|
|
1. FEJEZET:
Mint a fentiekben említettük, a Kr. u. V-X. században lezajlott ún. "népvándorlás kora" teljesen hiányzik Veszprémfajsz község térségében. Ugyanúgy hiányzik a magyar honfoglalás korának - a X. századnak is - minden leletanyaga-Egyedül a település neve figyelemre méltó. Annak ellenére, hogy a falu neve csak viszonylag későn: 1233-ban jelentkezett írásos formában (Fayz)10, inkább feltételezés, mint bizonyított, hogy a név X. századi magyar személynévből vezethető le. Többen és szívesen vélik, hogy a magyar honfoglalás vezéralakjának: Árpád nagyfejedelem fiának: Jutásnak, illetve Jutás fia Fajsznak nevét őrzi - a fejedelmi székhelytől, Veszprém várától északra és délre elterülő két szállásterület, illetve településnév." Alátámasztja ezen feltételezést az a tény, hogy Veszprém vára - amely a honfoglalás 900 nyarán lezajlott dunántúli harcai idején a Szalók (Zoluok) nemzetség kezére került - 950 körül jutott az Árpád-házi nagyfejedelmek birtokába, s lett a magyar nagyfejedelmek egyik fontos szálláshelye.12 Ugyanakkor Árpád nagyfejedelem unokája: Jutás fia Fajsz (Falicsi) 948 körül foglalta el a nagyfejedelmi széket, s valamikor 955 körül halt meg. Esetleg éppen Fajsz nagyfejedelem volt az, aki Veszprém várát birtokába vette és fejedelmi szállását berendezte, s nevezte el apjáról és magáról a Veszprém várától északra és délre elterülő nagyfejedelmi birtokokat. Természetesen mindez csak feltevések sorozata.
Az azonban bizonyos, hogy a - 997 októberében - a Veszprém vára alatt lezajlott sorsdöntő csata után, Árpád-házi Géza nagyfejedelem fia Vajk (a későbbi I.Szent István király) Veszprém várát - új, keresztény államában is - fontos objektumként kezelte. Veszprém vára királyi várispáni központ, valamint egyházmegyei, püspöki székhely volt. A várban épített - és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt - székesegyháznak a királyné (illetve később a mindenkori magyar királyné) volt a kegyura.
A vártól délre fekvő hat falu - Szentgál, Vámos, Fajsz, Pesze, Szentkirályszabadja, Litér - Veszprém "várföldjéhez", "várbirtokához" tartozott még évszázadok múltán is. A nevezett falvakban élő népesség részben Veszprém várának "várnépeihez" tartozott szolgarendű jogállapotban, illetve az itt lakók más csoportjai királyi, királynéi és hercegi népek voltak, valamivel enyhébb szolgai jogállapotban. Ugyanis ebben az időben a királyi, illetve királynéi és hercegi birtokok két fő típusát alkotó vár- és udvarszervezet földjeinek és népeinek végleges elkülönülése még nem zárult le.
3. Árpád-házi III. András király adománylevele 1294-ből, melyben Fajszot korábbi "hercegi földnek" nevezte. (Vk.m.lt.: Fajsz-1.okl.)
Míg a környező falvakban zömében királyi és királynéi népek (udvarnokok, tárnokok) laktak, Fajsz falu és a hozzátartozó földek zömében "hercegi földek" voltak, azaz a király fiának és utódának voltak tulajdonában. Még háromszáz év múlva is - 1294-ben - "hercegi földnek" tudták Fajszot ("...quandam terram ad ducatum pertinentem Fayz vocatam ..."), annak ellenére, hogy éltek itt még más királynéi népek is."
2. FEJEZET:
A középkori Fajsz falu ("villa Fayz") határa nagyjából a mai falu határával azonos. Határának mintegy kétharmadát kitevő délnyugati térsége - a mai Hegyesgyür, Király-hegy, Fajszi felsőerdő, Fajsz alsóerdő, Gellérthegy (379. m.p.) - akárcsak napjainkban, a középkorban is erdőkkel borított, változatos dombvidék volt. Hasonlóan erdőkkel volt borítva - a vízben rendkívül szegény - Kálvária-hegy és környéke, a XVIII. század közepe óta települt és napjainkig lakott: Veszprémfajsz falu. A minden életnek alapját képező víz és művelhető földek csak a jelenlegi Veszprémfajsz falutól északra - a mai Mulatótető, Ányos-kút, Kéri-haraszt térségében voltak: itt alakult ki valamikor a X-XI. században Fajsz falu.
Fajsz falu és birtok északról Veszprém határával volt szomszédos. A középkorban a - Veszprém várától délre (mintegy 500 méterre) lévő "Szent Miklós falutól", amely a mai Laczkó Dezső Múzeum, régi Kálvária-domb, Veszprémi Egyetem, SZTK és Megyei Könyvtár körzetében terült el, számos útvonal vezetett legyezőszerűen és széttartóan déli irányba. A legjelentősebb volt kétségtelenül az az útvonal, amely ma is létezik Veszprém-Tapolca között, s akkor "Veszprém városától Biliege felé vezető közútnak" nevezték (1293: " ... via publica qua de ciuitate Vesprimiensi vadit in Byliga ..."). Ettől délre - és vele kissé széttartóan párhuzamosan vezetett egy út közvetlenül Veszprémből Vámosra (1304: " ... iuxta viam per quam itur de Wespremio in Wamus ..."). Ezzel az úttal futott párhuzamosan egy út Veszprémből Hidegkútra (1304: " ....................... iuxta viam per quam itur de Hydegkvt in Vesprimium ..."). Ezzel volt párhuzamos - nagyjából a mai veszprémi Egyetem utca tengelyében - a Veszprémből közvetlenül Fajszra vezető út (1305: "...iuxta viam per quam itur de Wespremio in Fayuz ..."). Végül már ebben az időben használatban volt a jelenlegi Veszprém és Felsőörs közti nagy közút (1320: "... ad publicam stratam qua de Wesprimio itur in Vrs...."), mely utat "Kőhordó útnak" is neveztek (1323: " ... ad viam Keuhordovth dictam...")
A Veszprém és Fajsz közti erdőség - melyen az említett utak keresztül vezettek - a középkorban is megvolt. A napjainkban "Városi-erdőnek" nevezett erdőt a középkorban "Ispánság-erdőnek" jelölték (1392: "... item silvam Spansagerdew vocatam..."), illetve annak keleti részét "Kéterdőnek" hívták, mely erdőn át egy út vezetett Felsőörs felé (1318: "... quedam via de silva Ketherdeu nominata villam Vrs descendens ...").
A Veszprém déli részéből legyezőszerűen déli irányba vezető utakra volt merőleges - kelet-nyugati irányba - az az út, amely Szentkirályszabadjáról vezetett Fajsz faluba (1318: "...strata qua de Zobody in villám Fayz venitur..."), s mely része volt annak a nagy hadiútnak - amely délről kerülte meg Veszprém várát, s amely Székesfehérvár irányából érkezett, s Litér, Szentkirályszabadja, Fajsz (Pór-Fajsz), Vámos faluk érintésével vezetett Tapolca felé. Egy 1402-ben datált adománylevél ennek az útnak egy -Szentkirályszabadja és Fajsz közti - szakaszát egyértelműen "hadiút"-nak ("hodut") nevezte meg.14
Fajsz falutól keletre és délkeletre - a már nem létező, s nagyjából a mai Kövespuszta körzetében volt - Pesze falu határa terült el (amely határ napjainkban Felsőörs É-i határrészét képezi). Pesze falu első említése 1235-ből való, s ez a település is Veszprém "várföldje" volt kezdetben. (1320: "...terre castri Wesprim...".15 Ezen a falun át is húzódott egy út, amely Felsőörsről vezetett Fajszra (1269: "...via per quam itur de Wrs in Fayz..."). Ugyanebben az oklevélben szerepel néhány sorral lejjebb, hogy ez az út "...mely a fentebb említett Fajszra vezetett, amellett a hely mellett vezetett el, ahol a Welermerius nevű halastó található ("...viam, per quam itur in Fayz supradictam, item prope locum ubi Welermerius piscinam habuisset...").16 Az említett halastó azonos az Ányos-kútból fakadó kis patakból - még a XIX. század végén meglévő - duzzasztott kis tóval, melynek lefolyása volt a Királykúti-ér. Az említett útvonal ma is felismerhető - a Felsőörs, Apróserdő, Köveskútpuszta D., Kálvária-hegy D-DNy., a mai veszprémfajszi Fő utca-Kéri-haraszt közti - útvonallal.
Fájsz falu DK-D-DNy-i határa a középkorban - akárcsak ma is! - a már Zala vármegyéhez tartozó Paloznak falu északi határával volt szomszédos. Ezt az erdős területet - napjainkhoz hasonlóan - a Csopakról Veszprémbe vezető "nagy út" vágta át (1383: "...magna via...itur de Chupak in Wesprim..."). Ettől - napjainkban "nosztori útnak" nevezett útvonaltól nyugatra volt még egy út a középkorban Fajsz és a mai Balatonfüredtől É-ra lévő Kéki falu között is (1231: "...ad viam qua itur de Keky ad Fayz...").17
A Fajsz falutól délre-délnyugatra elterülő nagy erdőterületek - a mai Fajszi-Alsóerdő - a napjainkra már elpusztult és ugyancsak Zala vármegyéhez tartozó Nosztori (1383: Noztre) falu határával érintkeztek. Nosztori falu határa napjainkban Csopak E-i határrészébe olvadt. A Fajsztól Ny-ra - napjainkig - elterülő nagy erdőségeken át a középkorban egy út vezetett Fajszról Biliege faluba. (1320: "...viam qua de Fayz itur in Byligue..."), amely keresztezte a Veszprémből Hidegkútra vezető utat.
Fajsz falu nyugatról és északról - az ugyancsak Veszprém "várföldjén" fekvő, valamint királyi- és királynéi népektől lakott - Vámos faluval volt határos. Közvetlenül nyugat felé a Somhegy és Gyürhegy erdőségei terültek el. Északnyugat felé viszont a Badacsonynak, vagy Balácának (1749: "...Badacson aliter Balácza ..." nevezett terület húzódott a két falu között.18 E terület első említése 1271-ből való: Baláca-völgy néven (1271: "... circa vallem Balaccha ...").19 Egy 1338-ban írott okiratban pedig a "Fajsz falu melletti Badacsonynak" ("...in
Bodochun prope villam Fayz...") nevezték. Ezt a - többségében az elmúlt évszázadok során - a veszprémi káptalan birtokában lévő területet hol Vámos, hol Fajsz faluhoz számították. A középkori emberek is észlelték az itt lévő római kori romterületet (1304:"...in loco Kwesteluc ..."), melyet Kövesteleknek neveztek. Egy másik okirat szerint ezek a "régi kövek" (1407:"...lapides pri-dem...") birtokhatárul szolgáltak az attól É-ra húzódó vámosi földektől.20
A Fájsz körüli utakat megjelölő középkori oklevelek számos esetben emlegették a "Leshegyet" (1269: "...monte Leshyg vocato..."), amely egyértelműen a -később (XVII-XVIII. században) Seghegynek, majd a közelmúltban Kálvária-hegy-nek nevezett 340 méter relatív magasságú dombbal azonos. Egy 1269. évi határjárás említést tett egy hat jugerum (kb. kilenc k. hold) terjedelmű trágyázott szántóföldről, amely "... a Leshegytől addig a nagy útig húzódik, amely Peszéről Felsőörsre vezet..." ("...item a monte Leshyg vocato usque viam mag-nam, per quam itur de Pezey in Vrs..." Egy másik - 1320. május 15-én datált -oklevél említést tett arról az útról, amely "...Veszprémből vezetett a Leshegyre ..." ("...ad viam, per quam de Wesprimio venitur in montem Lesheg..."), illetve arról, hogy Peszei Ányos két jugerumnyi (kb. 3 k.holdas) trágyázott földje a Leshegyig húzódott ("...ad montem Leusheg vocatum...") Egy 1383. május 16-án lezárt periratban újra említést tettek hat jugerum (kb. kilenc k.hold) trágyázott szántóföldről, amely a Leshegytől a Pesze és Felsőörs közti nagy útig terült el ("...item a monte Leshegh vocato usque viam magnam per quam itur de Pezey in Wrs...") Ugyanekkor tettek említést egy "Soru nevű helyről" ("loco Soru vocato"), ahol ettől keletre újabb hat jugerum (kb. kilenc k. hold) trágyázott szántóföld volt, amely a Felsőörsről Fajszra vezető útig ("... via per quam itur de Wrs in Fayz...") terült el. Megemlékeztek még négy jugerum (kb. hat k.hold) földről is, amely a "Mosókútnak nevezett kúttól" ("...in puteo Mosoukuth vocato...") terjedt addig az útig, amely a fentebb nevezett Fajszra vezetett, érintve azt a helyet, ahol a Welermerius nevű halastó volt (" ...prope locum ubi Welermerius piscinam habuisset...").
A Leshegy utolsó említése egy 1449. évi oklevélátiratban maradt fenn teljesen érthetetlen formában ("Leshygyqurtuul"), mely mellett a "Fájsz nagyút"-ról ("Faychynogut") is megemlékeztek.
