MAGYAR KÁLMÁN

KAPOLY TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁDKORTÓL A KÉSŐKÖZÉPKORIG I.

(A történeti forrásanyag alapján)

Bevezetés

A Tabi Kilátó (Helytörténeti Olvasókönyv) 2004-2005. számában a szerzőtől megjelent a Kapoly története az őskortól a későközépkorig című írás. Ebben szerepelt a községre vonatkozó teljes régészeti forrásanyag, illetőleg a rá vonatkozó legalapvetőbb történeti források is. Szükségesnek látszik azonban, elsősorban a községi lakói, valamint a honismerettel, a helytörténetírással foglalkozók, de legjobban a tanulóifjúság számára, egy történeti Adatbázis létrehozása. Biztos eligazítást kell adnunk a különféle írásokban, illetve forrásfeldolgozásokban, sőt szakmunkákban Kapolyról megjelentetett véleményekről, adatokról és netán a róla szóló történeti forrásokról. A legfontosabb feladat most az, hogy tisztázhassuk a jelenleg ismert történeti adatok alapján a középkori Kapoly hiteles képét. Az eddigi feldolgozásaink jól tükrözték, hogy egy jelentős, a középkori kereskedelmi és a Hadiút mellett fekvő, úgynevezett középkorban megkettőződött, plébániás és kápolnás faluról van szó. A Kiss Gábor-féle úgynevezett várkönyv azonban még a XIV. század közepén ott állítólag létező váráról is ír. Jelentős birtokosait, így a Felsőlendvayakat, a Lengyeleket és a Perneszyeket is említik a különböző, többnyire a megye településeivel foglalkozó történeti összefoglaló munkák. Az is biztos, hogy a Szántód felé vezető műút kapolyi elágazásában az úgynevezett Kapolypuszta területén egykor meglévő Egyházas  vagy Nagykapoly a törökkorban pusztult el véglegesen. Ezt igazolták az ott, illetve a mai Kapoly különböző területén előkerült régészeti leletek is.

Jelen írásunkban először számba vesszük és közöljük a különböző helyeken, így a szakirodalomban megjelent a középkori Kapollyal kapcsolatos véleményeket. Ezeket egészíthetjük ki majd a későbbiekben a kutatásaink alapján rendelkezésünkre álló különböző történeti és más forrásanyagokkal.

1. Különböző szakirodalmi vélemények,

forrásanyagok a középkori Kapolyról a szerzők anyagának szöveghű idézetével

1. Kapoly

Csánki Dezső szerint1 Copul (1082: Hazai. Okmt. IV. 6.) Copul (1193: Dl. 27.)., Keeth kapui (1337: Körmendi llt. Alm. III. Iád. 2. N. 35.)., Villa Kopwl (et) Eghazaskapwl (1347: Anjouk. Okmt. V. 25.)., Kapol (1460: jeszenák cs. Llt.)., Kapolnaskapol és Eghazaskapol (1488: Dl. 19354.)., Kapolnaskapol (149o: Körmendi lltár. Lad. 4. N. 60.). Ezek közül Egyházas-Kapoly felel meg az 1460. évi Kapol-nak.

2. Kapoly

Csánki Dezső szerint2 első ízben a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka, de az 1267. évi pápai bulla szerint a tihanyi apátságnak is voltak itt birtokai. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is. 1337-ben Keethkapul, 1347-ben Egyházaskapoly, 1400-ban Kápolnáskapoly helységekről emlékeznek meg az oklevelek. Az utóbbinak a részeit Zsigmond király Osztopáni Bálintnak és Péternek adományozta. Egyik Kapoly 1460-ban Ugrón Imre birtoka. 1488-ban Bálványosi Györgynek Egyházas és Kápolnás helységekben lévő birtokait Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei, továbbá Endrédi Somogyi Bernát nyerik adományul. 1488-89-ben Bocskai Jakabnak is voltak itt birtokai. Kápolnás-Kapolyt 1512-ben Perneszi Pál fia, Imre, nyerte adományul II. Ulászló királytól. 1536-ban Kápolnás-Kapolynak Baronyay Máté, Ewleweldy (Óleveldi) László, Perneszi István özvegye, Perneszi Egyed és Imre, Egyházas-Kapolynak pedig Ugrón Bernát és Pál, Perneszi Imre, a veszprémi püspök, Kys Mihály és Baronyay Máté voltak a földesurai.

Az 1557. évi adólajstrom szerint mindkét Kapoly a Perneszi nemeseké volt. Az 1573-74. évi adólajstrom szerint Egyházas-Kapoly 20, Kápolnás, vagy másként Nagy-Kapoly 28 házból állott. 1577-ben Perneszi András felsőlendvai várnagy nyerte adományul Rudolf királytól. 1580-ban Nagy-Kapolynak már csak 16 házát írták össze. 1583-ban Kápolnás-Kapoly Perneszi Andrásé, Egyházas-Kapoly a veszprémi püspökségé. 1598-99-ben Nagykapoly a tihanyi várhoz tartozott. 1609. évi urbárium szerint Nagykapolyon 10 jobbágy lakott. 1612-ben Zala vármegye törvényszéke Nagykapolyt, Lullyát, Felsőendrédet és Alsóendrédet Tóti Lengyel Jánosnak ítélte oda. 1645-ben Nagykapoly a tihanyi apátsághoz tartozott. 1660-ban mindkét Kapoly a Perneszieké volt. 1665-ben Perneszi János Kis-Kapoly helységben fekvő jószágait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna voltak a földesurai. 1715-ben Anna Julianna volt a földesura. 1733-ban fele a Perneszi családé, fele pedig a tihanyi apátságé volt.

3. Kapoly

Bolevácz József és Izményi Éva szerint3 a település első írásos említése 1082-ből való. A név eredete a kapu főnévből származhat. Szó esik róla már a III. Béla király által a székesfehérvári János lovagoknak kiállított oklevélben. Az 1267. évi pápai bulla szerint pedig a tihanyi apátságnak is voltak itt birtokai. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben jelölt Keethkapul és később az Egyházas-Kapoly azt mutatja, hogy két település volt a középkorban, mégpedig a veszprémi-szlavóniai hadiút mellett. 1400-ban Kápolnás-Kapoly részeit Zsigmond király Osztopáni Bálintnak és Péternek adományozta, míg a másik Kapoly Ugrón Imre birtoka lett. A XV. században mindkét település többször is gazdát cserélt. A hódoltság idején pedig Koppány, Karád és Endréd török őrségeinek zaklatásait sínylették. A harcok során Nagy-Kapoly teljesen elpusztult, s csak a XVIII. század elején indult meg ott újra az élet.

4. Kapoly

Kiss Gábor szerint4 a település okleveleinkben első ízben 1082-ben fordult elo „villa Copul habét ecclesie" alakban, amikor I. László király a veszprémi káptalan birtokait összeíratja, és őket azok birtokában megerősítette. II!. Béla királynak 1193-ban, a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levelében, valamint II. Endre király 1229-ben kelt oklevelében szerepel, mint a székesfehérvári káptalan birtoka.

A helységet IV. Béla király 1237. november 10-én kelt levelével az esztergomi érsekségnek adományozta. Ezután több birtokosa volt, melyet 1512-ben II. Ulászló Perneszi Pál fia Imrének adományozott, ez a család tartotta a kezében még a XVIII. század elején is.

Külön lényeges az az adatsor, amely szerint „az itt épült várra vagy egy várszerűen megerősített várkastélyra egy 1348. november 17-én, illetve november 30-án kelt oklevélből lehet következtetni. Az előbbiben a somogyi konvent előtt Lendvai Miklós bán fiának Miklós mesternek özvegye, Margit asszony, a saját és kiskorú fiai: János és Amadé nevében felhatalmazza Domonkos fia János mestert, elyai nemest, kapuli várnagyát és nótáriusát: György literátust, hogy a Bihar megyei Bagamér birtokát elcserélje, az utóbbiban pedig ugyan ezen Domonkos fia János mester, kapuli várnagy bemutatta megbízólevelét a birtokcserével kapcsolatban. A várra vagy erősségre utaló oklevelek a későbbiekben nem szerepelnek."

5. Kapoly

Tóth Tibor szerint5 Kapoly ősi magyar település. Már 1082-ben említik Copul néven. Nevét a magyar kapu főnév török származékából kapta. A falu eredetileg a mai Kapolypuszta területén feküdt. Ott, ahol a Kís-Koppány keletre fordul. A Kapolypusztai-vízfolyás mellett álltak a község házai.

A kapu elnevezés találó, hisz itt nyílott út É-D-i, valamint K-Ny-i irányban a 200-230 m magas dombok lábánál. Vidékünknek valójában kapuja, napjainkban is. Fontosságát mutatja, hogy erre vezetett a Szlovéniába tartó hadiút is. Kezdetben birtokosai főként az egyháziak közül kerültek ki: veszprémi káptalan (1082), székesfehérvári johanniták (1193), székesfehérvári káptalan (1229), esztergomi érsekség (1237).

A népesség növekedése miatt új települést alapítanak. Erről tudósít bennünket a Keeth Kapui elnevezés 1337-ből. A régi falunak 1347-ben már áll a gótikus temploma. Két emberöltő múlva már az újfalu sem marad istenháza nélkül. Kis kápolna épült erre a célra. A két Kapoly földesurai sorra változnak. Főként köznemeseket találunk soraikban: Osztopániak, Ugronok, Bálványosiak, Endrédi Somogyiak, Bocskai Jakab, a Pernesziek, a Baranyaiak és mások váltakoznak a XIV-XVI. században.

Az 1530-as évek elején Kapoly Somogy 7. legnépesebb települése a maga 58 portájával. Aztán jön a hódoltság kora, a falu túléli ezt a vészterhes időszakot, de jelentőségét már soha többé nem nyeri vissza. Az emberek biztonságosabb helyre költöznek, majd két km-nyire keletebbre, így jön létre a mai falu.

Az Anjou királyok korában Kapoly azon települések közé tartozott, ahol vár is állott. Az Alsólendvai Bánfiak a tulajdonosai. Nagy Lajos uralkodásának idején 1348-ban Lindvai Miklós bán fiának Miklósnak az özvegye Margit a birtokosa. Várnagya ekkor Domonkos fia János mester, aki a Kadarkúttól északra fekvő Elya (Öllye) faluból származó nemes ember. Ebben az évben említi két oklevél először és utoljára az erősséget. Az elsőben Margit asszony felhatalmazza a „kapuli" várnagyot, János mestert és György literátust, hogy a távoli Bihar megyei Bagamér nevű birtokát elcseréljék.

A másodikban a várnagy bemutatta megbízó levelét.

Az erősség építtetője ismeretlen, az építés ideje úgyszintén. Valószínű, hogy az Árpád-ház kihalását követő hatalmi harcok idején emelhették. Talán éppen a Bánfiak. A várnagy megléte utal arra, hogy állandóan lakott, katonák által védett hely. A vár szerepe nemcsak a földesúrnak és javainak, valamint a környék védelme, hanem birtokközpont is volt. A várnagy innen igazgatta az itteni uradalmat, intézte az ügyes-bajos dolgokat. Idehordták a beszedett adót is. Domonkos fia János mester ügyesen láthatta el feladatát, ha a nagy körültekintést igénylő birtokcserével őt bízták meg. A hű serviens minden bizonnyal pontosan teljesítette ezt a megbízást is.

A kapolyi vár többé nem fordul elő okleveleinkben. Valószínűleg azért, mert nem sikerült egyben tartani azt az uradalmat, amelynek központja volt. A következő századokban, mint láttuk, több birtokosa lesz a falunak. Nekik már nem lesz kifizetődő itteni birtokrészeik miatt a vár fenntartása. A lakatlanná vált építmény pusztulásnak indult. Anyagát elhordták. A fallal, árokkal körülvett lakó-és gazdasági épületek eltűntek.

