Tóth Tibor

A SZABADSÁGHARC TAB KÖRNYÉKI EMLÉKEI

I. ARCKÉPVÁZLATOK

Az ő nótája az a nóta,

Mely egyre járja még azóta,

Hogy magyar álmok visszaszállnak

Tavaszába egy szebb világnak.

A gyertya fogy, tüzel az óbor,

Elég is volna már a jóból,

de a legény büszkén, merengve

Bámul egy álomregimentre!

BAKÓ FARKAS, DÁVODI

1826-ban Istvándiban született. Édesapja Somogy egyik szolgabírája. Fia, 18 éves korában az 1. császári huszárezredbe került.

Ezrede 1848-ban a Délvidéken állomásozik. Kitüntette magát a szerbek elleni küzdelemben, így császári és királyi hadnaggyá léptetik elő. Októberben alakulatával együtt ő is a honvédsereghez csatlakozik.

1849. január 9-én főhadnagy, tizenegy nap múltán már alszázados. A nagysallói győzelem (április 19.) után a körülzárt Komárom élére Guyon Richárd tábornokot állítják. Az ellenséges vonalakon áttörve Bakó Farkas százados viszi be embereivel az ostromlott erődbe az új parancsnokot. Ezért a vitéz tettéért 3. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki, s főszázadossá nevezik ki. A Görgey sikeres visszavonulását biztosító győztes váci csatában súlyosan megsebesül és az oroszok fogságába kerül. Együttérző orosz tisztek segítségével a komáromi várba jut. S mivel ezen erősség védői bántatlanságot kapnak, így a szabadságharc leverése után újra kezdheti életét.

Barátainak köszönhetően Karádon évekig a szolgabíróságon dolgozik, mint írnok. A kiegyezés időszakában már a fővárosban találjuk. Majd Nagybecskerekre költözik, ahol előbb vármegyei irattárnok, majd főlevéltáros lesz.

Itt hal meg 66 éves korában 1892. május 16-án.

CZÉHMESTER JÁNOS (JÓZSEF)

Kilitiben született 1826. december 13-án katolikus, középbirtokos családban. Mint oly sok ifjú, ő is jogot tanul. Az iskola befejezése után családi nevelőként dolgozik.

A 22 éves fiatalember 1848 októberében önként áll be honvédnek. Hamarosan a 25. honvédzászlóalj őrmestere lesz. 1849 februárjában már hadnagy. Egy hónap múlva már főhadnagy. A fényes előmenetel oka, hogy a Görgey vezette hadsereggel végigharcolta a felvidéki hadjáratot (1848. december - 1849 február). Bőven nyílt így alkalma, hogy rátermettségét bizonyítsa. Részt vett a kápolnai ütközetben. Valószínű, hogy az itt tanúsított helytállásáért léptették elő főhadnaggyá.

A dicsőséges tavaszi hadjáratban az Aulich Lajos vezette II. hadtestben küzd. Részt vesz a győztes isaszegi csatában. Ennek a hadtestnek a feladata volt azután, hogy Windischgratz főerejét magára vonja - elhitetve, hogy a magyar fősereggel áll szembe - miközben Damjanich és Klapka bekerítik az ellenséget. A négyszeres túlerő ellenére Aulich vezérletével kitűnően oldották meg feladatukat.

Buda bevételében már nem vesz részt, mivel május 12-én áthelyezik egy gerilla csapathoz. Azonban továbbra is a 25. zászlóalj állományában marad. Június 18-án nevezik ki századosnak. Itt éri a világosi fegyverletétel híre. Az 1850-es években Pesten él. A kiegyezés időszakában ügyvéd Krassó megyében. 44 éves korában elégtételt szolgáltat neki a sors: szabadságolt állományú honvéd főhadnagy lesz.

Lugoson hal meg 1876. április l-jén.

KISS JÓZSEF, MAROSI

Bár édesapja Kiss Péter jegyző és tanító Somban, a fiú Kapolyon látja meg a napvilágot 1816. október 22-én.

A betűvetést, olvasást, számolást atyjától sajátította el. A jó eszű gyereket a kor egyik legjelesebb iskolájában, a pápai kollégiumba íratják. Ebben az intézetben hazafias szellemű professzorok oktatnak magas színvonalon. (Hogy másokat ne említsünk, itt tanul később Jókai és Petőfi is.)

Kiss József is itt végez a teológián.

1845-ben lelkészi vizsgát tesz. Dunapatajon lesz tiszteletes.

Amikor a haza fegyverbe szólítja fiait, ő sem marad tétlen. 1848 őszén gyújtó hangú beszédeivel 45 fiatalt toboroz. Pestre megy velük és beállnak honvédnek. Őt magát a 17. honvédzászlóaljba helyezik, őrmesteri rendfokozatban. Zászlóalja az I. hadtest kötelékébe tartozik.

December 14-én már hadnagy. 1894. március 24-én már főhadnagy az I. hadtestben. Görgey zavartalan visszavonulásának biztosítására Nagy Sándor tábornok csatát vállal Debrecennél (aug. 2.). Hamarosan az egész orosz főerővel találja magát szemben a hadtest. Honvédeink hősiesen küzdenek az óriási túlerő ellen. Ebben a csatában tűnteti ki magát Kiss József, ezért századossá léptetik elő. Tíz nappal később a magyar sereg Világosnál leteszi a fegyvert.

A fiatal századosnak is a bujdosók keserű kenyere jut. Somban, majd Kazsokon lesz lelkipásztor, majd 1862-től Balatonendréd választja prédikátorává.

A derék férfiú 84 éves korában 1905-ben hal meg.

Életpályájának felderítése további kutatást igényel.

LÁSZLÓ JÁNOS

1820-ban Bálványoson született református magyar családban. Édesapja László János, édesanyja Somogyi Borbála. Keresztszülei 1820. február 14-én tartották keresztvíz alá. 1840-ben önként áll be a regimentbe. 1844-ben tizedes a 10. Vilmos huszárezredben. 1848-ban ezrede Galíciában állomásozik. A haza hívó szavára 1848. október 11-én harminchét emberével Czortkovból kalandos úton hazaszökik. Dömény József későbbi vitéz úgy tudja, hogy akkor már őrmester és tizenhármad magával vállalkozik a vakmerő tettre. Dömény verset írt szeretve tisztelt kapitányáról:

„Lengyelország ide, Lengyelország oda

Gondolni, hogy előbb való saját hona

Magas hegytetőkön, mint a sas úgy szállt át,

Hazajött védeni megtámadt hazáját".

Nézzük el a kissé döcögő rímeket, azt a tiszta szándékot tekintsük, mely a „költő" tollát vezette.

László Jánost november 21-én hadnaggyá léptették elő. Erdélybe vezényelték századával együtt. Puchner generális a szász és román felkelőkkel ekkorra vérbe borította ezt a medencét. Nagy részét el is foglalták már a császáriak, amikor Bem tábornok vezetésével megindul az ellenség visszaszorítása. Erdély visszafoglalása során tanúsított vitézségének köszönhette főhadnaggyá való kinevezését. (1849. április 19.) A sikeres hadjárat után a Temesközbe került. A hadiszerencse forgandó. Május elején Lászlót egy vakmerő roham után a németek bekerítették és elfogták. Közlegényként besorozták a császári ármádiába és Olaszországba akarták vinni. (1) Zágrábból azonban sikerült megszöknie. Kalandos úton eljut a Dráváig. Somogyon keresztül szeretne ezredéhez visszajutni. Noszlopy Gáspárnak azonban pont ilyen emberre van szüksége a felállítandó huszárcsapat kiképzésére, vezetésére. A főhadnagy szívesen vállalta a felkérést. A kormánybiztos megkapta László átvételéhez a minisztérium engedélyét. Július 16-án már századossá léptették elő.

Minderről Noszlopy Antal így ír visszaemlékezéseiben: a huszárok száma is gyarapodott, őket „a Lenkeivel bejött derék László János százados híres lovag gyakorolt be". (Mint láttuk László nem Lenkeivel jött haza.) (2) A huszárok létszáma kb. 100 fő lehetett. A huszárkapitány portréjának felrajzolásához egyik csatájának leírását használjuk föl.

Kanizsa császári helyőrsége állandó beütéseivel, fosztogatásaival nyugtalanította Somogy nyugati részét. Noszlopy Gáspár elhatározta, hogy kiűzi őket a városból. 1849. július közepén Iharosberénybe vonta erőit.

A kormánybiztos élt-halt a huszárokért. Még a kaposvári kisebb vétségű rabok közül is 19-et kiengedett, felöltöztetett huszárnak. Válogatott, szép deli férfiak voltak, lelkesek, bátrak, harciasak. A táborba érve látványuk fellelkesítette a többieket.

Másnapra volt elhatározva a nemzetőrök támadása Nagykanizsa ellen. Mégse került erre sor, s ez a huszároknak volt köszönhető. Történt ugyanis, hogy az újonc huszárok őrségbe voltak kirendelve július 16-án. László kapitány félt, hogy tapasztalatlan vitézei elunván a várakozást, nehogy valami bolondságot csináljanak. Kilovagolt hát az első poszthoz, s csodálkozva látta, hogy nincs ott senki. Ment a másodikhoz, ott sem talál senkit. Hogy mit gondolt magában a parancsnok, szerencsére nem tudjuk. Sem nyomdafestéket nem tűrne, valamint terjedelme miatt is alkalmatlan lenne a közlésre.

Nem volt nehéz rájönni, hogy hova tűnhettek katonái, így a 16 km-re fekvő Kanizsa felé vette útját a vele lévő 10 emberrel együtt. A város közelébe érve fegyverropogás ütötte meg a fülét. (3) Lovát sarkantyúba kapta, s vágtatva sietett emberei segítségére. A csata már javában tartott. A meglepett horvátok a kolostorba vonultak vissza. A huszárok az épület vasalt kapuját döngették, s kiabálták: „Jertek ki horvátok! had tanítsunk meg harcolni!" Egyszer csak döngve kinyílt a kolostor kapuja, sortűz dördült el egyszerre. Ez hiba volt részükről, ugyanis ijedtükbe tüzelve senkit sem találtak el, a golyók a házfalakról pattogtak le. A fegyverek újratöltésére a huszárok már nem adtak időt. Nekirontottak az ellenségnek, s kapitányuk vezetésével ádázul szabdalni kezdték őket. A kanizsai polgárok nem nézték tétlenül az eseményeket, házaik ablakaiból lövöldözték a császáriakat. így történt meg, hogy 29 huszár verte ki a 600 ellenséges katonát Kanizsáról.

A váratlanságra jellemző, hogy az osztrák vezérőrnagy, aki éppen fürdött ez idő alatt, meztelenül menekült. Ez a látvány a kanizsaiakat minden elszenvedett sérelemért kárpótolta.