A középkori Fajsz falu ("villa Fayz") - későbbi nevén Pór-Fajsz - a mai falu határának északnyugati sarkában: a Mulatótető (340 m.p.), Ányos-kút és Kéri-haraszt körzetében alakult ki. A középkori faluból napjainkra semmi nem maradt: a fából ácsolt, agyagból vert falakat nyomtalanul elemésztette a múló idő. Csak a földből előkerült háztartási cserépedények töredékei bizonyítják, hogy itt valamikor emberi település élte életét.
A középkori - XI-XV. századi - Fajsz falu nagyságára vonatkozólag semmiféle adat vagy leírás nincs. Az első konkrét adat szerint - 1488-ban - huszonként jobbágyporta és egy kisnemesi udvarház alkotta a falut, s ennek közelében volt még egy nagyobb nemesi kúria (udvarház). Egy még későbbi - 1531. évi -adóösszeírás szerint ugyancsak huszonhárom portát számláltak össze Fajsz faluban.
Míg a falu jobbágyportái - és talán az említett kisnemesi udvarház - a mai Mulatótető, a napjainkban is meglévő középkori temploromtól nyugatra és az Ányoskút nevű bővizű forrás körül álltak, a nagyobb nemesi udvarház - amely kezdettől fogva lakóhelye lehetett a falut birtokló nemesi családoknak - a falutól délre, az Ányos-kút és a Vámos-Fajsz közti út ("Szőlőút") között állhatott. Ajelen-legi balácai római kori romterületre bevezető úttól D-re jelenleg is jól felismerhető három középkori épület maradványa, melyek minden valószínűség szerint a középkori nemesi udvarház maradványaival azonosak. Hiteles régészeti ásatás itt még nem történt. Azonban - Négyesi Lajos 1992. évi terepbejárásakor - az épületmaradványok körül és között Árpád-házi III.Béla király (1172-1196) egy sza-markandi dirchem típusú rézpénzét (Corpus Nummorum Hungariae: 101. sz.), valamint egy áttöretes díszítésű bronz könyv sarokveretet, további három darab Árpád-házi korú ezüstdénárt, egy bronzból készült és szögletes puskacső töredéket, valamint puskagolyókat talált. Előkerült még néhány középkori bronz övcsat is (hasonló a Topográfia-1969. 28. tábla 1. sz. ábrákon szereplő öv-csatokhoz).
Ez a középkori nemesi-udvarház adhatott nevet később az ettől délre mintegy 700 méterre elterülő területnek (=Nemes-Fajsz), ahol a XVIII. század közepén kiépült Veszprémfajsz falu helyezkedik el napjainkban is. A középkorban - a mai Veszprémfajsz falu sziklás, víztelen térsége - lakatlan volt. Csak a mai - a XVIII. század közepétől kiépült - falu ÉK-i szélén, a "Kertekaljának" nevezett területen (1407: "Kertmögött") találtak a veszprémi múzeum régészei -Árpád-kori lakottságra utaló edénytöredékeket.21
A középkori Fajsz falu templomának romjai ma is láthatóak a balácai római kori romterülettől ÉK-re, mintegy 200-250 méternyire. A temlpom egy kis terephullámon épült fel, mely K-ÉK-i irányba egy völgyre lejtett. Ebben a kis völgyben - a középkori templomtól ÉK-re mintegy 30-40 méternyire - egy kis forrás fakad (Talliánkút), mely egy kis patakot táplál, s amely vizét ugyancsak a fentebb már' említett Welermérius-nak nevezett halastóba vezette. Ez a forrás jelenleg teljesen elhanyagolt, minek következtében a forrástól a templomromig terjedő völgy teljesen elmocsarasodott.
A középkori Fajsz falu templomának romjait - 1977-1980 között - szakszerűen feltárták (Tóth Sándor művészettörténész és Ritoók Ágnes régész irányításával). Az ásatás során (melynek részletes leírása e könyv VII. részének 6. fejezetében olvasható!) kiderült, hogy a középkori fajszi templom legalább három periódusban épült fel. Sőt, az 1977. évi ásatás során római kori előzmények lehetősége is felmerült: július 8-án egy vastag peremű II—III. századi szürke, római kori edény töredéke került elő, illetve július 11-én római kori tegula (tetőcserép) - és imbrex (tető kúpcserép) töredékek is felszínre kerültek. Természetesen ezek lehettek másodlagosan felhasznált római kori építőanyagok is, hiszen a középkorban az építőanyagokat elsősorban az alig 200-250 méterre lévő balácapusztai római romterületről, illetve a valamivel távolabbi Likasdomb-i ugyancsak római kori halomsír külső építménymaradványairól hordták ide.
Ha római kori - II-IV. századi - épület nem is volt ezen a helyen, a XI-XII. században minden valószínűség szerint már állt valamiféle templom (illetve inkább kápolna) ezen a területen. A Tóth Sándor művészettörténész (Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem) által -1977-1980-ban - vezetett ásatási munkálatok ugyancsak 1977. július 8-án olyan rózsaszínű habarcsú alapfalakra bukkantak, melyek egy - a II. építési periódust képviselő XIII. századi templomnál korábbi építményre utaltak. Ehhez a - XI-XII. század fordulóját, az - I. építési periódust képviselő templomépülethez tartozott az a bimbós oszloptöredék, két kisméretű lábazattöredék, mely maradványok a templomhajó nyugati falától keletre kerültek elő.22
Ez a legkorábbi - XI-XII. századból való - templom-maradvány minden valószínűség szerint még Fajsz hercegi birtok korából maradt fenn, s az itt élő hercegi-népeket szolgálta. Néhány jel - így egy domború felületű sírkőtőredéken felismerhető vésett görög kereszt, valamint a (rövidesen részletesen tárgyalt) 71. számú sírban talált nyakék bizánci stílusú ábrái - esetleg arra utaltak, hogy itt görög keresztény rítus szerint élő emberek is élhettek. A köztörténetből ismert, hogy Géza nagyfejedelem (972-997) felesége, az Erdély területén uralkodó Gyula fejedelem leánya, Saroldu fejedelemasszony eredetileg (akárcsak egész családja) a Bizánci Birodalomban már ekkor uralkodó keleti-, vagy görög kereszténység híve volt (annak ellenére, hogy a görög- és a latin kereszténység szakítására csak 1054-ben került sor!) A keleti kereszténység elterjedésére utal a - rejtélyes eredetű és korú veszprémvölgyi görög rítusú apáca-kolostor Veszprém várának tövében, illetve számos más egyéb jel.
Tóth Sándor művészettörténésznek a legkorábbi - XI-XII. századi - templomépítményéről 1977-1978-ban kifejtett véleményét támasztották alá a templomfeltárást 1980-ban követő ásatások. Ugyanis a feltárt templomtól északkeletre, délkeletre, délre és délnyugatra középkori temető maradványai kerültek elő.
A legkorábbi temetkezések az I. periódust képviselő XI-XII. századi templomépítmény déli fala alól (melyre aztán a XV. században újabb falat építettek) kerültek ki. A legrégebbi sírnak a 8. sz. sír bizonyult. Ugyanezt állapította meg Tóth Sándor művészettörténész és Ritoók Ágnes régész a - legrégebbi déli fal alól előkerült - 44. és 45. sz. sírokról, valamint a későbbi szentély fala alól feltárt 39. sz sírról.
A feltárás során az is megállapítható volt, hogy ez az I. építési periódust képviselő XI-XII. századi templomépítmény lényegesen nagyobb alapterületű volt, mint a II. építési periódust képviselő XIII. századi templom. Ezt a legkorábbi nagyságot majd csak a III. építési periódust képező XV. századi építkezés során érte el újra a fajszi templom.
Ugyancsak a legrégebbi sírok között szerepelt a 76. számú sír is (esetleg még a 75. sz. sír), melyek a II. periódust képviselő XIII. században épült torony déli fala alá kerültek. Míg a déli fal alól előkerült sírmaradványok semmiféle -időmeghatározásra alkalmas tárgyi anyagot nem tartalmaztak, a 76. sírból előkerült egy kormeghatározásra alkalmas ékszer: egy ezüstdrótból hajlított S-végű hajkarika. Ezek a hajkarikák azonban a XI-XIII. században egyaránt használatosak voltak.
A XI-XII. századra tehető temető leginkább összefüggő része a templomtól ÉK-re, a szentély mögött, a templomdombnak a völgyben fakadó forrása felé dőlő lejtőjén kerültek elő. Ezen sírok felett egy vastag, keleti irányba egy-re vastagodó föld feltöltés volt észlelhető, mellyel a templomdomb keleti irányba templomépítkezéssel nagyjából köralakú kőkerítést építettek a templom köré. Ez a kőkerítés átvágta az említett cölöpépítményt, melynek nagyobbik része a kőkerítésen kívülre került. A kőkerítés egyúttal mintegy támfalat képezett a falon belüli föld-feltöltés részére, ugyanis a kőkerítésen kívül a lejtőt nyilván már nem töltötték fel.
4. Ásatási rajz a fajszi középkori templomrom ÉK-i területén feltárt sírokról. (Ritoók A. nyomán).
A templom szentélye és a kőkerítés közti vastag föld feltöltéssel az itt lévő legrégebbi - XI-XII. századi - sírok rendkívüli, szokatlanul nagy mélységbe kerültek. Így például a kerítőfal délkeleti tövéből előkerült 77. sz. sír 413-471 cm mélyen feküdt, s a kerítőfal építésekor a tetem előrenyújtott lábai a kőfal alá kerültek. A közvetlenül tőle balra feltárt 78. sz. sírban fekvő fiatalember maradványai még mélyebbről - 440-456 cm-es mélységből - kerültek elő, s az ő tetemei is a kőkerítés alá kerültek. Hasonlóan mélyről - 415-426 cm mélységből - került elő a 38. sz. sír, melynek maradványait ugyancsak a kerítésfal építésekor dúltak szét. Szokatlan mélységből került elő a 31. sz. sír gyermekcsontváza (369-383 cm), illetve a közvetlen mellette feltárt 17. sz. sír (női?) csontváza, stb. összesen tizennyolc sír.
5. A fajszi középkori templomrom az 1977-1978. évi ásatáskor. (Fotó: Tóth Sándor).
A temetkezések kormeghatározása szempontjából legértékesebb a 70. sz. sír volt, amely -399-416 cm mélységben - egy nő csontvázát takarta. A szinte teljesen bolygatlan tetem balra billent koponyájának mindkét oldali halántékán egy-egy ezüst huzalból hajlított S-végű hajkarika került elő, s a koponya alatt még további három ezüstdrótból készített S-végű hajkarikát találtak. Megjegyzendő, hogy a bal halánték alatt a legrégebbi típusú, a XI-XII. században divatos bordázott hajkarika helyezkedett el. A sír legérdekesebb lelete a nyakcsigolyák körül - tehát valamikor a nyakba akasztott nyakék - 22 darabból álló, hordó alakú, sötétbarna, középső harmadán ezüsttel bevont gyöngyből összefűzött együttese volt. A hajdani nyakék gyöngyei közül a régészeknek 11 db-ot sikerült csak épségben kiemelni. A női csontváz bal kezének egyik ujján ezüst karikagyűrű volt, a jobb alkar belső oldalán pedig ugyancsak egy ezüsthuzalból hajlított - bordázott - S-végű hajkarika, a bal felkar külső oldalán egy füles bronzgomb, valamint egy kis (ismeretlen funkciójú) bronz tárgyacska került elő. A női tetem életkora megállapíthatatlan volt, de feltűnő volt az, hogy hozzátartozói ilyen nagy gonddal felékszerezve fektették sírjába. Az itt leírt - 70. sz. sírban fekvő - nőtől néhány centiméterre balra - ugyancsak 400-414 cm mélységben - egy kisgyermek (feltehetően kisleány) csontvázát találták meg. A kisleány - aki gyermeke lehetett a 70. sz. sír női halottjának - hasonlóan sok ékszert viselt. A nyakcsigolyák körül szintén egy díszes nyakék maradványa került elő: 6 db sárgás és 5 db barnásvörös, nyomott gömb alakú, 7 db zöld, kockásra vagdalt, valamint 1 db folyatott díszes gyöngy alkotta a hajdani nyakbavalót. A gyöngysort - az egykori fonalra fűzve - 3 db vékony, sárgaréz lemezke egészítette ki. A lemezkéken görögnyelvű írás, valamint a bizánci császárnak Szűz Mária által történő megkoronázását ábrázoló veret volt látható. A 71. sz. sír gyermek-csontváza alatt feküdt a 72. sz. sír ugyan csak gyermekcsontváza - 413-432 cm mélységben, minden melléklet nélkül. A 72. sz. sír maradványai talán a fentebb leírt nőnek korábban meghalt gyermeke volt, aki mellé temették őt is, illetve a korábban meghalt gyermek fölé temették később meghalt testvérét.
A kis temető legészakkeletibb sarkában helyezkedett el a 19. sz. sír - 333-348 cm mélységben. A sírban ugyancsak női csontváz nyugodott. A váz csontjai olyan szorosan feküdtek egymás mellett, hogy a halottat minden bizonnyal a temetés előtt valamiféle lepelbe szorosan becsavarhatták. A tetem nyaki részén 4 db, henger alakú, középső részükön ezüstfüsttel bevont, kékesfekete, és egy kisebb, nyomott gömb alakú, zöld üvegpaszta gyöngyszem volt.
