| |
(Ahogy életrajzírói látják)
Élete főműve, a „Pusztítás géniuszának diadala" párizsi kudarca után Zichy Mihály elhatározta, hogy hazaköltözik Zalára, szülőfalujába. Három legfontosabb életrajzírója részletesen beszámol kilenc hónapos itteni tartózkodásáról, itt készült műveiről, többirányú csalódásáról. Nehéz lenne ehhez bármit is hozzátenni. Beszámolójuk alapos kutatómunka után született meg. Így legalkalmasabb módszernek látszik a látogatás bemutatására kiválogatni a három könyvből a megfelelő részleteket.
Zichy számára Zala volt az a hely, ahol szét tudta teregetni gomolygó benyomásait és ahol magához tudott térni. Amióta onnan elszakadt, mindig magában hordozta Zala tájának békéjét, és a világvárosok forgatagában, megpróbáltatásaiban, kudarcaiban és sikereiben mindig egy szippantást vett ebből a tájból, mint a búvár, akinek izgalmas, szép munkájához elengedhetetlen szüksége van a levegő éltető táplálékára.
Ott várta fia és három leánya, akiknek sorsát, legkisebb bánatát, örömét éber figyelemmel kísérte külföldi útjairól, akihez az apai érzésnek egy percre sem lazuló erős fonala fűzte, és ott várta felesége, ez a csendes, komoly, egyszerű asszony, aki Zichy édesanyjával együtt teljesen gyermekeinek élt. Zichy hosszú időszakokat töltött távol családjától, de feleségéről mindig a legnagyobb megbecsülés és gondoskodás hangján ír.
Zala, ahová Zichy 1880 nyarán utazásaiból megérkezett, lankás, békés tájával fogadta szülöttét. Egyetlen utcája mentén az apró falusi házakban csupa ismerős lakott, akik a gyermekkorában elkerült, világhírűvé nőtt művészt csodálkozva s szeretettel várták, hogy végre közébük érkezzék. Tudták már hónapok óta, amióta a régi kúria üvegházából műterem épült, hogy hazatalált, hogy itt közöttük fog festeni.
1880-ban, amikor Zichy Mihály hazaérkezett, a zalai műterem már készen várta.
Hazaérkezésének pontos dátumát nem ismerjük, csak megközelítően. Június 13-án ezt írta a Vasárnapi Újság: „Zichy Mihály e napokban tér haza Olaszországból, hol tanítványával, miss Maryval hosszabb körutat tesz. A művész Somogy megye Zala falujában telepedik le, s elfoglalja a testvére: Zichy Antal által számára ott épített szép tágas műtermet. Ott legelőször is a »Béke áldásai czimű nagy festményét fejezi be, mely a Démon harcának ellendarabját fogja képezni. Úgyszintén befejezi az illusztrációkat gr. Zichy Géza költői beszélyéhez. Később Oroszországba utazik s a Kaukázusban meglátogatja Lermontoff sírját. Ez utazás alatt a művész tanulmányokat tesz a hírneves orosz költő összes műveinek illusztrálásához, melyért egy szentpétervári kiadó negyvenezer franknyi tiszteletdíjat ajánlott neki!" Majd július elején azt írják: „Zichy Mihály jeles művészünk már Zalán időzik, és szorgalmasan dolgozik műtermében. Jelenleg egy nagy festmény foglalja el: a »Halottak táncza«, mely Saint-Saens »La dance macabre« zenekölteménye lefestve.
