NEGYEDIK RÉSZ

Az újjászületés kora: a XVIII. század

1. FEJEZET:

Nemes-Fajsz pusztából német telepes falu

A török háborúk és hódoltság elmúltával a mai Veszprémfajsz területe két elkülönülő részre oszlott. A falu mai határának É-i részét Pór-Fajsznak nevezték. A Bél Mátyás által 1734-1735-ben írott és Veszprém vármegye leírását tartalmazó kéziratban az szerepel, hogy Vámos (Nemesvámos) falutól délre "... a Babocsaiak Faiss nevű pusztája terül el.""8 Itt nyilván a veszprémi káptalan régi fajszi (pór-fajszi) birtokairól volt szó, melyet a XVI-XVII. században a veszprémi vár, illetve annak kapitánya - Babocsay Ferenc - használt ekkor. Ez az ún. pór-fajszi birtokrész - a mai Veszprémfajsz határának É-i fele — azonban rövidesen a régi tulajdonos, a veszprémi káptalan tulajdonába került vissza.

A mai Veszprémfajsz határának D-DNY-i fele az ugyancsak a középkor óta itt birtokos Fajszi Ányos család "nemesi jogú" birtoka volt, s a XVIII. században Nemes-Fajsznak nevezték.

Megjegyzendő, hogy a XVIII. század első felében mind Pór-Fajsz, mind Nemes-Fajsz lakatlan volt.

A XVIII. század elejétől a középkor más birtokosairól - így a veszprémi püspökségről, a felsőörsi prépostságról, a fajszi plébánosról - többé már szó sem esett. Birtokrészeik a fenti két birtokba olvadtak bele.

A Fajszi Ányos család utolsó férfi tagja: Fajszi Ányos Zsigmond volt (1661-1698), akinek fiúgyermeke -József - utód nélkül meghalt. Egyetlen leánya -Krisztina - 1732-ben házasságra lépett zalabéri Horváth Ferenccel. Krisztina -leánynegyed címén - a család birtokai közül Nemes-Fajsz pusztát örökölte.119

A Fajszi Ányos család másik ága - Fajszi Ányos Zsigmond első unokatestvérének: Fajszi Ányos Ferencnek (1659-1676) és Balaskó Kata nevű feleségének leszármazottai ezt az ágat tovább vitték a későbbi évszázadokba.120

Fajszi Ányos Zsigmond leányának - Krisztinának - és Zalabéri Horváth Ferencnek házasságából született két gyermek: Zalabéri Horváth Terézia és Zalabéri Horváth Zsigmond. A férj - Zalabéri Horváth Ferenc - 1736 őszén már nem élt (halálának ideje és körülményei ismeretlenek).121 Mind a férj, mind pedig Krisztina asszony hitbuzgó reformátusok voltak. Mivel birtokaik kiterjedtek a szomszédos Felsőörs falura is, 1736-1737-ben Krisztina asszony és Zsigmond nevű fia összetűzésbe került Padányi Bíró Márton felsőörsi préposttal (a későbbi - 1745-től - veszprémi püspökkel). A perpatvar okai közé tartozott, hogy a Fajszi Ányos család által támogatott felsőörsi reformátusok elbirtokolták az ősi Mária Magdolna préposti kúriát, számos más ingatlant és a préposti jogok jelentős részét.

Az 1736. november 21-re befejeződő perben a Királyi Tábla és Zala vármegye alispánja úgy döntött, hogy a Fajszi Ányos család felsőörsi jobbágyai (colonusai) is kötelesek egyházi tizedet (dézsmát) fizetni a prépostnak, kivéve azokat, akik a földesúrtól nemesi joggal rendelkező szőlőket vásároltak. A vita másik oka az volt, hogy Fajszi Ányos Krisztina asszony, Zalabéri Horváth Ferenc özvegye azt állította, hogy Padányi Bíró Márton felsőörsi prépost által követelt földeknek ő a földesura és a tulajdonosa. A vármegyei vizsgálatok és a tanúvallomások azonban megállapították, hogy valójában ezeket a földeket az Ányos-család ősei adományozták a prépostnak, így azokat sem ő, sem a református gyülekezet nem tarthatta a sajátjának.'22

Valamikor az 1740-es évek elején - pontos idő és körülmények ismeretlenek - meghalt Zalabéri Horváth Ferenc özvegye, Fajszi Ányos Krisztina asszony.

Fentebb már említett két gyermeke közül Terézia nevű leánya örökölte részben a nemes-fajszi, valamint a közeli felsőörsi birtokot. Valamikor az 1740-es évek második felében Zalabéri Horváth Terézia házasságot kötött - Vizeki Tallián Ádám volt veszprémi alispán fiával: Vizeki Tallián Ignáccal, a Dessewffy-huszárezred generálisával.

A Vizeki Tallián család állítólagos "régi nemességét" - 1610. január 1-én - a Habsburg II. Mátyás király erősítette meg Vizeki Tallián I. János kérésére.123 A Vizeki Tallián család lakóhelye Felső-Dörögd (1895-től Talliándörögd) faluban volt, ahol az 1720-as évektől a falu egyik legjelentősebb birtokos nemesi családja volt. A családi vagyon megalapítója Vizeki Tallián Ádám királyi tanácsos és Veszprém vármegye alispánja volt. Az ő fia volt a már említett Vizeki Tallián Ignác ezredes, majd generális.

Vizeki Tallián Ignác generális - felesége révén - föld- és szőlőbirtokhoz jutott Felsőörsön, ahol egyébként jelentős birtokai voltak Zalabéri Horváth Terézia anyai nagybátyjának: Fajszi Ányos Ferencnek is. Annak ellenére, hogy a Vizeki Tallián családnak fészke Felső-Dörögdön volt, a generális úri lakóházat építtetett fel Felsőörs faluban is, egy bizonyos Bencsik Mihály nevű negyed telkes jobbágy belső fundusán, a mai napig álló ún. Köves-kúria helyén. Egy 1847. évi vizsgálat során megállapították, hogy a hajdani jobbágy, Bencsik Mihály háza most (1847-ben) az úri lakóház istállója; egy másik - Tálos Pál nevű jobbágy - háza pedig ólként volt akkor használatban; a harmadik jobbágy - Tálos István - házából csak a puszta falak maradványai és gödrei láthatóak az úri lakóház kertjében. Az 1847. évi vizsgálat során azt is megállapították, hogy a Vizeki Tallián család soha itt felsőörsi úri házában nem lakott, hanem csak Dörögdön.121 Az Ányos-családnak ugyanakkor Felsőörs falu déli kijáratánál - a közelmúltban dr. Kövess Béla tulajdonában lévő, Fő utca 15. sz. alatti lakóház elődjében - volt úri háza.

Vizeki Tallián Ignácné Zalabéri Horváth Terézia - akárcsak édesanyja, Fajszi Ányos Krisztina - haragos viszonyban volt Padányi Bíró Márton (ekkor már veszprémi püspök) utódjával, Bezerédj Ferenc felsőörsi préposttal, mivel nem fizette ki a prépostnak járó egyházi bortizedeket. Az ügyből kifolyólag - 1751-ben - botrányos jelenetek játszódtak le. Az amúgy is goromba természetű Bezerédj

Ferenc prépost kiűzte a felsőörsi Bűnbánó Mária Magdolna tiszteletére szentelt templomból az oda látogató Vizeki Tallián Ignác generálist és családját. A generális valószínűleg még ebben az esztendőben meghalt, mert rákövetkező -1752. - évben Zalabéri Horváth Teréziát már mint a generális meghagyott özvegyét emlegették.125

Ebben az évben - 1752-ben - Vizeki Tallián Ignác özvegyének, Zalabéri Horváth Teréziának nemes-fajszi birtokán jobbágyok még nem laktak. A család jövedelmei elsősorban felsőörsi birtokairól származtak. Felsőörsi birtokát hat helybéli jobbágycsalád és két zsellércsalád művelte. Felsőörsi szőlőterületeiket pedig további huszonhat - nem felsőörsi, hanem más falvakban élő - családnak adták ki bérbe.

Egy 1761. évi adat szerint Vizeki Tallián Ignácné Zalabéri Horváth Terézia úriasszony öt - egyenként egy jugerumnyi (holdnyi) és 90 pozsonyi akónyi (4.950 liternyi) termést adó - szőlőt adott bérbe a család két jobbágyának: Tálos Gergelynek, Lőrincze Imrének, valamint egy zsellérjének: Eörsi Ferencnek, továbbá a veszprémi káptalan egy jobbágyának: Korpádi Györgynek.

Egy-egy jugerumnyi (holdnyi) és 90-90 pozsonyi akó bort (4.950 liter) termő szőlőt bérelt: négy veszprémi, két alsóörsi, egy szentgáli és egy szentkirályszabadjai család; háromnegyed-háromnegyed jugerumnyi (holdnyi) és 67,5 akó (3.712 liter) bort termő szőlőt bérelt: egy szentgáli család; fél jugerimnyi (holdnyi) és 45 akó (2475 liter) bort termő szőlőt bérelt: négy veszprémi, négy szentkirályszabadjai, két alsóörsi, egy vámosi és egy szentgáli család; egynegyed jugerumnyi területű és 22 akó (1210 liter) bort termő szőlőt bérelt: két veszprémi és egy bozsóki család.126

A veszprémi káptalan által birtokolt Pór-Fajsz, valamint a Vizeki Tallián család tulajdonában lévő Nemes-Fajsz 1757-ig lakatlan volt. Míg a veszprémi káptalan Pór-Fajsz birtokot nem telepítette újjá a XVIII. században, a Vizeki Tallián család feje, Ignác generális meghagyott özvegye, Zalabéri Horváth Terézia földesúrnő az 1750-es évek első felében tárgyalásokat folytatott német telepesekkel Nemes-Fajsz benépesítéséről.

A német telepesekkel való előzetes tárgyalások részletei ismeretlenek. A későbbi adatokból ismert, hogy a "Moguntiai Provinciából" - azaz a mainzi érseki választófejedelemségből való német parasztokkal tárgyalt Vizeki Tallián Ignác generális özvegyének megbízottja.

A német telepes parasztok abból a mainzi érseki választófejedelemségből érkeztek, ahol Majna (Main) folyó a Rajnába (Rhein) ömlik. A frank eredetű népesség a frank nyelvjárást beszéli még ma is. Klasszicizáló nevét - "Moguntia Privincia" - az egykori római elnevezés után kapta. Mainz - 781-től 1803-ig - az érsek választófejedelem uralma alatt élt. Ebben az államocskában a lakosság mindvégig római katolikus maradt, s a lutheri reformáció a XVI. században itt nem vert gyökeret.

Mainz a német történelem egyik legjelentősebb helye volt. Itt koronázták -1024-ben - a Salier-dinasztiából való II. Konrád német fejedelmet német-római császárrá. A XII. században Barbarosa Frigyes német-római császár itt tartotta az egyik legnagyobb birodalmi gyűlést, melyen állítólag 40.000 lovag gyűlt akkor itt össze. A XIII. századtól érseke választófejedelem lett. A lakosság - a városi polgárság és a tartomány falusi parasztsága egyaránt - az érsek választófejedelem hűbéri uralma alatt élt. A városi polgárság számos esetben fegyverrel fordult szembe hűbérurával, az érsek-választófejedelemmel. A harc 1462-ben ért véget, amikor II. Adolf von Nassau érsek-választófejedelem csapatai véres utcai harcokban verték le a felfegyverzett mainzi polgárokat.

12. Szerződés a fajszi német telepesek és az uraság között (1757). Csiba József gyűjteményéből.

Mainzban született 1397-ben Johannes Gutenberg, a könyvnyomtatás feltalálója, aki itt nyomtatta ki először a Bibliát 1455-ben. A tartományban 152&-ban véres parasztháború robbant ki, amit a helyi nemesség súlyos harcok után vert le. Az 1618-1648 közti u.n. harmincéves háborúban a tartomány sokat szenvedett a francia, a svéd és a Habsburg császári hadseregektől, s különösen a falusi parasztság ment tönkre. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor mintegy száz esztendővel később telepeseket toboroztak a török háborúk során erősen elnéptelenedett Magyarországra - a mainzi érsek választófejedelemségből is sokan jelentkeztek, s indultak útnak a bizonytalan messzeségnek. Általában Ulmban volt a gyülekező, s innen tutajokon, hajókon úsztattak le a Dunán Budáig, honnan a vállalkozó kedvű német telepes parasztok szétrajzottak Magyarország legkülönbözőbb tájaira.

Egyik csoportjuk — huszonnégy család - Vizeki Tallián Ignác generális özvegyével, Zalabéri Horváth Teréziával, illetve annak megbízottjával tárgyalt a letelepedési és földbérleti lehetőségekről,

A későbbiek során - a mainziakon kívül - a Habsburg Birodalom más területeiről is érkeztek Fajszra német telepesek. A ma is élő családi hagyományok szerint ausztriából jött a Szauer-család, Cseh-országból vándorolt be a Strenner-, Horváthországból a Hainbach család, Svájcból érkezett a Steinbach-család, stb. Kétségtelenül megállapítható néhány anyakönyvi adatból, hogy Bajorországból is betelepült néhány személy vagy család.