Hol lehetett a vár egykoron? A környező dombtetők közül több is alkalmas a védelemre. Leginkább a meredeken kiemelkedő 235 m magas Fáncsi-domb, de itt nyomát sem találtuk az erősségnek. Vagy valahol ott lehetett, ahol a Kapolypusztai-vízfolyás beleömlik a Kis-Koppányba? A mocsárból alig kiemelkedő valamelyik dombocskára építhették? Ez esetben az ingovány szolgáltatta a biztonságot. Ezt látszik igazolni, hogy sáncoknak, falaknak a dombokon nincs nyoma. A síkvidéki váracska a természeti adottságai miatt, csak kicsiny alapterületű lehetett, hadászati értéke csekély. Csak kisebb rabló csapatok feltartóztatására képes. Ez magyarázná, hogy török időkben már egyáltalán nem szerepel a felsorolt somogyi várak közt. Meg se érte ezt az időszakot.

Ez a vár ma már valóban láthatatlan. Nekünk legalább is nem sikerült nyomára bukkannunk. Talán valaki majd nálunk szerencsésebb lesz...

6. Kapoly

Magyar Eszter szerint⁶ a mai Kapoly határában is két település állt 1526 előtt, Kápolnás-vagy Kiskapoly és Egyházas-, más néven Nagykapoly.

A török háborúk első hullámait 1532-34-ben túlélte a környék, bár veszteségeket valószínűleg szenvedtek, mégis az 1536-os adójegyzék nem említ frissen elpusztult vagy felégetett települést. Az érintett falvak meghódolására a Buda eleste után megindított nagy hadjáratok idején került sor 1543-45-ben, és Várasendréden a következő években a törökök erősséget is építettek ki...

A környék legkésőbb elnéptelenedett települése Nagykapoly, amelyet csak utolsó említése, 1679 után, a visszafoglaló háborúk alatt hagyott el megmaradt lakossága, átköltözve a szomszédos Kápolnáskapolyra...

Az apátsági birtokok közül szülőföldjéhez ragaszkodva mindvégig kitartott a lakosság Endréden, Kiskapolyon, és Telekiben... Hasonlóak voltak Kiskapolyon a Pocsai, Ábrahám és Viszló családok...

A hadjáratok során elpusztult falvak lakossága életét vesztette, fogságba esett vagy pedig beköltözött a hadi utaktól távolabb eső biztonságosabb falvakba. A falvak műveletlenül hagyott határában elvadultak a szántók, a természet erői szabadon érvényesültek, megsemmisítve mindazt a munkát, amelyeket az ott élők a kultúrtáj alakítása érdekében évszázadokon át végeztek. Az ilyen falvak határa szerencsére nem vált teljesen elhagyatottá. A szomszédos, még népes falvak azonnal használni, művelni kezdték földjét, előnyben részesítve természetesen azt a művelési ágat, amelyre a faluhatár természettől adottan a legalkalmasabb volt, a körülményektől függően szántónak, rétnek, legelőnek vagy makkoserdőnek használva azt...

A végvári hálózat ellátásának biztosítására a tihanyi apátság jövedelmeit 1532 után a tihanyi vár kapitánya rendelkezésére bocsátották. A Magyarországi török hódoltság sajátos viszonyainak megfelelően ugyanakkor a hódoltsági falvak lakói mind a török, mind a magyar földesúrnak, jelen esetben a tihanyi várnak is tartoztak feudális szolgáltatással. Az 1609-es béke után a somogyi tizedet a török, a kilencedet az apátság, illetve a vár kapta...

Az apátságnak a török időkben megbolygatott birtokjogai biztosítására és újra elismertetésére már a XVII. századtól kezdve folyamatosan birtokpereket kellett folytatnia, amelyeknek során megesett, hogy középkori eredetű birtokát elvesztette (Lulla, Lulya), másokat viszont, amelyek a török időkben kerültek a tihanyi várhoz, sikerült megszereznie (Kapoly)...

A határokról az első térképes feljegyzések csak a XVIII. század végén, az úrbérrendezések végrehajtása során készültek, a határokat addig az ideig élő „bizonyítékok", hiteles tanúk igazolták. Pl. 1774-ben is feljegyzést készítettek azokról, akik a nagykapolyi határ vonulását szükség esetén tanúsíthatják:

„Az öreg kapolyi határt ezek tudják: Kőröshegyi Kis Bálint, Csepeli Vastag János és Nyári József, Zalai Takács János, Nágocsi Fábián Gergely, Andocsi Vastag János, Kiskapolyi Ábrahám, György és Kis Péter."

Az igazgatás Tihanyból történt, a helyi szabad szerződéses jobbágyok közül kinevezett tiszttartó vezetésével. A somogyi oldal gazdasági és irányítási központja Endréden jött létre, ahol a régi török várat urasági lakóépületté és gazdasági épületté, magtárrá lehetett átalakítani...

Pusztakapoly Kiskapolyra menekült lakosságának utódai természetesnek érezték, hogy használták a korábban őseik által művelt földet, azokat, amelyeket 100 éve elődeik irtottak Pusztakapolyon, és sérelmezték, hogy 1743-tól ezek fejében robottal tartoztak.

Az uradalom jobbágyainak elkeseredését fokozta, hogy a földesúri elnyomás erősödése kíméletlen vallási üldözéssel párosult. Endréd, Kapoly és Teleki lakossága a XVIII. század elején színreformátus magyar volt, és 1745-ig vallásuk gyakorlásában senki sem akadályozta őket... Lécs apát 1749-ben a kapolyi református fatemplomot is elvette a hívőktől, és a katolikusoknak adta... A tihanyi uradalomhoz tartoztak a somogyi oldalon Endréd, Zamárdi és Teleki jobbágyfalvak, Kiskapoly falu része, Szántód és Nagykapoly puszták... Az 1750-es évek végén Kapolyon is állítottak fel ispánságot...

Lécs a szántódihoz hasonló, bár méreteiben szerényebb állattartó majorsági központot rendezett be Pusztakapolyon is, ahol szarvasmarha-istállót és juhakolt épített. Ekkor telepítették a kapolyi méhest is, és egyéb gazdasági épületeket is emeltek. Az apát a kapolyi majort is fejleszteni akarta, legalábbis erre lehet következtetni a cselédség létszámából, béreseket is tartottak, az 50-es években Kapolyon hajdú és ispán is volt. Az ebben az időben vezetett robotjegyzőkönyvek tanúsága szerint se Szántódon, se Pusztakapolyon nem végeztek semmiféle szőlőműveléssel kapcsolatos robotot...

A kiskapolyiak 1000 szál abroncsnak való mogyoróvesszőt vágtak, és 3000 szőlőkarót hordtak a kőhegyi szőlőbe. Kiskapoly robotjegyzőkönyve szerint a falu éves robotteljesítésének fele a pusztakapolyi erdőn történt fakivágásból, fahordásból állt... A teleki molnár a malom javításához a kapolyi erdőn válogatta a fát... Az uradalom somogyi központjához közelebb fekvő szántódi-endrédi erdőket jobban kímélték, mint a pusztakapolyit, ahol hamuzsírégetést is adtak bérbe, és a környező falvak lakosainak és iparosainak erdőbérletei is gyakoribbak voltak...

Pusztakapolyon is megtelepedtek a cigány családok, akik a kapolyi erdőn készített faedények eladásából éltek...

7. Kapoly

Magyar Kálmán szerint7 (Szántóddal kapcsolatos, főképpen XVI-XVII. századi adatok) az úgynevezett török háborúk dúlásai, a víz-és az éghajlati viszonyok XVI. századi változása előtt még egy nagyjelentőségű átalakulás következett be, amely a Balaton-part és Észak-Somogy nagy részére jellemző lett. A kereskedelmi útvonalak délebbre kerültek, s miután ezeken a délebbi útvonalakon folyt a szegediek és az alföldi városok nagyarányú állatkereskedelme, a Balaton déli partja elszegényedett...

A tihanyi apátság birtokaihoz a XVI. század közepén bekövetkező hullámvölgy után 1577-ben már jelentős, összesen 80 telek tartozott. Ez 1585-ben szinte megháromszorozódott és 228-ra nőtt a telkek száma. A gyarapodás annak a közben eltelt néhány békés évtizednek köszönhető, amely az újjátelepülést lehetővé tette...

Az egyházi tizedet is Tihanynak fizette az említett 8 falu: Szamárd, a két Endréd, a két Kapoly, Lullya, Bálványos és Túr. A dézsma címén pedig gabonaféléket: búzát, kevés árpát és még kevesebb rozst szolgáltattak be...

Ezért időnként búzát és bort adott Bálványos, a két Kapoly, Teleki, Rád, Túr és Tetves. Búzával szolgált Szamárd és a két Endréd. Árpával fizetett Váras-Endréd és Kis-Kapoly, bort adott Lullya. Kis-Kapolytól 3 ökröt, ruhaneműket, míg a nyestbőrt Tetvestől kapta a tihanyi uradalom.

Többek között búzával és pénzzel szolgált Rád, Lullya pedig pénzzel és ökörrel, míg Teleki pénzzel és fekete szattyánbőrrel. Később 1587-ben már sóval adózott Szamárd, míg Lullya nyestbőrt adott. Csege és Kis-Kapoly pedig ruhafélével látta el a tihanyiakat. Egy év múlva Szamárd adta a nyestbőrt, míg Lullyától búzát, rókabőrt, ruhaféléket, Nagy-Kapolytól és a többiektől pénzt, illetőleg bort kapott az apátság...

A XVI. század végén az öt év alatt lerótt kb. 1000 foritnyi telekadóból és summából összesen 157 forint és 40 dénárt adtak nyesttermékben és ipari cikkekben a Balaton melléki, somogyi falvak...

8. Kapoly

Hóvári János szerint⁸ Magyar Bálint zavaros ügyeinek kezdete a Lengyel családdal való kapcsolatával kezdődött... Lengyel Boldizsár leányával, Brigittával kötött házasságot. Magyar Bálint nemcsak veje lett Lengyel Boldizsárnak és védelmezője, hanem birtokainak az örököse is. Felesége révén ő csak a leánynegyed révén jussolhatott volna, ám egy ügyes jogi fogással megoldotta ezt a gordiuszi csomót. A felesége kiskorú testvérei: Bertalan, István, Anna és Zsófia gyámjaivá nevezte vagy neveztette ki magát. Így a Lengyel vagyonba való „beülése" teljesen jogszerűvé vált...

Annak azonban, hogy miként lett Magyar Bálint publicus malefactor, így szerepel a törvénykönyvben, hosszú története van. Következett ez a Lengyel családon civakodásokból éppen úgy, mint a török háborúk okozta zavaros helyzetből, ahol a fizetetlen katonaság zsoldját a hódoltsági területek adóztatásából fizette a kincstár. Ezek az adóztatási körzetek azonban nem voltak kellőképpen körülhatárolva. Így ez, és megannyi egyéb okok a végvári kapitányok közötti ellenségeskedések forrásaivá váltak...

Magyar Bálint új birtokszerzeményeit egy 1557. évi, a Somogy megyei hódoltsági területre vonatkozó subsidium jegyzékből ismerjük... Az Elenchusban talált konventi jelentések másolatai alapján az elkövetkező években sikerült megszereznie a töröktől megszállt somogyi részeken 1558-ban többek között Kapolyt is... Az összeírok 1555,1556,1557. évek adatait vetették papírra, melyből megtudhatjuk, hogy a fonyódi-ak, helyesebben Magyar Bálint, Kaposvár eleste után megszerezték a Kapós folyótól északra lévő korábban Kaposvárnak adózó falvak nagy részét. Így Külső-Somogy legnagyobb adóztatóivá váltak, kiszorítva a hatósugarát Somogyra is kiterjeszteni akaró palotaiakat. Somogyban pedig visszaszorítva a lakiakat és a segesdieket. A fonyódiaknak, azaz Magyar Bálintnak fizetett subsidiumot Kapoly 1555-ben 6fl-t, 1556-ban 8fl-t, végül 1557-ben is 8fl-t... Magyar Bálint fonyódi kiadásait aligha fedezte az így befolyt összeg. Ebből legföljebb négy-öt embert fogadhatott fel szolgálatába... Magyar Bálint méltán keseredett el a helyzetén. Támadták a somogyi birtokosok, a környező magyar kapitányok, pénzt a kamarától és Nádasdy Tamástól alig kapott, s várai ott álltak a török támadások kereszttüzében... Azontúl, hogy királyi comissiók vizsgálták birtokügyeit, az 1563. évi törvények közé beiktatták, hogy adja vissza a tóti Lengyel család örökösöknek Lengyel Boldizsár javait...

