|
|
Minden helytörténeti tanulmány adott időponthoz köthető. Az addigi gyűjtőmunka összegzése, de nyilván sohasem lehet teljes; állandó felülvizsgálatra és kiegészítésre szorul. A múltkutatás egyfajta nyitottsága adja meg szépségét, s biztosítja további lendületét. Újabb források előkerülése, tárgyi és szellemi hagyaték felbukkanása kiegészíti, esetleg módosítja is a korábbi feltevéseket.
2003 tavaszán hagyta el a nyomdát a miklósi székhelyű Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség kiadásában Zics történetét napjainkig feldolgozó monográfia. A könyv emléket állít Szalay Jánosnak, Zics utolsó helyben lakó plébánosának is, aki hosszú évtizedeken keresztül kutatta faluja múltját. Sokirányú helytörténeti munkáját, 18-19. századi latin nyelvű dokumentumok fordítását kívánta megóvni a méltatlan feledéstől szerzetes közösségünk, amikor a kutatásokat folytatva vállalta a megjelentetés költségeit.
A könyv második fejezete átdolgozva, kiegészítve kerül most a Tabi Kilátó olvasói elé.
Dél-Dunántúl igen gazdag régészeti leletekben. Az őskor folyamán, egészen a kelták Kr. e. 4. századi hódításáig a Kárpát-medence soha nem tartozott csupán egyetlen nép uralma alá.1 Az őskori nagy népességmozgások előszeretettel követték nagyobb patakok völgyeit, ártereit. Somogyban a Kapos-völgye és a Koppány-völgye nagyon fontos szerepet játszott az egyes kultúrák terjedésében. (Régészeti kultúrának a földrajzilag körülhatárolt helyen, azonos körülmények között kialakult társadalmi egységet népet nevezzük. Az egyes kultúrákat a régészeti leletek alapján különítik el.)2
Csaknem mindegyik Koppány-völgyi falu határában ismeretesek őskori telepnyomok. Ezeket időről időre rögzítik a múzeumi terepbejárások, de a figyelő szántó-vető ember is gyakran találkozhat több ezer éves kultúra csekély maradékával: a még korongolás nélkül készített cserépedények felszínre kerülő darabjaival, egy-egy pattintott radiolarit szilánkkal (silex), amelyet tán sarlójából vesztett el az őskor embere, vagy állatbőrök tisztítására használt. Az esőáztatta friss szántásokban itt-ott sötét elszíneződés, esetleg égésnyom jelzi, hogy hajdanában emberi település, földbevájt kunyhók, vagy sírok voltak ott. Építkezésekkor, árokásásokkor, útszélesítésekkor is megmutathat valamit a föld évezredes titkaiból.
Zics határából előkerült tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a környéken már több mint hatezer éve megtelepedett az ember. A Szűkszűr-dűlőben a középső-neolitikumban (újkőkorban) élt ősemberek kultúrájának (Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája) jelenlétére utal a néhány jellegzetes díszítésű cseréptöredék, ami a szántás felszínéről került elő.3 Hatásában már a rézkorba is átnyúló késő neolitikus lengyeli kultúra (Kr. e. 3900 3000) letelepedését is valószínűsíthetjük. A Tolna megyei Lengyel községről elnevezett népcsoport telepei magasabb térszinteken találhatók, nemegyszer a dombtetőkre is felhúzódva.4 A szórvány cseréptöredékek alapján nehéz a tipizálás, ugyanis a Kr. e. 3000 táján a Balkán középső és északi vidékéről a Dunántúlra vándorolt népcsoportok amelyek kialakították a Balaton-Lasinja kultúrát ötvöződtek a késő lengyeli etnikummal, s az új betelepülők kerámiaművességében sokáig tovább éltek a lengyeli hagyományok is.5
A szakértői vizsgálat szerint a középső rézkor végén (protoboleráz időszak) és a késői rézkorban is (boleráz és badeni kultúra) huzamosabb időn keresztül éltek ősemberek az Innenső-Csicseri-dűlőben. Jelenlétüket a gyakorlott fazekasságra utaló, fazekaskorong használata nélkül készített, szép, fúrt díszítésű fekete edénytöredékek négyezer év távlatából is bizonyítják. Minden bizonnyal a késő-rézkori, esetleg a kora bronzkori településen élhetett az az ember, akinek a sírját 1948-ban, a helyi villanyvezeték oszlopának ásásakor a régi tabi úttól 2-300 méterre a keleti domboldalban találta meg Háziinger János. Elmondása szerint a melléklet nélküli csontvázat ülő (!?) helyzetben találta, arca kelet felé nézett. A csontokat a gödör sarkába visszatemették.
A Szűkszűr-dűlőből előkerült őskori kőtöredékek részletes analízisét a Magyar Nemzeti Múzeumban T. Bíró Katalin végezte el. 128 megvizsgált kőtöredék legnagyobb része radiolarit pattinték volt. Néhány kőpenge típus a kerámiatöredékek alapján is a legjellemzőbbnek határozott középső neolitikus és késő rézkori keltezést erősítette meg.
A zicsi kőtöredékek nyersanyagvizsgálata is bizonyítja, hogy már kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai voltak az őskor emberének. Évezredekkel ezelőtt több mint száz kilométeres távolságból is kerültek ide kőzettípusok. A magkőmaradékok, szilánkvakarók, pattintékok dunántúli eredetűek. Nagy százalékban bakonyi Szentgál és Eplény környéki őskori bányákból származnak, de rózsaszínű és lilás mecseki radiolarit szilánkok is voltak a meghatározott anyagban. A viszonylag kis méretük (max. 3-4 cm) oka a nyersanyag jellegzetességeiben keresendő. A dunántúli radiolarit magas opál (közvetve víz) tartalma miatt csak kivételes esetben alkalmas nagyobb eszközök készítésére. A felszínen, az időjárás szélsőségeinek kitéve nagyobb tömbjei megrepedeznek, aprózódnak. Homogenitásának következtében viszont tartós, jó minőségű vágóélt ad, ezért a Dunántúlon tökéletesen helyettesíti a Tokaj közelében az őskor óta bányászott, s onnan környékünkre csak kis számban elkerült feketés, üvegszerű obszidiánt. A radiolarit finom mikrokristályos kvarc alapanyaga miatt igen kis méretű, finoman megmunkált eszközök előállítására alkalmas. Jó példát ad erre a Szűkszűr-dűlő szántóföldjéről előkerült alig 2 cm nagyságú művészien pattintott kis nyílhegy.
 |
| 1. ábra: Őskori pattintott kőeszközök: |
| 1. nyílhegy, 2. kőpence |
Ugyanitt jött napvilágra egy átfúrt kőbalta éltöredéke, amit vulkáni eredetű kőzetből (makroszkopikus vizsgálat alapján fonolitból) csiszoltak hajdanában.6 Zicshez legközelebbi felszíni előfordulása ennek a kőzettípusnak a Mecsek-hegységben található.
Mai tudásunk szerint a Kr. e. 19-18. században a Balkán felől érkeztek a bronzot ismerő népek Somogyba. A csaknem egy évezreden át tartó bronzkor sem volt a nyugalom időszaka, újabbnál újabb népmozgások a telepek elhagyására kényszerítették a helyben lakókat. A középső bronzkorban (Kr. e. 17-14. sz.) Dunántúl nagy részén az állattartó-földművelő életmódot folytató mészbetétes edények népe élt. Nágocs keleti határából, a Csentei-dűlőből ennek a kultúrának települését írták le néhány kaposvári múzeumba került tárgy alapján.7
A bronzkor mozgalmas, háborús történetét igazolják a földbe rejtett bronzkincsek, ill. bronz raktár (depó) leletek. A bronzot réznek és ónnak vagy antimonnak az ötvözetéből állították elő. A főbb kereskedő utak kialakulásának ideje ez a korszak. A fém nagyobbik része valószínűleg Erdélyből származik, de alpi hatással is számolnunk kell. A törött fegyvereket, szerszámokat gondosan gyűjtötték, nemegyszer lepénnyé olvasztották össze, majd alkalomadtán vándor bronzművesek öntőmintáikkal új használati eszközöket készítettek. A bronzöntésre váró nyersanyagot, mint jelentős értéket, veszély esetén elrejtették, elásták. Zics tágabb környezetéből is kerültek elő ilyen elrejtett, zömében töredékes bronzeszközök. Jelentős a Kapoly és Tab közötti 2. ábra: Bronzkori kardtöredék Csabapusztán,8 valamint az 1885-ben Ketyéről Kéren talált főként törött bronzkardokból, tokos és szárnyas baltákból, sarlókból álló lelet.9 1884-ben, Törökkoppány mellett is elrejtését követően évezredekkel később került elő a többnyire sarlókból álló bronzlelet, amelyet már a korai vaskor idejére datálnak.
 |
| 2. ábra: Bronzkori kardtöredék Ketyéről |
Zics külterületén is léteztek települések a bronzkorban. A Szűkszűr-dűlő két kis patak találkozásánál induló lankás domboldal. Itt az újkőkori és rézkori embereken kívül a bronzkori népesség jelenléte is bizonyítottnak vehető, s nemcsak a meghatározott kerámiatöredékek alapján. Egy bronzsarló darab került elő a patak mellől az 1980-as években, amely jelenleg egy balatonföldvári magángyűjteményben van. A Ketye-dűlőben pedig 1990-ben egy lapos, 5,8 cm hosszú, levél alakú kis bronztőrt talált Bognár Bernadett. A Kr. e. 13. században terjedt el az a nyélnyújtványos bronz szúrókard-típus, amelynek csekély markolattöredéke ugyancsak a ketyei dűlőből ismert.