A német telepes parasztok és földesuraság: Vizeki Tallián Ignác özvegye, Zalabéri Horváth Terézia 1757. június 2-án kötötte meg a szerződést (contrac-tust) Veszprémben, Veszprém vármegye székhelyén. A szerződés tényét beírták Veszprém vármegye Jegyzőkönyvének 1756-1766 közti kötetébe ("Protocollum Comitatus Wesprimiensis 1756-1766"), annak 164. lapjára: "...Trigesimo quinto Contractus Neo-Colonorum Nemes-Faésziensium cum Theresia Horváth de Bér vidua Tallianiana sub dato 2-a Juny hoc Anno super impopulatione initus per lectus..." A szerződést még ezen esztendőben: 1757. november 15-én, a Veszprémben tartott vármegyei közgyűlésen bemutatták és megerősítették.

A szerződésben a szerződő felek megegyeztek abban, hogy a földesúrnő a nemesi jogú - és lakatlan - Fajsz pusztát, melyet Nemes-Fajsznak neveztek, átadja a német telepeseknek, húsz teljes-, hat negyed telek- és egy zsellértelek nagyságban. Az átadott földeket erdők és bozótosok borították, úgyhogy ezeket előbb ki kellett irtani, hogy azok mezőgazdaságilag művelhetők lehessenek. Ezért bizonyos kedvezmény járt: a telepeseknek három évig nem kellett — az alább részletezett - adót és úrbéri szollgáltatást fizetni. A telepesek "szerződéses" (con-tractuális) és szabadmenetű parasztok voltak.

Három év eltelte után az alábbi adókat és szolgáltatásokat voltak kötelesek a gazdák fizetni:

- az egésztelkesek évente 4 forintot, a féltelkesek 2 forintot, a negyedtelkesek 1 forintot fizettek;

- az egésztelkesek évente nyolc napot, a féltelkesek négy napot, a negyedtelkesek két napot voltak kötelesek az uraságnak dolgozni, (ún. "úrdolgában" vagy robotban); a zsellérek pedig kötelesek voltak az uraság leveleit hordozni Dörögdre, az uraság lakóhelyére.

- Földesúri terménykilencedet a telepeseknek nem kellett leadniuk, helyette azonban minden kerti- és mezei veteményükből és káposztából, valamint a gidákból, bárányokból és mézből "urasági tizedet" tartoztak adni.

A faluban lévő kocsma az év során öt hónapig a falu lakosságáé, hét hónapig pedig az uraságé volt. A telepesek felett mint jogszolgáltató fórum, a Tallián család úriszéke állott.127

A Vizeki Tallián család birtokában lévő - és nemesi jogú - Nemes-Fajsz elnevezésű és a német telepesek beérkezéséig lakatlan birtokon azonban művelhető földek nem vagy alig voltak. A Kálvária-hegytől délnyugatra, délre és keletre elterülő bozótos-erdős területet csak kemény irtási munkálatokkal lehetett termőfölddé tenni.

A legnagyobb baj - ami évszázados, azóta is tartó gondot jelentett - a víz hiánya volt. Míg Nemes-Fajsztól északra alig 700-800 méternyire, a veszprémi káptalan birtokán - Pór-Fajsz nevű lakatlan területen - bőségesen volt víz: források, patakok formájában - a nemes-fajszi birtokon még kutak ásása is reménytelen volt.

A legközelebbi vízszerzési lehetőség a falutól északra, mintegy 600-700 lépésnyire lévő Ányos-kút bőséges forrásvize volt. Innét hordták a német telepesek a vizet - saját maguknak, illetve állataiknak - kocsikra rakott hordókban. A vízhordó kocsik azonban az urasági földeken jártak keresztül, s ez rövidesen megoldhatatlan gondot és végeláthatatlan perpatvart idézett elő a falu lakossága és Zalabéri Horváth Terézia földesúrnő között. Ezt a több mint másfél száz esztendős gondot igyekeztek a fajsziak majd - 1897-ben - megoldani, amikor korszerű vízvezetékhálózatot építettek ki. De ezek a gondok napjainkban is élő problémák!

A német telepes parasztok névszerinti felsorolása azonban csak a telepítést követő tizenegyedik évből - 1768-ból - maradt fenn. Ebben a nyilvántartásban - amely egy későbbi (1773. évi) úrbéri szerződés tervezete volt, már nem huszonnégy, hanem összesen huszonkilenc német paraszt neve szerepelt. Ezek közül telekrésszel rendelkező jobbágyok voltak az alábbiak (a neveket magyaros formában soroljuk fel a jobb áttekinthetőség miatt):

Hartmann Bernát, Frick Bertalan, Stadinger Ferenc, Frick József, Unger István, Czwizler Bálint, Strenner Balázs, Pripper Gáspár, Schäffer Illés, Steiner Tamás, Preigin György, Böhm János, Tremmel Simon, Schmidt György, Eisenmoth Gábriel, Knippel Jakab, Konrad Wolfgang, Rottenpücher József, Linczmayer József, Piedel Gáspár, Wittmann János, Stumpfhauser Mihály, Aigner Mihály, Brenner Miklós, a földdel nem rendelkező zsellérek voltak: Fáth Lénárd, Poll András, Kramer János, Schmidt Mihály, Schweger János.

Mint érdekességet kell megemlítenünk, hogy a nemesi-fajszi jobbágyok között három magyar nevű és nemzetiségű személy is szerepelt (akik talán már korábban is itt éltek?): Erdélyi János, Hegyi András és Horváth János.128

Miután Nemes-Fajsz területe II. helyosztásba volt sorolva, itt egy teljes jobbágyteleknek a következőkből kellelt állnia:

1. belsőség: egy hold, azaz két pozsonyi mérő mag alá való terület;
2. külsőség: 24 hold szántóföld, azaz 48 pozsonyi mérő mag alá való terület és tíz hold (vagy kaszás) rét;

összesen: 35 hold földterület.

A jobbágytelkek kijelölésével egyidejűleg, összesen húsz parasztház helyét is kimérték.

Annak ellenére, hogy az 1757. évi szerződésben az uraság - a Vizeki Tallián családot képviselő Zalabéri Horváth Terézia - a húsz német jobbágy telepesnek egy-egy jobbágytelket ígért, végső soron csak egy német telepes - Brenner Miklós (Nikolaus Brenner) - kapott egy teljes jobbágytelket. A többi német telepes (valamint a fentebb említett három magyar jobbágy is) csak fél-fél jobbágytelekhezjutott.

Valójában a német telepesek nem voltak jobbágyok, hanem szabadmenetelű kontraktualisták, akik felett mint jogszolgáltató fórum, a Vizeki Tallián család úriszéke állott. A kontraktualisták (contractualistae) a jobbágyság többségének állapotáról eltérően külön szerződés (contractus) szerint szolgáló parasztok gyűjtőneve volt a XVIII-XIX. századi Magyarországon. Sokkal kedvezőbb jogi és anyagi helyzetben voltak mint a többségben lévő ún. "örökös jobbágyok", akinek többsége az őslakos magyar jobbágyokból került ki. Erre a kedvezőbb jogi helyzetükre hivatkoztak a nemes-fajszi német parasztok tizenkét évvel betelepdésük után - 1769-ben -, amikor Habsburg Mária Terézia királynőhöz fordultak segélykérő levelükkel - földesuruk ellen: "...Az alulírott szabadosok (libertinusok), akik a Moguntiai Provinciából (azaz a mainzi tartományból -Szerző) származtak, 1757. évben örökös contractust kötöttek Szalabéri Horváth Teréziával, néhai Méltóságos Vizeki Tallián Ignác generális meghagyott özvegyével..." Ebben a panaszos levélben közölték, hogy a szerződésben "...három szabad Esztendőket az említett Méltóságos Szalabéri Horváth Terézia Asszony ígért!" - azaz három évig a német telepeseknek semmiféle szolgáltatást-adót nem kellett teljesíteni.12'1

A lakatlan Nemes-Fajsz prédiumon letelepedő német parasztoknak mindent elölről kellett kezdeniük. Egy 1816. március 26-án történt tanúkihallagtás során egy akkor már Veszprémben lakó, Steiner Ferenc nevű, 74 esztendős személy az alábbiakat vallotta: "...mintegy huszonnyolc esztendős lehetett, midőn Fajsz épülni kezdett (a fenti adatok szerint a tanú 1742-ben születhetett, tehát a telepítéskor - 1757-ben - legfeljebb 15 éves volt - Szerző), emlékezik azon földputrikra, mellyekben a megszálló lakosok magukat meghúzták..." ™ A falu házai - a földesuraságtól adott húsz házhelyen - majd csak évek során épültek ki.

Egy 1855. évi felmérésből ismert, hogy az első német telepes családok mely számú házakban laktak. Az 1. sz. ház lakója ismeretlen; a 2. sz. házban 1773-ban Hartmann Bernát, a 3. sz. házban Frick Bertalan, a 4.sz. házban Stadinger Ferenc, az 5. sz. házban Frick József, a 6.sz. házban Unger István, a 7. sz. házban Aigner Mihály, a 8. sz. házban Czwizler Bálint, a 9.sz. házban Strenner Balázs, a 10. sz. házban Ripper Gáspár, a 11.sz. házban Schäffer János, a 12. sz. házban Müller Gáspár, a 13. sz. házban Krippel Jakab, a 14. sz. házban (ismeretlen), a 15. sz. házban Linczmayer József, a 16. sz. házban (ismeretlen), 17. sz. házban (ismeretlen), 18. sz. házban Scháffer Illés, 19. sz. házban Steiner Tamás, a 20. sz. házban Riedel Gáspár, 21. sz. házban Böhm János, 22. sz. házban Fáth Lénárd, a 23. sz. házban Poll András, a 24. sz. házban Konrád Wolfgang, 25. sz. házban Kramer János, a 26. sz. házban Schmidt Mihály, a 27. sz. házban Schwoger János, a 28. sz. házban Tremmel Simon, a 29. sz. házban Schmidt György, a 30. sz. házban Eisenmoth Gábriel, a 31. sz. házban Krippel Jakab, a 32. sz. házban Konrád Wolfgang, 33. sz. házban Rottenbücher József, a 34. sz. házban Hegyi András, a 35. sz. házban Linczmayer József, a 36. sz. házban Preigin György, a 37. sz.Wittmann János, a 38. sz.házban Stumpfhauser Mihály, a 39. sz. házban Erdélyi János, a 40. sz. házban Brenner Miklós, a 41. sz. házban Horváth János lakott Nemes-Fajsz faluban.131

Miközben a Vizeki Tallián-család birtokában lévő Nemes-Fajsz - a mai Veszprémfajsz - 1757-től német telepes parasztokkal benépesült, a jelenlegi község északi határát képező Pór-Fajsz, a középkori falu valamikori helye továbbra is lakatlan maradt. A földesuraság - a veszprémi káptalan - a török háborúk során teljesen elpusztult Fajsz falut nem építtette újjá, nem telepítette be soha újra lakossággal. Egy 1759-ből származó ügyirat változatlanul "...praedio Poór Faisz"-ról emlékezett meg.132

Pór-Fajsz határát a veszprémi káptalan részben bérbeadta más szomszédos falvak jobbágyainak. Többek között a paloznaki - ugyancsak káptalani -jobbágyoknak is volt Pórfajszon negyven hold szántóföldjük, amely 49 pozsonyi mérő mag alá való terület volt. Ezt a veszprémi káptalan belefoglalta 1767-ben a paloznaki káptalani jobbágyok úrbéri szerződésébe.'33 Egy 1777. évi adat szerint ugyancsak a paloznaki káptalani jobbágyok - a Fajsz melletti Balácza-pusztán is - birtokoltak irtásokból kialakított szántóföldeket, melyeket aztán a káptalantól szintén bérbe vettek. 13I

Ezek a földek azonban már a szomszédos Vámos falu határához tartoztak, s csak érintkeztek a pór-fajszi földekkel.

2. FEJEZET:

Gazdasági élet Nemes-Fajszon az úrbérrendezés előtt és után a XVIII. század második felében

Az 1757. évi szerződés (contractus) szerint a Vizeki Tallián család birtokát képező Nemes-Fajszon letelepedő német libertinuszok (szabadosok) három évre minden földesúri adótól-tehertől mentesek voltak. Ez idő alatt a kapott földeket megtisztították a német telepes parasztok a bozóttól, tüskés bokroktól, fáktól. Mint ahogy egy 1769-ben - a királynőhöz intézett panaszlevelükből erről értesülünk. "...Ámbár nekünk az említett Contractusban három szabad Esztendőket az említett Méltóságos Szalabéri Horváth Terézia Asszony ígért, mivel pedig három esztendők elfolyása alatt nem mást, hanem a tüskés bokrokat gyakor dologgal kivágtuk, kiszárítottuk, kiszántottuk, mihelyt ezektül kiirtott Földünket megszántottuk ..." - a földesúrnő azonnal megkövetelte a földesúri "úri tizedeket". A szigorú és kíméletlenségéről ismert földesúrnő - Zalabéri Horváth Terézia, Vizeki Tallián Ignác generális meghagyott özvegye - a három év elteltével azonnal beszedette a nemes- fajszi német parasztoktól a földesúri járadékokat. Mivel az irtási munkák három év elteltével nem fejeződtek be teljesen, a német telepes parasztoknak 1759-1760-ban még kevés volt a művelhető földje. így nagyon súlyosan érintette őket a földesúri adóztatás. "...Mihelyst ezektül (t.i. a bozóttól, tüskés bokroktól - Szerző) kiirtott Földünket megszántottuk, azontúl az első és mindenféle földünk terményibül, úgymint a rozsbul, zabbul, árpábul, káposztábul, krumplibul, babbul, lencsébül, borsóbul, tökbül és kenderbül a tizedet kiadnunk kölletett! Mivel pedig ezen Contractus értelméhez képest a Méltóságos Földes Asszonyunk részéről oly kevés őszi, mind tavaszi vetés alá való Földeink adattattak, annyira, hogy véres verejtékeink után sem élhettünk!"