Az iharosberényi táborba visszatérő győztes kis csapatot Noszlopy Gáspár az alábbi szavakkal fogadta: „Vitézek, mint oly hadfiak, kik helyeteket önkényt elhagytátok, halált érdemelnétek, megszegvén a katonai törvényeket-tekintve azonban tapasztalatlanságotok, és a sikert, mely merész vállalatokat kísére, érdemrendre vagytok egyenként érdemesek. - Ez azonban utolsó kísérlet legyen, mert az alárendeltség és törvény iránti tisztelet hozhat általános jólétet, és diadalt a haza szent ügyének - egyes fényes tett meghiúsítja -mint jelen esetben történt - a legszebb reményű terveket." (4)

Szavait harsogó Éljen! kiáltás követte. A huszárok joggal ragadtatták el Noszlopy Antalt is, aki kardját rövid időre tollal felcserélve, költeményt írt néhány nappal korábban Huszárdal címmel. Első sorai így hangzanak:

„Ez a zászló a szabadság zászlója,

Aki vitéz esküdjék fel alája,

Hír dicsőség fénye lobog im rajta,

Kezet ide! Száljunk honért a síkra!

Huszár név vég egy vitéz nevével

Egy nemzet sem mérközhetik hírével."

A huszárok vitézsége azonban nem menthette meg hazánkat. Részt vettek Somogy védelmében, majd a komáromi erődben teljesítettek szolgálatot a 14. huszárezred őrnagyi első századaként.

Október 4-én tették le a fegyvert. 10 órakor felsorakozott a század. László kapitány szépen elbúcsúzott embereitől, kérve őket, hogy ha az idő jobbra fordul, legyenek újra készen a harcra. Ezt egyhangúan meg is ígérték. Ezt követően az osztrák ezredessel ellovagolt előttük, s kiadta utolsó parancsát: „Vigyázz!" Majd pár perc múlva: „Le a lóról, kardot, tarsolyt nyeregkávára akasztani, ló mellett állj!" A lovakat egyenként átadták. Felzúgott még egyszer az Éljen a magyar! kiáltás, aztán mehetett mindenki ahova akart. (5)

László János megtarthatta kardját. Hazajött Somogyba. A bálványosi református egyház régi anyakönyvében rábukkantunk egy bejegyzésre, miszerint 1847. február 4-én László János fia László János és Dankházi István leánya Sára házasságot kötöttek. Annak rendje módja szerint meg volt ezt megelőzően a háromszori kihirdetés is. A móring 22 ezüst és egy katonaágy. Bizony nem sok, de a szerelmeseknek ez is elég. Nem tudjuk hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a későbbi huszárkapitányra vonatkozik-e ez a bejegyzés, ugyanis a faluban több László család is élt, sőt két László János is. Valószínűleg azonban róla lehet szó. Hivatásos altisztként már rendelkezhetett a 27 éves fiatalember akkora jövedelemmel, hogy családot alapíthasson. Ezt látszik megerősíteni egy másik somogyi huszár Zsebeházy István esete is, akinek rangja annyi idős korában megegyezett Lászlóéval, s ekkor már ő is nős volt.

László János további élete ismeretlen előttünk. Csupán azt tudjuk róla, hogy nem érte meg az ötvenedik életévet sem, özvegye a Bálványoshoz közeli Gyugyon él. (6)

Nem akadtunk nyomára, amikor átböngésztük a bálványosi református egyház halotti anyakönyvét.

Nem tudjuk hol pihen a vitéz férfiú. A bálványosi temető szondázó átnézése nem vezetett eredményre. (A legrégibb sír az 1870-es évekből való.) Különben sem valószínű, hogy a szegény sorú, egykori huszárkapitány kősíremléket kapott volna. A fakeresztek pedig már rég elporladtak.

Azzal azonban hogy ráemlékezünk, a kőnél maradandóbb emléket állítunk neki.

Legalábbis így hisszük.

SOMOGYI JÓZSEF, SOMLAI

Neve mutatja, hogy megyénkből származnak szülei, de ő már Budán született 1807. aug. 19-én. Igaz a halál 65 évesen itt éri Somogyban, Kilitiben. Édesapja katona, így nem véletlen hogy, 19 éves amikor már beáll a cs. és kir. hadseregbe. Nem tudjuk önként tette-e. A 32. gyalogezredben szolgál, de mint minden magyar, ő is vonzódik a lovakhoz, így amint teheti a huszárokhoz kerül, a 3. huszárezredbe. Nem lehetett rossz katona, ha őrmesterré léptették elő, de elege is lett a hadseregből, hisz 9 év szolgálat után leszerel. A fegyveres szolgálathoz ragaszkodik, hisz előbb pandúr őrmester Kecskeméten majd Pest vármegye csendbiztosa lesz. Kemény, nagyhatalmú ember, a gonosztevők üldözője.

1848-ban önként jelentkezik a hívó szóra. A Zrínyi önkéntes zászlóaljban kamatoztatja katonai képességeit őrmesterként. Szeptember 17-én már hadnagy. Részt vesz a Jellasic elleni harcokban. Pályája gyorsan ível felfelé. Előbb főhadnagy a 35. Zrínyi honvédzászlóaljban, de alig néhány hét múlva (dec. 11) már a 60. zászlóalj századosa. Továbbra is Perczel seregében teljesít szolgálatot, majd a Központi Mozgó Seregben kerül. 1 849. márciusától Tiszafüred térparancsnoka. Itt zajlik le a vesztes kápolnai csata után a magyar tisztek lázadása, melynek következtében Szemere Bertalan kormánybiztos leváltja a tehetetlen Dembinskyt, s Görgeyt nevezi ki a fősereg parancsnokának. Az orosz támadás idején a kunsági népfelkelők parancsnoka Korponay ezredes seregében.

A világosi fegyverletétel után új életet próbál kezdeni. Földbérléssel foglalkozik, de nincs sem szakértelme, sem szerencséje, így tönkre megy.

Ezután törvényszéki kiadó lesz.

48-as érzelmeit azonban ekkor sem tagadja meg. Lelkes híve a Függetlenségi Nyilatkozatnak. Véleménye szerint a Habsburgok eljátszották alkotmányos jogukat a magyar trónra. Az 1861-es országgyűlés megmutatta, hogy Ferenc József semmit sem tanult, ugyan úgy gondolkozik mint 1848/49-ben.

Az egykori honvéd százados Somogyi tettekre szánj a el magát 1863-ban egy Jámbor nevezetű szabómesterrel együtt titkos összeesküvést sző. A magyar királyi trónra a francia Henri Crony Chanel márkit akarják emelni, aki az Árpádok leszármazottjának mondta magát. Természetesen III. Napóleon francia uralkodó támogatására számítottak. Fantasztikus tervük olyan szép volt, hogy jó néhány egykori honvédtisztet és iparosembert sikerült megnyerniük Pest-Budán. A meglett, komoly férfiak álmodozása gyermeki lélekre vallott. Nemcsak a külpolitikai realitásokkal nem voltak tisztában, de a bécsi titkos rendőrség módszereivel sem. A szervezkedést leleplezik 1864-ben, Somogyi századost húsz évi, a többieket ennél kevesebb évi várfogságra ítélték.

A kiegyezés alkalmával kegyelmet kap. 1867-1872-ig a magyar Hadügyminisztériumban irodatiszt, valószínűleg őrnagyi rendfokozatban.

Kilitiben hal meg 1872. máj. 24-én. Nem tudjuk hol helyezik örök nyugalomra.

SZEGFI MÓR

Somogyban született és itt is halt meg. Életének kezdete és vége kötötte őt csak megyénkhez. Bebarangolta fél Európát, egész Magyarországot, a szabadságharc tisztje, író, költő, újságíró, tanár, ... s talán ő volt a legifjabb márciusi ifjú.

Szegfi Mór 1825-ben Szilben látta meg a napvilágot szegény zsidószülők gyermekeként. A jó fejű gyermek Prágában és Berlinben tanult. Eközben óraadással, irogatással biztosította szerény megélhetését. Huszonegy éves lehetett amikor hazatért. Pestre ment. Itt lett a magyar nyelvterjesztő egyesület titkára. Csekélyke jövedelmét itthon is írással egészítette ki. Az Életképekben és a Pesti Divatlapban jelentek meg művei. Csak úgy mint a kor legdivatosabb költőjének Petőfi Sándornak. A fiatal Szegfi a kor divatja szerint népies tárgyú költői munkáival tűnt ki.

Alkotásai megjelentek még a Zsidó Naptárban is. Később kis híján vesztét okozza egy ekkor született műve, de erről majd később.

Van ízlése, nem mondhatni, hogy rossz társaságba került: Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Degré Alajos hogy csak néhányat említsünk barátai közül. Természetesen Szegfi is a Pilvax kávéház törzsvendegei közétartozott. 1848. március idusán ő is a sorsfordító, nagyszerű események tevékeny részese volt. Őt is beválasztották Pest város választmányába március 16-án. Együtt dolgozott többek között Vidács Jánossal, Degré Alajossal, Vörösmarty Mihállyal, Eötvös Józseffel, Bulyovszky Gyulával.

Amikor kirobbant a polgárháború, azonnal jelentkezik katonának. A legkétségbeejtőbb helyzet a Délvidéken volt. A szerbek százszámra gyilkoltak le védtelen embereket, raboltak, fosztogattak, garázdálkodtak. Bácskai központjuk a sáncokkal megerősített Szenttamás volt.

A lakosság magyar felének egy részét legyilkolták, s innen indították rabló portyáikat.

Sürgős feladattá vált ezen gócpont felszámolása. A magyar csapatok 1848 augusztusában kétszer kísérelték meg ezt sikertelenül. Ezekben a harcokban tűnt ki a tüzéreknél szolgáló Szegfi Mór. Kapitánnyá léptették elő. Hamarosan megsebesült, s így ott kellett hagynia a hadsereget.

Felépülése után újra a haza szolgálatára jelentkezett. Nyáry Pál ajánlatára Szemere Bertalan titkára - minisztériumi fogalmazó - lett. 1849. augusztusára a vereségek hatására egyre többen pártolnak el, hagyják magára a kormányt. Szegfi a végsőkig kitart. A Szegeden megjelentetett Közlöny egyetlen számának szerkesztőjéül mások hiányában őt rögtönözték.

Igen megrendült amikor az általa annyira tisztelt Szemere Bertalan bejelentette, hogy mindenki meneküljön, ahogy tud.

Szegfi Mór bajba került, hiszen csak magyar pénze volt. Szerencsére egyik pártfogójától kapott 100 Ft-ot osztrák bankjegyekben. Mivel mindenki Lúgos felé vette az irányt, őáz ellenkező irányba, Nagyváradra ment. Útközben találkozott a Világos felé vonuló Görgey seregével. A lehangoló látvány még nagyobb gyorsaságra ösztönözte. Váradon azt a riasztó hírt hallja, hogy 2 óra múlva itt lesznek az oroszok. Egyetlen kérdést tett fel: Melyik irányból jönnek? Majd a kocsiról le sem szállva az ellenkező irányba Kolozsvár felé távozott. Versenyt futott az idővel, valami biztonságos búvóhelyet keresett. Kolozsvár-Szamosújvár-Dés-Al-őr volt az útvonala. Szorult helyzetében eszébe jutott ugyanis, hogy él itt egy óhitű ember, aki neki lekötelezettje. E férfi a legszívélyesebben fogadta: oltalmat ígér a bujdosónak, utolsó falatját is megosztja vele, addig marad itt amíg akar. Szegfi boldog volt, végre nyugalmat nyert. Öröme azonban csak néhány percig tart. Amikor közölte vendéglátójával, hogy bachur-nak vagyis izraelita papnövendéknek kíván állani, a házigazda „... égő fekete szeme gyűlöletes szikrákat lövelltek reám." A változás oka, hogy az ortodox zsidó szerint gúnyt akar űzni a vallásból, hiszen a menekülő világias gondolkodású. Neki az ilyen embereket üldöznie kell. Megfenyegette Szegfit, hogy a falujabeli románok kezére adja őt. Végül örült az ifjú, hogy hosszas könyörgésre legalább erre az éjszakára ott maradhatott. Nem nehéz elképzelni ezt a „nyugodt" éjjelt. Másnap visszatért Kolozsvárra. A várost épp ekkor ürítették ki honvédeink.