A 31. és az 50. sz sírok gyermekmaradványai között ugyancsak előkerültek -bronzhuzalból hajlított - S-végű hajkarikák.
A fentebb leírt nyakékek gyöngyeiről egy szakértő régész - Johen Giesler - azt írta, hogy ezek a "Bijelo Brdo I. " kultúrkörbe tartoznak, melyek Magyarországon kívül más területeken is megtalálhatók (mint vándorkereskedők által forgalmazott) árucikkek, de csak 1050 előtti időkből. A magyarországi leletekben hasonló gyönygyök valóban szinte minden esetben I. (Szent) István (1001-1038), Aba Sámuel (1041-1044), I. András (1047-1060) és I.(Szent) László (1077-1095) magyar királyok pénzérméivel datálhatók. Az I. periódusban - a XI-XII. században - épített legrégebbi templomot valamikor a XIII. század első felében elbontották, s a régi templom helyére, részben annak alapfalaira új templom épült, ugyancsak a romantika stílusjegyei szerint. A templom - 1977-1980. évi feltárását vezető Tóth Sándor művészettörténésznek volt egy érdekes és figyelemre méltó feltételezése. Az ugyanis, hogy az okleveles anyagból - valamint az 1276-ban Árpád-házi Margit hercegnő szentté avatási perében is szereplő - Fajszi (de Fais) nevezetű család esetleg egy német eredetű família lehetett, akik Árpád-házi II. András magyar király (1205-1235) feleségének, a merániai Gertrudis királynénak (aki magyar lázadó urak fegyvere által halt meg 1213. szeptember 28-án) kíséretéhez tartoztak, s a fajszi királynéi birokon kaptak hűbéri földeket. A család - az 1276. évi perben - "nemeseknek" ("nobiles") mondta magát, s feltűnően sok volt a családban a német jellegű név (Wilibald, Leopardus, Leó, stb.). Az újonnan épített templom is szokatlan - elsősorban német földön használatos és ismert - védőszent nevét: "Szent Walburga szűz" elnevezését viselte. (: 1415 = "...Michael beate Walpurge virginis de Fayz plebanus...":).
6. A fajszi középkori templomrom falai az 1977-1978. évi ásatáskor. (Fotó: Tóth Sándor).
A II. építési periódushoz tartozó új templom méretei ismeretlenek, ugyanis ezt a templomot is átépítették a XV. század folyamán gótikus stílusban, s ez az építkezés hosszában és szélességében kibővítette a régi építményt. A II. periódusban, a XIII. század első felében épült kétségtelenül a templomhajó ÉNY-i sarkára egy torony, mely a romanika korában divatos, félköríves ikerablakokkal volt díszítve. Ilyen román-stílusú ikerablak ikeroszlopfő maradványai kerültek elő az ásatás során, 1978. június 16-án, a XV. századi átépítés másodlagos felhasználásában. Ugyanekkor került elő egy románkori kapuívmező töredéke is, úgyszintén másodlagos felhasználásban. Június 14-én pedig lépcsős béletű ajtó-, vagy ablakkeretelés részletét találták meg a romok között, ami bizonyította, hogy a románkori templomnak voltak ilyen műformái. Június 19-én újabb románkori kaputöredék, valamint a szentségház egy darabja került elő, valamennyi a gótikus időszak másodlagos felhasználásában.
Közvetlen a templom körül továbbra is temető volt, részben a templomtól ÉK-K-re - a korábbi, mélyen fekvő Árpád-kori sírok felett. A XIII-XIV. századi sírok azonban elsősorban a templomtól délkeletre-délre és délnyugatra helyezkedtek el. Megfigyelhető volt, hogy a templomtól északra nem temetkeztek, ott csak egy - 59. sz. - sír került elő, de ez már a késői középkorra volt datálható.
Biztosra vehető, hogy a II. periódushoz tartozó templom építésével egyidejűleg, a XIII. században épült a templomot körülvevő kőfal is. Mivel a templomot hordozó kis magaslat kelet felé, a forrás irányába erősen lejtett, a templom keleti szentélye és a kerítésfal közti területet feltöltötték és szintbe hozták. A feltöltés a kerítésfalon túl már nem folytatódik. Ez a feltöltés - több iszaplerakódás rétegének tanúsága szerint - több szakaszban történt. Feltöltésre legalább négy esetben került sor. Ezzel a korábbi - XI-XII. századi - sírok szokatlanul nagy mélységbe kerültek. Ugyancsak mélyen a föld alá került az I. periódus temploma mögött lévő cölöpszerkezetű építmény fs, a méhkas alakú (gabonás?) veremmel, valamint egy faszenes-paticsos réteggel, melyben számos cserépedény töredéke hevert a régészeti feltárásig. Az említett cölöpszerkezetű építmény egy része a kőkerítésen kívülre került.
A fentebb említett Fajszi (de Fayz) család valamikor a XIII. század végén, a XIV. század elején eltűnt Fajszról, valószínűleg kihalt. A család - a XIII-XIV. század folyamán bizonyosan a templomban, a padlózat alá süllyesztett sírokba temetkezett. Nyilván ugyanide temetkezett a későbbi birtokos család is a XV. században. Ezek a-a padlózatba süllyesztett sírok egy - az 1. sz. sír kivételével (amely az 1978. június 16-21-i ásatás során került elő) mind megsemmisültek. A török háborúk és hódoltság során, a XVI-XVII. század fordulóján évtizedekig romokban álló és elhagyott templom padlózatát a sírrablók felásták, a sírokat kirabolták, s a sírokból előkerült emberi csontokat szétszórták. Tóth Sándor művészettörténész és ásatásvezető 1977. augusztus 3-án lezárt ásatási naplója (19.oldal) szerint a hajdani templom szétdúlt padlószintjén tömegesen voltak találhatók emberi csontok, s pl. a templomhajó északnyugati sarkában valósággal halomban hevertek.23
A II. építési periódusban - a XIII. század első felében - épített fajszi templomról szinte semmi írásos emlék nem maradt fenn. Annyi ismert csupán, hogy 1257-1258-ban a templom papját Benjaminnak nevezték.24
3. FEJEZET:
A kezdetben zömében "hercegi földeknek" - és részben "királynéi birtoknak" - számító Fajsz faluban már igen korán, valamikor a XII. században bizonyos birtokrészek magántulajdonba kerültek.
A legrégebbi magánbirtokos az a Fajszi (de Fayz) nevű család volt, melyről -mint arról fentebb már megemlékeztünk - a falu templomának romjait feltáró Tóth Sándor művészettörténésznek az volt a véleménye, hogy esetleg Árpád-házi II. András magyar király feleségének - Meráni Gertrudis királynénak -kíséretéhez tartoztak, s Gertrudis királyné adományozta nekik Fajsz falu egy részét.
A magát "nemesnek" ("nobilis") nevező Fajszi-család első említése az 1207. esztendőből való.26
Az 1207. év augusztus 10-én lezárult egy hosszas ügy. A dolog azzal kezdődött, hogy egy Markus nevű - feltehetően ugyancsak "várjobbágyi" rendbe tartozó vámosi ember özvegye, a maga és férje lelki üdvösségéért, a Veszprém mellett fekvő Vámos nevű földön ("...terra de Vamus...") lévő birtokát a tihanyi Szent Ányos egyháznak és monostornak adományozta. Amidőn azonban Oros tihanyi apát és Baldiun fia Theodor nevű ispánja megtekintették Vámoson a birtokot, arra a megállapodásra jutottak, hogy a birtok túlságosan kicsi ahhoz, hogy érdemes legyen ilyen nagy távolságból foglalkozni vele. Ezért a veszprémi káptalan, mint hiteles hely előtt - a két és fél ekényi (azaz: kb. 300 k.holdas) szántóföldből, egy halastóból, valamint igen sok gyümölcsfából álló birtokot ("...ad duo aratra et dimidum, locum competens piscine, arbores fructifere sünt uberrime...") 7 dénármárkáért (azaz: 1631 gramm ezüstért - szerző) nyilvánosan eladták Fajszi Lucius fia Miskének, valamint Theodor, Kristóf és Lucius nevű testvéreinek. A kapott pénzen a tihanyi apátság a monostor közelében vásárolt földekkel gyarapította birtokát.27
Ezzel egyidejűleg - az 1200-as évek első esztendőiben - a közeli Örs falvi (Felsőörs) birtokosa, a Ratold-nemzetségbeli Belus fia Miske ispán, illetve fia: Örsi Miske fia I.Rénold ispán is szerzett kisebb birtokrészeket Fajsz "hercegi birtokon".28 A részletek ismeretlenek.29A birtokadományozások során - egy 1231. szeptember 4-én lebonyolított határjáráskor megemlítettek egy utat, amely a mai Balatonfüredtől északra lévő Kéki faluból vezetett Fajsz felé ("...ad viam qua itur de Keky ad Fayz...")30 Megjegyzendő, hogy ezekben az években - 1233. évben -említették először Fajsz falut ("villa Fayz") név szerint.31
Az 1242 februárjában - a Dunántúlt is elérő - tatárjárás minden bizonnyal elpusztította Fajsz falut. Ugyanis a falut érintette az a "hadiút", amely Veszprém várát délről elkerülve - Székesfehérvár, Palota, Sóly, Litér, Szentkirályszabadja, a mai Meggyespuszta és Danuvia Gyártelep körzetén át vezetett Fajsz, Vámos faluk irányába, majd Vámos falutól nyugatra fordult déli irányba, Tapolca felé.32
Az 1241-1242. évi tatárjárás után újabb magánbirtokosok jelentek meg Fajszon, a hajdan egységes hercegi birtokon. Közvetlen a tatárjárást követő években - 1242-1245 körül - a Felsőörsön birtokló Örsi I. Miske fia I. Rénold újabb birtokrészekhez jutott Peszén és Fajszon.33 Ezekben az években -1244-ben - a pannonhalmi apátság is szerzett kisebb birtokrészeket Fajszon.34
A tatárjárást követő évtized birtokügyletei során tettek először - 1257-ben -konkrét említést a fajszi templomról és Benjamin nevű papjáról.35
7. A veszprémi káptalan 1265. évi oklevele, melyben Lőrinc nevű fajszi vincellérjüket említették. (Vk.m. lt.: Fa.jsz-5.okl.)
Örsi I.Miske fia I. Rénold ispán fajszi birtokrészei 1260 körül - saját családja részéről! -veszedelembe kerültek. Az történt ugyanis, hogy Örsi I.Miske ispán leánya: Gyöngy (Gung) asszony, Vámosi Baracs Barla ispán felesége - bár az övé volt a család vámosi birtokrésze és a peszei birtok Lomb nevű része is, el akarta foglalni testvérének, Miske fia I. Rénold ispánnak fajszi birtokait is. Perre azonban nem került sor, ugyanis a perdöntő eskü napján Gyöngy asszony -tudva azt, hogy egy hamis tanúvallomás milyen súlyos következményekkel jár! -állítását visszavonta.36
Az eddigi világi birtokszerzők mellett, 1263-1265-ben jelent meg az az egyházi intézmény - a veszprémi káptalan -, amely a későbbi évszázadok során Fajsz falu (Pór-Fajsz) legnagyobb, sőt egyetlen földesurává vált.
A veszprémi káptalannak - mint földesúrnak - első említése az 1265. évből való, amikor a káptalan egy Lőrinc nevű szőlőművelőjét, aki Fajsz faluban lakott ("...Laurentium winitorem suum de villa Fays...") felszabadította a szolgai sorból, valamint az évente fizetendő fél forint adó és a szokásos tizedfizetések alól. Ezzel az esettel szinte egyidejűleg - 1263-ban -jelentős birtokhoz jutott Fajszon a veszprémi káptalan. Egy Frouca nevű úrhölgy - Szoki Demeter leánya és Palóznaki Wilibald visszahagyott özvegye ("... Domina Frouca filiae Demetrii de Szók, relictae Vilibaldi de Paloznuk...") lelke üdvösségéért - a veszprémi káptalannak adományozta Fajszon lévő földjeit, szőleit, erdeit, rétjeit és halastavát, amely minden bizonnyal azonos volt a már többször említett Welermerius-halastóval.
Hosszú szünet után - 1263-ban - ebben az adományozó levélben hallunk újra a Fajszi (de Fayz) nemesi családról is, amely valamilyen formában rokonságban volt az adományozó Frouca asszonnyal. Ugyanis a fenti adományozáshoz hozzájárulását adta egy Fajszi Leopardus nevű clerikus is, aki írástudó, egyetemi szintű iskolai végzettséggel rendelkező személy volt.37
Újabb tizenhárom esztendővel később - 1276-ban - újra szerepelt a Fajszi (de Fais) család, de az említett családfő - Fajszi Leopardus clerikus - ekkor már nem élt. A család ugyanis 1276. szeptember első napjaiban elzarándokolt - az 1270. január 28-án meghalt Árpád-házi Margit hercegnőből szentéletű apácává lett személynek a budai vár alatt, a Dunától körülvett Nyulak-szigetén (a mai Margit-szigeten) lévő kolostorban őrzött sírjához.