9. Kapoly

T. Mérey Klára szerint⁹ Lengyel család 1636-ban elkészíttette Somogy és Zala megyei javainak registerét, amelynek egy 1667. évi másolatát volt módunkban használni. Az összeírás felsorolta a községekben élő egésztelkes gazdákat és zselléreket a földesúrnak fizetendő dézsmájukkal együtt... A Lengyel családnak nagyobb birtoka volt még a Balaton mellett, de összeírt helységei közül csak Buzsák adatait tudjuk egybevetni a dicaban szereplő portaszámmal... Rendelkezésünkre áll még egy urbárium ebből a korból, amely 1664 májusában kelt összeírást tartalmaz. Az összeírásban szereplő községek azonban hiányoznak az 1626. évi adójegyzékből (Teleki, Vámos, Endréd, Nagyés Kis-Kapoly)...

E források egybehangzó tanúsága szerint bátran állíthatjuk, hogy a XVII. század folyamán megyénk területén nagyarányú pusztásodás indult. Ezt a pusztásodást nemcsak az állandó nyugtalanító portyázások, a magyar végvári vitézek újabb és újabb támadásai idézték elő, akik nem honfitársaikat, hanem az idegeneknek adózó renegátokat láttak a megmaradottakban és pusztították őket, hogy ne legyen anyagi erejük a török segélyezésére. Egyes helységek megüresedése nemcsak a háborús pusztítások miatt következett be, hanem igen valószínű, hogy a harcoknak kitett területekről el is telepítettek lakosokat...

10. Kapoly

Kanyar József szerint¹⁰ megyénk XVI. századi történetének jelentős forrása az az összeírás, amelyet Okányi Pál neves helytörténész, főgimnáziumi tanár adott közre a Kaposvári Állami Főgimnázium 1891/1892. évi értesítőjében. Levéltárunk „Regulationes urbariales" című gyűjteményében Karád címszó alatt található Literáti Fülöp, Ferdinánd párti királyi dikátor (adórovó) 1534. és 1550. évi összeírásaiból egy kivonat. Ezt a kamarai levéltárban őrzött porták összeírásának királyi könyvéből 1749. március 29-én Pozsonyban másolta ki Kákonyi Ferenc kamarai regestrátor.

A megyei levéltár birtokában is van egy Literáti Fülöp-féle összeírás, amelyet 1693-ban másoltak le a királyi könyvből. A megyének erre a kanizsai vár meghódolása után (1690) volt szüksége a neoacquistica comissio előtt. Erről az összeírásról az Országos Széchényi Könyvtár részére is készült másolat 1863-ban.

Az összeírás maga az adórovó panaszolta zavaros viszonyok között, a Zápolya-pártiak által háborgatva készült, ennek köszönhetők hiányosságai... A 20 portán felüli lakott helyek 1534 előtt címszó alatt szerepel Kapoly 58 portájával... 1534 előtt Somogyban 51-60 portaszámmal rendelkező település összesen 7, majd 1534 után már csak 2 volt... Nagyobb, az első három helyen jegyzett somogyi birtokosok 1534-ben Török Bálint (55 falu, 327 porta), Tóti Lengyel család (35 falu, 315 porta), az Osztopáni Perneszy család (34 falu, 214 porta) voltak...

11. Kapoly

Somogyi Judit szerint¹¹ Somogyban a 17. század elejére teljesen eltűnt a katolikus papság, s a települések elfogadták az új hitet hirdetőket, csakhogy valaki kereszteljen, eskessen és temessen a faluban. A helyzeten próbáltak javítani a jezsuita misszionáriusok. (Mellettük szintén találkozhatunk licenciátusokkal). A jezsuiták sorából kiemelkedett Horváth János, aki a 17. század első felében Andocsról gondozta a veszprémi püspök megbízásából Koppány, Kaposvár, Somogyvár környékét. Radanay Mátyás pécsi püspök (1687-1703) a jezsuiták 1687. évi tevékenységéről írott jelentésében számolt be arról, hogy a misszionáriusok Kaposvárra is eljutottak. Ugyancsak Radanay írásai között találhatók a pécsi születésű P. Bittevi térítő munkájáról szóló beszámolók, amelynek következtében az 1680-as években a kaposvári részeken Tengeld (Tengőd), Ossi, Kánya, Tab, Zala, Kiskapoly, Aszaló, Egresd (Magyaregres) falvak kálvinista hitükről katolikus hitre tértek...

12. Kapoly

A Kapollyal kapcsolatos legjelentősebb forrásgyűjteményt Kapoly történeti adatai 1460-1800-ig címmel a Pannonhalmi Szent Benedek Rend X. és XI. kötete alapján Hegedűs István rk. pap állította össze.12

A tabi Helytörténeti Olvasókönyv számára összeállított anyag nem egy kronológiai vagy tematikus rendet követ. A Tabi Kilátó 2002-2003. kötetében megjelentetett fontos anyagot éppen ezért elsősorban kronológiai és forráskritikai szakmai szempontok alapján látszott szükségesnek átrendezve újraközölni. A Hegedűs István által nagy munkával összeállított és már közölt anyagban többek között megtalálható ugyanis néhány a korábbi, az 1251-1460 közötti időszakra vonatkozó forrásokból is. (Hegedűs 2002-2003. 284., 286., 296., 275.)

Ezek a következők:

I. 284.: Márton deák és anyja, Nyeste a Somogy megyei Csicsalon, Kapol (Copul) mellett 1251-ben birtokot adományozott a tihanyi apátságnak és monostornak. (A szerző megjegyzi, hogy Kapoly falu neve tehát már e ma is meglévő 1251. évi oklevélben szerepel. Ezt kiegészíti a szerkesztő egy csillag alatt, hogy Kapoly első említése 1082-ből való.).

1.404.: A csicsali birtokról szóló 1251. évi adománylevél említi Kapolyt (Copul), mint Csicsallal szomszédos, határos falut.

I. 121.: 1333-1336. között írt pápai tizedjegyzék maradt fenn, mely szerint a kapolyi plébános 40 dénár tizedet fizetett a keresztes háborúk kiadásaira.

1. 62.: 1460-ban, Somogyi Endrédi Imre, mint Fejérvár város királyi kapitánya, továbbá Torvei (Torvaji) Ugrón Imre és Gányi Kristóf nemesek egymással kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, olyképpen, hogy... Torvei Ugrón Imre... Kapoly felét kötötte le magszakadása esetére a túlélőknek. Torvei Ugrón Imre testvére volt Ugrón László tihanyi apát.

Hegedűs István felsorolta Kapoly nevének különböző, általa hitelesnek tartott középkori említéseit is. (Hegedűs 2002-2003. 296.)

Ezek a következők:

I. 666.: Eghazaskapol 1460. augusztus 16-án kelt, a fejérvári káptalan oklevelében.

I. 851.: Egyházas-Kapoly vagy Kis-Kapoly (A kettő nem azonos!)

I. 871.: Kapoly falu, Somogy megyében Copul néven, Egyházas-vagy Kis-Kapoly, Kápolnás-vagy Nagy-Kapoly. (Ez az azonosítás is téves!)

I. 887.: Nagy-Kapoly = Kápolnás-Kapoly. (Azonosítás téves!)

I. 776.: Az 1626. június 8-ki oklevélben: Nagi Kapoly, Kyskapoly... Nagy Kapoly, Kis Kapoly, Kys Kapoly.

I. 123.: 1536-ban már megkülönböztetik Kápolnás-Kapolyt és az Egyházas-Kapolyt... (Lásd. II. Melléklet 1. oldal., III. Melléklet 1. oldal.)

A Hegedűs István közlésében szereplő forrásanyagot kronológiai sorrendbe rendeztük (Ld. 1535-1686 közötti tételek, II. Melléklet 1-8. oldal).

Külön mellékletet alkot az az 1536-tól 1687-ig terjedő (III. Melléklet. 1-11. oldal) forrásanyag, amely Somogy vármegye 1536-os és az 1557-es adólajstromának a kivonatát, az 1585-1588 közötti tihanyvári adólajstrom jegyzékeinek, majd a későbbi dézsmák Kapolyra vonatkozó listáit tartalmazzák. Kivonat szerepel Somogy vármegye házainak 1599. évi, Tihany-vár javainak és tartozékainak 1609. évi úrbéri összeírásából, valamint az 1671-es, az 1687-es (és az azt megelőző) urbáriumokból is.

Tekintettel arra, hogy ezek a forrásválogatások elsősorban a diákság és a honismereti kutatók, a Kapoly középkora iránt érdeklődő szélesebb nagyközönség számára készültek, elhagytuk a források mellett megtalálható különböző szerzői véleményeket, magyarázó szövegeket. Ezek megtalálhatók ugyanis az eredeti közlésben.

Tettük ezt például azért is, mert több esetben félreérthető lehet, főképpen a témában kevésbé járatosak számára. Szerepel az anyagban (Hegedűs 2002-2003. 278.) például, „Tény ugyanis, hogy Tihany őrsége Piski István kapitánysága alatt, 1587. július 24-ike után meglepte vagy megverte és megsarcolta az Endréd várába behelyezkedett Vrucz odabasát (török lovas tizedest), s egészen Somogy-Tolna határáig nyomulva, megvették Török-Koppányt".

Ehhez szükséges tisztáznunk azt, hogy 1587 februárjában egy nagyarányú magyar támadás indult Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány parancsnoksága alatt... Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár, Eörsy Ferenc vezetése alatt álló csapatokhoz csatlakozott szinte az egész pápai őrség, berenhidai Huszár Péter vicekapitány parancsnokságával. A Balaton felé előrenyomuló sereghez csatlakozott Veszprém várának lovassága Ormándi Nagy Imre és Erdős Pál vezetésével, majd Tihany várának őrségéből is sokan csatlakoztak Pisky István kapitány parancsnokságával... A mintegy 1700 katonából álló magyar sereg foglalta el Koppányt február 25-én...13

Nagyon fontos lenne egy pontos, a hadtörténészek kutatásaira támaszkodó, elsősorban a balatoni végvári harcokra vonatkozó forrásanyagnak a bemutatása is.

II. A közölt (1-12.) Kapolyra vonatkozó forrásanyag rövid értékelése

Előre kell bocsátanunk, hogy a szemelvényszerűen összeállított Kapolyra vonatkozó történeti összegzéseket, vagy csupán forrásadatként szereplő szövegeket négy kiváló helytörténész szerző (Bolevácz, Hegedűs, Izményi, Tóth) kivételével az országos, sőt nemzetközi kutatásban szereplő, elismert történészek (Csánki, Hóvári, Kanyar, Magyar E., Magyar K., T. Mérey, Somogyi) írták. Mindegyik más-más célból, de legtöbbje egy-egy összefoglaló tanulmány vagy kötet részadataként került megírásra. Kivételt képez ebből a Bolevácz Izményi szerzőpáros által megírt Kapoly története a kezdetektől a legújabb korig, amely a szűk terjedelmi korlátok miatt csupán egyfajta vázlatát adta a község igazi történelmének.