A zalai műterem módot nyújtott arra, hogy Zichy nagy képeket fessen, így befejezze A kísértetek óráját" és foglalkozzék a már korábban is említett Béke áldásai címen előttünk ismeretlen nagy kompozíciójával. A műterem Zichy kívánsága szerint épült. A zalai kúria virágházát alakították át műterem céljaira, amit azután a művész a maga ízlése szerint rendezett be. Látogatói közül nem egy feljegyezte a műterem érdekes és tobzódó gazdagságát; „zalai műcsarnok" néven illették. A műteremben fellelhetők voltak Zichy fegyvergyűjteményének egyes értékes darabjai, valamint számos népviseleti tárgy. Egykorú leírás kiemeli, hogy a művész fegyvergyűjteményében „albáni, kaukázusi, török, arab, egyiptomi, beduin és cserkesz puskák ritkaságai" voltak. Ma ezeknek csak egynéhány darabja található meg a műteremből alakított Zichy-múzeumban. Kortárs látogató említi azt is, hogy Zichy műtermében vannak olyan magyar fegyverek is, amelyeket még a szabadságharc idején zsákmányoltak az oroszok a magyaroktól, s amelyeket a művész most ereklyék gyanánt őriz. Volt Zichynek kés- és sétabot-gyűjteménye, valamint pipagyűjteménye, amelynek egyes darabjait még ma is őrzi a zalai múzeum. Az egykori látogató „japáni és kínai kosztümöket" is látott. Azóta e gyűjteményének számos darabja a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonába került. De a zalai Zichy-múzeumban ma is őriznek egy eszkimó sámán viseletet és egy középkori gyermekpáncélt. A műterem - ma is kiállított - díszes faragású keleti bútorait Zichy ugyancsak Pétervárról hozta magával. Mindezek között - amint írták - bizarr művészi rendetlenség fogadta a látogatót. Asztalokon, székeken szerteszét hevertek a hatalmas fóliáns albumok, Zichy szén-, tus- és szépiarajzaival.
A kísértetek órájának bécsi bemutatásával kapcsolatban 1880. december 19-én a következőket írta a Vasárnapi Újság: „Zichy Mihálynak többször említett nagy festménye, »A halottak táncza« bécsi műegyletben van kiállítva s folyvást sokan nézik. Egyik bíráló így írja le a nagyhatású képet: A telihold mágikus vöröses fénnyel süt a temetőre, melyben a sírok megnyíltak s a halottak fölkeltek. Egész sereg rettenetes csoport látható. A középrészből élénk zöldszínű gőz támad, mely fátyollal borítja az előtért és az egyes alakokat. Elül a nyílt sírnál csontalak guggol, és csodálkozva veszi kézbe a koszorúkat. A falnál egy nőalak emeli fel karját egy feltámadthoz. Híres költő vagy államférfi mellszobrával élénk ellentétben van a sírboltból előjövő csontváz. Egy női alak menyasszonyi öltözetben keresi kedvesét. Egy sírkövön közönyösen ül egy alak: még most sem tudja, mit csináljon. Az egyes csoportok általában valami eszmét fejeznek ki. A sírok berendezése s a cyprusfák mutatják, hogy olasz temető van a képen. Az egész mű egy festett regényfejezet, mely mindenesetre eszmékben gazdagnak mondható."
Majd egy másik cikkben a Vasárnapi Újság így emlékezik meg a festmény bécsi sikeréről: „Zichy Mihály nagy festménye, a Kísértetek órája oly hatást tett Bécsben, hogy az osztrák műegylet meghosszabbítja a kép kiállításának idejét. Külföldre is többfelé kérik, egyes műkereskedők pedig oly czélra akarják megnyerni, hogy Németország nagy városaiban körutat tegyenek vele."
A kísértetek órájának befejezése után Zichy visszatér a szerelem női szépséggel kapcsolatos témáinak festéséhez, ugyancsak társadalmi tendenciával. A Béke áldásaiként emlegetett nagy olajfestmény foglalkoztatja, ami utóbb a Courtisane, majd A modern szirén címet nyerte. A Béke áldásai cím ironikus, szatirikus jelleget adott volna a festménynek, ami A kísértetek órájának borzongató és ijesztő felfogásával szemben megnyugtatóbb hatást váltott volna ki. Zichy A Démon fegyverein foglalkozott már a családi élet tragédiájával, amikor a fiatal férfi eltaszított felesége testén keresztül, gyermekét megtagadva, rohan a csábító asszonyi démon felé. Zichy most e témának az egész társadalmat ostorozó, mélyebb feldolgozását adta. Egy kurtizánt festett a középpontba, aki nem Dumas fils romantikus kaméliás hölgye, nem is Maupassant emberi rangra és érzésekre emelt töltött galambja, hanem egy pénzéhes, kíméletlen, minden áldozatán keresztül gázoló, felfelé törekvő, és a kincsek s vagyon mámorát hajszoló kéjnő. A Démon fegyverei ruhátlan, ördögi „asszonyállatának" egy fehér selymekbe öltözött mása, akinek kegyeiért az őt körülvevő áldozatai versengenek.