A zarándokúton ott volt a néhai Fajszi Leopardus felesége, Venis asszony ("Venis, uxor quondam Leopardus de Fais"); valamint Fajszi Leopardus fiának, Fajszi Gábrielnek Viola nevű felesége ("Viola, uxor Gabrielis de Fais"), velük volt a néhai Fajszi Leopardus egy másik fia: a Leó nevű béna gyermek, illetve egy fajszi Bogdán nevű személy, aki hideglelésben (állandó lázas állapotban) szenvedett. Fajszi Leopardus clerikus családjának valamennyi tagja szabad és nemes rendű volt. "Szabad és nemes vagyok" ("Libera sum et nobilis!") vallotta magáról Venis asszony. Hasonlóan nyilatkozott Fajszi Leó is ("Liber sum et nobilis"), valamint Viola asszony is ("Libera sum!"). Fajszi Bogdán vallomási jegyzőkönyvének vége hiányos, így az ő vallomása és rendi hovatartozása ismeretlen.
A Fajszi-család 1276. szeptember 4-5-én járult a szentéletű Margit hercegnő sírjához, ahol a béna Fajszi Leó és a hidegleléses Fajszi Bogdán - csodálatos módon! - meggyógyult. Az ő csodálatos gyógyulásukról szóló leírás is belekerült az 1276. évben - Boldog Margitnak, Árpád-házi IV. Béla magyar király leányának szentté avatása érdekében összeállított kihallgatási jegyzőkönyvbe.38
A Fajszi nemesi család által tett 1263. évi adományozást követően rövidesen újabb birtokokra tett szert Fajszon a veszprémi káptalan. Az adományozás különös érdekessége az, hogy az eladományozott részek korábbi rendi hovatartozását is felsorolták - nevükkel együtt - az adománylevélben. Valamennyien hercegi és királynéi népek voltak korábban, s az eladományozás folytán - magánföldesúri függésbe kerülve - rendi hovatartozásuk romlott. Az adománylevél szerint - 1275-ben - Árpád-házi IV. (Kun) László magyar király a veszprémi káptalan vezetőjének, Pál mester veszprémi prépostnak adományozta az alábbi fajszi személyeket: Kriziuszt és Voykát, akik "...fegyverviselő népek..." ("populos armigerorum") voltak; valamint Pétert, Bulát és Bencenciumot, akik viszont "hercegi jobbágyok voltak Fajsz faluban" ("... jobagiones ducales in villa Fayz..."), továbbá Mikó és Mihály "királynéi tárnoki jobbágyokat" ("...jobagiones tavarnicorum reginalium..."), illetve Dámát, Damjánt, Dampsát és Kázmért, akik "királynéi szakácsok" ("...cocos reginales") voltak.
8. A fajszi és vámosi volt királynéi népeket a káptalannak adományozó 1275. évi királyi oklevél. (Vk.m.lt.: Vámos-1.okl.)
Annak ellenére, hogy Frouca úrnő -1263. évi - adománylevelét IV. Béla király 1270-ben megerősítette, a kapott vagyon egy részét a veszprémi káptalan 1294-ben az egyik örökösnek visszaadta. Egy perirat szerint - az említett 1294. esztendőben - a Paloznaki Wilibald özvegye, Frouca úrnő által a veszprémi káptalannak adományozott birtokokból - a káptalan - egy fél portányi földet, szőlőt, rétet és erdőt visszaadott néhai Fajszi Leopardus fiának; Lőrincnek ("...Laurentis filio Leopardi de Fayz...").
A szomszédos.birtokosokat sok esetben irritálta a veszprémi káptalan birtokszerző tevékenysége. Néha ez a feszültség fegyveres összecsapásokban robbant ki! Valamikor 1293 körül - amikor az országos közállapotok is rendkívül ziláltak voltak! - gyilkosságokig, fegyveres harcig elfajuló állapotok alakultak ki a veszprémi káptalan és egy közeli birtokos nemesúr, bizonyos Mikolády Herbordus között. A kölcsönösen elvadult harcban az említett Mikolády Herbordus és sógorai: Benedek és Sebestyén ispánok fegyvereseikkel feldúlták a veszprémi káptalan Fajsz nevű faluját és birtokát." Az ügy előzményei, részletei és végeredménye - források hiányában - ismeretlenek.
Ebben az időben - pontosan 1294-ben - vált földesúrrá a veszprémi püspökség is Fajszon. Árpád-házi III. András magyar király 1294-ben - az Albert osztrák herceg elleni háborúban szerzett érdemeiért - Benedek veszprémi püspöknek adományozta "...azt a hercegi földet, melyet Fayz-nak neveznek ..." ("...quandam
terram ad ducatum pertinentem Fayz vocatam...").'"' Miután többet a hajdani hercegi népekkel Fajsz esetében nem találkozunk - feltehetően ezzel Fajsz határában minden birtokrész világi személyek, illetve egyházi intézmények (veszprémi püspökség, veszprémi káptalan, pannonhalmi apátság) birtokába került.
Kétségtelenül az egyik legcéltudatosabb birtokszerző - mint az más falvak és birtokok esetében is megfigyelhető - Fajszon is a veszprémi káptalan volt. A királyi adományozások mellett csereügyletekkel is növelte fajszi birtokát. Egy 1305. április 26-án lezárult ügyből ismert, hogy a veszprémi káptalan birtokcserét hajtott végre a veszprémváraljai Gumbusnak nevezett Zonuk fia Péterrel. Zonuk fia Péter bizonyos földek fejében két jugerumnyi (kb.3 k.holdas) szántót átadott a káptalannak "...a Veszprémből Fayz felé vezető út mentén..." ("...iuxta viam, qua itur de Wesprimio in Fayz..."), a káptalan ott már meglévő földjeinek a nyugati határában, a Szent Miklós egyháza mellett."
4. FEJEZET:
Az egyre jelentősebb földterületekkel rendelkező egyházi intézmények - a veszprémi püspökség és káptalan - mellett a hajdani katonáskodó "várjobbágyi" családokból kinövő nemesi famíliák is élénk birtok adásvételi ügyleteket bonyolítottak le a XIV. század folyamán.
Egy - 1318. május 26-án lezárult - adásvételi szerződés szerint Péter sümegi várnagy (aki a veszprémi püspök hűbérese volt) a Vérbulcsú-nemzetségből való Páltól földeket vásárolt Veszprémben és Felső-Örs körül. A szerződésből kiderült, hogy a Vérbulcsú-nembéli Amadé fia Pálnak szántóföldjei és erdői voltak a Fajsz falu melletti Badacsonynak nevezett helyen ("...item quandam par-ticulam terre arabilis et silvestris in loco Badochum dicto prope villam Fayz existentem..."
A nevezett föld - amely azonos a későbbi Baláca nevű földdel -, keletre terült el attól az úttól, amely a Kéterdőnek nevezett erdőtől Örs falu felé vezet, illetve délre húzódott a Szabaditól Fajsz falu felé vezető út, a helytől nyugatra pedig egy harmadik régi út vezetett a Mogyolmal nevű hegyecskéig... ("...quam ab oriente quedam via de silva Ketherdeu nominata versus villam Vrs descendens, a meri-die alia strata qua de Zobody in villam Fayz venitur, a parte vero occidentis ter-cia via antiquata usque latus cuiusdam monticuli Mogyolmal vocati ...")42 Kétségtelen, hogy a nevezett földterület a középkori Fajsztól - a későbbi Pór-Fajsztól - északra elterülő Badacsony-Baláca térségében terült el, melyet birtokosától függően, hol Fajszhoz, hol pedig Vámos faluhoz számítottak.
Hasonlóan nem volt - a mai értelemben - szétválasztva pontosan Fajsz és a tőle délkeletre elterülő Pesze falu határa. Egy - 1320. május 15-én lezárt - birtokátadási ügylet szerint Fajszi Tamás fia Demeter felesége: Peszey Ányos leánya, Csala asszony birtokcsere formájában hatvan jugerum (kb. kilencven k.hold) szántóföldet és erdőt adott át peszei birtokából Örsi Rénold fia II. Myske mesternek. Az átadott birtokok egyik része - öt jugerum (kb. 7,5 k.hold) - a "Veszprémből Örs felé vezető közúttól nyugatra" (" ... a parte occidentis ad pub-licam stratam qua de Wesprimio itur in Vrs..."), másik része - két jugerum (kb. 1,5 k.hold) pedig az említett úttól keletre terült el. További két jugerum (kb. 3 k.hold) trágyázott föld ("...in terris fimatis...") pedig Peszétől a Leshegyig (a mai fajszi Kálvária-hegyig) terült el ("...item duo iugera in terris fimatis de Pezey ad montem Leusheg vocatum finibus tendencia ..."). További két és fél jugerum (kb.3,7 k.hold) a "...hegy mellett ..." ("...prope ipsum montem..."), két és fél jugerum föld pedig attól keletre, Máté fia Mihály földjei között terült el, Bud földjétől nyugatra. Négy jugerum (kb. 6. k.hold) föld az "...útkereszteződéstől északi irányba..." ("... ad viam cruce signatam versus aquilonem...") feküdt, melytől keletre Myske mester földjei, nyugatra pedig ugyanazon Myske mester, illetve Máté fia Mihály földjei húzódtak. Az említett útkereszteződés felett két jugerum (kb. 3 k.hold) terült el; a "Cheet"-nek nevezett körtefánál további három jugerum (kb. 4,5 k.hold) föld terült el Myske mester földjei között, addig az útig, amely "...Veszprémből vezet a Leshegyig..." ("...ad viam, per quam de Wesprimio venitur in montem Lesheg..."), stb. A felsorolt földek a középkori Fajsz - a későbbi Pór-Fajsz - falutól kelet-délkelet-déli irányban, illetve a mai Kálvária-hegy (Leshegy) környékén terültek el.
A határjárásból kiderül az is, hogy a rátóti (ma: gyulafirátóti) premontreirendi monostornak is voltak jobbágyai és földjei Fajszon. "...Myske mesternek -írta a továbbiakban a határjárás - volt egy telke ugyanazon Fajszon, a rátóti monostor jobbágyai udvarházainak telke mellett, attól délre ..." ("...magister Myske quandam sessionem suam in eadem Fayz iuxta fundum curie iobagion-is monasterii de Ratholth a parte meridionali existentem..."). A további birtokok - mintegy tizenkét jugerum (kb. 18 k.hold) - déli irányban a "...régi vagy nagy útig..." ("...usque magnam seu antiquam viam...") húzódtak, mely út azonos a Veszprémből Csopak felé vezető úttal. Itt a határjárás megemlítette Fajsz falu egyik régi birtokos családjának egy tagját - Fajszi Leót ("Leu de Fayz") -, akinek Myske mester földjei között terült el két zálogbirtoka, s melynek keleti vége a "Solgemulche" nevű gyümölcsfásig ("ad arborem fructiferas Solgemulche vocatas...") terjedt ki, nyugati vége pedig a "Király cserjésnek" nevezett helyig ("... ad virgultum regis dictum...") - amely feltehetően azonos a mai Királyheggyel - húzódott. Innen a "Monorgya helynek" ("...loco Monorogya ...") nevezett hét jugerumnyi (kb. 10.5 k.hold) föld a Fajszról Biliegére vezető útig ("viam qua de Fayz itur in Byligue...") terült el.
A fenti határjárásból jól felismerhető, hogy a Fajszi Demetertől - Őrsi Rénold fia Myske mesternek - átadott földek Fajszot keletről-délre és nyugatról ölelték át.43
Egy következő - 1320. augusztus 3-án - lezárult adásvételi szerződés viszont arról tudósít, hogy Ehelly fia Ayka és Olup ajkai nemeseknek is volt Fajszon (és Veszprémben) néhány szántóföldje. Ezeket a szántóföldeket - öt ezüstmárkáért (azaz: 1165 gramm ezüstért - Szerző) eladták Bedur fia Miklós fiának: Péternek, valamint Imre fiainak: Lukácsnak és Lőrincnek. Az ügy részletei ismeretlenek.
