ritkítva, vagy áttűzdelve, napos, meleg időben a szabadba is kirakva, így is erőteljes és edzett palántákat nyerhetünk a kiültetéshez.
A kert napos, szélvédett helyén azonban, ha van összegyűjtött lombunk, vagy nedves szénánk-szalmánk és főként szalmás trágyánk, könnyen készíthetünk 1-1,5 méter széles, 1,5-2 méter hosszúságú palántanevelő ágyat is. A 30 centi mélyen kiásott talajt egysoros tégla-, vagy 25 centi magas deszkakerettel vesszük körül. A kerettel körülvett palántanevelő ágyat a talaj szintjéig megtöltjük nedves lombbal, szénával, szalmával, vagy szalmás istállótrágyával és jól megtapossuk. Erre 15 centi vastagon jó humuszos, könnyű kerti földet terítünk. Ezután már csak üveg, vagy fólia hiányzik a melegágyról. Ehhez fenyőlécből magunk is könnyen készíthetünk beüvegezett keretet, vagy készen vásárolhatunk melegágyi ablakot. A keretet átlátszó fóliával is bevonhatjuk, ha óvatosan használjuk, több évig is eltart. Az ablakot felrakjuk a keretre és nád-, vagy gyékénytakaróval, vagy egyszerűen pokróccal, nagy ruhadarabokkal betakarjuk. Ha elég nyirkos volt a fűtőalapanyagunk, a palántaágy egy hét múlva bemelegszik, az üveg, vagy fólia begyöngyösödik és tapintással is meggyőződhetünk a talaj felmelegedéséről. Az ilyen melegágyról már március elején megkezdhetjük a palántanevelést. Ha nincs semmiféle fűtőanyagunk, a föld alá elég csak 5-10 centi vastag lombot, vagy szalmát terítenünk ahhoz, hogy március közepétől fűtőtalp nélküli langyos-ágyban is, sikeresen nevelhessük a palántáinkat. A magokat 4 cm sortávolságra 1 cm mély sorokba ritkán szórjuk és finoman takarjuk 1 centi vastag szitált földdel. Az ablakkal fedett ágyat, miután a magnak a csírázáshoz nincs szükséges fényre, állandóan fedjük a takaróval. Kelés után már csak éjszakára takarjuk, hogy a hidegtől védjük. A magvetést szükség szerint, finoman permetező kannával öntözzük. Melegebb időben az ablakot magasabban, hűvösebb időben alacsonyabbra támasztjuk fel, hogy a palántaágy szellőzzék, levegőzzék. Meleg napokon az ablakot le is vehetjük az ágyról, ültetés előtt 1-2 héttel, ez azért is nagyon fontos, hogy a palántákat edzzük, levegőhöz szoktassuk. Ha nincs fagyveszély, az ablakot az utolsó hetekben éjszakára se rakjuk vissza. A palánták 6-8 hét múlva ültethetők ki.
Nagyon sokan el sem tudják képzelni a kertjüket sziklakert, vagy kis sziklacsoport nélkül. Ez a törekvés azonban nagyon sokszor természetellenes, sőt giccses megoldásokat eredményez. Az ilyen sziklacsoportoknak éppúgy nincs létjogosultságuk a kertben, mint a gipszből formált kerti törpéknek, őzikéknek, gombáknak, váraknak, vagy újabban műanyag flakonokból készített díszeknek, a virágkaróknak használt kiégett neoncsöveknek.
A jól megépített és betelepített sziklacsoport-hegy és dombvidéken, (ahol a környéken előforduló természetes kőzeteket és termésköveket használják fel a sziklakert építéséhez), nagyon szép és a környezetbe illő dísze lehet a kertnek. A sziklakert, sziklacsoport építésénél, amely nagyon alkalmas lejtős területek, rézsűk megkötésére is, mindig az a cél vezessen bennünket, hogy természetes hatást keltsünk vele. A begyűjtött kisebb, nagyobb természetes köveket lapjukkal úgy fektessük, úgy helyezzük el a sziklakertben, sziklacsoportban, ahogyan azok a természetben előfordulnak. Az alapját, különösen kötött talajon kaviccsal, kőtörmelékkel töltsük ki, hogy vízelvezető legyen, mert a legtöbb sziklanövény nem tűri a nyirkos talajt. A vízelvezető rétegre terítsük a termőtalajt és ebbe illesszük bele a köveket.