Zicstől keletre, Tabtól délre fekvő Kánya falu új címerébe is belekerült a község határában talált egyedi lelet: egy küllős kerekekre helyezett égetett agyagurna, amely a bronzkori urnamezős kultúra fiatalabb szakaszából származik.10
Kapoly falu délnyugati határában a késő bronzkori urnasíros kultúra nagyobb telepe húzódik. Az ott lakók elmondása szerint kerti munkáik során számos cseréptöredék kerül elő.
Krisztus előtt a 4. században újabb nép hódította meg a Kárpát-medencét: a kelták. Északnyugat felől, valószínűleg a Rajna vidékéről vándoroltak ide. Az emberiség lényeges találmányainak elterjesztésében volt elévülhetetlen szerepük. A vaseszközök térhódítása, a fazekaskorong megjelenése hazánkban a kelták ittlétéhez köthető. Az általuk használt vaspapucsos faeke, vas sarlók és kaszák a korábbi népekénél fejlettebb mezőgazdaságukat jelzik.
Nágocson, a már említett Csentei-dűlőben, a kapolyi erdő alatt különböző alkalommal kerültek elő kelta leletek. A kaposvári múzeumban található egy szépen korongolt kihajló peremű agyagedény, egy összehajtott vaskard állapota sír mellékletére utal és vas kardkötő lánc darabja, ami még 1926-ban került a gyűjteménybe. A nágocsi Öreghegyről leírt kelta fibula (ruhakapcsoló tű) jelenleg ismeretlen helyen van."
1979-ben a zicsi Szőlőhegyen Hoffmann Ferenc pincealapozás közben, másfél méter mélyen, csontok mellett talált egy vastag falú, ép, ki-hajló peremű, hosszú nyakú gömbös testű agyagedényt. A barnásszürke színű cserépedény magassága 16,2 cm; szájátmérője 7,5 cm, enyhén benyomott aljának átmérője 7,5 cm.12
Hoffmann Ferenc pincéjétől néhány telekre északra, 1949-ben Pfiéger Márton földjén kútásás közben 5-6 m mélységben törött vastag falú, zöldes színű cserépedényeket találtak. Túl nagy jelentőséget ennek nem tulajdonítottak akkor, így a cseréptöredékek ma már nincsenek meg. Csontokra nem emlékeznek, de nyilván a kútásás csak adott területet érintett. A nagy mélységet magyarázza a lelőhely mélyebb fekvése, ahova mind a mai napig hevesebb esőzésekkor nagy mennyiségű sarat lehord a víz, s ezáltal fokozatosan töltődik a terület.
Ugyancsak a Szőlőhegyről 1957-ben szórvány leletként már egy kardkötő láncot ismertettek.13 Minden bizonnyal ez megegyezik a Magyar Nemzeti Múzeumba 1899-ben dr. Kammerer Ernő által bevitt zicsi leletek egyikével. A korabeli híradások szerint „kelta sírleletből származó félgömbökből alakított két bronzkarperec, egy zárt sodronyos karperec s vas kardkötőlánc töredéke" került ekkor a gyűjteménybe a zicsi Szőlőhegyről.14
A jelenlegi Zics falu belterületéről is kerültek elő régi sírok. Noha mellékletekről nincs tudomásunk ezért a sírok kelta kora nem bizonyítható utólag -, leírásukat mégis itt közöljük. Pfiéger Mihály házának (Kossuth u. 21.) udvarán istállóalapozás közben egy melléklet nélküli sírt talált. Fiának, Pfiéger Mártonnak visszaemlékezése szerint K-Ny-i tájolással egy igen magas, erős fizikumú embert temettek el ott.
A következő jelentős népcsoport, amely a környék múltjában itt hagyta a nyomát, a rómaiak voltak. Bár Kr. e. 12-ben Tiberius császár óriási győzelmet aratott a pannonokon, s ezzel megkezdődött a mai Dunántúl meghódítása, valójában több mint egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a rómaiak kis villagazdaságai kialakuljanak az új határtól (limes) beljebb eső területeken. Somogy megye eddig kutatott nagy római erődéi (Ságvár, Heténypuszta), s ezzel a fő hadi utak is, viszonylag távolabb estek vizsgált környékünktől, mégis egyértelműen mondhatjuk, hogy a 2. század végétől egyre sűrűbben lakottá válik Belső-Pannoniának Balatontól délre eső területe is.
A legnagyobb római népsűrűség a Koppány-völgyében a 3. század végén és a 4. században alakult ki. Zics környékén 3-5 kilométerenként találkozhatunk római telepnyomokkal. Sűrűségük ismeretében felvetődik a központi földelosztás lehetősége.
Kicsi, valószínűleg csupán néhány évtizedig, esetleg száz évig fennálló villagazdaságok lehettek itt, amolyan laza „tanyacsoportot" alkotva. A Zics határában levők még téglaépülettel sem rendelkeztek, a közeli Miklósi és Somogydöröcske mellettieknél a 4. századi lakóházak nyomát már peremes téglák töredékei jelzik. Minden bizonnyal hosszú -akár 25 éves katonai szolgálatukat letöltött veteránoknak osztottak ki földbirtokokat, akik családjukkal, s nyilván néhány rabszolgával igyekeztek kiépíteni lakóhelyüket. A pannóniai magánjellegű épületekkel eddig meglehetősen keveset foglalkoztak. A régészeti kutatás homlokterében főként a katonai táborok, városok, temetők, utak és a limes-kutatás állt, pedig a mindennapi vidéki élet megismeréséhez idővel elengedhetetlen a kisebb villagazdaságok feltárása.15 A környék római kori településtörténetéhez minden bizonnyal új adatokkal fog szolgálni a Tolna megyei Dalmand és Szakcs határában a közelmúltban felfedezett város (lovia?) régészeti feltárása.
A római kis villák földművelésre, erdőgazdálkodásra és állattenyésztésre vonatkozó szórványos adatai nem teszik lehetővé, hogy a termelés ágainak arányát, időbeli eltolódását vizsgálhassuk16, különösen helyi viszonylatban.
Nyilván a villák környékén intenzív erdőirtás indult, majd a megtisztított területen növénytermesztést folytattak. Számos kultúrnövény a római korban jelent meg először Magyarországon. Nemcsak a búza új fajtáját honosították meg, hanem attól a kortól tűnik fel a len és a legtöbb gyümölcs (dió, kajszi és őszibarack, mandula, sajmeggy, szilva, cseresznye) is. A búza és a rozs mellett az árpát és a kölest kisebb arányban termesztették.17 Szinte biztosra vehetjük a Balaton tágabb környezetében a szőlőtermesztés fellendülését is.
Zics külterületén a rómaiak létére utaló csekély nyomok a régi kányái földút mellett, a Templom-dűlő déli felén és a Ketye-dűlőben találhatók. Itt egy 4. századi hagymafejes díszítésű fibula darabja került elő. 1939-ben Máj József a község temetőjétől északra levő földjén egy szórvány római bronzpénzt talált. A határozás során kiderült, hogy Nagy Constantin császár verette 313-316 között. Zics faluban, az iskola melletti hársfák ültetésekor, 1957-ben, az egyik gödör ásásakor 70/80 cm mélységben „vörös agyagedény" darabjait és egy díszített, 15-20 cm hosszúságú bronztűt találtak. Pécsi muzeológusok meghatározása szerint a töredékek 2. századi, római finomkerámia (terra sigillata) darabjai.18 Egyesek szerint az iskola alapozásánál is kerültek elő embercsontok, de azt szakértő nem vizsgálta meg.