A Fajszi Tamás fia Demeter feleségétől, Csala asszonytól elcserélt 60 jugerum (kb.90 k.hold) birtokot nem sokáig tartotta meg Örsi Rénold fia II. Myske mester. Három esztendővel később - 1323. július 31-én, - a székesfehérvári káptalan előtt kötött szerződésben - Myske mester az 1320. május 15-én megszerzett birtokból ötven jugerum (kb. 75. k.hold) földet átadott a veszprémi káptalannak. Az átadott földek "...a Veszprémből Peszére vezető úttól nyugatra terültek el, ez az út a "Kyserdőnek" nevezett erdőn át vezetett, s "Kőhordóútnak" nevezték..." ("... versus occidentem tenduntur ad viam Keuhordovth dictam, per quam de duabus silvis Kyserdeu vulgariter dictis de civitate Wesprimiensi itur in Pescey..."). Ezért a birtokért a káptalan ugyancsak 50 jugerum földet adott Myskének Pesze, Örs, Lovas, Szárberény faluk határában. Ezzel a cserével alakult ki az a káptalani birtok, amely a mai Veszprémfajsz határának É-i felét foglalta el, a mai Kertekalja és Kéri-haraszt dűlőkben, illetve Balácán."44
Valamikor az 1320-as évek elején Anjou I. Károly Róbert magyar király kísérletet tett arra, hogy a korábban felelőtlenül szétosztogatott királyi-, királynéi- és hercegi földeket a királyi kincstár részére - ha kellett, erőszakkal is! - visszaszerezze. Erre sor került, s a királyi megbízottak (officiálisok) több helyen a királyi parancsot erőszakosan végrehajtották. Az akció során több királyi birtokrészt Fajsz határában is visszafoglaltak a veszprémi káptalantól. Utólag azonban kiderült, hogy a veszprémi káptalan jogosan birtokolta az említett birtokrészeket. Ezért - 1323. május 23-án - a király okiratban elismerte, hogy offi-ciálisai a fajszi határban jogtalanul foglaltak vissza birtokrészeket a veszprémi káptalantól. Sajnos, a részletek ismeretlenek, nem tudjuk, hogy melyik földekről esett szó!45
A XIV. századi birtokügyek áradatában - 1333-ban - végre magáról a faluról is akadt egy gyér kis adat. Ebben az évben a római pápa adószedői jártak Fajsz faluban is, s a József nevű plébánostól 40 kisdénárnyi adót szedtek be pápai tized fejében.46
Az 1330-as évek végén folytatódtak a birtok adásvételi ügyek Fajsz faluban a birtokos nemesi családok között.
Egy - 1338. június 25-én lezárt - ügyből ismert, hogy néhai István veszprémi püspök testvérei: Bedur fia Péter mester, valamint Bedur fia Imre fiai: Lukács és Lőrinc - a fentebb már említett, s 1320. augusztus 3-án lezárt adásvételi szerződésben - többek között a Fajszon is vásárolt földek közül a Fajsz faluhoz tartozó szántóföldeket (melyeknek nagysága ismeretlen) továbbadták 80 bécsi széles dénármárkáért Baas Egyed szentlászlói nemesnek és testvéreinek: Miklósnak, Bosownak és Péternek, valamint örököseiknek.'7
Mintegy esztendővel később - 1339. szeptember 9-én - a nevezett Baas fiai: Bosou és Egyed szentlászlói nemesek a fentebb említett, s 1338. június 25-én a néhai veszprémi püspök testvéreitől vásárolt birtokokat, valamint más egyéb birtokokat: " ... a városhoz (t.i. Veszprémhez) és Fajsz faluhoz tartozó és különböző helyeken vegyesen fekvő szántóföldekkel együtt..." ("... cum terris ad civitatem et villam Fayz spectantibus mixtim in diversis locis haberentur ...") elcserélték a veszprémi káptalannal. Többek között átadták a káptalannak a "Fajsz falu melletti Badacsonyban" ("...in Badochum prope villam Fayz...") - későbbi ismertebb nevén Balácán - elhatárolt szántóföldet és erdős földrészecskét, valamint a birtok erdőhasználatát. Átadták még a Fajsz falu határában lévő "Weyzla" nevű erdőségben elterülő erdőrészt is, melyet Fajszi Leopard fia Leótól (Lew) annak idején Örsi Mátyás fia Mihály szerzett meg az említett "Weyzla" erdőtől délre fekvő két jugerum (kb. 3 k.hold) szántóföldért, s melyet aztán Baas fia Péter vett meg öt dénármárkáért.
A csereüzletben a veszprémi káptalant János mester al-lector és György mester egykori dékán képviselte. A veszprémi káptalan a Fajsz, illetve a Veszprém határában kapott birtokrészek fejében átadta Zala vármegyei birtokai közül a Zerente nevű birtokot.48 A csereügylettel a veszprémi káptalan kibővítette eddigi fajszi birtokait, mely birtokot aztán a feudalizmus végéig - 1848-ig - megtartotta.
A néha már áttekinthetetlen adásvételi ügyletek ellenére, a szomszédos Felsőörsöt birtokló Örsi-család továbbra is rendelkezett fajszi birtokrészekkel. Egy 1362. augusztus 25-i ügyiratból ismert, hogy amikor Örsi II. Miske fia Pál fiúgyermekei elhaltak, Anjou I. (Nagy) Lajos magyar király Pál leányait - Margitot és Katalint - fiúsította, s a két leányt a család Lovas, Vágó-Örs (Kővágóörs = Felsőörs) és Fajsz falukban lévő birtokaiba beiktatta. Az okirat a birtokrészeket részleteiben nem ismertette.49
Az 1360-as években több erőszakoskodásból adódó bűnügy zavarta meg a rendet. Egy - 1367. november 15-én lezárult per adataiból ismert, hogy két esztendővel korábban: 1365. december 21-én a közeli Essegvár ura: Segwari Miklós fia Ferenc és Tamás fia János - fegyveres embereikkel - rátörtek a veszprémi káptalan fajszi jobbágyaira: Pálra, Tamásra és Péterre, s azoknak a biliegei erdőben makkoltatott sertései közül hat disznót erőszakkal elhajtottak. Rövidesen ezután négy sertést visszaadtak, de kettőt magukkal vittek. Amikor az említett fajszi jobbágyok az elrabolt sertésekért Essegvárba mentek, azokat a várúr emberei kigúnyolták, illetve súlyosan bántalmazták.50
Erőszakossággal vádolták meg 1369. június l-jén a veszprémi püspökség fajszi és nosztori jobbágyait is. Ugyanis ezek az emberek akkor, amikor a fajszi Balázs fia Mihály hivatali ügyeiben Visegrádon tartózkodott, megtámadták házát és négy ökrét elhajtották. Ugyanakkor a veszprémi püspök az említett fajszi Balázs fia Mihálynak egy Mauricius nevű nosztori jobbágyát a püspökség fajszi birtokára telepítette át.5'
A korábbi ügyiratokból összességében nem tűnt ki, hogy Fajsz faluban milyen volt a rendi összetétel. Az egyházi intézmények (veszprémi káptalan, veszprémi püspökség) és a világi földesuraságok úrbéres jobbágyai mellett nemesi családok is éltek a faluban. Egy - 1373. december 3-án - Arács faluban lezajlott perben több nemes is szerepelt tanúként. Ezek között vonultak fel: Pál fia Jakab, Jakab fia Antal, Jakab fia Sebestyén és Jakab fia Fábián "fajszi nemesek" ("...nobiles de Fayz...").5"
9. A Vámosi (Fajszi) Ányos-család leszármazási táblázata. (XIII-XVIII. szd.)
Nem szerepelt a fajszi nemesek között az a Fajszi Beke fia László nevű személy, aki - nyilván mint veszprémi káptalan valamiféle tisztségviselője - egy bir-tokperben a veszprémi káptalan leányfalusi birtokainak határjárását vezette.53 Ugyancsak a káptalan hűbéresei lehettek Fajszi Péter fiai: Lőrinc és Péter, akik a veszprémi káptalan egy - 1382. március 10-én lezajlott perében tanúskodtak Kádárta faluban."54
Érdekes per zajlott le a veszprémi káptalan - mint hiteleshely előtt - 1389. július 3-án. Néhány szomszédos, vámosi személy: Vámosi Imre fia, az Ányosnak nevezett Gergely, valamint Péter fia Bálint, Bálint fia János, János fia István, János fia Miklós, László fiai: Ányos és Pál az alábbi nyilatkozatot tették:
Vámosi Erdő fia János - saját és szülei lelkiüdvéért - végrendeletileg a. fajszi parochiális egyházra hagyta két jugerumnyi (kb. 3 k.holdas) szántóföldjét. A szántóföld vámosi birtokon - Erdő fia János földje és a Menyeke felé vezető út között - terült el. Délről az Ányosnak nevezett Gergely, északról pedig Erdő fia György fiainak szántóföldjei határolták. A végrendeletet követően, Vámosi Erdő fia Jánost halála után a fajszi - a későbbi pórfajszi - templomban temették el.55
5. FEJEZET:
A XV. század elejétől - a Fajsz faluban birtokos négy egyházi intézmény: a veszprémi káptalan, a veszprémi püspökség, a felsőörsi prépostság és a fajszi plébános mellett - egy nemesi család a Fajszon és a szomszédos Vámoson egyaránt birtokos - magukat hol Vámosi, hol Fajszi Ányos néven nevező - nemesi család emelkedett ki.56
A család legtávolabbi őseit azok között a Vámos faluban élő királyi "pohárnokok" ("bucariorum regalium") között vélték, akiket 1266. évben Árpádházi István herceg ifjabb király és erdélyi herceg (Árpád-házi IV. Béla király fia és utóda) emelt " ... a szabad királyi szerviensek..." közé ("...cum possessionibus ...cetui liberorum servientum regalium collexisse...")57
Ezek között szerepelt - 1266-ban - az a Vámosi Lőrinc, akinek fia volt: Vámosi Péter vagy Pousa, aki viszont egy 1295. évi perben szerepelt. Ennek a Vámosi Péternek három fia volt: Bolosey, Miklós és Péter. 58
A legifjabb fiú: Vámosi Péter fia volt Vámosi Imre, aki már jelentős vármegyei tisztséget töltött be. Az ő fia volt, aki a család hivatali és vagyoni felemelkedését megindította: Vámosi Gergely, "akit Ányosnak neveztek" ("...dic-tus Ányos...")5'9 Ez az Ányos Gergely először egy 1389. július 3-án lezárult periratban szerepelt.60 Ebben még nem nevezték meg későbbi rangját és hivatalát. Viszont 1395-ben és 1401-ben mint Veszprém várának várnagyát említették. Mint várnagy - a veszprémi püspök hűbérese volt -, s királyi vármegye ispánjának (aki 1392. óta a mindenkori veszprémi püspök volt!) volt helyettese.61 Mint az ekkori püspök-főispán - Maternus - helyettese, a veszprémi vár parancsnoka volt, s egyúttal a várbirtok (vártartomány) gazdasági vezetését is ellátta. Bíráskodott a vártartomány falvainak jobbágyai felett. Azonban a vártartomány területén élő nemesek felett nem rendelkezett, azok - rendi kiváltságaiknál fogva! -közvetlenül a király alá voltak rendelve. Mindezek mellett - a püspök-főispán mellett - az alispáni hivatalt is ellátta Veszprém vármegyében. A várnagyi és alispáni hivatal majd csak a XVI. században vált szét, miután az alispáni hivatalt választással töltötték be.
Vámosi Gergely családi viszonyait nem ismerjük. Nem tudjuk, hogy ki volt a felesége. Viszont az ismert, hogy három fiúgyermeke volt: Péter (aki magnélkül halt meg), a magát már Fajszinak nevező I. Mihály, illetve II. Imre.
Vámosi Ányos Gergely veszprémi várnagy az első királyi adománybirtokot 1393-ban kapta. Ugyanis a Felsőörsön birtokos Szentkirályszabadjai Pált és feleségét: Ilona asszonyt - ismeretlen körülmények között - meggyilkolták. A gazdátlanul maradt birtokot - az említett 1393. esztendőben - Luxemburgi I.Zsigmond magyar király Vámosi Ányos Gergelynek adományozta. A Felsőörsön birtokos Orsi-családot ez az adományozás sértette, s a család feje: Örsi Pál fia Mátyás azonnal perbe fogta Vámosi Ányos Gergelyt. A per olyan egyezséggel végződött, hogy a - gyilkosság által - magvaszakadt Ilona asszony felsőörsi és lovasi birtokrészeit Vámosi Ányos Gergely átengedte Örsi Pál fia Mátyásnak.62
Az 1401. esztendőben valóságos birtokeső hullott Vámosi Ányos Gergelyre és családjára. Elsőnek - 1401. április 8-án kötött szerződésben - a "Vincének nevezett" Szentgyörgyi Tamás nevű nemesúr 1600 aranyforintért eladta a Veszprém vármegyei Vepsény nevű birtokának felét Vámosi Ányos Gergelynek, aki 1250 aranyforintot fizetett ki készpénzben, s 350 aranyforint értékben átadta Esztergár (ma Nagyesztergár) nevű birtokát.63 Nyolc esztendővel az 1393. évi királyi adományozás után, Luxemburgi I. Zsigmond magyar király kárpótolni kívánta az akkor hoppon maradt Vámosi Ányos Gergelyt, s 1401-ben egy felsőörsi királyi birtokot adományozott neki. A birtokba iktatást a veszprémi káptalan végezte el. Ezzel vetette meg alapját a Vámosi - majd Fajszi - Ányos család felsőörsi birtokainak.64 Az Ányos-családnak 1402-ben már Szárberényben (Vörösberényben) is voltak birtokai.65
1407. március 14-i hatállyal Luxemburgi I.Zsigmond magyar király - a közelmúltban meghalt Örsi Miske fia Pál, valamint annak gyermekei (Mátyás és Margit) birtokainak zömét - köztük a Fajszon lévőt is - a Vincének nevezett Szentgyörgyi Tamás nemesúrnak, Dalmácia és Horvátország bánjának, valamint királyi főtárnokmesternek adományozta.66
Ugyanebben az évben - 1407. május 29-én - zárult le az a birtokcsere, melynek során Vámosi Imre fia, az Ányosnak nevezett Gergely mester és Péter nevű fia birtokosokhoz jutott Fajszon is.