A sziklakert növényeit vadontermő helyeikről is begyűjthetjük, de számos termesztett, kerti növényt telepíthetünk bele. Igényeik szerint, a párás, árnyékos helyről való növényeket a sziklacsoport északi, keleti oldalára, cserjék árnyékába, a kevés árnyékot tűrőket, a napos helyről származókat a déli oldalra ültessük. Sziklakertbe ültethetők a tulipán, nárcisz jácint, írisz egyes fajtái, a cickafart, bőrlevél (Bergenia), a pázsit- és pünkösdi szegfűk, a kutyatej, varjúháj (Sédum) és kövirózsafajok, az évelő tatárvirág és lángvirág (Flox), a sóvirág, szappanfű, az illatos ternye, gerebcsin, madárhúr, scilla, fürtös gyöngyike, hunyor, díszlen, pázsitviola (Aubreta), krókusz, kökörcsin, kakukkfű és még számos más növény.
Lakodalmi búcsúztató
Tehozzád fordulok kedves Édesanyám,
Ki voltál énnékem felnevelő dajkám.
Köszönöm a sok jót, amit értem tettél,
Köszönöm ezerszer azt, hogy fölneveltél.
Köszönöm a szíved tengernyi jóságát,
Kérem is reád a jóisten áldását.
Te, ki voltál mindig végső menedékem,
Búcsúszavaimmal szent élted dicsérem.
Amit mulasztottam, már hogy is pótolom?
Megfáradt kezedet ezerszer csókolom.
Ne aggódj érettem, töröld le a könnyed.
Látom a szemedből, most is fiad félted.
Szívemből kívánok neked békességet,
Sok boldog esztendő ragyogja be élted.
Kedves Édesapám, tehozzád fordulok,
Drága jóapám, most tőled búcsúzok.
Hogyha bántottalak, bocsásd azt meg nékem,
Terád is az Isten áldásaid kérem.
Sok mindent hozhatnék arra példaképpen,
Hogy mindenkor Te voltál az én példaképem.
Ha szigorúan szóltál, nem mindig értettem,
De ma már jól tudom, azt is értem tetted.
Most, mikor a házasság útjára térek,
A gyermekedként fogadd majd be feleségem.
Tőled azt várom, tudom, meg is teszed:
Kettőnk között osztod meg majd szereteted.
Kedves nagyszüleim, ím eljött az óra.
Hozzátok fordulok néhány búcsúszóra.
A nagyvilágban majd bármerre is járok,
Mindig szeretettel gondolok én rátok
Ti, akik engemet oly féltve óvtatok,
Önálló utamra elmenni hagyjatok.
Magam mögött érzem óvó kezeteket,
S magammal viszem szép emléketeket.
Kedves unokátok búcsúzik tőletek
Legyetek boldogok, s engem ne féltsetek.
Vőlegény:
Kedves testvéreim, rokonok, barátok,
Hozzátok szólok most, akik körülálltok.
Tanúi vagytok annak a szép napnak,
Amikor engem is nőssé avatnak.
Eljött már az idő, lassan elindulunk,
S a lakodalomban majd ismét találkozunk.
Menyasszonyos háznál:
Halljunk szót!
Szerencsés jónapot adjon az úristen!
Hála, hogy e napra felvirradtunk minden.
Eljött már az óra, mikor leányuknak
Oltárhoz kell állni, mint szép menyasszonynak
Avégett jöttünk mi e kedves hajlékba,
Hogy szép leányukat vigyük a nagy útra.
(A menyasszony elmegy öltözni.) (Mielőtt előjön:)
Kedves vendégsereg, vőlegény barátom!
Kis menyasszonyunkat ugyan hol találom?
Elbújt a bokorba a kicsi vadgalamb,
Ott ver szívecskéje, akár a nagyharang.
