|
|
1. FEJEZET:
A mai Veszprémfajsz község területe és határa a XIX. század elején továbbra is két jól elkülöníthető területre oszlott. Északi felében - a középkori Fajsz falu területén, melyet a XVIII. század elejétől Pór-Fajsznak neveztek, a középkor óta változatlanul a veszprémi káptalan (Baláca-pusztához tartozó) birtokai terültek el, összesen mintegy két holdnyi belsőség és 202 hold szántóföld.
A veszprémi káptalannak - a balácapusztai birtokhoz tartozó - pór-fajszi birtokrészei mellett Pór-Fajsz térségében más birtokok is voltak. A legjelentősebb volt özvegy Ányos Antalné Sellyei Nagy Borbála - majorral együtt lévő - birtokrésze. Özvegy Ányos Antalné - 1800-ban - azonban azon a véleményen volt, hogy özvegyen a gazdálkodás kevés haszonnal jár. Arra a döntésre jutott, hogy eladja a birtokot, s a vételárral hozzásegíti eladósodott testvéreit ahhoz, hogy a zálogba adott ingatlanaikat visszaválthassák.175 A birtok megvásárlója Eöry Márkus Ignác - Veszprém vármegye főjegyzője, 1805-ben és 1807-ben a vármegye országgyűlési követe volt.176 Miután - 1808. december 15-én - a Királyi Táblára kapott kinevezést, megyei főjegyzői állásáról leköszönt. (Az ő testvére volt az a Márkus József, aki az 1809. évi nemesi felkelés idején a Veszprém vármegye által kiállított 9. sz. veszprém megyei nemesi gyalogoszászlóalj parancsnoka volt.)
Eöry Márkus Ignác özvegy Ányos Antalné pór-fajszi majorját - a félig elkészült épületekkel, felszereléssel együtt - 8.000 rajnai forintért megvásárolta. Márkus Ignác tudatos birtokszerző volt. Vámos és Fajsz körzetében - 1838-ig -véghez vitt vásárlásaival, az eredetileg egy hold belső fundust és 158 hold szántóföldet jelentő pór-fajszi és kéri-puszta birtok mellé egy közel 14.000 holdas nagybirtokot vásárolt össze.177
A Pór-Fajszon birtokos nemes Antal Sámuel és János, "...mindketten néhai Antal Péternek maradékai..." 1807-ben a veszprémi káptalan előtt - "...két rendbéli sessióikat, melyek közül az egyik a Póor-Fajszi pusztában fekszik, a Füreden lakozó Varga Ádám úr részére örökös áron - 3200 forintokon - eladták."178 A fel-sőörsi Antal-család csak a pór-fajszi malmot tartotta meg továbbra is birtokában.179
A mai Veszprémfajsz község határának déli részét képező Nemes-Fajszon változatlanul a Vizeki Tallián család - családfője ekkor: Vizeki Tallián II. Ignác -volt a birtokos. Vizeki Tallián II. Ignác 1787-től a királyi curiánál volt alkalmázasban. Feleségétől - Tersztyánszky Zsófiától - két leánya: Erzsébet (Dallos Györgyné) és Júlia (Kiss Antalné), valamint két fia: II. József és II. István maradtak.180
Vizeki Tallián II. Ignác földesúrnak állandó problémái voltak Nemes-Fajsz német parasztjaival a í'aézás ügyében (akárcsak annak idején édesanyjának: Zalabéri Horváth Teréziának is!) A vita alapját az képezte, hogy Vizeki Tallián II. Ignác - 1809-ben - elrendelte a fajszi erdő "conservátió"-ját, felújítását és védelmét. Innét még saját - felsőörsi - házának fűtésére sem engedélyezett fát vágatni és hordatni! Kovács Jánost - volt tótvázsonyi jegyzőt - 1814-ben "erdő inpectornak" nevezte ki, hogy tiltsa meg a fajszi erdőkben a faézást, a fakitermelést. Ugyanis "...ami tuskó vagy száraz ágak találtatnak (ott), arra szükségük van a faészi lakosoknak, nyers vagy élő fából pedig csak egy ostor nyelet is le vágni, vagy vágatni tellyességgel senkinek sem szabad, még maguknak az urasági cselédeknek, vagy béreseknek sem!" (1814. április 17.)181
Kovács János "erdő inspectorrá" választásával egy közel húsz éves perpatvar alakult ki a nemes-fajszi német parasztok és a földesuraság között. A végeláthatatlan viták és perek azonban számos olyan adatot örökítettek meg, amelyek érdemesek a feljegyzésre.
Közvetlenül Kovács János "erdő inspectorrá" való kinevezését követően -1814. január 24-én - a nemes-fajszi parasztok írásbeli panasszal fordultak Veszprém vármegye első alispánjához a "... Tallián Ignácz Uraságunk által Legelőinkből, és kivált illy téli időkben faizásunkból lett kizárattatásunk eránt; azonban mind eddig, nemhogy említett sérelmeinkben könnyebbséget, sőt inkább naprul-napra nagyobb nyomattatást kell szenvednünk tisztelt Uraságunktól!"
Eddigi panaszaikat a vármegye - elsősorban Kun László szolgabíró - kegyesen meghallgatta és tudomásul vette. Sőt, Kun László úr kiment Fajszra, "...hogy panaszleveleinket (t.i. a parasztok panaszleveleit - Szerző) Tekintetes Tallián Ignácz Uraságunkkal közölvén, sebeink mielőbb orvosoltatnának! De tisztelt Tallián Ignácz Uraságunk, panaszaink közlése után, tisztelt szolgabíró Urat a majd tartandó Úri Széknek ígérgetése mellett, magárul csak igen könnyen elhárítván, e mái napig nem csak Úri Széket nem tartott, sőt azulta velünk panaszaink tárgyára nézve még keményebben bánik, s több-több sérelmeket okoz!" Miután a vármegye szolgabírója ügyükben nem tett semmit, azt kérték a vármegyétől, hogy Esztergomi Ignác főszolgabírót küldjék ki Fajszra, hogy az "...csupáncsak törvényes jussainkban és birtokainkban tett háborgatásunkat, abbul lett kiverettetésünket - mint beadott panaszaink azt tartalmazzák! -megvizsgálja!"
A vármegye - az 1814. január 24-i közgyűlésen - olyan határozatot hozott, hogy Kun László szolgabíró és segéd esküdtje szálljon ki Fajszra a panaszok kivizsgálása ügyében. Vizsgálják ki az ügyet, s ha a panasz jogos, úgy a fajsziakat helyezzék vissza faézási jogukba! Miután a fajsziak panaszának legsúlyosabb pontja az volt, hogy "...az illető Földes Uraság által a Fajszi Erdőben általuk gyakorolni szokott faézásból kizártak!" - és ezen jogokba való visszavételüket kívánták - a fentebb említett bizottság 1814. április 28-án kiszállt Fajszra.
Azonban ott "... a panaszolkodó Lakosok a faészásnak gyakorlásában voltak!" -azaz éppen fát termeltek ki!
Ennek ellenére a bizottság tanúkat hallgatott ki az ügyben. Az első tanú Stumpfhauser Mihály 33 éves márkói lakos volt; a tanú tizennégy esztendeje költözött Fajszról Márkóra. Míg Fajszon élt, a fajsziak szabad faézást gyakoroltak, szabadon vághatták a "...száraz, esett, vén álló fákat, sőt a fiatal fából is, ahol a fiatalos sűrűbb volt!"
A második tanú Fertig György 57 éves, bándi lakos volt, aki mintegy 35 évvel ezelőtt költözött el Fajszról. Ő is vallotta, hogy a "...fajszi lakosok mindenkor a fajszi erdőből hordották a tüzelőfájukat, és nem csak a szárazat, hanem nyerset is, mellyet az Uraság soha nem is ellenezte, sőt épület fát is engedélyezett nékik ingyen az Uraság!"
