|
|
|
1.FEJEZET:
A távoli Mohácsnál - 1526. augusztus 29-én - lezajlott és a magyar királyi hadsereg katasztrófájával végződő csatának legfeljebb csak a híre érintette Fajsz falu lakosságát. Ebben a török hadjáratban a fősereget biztosító portyázó akincsi és csarkadzsi török lovascsapatok meg sem közelítették Veszprém várát és környékét.
A veszprémi káptalan Számadáskönyvének adatai szerint 1526 júliusában nyugodt körülmények között zajlott le az aratás a káptalani birtokon. Az egyházi gabonatizedekből és a földesúri jogon beszedett gabona-kilencedekből befolyt 65 kepe gabonát - amely 2255 liter magot tett ki, ebben az esztendőben Rayki Pál mester veszprémi kanonok kapta meg javadalomként. A birtok gabonatermése ebből adódóan 11.275 litert tett ki, ami az átlagot meghaladóan jó termést jelentett.
Annak ellenére, hogy a következő - 1527. - év nyarán megindult a háború az 1526. november-decemberben megválasztott két magyar király - Habsburg I. Ferdinánd és Zápolya I. János - között, Fajsz faluban nyugalom volt. A veszprémi káptalan fajszi birtokán ebben az évben is rendben beszedték az egyházi gabonatizedeket és földesúri gabona-kilencedeket, melyek összesen 41 kepét tettek ki, melyet a veszprémi káptalan feje: a prépost kapott meg javadalomként ebben az évben. Miután ez 1430 liter gabonát tett ki, a birtok évi össztermése 7150 literes - átlagon aluli rossz gabonatermést jelentett. Hasonlóan eseménytelenül telt el az 1528. esztendő is, újra nagyon rossz gabonaterméssel. A káptalani birtokon rendkívül rossz volt a gabonatermés. A gabonatizedekből és gabona-kilencekből mindössze 23 kepe gabona folyt be, melyet ebben az évben a veszprémi káptalan olvasó-kanonokja kapott meg, 797 liter mag mennyiségben. Ezek szerint a birtokon ebben az évben mindössze 3985 liter gabona volt az össztermés.'10
Az első nagy pusztulás 1529 nyarán zúdult erre a vidékre is: a két király háborújába - Zápolya János király oldalán - beavatkozó török hadsereg Veszprém környékét is végigdúlta, miután Szalaházy Tamás veszprémi püspök 1526 ősze óta Habsburg I. Ferdinánd magyar király híve volt. A pusztulással magyarázható, hogy 1529-től elnémult a veszprémi káptalan Számadáskönyve. Ettől az évtől kezdve a veszprémi káptalan fajszi birtokairól semmiféle adat nincs többé!91 Ebben az időben - 1529-1531 között- a Dunántúlon is (a török hadsereg jóvoltából) Zápolya I. János király volt az úr.
11. A Fajsztól északra lévő Veszprém vára.
1531 májusától Veszprém környéke újra Habsburg I. Ferdinánd párthívének: Szalaházy Tamás veszprémi püspöknek, illetve familiárisának: Devecsery Chóron Andrásnak és fegyvereseinek fennhatósága alá került. Még ebben az évben Habsburg I. Ferdinánd király adószedői megjelentek ezen a vidéken, s felmérték a Veszprém vára körüli falvakat. Fajsz faluban hat birtokost és annak jobbágyportáit írták össze. Ebből öt a falu hagyományos birtokosa volt:
Megjelent egy új birtokos " ...Zla... Mihály...", aki két adófizetésre képes jobbágyportával rendelkezett Fajszon.92
Az egyházi kézen lévő jobbágyporták - összesen 59% - közül a veszprémi káptalan 40%-ot birtokolt. Az összesen huszonhét jobbágyporta - melyek közül nyolc romokban hevert, a korábbi faluhelyen, a későbbi Pór-Fajsznak nevezett faluban - a középkori eredetű templom körül - helyezkedett el. A két nemesi birtok a Fajsztól (Pór-Fajsztól) mintegy 750 méterre délre, a mai Veszprémfajsz (XVIII. század közepétől Nemes-Fajsznak nevezett) területen alakult ki. A falu határának 41%-án lévő nemesi birtokból 36% az Ányos-családé volt.