A vőlegény nevében szeretettel kérem,
Jöjjön ide közénk, hívom nagyon szépen.
Induljon el velünk az Isten házába,
Hogy összeköthessük a hitnek láncával.
Adják ki hát kérem, legyenek szívesek,
Mert addig a szívek itt nagyon üresek
(Előjött a menyasszony.)
Legszebb ifjúságom tetőfokán állok,
Íme, elibétek búcsúzni kiállok
Mielőtt követném életemnek párját,
Rátok szórom lelkem illatos virágát. -
Kedves menyasszonyunk eképpen szólna,
Hogyha a szava most el nem akadt volna.
Szólna ő, de nem tud, látom a szemébül,
Elmondom majd én, hogy mit érez legbelül.
Drága Édesapám, tehozzád fordulok,
Teljes szívemből tenéked megnyílok.
Te, aki engemet utamra engedtél,
Megköszönöm néked azt, hogy fölneveltél.
Kedves Édesapám, rossz tetteim feledd,
Menyasszony leányod az útjára engedd
Áldjon meg az Isten, szívemből kívánom:
Szívéből kívánja szeretett leányod.
Drága Édesapám, szerettelek Téged,
Öröm aranyozza minden boldog éved
Adjon az úristen sok-sok boldogságot,
Ezt kívánja néked szerető leányod
Kedves Édesanyám, tehozzád beszélek,
S a szívemben nagy-nagy bánatot is érzek.
Te irányítottad eddig az utamat,
Levetted a vállamról minden gondomat.
Téged áld és dicsér minden földi javam,
Tehozzád szól fájón az én búcsúszavam.
Áldjon meg az Isten, ezerszer kívánom,
Legyen minden lépted illatos virágnyom.
Előtted immár én könnyes szemmel állok,
Fáj a lelkem belé, hogy tőled megválok
Kedves testvérem, most tőled búcsúzom,
Akivel töltöttem boldog gyermekkorom.
Megosztottál velem minden víg örömet,
Testvéri jóságod szívemből köszönöm.
Felnőttem e házban, ahol együtt éltünk,
Ahol annyi jóban, szépben volt részünk.
Szüleink e házban gondunkat viselték,
Egész életükben javunkat keresték
Édes szüleinket mi nagyon szeressük,
Gondot hozzájuk sohase engedjünk
Hozzád e kérés az én búcsúzásom.
Az ég megáldjon, ezerszer kívánom.
(Elindul a násznép) (Vacsoránál)
Tisztelt vendégsereg, itt az első étel,
Kitűnő húsleves, tele van metélttel.
Egyék jóétvággyal, mert jó szakács főzte,
Hetedhét faluban híres a főztje.
Ezután még sok-sok finomság jön sorban,
Azt majd megfürdetjük finom háziborban.
Vessünk most keresztet egy rövid imának
Minden vendégnek jó étvágyat kívánok
(Pörkölt)
Itt a finom pörkölt, nem is hittem volna,
Kint főtt a konyhában két hosszú nap óta.
Nem volt öreg a malac - legalábbis mondják.
De hogy hány éves volt, a böllérek tudják
A pörkölt után majd jönnek a sültek,
Melyek az olajban ropogósra sültek
Itt a sok sütemény, hadd rakjuk le sorba.
Legelső közöttük a menyasszonyi torta.
Mint cifra palota, csokoládés, mázas,
Fogyassza hajadon, fogyassza a házas.
(Menyecsketánc)
Ím itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fejjel először táncoljon.
Táncoljon vele mindenki egy kurtát,
Csak le ne tiporják a cipője orrát.
Gondoljanak arra, hogy azt drágán varrták,
Tömjék meg hát bőven bankóval a markát.
Húzd rá banda!