A harmadik berendelt tanú Zeist Bálint 43 esztendős rátóti lakos volt, aki 21 éve költözött ide Fajszról. Ő is ugyanazokat mondotta el, mint az előtte szóló három tanú. Ugyancsak a fenti tanúvallomásokat erősítette meg a negyedik tanú: Eber János 32 esztendős rátóti lakos, aki 29 éves koráig úgyszintén Fajszon lakott.182
Néhány nappal később - 1814. május 2-án - újabb megyei bizottság szállt ki Fajszra, melyben ott volt a meghívott Vizeki Tallián Ignác földesúr, valamint Sztojanovics János "ügyvédlő" (ügyvéd); nemes Bolla András volt ispán, Kovács József és Eigner János erdőkerülők, úgyszintén Krippli István falusi bíró, valamint tizenhét panaszt tevő német gazda. Miután felolvasták a vármegyéhez benyújtott panaszos levelet és a vármegye válaszát, illetve rendelését, Tallián Ignác földesúr is nyilatkozott: "...Hogy mivel ő a panaszolkodó Fajszi Lakosokat a száraz fátul soha el nem zárta, azt hogy ebben háborgatta volna, a paná-szolkodók sem bizonyíthatnak meg, s jövendőre sem kívánná őket a száraz fától elzárni; nyers pedig a Fajszi Erdőben mindcsak gyümölcs és makk-termő fa volna, mellyet hogy a jobbágyoknak (t.i. hogy azt kivágják! - Szerző) megengedjen, az Urbárium sem köteleztetheti!"183
Miután a fajsziak által kért vizsgálat lezajlott, 1814. május 10-én Vizeki Tallián Ignác földesúr kérte a vármegyét, hogy az ügyet vigyék a vármegyei Úri Szék elé, melyet mielőbb hívjanak össze. "...Azért Kun László szolga Bíró Úrnak, s Segéd Esküttyének meg hagyatik, hogy a Fajészi Jobbágyoknak sokszor említett panaszait az illető Úri Széken, melynek időpontjául f. év (1814) Június 14-dik napja rendeltetik, Granecz Gábor Fő Tiszti Ügyviselő Úrnak befolyásával rendesen elintézhesse, s amit végeztek, a Nemes Vármegyénél bé jelentsék. A könyörgő jobbágyok pedig addig is ... az elébbi fajészi haszonvételeikbe, s jussaikba meghagyatni rendeltessenek! "184
A kitűzött időben - 1814. június 14-én - megkezdődött a megyei Úri Szék tárgyalása, melyen Vizeki Tallián II. Ignác földesúr mint alperes, s Granecz Gábor - a fajszi jobbágyok törvényes ügyvédi pártfogója - mint felperes megjelent. A felperes ügyvéd előterjesztette, hogy "...A Fajszi Jobbágyságnak és szegénységnek emberemlékezetétől fogva a határbéli erdőben nem csak tüzelni való szabad faézása vala vegyesen, de még épület fákat is tulajdon szükségeikre ingyen mindenkor nyertek a Lakosok; most azonban, nem tudatik mi okból a panaszlott Tekintetes Uraság nem csak épület fát egyáltalában nem enged, de még a tüzelő faézástól is különösen pedig (: a száraz fa nem létele esetében:) a nyers fának vágásátul, és mérsékletesen tüzeléshez leendő használatátul gyakori megzálogoltatásokkal és más efféle fenyegetésekkel a Szegény Jobbágyságot egyáltalában eltiltani, s így azt a faézás jussától (jogától - Szerző) megfosztani szándékozik!" Befejezésül az ügyvéd kérte, hogy az Úri Szék kötelezze az alperes földesurat a fajsziak eddig megvolt szabad faézásának engedélyezésére.
Az alperes Vizeki Tallián II. Ignác földesurat képviselő Sztojánovics János ügyvéd válasza az alábbi volt: az eredeti Urbáriumban csak a száraz- és dőlt fák faézása volt engedélyezve; a földesúri tilalom is csak a gyümölcs és makk-termő fákra vonatkozik! A fajszi erdőben pedig csak gyümölcs és makk-termő fák vannak. Ennek pontosítására mielőbbi - az Úri Szék által kiküldött - bizottság szemléjét kérte. Az 1814. április 28-án előállított tanúk szavahihetőségét is megkérdőjelezte, mert azok részben 20-30 éves emlékeikre hivatkoztak, részben pedig nyilvánvaló, hogy fajszi atyafiak ellen nem tesznek vallomást!
A felperes fajszi parasztok ügyvédje azonban ragaszkodott ahhoz a tényhez, hogy az alperes földesúr "megtiltotta a faézást", ugyanis Vizeki Tallián Ignác egy alkalommal még a kiküldött bizottság előtt is kijelentette, hogy "...száraz és dűlt, vagy más haszon vehetetlen fát szabadon vihetnek, hanem semmi szín alatt és semmi esetben baltát vagy fejszét magukkal a Jobbágyok az erdőre vinni ne merészeljenek! Már ez micsoda engedelem? Vajon nem inkább tiltás-é?! Mintsem engedelem! Mert tudni való, hogy csak két mázsás törzsököt sem tehet föl a paraszt a szekérre egy tagban, késsel pedig azt kisebb darabokra szét nem szaggathatja, az is nyilvánosságos, hogy szabad kézzel vagy kampóval csak fél suknyi (!) vastagságú száraz ágat sem törhet le!" Az ügyvéd kérte tehát az Úri Széket, hogy a "...Jobbágyságot a szabad faézás használásába vissza helyeztetni és abban megtartani szíveskedjék, annyival is inkább, mert ezen nyomorult Jobbágyok olyan szegény sorsúak, hogy igen csekély földjeik lévén, penészes kenyérrel kénytelenek élni. Ha tehát még fát is pénzen kénytelenek lennének venni, valósággal koldulásra jutnának kevés idő alatt!"
Az alperes földesúr ügyvédje azonban kifejtette, hogy a felperes jobbágyok ügyvédje el akarja kendőzni a valódi problémákat:"...A száraz és dőlt fákból veendő faézásra nem szükséges az engedelem, mind azt úgy is gyakorolják a panaszolkodó Jobbágyok! Hanem ők azt kiványják, hogy a nyers fákat is a Jobbágyság kedve szerint kivághassa és pazarolhassa. Hogy az Uraság erdejét -, melyet ő (t.i. az uraság - Szerző) magától is oly nagyon kímél, s mellyet eddig is nagy gonddal, szorgalommal nevelve gyarapította és oltalmazta! - s most Jobbágyai által pusztíttatni engedje! Hogy ezen nyughatatlan Embereknek, akik úgyis a legboldogabb Contractus (szerződés - Sz) mellett faésznak, minden haszonvételeit magokévá tettek, akik a Szántóföldeket, Réteket, Legelőket, Mészárszékeket, és majd fél esztendei Kotsmatartás oly csekély kötelesség mellett bírják, s használják, még eddig különös szorgalommal megtartott Erdejét is az Uradalom prédájukra bocsássa,' és magát a Földesúr Jussaiból és
Tulajdonából önként egésztelen kivetkeztetvén, Jobbágyait szintén földes urakká tegye!" Az alperes földesúr ügyvédje beszédében - közel ötven esztendő után! -szóba hozta azt is, hogy "... a megszállító contractus (t.i. az 1757. év telepítési szerződés - Szerző) csak húsz Jobbágy Házakra adatott, és már az 1795. Esztendőre ugyanezen a Faiszon több mint 48 helyes (telkes - Sz.) Gazdák, és ezek több mint 86 kályhás szobái találtatván, nem lehet olly Teremtés, aki az Uradalomnak ezen szörnyű szaporodás által földjeiben és legelőjében történt sérelmét által nem látván, s azt még azzal tetézni kívánná, hogy azon fiatal Erdőit, amely addig külön és ép tulajdona ezen mindent megemésztő Nemzetségnek (t.i. a német parasztoknak! - Szerző), bitangjába bocsáttasson! Számos Hazánk Törvényei és a felsőbb rendelések az Erdőnek tenyésztését és fenntartását parancsolják, magoknak a tulajdonosoknak annak használatában szoros határokat szabnak, hogy lehessen tehát követelni, hogy azon Törvények és felsőbb Rendszabályok magának a Kegyelmes Urbáriumnak világos rendelése ellen is Gyümölcs- és Makk-termő nyers fiatalokat a Fajszi Jobbágyok szabadon vágják és tüzeljék, eképpen ezen úgysem szintén nagy kiterjedésű Erdőt lassanként kiirtsák! De mi szükség ezen hosszas okoskodásokra! Régen már el vagyon intézve ezen dolog! Meghatározta, s megállapította ottan az Úri Széki ítélet a panaszolkodó Jobbágyok fajézásbeli jussát (jogát)!"
A Veszprém megyei Úri Szék - 1814. július 18-án - az alábbi ítéletet hozta az ügyben: mindenek előtt egy bizottságnak fel kell mérni a földesúri erdő fáit, hogy egyáltalán abban mennyi a gyümölcs- és makk-termő fa, illetve mennyi a nem ilyen jellegű fa! Vannak-e az erdőben olyan fák, melyeknek tűzifa céljára való faézását az Uraság nem tiltotta? Ugyanakkor vizsgálják meg azt is, hogy a jobbágyok tényleg kivágtak-e, illetve gyökereit megsértették-e tiltott fáknak?! A viszgálatot 1814. december 12-re fejezzék be, s tegyenek erről jelentést a vármegyei Úri Széknek!
Az utolsó szó jogán mind az al-, mind a felperes szót kért. Az alperes földesúr ügyvédje vizsgálatot kért. Kérte, hogy vizsgálják meg, hogy a Királyhegyi növendék erdőben a "panaszolkodó Jobbágyok" milyen rombolásokat vittek véghez; mérjék fel a számos és hasznavehető tuskókat, melyekből egy kevés szorgalmatossággal elegendő tűzifát lehet szerezni!
