| |
 |
(Születésének 120. évfordulója alkalmával)
Húsz évvel ezelőtt megilletődve léptem a pelsőci kocsma épületébe, ahol 1878. január 9-én Rudnay Gyula született. Ott a gömöri Sajó völgyében élő palócság, megőrizte ősi hagyományait a maga zártságában. Ebből az őstelevényből gyökeredzik Rudnay művészete, ahogyan Bartók és Kodály is a felszakított ősréteg mélyéből teremtették meg az új magyar zenét.
Francisco Goya, de főleg Munkácsy Mihály művészetéből vett példát ahhoz a sajátosan rudnays - drámai hangulatú, magyar mód sírva vigadó hangulatú életérzés képzőművészeti megjelenítéshez -, amely az Alföldi Iskola, köztük Tornyai János művészetére is jellemzővé vált a két világháború közötti időszakban.
Amint megtudtam Veres János Rimaszombatban élő költőtől, hogy nemcsak az embert, a tájat is tanulmányozta, a tájba épített: utakat és kerítést, fészert és házakat, a hegyek tetejét koszorúzó várakat és várromokat. Az emberekben, a tárgyakon az ősi múltat kereste s vélte így vagy úgy megtalálni. Itt a kocsma-szülőház falai között találkozott a megszűnő betyárvilág utolsó szegénylegényeivel, az országutak vándorszínészeivel...
Rudnay Gyula mint az Országos Képzőművészeti Főiskola tanára, különböző művésztelepek vezetője volt; így Pécsett, Sümegen, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Makón, Nyíregyházán... Művészpedagógiai tevékenységét 1945 után korát meghazudtoló agilitással folytatta, amikor Baján művésztelepet szervezett, amiről Rapcsányi Jakab számos cikkében és könyvében is részletesen olvashatunk. „Népi festőakadémiát" szervezett, ahol a város gyári munkásságának és a környező falvak parasztságának ifjait tanította. A mellékelt levelet Bajáról írta a mester, barátjának - tanítványának, Újhegyi Gyulának 1894-1963), Siófokra. A barcsi születésű Újhegyi a siófoki Polgári Iskola kiváló, máig emlegetett - festőművészként is ismert rajztanára volt.
Rudnay 1919-től nyaranként gyakran dolgozott felesége fivérének, Dusza Béla református lelkésznek a háza táján. Megjegyezzük, hoggy Rudnay a nagybábonyi evangélikus templomba oltárképet, a református templomba mennyezeti képet festett. Rendszeresen keresték fel tanítványai, bábonyi „Festő tanyáján", közöttük Újhegyi Gyula is. A mellékelt fotón látni, hogy éppen a „csavargót", „falu-bolondját" festik Bábonyban.
Felhozhatjuk még, hogy Újhegyi több cikket is írt, köztük a Balatoni Szemlében (Pásztorfaragások megújulása a Balaton mentén), s nemcsak gyűjtötte Bábonyban és környékén a népi faragásokat, hanem maga is tehetséges fafaragó volt. A polgári iskolában a rajz mellett fafaragást is tanított. Újhegyi Gyula tagja volt az Országos Rajztanár Egyesületnek, a Berzsenyi Dániel Társaságnak, festőművészként kiállított az Ernszt Múzeumban, az Új Szalonban, a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban is, valamint szerepelt képeivel az 1944. évi Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon. Művészi munkásságát, értékeit 1944-ben a Szépművészetben méltatták a Műcsarnok téli tárlatával kapcsolatosan, és számos különböző helyi rangos országos kiállításokon szerepelt képei közül sok közgyűjteményekbe jutott, sok pedig idehaza és sok helyt az egész országban magántulajdonban van, öregbítve a művész jó hírnevén túl Siófok hírnevét is.
Rudnay Baján elkezdett önzetlenül végzett munkáját öt éven át lankadatlanul folytatta, mondván: „Örülök a sok fiatal tehetségnek és annak, hogy a magam módján és a magam eszközeivel én is részt vehetek az ország építő munkájában. Nagy megnyugvás számomra az, hogy a tehetségek felkarolásával jövőjük sorsáról és irányításáról kormányzatunk intézményesen gondoskodik és megkíméli őket attól a küzdelmes fiatalságtól és keserves nyomorúságtól, amelyet mi éltünk át." (Független Magyarország, 1952. január 17. 7. p.)
E levél úgy vélem, kiegészíti dr. László Gyula Rudnay-könyvét, ahogy a mester vallotta: „A mi művészetünk alapja csakis e föld és e föld népének kultúrája lehet".
Bábonyban, az egykori Dusza-házban, a Rudnay utcában, ma a művész tiszteletére berendezett emlékház, udvarán Andrássy Kurta János egész alakos bronz szobra látható Rudnay Gyuláról.
 |
 |
 |
 |
| Rudnay Gyula: Himző nő, 1910-20 között |
 |
| Rudnay Gyula: Kozák fej (önarckép), 1915 körül |
 |
| Rudnay Gyula: Nagybábonyi utca, 1921 körül |
|
 |
| Ruclnay Gyula: Bohémek, 1924 |
| |