A felmerülő vita arra késztette a földesuraságot, hogy 1761-ben újabb szerződést kössön a német telepesekkel. Az új contractus egyértelműen kimondotta, hogy "...tized jár mindenbül, valami az Uraság földjeiben terem!" Az Uraság a bárány és gida-tizedeket is új formában szedte be. A gidákat és bárányokat - nehogy egyik a másikat megcsalja - "...az Uraság egy udvarba szokta hajtani, s megolvastatni a Bárányokat..."-, s abból vették ki a tizedeket. A robotnak "...Máriással (azaz Szűz Mária képével díszített 10 és 20 ezüstből vert krajcárosokkal - Szerző) való megváltását ..." a parasztok maguk javasolták. Ezután tehát nem robotoltak, hanem conventio szerint " ...napszámban dolgoztak, amit kivel meg lehetett egyezni!"

Az 1761. évi új contractus szerint: "...A dézsmát (terménytizedet) pedig ezután is minden földek után fizetni kell!"

Határozatot hoztak arról, hogy az irtások során kitermelt fát senki eladni ne merészelje, az az uraságot illette! Egyébként a fajsziakat a további erdőirtásoktól eltiltották, "...mivel a legjobb erdőnek mentek neki, s ott kezdték el az erdőt irtani!"

Az 1761. évi új contractusban egyértelműen kimondotta az uraság, hogy a nemes-fajszi puszta 1757. évi megszállásakor csak huszonnégy házra kötöttek szerződést. Nem az egész fajszi határt adta át nekik a Vízkeleti Tallián uraság, csak a huszonnégy ház lakóival kötöttek contractust, csak ezeknek a marhái legelhettek szabadon. A huszonnégyen felüliekkel szerződést nem kötöttek, "...de hogy szaporodásukkal az határból az Uraságot kifordítsák, mégis a szolgálat a contractus szerint maradjon, azt a közigazság nem engedi!" Kívánta ezért az Uraság, hogy a "...hellségnek szaporodása oculáltassék (szemmel tartassék) és huszonnégy ház külön vétessék, s a többi lakosok vég'ett pedig az Uraság maga földesúri jussát (jogát) fönt tarthassa!"

Az 1757-1761. közti négy esztendőben az eredetileg huszonnégy házból álló falu ötven házra növekedett, s azok lakói is a határt élték. Miután az Uraság a határ nagy részét "Kintiakóknak" - azaz más faluban élőknek - amúgy is árendá-ba (bérbe) adta, az 1761. évi új contractuskor a legeltetésért járó 55 forintot az új lakók is hajlandók voltak megfizetni.

Az új contractus évében - 1761. október 10-én - a földesúr: Zalabéri Horváth Terézia kijelölte a nemes-fajszi német parasztok számára a faézás (tűzi- és épületfának kitermelésére) az engedélyezett helyet: "...Hogy minek utánna Nemes-faiszi Lakosaim sok kérések után maguk Falu Bíráját, Németh Mihályt hozzám küldték volna, a végett, hogy ugyanazon Nemes-Fajszi határomon már egyszer kijelölt Nyilasokhoz egy kis darabocskát az füredi út hosszat az mint az első alkalmatossággal leendő fáknak keresztelések és jelölések megmutattyák, nékik hasznokra oda adván."

A földesúrnő a fajszi erdőkben legeltetett - szomszédos falvakból ide hajtott - marhák ügyét is rendezte: "...Másodszor, hogy ez után a füredi Marhák Fajszon ne járjanak! Ha a fürediek marháikat itt akarnák legeltetni, úgy ők is fizessenek évente 55 forintokat. Ennek egyik felét Szent György napra (április 24-re), másik felét Szent Mihály napra (szeptember 29-re), kötelesek ezenkívül két erdőpásztort is tartani. Ha mégis (t.i. fizetés nélkül - Szerző) marhát hajtanak be az erdőbe, a büntetés fele az Uraságot illeti!135

A nemes-fajszi német telepes parasztok elégedetlenek voltak az 1761. évi megújított szerződéssel, s ezért négy esztendővel később, 1765. évben "...panaszt adtak be Méltóságos Generális Tallián Ignácz özvegye - mint földesuruk ellen Veszprém vármegyéhez a fajszi lakosok, akiket nemzetes Orosz Ferencz Úr szolgabíró is támogatott."

A panaszlevél elsősorban az adóztatásra vonatkozó visszaéléseket emlegette. Ugyanis a kíméletlenségéről ismert földesúrnő a szerződésben megállapítottaknál többet követelt és szedetett be a nemes-fajszi német parasztoktól: "...Contractus szerint csak a gabonábul, gidábul és bárányokbul tizedet adni tartoznánk, minazonáltal Méheket, Kukoriczát, Tököt, Borsót, Lencsét, Répát, Káposztát, Lent, Kendert, Krumplit is az Uraság megdézsmál. Egy szegény Embert, hogy az Dézsmaszedés előtt egy Fehér Tököt eladott, négy Forintokkal büntettetett; a Bárányokat pedig, és a Gidákat akkor is úgy szokta Dézsmálni, hogy amidőn már jól megnyőltek (megnőttek - Sz.), akiknek legjobb Bárányai, Gidái vannak, csak azokat, és ugyan csak nyőstényeket veszi tizedbe, másokért is, mások pedig amazt fizetik ki.

Contractus szerént való gyalog robotokat első esztendőben magunk territóriumában in natura (t.i. saját területünkön természetben - Szerző) leszolgáltunk, azután pedig mindenkor tavali Esztendeig egy-egy máriással (azaz Szűz Mária képét viselő 10 krajcáros ezüstpénzzel - Szerző) minden gyalog robotot meg köllett váltanunk. Így megváltván a robotokat, mégis köllött robotolnunk, pénzért ugyan, de azt az Uraság nem egy máriással, hanem amint neki tetszett, hol nyolc, hol tíz krajcárokkal fizetett.

Tavaly ugyan a robotokat is in natura (természetben - Sz.) végeztük...

Contractus szerint az öreg és a kis bíró, az árendával (pénzben fizetett bérlettel - Sz.) és az robottal nem tartozának, mégis két esztendőben megvette rajtuk az Uraság.

Ahol a legnagyobb erdő volt, ott mutattatott az Sessióknak (t.i. a jobbágytelkeknek) a helye, még azt kiirtottuk, eltelvén a szabadságnak három esztendeje. Valamint aztán szántó földnek irtottuk. Minden legelső vetésbül a Dézsmát megvette az Uraság, holott még azt sem engedi, csak hogy az irtásokban kiásott gyökereket eladni Veszprémbe hozánk, hanem azokat is ott az irtásokon el kölletik égetnünk.

Legközelebb múlt (1764) Június Holnap 23-dik napján, sokszor emiétett Földes Asszonyunk előbben is eltiltott bennünket, hogy már ez után semmi több irtásokat ne tegyünk, azután mindnyájunkat a faluból is ki tudni kíván, mondván: Mennyetek el akár hová, ha pokolba is, és légyen Fajsz Puszta mint azelőtt volt! Utóllyára minden Földeinktől életünknek elvesztése alatt eltilalmazott, hogy meg ne merészeljük azokat többé megszántani; meg is parancsolta az Fölső Eörsi jobbágyainak, hogy minden földeinket az Uraság számára szántsák meg, és ha miközülünk valakit szántani látnak, s tapasztalnak, mindjárt lőjjenek és verjék agyon, mert Ő Asszonyság szabad (: úgy mondja:) az maga földin, ott sem Császár, sem Király, sem Vármegye semmit nem parancsolhat, hanem csak maga egyedül!"

A panaszlevél szerint állandó volt a viszálykodás a fajszi német parasztok és földesurasszony között az erdők dolgában is. Marháit, sertéseit többször a fajszi parasztok erdeire, sőt vetéseire hajtatta: "...Az említett Földes asszonyunk még bosszankodván, határainkra nyári időben tizennégy fóka (falka) sörtvés marhákat (sertéseket), azon kívül a füredi csordát is reá fogadott, mellyek az határunkat úgy megemésztették, hogy semmi szénánk nem lévén, marháinkat fele áron eladni és elvesztegetni kényteleníttettünk; melyeket pedig el nem adhattunk, csak elhullottak, és eldöglöttek, és így akkor 300 forint ára kárnál többet vallottunk... Hogy emlétett Földes Asszonyunk úgy többé határunkat külső Marhákkal ne emésztesse, kéntelenítettünk ab anno 1761 (azaz az 1761.évtől - sz.) esztendőnként 55 forintokat az praedenectolt contractumon (a megállapított szerződésen) kívül fizetni... Hogy contractusnak prejudicalni (a szerződést áthágni) nem kívántuk, vadászni nem akartunk, ezért mégis anno 1760 (azaz az 1760. évben - Sz) az Uraság nyolcat közülünk olly keményen megveretett, hogy némelyik az ollyatván verés miatt két hétig nem dolgozhatott...Az 1765-dik esztendőben emiétett Földes Asszonyunk sörtvés marhái (seté-sei) kukoriczánkban sok kárt tettek, mellyet az Ispánja nyolc kilára (azaz nyolc mérőre, ami közel 500 kiogrammot tett ki - Szerző) böcsült, de mai napig nem bonificált (azaz tett jóvá!)."

A földesúrasszony részéről ért számos sérelem miatt a nemes-fajszi német parasztok Veszprém vármegye segítségét kérték: "...Ezekre nézve a Tekintetes Nemes Vármegyéhez folyamodván alázatosan instállunk, méltóztassék in con-formitate emiétett Földes Asszonyunk ellen fiscális actiót rendelni, mivel ex premisis által látni, hogy panaszainknak orvoslására más mód nem használhat, mellybéli Kegyes Grátiájaért élünk és halunk a Tekintetes Vármegyének Alázatos Szegény Szolgái Fáiszi Lakosok."136

Veszprém vármegye azonban semmit sem tett a nemes-fajszi német parasztokért. Sőt, újabb és újabb problémák merültek fel. Új gond volt, hogy 1765. október 1-én Zalabéri Horváth Terézia földesúrasszony szerződést kötött a veszprémi "Oblát Salamon zsidóval", hogy a nemes-fajszi erdőben hamuégetésre alkalmas fát termelhessen ki - 800 forint bérlet fejében. A szerződésben rögzítették, hogy elsősorban a német parasztok által - irtáskor - kitermelt fát kapja meg. A szerződés két évre szólt. Az irtásokon kívüli erdőkben fát kivágatnia azonban nem szabadott."7 Egy következő évi - 1766-ban - kiadott ügyirat szerinti a fenti szerződés jóvoltából a nemes-fajszi német parasztok egy része (nyilván az erdőirtást végzők!) az említett "Salamon zsidónak" voltak alárendelve. Ugyanis a nemes-fajsziak 1766-ban ezen ügyben levelet írattak a veszprémi Uriszékhez, s a levelet az alábbiak szerint írták alá: "...Alázatos Szegény Szolgái Fajszi Lakosok, kivéve azokat, kit emiétett Zsidónak birtoka alatt vannak."138

Az uriszéknek továbbított felirat két probléma körül forgott. Az egyik gond a faézás - azaz a tüzelő- és épületfa kitermelése volt, mely ügy aztán évtizedekre elhúzódott. A nemes-fajszi német parasztok közölték a veszprémi úriszékkel, hogy "...minékünk eleitül fogva ki nem volt mutatva, és irtás alá bizonyos darab erdő ki nem volt szakasztva, hanem az Uraság mindenkor szabadon hatta kinek-kinek irtani hol- és amennyit lehet, amint az ide annektált Méltóságos Asszonynak Salamon zsidóval tett contractusából is kitetszik!"

A felterjesztés másik témája az volt, hogy az 1757. évi contractus csak húsz német telkes parasztnak és négy ún. "levélhordónak" adott Nemes-Fajsz praedi-umon letelepedési engedélyt és házhelyet. Ugyanakkor kilenc esztendővel később már legalább ötven lakóház állt a faluban, ugyannyi benne lakó családdal. A levélben közölték, hogy a Földesúr asszony azt állítja, hogy "...Fajsz csak 24 Házra vagyon föladva, és meg szállétva, most pedig 50 Ház is lenni mondatik!"

