| |
„A huszár - értelmezésemben - esszenciális fogalom. Nem pusztán fegyvernem, egy katonai foglalkozás megjelölése. A huszár teljes emberi létezésmód. Szabad, szuverén, őseredeti. Ebben van a lényege. Ez a szkfták, hunok, avarok, magyarok, kunok, besenyők: a szabad, önrendelkező, fegyveres nép szabadsága, szuverenitása Sőt! A hogy Herodotostól, Xerodotostól és más antik íróktól tudjuk, a legtisztább, erkölcsös életet élő, a hazugságot, idegenmajmolást lenéző, nem tűrő, a saját értékeit becsülő nép szabadsága és szuverenitása".
Az idézet Pete Györgynek „Az örök huszár" avagy „Rendhagyó töprengés arról, hogy miért legyünk mégis huszárok" - című írásából való.
Hallotta-e , hogy ...
... a császári és királyi hadseregben 37 lovasezred volt. Ezek nehéz és könnyű lovasságra tagozódtak. Az előbbieket 8 vértes és 6 dragonyos ezred képezte, a könnyűlovasságot 12 huszár 4 ulánus -vagy másképpen dzsidás - és 7 könnyű lovasezred képviselte. Az utóbbiakat a vértesekkel és a dragonyosokkal együtt „német lovasságnak" nevezték. Az ulánusok Galíciából a huszárok Magyarországról származtak.
... a lovasságot- a többi fegyvernemtől eltérően - nem laktanyákban helyezték el, hanem beszállásolták a lakossághoz?
... a honvédség születésnapja 1848. május 1 6-ra tehető?
... Magyarországon a kedvenc dalok sorrendje 1848-ban így alakult:
... hogy a huszárruhát a tetszetőségen és kényelmességen kívüli nagyban befolyásolták biztonságtechnikai elemek is. Például, a huszárcsákót a drótkarikák ellenállóbbá tették, hogy jobban védjen a kardcsapások ellen. Ugyanez volt a szerepe a huszárruhán - főleg a dolmányon - megtalálható igen dekoratív sujtásoknak is, mint ahogyan ez a nevükből is kiderül. Sújtások voltak még a mentén is, melyet féloldalasan, panyókára vetve, dísz és menetöltözetben nyáron is viselték, hogy a huszár, szárakat tartó bal kezét is védje.
Szemere Bertalan:
A huszár
Ha csak hallom e nevet, lelkem emelkedik édes érzéssel. A huszár nevezet nemcsak hazánkban, de egész Európában, sőt egész világon egyértelmű a vitéz, a hős nevezettel. A huszárnak híre tovább elrepült, mint országunknak, s nemzetünknek híre. Napóleon csodálta, a törökök és arabsok meghajolnak hallatára keresztbe vetett kezekkel.
A huszár örököse apáink lovaglásbeli ügyességének. Ha a huszár repül, a szél nem bír futni utána, sír és süvölt szégyenében. A huszár örök őse apáink vitéz bátorságának. Egy huszár tíz ellenséget még kevesell, húsznak ellene vág, a félelmet nem ismeri, borral és dicsőséggel él, a halált párnának tekinti, melyen aludni fog, míg a feltámadási trombita ismét felkölti.
A huszár, ha béke van, lovát és kedvesét simogatja, de a békében maga is, lova is megőszül. Mint az oroszlán a rengetegben s pusztákon, a huszár csak a harcban él, csak ott él ő, öröme a kardnak pengése, s minthogy számolni írásból nem tanult, bab helyett levágott fejekkel számolgatja ki, amit tudni akar. A huszár egy gyönyörű virágszál, mely az elhunyt magyar hősök sírjából kelt ki.
Ha akarjuk ismerni, milyen volt a szittya faj, a deli huszárokon legeltessük szemeinket. Ha csúnya is, szép a huszár, mint a rózsa. Ha kicsiny is, erős mint a tölgy dereka. Jókedvű s pajzán, ha játszik is, ha harcol is, ha káromkodik is, - ilyen a huszár. A korcsmáros is örömestebb ad bort huszárnak, miért? Mert huszár. A leány is szívesebben ad csókot a huszárnak, miért ? Mert huszár. Még a boltos is hosszabbra méri neki a pántlikát, miért ? Mert huszár.