|
|
| 3. ábra: 1. Római finomkerámi a (terra sigillata) töredék Zicsről (L.sz.: 65.578.1.) | |
| 2. negyedik századi bronz fibula töredéke |
 |
| 4. Ábra: Zicsen talált római dörzstál töredéke a Somogy Megyei Múzeum gyűjteményéből |
| (L. sz.: 65.577.1.) |
Zicsről közelebbi helymegjelölés nélkül a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba került 1965-ben néhány római edénytöredék. Kormeghatározó lehet egy terra sigillata tál nagyobb darabja, amely felső felén tojásfüzér díszítésű, oldalán madár és növényi ornamentikás, nem pannóniai eredetű finomkerámia.19 Eléggé ritka típusnak tekinthető az a nagyméretű római dörzstál, amelynek csaknem a fele előkerült. A vastagfalú cserépedény belső felére aprókavicsos réteget vittek fel égetés előtt, felső részén ki-öntőcső töredéke látszik.20
 |
| 5. ábra: 1. Népvándorlás kori bronz szíjvég a Gyaludi-dűlőből; |
| 2. Sárkányos bronz függő a zicsi Templom-dűlőből |
A 4-5. század fordulóján az erősödő barbár, vandál, gót támadásoktól a pannóniai települések elpusztultak, ill. lakói biztonságosabbnak vélt vidékre költöztek el. A hódító hunokra utaló emlék Zicsből a Magyar Nemzeti Múzeumba 1907-ben felkerült díszítetlen lemezű ezüst bokacsat, amelyhez hasonlót 5. ABRA: 1. népvándorlás kori bronz szíjvíc Lengyeltótiban és Borsoda Gyaludi-dűlóból; 2. Sárkányos bronz Abaúj-Zemplén megyében, függő a zicsi Templom-dűlóből Kistokajon is találtak.21
A honfoglalás korára tudomásunk szerint mindez ideig csupán néhány szórvány lelet utal. Egy bronz szíjvég rajzát közöljük, amelyet évtizedekkel ezelőtt a Túlsó-Csicseri-dűlőben találtak, a Csicseri-árok keleti oldalán.22 Egy különleges, függesztővel ellátott bronz sárkányos medál is ismertes a Templom-dűlőből.23 A 2,2 cm átmérőjű bronz függő felirat nélküli. Bár minden kétséget kizáró analógiát eddig nem találtunk, valószínűleg a tárgy kapcsolatba hozható a késő avar kori griffes-indás népcsoporttal. Nehezíti a datálást, hogy a mitikus állatnak ezen a medálon nincs szárnya.
Eddig felsorolt, a történelem viharaiban megszűnt kis települések nevét nem ismerjük. A nagy Római Birodalom felbomlása után évszázadok teltek el, míg a kora Árpád-korban középkori kis magyar falvak létesültek. A török pusztítás előtt a környék települései a mainál sokkal sűrűbben helyezkedtek el, bár egy-egy falu csupán alig tucatnyi házból állhatott.
A jelenlegi Zics határában három középkori település is volt: Zics (Zych), Ketye és Gyalud (Gyalod). Sőt a 16. században még egy negyediket, Zicsalját is említenek néhány házzal. Zics részletes tárgyalása előtt ezekről is közreadjuk, amit sikerült megtudnunk.
Ketye
Zics déli határszélén, a nágocsi halastó felesleges vizét levezető árok és a Zics-Miklósi vízfolyás csatlakozása fölötti földnyelv enyhe domboldala régóta letelepedésre csábította az embereket. Az itteni őskori és római telepnyomokról már írtunk. Draveczky Balázs 1965-ös helyszínelésének jelentésében a földnyelv közepén korai vaskori település nyomairól is ír,24 de ez napjainkban nagyon nehezen körülhatárolható. A korai magyarság szintén felfedezte a hely előnyeit, s egy kis középkori falu létesült itt. E dűlő mai neve Ketye ennek a településnek nevét őrizte meg.
Szerencsés véletlen, hogy a terület mai tulajdonosa két olyan szórvány középkori pénzt talált a földjén, ami minden okleveles adatnál jobban behatárolja a falu korát. Az egyik III. Béla király rézpénze -1172 és 1196 között volt forgalomban, míg a másikon pontos évszám is olvasható: 1623 (II. Ferdinánd pénze).
Ketye okleveles adatainak értékelését nehezíti, hogy Somogy megyében még egy területet neveznek Ketyének. A szövegkörnyezetből úgy tűnik, hogy inkább ez utóbbi, Ádánd melletti kis középkori falura vonatkoznak a 1333 és 1335 közötti pápai tizedjegyzék adatai, amikor említik annak papjának nevét is (Jacobus de Keche). Viszont egy 1306-ban keltezett oklevél Gyalud (Gholod), Ketye (Keghe) és Nágocs (Naghuc) falvakat egymás mellett említi,25 tehát biztosan a Zics melletti Ketyéről van szó. Mária királyné Kázmér fia Péternek adományozza a felsorolt falvakban levő királynéi részeket, miután Péter a birtokokat Károly Róbert királytól megkapta. Indokul a régi írás azt jegyzi meg, hogy Péter részt vett Károly oldalán az Esztergom vára alatti csatában, és szolgálatot tett IV. Kun László özvegyének, Erzsébet királynénak is.26 Ketye 1306-os említéséből amely ennél az időpontnál korábbi birtokviszonyokra is utal -, továbbá III. Béla király rézpénzének helyi előfordulásából, a település keletkezését nyugodtan datálhatjuk a 12. századra. Abból a tényből, hogy a pápai tizedjegyzék nem említi, valószínűsíthetjük, hogy önálló temploma és papja sem volt még az adóösszeírások idején. Később azonban itt is épült misézőhely: a falu fölötti domb tetején csekély téglatörmelékes rész jelzi a helyét a szántásban.
A falu legnagyobb jelentőségre az okleveles adatok szerint a 15. század idejében tett szert. Kechye alakban a Zichyek birtokaként említik 1413-ban és 1417-ben.27 Ugyancsak a Zichy családdal kapcsolatosak az 1464-ben, ill. 1466-ban kelt oklevelek, amelyek csak érintőlegesen szólnak a birtokról. Arról tájékoztatnak, hogy Zichy Benedek és Dárói Majos Mihály a dárói vár ügyében pereskedett egymással, és a per eldöntését választott bírákra bízták, akiknek a somogyi Ketyén (Kethye) kellett volna összejönni és ítéletet mondani.28 Az Országos Levéltárban őrzött, 1478-ban írt oklevél29 pedig Zichy Györgynek és Szerdahelyi Dancs Pálnak arról a birtokegyezségéről szól, ami többek között a Somogy megyei Zych, Gyalod, Zala, Kethye, Kewp (Köp) falvakra is vonatkozik.
Az általunk ismert utolsó középkori írásos adat az 1536. évi adólajstromban található, amelyben Zicsaljával (Zychallya) együtt említik Ketyét, mint a Zichy család birtokrészét. A későbbi török adóösszeírásokban a neve már nem szerepel. Biztosra vehetjük, hogy ez a falu is elpusztult a török hódoltság idején. Az egészen kései 1623-as veretű pénz arra utal, hogy a törökök itt tartózkodásának második feléig éltek itt néhányan a sorozatos zaklatások ellenére. A falu nevének megőrződése is ezt támasztja alá: túl sok nemzedéknyi idő nem telhetett el a környék 18. századi újratelepedéséig, hiszen a falu nevét a szóbeli emlékezés torzulás nélkül megőrizte. Ketye és a környező falvak elnéptelenedésének időbeli behatárolását az andocsi misszióról írt jelentés segítheti.30 Az 1643. szept. 2-án kelt terjedelmes irat a török szandzsákszékhely Koppány környéki falvak sanyarú helyzetét taglalja. Felsorolja a szerzetesek misszionálandó területét, többek között Koppányt, Hidegkutat, Koppányszántót, Szoros-Sádot (Szorosad), Döröcskét, Marosdot, Várongot, Gerezdet, Somogyacsát, Perneszt, Egrest, Bedeget, Csicsalt, de a térbelileg köztük levő Zics, Zicsalja, Gyalud és Ketye kimaradt a felsorolásból, ami ez utóbbi települések elnéptelenedésére utal.
A Ketye-dűlőt már több mint kétszáz éve művelik. A friss szántásban csak enyhe elszíneződés jelzi egykori kiterjedését. A terepbejárások során valószínűsíthetjük, hogy a Puszta-patak bal oldalán létesített falu egy utcás lehetett K-Ny-i telekosztással, elhúzódva a jelenlegi halastónak csaknem a közepéig. A gyakori tűzvészek miatt a falutól elkülönítve, É-ÉK-re 2-300 méterre építették fel kis templomukat a dombtetőn. Ez volt az egyetlen téglaépítmény a középkori Ketyén.
Gyalod
A másik nagy múltú elpusztult település nevét a Gyaludi-dűlő név őrizte meg Zicsen, azonban a későbbi 19. századi építkezések miatt a dűlőnév délebbre helyeződött át az eredeti faluhelytől.
A középkori falu eredeti neve Cyalod lehetett, oklevelekben a Gholod, Golad, Gyalad, Gyalogh írásmóddal találkozunk. A név eredete nem tisztázott, de valószínűleg nagyon ősi. Minden bizonnyal régebbi település volt itt, mint Ketyén. Az előzőekben láthattuk, hogy a környék domborzati és vízrajzi viszonyai miatt a neolitikumtól fogva megszakításokkal a legkülönfélébb népcsoportok telepedtek le a közelben rövidebb-hosszabb ideig. A középkori falu jelenleg az Innenső Csicseri-dűlőnek nevezett földterületen létesült a Pernesz-patak (itt Csicseri-árok) jobb partján.
