A TABI NYUGDÍJASOK KLUBJA

Húsz éve annak, hogy a helyüket kereső és az utcán céltalanul sétálgató ismerős nyugdíjasokkal azon tanakodtunk, hogy jó volna egy olyan közösség, amely az övék lehetne, ahol emlékeznének, tervezgethetnének és kulturált körülmények között időnként szórakozhatnának. Ez a beszélgetés Krutek József és Szipli József társaságában zajlott le 1974. november utolsó napjaiban.

Ezt követően helyeselte az elképzelést dr. Takács Imre nyugalmazott főorvos. Még az alakuló ülésre szóló meghívók elküldése előtt találkoztam Proksa József, Tancsik János, Gróf Ferencné, Zsídi Jánosné, Barna Józsefné és Torma Ferencné nyugdíjasokkal. Valamennyien felajánlották közreműködésüket a „Nyugdíjas Klub" megalakításában.

1974. november 25-i dátummal az alábbi meghívót kapta meg közel 200 nyugdíjas:

„Kedves Nyugdíjas!

A Nagyközségi Közös Tanács VB, a Hazafias Népfront és a Művelődési Ház úgy határozott, hogy nagyközségünk nyugdíjasainak klubot létesít, ahova az igények szerint hetenként (kéthetenként) összejöhetnek.

A klub célja: lehetőséget teremteni nyugdíjasainknak a szórakozásra, kötetlen beszélgetésekre a délutáni óráktól az esti órákig. Tervezzük, hogy alkalmanként a tagságot érdeklő egészségügyi, jogi, történelmi előadásokat tartunk az igények szerint. A klub alakulásának időpontjául 1974. december 9-én délután 3 órát szánjuk. Az alakuló ülésen megbeszélés után a nyugdíjasok maguk közül megválasztják a vezetőséget, meghatározzák a klubnapok idejét és megbeszélik az igények figyelembevételével a klubbal kapcsolatos elképzeléseket. 1974. december 9-én du. 3 órára szeretettel várjuk a tabi művelődési házba.

Tab, 1974. november 25.

VEZETŐSÉG"

1974. december 9-én mindössze 15 fő jelent meg: dr. Takács Imre, Krutek József, Pernyeszi József, Török Kálmánné, Gróf Ferencné, Proksa József, Szipli József, Pavlényi János, Zsidi jánosné, Barna Józsefné, Torma Ferencné, Horváth Ferenc, Tancsik János, Kovács János és Szerencsés János. A megjelentekkel Bolevácz József ismertette a nyugdíjasok klubjának elképzeléseit és biztosította őket mindennemű politikai befolyásoltság alól. A jelenlevők úgy döntöttek, hogy még egy kísérletet tesznek egy hónapon belül az alakulásra. 1975. január 7-én 14 órára ismételten összehívott alakuló ülésen várakozáson felül 105 fő jelent meg. Bolevácz József rövid ismertetője után a tagság döntő többsége elfogadta javaslatait és egyhangúlag a klub tiszteletbeli titkárának választották meg. Ezt követte a társadalmi vezetőség megválasztása. A jelölő bizottságba Turi Ferenc, Konrád Rozália, Mecsi Józsefné, Szilpli József, Barna Jánosné került választás útján. A jelölő bizottság javaslatai: örökös tiszteletbeli elnöknek dr. Takács Imrét, klubelnöknek Krutek Józsefet, míg elnökhelyettesnek Török Kálmánné és Pernyeszi Józsefet választották.

A bővebb társadalmi vezetőségben még helyet kapott: Zsidi Jánosné, Gróf Ferencné, Proksa József, Tancsik János, Horváth Ferenc, Gróf Ferencné, és Szabó István. A társadalmi vezetőség megbízatása öt évre szólt. A megválasztott társadalmi vezetőség úgy döntött, hogy február 14-re összehívj az első vezetőségi ülését, melyen az érdeklődők is részt vehetnek. Az ülésen a társadalmi vezetőség kidolgozta az együttélés alapvető szabályait. Így került sor a tagsági felvétel és kizárás lehetőségeinek szabályozására. A Békéltető Bizottság megalakítására, a klubban történő dohányzás megtiltására, ittas személyek klubfoglalkozásoktól történő távoltartására. A rendszeresen igazolatlanul távolmaradók kizárására, a felvételhez szükséges 2 klubtag ajánlására, a programok félévenként történő elkészítésére és a klubtagok közötti szétosztására. A társadalmi vezetőség a programot mindenkor köteles a tagsággal ismertetni, és a tagok véleményét figyelembe venni.