S miért oly kevély a huszár? Mert vitéz. S ha vitéz, jól teszi, hogy kevély, ritka ember vitéz most Magyarországon.
Óh, huszár, huszár! Te vagy a magyar szeme fénye.
Az Isten téged innepnap teremtett. Az angyalok énekeltek születésedkor. Már bölcsőd felett babérkoszorú lebegett, - bár nem látta anyád, ott lebegett az.
Magyarország szabadsága s a magyar nemzet elveszhet, de míg egy huszár él, addig bízom. Ha meghalt az utolsó is, akkor végünk van.
Ahol tehát huszárt látok, szívesen fogok kezet vele, övé utolsó ingem, utolsó pohár borom, az utolsó áldás is, mely a lélekkel belőlem kiszakad.
Nem adom azt se gyermekemnek, se anyámnak, se testvéremnek,
- egy huszárnak adom.
A régi magyar vitézség egy huszárban született újra. A hazát a huszár karja és példája menti meg.
Ha tehetném, minden huszárnak egy kastélyt, s lovának egy palotát vennék, s a harc után ott élnének ketten bőségben, fényben, békében.
A huszár élet a híres vitéz élet.
Azt mondta egy tudós ember, hogy halál után az égen mindenik egy csillaggá változik. Be szép a huszár élete, be szép a huszár halála!
Részletek Hermann Róbert „Mozaikok a huszárság történetéből"
- című írásából
Az első huszárok
A huszár fegyverzete a XV. században könnyű huszársisakból, tárcsapajzsból, esetenként könnyű mellvértből, szablyából és kopjából állott, s így bátran felvehette a harcot a török hadsereg hasonló fegyverzetű szpáhikból álló lovasságával. A huszárok többnyire mozgékony, könnyű csontozató, arabs lovak voltak. A huszár ruházata törökös jellegű volt, zsinóros mentével, szűk lovaglónadrággal. Ez a magyar könnyűlovasság a XV. század végére kiszorította a magyar hadszervezet korábbi könnyűlovas elemeit.
Gyors reagálás
A huszárság elsőrendű feladata nem az ütközetek eldöntése, hanem az ellenséges betörésekre történő gyors reagálás volt. A huszárok könnyű lovaik és félnehéz fegyverzetük révén eredményesen vették fel a harcot a török-magyar határvidéket állandóan dúló irregurális könnyűlovasokkal. Gyorsaságuk következtében könnyedén utói érhették a foglyokat hajtó, zsákmányt kísérő török könnyűlovasokat. Kisebb ütközetekben leköthették a török szpáhikat, s ezáltal megkönnyebbíthették a magyar nehézlovasság és gyalogság dolgát.
Mátyás király kezdettől fogva felismerte a huszárság jelentőségét, de tisztában volt alkalmazásának taktikai korlátaival is.
Mátyás halála után tovább nőtt a huszárság aránya a magyar hadszervezeten belül. Többek között ezeknek a kitűnő, gyorsan mozgó lovasalakulatoknak is lehetett köszönni azt, hogy a nagy király halála után még vagy harminc évig a török nem tudott nagyobb foglalásokat tenni Magyarország területén.
Európai szereplés
Mohács után, amikor a török néhány év alatt mélyen benyomult Magyarország területére, s megkezdődött a végvárrendszer kiépítése, ismét fontos feladatok hárultak ezekre a katonákra. Gyors portyáik, rajtaütéseik révén nekik kellett lassítaniuk a török előrenyomulást. A huszárság ugyan könnyűlovas alakult volt, de nem tekinthető irregulárisnak. Összehangolt, nagy pontosságot igénylő akciók arra mutatnak, hogy- bár mindennél többre becsülték az egyéni hőstetteket, a bajvívásokban nyert diadalokat - képesek voltak a kapott utasítások fegyelmezett és pontos végrehajtására.