Ugyanakkor "...az egész territórium (terület- Sz) úgy vagyon föladva, hogy abbul húsz heles (telkes) gazdák, négy levélhordozók, és az uraság dolgában ide, s tova küldendő személyek commode (kényelmesen) elélhessenek!" A nemes-fajsziak a földesúrnő aggodalmaira azzal feleltek, hogy a gazdáknak és házaknak "... sza-porodásábul az Uraságnak is haszna szaporodik, a régibb való lakosoknak pedig kára nyilván következik!"139

Miután a földesúrnő ragaszkodott ahhoz, hogy az engedély nélkül Nemes-Fajszon letelepedettek számára nem hoznak hasznot, s a nemes-fajsziak ragaszkodtak azon véleményükhöz, hogy a lakosság növekvő száma kedvező a földesuraság számra is! - egyeztető tárgyalást kellett 1766. november 4-re összehívni. A berendelt tanúk előtt feltették az alábbi kérdést: "...Igaz-é az, hogy a Fajszi határ olly nagy, de most a lakosok igen megszaporodván, és azoknak marhájuk felesedvén, az Uraság igen kevés hasznot vehet?!" Az egyik tanú elmondotta, hogy "...tudgya, hogy ezelőtt Felső Örsi és Füredi Marhák is Fajszon elég legelőt találtak, azon kívül a fajszi lakosok Marháinak is volt elég legelője, és a kaszálók is maradtak! Azonban azt is hozzá adván, hogy most sok Fajsziaknak kaszálója is felétetett a legelő Marhák által!" 140

A földesuraság és a parasztok közti legfőbb gond azonban az irtások ügye volt. A fentebb említett napon - 1766. november 4-én - ezen ügyben is kihallgatást rendelt el a veszprémi úriszék. A megidézett tanúknak az alábbi kérdést tették fel, melyre válaszolniuk kellett:

"...Vallva meg a Tanú hite szerint, igaz-é, hogy Faész Helység megszállításátul (sic!) fogva a Lakosoknak másutt irtanyi szabad nem volt, hanem ahol az Uraság kimutatta?

2. Mutassa meg a tanú, hol és merre voltak a Fajsziaknak irtásra adott erdői, és igaz-é, hogy azon kimutatott hely Szántó Földnek alkalmatos volna, de csak felibül s harmadábul irtották ki, közben-közben nagy darabokat elhagyván. Így a kimutatott és irtásnak való hely még tökéletesen kiirtva nincsen?

3. Amelly helyen Fajsziak most irtani kezdettek, igaz-é, hogy a legszebb makktermő erdő, és az nékiek irtásra az Uraság által soha ki nem mutatott, sőt esztendejénél több, hogy a hely nékiek tilalmaztatott!"

Az első tanú: Bencsik Pál felsőörsi lakos volt, 45 éves és a földesúr asszonyság örökös jobbágyaként élt, s aki annak jószágában "...mintegy Gazdának és Gondviselőnek is tétetett, s aki onnan biztosan tudgya, Fajsz is gondviselése alatt lévén, hogy Fajsznak megszállításától fogva soha az lakosoknak másutt irtani szabad nem volt, hanem az hol Uraság nékik kimutatta. Nékik legelsőbbenig a falun föllyül mutattatott egy berek, azután pedig az falun alul az Uraság által egy darab Plága (terület-Szerző), és addig irtani nem mertek, míg az Uraság ki nem mutatta (jelölte!) Ad secundum (másodszorra) a falun alul való plágát (területet) mutathattya a Tanú, mellynek nagy részét (t.i. a nemes-fajszi telepesek - Sz.) csak feléből-s harmadából irtották ki, s szemmel látott dolog, hogy az jó szántóföldnek való föld volna, ha kiirtatnék!" A tanú elmondotta, hogy saját füle hallatára megvallották a fajsziak, hogy az uraság értesítése és engedélye nélkül kezdtek irtani az elmúlt tavasszal. Miután a falu bírája is tiltakozott az engedély nélküli irtás ellen, a fajsziak a bírót meg akarták verni (a tanú szemeláttára!). Maga a tanú is figyelmeztette a fajsziakat, hogy "...annak a szép erdőnek ne mennyenek neki ...mert az oly szép Makk-termő erdő volt, hogy az egész Fajszi határban szebb erdő nem volt!"

A második tanú: Kiss Mihály felsőörsi lakos volt, mintegy 56 éves, de ő nem volt jelen akkor, amikor az uraság kijelölte az irtára engedélyezett erdőt. Másoktól hallotta, hogy a falun felül egy darab berket jelöltek ki irtás céljára. Ezt követően pedig a falun alul egy plágát (területet), "...mely az Seg-hegy (Kálvária) alatt Napkeletrül fekszik, mclyeket megmutatott, és hogy azon kimutatott föld szántőföldnek alkalmas légyen, onnét tapasztalta a Tanú, hogy amit belőle kiirtottak, jó szántóföld!" Azt is elmondta a tanú, "...hogy az a hely, ahol most utóllyán a Fajsziak irtani kezdettek, soha nékik ki nem mutattatott (jelöltetett) az Uraság által irtás alá, sőt ellenben a Tanúnak jelenlétében Szolga Bíró Orosz Ferencz Ur által is utólján a Fajszi Lakosokat annak irtásátul az Uraság tilalmazta!" Ez. a tanú is állította, hogy az Uraság azért tilalmazta ennek az erdőnek az irtását, mert a "...Faészi Erdőnek legszebb Makkos erdeje..." volt az.

A harmadik tanú: Tálos Pál felsőörsi lakos volt, mintegy 50 éves, aki ugyancsak azt vallotta, hogy ő is úgy hallotta, a fajsziak csak ott irthattak, ahol nekik az Uraság megengedte.Ő is a falu feletti berek, valamint a Seghegy napkeleti részéről tudott, hogy azt az Uraság irtani engedélyezte. Annak az erdőnek irtását - melyet a fajsziak a tavasszal irtani kezdtek - tudomása szerint az Uraság soha nem engedélyezte, mivel az volt a falu határában a legszebb makkos-erdő. Ő is hallotta, hogy annak irtását Orosz Ferenc szolgabíró is tiltotta!

A negyedik tanú: Tálos Gergely felsőörsi lakos, mintegy 45 esztendős. Ő is a fentiekkel azonosan tanúskodott. Ő is csak a falu feletti berekről és a Seghegy napkeleti részéről hallott, melyeknek irtását az uraság engedélyezte a fajsziak-nak.1"

Az országosan is jellemző rendezetlenség az úrbéri viszonyok tekintetéből, arra késztette Habsburg Mária Terézia királynőt, hogy 1767. január 23-án rendeletet adjon ki a földesúri szolgáltatások országos szabályozására. (Úrbéri Pátens). A Vizeki Tallián birtokon 1768-ban nem volt urbárium, csak tervezetet dolgoztak ki, amely urbáriumot végül is 1773-ban kötötték meg.

1768. június 10-én vetették papírra a Zalabéri Horváth Terézia, Vizeki Tallián Ignác generális úr meghagyott özvegye és a nemes-fajszi német "libertinus" (szabados) parasztok közti kérdés-felelet formában lebonyolított felmérést:

1. kérdés: Vagyon-e, és minemű Urbárium, és mely időtől hozatott be?!

Felelet: Urbáriumjok sem nincsen, sem elejitől fogva nem is volt!

Ezt állítják a lakosok.

2. Kérdés: Hol pedig semmi Urbárium nincsen, a Parasztok jobbágyi szolgálatra és adóztatásra hivatottak-e? Azeránt tett contractus, avagy bevett szokás szerint melly időtől kezdődött azon Contractus, avagy vetődött be a szokás?

Mostani Contractus, vagy Urbárium előtt volt-e más, és minemű mostani szolgálattyok kötelessége, és szokása mikor kezdődött?

3. Hol Urbárium vagy Contractus nem találtatik, a Földes Ur által vett, vagy szokásba ment szolgálatok miből állottak, s mi móddal hozattak bé!?

Felelet a 2., ?,. kérdésekre: Eleitül fogva, úgymint az elmúlt 1757-dik Esztenáőbeli megszállások idejétől számlálván mind ez mái napig az Urasággal tett Contractus mellett, meliynek párját az Bírók beadják, adózásokat és robotot szolgáltak; idejárulván az is, hogy mivel az Uraság ezen Fáészi Helységet csak húsz egész helyekre (telkekre), és négy fertály (negyed) sessiókra a fönt jelzett 1757. Esztendőben adta föl, azon időtől fogva, némely gazdák más lakosokat is maguk saját sessiójukra befogadván, s ezek azokon külön házakat építvén, azt az Uraságtól, miveí a Contractuson kívül állította lenni, az illyetén szaporodott lakosokra Földes Úri Széket tartatott, és a N. Vármegye Sedriáján is revideálta-tott Processus szerént ismét adózásokat nyert, és vészen...

4. Mi- és minemű haszonvételei, és fogyatkozásai vannak az Helységnek?

Felelet: Vizek - ahol való - nem lévén, Malmuk ugyan nincsen, szomszéd

Felső-Eörsi Helységben és Veszprémben, amelyiktől csak egy órányira járó földre csak, mindenkor örülhetnek, és úgy ami distractiora valójuk vagyon, elad-hattyák, Szőlő Hegyek is - minthogy magok Határjában - nincsen, azért Kortcsmájuk nem fél Esztendeig, hanem Contractus szerént öt Holnapig vagyon. Tűzre és Épületre való fa, úgy Legelő Mezejük eránt sincsen panaszuk, mivel mindeddig elégséges volt!, s nem is kénytelenek Marhájukat máshová hajtani, vagy fát más Erdejéről szerezni; nádjuk nem terem, mivel vizek sincs hozzá való; azért a vizek árendája miatt sem szenvednek kárt, egyedül csak legnagyobb fogyatékosságokat tapasztalnák abban, hogy kevés kaszálójuk vagyon; épületre való Kövük pedig elégséges vagyon Határjukban.

5. kérdés: Hány- és minemű Szántó Földjei, és Réttyei vannak valóban minden Heles (telkes) Gazdának, és Jobbágynak, minden Hold hány pozsonyi köböl alá való, rétekben lehet-e sarjut kaszálni?

Felelet: Valaminémű Szántóföldjeik vannak, azok mind irtások, és egész Heles (telkes) gazdánál pedig több közöttük nincsen (azaz csak egy teljes telkes gazda él a faluban - Szerző), és ennek és több fél Heles (telkes) , s fertályos (negyedtelkes - Sz.) lakosok pedig mennyi számú pozsonyi mérő alá való földe, s szekér széna termő réttye légyen ki fog tetszeni a Conscriptióból, itt pedig sarjut nem kaszálhatni.

6. kérdés: Minemű- és hány napi robotot, s hány marhával szolgált eddig minden jobbágy, továbbá a robotra való menés, és vissza jövés számláltatott-e robotba vagy nem?!

Felelet: A beadott Contractus szerént egész Heles (telkes) fizet 4 forintot, fél heles (telkes) 2 forintot; úgy a Contractus után szaporodott lakosok is fizetnek füst pénz gyanánt 1 forintot, árenda képpen 2 forintot, mindezek pedig, úgymint az egész Heles (telkes) nyolc, az fél Heles (telkes) , és az három forintot fizető Lakosok is négy-négy napot kézi munkával esztendőként szolgálnak. A Házas Zsellérek pedig fizettek l-l forintot, és kézimunkájuk helyett az Uraság Leveleit hordozzák. Miután Dörgödre, az Uraság lakóhelyére, melly hozzájuk három mérföldnyire vagyon, parancsoltattak szolgálatra, az odamenés és jövés robot-tyukba be nem vétetett, de ez még csak egyszer történt.

7. kérdés: Kilenced eddig adatott-e, mely üdőtől fogva, és miféléből; a Kilenced adása más Uraságoknál ezen Vármegyében szokásba ment-e? a fölött más adósságok neve alatt a földes Urak mostanában Esztendőnként a Polgárok, és nevezetes a Földes Urak által vett adományok és ajándékok, akár maguk, akár kész pénzül szám szerént mibül állott?

Felelet: Ezen lakosok ugyan Kilencedet nem adnak, sem mint új szállók (telepesek) és megtelepedettek, azt sem tudják, ha ezen Vármegyebeli szomszéd Földes Uraknál a kilencedelés szokásba ment-e, vagy sem, hanem ők kilenced helyett eleitül fogva, mindjárt mind kerti, mind mezei veteményeikből, nem külömben Bárányokból, gidákból, méhekből és Káposztából tizedet adtak, ha mindjárt a Házakhoz való sessionális földjeikben termettek is; második esztendőtől fogva mindazonáltal a Házuk után való Sessiókban amit plántálnak, és vetnek, azokból többé az Uraság tizedet nem vesz. Más adósságok és ajándékok neve alatt pedig sem magukban, sem azok helyett kész pénzül, hogy az Uraság vett volna rajtuk valamit, éppen nem panaszkodnak.

8. kérdés: Hány számú Puszta Helyek vannak azon Helységben, mennyi időtől fogva, melly okból, és ki által birattatnak azok?

Felelet: Puszta Helyek és Sessiók ezen Helységben nincsenek, mivel maguk sem régi lakosok lévén, ezulta inkább szaporodtak, s hogy sem fogytának; csupán egy lakos ment el közülük, s amikor is a Házat a Helység megvette oratóriumnak (imaháznak) 54 forintért, mellyet az Uraság tőlük elvett, és a pro-ducált sedriális sententia szerint sem adta vissza mind ezen Napig, és így már most sem Oratóriumnak való Házok, sem pénzek nincsen vissza térítvén.

9. A Polgárok Szabadmenetelüek-e, vagy örökös Jobbágyi kötelesség alatt voltak-e?

Felelet: A Lakosok mind szabadmenetelűeknek tartják és vallyák magukat lenni.