A fajszi jobbágyok ügyvédje is kijelentette; hogy "...Mindgyárt elhallgat a Jobbágyság, csak az Uradalom szép ígéreteinek tegyen eleget! Hanem melyek után majd más mondatik, és más következik! - fájdalmas a Szegény Jobbágyságnak, hogy véres-verejtékes szolgálatja után is nem nyerheti meg azt, ami Néki a Kegyelmes Urbáriumból competál! Távol légyen, hogy a Jobbágyság az Erdő pusztítását kívánná!" Az ügyvéd még hozzáfűzte, hogy a jobbágyoknak jó lenne, ha az erdőt sectiókra osztanák, így ellenőrizhetnék a jobbágyok faézását, ugyanis az erdőnek sok a birtokosa, és így ellenőrizhetetlen a faézás!185
A megyei Úri Szék - az alperes földesúr ügyvédjének kérését teljesítve, 1814. december 12-én lebonyolította a helyszíni szemlét. Elsőnek a Király-hegyen lévő növendék csöpötést tekintették meg. Itt Vizeki Tallián Ignác földesúr megmutatta azt a mintegy két és fél öl (azaz kb. 5 méter) szélességű irtását, melyet az egész Király-hegyen keresztül, annak napkeleti és napnyugati oldalán (a földesúr állítása szerint az uradalom engedélye nélkül és az uradalom sérelmére) a fajszi jobbágyok tettek volna! A földesúr - a bizottság és az ott sokasodó fajszi jobbágyok előtt! - a tilamakat kemény szavakkal újra elmondotta! Ezt követően a földesúr "...megmutatta a számos tuskókat, mellyeket azonban a jobbágyok restelltek kiásni és elvinni tüzelőnek, pedig abból elegendő tűzifát nyernének!" Utána a bizottság "...Az összegyűlt számos fajszi lakosokat felszólította, hogy mutassák meg azon fákat, melyek - állításuk szerint! - többé gyümölcsöt nem terem. A lakosok körbevezették a bizottságot néhány megcsonkított és koronájuktól megfosztott tölgyfához. De mivel azokon mindnyájan múlt nyári leveleket láttak, sőt bővebb vizsgálás, s keresés után egyik alatt makkot is találtak, azon kérdésbe mindazonáltal bé avatkozni nem akartak! Utána a földesúr megmutatta azon kerítést is, mellyet a földesúr állítása szerént a Jobbágyok földjeiknek oltalmazására, de a királyhegyi növendék erdőnek tetemes kárára tettek volna, ámbár szántóföldjeiket ásott árokkal és fölsáncolással sokkal sikeresebben oltalmazhatták volna meg. Mely kerítést, hogy a Jobbágyok tették, annyiból kétségen kívül van, mivel azon a tájon, egyedül csak Jobbágy Földek vagynak!"186
A vizsgálatok és a per tovább folytatódott az 1815-1816. esztendőkben is. Újabb tanúkihallgatásokat rendeltek el 1816. február l-jével. Mindössze két tanút rendeltek be, akiknek a következő kérdést tették fel: "... Tapasztalta, illetve hallotta-é a tanú, hogy Vizeki Tallián Ignác minemű tilalom és erős őrzés alatt tartotta légyen mindeddig fajszi erdejét?!" Csekő Ferenc 36 éves tótvázsonyi erdőkerülő közölte, hogy öt évvel korábban - két éven át - Vizeki Tallián Ignác földesúr fajszi erdőkerülője volt. Elmondta azt is, hogy valóban abból nyers fát kivinni senkinek sem lehetett! Még a frissen letört ágakat sem! Elvinni csak dőlt, pudvás fát, tuskót, száraz lehullott ágat lehetett. Ha valaki nyers fát vitt ki - még az uraság bérese is! - azonnal megzálogolták. Egy esetre emlékezett: egy Gácsér nevű fajszi lakost tetten értek, már a szekere is rakva volt. Őt az erdőkerülők szekerestől, ökröstől, fástól be akarták hajtani. "...Hanem a fajszi falu végén a járomszegeket hertelenében kirángatván, az ökreit elugráltatta és elkergette (t.i. Gácsér - Sz.), mely miatt tovább hajtani nem tudván, a hosszú láncát vették el (az erdőkerülők), és ezen lopásért azzal bűntették meg, hogy az Uraságnak egy darab szántóföldjét, mely mintegy harmadfél napi szántó volt, megszántani kötelezteték!"
A másik tanú nemes Nagy Kulcsár István 38 éves veszprémi lakos volt, aki Vizeki Tallián Ignác ispánja volt, s pont az erdőket felügyelte. Elmondotta, hogy ha netán fajszi vagy más faluból való embert az erdőben tetten értek, minden különbség nélkül megzálogolták. Midőn Pintér Pál erdőkerülő egyszer panaszkodott, "...hogy lopják a fát, de nem tudja azokat tetten érni, nemes Nagy Kulcsár István, Pintér Pál és Kovács József felsőörsi erdőkerülőkkel kimentek a fajszi erdőbe. Midőn ottan egész nap leselkedtem volna, már estére kelve csakugyan Füredi lakos Kenyeres Pétert fa lopáson érvén, annak két lovait Fajszban bé hajtottam. Ezen alkalmatossággal a Fajszi Lakosok örömmel eltelvén, okát eképpen nyilatkozták ki, úgymond az Előljárónak: 'Ispán Uram most kitetszik az, hogy mi vágjuk és lopjuk az erdőt, mivel tudjuk mi azt, hogy nékünk sem szabad, hanem más helyiségbeliek; elismervén tehát ezen kötelességeket, ez ellen cselekedni nem is tapasztaltattak. De ami a legtöbb, a fent tisztelt Uraság még a maga Felső-Örsi házához is tüzelő fát ezen erdőbül vitetni meg nem engedte, hanem a tűzifát a felső-örsi közönséges erdőből kellett mindannyit hordatni!"187
Miután a pereskedés csak nem ért végett, 1816. március 26-ra újabb tanúkat rendeltek be kihallgatásra. A kérdés most is az volt, hogy a fajsziak szabadon vághattak-e tűzifát az urasági erdőből? Az elsőnek előállított tanú: Steiner Ferenc 74 éves, veszprémi lakos volt, aki az alábbiakat vallotta: "...mintegy 28 esztendős lehetett, midőn Fajsz épülni kezdett, emlékezik azon föld-putrikra, mellyekbe a megszálló (betelepített - Sz.) lakosok magukat meghúzták, emlékezik egyúttal arra is, hogy mind a megszálláskor (betelepítéskor - Sz.), mind pedig a tanú négy esztendeig tartott fajszi tehén-csordás szolgálattya alatt, a fajszi jobbágyoknak az uraság erdejében mind tüzelő szabad faézása volt, mind az Uraság engedelmével Épülettyekre is nékik fát vágni szabad volt. Mindazonáltal azt meg kell jegyezni, hogy a fajszi jobbágyok mindenkor tüzelésre csak száraz, esett és bödönyös fát hordottak, az Épülettyeikre azonban a földes Uraság nyers- és fenn álló fát is engedélyezett nékik! "188
Az évek óta tartó pereskedés után - 1817. november 25-én - a fajszi jobbágyok bejelentették, hogy az erdőben sem száraz, sem dőlt fa már egyáltalán nincsen. Ezért Vizeki Tallián Ignác földesúr kénytelen volt engedni. Bejelentette, hogy a Fajsz alatt lévő - több mint 300 holdas - Király-hegyi csalitos erdejét átadja fakitermelésre a fajszi jobbágyoknak. Tűzifa vágására használhatták az erdőt, azonban kikötése az volt, hogy a gyökereket kitépni vagy kivágni - az erdő további tenyésztése céljából! - nem lehetett. Azonban ezzel a fával tüzelni nem lehetett: a Fajsz határából sem tűzi-, sem épületfát kivinni - tolvajság büntetése alatt! - ugyancsak nem volt szabad! A faézás azonban csak kijelölt napokon lehetett végezni. Más napokon a faézás - ugyancsak tolvajság büntette alatt! -szintén tilos volt.189
Az említett erdő átadásra azonban csak 1819. március 15-én került hivatalosan is sor. Az átadás résztvevői Fajszon gyülekeztek. Ott voltak: Rosos Ignác, Kupricz Mihály táblabírók, Szép Ábrahám "Fő Tiszti Ügyvédellő Úr", valamint maga a földesúr: Vizeki Tallián Ignác, számos fajszi lakos is gyülekezett: Eigner János fajszi bíró, Ellinger Bernát, Krippel István, Hartmann Bernát, Jelinkó József elöljárók, Weisz Mihály, Stadinger Ferenc, Krippel János, Keller István, Eigner György, Frick Krisztián, Steininger Mihály, Standinger János, Strenner József, Molnár Mihály, Lippert Éliás, Linczmayer Lőrinc, Bartók Pál, Ács Jakab, Heimpach Tamás, Perger József, Konrád Mihály, Steinpach Vendel, és még sokan mások a fajsziak közül. Tallián Ignác földesúr azt javasolta, hogy vonuljanak ki a Király-hegyen lévő harasztos erdőbe, annak megtekintésére. Az embertömeg körüljárta a nevezett területet, majd a bizottság a mintegy 300 holdas erdőterületet - tűzifa kitermelése céljából - átadta a fajszi lakosságnak.190
Rövidesen végleges megegyezésre is sort kerítettek. Az első szerződést 1819. április 29-én zárták le. Ebben megegyezés történt, hogy ha az erdőben nem találnak száraz- és dőlt fát, úgy - a gyümölcs- és makk-termő fák kivételével! - élő fát is kivághatnak tűzifa céljára a fajszi jobbágyok. Az uraság visszaadatta a korábban a parasztoktól "zálogolt" - azaz elkobzott - tárgyakat. Lippert János azonban valami okból nem kapta vissza elkobzott szekerét, fejszéjét, hosszú láncát. Ugyanakkor azok a gazdák - akiknek udvarából korábban az uraság hatalmaskodva elvitette az ott talált tűzifát - egyelőre kárpóüást nem kaptak! A vármegye részéről Esztergomi Ignác főszolgabíró kapott utasítást arra, hogy tegyen igazságos rendet a fajszi jobbágyok és Vizeki Tallián Ignác földesuraság között.191 A sérelmek lezárására azonban majd csak közel tizenöt év múlva - 1835-re -került sor.
