|
|
Az emberrel egyidős a biztonság igénye, de a tilalom megszegése is, aminek eredménye a bűn. Az Édenben elkövetett első eset - amit áthágásnak neveztek és nem bűncselekménynek - az égi angyalok által végrehajtott kitiltást eredményezte. Az ember szaporodása pedig a bűnök gyakoribbá válását is magával hozta.
Több ember jelenléte már tovább mutat: kialakítja a rendet, majd annak a védelmét, fenntartását. Ez kezdetben közösségi jelegű volt, később különálló hatalom formájában mutatkozott meg.
Ezt a bonyolult, és számunkra idegen világot csak akkor érthetjük meg, ha sikerül megszabadulnunk attól a felvilágosodás óta belénk rögződött elképzeléstől, miszerint a régi törvénykezést a kegyetlenség jellemezte. Kétségtelen, hogy a régi büntetőrendszer kegyetlennek tűnhet mai szemmel nézve, de a szabadságvesztés ismeretlen fogalom volt, a rendőri felügyelet pedig kivitelezhetetlen. Egyébként is a régi jog nem a tettes megjavítására, hanem az általánosan elismert rend megsértőjének testi meggyötörtetésével a jogrend visszaállítására törekedett. Ezért kellett, hogy-jóvátételi és elrettentési célzattal - a büntetés oly kegyetlen legyen, mint amilyen romboló hatású maga a bűntett volt. Máskülönben elvesztette volna tulajdonképpeni értelmét.
Mindenki számára világossá tették mi a bűn; azaz a társadalmi, az erkölcsi vagy akár a vallási rend elleni vétség, súlyosságának arányában hogyan torolható meg becsületbeli büntetéssel, többnyire kiközösítést jelentő testi megbélyegzéssel vagy épp a nyilvánosság előtt zajló rituális gyilkossággal.
Az általános létbizonytalanságban sokaknak a hite is megingott; a káromkodás, a tiszteletlen magatartás oly mértékben elterjedt, hogy szigorú büntetéseket kellett a vétkesekkel szemben alkalmazni. Az erkölcs megrendülésének egyéb jelei is kimutathatóak. A házasságtörések száma látványosan megnövekedett, a családot elhagyók egyik helyről a másikra szöktek, rejtőzködtek, többnyire az uradalmakban bujkáltak. A papok és a világi hatóságok együttműködve tettek kísérletet a rend, a fegyelem és az erkölcs megszilárdítása érdekében. A korabeli anyakönyvek tanúsága szerint a törvénytelen gyermekek száma is mind több lett. A tudatlanság és a rosszindulat áldozatainak tekinthetjük azokat, akiket boszorkányság vádjával ítéltek halálra. A nők alárendeltségéről és kiszolgáltatottságáról is megdöbbentő adatokat olvashatunk: kisemmizett, férjük brutalitását eltűrni kénytelen jobbágyfeleségekről és nemesasszonyokról egyaránt. Megnehezítették a válást, a férjét elhagyó feleséget karhatalommal kísérték vissza, és kötelezték templomi esküjének betartására. A bűntények, a rablások és fosztogatások révén megismerhetjük a bűnözés formáit, és magukat a bűnőzöket, az igazságszolgáltatást, és az ítéletek szigorát.
A XVIII. század végének bűncselekményei mások voltak, mint a XIX., vagy a XX. század bűnügyei. Másért, és másként kaptak büntetést, mint a későbbi idők során. Szeretném önöket megismertetni néhány, Tabon és környékén elkövetett régebbi és „újabb" bűnesettel. Olvashatnak olyan történetet, ami vélhetőleg felborzolja az idegeket, mert mostani igazságérzetünk szerint túlzott a halálos ítélet, s olvashatnak benne országosan is elhíresült csalásról, ami szintén Tab nevéhez fűződik.
Szabadságos katona volt, akit több hónapi szabadságra engedtek haza, hét év szolgálat után. Lenézte a falu lakóit, hiszen ő világot látott ember volt. Csúfolta a falusiakat, hogy „hosszú szűrben, bő gatyában, bocskorban járnak, de bezzeg, az az ország, ahonnan ő jött szabadságra, az fájintos ország". Mindezt szabadszájúsággal, azaz káromkodásokkal fűszerezte. Megunta a falu népe, és feljelentették.
ÍTÉLET: „Fél esztendei raboskodás, két ízben 50-50 pálcaütés."