Az 1779-es térképen egy régi főutat jelölnek a középkori település közelében, amely Kánya és Andocs között vezet. Ezt egészen a 2. világháborúig használták, a patakon hídon keltek át. A parti szántásban mind a mai napig az arra járó több téglát láthat: az egykori pillérek nyomát. Az elhagyott bozótos út ősiségére utal, hogy nyomvonala helyenként több méter mély löszút. Ma is követhető Zicsig, sőt a falun túl is. A jelenlegi temetőtől délre húzódott. Az évszázados közlekedés miatt ott is egészen mély bevágású csakúgy, mint a falut nyugat felé elhagyva, a szemétdomb közelében levő horhónál. Valószínű, hogy egy igen ősi, középkori út ez, sőt lehet, hogy akár római eredetű is, hiszen a középkori Gyaludtól délre, az út mellett a domboldalban kisebb római telepnyom van. Északra és nyugatra másik főutat jelöl a térkép: a Tab és Zics közöttit. A gyaludi templom helyétől nyugatra, alig száz méterre pedig szaggatott vonallal ismét másik nagyjából É-D-i irányú utat rajzoltak a 18. század végi térképen, felírása: Régi Koppányi út.
Fontos településtörténeti adat, hogy elmondások szerint a nyolcvanas években egy siófoki magánkutató Szent István korabeli dénárt talált a középkori faluhely közelében.
A legrégibb fennmaradt okleveles utalás erre a falura a korábban ismertetett 1306-os adománylevélben található, ami rögzíti, hogy Kázmér fia Péter birtoka.31 Temploma a 14. század elején már állt, hiszen a „Szentföld és a Szentszék javára Jacobus Berengarii és Raymundus de Bonofato pápai követek által, a veszprémi egyházmegye javadalmasai-tól beszedett pápai tized lajstromában" 1333 és 1335 között már szerepel. Zics összeírása után közvetlenül Gyalodra indultak az adószedők. „Gregorius de Golad solvit XX. parvos" olvashatjuk a híradást.32 Gergely pap által befizetett adó éppen a fele a Zicsen beszedettnek, ez utal a két falu népességének arányára a 14. század első harmadában.
A település következő említése 1351-ből való.33 Ekkor Kázmér fia Péter fia Miklós 50 márkáért eladja Paska fiai: László és Jakab mestereknek, zicsi nemeseknek (nobiies de Zich) Gelawd birtokban (in possessione) levő részét, valamint apja testvérével, Jánossal ugyanott közösen birtokolt részt, továbbá ezen a területen Szent Kereszt tiszteletére (in honore sancte crucis) emelt templomban bírt kegyúri jogrészét is. Ebben az oklevélben maradt tehát ránk Gyalod középkori templomának titulusa. 1417-ben a falu nevét Cyalogh alakban írják.34 1478-ban Zichy György (Georgius de Zych) a fehérvári keresztes konvent előtt megállapodik szerdahelyi Dancs Pállal, hogy mint atyafiak felsorolt birtokaikat - köztük a Somogy megyei Zics, Gyalod, Zala, Ketye és Köp birtokokat - közösen birtokolják, védelmezik, s ha egyikük örökös nélkül halna meg, abban az esetben az összes birtok a másik félre és örököseire száll.35
Nyilván szépen fejlődött volna Gyalod, ha a török hadak nem foglalják el Dél-Dunántúlt.
1534-ben a Ferdinánd király-párti Literáti Fülöp adóösszeírást végzett Somogyban. A török pusztítások akkor még nem érték el ezt a területet Koppányt csak 1543-ban foglalják el -, így a hódoltság előtti összeírásból következtethetünk a falvak birtokviszonyaira. Okányi Pál 1892-ben kiadatta ezt a forrást,36 de mint Miklósi történetét taglaló könyvünkben tárgyaltuk, több tekintetben igencsak óvatosan kell értékelnünk ezt a művet.37 A most vizsgált településekkel kapcsolatban is sorozatos név elírásokat találunk, amelyeket azonban helyismerettel korrigálni lehet. „Zich, Kerp, Hetye, Bajlod" szerepel az összeírásnál, mint Zichy Ferenc, László és Raphael birtokai. A Zichy birtoktest helyesen: Zics, Köp38, Ketye, Gyalod. Az adózó családok számát a négy faluban összevonva közli a forrás, ezért nem értékelhető az egyes települések létszámadatainak meghatározásához.
Az általunk ismert utolsó írásos adat Gyalod pusztulását megelőző időből, 1557-ből való.39 Ekkor már török hódoltsági terület, de Ziccsel, Egrech-el (Egressel), Pernesszel és Myklossy-val (Miklósival) együtt Magyar Bálintnak is adóznak, így több más faluval együtt Gyalod is az (Öreg-) Lakhoz tartozó birtoktest részévé vált.
A középkori Gyalod szintén patak partján települt, ahogy Ketye és Zics is. Téglából épített kis templomukat a házaktól nyugatra, kb. száz méterre emelték a domboldalon. A szántásban, az ősi templomot jelző tégladaraboktól délre itt-ott embercsontok bukkannak elő. Az erózió által évszázadok során lassan lekoptatott lejtős helyen a templom körül létesített temető földje megvékonyodott, így a szántás során az egykor kegyelettel eltemetett csontok a felszínre kerülnek.
Gyalod tehát a török uralom alatt teljesen elpusztult. A Nagyberkiben40 őrzött 1793-as Zichy uradalmi térképen templomának romjait Rudera Templi felírással a szentély ábrázolása nélkül, téglalappal jelzik. Hosszanti tengelye a kelet-nyugati iránytól kicsit északkelet felé tér el. Az 1779-es térképen a falura csak a Territórium Praedii Gyalud elnevezés utal, a patak menti egykori faluhely kivételével mindent erdő borít. Néhai Szalay János atya és Bognár Zoltán a szántásban 1986-ban kisebb faragott kőtöredéket talált, valószínűleg az Árpád-kori templom szenteltvíztartójának darabját. A 14x14 cm-es négyzet alapú kő felfelé szélesedik, minden oldala egyszerű, azonos díszítésű, belül ívesen kimélyített.
Zich
Ketye és Gyalod ismertetése után térjünk rá a középkori Zicsre, amely a jelenlegi falun kívül, északnyugati irányban, a Templom-dűlőben létezett egykor. A falu házai nagyobbrészt a Zics-Miklósi vízfolyás bal partján épültek. Szántás utáni terepbejárásunk során Bognár Zoltánnal jól körülhatárolhattuk az egykori települést.
A kis patak partján csaknem ötszáz méter hosszon látszik a középkori kultúrnyom. A falu Ketyéhez hasonlóan települt, ugyanolyan kitettségű lankán. A telekosztás itt is K-Ny irányú volt, a telkek leérhettek a patakig. Nyilván a vízhez közelebb épültek az istállók és a gazdasági épületek, míg a lakóházak az esetleges árvíztől védettebb, magasabb helyen. A házaktól kb. 150 m távolságban keletre a dombtetőn építették fel a templomukat. Bár ennek helyét is régóta szántják, a téglatörmelékek alapján most is könnyen azonosítható. Néhány faragás nélküli kisebb homokkő darabot is kiforgatott az eke a földből. Az elbeszélések szerint főként a templom déli oldalán gyakran bukkannak embercsontokra, ami az egykori temető területét segít megállapítani.
1471-ből fennmaradt özv. Zichy Benedeknének a végrendelete, amely segítségével, nagy valószínűséggel megállapíthatjuk a régi zicsi templom titulusát.41 Az özvegy betegségében szóban végrendelkezett, amit távoli rokona, Marczali László írt le latinul, jegyzékszerűén, elég sok helyesírási hibával. Zichy Benedekné házában készült a végrendelet, minden bizonnyal Zicsen. Halála után kétszer harminc szentmise elvégzését kéri a lelke üdvéért, harmincat „Chulld"-ban (Gyalod?), harmincat pedig a zicsi egyházban. Rendelkezik szőlőjéről, boráról is, majd ami különösen fontos: „Egy francia takarót adok olyanképpen, hogy adják el és az értékét a Szent Mihály egyház szükségleteire fordítsák..." Ebből valószínűsíthetjük, hogy a középkori zicsi templom védőszentje Szent Mihály főangyal lehetett. Ezt elfogadhatóbbnak tartjuk, mint Mező András feltételezését, aki egy 1430-ban keltezett oklevél alapján az ott említett Nogzeech-i Szent István király plébániatemplomot a somogyi Zics templomával azonosítja.42 Tekintettel arra, hogy a templomot a forrás43 a pécsi egyházmegyében levőnek mondja, az azonosítás téves44. Zichy Benedekné lakóhelyén rendelkezik a javairól: egy zicsi emberre hagyja a tehenét, lovait. Sőt még a szolgálólányára is volt gondja halála előtt az özvegynek: fiát megbízta, hogy a kúriájában szolgáló árva leányt, Orsolyát, lássa el jegyajándékokkal. A végrendelet kifejezetten Ziccsel foglalkozik, ez támasztja alá a templom védőszentjéről írt feltételezésünket.