A közel öt esztendőn át tartott perpatvar 1819. május 4-re hivatalosan is lezárult. Kölcsönösen megegyeztek abban, hogy ha az erdőben nincs száraz vagy dőlt fa- a gyümölcs- és makktermő fák kivételével! - élő fát is kivághatnak a fajszi jobbágyok tűzifa céljára.192
Mint a per egyik korábbi szövegéből kitűnt, a földesuraság nem szimpatizált a mozgékonyabb német parasztokkal ("...ezen nyughatatlan emberekkel ..."), akik mindent megteremtettek maguknak az akkori feudális Magyarországon, s nem volt véletlen Vizeki Tallián Ignác véleménye ("...ezen mindent megemésztő nemzetségről..."). A német parasztokról való vélemény egy - 1813-ban lezajlott Fajsszal kapcsolatos - ügyből is kiderül. Ebben az évben egy Szilárdi József nevű paloznaki ember eladásra kínálta házát. A házra két vevő is jelentkezett: a fel-sőörsi Lőrincze István jobbágy és a fajszi Krippel Jakab jobbágy. Krippel a házért 1.000 forintot ajánlott fel, amit viszont Lőrincze soknak tartott. Az ügyben a veszprémi káptalan - mint Paloznak földesura - döntött. Úgy határoztak, hogy a házat - ha kisebb árért is! - de Lőrinczének adják el. Az indoklás az alábbi volt: a földesuraság számára igen fontos robot szolgálatában a magyar jobbágy hívebb, engedelmesebb és szorgalmasabb mint a német jobbágy! A német paraszt a kivetett adót ugyan megadja, de többet nem szívesen tesz! Ezért - annak ellenére, hogy Lőrincze István református vallású volt (ugyanakkor Krippel Jakab római katolikus!), de a veszprémi káptalan véleménye szerint a magyar jobbágy a robotra alkalmasabb volt, s őt javasolta a ház megvételére.193
A fajszi jobbágyok - contra - Vizeki Tallián Ignác féle faézási ügyre 1820. január 11-én Veszprém vármegye közgyűlése is pontot tett: "...Az egész Faiszi Határban fekvő Erdőknek faézásokra nézve, a dőlt és száraz fáknak, ha hogy pedig illyesek nem találtatának, a Nyers Fáknak is (: kivévén mindazon által a Makk- és Gyümölcs termő fákat!:) használásában a Fajszi Jobbágyságot egy-szersmint belé is helyeztettük! Ami pedig a faézásból származott zálogjaikat ezen Fajszi Jobbágyoknak illeti" - azt egy tovább folytatandó per fogja eldönteni!19
Az újabb per - a korábbinál is jobban! - elhúzódott. A felperes fajszi jobbágyokat nemes Sebestyén Gábor "Tiszti Fő Ügyviselő" képviselte. Az alperes Vizeki Tallián II. Józsefet - mivel időközben annak édesapja Vizeki Tallián II. Ignác elhunyt - a veszprémi Fromm János "hiteles ügyvédő" látta el jogi támogatással. A per tárgya az évekkel előbb - "zálogolás" címén - elkobzott holmik visszatérítése volt. Többek között például a fajszi Linczmajer Lőrinc gazda perelte - a még Vizeki Tallián II. Ignác úr tisztje által - elkobzott szekerét és baltáját, melyet az 1819. áprilisi megegyezés óta sem kapott vissza. Bartel Pál ugyancsak egy elvett baltáját követelte vissza. Steininger Mátyástól annakidején elvették fejszéjét és láncát, pedig csak száraz fát szedett össze az erdőben, amikor tettenérték.
Heinbach György is bejelentette a bíróságon, hogy "...tüzelő fa vágásért négy fejszéje most is oda volna!" Krippel Jakab és Keller István is közölte, hogy miközben hullott ágakat szedtek, elvették a fejszéiket! Konradh Mihály is bejelentette, hogy tüzelőfa szedéséért "...ökrei és szekere az Urasághoz Felsőörsre behajtatván, azokat 5 forintért kellett volna kiváltania és tizenhat pálcára büntették meg!"
Az ítéletre 1835. december 18-án került volna sor Veszprémben. Azonban ezt elnapolták, s az ítéletet végül is csak 1838. október 19-én hirdették ki. Ebben kimondották, hogy a korábban zálogba elvett holmikat vissza kell adni a jobbágyoknak, ha az netán időközben már elveszett, úgy annak árát kell kifizetni.
A több évtizedes per - amennyiben a XVIII. század második felében lezajlott perpatvart is ide számítjuk! - végre véget ért. A faézás ügye végleg lezárult, illetve a fajszi jobbágyság - a per idején már használatukban lévő - irtásbeli legeltetést is megkapta.195
Az 1810-1830-as évek mozgalmas időszakában új földbirtokosok szereztek területeket Fajszon.'*
Az 1830-as években a Vizeki Tallián-család fajszi és felsőörsi birtokaiból bizonyos területeket adott el báró Schmerzing Antal-Hannibál cs. kir. kamarás és huszár őrnagy özvegyének, Jeszenszky Annának. A poroszországi származású báró Schmerzing Gottlop-Friedrich cs. kir. altábornagy (1738-1793) fia volt a fent említett huszár őrnagy, aki az 1827. évi magyar országgyűlésen nyert honfiúsítást, s már korábban - 1818-ban - vette el feleségül nagy-jeszeni Jeszenszky Annát. A házasságból - 1820. július 20-án - született báró Schmerzing Tádé, aki 1848 előtt a m. kir. kancelláriánál fogalmazóként szolgált. Jeszenszky Anna földesúrnő Felsőörsön lakott a mai Fő utca 15. sz. épületben.197 Azonban Vizeki Tallián II. József birtokában is maradtak fajszi birtokrészek.
Mind a Jeszenszky-, mind a Vizeki Tallián urasággal 1827-ben kerültek vitába a fajszi parasztok. Azzal a panasszal fordultak a Veszprém vármegyei Úri Székhez, hogy az említett két uraság ki akarja irtani a fajszi jobbágyság erdeit. Azonban itt nem szántóföldet, hanem réteket akarnak kialakítattni. De kitiltották a fajszi jobbágyokat a volt szabad legelőkről is, ahol "...agyonlüvéssel fenyegetik marháinkat!" Elpanaszolták a fajszi jobbágyok azt is, hogy Vizeki Tallián József uraság erdeiben már van vágás, melyet a vármegye engedélyével vágatott ki. Most a Jeszenszky uraság is újat vágatott, s éppen a fajszi jobbágyok marhahajtó csapásán. A sok vágás és irtás miatt a jobbágyokat kirekesztették saját legelőikről, "...s ezáltal szegény Marháink annyira lenyomorodtak, hogy sem O Felségének (t.i. a királynak, illetve az államnak - Szerző), sem pedig a Nemes Vármegyének nem szolgálhatunk!" Közölték a jobbágyok azt is a vármegyei Uri Székkel, hogy a bárány-tizedeket ajobbágyok mindig becsületesen kiszolgáltatták az uraságnak. Azonban újabban az uraság azt tette, hogy a jobbágyok összes bárányait összetereltette egy istállóba, s azok közül válogatták ki a tizedbárányokat. Azt is elpanaszolták, hogy a két uraság még tavaly is a kendert a mezőn tizedelte ki. Azonban ebben az évben csak az áztatás és a törés után tették ezt meg. Vizeki Tallián József földesuraság ellen még az a panasz is elhangzott, hogy a fajszi jobbágyok területén sok követ fejtetett, mivel építkezni szándékozik, ugyanakkor Nemes-Fajszon az uraságnak belső fundusa - ahol építkezhetne! - nincsen.198
Az 1830-as években újabb vita alakult ki a fajszi jobbágyok és a földesuraság között. A vita tárgya az volt, hogy az uraság által a közelmúltban kiirtatott erdei réteken, melyek ugyan most már szántóföldek, az aratás és betakarítás után szabadon legeltethetnek-e a fajszi jobbágyok? Számos tanú kihallgatását rendelték el ennek tisztázására.