M. Pál egy éve volt özvegy, a felesége húga, D. Panni szintén egyedül maradt. Összeköltöztek, s fél esztendeje együtt éltek, békében nevelték gyermekeiket, mikor egy - szépnek egyáltalán nem nevezhető - napon, az egyik rosszindulatú szomszédasszony feljelentette a párt vérfertőzés vétségével. A Vármegye szabályos pert folytatott le ellenük, majd megállapította, hogy nem követtek el vérfertőzést. Mivel azonban nem esküdtek meg - hogy az igazság ne szenvedjen csorbát -, elítélték őket.
ÍTÉLET: „Hóhér keze által 32 csapásokkal megvesszőztetnek - és összeházasodni kötelezi őket."
A darányi csárdában vigadoztak, ami Som határában volt. A mulatság után nem akartak fizetni, és fenyegették a csárdást. Az éppen arra járó pandúrokat értesítették, s azok el is fogták őket.
ÍTÉLET: „Katonának adatnak, ha nem válnak be, akkor 24 pálcaütésekre ítéltetnek."
1811. július 7-én misét tartott a zicsi templomban B. István nágocsi káplán. Felment a szószékre, és magyarul kezdett prédikálni. A zicsi hívek, K. György és E. György vezetésével, elhagyták a templomot, mert nem németül folyt a prédikáció. Kivonultak a templom elé, de a káplán ment utánuk, hogy jöjjenek vissza. Erre az invitálásra azt mondta K. György: „Minek mennénk, hiszen úgysem értjük a magyar prédikációt, prédikálhatna németül is."
ÍTÉLET: „K. György, E. György a templom előtt 32 pálcaütésekre ítéltetnek."
A tabi prédikátor, S. Pál házának falát egy sötét éjszaka karddal kibontották, majd a keletkezett lyukon bemászott a két férfi, míg az egyik figyelt, a másik pedig a rablott holmit vette el a bent lévőktől. A kamrában, vasból készült álkulccsal P. András felnyitotta a sublótot, s mintegy 1223 forintot, s számtalan más ruhaneműt zsákmányoltak. E. Samu házában osztották el a zsákmányt. Mint ahogy lenni szokott, rögtön nagy költekezésbe kezdtek, de mivel Tabon a legszegényebb embereknek ismerték őket, ez a nagy költekezés lett a vesztük. Elkövették azt a hibát, hogy a vasárnapi Istentiszteletre kiöltözve, új ruhában mentek. Ez gyanús lett a prédikátornak, és megvádolta őket. Elfogásuk után beismerő vallomást tettek. (Hogy legyen viszonyítási alapunk az összeg nagyságáról, egy-két dolgot felsorolnék, hogy mennyibe került amit vásároltak: egy pár csizma 5 forint, egy hosszú szűr 10 forint, egy pár cifra cipő és kapca 3 forint.)
ÍTÉLET: „P. András, 3 esztendei fogságra, fél esztendőként 25 pálcaütésekre, nemes E. Samu, 3 esztendei vasban letöltendő fogságra, és hetente kétszer böjt, L. Éva, és P. Anna a helyszínen elveendő 32 korbácsütésekre ítéltetnek."
K. Anna torvaji lakost elhagyta a férje, ezért nem akarta megtartani gyermekét. Úgy határozott, hogy megszabadul a két- és félhetes kisfiútól. Az elgondolást tett követte, a torvaji felsőfaluvégen lévő kútba dobta, majd elszegődött szoptatós dajkának Tabra.
ÍTÉLET: „A Hóhér pallosa által az élők közül kitöröltetni redeltetik."
Németegresről Tabra ment egy másik szolgálóval, és 3 éves kislányával. Tab határában, egy kúthoz érve azt mondta a leányának, hogy igyon, majd mikor a kislány inni hajolt, belelökte a kútba. Szegény gyermek még kapaszkodott a kút falába és azt kiabálta az anyjának: „Anyám ne öljön meg!", de V. Trézsi otthagyta a kislányt meghalni. Vallatásakor kiderült, hogy 4 évvel korábban, a kisfiát lábánál fogva a fejét a tűzhelyhez vágta, és 3 hét múlva ő is belehalt sérüléseibe.
ÍTÉLET: „Hóhér pallosa által az élők sorából kitöröltetni rendeltetik."
Az özvegység kényszerítette törvénytelen testi kapcsolatra szegény asszonyt, hiszen még csak 28 éves volt. Állapotos lett, s egy halott gyermeket hozott a világra. Miután megszülte a csecsemőt, egy ruhába takarta, ellátta magát, majd délben kivitte a kis testet a szőlőbe, ahol elásta egy kunyhó mellett, és egy követ tett rá, hogy a vadak ki ne ássák.