Ugyanis a veszprémi káptalan - bizonyos veszprémi birtokok fejében! - fajszi birtokokat adott át Vámosi Ányos Gergelynek és Péter nevű fiának. A Fajszon átadott birtokon csupán egy lakott jobbágytelek volt (sessio), amely korábban a Batyznak nevezett Mihály fia Pálé volt. Ehhez a jobbágytelekhez (sessio) tartozott Fájsz határában szétszórva és különböző helyeken harminc jugerum (kb. 42 k.hold) szántóföld. Ezek az alábbiak voltak: 3 jugerum (kb. 4,5 k.hold) a fajszi paróchiális egyháztól (a napjainkban is látható pór-fajszi templomtól) délre terült el egy tagban. A következő egyjugerumnyi föld (kb. 1,5 k.hold) a veszprémi káptalan fajszi jobbágyainak telkei között, az előbbi telektől északra terült el egy tagban. A további tizenegy jugerum (kb. 16 k.hold) a "...Tófő vagy Sziget (?) elnevezésű helytől ..." ("...in loco Thofew sive Zykeght...") délre terült el, ugyancsak egy tagban, s a föld keleti-nyugati irányban terjedt ki. Ez feltehetően a Kálvária-hegy keleti oldalán - a Fajsz-patak elzárásával - kialakított duzzasztott halastóra vonatkozhatott. A következő három jugerum (kb. 4,5 k.hold) szántóföld a Fűzalma nevű helyen ("...in loco Fyzalma..."), további két jugerumnyi (kb. 3 k.hold) szántóföld a "Kertmögött" (?) nevű helyen ("...in loco Kerthmegut...") - a Batyznak nevezett Mihály fia Pál telkétől északra terült el. A veszprémi káptalan szederbokros területétől délre, egy kis területen a káptalan szénakaszálója volt. Itt folydogált egy kis - keleti irányba csordogáló - patakocska, melynek közelében volt György és Péter mester udvarháza ("... prope curiam ... magistri Georg et Petri..."). Itt az okirat írója feltehetően tévedésből írt Gregorius (Gergely) helyett Georgiust (Györgyöt). Ugyanis az idézett szövegben Ányos Gergelyről és Péter nevű fiáról, valamint az ő fajszi udvarházukról lehetett szó. Ez az udvarház valahol a mai balácai római romterülettől délre, illetve az említett kis patak forrását képező Ányos-kút közelében - a kút és a Nemesvámosról a mai Veszprémfajsz falu felé vezető út között - helyezkedett el.
Az említett udvarháztól nyugatra ("in occidentali") a káptalan szántóföldjei terültek el, melynek déli felében diófák voltak és régi kövek ("...quam quedam arbor nucis a meridie et certi lapides..."). A "régi kövekre" való utalás egyértelműen a balácai római kori romterületre vonatkozik, amely valóban az udvarháztól nyugatra-északnyugatra terül el. Az okirat megjegyezte, hogy ezek a "régi kövek" a birtokot elválasztották az attól É-ra fekvő földektől.''7
Miközben a veszprémi káptalan birtokai a mai Veszprémfajsz határának északi felében - a mai Kertekalja, Kéri-haraszt, Motorföldek, Káposztás, illetve a vámosi határba átnyúló Baláca dűlőkben - alakultak ki, az Ányos-család (amelynek udvarháza a mai Ányos-kúttól délre terült el) birtokai a mai Veszprémfajsz falu helyén, a Hosszúosztásban, a Királyhegy, Hegyiföldek, Erdőréti-dűlő, Kelénhegy körzetében, általában Csopak irányában terültek el.
1407. június 3-i birtokszerző csereszerződéssel egyidejűleg Ányos Gergely mester és Péter nevű fia átadták egy szentkirályszabadjai birtokrészüket (Fintaföld) egy helyben lakó nemesnek.68
Vámosi Ányos Gergely legidősebb fia - az 1407-ben emlegetett Péter (ismeretlen időben és körülmények között) magtalanul meghalt."' Egy 1426-ban keltezett ügyiratban Luxemburgi I . Zsigmond magyar király utasítást adott ki a fehérvári káptalannak, hogy "Fajszi" (!) Ányos Gergely fiait: Mihályt és Imrét iktassa be azon hét fajszi jobbágytelek (sessio) birtokába, melyek őket vétel útján megilletik. Ebben az iratban nevezték először a családot "Fajszi Ányos" néven. Az említett vásárlásról és annak körülményeiről adatok nem maradtak fenn.7"
Vámosi (illetve Fajszi) Ányos Gergely veszprémi várnagy 1419-ben meghalt. Elsőszülött fia: Péter pedig még korábban, 1410 körül hunyt el utód nélkül. Vámosi-Fajszi Ányos Gergely veszprémi várnagynak volt még két fia: I. Mihály és II. Imre. Ezek közül az idősebbik fiú - I. Mihály- örökölte atyja hivatalát, s 1430-ban mint Veszprém várnagyáról és vármegyei alispánról emlékeztek meg róla a források.
Vámosi vagy Fajszi Ányos I. Mihály kétszer házasodott: első feleségét Dorottyának hívták (családi neve ismeretlen), s előzőleg Derecskey Pálnak volt felesége, s egy fiú gyermekét - Derecskey Lászlót - hozta az új házasságba. Dorottya asszony halála után, Ányos I. Mihálynak második feleségét Szentgróti Ágotának hívták. Ebből a házasságból négy gyermek született: György (1452-1453), akinek fiúágon gyermekei nem voltak (csak egy Orsolya nevű leánya született, aki később Nagylucsei Fülöphöz ment férjhez); egy Miklós nevű fia (aki viszont korán meghalt); volt még egy Krisztina nevű leánya (aki viszont Batthyány Jánosnak lett a felesége), továbbá még egy fiúgyermeke: II.Mihály (akinek Miklós nevű fia szintén magtalanul hunyt el), s végül egy Borbála nevű leánya (aki Marczaltői Miklós nemesúrhoz ment fejhez).
Vámosi vagy Fajszi Ányos I. Mihály testvéröccsének: II. Imrének feleségéről nem tudunk semmit, János nevű fia viszont ismert.71
Egy 1437. évi okirat szerint Fajszon birtokos volt Rátóti Gyula is, aki fajszi birtokrészét a rátóti (ma:Gyulafirátót) prementrei rendi prépostságnak adományozta. Ez a birtok aztán - ismeretlen körülmények között - visszakerült a Rátóti Gyulafi család tulajdonába, s ezt a birtokrészt Rátóti Gyulafi Rátót "fejváltság" címén Fajszi Ányos I. Mihálynak és II. Imrének eladta.72
Habsburg I. Albert magyar király (1437-1439) Fajszi Ányos I. Mihályt és II. Imrét abba a kiváltságba részesítette, hogy Fajsz nevű birtokukon keddi napokon hetivásárt, Simon és Judás apostolok ünnepén (október 28-án) pedig, valamint az azt követő és megelőző napokon országos vásárt tarthattak. Ez a jog Fajszot a "mezővárosok" ("oppidum") közé emelte. Ugyanis ez a jog azzal a kedvezménnyel járt, hogy a földesúri szolgáltatásokat a lakosság egy összegben fizethette meg. Jogilag azonban abban különböztek a "szabad királyi városoktól", hogy továbbra is magánföldesúri hatalom alatt álltak, s képviselőik a rendi országgyűlésen ezeknek a "mezővárosoknak" nem voltak.73
Ez az említett "mezővárosi jog" azonban nagyon időleges lehetett, mert a későbbi ügyiratokban Fajszot - ezen jog ellenére! - továbbra is "birtokként" ("possessio"-ként) emlegették.71
A Fajszi Ányos család említett I. Mihály és II. Imre nevű tagjai mellett - 1446-ban - szerepelt még egy Fajszi Ányos Antal nevű személy is, akit nem lehet elhelyezni a család genealógiai táblázatán. Erről a személyről csupán egy adat maradt fenn: 1446-ban a veszprémi káptalan panasszal fordult ellene, mivel a káptalan jutasi birtokáról - erőszakos hatalmaskodással - két kazalnyi szénát elvitetett.75
Ebben az időben - 1448-ban - Fajszon a plébánost Tamásnak nevezték.7" Ugyanakkor tudomásunk van arról is, hogy a veszprémi káptalan tagjainak -1448. május 8-i - felsorolásakor a kanonok között szerepelt egy Fajszi Pál nevű személy, aki minden valószínűség szerint fajszi származású volt.77
Egy 1449. évben kiadott oklevélben felújították az 1340. június 3-án kiadott határjárási jegyzőkönyvet. Jelentős változás a kettő között nincs. Viszont szerepel benne néhány Fajszra vonatkozó topográfiai adat. Míg az 1340. június 3-i határjárási irat az alábbiakat közölte: "továbbá (t.i. mentek a határjárók) át az úton, amely vezetett Fajszra és a Vacala völgy felé ..." ("...item inter viam qua itur in Fayz et vallem Vacala..."), 1449-ben azt írták, hogy a "nagy völgytől" kezdődő földek vége a "Fajszi nagy útnak nevezett" útig nyúlik el ("...ad Faychynogwt dic-itur...")78
A Fajszi Ányos család birtokszerzéseinek csúcspontja az 1452. esztendő volt. Ekkor a már kihalt Orsi-család másik élő ága: a Kővágóörsi-családból kibontakozó Batthyány-család tagjai: Albert fiai: Péter és László - mivel "fejváltságra" kellett nekik valami okból pénz! - nagy szorultságukban 400 aranyforintért eladták összes felsőörsi birtokaikat - az azon lévő (az ún. Horch nevű dombon álló) "...kőházukkal vagyis palotájukkal együtt..." Fajszi I. Mihálynak és I. György nevű fiának. Egyidejűleg Hunyadi János - Magyarország kormányzója - a magvaszakadt Thagyán Pál nemesember felsőörsi birtokait is Fajszi Ányos I. Mihálynak adományozta.79
10. A veszprémi káptalan 1453. évi panaszlevele. (Vk.m.lt: Fajsz-15/2.okl.)
Ebben az időben Fajszi Ányos I. Mihály és családja bizonyosan még a fajszi családi nemesi udvarházban lakott - együtt öccsével Fajszi II.Imrével és annak családjával. Mint az a napjainkig is jól látható épületmaradványokbői: a nemesi kúria három elkülönülő épületből állott. Hogy a fajszi kúriában éltek, arra vonatkozólag bizonyíték egy 1453. évi adat. Ugyanis ebben az évben a veszprémi káptalan panaszt tett Fajszi Ányos I. Mihályra ("Michael Ányos de Fais"), hogy az a "...káptalannak a Fajsz falu melletti Süvegfa nevű erdejéből..." ("...quod in sylva Capituli Süvegfa vocata prope villám Fayz...") a veszprémi káptalan húsz szarvasmarháját erőszakosan elhajtatta.
A fent említett felsőörsi birtokszerzésekkel - a családi vagyon és hatalom kialakítójának két fia közül: Fajszi Ányos I. Mihály saját birtokközéppontját a — Fajsz faluval szomszédos - Felsőörs faluba tette át. Ugyanekkor testvéröccse — Fajszi Ányos II. Imre — birtokközéppontja Fajsz faluban maradt.
Miután Fajszi Ányos I. Mihály vált a közeli Felsőörs legnagyobb birtokosává, a család mindenütt azt hangoztatta, hogy ők is - akárcsak az Örsi, a Kővágóörsi, illetve az abból kibontakozó Batthyány családok - a hajdani Ráthold-nemzetségből származnak. Egy 1455. június 15-én keltezett okiratban, melyben a felsőörsi Mária Magdolnáról elnevezett prépostságot Verőczei Simon veszprémi kanonoknak adományozták, kihangsúlyozta az adományozó Batthyány László fiajános és Fajszi Ányos Gergely fia I. Mihály, hogy a prépostságot "...a mi őseink..." ("...ac per predecessores nostros fundate...") alapították!80 Feltehető, hogy ettől az időtől kezdve a Fajszi Ányos család tagjai - a hajdani Orsi és Kővágóörsi családok temetkezőhelyére - a felsőörsi Mária Magdolna nevére szentelt prépostsági templom padozata alá temetkeztek.