Az első tanú: Pintér István 70 éves, református vámosi lakos szerint az első széna lekaszálása, begyűjtése és elhordása után a fajsziak szabadon legeltethették marháikat az urasági réten. A következő tanú: Dabrónaki János 40 esztendős, református vámosi lakos is azt vallotta, hogy a fajsziak szabadon legeltethették ott marháikat, de csak addig, amig a makk potyogni nem kezdett. A következő tanú nemes Kéri István 76 esztendős vámosi lakos volt, s az alábbiakat vallotta: "...a kérdéses helyen ökrei keresése, és a szomszéd határnál ökerei legeltetése végett gyakran megfordulván, jó lélekkel vallhatja, hogy az Uraságnak a Faészi Határban azon erdei-rétjében, melly ezelőtt néhány esztendőkkel kiirtatott, és a tisztelt Uraság által jelenleg szántóföldnek használtatik, a Faészi Helységbeli adózók (t.i. jobbágyok - Szerző) Marhái minden háborgatás nélkül legeltek, mihelyst az Uraság a szénát feltakarította és elhordatta, Kis Asszony Nap után pedig midőn a Makk potyogott, a legeltetés megszüntettetett." Az említett - 1835. december 18-i - tanúkihallgatáskor hasonlóan vallott számos más vámosi, nagyhidegkúti és csopaki lakos is.199
Mint korábban említettük, a faézás ügyében lezajlott évtizedes per a fajszi jobbágyok és Vizeki Tallián II. Ignác között 1835. december 18-án fejeződött volna be. Azonban ezt akkor Veszprémben - a vármegyei Úri Szék - elnapolta, s az ítéletet csak 1838. október 19-én hirdették ki. Az ítélettel rendeződtek a faéz-tatással kapcsolatos problémák. Akkor már csak egyetlen dolog maradt megoldatlan: a zálogolásoknál elkobzott tárgyak-szerszámok ügye. Ez is megoldódott 1838. november 28-ra. A korábbi perekben szereplő - és közben elhunyt - földbirtokos fia és örököse: Vizeki Tallián József földesúr - a korábbi és már elveszett - zálogtárgyakért "...további pörlekedés nélkül, csupa jószívűségénél és atyáskodásánál fogva kifizetni megajánlotta: Linczmajer Lőrincnek 17 forint 15 krajcárt (mint korábbról tudjuk, itt elveszett szekérről és egy baltáról volt szó! -Szerző); Bartl Pál kapott 1 forint 15 krajcárt (egy elveszett baltáért - Sz.), Steininger Mihálynak kifizettek 2 forint 30 krajcárt (elkobzott és elveszett baltájáért és hosszú láncért -.Sz.); Heinbach Györgynek kifizettek 5 forintot (négy elvett és elveszett baltájáért - Sz.); Krippl Jakabnak - ugyancsak fejszéjéért - 1 forint 15 krajcárt fizettek ki; Keller Istvánnak - hasonló elveszett fejszéjéért -ugyancsak 1 forint 15 karajcárt fizetett ki az uraság, s Konrád Mihály is kapott kárpótlásul 1 forintot. A fentiek során az uraság összesen 29 forint 30 krajcárt fizetett ki - a korábbi zálogolások során kárt szenvedett - fajszi parasztoknak.200
Az 1828-1829. évi országos összeírás Fajszon 1829. március 29-én zajlott le, s rendkívül érdekes adatokat hagyott az utókorra.201 Az összeíráskor a falu bírója: Lippert János, a jegyzője pedig Saitl János volt (aki egyúttal a tanítói munkát is ellátta).
A falu határában 334 pozsonyi mérő mag alá való szántóföld volt, illetve 86 "falcastrum"-nyi rét.
A faluban 46 lakóház állt, melyben 39 jobbágy- és 7 házas zsellér család lakott; élt még a faluban tíz - más házánál élő - hazátlan zsellér család. A faluban összesen 56 család lakott. A hazátlan zsellérek közül két családfő iparral foglalkozott. A 18-60 év közti lakosság száma: 128 lelket tett ki; 18 éven aluli volt: 16 fiú és 2 leánygyermek. Élt még a faluban egy szolgalegény is.
I. Jobbágyok (valamennyien szabadmenetelű kontraktualisták):
39 család:
valamennyi jobbágycsaládnak saját háza volt, valamint 7 6/8-ad pozsonyi mérő mag alá való - azaz negyed teleknyi - szántóföldje, két "falcastrum"-nyi rétje; az állatállomány változó volt. Féltelkes család csak egy élt a faluban.
1. Hartmann János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 2 birka.
2. Czigler Károly: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 5 birka.
3. Stadinger József: családja három tagból állott; egy leánya volt 18 éven alul; állatállománya: 2 ló, 3 birka.
4. Frick Kristóf: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 2 birka.
5. Staininger Mihály: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ló és 2 birka.
6. Stadinger János: családja egy tagból állott; egy 18 éven aluli leánya volt; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 7 birka.
7. Czwizler Wolfgang: családja három tagból állott; egy 18 éven aluli fia volt; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 3 birka
8. Strenner József: családja három tagból állott; egy 18 éven aluli fia volt; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 1 birka
9. ? József: családja három tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 3 birka.
10. Scheffer János: családja két tagból állott;
18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 4 ökör, 1 tehén, 8 birka.
11. Molnár Mihály: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 1 tehén, 2 ló, 5 birka.
12. Lippert Éliás: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 tehén, 2 ló, 4 birka.
13. Aigner Mihály: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 4 birka.
14. Linczmajer Lőrinc: családja három tagból állott; egy 18 éven aluli leánya; állatállománya: 2 tehén, 2 ló, 6 birka.
15. Bartl Pál: családja két tagból állott; volt egy 19 éven aluli leánya; állatállománya: 2 tehén, 2 ló, 6 birka.
16. .Stainbach Vandelin: családja négy tagból állott; volt két 18 éven aluli leánya; állatállománya: 5 tehén, 2 ló, 8 birka.
17. Staininger György: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 1 tehén, 2 ló, 2 birka.
18. Steinbach Tamás: családja négy tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; állatállománya: 2 tehén, 2 ló, 4 birka.
19. Firstner János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 2 birka.
20. Lippert János: családja három tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; állatállománya: 2 tehén, 2 ló, 3 birka. (Ő volt a falu bírója az összeírás idején).
21. Fadh Mihály: családja öt tagból állott; volt két 18 éven aluli fia; állatállománya: 2 tehén, 2 ló, 5 birka.
22. Krippel Mihály: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 3 tehén, 2 ló, 5 birka. -
23. Kund János özvegy: családja két tagból állott; volt egy szolgalegénye; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 3 birka.
24. Sauer György: családja két tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 5 birka
25. Rottenbacher Dávid: családja két tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; állatállománya: 1 tehén, 4 birka
26. Jelinkó József: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 4 birka.
27. Katser Ferenc: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 1 tehén, 2 ló, 3 birka.
28. Hainpach Ferenc: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 1 tehén, 2 ló, 3 juh.
29. Strenner Ferenc: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 1 tehén, 2 ló, 3 birka.
30. Stumpfhauser Ferenc: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 4 birka.
31. Aigner György: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 4 birka
32. Waisz Mihály: családja három tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 2 ló, 6 birka. (Egyedül ő volt féltelkes - 15 4/8-ad pozsonyi mérő mag alá való szántófölddel és 4 falcastrumnyi réttel bíró -jobbágy a faluban).
33. Elinger Bernát: családja három tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 6 birka.
34. Sauer József: családja három tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 1 tehén, 2 birka
35. Krippel János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 tehén, 2 ló, 4 birka.
36. Kellner István: családja két tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 4 birka.
37. Aigner János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2ökör, 1 tehén, 4 birka.
38. Raider János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 2 tehén, 6 birka.
39. Czimmermann Jakab: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; állatállománya: 2 ökör, 3 tehén.
II. Saját lakóházzal rendelkező zsellérek:
7 család élt ilyen a faluban, közülük hat családnak volt 4-4 pozsonyi mérő mag alá való kis szántóföldje, valamint l-l "falcastrum"-nyi rétje, illetve voltak állataik. Egy családnak nem volt sem földje, sem állatállománya.
1. Perger József: családja két tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; volt 4 pozsonyi mérő alá való földje, egy "falcastrumnyi" rétje; valamint volt egy tehene.
2. Konrád Mihály: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; birtokában volt 4 pozsonyi mérő mag alá való szántóföld, 1 "falcastrumnyi" rét; állatállománya: 1 tehén és 2 birka.
3. Stumpfhauser Pál: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; birtokolt 4 pozsonyi mérő mag alá való szántóföldet, egy "falcastrumnyi" rétet, s volt 1 tehene és egy birkája.
4. Strenner György: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; birtokolt 4 pozsonyi mérő mag alá való szántóföldet, egy "falcastrumnyi" rétet; állatállománya: egy tehénből állt.
5. Schmidt György: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; birtokolt 4 pozsonyi mérő mag alá való szántóföldet, egy "falcastrumnyi" rétet, állatállománya: egy tehén és egy birka volt.
6. Krammer András: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; birtokolt 4 pozsonyi mérő mag alá való szántóföldet, egy "falcastrumnyi" rétet, állatállománya: egy tehén és egy birka volt.
7. Klopf András: családja három tagból állott; volt egy 18 éven aluli fia; földje nem volt, s nem voltak állatai sem.
III. Saját házzal nem rendelkező zsellérek:
tíz ilyen család élt - más házánál lakva - a faluban. Ezek közül nyolc család élt alkalmi mezőgazdasági munkából és kettő volt iparos.
1. Frick János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; sem földje, sem állatai nem voltak.
2. Gatser József: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; sem földje, sem állatai nem voltak.
3. Fischer József: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt földje nem volt, viszont volt egy tehene és egy birkája.
4. Kovács Péter: családja négy tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; sem földje, sem állatai nem voltak; ő volt a falu közös tehénpásztora.