ÍTÉLET: „Kétévi rabság."
Mint váltócsaló bukott le. Nagy tételben hamisított váltót, és kötelezvényt, hamis aláírásokkal és hamis pecsétekkel. Országos botrány kerekedett belőle. A tabi B. József ügyvédet kereste fel, hogy kaphatna-e pénzt kötelezvényre. Mivel a válasz megfelelő kezes esetén igenlő volt, meg is írta, sógora, Gy. G. György nevére, majd az összes kötelezvényt maga írta alá, még hamis pecséttel is ellátta, amit Pesten készíttetett. Erre a kötelezvényre 1200 forintot vett fel. Ugyanezen trükkel Pécsett szintén hamis kötelezvényt bocsátott ki, 3300 forint értékben, majd Pesten 3500 forint értékben (ezért már egy nagyobb birtokot lehetett venni).
Elfogatása után 7 hónapig volt börtönben, s a bírósági tárgyaláson arra hivatkozott, hogy neki nemesi jogai vannak.
ÍTÉLET: Kétévi fogságra, és hetente háromszori böjt betartására ítélték, de fellebbezett a Helytartó Tanácshoz, így 3 évi közmunkára, és a böjt betartására kötelezték.
1848 után már mások a bűnelkövetésekre kirótt büntetések, nem olyan kegyetlenek, mint az 1700-as években és az 1800-as évek elején (akkor még az egyház is befolyásolta az ítéleteket). Különösen a Kiegyezés után változott ez meg. 1870 körül megjelent a magyar büntetőtörvénykönyv, létrehozták a mai értelemben vett büntetésvégrehajtási intézeteket, és már nem a Vármegyék feladata volt az igazságszolgáltatás; központosították és az Igazságügyi Minisztérium alá rendelték. A bűntettek leírása is megjelent a napilapokban, mint ahogy Somogy megyében is, 1864-től kezdve a Somogy című hetilapban. Most pedig vegyük elő a régi, megsárgult hetilapot, és tallózzunk benne kedvünkre.
W. Jakab nevű tabi fiatalember Zicsbe utazott kukoricát vásárolni. Útközben találkozott N. Istvánnal, s érdeklődött, hogy tud-e eladó takarmányt? N. István azt felelte, hogy neki is van, kint a szőlőhegyen. W. Jakab gyanútlanul vele ment. N. István ezt kihasználva késsel nyakon szúrta, majd kirabolta. Az áldozat azonban nem halt meg. Magához tért, és elkezdett futni. N. István azonban észrevette és utolérte; több késszúrást ejtett még rajta, majd sorsára hagyta. így talált rá a szőlőpásztor, és ő vitte be Tabra a szüleihez. Ekkor még mindig életben volt, beszélni azonban nem tudott, ezért papírt kért és leírta, hogy ki a gyilkosa. Ennek alapján fogták el N. Istvánt. Gyilkosság vádjával állították bíróság elé, mivel W. Jakab az ellene elkövetett támadást követő három nap múlva meghalt.
ÍTÉLET: „15 év vasban eltöltendő börtön."
K. György, a kapolyi takácslegény, szerette volna feleségül venni Sz. György leányát. Mivel kötekedő, korhely ember volt, szóba sem jöhetett a házasság. Egy alkalommal K. György és a lány apja találkoztak az utcán, szóváltásba keveredtek, miután a takácslegény Sz. György után dobott egy járomszeget (80 cm hosszú vasszeg, a végén gombbal), s hátulról úgy eltalálta, hogy az idősebb férfi azonnal meghalt.
F. József 18 éves fiút holtan találták, a faluhoz közeli kis bödrei patakban. A fiatalember fején két lőtt seb tátongott. Az esetet vizsgálók megállapították, hogy a patak mellett lévő kukoricásban lőtték agyon. Ezzel kizárták az öngyilkosság lehetőségét, majd a rablógyilkosságot is, mert a fiúnál minden értékét megtalálták. A csendőrség erélyes nyomozásba kezdett, s kiderítették, hogy a gyilkosságot szerelmi féltékenységből követte el P. István, 21 esztendős legény.