A tagsági díjat 3 Ft/hó-ban állapították meg. A társadalmi vezetőség klubtagsági igazolvány készítését is szükségesnek tartotta. Ezen a vezetőségi ülésen már elkészült az első félévi programterv, mely január 21-től július 3-ig tartott. A vezetőség igyekezett az érdeklődést és a nyugdíjasok problémáit felölelő előadásokat tervezni. Az ismeretterjesztő előadások közül az alábbiakat emelem ki:

Hogyan éljen az idős ember? Előadó: dr. Takács Imre Az öröklődésről, örökhagyásról Előadó: dr. Kovács Sándor közjegyző

A túlzott gyógyszerfogyasztás Előadó: dr. Takács Imre Cukorbetegségről Előadó: dr. Bérdi János Nyugdíjasok adókedvezménye Előadó Kecskés Józsefné Március 18-án jó hangulatban ünnepelték a Sándor-József napot, hisz a tagok között több mint tízen hallgattak e nevekre. A névnapozás új gondolatot vetett fel a tagság körében, hisz a nótázás és néhány tag színjátszó és éneklő múltja alapul szolgálhatott egy nyugdíjas énekkar, később pávakör megalakítására.

Ez év április 8-án nagymamák napján az óvodások köszöntötték a nagymamákat műsorral. A klubba-járás már heti ünneppé vált a nyugdíjasoknak. A fiatal szülők panaszolták, hogy csütörtök délutánra a klub miatt a nagymama nem vállalja az unokát. A fodrászoknál a szerdai nap átalakult nyugdíjas nappá, mivel asszonyaink mindenkor ápoltan és csinosan jelentek meg a klubfoglalkozásokon. Június 6-án az „Ünnepi Könyvhét" keretében író-olvasó találkozón fogadták Takáts Gyulát, akit a maguk által készített ajándékokkal leptek meg. Nem szabad elhallgatni, hogy a jó hangulatú összejöveteleket zavarni kezdték azok az elkülönülések, melyet a különböző társadalmi csoportból érkezések okoztak. A klub fennmaradása érdekében ki kellett mondani, hogy itt nem jelenthet megkülönböztetést az, hogy a múltban honnan jött, mivel foglalkozott. Ezt időben még jókor a cél érdekében hasznosan jelentették ki a vezetők. Ezen afférból adódóan közel 20 fő fordított hátat a klubnak és a béke teljesen helyreállt. A július 3-án tartott, az első félévi munka értékelése után a vezetők és a tagság örömének adott kifejezést, mert álmukban sem gondoltak arra, hogy ilyen közösség tagjai lehetnek még nyugdíjas korukban.

A tabi nyugdíjasok klubjának alapító tagjai

A nyári szünet után a többség már alig várta azt a napot, hogy ismét együtt lehessenek. A klub a nyugdíjasok életének részévé vált. Szeptember 8-án már megfogalmazódott, hogy a nyugdíjas énekkart meg kell alakítani. A helyi előadók mellett már Siófokról a bíróság elnökét dr. Csertán Józsefet a TIT titkárát Huszti Istvánt is előadóként fogadta a klub.

November 6-án Gordon Zsuzsa színművész volt a nyugdíjas klub vendége, aki emberközeli előadásával elragadó emléket hagyott nyugdíjasainknak.

December 22-én kis karácsonyfával, saját készítésű ajándékokkal megtartottuk a nyugdíjasok karácsonyát, mely az egyedül élők szemébe oda varázsolta az öröm könnyeit. Eddigre az énekkar is felkészült és a karácsonyi énekek mellett a kulturális szemlére készülő darabokkal szórakoztatták társaikat, ennek a félévnek új színfoltja volt Kéri Kiss János (egyedüli vidéki, Bedegkér) tagsági felvétele, akit úgy fogadtak bemutatkozóként, hogy „versfaragó Kéri Kiss János, több törvénytelen gyermek apja" - kinek gyermeke nem volt. Eddigre megalakult a citerazenekar. A citerákat Látránybn vásárolták. Három citerással Dergecz István, Proksa József és Tancsik János, valamint köcsögdudással, Kiss Jánossal kezdték meg a gyakorló felkészülést a szemlére. Az 1976. február 29-i körzeti kulturális szemlére az alábbi énekkari tagok készültek: Barna Józsefné, Borebély József, Fejes Mihály, Gróf Ferencné, Horváth Ferenc, Kovács János, Kovács Józsefné, Krutek József, Mecsi Józsefné, Mizerék Lajosné, Nagy Mátyás, Németh Ferencné, Pavlényi János, Pernyeszi József, Proksa Györgyné, Reidl Sebestyén, Simon Józsefné, Szabó István, Szabó Istvánné (Katalin) Szedő Lajosné, Szipli József, Torma Ferencné, Zsolnai Sándorné és később csatlakozó Malkó Istvánné.