A szerző is csupán Bertalan Béla könyvtárigazgató felkérésére, a vele való jó együttműködés jegyében vállalta el, hogy szakmai és emberi lehetőségei alapján az őskortól a későközépkorig elsősorban a különböző források alapján követi Kapoly településének a történetét (Ennek régészeti vonatkozásai a már jelzett 2004-2005. Tabi Kilátó kötetében meg is jelentek.)14

A köteteket szerkesztő Bertalan Béla a szerzőtől jelenleg elsősorban a tanulóifjúság számára használható Kapolyra vonatkozó középkori forrásgyűjtemény megírását kérte. Ezért választottuk ezt a módszert, hogy közlésre összegyűjtöttük olvasókönyv szerűen a Kapoly középkori történetével, forrásaival kapcsolatban kiadott történeti írásokat, fontosabb irodalmat. A közlésre így egybegyűjtött anyag használható, úgy is mint forrásgyűjtemény, de használható a további kutatások számára is, egyfajta útmutatóként vagy kiindulási alapként is. Szerintünk ezekből jól látszik, hogy Kapoly település, azaz a falu kialakulásától a török kivonulásáig egy széles skálájú és egy-egy időszakra vonatkozóan nagyon gazdag forrásanyag került már eddig is összegyűjtésre és kiadásra. Természetesen megfelelő kritikával kell kezelni ezeket az anyagokat, mivel általában nemcsak Kapoly középkori történetének bizonyos vagy teljesebb időszakának feltárására folytatták a kutatók a forráskutatásokat. Éppen ezért több megállapításuk vagy adatuk minden ellenőrzés nélkül csak egyfajta toposzként került átvételre az egyik szerzőtől a másikhoz. Sajnos sok esetben hibás, hiányos vagy jó szándékkal megírt, de mégis hipotetikus, sőt téves adatok, vélemények tűnhetnek így végleges és hiteles történészi eredménynek, illetőleg megállapításnak. Ennek a hibának az elkerülésére próbálunk most a közölt anyaghoz néhány fontosabb eligazítást vagy útmutatást, netán kiegészítést is adni.

Célunk az eddig közlésre került anyag összehasonlításával nemcsak a hibás adatok kiszűrése, hanem szeretnénk egyben meghatározni a Kapoly középkori történetének jobb megismeréséhez a továbbiakban szükséges és elődlegesen fontos kutatási területeket, illetve a lehetséges kutatási irányokat és feladatokat.15

1. A település legkorábbi történetével foglalkozó szerzők mindnyájan az első említését próbálják meghatározni. Valószínűleg Csánki Dezső nyomán16 teszi 1082-re Bolevácz József, Izményi Éva. Kiss Gábor és Tóth Tibor. Ezt az évszámot a Somogy Vármegye kötetben már Csánki is korrigálja, amikor már III. Béla korára teszi.17

L. László király 1082. április 29-ére keltezett oklevele hamis.18 Szentpétery Imre már 1923-ban írja róla19: a hamis, hibáskeltű és keltezetlen oki. 6.1327-ben már megvolt, mert Sándor országbíró ekkor már hivatkozik rá ítéletében. (Zalai Okmt. I. 250.). Egyetlen szerzőnél sem szerepel az 1152. évi oklevél20 (Lásd a kivonatát mellékletben). Copulon ekkor a veszprémi egyház szolgáit említik... Copul (Kapoly) legkorábbi hiteles említése 1152-ből való.21

2. Több szerző (Bolevácz József, Izményi Éva és Tóth Tibor) határozottan kijelentik, hogy nevét a magyar kapu főnév török származékából kapta. Velük szemben nagyon meggyőző Kiss Lajos nyelvész véleménye:22 Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév Kapolcs.23

3. Kiss Gábor nyomán Tóth Tibor Kapolyon vár, várkastély XIV. század közepi meglétét tételezi fel. Ennek a nagyon fontos kapolyi várkastélynak, mint birtokközpontnak a kérdése összefügg a Felsőlendvai (és nem Alsólendvai Id. Tóth Tibor anyaga) birtok és családtörténetévei. Egyáltalán részletesen fel kell tárni az azt megelőző és azt követő birtokosokra vonatkozó családtörténeti adatokat. (Például az ott a XV. században szereplő Osztopáni családtagok a Perneszi család ősei.). Az endrédi Somogyiak, a Bakonyiak és a Lengyelek több helyen rendelkeztek a XV-XVI. században családi curiával, illetőleg kastéllyal. (Például Endréden, amely a későbbi török vár magját is adta.)24

4. A közlésekből nem kapunk igazán információkat Egyházas-Kapoly és Kápolnás-Kapoly templomainak a kapolyi plébániaegyház és a hozzátartozó filiális kápolna építéséről, titulusáról. Tóth Tibor írja ugyan, hogy „a régi falunak 1347-ben már áll a gótikus temploma". Ez az Egyházas-Kapolyon álló plébániaegyházra vonatkozhat, amely a település 1690 táján történő elhagyásakor még fennállt. Hegedűs István közlésében szerepel25, hogy 1733-ban még látható volt a pusztakapolyi templomnak a toronyi része is... Az 1800-as évek második felében bontották el ezeket a romfalakat.

Tóth Tibor és Magyar Eszter helyesen megírta Kapoly falu úgynevezett megkettőződését. Kétkapoly anyatelepüléséből lett a plébániás, azaz Egyházas-Kapoly, míg a másik, a filiális kápolnás település kapta a Kápolnás-Kapoly nevet. (Ezeket következetesen felcserélte Csánki Dezső, illetőleg a Pannonhalmi Rendtörténet alapján Hegedűs István is.)

Véleményünk szerint a két Kapolynak nevet adó egyházak forrásainak feltárásával és az itteni középkori egyházi élettel is jelentőségükhöz mérten külön kellene foglalkozni.

5. Szinte teljesnek mondható a két Kapolyra vonatkozó XVI-XVII. századi forrásközlések anyaga. Ezekből kisebb kiegészítéssel pontosan megrajzolható a település képe, a határa, gazdasági ereje. Még a lakósok száma, sőt a neve is folyamatosan ismert. Tóth Tibor 1534 előtt Kapolyt az 58 portájával Somogy 7. településének határozza meg. A pontosság kedvéért kell csak megjegyeznünk, hogy a Literáti Fülöp-féle összeírásból kimaradt 10, köztük a megye legjelentősebb településeinek (Somogyvár, Segesd, Berzence, Kaposújvár, Szigetvár, Karád, Szentlászló, Ötvös, Fonyód és Nagycsepely) adata. Ilyenformán nem árt, ha ezzel kapcsolatban is még további forrásgyűjtéseket folytatunk.

Végső soron az 5 pontban közölt véleményünk alapján kialakítható a Kapoly középkori történetének leglényegesebb forráskutatásiés közlési feladata:

I. A település első említésével kapcsolatos általánosan eddig közölt vélemények (1082) is tévesek. Helyette az általunk közölt 1152-es évet lehet elfogadni. Nem valószínű, hogy Kapolyra vonatkozó újabb Árpádkori oklevelek előkerülnének. A kutatás a XIV-XV. századi okleveles és forrásanyagra koncentrálódhatna.

II. Ezen belül az Árpád-kori és a XIV-XV. századi időszak birtokosainak, birtoktörténetének kiterjedt forrásvizsgálata még több Kapollyal kapcsolatban felmerült alapvető kérdésre is feleletet adhat. (Birtokközpont, azaz várhely volt-e Kapoly? Például, ahogy ketten (Kiss Gábor és Tóth Tibor) azt feltételezik.

III. Nagy kérdés az is: hogyan és mikor alakult ki Kapoly középkori egyházi szervezete? Milyenek voltak ezek a kapolyi egyházak az Árpád-és a középkorban? Az ezekre vonatkozó részletesebb források Kapoly megkettőződésének, az Egyházas és Kápolnás-Kapoly települések kialakulásának, középkori létezésének különböző folyamatát is jól tükrözhetnék.

Véleményünk szerint ennek a három kérdéscsoportnak csak a forráskutatása is évek munkáját igényelné. Végső soron szerintünk Kapoly középkori történetének feltárásával kapcsolatban biztos eredményt az Árpádés középkori (XII-XV. századi) és a XVI-XVII. századi időszak külön-külön történő, nem rövid ideig tartó célkutatása adhatna.26

JEGYZETEK

1. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Budapest, 1894. 616.
2. Csánki Dezső: Somogy vármegye Magyarország Vármegyéi és Városai Budapest, é. n. 85.
3. Bolevácz József és Izményi Éva szócikke (Magyarország Megyei Kézikönyvei 14. Somogy megye kézikönyve SZÜV-CEBA KIADÓ, 1998. 622-623.
4. Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon Budapest, 1984. 365.
5. Tóth Tibor: Elfelejtett somogyi várak (Külső-somogyi vártúrák) Tabi Kilátó 1998-1999. (szerk.: Bertalan Béla) 296-299.
6. Magyar Eszter: Szántódpuszta a török hódoltságtól a szabadságharcig Szántódi Füzetek VII. (szerk.: Kanyar József) Budapest, 1984. 8-70.
7. 7. Dr. Magyar Kálmán: Szántódpuszta és környéke a középkorban Szántódi Füzetek V. (szerk.: Kanyar József) Budapest, 1983. 68-73.
8. Hóvári János: Fonyód a török hódítás korában Fonyód története (szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 1985.122-145.
9. T. Mérey Klára: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után Szigetvári Emlék könyv Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára (szerk.: Rúzsás Lajos) MTA Dunántúli Tudományos Intézete Értekezések 1966. Budapest, 1966.174-187.
10. Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Történelmi olvasókönyv. Második kiadás) Kaposvár, 1989. 74-77.
11. Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben Somogy Megye Múltjából Levéltári Évkönyv 30. Kaposvár, 1999.142-143., 145.
12. Hegedűs István: Kapoly történeti adatai 1460-1800-ig. A „Pannonhalmi Szent Benedek-rend története című munka X. és XI. köteteiből. Forrásközlés. Tabi Kilátó 2002-2003. 275-307.
13. Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül Budapest, 1996.135.
14. Magyar Kálmán: Kapoly története az őskortól a kuruc korig Tabi Kilátó 2004-2005. (szerk.: Bertalan Béla) 282-348.
15. Magyar 2004-2005. 283. Az itt meghatározott kutatási célokat egyszerűsítve három fontos forráskutatási téma megírását javasoljuk: 1. Kapoly korai (XII-XV. századi) birtoktörténete. 2. Kapoly egyháztörténete a későközépkorig. 3. A Dél-Balaton vidékének története a végvári harcok idején.
16. Csánki II. 1894. 616.
17. CsánkiMW85.
18. Fonyódtól kezdve Kőröshegyig több balatoni bencés birtok első keltezésénél ezt a hamis oklevelet szerepeltették.
19. Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. 1001-1270. Regesta Regum Stirpis Arpadianae Critico-Diplomatica Budapest, 1923. 9. old. 21.
20. Szentpétery i. m. 1923. 28-29. old. 81.
21. Uo.
22. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. A-K. Budapest, 1988. 682.
23. Uo.
24. Magyar Kálmán: Erődítmények, várak, végvárak Tab környékén (XI-XVHI. századi várkutatás Somogy északkeleti vidékén Tabi Kilátó 2004-2005. (szerk.: Bertalan Béla) 49.
25. Hegedűs 2002-2003. 298.
26. Ezzel kapcsolatban a Tab és környékének honismereti-és helytörténeti munkálatait szervező Bertalan Béla könyvtárigazgatónak már hosszú távú tervei is vannak.

MELLÉKLETEK

Melléklet I. A Kapolyra vonatkozó legkorábbi Árpád-kori oklevelek kivonatai (regestái).