Bánffyhunyadig Gál Sándor és Kemény Farkas seregével vonult. Innen maga folytatta útját. Szilágysomlyón a főispán házában érte őket a világosi fegyverletétel híre. Annyira hihetetlen volt mindez, hogy az első hírhozókat mint rémhírterjesztőket elfogatta a megye első embere. A főispántól idegen névre kiállított útlevelet kapott, mely szerint borkereskedő és Krakkóba megy.

Egy ismerőse elvitte egy Tasnádon túl fekvő kis faluig, ahol a kocsma előtt kirakta. Szegfi teljesen magába roskadt. A kocsmárosnak feltűnt, hogy vendége - bár kikérte - egy óra elteltével sem nyúlt a borhoz. Beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy neki is van egy honvéd fia, akiről semmit sem tud. ígérte szerez neki egy embert aki átvezeti őt az Alföldön úgy, hogy a mindenfele portyázó oroszokkal nem találkoznak. Állta is szavát. Visszatért „egy köpcös kis emberkével, akinek arca oly barnára volt elsülve, mint a sódar, és olyan csillogó kis barna szemekkel mint a szentjános bogárka". A mesebeli kis ember 30 Ft-ért vállalkozott az útra.

Három napig mentek az alföldi végtelen rónaságon kikerülve minden lakott települést úgy, hogy bár a templomtornyokat látták a harangszó soha nem hallatszott el hozzájuk. Úttalan utakon jutnak el Sárospatakra, majd tovább mentek Terebesen túl. Itt egy vágtató kocsi érte őket utol. Egy orvos barátja, értesíti, hogy felismerték, s Kassán el akarják fogni. Ezt üzeni neki az alispán, akit Szegfi nem is ismer. Ez az ismeretlen jóakarója meg egyszer megmentette őt a letartóztatástól, de erről majd később.

E férfiúra emlékezve írta Szegfi Mór évvel később: „Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ama szomorú időben sok compromittált ember éppen az akkori megyei tisztviselőknek köszönhette menekülését, ellenségei voltak az 1848-49-i iránynak, de nem voltak ellenségei a magyarnak, s nem egy közülük csak azért vállalt megyei hivatalt, hogy az üldözötteken segítsen."

Jól esik ezt hallani egy olyan korról, melyről Tompa Mihály így ír: „Beszéld el, ah ....' hogy ... gyalázat reánk! Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk: A kidőlt fában őrlő mű lakik ... A honfi honfira vádaskodik." Szegfi Mórt végig a szerencse kísérte, jóindulatú magyar és szlovák emberek segítették. Bár a nagy megpróbáltatások még csak ezután következtek.

Majd másfél hónapot tölt Kisidán egy baráti családnál. Mindene megvolt, de szerette volna mielőbb átlépni a határt. A szolgabíró hamis útiokmányt állít ki számára, melyet Kassán láttamoztatnia kell. A rendőrségen nincs is semmi probléma. A kapuban azonban egy áruló honvédtiszt állt, aki felismeri, és másnap reggel az országúton letartóztatta. A gondviselés azonban ezúttal sem hagyta el hősünket.

A pénzéhes, gazember tiszt Kisvárdára ment, hogy megzsarolja a Szegfit eddig bújtató családot. Addig a foglyot a katonákkal egy csárdánál hagyta. A katonák éltek a lehetőséggel, s nagy lendülettel nekifogtak inni. Marcona nézésű szakaszvezetőjük kivételével. Szegfit rossz érzés fogta el már akkor is amikor rápillantott. Hamarosan kiderült azonban, hogy nem szabad a látszat után ítélni. Ez a mogorva idegen segített neki megszökni. Németül megbeszélték a tervet. A rab kiment dolgát végezni egy őrrel. Szegfi leütötte a kísérőjét, majd bevetette magát a közeli kukoricásba. Sűrű fegyverropogás kísérte menekülését.

Kétszer is átúszta a Tárcát, s futott ameddig csak bírt. Három napig ment „toronyiránt" hegynek föl, völgynek le, amerre Lengyelországot sejtette.

Tölgy és bükk makkot evett, forrásvizet ivott. Járatlan erdőségeken tört keresztül, egy teremtett lélekkel sem találkozott. Ereje végére ért, amikor a vadon egy tisztásán egy kunyhót pillantott meg. Egy fiatal szlovák asszonyka kínálta meg tejjel. Elájult a kimerültségtől, egy napot aludt. A férj rokona vitte be egy kétkerekű kordén Varranóba. Az igen szegény egyszerű emberek egy fillért sem fogadtak el segítségükért. Ott, az őserdő közepén - távol a világ zajától - teljesen természetesnek számított, hogy önzetlenül segítenek egy bajbajutott üldözöttön, még akkor is, ha nem is értették beszédét.

Sátoraljaújhelyi barátja révén Bodrogszerdahelyre a spirituszgyárba került egyszerű munkásnak. A krumpli mérése, valamint a kazán felügyelete volt a feladata. Kitűnő álca, itt senki sem fogja keresni gondolták mindnyájan.

Tévedtek. Épp jóakarója sodorta akaratlanul bajba. Vécsey báró a művelt, humánus öregúr minden este felkereste Szegfi Mórt a gyárépületben levő szobájában. Nem akarta, hogy pártfogója egyedül legyen, s hogy szórakoztassa a báró saját verseit olvasta föl az ifjú előtt. Legutoljára azt, melyet Batthyány Lajos vértanúságáról írt. Végül e nemes szándék ébresztett gyanút. Hisz mégiscsak furcsa, hogy a gyártulajdonosa naponta fölkeres egy munkást a szállásán. Megint az ismeretlen alispán mentette meg. Éjjel zörgetik ajtaján azonnal fusson, már útban vannak érte a katonák.

Következő házigazdája nagy hazafi volt. A haza sorsa felett érzett bánatát borba fojtotta. Ezeken a hazafiúi gyásztorokban természetesen Szegfinek is rész kellett vennie, sőt „bujdosói állásánál" fogva segítenie kellett többet innia. A fiatalember egy hétig hősiesen állta a sarat, de aztán - nem lévén hozzászokva ennyi alkoholhoz - rosszul lett. Közben a településre két lovas vasas német érkezett, akik természetesen a földesúrhoz, vagyis házigazdához szállásolták be magukat. Az illem úgy kívánta, hogy a háziúr hívatlan vendégeivel maradt. (A magyaros vendégszeretet közmondásos.) A nagy hazafi nem pocsékolta hiába az idejét. Valószínű, hogy a jó hegyaljai bor is megtette a hatását.

Hamarosan a németek is forradalmi dalokat énekeltek versenyt a házigazdával, megölelgették egymást. A katonák utálattal tépték le magukról a mundérjukat, s kijelentették, hogy ők otthagyják az osztrák hadsereget. Természetesen patrónusa eldicsekedett Szegfi Mórral is mint egy igen félelmetes hírű rebellissel. Majd álomra hajtotta a fejét. A házigazda édesdeden aludt, hisz igaz ember annál nagyobb dolgot nem tehet, mint a két ellenséget a magyar ügy barátjává teszi. Erdemei, a borának minősége vitathatatlanok.

A két hadfi azonban kijózanodván azonnal sietett feljelentést tenni. Szegfihez egy barátja rohant éjfél után 3 órakor hogy azonnal meneküljön. Ebben hősünknek már volt némi gyakorlata. Szerencsésen külföldre szökött. Berlinben, Párizsban, Londonban hírlapok számára dolgozott, és - mint diákkorában - óraadással foglalkozott.

Amint tehette hazatért Magyarországra. Újságírással kereste kenyerét. A Hölgyfutár, Divatcsarnok, Religió, Családi Lapok, Szépirodalmi Közlöny című lapokban jelentek meg írásai.

1861-ben feleségül vette Kánya Emíliát, a Családi Kör szerkesztőjét. Az ő segítője lett. Neje az első főszerkesztőnő.

A biztos egzisztenciát a kiegyezés hozta meg számára. A Kereskedelmi Minisztériumban előbb fogalmazóként, majd titkárként alkalmazták. A hivatalnál azonban jobban szerette a tanítást. Így tanári vizsgát tett és a lőcsei majd a kassai főreál iskolákban tanított.

1886-ban nyugalomba vonult. Családjával együtt Fiúméba költözött.

Tabon halt meg 1896. aug. 28-án.

Nem tudjuk kit látogatott meg itt. Nem tudjuk hol temették el. A helyi izraelita temetőben hiába kerestük sírját. A további kutatás talán kiderítheti, hogy a halálán kívül mi fűzte Tabhoz a „legifjabb márciusi ifjat".

ZSEBEHÁZY ISTVÁN

Igen keveset tudunk róla.

1811-ben Tengődön született református magyar családból. Neve arra utal, hogy esetleg nemesi származású. 18 éves korában áll be huszárnak. A 6. huszárezredben szolgál. 11 év elteltével már őrmester a 4. Sándor huszárezredben. 1838-ban megnősül, feleségül veszi Rátz Zsuzsannát. Két gyermekük születik.

1848 nyarán fegyvert fog ő is a haza védelmében.

A zombori járás nemzetőr zászlóaljában hadnagy és segédtiszt. Harcol a szerbek ellen a Délvidéken. Szeptember végén áthelyezik a Győrben alakuló 23. honvédzászlóalja, hadnagyi rendfokozatba. Hat hét elteltével már főhadnaggyá léptetik elő. A Görgei vezérlete alatt álló feldunai hadtestben. Részt vesz a felvidéki visszavonulásban. 1849 januárjában áthelyezik a Koburg-huszárezredbe. A következő hónap végén már alszázados lesz.

A szabadságharc leverése után hazatér szülőfalujába. Jegyzőként keresi kenyerét. Nem éri meg a kiegyezést, 62 éves korában 1866-ban meghal.

A tengődi öreg temetőbe helyezik örök nyugalomra. A falu lakossága példamutató gondossággal ápolja emlékét. Leszármazottai ma is élnek.

DÖMÉNY JÓZSEF

Eddig olyan férfiakról szóltunk, akik a szabadságharcban képességeiknek köszönhetően tiszti rangot szereztek. Bátorságukról többször tanúbizonyságot tettek. Mind fiatalemberek voltak. De gyerekekről nem esett még szó. Pedig őket is magukkal ragadták az események, az ő szívüket is megdobogtatta a hír: A haza veszélyben van! No, nem a félelemtől jöttek izgalomba, hanem mert ők is tenni szerettek volna valamit a hon megmentéséért. Míg sokan megszöktek az újoncozok elől, addig ezek az ifjú emberpalánták korukat letagadva ezrével álltak be a honvédseregbe. Ezekben a tizenéves fiúcskákban olyan tűz lobogott, melyet még a szülői aggodalom sem volt képes eloltani. Sokan nem is akarták. Maguk vitték büszkén gyermekeiket a sorozó bizottság elé. Somogy megye első alispánját csakúgy megtaláljuk köztük, mint az ecsenyi lelkész gyermekeit, vagy éppen a döröcskei pap két fiacskáját.