Zene és énektanár hiányában a technika eszközét - magnót - használta próbákon, hogy a szükséges finomításokat elvégezhessék.

Nagy izgalommal készültek a nyilvános bemutatkozásra, mely gyorsan elkövetkezett. Az énekkar többségének ez volt élete első nyilvános szereplése, mely annyira sikerült, hogy a szépszámú közönség többször visszatapsolta őket. Kellett a sikerélmény, hisz a kulturális szemlék új színfoltjaként jelentek meg. A körzeti szemléről tovább jutottak a járási szemlére, melyre a korábbinál még nagyobb elánnal készültek. Élményeik között olyan kijelentések voltak, hogy izgalmukban „ömlött hátukon az izzadtság", de megérte, hisz különdíjként megkapták a közönségdíjat is.

Az április 11-én tartott járási szemlén már lényegesen bátrabban szerepeltek. Ismételten megkapott közönségdíj mellett megkapták a zsűri különdíját, „Dicsérő oklevelet" és egy népművészeti albumot. Véget nem érő tapssal, visszatapsolással jutalmazta őket a közönség. A sikeres szereplés gyümölcseként a klub valamennyi tagjának autóbuszos kirándulás költségeit biztosították Zalakarosra a gyógyfürdőbe. A meghonosodott névnapi köszöntők közül a június 10-i Margit nap megünneplésének volt nagy sikere.

Nyugdíjasainkat a siker után még jobban motiválta, hogy olyan emberek is gratuláltak nekik, kik korábban köszönés nélkül mentek el mellettük. A nyári szünet után a községi fórum eredményeként még egy kirándulás lehetőségét ajánlották fel a község az ÁFÉSZ és a TSZ vezetői. A társaság nagyon szerényen egy Balaton körüli utazásra kért támogatást.

Október 28-án megtörtént a kirándulás, melyen a Balaton északi partjának nevezetességeit látogatták meg. Balatonfüred, Badacsony, és Keszthely nevezetességeit.

Természetes élményként hatott az idős emberekre mindaz, amit láttak, hisz hangoztatták, hogy a klub nélkül soha nem láthatták volna. Ősszel dr. Nagy István tartott előadást az idősödő szervezetről, majd november hónapban „Helytörténeti ankét" keretében megkezdődtek a visszaemlékezések a múltra, a fiatalságra. Ezen a hangulatos beszélgetésen fogalmazódott meg a korabeli fényképek gyűjtése, mely a könyvtár fotótárát gazdagította. A klub segítsége nélkül sok olyan fényképhez nem juthattunk volna hozzá, mely Tab két világháború közötti társadalmi életét tükrözi. A gyűjtésben nagy segítségemre volt Krutek József klubelnök és Kecskés Istvánná klubtag. Az 1976os évet december 18-án a karácsonyi ünnepséggel zártuk.

Az 1977-es évet már jó hangulatban kezdte a klub. A sikerek még jobban sarkallták az ének- és citerazenekar tagjait, hisz egy hónap állt rendelkezésünkre a február 13-i körzeti kulturális szemlére való felkészülésre. E térségben „profi" szintre jutó már felöltöztetett együttes továbbjutása egy pillanatra sem volt veszélyben. A BVG, Camping szocialista brigádjai keresték a kapcsolatfelvétel lehetőségét a klubbal. Közös rendezvény keretében több alkalommal találkoztak a brigád és klubtagok. Ilyen alkalommal avatták a lengőtekét női és férfi csapatok részvételével. Az egyre „hangoskodó" helytörténeti munkánk eredményének köszönhetően vendég előadóként dr. Kanyar József a megyei levéltár igazgatója, majd dr. Szili Ferenc főlevéltáros volt a klub vendége.