Melléklet II. A Hegedűs István által közölt 1534-1686 közötti kapolyi forrásadatok

Melléklet III. A Hegedűs István által közölt 1534-1687 közötti különböző kapolyi összeírások

I. melléklet

A Kapolyra vonatkozó legkorábbi Árpád-kori oklevelek kivonatai (regestái)

1152. évi pecsétjével megerősített oklevélbe foglaltatja Belus nádor, Hendrik curalis comes, János ispán, István ispán és Jeromos ispán ítéletét, mely szerint a Somogy megyei Copul, Tat és Clech falusi felsorolt emberek, kiket a királyi szolgák társaiknak mondottak, Brigido, Hertvid és Keso veszprémi kanonokoknak Izbeg püspök előtt letett esküje szerint a veszprémi egyház szolgái.

Eredetije a veszprémi kápt. magánlvt. (1. lad. Vesprim. eccl. et capit. n°3.)

Az igen rongált oklevélnek eddig kiadatlan szövege a következő:

Anno d[omi]nic[e] incarnationis MCL [II. rjegnante victoriosissimo rege Geysa secundi Bele [rjegis filio contigit forte, ut servi regis ex multarum eccl[es]iarum atque nobiliu[m] [h]ui[us] t[er]re hominibus socios sibi vendicare vo!en[tes] causam suam regi manifestaver[int]. Eadem causa iud[i]cio Béli palatini comitis [et] Hendrici curiaiis co'mitis et Joh[ann] is com[itís et] Stephani com[itis] atque Iheronimi com[itis] a rege Co[ni]missa est. QJui] d[eu]m sincero [am]ore diligentes [et] u[er]itatis u[er]ba exequentes... recte... prenominatus in Mezeusumlu... gloriosorum... principufm] sic ab iniusta perversorum... causam eiusque studuer[unt]... eri, ut nec regié dignitatis tferjrore nec amicorum amore... declararent (?)... denique statuerunt, ut... iudicio... comprobare. Hec ab hís iudicibus illata sententia communiter om-nibus... servorum regis displicuit. Archi... spíicere regié potestati obviate, quando... que possidebant, agros, vineas... quidam... recte Stepha... quidam... successoribus confirmabant... sicque... propriis cu... Pu... mus igitur... fidelitate... ate sic... ritati... suis omnibus...* santes pro aliqua... oppressione, sed regia donatione habitos, ut proprium suum detineret... idem... ibus etiam [cajnonicis ecclesiarum sta... Sed ne tante rei dilatio (?) fieret, precepto regis episcopus Izbeg de hac re causantes ibidem in ecclesia sancti Henrici... [iu]rar[e?] fecit... sic quisque proprium ius optinuit. Puerunr enim de canonicis Vesprimiensibus, qui iuraverunt, Brigido, Hertuidus, Keso. Ad quod confirman... mása datus est eis pristaldus, qui homines Sumigienses in villa Copuliensi scilicet Halaldi... Vosod... filiis suis scilicet... Zegen... in villa Tat Zahudi et Vosos, in villa Clech Both, Micha...e, quos servi regis iniuste requirebant, ecclesie sancti Michaelis

* másfél sor olvashatatlan.

1218.évi -János esztergomi érseknek Gamas faluban bizonyos, az udvarnokok földjével közös földet 8 mansioval, Copul (Kapoly) faluban 8, Egrus (Magyaregres) faluban 13, Lulha (Lullya) faluban 11 elősorolt szőlőmíves mansiot ad azok földjével együtt, s a birtokbavezetést Vörös [Ruphus] András pristaldus által végeztette. — D. annis (!) ab inc. D. 1218. Regni n. a. quintodecimo.

Eredetije az esztergomi érsekség vil. Ivt. (Lad. Q. n° 1.)

Fejér. CD. III. 1. 66. (1208 alatt). Wenzel, AUO. VI. 393. Magyar Sión

I. 206. Codex Strigon. I. 20. Monum. Strigon. I. 218.

Olv. a következő számhoz írt jegyzetet!

1237-évi a felesleges adományokat visszaszedve megerősíti Imre királynak az esztergomi érsekség részére tett adományát, mely a Somogy megyei Lula, Egris, Copul falusi Róbert érsek jelentése alapján felsorolt emberekből és ezek földeiből áll. D. in Zoulum, a. ab inc. D. 1237. IV. Id. Nov. r. a. tertio.

Eredetije az esztergomi érsekség világi lvt. (Lad. Q. 3.)

Átírta Jakab, az esztergomi keresztesek mestere 1325. (A veszprémi kápt. magánlvt. Lad. 85. Ep. Lula 2.)

Fejér, CD. IV. 1.71. Monum. Strigon. I. 321. (Facsimile részlet u. o. a II. táblán.) Kivonatok: Magyar Sión, I. 368. Codex Strigon. I. 27.

II. melléklet

I. 202.: Somogy tizedeit általában a pannonhalmi főapátság élvezte. Azon tömérdek somogyi falu közt, amelyeket Török Bálint 1535-ben Tolnai Máté pannonhalmi főapáttól és konventjétől 3000 forintért bérbe vett, megtaláljuk a két Kapoly nevét is, Szamárd, a két Endréd, Lullya, Bálványos és Tur mellett. E falvak Piski István kapitánysága idején mind Tihanynak adják tizedeiket.

I. 407.: Kápolnás-Kapoly birtokosai 1536-ban: Baronyai Mátyás 11 portával, Oleveldi László 3 portával, Perneszi István özvegye 3 portával, Perneszi Imre és Perneszi Együd egy-egy portával. Egyházas-Kapoly birtokosai ugyanakkor: Baronyai Mátyás 10 portával, Kis Mihály, a veszprémi püspök és Ugrón Bernáld 2-2 portával, Ugrón Pál és Perneszi Imre egy-egy portával. Kápolnás-Kapolyon a porták összes száma 19, Egyházas-Kapolyon pedig 18. Az 1557. évi adólajstrom szerint a két Kapoly a Perneszi nemeseké és másoké 8 portával...

I. 152.: 1557-ben Kapoly még a Perneszieké (és nemTihanyé).

I. 167.: 1572-ben a Tihany várhoz tartozó falvak száma héttel szaporodott. A hét új falu között volt a két Kapoly is. E hét újabb tihanyi szerzemény mind Somogyban volt. Piski kapitánysága idején tűnik fel először a tihanyi vár tartozékai közt. Az, hogy Kapolyon a tihanyi apátság már az Árpád-korban birtokos volt, rég feledésbe ment. De bár a Kapolyok Piski Regestumában (számadáskönyvében) jelennek meg ismét először a tihanyi birtokok sorában, mégis figyelembe kell venni, hogy a Regestum Piski kapitánysága kezdetén, 1585-ben már Tihanyhoz tartozóknak vallja a két Kapolyt. Eszerint ezek elfoglalása Piski kapitány két előde alatt is megtörténhetett, sőt valószínű, hogy megtörtént. Amit a késői vallomások főleg Piski nevéhez fűzve foglalásnak mondanak, az az egykorú források ismerete mellett inkább csak a korábbi foglalások megújításának és a törökkel szemben vitézül kivívott nyereségnek bizonyul.

I. 171.: Kb. 1628-ban tett tanúvallomások azt mondják, hogy miután a török elfoglalta Fonyódot, a tihanyi kapitányok s utoljára Piski István Tihanyhoz hódították Nagyés Kis-Kapolyt...

I. 446.: Némi kárpótlásul az elveszett tihanyi apátsági birtokokért (falvakért) a törökkori tihanyi kapitányok szerezték meg Kapolyt, Szamárdot és Endrédet. Az 1583évi adólajstrom szerint Kápolnás-Kapoly Perneszi Andrásé egy, Egyházas-Kapoly pedig a veszprémi püspöké két portával, török hódoltsági területen, de 1585-ben már Piski István tihanyi várkapitány számol el úrbéri tartozásaikról. Későbbi vallomások szerint úgy foglalta el a két Kapolyt.

Nagy-Kapoly lakosai 1585-ben: Bab Kelemen bíró, Basa Benedek, Boldizsár Ambrus, Botka Egyed, Botka Péter, Derecfi István, Hegedűs János, Kis István, Kopasz Antal, Kopasz Pál, Simon Ambrus, Simon Ferenc, Szabó Pál (bíró 1587-1589 között), Tót Balázs, Tót Bálint és Vég Benedek, összesen 16 családfő. Nagy-Kapolynak a summája szolgálattal, egyéb jövedelem nélkül 20 forint. Ennek fejében rendesen a bíró szállítTihanyba búzát, készpénzt, egyszer két nyestbőrt két forintért s egy rókabőrt negyven dénárért. Egy telekre esik a summa-adóból 125 dénár. Az 1588. évi bejegyzés szerint e falu aratópénzül fizet 18 forintot, kaszáspénzül 36 forintot, ami 20-40 dénár-nyi napszám mellett hat-hat napi kötelezettséggel azt jelenti, hogy a bíró háza ment vplt ezen munkaváltságtól. Szolgálóés szántópénze a falunak 2 és 3 forint. Az összes munkaváltság tehát 59 fotint, amiből az adóval együtt egy telekre esett 5 forint 26 2/3 dénár. A dézsmafizetésre jellemző, hogy az 1584. évi termésből csak a következő évi április 21-én szállítottak először 14 vasas (mérő) búzát, aztán 15 1/2 kila (mérő) búzát s még tartoztak 4 1/2 kilával, ami összesen 34 kila búza-dézsma. Eszerint búzatermésük 340 kila, egy teleké pedig átlag 21 1/4 kila, ami nagyon kevés volna. Dézsmabora 171/3 tihanyi cseber (akó). Ajándéka a falunak egy húsvéti bárány s egy karácsonyi vagy farsangi verő (hízott) ártány.

Kis-Kapoly lakói 1585-ben: Ábrányi Ambrus (1589-ben Ábrahámi Borbás a bíró), Ádám Borbás (= Barnabás), Basa Gáspár, Beké Gyenes (= Dénes), Beké Máté, Bogdány Kelemen (bíró 1588-ban),

Disznó Sebestyén, Kolos Vince, Nagy Ágoston, Pany(i) István, Pocsai Lukács, Pocsai Tamás, Szabó Péter bíró, Tót Balázs, Varga Benedek és Varga Bereck, összesen itt is 16 családfő. Adó-summájuk szintén 20 forint. Gabonadézsmájuk valamivel több, 22-36 kila közt ingadozik, dézsmabotuk azonban nincs említve. Munkaváltságuk teljesen egyezik Nagy-Kapolyéval. Ajándékai hasonlók. Adó helyett zsinórt, csizmát, tarisznyát, papucsot és kapcát szállítottak. Az 1598/99. évi adólajstromok a Tihanyvárhoz tartozó Nagy-Kapolyon már csak 4, Kis-Kapolyon 6 zsellérházat jeleznek, ami a közbeeső és még folyó török háború pusztítását, a nép menekülését mutatja. Tény ugyanis, hogy Tihany őrsége Piski István kapitánysága alatt, 1587. július 24-ike után meglepte vagy megverte és megsarcolta az Endréd várába behelyezkedett Vrucz odabasát (török lovas tizedest) s egészen Somogy-Tolna határáig nyomulva, megvették Török-Koppányt. — Az endrédi kalandban olyan katonák is részt vettek, akik csak 1587. július 24-én állottak Tihany-vár szolgálatába, név szerint Márkus Jancsi és Pap Borrobás. (Kivonat Piski Regestumának 55. és 58. lapjáról.)