Erre az időszakra esik a magyar huszárság első komolyabb európai szereplése is. Az 1546-47. évi schmalkaldeni háborúban, amely a német protestáns és katolikus választófejedelmek között folyt. I. Ferdinánd magyar király Nyáry Ferenc 1200 huszárját bocsátotta szövetségese, Móricz szász herceg rendelkezésére.
Egy szemtanú így számolt be felszerelésükről és taktikájukról: „A sereg őket magyaroknak tartá, ami könnyen hihető volt, mert magyaros fegyvert és ruhát viseltek. Lándzsáik hosszúsága a miénkkel egyenlők, de hátsó részük közönségesen vastagabb. E lándzsákkal és pajzsaikkal csodálatraméltó ügyességgel tudtak bánni, sisakjaik arcvért nélkül valók, ehelyett egy arasznyi vas van, mely mindig feltolva tartatik, míg lándzsáikkal az ellenségre nem rontottak, s oly közelre nem jöttek, hogy a kardhoz vagy fokoshoz kell nyúlniok, melyet tőr helyett használnak közönségesen; ekkor leeresztik az arasznyi vasat sisakjukon ábrázatuk védelmére. Testük legnagyobb részt védtelen, csak kevesen használnak mellvasat, vagy egyéb páncélt, aminek a hosszú ruházat az oka, mert alkalmatlan volna a csaknem lábfejig érő ruházat alatt nehéz páncélzatot hordani, melynek terhét nehezen is viselhetnék, ha lovaikról leszállnának, különösen lábbelijük miatt ez a lábbeli kurtaszárú, hegyes orrú csizma, alól, de leginkább hátúl a sarkánál megpatkolva, megvasalva. Mikor a harcosok ütköznek elő szőr roppant erővel támadnak, s a pozíciókat vakmerő bátorsággal foglalják el; de nem maradnak meg rendben egymás mellett, hanem elszórtan csatangolnak, s ha így az ellen rajtuk ront, nem szégyenlik a futást. Ellenökben a szászok azt tartják, hogy minden harcosnak a csatarendben a helye, csapatától elválnia, s a helyett, melyet előszőr elfoglalt, különösen fontos ok nélkül elhagynia nem szabad."
Luka János, az aranyos vitéz
A schmalkaldeni háborúban ezek a huszárok német földön is megismertették ezt a csapatnemet. Néhány kisebb, jól sikerült rajtaütés után 1547 húsvétján átlépték a cseh-szász határt. Elsőként úsztattak át az Elbán, majd a túlparton az olasz és spanyol lovasokkal egyesülve, háromórás vágtával utolérték János Frigyes szász választófejedelem csapatait, s Mühlbergnél szétverték őket.
Magát a fejedelmet Luka János magyar huszár érte utól, s miután párviadalban kétszer is megsebezte, elfogta őt. V. Károly német-római császár hálából „aranyos vitézzé" ütötte és aranylánccal jutalmazta Luka Jánost. A háború után pedig kijelentette, „többé nem fog semmi hadat viselni egy jó csapat magyarság nélkül."
A császári és királyi hadsereg első reguláris huszárezredei
A török háborúk végén, az 1860-as években alakultak meg a cs. kir. hadsereg első reguláris huszárezredei, a Gombos-, Barkóczy-, Horváth-, Petneházy-, Károlyi huszárezredek. Ezek az ezredek biztosították a hosszú, közel másfél évtizedig tartó hadjáratokban a cs. kir. hadsereg könnyú'lovasságát. Feladatuk az ellenség szándékainak ki-kémlelése, felvonulásának megzavarása, élelmiszerszállítmányainak elfogása és a cs. kir. hadsereg élelmezésének biztosítása volt. Ezeknek a huszárezredeknek a többsége azonban még csak a háborúk időszakára alakult meg. Ám már az 1680-as évek végén felállították az első állandó huszárezredeket is; közéjük tartozott a Czobor Ádám tábornok által felállított, de Pálffy János által átvett huszárezred, amely a későbbi 9. (Nádasdy) huszárezred elődjének tekinthető.