A történet a következő: F. József szüret után nősülni készült, el akarta venni P. József tehetős gazda leányát. Örömmel adták volna gyermeküket a jómódú, szorgalmas és józan életű fiatalemberhez. De a leányuk szíve jobban vonzódott a szegény, de jóképű P. Istvánhoz, mint a kiszemelt vőlegényjelölthöz, s ezt szerelmének meg is vallotta. P. István elhatározta, hogy pontot tesz az ügy végére, s megszabadul F. Józseftől. Kicsalta a patak melletti kukoricásba, ott három lövést adott le rá, melyből kettő talált. Miután meggyőződött róla, hogy meghalt, a testet bedobta a vízbe, majd - mint aki jól végezte dolgát - hazament, és a fegyvert a szalmakazalba rejtette. Ott találták meg a csendőrök, amikor letartóztatták.
Most tegyünk egy kis kitérőt a komor bűnesetektől a mosoly felé. Ez az eset Tabon 1887 májusában történt. Adjuk neki azt a címet:
Szerelmes lett F. Zsófika, tabi szolgálóleány. Nagy szerelmi bánatában fölakasztotta magát a konyhában, egy szegre. De rögtön észrevette a gazdaasszonya, és kiszólt az éppen arra járó Miska bakternak, hogy segítsen leszedni. Mint komoly hivatalt viselő, törvénytudó ember, észrevételezte a helyzetet, és hivatalos komolysággal kijelentette: „Az a miniszteri rendelet, miként az akasztott embert félóráig lógni kell hagyni, csak akkor szabad lemetszeni." Szegény Zsófi igen rúgkapált a szegen, de a baktert nem hatotta meg a leány szögön való szenvedése. „Csak várj húgom, mindjárt ki lesz az a félóra. Nagy úr a miniszter, amit rendel, azt ki kell állnia az akasztott embernek is, mert rendnek muszáj lenni, még Tabon is." Hanem a nagy csodára sokan összefutottak, és a bakter tiltakozása, és a miniszteri rendelet dacára levágták a szegény leányt, és észre térítették. Miska bakter duzzogva vonult el, hogy hát „az erőszakos tabi nép előtt még a miniszteri rendeletnek sincs respektusa."
M. József kölcsön kért B. Andrástól egy csapot. Később szüksége lett B.-nek a csapra, ezért elment M.-hez, akinek csak kiskorú gyermekei voltak otthon. B. olyan istentelen káromkodással, gorombasággal támadt rá a gyerekekre, hogy azok szinte halálra rémültek. Másnap reggel, M. József találkozott B. Andrással és annak nászával, akik éppen a szőlőhegyre mentek. Azt mondta nekik, ha még egyszer rémisztgetik a gyerekeit, hát letöri a derekukat. Estefelé a szőlőből jövet (erősen ittasan) elkezdtek kiabálni M. háza előtt: „Most gyere ki ha mersz! Most végzünk veled!" M. József elő is jött-vasvillával a kezében. B. András egy karóval le akarta ütni, de a felbőszült apa a vasvillával védekezett, és a mellén megsebesítette B.-t. Cs. Sándor (B. András rokona) erre pisztolyt rántott, és nekiszegezte M. Józsefnek, aki bemenekült a házba. Cs. Sándor azonban utána ment, rálőtt, de a golyó célt tévesztett. Erre a támadásra, M. József megint a vasvillával védekezett, és fejbe vágta Cs.-t, aki összeesett, és azonnal meghalt.
ÍTÉLET: önvédelemből elkövetett súlyos testi sértés vétsége alól felmentették, és könnyű testi sértés miatt 14 napi fogságra ítélték.
Ifj. M. András együtt mulatott T. Jánossal Torvajon a kocsmában. Kilenc óra után felkerekedtek, és fizetés nélkül távoztak az ivóból, majd kart karba öltve mentek hazafelé. A kocsmától nagyobb távolságra gyufát kért M. András, és ezzel az ürüggyel belenyúlt T. János zsebébe. A gyufával együtt azonban kiemelte az erszényét is. Ezt T. János észrevette, és rászólt M. Andrásra, aki erre fejbe vágta. Még aznap éjszaka Tabra ment és feljelentette ifj. M. Andrást. A csendőrök el is fogták a tettest, és megtalálták nála a pénztárcát.
ÍTÉLET: rablás bűntettében mondták ki bűnösnek, 5 évi fegyházra ítélték.