Az endrédi nyereségben Tihany őrségéből 38 ember osztozott olyképpen, hogy 30 vitéz egyenkint 68 dénárt kapott; ezeken kívül Bornemissza János tihanyi lovas szolgája két ily osztályrészül 1 forint 36 dénárt vett föl, András deák 1 forint 25 dénárhoz mint zászlótartó kapott még 68 dénár „zászlórészt"; Zabó István és Fazekas Péter egyenkint 66 dénárt, Gergely lovas legény 40, Péter ispán 30, Nagy Imre 25 dénárt vettek át. Zabó Miklós gyalogtizedesnek „Kazanfer részéből" 1 forint 50 dénár jutott. Így az endrédi nyereségből összesen 27 forint 46 dénárt osztottak ki. A fölsoroltak közt van két deák: András és István; Gergely „lovas legin"-en kívül említve van két lovász: Péter és Jakab. Ezekhez hasonlók: Baranyai (Péter) szolgája, István, kinek a gazdája szintén rendes részt kapott a nyereségből és Bornemissza (János) két szolgája: János meg Sipos Márton, akik közül az utóbbi két osztályrészt kapott, az egyiket bizonyára gazdája részére. (Kivonat Piski Regestumának 61. lapjáról.)

A Regestum következő lapján azoknak neve van fölsorolva, „Koppannak meghviteliben Tihanból az kyk voltának louasok és gyalogok". Az első „kapitán vram zery" továbbá Gulácsi István 3, Pirithi jános, Pál deák, Bornemissza János 2-2 lóval; „Péter ispán (részét) kapitán vram vette föl"; s föl van még sorolva nyolc lovas: Farkas Tamás, Horvát Gergely, Horvát István, Horvát Mihály, Kis Miklós, Koczis András, Pribék János és Zabó Jakab. „Az gyalog vraym zárna: vayda Mogor Benedek, András deák zazlotarto" (2 rész), továbbá Zabo István tizedes, Vargha Dömötör tizedes, Zabo Miklós tizedes és még 22 közgyalog. Koppány megvételében és nyereségéből tehát részt vett 19 lovas és 27 gyalog. Egy kapolyi embernek, Botka Péternek a koppányi kalandozás alkalmával kárt okoztak, ezért tartoztak neki a koppányi nyereségből 10 forinttal. (A Regestum 62-63. lapjairól.) Ezt a nyereséget az osztozkodók egy része búzában vette ki; azon felül az egyik szablyát, egy másik lovat is kapott. Az így kivett osztályrészek igen különbözők, mert bizonyára más címen is kaptak jutalékot, s olyan nevek is vannak a nyereség kiosztásánál említve, akik a Koppány megvételében részes lovasok és gyalogok jegyzékéből hiányzanak, úgy mint Alföldi Jakab 3 forint ára búzával, Bebesi Gergely 16 forint ára búzával és 3 forint készpénzzel, Csiszár András 4 forint ára búzával és veszprémi Pribék Imre 2 forint ára búzával. Pál deák, ki két lóval vett részt Koppány megvételében, kapott legtöbbet: 5 forint ára búzát és 16 forintos lovat. Noha István 2 forint értékű búzához kapott még 1 forint 33 dénár ára szablyát. Bornemissza János, ki szintén két lóval vett részt a harcban, egyik szolgájával együtt 6 forint értékű búzát vett át. A többiek 1-2 forintot érő búzát kaptak. (Regestum 74. lapjáról.)

I. 173. (folytatás): Mind a két kalandban, az endrédiben és a koppányiban is részt vettek: András deák, gyalog zászlótartó, Bátai Gergely, Borsos Simon, Csernei Pál, Márkus Bence, Sálfi András, Somogyi Lőrinc, Tót András és Zalai Bolla gyalogok, Zabó István és Zabó Miklós gyalogtizedesek, Piriti János két, Péter ispán és Pribék János egy-egy lóval. Ha ezen négy lovast és tizenegy gyalogot csupán egyszer számítjuk s hozzájuk adjuk az endrédi kaland többi huszonnégy vitézét és a koppányi harc tizenöt lovasát, meg tizenhat gyalogját az utóbbi nyereségben osztozó négy új névvel együtt, akkor összesen 74 vitézt találunk Tihanyban körülbelül egyidejűleg, akiket név szerint is megismerünk a Piski-féle számadáskönyvből (Regestumból). Mivel pedig a rendes létszám Tihanyban 50 gyalog és 26 lovas, eszerint a két kalandban két ember híján részt vett az egész helyőrség, de mégis megosztva, hogy a vár őrizetére elegendő ember maradjon odahaza.

Endrédről Koppány felé haladva egy kis kitérővel útba ejthették Karádot s ott is szereztek némi nyereséget. Ez egy helyen mellesleg szintén érintve van a Regestumban ilyképpen: „Noha István tartozik, az karádi nyereséget kitudván, dn. (dénár) 17." (Regestum 73. lapjáról.)

I. 79.: Az 1609. évi április 29-én kelt úrbéri összeírás nagy hanyatlást, pusztulást tüntet föl a tihanyi apátság javaiban... Nagy-Kapolynak 10, Kis-Kapolynak 4 jobbágytelke adózott a tihanyi várhoz, illetve tihanyi apátsághoz... a két Kapolyt... csak alig félszázad óta szerez-ték meg a tihanyi várkapitányok.

I. 80.: Herovics Mátyás újonnan kinevezett tihanyi apát és választott csanádi püspök védeni kénytelen a két Kapolyt... a Tóti Lengyel család perbeli támadásával szemben. Az 1612. február 14-én kihallgatott tanúk a Lengyelek jogát igazolták, s ez alapon a töröktől megszállott Somogy megye zalaszentgróti törvényszéke úgy látszik megítélte a peres birtokokat a felperes családnak és visszafoglaltatta... a Kapolyokat. De a tihanyi őrség újra elfoglalta s néhány jobbágyot a tihanyi várba hurcolt, amiből kitűnik, hogy a tihanyi vár királyi őrsége már a tihanyi apát érdekeinek is szolgált. Lengyel János panaszára Turzó György gróf nádor meghagyta Zala megye hatóságának, hogy a nevezett kapolyi birtokokat adja át annak, akit illetnek, a fogoly jobbágyokat pedig bocsáttassa haza (1613. április 12-i oklevél). 1613. május 30-án a zalaegerszegi megyei törvényszék a föntebbi tanúvallomások alapján Lengyel Jánosnak ítélte meg a két Kapolyt... miután nemes Mátéfalvai Mátyás, a tihanyi apát prókátora, hiteles bizonyítékok nélkül vitatta, hogy ama falvak régtől fogva a tihanyi apátok békés birtokai.

I. 738.: 1612. február 24-i oklevélben Zala vármegye szentgróti törvényszéke bizonyítja, hogy Bucsányi Márton Somogy megyei szolgabíró és Fekete Lázár Somogy megyei esküdt Lengyel János kérésére február 12-én a török miatt Keszthelynél tanúkihallgatást tartottak, amely szerint a két Kapoly... a Lengyel családot illetik.

I. 738.: 1612. május 31-én Pozsonyban kelt Habsburg II. Mátyás király levele, amely szerint előtte Oroszvárott Tóti Lengyel János óvást emelt Herovics Mátyás tihanyi apát ellen a két Kapoly... elfoglalása miatt.

I. 741.: 1613. április 12-én Pozsonyban készült oklevélben Turzó György nádor utasítja Zala vármegyét, hogy a Tihanyhoz foglalt két Kapolyt adja vissza jogos birtokosának.

I. 741.: 1613. április 22-én készült oklevélben Lengyel Boldizsár győri lovaskapitány a győri katonai törvényszéket eltiltja a két Kapolynak Herovics Mátyás tihanyi apát részére kért megoltalmazásától.

I. 741.: 1613. május 30-án kelt oklevél szerint Zala vármegye egerszegi törvényszéke a két Kapolyt... visszaítéli Lengyel Jánosnak.

I. 743.: 1613. június 17-én Pozsonyban kelt oklevél szerint Forgács országbíró Zala vármegye törvényszékét új ítéletre utasítja a két Ka-poly stb. dolgában.

I. 751.: 1614. június 27-én Zala vármegye egerszegi törvényszéke átírja Forgács országbíró 1613. évi rendeletét, amellyel szemben Lengyel János ügyvédje óvást emel az egerszegi törvényszék illetékessége ellen a somogyi Kapolyok perében.

I. 353.: Míg a két Endrédet stb. a királyi kincstár nevében a tihanyi vár bírta, addig a Lengyel-örökösök nem mozdultak; de miután ama birtokok joga egyházi kézre került, Lengyel István fia, János megindítot-ta perét öreganyjának, Lengyel Boldizsárnénak örökségéért. Zala vármegye Szentgróton egybegyűlt törvényszéke 1612. február 24-én kelt levelében előadja, hogy Bucsányi Márton és Fekete Lázár, Somogy megye szolga-bírája és esküdtje Lengyel János kérésére február 14-én megjelentek Keszthely mezővárosban s a töröktől való félelemből ide hívott somogyi tanúktól: egy 95 esztendős nagykapolyi polgártól, aztán Battyányi (Botthiany) Farkasnak 75 éves jobbágyától, kinek atyja 122(!) esztendős korában halt meg és korábban „a Lengyel nemzetségnek jószágokban való gondviselő volt" stb. megtudták, hogy a két Endrédet várával és a két Kapolyt először Somogyi Ferencné bírta, később mint Baranyai Mátyásné is, az ő és férjeinek ha-lála után nőtestvére, Lengyel Boldizsárné, majd ennek három kiskorú fia és leánya nevében veje, Magyar Bálint élte, használta Fonyódon Lullyával és Szamárddal együtt s mikor ő is meghalt és Fonyódot a török elfoglalta, akkor a királynak tihanyi várkapitányai tették rá a kezüket a Lengyel-örökségre, sőt e jószágokon a jobbágyokat, „polgárokat" megfogdosva, összekötözve Tihanyba hajtották. A Kapolyokért folyó per még hosszú éveken át húzódott nagy lassúsággal, de a Kapolyok végül is a tihanyi apátságé lettek, úgyszintén az Endrédek is, valamint Lullya. Mikor Lengyel János pert indított a két Endrédért, két Kapolyért, Lullyáért és Szamárdért 1612-ben, Pocsányi Lukács, nagykapolyi polgár, 95 esztendős megesküdött és vallotta, hogy az Endrédek és Kapolyok Baranyai Mátyásnéts ennek halála után testvérét, Lengyel Boldizsárnét illették, akinek maradt három fia és egy leánya. E leánynak a férje, Magyar Bálint használta aztán ama birtokokat a felesége és a Lengyel-gyermekek neve alatt, az ő halála után pedig „az fejedelem" ti. a kiráiy „kapitányi hatalmasul foglalták Tihanyhoz, rajok küldvén az falukra, az polgárokat megfogdosván öszve kötözték és seregül hajtották Tihanyba. S azuta fogva mind oda bírták." Még 1613-ban is egy oklevél szerint néhány jobbágy fogoly a tihanyi várban. Mikor Szarka Lukács Zala megyei főszolgabíró Ramocsaházi Mihály tihanyi apát úrtól 1635-ben bérbe vette minden jószágát, megígérte, hogy gondját viseli a Kapolyok dolgában folyó pernek.

Lengyel pöre nem vezetett eredményre 1645-ig sem, mert a peres birtokok az ezen évi úrbéri összeírás szerint még mindig a tihanyi apáturasághoz tartoznak, kivéve Lullyát, amelyet Lengyel János bír, de amelyet az apátság a magáénak tart. 1645-ben Nagy-Kapoly egésztelkes lakói akkor: Derics Imre bíró, Kapacs György, Kis Imre, Kis Márton, Kis Péter, Simon János, Tót Ambrus, Tót András, Tót Imre, Tót Mojzes, Vég Bálint, Vég jakab, Vég Mihály, összesen 13-an. Zsellérek: Finta Imre, Komjáti István és Tót István. Félszázados régi családoknak látszanak itt az egy Kapácson kívül a többiek mind, s érdekes, hogy az 1585. évi „Dericfy"-ből hatvan évvel utóbb Derics lett (az akkori orthographiával Dericz). Adója a falunak pünkösd napján készpénzül 20 frt. Karácsony napján két őzet s tizenegy kappant adnak. Makkos erdejébe, ha vidéki ember sertésmarhát hajt, tizeddel tartozik az úrnak. Hálónak való kendert tizenöt okát adnak. (Az oka megfelelt kb. 1,281 kilogrammnak.)