A huszárság elterjed Európában
A huszárság európai elterjedésének időszaka a XVII-XVIII. század fordulójára tehető. Részben a török elleni harcok, részben a spanyol örökösödési háborúk tapasztala alapján a legtöbb európai állam felismerte, hogy szükség van egy ilyen típusú könnyűlovasságra, hiszen az ellennséges előrenyomulás lassításának vagy megakadályozásának legegyszerűbb módja az, ha ezek az alakulatok lehetetlenné teszik a másik fél élelmezését. A kuruc szabadságmozgalmakat követően pedig százával kerültek a nyugati hadseregekbe kitűnő huszárok, akik e mesterség minden fortélyát ismerték, s képesek voltak kiképzőtiszt- ként azt átadni is. Ekkor született meg a francia, porosz, orosz és más huszárezredek; különösen ki kell emelnünk itt a Bercsényi Miklós fia, Bercsényi László által alakított francia huszárezredet, melynek jogutódja ma is létezik. Bercsényi László sikeres szervezői és hadvezéri tevékenységével kiérdemelte a Franciaország marsallja címet is.
 |
| A huszárság elterjedésének a távolságok nem tudtak gátat vetni. Erre a magyar eredetű csapatnemre szükségük volt a tengerentúli fiatal államoknak is. A képen Kováts Mihály ezredes, az amerikai lovasság alapító atyja,, |
A huszárság igazi fénykorát kétségkívül a XVIII. század dinasztikus háborúi jelentik. Az 1740-48 között vívott osztrák örökösödési, illetve az 1756-63 közötti hétéves háborúban sok esetben ezek a magyar huszáralakulatok fordították meg a kedvezőtlen hadi helyzetet. Évszázadokra híressé tette a magyar huszár nevét Hadik András, aki közhuszárból lett a bécsi udvari haditanács elnöke. A hétéves háború során 5000 főnyi seregével rajtaütéssel elfoglalta és megsarcolta Poroszország fővárosát, Berlint. Két huszárezred válogatott harcosaival, a huszárok mögé ültetett gyalogsággal és hat ágyúval 1757. október 10-én indult el, s október 16-án érkezett meg Berlin falai alá. Útközben a lovasított gyalogságból kisebb helyőrségeket hagyott hátra, s ezzel biztosította magát a hirtelen meglepetések ellen. Berlin alá érve, tüzérségével betörte a Sziléziai-kaput, majd a városba nyomulva, foglyul ejtette annak 5500 főnyi helyőrségét, ezek után 215000 tallér hadisarcot vetett ki a városra, majd mint aki jól végezte dolgát, október 17-ről 18-ra virradó éjszaka elhagyta Berlint. Visszaútjában ismét meglovasította hátrahagyott gyalogságát, majd szinte veszteség nélkül tért vissza az osztrák táborba. Útközben még megsarcolta Frankfurt városát is. Nagy Frigyes, akit a magyar huszároknál jobban csak saját beosztottjai tudtak feldühíteni, október 18-án érkezett Berlin alá négy gyalog- és három lovasezreddel, de már csak bottal üthette Hadik nyomát.
A huszár fegyverzetében megjelenik a lőfegyver
A huszárság fegyverzete és egyenruhája erre a korszakra már alapvetően megváltozott. Eltűnt a kopja, a pajzs és a mellvért, a törökös szabású hosszú ruha; a fegyverek közé viszont bekerültek az „apró lövőfegyverek", a pisztoly és a karabély. A gazdagon díszített huszárruhák immáron az alakulatokat is jelölték. Ebben az időszakban állították fel cs. kir. többi állandó huszárezredének többségét is, amelyek aztán 1918-ig léteztek. E korszak huszáregyenruhája már sokkal inkább hasonlított arra a formára, mely a köztudatban a huszáregyenruháról él. A magyar huszárezredeket 1783-ig szabad toborzással egészítették ki, ebben az évben viszont ők is állandó hadkiegészítési körletet kaptak.
