|
|
A tabi forradalmi események meghatározták a térségről alkotott képet. Az akkor még járási központként funkcionáló település meglepő gyorsasággal csatlakozott az 1956. októberi eseményekhez. Emberek, képek, levéltári adatok, emlékek. Újabb adalékok a tabi forradalom és szabadságharc történetéhez.
A tabi események hasonlóságot mutatnak az 1956. októberi, vidéken kialakult helyzettel.
Erősen befolyásoló tényező volt, ami Budapesten és a megyeszékhelyen, Kaposváron történt, és amelyről a tabiak október 24-én már információval rendelkeztek.
Az események tulajdonképpen a városi mintát követték, hiszen a jelképes értelmű akciók, mint például a zászlók elégetése vagy a vörös csillagok eltávolítása a középületekről, szobrok ledöntése, mind kifejezték a lakosság véleményét a Rákosi-féle rezsimről, és a pestieket feltétlen támogatásukról biztosították.
Érdekes szempont, hogy bár vidéken néhány napos késés figyelhető meg a forradalom kezdő időpontjában, Tabon már október 24-től érezhető a forradalmi hangulat.
Köszönhető ez a kaposváriak „Fáklya" című röplapjának1, mely a korabeli tömegkommunikáció eszközeként, meglepően gyorsan jutott Tabra (október 24-én hajnalban az olvasók kezében volt, hiszen részben teherautóval, részben vonattal szállították a Kaposvár környéki településekre), ellentétben a korszak első számú médiumával, a rádióval, mely, megtévesztő módon, a kormányerők sikereiről tájékoztatta a lakosságot.
Tulajdonképpen október 24. és október 28. között nagyobb gyűlésről, tüntetésről nincsenek adatok. Egy-egy „rendbontásra" utaló jel mégis akad: vélhetően fiatalok Kossuth címert festettek a postahivatal és a gimnázium zászlójára. Október 24-én este a MÖHOSZ járási elnöke központi utasítást kapott őrség állítására a tartalékos honvéd tisztekből. A tanúvallomásból kiderül: rendet és nyugalmat akartak biztosítani a községben.
A BM korabeli beszámolója szerint a tabi forradalmi események közvetlen előzményének ezek az esetek tekinthetők. A párt helyi szerveinek vezetői, kihasználva a vidéki társadalomba beleivódott félelmet, igyekeztek féken tartani az indulatokat, ennek ellenére 1956. október 28-tól felgyorsultak az események. Nagy Imre miniszterelnök beszédét követően, mely átértékelte az eddigi eseményeket, a korábban „nacionalista kútmérgezés"-nek is nevezett forradalmat, a nemzeti egység megteremtésére szólította fel a magyar népet, Tabon is kezdetét vette a forradalom.
Október 28-án a reggeli órákban egy szűk, magát nem hivatalosan forradalmi bizottságnak nevező kör, felkereste a járási tanács elnökét, és engedélyt kértek békés tüntetés megtartásához, ahol a lakosság egyetértését juttatná kifejezésre a számukra pozitív változás.
A járási tanács elnöke megbeszélést hívott össze az ügy megvitatása céljából, ahol a járási pártbizottság titkára, az ÁVH vezetője és a honvéd tüzérezred parancsnoka voltjelen.2
Az engedélyt azonban nem adták meg, arra hivatkozva, hogy a Kormány gyülekezési tilalomról szóló felhívást adott ki.
Ehelyett javasolták, hogy a népfrontbizottság tartson ülést aznap délután, és alakítsa meg a forradalmi bizottságot.3
Ezen a vasárnapon már a templomból hazafelé terjedtek a hírek: a községi tanács épületében gyűlés lesz aznap délután.
Bergmann Pál így emlékszik erre a napra:
Délután tehát a Tanácsház udvarán 2-300 fő gyűlt össze, bár egyes adatok szerint 4-500 fő volt jelen, még a környező településekről is érkeztek. Ezen a gyűlésen választották meg a községi forradalmi bizottságot 28 taggal. A tömeg nehezen vagy egyáltalán nem engedte szóhoz jutni a községi és a járási népfrontelnököt, állandó bekiabálással akadályozták meg véleménynyilvánításukat. Közben az összegyűltek különböző jelszavakat skandáltak.
 |
| A Fáklya című röplap. |
| A Zrínyi Miklós Kör felhívása és cenzúrázatlan hírek – 1956. október 24. |
A Zrínyi kör követeléseit és a Hazafias Népfront Somogy Megyei Elnökségének 16 pontját a Bizottság elnöke olvasta fel, mely a következő volt:
„A Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának Elnöksége az új élet kialakítása érdekében az alábbi követeléseket juttatja el a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsához, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségéhez:
Ahhoz, hogy a fenti követelések megvalósulhassanak, az szükséges, hogy országunkban mielőbb helyreálljon a rend, a nyugalom, teljes ütemben meginduljon új nemzeti életünk megteremtését szolgáló termelő munka. Somogy megye dolgozó népe álljon egy emberként a Hazafias Népfront mellé, felelősségének teljes tudatában dolgozzon a fenti követelések megvalósítása feltételeinek megteremtéséért.
Kaposvár, 1956. október 26."
Ezután a plébános, a református lelkész és a tüzérezred parancsnoka is beszélt a tömeghez.