Májusban a klub tagjai kisétáltak Zalára a Zichy Emlékmúzeum meglátogatására. A kilátogató negyven ember közül több mint harmincan életükben először lépték át a múzeum küszöbét.

1977-ben a tagok száma 70 fő lett és a tagsági díjat havi 5 Ft-ra emelték. Az ének és citerazenekar vezetésében már elengedhetetlenné vált hozzáértő vezető felkérése. így került sor arra, hogy tiszteletdíj ellenében Somogyvári Ottó zenetanár vállalta az ének- és zenekar vezetését. A klub első halottja Török Kálmánné Zimits Margit elnökhelyettes. A temetésen a klub tagjai testületileg részt vesznek és a tagság nevében Pernyeszi József elnökhelyettes vett búcsút az elhunyttól.

A Siófoki Rendőrkapitányság lehetőséget kért „Öregek Hete a közlekedésben" címmel filmvetítésre és előadásra, melyet október 1 3-án meg is tartott sikerrel. Október 20-án a kulturális szemléken történt kiemelkedő teljesítményükért a Dunakanyarba kaptak kirándulási lehetőséget. Az 1978-as évet két magas szintű előadás fémjelezte. Együd Árpád: Somogy művészete és a somogyi népszokások címmel tartott előadásokat. A klub tagjai a körzet országgyűlési képviselőjének közreműködésével meglátogatták az Országházat. Június 1-jén Bertók László költővel találkoztak a nyugdíjasok, melyre a középiskola diákjai és a szocialista brigádok tagjai is meghívást kaptak. 1978. november 11-én az énekkar és a citerazenekar részt vett a Népdalkörök Országos minősítő versenyén, ahol a megye több mit 40 csoportjából bronz fokozatú minősítést értek el. Külön dicséretet kaptak a korukat meghazudtoló lendületes előadásért.

Az éjszakába nyúló eredményhirdetésre várás fárasztó volt, de ezt követően a hangulat az egekbe csapott.

Ez évben hunyt el dr. Takács Imre főorvos a klub tiszteletbeli elnöke, kinek temetésén valamennyien részt vettek. Koszorúkkal és virágcsokrokkal búcsúztak a nagy tiszteletnek örvendő főorvostól.

Az ötödik évébe lépő klubélet nem lanyhult. Ezen időszak alatt az ifjúsági klub két alkalommal alakult és szűnt meg. Megkeresésünkre a klub a Megyei Tanács Szociálpolitikai Osztályától 25.000,- Ft támogatást kapott, melyből televíziót, filmfelvevőt és 7 db kárpitozott széket vásárolt. Sajnálatos módon a vasárnapi összejövetelek az ügyelet megoldatlansága miatt nem tudtak megvalósulni. Megrendeztük a nyugdíjasok farsangját és havonta tartottunk teadélutánokat. A Kulturális Szemléken történő kiemelkedő szerepléseknek eredményeként a klub ének- és citerazenekara ismételten részt vett az országos minősítőn Kaposváron a Latinca házban.

Az országos minősítő versenyen dr. Bálint Sándor zsűrielnök méltatásával a bronz fokozat után 1 évre ezüst fokozatot ért el, mely kiváló teljesítmény.

A citerazenekart Horváth József, Kovács Lajos és Beneczky István torvaji citerásokkal megerősítettük. Ez év őszén a nagyközség vezetőivel falufórumot tartottak. A nyugdíjasok élettapasztalataikat és javaslataikat adták a vezetőknek, akik tisztelettel megköszönték. Hogyan közlekedjünk címmel a rendőrség ismét megtartotta közlekedésbiztonsági filmvetítését és előadását. 1979-ben négy halottja volt a klubnak: Kovács János, Reidl Sebestény, Illés Györgyné és Kodak Károly. Mindenszentekkor külön megemlékezés volt a klub halottairól és valamennyi elhunyt sírjára virágot vittek a klubtagok. 1980-ban már hagyományossá vált a készülődés a kulturális szemlékre. Közben a klub külső megítélése javult, de az „ellenzék" azt hangoztatta, hogy „arisztokratikussá" vált a klub, mert nehezen kerülhet be új tag. Tény, hogy a kezdetben rögzített állásfoglalást betartották, és betartatták, így egy-két személy italos állapotban a klub elhagyására kényszerült. Csodálatos kirándulás volt Zalakarosra, s közben megnézték Balatonszentgyörgyön a Csillagvárat. Ez évtől váltak rendszeressé a filmvetítések, melynek alapján havonta egy-egy alkalommal a nagyteremben vetítettünk.