Nem mindegyiküknek adatott meg, hogy olyan hőstettet vigyenek végre, mint az ecsenyi tiszteletes 14 éves gyermekének - aki a barcsi csatában egy jól irányzott puskalövéssel megmentette Noszlopy Gáspár életét, de mindegyikük megtette amit tehetett. E gyerekek a katonák kedvencei voltak, féltve vigyázták őket. Sokan elesetek közülük, mások felnőtté válva emlékezhettek a régi időkre.

Neveikre, tetteikre az idő azóta a feledés fátylát borította. Fellebbentjük ezt a fátylat, s egyikük bemutatásával állítunk emléket valamennyiüknek.

Dömény József a bálványosi református lelkész gyermekeként látta meg a napvilágot 1834. június 13-án. Édesapja Dömény József, édesanyja Polgár Terézia. A család később Mocsoládra költözik. A fiúgimnázium 7. osztályát végzi Gyönkön, amikor kitör a pesti forradalom. A nyári szünetben otthon mohón várja a szemesi postáról a lapokat. Az újságok a horvát és szerb mozgolódásokkal vannak tele. A veszély arra ösztönzi, hogy jelentkezzék honvédnek. A 14 éves fiút be is írták a Zrínyi csapatba mint káplárt, de anyja nem engedte el.

Nem baj, jelentkezik a Ludovicumba, ahol a leendő tiszteket tanítják. Ide fel is vennék. 1849. január 3-ra kellett volna Pesten jelentkeznie. El is indulnak ide, de Polgárdinál értesülnek arról, hogy Windischgrátz támadása miatt a kormány kiürítette a fővárost. így kénytelenek visszafordulni.

Atyja, hogy a csalódott fiú energiáját lekösse, beszerzi íródeáknak Kacskovics Mihály ügyvéd mellé. Bár főnöke nem híve a forradalomnak, de azért Dömény kedveli a tisztes öregurat. Rengeteget tanul tőle. Tavaszodván azonban alig fér a bőrébe. Ő is énekelgeti titokban, hogy:

„A Kossuth Lajosnak dombon van a háza, Jellasich, Windischgrátz nem férhet hozzája."

Hamarosan teljesül dédelgetett álma.

1849. május elején Noszlopy Gáspár kiűzi Somogyból az ellenséget. A tiszteletes úr nem tudja tovább csillapítani fiát, így maga viszi be Kaposvárra, hogy katonának állhasson.

A megyeszékhelyen jó kezekre bízza. Találkozik itt régi bálványosi ismerősével László János főhadnaggyal, így természetesen a huszárokhoz kerül a fiúcska. László megfogadja, hogy embert farag a legénykéből.

Szép élet a huszár élet, de bizony nehéz is. A gyötrelmek már akkor megkezdődtek, amikor a vármegyeház udvaráról szállásra akarta vezetni a lovát. Ez a kövér német ló ugyanis megijedvén, kötőfékjét kezéből kitépve elvágtatott. Bizony, szégyenszemre a huszárlovat a járókelőknek kellett elfogniuk. Meg is fogadta, hogy többet ilyen nem történik meg. Szavát állta is, bár lova később többször ledobta, elszökni tőle, többé nem tudott.

Kezdetét vette a kiképzés. Megülni a paripát alapkövetelmény a huszár számára. Blasinics őrmester ebben (sem) ismert tréfát. A 12 éves szolgálat megedzette a vén hadfit. Hihetetlenül káromkodott. Rá-rávágott a lovakra, s ilyenkor bizony le-lepottyantak az újoncok.

A fiatal Döménnyel sem tudott megbékélni. Sokszor „áldotta" tintanyaló mivoltát (hogy csak a nyomdafestéket tűrő kijelentéseit idézzük). Számtalanszor mégkérdezte tőle, miért nem maradt otthon szopni. Természetesen vívni is tanították őket.

A legénykének gondot okozott a ló is. Azt még eltűrte, hogy enni, inni adjon neki, de azt, hogy meg is pucolja, már nem. Nemtetszésének rúgásokkal adott kifejezést. Nem segítettek olyan trükkök sem, hogy bot végére szerelte a kaparót és a kefét. László kapitány járatos volt a gyermek lélektanában csakúgy, mint a lovakéban, s így végül megengedte, hogy néhány krajcárért más pucolja meg az állatot.

A lelkész úr többször meglátogatta fiát, s ilyenkor kéri Lászlót, hogy nevezze ki káplárnak. A kapitány szerint azonban a kis Jóska híján van még egy fontos készségének. Addig nem lesz káplár, míg káromkodni nem tanul meg. Hogy ez irányú képességeit fejlessze egy ízben kiselőadást is tartott neki a káromkodásról. A kis Jóska azonban e téren nem bizonyult jó tanulónak, s így hónapokat kell még várnia azzal az előléptetéssel.

Huszárkapitánya állja a szavát, s vigyáz a kisfiúra. Mindaddig távol tartja a harcoktól, míg mindent meg nem tanul.

Amikor leáldozott a magyarok csillaga Somogyban, természetesen ő is követi a kormánybiztost visszavonulásában. Bonyhád - Ireg - Tab - Balatonendréd - Szántód - Füred. Megerősíti őt is a katonaélet. Anyja barátai segítik. Balatonendréden Pap Sámuel református pap könnyezve búcsúzik tőle. A csapattal menekülő megyei első alispán amikor élelmiszert kap otthonról, természetesen megosztja az ételt az éhező kis vitézzel.

A szántódi révben a huszárok szállnak be utoljára a Kisfaludy gőzösbe. A Noszlopyt üldöző Nugent előőrsei ágyúval lőnek a távolodó gőzhajó után. A golyó azonban a hajó mögött csobban a vízbe. Ekkor szagol először puskaport a huszár fiú.

Történnek vele mulatságos dolgok is.

Füredről kora reggel váratlanul mennek tovább a társai, úgy, hogy ő ott marad ló nélkül. Fogalma sincs hova tűntek a többiek. Mielőtt teljesen kétségbeesne, kedves ismerősei Szántó Mike és Szita Pál elárulják neki, hogy Veszprémbe mentek a katonák, s jöjjön velük, ők is odatartanak, de egy rövidebb úton.

Dömény József így előbb érkezik a városba, mint a hadsereg. Leszáll a kocsiról a legszélső háznál, s a huszár egyenruhás legényke közli az ámuló polgárokkal, hogy hamarosan bevonul a magyar sereg. De mekkora volt a huszárok elképedése, amikor megpillantják őt!

A csodálkozó kapitánynak katonásan jelenti: „Jelentem alásan kapitány úr! Elmaradtam, de itt vagyok!"

Valamikor ez idő tájt lépteti elő László János káplárrá. Úgy látszik, megtanult mindent, amit kell. Hamarosan megkapja első önálló feladatát.

A huszárok segítenek a komáromi várőrség számára az újoncok összegyűjtésében. Mentek Székesfehérvárra, Lepsénybe. Ellenséggel sehol sem találkoztak. Egyik alkalommal kapitánya Dömény káplárt hagyta tíz emberrel utóvédül. Becsky az öreg vén huszár erősködött, hogy maradna ő is, nehogy a gyereknek baja essék. Tudta a vén róka, hogy van a közelben egy csárda, s a káplánnak meg pénze is akad. Hiába ellenezte a kis csapat ifjú parancsnoka, bizony megálltak ennél a vendégfogadónál. Az egy-egy icce bor elfogyasztása után Dömény már menni készült, hisz így is tilalmas dolgot műveltek, de Becsky még szomjas volt, így még egy kört rendelt (természetesen fizetni Jóska fizetett). Már a kocsmáros is aggodalmaskodott, siessenek, nehogy itt érjék őket a császáriak. Ki tudja meddig iszogattak volna, ha közben valóban meg nem érkeznek a német dragonyosok, akik elálltak a nyitott kapukat.

Az öreg huszár nem esett kétségbe. Jóska mellé állított kétoldalt három-három huszárt, kettőt elé, kettőt mögé, ő maga az élre rúgtatott, s éljent harsogva nekivágtattak az ellenségnek. Azok úgy meglepődtek, hogy a kis csapat sértetlenül robogott el közöttük. Rövid üldözés után a gyorsabb magyarok könnyűszerrel rázták le a vasasokat.

Becsky nem volt a szavak embere, később ezt mondta a fiúcskának: „Lásd fiam, ilyen a német! Meg akartam mutatni neked, hogy milyenek!"

A szerencse később sem hagyta el a fiúcskát. Kapitánya őt bízta meg azzal, hogy szerezzen új lovakat a kocsikhoz, mert hazabocsátotta azokat a lovakat, gazdáikkal együtt, akik már régóta szállították a felszerelést. Mindez egy Komáromhoz közeli sváb falucskában történt. A helybeliek az erdőben elrejtették lovaikat. Jóska határozottan lépett föl. Megparancsolja, hogy fogják be a szekerek elé a bírót és a két elöljárót. Erélyességének meglett azonnal az eredménye: mindjárt előkerültek a lovak.

A baj ezután következett be. Annyira besötétedett, hogy a kis csapat a szekerekkel együtt eltévedt, s egyenesen az ellenség által megszállt falu felé tartottak. A gondviselés azonban pártfogásába vette őket. Szembe találkoznak egy magyar szekeressel, aki útba igazította a huszárokat.

Komárom egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Az óriási erőd készült az ellenállásra. Katonák, társzekerek, fegyverek mindenfelé.

Történt, hogy László elküldi az ifjú káplárt egy nagy könyvvel Janik ezredes irodájába, hogy írassa be a napiparancsot és a jelszót. Sehogy sem sikerül neki odatalálnia. A hiábavaló keresés fáradalmait kipihenve beül egy kávéházba. Itt bukkan rá a keresésére szalasztott küldönc. Kapitánya igen lehordja s megmondja melyik házba kell mennie. Az irodában azonban vége a hivatali időnek, így König százados csak hosszas könyörgésre hajlandó beírni a kért információkat.

László János a visszatérő káplártól elvette a kardját, s két órára kurta vasra verette, hogy fegyelmet tanuljon.

Amikor elkövetkezett Komárom feladásának ideje, összeírták a védők névsorát, hogy a menleveleket számukra kiállíthassák. Óriási feladat volt a több mint 20.000 fő lajstromba vétele. Három őrmester és Dömény Jóska végezték ezt. Talán épp a huszárgyerek írta föl Jókai Mórt, akinek nevét felesége, Laborfalvy Róza csempészte be a névsorba. Ki tudja, de nem is ez a lényeges. A második este igen bizalmi feladatuk volt. Egy osztrák ezredes és két magyar százados felügyelete mellett 500.000 osztrák bankjegyet vágtak fel, számoltak át, Klapka ugyanis elérte, hogy ekkora összegben beváltsák a várőrség utalványait. Október 3-án kiosztották a katonák között a pénzt. Néhány heti zsoldot kapott mindenki.