Melly previs modo előttünk a fönt írt Lakosok Hitek szerint vallásokról tesszük ezen alázatos Relátiónkat. Sig. N. Fajsz, die 2-a May 1768. Boronkay Dániel J.N. Veszprém Vármegyének asszesszora. Hajas Ferencz azon N. Vármegyének Esküttye.

Ezen fellyül ki tett Vallásunk előttünk el olvastatván, és megmagyaráztatván, hogy ki a szerént vallottuk légyen, kezünk keresztvonásával, s Helységünk Pecsétjével erősítjük.

Sig.ut supre.

Szaisz Péter öregbíró +, Németh Mihály esküdt +, Stadinger Ferencz Esküdt +, Erdéli János +, Hegyi András +, Heiszt György +, Bognár Márton +."2

Miután az 1766. december 10-én hozott jogerős ítélet szerint a Vizeki Tallián-család Nemes-Fajszon húsz egész-, hat negyed- és egy zsellértelket osztott ki a telepeseknek, az egész együtt 21 1/2 egész telket és egy zsellértelket tett ki, s ez az 1768-ra megszaporodott parasztság számára igen kevésnek bizonyult.143

Ezzel tisztában volt a földesuraság is, s ezért a fenti - 1768. május 2-i - urbárium tervezet után a fajszi német parasztok új szerződésben mintegy "...negyven holdra való plágát (területet) kaptak irtásra és szántóföld kialakítására a Földes Asszonytól. Erre tanú volt nemes Boronkay Dániel Veszprém vármegye asszesszora és Hajas Ferenc, Veszprém vármegye esküdtje:" A kapott plágát — mint írták a nemes-fajszi német telepesek: "...nagyobb részét is kiirtván, krumplival bé vetettük, és ezen elmúlt esztendőben (azaz 1768-ban) belőle tizedet adtunk, az adott decima (tized) után a többit, melyet nekünk irtásra kiadott, Venczli nevű gazdájával (gazdatisztjével) a Földes Asszony irtani megtiltotta!" Az történt ugyanis, hogy az irtásföldekről beszedett első termény-tized után Zalabéri Horváth Terézia földesúrnő, a kiadott erdőterület további irtását betiltotta, illetve megtiltotta a már kiirtott terület további megművelését!

A földesúrnőnek ez az újabb durva intézkedése arra késztette a fajszi parasztokat, hogy Veszprém vármegye hatóságaihoz forduljanak panasszal. Azonban a vármegye nem segített rajtuk, hanem arra utasította őket, hogy tartsák be az "úrbéri szabályzatot!" A vármegye elutasító válasza után - 1769. február l-jén - a Helytartótanácson át magához az uralkodóhoz, Habsburg Mária Terézia királynőhöz fordultak levélben. Ebben hangoztatták, hogy ők nem jobbágyok, "...mi magunkat jobbágyi kötelességeknek viselésére nem köteleztettünk, s ezt nem is akarjuk!" Kifejtették, hogy ők szerződéses "szabadosok" ("libertinusok") és nem örökös jobbágyok, akikkel földesuruk azt teszi, amit csak akar!

Az 1769. február l-jén Habsburg Mária Terézia királynőhöz intézett panaszlevélre még válasz sem érkezett, mikor a fajszi német parasztok - 1770. május 3-án - újabb panaszos levéllel fordultak a királynőhöz. (Az alább közölt levelet Jani Károly nemesvámosi plébános fordításában ismerjük):

"...Legszentebb Császári, Királyi, Apostoli Fennség, Úrnőnk, Kegyes Asszonyunk!

Az elmúlt 1769. évi február l-jén alázatosan térdenállva előterjesztettük a földesuraság elleni sérelmeinket, az "A" alatt csatolva van alázatos kérvényünk; a hozzátartozó "B" alatt a szerződés, és a felsorolt "úrbéri szabályzat" tanúsága szerint: közben azonban tudatjuk, vajon a Királyi Helytartótanács az igazságos informátiót Apostoli felségedhez már felterjesztette-e?!

A helybéli földesuraság pedig - talán éppen azért, mivel alázatos folyamodványunkkal Szent Fölségedhez merészeltünk fordulni - annyira megdühödött ránk, hogy szinte csak a levegőt hagyta szabadon számunkra, minden más javainktól eltiltott bennünket:

1. Megtiltotta nekünk a víz használatát, pedig az egész falucskában sem forrás nincs, sem alkalmas hely nem található kút ásására, ezért mindjárt idejövetelünk kezdetén rá voltunk kényszerítve valami forrást, megtisztítani, és mindezen ideig ebből nyertünk vizet mi és állataink. Mivel pedig ez a forrás a falucskától mintegy 600 lépésre van (feltehetően az Ányos-kút elnevezésű forrásról van szó! - Szerző), azért kocsival hordtuk a vizet. Már ezt is megtiltotta nekünk a földesúrnő, azzal az indokkal, hogy kocsival és állatokkal letiporjuk a forrással szomszédos vetéseit és rétjeit. Annyi vizet azonban, amennyire bármelyiknek a telepesek közül naponta szüksége van maga és családja számára, éspedig annyiszor, ahányszor szüksége van, gyalog meghordani nagyon nehezükre esik.

2. Épület- és tűzifát a földbirtokos úrnő - saját használatunkra is! - megtagad tőlünk. Ez a kis település csak a közelmúltban, 1757-től kezdett benépesülni, következésképpen még nagyon rászorulunk az épület- és tűzifára. Nem egy lakónak a kunyhócskája több év óta a szabad ég alatt van, és nem tud telő alá kerülni épületfa hiányában, és amikor kert vagy udvar bekerítésére, avagy - bocsánat a szóért - ól és istálló javítás céljára épületfára volna szükségünk, egy ágacskát sem merünk elvenni (t.i. az erdőből - Sz.). Ha azonban végső szükségtől kényszerítve valamelyikünket az erdőben favágáson érnek, elverik és megvesszőzik őket.

3. A földeket, melyeket a "C" és "D" alatti okmányok tanúsága szerint nekünk irtani megengedett és átengedett, a kiirtás után erőszakkal elfoglalta és már a második éve saját számára bevetette gabonával.

4. Ezideig Veszprém Vármegyéhez fordultunk orvoslásért, hogy mondja ki az "E" alatti okmányt. Azonban a remélt orvoslás helyett az "úrbéri szabályzat" megtartására köteleztek bennünket!

Kegyelmes Úrnő!

Amikor mi a "B" alatt mellékelt szerződést a mi földesurunkkal 1757-ben megkötöttük, még híre és említése sem volt ennek az úrbéri szerződésnek, amelynek megtartására Veszprém Vármegye kötelez bennünket, és ezért Szent Fölséged előtt meghajtott térddel esdeklünk, hogy az idézett föntebbi "B" alatti szerződést érvényesnek nyilvánítani, Veszprém Vármegyének pedig komolyan és szigorúan meghagyni és megparancsolni kegyeskedjék, hogy mind a víz, mint a tűzifa, mind a szükséges épületfa szabad használatáról, továbbá a "C" és "D" okmányokban említett irtásföldek, valamint két évi terméshozamunknak természetben való visszaadásáról a földesúrral szemben hatékonyan intézkedjék.

Ellenkező esetben - mindeme nyomorúság miatt, melyet ez a legalázatosabb folyamodványunk a mellékletekkel együtt bőségesen feltár - kénytelenek leszünk összességében és egyenként, feleségeinkkel és gyermekeinkkel ezt a kis települést, mely már kilenc év óta minden közterhet viselt - elhagyni és ahogy jöttünk, úgy visszaköltözködni, legfőképpen azért, mivel földesúrnőnk (ahogy az "F" alatti okmány azt igazolja!), ha kitartunk igazunk mellett, kínpaddal és tűzzel az életünkre tör!

Szent Fölségednek alázatos egy községben egyesített alattvalói Veszprém Vármegyében fekvő Nemes-Faisz faluban, 1770. május 3.""'

Sajnos, a levélben hivatkozott "A","B", "C", "D", "E", "F" jelzésű mellékletek hiányoznak.

A királynőhöz küldött panaszlevél eredménye ismeretlen. Kétségtelen azonban, hogy három esztendővel később - 1773-ban - Zalabéri Horváth Terézia földesúr és a nemes-fajszi parasztok között megtörtént az úrbéri szerződés, amely pontosan megállapította a parasztok birtokainak nagyságát, illetve az az után törvényesen járó szolgáltatásokat.

A paraszti birtokok felmérése után kiderült, hogy a nemesfajszi parasztok összesen 576 holdat birtokoltak, s így egész telkes gazda a faluban nem volt. Ugyanis a törvény egy egész teleknek azt a birtokot jelölte, amely 33 holdból állott, melyből 1 hold volt a belsőség, a külsőség pedig állt: 22 hold szántóföldből és 10 hold rétből. Ilyen nagyságú birtokkal Nemes-Fajszon egyetlen gazda sem rendelkezett. Kiderült, hogy a faluban lakó 34 parasztcsaládból egy család rendelkezik fél telekkel, 28 család negyed telekkel, s öt család minden földbirtok nélküli zsellér-család, akinek csak lakóháza és valami kis belsősége van.

Az 1773. évi nemes-fajszi urbárium szerint a 34 parasztcsalád az alábbi telekrésszel rendelkezett:

1. Fél telke volt: Brenner Miklósnak (aki a 40. számú házban lakott):

Jobbágytelkének minéműsége 4/8-ados volt, ami azt jelentette, hogy volt 3 pozsonyi mérő mag alá való, összesen 14 hold szántóföldje és egy szekérre való szénát termő rétje. Ezért évente tartozott földesurának 24 napi "marhás" (vagy fogatos), vagy 49 napi kézi (vagy gyalog) robottal, 1 forint évi pénzadóval (censussal), 4/8 öl tűzifával, 1 font fonással, 1 kappannal és 1 tyúkkal. Leadni tartozott minden terményének egy kilencedét.

2. Negyed telke volt a faluban 28 családnak, akik az alábbiak voltak: Hartmann Bernát, Frick Bertalan, Stadinger Ferenc, Frick József, Unger István, Erdélyi János, Czwizler Bálint, Strenner Balázs, Ripper Gáspár, Scháffer János, Steiner Tamás, Preigin György, Böhm János, Tremmel Simon, Schmidt György, Eisenmoth Gábriel, Krippel Jakab, Konrád Wolfgang, Rottenbücher József, Hegyi András, Linczmayer József, Riedel Gáspár, Wittmann János, Stumpfhauser Mihály, Aigner Mihály és Horváth János.

Valamennyiüknek telekrésze 2/8-dos volt, ami azt jelentette, hogy volt másfél pozsonyi mérő mag alá való, összesen 7 hold szántóföldjük és egy szekérre való szénái termő rétjük. Ezért évente tartoztak földesuruknak 13 napi "marhás" (vagy fogatos), vagy 26 napi kézi (vagy gyalog) robottal, 1 forint évi pénzadóval (censussal), 2/8 öl tűzifával, egy negyed font fonással, 2/4-2/4 kappannal és tyúkkal. Minden terményükből kilencedet kellett természetben leadni.

3. Telekrészzel nem rendelkező - de lakóházat birtokló - zsellér öt család élt Nemes-Fajszon: Fáth Lénárd, Poll András, Kramer János, Schmidt Mihály és Schwoger János. Ezeknek a családoknak legfeljebb a ház körül volt valami kevés belsőségük. Ezért csupán évi 12 nap gyalogrobottal tartoztak földes úrnőjüknek."1'

A parasztok állatállományáról adatokkal - ebből az időből - nem rendelkezünk. A gazdák elegendő legelővel bírtak, mert a 290 holdra kimutatott legelőkön kívül az összes - 1326 hold - földesúri legelőket is legeltethették, kivéve a rendes vágásokat. Ugyanis a földesuraság - már az 1757. évi első szerződéstől kezdve - semmi legeltetési jognak használatában nem volt.

Az 1773. évi úrbérrendezést követően elcsendesedtek a korábbi viszálykodások a nemes-fajszi parasztok és a földesuraság között. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy 1780-ban meghalt Vizeki Tallián Ignác generális meghagyott özvegye, Zalabéri Horváth Terézia, s a Vizeki Tallián birtokok - köztük Nemes-Fajsz is -a földesúrnő elsőszülött fiának, Vizeki Tallián II. Ignácnak a tulajdonába kerültek. Kisebb-nagyobb huzavona továbbra is a faézás - a fakitermelés - ügyében volt. Több évi szünet után - 1795 május 11-én és 15-én - Veszprém vármegye asszesszora - Boronkay János - tanúkihallgatást rendelt el az ügyben.

13. Specifikáció (a fajszi jobbágyok úrbéri tartozásainak felsorolása) 1779-1780. évből. (Csiba József gyűjteményéből).

Az 1795. május 11-én lezajlott tanúkihallgatáskor az alábbi kérdéseket tették fel a berendelt tanúknak:

- Igaz-e, hogy a fajsziaknak kezdettől tilos volt a faézás?

- Igaz-e, hogy a fajsziak kecskéi, sertései nem legelhettek urasági engedély nélkül az erdőkben?