F. Károly 19 éves somi legénynek viszonya volt, Sz. József feleségével. A férj meglepte a szerelmeseket, Sz. és F. ekkor összevesztek. Sz. József, hogy véget vessen a szerelmi viszonynak, családjával elköltözött Somból. Rövid idő múlva Sz.-nek valamilyen ügy miatt Somba kellett mennie, s a faluban összetalálkozott F. Károllyal, aki J. István társaságában volt. A legények megtámadták, s előlük szülei házába menekült, de azok a ház előtt hatalmas botrányt rendeztek. Kiment az utcára Sz. József sógora, H. István, hogy csendre intse őket, azonban őt is megtámadták, és alaposan összeszurkálták. Ezután bementek a házba, és ott is folytatták a garázdálkodást. Sz. József apját, Sz. Sándor 61 éves takácsmestert úgy megsebesítette F. Károly, hogy az idős ember belehalt sérüléseibe. A két legény elmenekült a faluból. J. István öngyilkos lett, F. Károlyt pedig elfogta a csendőrség, és felelnie kellett tettéért.
ÍTÉLET: másfél év fegyház, Vácon.
A csendőrség a tabi járáshoz tarozó Nagycsepely és Teleki községekben - feljelentés alapján -, valóságos kártyabarlangok nyomára bukkant. A tabi csendőrség gyakran kapott leveleket a nagycsepelyi és teleki parasztasszonyoktól, akik elkeseredetten írták, hogy a kocsmában minden éjjel nagy tételben játszanak, és egy-egy gazda néha elveszíti az egész gazdaságát kártyán.
A csendőrség utánanézett a dolognak. Előbb Nagycsepelyre mentek, és meglepték T. Ferenc kocsmáját. Az ivóban senki sem volt, de egy kisebb szobában rátaláltak az egész kártyázó csapatra. N. István, E. János, N. Péter, R. János - mindannyian jómódú parasztgazdák -éppen nagyban „verték a blattot". A csendőrség a bankot - amiben 1450 korona volt - lefoglalta. Ezután Telekibe mentek, ahol S. Gyula kocsmáját lepték meg. Ott is nagy tételben huszonegyeztek, a bankban itt is nagy összeg volt, s itt is lefoglalták a pénzt. Feljelentették őket tiltott szerencsejátékért.
ÍTÉLET: Fejenként egyhavi fogház a tabi Járásbíróság fogházában, és a kártyapénz elkobzása.
V. Károly tanító hosszú ideje rossz viszonyban élt feleségével. Szétköltöztek, hónapokon keresztül nem is beszéltek egymással, de a rokonok és az ismerősök rábeszélték a férfit, hogy béküljön ki az asszonnyal, és térjen vissza az otthonába. Végül kötélnek állt, s hazaköltözött. Másnap azonban hiába várták az iskolába, ezért egyik kollégája elment V. Károlyhoz. Az ajtót zárva találta, és hörgés hallatszott ki bentről. Feltörte a zárat, és a belső szobában meg is találta a tanítót a díványon: nagy vértócsában, összezúzott fejjel - hét fejszecsapás érte, jobb keze, amivel védekezett rettenetesen össze volt vagdalva. Felesége az ágyon feküdt, látszólag eszméletlen állapotban, nyakán szorosra húzott hurokkal. Megszabadította a zsinegtől, s az asszony rögtön magához is tért. Azt a mesét adta elő, hogy rablók támadtak rájuk; az egyik fejszével rontott a férjének, a másik pedig őt akarta megölni. Az aggódó kolléga kihívta a csendőröket, akiknek azonnal gyanús lett, hogy nem hiányzott semmi a házból, ezért vallatóra fogták a nőt, aki végül bevallotta, hogy ő ölte meg a férjét, a rablómesét pedig kitalálta.
ÍTÉLET: 4 évi fegyház.
R. József és P. Istvánné a kapolyi szőlőhegyen szomszédok voltak, de állandóan veszekedtek egymással. Mikor az asszonynak elveszett egy kacsája, a férfi lányát gyanúsította meg a lopással, s elment Tabra följelentést tenni. R. József pedig, bosszúból, meg akarta verni P.-né 13 éves Eszter nevű lányát. Mikor ezt este megtudta P.-né, dühbe gurult és mindenféle ocsmány szavakat kiáltott át R.-nek. Az sem volt rest, berontott az asszony lakásába, és egy botra erősített hegyes vassal hasba szúrta a nőt, aki két nap múlva belehalt a sérülésébe.
ÍTÉLET: 3 évi fegyház.