5. Szilágyi János: családja nem volt; sem földje, sem állatai nem voltak; ő volt a község csikósa.
6. Kiss József: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; sem földje, sem állatai nem voltak; ő volt a falu közös juhásza.
7. Takács János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; sem földje, sem állatai nem voltak; ő volt a falu közös kanásza.
8. Blum József: családja két tagból állott; földje nem volt, csak egy tehene és egy birkája.
9. Kellner József: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt földje nem volt, csak egy tehene; iparból tartotta el családját. Hogy mi volt a mestersége? - ismeretlen.
10. Stainbach János: családja két tagból állott; 18 éven aluli gyermeke nem volt; sem földje, sem állatai nem voltak; iparból élt. Szakmája úgyszintén ismeretlen.
A falu állatállománya 1829. március 29-én az alábbiakból állt: 46 ökör, 38 ló, 69 szarvasmarha (ebből 33 tehén), 168 juh. A falu lakossága évi 111 forint 20 krajcár állami adót fizetett.
A termények értéke: 663 forint 49 krajcárt tett ki a faluban.
A fajszi - szabadmenetelű, kontraktuálista -jobbágyok felett mint jogszolgáltató fórum - a falut birtokló és Felső-Dörögd faluban élő földesúri családnak, a Vizeki Tallián familiának úriszéke állott.
Az összeírás megemlítette, hogy a fajszi parasztok - a mezőgazdasági munka mellett - fuvarozni is eljárnak.
1837. április 10-én az uralkodó - Habsburg V. Ferdinánd császár-király - a község kérésére megújítana az 1757. évi telepítési szerződést, mivel "...Azon eredeti Szerződő Levelet, mellyet ezen Helységbeliek a helynek megszállása alkalmával az Urasággal kötöttek, minthogy az, az idő és a régiség miatt nagyon megszakadozott, nékik Megyénk Pecsétje alatt, hiteles formában kiadni méltóztatnánk. Nevezett Faészi Helységbeli Adózóink eme kérésének igazságos voltát figyelembe vévén, s Levéltárunkat is ezen okból megvizsgálván, miután azon 1757-dik Esztendei Június 2-án Zalabéri Horváth Therézia Földes Asszony által kiadott, s azon Esztendei November 15-én ugyan Veszprémben tartott Köz Gyűlésünkben, ennek Jegyző Könyvi 35-dik pontja alatt a 164-dik lapon bemutatott és megerősített eredeti Szerződésnek hites formában való kiadása már akkor megrendeltetett, s ez a nevezett Helység részére kiadatván, most csupán annak elrongyolódása tekintetéből, előbbi hiteles kiadásaink és Levéltárunkban feltalálható oklevelek nyomán azon előbbiek ujjra Leendő kiadása kerettervén, mi az erdekeit Szerződést szóruL szóra ide foglaltatva a következőkben..." (És ezt követően újra leírták az 1757. évi szerződést, rneLyet a mainzi német telepesek és a földesuraság kötött egymással, s ami annyi későbbi zavarnak lett alapja).
16. Az 1757. évi telepítési szerződés 1837-ben megújított formában. (Csiba József gyűjteményéből).
2. FEJEZET:
A fentebb említett - 1828-1829. évi - "országos összeírás" ("Conscriptiones Regnicolares") adatai szerint Faisz falu 46 lakóházból állott. A lakosság létszáma emelkedő tendenciát mutatott: az 1785. évi 393 főnyi népesség száma 413 főre emelkedett.202 A falu lakossága változatlanul többségében - néhány magyar családot leszámítva, német nemzetiségű volt. Miután az 1757. évben betelepedett és a mainzi érseki választófejedelemségből érkező német telepesek a frank nyelvjárást beszélték, a később érkező németek zömében bajor területekről települtek ide. Ebből adódóan a fajszi németek egy frank és bajor keverék német nyelvjárást beszéltek (és beszélnek még napjainkban is!)203
Az 1830-1840-es évek Fajsz falujáról egyetlen leírás maradt fenn Fényes Elek 1839-ben, majd 1841-ben (második javított kiadásban) megjelent munkáiban:
"Fajsz: német falu Veszprém vármegyében, 328 római katolikus lakos. Két egyenes sor házból áll, s elég csinos. Szántóföldje kevés és sovány. Erdeje bőven. Földesura: a Tallián nemzetség."204
Egy későbbi - 1851. évi - kiadásban még hozzáfűzte azt is, hogy utolsó postája Veszprémben van, melytől másfél mérföldnyire fekszik. Ugyancsak az 1851. évi kiadásban tett említést "Pór-Fajsz"-ról (sic!), amely puszta, azaz lakatlan hely, ahol egy régi templom omladékai láthatóak. Ez a hely háromnegyed órányi járásra fekszik Veszprémhez.
A falu lakossága változatlanul teljes egészében római katolikus vallású volt, s továbbra is a városi r. katolikus plébániához tartozott. A XVIII-XIX. század fordulójának szerzetesplébánosairól - Schreiner Honoriusról (1785-1801), Németh Ágostonról (Schwartz Szilveszterről) (1802-1810) - semmit nem tudunk.2"5
1802. március 28-án a vámosi plébános - Schwartz Szilveszter - új szerződést kötött a vámosi és fajszi r.katolikus híveivel, melyben módosították a korábbi, az
1775. augusztus 9-én kötött szerződést a plébános jövedelme ügyében.
1803. december 19-én Fajsz község előljárósága is elfogadta a vámosi plébánosnak - évenként - fizetendőket:
fizetni kell a gabonából: 35 pozsonyi mérőt;
fizetni kell pénzben: 48 forint 12 krajcárt.
A gabonát Szent Mihály nap (szeptember 29.) körül, a pénzt pedig fele-fele arányban Szent Mihály nap, illetve Szent György napja (április 24.) körül kellett, a plébános házánál leadni. A szerződést Steininger Mihály öreg-bíró, Kátser József törvénybíró, valamint Krippl Jakab és Kellner István tanácsosok írták alá.
Egy 1809. évi adat szerint a vámosi plébánost - Schwartz Szilvesztert -Vámosról 32, Fajszról pedig 62 római katolikus hívő fizette.
Egy 1809. október 16-án keltezett ügyirat az alábbiakat tartalmazta: "...Az Tisztelendő Úrnak és Lelki Pásztorunknak Füzetése Esztendőnként Fajszi Közönségtől a következendők: Mi alább írottak Faiszi Helységnek Előljárói és az egész község bizonyítjuk, hogy mink az 1808-dik Esztendőben elvetett gabonák-bul arattuk Tisztelendő Urunknak 150 mérő rozsot (azaz: 9358,5 litert), és abbul adott el 45 kilát (vagy más néven: mérőt, azaz: 2807,55 litert) a vámosi Takáts Istvánnyal mérette fel, azonkívül jár neki Lélek Gabonája 16 kila (vagy mérő, azaz: 998,24 liter); Lélek Pénze: 33 forint 30 krajczár; még is nyolc öl fáért 20 forint; tehát mind összvességében a Fáiszi jövedelmet Pénzre számlálván tészen 194 forintokat. Ezt csak azért jelentjük bé Fő Tisztelendő Vicárius Úrnak, mivelhogy Tisztelendő Silvester Urunk (t.i. Schwartz Szilveszter adminisztrátor, plébános helyettes - Szerző) feladott bennünket, hogy nem élhetne egy Plébános nálunk. Amely az Fölül írottaknak nagyobb elhitelére adjuk ezen hiteles írásunkat, Nevünk alá írásával és az szokott Helységünk Pecsétjével megerősítvén. Sig. Fáisz die 16 Okt. 1809. Scheffer Éliás öreg Bíró, Andreás Tóth, Elias Liberth, Michael (?)..."206
Az 1810-1823 között működő Emerich Fülöp plébános az első, akiről részletesebb adatokkal rendelkezünk. Veszprémben született 1783. március 1-én, Emerich Imre és Toger Orsolya szülőktől. Fizikát Szegeden tanult, majd pappá szentelték 1807. március 14-én. Ezt követően káplán volt Nagyvázsonyban, s innen került 1809. november 13-tól a vámosi és fajszi római katolikus hívek vámosi plébániájára. Itt tevékenykedett - 1823. február 13-án bekövetkezett -haláláig.2"' Utódául Farkas Ignácot nevezték ki, aki a Veszprém vármegyei Devecserben született 1785. március 22-én nemesi szülőktől. A teológiát Veszprémben, a humán tantárgyakat Szombathelyen végezte. Pappá szentelték 1808. április 2-án. Több helyen volt káplán, majd 1820-1822 között az Aggpapok Házában (veszprémi vár) volt káplán. Innen helyezték adminisztrátornak a vámosi plébánia élére. Két év múlva - 1825-ben - "ob ebrietatem et libidinem" miatt felfüggesztették hivatalából, s újra a veszprémi várban lévő Aggpapok Házába került két évre. Ezt követően folytathatta papi tevékenységét, 1854-ben bekövetkező haláláig.208 Farkas Ignác adminisztrátori működése alatt, 1824-ben zajlott le egy "canonica visitatio" Vámoson és Fajszon. Megállapították, hogy a templom 1775-ben épült "boltozat és torony nélkül" ("...sine fornice et turis..."), s a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. A kórust fából ácsolták, s volt a templomnak három darab harangja, amely közül a legnagyobb kétszáz fontos ("...Tres habct campanas, quarum major duos centenarios..."), a másik kettő
pedig 36 fontos. (Azaz a nagyobbik harang kb. 100 kg-os, a két kisebb 18-18 kg-os volt). A látogatás során felmérték a templom felszereltségét is. Volt egy tabernáculum, egy ezüstözött rézből készült pixis a szentelt olajnak, 6 db fa gyertyatartó (candaláber) az oltárhoz; 3 db lámpa, az egyik jó ezüstüzéssel rézből készült; a réz kehely tányérkával; a monstrancia jól volt aranyozva; két feszület; 5 db zászló (ebből kettő színes, három pedig vörös anyagból készült), volt 5 db miseruha (casula), mindegyikhez stóla is tartozott; volt a ministráns gyerekek számára három ruha (két színes és egy fekete a gyászmisékhez); illetve volt két darab misekönyv, valamint egy kis misekönyv a temetésekre.209
17. Szent Vendel kápolna (1994-ben)
Az 1824. évi "canonica visitatio" megállapította azt is, hogy Fajsz lakossága tiszta római katolikus, összesen 306 fővel. Volt egy vegyes-házasság is: Osváth Mihály református nemnemesi (ignobilis) személynek a felesége: Németh Terézia római katolikus volt. A három gyermek közül a két kislány - Éva (12 éves) és Terézia (9 éves) anyja felekezetét, a Mihály nevű 5 éves kisfiú viszont apja református hitvallását követte.