A két magyar király párthívei között dúló csatározások az 1534-1537 közti évekre érték el tetőfokukat. Ebben a harcoktól zajos esztendőkben - 1536-ban készült el a következő állami (dicális) adóösszeírás, amely Fajszot is érintette. A falut birtokló földesurak száma nem változott:
A nevezett Ányos Mihály - III. Mihály - Fajszi Ányos Ágota és dobokai Sárközy Pál budai alvárnagy fia volt, aki Fajszi Ányos Ágota fiúsítása következtében viselhette az Ányos nevet.94
Az évtizedes belháború által tönkretett Magyarországot az 1541-1543. évi háborúban - zömében megszállta a török hadsereg. Bár a háború távoli területeken tombolt, s ezen a vidéken viszonylagos nyugalom honolt, Fajszon is elnyomorodott a lakosság, s az 1542. évi állami adóösszeírásban már csak hat adófizetésre képes jobbágyportát írtak össze:
Az adóösszeírók megjegyezték, hogy a felsőörsi prépost adót nem fizetett.95
Az Ányos-családnak a továbbiakban nem volt már birtoka Fajszon. Fajszi Ányos Ágota másik fia - Fajszi Ányos Boldizsár (1528-1567) - a fentebb említett 1542. évi dicális adóösszeírásban csak mint felsőörsi részbirtokos szerepelt két adófizető jobbágyportával.96
Ettől kezdve - 1542 és 1590 közti dicális összeírásokban Ányos Boldizsár és Gergely nevű fia már csak mint felsőörsi részbirtokos szerepelt.97
Abban az esztendőben, amikor a török hadsereg elfoglalta Székesfehérvárt (s ott kialakította egyik legfontosabb dunántúli katonai bázisát!) - 1543-ban -újabb királyi adóösszeírást hajtottak végre. Az összeírás adatai szerint Fajsz faluban birtokosok voltak:
Négy évvel később - 1546-ban - úgy tűnt, hogy Fajsz összes jobbágyportája a veszprémi püspökség kezére került. Ugyanis a királyi adószedők feljegyezték, hogy a veszprémi püspök Fajsz faluban 6 adózó jobbágyportáról fizetett 6 forint rovásadót, valamint 1 forint 20 dénár kamara-hasznát, más néven "kapuadót", amely telkenként 18 dénárt jelentett.99 Az 1549. évi állami adóösszeírás alkalmával pedig azt jegyezték fel a királyi dicatorok, hogy a veszprémi káptalan és az örsi (felsőörsi) prépostság - Fajsz faluban - hátralékban volt egy-egy jobbágyporta adójával.100
Fajsz falu rohamos elnéptelenedésének riasztó jele volt, hogy az 1550. évi királyi adóösszeíráskor a veszprémi káptalan és az Örsi (felsőörsi) prépost már együtt fizetett dicális adót mindössze egy jobbágyporta után!""
A rohamos elnéptelenedés ellenére, a fajszi plébánia-templom még működött, s a devecseri vikáriához tartozó anyaegyház volt egy 1550. évi adat szerint.102
Fajsz falu további rohamos elnéptelenedését betetőzte, hogy az 1551 nyarán - a Török és Habsburg Birodalom között - a Temesközben kirobbanó háború az őszi hónapokra átterjedt a Dunántúlra is. A dunántúli harcok - 1552. május közepétől - a Veszprém vára elleni török támadással tetőztek. Hadim Ali budai beglerbég személyes vezetésével felvonuló török csapatok közel két heti ostrom után, 1552. június 2-án elfoglalták Veszprém várát. A szerződés szerint szabadon elvonuló őrséget azonban megtámadták, s részben levágták, részben fogságba ejtették és elhurcolták.
