| |
1. A régészeti leletek „sorsa" 1879-1989 között
Már a múlt században találtak olyan régészeti leleteket Tabon, amelyek a Rippl-Rónai Múzeum Adattárában feljegyzésre kerültek. Itt szerepel első helyen egy kőbalta, amelyet Gyurgyókapusztán találtak. Ugyancsak az 1879-es év előtti az a feljegyzés, amely egy népvándorlás kori kengyelvasról szól. 1881-ben özv. Strasser Józsefné pusztájáról került elő több lelet, amelyet a tulajdonos a Magyar Nemzeti Múzeumnak adott át. Az Archaeológiai Értesítő 1882-es számában (2/44.old.) közölnek bizonyos őskori kőeszközöket és a népvándorlás kori (?) tőr hüvelyét borító aranypántot.
Ugyancsak a Rippl-Rónai Múzeum Adattárából ismert az 1912 előtt előkerült neolitkori (csiszolt kőkorszak, kb. I. e. 4000 év) kőkapa. Egy 1928-as leletbejelentés szerint a kir. Adóhivatal udvarának mélyítése során 2 méteres mélységből egy 181 cm-es átmérőjű és 80 cm magas ép bronzkori agyagurna került elő, benne állatcsonttal, 1950-ben Takáts Gyula, akkori múzeumigazgató írja, hogy kiszállása során Ugalypusztán honfoglalás kori temető és leletei kerültek elő, Draveczky Balázs régész közölte 1961-ből: „A Karádról Tabra vezető út baloldalán, közvetlenül a Zala községbe vezető bekötőút előtt két magasabb domb húzódik. A Dunátéj nevű dűlő előtt húzódik a Csaba-tag vagy Csaba-dűlő, ahol a felszínen jelentős mennyiségű Árpád-kori edénytöredék található." 1961. október 3-án írja, hogy „1961. szeptember 28-án utaztam Andocsról Tab községbe. Okodneczky János Tsz-tag jelentette, hogy a község határában régészeti leletek kerültek elő. Vele járva a terepet, a következőket észleltem: A Karádról Tabra vezető út bal oldalán, közvetlenül a Zala községbe vezető bekötőút előtt két magasabb domb húzódik. Ezen dombok déli lejtőjén a mélyszántás körülbelül egy hónappal ezelőtt körülbelül 600 méter x 400 méteres területen szabálytalanul elhelyezkedő hamufoltokat hozott felszínre, amelyek most is észlelhetők. A hamurétegek környékéről a lengyeli és péceli kultúrába sorolható, valamint jellegtelen bronzkori és korai népvándorlás kori edénytöredékeket lehet találni. Ezt a részt Dunátéj dűlőnek hívják, közvetlenül a fennemlített dűlő előtt húzódik a Csaba-tag, vagy Csaba-dűlő, ahol a felszínen jelentős mennyiségű Árpád-kori edénytöredék található. A fennemlített lelőhely már évtizedek óta földművelés alatt áll, és a régészeti objektumok elpusztulását csak az esetleges nagyobb arányú mélyszántás veszélyezteti. Mindkét területen nagyobb kiterjedésű település nyomait sejteti a felszíni kerámiatöredék." Ugyancsak Draveczky írja 1968-ban: „a tabi ponyvaüzem területén előkerült bronzkori leletek találóját és bejelentőjét: Angyal József tanárt kerestem fel a napokban."
1973. november 29-én a szerző jegyezte fel, hogy „ifj. Halász István tabi lakos négy darab őskori kerámiát talált 1972-ben a Tabhoz tartozó Ugaj-puszta melletti vízmosásban 1 méteres mélységben." Ugyancsak ebből az időből származik Soós József művelődésiház igazgató bejelentése is: „...Tab Nagyközség területen - a Höjegyhegy és Téglagyár környékén a földmunkák során az elmúlt években kőeszközöket találtak (csiszolt kőbalta, szakóca stb.)"