Komoly gondot jelentett már ekkor is a - templom átellenében lévő - temető már teljesen megtelt a halottak tetemeivel. A felsőőrsi Tallián család - mint földesúr - azonban már volt kegyes újabb területet a temető bővítésére kijelöltetni.210
Az 1824. év. szeptember 8-dikán Fajsz község elöljárósága levélben közölte a veszprémi püspökkel a falu területén lévő feszületek számát:
"Nagyságos Püspök Úr!
Mi Fajszi Község Nagy alázatossággal jelentjük előtte, hogy három Kereszt vagyon nálunk. Egy vagyon a Templomunk előtt, az második a Temetőnkben, és egy Szent Vendel kápolnánknál is vagyon; ezeket mind mi fönt akarjuk tartani örökre. A mellynek is nagyobb erősségére adjuk nevünknek alól írását, és Hellységünknek szokott élő Pötsétjével megerősítjük. Sig. Fajsz. Die 8. Sept. 824. Németh Ferencz nótárius, Jelinkó József Bíró; Heimbach Thomás, Linczmajer Lőrinc, Lippert János, Fehér Mihály esküitek előtt; Kun László T.N. Veszprém Vármegyei Főbíró előtt, Vigyázó Józsefnek azon T.N. Vármegye esküttye előtt. 211
Itt kell megjegyeznünk, hogy Németh Ferenc "nótárius" (jegyző) egyúttal a falu iskolamestere, tanítója is volt.
Farkas Ignác plébános 1825. évi eltávolítása után, 1826. január 21-től Kránitz Gáspárt helyezték a vámosi és fajszi római katolikus hívek élére, vámosi adminisztrátornak (plébános helyettesnek). A Sopron megyei Bogyoszlón született 1788. január 6-án, Kránitz János és Varga Ilona szülőktől. Egy évig jogot hallgatott Győrben, s ezt követően fordult a papi hivatás felé. Pappá szentelték 1814. szeptember 8-án. Számos helyen volt káplán, majd Bakonyszombathelyről helyezték - 1826. január 21-én - Vámosra adminisztrátornak. Kellemetlenkedő természetű ember hírében állt; az 1824. évi esperesi jelentés szerint: "Mindenbe beleártja magát!" Vámosi tartózkodása alatt is zűrzavart okozott azzal, hogy önhatalmúlag tataroztatni kezdte a vámosi plébánia épületét, s ennek során számos esetben túlfizette a munkásokat. A veszprémi püspökség - 1827. november 6-tól vizsgálatot rendelt el ellene. A Jeszenszky uraság fajszi erdejéből kétszer is vásárolt szálfákat: az első esetben 4 forintot Fizetett ki hat szál fiatal fáért, majd 1826. november 15-én ugynitt újra vásárolt kilenc szálfát 31 forintért. Zavart okozott az is, hogy "...a Fajsziak mint Filialisták szinte (szintén) úgy mint a Vámosiak tartoztak a munkájukhoz ingyen járulni, azért a borra a Fajsziak számára lett költség 7 forint 12 krajcár fölösleg volt, s visszatérítendők" Erről a plébános részletes beszámolót is írt a püspökségnek: "1827. A Faisziak a maguk részéről legelőször elvégezték az építést, s tűrhetően. Ezek csak fát, egy kevés meszet, edény-és szerszámokat, mind onnénd hazulról gyakran elegendőt nem hozhattak, és bort kértek. Éppen akkor még borom nem lévén a kocsmárul (t.i. Bozzay Péter vámosi kocsmárostól - Szerző) hozattam nékiek, amelly mégyen itzéje 8 krajcár, 54 itzére = 7 forint 12 krajcár." A püspökség a borra kifizetett összeget Kránitz Gábor plébánossal visszafizettette.212
Kránitz plébános érdeméül szolgál, hogy a "História Domus" rendszeres vezetését és írását ő kezdte meg 1832-től, s több apró eseményt feljegyzett a két szomszédos faluban - Vámoson és Fajszon - élő híveivel kapcsolatosan. Végül is olyan fegyelmi vétséget követett el, hogy 1837-ben távoznia kellett vámosi és fajszi r.katolikus hívei éléről. Egy évi penitenciájának (bűnhődésének) letöltése után folytatta egyházi tevékenységét. Végleges nyugdíjaztatása (1861.) után Nemesvitán telepedett le, s ott halt meg 1865. május 28-án.
Utódául Farkas Konstantint nevezték ki adminisztrátorként 1838. január 12-től. Mezőkomáromban született 1809. október 1-én Farkas Ferenc mérnök és Kovács Katalin nemes szülőktől. Pappá szentelték 1832. október 15-én. Több helyen volt káplán, Somlóvásárhelyről helyezték Vámosra, ahol 1838. szeptember 12-től már mint plébános működött, 1846. október 14-én történt távozásáig. Veszprémben halt meg 1897. október 31-én.213
Az 1830-as évek végén figyelemre méltó törekvések bontakoztak ki Veszprém vármegye iskolai oktatásában. Veszprém vármegye - 1837. december 11-én, Veszprémben - megtartott közgyűlése elrendelte, hogy a hazai (a magyar) nyelvnek terjesztése érdemében az iskoláknak és a tanított tudományoknak helyzetéről tartsanak általános vizsgálatot a vármegyében. A vármegye következő - 1838. június 18-án tartott - közgyűlése a vizsgálat tervét elfogadta, hogy azt "...a magyar nyelv, és honi nevelés ügyében..." végrehajtsa. A terv nagy előkészületeket igényelt, mert - az akkori, "történelmi Veszprém vármegyében" 12 mezővárosban, 160 helységben (faluban), 13 pusztán volt összesen 250 iskola, melyekben 9.135 fiú és 6.353 leány - összesen: 15.488 gyermek tanult. A tervezett cél érdekében megválasztották a "Népnevelési Választmányt", melynek nyílt célja az iskolák, illetve azon keresztül a vármegyében élő nemzetiségi népesség (elsősorban németek, valamint szlovákok) szorgalmazása volt a magyar nyelv tanításának céljából.
A vizsgálat 1838. őszén - a tanítási időszak megnyíltával - megkezdődött Veszprém vármegye összes járásában, köztük a veszprémi felső, vagyis főbírói járásban, melyhez a szinte teljesen német lakosságú Fajsz is tartozott.
Az 1838. őszi vizsgálat Fajsz községben megállapította, hogy a r. katolikus plébániának alárendelt iskola "középszerű". Ott egy tanító oktatja a gyermeket (aki egyúttal a falu jegyzője is); tevékenysége szintén "középszerű". A tantárgyak az alábbiak voltak: hittudomány, írás-olvasás, számvetés - mindez németül, de tanítottak "magyar olvasást is!" Míg a tanító tudott magyarul is, a tanulók - 23 fiú és 15 leány, összesen: 38 gyermek - mind németek voltak. A vizsgálat megállapította, hogy a falu lakosságának nyelve a német volt, s az uraság felé is németül írták és intézték ügyeiket.