Három tanú volt berendelve - agilis Oroszi Márton felsőörsi lakos, mintegy 40-41 éves, urasági juhász, Tálos Sámuel ugyancsak felsőörsi Lakos, 52 éves, valamint Hajdú József 63 éves, aki 1773-ban jött haza a katonaságtóL és jelenleg a felsőörsi prépost szolgálatában állt - mindhárman "igennel" válaszoltak. Erre fel újabb három tanút állítottak elő, de azok váLasza is "igen" volt.146 A négy nappal későbbi - 1795. május 15-i - tanúkihallgatáskor nemes-fajszi, vagy nemes-fajszi származású tanúkat hallgattak ki. Az első volt Ebert Mihály, aki mintegy 57 éves volt, s a telepítés óta Fajszon lakott, s csak három éve költözött a szomszédos Vámos faluba. Azt állította, hogy soha nem volt tilos a tűzifa vágása a fajszi erdőből, csak mintegy 2-3 éve tiltották be a szabad faézást! A következő tanú Pohl Gáspár 35 éves ember volt, Fajszon született, de három éve Rátét faluba költözött. Ő is azt vallotta, hogy korábban Fajszon szabad volt a faézás! A harmadik tanú Eisenacher Mihály 30 éves férfi volt, aki egy esztendeje Veszprémbe költözött, de előtte - születésétől fogva - Fajszon lakott. Szerinte is korábban Fajszon szabad volt a faézás. Frick György volt a kővetkező tanú, aki mintegy 53 éves volt, s már tizenegy esztendeje Veszprémben lakott. Ő is azt tanúsította, hogy korábban Fajszon a faézás szabad volt. Öt követte a tanúk sorában Frick Bertalan, mintegy 50 éves személy, aki tíz esztendeje szintén már Veszprémben lakott. Szerinte is szabad volt azelőtt Fajszon a faézás.

Az egymásnak ellentmondó tanúvallomások szerint nehéz dolga volt Boronkay János vármegyei asszesszornak, aki az alábbi véghatározatot mondotta ki a tanúkihallgatások után. Mivel az erdőkben sok volt a száraz és dőlt fa, abból valóban szabadon hordhattak haza tűzifát a fajsziak, s ehhez valóban nem kellett urasági engedély! Téli nagy hó esetén, ha nem mehettek be messze az erdőbe, nyers fát is vághattak, azonban épületfa vágásához mindig kellett a földesúr külön engedélye!"7

Ugyanebben az esztendőben - 1795. augusztus 27-én - érdekes összeírást készítettek el Nemes-Fajszon élő negyvennyolc lakosnál (negyvenhét parasztgazdánál és egy tanítónál). Összeírták, hogy ki hány - saját kemencével fűthető - szobával, istállóval, magtárral, szekérrel rendelkezik. Az összeírás másik értéke, hogy név szerint összeírta mindazokat, akik a legutolsó - 1773. évi összeírás óta Nemes-Fajsz faluban letelepedtek. A korábban- és azt kővetően betelepült lakosság zöme továbbra is német volt; a felsorolt 48 családfő közül mindössze két családfő — Téglás Ferenc és Haraszt Ferenc - viselt magyar nevet.

Az 1785. évi országos összeírás szerint ebben az évben Nemes-Fajsz községben összesen 49 lakóház volt található, s a lakosság összlétszáma: 393 lélek volt."9

Miközben a Vizeki Tallián család birtokában lévő Nemes-Fajszon - 1757-1795 között - egy szépen rendezett német telepes-falu épült ki, a veszprémi káptalan tulajdonát képező Pór-Fajsz változatlanul lakatlan terület maradt, s csak mezőgazdasági művelése folyt, a káptalan - Vámos falu határában lévő baláczai birtokának részeként.

A XVIII-XIX. század fordulóján a pór-fajszi prédiumon más tulajdonosoknak is voltak földjeik, illetve ingatlanjaik. Néhány adásvételi szerződés is fennmaradt ezekről napjainkig. Az egyik ilyen szerződést 1791. július 9-én kötötték. Ebből kiderült, hogy egy bizonyos Márkus Pál az előző - 1790. év április 26-án "...Fajszi rétjét Kürthy Jakab úrnak és házastársának, Nagy Rozália asszonynak örökösen eladta, és az Tekintetes Wesprimi Káptalan előtt be is vallotta légyen ... (azonban) ... a Vámosiak erőszakos meg etetése (legeltetése - Szerző) miatt semmi hasznát nem vehetvén, hogy más hasznosabb jószágot szerezhessen az árábul ... Sig. Wesprim, die 9. Mensis July 1791. Márkus Pál m.p."

Kürthy Jakab is rövidesen túladott az említett pór-fajszi réten. Ezt az - 1793. évi - adásvételi szerződést is a veszprémi káptalan előtt kötötték:

"...Ez levelem rendében tudtára adván mindeneknek az kiket illet, a Magam és maradékaim részérül, hogy a Pór-Fajszi határában situált darab rétet és két hold szántóföldet ennek előtte három esztendővel Márkus Pál Uramtól 440 forint örök áron megvettem, de mivel az föllyebb említett rétnek mindeddig semmi, vagy igen kevés hasznát vehettem, úgy hogy azon rét és szántóföldért kiadott pénzemnek hasznát nem vehettem, azért tekintvén káromat, s hogy helyette hasznosabbat szerezhessek, mai napon Vámoson lakozó nemes Kéry Istvánnak és Őkegyelme Hitvesének, Saáry Zsuzsannának, úgy őkegyelme testvéröccsének, ifjabbik Kéry Jánosnak, nemkülönben ő Kegyelme hitvestársának, Sáry Orzsébetnek, és ezek által mindkét ágon lévő maradékaiknak, úgy azon summa pénzben, úgymint 440 Rhénusi Forintokért által engedem, és mivel föllyebb emiétett nemes Uraimék, úgy mint nemes Kéry István, és ifjabbik Kéry János mái napon azon 440 Rhénusi Forintokat nékem minden hiba nélkül azon rétért és két hold szántóföldért le olvastak. Azért én is azon föllyebb emiétett Nemes Uraiméknak azon Poór-Fajszi Határban situált rétet és hozzá tartozó Két Hold szántóföldemet örökösen birtokukba által adom. Magamnak vagy Maradékaimnak semmi féle just fönt nem tartván, mellyet saját pecsétemmel és kezem alá írásával erősítettem ... Kürthy Jakab."150

Az említett Kéry-család birtokán - a középkori pór-fajszi templomrom közelében - épült ki Kéry-puszta, illetve ezt a körzetet nevezték a 340 magassági pont körül Kéri-harasztnak.

Pór-Fajsz körzetében volt még Ányos Pálné, született sellyei Nagy Borbála egy holdnyi belső fundusból és 158 hold szántóföldből álló birtoka, melyet majd 1806-ban adott el.151 Birtokaik voltak még itt a felsőörsi Antal-családnak is, akik szintén a XIX. század első éveiben - 1807-ben - adták el szántóföldjeiket, s csak a pór-fajszi malmot tartották meg.152

3. FEJEZET:

Népességi, felekezeti és művelődési helyzet Nemes-Fajszon a XVIII. század második felében

A hajdani középkori Fajsz falu határának déli felében, a Kálvária-domb délnyugati tövében, a valamikori Fajszi Ányos birtokon - a Vizeki Tallián-család -a mainzi választófejedelemségből érkező német telepesekkel 1757-től kezdve falut építtetett fel. Az újonnan felépült falunak középkori előzményei nem voltak.153

A minden magyar középkori előzmény nélkül álló német telepesfalu egyetlen utcája - 1785-re összesen 49 lakóházzal az említett Kálvária-hegy (340 m.p.) északnyugati lábánál épült ki, mely utcasor alapvetően napjainkig sem változott meg. A telepítés után közel 200 esztendővel a lakóházak száma 51 volt!™

A veszprémi püspökség az első látogatást - "canonica visitatio"-t - a német telepesek érkezése után három évvel, 1760. július 9-én hajtotta végre az "új fajszi birtokon" ("In nova possessione Fáiszt"). Megállapították, hogy a falu lakossága teljesen német, s valamennyien római katolikus vallásúak. Templomuk akkor még nem volt; ideiglenes imaházuk egy parasztházban ("domum colonicalem") működött, s volt mellette egy harangláb.

A látogatás jegyzőkönyve nem részletezte az imaház berendezését. Így nem tudjuk, hogy - 1760 júliusában - már ott volt-e a "lorettói Szűz Mária" szobor, amely napjainkban is egyik dísze a veszprémfajszi római katolikus templomnak. A szobrot ugyanis a volt földesúr - Vizeki Tallián Ignác - mint a Habsburg császári-királyi hadsereg volt századoskapitánya, a Habsburg Mária Terézia királynő uralmának védelmére kirobbant "örökösödési háborúból" (1740-1748) hozta magával haza. Vizeki Tallián Ignác századoskapitány (majd később tábornok) a "Dessewffy" huszárezredben teljesített szolgálatot. Ez a huszárezred abban a császári-királyi hadtestben tevékenykedett, amely az itáliai harctereken hadakozott az ellenséges modenai és spanyol csapatokkal. Ekkor fordult meg Lorettóban - az ismert Szűz Mária kegyhelyen - Vizeki Tallián Ignác, onnét hozta magával 1742-ben ezt a jellegzetes "Lorettói Szűz Mária" szobrocskát.

14. A fajszi templomban őrzött "lorettói Szűz Mária" szobor (1994-ben).

Loretto itáliai városka Ancona közelében található. Székesegyházában őrzik a legenda szerint azt a kis házat, amelyben Jézus Krisztus anyja, Szűz Mária lakott Názáretben. A keresztes háborúk veresége után - 1291-ben - a legenda szerint ez a "szent ház" ("casa santa") eltűnt Názáretből: az angyalok a házat Dalmáciába vitték, ahol Tersato és Fiume között egy halomra elhelyezték. A "szent ház" -1294. december 10-én - innét is rejtélyes körülmények között eltűnt, majd az Adriai-tengeren túl, az itáliai Piceni-tartományban, egy Lauretta nevű istenfélő asszony birtokán találták meg. Ez az asszony adományozta - 1295-ben - a "szent házat" a lorettói székesegyháznak, amely napjainkban is ott látható. Az említett "szent ház" belsejében áll egy díszes, cédrusfából készült, arany és elefántcsonttal gazdagon ékesített Madonna-szobor, melynek készítését a legenda Lukács apostolnak tulajdonítja.

Ennek a híres "lorettói Szűz Mária" szobornak egy másolatát hozta haza -1742-ben - Vizeki Tallián Ignác századoskapitány. A nyolc esztendeig tartó háborúból sebesülten hazatérő századoskapitány felgyógyulása után a fajszi római katolikus templomnak adományozta a "lorettói Szűz Máriát" ábrázoló kis szobrot, melyet a fajszi német hívek napjainkban is nagy becsben őriznek templomukban.

Kezdetben a fajszi római katolikus hívek közössége - mint fília - a hidegkúti római katolikus plébániához tartozott. A hidegkúti r. katolikus plébánosok névsora is csak 1764-től ismert.

A fajszi római katolikusoknak - az ideiglenes imaház mellett (a templom majd csak 1886-1887-ben épült fel) - sem iskolájuk, sem tanítójuk ebben az időben még nem volt.

Temetőjüket (amely az említett imaháztól északra terült el), s amely 21 öl széles (kb. 42 méter) és 19 öl (kb. 20 méter) hosszú volt -, Zalabéri Horváth Terézia földesúrnőjüktől vásárolták, s a vizitáció idején még nem volt megáldva. Néhány évvel később - Dravecz József veszprémi generális vicarius engedélyével - 1767. április 28-án Ágoston László veszprémi káplán szentelte fel a temetőt.155

15. Régi sírkövek a temetőben.

A következő - 1761. - évben a veszprémi püspökség újabb "canonica visita-tio"-t tartott Fajsz birtokon ("In possessione Fajszi"). Feljegyezték, hogy huszonhat "szabados" (libertinus) család lakja. Valamennyien római katolikusok, s az egyháznak 20 forintot fizettek. Templomuk még mindig nem volt, imaházuk változatlanul egy parasztházban működött. V60olt egy kis 26 fontos (kb. 13 kilogrammos) harangjuk a haranglábon. Az imaházban voltak egyházi ruháik, melyeket Bodajkról kaptak egy Péter nevű kapucinus baráttól. Volt egy fehér és egy színes casulájuk, stólával, manipulummal, velummal, pollával együtt. Ebben az évben már a lovasi római katolikus plébániához tartoztak, ugyanis az ottani plébános beszélte a németek nyelvét. Iskola és tanító (ludimagister) a faluban még mindig nem volt.156

Valamikor 1767-1768 körül a földesuraság - Zalabéri Horváth Terézia -elvette a fajszi német parasztok imaházát, melyet azok 54 forintért vásároltak. Az 1768. június 15-i úrbéri szerződés tervezet 8. pontjában tettek erről az esetről említést: "...A házat (t.i. egy parasztházat - Szerző) a Helység megvette oratóriumnak (imaháznak) 54 forintokért, mellyet az Uraság tőlük elvett, és a produ-calt sedrialis sententia szerént nem adta mind ez mái Napig vissza, és így már most sem Oratóriumnak való házok, sem pénzek nincsen visszatérítvén!"157

Az 1757. évi telepítési szerződésből ismert, hogy az uraság húsz szerződéses és négy "levélhordó" (zsellér) családnak méretett ki a falu helyén házhelyeket. Mint láttuk az 1761. évi püspöki "cannonica visitatio" adataiból: 26 család élt a faluban. Számuk azonban - illegális betelepülések formájában - gyorsan szaporodott. A fentebb említett 1768. június 15-i úrbéri szerződés-tervezet 8. pontjában foglaltak szerint erre az időre a faluban puszta telkek és házhelyek már nem voltak, ugyanis "...azulta inkább szaporodtak, hogy sem fogytának, s csupán egy Lakos ment el közülük ..." (t.i. 1757 óta!)158

Mint az 1768. június 15-i kijelentésből ismert, Nemes-Fajsz lakossága 1757 óta rohamosan növekedett. A veszprémi püspökség az első ún. "Conscriptio ani-im"-ot (lélekösszeírást) 1771-ben hajtotta végre Nemes-Fajszon. Ebben összeírtak minden családot: apát, anyát, gyermeket, valamint a háznál élő nagyszülőket, szolgálókat, szolgálóleányokat, esetleg béreseket, stb. Minden személynél közölték az életkort. Összesen ötven háztartást írtak össze. A nevek alapján mindössze három magyar nemzetiségű család élt a faluban, a többi - 47 - család egyértelműen német telepes volt. Az ötven család összesen 289 lelket számlált.