A Tab akkori határában lévő Dunátéj dűlő jelentős régészeti lelőhely volt. Róla írt a már idézett Draveczky Balázs: „Tab határában, a Dunátéj dűlőben korai, java és késői rézkori (lengyeli és péceli kultúrák i. e. 2550-1900) település húzódik. A közelében római kori barbár (leigázott kelta?) település található. A Csabapuszta, (Csaba-tag) elpusztult középkori falu nyomait rejti, tűzhely, valamint sárból tapasztott házfal-maradványokkal."
Itt Csabapusztán későbronzkori kincsleletet is találtak. Kőszegi Frigyes régész szerint: „...ezt a leletet a későhalomsíros nép rejtette el a HA1 periódus végén." 1975. április 14-én kelt a helyszínelést végző M. Hrotkó Zsuzsanna és Marek Emese feljegyzése: „A Tabról Bábonymegyerre vezető út északi oldalán, Ugaj-puszta házaitól északra vezető földúton, a betonúttói 2-300 m-re, a Törökhagyásnak nevezett dűlő területén, kb. 100 x 50 m-es felületen középkori településre utaló szórványos kerámiatöredékeket, valamint embercsontot találtunk. Előzményként szerepel írásukban, hogy 1950. június 1-én Takáts Gyula múzeumigazgató Ugaj-pusztán honfoglalás kori temető maradványairól tesz említést. (RRM A.I/39/3/a.) E temetőt is lokalizálni kívántuk, azonban Hajczi János ugaj-pusztai lakos közlése szerint ezen a területen semmiféle sír előkerüléséről nincs tudomása. Ezt a temető-helyet nem is találtuk meg. A jelzett terület egyébként katonai jellegű (orosz laktanya), így alaposabb szemlére nem is volt lehetőség."
1978. július 13-án kelt a tabi Videoton-ipartelepi „leletpusztítással" kapcsolatos múzeumigazgatói levél is. Az utókor számára tanulsággal felidézzük az egészet:
„Fehér Gyula
építésvezető
TANÉP Építésvezetősége
Siófok
1978. július 13-án Megyeri Zoltán, a Tab Nagyközségi Tanács dolgozója bejelentette, hogy Tab községben lévő VIDEOTON ipartelepen, csapadék vízelvezető árok ásása közben nagyszámú, melléklettel ellátott, nyugat-keleti irányítású csontváz került elő. Sajnos mind a kivitelező (Önök) mind a telep vezetősége elmulasztotta a törvény által előirt kötelező leletbejelentést, így Megyeri Zoltán közlése szerint a leletek július 6-a körül kerültek elő, illetőleg semmisültek meg. A községi tanács a kiszivárgott hírekből értesült csupán a leletek előkerüléséről, s azután intézkedett: megtette a szükséges gyors leletbejelentést a múzeumnak.
A Krezinger Sándor művezető irányításával kivitelezett munka során, a 100-150 m hosszú homokdombban húzott keskeny árokban a 4 méterenként fekvő csontvázakat teljesen megsemmisítették, illetőleg a csontmaradványokat a partoldalra helyezték. Ugyanakkor az előkerült „brosstű, állatcsont, cserép,, is részben a partoldalra, valamint a munkásokhoz került.
Kérjük, az 1963. évi IX. sz. TVR, a 2/1965. /I.B./MM. sz. rend., valamint a 17/1970. (XI.29.) MM. sz. rendelet alapján a munka azonnali felfüggesztését, a szétszórt leletek összegyűjtését és biztonságos helyre való elhelyezését a múzeum munkatársainak helyszínre történő érkezéséig. Sajnálatos és szomorú, hogy a törvény által előírt, s általunk is - többször hangoztatott, a Somogyi Néplapban is közzétett, gyors lelet-bejelentési kötelezettségüknek Önök sem tettek eleget. S ezzel nemcsak megyei, hanem országos szempontból is fontos régészeti objektumok (temetőrész) mentek ismét tönkre.