Az erőd átadása október 2-5 között történt. A huszárok negyedikén adták át fegyvereiket és lovaikat.

Jóska harmadmagával indult hazafelé. A Tartózkodási levelekkel ellátott honvédek lajstromába a következőket olvashatjuk az 1849 novemberi bejegyzéseknél: Dömény József, Bálványos, Komárom 14. huszárezred, Kecskemétre vagy Pápára fog utazni oskolai tanulmányok folytatására.

A kor hangulatát idézzük fel Kozma Andor: A karthágói harangok című versének egy részletével:

A pápai öreg kollégyiom terme Csupa vén diákkal zsúfolásig telve. Ajkuk néma, mint a faragott képeknek, Pedig verekedő, vad fickók lehetnek: Több homlokon, arcon, beforradt sebhelyek, Kemény hideg-vasra valló emlékjelek; Van, kinek hiányzik fél keze, fél lába... Ilyenek is járnak Pápán iskolába.

Dömény József is ezek közé a fiatal, de sokat próbált fiúk közé került. Nehezek voltak ezek a diák évek, no nem a tananyag miatt. Sötétfellegek árnyékolták be a szabadságharc dicső emlékét. A tanulók azonban örök életre megtanulták a leckét.

Nagyberény büszke lehet rá, hogy 1861-től kezdve az egykori huszárkáplár itt lelkészkedett. (9) Nem esik nehezünkre elképzelni Dömény tiszteletes úr prédikációit. Lelkének titkos vágyódásait versekbe fojtotta. Költeményei 1866-ban Pesten kerültek kiadásra. A meglett férfiú 22 évvel később Veszprémben adta ki újabb verseit.

Élénk tevékenységet folytatott. Szorgalmas munkatársa volt a Bolond Istók c. lapnak, szerkesztője a Zsinati tudósításoknak és a Népfutárnak, írt az Evang. Protestáns lapba is.

Nem tudjuk hol és mikor fejezte be mozgalmas életét.

EMLÉKEK

A VILÁG ELSŐ KOSSUTH SZOBRA

1894. március 20-án Torinóban meghalt Kossuth Lajos. Bár életének majdnem felét töltötte száműzetésben, hazája soha nem feledte őt. Számos település díszpolgárává választotta, képviselőjének jelölte a parlamentbe, rengetegen keresték föl Olaszhonban a turini remetét. Most, halálában 45 évi távollét után hazatérhetett. Bár Ferenc József hű maradt kicsinyességéhez és nem engedélyezte az állami temetést, ez nem akadályozta meg a magyarságot, hogy kimutassa nagy fia iránti határtalan szeretetét. A Kossuth hamvait szállító vonatot mindenütt levett kalappal álló emberek sorfala fogadta. A Kerepesi temetőbe százezren kísérték utolsó útjára.

A Kossuth Lajos iránt érzett rajongás nagylelkű cselekedetre ragadtatta Siómaros (Balatonszabadi) polgárait. Elhatározták, szobrot állítanak a magyar történelem e nagyszerű alakjának. Azonnal hozzáláttak a gyűjtéshez. Ügybuzgalmuk eredményeként 1894. július 1-jén már fel is állították Kossuth bronz mellszobrát. Alig több mint 3 hónap kellett mindehhez. A szobor tervét Kiss György készítette el, a kivitelezést Gerenday Antal budapesti mester és fia végezték el. A hazafiúi felbuzdulásra jellemző, hogy az alkotóknak nem hogy haszna nem származott mindebből, hanem még ők is anyagilag hozzájárultak, hogy a mű elkészülhessen. (2)

225 cm magas, 40 cm átmérőjű oszlopon helyezték el a 80 cm magas mellszobrot. Az avató beszédet Szabó István lelkipásztor tartotta. Nem véletlenül esett rá a választás. Ő volt ugyanis az, aki a szoborállítást kezdeményezte.

Két helybeli ezermester még ágyút is fabrikált, hogy díszlövéssel tisztelegjenek az ünnepségen. Sikeres tettük eredménye 10-10 Ft büntetés lett.

Ma már a Földön számos helyen áll Kossuth Lajos szobra. Hirdeti büszkén egy kis nép dicső tettét, amely szabadságáért fegyvert fogott.

1944-45-ben a világ első Kossuth-szobra is megsérült. Az állíttatók méltó utódai azonban kijavították a károkat.

Ha Balatonszabadiban járva megpillantjuk a Kossuth téren álló szobrot, jusson eszünkbe az egykori siómarosi jobbágyok üzenete, melyet a szoborba rejtettek:

„Későbbi időknek gyermekei, Kedves Véreink!

Bármikor jusson kezetekhez a ránk szent emlékű emlékirat

tudjátok meg, hogy ezen emléket a hála és a kegyelet emelte,

emelte pedig... Ti érettetek is, hogy

példát adjon és tanítson a szabadság és hazaszeretetre."

OZORA

Település a Sió partján. Minden iskolás történelemi könyvben szerepel és nem véletlenül. 1848 őszén neve bejárta az országot. Legalább olyan fegyvertényt hajtottak végre itt eleink, melynek jelentősége Pákozdhoz hasonló. Ozoránál ugyanis a felkelt nép ezrei arattak diadalt. Főként tolnai nemzetőrök, de közvetve nagy szerepük van ebben a Fejér megyei somogyi, kun, kecskeméti, körösi népfelkelőknek, nemzetőröknek, valamint a reguláris magyar csapatoknak is. Két eltérő tulajdonságú, sorsú hadvezér első találkozási helye is: Görgeyé és Perczelé. A hideg, józan ész, hadi tapasztalat csap össze itt a meggondolatlan hevességgel és önteltséggel. Egyik katonai tudásának köszönheti előléptetését, a másik politikus mivoltának. Egyik fényes sikereket ér el, a másik hihetetlen baklövéseket. Egyikük számára katonái élete érték, a másik ezrével küldi őket tudatlanságával később a halálba. Egyikük igen nagy hadvezér lesz, a másik csak bot(politika) csinálta. Mégis az egyiket árulónak kiáltják ki, a másikat országgyűlési képviselővé választják. S minő hálátlanság a másikról neveznek el iskolákat. A két férfiú csupán egyben egyezik. Mindketten bátor hazafiak, életüket is képesek áldozni a hazáért.

Az ozorai csatával azonban nem miattuk foglalkozunk kissé részletesebben, hanem mert a siker kivívásában - az akkor Tolnához tartozó - bedegi, tótkéri, kányai honfitársaink is részt vettek.

1848. szeptember 11-én Jellasich 30-35 ezerfős seregével megtámadja hazánkat. Így lehull a lepel az udvar kétszínű politikájáról. Tíz nappal később a bánt oldalvédje is követi. Roth tábornok kb. 9 ezer katonával kel át a Dráván, s követi a fősereget. Tudjuk, hogy az elbizakodott Jellasich szeptember 29-én megtámadja a jóval kisebb magyar sereget és csúfos vereséget szenved. A bánnak minden kedve elmegy a hadjárat további folytatásától. Fegyverszünetet köt, s azt megszegve kitakarodik az országból. Minden dicséretet megérdemel a horvátok menetteljesítménye. Két nap alatt már Győrben vannak. Igaz közben elfelejtik értesíteni a vereségéről, az új fejleményekről Rothot, aki mit sem sejtve halad észak felé. Bár Jellasich hagy 1500 horvátot Székesfehérváron, de ezeket néhány száz fehérvári polgár pár puskával felszerelkezve lefegyverzi. Éppen idejében, hisz hamarosan megérkezik Roth. A várost időközben honvédekkel is megerősítették, így az ellenség vezére előtt világossá vált - végre - a megváltozott helyzet, így visszafordult. Egyetlen cél lebegett szeme előtt: seregét mielőbb szerencsésen hazavezesse.

Az ötödik támadó sereg főparancsnoka egy fiatal őrnagy, Györgey Artúr volt. Az Országos Honvédelmi Bizottmány őt bízta meg Roth csapatainak megsemmisítésével. Vezérlete alá rendelte a Csapó Vilmos vezette tolnai népfelkelőket is. Görgey utasította Csapót, hogy az ellenséget ne támadja meg, hanem állandóan nyugtalanítsa, csigázza el őket. Alighogy Görgey kiadta parancsait, megjelent nála Perczel (október 4.), hogy átvegye tőle a parancsnokságot.

Amikor ugyanis Móga értesült Jellasich szószegéséről, üzent Perczelnek, belátja, hogy igaza volt, amikor ellenezte a fegyverszünet megkötését, ezért kárpótlásul kinevezi őt az 5. hadtest parancsnokává. Képzeljük el, Vörösmarty Mihály egykori izgága tanítványa hadiéletének 14. napján hadtest parancsnok lett!

Megkezdődött a hajtóvadászat Roth ellen. Mint említettük ebben az észak-somogyi nemzetőröknek a feladata a Sió vonalának biztosítása lett, Ádánd és Hidvég között. A további szakasz védelme a tolnaiakra tartozott. Ők fel is szedték a hidakat, s Csapó Vilmos összegyűjtötte embereit, s Ozorához vonult. Abban, hogy ezt a derék nemzetőr őrnagy megtehette, nem kis szerepe volt a kálóziaknak.

Történt ugyanis, hogy Rothnak sikerült félrevezetnie a magyar haderőt és több órás egérutat nyert.

Október 5-én este koromsötét éjszaka volt. Az ember az orra hegyéig sem igen látott el. Kalózon a jegyző katonaviselt ember volt, s a hallására sem panaszkodhatott. Ugyanis szekerek nyikorgása ütötte meg a fülét. A zaj egyre erősödött. Gyorsan összegyűjtött néhány embert, 24-en voltak. A válogatott csapat a segédlelkészből, a tanítóból, a bognárból, az urasági komornyikból, valamint parasztokból állt. Gyorsan felszedték az országúton átfolyó patak hidját, majd a part menti bodzásba rejtőztek el. Gondolták, hogy ezt a kis sereget feltartóztatják, meglepik. Izsányi Endre jegyző a patakhoz közeledőket kétszer is felszólította, nehogy magyarokra lőjenek, majd sortüzet vezényelt. A csendes éjszakát innen-onnan felvillanó fények és a fegyverropogás törték meg. Végül a császáriak szekereiket otthagyva, fejvesztve menekültek. Erre a mieink is csendben visszavonultak. A horvátok vesztesége hat halott volt. Igaz a magyarok közül is megsérült a kisbíró. No, nem az ellenséges golyóktól, megvadult lova dobta le.

A császáriak nem tudván tájékozódni, hogy mekkora erővel állnak szemben, csak másnap reggel mertek tovább indulni. Ekkor döbbenhettek meg a bátor falusiak is, hiszen ekkor derült ki, hogy 24-en a 7500 fős fősereget késztették több órás megállásra.

Így olvadt el Roth előnye, s tudott fölkészülni a védelemre Csapó Vilmos, aki 15.000 főt gyűjtött egybe.

Közben az 5. hadtest vezérkaránál is érdekes dolgok történnek. Perczel saját hibájából lekésik arról, hogy a császáriakat megtámadja, fura logika szerint mégis azt a Görgeyt akarja agyonlövetni, aki majd fél napot várt a késlekedő fővezérre. Szerencsére a józanul gondolkodó tisztek megakadályozzák ezt az észvesztő cselekedetet. Miután Görgey megmenekült a kivégzéstől, van alkalma tájékoztatni tiszttársait az ellenség elhelyezkedéséről, s előterjesztheti a haditervét a horvátok bekerítésére, amit a haditanács el is fogad.