K. Lajosné egy egészséges leánygyermeknek adott életet. Néhány óra múlva megfojtotta és elásta. A faluban azonban tudtak róla, hogy gyermeket vár. K.-nét a saját sógornője jelentette fel. Mint később kiderült, a férje névtelen levelet kapott, melyben az állt, hogy a születendő csecsemőnek nem ő az apja - a gyanúsítás miatt ölte meg gyermekét.
ÍTÉLET: egy év és hat hónapi börtön.
A Nagybábonyhoz tartozó öregbödéri gyepre letelepedett L. János teknővájó, feleségével és hat gyermekével. A környéken tudott dolog volt, hogy L. János, nehéz munkával, kis vagyonkát kuporgatott össze. Egy éjszaka a családot megtámadták, és egy baltát hátrahagyva, a tettesek elmenekültek. A zsákmány 4000 korona volt. A csendőrség nyomozni kezdett a gyilkosok után, azonban fél éven keresztül semmi nyomra sem akadtak. Ekkor történt, hogy a somi határban a járőröző csendőrök igazoltattak két férfit; O. Mártont és K. Jánost. Mindketten zavartan viselkedtek, és ez felkeltette a csendőrök gyanúját, ezért előállították őket. A bűnjel (vagyis a balta) bemutatásakor megtörtek, bevallották tettüket. Hat gyermeket (Ferenc, Erzsébet, Lina, Pál, Gizella, Márton) és az apát meggyilkolták, de vesztükre életben maradt az édesanya: ő azonosította a gyilkosokat.
ÍTÉLET: Kötél általi halál. A kegyelmi kérvény elutasítása után, 1923. március 25-én, végrehajtották rajtuk az ítéletet.
Ifj. B. László, 27 éves törökkoppányi legény együtt borozott egy nagyobb társasággal a kocsmában. Ott volt a testvére, József és a sógora T. Imre is, akivel a házsártos természetű B. László összeveszett. Amikor T. Imre a kocsmából kiment, öccsével összefogva megtámadták. Sikerült is leteperniük, de kevesellték az ütleget, ezért hazamentek, és B. egy nagy kést vett magához, majd a fivérével megindultak a kocsma irányába. Mire odaértek, T. Imre (erősen ittasan) már hazafelé tartott. Ekkor ismét rávetették magukat, s előkerült a fegyver is. B. László olyan erővel szúrta mellbe T. Imrét, hogy a kés teljesen átvágta a szívét, s abban a pillanatban meghalt.
ÍTÉLET: 10 évi fegyház.
Zs. József, Tab leggazdagabb legénye, beleszeretett Tab legszebb, legcsinosabb leányába, N. Katalinba. A leány azonban nem volt gazdag, sőt cselédsorban szolgált, ezért a szülők ellenezték a házasságot. A szerelemnek három év múlva meglett a gyümölcse; N. Katalin egy leánygyermeket hozott a világra, de koraszülött lett, mert a tabi szülésznő megindította a vetélést. Az apróságot elásták, míg az anya betegen feküdt. Folytatódott a szerelmi viszony, a leány azt várta, mikor lehet a legény felesége, mert az házasságot ígért neki. Újból teherbe esett, s ekkor egy kisfiúnak adott életet. Ekkor azonban Zs. József elállt korábbi ígéretétől, s elhagyta N. Katalint. A leány gyermektartási pert indított ellene, bár továbbra is szerelmes volt a fiatalemberbe. Zs. a lány érzéseit kihasználva időnként meglátogatta, s vele hált. így történt azon a napon is, mikor a férfi megölte gyermekét. Miközben szeretkeztek, az ágy melletti bölcsőben alvó kisgyermek torkán ledugta az ujját, amitől a csecsemő megfulladt.
ÍTÉLET: Zs. József, 12 év fegyház; N. Katalin (az első gyermek „eltétele" miatt), 4 hónapi fogház; Sz. Jánosné (mint „angyalcsináló"), 4 hónapi fogház.
H. Ádám, Somogydöröcske egyik leggazdagabb polgára, külön élt a feleségétől, de az asszony hallani sem akart a válásról. A férfi elhatározta, hogy végez vele. Kivárta, míg a nő egyedül marad otthon, és egy óvatlan pillanatban beosont a házba. Leütötte, majd az ájult asszony nyakára zsineget kötött, s elment. Szerencsére az áldozat 75 éves édesanyja időben érkezett haza, s ki tudta szabadítani lányát a hurok halálos szorításából.
ÍTÉLET: 4 év fegyház.