Kérem az építésvezető elvtársat a szükséges intézkedések megtételére, a mulasztás kivizsgálására, a mulasztók felelősségre vonására. Várjuk ezzel kapcsolatos írásbeli értesítésüket.
Kaposvár, 1978. június 13.
Honfi István megyei múzeumigazgató"
Az üggyel kapcsolatban végzett ún. ellenőrző helyszínelést a szerző is 1978 július 1 7-én, amely az alábbiak szerint zárult:
„Jelentés a Tab-Videoton telepi régészeti leletekről. A 277/1978. sz. aktaszámú ügyirat miatt kiszálltunk Tabra, ahol Megyeri Zoltán tanácsi dolgozó (Építési Osztály) kíséretében megtekintettük a Videoton telepen épülő csarnoképítés földmunkálatait. Megállapítottuk, hogy a domb gyár felé eső gerincét már elszállította a TANÉP, Krezinger Sándor művezető szerint az itt dolgozó erőgépek is „találhattak régészeti leleteket." A kubikusbrigád a felvonulási épület előtt, illetőleg mögötte ásott egy-egy kb. 150 m hosszú, sekély (50-60 cm), illetőleg fél méternél alig szélesebb árkot. A felvonulási épület előtt előkerült leletek: 2 bronz fibula, törött bronztárgyak (2 db) feldúlt, másodlagos állapotban heverő emberi, illetőleg állatcsont, kerámiatörmelék. Ezek egy római síregyüttes maradványai lehettek. A domb felső részén (a kerítés közelében) előkerült csontmaradványok is feldúlt állapotban, törmelékesen kerültek elő. A pontosan nem mérhető (csak bemondás alapján rögzíthető) sírmaradványok között, illetőleg a felszínen elszórva őskori: réz- és bronzkori kerámiaanyag, nagyszámú pattinték; penge és vakaró került elő különböző állatcsontok kíséretében. Az őskori leletek nagy részét a víz hordhatta le a felső gerincről. Az előkerült római sírmaradványok már erősen feldúlt állapotban feküdtek a jelzett területen.
A helyszíni szemle után felhívtam az illetékes figyelmét az esetleg előkerült összefüggő leletegyüttesek azonnali bejelentésére, illetőleg a nagyobbszámú felszíni leletek megmentésére.
Dr. Magyar Kálmán
régész főmunkatárs"
Az 1978-as „régészeti ügy" után nem változott meg az itteni helyzet. 1989. június 13-án kelt feljegyzésében írja Bárdos Edith: „A siófoki Rendőrkapitányság Latinka S. u. 8. sz. ház előtti árokásás közben csontvázak kerültek elő. 1989 június 13-án kimentünk a helyszínre, de azt már bebetonozták (vizesárkot betongyűrűkkel). Az árok szélén összetiport gyerekcsontváz volt, de semmit nem lehetett megfigyelni."
Közel hat esztendő óta azonban már semmilyen bejelentés nem érkezett a Múzeumba Tabról! Talán a régészetileg érintett területeken azóta nem folytattak földmunkálatokat? Ki tudja? A lebetonozott és elhordott területeken már bizonyosan nem!
2. A történész - régész „feljegyzései" a magyar múlt emlékeiről...
Végsősoron tehát, ha összegezni kívánjuk a Tabon talált régészeti leleteket, akkor megállapíthatjuk, hogy az újabb (csiszolt kőkor = neolit) kőkortól kezdve a réz, péceli, bronz, a vas (La Tene), a római, a népvándorláskor emlékei, valamint a honfoglalás és az Árpád-kor, de a középkor maradványai is mind-mind megtalálhatók. Ezek legfontosabb lelőhelyei Tab belterülete (Latinka S. u.8., Videoton telep), Hőjeghegy és Téglagyár környéke, valamint Dunatéj-dűlő, Csabai-tag (Csaba-dűlő), Ugaj (Ugaj puszta) és Gyurgyókapuszta. Pár gondolattal szeretnénk azonban Tab honfoglalás- és Árpád-kori, valamint a középkori múltjáról is „vallani".