A festményről, egykorúak szerint, Zichy így nyilatkozott: „Ebben a képben - a férfiak érzékiségét kívántam feltüntetni, legkülönfélébb nyilvánulásaiban - nem pedig a női bájak hatalmát, mint sokan hiszik. Ez a testileg és erkölcsileg tönkrement courtisane a valódi, tipikus bosszuló angyala minden igazán szép, szellemes és erényes asszonynak, akit férje elhanyagol, elhagy. Ha én ezt a nőt ellenállhatatlan, elbűvölő szépségnek festem meg, akkor a férfiak eredendő bűnét szépítgettem, mentegettem volna, a mi szándékom sohasem lehetett. Azért festettem ezt a nőt rútnak, visszataszítónak. Fiatal szépsége teljességében élvezetet hajhászó férfiak játékszere volt, melyet megunva félredobtak. Kitartóan vár, okul az élet iskolájában, azután megbosszulja magát. Vagyont tapos lába, mint a macska játszik a gyönggyel, gyémánttal, s nem törődik azzal, ha valakit a romlás megőrjít, ha a pénzen, a melyet az uzsorás elébe halmoz, szegény emberek vére tapad; vagy mit bánja, ha egyik kegyeltje párbajban esik el, ha a férj keresztül tipor nején és gyermekén, hogy lábaihoz vesse magát? Hogy az ilyen pusztító szenvedélyeket éppen idősebb nők tudják lángra lobbantani, a történelem s korunk hírhedt hetérái eléggé bizonyítják. Ezek a courtisane-ok már nem csábítanak; a férfiak önként rohannak vesztükbe, mint a delej vonzza őket az odaadásban iskolázott érzékiség. Azért olyan rút ez az én courtisane-om, azért olyan visszataszító a tekintete".
De van valami, amiről Zichy nyilatkozatában hallgatott, aminek pedig nem mindennapi jelentősége van. Zichy e műve egy közvetlen kortárs új, megdöbbentő hatású alkotásának befolyása alatt született. Zichy művét nem kisebb alkotás inspirálta, mint Zola hatalmas regénye, a Nana. Zichynek és barátainak nem lehetett céljuk, hogy leleplezzék az oly „botrányos" írásműnek, és az annyira lebecsült Zolának Zichyre gyakorolt mély hatását.
Zichy Mihály rövid itthon-tartózkodása idején fáradhatatlanul dolgozott. Számos rendkívül érett és gazdag kifejező erejű művet alkotott. Idehaza is meg nem alkuvással, művészetén keresztül igyekezett példamutató cselekedeteket végrehajtani. Nagy képek megfestése mellett ekkor készíti a Tárász Bulyba és a Petőfi-kötet illusztrációit, s rajzol vázlatokat Lermontov Démonához. Fokozott munkakedvvel készített olyan műveket, amelyek magas művészi fokon juttatták kifejezésre meg nem alkuvó, haladó és harcos állásfoglalását. Művészi munkaereje annak ellenére sem csökken, hogy tovább foglalkoztatják, itthon is, a Párizsi Magyar Egylet ügyei és a családi bajok, gondok esőstől zúdulnak reá.
A falakat a művész kisebb olajfestményei és akvarelljei díszítették. A műteremben volt elhelyezve A Démon fegyverei, A kísértetek órája már befejezett nagy vászna, és a Béke áldásainak vázlata. A Béke áldásaira vonatkozóan így írtak egykor: „A »danse macabre«-al szemben felállított nagy képnek, a harcz daemonának pendantját, a »béke angyalát fogja a művész közelebb elkészíteni; a terjedelmes vászon, melyen a béke angyalának eszméje lesz megtestesítve, csigakerekeken forgó keretre van kifeszítve, és az alapvonások már láthatók is rajta".
A „Béke angyala" talán első, gúnyos és szatirikus megjelölése lehetett a képnek, amely később A modern szirén és a Courtisane címeket is viselte.