Mit csinál a vőlegény és a menyasszony, ha a lakodalom fáradalmai után végre zárt ajtó mögött marad? Nos, korántsem azt, amit az emberek általában gondolnak. Állítólag a kíváncsi szociológusok megkérdeztek 100 menyasszonyt és 100 vőlegényt, és a következők derültek ki:
MENYASSZONYOK:
VŐLEGÉNYEK:
Az ókori Egyiptom papjai, a napkeleti bölcsek s az ógörög filozófusok sokat foglalkoztak a számok mágiájával. Persze, akkor még csak homályos fogalmai voltak az embernek a világról, a természeti jelenségekről. Igyekezett titokzatos erőt tulajdonítani a számára érthetetlen dolgoknak.
Adott esetben például a számoknak.
Mi viszont fordítsuk játékra a dolgot és nézzük meg, mit árulnak el a számok jellemünkről. A játék szabályai a következők: írják le születésük dátumát és adják össze a számokat. Ha az így kapott eredmény kétjegyű szám azt újból össze kell adni, amíg csak egyjegyű nem lesz a végeredmény. Az így kapott számhoz azután tessék elolvasni a megfelelő szöveget. (Példa: 1937.8. 23 = 1+9+3+7+8+2+3 = 33:3+3 = 6.)
1 Az egyes szám jelképe a Nap és a kard. Azok, akik ennek jegyében születtek, szeretnek mindenben az élen járni. Adottságuk van hozzá, hogy vezető szerepet töltsenek be. Erős akarattal és sok ambícióval rendelkeznek, önfejűek és törtetők. Egyetlen céljuk van: dolgaikat bármily áron sikerre vinni. S mivel nem szívesen alázkodnak meg s fogadnak el másoktól tanácsot, gyakran kerülnek veszélyes helyzetbe. Baráti körük igen szűk. Ideális partnereik leginkább a 3-as, 6-os és a 9-es jegyében születtek.
2 Őket a Hold és a mérleg szimbolizálja. Nőies tulajdonságokkal rendelkeznek: finomak, békés természetűek, érzékenyek, elnézőek, félénkek és sokszor határozatlanok. Rendszeretetüknek és felelősségérzetüknek köszönhető, hogy munkatársaik szeretik őket. Akaratukat sohasem erőszakkal, hanem diplomatikus képességekkel érvényesítik. Nagylelkűségük és segíteni akarásuk szinte nem ismer határt. Legjobb, ha olyan partnert választanak maguknak, akik érzelmi biztonságot tudnak nyújtani nekik és ábrándozásaikban nem zavarják őket. Ezek pedig a 4-es, 7-es és 8-as jegyében születtek.
3 Szimbóluma a Mars és a háromszög. Ezek az emberek intelligensek, sokoldalúak, tehetségesek. Elszántak és jó fellépésűek. Nem gondolnak sem a múlttal, sem a jövővel, úgy veszik az életet, amint van. Önérzetük abból a képességből fakad, hogy könnyűszerrel fel tudnak vidítani másokat. Szeretnek szerepelni és az érdeklődés középpontjában állni. Azok közül válasszanak, akik az l-es, 5-ös, 6-os és 9-es jegyében születtek. Megértésre találnak.
4 Akik a négyes jegyében születtek, kitartók, becsületesek, hűségesek és szerények. Mivel csak a családnak, a munkának, a kötelességeknek élnek, ritkán érdekli őket valami más is. Gyakran túl komolyak, bizalmatlanok és elutasítók, főleg olyanokkal szemben, akiknek véleménye eltér az övékétől. Búskomorságra és dühkitörésekre való hajlamukkal nemcsak saját, de néha mások életét is megkeseríthetik. Nincsenek nagy ideáik, az egyszerű, szorgalmas, becsületes munkáséletet mindennél többre tartják. A 2-es, 7-es és 8-as jegyében születettek értékelik őket leginkább.
5 Az ötös szimbóluma a Jupiter. Ezek az emberek kalandor természetűek. Gyorsak, heves vérmérsékletűek. Gyakran vállalnak kockázatot annak érdekében, hogy átéljenek valamit, amit addig nem ismertek. A hétköznapok egyhangúságát ellenszenvesnek tartják. Sohasem képesek sokáig lelkesedni valamiért. Állandóan mozgásban vannak. Sokoldalúak, közkedveltek, szeretik az életet. Gyakran önzőek. A szexuális élet igen nagy szerepet játszik náluk. Megfelelő partnereik az l-es, 3-as és 6-os jegyében születettek.