Később a 28 fős bizottság egy 5 fős intézőbizottságot választott tagjai közül. Ők intézkedtek igazgatási ügyekben.
A párt és tanácsi vezetők távol maradtak a késő estig tartó gyűléstől, félve a hangulat erősödésétől.
Az időközben Kaposváron megalakult Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács egyik küldöttje felkereste a Bizottságot, majd javaslatára megalakult a Tabi Járási Forradalmi Bizottság a korábban Forradalmi Bizottságnak nevezett apparátus helyébe. Ebbe a bizottságba a járási párttitkárt is beválasztották.4 Ugyanakkor hozzákezdenek a nemzetőrség megszervezéséhez is: a rendőrség segítségével begyűjtötték a korábban kiosztott fegyvereket, majd a Nemzetőrséget szerelték fel fegyverrel. Másnap a Bizottság elnöke bejelentette, hogy a korábbi tanácsi alkalmazottakat bízzák meg a közigazgatás megszervezésével, annak vezetésével. A járási tanácsszékház lett a forradalmi bizottság székhelye.
Október 31-én a Járási Forradalmi Bizottság és Tab lakossága arról értesült, hogy hivatalosan is megszűntetik az egypártrendszert.
Ez a hír arra sarkallta a Bizottságot, hogy legális keretek között vegye át a járási pártbizottság épületét. Ez megtörtént, az épületben található tárgyakról leltár készült. Október 31-én telefonhívást kapott a tabi Járási Forradalmi Bizottság. Kaposvárról utasították a tabiakat, hogy a pártbizottsági vezetőket, munkatársakat, ÁVH-s tiszteket őrizetbe kell venni. Tíz vagy tizenegy személyt még aznap este a tabi honvédségi laktanyába szállítottak.
A Tabi Járási Forradalmi Bizottság munkája jelentős volt. Nemcsak a közigazgatás, a honvédelem vagy a termelőszövetkezetek problémáival foglalkozott, hanem a lakosok ügyes-bajos gondjait is igyekezett megoldani.
Emellett kiemelkedő fontosságúnak tartotta például azt az intézkedést, mely szervezett keretek között élelmiszert juttatott a fővárosba. Így Tabról is indítottak egy-egy rakományt (zöldségféléket, tartós élelmiszert, élőbaromfit), amit a műegyetemisták vettek át Budapesten. A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy nem volt egyszerű feladat ezeknek a szállítása, hiszen az úton többször is megállították a nagyobb járműveket, mintegy ellenőrizve azokat. A szállítmány azonban célba ért.
Az oroszok elleni védekezésnek szintén releváns szerepe volt.
A környező településekről, illetve a Tabon állomásozó tüzérezred és a kapolyi katonai alakulattól Tabra kérték be a fegyvereket, hogy a Járási Nemzetőrséget fel tudják fegyverezni. Azokon az utakon, amelyek a községen át vezetnek, páncéltörő ütegeket és 10-15 fegyverest állítottak fel.
Komolyabb fegyveres összetűzésre nem került sor: a november 4-én hajnalban bevonuló szovjet tankok ellenállás nélkül elfoglalták a katonai objektumokat.
Ahogy egy visszaemlékezésben olvasható:
„Ambíciókkal telve voltunk, reménnyel, hogy majd még egyszer megváltozik minden. Persze nem... De még este későn is nálunk volt a fegyver. Kézigránátokkal körbe voltunk véve, és egymást vigasztalgattuk. Aztán későn este, 10 óra fele, mondom: gyerekek, nincs értelme...
Akkor hallottuk a rádióban, hogy rengeteg orosz harckocsi jött.
Tele a laktanyaudvar, nem tudunk mit csinálni."
A Járási Nemzetőrség parancsnoka szerint:
„Utasítást küldtem minden csoportnak, hogy vonuljanak vissza, mert ha a katonaság megfutamodott, nincs értelme további ellenállasnak. Délután még voltak többen, akik meg akarták támadni a páncélosokat, de az inkább csak hőzöngés volt. Kiengedtük az őrizetben lévőket, s a rendőrök elkísérték őket az őrsre. 5-én még bementem. Listát nem készítettünk, hogy még véletlenül se tudják meg, hogy kinél volt a fegyver."
Tabon és környékén tehát összehangoltan szervezték a szovjet beavatkozás elleni fegyveres ellenállást. Látható az is, hogy a forradalom intézményesülése öntevékeny módon és néhány nap leforgása alatt ment végbe. A megszervezett bizottság, mely számos intézkedést hajtott végre, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után teljesen szétzilálódott. A Kádárrendszer visszatért a szovjet típusú irányításhoz, mind a politikai, mind a gazdasági életben.
A forradalmi bizottság vezetőit államellenes izgatás vádjával börtönbüntetésre ítélték. A Tabi járási Nemzeti Bizottság tagjai közül néhány személy elhagyta az országot, a többit hamarosan rendőri felügyelet alá helyezték.
A II. világháborút, majd az azt követő gazdasági konjunktúra kínjait még emlékeiben őrző, és a sztálini rendszer erőszakos intézkedéseit eltűrő emberek számára az 1956-os év magát a demokráciát jelentette. A megtorlás azonban minden idők legszigorúbb, legkeményebb „számonkérése" volt. A BM jelentések nagy része a résztvevők halálakor zárult le.
A félelem máig nyomot hagyott bennük.
|
|