I. 350.: Az 1600-as évek elején kivallatott öreg tanúk előadása szerint Somogyi Ferenc bírta Baranyai Mátyás előtt a két Kapolyt, s a két Endrédet. Mikor a török megvette Fejérvárt (1543-ban) úgymond az első tanú, egy kilencvenöt éves nagykapolyi polgárember, Baranyai Mátyás birtokos akkor ment el Endrédről a török elől. Aztán meghalt ő is, felesége is, vagyonuk pedig átszállt az asszony nőtestvérére, Lengyel Boldizsárnéra, akinek három fia volt és egy leánya. E leányt Magyar Bálint vette nőül s a jószágokat felesége és a Lengyel fiúk nevén bírta. Egy másik tanú vallomása szerint Magyar Bálint Fonyódban lakott, mely szintén Lengyel-örökség volt és ott nevelte föl Lengyel Istvánt. Mikor ismét más tanú szerint Magyar Bálint meghalt s a török Fonyódot is elfoglalta, Tihany királyi várkapitánya egyrészt a török terjeszkedése miatt védelem címén, másrészt úgy látszik mint uratlan jószágokat (mert a Lengyel-örökösökről nem tudott) a fiscus (kincstár) háramlásjogán a két Endrédet, a két Kapolyt, Lullyát lefoglalta.

Az ötödik tanú szerint e birtokokat Piski István várkapitány foglalta Tihany várához. Ez azonban tévedés a dátumban, mert Piski csak 1585-ben lett tihanyi kapitány és a nevezett birtokok közül csak a két Kapoly elfoglalását tulajdoníthatjuk neki, míg a két Endréd, Lullya, Csege és Szamárd már az 1572. évi urbárium szerint Tihany-vár jószágai közt vannak.

A háború után 1609-ben készített urbárium szerint Nagy-Kapolyon van 10 jobbágy, kiknek évi adója egyenkint 50 dénár. Kilencedet fizetnek a tihanyi várnak s tizedet a törököknek. Szolgálatukat Tihanyhoz végzik. Kis-Kapoly mindebben hasonló Nagy-Kapolyhoz, csakhogy neki csupán 4 jobbágylakója van. 1645-ben Kis-Kapolyban egésztelkesek: Beké Benedek, Békés János bíró, Pocsai (Pocziai) Bálint, Seregély János és Tót Gergely, összesen 5-en. Adója a falunak pünkösdben 10 frt, karácsonban egy őz, négy kappannal. Makkos erdejében őrzött sertésekből a vidéki ember tizedet ád. De itt már a tihanyi apátság telkein kívül másnak is van birtoka: Pernyeszi Ferencnek öt jobbágya, úgy mint Ábrahám István, Ábrahám Mihály, Szemesi Benedek, Szemesi Gergely és Varga János; s ugyancsak öt jobbágya van a Keszthelyen lakozó Pető Lászlónak, úgymint Farkas János, Kis András, Szemesi Mihály, Viszló András és Viszló Mihály. E két nemes jobbágyai semmi adójukat sem tudták megmondani a somogyi összeíróknak.

I. 222.: A tihanyi vár és a tihanyi apátság viszonyára némi világot vet az, hogy mikor Herovics Mátyás apát a Kapolyok és Endrédek miatt pörbe keveredett Lengyel Jánossal, ez utóbbinak néhány jobbágyát a tihanyi várba hurcolták foglyul. Eszerint a vár és őrsége már Vince Pál kapitánysága idején az apát érdekét is igyekezett szolgálni.

I. 87.: 1624-ben, illetőleg 1636-ban is a tihanyi apátságé maradt a Somogy megyei két Kapoly... amelyek miatt Lengyel János szigligeti várkapitány örökségi pere Herovics tihanyi apátról átszállott utódára Ramocsaházi Mihályra.

I. 766.: 1626. június 8-án Zala vármegye szentgróti törvényszéke öt levelet átír Ramocsaházi Mihály tihanyi apát részére a Lengyeljánossal folyt per iratai közül. Ebben Kapoly községek neve ily alakban fordulnak elő, a különben latin szövegben:... Nagi Kapoly, Kyskapoly... Nagy Kapoly... Kis Kapoly. Az oklevél latin szövegébe beszúrt magyar nyelvű fogalmazások:

Én Buchany Marthon, Somogi uarmegienek feö szolgabiraja, esküttömmel, Fekete Lukaczall eggietemben szedtünk bizonitasogath Tothy Lengiell János uramnak, az nemes varmegyének kibocsattasabul... Primus testis. Pochany Lukacz, nagikapolyi polgár, 95 esztendős, megesküdt és vallja, hogy elsőben mind az két Kapolyt... egyetemben Somogy Ferencz bírta felesége után, mely Somogy Ferencznek az felesége Lengiel Boldizsárnéval egy volth attyaual, aniauall; ... hogy Magyar Bálint meghalt, annak utána az fejedelem kapitányi hatalmasul foglalták Tihanihoz reájok küldvén az falukra, az polgárokat megfogdosván özve kötözték és seregül hajtották Tihanban és az uta fogva mind oda birtak. Secundus testis Pochay Laslo Istuan, Botthiany Farkas jobbágia, 75 esztendős ember megesküdt, hogy... amikor Magyar Bálint meghalt, annak utána foglaltak Tihanyhoz erővel hatalmasul, de soha nem hallotta, sem tudja, hogy Tihanyhoz való lett volna (Kapoly) örökösképen... Quintus testis szerint Magyar Bálint halála után (Kapoly községeket) Pisky István várkapitány foglalta Tihanyhoz... Kapoly további nevei: Kys Kapoly... Nagy Kapoly... Kis Kapoly

I. 90.: Ramocsaházi Mihály a két Kapoly... perköltségére 1635-ben ispánjától, nemes Gyenes (Dienes) Vincétől vett föl 190 forintot.

I. 270.: Ramocsaházi Mihály tihanyi apát úr 1635 táján kölcsönt vett föl a két Kapoly birtokáért folyó per költségeire ispánjától, Dienes (Gyenes) Vincétől.

I. 93.: Az 1645-ben készült keltezetlen tihanyi urbárium az 1609. évihez képest meglehetős gyarapodást mutat. Eszerint Nagy-Kapolyon 10 volt a jobbágyházak száma 1609-ben, 1645-ben pedig már 15. Adóban még nagyobb az emelkedés..., úgy, hogy a földesúr részére fizetett adó összege Nagy-Kapolyon 5-ből 20 forint, Kis-Kapolyon 2-ből 10 forint.

Az 1665. évi urbárium-kivonat tulajdonképpen a föntebbi tartozásokat összegezi, csupán azt teszi még hozzá, hogy a nagykapolyiak három fertály 3/4 mérő vöröshagymával is tartoznak. Ezen toldással másolják 1671-ben is az 1645. évi urbárium nagy részét. A törökök kiűzése korában, kb. 1686-ban Nagytává lett, lakói Kis-Kapolyra mentek át s adtak a tihanyi uraságnak évenkint 20 forint készpénzt, 12 tikot vagy kappant és 2 őzet.

III. melléklet

I. 700.: Kivonat Somogy vármegye 1536. évi adólajstromából. (Országos Levéltár)

Registrum factum super connumeratione praesentis subsidii unius floreni regietatis in comitatu Simigiensi/ anno I 536.

I. 707.: Kivonat Somogy vármegyének 1557. évi adólajstromából, a Tihany-várhoz tartozó birtokokról.

Regestum connumerationis utriusque subsidii regié Maiestatis anni 1557 festorum nativitatis S. Virg. Mariae et Andrese apostoli comitatus Simigiensis. (Budai Országos Levéltár.)

Arató és kaszáspénz fejében a falvak közül legtöbbet fizetett a két Kapoly, mert akkor mindegyiknek 16 adózó háza volt följegyezve. Aratópénze mindegyiknek 18 forint, kaszáspénze 36 forint, összesen 54 forint, a két Kapolyé együtt 108 forint. Az arató pénzt 1 forint 20 dénárjával számítva egy hétre, úgy találjuk, hogy a két Kapoly mindegyikében egy ház ment volt ezen szolgálattól, valamint a kaszálás terhétől is.

I. 196.: Érdekes még megtudnunk, hogy az adókból, summákból és a szolgálatok megváltásából 1585-1588 között mennyi készpénzteher esett egy-egy, a tihanyi várhoz adózó falura és telekre:

Fenti adatok a Regestum 1588. évi bejegyzéséből valók. E táblázatból nyilván kitűnik, hogy Píski Regestuma a bordézsmák följegyzésében nagyon hiányos, mert annyira sem a termelési viszonyok, sem a tihanyi kapitány hatalma nem ingadozott, hogy szőlőtermelő jobbágyai némely években elég jelentékeny meny-nyiségű bordézsmát, aztán éveken át aránytalanul kevés vagy éppen semmi bordézsmát se szolgáltassanak. A nagymérvű bejegyzési ingadozást tehát alig érthetjük másképp, mint a följegyzések elmulasztásából.

I. 213.: Summára (egy adónemre) adott a tihanyi várnak Kis-Kapoly 1585-ben három ökröt 15 forint becsértékben.

I. 215.: A tihanyi várnak járó adók közül húsvéti bárány mindössze nyolc faluból van följegyezve Somogyból, köztük a két Kapoly, 1585-89 között. Verő ártányt, vagyis hízott disznót is adott a két Kapoly, a többi somogyi faluval egyetemben.

I. 216.: A marhák árát illetőleg tájékoztatóul szolgálhat, hogy a tihanyi kapitány Kis-Kapolyról három ökröt 15 forintban fogadott el summa helyett 1585-ben.

I. 200.: Adó vagy summa fejében készpénz helyett búzát adott a tihanyi várnak 1585-ben Kis-Kapoly 8 1/2 kilát vagy köblöt 50 dénárjával, Nagy-Kapoly pedig 15 1/2 kilát vagy köblöt ugyancsak 50 dénárjával.

A fölsorolt fafvakhoz tartoztak még, de a Piski-féle számadáskönyvből hiányoznak (véletlenül) a következő helyek is: 19. Szántópuszta; 20. Örvényes; 21. Kis-Szőlős.

I. 191.: A tihanyi várhoz adózó jobbágyok a telekadót és summát nem fizették le mind készpénzben, hanem egy részüket nyers vagy ipari termékekben adták meg. Így például készpénz helyett búzát és bort adott a két Kapoly... árpával fizetett még Kis-Kapoly. Kis-Kapoly adta a három ökröt és a ruhaneműket. (Kivonat a Regestum 1585évi bejegyzéseiből.)

Az 1587-ben ruhafélével adózott Kis-Kapoly 3 frt 42 dénár értékben. Az 1588. évben nyestbőrt adott Nagy-Kapoly 4 frt értékben, ugyancsak Nagy-Kapoly rókabőrt 40 dénár értékben, valamint ruhafélét 2 frt 50 dénár értékben, összesen 6,90 frt értékben. Az 1589. évi hiányos bejegyzésekben a Kis-Kapoly egy rókabőrt adott 50 dénár értékben. Az említett nyestbőrökön kívül, amelyeket az egyes falvak megadtak, tartozásképpen följegyeztek a tihanyi Regestumba három nyestbőrt Váras-Endréd, Teleki és Kis-Kapoly részére. A tihanyi kapitány szívesen elfogadta a terményadókat készpénz helyett.

I. 19-194.: Piski István várkapitánynak Tihanyban vezetett Regestuma a somogyi falvaknál a „szolgálat" fejében négyféle váltságpénzt különböztet meg a jobbágyok számára: aratópénzt, kaszáspénzt, szántópénzt és szolgálópénzt. A négyféle szolgálatnak pénzzel való megváltása Piski Regestumában csupán az 1588. évnél, tíz somogyi falunál van följegyezve... Pénzzel váltotta meg a szolgálatot a két Kapoly...