A templom romjait az 1793-ban készült térképen még egy ferde téglalappal és Rudera Templi (templom rom) felírással jelezték.45
A Templom-dűlőben 1950-ben történt első mélyszántás után észleltek leírását nagyon fontosnak tartjuk. A Gerbovits család földjén akkor szőlőtelepítés előtti mély talajművelést végeztek. Rengeteg téglát forgatott ki az eke nyilván a meglevő alapokat szaggatták fel s ezáltal a felszínen jól kirajzolódott az épület nyomvonala. A középkorban megszokott módon a téglákat a helyszínen oltott mésszel fogatták össze. Az adatközlők szerint kb. 6 m széles és 10 m hosszú egyhajós, keletéit templom alapjai bontakoztak ki. Sajnos a szentélyzáródás típusára nem tudtak egyértelműen visszaemlékezni. Az azonban feltűnt, hogy az épület alapjain belül rengeteg megégett, részben kalcinált csontot találtak nagy összevisszaságban. Már akkor is úgy gondolták, hogy ez nem utalhat rendes temetésre, hanem inkább tragédia jele: a biztonságosnak vélt falak közé menekült falusiakra rágyújthatták a templomukat és a szerencsétlen emberek bennégtek. Visszaemlékeztek arra is, hogy évekkel a mélyszántás előtt talajművelés közben egy nagy vaskulcsot találtak a közelben. Lehet, hogy a templom kulcsa volt? Ma már nem tudjuk eldönteni, mert a lelet időközben elkallódott. A templom körül végzett talajmunkák során feltűnően sok cserépedény-töredék került a felszínre.
Valószínűsíthetjük, hogy a föld mélyén az alapokból maradt még valami. Egy későbbi szakszerű ásatás feltárhatná, s akkor bizonnyal többet tudhatnánk meg egy kegyetlenül végződött török portyázásról, a középkori Zics pusztulásáról.
Noha a középkori Zicsen minden bizonnyal az egyetlen téglaépület a templom lehetett, három módosabb ház (talán a plébánia és a Zichy udvarház) nyomai látszanak a falu nagyobbik részétől távolabb, kb. 150 méterre ÉNy-ra a templomtól, a felső dűlőút nyugati oldalán. Ezen a területen 1933-ban Pfiéger Mihály szántás során egy vas lándzsát talált, amit a Kaposvári Múzeumba juttattak el.
A templomtól kb. 400 m-re nyugatra, a patak túlsó (jobb) oldalán a szántásban látható nagymennyiségű cseréptöredék alapján fazekasműhelyt tételezhetünk fel égetőkemencével. A falu házaitól elkülönítették, ami érthető is a tűzveszélyessége miatt. Bár a területet régóta művelik, a felszíni terepalakulatok a közelben nagyobb középkori agyagkitermelő gödröt sejtetnek.
Az évszázados szántás miatt szintén csak nyomaiban észlelhető egy régi út hosszanti bemélyedése, amely a középkori templom irányából a fazekasműhely mellett elhaladva Nágocs felé fut. Ez a Keresztfai-dűlőben és a Hamuházi-dűlőben is sokáig követhető.
A patak jobb oldalán, a fazekasműhelytől délre, 400-450 méterre a talaj sötétebb elszíneződése és némi cseréptöredék utal a középkori házhelyekre. Itt, Zicstől teljesen elhatárolódva, de annak közelségében sejtjük Zicsalja helyét, amit az 1536. évi adólajstrom Zychallya írásmóddal rögzít.46 Nyilván Zicsnél későbbi, valószínű csak 15-16. századi néhány házas település lehetett. Ezt oklevelekből ismert csekély kiterjedése és Zicshez kapcsolt nevén kívül arra is alapozzuk, hogy a környéken az „Alsó" előtagú dűlőnevek (Alsó-Gyalud, ill. Miklósi határában Alsó-Rácz Szőlő, Alsó-Miklósi) valamennyien a névadó objektumtól délre, a közeli patak folyásirányának, lejtőjének megfelelően találhatók.47
 |
| 6. ábra: Középkori vastárgyak a Templom-dűlőből: 1. szőlőmetsző kés, 2. kengyel, 3. lakat, 4. fejsze |
| (Bognár Zoltán gyűjteményéből) |
Zics középkori faluhelyének környékét régóta művelik, az 1779-es térkép is rétet (Pratum) és uradalmi földeket (Dominale) jelez területén. A talajművelés során sok mindent találtak, amelyek jó része sajnálatosan elkallódott. Néhányan évtizedek óta módszeresen is átvizsgálják a területet. Itt talált vas szőlőmetsző kés és középkori fejsze utal a középkori emberek mindennapi munkájára, a szőlőtermesztésre és a fakitermelésre.
Ugyancsak a középkori zicsi szőlőművelésre vonatkozó adatot találunk az Andocs melletti Toldi-pusztán épült Nagyboldogasszonyról nevezett pálos monostor 1417-ben keltezett oklevelében. „Zych-i Dömötör özvegye Zich birtok területén a Weregd-hegyen birtokolt szőlőjét (...) a remetéknek adományozta".48
Egy balatonföldvári magángyűjteményben látott Zicsről származó kard keresztvas, sarkantyú és nyílhegyek mutatják, hogy nem mindig volt békés a környék, de ezt a nagy múltú Zichy család történetéből is sejthetjük. A település korát meghatározó okleveles adatok mellett fontosnak tartjuk azt a néhány töredékes, III. Béla király által valamikor 1172-1196 között veretett rézpénzt, amelyeket a Zicsről származó Bognár Zoltán talált a Templom-dűlőben. Ezek bizonyítják, hogy Zics a 12. század végén már biztosan létezett.
Első, általunk ismert okleveles említése száz évvel későbbről, 1295-ből való. Ekkor Lodomér esztergomi érsektől Benedek veszprémi püspök cserével megszerzi Zics faluban (in villa Zyych) az érsekség birtokrészét.49 Ebben az oklevélben a falu nevét Zyych-nek írják. Feltételezhető, hogy Zics mai kiejtésével nagyjából egyezően mondták.
Eléggé bizonytalan a név eredete. A bolgár „Zicse" helynév alapján talán számításba jöhet szláv származtatása. Előzményeként a szerbhorvát régi nyeivemléki 'építőmester'jelentésű főnév képzős származékára gondolnak.50 Török László siófoki helytörténész feltételezése szerint a falu néveredete kapcsolatba hozható a szlovák Zíst' szóval, amelynek jelentése: lejön, összetalálkozik. Tény, hogy a középkori faluhelytől északra vízválasztó dombok húzódnak, s a település mellett fontos utak keresztezték egymást. Az Árpád-korban nagy jelentőségű veszprémiszlavóniai út a tihanyi révnél kelt át a Balatonon, majd Kőröshegy, Kereki, Bálványos, Kapoly és Zics érintésével haladt tovább dél felé.51
Annak bizonyítására, hogy a Zichy család kapta a faluról a nevét, nem pedig fordítva, ahogy régebben többen feltételezték,52 részletesen közöljük Ziccsel kapcsolatos legkorábbi okleveleket. Ugyanis számos utalás fennmaradt a 14. század elejéről a falu nevével, amikor a Zych még nem a Zichy család birtoka volt.
1309-ben az Igmánd nemzetség a Lőrinte nemzetség javára lemondott Zych-i birtokáról.53 Ez azonban valószínűleg nem a faluval, hanem az Igmánd nembeli András 1251-ben említett Kapoly mellett fekvő erdejével azonos.54 Láttuk, hogy 1295-ben a veszprémi püspökség birtokrészt szerzett Zicsen.
1326-ban említik, hogy Vrbolch (Orbóc55) birtok Chaba (Csaba), Keethkapul (Két Kapoly) és Zych birtokok szomszédságában fekszik.56
Orbóc helyét már régóta keressük. Valószínű, hogy a jelenlegi Kapoly falu belterületén, annak DNy-i részén lehetett, az egykori Kápolnás Kapolytól DNy-ra.
A Cyalod falu történeténél említett pápai tizedjegyzékben kétszer is szerepel a falu. 1333-ban papja, László, negyven kis dénárt fizet a faluja után (Ladislaus de Zich s. XL parvos)57, majd a 4. összeíráskor Gergely, a hivatali utód ugyancsak ennyit (Gregorius de Zich s. XL parvos)58. A középkori Zics papjai közül még egynek ismerjük a nevét: 1426-ban Péter volt a falu plébánosa („Petro de Zych ecclesie plebano).59
1337-ben Olup mester királyi adományból Zych-en kapott birtokot, a veszprémi püspök eltiltja a püspökség ottani birtokainak elfoglalásától.60
1351-ben már említik a falu nemeseit (nobiles de Zych).61 Egyiküktől, Jakab királyi testőrtől, Paska fiától vezetik le családfájukat a Zichyek.62 A család okleveleit 12 kötetben gyűjtötték össze és adták ki nyomtatásban 1871 és 1931 között.63 Természetesen ebben a gyűjteményben nemcsak a családdal közvetlen kapcsolatos iratok vannak, hanem azok is, amelyek noha csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem érintik a család történetét, de a Zichyek levéltárában maradtak fenn.