Az Árpád- és középkor somogyi kutatójának rögtön feltűnik, hogy Tabon a honfoglalás időszakára itt alig-alig maradt meg tárgyi, vagy még kevésbé írott forrásos bizonyíték. A jellegzetes honfoglalás kori leletek viszont éppen Törökkoppányban, Koppány korai udvarhelye környékén kerültek elő. Bábony-Megyerben, a Magyar törzsnevet viselő településhelyen még a XII. század második felében is szerepelnek Babunai Gergely comes fia és Koppány nembeli rokonai... Vagyis az államszervezés előtt Koppányé és rokonságáé lehetett a terület nagyobb része. István király 997 után elvette a Koppány „nemzetség" birtokainak javarészét. Erre látszanak utalni az itt a XI-XIII. században meglévő nagyszámú, jelentős egyházi birtokosok, így elsősorban a székesfehérvári királyi temetkezőhely, szakrális központ egyházi szervezetei: a székesfehérvári káptalan, a János lovagok és a székesfehérvári őrkanonokok. A másik korai királyi, de inkább királynéi szakrális központ, Veszprém egyházi intézményei is igen jelentős birtokokat mondhattak magukénak Tab környékén 1000 után. így követhetjük a veszprémi püspök, a veszprémi káptalan birtokainak a növekedését, valamint a királyné adományaként megjelenő óbudai és esztergomi, váci kisebb káptalan birtoktesteket. A királyi és királynéi birtokokból nyertek korai adományt a tihanyi és a pannonhalmi (szentmártoni) bencés apátságok. A jellegzetes somogyi nemzetségek közül egyedül a Tiboldok jutottak itt birtokhoz (Som, Kapurév falvak). Mellettük a Veszprém megyei Szalók, a Fejér- és Veszprém megyei Csákok és a Pók nemzetség szerzett Siófok és Tab vidékén birtokokat (Ádánd, Pösze, Nagy(Berény), Kás, Sövény és Jaba falu). A 900 táján Pannóniában, így Somogyban is megjelenő honfoglaló magyarság - a régészeti leletek, valamint a történeti forrásadatok tanúsága szerint - főképpen ezeket, a rómaiak által kiépített útvonalak mellett fekvő telephelyeket szállták meg. A Balaton déli partja mentén, így Fonyódnál vagy Boglárlellénél is ezt látjuk. Legjobb bizonyítékot a Segesd melletti Alsó- és Felső-Bogát települések adják, ahol a 921-ben említett Bogát vezér egyik udvarhelye ilyen fontos római település, villa mellett épült fel. Ez azért is fontos, mivel valószínűleg Bogát volt a megye első honfoglaló magyar vezére. Vagyis úgy tűnik, hogy a legfontosabb stratégiai helyeket, a korábbi megye, illetőleg egyházi központokat szállták meg Bogát és népei. Hiszen Somogyvártól D-re is megtalálhatók az Alsó- és Felső-Bogát, valamint a Bogáthoz tartozó Bő nemzetség emberei, akiknek a központját Bodrog-Bűn (Bőn) tártuk fel 1979-1982 közötti években.
A régészeti kutatások világosan igazolták, hogy a Tab környékén megtelepülő jelentős számú avar népességből többen megérhették a honfoglalás időszakát. Erre a népességre, illetőleg egy jelentéktelen szláv töredékre telepedett rá a honfoglaló magyarság 900 táján. Kik voltak ezek a megszállók? Már az Árpádok uralták területüket 900 után? Ha igen, akkor Somogy megye nem egy nemzetségi területből alakult át vármegyévé. Ha nem az Árpádok, akkor viszont ki lehetett a megszálló, illetőleg a megye első név szerint ismert honfoglaló nemzetsége? Meghatározható-e ez a nemzetség (vagy nemzetségek) egyáltalán a jelenlegi kutatásaink alapján?