Zichy látogatói nemcsak műterme érdekességeit emlegették, feljegyezték a művésznek szülőfaluja népével való őszinte kapcsolatát is. Zichy, a földesúr, a falu kis templomának új harangot készíttet ekkor. Erre vonatkozó levelezésének számos dokumentuma marad fönn. Zaláról levelezést folytat a község új harangja ügyében. A harang végül is, sok bonyodalom után, megérkezett. Nagy ünnepség is volt ekkor: Zichy megvendégelte a falu apraját-nagyját. Az már Zichy sokatmondó egyéni kedvtelése volt, hogy a harangot a Rákóczi-induló hangjai mellett húzták fel a toronyba. Mary egy késői visszaemlékezésben utal arra, hogy Zichy a búcsú napján ugyancsak megvendégelte az egész falut. Tette ezt Zichy akkor, amikor családja téli tüzelője sem volt biztosítva, nagy anyagi gondokkal küzdött, s helyzete megjavítására minden értékesebb ingóságát el kellett zálogosítani. „Nagy fekvő vagyon és nyomor elől hátul" - írta egyszer vagyoni helyzetükre vonatkozóan.
Szerette is Zichyt a falu népe. Följegyezték, hogy műtermében felkeresték a zalai parasztemberek, asszonyok, gyermekek egyaránt, és Zichy lelkesen mutogatta, magyarázta nekik a maga alkotásait. Zala falut az a „ritka szerencse" érte, hogy a nagy művész személyesen magyarázta meg népének A Démon fegyverei gondolati tartalmát és beszélt a képen látható, az európai politikát irányító világi és egyházi uralkodókról. De szerette is a mestert szülőföldjének népe. Prém József jegyezte fel, hogy zalai tartózkodása idején, 1880 augusztusában, felkereste Zichyt a Zala falut is magába foglaló tabi kerület küldöttsége. Azzal a kéréssel fordultak a művészhez, hogy jelöltesse magát országgyűlési képviselőnek. Zichy elhárította kérésüket. „Az is elég baj, hogy képeimből merő politikát sütnek ki" - mondta állítólag ez alkalommal. Bizonyos, hogy Zichy e szavakat nem meghátrálásként mondotta. Hiszen akkor nem festette volna olyan mély politikai tendenciákkal műveit. Zichy inkább azt fájlalhatta, hogy műveiben kizárólag a politikai tendenciákat látták - ezekért támadták, anélkül, hogy műveinek művészi jelentőségét figyelemre méltatták volna.
Jókai, aki ezen az őszön meglátogatta Zalán és róla tárcát is írt, azt mondta: »Zichy kezében az ecset beszél, dalol, világít*.
Jókai tollából olvassuk róla e leírást: »A művész most felül van az ötvenen, de amellett egész fiatalnak látszik, szőke dúsgazdag haja, nem is szürkülő szakálla, szelíd mélázó szeme, magas nyílt homloka, jó szívére valló ajkmetszés mind úgy összhangzik daliás termetével, amit sajátszerű otthoni öltözet fed, szürke kurta felső zeke, bő bugyogó, térdig érő vörös harisnya, csatos cipő. Csak a színmagyar beszéde, meg a barátságos, vendégszerető nyílt kedély árulják el benne az ősmagyar sarjadékot.«
A »kastély« szárnyépülete akkor - ahogy számára átalakították tulajdonkép egy nagy műterem.
»Utcára néző homlokzata, írja Prém József (Bud. Hírlap, 1906. 62.) két kis tornyocskában végződik, akár valamely regényes vár. Középütt e két oszlop között a Zichy család ősi címere ékeskedik, s az alatt lévő nagy, széles ablak azonnal elárulja az épület hivatását. A műterem ez. Oly terjedelmes és magas, a milyennel más festő nem dicsekedhetik. Azelőtt virágház volt, most tele van pompás keleti bútorral, régiséggel, úgy hatott, mint egy csodakamra. A Démon kép egyes tárgyai a fegyverek, koponyák itt voltak láthatók a valóságban; a Luther-kép jelmezeinek mintái kirakvák, a Kísérletek óráinak csontvázai, itt voltak igazi valóságukban. Az egyik csontember ép előttünk ült, nagy kényelmesen rányomta magát a nádfonatú karos hintaszékbe. Faust szobájára kellett gondolnunk, minden percben várnunk, mikor bukkan fel Mefiszto...«
Prém elmondja, hogy egy vasárnap beengedte a falu népét a műterembe, akik megbámulták a sok borzadalmas képet. Közben Mary meglökte a hintaszéket és egy sodrony segítségével mozgatni kezdte a rajta lévő csontváz állkapcsáját és kezeit: a sok parasztasszony ijedezve, sikoltva menekült. Azt hitték, hogy táncra akar perdülni, mint társai a temetői képen...