1351-ben a fehérvári káptalan oklevele szerint cserével kerül Paska fiai: László és Jakab mesterek, zicsi nemesek birtokába a Somogyban levő Zala birtok, amely eddig Gúnya fia Domokos, naki nemes tulajdona volt.64
Ha a család birtokainak gyarapodását figyeljük, 1358-ban nevük feltűnik Csicsal65 birtokosaként, amikor perbe keverednek a pannonhalmi apátsággal, akié a falu korábban volt. Az 1367-ig elhúzódó per oly módon zárul, hogy a községet megosztják a Zichy család és az apátság között.66 A Zychről származó Jakab és László (Paska fiai) királyi udvari lovagok 1367-ben úgy szerepelnek, mint a tihanyi apátság csicsali birtokának bérlői.67 Csicsal nem sokáig volt a Zichyek birtokában, a falu 1393-ban már a Nezdei család tulajdona.68
Ha a Zichy család névadó falujának birtokviszonyait figyeljük, láthatjuk, hogy ott sem volt minden feszültségektől mentes. Ugyanis miután Paska fiai: László és Jakab mesterek szolgálataikért a királytól Zych-en birtokot kaptak, 1360-ban felszólította őket a veszprémi püspök, hogy az általuk elfoglalt Zych-i püspöki birtokrészt adják vissza a püspökségnek. Erre azt felelték, hogy a birtokot visszaadják, ha a püspök oklevéllel bizonyítja jogosultságát, de akkor is csak a királynak, mert azt tőle kapták szolgálataikért.69 A jogvitát Nagy Lajos király kivizsgáltatta. 1360-ban a somogyi konvent jelentésében egyértelműen fogalmaz: a vizsgálat megállapította, hogy a Zych-i részbirtok jobbágyostul emberemlékezetet meghaladó idő óta a veszprémi püspökség birtoka volt, most azonban Paska fiai: Jakab és László mesterek erőszakkal elfoglalták.70 Öt éven át folyik a vita, míg végre 1365-ben László veszprémi püspök, valamint Zych-i Paska fia László mester és testvérének -Jakab mesternek a fia, Elek megunván a pereskedést, megegyeznek egymással. A püspökség csere fejében a Fyzygh71 folyó továbbá Thot és Acha (Ácsa) püspöki birtokok szomszédságában levő That-i és Nak-i birtokrészükért és malmaikért lemond Zych-i birtokrészéről az említettek javára.72 Ezt a birtokcserét I. (Nagy) Lajos király is megerősítette még ugyanabban az évben.73 A püspökségnek adott cserebirtokokat később per fenyegette, de az új Zych-i birtokosok számára fontos későbbi névadó falujuk, ezért Paska fia, Jakab 1382-ben hivatalosan vállalja a cseréért a felelősséget.74
Jakabnak tudomásunk szerint egy fia Elek, aki a Zichy család ősei közt szerepel és egy leánya született, akit később Gordovai László (Gordovai Fáncs bán fia) vett nőül. Ennek az oldalágnak leszármazottai között megemlítjük az 1398-ban Fanch-nak (Fáncsnak) mondott Istvánt, aki testvérével együtt hűségesküt tett Zsigmond királynak, mert megbocsátotta nekik, hogy Lackfi István lázadásában részt vettek. Zsigmond király (1387-1437) ellen több ízben is szerveztek összeesküvést. Ennek vádjával 1397-ben Lackfi István egykori nádort, a Csáktornyait és unokaöccsét, Simontornyai Lackfi Istvánt megölték, kíséretüket, híveiket pedig elfogták. Ezeknek szabadságuk fejében meg kellett fogadniuk, hogy egyetlen zokszót sem ejtenek a történtek miatt, ígéretük megtartására pedig nagyszámú kezest voltak kötelesek állítani.75 Az esküt tevőkért kezességet vállaló nemesek között ott van Zych-i Elek fia, Zsigmond is.76 Az előbb említett Gordovai Fáncsok tehát rokonságban vannak Zych-i Zsigmonddal.77 Később azonban nem volt felhőtlen a viszony a Gordovai és a Zichy család tagjai között. Ezt bizonyítja Rozgonyi Simon országbíró Visegrádon, 1413. szept. 7-én kelt levele, amelyben Gordovai Imrének és Zichy Zsigmondnak örökösödési peréhez kérik, hogy Zsigmond adott határidőre mutassa be többek között Zich, Keche, Gyalad, Kup, Zala, Szőllős birtokokra vonatkozó okleveleit.78
Jelentős a Zichy okmánytárban közölt 1417-es oklevél, amely felsorolja a Zichy uradalom somogyi birtoktestét. Valójában egy szerződés ez, amely tisztázza az örökséget Paska fia, Jakab mester leszármazottai között. Elek unokái, Zsigmond fiai: Benedek (13 éves 1417-ben), Balázs (6 éves), István (még kisebb gyerek) megkapják a Somogy megyei Zics, Ketye, Zala, Szőlős, Gyalod, Köp falvakban és a Veszprém megyei Losthe-n azt a birtokrészt is, ametyre leányági örökösödés miatt mint Paska fia, Jakab lányának leszármazottaiként jogot formálhatna a Gordovai család is.79 A királyhűségét kezesvállalással bizonyító Zych-i Zsigmond fiáról, Zych-i Balázsról tudjuk, hogy 1435-ben somogyi alispán.80
A 15. század második felében Zichy Benedekné neve kerül elő többször a peres iratokban, amelyekből megtudhatjuk, hogy mely falvakban volt további érdekeltsége a családnak. Az agilis asszony 1461-ben saját bátyját, Szerdahelyi Györgyöt és érdektársait akarja eltiltani Zákány város használatától.81 A per hosszan elhúzódott, egyre bonyolultabbá vált, időközben Zichy Benedekné (szül. Szerdahelyi Anna) más kakonyai, szenttrinitási, mali, dercéi családi birtokrészeinek elfoglalása ellen is jogorvoslatot keresett.82 A pert a zalavári konvent előtt végül is 1464-ben megnyeri, s visszakapja a kérdéses birtokokat. Még ugyanebben az évben férje, Zichy Benedek, keveredik jogvitába Dáró várának ügyében Majos Mihállyal. A pert Budán Mátyás király elé viszik,83 de az ítélet elhúzódik a kijelölt vizsgáló bírák miatt.
Közben újra fellángolt Szerdahelyi Györggyel is az örökösödési vita, de Pálócz László országbíró ismét Zichy Benedeknének adott igazat, s a vesztest 1466-ban pénzbírsággal sújtották.84
Végre 1467-ben Országh Mihály nádor előtt Zichy Benedek és Majos Mihály egyezséget kötnek Dáró várát illetően. Mindenesetre Zichy Benedek családjának a legmagasabb fórumig elvitt perlekedését addig az évig 15 fennmaradt oklevél tanúsítja az okmánytárban. De ne higgyük, hogy ezután már nem hallatnak magukról. Néhány éves szünet után Zichy Benedekné neve birtokviszályok kapcsán ismét a történetkutatás tárgya lehet.
1474 szeptemberében Dombai Lászlót és Zichy Balázst az időközben megözvegyült Zichy Benedekné sógorát többek között Zicsen történt hatalmaskodása miatt perbe idézték a somogyvári konvent elé. A panasz szerint Zichy Balázs erőszakkal elfoglalta Zicsen egy jobbágytelek felét Anna asszonytól, továbbá annak kertjét és szántóföldjét.85 Zichy Balázs ellenségeskedésére részben magyarázatul szolgálhat egy másik I. Ulászló király által 1441-ben kiadott oklevél. Akkor ugyanis a király a rebellisekhez állott és az országot tűzzel-vassal pusztító, ezáltal hűtlenné vált Zichy Balázst úgy büntette meg, hogy Zychen és a Zala megyei Zaykon a birtokrészeit Kereztwr-i Bochka Miklós fiának, Lászlónak adományozta.86 Tehát Zichy Balázs kegyvesztett lett, kitiltották az ősi családi birtokból, s ezt nyilván nem szívesen tűrte.
A Zichy Benedekné és testvére közötti veszekedés idős korukban újra fellángolt, s a peres feleket megint Budán találjuk 1478-ban. Ekkor Szerdahelyi György „Felsőés Alsózákány, Tótfalu, Földvár, Gyékényes, Intó és Almakert nevű birtokok, az alsózákányi kastély s a felsőzákányi vám őt illető felerészének egyharmadát az elődeik által Velencében elhelyezett pénzösszegből járó pénz fejében Mátyás király előtt átadja nővérének, özv. Zichy Benedekné, Szerdahelyi Annának és fiának, Zichy Benedeknek."87A hivatalosan meghirdetett átadás a gyakorlatban mégsem ment olyan egyszerűen, hiszen a rokonai a javadalmak elfoglalásában még öt év múlva is hátráltatták az özvegyet.88
Mivel Magyarország határait dél felől a törökök egyre inkább veszélyeztették, Mátyás király a nemeseket egymás után kötelezte a fegyveres harcra. Zichy (II.) Benedek özv. Zichy Benedekné fia szintén megkapta a felszólítást az uralkodótól 1483 áprilisában, hogy „a török ellen 15 fegyveres lovassal készüljön."89
Tudjuk, hogy a török hódítók elleni harc Mátyás király halála után egyre kevesebb sikerrel járt. S a mohácsi csatavesztés (1526. aug. 29.) több mint másfél évszázadra megpecsételte a magyarság sorsát.