Kutatásaink szerint Somogy eddig ismert első megszállója ez a Bogát (gyulakarchas) volt. A hadvezéri-bírói címet viselő Bogát- a Zala ás Veszprém vármegyében birtokló - bizánci kereszténységű Bulcsú-Lél köréhez sorolható. Az is kétségtelen, hogy a két későbbi megyeközpont, Somogyvár és Segesd közelében szállt meg, a Bő nemzetség tagjaival együtt, mint például Bogát-Bő (Bű), illetőleg Segesd-Bogát-Bő (Böhönye)!
Anonymus szerint az északi parton lévő Veszprém megye eredetileg a török eredetű, gazdag Ősbő vezér szállásterülete volt. (Neve nemzetségfőt jelent). A somogyi vármegyeszervezet kialakulását is vizsgáló Györffy György „a Balaton és a Dráva vízgyűjtő területéhez tartozó Somogyban a Bő nemzetséget tartja ősfoglalónak." Valószínűleg ez a Bő nemzetség lehetett Somogyban, Bodrog-Bű, Kisbő, Böhönye központjuk alapján a Bogát vezérhez kapcsolható ősfoglaló. Mint ahogy Veszprém megye is Bogát-Bulcsú-Lél-Bő hatalmi körzetének tudható, a X. század első felében. Lelle pedig valóban Lél vezér egyik udvarhelyétől kaphatta nevét, amelyhez tartozhatott a törzsnévi jelentésű Boglár településneve is.
A honfoglaló Bogát után Bulcsú-Lél-Bő népei élhettek területünkön egészen 955-ig. A bizánci patríciusi cím birtokában, gazdag ajándékkal, a külön territóriumként szereplő, dél-dunántúli „birodalmába" 948-ban visszatérő Tormás, Árpád-házi herceg és Bulcsú folytatta - többek között - a keleti bizánci egyházi térítést.
A Bogát-Bő-Bulcsú-Lél népekből - a legnagyobb valószínűség szerint - a Bő nemzetség népei éltek tovább az államalapítás időszakában. Persze ez a Bő név általában is jelenthette a nemzetségfőket, „akik - Györffy György szerint - kisebb vármegyényi kiterjedésű hatalommal rendelkeztek. Ezek, a harcos kísérettel rendelkező nemzetségfők (bők) alá tartoztak a nagycsaládok és egyéb más kisebb szervezettségű népi egységek, köztük a nagy tömegű szegénység, az ínek, az ínség."
Bulcsú és Lél 955-ben bekövetkezett augsburgi veresége után Somogy is, s vele a Dél-Balaton vidéke is, más birtokos kezébe került! Ez az új úr itt az Árpádházi ágból került ki, majd később Koppány lehetett.
Nagyon izgalmas, hogy Bábonyon megtalálhatók a Babunai Gergely comes fia és Koppány nembeli rokonai a XIII. században. Ez az adat arra utal, hogy a vidéken a X. század közepétől a század végéig uralkodó Koppány nemzetség(?) népe, ha összeszorult területen, de egy-egy udvarház mellett mégis tovább élhetett. Tehát István király megtorló akciói, hadjáratai nem érintették teljességgel a Koppány népet, vagyis a közvetlen, s talán vétlen nemzetségtagokat. Vagyis a Koppány népek 997 után az Árpád-kor hosszú szakaszában Siófok és Tab vidékén továbbéltek. Az új viszonyok, az új birtokosok és az egyházszervezés nehéz időszakában. Belőlük ágazik le a bábonyi eredetű és a Koppány nemzetségéhez (s talán a Megyer törzshöz tartozó (?) ld.(Bábony) MEGYER!) Ugron család is.