Az 1552. őszi királyi adóösszeírás újra felmérte Fajsz falut, s ott az őrsi (felsőörsi) prépostság egy, valamint a veszprémi káptalan ugyancsak egy adófizetésre képes jobbágyportáját találták. A dicatorok feljegyezték, hogy a veszprémi káptalan egy jobbágyportájának népe (nem tudjuk, hogy hány család!) a magyar hadsereg kezén lévő Palota (Várpalota) várának tartozott szolgálattal. Ez az első jele Fajsz falu kettős - azaz a törököknek és a magyaroknak tartozó - adóztatásával.
Az 1557. évi királyi adóösszeírás adatai szerint - a török kézen lévő Veszprém várának tőszomszédságában lévő - Fajsz falunak a veszprémi káptalan tulajdonában lévő része lakatlan és elhagyott (puszta) volt. A falu többi birtokosáról az összeírás nem tett említést. Feltehetően ugyanaz volt a helyzet. Hogy a falu valóban lakatlan volt ekkor, bizonyítja az is, hogy a székesfehérvári (usztulni-bel-giradi) török szandzsáknak alárendelt veszprémi török katonai-adóztatási kerület ("Beszprimi nahijé") - 1563-1565. évi - adóösszeírásban Fajsz falu nem szerepelt. Azonban meg kell jegyezni, hogy az adóösszeírást tartalmazó eredeti török könyvnek az az oldala, melyen a Lovas falu és Veszprém város közti falvak összeírása szerepelt, hiányzik, ismeretlen időkben ezt a lapot kitépték. A kővetkező környező falvak - Vámos, Szentkirályszabadja már szerepelnek az adókönyvben.
A közeli - mindössze 4-5 kilométerre lévő - Veszprém várát a Habsburg-hadsereg német és részben magyar csapatai 1566. június 30-án rajtaütésszerűén megtámadták és visszafoglalták. Ezzel a török hadsereget Székesfehérvárig visszaszorították. Veszprém vára a következő 27 évben keresztény - magyar, német -csapatok kezén volt. Azonban a végvidéki falvakat a törökök továbbra is adóztatták, vagy legalábbis jogot tartottak fenn az adóztatásra. így lehetséges az, hogy Veszprém várának visszafoglalása után négy esztendővel, a székesfehérvári török szandzsák (katonai-adóztatási kerület) hász- és tímár-javadalmainak 1570. évi összeírásában, ún. "idzsmál defter"-ben, a székesfehérvári (usztulni belgiradi) szandzsák tisztjeinek és szpáhijainak (javadalombirtokkal fizetett nehézfegy-verzetű török lovaskatonáinak) tímár-javadalombirtokai között Fajsz falu kétszer is szerepelt. Az összeírás szerint Fajsz falu elsőszámú török tímár-birtokosa a
Székesfehérvárott szolgáló Arnaut Mehmed nevű szpáhi volt, aki Fajsz falu lakosaitól évente 2.500 akcse értékű jövedelmet szedetett be. A említett szpáhinak volt még további három faluja, melyekből összes jövedelme 6500 akcsét tett ki. Egy "akcse" nagyjából azonos volt egy magyar királyi dénárral, ami kb. 0.50-0.70 grammos kis ezüstpénzecske volt. Ezek szerint Arnaut Mehmed török szpáhi Fajszról kb. 1300 gramm ezüstnek megfelelő pénzt, vagy ilyen értékű terményt kapott. Az 1300 gramm ezüst - átszámítva - mintegy 46 tallért jelentett (ami egy nagyméretű - 28,5 grammos - ezüstpénz volt).