R. József vagyonos ember volt, M. Katalin azonban nem. R. József rábeszélte, hogy „tegye el láb alól" a rokonságát, s ha reá száll az örökség, akkor - mivel már ő is vagyonos lesz - elveszi feleségül. M. Katalin ráállt a dologra, s a beléndek mérgező magját felhasználva kolbászt készített, amivel egyik mostohatestvérét, H. Margitot sikerült is megölnie. Édestestvére, M. András, és másik mostohatestvére, H. Sebestyén, azonban túlélték a tésztába gyúrt mag mérgező hatását.
ÍTÉLET: R. Józsefet, mint felbujtót, életfogytiglani fegyházra, M. Katalint 15 évi fegyházra ítélték.
R. István, 28 éves földműves és felesége, szerette volna, ha a férfi idős édesapja rájuk íratja a vagyonát. R. János azonban nem állt kötélnek, mert volt még egy gyermeke, s annak a házasságából unokája is született, így el akarta felezni az örökséget. Az asszonynak ez nem tetszett, ezért rávette a férjét, hogy gyilkolják meg az öreget. Az egyik veszekedés alkalmával, míg a férj az idős emberrel a házban vitatkozott, felesége kiszaladt az udvarra, s onnan egy kalapáccsal tért vissza, amivel háromszor sújtott le apósa fejére. R. János azonnal meghalt. A házaspár úgy döntött, hogy tettüket balesetnek álcázzák, ezért a holttestet levitték a pincébe, s rágörgettek egy nagy boroshordót, majd elmentek dolgozni. A kilenc éves unoka talált rá nagyapjára, a csendőrök pedig még aznap elfogták a tetteseket.
ÍTÉLET: R. Istvánt és feleségét életfogytiglan tartó fegyházra ítélték.
H. József és felesége aránylag jó anyagi körülmények között éltek kis üzletük bevételéből. Gyilkosuk (aki régebbről ismerte a házaspárt) Jászberényből utazott Zicsbe, mert úgy gondolta, hogy a szatócsék igen vagyonosak. Előre kitervelte a gyilkosságot, s miután bejutott H.-ék házába, a helyszínen talált kalapáccsal leütötte áldozatait. A magával vitt késsel többször beleszúrt a férfiba, az asszonyt pedig egy zsineggel megfojtotta. Terve azonban kudarcba fulladt, mert a helyszínen elfogták a zicsi lakosok.
ÍTÉLET: Első fokon halálbüntetést kapott, azonban kegyelmi kérvényét elfogadták, és életfogytiglanra változtatták.
B. Józseféknél nagy mulatság volt, italoztak is rendesen. S ahogy az lenni szokott; az egyik kakas (V. Lőrinc), összeakaszkodott a másikkal (M. György). V. először csak ütött, aztán szúrt is. Megsebesítette M.-et, majd a házigazdát is. M. György ezt már nem hagyhatta annyiban, előkerült az ő bicskája is, s ha már a kezében volt, használta is: megszúrta V. Lőrinc szemét. A kötekedő sebesültet a kaposvári kórházba szállították, ahol kioperálták a sérült szemet, de a fiatalember sebe elfertőződött, s ez a halálát okozta.
ÍTÉLET: M. Györgyöt, 1 év börtönre ítélték.
H. Mihályék portájáról nagy jajveszékelés hallatszott ki. Össze is futott a falu apraja-nagyja, hogy mi történhetett. H. Mihály menye kiabált, hogy az anyósa felakasztotta magát. Mutatott is egy zsineget, hogy arról szedte le az asszonyt, de mire észrevette, már halott volt, ezért befektette az ágyba. Kijött a halottkém, megvizsgálta a tetemet, s megállapította, hogy öngyilkosság történt. De egy kis faluban mindenkinek van rosszakarója, így ifj. H.-nénak is. Nos, ennek a „felebarátnak" felettébb gyanúsak lettek a halott asszony nyakán lévő foltok, és jelentette a csendőrségen. Nyomozni kezdtek, és megállapították, hogy az áldozat nyakán nem olyan akasztási barázda van, amit a kötél hagy, hanem ujjlenyomatok. S hogy, hogynem? Ifj. H. Mihályné keze épp beleillett ezekbe a nyomokba. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy az áldozat védekezett, így a fiatalasszonyon is találtak sérülésnyomokat.