1980. májusában költözik el a könyvtár a művelődési házból a volt finánc laktanyába, melyet addig a BVG használt. Az épületet könyvtári célra alkalmassá kellett tenni, át kellett alakítani. Kapkodva ment a munka, hogy az ünnepi könyvhétre beköltözve át lehessen adni.

E feladat révén nyilvánult meg az a ragaszkodó szeretet, melyet a nyugdíjas klub tagjaitól kaptam. A férfiak a leszaggatott kerítésdrótot leszedve az új kerítés készítésén és az udvar rendbe hozásán dolgoztak napokig. Az asszonyok takarították az alagsortól a padlásig saját takarítóeszközeikkel. Lebilincselő volt látni azt a szorgalmas munkát, melyet énjükből fakadóan, korukat meghazudtolva, végeztek, nem vártak fizetést, hálát, hanem úgy érezték, hogy ők is tehettek annyit az utókornak, hogy a művelődni vágyók jobb és szebb körülmények között juthatnak nélkülözhetetlen tudásanyaghoz. Utólag is köszönet munkájukért.

1981-ben utaztak tovább a nyugdíjasok, mert Mohácson végigsétáltunk a csatamezőn, megnéztük a Kalocsai Székesegyházat, a kézimunka múzeumot, és jóleső fáradsággal éjféltájban érkezett haza a társaság.

Ez az év a diavetítés, élménybeszámolók éve volt, mert Görög- és Olaszországtól az USA-ig voltak előadások.

1982-ben a nyugdíjasok Gunaras fürdőre mentek jutalomkirándulásra. Hazautazás közben Iregszemcsén tettek hangulatos látogatást a nyugdíjasoknál a kultúrházban. A jól sikerült találkozást oda-vissza alapon éveken át megtartották. Miután 1981-ben megnyílt a könyvtár olvasókertje és a klubvezető is jobban elérhető volt a késő tavaszi és kora őszi klubfoglalkozások áttevődtek a könyvtár olvasókertjébe. A kulturális szemlék az előző évek gyakorlatához hasonlóan zajlottak.

1983-ban Szentendrén a Kovács Margit Múzeumot, a szabadtéri kiállítást tekintették meg délelőtt a nyugdíjasok, majd délután az esztergomi Keresztény képtárat és múzeumot. A látottakról heteken át beszéltek. A kulturális szemléken  a siker a régi!

Reidl János országgyűlési képviselő segítségével még egyszer láthatták nyugdíjasaink az országgyűlés termét, mely az új tagoknak volt inkább lenyűgöző. Ezt követően a várban volt a közös ebéd és ezután a Halászbástyáról nézték meg Pestet. Ez évben volt még egy kirándulás Pécs és Harkány uticéllal. Az ismeretterjesztő előadások a nyugdíjasok igényeinek megfelelően havonta 1-2 alkalommal voltak. Ez az év új mulatsága a húshagyó és a bevezetett havi egy alkalommal történő teadélután.

A klubvezető, aki egyben a klub titkára is szaporodó elfoglaltsága miatt már nem tudja olyan intenzitással végezni a szervező munkát, mint a korábbi években. Az összetartó erőt az ének- és citerazenekar biztosítja, de már érezni lehet, hogy bizonyos frissítésekre volna szükség, mert egyesek belefáradtak, avagy az eltelt évek során ingerlékenyebbek lettek, melyet a külső szemlélő még nem érzékelt, mivel valamennyi feladatot egyhangúlag felvállaltak.

Szereplésük, repertoár-váltások révén fellépéseik vonzóak, sőt a szomszédos településeken önálló előadó estjeik vannak - sikerrel.