A lakosság Fajsz birtokon ("In possessione Fajsz"):

(Nevük után zárójelben életkoruk szerepel).

1. Susanna Polin özvegy (48 éves); gyermekei: Poll Pál (13), János (11), Anna Mária (15), Caspar (7).
2. Joseph Hoffmann (27), felesége: ? Theresia (26); gyermekeik: Johannes (1 és negyed), Chrisüna (3).
3. Johannes Schwager (36), felesége: Dorotthea (38); gyermekeik: Annamaria (13), Laurentius (9), Clara (4), Maria (1).

4. Michael Wagner (33), felesége: Helena (42); gyermekeik: Firsner Simon (22) nyilván a feleség első házasságából (Szerző), Johannes (8), Barbara (3).

5. Martin Schnaider (28), felesége: Christina (21); gyermekeik: Stephan (1 és fél esztendős).

6. Kántor Demeter (40), felesége: Éva (30); gyermekük: János (7).

7. Johannes Kramer (56), felesége: Anna Maria (36); gyermekeik: Stephan (3), Elisa (8).

8. Franz Lipperd (26), felesége: Magdalena (25); gyermekük: Elisa (2).

9. Adam Faad (19), felesége: Catharina (28); gyermekük: Anna Maria (4); szolgálóleány: Barbara (20); zsellérek a háznál: Johannes Schimdt (44), felesége: ?; gyermekük: Wolfgang (2); zsellérasszony : Barbara (71).

10. Jacob Kripler (40), felesége: Theresia (40); gyermekeik: Jacob (12), Joseph (4). Catherina (3), Elisabeth (fél éves).

11. Wolfgang Konrad (30), felesége : Franciska (21); szülők: Michael Konrád (71); gyermekek: Catherina (5), Anna Maria (4); a háznál élő zsellércsalád: Joseph Friss (29), felesége: Anna (34), gyermekeik: Catharina (8), Margarete (6), Anna (fél éves).

12. Andreas Peringer (35), felesége: Margarethe (40); gyermekeik: Johannes (12), Barbara (15), Anna Maria (13), Joseph (8), Peter (8),Eva (3).

13. Joseph Rodapricher (40), felesége: Elisabeth (23); gyermekeik: Elisa (13), Johannes (9), Johannes (2) David (2).

14. Joseph Linczmayer (33), felesége: Catharina (26); gyermekeik: Maria (6), Anna (4), Wolfgang (másfél); a háznál élő zsellérek: Xaverius Rodomond (50), felesége: Maria (31), gyermekük: Stephan (1); Stephan Milpauer (60), Catharina (77).

15. Michael Pfaid (40), felesége: Theresia (40); gyermekeik: Barbara (10), Joseph (3), Anna (1); szolgálóleány: Anna Maria (15).

16. Johannes Widmann (54), felesége: Catharina (41); gyermekeik: Elisa (17), Margarethe (18), Catharina (16), Georg Ridl (9), Eva (4). Az első 3 gyermek fel tehetően a feleség előző házasságából született (Szerző).

17. Bartholomeus Frick (25), felesége: Barbara (25); gyermekük: Michael; a férj testvére: Georg Frick (24); a háznál élő zsellérasszony: Elisa Menigin özvegy (70), Margarethe Peringer özvegy (37), s ennek gyermekei: Gaspar (5), Catharina

18. Michael Stumpfhauser (23), felesége: Ursula (22); a feleség szülei: Joseph Richard (53); gyermekeik: Blasius (4), Georg (2), Marianna (fél éves).

19. Michael Aigner (34), felesége: Gertrudis (26); gyermekeik: Johannes (7), Catharina (4), Anna Maria (3), Elisabeth (negyed éves).

20. Laurentius Waiss (53), felesége: Eva (38); gyermekeik: Adam (17), Magdalene (16), Johannes (9), Laurentius (8); a háznál élő zsellérek: Johannes Priesinger (34), felesége: Anna Maria (29), ezek gyermekei: Helena (7), Johannes (5), Catharina (másfél éves).

21. Georg Unger (20), felesége: Anna Maria (22), gyermekeik: Ursula (fél éves).

22. Martin Wagner (32), felesége: Anna Maria (22), a feleség anyja: Barbara Staininger özvegy (77); gyermekeik: Theresia (10), Peter (7). 92

23. Michael Faics (44), felesége: Catharina (40), a feleség apja: Leonard Steinmann (82); a szolga-szolgáló: Georg (18), Helena (13).

24. Csuz György (30), felesége: Erzsébet (22); gyermekeik: Magdolna (8), Anna Maria (4), Erzsébet (1).

25. Michael Evert (20), felesége: Margarethe (22); gyermekük: Eva (2); szolgalegény: Georg (17), a háznál élő zsellércsalád: Martin Leroch (40), felesége: Theresia (32), gyermekük: Anna (3).

26. Johannes Hingl (38), felesége: Margarethe (40 ); gyermekük: Cunegundis (13).

27. Erdélyi János (39), felesége: Erzsébet (35); gyermekeik: Erzsébet (17), János (12), Katalin (8), Anna (4),József (1); szolga: József (23).

28. Simon Tremmer (40), felesége: Anna Maria (18); gyermek: nincs; a háznál élő zsellércsalád: Georg Undi (43), felesége: Anna Maria (36) gyermekeik: Anna Maria (5), Magdalene (2).

29. Adam First (53), felesége: Eva (48 ); gyermekük: Franz (18).

30. Bernard Hartmann (44), felesége: Anna Maria (26); gyermekeik: Eva (15), Catharina (7), Bernard (4), Georg (fél); szolga: Bemard (10).

31. Stephan Unger (44), felesége: Anna Maria (26); gyermekeik: Heléna (15), Catharina (8), Elisabeth (6), Marianna (3); a háznál lakó zsellércsalád: Martin Wittmann (32), felesége: Annamaria (22), gyermekük: Bemard (1).

32. Franz Stadinger (32), felesége: Elisabeth (23); gyermekeik: Johannes (5), Ursula (3), Franz (háromnegyed éves); szolgalegény: Georg Firtig (14).

33. Stephan Schwind (23), felesége: Marianna (20).

34. Joseph Frick (24), felesége: Gertrudis (25), gyermekük: Joseph (másfél éves).

35. Friedrich Hazler (40), felesége: Anna Maria (24), gyermekük: Leonard (10), Annamaria (6), Franz (5), Michael (2); szolga: Georg Maurer (19).

36. Valentinus Czwizler (30), felesége: Margarethe (23); a feleség: anyja: Dorotthea Fath (50); a férj testvére: Anton (17); gyermekeik: Wolfgang 85), Marianna (2 és fél éves).

37. Blasius Trenner (41), felesége: Anna Maria (36); gyermekeik: Johannes (13), Catharina (17), Annamaria (14), Joseph (9), Elisabeth (6), Ursula (3); a háznál lakó zsellércsalád: Johannes Vudi (40), felesége: Eva (31), gyermekeik: Annamaria (6),Joseph (4),Johannes (2).

38. Gábriel Aizenakker (31), felesége: Magdalene (25); gyermekeik: Michael (6), Catharina (3).

39. Elias Sesner (33), felesége: Eva (22), gyermekük: Michael (1).

40. Gaspar Miller (46), felesége: Catharina (30); gyermekeik: Margarethe (13), Bartholomeus (3), Michael (5), Gertrud (2).

41. Michael Guittmann (40), felesége: Elisabeth (40), anya: Magdalene (60); gyermekeik: Simon (14), Annamaria (12), Theresia (5).

42. Michael Firtig (44), felesége: Margarethe (44); gyermekeik: Magdalene (18), Carolus (14), Georg (12), Thomas (10), Marianna (8), Eva (2).

43. Peter Szaisz (41), felesége: Margarethe (35); gyermekeik: Margarethe (6), Franz (3), Valentin (féléves).

44. Michael Bartl (36), felesége: Elisabeth (40); gyermekeik: Georg (12), Anton (6), Catharina (5), Paul (2).

45. Joseph Conrad (36), felesége: Anna Maria (28); gyermekeik: Eva (13), Elisabeth (10), Michael (4), Theresia (3).

46. Maria Anna Raichertin özvegy (40); gyermekei: Anna Maria (16), Heléna (13), Elisabeth (11), Eva (másfél éves).

47. Thomas Steininger (45), felesége: Elisabeth (47); gyermekeik: Michael (14), Annamaria (16), Laurentius (5), Eva (9).

48. Jacob Hainpach (47), felesége: Elisabeth (46); gyermekeik: Georg (17), Catharina (18),Elisa (14).

49. Johannes Pém (50), felesége: Ursula (45); gyermekeik: Eva (3), Franz Ridl (4), ez utóbbi a feleség korábbi házasságából született (Szerző).

50. Lucas Rod (35), felesége: Helena (34); gyermekeik: Helene 810), Joseph (3), Anna Maria (fél éves).

Összességében a faluban élt 50 olyan család, amely saját lakóházzal rendelkezett, s volt 9 olyan zsellércsalád, amelynek saját háza nem lévén, más háznál lakott. Így a faluban összesen 59 család élt. A lakosság össznépessége: 289 lélek volt. A lakóházak száma pedig ötven volt.

A gyermekáldás a közepesnél jobb volt: gyermektelen család csak egy volt (még fiatal házasok voltak; lásd: 33. sorszámon); egy gyermekkel élő házaspár 12 volt a faluban; két gyermeket nevelő család 11 volt; három gyermeke volt 14 házaspárnak, négy gyermeke ugyancsak 14 házaspárnak volt; öt gyermeket mindössze kettő, hat gyermeket pedig három házaspár nevelt. A fentiek szerint a faluban 1771-ben 66 gyermek élt.159 •

A népmozgási adatok kedvezőek voltak: a születések száma általában meghaladta a halálozásokét. Álljon erre példának néhány adat az 1774-1780 közti évekből (miután 1774 áprilisától megkezdték az egyházi anyakönyvezést a vámosi r. katolikus anyaegyházban, melyhez Nemes-Fajsz r. katolikus lakossága is tartozott) :

1774

születések száma: 15, halálozás: 2, házasságkötés: 1

Születések:

április 3: Michael Wagner és felesége : Elisabeth: Johannes és Elisabeth (ikrek);

május 25. Franz Stadinger és felesége: Elisabeth: Elisabeth;

június 2: Valentin Czwisl és felesége: Margarethe: Margarethe;

június 19: Jakob Hainbach és felesége: Anna Maria: Anna Maria;

július 3. Friedrich Hasler és felesége: Anna Maria: Anna Maria;

július 10. Blassius Strenner és felesége: Anna Maria: Franz;

július 21. Franz Libert és felesége: Magdalena: Elisa

augusztus 13: Karl Fertich és felesége: Catharina: Margarethe;

szeptember 25: Joseph Frick és felesége: Elisabeth: Elisabeth;

szeptember 28: Matthias Schneider és felesége: Christina: Michael;

október (?): Michael Stumpfhauser és felesége: Ursula: Joseph;

október (?): Johann ? és felesége: Anna Maria: Elisabeth;

október (?): Stephan Schwind és felesége: Anna: Anna Maria;

október 11. Michael Ebert és felesége: Margarethe: Margarethe.

Halálozások:

július 4: Stephanus 2 éves (szülők: Matthias Schnider és Catharina Conrad);

november 7: Johannes Rottenpücher 47 éves.

Házasság:

november 21: Petrus Ender, 30 éves, csehországi és Mária, özvegy, 24 éves, fajszi.

1775.

születések száma: 12, halálozás: 16, házasságkötés: 3.

Születések:

január 19: Kokoti Márton és felesége: Anna = Tamás;

február 2. Georg Hecht és felesége: Elisabeth = Bernard;

február 5: Joseph Rottenpücher és felesége: Elisabeth = Georg;

február 7: Bernard Hartmann és felesége: Anna = Joseph;

február 18: Adam Weiss és felesége: Magdalene = Magdalene;

március 7: Gabriel Eisenacker és felesége: Magdalena = Magdalena;

március (?): Thomas Zimmermann és felesége: Maria = Anna Maria;

március (?): Anton Kripl és felesége: Helena = Johannes;

június 15. Michael ? és felesége: Gertrudis = Gaspar;

július 2: Georg Frick és felesége: Cunigundis = Maria;

július 23: Johannes Kripl és felesége: Elisabeth = Anna Maria;

szeptember 11: Joseph Hoffmann és felesége: Theresia = Catharina.