Simonyi óbester, a legvitézebb huszár
Fontos szerep jutott a huszároknak a II. József török elleni háborúiban, majd az 1 792-1 815 között vívott francia háborúkban. A legnagyobb hírre Simonyi József ezredes, a legvitézebb huszár jutott, aki az 1809. július 6-i vesztett wagrami csata után a visszavonuló osztrák sereget fedezte halált megvető bátorsággal, 1814. márciusában pedig Lyon elfoglalásával hívta fel magára a figyelmet.
Itthon is bizonyít a legmagyarabb csapatnem
E háborúkban a magyar huszár azonban nem magyar érdekeket szolgál. E legmagyarabb csapatnem hazai „bizonyításának" ideje 1848-49-ben jött el. A cs. kir. hadsereg 12 színmagyar huszárezredéből jónéhány a magyar határokon messze túl állomásozott. A huszárok 1848 júniusától 1849 júniusáig csapatostól - sokszor - próbálták meg a hazatérést, vállalva ezer veszélyt, éhséget, fáradságot, harcot, hadbíróságot. 1849 nyarán tizenhárom Nádor-huszárt végeztek ki szökés miatt; de ezt a számot jóval felülmúlja a hazatérés során elesettek száma. A magyar hadsereg szervezésének időszakában ezek az alakulatok óvták meg a vereségtől a frissen felállított honvédsereget. 1848 telén Mosonmagyaróvárnál, 1849 telén Téténynél, Kápolnánál vívtak fontos utóvédharcokat. Feléledt a végvári bajvívások hagyománya is; 1849 április 4-én Sebő Alajos alezredes párviadalban végzett báró Riedesel cs. kir. őrnaggyal, Jellasich Jézus-Mária huszárainak parancsnokával. Kitűnő huszárrohamok tanúja volt a győri, a komáromi és a váci csatatér, s még a fegyverletételt is fegyelmezetten vették tudomásul a sok próbát kiállt hadfiak.
A XIX. század közepén, a „gépesített háború" időszakában a huszárság elavult, de még közel egy évszázadig élt. Az I. és II világháború magyar huszárjai ugyanúgy kitűnő haditettek sorát hajtották végre, mint nagy elődeik.
Európa
Csatajelenet
Elmúlt századok katona egyenruháiba bújt, zárt alakzatú, dobszóra és sípok dallamára menetelő csoportok vonulnak egy cseh falucska utcáin. Lehetnek vagy hat-hétszázan. Franciák, belgák, osztrákok, oroszok, németek, csehek és magyarok. Mindegyik alakult saját történelmi zászlója alatt masírozik a mintegy húszezres nézősereg gyűrűjében, egyenesen a csatatér irányába.
Legtöbb közülük a szuronyos-puskás, gyalogos szakasz, de akadnak szép számmal ágyút vontató tüzérek és díszes ruházatú lovasok is a regimentben. Sok féle zene, sok féle ének váltja egymást az álldogáló nézők előtt, aszerint, hogy éppen melyik náció képviselői közelednek. A „sereg" lassan megérkezik a csatatérre, s mindenki a megállapított rend alapján elfoglalja helyét. A „Kutuzov" vezette egyesített orosz-osztrák csapatok - mi magyarok e szövetségben vagyunk - néznek farkasszemet „Napóleon" francia ármádiájával.
Igen - Austerlitzben vagyunk! Az 1805. december 2-i csata színhelyén, mai nevén Slavkovu Brna faluban.
A kialakulóban lévő ütközetben erősödik a csatazaj, peregnek a dobok, vezényszó hangzik, s hirtelen óriási dübörgés veszi kezdetét. Mindkét oldal tüzérségi támadásba kezdett, „megtizedelendő" az „ellenség" erőit. A magaslaton lovascsapatok vágtázva rontanak egymásnak, hogy fergeteges rohammal vegyék be a szembenlévők pozícióit, amikoris a harcmező közepén csatakiáltásokat hallatva megütközik egymással a gyalogság. Heroikus küzdelem zajlik minden síkon. A „sebesülteket" hordágyon viszik el az egészségügyisek, miközben csattognak a kardok, ropognak a tűzfegyverek és nagyon puskapor szagú a levegő.