Az elismerésnek tulajdonítható, hogy meghívást kapnak a tamási folklór rendezvényre és a szabadtéri színpadon remekül szerepelnek. Kirándulni a veszprémi állatkert, zirci Apátság, Pannonhalma uticéllal csodálatos dolgokat látnak. A veszprémi püspöki palotában találkoznak a közel 100 éves apát plébánossal. 1985. lényegében a klubalapítás 10. évfordulója és visszatekintés az elmúlt évtizedre. Általános vélemény, hogy senki sem mert arra gondolni, hogy egy közösséget így össze lehet tartani. Sajnálatos módon öt év alatt 10 tagunkat veszítettük el.

1980-ban Hefler Lipótné, Irányi Károly

1981-ben Locz Jánosné

1982-ben Karlin Lajosné

1983-ban Vida Sándor és Fejes Mihály

1984-ben Szerencsés János, Tóth Ferenc, Németh Károlyné

1985-ben Marton Lajosné hunyt el.

A tavaszi évad elhúzódott, mivel a tavaszi kirándulást Szentendre, Visegrád, Esztergom június 25-én tudtuk lebonyolítani. A hangulatos, csodálatos, látványokkal teli kirándulás volt részemről az utolsó, amikor ezzel a kedves társasággal országjárásra mentem.

Mivel az évek gyorsan elszálltak és nagyon kedves, fáradságtól meggyötört emberek sokasága végleg elköltözött, új, önként vállalt feladataim miatt 1986. nyarán búcsút vettem a klubtól. Úgy éreztem, hogy Krutek József klubelnök még képes lesz vezetni a klubot, hisz 10 éves felhőtlen együttműködésünk tapasztalatai meggyőzték vezetői készségéről. A vezetőség felújítását az is indokolta, hogy a kezdettől elnökhelyettes Pernyeszi József is beteg lett. A közgyűlés egyhangúlag újjáválasztotta elnöknek Krutek Józsefet, elnökhelyettesnek Horváth Józsefet és Hlavanda Ferencnét, ügyintézőnek Szabó Istvánt és pénztárosnak Hekenberg Lajosnét. Pernyesi Józsefet, aki betegsége miatt nem tudott a klubfoglalkozásokon részt venni, örökös tiszteletbeli elnökhelyettesnek választották. A klub tagjai ezt követően még részt vettek a kulturális szemléken és az akkori társközségekben még eljártak vendégszerepelni. 1987-ben Gunaras-fürdői kiránduláson részt vettek a klubtagok. Egyre több alkalommal került sor videofilm vetítésére. A Hazafias Népfront keretében voltak ismeretterjesztő előadások. 1988-ban részt vesznek a „Kulturális Szemlén" és növekszik a kötetlen foglalkozások száma. Megtartják a nyugdíjasok karácsonyát. Ez év őszén Krutek József lemond klubelnöki tisztségéről betegségére hivatkozva, majd késő ősszel elhunyt. A klubot olyan veszteség érte, melyet akkor sokan nem érezhették. A tagság nagy része kicserélődött, mert az alapító tagok nagyobb része elhunyt és az újonnan jövők már stabil vezetés hiányában más szellemet vittek a közösségbe. Az elnök halála után új vezetőséget választottak. Klubelnöknek Hlavanda Ferencnét, elnökhelyettesnek Horváth Ferencet, pénztárosnak Heckenberg Lajosnét, majd Lock Lászlónét választották.

Hlavandáné nagy elánnal vetette magát a munkába, és mindvégig segítette tevékenységét Szipli Györgyné a klub Juliska nénije. Úgy érezte, hogy a korábbi évek hangulatát sikerül visszahozni a klubba, de igyekezetüket a csoportokra történő szakadás folyamatosan gátolta. Sajnálatos módon nem akadt olyan „kívülálló", aki felvállalta volna azt a munkát, melynek kimondottan csak erkölcsi értéke lehet. 1989-ben a hagyományossá vált kulturális szemlén utoljára részt vettek, de a megváltozott politikai viszonyok miatt ez is megszűnt. 1990-ben már új viszonyok között veszít a klub abból a társadalmi súlyéból, melyet közvetlen környezete elismert és tisztelt. Egyre kevesebb a szervezett előadás és több a kötetlen előadás. Ez évben megismétlik a Balaton-felvidéki kirándulást Balatonfüredtől Hévízig, hisz elég sok az új ember, aki azidőben nem vehetett részt még koránál fogva sem.

A nyugdíjas karácsonyt követi a nyugdíjas farsang, ahol két asszony (Hlavandáné és Szipliné) kitesz magáért, de ez a közösség már nem az a régi. 1991. júniusában a klub tagjai ismételten Zalakarosra rándulnak ki és ez év őszén műsort adnak Torvajon.