Fajsz falu lakossága még egy székesfehérvári török tisztnek - méghozzá egy főtisztnek, "szeraszkerije"-nek, egy Mumi nevű "szeraszker"-nek is fizetett évi 500 akcsét. Azonban ennek a török főtisztnek volt még további hét faluja, ahonnét fő jövedelmei származtak.103
Veszprém már 11 éve keresztény kézen lévő végvár volt, amikor is 1577-ben megjelentek a királyi adószedők Fajszon. A királyi dicatorok csupán azt jegyezték fel a faluról, hogy másfél jobbágyporta 75 dénár adóhátralékban van. Azt azonban, hogy ez melyik földesuraság birtokán volt, nem említették.™
1577-től kezdve Fajsz falu neve hosszú évtizedeken át - egészen 1609-ig - nem szerepelt a magyar királyi adóösszeírásokban. Az 1577. évi adóösszeírást követő 16. esztendőben, 1593 nyarán újra háború tört ki a Habsburg és a Török Birodalmak között. A háború a török hadseregnek - 1593. október 3-án -Veszprém vára elleni támadással kezdődött. A török csapatok az ostrom ötödik napján - immáron a török háborúk során másodszor - újra elfoglalták Veszprém várát. Öt évig volt a vár a török hadsereg kezén, majd 1598. augusztus 4-én egy francia-vallon regiment - a vár török őrségének szabad elvonulása mellett - Veszprém várát visszafoglalta. Feltehetően ezekben az években menekült el Fajsz falu lakossága, s ekkor vált lakatlanná a később Pór-Fajsznak nevezett település. Feltűnő, hogy ugyanakkor a szomszédos Vámos falu - szinte kizárólagosan - nemesi rendű lakossága a helyén maradt, s nem futott szét.
Fajsz falu soha többé nem épült újjá, s középkori - többszörösen kibővített - temploma is romhalmazzá vált. A későbbi - 1977-1980. évi - régészeti ásatások megállapították, hogy az elhagyott templomot - kóborló katonák, a környező falvak lakossága? - kifosztották, a templom padlója alatt lévő régi sírokat (a korábbi földbirtokos családok tagjainak sírjait) feltúrták és kirabolták, a halottak csontjait szanaszét dobálva a templomban.105
2. FEJEZET:
A XVI. század végén elnéptelenedett Fajsz falu határát - a később Pór-Fajsznak nevezett területet - a XVII. század első felében a szomszédos települések - Felsőörs, Paloznak, Vámos, de leginkább Veszprém - lakossága használta, kezdetben bér fizetése nélkül, később árendában, fizetségért. Földjeit tized fejében szántották-vetették, legelőért és makkos erdőért pedig bért fizettek.
A XVII. század elejétől feltűnt egy Farkas-nevű család, melynek birtokai (ún. Farkas-erdő) és nemesi udvarháza a Fajsz-pataktól északra voltak taíálhatóak. Az 1488. évi portális összeírás is említett egy kisnemesi udvarházat Fajszon - talán erről leheteti szó, s ez élte túl a török háborúkat.
A számos nemesi eredetű Farkas-család közül egyiket sem tudjuk ezzel a Fajszon élő Farkas-családdal azonosítani. A XVII. század elején emlegetett udvarházuk (nemesi kúriájuk) helye is bizonytalan, semmiképpen nem azonos a korábban emlegetett Fajszi Ányos-féle udvarházzal, amely a Vámos-Fajsz közti út és az Ányos-kút között állott évszázadokon át. Miután a Farkas-család birtokai (erdői) a Fajsz-értől E-ra terültek el, talán a mai Mulatótető körül állhattak az udvarház épületei (?).
Egy 1616. április 6-i szerződés szerint Zichy Pál veszprémi kapitány vette bérbe 1700 magyar forintért a veszprémi várbirtokot. A Habsburg II. Ferdinánd és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között lezajlott háborút követően, 1622. június 22-én a szerződést megújították. Fajsz falu puszta területe is ezek között volt, ugyanis 1629. június 6-án Sennyei István veszprémi püspök visszaváltotta Zichy Páltól ezeket a birtokokat, köztük Fajszot is.106 Ezekben az évtizedekben - 1632-ben - közölte egy irat, hogy Fajsz falu (a későbbi Pór-Fajszt) és temploma lakatlan és puszta.'"7
A Farkas-család javainak ügyében - 1642. május 26-án - tanúkihallgatásokat végeztek, melyben számos Fajszra vonatkozó adat van. Elsősorban a veszprémi vár őrségének tagjai vallottak:
1. Nemes Csajági Jósa Gergely Veszprém megyei szolgabíró, 65 éves, szerint a faiszi pusztában a Farkas-családnak is van része, elsősorban nemesi udvarházuk (kúriájuk); a Füred felőli szálas erdőt az Ányos-család birtokolta, de a Fajszi-éren túl - Veszprém felé való - erdőt a fajszi urak közösen birták. Azt azonban nem tudta, hogy ennek az erdőnek Farkas-erdő lett volna a neve. A hajdani fajszi urak engedelmével ezt az erdőt egyaránt járták a csopaki, lovasi, felsőörsi és vámosi emberek marhái.