Fajszi Ányos I. Mihály személyével kapcsolatos utolsó híradás az az ügylet, melyet 1452. július 31-én bonyolítottak le. Ebben az szerepel, hogy Fajszi Ányos I. Mihály és mostohafia Derecskéi László - a veszprémi káptalan Mester nevű birtokával (amely a mai Márkó falu részét képezi) szomszédos - Bére nevű birtokukat (ugyancsak a mai Márkó határában), valamint a "...boldogságos Szűz Mária veszprémvölgyi apácáinak zárdája közelében, a Veszprémvize folyón lévő Korlátmalom nevű malmukat..." - mely javak Derecskéi Lászlót örökség, Fajszi Ányos I. Mihályt pedig vétel címén illetik - 387 forintért eladták a veszprémi káptalannak.8'
Még egy ügyben szerepelt Fajszi Ányos I. Mihály 1456-ban. Ebben Ferenc felsőörsi prépost és fehérvári kanonok bepanaszolta a királynál Szentgyörgyi Vinche Tamást, Fajszi Ányos I. Mihályt és más felsőörsi nemeseket, hogy jobbágyaiktól a bor- és gabonakilencedeket a prépostságnak járó bor- és gabonatized beszedése előtt hajtják be. Habsburg V. László magyar király utasította a nevezetteket, hogy földesúri terménykilencedeket csak az egyháznak járó terménytizedek beszedése után szedhetik be! Ezt a kérést később - 1458-ban -Hunyadi I. Mátyás király is megerősítette, miután az első királyi utasítást az érintettek nem hajtották végre maradéktalanul!82
Még ebben az évben - 1456-ban - Fajszi Ányos I. Mihály meghalt. Második feleségétől - Szentgróti Ágotától - négy gyermeke maradt: György, Krisztina, II. Mihály és Miklós, valamint volt egy mostohafia is: Derecskei László. Miklós nevű legkisebb fia magtalanul meghalt, Krisztina nevű leánya férjhez ment Battyhány Jánoshoz. György nevű fia fiúágon kihalt, csak két leánya volt: Krisztina és Orsolya (aki Nagylucsei Fülöppel házasodott össze). Harmadszülött fia: II.Mihály volt a család utolsó tagja: Miklós nevű fia magtalanul elhalt, leánya: Bora vagy Borbála Marcaltői Miklóshoz ment feleségül.
Vámosi Ányos I. Mihály testvére: Fajszi Ányos II. Imre volt, akinek János nevű fia vegyesen birtokolt Vámoson (két jobbágyportát négy háztartással, man-sióval) és Fajszon (ahol egy jobbágyportája volt három háztartással, mansióval).
Fajszi (vagy Vámosi) Ányos János kétszer házasodott. Első feleségének a neve ismeretlen. Második felesége Somi Zsófia volt, Somi Mihály nevű nemesember leánya. Ettől a feleségétől két gyermeke született: Ilona (aki egy ismeretlen nevű személyhez ment feleségül), valamint Ferenc nevű fia, aki 1508-ban halt meg.83
Az 1471. esztendőben egy különösen érdekes adásvétel történt Fajszon. Egy Újfalusi András nevű veszprémi kanonok foglalta el még 1463-ban a felsőörsi préposti széket. Néhány évvel később, 1471-ben Újfalusi András prépost felajánlotta a veszprémi káptalannak a prépostság egy csopaki telkét és ottani tized- és kilenced járandóságait, valamint készpénzben 14 aranyforintot - a káptalan tulajdonában lévő, Fajsz és Vámos faluk között elterülő Badacsony-dűlő (ismertebb nevén Baláca) területén található tizennégy jugerumnyi (kb. 21 k.holdas) szántóföldért, egy kádártai rétért és két veszprémi telekért. Újfalusi András prépost a maga részéről átadta a felajánlott ingatlanokat és pén/t. Azonban a veszprémi káptalan elfelejtette átadni a kért tizennégy jugerumnyi badacsonyi (balácai) földet. Furcsa módon úgy elfeledkezett mindenki az ügyről, hogy csak 1779-ben döbbent rá az akkori felsőörsi prépost a dologra. Rögtön pert indított, de a pert csak 1811-ben nyerte meg a felsőörsi prépostság, minek utána a balácai birtokot végül is megkapta.84
Fajsz "mezőváros" (oppidum) - valójában "birtok" ("possessio" - részletes birtokviszonyairól az 1488. évi rendkívüli hadiadó összeírásában maradtak fenn adatok.
Az 1488. októberi országgyűlés - Hunyadi I. Mátyás király felszólítására ! -megajánlotta az egy (arany) forintos rendkívüli hadiadót. Ez az egy "aranyforint" (egy 3,55 grammos és 23 karát 9 grán finomságú pénzérme) 1462 óta 300 ezüstdénárt ért. Az egy aranyforintot minden portának be kellett fizetni. Ebben az időben egy jobbágyporta több - 3-5 - háztartásra, ún. "füstre" vagy "mansióra" oszlott, tehát az adó több családra oszlott szét.
A királyi adószedők az év végén - októberben-novemberben - az adó beszedését végrehajtották. Veszprém vármegye keleti felében: a veszprémi "székben" a két szolgabíró - Vámosi Pál és Akai György, valamint esküdtjeik faluról-falurajárva összeírták az adózó jobbágyportákat és az egy telkes nemesek kúriáit, s kivetették rájuk az adót. Ezt követően visszatértek Veszprém várába, s tizenöt napon át várták, hogy a falusi bírók a kirótt összeget behozzák. A fizetéskor a királyi adószedők az előre elkészített lajstromra ráírták a befizetés igazolását: "solvit"(fizetett) szóval. A falusi bírák ugyanekkor - igazolásként - rovásfejet ("caput dicarum") kaptak az adószedőktől. Az adószedő (dicator) hosszúkás, puha fapálcára római számjegyekkel rávéste a befizetett összeget, majd a kis pálcát a szám közepén kettéhasították. Egyik felét (ez volt a rovásfej) a befizető kapta meg nyugtaként, a másik részt az adószedők maguknál tartották.
Az 1488. évi rendkívüli hadiadó összeírásának adatai szerint Fajszon találtak egy adóköteles nemesi udvarházat ( Fajszi Ányos János és családjának kúriáját) és tizenkét adóköteles jobbágyportát.
Fajszon volt egy világi- és négy egyházi birtok:
1. Világi birtok volt:
Fajszi Ányos János egy birtokkal, s azon három adóköteles háztartással, ami után 3 forintot fizetett."...item Fayz Johannis Anyos florenos 3 solvit..."
2. Egyházi birtok volt:
a) Veszprémi káptalan egy birtokkal, s azon öt adóköteles háztartással, ami után 5 forintot fizettek.
b) Felsőörsi prépostság egy birtokkal, s azon öt adóköteles háztartással, ami után 5 forintot fizettek.
c) A fajszi plébános egy birtokkal, s azon öt adóköteles háztartással, ami után 5 forintot fizettek.
d) Veszprémi püspökség egy birtokkal, s azon négy adóköteles háztartással, ami után 4 forintot fizettek.
Volt még Fajsz faluban egy egytelkes kisnemesi család is, amely fél forintot fizetett ("...Item nobilis de Fayz florenum 0.5 solvit.")85
Az adóösszeírás adatai szerint Fajsz faluban összesen volt huszonkettő jobbágyi háztartás ("füst", mansio) és egy nemesi udvarház, valamint az Ányoscsalád nemesi udvarháza (kúriája).
A nemesi rendhez tartozó Fajszi Ányos családnak - mint a korábbiakban már említettük, másutt is voltak birtokai. Köztük szőlőbirtokok is. Egy ilyen szőlőbirtokról tett említést 1495 februárjában nemes Fajszi Ányos János végrendeletében
- melyhez hozzájárult Ferenc nevű fia is! -, melyben a tálodi pálosrendi monostorra hagyta egyik három jugerumnyi (kb. 4,5 k.holdas) arácsi szőlőjét. A szőlőt
- a pálosrendi szerzetesektől - rövidesen nemes Hidegkúti Farkas Antal tihanyi várnagy vette meg tíz forintért.
A végrendeletet követően - valamikor 1495 február-márciusában meghalt Fajszi Ányos János. Halála után özvegye: Somi Zsófia asszony saját fiával: Fajszi Ányos Ferenccel osztozott a birtokon. A nagyobbik részt Somi Zsófia asszony kapta azzal a feltétellel, hogy halálával ez a birtok is fiára száll majd. Röviddel ezután - még az 1495. esztendőben - Zsófia asszony a család birtokainak egy részét nem fiának, hanem egyik vérszerinti rokonának: Somi Józsa temesvári ispánnak és gyermekeinek adta. Zsófia asszony 1498-ban bekövetkezett halálával azonban ezek a birtokrészek is Fajszi Ányos Ferenc tulajdonába kerültek.86
A Fajszon lévő öt birtok közül - a XV-XVI. század fordulójáról - viszonylagosan a legrészletesebb gazdasági adatokkal a veszprémi káptalan fajszi birtokáról vannak ismereteink. A Veszprém Megyei Levéltárban napjainkban is őrzik a veszprémi káptalan - 1495-től 1533-ig vezetett - Számadáskönyvét, amely értékes adatok tömegét őrizte meg a veszprémi káptalan valamennyi birtokáról, köztük a fajszi birtokról is.
A káptalan fajszi birtoka - az 1488. évi rendkívüli hadiadó összeírása szerint - egy jobbágyportát tett ki, öt adóköteles jobbágyi háztartással (mansio). Egy öt háztartással rendelkező jobbágyporta általában egy egész jobbágytelket tett ki, s a háztartásban lakók ezt földközösségben művelték meg.
A veszprémi káptalan fajszi birtokáról csak az egyházi jogon járó "gabonatizedeket" ("decimalium frugum") és a földesúri jogon járó "gabonakilencedeket" ("dica nonarum frugum") szedte be.
Miután a káptalan fajszi birtokán szőlő és bortermelés nem volt, a bortizedet és a borkilencedet itt nem szedték be a jobbágyoktól.
Az egyházi tized-, illetve a földesúri kilenced fejében beszedett gabonát a veszprémi káptalan valamelyik tagja kapta meg évi járandóság fejében. Az adott káptalani tag természetesen a káptalan más birtokairól is kapott hasonló formában járandóságot.
1495
a káptalani olvasókanonok ("Dominus lector") kapta meg az év során a Fajszon beszedett 22 és fél kepe gabonát ("capetia frugum"). Ebben az időben "egy kepe" azonos volt 52 kévével. Egy kepe gabonából általában 0.63 "mérő" vagy más néven "kila" magot csépeltek ki. Egy "mérő" mag 54,5 literrel volt azonos. Ezek szerint az olvasókanonok 1495-ben 779 liter gabonamagot kapott. Miután ez a tizedként és kilencedként - tehát két tizedként jelentkezett, a fajszi káptalani birtokon ennek ötszöröse, azaz 3895 liter gabona termett az 1495. esztendőben. Sajnos, a Számadáskönyv nem részletezi azt, hogy. milyen gabonaféléket termeltek a veszprémi káptalan Fajszon lévő birtokán. Ugyanis abból a tényből kiindulva, hogy a káptalan a fajszi birtokon nem kapott "tizednegyedeket" ("...dica quartarum frugum..."), kétségtelen az, hogy az egyházi gabona-tizedeket csak saját birtokán élő jobbágyaitól szedhette be, más birtokosok jobbágyaitól nem!
1496
a veszprémi káptalan olvasó-kanonokja kapta javadalomként a káptalan fajszi birtokáról beszedett 46 kepe gabonát, amely 1594 liter magot jelentett. Ebből adódóan a káptalan fajszi birtokán a gabonatermés az év folyamán 7970 liter magot tett ki.
1497
ebben az évben is a káptalan olvasókanonokja kapta meg a káptalan fajszi birtokáról beszedett tizedekből befolyt 31 kepe gabonát, ami 1074 liter magot jelentett. A birtok összes gabonatermése ezek szerint 5370 litert tett ki.
1498
ebben az esztendőben a veszprémi káptalan fajszi és vámosi birtokairól összevonták a gabona tizedeket és gabona kilencedeket. Az így összejött 67 kepe gabonából a fehérvári főesperes 64 kepét, Pesti Ambrus mester kanonok pedig 3 kepe gabonát kapott.
1499
ebben az évben is együttesen szedték be a veszprémi káptalan fajszi és vámosi birtokain a tizedeket és kilencedeket. Az összesen 26 kepe gabonát a veszprémi székesegyház Szent Kereszt oltára és a káptalan olvasókanonokja kapta meg.
1500
ebből az esztendőből az adatok ismeretlenek.
1501
a káptalan fajszi birtokán beszedett gabona-tizedekből és gabonakilencedek-ből összejött 53,5 kepe gabonát Korthó Mátyás mester veszprémi kanonok kapta, összesen 1870 liter mennyiségben. A káptalan fajszi birtokán ezek szerint ebben az évben összesen 9350 liter mag termett.
1502
az összesen 52 kepe gabonát Kortho Mátyás mester veszprémi kanonok kapta meg a káptalan fajszi birtokáról, ami 1802 liter magot jelentett. így a birtokon az év folyamán 9010 liter gabona volt a termés.
1503
ebben az esztendőben csak a gabona-tized ("decimalium frugum") beszedését jelezték, a földesúri gabona-kilencedet valamiféle okból nem szedték be a káptalani birtok jobbágyaitól. Az így behordott 27 kepe gabonát ismét Kortho Mátyás mester veszprémi kanonok kapta meg évi járandóságul, összesen 935 liter mag mennyiségben. A fajszi káptalani birtok össz gabonatermése ezek szerint 9350 liter volt.
1504
ebben az esztendőben is együttesen szedték be a gabona-tizedeket és gabonakilencedeket a káptalan fajszi és vámosi birtokain. Az így összejött 42 kepe gabonát ismét Kortho Mátyás mester veszprémi kanonok kapta meg.
1505
ismét csak a gabona-tizedeket szedték be a káptalan fajszi birtokán (a földesúri gabona-kilencedeket nem!) Az így beszedett 66 kepe gabonából a so-mogyvári főesperes 62 kepét, a veszprémi székesegyház Szent György kápolnája pedig 4 kepe gabonát kapott. A javadalomként kiadott 2145 +139 liter mag szerint a fajszi birtok 22840 literes gabona rekord-termést hozott.