Október 6-án du. 3 órakor érnek Roth katonái Ozoroház. Éppen két órával korábban sikerül Csapónak elrendezni seregét a környező dombokon. A 15.000 főnyi népfelkelő kaszával, kapával, botokkal volt fölfegyverkezve, vagy épp fegyvertelen volt. Alig pár száz puskával rendelkeztek. Lelkesedésük azonban határtalan volt.

A Sióparton hasaló magyarok a legnagyobb csendben várták az ellenséget. Amikor kibukkant az erdőből annak előőrse, s lőtávolba értek, gyilkos sortüzet adtak le rájuk. Az első megdöbbenés után a horvátok csatárláncba fejlődve támadni akartak, de az időről-időre 15.000 torokból fölhangzó: Éljen a haza! Éljen a szabadság! Éljen Kossuth! kiáltás végképp elbizonytalanította őket. Fogalmuk sem volt mekkora erővel találták magukat szemben.

Görgey Artúr, aki a déli népfölkelés főparancsnoka volt pontosan ismerte ezen egység harcértékét. Ha a népfelkelők ágyúdörejt hallanak a közelből, akkor olyan gyorsan szedik a lábukat - no, nem az ellenség felé -, hogy a harcból szerencsésen kerülnek ki, futásuknak gyakran csak a testi kimerülés szab határt.

Roth tárgyalásokba bocsátkozik Csapó Vilmossal. Békés hazatérést kér tőle. A magyar őrnagy azonban kereken megtagadja, hogy átengedje őket. Roth azzal fenyegetőzik, hogy ágyúival szétlöveti Ozorát, s erővel tör magának utat. Csapó erre közli vele: „Ez esetben egész seregét lekoncoltatom". A határozottság láttán Roth gondolkodási időt kért. A magyarok érdeke a tárgyalások elhúzása, illetve az ellenség feltartóztatása volt a cél, amíg oda nem ér Perczel serege. A nép azonban lelkesedésében le akarta rohanni a császáriakat. Nem nehéz elképzelni mi történt volna akkor. Milyen ereje lett volna az alig felfegyverzett tömegnek a puskák és ágyúk ellen? Tisztjeinknek minden tudásukat össze kellett szedniük, hogy ezt a rohamot megakadályozzák.

Csapó, hogy megtévessze Rothot, csapatainak számát illetően, valamint, hogy elejét vegye egy éjszakai támadásnak a környező dombokon ezernyi tábortüzet gyújtatott.

Másnap, október 7-én Csapó Vilmos megfúvatta a kürtöket, csatarendbe állította embereit. A támadásra azonban már nem került sor. A császáriak számára ekkorra már világossá vált, hogy az üldöző magyar sereg a nyomukban van. Az éhségtől és szomjúságtól elcsigázott horvátok nem akartak harcolni. Letették a fegyvert.

Roth és Philippovics tábornok lecsatolták kardjaikat, s átadták Csapónak. Ekkor érkezett meg Perczel.

12 ágyú és 7500 puska került a magyarok kezébe. Perczel baklövésének köszönhetően - hiába figyelmeztették tisztjei, pl. Görgey - a puskák nagy többségét a népfölkelők hazavitték emlékbe. Pedig ezekre a fegyverekre a szerveződő honvédségnek óriási szüksége lett volna.

A fényes győzelem híre bejárta az egész országot. Az Országos Honvédelmi Bizottmány a tolnaiaknak 3 ágyút ad, melyekre odavésték: „Az ozorai győzelem emlékére." Kossuth bejelenti azt is, hogy a tolnai nemzetőrség jutalmul zászlóján viselheti „Ozora 1848" feliratot.

GAÁL GYÖRGY EMLÉKE KŐRÖSHEGYEN

A kőröshegyi református parókia falán egyszerű emléktábla található. A kőbe vésett betűk arról tudósítanak, hogy itt lakott és szolgált Gaál György, akit a szabadságharc alatti tevékenységéért halálra ítéltek, majd kegyelemből várfogságot kapott. Kiszabadulása után haláláig a település lelkésze volt.

E paplak egykori lakója 1814-ben Iregben látta meg a napvilágot. Édesapja tanító volt. Tőle tanulta meg az elemi ismereteket. Az algimnáziumot Gyönkön végezte, majd Pápára a református főiskolára került. Nagyszékhelyen lett káplán. 1837-ben Pesten tette le a papi vizsgát. Rövid somogytúri lelkészkedés után Nagykőrösön lett házitanító. Egy év múlva Nagyszékhely papja lett, majd rövid ideig Dabason is szolgált. 1846-ban került Kilitibe. A 32 éves fiatalember itt nősült meg, a látrányi lelkész leányát veszi feleségül.

A Habsburgok jogtiprását ugyanúgy ítélte meg, mint minden jobb érzésű ember, így természetesen tevékenyen vett részt 1849 májusában Kiliti, Jut, és Ságvár népfelkelőinek összeírásában, megszervezésében (1). Az emlékezetes ságvári népgyűlésen július 14-én gyújtóhangú beszédben indokolta a Habsburg-ház trónfosztását, s hívta fel a figyelmet az orosz támadás veszélyei re.(2)

1849-ben ellenségei feljelentették. Október végén már a pesti katonai börtönbe került. Februárban már ki is hirdették az ítéletet: felségárulásért kötél általi halálra, vagyon elkobzásra ítélték. Vagyona a forradalom által okozott kár pótlására szolgált. Képzeljük el ezt a kicsinyességet! Vajon mekkora értékkel bírhat egy szerencsétlen, szegény lelkipásztor! S még azt is elveszik tőle, teljes nyomorba döntve családját.

Életét azonban meghagyták. 1850. február 20-án Haynau kegyelemből 20 évi várfogságra mérsékelte a büntetést. A birodalom egyik leghírhedtebb várbörtönébe, Kufsteinbe került. A szörnyű börtönből 6 év múlva szabadult. Kőröshegy nagy hazafit nyert, amikor 1859-ben őt választotta lelkipásztorául. Az ő szájából igaz szavak csendültek fel.

Képességeit egyháza is elismerte. Esperessé és kerületi tanácsbírává választották.

Elete végén a börtönben szerzett szembetegsége következtében látását majdnem teljesen elveszítette.

Hosszú szenvedés után 1896-ban hunyt el. A kőröshegyi régi temetőben temették el.

Emlékét a falu kegyelettel őrzi.

EPILÓGUS

Március 15-e ünneplése

„Egy tizenötös szám. És március:

Az első tavasz-hónap közepe.

Kimondottam így egyszerűn,

Ne féljetek, ne féljen senkise.

Ne féljetek: nem tüzesednek át

Halk hangolás után a vers-sorok,

Nem temetni és nem lázítani,

csupán figyelmeztetni akarok."

(Reményik Sándor: Erdélyi március)

1909 március

A Tab és Vidéke Újság ez év március 14-i számában arról tudósít, hogy a község nagy ünnepséggel üli meg március 15-ének ünnepét. Úgy hírlik, a kerület országgyűlési képviselője is lejön e jeles nap alkalmából. Kerek évforduló, hisz 60 éve minden igaz hazafi megemlékezik e napról.

A képviselő úr végül mégsem tudott időt szakítani arra, hogy jelenlétével megtisztelje választópolgárait. Hiába a honatyáknak csak a voksok a fontosak, s nem ígéreteiknek a betartása.

Természetesen ettől függetlenül fényes külsőségek között lezajlott az ünnepség.

Délelőtt az evangélikus iskolában Küffer tanító úr vezetésével adóztak tisztelettel e csodálatos nap előtt.

Délután az izraelita elemi iskolában gyűlt össze a közönség. Itt Kutner Miksa tanító úr diákjai remekeltek. Hazafias szavalat, dalok elhangzása mellett alkalmi költemények is elhangzottak. Este a kaszinóban bankettet rendeztek. Megjelent itt a település színe-virága, a járásbíróság és a szolgabíróság tisztikara. Mészáros János ügyvéd zengő szónoklata csak fokozta a lelkesedést. Majd Szász Ödön királyi adótiszt is szép beszéddel emlékezett meg a nagyszerű eseményről.

Vacsora után Sáfár szolgabíró a bábonyi református templom orgonájára gyűjtött.

A hangulat kitűnő volt.

„A beszédekben gazdag, vidám társaság a késő reggeli órákban oszlott szét."

Az orgonára - szinte szégyelljük leírni - 22 korona gyűlt össze.

1998 március

Majd 90 esztendő telt el azóta. Túl két világháborún, két megalázó békeszerződésen, társadalmi, politikai viharokon, a Kelet és Nyugat közt való hánykolódásban elvesztettük saját utunkat. Őseink nem kerestek példaképet sehol sem. A jót vették át mindenhonnan. Büszkén vállalták: egyedül vagyunk! Életüket áldozták hazánk függetlenségéért.

Mi 150 évvel a forradalom után akkor tisztelgünk emlékük előtt, ha nem zajos ünnepségeket tartunk, hanem megismerjük tetteiket, s csendesen önmagunkba nézve megértjük végre, hogy egy népnél sem vagyunk alábbvalók.

Az egykori hősök rég temetőben pihennek. Egyszerű fakeresztjeik régen elporladtak már. Érdemes lenne végigböngészgetni a sírkertek régi kőemlékeit, hátha rábukkanunk egy-egy honvédére.

Ápolni lehetne a sírhantokat, utcát, intézményt lehetne elnevezni a jeles férfiakról.

Hiszen nem a szavai, hanem a tettei után ítéljük meg az embert.

HONVÉDEK NÉVSORA

Kik voltak a honvédek?

- Kik voltak a honvédek, jó apám,

Hogy annyit emlegetik nevüket? -

- Midőn hazánkba törtek kétfelől,

Őket szüle a nemzet-becsület.

Ha megnősz egykor, édes gyermekem,

S szívedben érzesz édes örömöt:

Hogy hazád neve messze ismerős,

Fiam! A honvédeknek köszönöd! -

A Somogy Megyei Levéltárban található a tartózkodási levelekkel ellátott honvédek lajstroma. 1849 őszén állították össze a császári hatóságok kérésére. A lajstrom 1197 nevet tartalmaz. Ebből közöljük a térségünkből valókat. A név után a születési hely, majd annak az alakulatnak a neve következik, ahol utoljára szolgált. Az utolsó sor kérdése úgy hangzik, hogy jelenleg hol tartózkodik. Itt csak azt jelöltük, ha valaki nem otthon él. Annak közlésétől eltekintettünk, hogy melyik napon történt az összeírás. A lajstromkönyv sorrendjét követtük. Magyarázatként csak annyit, hogy a tabi Verbóvszki József pioner, vagyis utász volt.

Megemlítjük egy eddig ismeretlen huszárszázados nevét, Kelemen Lajos ácsai születésű huszárkapitányét. Az ő életútjának felkutatása érdekes feladatnak ígérkezik.

HONVÉDLAJSTROM - 1849

Tartózkodási levelekkel ellátott honvédek lajstroma

GERGOVICS IMRE:(1)

Született Zicsben, 1830-ban, római katolikus, foglalkozása csizmadia, nőtlen.