Luca napján (december 13-án) önálló estet rendeznek a művelődési házban, de hol van már a fegyelmezett (szívet-lelket beleadó) énekkar és citerazenekar. 1992-ben az énekkar és citerazenekar fellép még Törökkoppányban március 6-án és Tabon március 15-én, majd jutalmul kirándulnak Harkányba és Siklósra. Egyre több a szabadfoglalkozás és a meg nem értés kifejezésre jutása. E hangulat okozta megbántás miatt 1992. októberében lemond az elnöki tisztségről Hlavanda Ferencné, aki eléggé magára hagyatottan elképzeléseit nem tudta megvalósítani. Nagy rábeszélésre vállalta az elnökséget Makai József. Sajnálatos módon egyre többen hunytak el azok közül akik 1975-ben a klubot létrehozták. November 9-én a művelődési központ támogatásával részt vettek színházi előadáson, majd decemberben megtartották a nyugdíjasok karácsonyát.

1993-ban egyre többször maradt magára a tagság és önerőből is egyre kevesebbre futotta. Április végén Herend-Ságvár-Sümeg útvonalon volt kirándulásuk, mely hangulatában jó volt. A lassan romantikussá váló fellépések már nem voltak olyan hatásosak, mint a korábbiak. Somogyvári Ottó nyugdíjba vonulása után kevesebbet tudott foglakkozni az ének és citerazenekarral. Makai József klubelnök lemondását követően Olach Jánosné lett a klubelnök. 1994-ben egyre több a szabadfoglalkozás. Már nincs kulturális szemle, melyre készülni, lehetne, és egyre szűkül az a tér, ahol szereplésre lehetőségi nyílna. Saját szórakoztatásukra még megtartják a nyugdíjasok farsangját, a nőnapot és várják a kirándulás lehetőségét.    

Június 11-én a Duna-kanyarba kirándulnak, majd november 17-én ismételten Zalakarosra. December 8-án vendégül látják Farkas István polgármestert, ahol a múltról, jelenről, a jövőről beszélgetnek vele. Ez a beszélgetés kitért a nyugdíjasok helyzetére, életkörülményeire, hisz társadalmunk elöregedése egyre több gonddal jár egy-egy településen belül is. Tab város azzal, hogy a bölcsőde épületében helyet, élelmezést biztosít a nyugdíjasoknak, a klub problémáit nem oldja meg, mert az idejárok mindennapi munkájuk mellett nem engedhetik meg maguknak az egész napos klubtagságot. Az 1994-es karácsony lényegében nem tért el a korábbi évek ünnepségeitől, csak az ünneplők változtak.                     

1995-nek a változás évének kellett volna lennie, hisz húsz év bármely klub életében csodálatos. Ez év májusában volt még egy gyógyfürdői kirándulás Gunarasra és nagyon sok szabadfoglalkozás. Ma, amikor az emberek a mindennapi életben is ennyire elidegenednek egymástól, amikor az érvényesülés miatt barátok kerülnek barátságtalan viszonyba, talán egy ilyen humán klub jó működésével alkalmas lehet arra, ahol a szellemileg és fizikailag megfáradt emberek ellentmondásoktól mentesen elviselhetnék egymást. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt éveknek még a klubban is voltak hasznos „hétköznapjai", de ünnep volt annak, aki felkarolta Őket és minden alkalommal a hála jeleit láthatta megfáradt szemeikben. Húsz év a társadalom életében rövid időszak, de ez szép is volt azoknak, akikért a klub alakult.    

Példát mutattak abban a korban, melybe sokan, ha megfáradva is, de életük alkonyán Tab közművelődésében pozitív történelmet írtak, szellemet hagyatkoztak abban a reményben, hogy talán lesz valaki, aki az általuk megkezdett úton még eredményesebben magasabbra jut.       Kívánjuk városunk jelen- és jövő nyugdíjasainak, hogy legyenek e nemes ügy zászlóvivői.  

BOLEVÁCZ JÓZSEF

Nyugdíjasok látogatása a mohácsi csatmezőn 1981.

Látogatás a tabi könyvtár olvasókertjében 1984.

Visegrádi várlátogatás 1985.

Kompra várva 1981.