2. Nemes Csepke Gergely, 70 éves, a veszprémi őrségbeni lakos ugyanazt vallotta, mint az első tanú!
3. Agilis (félnemes) Kalmár Gergely, 61 éves, veszprémi őrségbeni lakos közölte, hogy Kis Gergely vámosi lakos - korábban az Ányos-család fajszi jobbágya - neki megmutogatta az Ányos, a Farkas család részeit és a káptalani részeket; a Szentkirályszabadja felé néző erdőrészt Farkas-erdőnek mondta, s az ma is az.
4. A nemesi Orosz István veszprémi gyaloghadnagy, 78 éves - Bocskai hadától (azaz 1605-től - Szerző) lakik Veszprémben, s ő is Farkas-erdőnek tudja azt az erdőt.
5. Nemes Szarka Lukács dörgicsei lakos, Zala vármegye szolgabírája szerint a veszprémi káptalan erdeje mellett van a Farkas-erdő nevű szálerdő, s ezen alól a Farkasok-erdeje, középen az Ányosok-erdeje. Minden egyébben a fentiekkel azonos volt a vallomása.
6. Nemes Torma István kövesdi lakos, 85 éves, mindenben a fentiekkel azonosan vallott, mert amikor ő Zichy, Keglevich és a többi veszprémi kapitányok ispánja volt, akkor a veszprémi kapitányság bírta a káptalani javakat.
7. Provisor Molnár János csopaki lakos, 70 éves, a veszprémi káptalan jobbágya tanúsította, hogy az Ányosok birtoka Csopak felől van.
8. Nemes Tatay Márton szentkirályszabadjai lakos, 54 éves, a többiek szerint vallott, szerinte a Farkas-család fajszi udvarháza egyszer le is égett!
9. Nemes Morocza Gergely örsi lakos megyei esküdt, 50 éves, ő is bérelte Farkas Jánostól a Farkas-erdőt sertései számára.
10. Nemes Balassa Farkas veszprémi lakos, 51 éves, szerinte az Ányosok a Fajszi-éren innen nem birtokoltak, neki cimborája volt Farkas János, együtt szántottak, Farkas János búzáját és szénáját a szálas erdőben szokta tartani összerakva.
11. Nemes János vámosi lakos, 65 éves, Veszprém megye esküdtje, azonosan vallott az eddigiekkel, szerinte Kéri Péter perelt az Ányosokkal, s a pert megnyerte.
12. Nemes Godi Barnabás vámosi lakos, 60 éves, szerinte ő is így hallotta, hogy a Farkas-nemzetség régente eke után is vetette a szálaserdőt.
13. Nemes Csók Bálint vámosi lakos, 75 éves, az előbbiekkel azonosan tanúskodott.
14. Nemes Szalai Dávid vámoson lakozó, de szabadi lakos, 51 éves, szerinte amikor az Ányosok Fajszon laktak, tilalmazták a szálaserdőből a marhákat, de a Farkasokét nem!
15. Nemes Csögér Gergely vámosi lakos, 60 éves, Kis Balázstól, az Ányosok fajszi jobbágyától hallotta, hogy a szálas erdőt Farkas Ambrus, István és Balázs birtokolta, még Veszprém megvétele előtt (Veszprém várának 1593 októberében történt elfoglalása előtt - Szerző) is volt per az erdő miatt, de sok ember megesküdvén, a Farkasoknak lett odaítélve.