Magassága 5 láb 3 hüvelyk, 20 ezüst önkéntes díjat kap. A 8. Honvédzászlóaljhoz lép be 1848. június 15-én.

BÁNYAI LÁSZLÓ: (2)

Született Andocson 1817-ben, foglalkozása nincs, nőtlen. Magassága 5 láb 7 hüvelyk, 3 vonás. A 8. honvédzászlóaljhoz lép be önként 1848. június 1 7-én. Ő is 20 ezüst önkéntes díjat kap.

BÁNYAI MIHÁLY: (3)

Tabon született, 27 éves, református, nőtlen szolga, vagyon nincs. Látrányban önként lépett be a honvédseregbe. Előtte nem szolgált a cs. kir. hadseregben. Közlegény a 60. zászlóaljban, parancsnoka Klapka György. Fegyver nélkül, kékruhában, bakancsban tér haza, szabadságlevéllel.

CSERNA PÁL: (4)

Főhadnagy a komáromi várban. 1900-ban Bálványoson lelkész.

A döröcskei evangélikus lelkész két fia (5). Valószínű azonosak Bette Thódorral és Bette Józseffel.

Az alábbiakban közöljük Bedeg, Kánya, Tóhkér 1848. október 25, 26, 27. napjaiba besorozott honvédéit (6)

BEDEG: Kollár Ferenc, Fehérvári János, Tóth István, Májer János, Sütő Pál, Takács Ferenc, Tóth Mihály, Takács Péter, Németh József,

Hauzcnics? Bertalan, Antal Sebestyén. Önkéntesek: Kristóf János, (áthúzva) Deák József.

KÁNYA: Kovács László, Bajza István, Gulás András, Tuzaka Antal, Horváth András, Ács György, Tomásik Márton, Vincze István, Kovács János, Csendes Ferenc, Schulfer Antal, Önkéntes: Ács Péter (áthúzva)

TÓTKÉR: Somenfeld? Ignác, Lancsek János, Benyes Pál, Sunyecz János, Cziráki József.

1848. május 30. Az igali járás nemzetőr összeírása

A Somogy Megyei Levéltárban található dokumentumból néhány község összeírását közöljük. A név után az életkor, ezt követően telek nagysága áll. Jelöljük azt is, ha valaki önként jelentkezett nemzetőrnek, ha van valami katonai előképzettsége. Megtudhatjuk azt is, ki volt a tanító, a pap, a jegyző ezidőben.

TAB

1848. május 30. Igali járás nemzetőr összeírása MEGYER

1848. május 30. Igali járás nemzetőr összeírása KAPOLY

Az igali járás nemzetőr összeírása

MELLEKLETEK Forrásközlés

I.

Hivatalosan jelentem, hogy a rám bízott helységekben a népfelkelés, úgy mint rendeltetve volt, az alább tárgyalt eredménnyel rendeztem és csak a mai napon végezhettem be.

Költ Tabon május 5-én 849.

Hótay József tabi jegyző mint népfelkelés rendező

II.

Zamárdi, 1849 máj. 6.

Tek. kormánybiztos úr

Népfelkelésre összeírt egyéneket Endrédi Jegyző Úrnak át adván kormány Biztos Urnák alázatosan jelentem, hogy Zamárdi Punger József Számadó Birkásnak van Puskája és Mozner Josef Mészárosnak és Fejősnek. Szántodon az Ispány urnák, Jágernak és hogy ezek mind jó lövők azt állíthatom.

Melly alázatos jelentésem után ajánlván magam K. kegyeiben vagyunk

Zamárdin május 6. 845 alázatos szolgálat Varga Istvány Bíró és az egész Polgárság

Nada (Sérült) Ignác jegyző

III.

T. e. Kormány Biztos úr Nagy kegyü Urunk!

A múlt évi mindszentkor történt Biró választás alkalmával köz akarattal választottuk magunknak Biróul Sebők Jánost és valamind a legközelebbi 4 éven, minden mindszentkor a legutóbbi is kiadtunk jegyzőnkön Greskovics Károlyon, ezen egyszerű és igen természetes okokból indulva ki:

1-ször: Az 1847dik évben valamint 1848-ban és 1849-ben a mikor neki felmondtunk le mondó levelét mindenkor beadta és még is mindég nyakunkra erőszakolta magát.

2-szor: A helység bizalmát igazságtalansága és erélytelensége által egészen elvesztette.

3. Több cégéres tolvajlásait melyeken rajta kapatott mellőzve csak azt hozzuk fel, hogy mint portios könyveinkből kitetszik helységünket 1842.500 forintig megcsalta.

Úgy hisszük erre elegek vádokaink.

Lemondott ő tehát, mi új jegyzőt választottunk és meg is hoztuk azt. Történt azonban, hogy Windisch-Grac bejött magyar honba, s Somogy megye Karai és Rendei feltétlenül megadták magukat és eladtak minket a német hatalom alá, ekkor volt jegyzőnk Greskovics Károly Czindery kir. biztoshoz folyamodott, helységünket lázadással vádolván feladta, magát német szelleműnek vallván Roboz Pál szolgabíró által az irodában beadott lemondása dacára is - ellenünkre - a jegyzői hivatalban beiktattta, a már fél éve hivataloskodott becsületes magyar szellemű jegyzőnket elűzette, Sebők János bíránkat kinek rend és igazság szeretetében büszke vala, helységünk, Roboz Pál sz. bíró által hivatalából kitétette s helyébe ugyan Roboz Pál camarillai hatalommal ellenünkre tette meg Birónak Dobos Istvánt, kit mindég rossz oldaláról ismerheténk csak meg.

Sváb lelkű ránk tette jegyzőnk használván a hatalmat nem átadotta egyszer helységünket Czinderinek mint lázadót felmutatni, másszor folymodott Bernát Józsefhez ki elveendi méltó jutalmát, hogy helységünket csúnya alaptalan gyanúból csak azért mivel német ellenesek valánk fogassa el, mi ha T-es Kormánybiztos úr pár nappal késendett megtörtént volna.

Mellőzve minden aprólékos bujtogatásaid csak azt hozzuk még fel: hogy valamint az egész német ostrom állapot alatt úgy még e hét elején is még Bernátot, ki neki ügyvédje és cinkosa volt el nem fogták - azt beszélvén csábita és ámita népünket hogy: „a magyar nem nyerhet, vége van a magyarnak az egész Duna mentét elönték a német seregek és mind azon proklamatiák melyeket nyertünk csupa ámítások".

Ennek következtében kérjük a T. és k. Biztos Urat a leghőbb haza fiúi buzgalommal méltóztassék magas kegyeletére méltatni árva ügyünket és Sebők János volt biránkat és Károly szeretett jegyzőnket előbbeni hivatalukba vissza rendéni kegyeskedjék, s bűnöst a Camarilla pártolót és bujtogatott ellenben vagy érdeme szerént elfogatni, vagy Sebők János volt és a Camarilla által letett becsületes Biránk által elfogatni igazságos lelkületénél fogva ne hogy még ezentúl is zavart okozzon jó hangulatú helységünkben szíveskedjék Horváth József Báboni polgárral egyetemben a ki minden tettének osztályosa volt.

Alázatos kérelmünket magas kegyelmébe ajánlva maradunk

T. és K. Biztos Urnák alázatos szolgái és a hazának tántoríthatatlan polgárai a baboni helység közönsége

IV.

T. Kormány Biztos Úr!

A Camarilla titkos bilincse minket is leigázott és a halálos büntetés alatt elorzott fegyvereinket isten tudja hova szállíták. Most itt az idő mellyen a nemzet nappala ragyog Kedves hazánk felett; itt az idő, hogy fegyvert ragadva tökéletesen megtisztítsuk szegény hazánkat á sáska seregtől: és nincs fegyverünk mert a Camarilla gyalázatos bérencei, elosszák azt, fegyver nélkül pedig ellent pusztatni nem lehet: kérjük tehát teljes bizalommal T. és Kormány Biztos Urat, hogy elszedett fegyvereinket ha azok talán valahol feltalálhatók kezeink közé adatni, vagy az el rombolás, vagy elorzás esetén a Camarilla bérencek jószágából megtéríttetni kegyeskedjek.

Mely alázatos folyamadásunk után maradunk

T. és Kormány Biztos Úrnak

alázatos szolgái a báboni fegyvernek tett közösség

(Május 31-én vagy június 1-jén íródhatott.)

V.

Fiad, 1849 jún. 17.

Szántó Miké polgár Stettner István szolgabírónak! Azon esetre, hogy a megyeri biró jelentést tenni elmulasztana, sietek Önt a történtekről tudósítani. A leendő honvéd újoncok összeírásakor tett rendelkezését így és illy sikerrel hajtottuk végre - a Megyertől távol levő besorozandók összevetésére vonatkozólag: Galambos György F. Nyéken levő molnár legényért Nádasdi Lajos  Kocsihorvát István és Mészáros János nemzetőrök küldettek, kit állítólag erélyes fellépésők dacára  nem  birták az ellenszegülő Galambos Györgyöt Megyerre meghozni, mert mint a hozott bizonyítványukból látható Galambos György megszökött; Tabra Fekete József kocsisáért, s Spissichné juhászáért és Dömötör Ignácért én Herczeg Samu nemzetőr alhadnagy Horváth Ignác és Varjas Pál nemzetőrök mentünk, hol legelső megkeresésünket Feketénél tettük. Fekete a kezébe adott levél elolvasása után az abba írtakat galád hazudságnak nyilatkoztatá, de miután tanuval bizonyitám nekie, hogy nem azon jelentésem minek következtében a hivatalos levél íratott, de az ő mostani nyilatkozata a galád hazudság, mert......... vagy rossz szándékú ember modjára visszahuzza ugy latozott hogy leebb lett hangolva, csupán némi lényegtelen és - hogy nevén nevezzem   - oktalan okoskodásokkalállt elő, ebből is kikopván kijelenté: hogy kocsisát László Józsefet kiadja, - és be is hivatta ugyan, de a szobába lépet kocsisnak mit sem szólít, hanem hozzánk mond: no mit akarnak önök kocsisommal; ereén elmondám László Józsefnek azon kötelességet mit tőle a törvény igényel. Ezt hallván László József a legnagyobb gorombasággal kijelenté, hogy engedelmeskedni nem fog és midőn a nemzetőrök kényszeríteni akarták vasvillát kapott kezébe s agyonszúrással fenyegetődzött. És Fekete egy kukkot sem szólalt kocsisához engedélyre intő-leg, hanem midőn kocsisa mondta, hogy ne vigyük most el, ő be fog jőni Kaposvárra másnap, vagy bár mikor kívánjuk, akkor kezességet válalva mondá, hogy kocsisa mindékor helyt fog állni. Erre mi hajolva a kocsist ott hagytuk, és mentünk Spissichnéhez. Itt Farkas Lajossal találkozván a levelet - melly egyébiránt Spissichnének volt cimezve - ez elvéve felbontá és holmi összefüggés nélküli beszéd után monda: hogy ő Pál József juhászt kiadja, ha a tabiak kiadják. Ekkor mintegy harmincz emberből álló tömeg - köztük több nemzetőr -   a kapun berohan és erős szókkal bennünket megtámada kijelenti, hogy Tab Pál Józsefet semmi áron ki nem adja. Megjegyzendő itt: hogy Hótai tabi jegyző - azon Hótai, ki a Jellasich világban hűtlenségének elég jelét adta - elég szemtelen volt többszörösen és álitása szerint hivatalosan hazudá, hogy Pál József Tabon van besorozva; ennek következtében így lett kiegyenlítve a dolog, hogy Tab hozza hát be Kaposvárra Pál Józsefet és ott váljék el, hogy Tab vagy Megyer helyett legyen-e besorozva? Azonban Tab becsületes bíráját megkerestük; ez nyilván kimondá, hogy Pál József nem volt és nincsen nálok beírva, de ott is egy pár tabi nemzetőr jött és ezek az előbbi nyilatkozat mellett maradtak. Most már gondolja ön, hogy kinek mocskos kezei működnek itt? Fekete Lajosé, mert nyiván és tartózkodás nélkül mondták a Spirsichné lakára tóduló nemzetőrök, hogy őket Fekete kapitán küldötte oda? - Mi hát minden eredmény nélkül hazamentünk.

