| |
(Mátyás és Beatrix)
A XV. és XVI. századi Európában az anyagi és a szellemi kultúra terén gyökeres változások következtek be, miközben szellemi áramlatok ütköztek egymással. Az új szellemi áramlat, a reneszánsz azonban nem kerülte el Magyarországot sem, s ebben nagy szerepe volt Mátyás királynak és azoknak a humanista tudósoknak, akik őt körülvették.
A reneszánsz művészet lendülete a nápolyi udvart már korábban szolgálatába állította, mintegy példát adva a magyarországi szellemi átalakuláshoz. Különleges lendületet adott ennek a folyamatnak Mátyás király itáliai kapcsolatában Beatrix, a nápolyi reneszánsz légkörben felnőtt királyné.
Mátyás nemcsak kedvelte a reneszánsz pompát, de politikájának szolgálatába is állította.
Szolgálta őt emberi nagyságában és biztonságában. A magyar királyi udvart csodálták idegenek és hazaiak, a pompához és fényhez szokott római és párizsi lakosság egyaránt.
Mátyást, mint reneszánsz uralkodót, különleges fény és pompázatosság vette körül akkor, ha személyéhez közvetlenül kapcsolódó szertartásra került sor. Ezek egyike volt Beatrixhoz kötődő násza, amelynek szertartása, csillogása udvari embereinek is csodálatát váltotta ki. Nem csoda, hiszen uralkodása kezdetén Mátyást is kötötték az évszázados szokások.
Hagyományosan az ételt egy nagy tálban szolgálták föl, ahonnan mindenki maga ujjaival szedte ki az ételt. Ónból készültek a tányérok és poharak. Az arany- és ezüstedényeket a király inkább csak gyűjtötte, mint használta.
Beatrixnek ugyan visszatetsző volt e szokás, hiszen megszokta Itáliában, hogy két-két személynek külön tálalnak, de Mátyás csak nehezen szakított a magyar szokással.
A Beatrixhoz kötődő esküvői lakoma alkalmával azonban a kilenc asztalon és a kilenc pohárszéken már 980 darab ezüstedény állt, közöttük szökőkutak, nagy edénytartók, csak a király és királyné asztalához tartozó pohárszéken 560 darab. A bor a mennyezeten megerősített ezüsthordókban volt, fajtánként külön-külön csapokkal ellátva. A villa használata csak később honosodott meg, hiszen maga Beatrix is csak a házasságkötését követő tíz év elteltével tett szert aranyozott késekre és villákra - de ne szaladjunk előre az időben.
Beatrixért leánynézőbe (1476-ban) hétszázötvenhat lovassal vonultak. A püspökök, főurak, tanácsosok, a zenészek és a bohócok mind-mind a király által készíttetett egyenruhában. Legfényesebb azonban a lakodalmi ünnepség volt. Az esküvő képviselet útján már Nápolyban megtörtént. A királyné kíséretével három és fél hónapig utazott Magyarországra, ahova télen érkezett meg.
Mátyás Pettauba hét díszkocsit küldött eléje, hat-hat egyforma ménnel, s ezek aranyos bársonytakaróval borítva. Mátyás december 8-án vendégeivel, Ujlaki bosnyák királlyal, Kristóf bajor herceggel, Frigyes liegnitzi herceggel, a münsterbergi, ratibori és oppelni herceggel, a pfalzi és szász választóval, Velence követeivel és háromezer lovassal Székesfehérvárra megy a fogadásra.
Három hatalmas sátort állítottak fel a városon kívül, közöttük máglyák égtek. Mátyás sátrát rojtos bíborszövet szegélyezte, a földön tizenkét vég égszínkék posztó volt terítve.
Mátyástól jobbra álltak a fejedelmek és a követek, balra az országnagyok, főpapok, előtte a nádor fia királyi karddal. A király Beatrixet a sátorba vezette, ahol Gábor egri püspök olaszul üdvözlő beszédet mondott, amelyre a királyné röviden latinul felelt.
Kürtölés közepette lóra szálltak, és a városkapu felé vonultak, ahol lovagi játék kezdődött. Innen a királyi pár a díszbe öltözött papság kíséretében, mennyezet alatt gyalog a székesegyházba vonult, ahol tedeumot hallgattak.
December 11-én egyszerű istentiszteleten vettek részt, s a koronázásra december 12-én került sor nagy pompával. A királyné arannyal átszőtt piros ruhában, selyempalástban, kibontott hajában óriási gyöngyökkel jelent meg. Mise után a kárpit mögé vonult, jobb karját és vállát szabaddá téve a fölkenésre. Ekkor bíborpalástot viselt.
Újlaki a szertartáson ötszáz gyémánttal a mentéjén jelent meg, öve hatvanezer forint értékű.
Mátyás a koronázási szertartást követően lovaggá üti fejedelmi vendégeit. Lakoma kezdődik 24 fogással. A következő napon útra kel a sokaság, s két nap elteltével érkeznek Budára, ahova december 15én vonulnak be. Huszonnégy trombitás nyitja a menetet. Valamennyien damaszt ruhában vannak, mellükön aranyozott ezüst címerekkel. Őket négyezer lovas követi zenész csoportokkal, mögöttük az apródok királyi színekbe öltözve, kardosan. Mögöttük a követek, főurak, fejedelmek. Mátyás király hófehér ménen, ruhája pompázik az aranytól, a gyöngyöktől, drágakövektől. Mögötte egy apród viszi a pajzsát, koronás sisakját és lándzsáját. Beatrix szintén fehér paripán vonul koronásan, arannyal átszőtt kék ruhában, sárga selyempalástban. Ruháján rengeteg az arany és a drágakő. Mögötte főurak, lovagok, nyolc aranyozott hintő, hat-hat fehér lóval viszi az udvarhölgyeiket.
A fogadás alkalmával huszonnégy sötétpirosba öltözött lovas és nagy létszámú küldöttség várja az érkezőket.
Tizenhetedikén ünnepi istentiszteleten vesznek részt, amelyet lakoma és tánc követ. A falakat piros selyemkárpittal borították. Négy napon át tartanak a lakomák és a lovagi tornák, s 22-én kerül sor a menyegzőre. A szertartásmester reggel 8 órára összehívja a násznépet.
A királyi pár lovon, a hölgyek kocsin, a Nagyboldogasszony templomba vonulnak, ahol az egri püspök végzi az esketést. Utána üdvözlések következnek, a sorban az első Szilágyi Erzsébet. A követek átadják nászajándékaikat, s következik a lakoma.
A következő napok ismét lakomákkal, lovagi tornákkal, népies mulatságokkal telnek. A közönség szánokkal vonul ki a látványosságokra. Az ünnepségeket ugyan megzavarja Mátyás rokonának, Dengeli Pongrácz Pál erdélyi vajdának a halála, s ezért gyászünnepséget is szerveznek, de újév után folytatódnak az ünnepségek vízkeresztig.
BERTALAN BÉLA
Forrás:
Domanovszky Sándor: Gazdaság és társadalom a középkorban
| |