6 A hatos szimbóluma a Vénusz és a szivárvány hét színe. Hűségesek, megbízhatók, szívélyesek és nagyon konzervatívak. Szeretik a családjukat, a gyerekeket, az állatokat, a virágokat, a természetet Mindenkinek igazat adnak, kerülik az összetűzéseket, és a bonyadalmakat. Kicsit naivak is, de nagyon jó munkaerők, sok művész akad köztük. Van egy hibájuk: hajlamosak arra, hogy másokat megszóljanak. Keressék az l-es, 3-as és 5-ös jegyében születetteket.
7 A hetes a tudósok, filozófusok és misztikusok száma -olyan embereké, akik sokat gondolkoznak és meditálnak. Komolyak, méltóságteljesek és tartózkodók. Rendkívül éles elméjűek, de álmodozni is szeretnek. Megvetést éreznek minden iránt, ami hétköznapi és átlagos. Az anyagi értékek nem sokat jelentenek számukra és közömbösek a mindennapok apró örömei iránt. Nehezen megközelíthetők, borúlátók, titokzatosak, gyakran boldogtalanok. Legjobban az l-es, 4-es és 8-as szám jegyében születettekkel férnek össze.
8 Szimbóluma az Uránusz. Ezek az emberek az erő, a pénz és a sikerek világában élnek. Önfejűek, önzők és gátlástalanok sokszor. Hivatásbeli vagy politikai pályafutásuk érdekében meg nem engedett eszközöket is használnak. Nem ismerik az álmodozást, az érzelgősséget. Barátaiktól áldozatokat és teljes hűséget követelnek. Jó partnereik a 2-es, 4-es és 7-es jegyében születtek.
9 A kilences szimbóluma a Neptunusz. Ezek az emberek rendkívül intelligensek, szívélyesek, impzulzívak és jó fellépésűek. Erős, szinte zseniális egyéniségük és lelkesedésük szinte minden ajtót megnyit előttük. Ambiciózusak, becsületesek, nagylelkűek, mindig segíteni készek, de egy kicsit arrogánsak is. Ha fékezik önszeretetüket, céljaik alárendeltjei. Szenvedélyesek, romantikusak. Leginkább az l-es, 3-as, 5-ös jegyében született partnereiket tudják boldoggá tenni.
Amerika
A látszat csal
Angol
Ravasz tigrisek
Indiába utazott a nagy vadász tigrisvadászatra. Búcsúzáskor sokat mesélt a barátainak, hogyan kell a tigrisre vadászni.
- Tulajdonképpen nagyon könnyű a tigrisvadászat, - magyarázta - éjszaka a tigris szemei úgy fénylenek, mint két zöld villanylámpa. Nem kell mást csinálni, mint pontosan közébük célozni és a tigris holtan marad a földön.
Fél év múlva hazaérkezik a vadász, de tigris nélkül. Amikor a barátai érdeklődnek, mi történt, miért nem lőtt egyetlen egy tigrist sem, lehangolóan magyarázza:
- Nem gondoltam, hogy ezek a tigrisek milyen hallatlanul ravasz állatok. Képzeljétek, azt tették meg velem, hogy mindig párosával jöttek és mindegyik lehunyta a fél szemét, ezért mindenkor közibük lőttem, sose találtam el egyiket sem.
Belga
Jubileum
György úr ünneplő ruhába öltözve jelent meg a városka utcáján. Látszott rajta, hogy nagy napja van. Szembe jön vele az egyik barátja és megkérdezi: — No, Gyurka mit ünnepelsz? Névnapod van talán?
Bolgár
A tanító feladja Borisznak a fogas kérdést:
- Ha két lovas egyszerre indul egy-egy pontról és az egyiknek a lova két perc alatt tud megtenni egy kilométert, a másiknak a lova pedig másfél perc alatt, mennyivel lesz előbb az egyik a kilométer végén?