1506
a gabona-tized és gabona-kilenced fejében beszedett 67 kepe gabonát Őry Márton mester veszprémi kanonok kapta, összesen 2321 liter mag mennyiségben évi javadalomként. Ebből adódóan a fajszi a káptalani birtok évi össztermése 11.605 literes jó termést jelentett.
1507
a káptalan fajszi birtokáról összesen beszedett 54 kepe gabonából a veszprémi káptalan éneklő-kanonokja 7 kepét, Kortho Mátyás mester veszprémi kanonok pedig 47 kepe gabonát kapott. Ebből adódóan a birtok évi össztermése 9350 literes átlagtermés volt.
1508
ebben az évben is közösen szedték be a gabona-tizedeket és gabonakilencedeket a veszprémi káptalan fajszi és vámosi birtokain. Az így begyült 77 kepe gabonát ismét Korthó Mátyás mester veszprémi kanonok kapta meg évi javadalomként, 2668 liter mennyiségben.
1509
erre az évre vonatkozó adatok ismeretlenek.
1510
az egyházi tizedekből és a földesúri kilencedből beszedett 72,2 kepe gabonát Papoch Miklós mester veszprémi kanonok kapta meg évi javadalomként, 2502 liter mag mennyiségben. A veszprémi káptalan fajszi birtokán ebből következtetve 12.510 liter gabona termett.
1511
ebben az esztendőben a veszprémi káptalan fajszi birtokán csak az egyházi tizedet szedték be gabonából, ami 37 kepe gabonát jelentett. Ezt a mennyiséget Jenői Mátyás mester veszprémi kanonok kapta meg 1281 liter mennyiségben. A birtok gabonatermése ezek szerint 6405 litert tett ki.
1512
az adatokból csak annyi derült ki, hogy a veszprémi káptalan fajszi birtokáról beszedett tized- és kilencedgabona összesen 42 kepét tett ki, amelyből kicsépelt 1457 liter magot a veszprémi székesegyház Szent Lélek oltár igazgatója kapta meg. A birtok évi gabonatermése 7286 liter volt.
1513
a veszprémi káptalan fajszi birtokán beszedett gabona-tizedet és gabona kilencedet: 85 kepét Jenői Mátyás mester veszprémi kanonok kapta meg évi járandóságául, összesen 2945 liter mennyiségben. Ebből adódóan a birtok összes gabonatermése 14.725 litert tett ki.
1514
az évi 50 képes tized- és kilencedgabonát újra Jenői Mátyás mester veszprémi kanonok kapta meg, 1732 liter mennyiségben. A birtok össztermése 8660 liter gabonát tett ki.
1515
ebben az évben is 50 kepe volt a tized- és kilenced gabona, melyet a sümegi főesperes kapott meg évi járadékul, 1732 liter mennyiségben. A birtok termése ezekből adódóan ugyancsak 8660 liter gabonát tett ki.
1516
a tized- kilenced fejében a birtokon beszedett 57 kepe gabonát a sümegi főes-perese kapta meg, 1974 liter mennyiségben. A birtok teljes termése 9870 liter gabonát tett ki.
1517
a veszprémi káptalan fajszi birtokának gabona-tizedeiből és gabonaki-lencedeiből beszedett 46 kepe gabonát újra a sümegi főesperes kapta meg 1595 liter mennyiségben. A birtok ebből következtetve 7975 liter magot tett ki.
1518
a káptalan fajszi birtokáról 32 kepe gabonát szedtek be tized- és kilenced fejében, melyet ismét a sümegi főesperes kapott meg 1109 liter mennyiségben. A birtok össztermése ebben az évben 5545 liter magot jelentett.
1519
a káptalan fajszi birtokán tized- és kilenced fejében beszedett 63 kepe gabonát újra csak a sümegi főesperes kapta meg évi javadalomként, ami 2183 liter magot jelentett. A birtok össztermése 10.915 liter gabona volt.
1520
a káptalan fajszi birtokán beszedett gabona-tized és gabona-kilenced 61 kepe gabonáját Rayki Péter mester veszprémi kanonok kapta meg évi járandósága fejében, 3410 liter mennyiségben. A birtok össztermése 17.050 liter gabonát tett ki.
1521
a fajszi birtokról tized- és kilenced fejében beszedett 80 kepe gabonát a veszprémi káptalan olvasó-kanonokja kapta meg, 2772 liter gabona formájában. A birtok össztermelése 13.860 liter gabona volt.
1522
a birtok gabona-tizedeiből és gabona-kilencedeiből beszedett 38 kepe gabonát ebben az évben is a káptalan olvasó-kanonokja kapta meg, 1320 liter mennyiségben. A birtok össztermése 6600 liter gabona volt ebben az évben.
1523
az erre az évre vonatkozó adatok ismeretlenek.
1524
a káptalan fajszi birtokáról beszedett 39 kepe gabonát a veszprémi székesegyház Szent Lélek oltár igazgatója kapta meg 1353 liter mag mennyiségben. Ebből adódóan a birtok évi termése 6765 liter gabona volt.
1525
a káptalan fajszi birtokán a gabona-tized és gabona-kilenced 62 kepe gabonát tett ki; ebből 52 kepét kapott a budai prépost és 10 kepét a veszprémi káptalan olvasó-kanonokja. A fajszi káptalani birtok évi gabonatermése 10.725 liter mag volt.
A fentebb ismertetett 31 év során a veszprémi káptalan fajszi birtokának legmagasabb évi gabonatermése az 1505. évi 22.840 literes termés volt. Kimagaslóan jó termésű évek voltak: 1520 (17.050 liter), 1521 (13.860 liter), 1510 (12.510 liter), 1506 (11.605 liter), 1519 (10.915 liter), 1525 (10.725 liter).
A legrosszabb termést adó esztendő 1495 volt (3.895 liter), ezt követte az 1497. év (5.370 literrel), valamint az 1518. év (5.545 literrel), az 1511. év (6.405 literrel), az 1522. év (6.600 literrel), az 1524. év (6.765 literrel).
Huszonhárom évről ismert a pontos termésmennyiség, amely 221.566 litert tett ki összesen. Ennek évi átlagtermése: 9.633 liter, amely összeg nagyjából megfelelt a legtöbb esztendőben (1501: 9.350, 1502: 9.010, 1503: 9.350, 1514: 8.660, 1516:9.870, stb.) Sajnálatos, hogy a Számadáskönyv nem részletezte a gabonaféléket (búza, rozs, árpa, zab, stb. lebontásban).87
Fajszon a XVI. század első évtizedeiben - a veszprémi káptalan mellett (melynek öt adóköteles jobbágy háztartása - mansio - volt), továbbra is birtokos volt a veszprémi püspökség, a felsőörsi prépostság, a fajszi plébános, valamint a Fajszi Ányos családból való Ferenc. A XVI. század elején ennek a Fajszi Ányos Ferencnek a kezében összpontosult a két rokon - fajszi és felőörsi - Fajszi Ányos család összes birtoka. Ugyanis a Felsőörsön birtokló Fajszi Ányos II. Mihály meghalt. Két fia - II. Miklós és II. György - már korábban elhunyt. Borbála nevű leánya pedig Marczaltői Miklósnak volt a felesége. Ezzel a két rokon Fajszi-család összes birtoka - Vámoson két jobbágyporta (négy háztartással), Felsőörsön két jobbágyporta (négy háztartással), összesen négy jobbágyporta (nyolc háztartással) -Fajszi Ányos Ferenc birtokába került. Ugyanekkor Fajszon volt már korábbról egy jobbágyportája (három háztartással).
Fajszi Ányos Ferencnek - Zalabéri Beéri Margittal kötött - házasságából két gyermek született: Péter és Ágota. A leány az 1500-as évek elején férjhez ment dobokai Sárközy Pál budai alvárnagyhoz. Fajszi Ányos Ferenc 1508-ban bekövetkezett halála után a birtokok Péterre szálltak. Ányos Péter azonban -röviddel atyja halála után - gyermektelenül meghalt. Halála előtt, 1511-ben készített végrendeletében felsorolta Zala, Veszprém, Vas, Fejér és Borsod megyei birtokait. Miután örökösei nem voltak, minden birtokát nővérére - Sárközy Pálnéra, született Fajszi Ányos Ágotára hagyta. Fajszi Ányos Péter 1511-ben bekövetkezett halálával a Fajszi Ányos család is kihalt fiúágon. Miután Jagelló II. Ulászló magyar király Fajszi Ányos Ágotát fiúsította, gyermekei a továbbiakban a Fajszi Ányos nevet viselték. Az új Fajszi Ányos család megalapítója az 1528-ban született Fajszi Ányos Boldizsár volt.
A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriumában felsorolták a veszprémi püspök birtokában lévő két - veszprémi és sümegi - vártartományhoz tartozó falvakat. A veszprémi vártartományhoz tartozott Fajsz falu is, ahol a püspöknek két lakott- és öt puszta jobbágytelke (sessio) volt. ("...Ibidem sunt deserta loca quinque..."). Az öt lakatlan és puszta jobbágytelket "kívüllakók" ("extranei") -azaz nem Fajsz faluban lakók - művelték meg. Ezek is kötelesek voltak terménytized és minden más fizetnivaló beszolgáltatására. A két lakott jobbágytelek egyikét - egy teljes jobbágytelket ("integram sessionem") Pesthy Tamás, a falu bírója művelte évi 1 forint (azaz: 100 dénár - Szerző) fejében. A másik teljes jobbágytelket ("integram sessionem") pedig egy Szakács János nevű jobbágy bérelte ugyancsak évi 1 forintért (azaz: 100 dénárért).
Minden egyes teljes jobbágytelek után évente kétszer kellett fizetni: először Szent György mártír ünnepén (április 24-én - Szerző) 20-20 dénárt, majd másodszor Szent Márton püspök ünnepén (november 11-én - Szerző) ugyancsak 20 dénárt. (Ez azt jelentette, hogy valójában a két jobbágy nem évi l-l forintot -azaz: 100-100 dénárt - , hanem csak évi 40-40 dénárt fizetett). Minden teljes jobbágytelek után a természetbeni fizetséget ("muneralia") is be kellett szolgáltatni: húsvét ünnepén hat tojást; az Úr születésének ünnepén (karácsonykor) pedig minden egyes teljes jobbágytelek után a (veszprémi) várba kelleti szállítani egy-egy kocsi tűzifát. Ugyanakkor kellett beszállítani a kicsépelt gabonatizedeket is. Összességében a faluban volt két jobbágy, és fizettek összesen évi 80 dénárt."'"
Valamikor a XV. század folyamán - feltehetően az Ányos-család felemelkedésének idején - a család jelentősen átépítette és kibővítette a fajszi templom - II. periódusban, a XIII. század első felében emelt - épületét. A Tóth Sándor művészettörténész által - 1977-1980-ban - vezetett ásatás és romfeltárás során megállapítható volt, hogy a korábbi, a II. építési periódushoz tartozó fajszi templomot átépítették, megnagyobbították. Hajóját déli irányba kiszélesítették (az új falat a legkorábbi, az I. periódus alapfalára rakták), illetve keleti irányba egy új szentéllyel meghosszabították. Az új templom - mind a hajó, mind a szentély - gótikus ízlésű boltozatot kapott. Az 1978. június 13-i ásatási napon előkerült vörös homokkő bordatöredékek egyértelműen bizonyították, hogy a templomhajót is beboltozták. Az átalakításnál a korábbi II. építési periódushoz tartozó román stílusú templom egyes részeit lebontották, s a régi -sokszor faragott - köveket az új felmenő falakba rakták a kőművesek. Ekkor került sok korábbi temetői sír - pl. az 5., 39., 8., 76. sz. sírok - az új falak alá.
A templom északi falához csontházat (ossáriumot) építettek, ahová - részben az építkezés során előkerült sírok csontmaradványait helyezték el, illetve a kerítő-fal által szűk helyre szorított temetőből, sírásások során fel-felásott régi sírok embercsontjait helyezték el. Ez a templom északi oldalán lévő csontház omlott össze a későbbi századokban, s szomorú tartalma a romok között és azokon kívül szétszóródott.
Az új - küllemében most már gótikus stílusú - templom belső falait vakolat borította, s az festve volt sárga és piros színekkel (az 1978. június 14-i ásatási nap leletei szerint).
Az így újjáépült templom méretei nyilvánvalóan nagyobbak voltak a korábbi - I. és II. periódusban épült - templomépületeknél. Az 1977-1980. évi ásatáskor megállapítható volt, hogy az új templomépület külső hossza elérte a 23 métert, külső szélessége pedig a 14-15 métert. Ez az új gótikus templomépület alig volt kisebb, mint az 1880-as években épült és jelenleg is álló római katolikus templom a mai Veszprémfajszon. Ugyanis ennek a templomépületnek külső méretei: 29 méter hosszúság és 11,5 méter szélesség.
A gótikus stílusban újjáépült fajszi középkori templom belméretei ugyanakkor elérték a 18 méteres hosszúságot és a 8,65 méteres szélességet.89
Ez a III. építési periódusban emelt gótikus stílusú fajszi templom élte meg a XVI-XVIII. század török háborúit és a török hódoltságot, mely események során következett be teljes és végleges pusztulása.
|
|