Halálozások:

1775-ben valamiféle súlyos gyermek-járvány pusztított a faluban, mert a 16 halott közül 14 kisgyermek volt az áldozat:

április 14: Leonard Steimann 87 éves;

április 27: Catharina Millpauerin 103 éves (sic!);

augusztus 7: Catharina 12 napos (Johannes Geiger leánya),

szeptember 14: Michael 3 éves (Michael Eigner fia);

szeptember 14: Anna Maria 1 éves (Stephan Schwind leánya);

szeptember 14: Gertrudis 3 éves (Lucas Roth leánya);

szeptember 20: Maria másfél éves (Georg Unger leánya);

szeptember 30: Elisabeth másfél éves (Joseph Frick leánya);

október 1: Michael 3 éves (Michael Stumpfhauser fia);

október 2: Joseph 1 éves (Michael Stumpfhauser fia);

október 2: Joseph 9 éves (Gabriel Eisenacher fia);

október 2: Johannes másfél éves (Franz First fia);

október 8: Catharina 2 éves (Joseph Rottenpücher leánya);

október 12: Margaretha 1 éves (Conrad Firtig leánya);

október 19: Éva 4 éves (Elias Schäffer leánya);

december 6: Gertrudis 1 éves (Laurentius Miller leánya).

Házasságkötés:

január 9: Laurentius Raider, 26 éves, fajszi és Elisabeth Rottenpücher, 25 éves, özvegy, fajszi;

február 14: Anton (?), 21 éves, vöröstói és Catherina Wittmann, 19 éves hajadon, fajszi;

május 21: Joseph Matti, 63 éves özvegy, fajszi és Anna Maria Leitner, 19 éves hajadon Bajorországból.

1776

(összlakosság: 331 lélek) születések száma: 13, halálozások száma: 4, házasságkötés: 2.

Születések:

január 1: Johannes Kripl és felesége: Thereisia = Anna Maria;

január 11: Joseph Frick és felesége: Elisabeth = Joseph;

május 1: Franz First és felesége: Elisabeth = Éva Maria;

május 5: Horváth János és felesége: Katalin = János;

július 4: Stepjan Schwing és felesége: Anna = Elisabeth;

július (?): Franz Stadinger és felesége: Elisabeth = ?;

október 22: Jakob Kripl és felesége: Eva = Eva;

november 1: Laurentius Raider és felesége: Elisabeth = Anton;

november 10: Matthias Schneider és felesége: Christina = Martin;

november 11: Valentin Czwizler és felesége: Margarethe = Elisabeth;

november 15: Kokoli Márton és felesége: Anna = Ferenc;

december 9: Laurentius Eriinger és felesége: Clara = Anna Maria;

december 15: Adam Waisz és felesége: Magdalena = Elias;

Halálozások:

március 10: Thomas Thaisz 35 éves;

április 23: Andreas Volna 84 éves;

május 6: Susanna Polin 63 éves;

június 7: Johannes Kramer 70 éves;

Házasságkötések:

január 29: Jakob Kripl ifjú, 19 éves, Fajsz és Eva Sendler hajadon, 19 éves, Fajsz;

április 23: Simon Fersten 26 éves ifjú és Eva (?) 16 éves hajadon, mindketten fajsziak.

1777

születések száma: 15, halálozások száma: 2, házasságkötés: 8.

1778

születések száma: 22, halálozások száma: 7, házasságkötés: 2.

1779

(összlakosság:325 lélek) születések száma: 12, halálozások száma: 21, házasságkötés: 2.

A 21 halálozás közül 17 személy volt kisgyermek, ami egy újabb pusztító gyermekjárványra utal.

1780

születések száma: 20, halálozások száma: 8, házasságkötés: 5.

Újabb gyermek-járvány a faluban, mert a nyolc halott közül 7 volt kisgyermek!

A házasságkötések alkalmából megfigyelhető, hogy - a házassági anyakönyv' 1774-1799. évi bejegyzései szerint a 24 esztendő alatt a legtöbb házasság fajszi származású férfi és fajszi származású nő között ment végbe.

Külföldről jött egy férfi (1774: Petrus Ender, 30 éves, Csehország) és egy nő (1775: Anna Maria Leitner, 19 éves hajadon Bajorországból).

Számos házasságkötés alkalmából a férfi a közeli, vagy távolabbi falvakból jött Nemes-Fajszra: Vöröstóról hat-, Hidegkútról hat-, Örvényesről kettő-, Bándról, Aszófőről, Borzavárról, Márkóról, Barnagról, Tótvázsonyból, Szentjakabfáról egy-egy (összesen tíz) férfi vett feleségül fajszi leányzót. A férfiak kivétel nélkül német nemzetiségűek voltak. Mint különleges érdekességet kell megemlítenünk, hogy a szomszédos Vámossal az első házassági kapcsolat 1789. szeptember 21-én jött létre: Georg Faith 35 éves fajszi özvegy német gazda feleségül vette a vámosi Erdéli Éva hajadont.

Más faluból való leányzó csak egy esetben került Fajszra házasság révén: 1792. február 6-án Emercus Purger 42 éves özvegy fajszi férfi feleségül vette a márkói Rosina Spaczinger 33 éves özvegyet.160

A fenti adatokat az 1773-ban megszervezett vámosi r.katolikus plébánia által vezetett, s 1774-ben megnyitott születési-, házassági- és halotti anyakönyvek őrizték meg. A vámosi r.katolikus anyaegyháznak volt leányegyháza (fíliája) Fajsz falu.

A két r.katolikus egyház - Vámoson székelő - első plébánosa Veroni Pál volt. A felső-magyarországi Nyitra vármegyében, Jablonka faluban született 1738-ban, nemesi származású szülőktől. A szemináriumba felvették 1758-ban, majd 1761-ben pappá szentelték. Számos helyen volt káplán, majd 1774-ben Vámosra helyezték plébánosnak. Innen - 1776. május 14-én - a suri plébániára távozott. Mint zsámbéki plébános - és a fehérvári székesegyház tiszteletbeli kanonokja halt meg 1809. május 28-án, 71 éves korában.161 Az 1774 áprilisában Vámosra került plébános a két falu római katolikus lakosságával - 1775. augusztus 9-én -kötött szerződést. Eszerint a plébános jövedelme az alábbi tételekből állott: 1.Minden házaspár évente egy forint (60 krajcár) készpénzt fizetett. 2. Minden házaspár évente adott egy pozsonyi mérő (kb. fél métermázsa) kenyérnek való gabonát. 3. A r. katolikus hívek vállalták, hogy évente húsz öl tűzifát vágnak az erdőn, s azt a plébániára - Vámosra - szállítják. 4. A hívek vállalták, hogy megművelik a plébános szántóföldjeit, melyeket nyolc pozsonyi mérő őszi- és két pozsonyi mérő tavaszi gabonával vetnek el. 5. A hívek a plébános kertjének fölszántását, kenderföldjének fölszántását és elvetését is elvégzik.162

A fajszi német telepes parasztok már Veroni Pál plébános kinevezése előtt megkezdték templomuk építését. Egy 1846. évi felmérés szerint a falu közössége 1768-ban vásárolta meg az építendő templom telkét. Ez a telek - melyet a vásárlás után Zalabéri Horváth Terézia földesúr-asszony a falunak át is engedett, a falu temetőjétől délre, a mai iskola épületének a helyén - a jelenlegi templomtól nyugatra, az út túloldalán - terült el.163 Két évvel később - 1770-ben - a fajszi lakosság kérelemmel fordult a veszprémi káptalanhoz, hogy a közeli -mintegy 750 méterre északra lévő - és romokban heverő középkori pór-fajszi templom köveit elhordhassák új templomuk építéséhez ("... pro aedificanda novae Ecclesia usu transferre possint...").164 Hogy a kőanyagot áthordták-e az új templom építéséhez? - nem tudjuk! Az új templom 1775-re felépült.165 Egy 1846. évi felmérés szerint: "...A fajszi templom - külső hossza 8 öl (azaz: kb. 16 méter), szélessége 4,5 öl (azaz kb. 9 méter) - fundusát a Helység Előljáróinak bizonyítása szerint a Helység 1768. évben vette, és ezen fundust templom építésére Méltóságos Szalabéri Horváth Terézia mint földes asszonyság nékik is engedte." Falai kőből épültek "boltozat és torony nélkül" ("...sine fornice et turris..."), tetőzetét fa zsindellyel fedték be. A templom előtt harangláb állt, a már korábban említett 26 fontos (kb. 13 kilogrammos) haranggal. Az új templomot Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel.166

Ez a r.katolikus templom működött 1887-ig, az út tulsó oldalán felépült - és napjainkig meglévő - új r.katolikus templom felépítéséig. Az 1775-ben felszentelt régi templomot 1887-ben iskolává alakították át.167

Nagyjából a templom építésével egyidejűleg - 1773 körül - megnyílt az iskola is Fajszon. Az 1779. évi püspöki "canonica visitatio" leírása szerint az iskola már hat éve működött (tehát 1773-ban nyílt meg). A tanítás nyelve német volt -tekintettel a falu német eredetű lakosságára. A püspöki látogatás idején Halbich János 26 éves és r.katolikus személy volt a tanító (scholae rector), aki a faluban lakott.168 A fentebb említett 1846. évi adatok szerint "...A Faiszi filialis Mester- és Oskolaház fundusát, az odavaló Hívek állítása szerint, a Helység vette, és az Oskola- és Mester Házat a Helység építette. Falai kőbül, teteje zsuppal fedve..."169 Miután nem valószínű, hogy az "Oskola- és Mesterházat" - azaz a tanítói lakást és az iskolát a következő évtizedekben jelentősen átépítették volna! - az 1846-évben az alábbiak szerint írták le: kővel kerített udvara volt, rajta léces kapuval az utca felé, mivel a tanítói ház végében volt a tanítói szántóföld, az udvar végében is volt egy deszkakapu, mely oda nyílott. Az épületben volt az iskolaszoba, valamint a tanító (mester) számára egy szoba, egy kamra, az udvarban volt egy istálló fából készített vályúval, volt az udvarban még két kőből épített disznóól, valamint egy pince. "...Mindezeket a hívek építették, maguk adván az építőszereket és készpénzt is, az épíilei fenntartása is az ő dolguk!"170

A fajszi iskolamester jövedelmeiről a XVIII. század második feléből adataink nincsenek. Mivel itt sem voltak jelentős változtatások, ez nagyjából azonos lehetett az 1846. évi helyzettel (melyei lásd a megfelelő helyen!)171

A templom felszentelését követően rövidesen Veroni Pál plébános távozott Vámosról, illetve Fajszról, 1776. május 14-től Suron foglalta el a plébánosi tisztet.

Veroni Pál távozása után a vámosi plébániát - és a fajszi leányegyházat - Taán Antal vette át. A Székesfehérvárott - 1740-ben született plébános már a következő évben - 1777. szeptember 17-én - a vöröstói plébániára távozott.172 Őt követte Prunner Mátyás - aki Győrben született 1749-ben, egyszerű munkás szülőktől. Azonban ő is csak 1779. április 14-ig maradt Vámoson.173 Az említett három vámosi plébános idején zajlott le Fajszon a fentebb említett (régi) templom építése a mai iskola helyén. A fajszi lakosság - az 1776. évi püspöki egyházlátogatás adatai szerint 331 r.katolikus személyből állott.

Prunner Mátyás vámosi plébános 1779. április 14-i távozása után, 1779. május 10-től Péntek István vette át a két falu - Vámos és Fajsz - r.katolikus lakosságának vezetését. Haláláig látta el hivatalát, s 1782. január 29-én keltezett végrendeletében a fajszi r.katolikus templom orgonájára 30 ezüstforintot hagyott. Két nappal később - 1782. január 31-én - a vámosi plébániaházban meghalt.

A XVIII. század utolsó két évtizedének vámosi plébánosairól - Kultsár Marcellről (1782-1783), Rauschenberger Vendelről (1783-1785) és Schreiner Honoriusról (1785-1801), mivel ezek ideiglenesen ide rendelt szerzetesek voltak! -, semmit sem tudunk.

Ezekben az években - 1784-1787 között- zajlott le Habsburg II. József császár utasítására az első magyarországi népszámlálás, melynek Fajsz falura vonatkozó adatai az alábbiak:

birtokosok: Tallián Ignác és Bakó Mihály;

a faluban volt 49 lakóház, melyekben 66 család lakott 393 lélekszámmal. A falutól távol volt nyolc személy, így a tényleges népesség: 385 lélek volt.

A 198 főnyi férfi közül: 68 fő volt házas, 130 fő pedig nőtlen.

A nők létszáma: 195 fő volt.

Pap, nemes és tisztviselő a faluban nem élt. Polgár (iparos) volt kettő; paraszt volt: 38, polgár és paraszt örököse: 37 fő volt; a zsellérek száma: 28 fő volt; egyéb megélhetésű volt: 8 fő.

A gyermekek száma: összesen 198 fő volt. Ezek közül életkor szerint: 1-2 éves volt: 71, 13-17 éves volt: 14 fő. A gyermekek közül 80 fő volt fiú.171