Tab és közvetlen környéke: Csaba, Ugal (Ugaj), valamint a távolabbi vidéke XI-XIII. században elsősorban a király, a királyné, majd a különböző egyházi birtokosok (pannonhalmi bencések, tihanyi apátság, székesfehérvári káptalan, veszprémi püspökség stb.), illetőleg Tibold és más nemzetségek kezében lehetett.
Eredetileg az említett székesfehérvári káptalani és tihanyi apátsági birtokok a király, a királynék kezében lehettek. A XI. század első felében kaphatott birtokot (de még nem a fontos hadiút menti és a rév környékieket!) a székesfehérvári bazilika, a királyi temetkezőhely, a veszprémi királynéi egyház, a veszprémi püspök. 1055-ben viszont a király kezén maradt Balaton-parti rév- és átkelőhelyek kerültek át a tihanyi apátság kezébe? Ez magyarázza a szántódi rév, valamint a Balatonboglárig terjedő birtoktest tihanyi birtoklását is! A király, a királyné révén tehát két, illetőleg három nagybirtok alakul ki: a székesfehérvári egyházi (káptalani), a tihanyi apátsági és a szentmártoni (Ezek a birtokok a Balaton mentére és Zamárdi-Szabadi vonalra terjednek ki az Árpád-korban egyelőre. Ha tovább nézzük az említett Árpád-kori településképet, akkor mit találunk Foktól, Lostától és Kilititől délre, illetőleg délkeletre? Hogyan alakulnak az itteni Árpádkori birtokrendszerek?
Ha összességében nézzük a mai Tab és a környékén levő Árpádkori falu és településhálózatot, akkor megállapíthatjuk, hogy a 43-50 falu vagy birtok már a kora Árpád-korban kialakult, de az Árpád-kor végén biztosan megvolt. Tehát a XI. századtól itt egy sűrű, egymástól pár km-es falu- és településhálózattal számolhatunk. A falvak számát természetesen a falukettőzések (Endréd, Bere, Nagyberény, Ugol esetében) gyarapították. Egyes települések, mint Holóvogy helyén is új névvel (Fok!) folytatódik az Árpád-kori élet. Vagy a XIII. század második felére (mint Kapurév esetében!) pusztulás, pusztásodás és újjátelepülés következik be.
A XIV-XV. századi Szent László monostora és Kási vár közé szerveződő uradalom tartozéka Lulla és Gyönköd. Mindkettő 1332-37. között plébániáshely, majd jellegzetes Ugali-Batthány-Fajszi Ányos-és később Ugron-birtok tartozéka (Id. részletesebben másutt az Ugali, Batthyány-, Rozgonyi-, Ugron-birtokok tárgyalásánál!) Csakúgy, mint Szőllős, amelyik az Ugali-, Batthyány-birtokhoz, illetőleg Torvaj plébániáshely, mint az Ugron család birtokközpontja 1334-ben szerepel, 1460-tól 1583-ig az Ugron család egyik birtokközpontja. A Tab környéki közelebbi és távolabbi falvak rendszeresen szerepelnek a középkori, XIV-XV. századi forrásokban.
Településtörténeti szempontból kell hangsúlyoznunk, hogy elsődlegesen az a fontos, hogy a templom anyaegyház-e vagy csak leányegyház, és van-e plébánosa vagy papja? Ezekből ugyanis gyakorta a település nagyságára és vagyoni viszonyaira is következtethetünk. Ha pedig egy filiális templom később alakult anyaegyházzá, akkor abból a település fejlődésére, jelentősebbé válására is lehet következtetni. A kápolnából önálló plébániává történő átalakulás már igen sokat jelentett.
Az egyházak történetével és az egyes falvak egyházi hovatartozásával kapcsolatos adatok is nagyon fontosak, mert sok esetben alig van más forrásunk, amelyek alapján a település változásait figyelemmel kísérhetnénk. Így vallanak a különböző, Tabbal és környékével kapcsolatos Árpád-kori források is jelentős, korai egyházas helyekről.