Ez játék, tehát komoly dolog
Minden nagyon eredetinek tűnik, de hála Istennek nem az!
Természetesen ez csak játék, méghozzá a legnemesebbikből való. Bár a fenti jelenet színhelyéül Austerlitzet jelöltük meg, ez ugyanígy játszódik le Borogyinóban, Wagramban, Waterlooban, Lipcsében vagy éppen Pákozdon. A katonai hagyományőrzők bár háborúsdit játszanak, a cél nem az ellenség lekaszabolása. Nem cél a másikat megsebesíteni, sérülést okozni neki. Egy labdarúgó mérkőzésen több esélye van sebesülést szenvedni egy játékosnak, mint valamelyik csataimitáción egy „harcosnak". Nem cél tehát a másik megsemmisítése, de cél a játékosság, a közösség-teremtés, a történelmi ismeretek bővítése és a „gyakorlatban" való átélése. Fontos szempont, hogy e mozgalom ösztönzi a sorvadásnak indult nemzeti kultúrák iránti érdeklődést, hiszen az egyes nemzeti hadseregek magukon viselték jellegzetességeiket, nem szakadhattak ki abból a környezetből, mely őket körül vette. Ezért tehát, ha a katonai hagyományőrző jól akarja csinálni a dolgát, nem csak a történelemben kell tudnia tájékozódni, hanem ismerni kell csapatának ruházatát, fegyverzetét, felszerelését, énekeit, táncait, mentalitását vagy irodalmi háttéranyagát. Mindez erősíti a nemzeti ön ismerést, az egészséges nemzeti önbecsülést és mások kultúrájának értékelését, tiszteletben tartását.
A hit kormányoz
Európa katonai hagyományőrzői vallják, a sokszínű kultúra alapköveit a helyi és nemzeti kultúrák képezik, melyek nélkül nem létezhetnek nemzetek, s nemzetek nélkül nem létezhet valódi nemzetköziség sem. Az oly sokat és oly rossz helyen emlegetett tolerancia itt valóban működik, bár senki sem beszél róla.
Hazafiság, nemzetköziség és tolerancia tehát nem szemben álló fogalmak, épp ellenkezőleg, egymásra épülők.
A nagy szövetségek
Európában két nagy nemzetközi katonai hagyományőrző szövetség működik.
Az egyik a Napóleonista Szövetség, melynek több százezer tagja van és amerikai, valamint ausztrál csoportokat is tömörít. Ők kizárólag Napóleon korabeli egyenruhákat viselnek magukon. Rendkívül fejlett kézművesipar szolgál hátterül számukra a különböző' korabeli evőeszközök, sátrak, ágyak, székek, asztalok, pipák, kulacsok, szerszámosládák stb. elkészítéséhez, nem beszélve persze a korhű fegyverekről és ruhákról.
A másik nagy tömörülés, az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség, melynek jelenleg tizennyolc tagországa és megközelítőleg százezer egyéni tagja van. E szervezet - melyben a magyar katonai hagyományőrzők nagyon fontos szerepet játszanak - a római kortól az I. világháborúig bezárólag integrálja a különböző történelmi csoportokat. Magyar javaslatra 1996. május 11-én Bécsújhelyen létrejött az E. K. H. Sz. Sajtó és Tájékoztató Hivatala, melynek feladata a hatékonyabb belső információáramlás és külső népszerűsítő munka irányítása. Ez az úttörő munka magyar vezetéssel működik.
Magyarország
Hazánkban a katonai hagyományőrző mozgalom a nyolcvanas évek közepén kezdődött. Elsősorban az 1848-as huszárhagyományokat ápolók vannak többségben, de szép számmal vannak honfoglaláskori (például a Somogy megyei Kaposmérőben élő Kassai Lajos), Anjou-kori, kuruc-kori, kiegyezés korabeli, sőt az I. és II világhá ború korát idéző egyesületek is.