ÍTÉLET: (ismeretlen)
A kárai B. Margit szerelmi viszonyt folytatott egy falubeli legénnyel. Állapotos lett, de terhességét eltitkolta. Mikor eljött a szülés ideje, kiment a disznóólba, s ott hozta világra gyermekét. A csecsemőt magára hagyta és hazament. Másnap reggel rosszul lett, s szülei kérdésére elismerte, hogy előző napon kisbabája született. Édesapja és édesanyja a gyermek keresésére indultak, de már nem találhatták meg, mert közben a kis testet felfalták a disznók.
ÍTÉLET: (ismeretlen)
D. Dezső, bábonymegyeri gazdálkodó, 1800 pengővel tartozott Sz. Gábornénak. Úgy határozott, hogy nem fizet, hanem fenyegetéssel visszaszerzi az adóslevelet. El is ment az asszonyhoz, ám az nem ijedt meg, s nem adta oda az iratot. Ekkor D. Dezső nekitámadt, s egy baltával agyonverte a nőt, majd elmenekült. Éjszaka visszament, s hogy eltüntesse a nyomokat, fölgyújtotta az asszony házát, meg a szomszéd pajtáját is, hogy elterelje a gyanút. Számítása nem vált be; a csendőrök elfogták.
ÍTÉLET: életfogytiglani fegyház.
Tegyünk egy kis kitérőt a bűncselekmények ismertetésétől, és nézzük meg, hogyan alakult 1968-ban a Tabi Járásban a bűnesetek száma. A hivatalos statisztika szerint csökkent a súlyos bűncselekmények száma. Társadalmi tulajdon megkárosítói ellen 28, állampolgár sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt 10 esetben hoztak ítéletet. Aránylag nagy számban, 23 alkalommal fordult elő a közrend és közbiztonság elleni cselekmény (garázdaság, hivatalos személy elleni erőszak, hivatalos személy megsértése, ittas vezetés), melyből 17 ítélet született ittas vezetésért.
Az élet, és testi épség, egészség elleni 17 bűncselekmény között nem szerepelt gyilkosság, „csak" gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés. A család és a nemi erkölcs elleni bűntettek száma szintén csökkent. A járásbíróság 11 ilyen jellegű ügyet tárgyalt, de ez mind a tartási kötelezettség elmulasztása ellen indult.
A bírósághoz érkezett 320 polgári peres ügyből 37 volt a házassági bontóper, és 59 a gyermektartásdíj megállapítása, illetve megszüntetése. A házassági bontóperek többségében a 4-5 éve házasok kérték a házasság felbontását. Négy esetben a válni szándékozók életkora már meghaladta az 50 évet, sőt egy esetben egy 82 éves férj indította meg a válást.
1973-tól 1980-ig nem találtam a tabi járásban bűnügyet, ami azt mutatja, hogy ez az északi járás törvénytisztelő volt, nem úgy, mint déli szomszédai.
Ha összevetjük az évszázadok során meghozott ítéleteket, megállapíthatjuk, hogy 1848-tól fogva az egyháznak alig van, 1850-től - az osztrák törvények alapján - pedig már egyáltalán nincs beleszólási joga az ítéletekbe. Majd az 1867-es kiegyezés után szétválasztják az egyházi és a polgári törvénykezést.
A büntetés kegyetlenségének a bűncselekmény súlyához kellett igazodnia, célja a megtorlás volt. E büntetési rendszert enyhítette a gyakran alkalmazott kegyelem, mely érvényesülni engedte az uralkodó nagyvonalúságát, és a társadalmi részvétet. 1792-től törvénybe iktatták, hogy a rendes bírósági úton halálra ítélteknek kegyelmi kérvényét fel kell terjeszteni a Helytartó Tanácshoz. Minden lehetséges alkalommal megkegyelmeztek, kivéve a nagyon erőszakos bűnelkövetést. Nem a tettest, hanem a bűntettet állították előtérbe. Ezt kellett megtorolni, hogy újra helyre álljon a rend. A bűncselekmény kegyetlenségének bemutatásával igyekeztek elrettenteni a régi idők törvényhozói. Nem számítottak a tettes indítékai, nevelhetősége, csak a bűncselekmény súlya volt a fontos.
Napjainkban a büntetőrendszer egyrészt a bűnöző „megjavítását" szolgálja, másrészt a bűnözés visszaszorításának egyik eszköze.
Tab és vidéke igazából nem volt bűnnel fertőzött terület, rosszabb helyzetben voltak a délebbre eső járások. A kutatásaim alapján elmondhatom, hogy a tabi járást törvénytisztelő polgárok lakták és lakják ma is.
|
|