- Tanító úr kérem - mondja Borisz - nekem azt mondta az apám, hogy letöri a derekamat, ha valaha is lóversennyel foglalkozom.
Dán
Cirkuszi oroszlán
A vándorcirkusz nőstényoroszlánja kiszabadult ketrecéből, s még a gondozói sem vették észre. Reggelre jelentkezett egy falusi ember, pórázon vezetve hozta az oroszlánt.
-Elhoztam a kutyájukat, máskor jobban vigyázzanak rá. Ronda dög, még ugatni sem tud tisztességesen.
Francia
Leleplezés
Duponték aranylakodalmat ülnek. Az egész város ünnepli őket, még a helyi újság szerkesztője is megjelenik, hogy megírja a Dupont házaspár életének kiemelkedő eseményeit. A szerkesztő igyekszik minden részletre kiterjedő tudósítást írni.
- Tudja Dupont úr - mondja a szerkesztő -, megállapítottam a hivatalában, hogy Ön az utolsó 35 évben mindössze heti 45 frank fizetést kapott... Hogyan tudott ebből a kevés pénzből három gyermeket ilyen szépen felnevelni és hogyan tudta a felesége a háztartást olyan rendesen és szépen vezetni?
- Pszt! Az istenért meg ne írja ezt szerkesztő úr! - ijedt meg Dupont.
- Mi lenne, ha a feleségem megtudná... Én ugyanis csak 43 frankot vallottam be neki!
Görög
Jogi tanács
A jónevű ügyvédhez beállít egy ember.
Holland
Kölcsönösség
A zsibáruspiacon megjelenik egy ember egy ócska autóval és megáll a piac közepén. Nyomban odamegy egy férfi és elkezd alkudni a kocsira. Eleinte nagy a különbség az ajánlatok között, de már veszedelmesen közelednek az elfogadható árhoz, amiben megegyezhetnének, a vevő megszólal:
- Ne haragudjon uram, nem is volt komoly szándékom a vásárlás, csak meg akartam tudni, mennyit lehet lealkudni egy autó árából?
- Nincs semmi baj, öregem, - nyugtatja meg az autós - én csak az időt akartam eltölteni ezzel az alkudozással. Én ugyanis a feleségemet várom és nagyon untam magam, azért mentem bele az alkuba.
Japán
Keleti udvariasság
A telefonközpontos tévesen kapcsolt egy számot, de hamar észrevette a hibát és bocsánatot kért az előfizetőtől.
- Legkegyesebb elnézését kérjük, hogy más számot kapcsoltunk Önnek, mint amit kért. Emberek vagyunk, valamennyien hibázhatunk. - Ó, szóra sem érdemes - válaszol az előfizető - meg vagyok győződve, hogy az a szám, amelyet Önök bölcs belátással számomra kapcsoltak, sokkal jobb, mint amit én a gyenge tudásommal kérni tudtam és kizárólag az én hibám, hogy nem bírtam kihasználni.
Lengyel
Misa gyerek esete a zlotyival
Késő délután érkezik haza az iskolából a nyolcéves Misa.
Német
Porosz vas-logika
Zsúfolt vonat a Berlin-Hamburg vonalon. A kalauz belép az egyik fülkébe, de az ajtónál hatalmas bőrönd állja útját. Rászól a bőrönd mögött ülő úrra:
A főbíró nyakából, amit az minden ellenkezés nélkül tűrt, még a hozzávalót is elszedte tőle.
- Ezt csak azért csinálom, mert nem szeretem, ha a hátamban puskával álló ember van. Na Isten megáldja. - és ezzel elsietett. Hogy a főbírót Patkó távozása után a guta nem ütötte meg, talán annak a felszabaduló, jó érzésnek köszönhette, hogy ebből a találkozásból ép bőrrel szabadult ki.
A subás magyar sietős lépésekkel haladt a falu felső vége felé, az úgynevezett Tobán felé, hol az erdőszélén, ami akkor még a falu legszélső házánál kezdődött, két suhancz legény vizsgálódott be az erdőbe.