1535. június 24-én Enyingi Török Bálint bérbe vette 300 forintért Tolnai Máté pannonhalmi apáttól és konventjétől Somogy megye tizedeit. Az oklevélben megjelölik a helyeket is, ahol azok beszedhetők. A felsorolt települések között szerepel Zics neve is.90
1536-os összeírásból91 tudjuk, hogy a Zicsen akkor Zichy Raphaelé öt, Zichy Ferencé kettő, Zichy Lászlóé pedig egy porta volt, de ez nem azt jelenti, hogy csupán 8 család élt a faluban.
A 16. század közepén Somogyban is kialakította a török saját közigazgatási rendszerét, amelyben Zics a koppányi nahie része lett. A hódoltsági adóösszeíróknak köszönhetően a Zicsen élő családfők nevét is ismerjük 1573-74-ből. Ekkor a faluban 9 portát írtak össze, a lakosok pedig a következők: Lázár Pál, Kovács András, János Kelemen, Batos János, Polgár János, Bódizsár István, Varas Lőrincz, Kovács Gergely, Kovács János.92 A „hitetlenek fejadó-deftere a koppáni vilajetben" 1575-ben ugyancsak 9 házat jelöl Zicsen.93
A török korral foglalkozó történészek szerint Somogy megye népességének és gazdasági életének alakulása szempontjából a 16. század folyamán a Szigetvár elestétől, 1566-tól Kanizsa elestéig, 1600-ig tartó időszakjelentette a mélypontot.94 Némi egyeztetési nehézséget okoz, hogy 1598-ban változás állt be az adórendszerben. Az eddigi portális adózás helyére a nagyrészt elpusztult országban a házankénti adózást vezették be, így nemcsak a portás jobbágyokat, hanem a házas zselléreket is az adózók közé sorolták. Az is bonyolítja némileg az értékelést, hogy a törökök a nemeseket is megadóztatták és mindazokat, akik magyar részről mentességet élveztek (pl. bírák, egyházi személyek).95 Zicsen 1599-ben a szigorúbb adóztatási összeírás szerint 6 házat írtak össze.96 Huszonnégy év alatt tehát a falu lakossága harmadával csökkent.
Az 1599-es török adóösszeírás adata az utolsó, amit ismerünk a középkori Zicsről. 1631-ben a koppányi szandzsák hűbér defterében a környék falvai (Kapoly, Felső-Miklósi, Bedeg, Szorosad stb.) mellett Zics már nem szerepel.
Véleményünk szerint még jobban szűkíthető a Zichy somogyi birtokrész pusztulásának időintervalluma. Ezt részben a falu tragikus vége a templom felgyújtása és a Ketyén talált szórvány 1623-as veretű dénár is alátámasztja. Könnyen lehet, hogy a falvak (Zics, Ketye, Gyalod) elpusztítása bosszúból egy időben történt. Ebben az esetben bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha Zichy Pál veszprémi várkapitány török ellenes „vitézi tetteit" jelöljük meg a bosszút kiváltó ok gyanánt. Zichy Pál 1616 és 1620, valamint 1622 és 1627 között volt Veszprém kapitánya, majd 1627-től már győri kapitány.97 Számunkra az életének 1622 és 1627 közötti szakasza fontos.
Azok közé a kapitányok közé tartozott, akiket a törökök sem szerettek, de a császári udvarban sem kedveltek. Nagyon erőszakos embernek tartották, s több panaszos levél fennmaradt róla. Mehemmet budai pasa gróf Eszterházy Miklós nádorhoz 1626. febr. 7-én kelt levelében hangsúlyozza, hogy „kiváltképen a Beszprimi kapitánynak amennyi sok gonosz cselekedetei vannak a két császár között való békességnek ellene, amelyek immár semiképen el nem szenvedhetők." Főképpen azért emel panaszt, mivel „a békességnek ellene, két vagy három szandságságon belől Tholna tartományában, Koppan tartományában és Moháts tartományában lakó szegénységre a minemű nagy fenyíték alatt való parancsolat levelet küldözött".98 Minden bizonnyal sok foganatja nem lett az uralkodói levelezésnek Zichy Pál viselkedésére nézve, s ezért a török kegyetlenebb válaszlépést tett, a hódoltsági területen levő ősi családi birtokok felperzselésével. Legvalószínűbben ez a falura nézve végzetes kimenetelű megtorlás 1626-ban vagy 1627-ben történt; 1627-ben Zichy Pál már messzebb kerül, győri várkapitány lesz, s kevésbé valószínű a koppányi béggel való nézeteltérése.
Bármilyen szinten is fogadjuk el az előbb említett feltételezést, egészen biztos, hogy a középkori Zics teljes pusztulása a 17. század első harmadára tehető. Az andocsi szerzetesek sem említik már meg a falut, mint misszionálandó területet.99
Az ősi Zichy birtok hosszú évtizedekre pusztaság lett, csak a török kiűzése után, a 18. században kezdte meg a nagy múltú család névadó területének visszaszerzését.
Zicsről előkerült középkori pecsétnyomók
Rainer Pál a középkori Zics területén talált pecsétnyomókat ismertetett egy közelmúltban megjelent tanulmányában.100 A Zichy család címerének középkori eredetét bizonyítja az a minden bizonnyal római nagybronz pénzből kialakított 26 mm átmérőjű kör alakú pecsétnyomó, amelynek hátulsó oldalát simára csiszolták. A fogantyú nélküli pecsétnyomón a kerek középmezőben két erősen stilizált, leveles ág között -heraldikailag jobbra néző csöbörsisak látható, szemnyílással, a sisak hátsó részén három szalaggal. A felső sisakdíszt egy szarvasagancspár alkotja. Körirata: + S (IGILL1) MAG (IST) Rl PASCA DE SICh.101 A felirat mindkét oldalát gyöngysorkeret szegélyezi. A gömbölyded formájú majusculás betűk (egyedül a „h" betű minusculás) a 14. századra utalnak. A sisakpecsétek a Zichy Paskáé is ilyen I. Lajos és Zsigmond király korára voltak jellemzőek. A pecsétnyomó ismeretében mondhatjuk, hogy a későbbi Zichy-címer legősibb eleme a szarvasagancs; a Habsburg-házi királyok által adományozott Zichy-címerek már több száz éve használt ábrázolás részletét használták fel. A nemesi család egyszerűsített címere a zicsi templom főoltárán is látható. Az agancsszárak közötti kereszt a család címerébe valószínűleg csak a 17. századtól került bele, talán a Szt. Hubert legenda hatására.
 |
| 7. ábra: Zichy Paska mester címeres-feliratos 14. századi pecsétjének lenyomata |
A zicsi Templom-dűlő területéről ismeretes még két egyházi pecsétnyomó is, melyek közlését helytörténeti szempontból fontosnak tartjuk annál is inkább, mert ezek azonosítását Rainer P. nem tekintette feladatának. Hátoldalukon kis élszerű fogantyú van, korukat a 13-14. századra datálhatjuk.
Az egyik egyházi pecsét kerek, 3 cm átmérőjű, középmezejében ügyetlen megformálású, jobbra lépő és hátra tekintő Isten báránya (Agnus Dei) ábrázolás látható, hátán kereszttel, hasa alatt nyolcágú csillaggal. Felirata: + SIGILLV (M) PRECEPTORIS DE OCVR.102 A felirat alul, a középtől kissé jobbra kezdődik, két vékony vonal szegélyezi. A pecsétnyomót a 13-14. században használhatták. Az Agnus Dei ábrázolás román kori templomainkon feltűnik.103 Isten bárányát ábrázoló idézőbillog is létezik.104
A pecsét jól olvasható szövegének kulcsszava a PRECEPTORIS. A latin praeceptor, oris tanítót, parancsolói jelent. Kevéssé ismert viszont, hogy a középkorban a keresztesek elöljáróit nevezték praeceptornak.
 |
| 8. A templomos lovagok elöljárója 13. századi pecs étjének lenyomata |
A keresztes lovagrendek megalakulása a 12. századi, Szentföldet felszabadító keresztes hadjáratokhoz köthető. Jeruzsálem elfoglalása (1099) után maguk elé főként a betegek ápolását, a zarándokok segítését célul tűző, szerzetesi élet felé irányuló közösségekből alakult meg a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend. Keresztelő Szent János égi patrónusukról később röviden johannitáknak nevezték őket. A keresztény uralom megőrzése szinte kikényszerítette, hogy a betegek ápolása érdekében önmagukat hármas (szegénységi, tisztasági, engedelmességi) szerzetesi fogadalommal elkötelezett ispotályosok a fegyveres védekező harcból is kivegyék részüket.
Az igazán harcos lovagrend a templomosoké volt. 1128-ban készült el a szabályzata a Szent Sír kanonokjainak támogatásával indult, jámbor világi lovagokból álló közösségnek. Ők szükség esetén a zarándokok fegyveres védelmére kötelezték el magukat a tengerpart és Jeruzsálem közti úton. Nevüket onnan kapták, hogy a jeruzsálemi király az egykori Salamon-féle templom helyén telepítette le őket.