Otthon nagy kellemetlenségek várják. A gazdasággal sok baj van, s bátyja sürgeti, hogy számoljanak el. Mikor aztán rákerül a sor, Zichy nem ismeri ki magát Antal elszámolásában. Ebből nagy zivatar keletkezik, a két testvér közül egyik sem enged, anyjuk sem ért a számokhoz, Zichy kétségbe van esve. Azt írja Zsófi leányának, hogy nagyon sajnálná, ha bátyjáról az sülne ki, hogy be akarja csapni, de még akkor sem pereli be, mert nem akarja a család szennyesét nyilvánosságra hozni.
Ezenközben dolgozik ő Zalán is. A főváros megbízásából, Rudolf trónörökös házassága alkalmából, a főváros üdvözlő feliratának címlapját rajzolja. Az orosz kiadók is ellátják munkával.
Hevesebb ellenállásra talált a Kísértetek órája. A borzalmas tárgy visszadöbbentette kritikusait. Hevesi a Pester Lloydban részletező kritikát ír a lazán összefűzött jelentekről, melyek még annyira sincsenek formailag egybekapcsolva, mint a Rombolás démoná-ban, ahol legalább egy közös eszme összetartja a részeket.
Erről a képéről, a Kísértetek órájáról, később (1897. január 25.) ezt írja fiának: »Ennek egész históriája van. Eleinte a tárgyat csak mint egy akvarell-vázlatot traktáltam, s valami magyar kritikusnak ajándékoztam. Ha jól emlékszem Kemény Zsigának. Ezen vázlatot több más képemmel a bécsi Kunstvereinban akartam kiállítani, melynek igazgatója, a hóbortos Terka azonban rábeszélt, hogy a vázlatot vonjam vissza és nagyméretű képet készítenek belőle: Es wird ein wunderbarer Zugbild! - mondta. Igaza is volt, mert a képet, dacára a rámtámadó kritikusok szitkozódásának, rendkívül sokan jártak nézni, úgyhogy egész processzió állt künn az utcán és várta a bejárat lehetőségét. Berlinben éppen olyan sokszámú közönség nézte, de végre is a kritikushad győzött és a kép további kiállítása lehetetlen lett.«
Zichy szívesen maradt volna Magyarországon, ha művészi rangjához méltó pozíciót kaphatott volna. Egyik levelében erről említést is tesz: „Volna nekem egy tervem a hazai művészet felemelésére, és főkép a nagy közönség érdeklődésének felébresztésére. Ha az Úr Isten tíz évet venne csak le nyakamrul, megmutatnám én nektek hogyan kell a művészet függetlenségét, és evvel összekötött felvirágzását kezdeni."
Pulszky Ferenc állást kínál neki, miután az előző múzeumigazgatói állásba Zichy helyett a saját fiát tette. Arról van szó, hogy Zichyt szeretné a Képzőművészeti Társulat igazgatójává kineveztetni, hiszen »a művészet jövőjéről van szó Magyarországon.«
»Tőled vártam és várom még mindig a magyar művészeti iskola megalapítását.« »Keleti Benczurt támogatja, aki őt teljes mértékben kisszolgálja. Sajnálnám, ha szervezési nagy talentumod és azon lelkesítő befolyásod, amellyel a fiatal művészekre hatni tudsz, hazánknak elveszne.« Hogy mi történt ezután, azt Zichy bátyjának leveléből tudjuk meg: »lpolyi püspök, a Társulat elnöke, váltig demonstrálta nekem, hogy Mihályt minden másban szörnyen fogja pártolni, de ez az egy állás nem neki, egy olyan zseniális embernek való.» Az állás tehát elúszott, ami megadta az indítást második oroszországi letelepedéséhez.
Források:
Összeállította: CSICSERY RÓNAY ISTVÁN
 |
| |