I. 204.: 1588-ban Nagy-Kapolyon egy kepe gabona (búza?) közel két kila vagy köböl tiszta szemet adott... a két Kapolyon a kila másík neve vasas volt.

I. 210.: 1585-1589 között Kis-Kapoly bordézsmát nem fizetett.

I. 210.: A tihanyi várhoz tartozó falvak bordézsmáinak adatait áttekinthetően a következőleg állíthatjuk egymás mellé (a 40 pintes somogyi csebreket 30 pintes tihanyiakra változtatva s összevetve Takaró Mihály tihanyi várkapitány 1572. évi adataival):

I. 189.: A falvak jobbágyainak a tihanyi várhoz fizetendő készpénzadója 1585 körül: A készpénzadó mennyiségét megközelítő pontossággal a következőkben összegezhetjük, megjegyezve, hogy ez összegek az öt év folyamán a bejegyzések hiányossága és némely adóleengedések miatt olykor kisebbek voltak, s itt csupán a mérsékelt maximum van feltüntetve:

I. 190.:

I. 1 78.: A tihanyi vár első tisztje a kapitány. A Regestumot (számadás-könyvet) rendesen az ő deákjai írják s a kapitányt egyszerűen „vramnak" = uramnak, feleségét pedig „asszonyomnak" emlegetik. Pl. a nagykapolyiakról írja az egyik deák 1585-ben, hogy „asszonyomnak hoztanak" az adón kívül 2 forint 50 dénárt. (Regestum 35. oldaláról.)

I. 186.: Kivonat a Regestum 38. lapjáról: Mikor a kapolyiak 1588 körül adóban 3 tarisznyát küldtek Tihanyba, a kapitány ezt összesen 36 dénárba, darabját tehát 12 dénárba számította, de katonáinak már 2 dénárral drágábban adta át. I. 186.: 1588 körül a tihanyi vitézek lábbelije: csizma, papucs és kapca. Ilyeneket adóban is hoztak egyes falvakból, pl. Kis-Kapolyból.

I.187.: A kapolyiak egy ízben (1588 körül) zsinórt és csizmát szállítottak adóba 1 forint 80 dénár értékben. A csizma bevételi ára Piski tihanyi kapitány számításában 90 dénár lévén, a zsinór árául marad szintén 90 dénár. Más alkalommal a kapitány a kapolyiaktól két papucsot kapcástul 1,40 utóbb két papucsot 1,60 forinton fogadott el. (A Regestum 32., 34., 37. és 38. lapjairól.)

I. 733.: Kivonat Somogy vármegye házainak 1599. évi összeírásából. (Országos Levéltárban.) Regestum super numero domorum...... comitatus Somogiensis iuxta rectificationem anni 1599.

(2) Pertinentes ad castrum Churgo spectabilis ac magnifici domini comitis Georgíi a Zrinio.

Cheopeok reverendissimi domini episcopi Wesprimiensis domus 7

Csopak, a főtisztelendő veszprémi püspök urasága 7 házzal.

Teleky capituli Albae Regalis domus 3

Teleki a székesfehérvári káptalané 3 házzal.

Kapol ad castrum Tihan domus 4

Kapoly a tihanyi váré 4 házzal.

Kis Kapoly ad arcem Tihan domus 6

Kis Kapoly a tihanyi váré 6 házzal.

Kereki ad arcem Tihan domus 5

Kereki a tihanyi váré 5 házzal.

Utetque Endréd ad arcem Tihan domus 12

Mindkét Endréd a tihanyi váré 12 házzal.

Eoszeod ad castrum Tihan domus 10

Őszöd a tihanyi váré 10 házzal.

A táblázat alján ez áll még (kiegészítésül):

Kereky episcopi Wesprim domus 4.

Kereki a veszprémi püspöké 4 házzal.

735.:Tihany-vár javainak és tartozékainak 1609. évi úrbéri összeírása. 1609. április 29. A körmendi levéltárból; 2 összevarrott íven in fract. Jelzete: Fasc. 101., nr. 45.

Possessio Azzoffe = Aszófő birtok

Possessio Thosok = Tósok Possessio

Zeőleőss = Szőlős

Possessio Fyredd = Füred

Deserta Szamardy = Zamárdi, puszta

Nagy Endreőd, aliter Varas Endreőd, ultta lacum Balaton. = Nagy Endréd, másként

Váras Endréd, túl a Balatonon.

Baluanios = Bálványos

Nagy Kapolian:

Citra acum Baiaton in comitatu Simigiensi, sunt coloni nr. 10. Censum solvunt de singulasessione, utsuperiusnominaticolonivelpagi. Nonamsolvuntadarcem, decimam autemTurcis praestant. Labores praestant ad arcem Tyhoni en sem. = Nagy Kapoly a Balatonon innen Somogy megyében van, házainak (jobbágyházainak) száma 10. Adót fizetnek minden egyes telek után, amint fent megvannak nevezve szám szerint a házak. Kilencedet fizetnek a várhoz (t. i. Tihany-várhoz), tizedet pedig a töröknek adnak. Szolgálatukat (kéziés egyéb munkájukat robotjukat) a tihanyi várnak teljesítik. Kys Kapolian:

Citra lacum Balaton in comitatu Simigiensi; sünt coloni nr. 4. Censum solvunt de singula sessione den. 50, uti superius nominati. Nonam ad arcem Tyhoniensem, decimam percipiunt Turcae. Labores praestant ad arcem. = Kis Kapoly a Balatonon innen, Somogy megyében van, jobbágyházainak száma 4. Minden egyes telek (ház) után 50 dénár adót fizetnek, a fentebbi házak száma szerint. Kilencedet a tihanyi várhoz, tizedet a törökhöz adnak. Munkájukat (robotjukat) Tihanynak adják.

I. 735. és 736.: A körmendi levéltár Fasc. 101., nr. 45. jelzetű latin nyelvű oklevelének saját magyar fordítása így szól: (1609 ápr. 29.) Tihany-vár javainak és tartozékainak 1609. évi úrbéri összeírása.

Tyhany apatursaghoz walo falu.

Assoffe

7 jobbagy, mindenik fizet eztendeigh egy holdtul 50 den... fl. 3 d. 50 1 hold zeletül 12 pint.

Az puzta feldektül kívül valók adnak adót, de ott valók puzra földektől semmit nem adnak, hanem borbul és gabonabul tesz dezmat Tyhany varhoz és oda szolgainak. Tossok, Bezprim vármegyében. 5 jobbágy, azok pénzt nem fizetnek, hanem 9 és 10

(kilencedet és tizedet!) várhoz adnak és szolgálnak.

Zelős, apátsághoz való volt. 5 jobbágy; egy holdtul szednek esztendeig d. 50 ...

fl. 2 1/2 Az hegy igazsák(ot) ugy agyak mint a falu Asswífe, az tyzedik pedig Bezprimig szogálnak.

Fyrrod 6 jobbágy. Adnak eztendeigh közönsigesen egy hizlaló artan, az várhoz hegyvámot, egy hold szeletül 6 veder bor. Dezma pedig Bezprimi várhoz;

zolgálatot tyhani várhoz.

Zamardy pwzta, mely puzta feldeket Endréd várusiak élnek és azoktul tyhany várhoz fizetnek.

Nagy-Endred. 5 jobbágy; eztendeigh adóz mindenik d. 50 ... fl. 2 1/2

Karachonra egy hizlaló artan. Gabonának, bornak kylenczedik (része) es szolgalatja Tyhany várhoz, az dezma tereknek.

Nagy Kapolyan, Symegh vármegye. 10 jobbágy; eztendeigh mindenik d. 50 ... fl. 5 Szolgalat és kilenczedik varhoz, dezma tereknek.

Kys Kapolyan, Symegh vármegyén. 4 hell; ad mindenik d. 50 eztendeigh ... fl. 2 Szolgálat és kilenczedik Tyhany varhoz, dezma pedigh tereknek.

Telekysi, Simigh varmegyében. 10 hell; ad mindenik eztendeigh d. 50 ... fl. 5 Szolgálat és kylenczedik Tyhany várhoz, dézma pedigh tereknek.

Jobbágy 52

kez pénz fl. 20 d. 50

artan 2

falu 9

Pwzta falwk

Eörvenies, Szanto, Szármád, Kys Endre, Chegh, Lwlia, Tethwes, Orminys 8 falw

796.: Macripodari Jácint tihanyi apát kinevezése (1645) körül készült egy hosszan részletező úrbéri összeírás a tihanyi apátság falvairól. Ebből részlet: Somogsaghban leveo faluk.

Adója az falunak. Pünkösd napján adnak kez pénzt flo. 20 x. Karaczjon napján két üszet, tizenegi kapant adnak. Mákos erdeje vagion, meljre ha vidéki ember hajt szertes-marhat, tizedel tartozik. Melj tizedet az Urnák tartoznak beszolgáltatni. Halónak való kendert ugimint tizeneot okát tartoznak.

(loka = kb. 1,281 kg.)

Adója a falunak. Pünkösdben flo. 10. Karaczjonban egy üszet negi kappannal tartoznak. Mákos erdeje vagion, meljre ha vidéki ember hajt, tizedel tartozik. Tartoznak az Urnák beszolgáltatni.

Ezen Kis Kapolj nevű faluban bír Pernjési Ferencz öt haz jobagiot ugimint nevezet szerint: Ábrahám Mihalt, Semesi Gergelt, Ábrahám Istvánt, Semesi Benedeket, Uarga Jánost

Item bír Gezteljen lakozó Pethő Lazlo öt ház jobagiot, ugimint nevezet szerint:

Uislo Mihalt, Farkas Jánost, Uislo Andrást, Semesi Mihalt, Kis Andrást, (Uislo = Viszló !) Ennek az ket részire való jobbagiok, melljet Pernjési Ferecz (!) es Pethö Lasló bir, semmi adojokat es igasságat nem tudtak megmondani, az Somodik hitek szerint ra kérdvén eoköt.

Item ez Somogiban mely falukat mások bírnak.

Possessio Philep

Possessio Nezdeid

Possessio Lullja

Possessio kett Szamard és Kis Endréd

Possessio Rad

Possessio Toruay

Possessio Chege

(Az oklevél eredetije a budai Országos Levéltárban. Jelzése: U. et. C. Fasc. 14., nr. 27.)

I. 816.: 1671 május 1 7-én, Nagyszombatban Macripodari Jácint tihanyi apát a tihanyi kapitány részére kiadja a tihanyi apátság birtokainak urbáriumát egy oklevélben. Ebből való az alábbi részlet: Somogjban lévő faluk.

Possessio Nagj Kapolly. Eghisz hely nr. 13. Seftér 3. Adója a falunak: Pünközd napian adnak kész pénzt fi. 20. Két őzet karaczonj napian, tizenegj kappant.

Mákos erdejek vágjon, meljre ha vidéki ember hajt, tartozik tizeddel. Hálónak való kendert 15 okkat tartoznak. Item három fertálj vörös hajmaval tartoznak.

Possessio Kis Kapoly. Sessio eghisz nr. 5. adnak pönközd napiara fi. 10.

Karaczonba egy őzet, négy kapannyal tartoznak. Mákos erdejek vágjon, ha vidéki ember ebbe hayt, tartozik tizeddel. Ezen faluba bir Pernessy Ferencz sessiot nr. 5. Item Kesztellen lakozó Pettő Laszlo eöt ház jobbadgjot. Item azon Somogjban puszta faluk nevei ...

I. 818.: 1687 körül jött létre egy urbárium kivonat és összegezés, mely a tihanyi apáturasághoz való jószágokat sorolja fel. 10. 11. Nagy Kapoly puszta, Kiss Kapolyra mentek lakni. Adnak húsz forintokat kész pénzt, tizenkét tikot vagy kappant s két őzet. Tyhany apatursaghoz walo falu.