16. Nemes Kéri Péter vámosi lakos, 61 éves, Ányos Sándor - Keresztesi Balázs szolgabíró idejében! - Fajszon szántás közben kieresztve, nyolc ökrét elhajtotta, de visszanyerte, s bírta is azon jószágot három-négy évig.
17. Nemes Saari Balázs vámosi lakos, 50 éves, semmi újat nem mondott.
18. Nemes Szabó Benedek vámosi lakos, 40 éves, a Farkas-család ma is birtokolja (t.i. Fajszon) az udvarházat és a szálaserdőt.
19. Agilis Simon György - Morocza Gergely jobbágya, 40 éves, Bocskai idejében (azaz 1605-ben - Szerző) Farkas Istvánt és Miklóst szolgálván, azon erdőt magukénak tartották.
20. Nemes Csögör Gergely vámosi lakos, 53 éves, semmi újat nem mondott.
21. Agilis Farkas Gergely - Morocza Gergely jobbágya - 49 éves, újat nem mondott.
22. Nemes Kozma György vámosi lakos, 35 éves, szerint: őneki akarta zálogba vetni Farkas János azon erdőt, de nem vette.
23. Nemes Dobai András, vámosi lakos, 32 éves, szerint: amikor ő Farkas Jánosnál szolgált, azon erdőről marhát is hajtogatnak ők el.108
A tanúvallomásokból kitűnt, hogy a veszprémi káptalani fajszi birtokai még a veszprémi várhoz tartoztak. A Farkas-család birtoka a káptalani birtoktól É-ÉK-re - a mai Mulatótető körzetében, valamint a Szentkirályszabadja felé vezető út mentén terült el. Az Ányos-család földjei és erdői a Csopak felé néző térségben - részben a mai Veszprémfajsz (a volt Nemesi-Fajsz) körzetében - helyezkedtek el. Lakott udvarháza azonban csak a Farkas-családnak volt valahol a Mulatótető körül, az Ányos-család régi udvarháza azonban romokban heverhetett valahol az Ányos-kúttól D-DK-re, a Vámosról Fajszra vezető út mentén.
A fajszi Farkas-család és tagjai meglévő fajszi birtokukat bővítgették vásárlásokkal is. Egy 1643. évben kötött szerződés szerint a füredi agilis (félnemes) Vincze Péter és János nevű fia - a veszprémi káptalan, mint hiteleshely előtt - a fajszi pusztában lévő elhagyott nemesi telküket, néhány hold szántóföldjükkel együtt - 50 magyar forinton - tekintetes Szalai Miklósnak és nejének : Farkas Borbálának, valamint azok gyermekeinek: Györgynek, Orsolyának és Erzsébetnek, valamint Szabó Istvánnak (a fent említett Orsolya és Gergely fiának) elörökítették. A földek közül egy a "kert alatt", a "Mutató hegire dűlőben" ( a napjainkban Mulató-hegynek nevezett dűlőben) négy hold; a "Tekintetes megyében" (?) egy hold, a fajszi forrásból folyó patak mellett szintén egy hold, a "Mutató hegyre dűlőtől" keletre kettő hold, a "Szentkirályra vezető út mellett" pedig öt hold szántóföld terült el.109 A birtok 14 jugerum - kb. 21 k.hold - nagyságú volt.
Tudomásunk van egy perről, melyet Fajszon Széplaky András indított Farkas Mihály ellen. A részletek azonban ismeretlenek."0
A nagymúltú - és Fajszot a XIV. század óta birtokló - Fajszi Ányos családról (hosszú hallgatás után!) a XVII. század közepén hallunk újra. Fajszi Ányos IV. Péter kapornaki kapitány (1629-1666) "...szükségtől kényszerítve ..." fajszi birtokának egyik "praediumát" (puszta területét) ("...egregius Petrus Ányos por-tiones suas... praedialem in predio Fajsz...") 1090 magyar forintért eladta Fölső Balázs pápai uraságnak, valamint feleségének és minden örököseinek. Más adatokból ismert, hogy Fölső Balázs az 1640-1650-es években Fajszon lakott, s Hidegkút falu körül is bérelt földeket a devecseri Esterházy-uradalomtól.
|
|
|