Ezen csoportok túlnyomó többségének munkáját a Magyar Hu szár és Katonai Hagyományőrző Szövetség hangolja össze
A szövetség harmincegy tagegyesülete évente közel száz rendez vényt szervez és valósít meg. Ezek közül kiemelkedő a március 15-i Nemzetközi Katonai Hagyományőrző Találkozó és Huszártábor mely a központi állami ünnepségek része ma már. (Szervezése Székely Tibor és Aranyos Károly urak nevéhez fűződik.)
A Tavaszi Hadjárat, mely az 1849-es eseményeket idézi, mára a közép-európai térség legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvényévé nőtte ki magát. (Szervező: Történelmi Lovas Egyesület.) A Pápai Huszártábor, mely színvonalát tekintve nehezen túlszárnyalható. Több éve Veszprém megye kiemelt rendezvénye. (Szervező a Pápai Huszáregyesület.) Radetzky Napok, melynek otthont a sümegi, Capári féle várfogadó ad. Letűnt idők korát idéző történelmi hangulata máshol nem található meg. (Szervező: a Balaton-felvidéki Radetzky Huszáregyesület.) A Pákozdi csata. (Szervező a Mátyásföldi Lovasegylet.)
Az egykori igazi huszárok, még a nyolcvanas évek végén megalakították a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaságot. E számos, országos hírű lovas szakembert is felvonultató szervezet nevéhez fűződik a Nemzetközi Huszártalálkozók megrendezése.
A Ságvári Huszár Múzeum Baráti Kört többnyire Nyugat-Európában élő, volt huszártisztek hozták létre. A Baráti Kör célja, hogy a korábban nyugatra menekített, a huszársággal kapcsolatos tárgyi emlékeket a sárvári Nádasdy Múzeumban összegyűjtse, a II. világháború előtt szolgált huszárokat összefogja, a szellemi hagyatékot megőrizze és továbbadja az újonnan felnövekvő generációk számára.
Szerencsére úgy tűnik tehát, hogy a katonai hagyományőrzés Magyarországon megerősödőben van. Szinte két-három hetente hallani új csapatok megalakulásáról, lovas iskolák huszáregyesületté szerveződéséről.
Remélhetőleg egy új, nemzeti szellemű, közösségi értékeket óvó és teremtő mozgalom bontogatja szárnyait!
Tengőd
Az 1991-es esztendőben a Történelmi Lovas Egyesület megvásárolta Tengődön a volt reformtus parókiát. Évente egyszer, részben az önkormányzattal és az iskolával közösen, részben pedig önállóan, 1995 óta szervez az egyesület katonai hagyományőrző programokat. A rövid idő alatt kialakult szokásnak megfelelően, e rendezvények névadója a tengődi születésű Zsebeházy István, aki Kossuth Lajos hu-szárkapitánya volt. Érdekes módon ő ugyanabban a Sándor Huszár-ezredben szolgált, mely ezrednek hagyományait a Történelmi Lovas Egyesület is ápolja.
Ezen ünnepségek, rendezvények alkalmasak arra, hogy évente egy alkalommal a falu I. és II. világháborús halottai előtt, a falu lakósaival közösen fejet hajtsunk, de alkalmas arra is, hogy hazai és nemzetközi katonai hagyományőrző csoportok bevonásával koszorúzási ünnepségeken, csataimitációkon, parádés felvonulásokon, ügyességi vetélkedőkön - pl. az 1997 évi Bornemissza Kupa -, keresztül ismertessünk meg törekvéseinket a nagyközösséggel. Tengőd sajátos atmoszférájú hely, hangulata jó körülményeket biztosít a Zsebeházy Nap megrendezéséhez, és egy nemzetközi katonai hagyományőrző bázis kialakításához. Bízunk benne, hogy egy kicsit mi, katonai hagyományőrzők is hozzájárulhatunk, a sajnos most a pusztulás és a kihalás jeleit mutató falu fennmaradásához, túléléséhez!
Összeállította: Fülöp Tibor
 |
| Katonai hagyományőrzők az 1997-es „Zsebeházy Napok" (Tengőd) |
| |