Nemsokára odaért a subás magyar, de már másodmagával. Elhanyagolt, gyűröttek voltak, meglátszott rajtuk, hogy régen hálhattak ágyban. Patkó megkérdi az egyik legényt:
A pandúrok pedig éppen abban az időben képezték nagy óvatossággal a csatárgyürüt és vonták azt vigyázattal mindig szűkebbre, szűkebbre a kujtorgó legények körül. Elég mulyák lehettek, hogy a betyármozgolódásból nem vettek észre semmit, sőt kötözködtek, hogy majd most megmutatják, úgyis nagy szégyene a Felső somogyi pandúroknak, hogy ennyi ideig engedték garázdálkodni őket. Igen nagy igyekezettel vonták a gyűrűt a kujtorgó legények körül, de bizony az már annyira megszűkült, hogy a szemben jövő pandúr orrak majdnem összeértek, nem volt abban fia betyár sem, csak pandúr. A találkozó pandúrok úgy néztek egymásra, mintha sohse látták volna egymást.
A hir pedig, amit kaptak igaz volt, de hát akkor hová tűntek el?! A föld el nem nyelhette őket. Végre is abban állapodtak meg, amit cselmék vezetőjük, Páfics káplár kifejezésre is juttatott:
- Ezt megcsináltuk rosszul.
Ők a maguk részéről hamar átestek volna a kudarcz által érzett bosszúságokon, de hogy számolnak el a főbíró urnák, akinek a parancsa még a legaprólékkosabb dolgokra is kiterjedt, mert még azt is megmagyarázta nekik, hogy hogy kötözzék egymáshoz az elfogott kujtorgó legényeket. Ha pedig Patkó is kézrekerülne, őt külön négy ember vezesse be a községbe kötélen. Arról persze a pandúrok nem is tudhattak, hogy már eddig a főbíró úrnak is megvannak a tapasztalatai.
A főbíró úr pedig, mikor Patkó otthagyta őt, először is az a jóleső érzés foglalta le az egész lelkületét, hogy ez a veszedelmes legény oly simán elment. Később aztán hogy a körülményekkel nyugodtabban tudott foglalkozni, elkezdett dühöngeni, le s fel járkált nagy lépésekkel és toporzékolt mérgében.
- Ilyen szégyen! Ilyen szégyen! Ennyi pandúr assistenciával indult Patkó befogására és majdnem fordítva történt, majdnem őt fogták el. Idegességében erősen elhatározta, hogy amint egy parasztot lát az erdőből kijönni,
Bábonyi temető Betyárok kopjafája. Bognár István faragása
Norvég
Fő a szabály
Egy vasúti pálya emelkedőjén felmondja a vontató gép a szolgálatot, a fékek nem működnek és a vonat lassan gurulni kezd visszafelé. A kalauz erre kilép a vonatból és a kocsik mellett hangosan kiabálja:
- Hölgyeim és uraim, akinek nincsen menettérti jegye, az szíveskedjék kiszállni!
Olasz
A biztosítók
Osztrák
Jogi vita a tóparton
A rendőr rajtakap egy tilosban horgászó embert.
Portugál
Sértődöttség
Egy úr az utcán egyszerre csak hatalmas ütést kap a hátára. Felkiált a fájdalomtól, megfordul, mire a tettes zavartan hebegi:
Skócia
Skót
A skót felesége utazni készül. Azon törik a fejüket, hogy értesíthetné az asszony a férjét megérkezéséről úgy, hogy ez pénzükbe ne kerüljön. A skót végre felkiált:
- Megvan! Ha megérkeztél, dobj a postaládába egy megcímzett, de bélyeg nélküli levelező lapot. A posta kézbesíti nekem, hogy a portó bélyeget rajtam hajtsa be. Én azonban nem fogadom el a küldeményt, de tudni fogom, hogy szerencsésen megérkeztél.
Spanyol
Teljes nyugalom
A férj súlyos beteg: az asszony aggódva kérdezi az orvost, mit tanácsol.
Svájc
Magyarázat
Svéd
Komolyabb szerep
Török
Életfilozófia
Az eső sűrű cseppekben hullott be a szobába a ház tetején.
|
|