Az ún. legkorábbi „foki" bazilikát az 1055. évi tihanyi alapítólevél említi Szent Péter egyházként.
Vagyis az Árpád-kori forrásokból valószínűsíthetjük, hogy a Fok környéki korai egyházak ismert, jelentős részét a király és a királyné alapíthatta (Szent Péter egyház, Endréd, Nagyberény), illetőleg a továbbiakat (Jaba, Lulla) a székesfehérvári káptalan (előtte a királyi bazilika!) hozta létre, a legnagyobb valószínűséggel. Ezek a korai egyházak a királyi, királynéi birtokadományozások során kerülhettek új tulajdonba. Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy Tabon a székesfehérvári királyi temetkezőhely egyik templomának: Szent Péternek a titulusa szerepelt, mégpedig először 1320-ból. Plébániaegyház volt több filiával rendelkezett, köztük a kőtemplomként szereplő Gyönköddel.
Magában Tab községben várhelyet, vagy erődítést ezideig nem tudtunk azonosítani. Viszont a mai Nagyberény területén megtaláltuk a királyné várát (Kerekhegy), a mellette lévő Árpád-kori településsel, Nagy-Berénnyel. Míg a zsidódombi földvárhoz egy újabb (egyelőre ismeretlen!) Árpád-kori berényi terület, falu tartozhatott. Az Árpádkori Kisberény maradványait a Kisberény dűlőben találtuk meg. Ha a régészeti nyomokat is megfigyeljük, akkor Tab egyik filiája Lullától Ny-ra, az ún. Gyönköd nevű részében (Alsó és FölsőGyönköd) található a Pusztaszentegyház, illetőleg a Gyönköd dűlő nevű rész. Ezen a helyen volt a középkori Gyönköd falu, templommal és temetővel. (A XVI. században határa már Lullával teljesen egybeért!) Éppen ezért talán már az Árpád-korban is meglehetett, de még külön mindkét település.
Biztosnak mondható Ugol Árpád-kori falu meghatározása is, amely a mai Megyertől DK-re Ugol (Ugaj-puszta) környékén található. Király Lajos a mai Tab területén, a központtól ÉK-re Kis és Nagy Ugaj puszta vidékén rögzíti a két Ugal falut, valamint Kis-Ugaj mellett, tőle Ny-ra egy templomos helyet is említ. Ugyancsak nála található meg a mai Tab területén, a központtól Ny-ra Csaba területén találhatják meg az Árpád-kori Csaba falu templomát. Csaba és Ugal falu között, a Kis-Koppány fölött emelkedő dombon (mai temető és templom között) kell keresni a mai Tab Árpád-kori központját: egyházát és faluhelyét. (Ennek régészeti vizsgálatára érdemes lenne kellő súlyt fordítani!)
A nagy királynéi szőlőuradalom emlékét a mai napig őrzi - a közelben lévő - Szőllős (Sérsek). Mint ahogy Tab határában - a már említett Csabán (Chobya, Choba) - 1279-ben Erzsébet királyné boradó conditionariusai is ehhez a nagy kiterjedésű szőlőuradalomhoz tartoztak.
így ha a Tab környéki szőlőmívelő településeket figyeljük, akkor első és döntő az intenzív szőlő- és bortermelés, nyílván, mint fontos királynői jövedelemforrás. Ha Belső-, Külső-Somogy erdőrengetegeinek kitűnő vadászlehetőségeit nem is hangsúlyozzuk, akkor is feltűnő, hogy a fejlett föld- és szőlőművelési tapasztalattal rendelkező hospes (vendég) népek mégis ezen a területen nyertek letelepedési lehetőséget. Nyílván itt is, mint másutt, a király és királyné Árpád-kori uradalmi birtokszervezésének elsődleges igénye kívánta így!
DR. MAGYAR KÁLMÁN
 |
| |