Másnap Kaposvárra indulni újoncok hiánya miatt nem tudtunk, ha nem 15-én elindultunk és kiket összetudtunk... t. i. mintegy hetet bevittük, de sem László József - a kezesség mellett - sem Pál József, sem Dömötör Ignác - kinek miután Tabon magasságát megmérettük, és 2 hüvelyk 3 vonal hijával 5 lábnak találtunk, mégis hon tartózkodást rendeltünk és ezt fogadta is - Tabon nem találtattak, sem pedig a tabiak a fogadás szerint Pál Józsefet Kaposvárra nem hozták.

-   Kaposvárott én - ki csak mint fuvaros voltam - Potyonak múltkori megvizsgáltatásáról és katonaságra alkalmatlan voltáról és így az alaptalan gyanúsítás megszüntetéséül bizonyítványt véve miután ez és kocsisom Juhász István - kiről az összeíráskor említést tettem - hiteles egyházanyakönyvi kivonat szerint már 31 éves levén a 27 évesekig összeírttak között és így ez úttal úgy sem besorozható - visszafordultam; a midőn a biró is azon öttel kik még ezeken kivül voltak honvéd ujonczoknak számittak minthogy semmikép az avató választmányhoz nem juthatott vissza ment. És most utamban Írva ezen jelentésemet, mint előlegesen is érintém azért, hogy ha a biró ezt tenni feledné, tudhassa kegyed, hogy Megyer a honvédek kiállítása tárgyában mikép áll. - Üdv a Honnak és Önnek.

Jún 14. Szántó Mike és jele

Stetner István urnák Somogymegye

igaljárási szolgabirájának tisztelettel

Kötcsén

Fiad és  Karád polgárbirái  hazafiúi érzelemmel felszólítattnak: hogy ezen levél kézbesítését tartsák honfiúi kötelességüknek.

VI.

Somogy vármegye közönségének

Megyénkbeli Bedegh helység községének abbéli folyamodását, melly szerint, megyéjükbeli Visz helység részére törvénytelenül állitat Andok János újoncnak Bedegh helység mint születési helyének illetőségébe leendő átírását eszközöltetni kéri oly bizodalmas kéréssel küldjük által, hogy ennek folytán a folyamodó község méltányos kérését foganatosítani szíveskedjék.

Költ az 1849.dik évi június hó 20-án

Szegszárdon tartott Bizottmányi ülésünkből

Tolna megye állandó Bizottsága

VII.

Tisztelt Kormány Biztos úr!

Valamint hozzánk érkezett a parancsokat, hogy kiki a puskáját és egyéb eszközét adja le én azonnal kötelességemnek tartottam engedelmeskedni és nyomban a Helység Bírájához és Stutz? Puskámat és Szuronyomat el küldöttem.

Ezen Andotsi Helység Kacskovits Sándor Sz. bíró lett.......... lévén de

az ő távol léte miatt Svatsits István Bíró Úrhoz vitettek a Puskák és egyéb eszközök, melyeket eö Sz. Bíró Urnak haza jöttével át nem adott, hanem hova tette, v küldötte nem tudom, mivel azon által annyi bizonyos hogy a midőn Andotsi Zrínyi Ferenc hadnagy által Sz.

Gálos Kérbe .... tettek a Puskák Én a Helybéli Jegyző és boltos irtunk

Teö Szolga Biró Urnák, hogy eszközölné a Puskáth? visz a..............

Andocs 1849. jún. 23. Molnár János nyugalmazott krasznár

VIII.

Különösen tisztelt Kedves komám uram!

Házi környülményei és szegény beteg nője szörnyen kívánja személles jelenlétét, melre nézve küldöm az alkalmatosságot, hogy mentül előbb meg érkezhessen.

Mellek után vagyok hazafiúi üdvezlettel

a sírig tisztelő komája

Tab, július 16-án 849

Ulmer Pal

hátoldal címzett Fekete Lajos Kaposvár

IX.

Urunk királyunk legfelsőbb parancsával e megye királyi országos biztosává kineveztetvén, mint ilyen tudatom önnel miszerint rendeletem vételével pártütök által törvénytelen úton megszűnt hivatalát lefoglalva, azt kötelessége teljesítésének tiszta érzetén folytatni múlhatatlanul kötelességének ismerje. Mely rendeletem sikeréről ez ideig nem tudósítván ezennel kezemre adott hatalomnak ez ideig fogva uraságokat utoljára fölhívom, és hivatala telljesítését parancsolom, különbe cselekedvén mint hűségtelent katonai rögtön Ítélő bíróság eleibe fogom állíttatni, minél fogva mulaszthatatlan kötelességül föladom, hogy folyó év aug. 4-én reggeli 8. órára Kaposvárott előttem személyesen   megjelenjen,   hivatalának  elfoglalását  pedig  úgy a ...........................  kormány előtt volt tisztviselői névsorát kerületében azonnal köröztesse, melynek teljesítésétől semmi szín semmi ürügy fel nem ment. Költ Kaposvárott aug. 1-én 849.

Német Péter k. biztos

Hátoldal:  Cs. kir. Biztostól

Fekete Lajos adószedő úrnak

Tabon

Kaposi, Toponári, Attádi, Ráksi, Igali, Atsai, Andotsi és Bonnyai birák sietve küldjék

X.

Ellennyugta

600 forintról p.p. melly összegnél hogy sem többet, sem kevesebbet által nem adtam t. k. Kormánybiztos Noszlopi Gáspár Úrnak -mint a Ráckevi körül szabadcsapatok által lefoglalt borok egyrészének árát - ezennel elösmerém. Tabon aug. 5-én 1849.

Szűcs József

korm. biztosi felhatalmazott

XI.

Somogy, Tolna, Baranya, Zala megyék kormánybiztosa

Nyilt Rendelet

Főhadiszálláson Tabon aug. 5-én 849

Szűcs József úr általam megbizatik hogy a független Magyar Kormány érdekében a részére lefoglalt borokat, melyeknek felét már eladta a többit is melyek a hazánkat bitorló császáriak által rabló módra lefoglaltattak saját belátása szerint intézkedjék azoknak mentise körül; melyre nézve:

A Bajai elöljáróság hazaárulási büntetés terhe alatt vagy a többi lakosság is fenyítéke mellett ara utasitatik, hogy a fent nevezett Szűcs József urnák mindenbe segédkezet nyújtani kötelességüknek ismerjék Szűcs Josef úr meghatalmaztatik a dunán szállítandó álladalmi, javak kirül teendő intézkedésekben a szükséges költségek megteendésére.

Noszlopy Gáspár kormánybiztos

JEGYZETEK

A forradalom vívmányaink végrehajtása

Készülés a honvédelemre

A császári megszállás

A megye felszabadítása

Noszlopy Gáspár visszavonulása

Befejezés

1. Klapka György Emlékeimből Bp. 1986. 186. p.
2. Tartózkodási levelekkel ellátott honvédek lajstroma 1849. SML.

Arcképvázlatok

Életrajzhoz felhasználtam Bona Gábor Kossuth Lajos kapitányai (Bp.

1988) és

Noszlopy Antal és Dömény József már idézett visszaemlékezéseit

A bálványosi református egyház anyakönyveit

a Köröshegy (szerk.: Stirling János, Köröshegy 1990) c. könyvet

Noszlopy Gáspár kormánybiztos iratait

A magyar írók életrajzi lexikonát

Andrássy Antal Noszlopy Gáspárról írt már idézett munkáját

1. 1.  László Jánosnál Bona helytelenül írja, hogy Zágrábba viszik úgy tűnhet ebből a kijelentésből, hogy ez lenne a végállomás, holott Olaszország. Továbbá: László nem önként jelentkezik Noszlopynál, hanem éppen fordítva a kormánybiztos kéri föl az ezredéhez igyekvő Lászlót a huszárszázad vezetésére. Lásd Noszlopy Gáspár iratai 3. csomó 469. p.
2. Noszlopy Antal nyilván téved, de ez mit sem von le László János érdeméből.
3. Noszlopy Antal korabeli hadijelentése némileg ellentmond későbbi visszaemlékezésének. A hadijelentés szerint 50 huszár László kapitány vezetésével hajtja végre a bravúros tettet.
4. Noszlopy Antal visszaemlékezését közlöm szó szerint.
5. Dömény im. Somogy 1900. máj. 6.
6. Bona Gábor szerint Fugyin él az özvegy. Ilyen település, puszta azonban nem létezik Magyarországon a korabeli helységnévtárak szerint. Még hasonló sem. Úgy gondolom, hogy elírás, vagy helytelen olvasat, hisz Gyugy puszta viszont igen is van Bálványos és Kőröshegy között.
7. Szegfi Mór Bujdosásom idejéből in.: A Honvéd menház könyve Szerk.: Tóth Kálmán Pest, 1870.
8. Birányi Ákos: Pesti forradalom in: Ez volt március 15-e közzéteszi Lukácsy Sándor Bp. 1989. 151. p.

Somogy vármegye Szerk.: Csánki Dezső Bp. én. 245. p.

Emlékek

A világ első Kossuth-szobra

1. Adámfy József: A világ Kossuth-szobrai. Bp. én. 29. p.
2. Nagy Károly: A siómarosi Kossuth-szobor. Balatonszabadi, 1993.

Az ozorai csata

1. Varga János: Népfelkelő és gerillaharcok Jellasics ellen 1848 őszén Bp. 1953. 155-203. p.

Gaál György emléke Kőröshegyen

1. Noszlopy G. kormánybiztos iratai 2. csomó 55. p. OL
2. U. o. 2. csomó 274. p.

A honvédek és nemzetőrök névsora

Forrásközlés

Szeretnék köszönetet mondani kollegáimnak, mert a kutatómunkát számomra lehetővé tették. Különösen nagy érdem illeti Fülöp Andrást, Nagy Zoltánt, Tóth Kálmánt, Dániel Krisztinát, István József tiszteletes urat, Bősze Sándort, Takács Ilonát, akiknek sokoldalú segítsége nélkül ez a munka nem születhetett volna meg. Végül szeretném megköszönni annak a sok jó szándékú embernek, akikkel találkoztam, hogy segítségemre voltak.