Magyarország is kivette részét a Szentföld felszabadításáért indított keresztes hadjáratokban, így könnyen érthető, hogy a 12. század derekán a jeruzsálemi ispotályosok, más néven jánosrendi lovagok hazánkban is megtelepedtek. Az átvonuló keresztes vitézek utazás közbeni orvoslását intézményesen ők vállalták fel. Néhány évvel később a templomos lovagrend első házai is megalakultak. (1163-ban már említik első, Csurgón felépített rendházukat.) A század végén már önálló tartományt alkottak.105
Az ispotályos lovagok 1187 előtt kapták meg a (székes) fehérvári királyi temetkező hely közelében, egy mocsárral körülvett szigeten felépített első templomukat. II. Géza király özvegye, Euphrosina királyné -aki később Jeruzsálembe zarándokolt és maga is beállt a jános lovagok ispotályának nőbetegek számára fenntartott részében az ápoló nővérek közé nagyvonalú birtokadományokkal biztosította megélhetésüket. III. Béla megerősítő oklevele szerint a székesfehérvári Szent István egyház [templom] valamint a monostor, vendégház javára 55 faluban adott birtokjövedelmet. Néhány Somogy megyei, Tab környéki település ezek közül: Kereki, Igái, [BábonylMegyer, Gámi [puszta Ságvár mellett], Nyim, [Nagy]Berény, Somberény, Jaba, Várong, Kapoly.106
A 12. század során hazánkban ugyanúgy mint a Szentföldön a rendtagok egyháziakra (papokra) és világiakra (laikusokra) különültek el, ez utóbbiakhoz tartoztak a lovagok, mesterek és a betegápolók. A közösség élén állt a praeceptor, a nem pap parancsnok. A 13. század elején a királyvárosból igazgatott hatalmas birtokegyüttes egyre inkább önálló igazgatási egységekre, praeceptoratusokra oszlott. Így a nagyobb birtoktesteket külön kezelték, a kisebb közösségek vezetői évente számoltak el a magasabb elöljárók felé. Az összegyűjtött jövedelem nagy részét a keresztes hadjáratok támogatására fordították.
A 13. század elejétől a johannita konventek hiteles helyi mai kifejezéssel amolyan közjegyzői feladatokat is elláttak. Magánokiratok hitelesítése mellett rögzítették a királyi jogszolgáltatás peres és peren kívüli eljárásait több példányban. Egy-egy hiteles hely tevékenysége általában csak saját régiójára vonatkozott, de a fehérvári jánosrendi konvent hatásköre az egész országra kiterjedt. Fontosságát az is bizonyítja, hogy az 1222-es Aranybulla másodpéldányát a fehérvári johannita konvent őrizte.
A Zicsen talált pecsétnyomó tehát a preceptoris szó miatt kapcsolatba hozható valamelyik keresztes lovagrend egyik vidéki központjával. A következő feladat az OCUR helynév azonosítása volt.
Somogy megye egyetlen faluneve vagy földrajzi neve se tűnt a pecsét feliratához kapcsolhatónak. Török László siófoki helytörténésznek, a pecsétnyomók tálalójának és őrzőjének feltételezése, hogy tán a Zicstől 10 km távolságban levő Tengőd melletti Okráddal hozható kapcsolatba az Ocur helynév, kevésbé tűnik valószínűnek a keresztes múlt hiánya miatt.
Dr. Török József egyháztörténész összefoglaló művében107 felsorolja az ispotályoslovagok okleveles adatokkal bizonyítható praeceptoratusait. Dél-Dunántúlon Kesztölc (1215), Arcsa (1226), Gyánt (1238), Csurgó, Dada(1275),Újudvar(1236/1256)melletta Drávától délre levő Dobsza, Peker, Rácsa, Bélavár stb. egyike se azonosítható Ocurral. Azonban Szent János Ispotályos rendjének házait és birtokait összegzőén ábrázoló térképen Baranya megyében, más praeceptorátusoktól viszonylag nagyobb távolságban levő kisebb birtokegyüttest jelző négy falu (Sebes, Cserdi, Aranyos, Okri-Szentlőrinc) között feltűnt Okri-Szentlőrinc neve. A település Árpád-kori okleveleit sorba véve108 megtudhatjuk, hogy már 1235-ben említik a keresztesek templomát (cruciferorum ecclesiae). A pecsétfelirat megfejtése szempontjából különösen jelentős a preceptor domus templi de Okur kifejezés (az okuri templomosok házának parancsnoka) egy 1274-es oklevélben. A 13. század végén még egyszer ugyanígy említik az okuri keresztes parancsnokot (preceptor et cruciferi de Okur)109
Györffy György szerint Szentlőrinc, az Ókor folyó mellett fekvő falu a templomos keresztes lovagok Szt. Lőrincről nevezett rendházáról kapta a nevét. A templomos lovagrend erejénél és az országban élvezett bizalmi helyzeténél fogva szintén ellátott hiteles helyi feladatokat a 13. század második felében. Az Aranybulla példányai közül a pápa és a johanniták után a harmadik példányt ők kapták megőrzésre.110
A templomos rend 1312-i feloszlatása után okuri monostoruk az ispotályosok kezére került, jelentőségét praeceptoratusi önállóságát elvesztette. Egy 1326-os oklevél111 szerint az ispotályos keresztesek nagykáptalana engedélyt adott a csurgói és újudvari ispotálynak, hogy Szentlőrincet tartozékaival nyilván a templomosok régi birtokaival -együtt bérbe adják András, volt kamaraispánnak és testvérének tíz évre.
Ma a község Pécs és Szigetvár között található. A helyi lakosok szerint a falutól északra 1,5 km-re, a Szarkád dűlő felett emelkedő községi temető helyén feküdt valaha a „fehér barátok" kolostora.112 Itt terült volna el hajdan Szentlőrinc falu is.113
De, hogy a templomos keresztes lovagok okuri parancsnokának pecsétnyomója hogyan került Zicsre a középkor folyamán, azt csak találgathatjuk. Az biztos, hogy a pecsétnyomót iratok hitelesítésére a 13. század második felében használhatták. 1312 a templomos lovagrend feloszlatása után megszűnt Okur praeceptoratus lenni, az ispotályos lovagok (johanniták) csak egyszerű birtokként használták. S, ha a pecsétnyomó a templomos lovagok idejében nem került Zicsre, akkor tán valamelyik hivatali utód veszíthette el, amikor meglátogatta a Zichyeket útban valamelyik közeli birtok (pl. Kapoly) felé.
A másik egyházi pecsét mandorla formájú114, mérete hosszirányban 4,4 cm, a szélessége 3 cm. Középmezejében a megostorozott Krisztus ágyékkötős fél-alakja van, glóriás fejét kissé jobbra tartja, kezeit imára kulcsolja. Jobb hóna alatt háromágú korbácsot, a bal hóna alatt vesszőköteget (virgácsot) tart. Felirata: +S (IGILLI) GARDIAnl.DE.TVERnSTALn. A DE szót az előző és a következő szótól kicsiny, ötszirmú rozetták választják el. A feliratot kívül és belül gyöngysorkeret szegélyezi.
Tehát a Tvernstalnról való „gardián" hitelesítő pecsétnyomója került elő Zicsen.
 |
| 9. Nem Magyarországi ferences kolostor elöljárója Zicsen előkerült 14. századi pecsétjének lenyomata |
Gvardiánnak115 a ferences szerzeteseknél nevezték a teljes jogú kolostor, a konvent elöljáróit. A ferencesek 1221-ben már jelen voltak Magyarországon, 1232-ben pedig már önálló rendtartományt alkottak. IV. Béla király116, aki maga is harmadrendi ferences volt, nagyban segítette megtelepedésüket. A Tvernstaln helynév nagyon idegenül hangzik. Minden bizonnyal Magyarország jelenlegi határain kívül keresendő az a kolostor, amelyiknek elöljárói pecsétje Zicsen előkerült. A ferences rend 14. századi elterjedtségét jelzi, hogy 1384-ben 34 rendtartományban és vikariátusban a konventualisoknak117 1700 rendháza és kb. 30 ezer testvére, az obszervánsoknak 70 rendháza és 600 testvére lehetett.
Sajnos jelenleg még elképzelésünk sincs, hogy a 14. században használt szerzetes-elöljárói pecsét honnan és mi módon kerülhetett Zicsre. A pecséten olvasható helynevű rendház még az igen alaposnak tartott Lexikon des Mittelaltersben sem található.
Köszönetnyilvánítás
Ez úton is köszönöm dr. Solymosi László történész, egyetemi tanárnak segítségét a középkori oklevelek felderítésében és értelmező fordításában, továbbá dr. Magyar Kálmánnak, a kaposvári múzeum régész főtanácsosának, hogy lehetővé tette a Somogy Megyei Múzeumban őrzött zicsi leletek megtekintését, a kapolyi Bognár Zoltánnak és a balatonföldvári Szulok Károlynak, hogy magángyűjteményük Ziccsel kapcsolatos tárgyainak publikálásához hozzájárultak. A pontos tárgyrajzokért Zoltán Péter grafikusművésznek tartozom hálával.
|
|