A vizsgálatok a következő években is folytatódtak. Az 1842. évben lezajlott vizsgálat az alábbiakat állapította meg Fajszról: "...A római catholicusoknak Oskola Épületje a növendékek befogadására alkalmatos és célszerű lévén, ebben jelenleg Plank Pál tanító 22 fiú és 21 leány növendéknek - mind németeknek - a magyar nyelvbeni oktatására törekszik legfőképpen a Tisztelendő Plébános Úrtól (t.i. Farkas Konstantin vámosi plébánostól - Szerző) nyert utasítás értelmében. Tanítványait magyarul előttünk olvastatván, kérdéseinkből azt tapasztalhatánk, hogy mit olvasnak, azt nem igen értik! Czéltalan lévén e szerint minden törekvése, oda utasítottuk, hogy a növendékeket magyarul ne csak olvasni, hanem érteni is tanítsa! Altaljában ezen Tanító a közönségesek közé tartozván, felőle azt is megjegyzendőnek tartjuk, hogy a Plébános Úr által szinte érdemén fellyül dicsértetik!" A vizsgálat során kiderült az is, hogy a tanító nagyon népszerűtlen a lakosság körében, "...ingerült ellene az őtet gyűlölő közönség!" A bizottság ezért azt javasolta neki, hogy a "...jövő évre más státióról (állomásról, állomáshelyről - Szerző) gondoskodjon - mit ő meg is ajánlott!"
A következő - 1843. - évi vizsgálatnál a bizottság már nem találta a fajszi r.katolikus iskolában Plank Pál tanítót. Helyét Gulden György oskola-tanító foglalta el, aki 24 fiú és 22 lánygyermeket tanított katekizmusra, írás-olvasásra, számolásra - magyarul és németül egyaránt. A bizottság véleménye szerint: "...Úgy látszik, hogy a magyar nyelv tanításában az őtet megelőző tanítónál, de egyéb tekintetben is szorgalmasabb; 200 forintra emelkedő fizetésével megelégedvén, a gyermekeiket nem taníttató szülőkről sem panaszkodott - ezen Tanító bátor egyszersmind Jegyző is."
Az 1844. évi bizottsági vizsgálat jegyzőkönyvének adatai szerint "...A Faészi Iskola a népesség nagyságához képest elegendő, elég tiszta, s a közönség minden szükséges javításokat évenként megtesz. A Mester (tanító) Gulden György, ki egyszersmind a Helység Jegyzője is, elég gondot fordít a magyar nyelvnek terjesztésére, s látható a szorgalma a Gyermekek leckézésénél, kik magyarul írnak-olvasnak, és sokat értenek is. Mind a szülőknek, mind az iskola-tanítónak hő vágya a magyar nyelv terjedése, de a Plébános Farkas Konstantin Úr által a magyar nyelv terjesztésében - tehetségekhez képest - kevés vagy éppen semmi segély nem nyújtatik. A Mester fizetése 150 forint. A gyermekek létszáma 28 fiú és 19 leány."
1845 őszén "...Faészi Helységben is megjelentünk - írták a vizsgálati bizottság jegyzőkönyvében -, s az Előljárók kíséretében az Oskola vizsgálatához fogván, hol 18 férfiú és 15 leány gyermekeket találtunk, az Oskola-Tanító Gulden György nevelése alatt. Az oskola elég világos és alkalmatos, a padok kissé avultak. Egész esztendőben oskola nincs, mert az Gyermekeket a Szülők otthon használják; rendesen kezdődik (t.i. a tanítás) Novemberben, s a tavaszi idő kinyiltában elvégződik. A férfiú gyermekek írni, olvasni - magyarul és németül - tudnak. Leányok írni nem tanulnak, magyarul énekelnek a Templomban. Itt a tanító szorgalmatos, különösen a magyar nyelv előmenetelén törekedik. Fizetése mintegy 220 forintig terjed."
A következő - 1846. - évi vizsgálat is meg volt elégedve a fajszi római katolikus iskolával: "...Jó állapotban van, a leányok a gyermekekkel együtt vannak (sic!). Gulden György tizenhat éve tanít, tanítómester-képző intézetben volt (t.i. ott tanult - Szerző). Magyar nyelv tanítására kellő szorgalmat fordít, úgy annyira, hogy a gyermekek közül azok, kik idősebbek, nem csak írnak és olvasnak magyarul, hanem földleírásból, magyar történelemből az előleges kérdéseket tudják!" A tanító fizetése 240 váltó-forint volt, "... egyúttal Jegyző is, ezen hivatalért a Község 20 váltóforintot fizet!" A tantárgyak változatlanul: írás-olvasás, hittan és a számvetés első szabályai - magyarul és németül egyaránt. "...A lakosok Németek, nem idegenkednek azonban gyermekeiket magyarul taníttatni!" A gyermekek iskolába járatásával azonban problémák voltak: "...Panasz van a felküldés (t.i. az iskolába küldés - Sz.) iránt. Szünnapjuk csaknem a nyári egész idő. Létszám: 26 fiú, 19 leány, összesen: 45 gyermek." A viszgálat azt is megállapította, hogy a faluban iparos "Céh nincs". Az 1847. évi bizottsági vizsgálat is elégedettséget tükrözött: "...Oskola jó karban. Tanító: Gulden György. A terményekkel együtt fizetése mintegy 250 forintokra megy. Egyszersmind Jegyző is.
18. Az 1843. évben felállított temetői kereszt (1994-ben).
A növendékek általában németek, a magyar nyelvben néhány évek óta haladnak. Tanulnak pedig írást-olvasást, számvetést és hittudományt. A magyar nyelvben elő-menetelek lassanként. A létszám: 20 fiú és 16 leány, összvesen: 36. Rendesen feljárnak Oskolába."214
A fajszi római katolikus fiókegyháznak jó kapcsolata volt a falu főldesuraival. Farkas Konstantin vámosi plébános az alábbi feljegyzést tette: "...Fáiszi fiók Egyházban az üdőnek viszontagsága miatt a Helység Temetőjében lévő Köröszt el romolván, helette a Helység Kő Keresztet csináltatott, és ezt 1843-dik év május 28-dikán a Nagy Tiszteletű Elszászer Ferdinánd kerületi Esperes és Városlődi Plébános Úr felszenteli, annak utána a Tekintetes Tallián Jósef mint Földes Uraság a Bíró házánál bennünket megvendégelni szíves volt. Sig. 1843. 28. Maii. Farkas Constantin plébános."
Két esztendővel később újabb feljegyzést tett Farkas Konstantin plébános: "...Méltóságos Báró Schmertzingné született Jeszenszky Anna és Jeszenszky Francziska Asszonyságok maguk egy mise mondó ruhát készítvén, mellynek külső részei piros, közepe fejér szín, szívesek voltak ezek a Faiszi Templomot megajándékozni. Márczius hó 15-dik 1845. Az Isten áldása légyen érte, kívánja Farkas Constantin plébános."
Farkas Konstantin vámosi plébános működésének utolsó hónapjaiban, 1846. június 14-15-én zajlott le gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök látogatása -"canonica visitatio "-ja -Vámoson és Fajszon.
Az első napon Vámoson tartózkodott a püspök, majd másnap, június 15-én a püspök és kísérete: Szalay Imre és Márki Ignác kanonok, Czerhál Ignác titkár, Mild Mihály udvari káplán, valamint Balassa Mihály járási szolgabíró - Fajszra vonult, mint azt az alábbiakban Farkas Konstantin plébános feljegyzése megörökítette: "...Faiszi fiók Egyházban a Híveknek legünnepélyesebb fogadása közt Kegyes volt megjelenni (t.i. a püspök - Szerző), s díszmenet és örvendetes ének közt a Templomba kísértetvén Tisztelt Méltósága a Szent Mise áldozatyát kiszolgáltatását legbuzgóbb ájtatatossággal, annak utánna a vizsgálatot legszebb mérsékléssel végezte; ezek után hála érzésünket kifejező mozsarak ropogása közt tőlünk búcsút vévén, szokott Veszprémi lakhelyére visszatért. A megbérmáltak száma tett ki 136-ot. Szíveskedtek a Nagyon Tisztelendő Elszászer Ferdinánd kerületi Esperesen kívül Beke Kristóf vörösberényi, Reider Jósef hidegkúti, Szilvási Edvárd szentkirályszabadjai Plébános Urak megjelenni. Különös dicséretet érdemel pedig Tekintetes Vizeki Tallián Jósef Földes Uraság, ki ez alkalommal készületes elfogadásával Szent Religiónk eránti buzgóságát, Fő Pásztorunk erénti tiszteletét bé bizonyította, és az illetőket tisztességesen megvendégelte. Farkas Constantin vámosi plébános."
Az 1846. június 15-i látogatási jegyzőkönyv elsőnek a "...Fáiszi helységben Fiók Szentegyháznak Jövedelmei..."-vel foglalkozott.
A vámosi római katolikus plébánosnak javadalmi földjei Vámos község határában voltak. Azonban egy kisebb szántóföldje - 4 pozsonyi mérő alá való, azaz összesen 2 k.hold földje volt a fajszi filia területén is, a Vőröskő-dűlőben. Feljegyezték, hogy az említett egyháznak jelenleg 2.532 forint tőkepénze volt. Ezt kisebb összegekben - száztól 5 forintos kamatokra - kiadták az. alábbi fajszi gazdáknak: Tóth Mihálynak (111 forint), Lippert Vendelnek (60 forint), ifjú Heinpach Ferencnek (50 forint). Strenner Ferencnek (150 forint), Krammer Andrásnak (70 forint). Gaiser Ferencnek (200 forint), Eriinger Bernátnak (126 forint), Berger Józsefnek (128 forint), Weiss Ferencnek (240 forint), Eigner Jánosnak (133 forint), Stadinger Simonnak (395 forint), Fürstner Jánosnak (404 forint), Steinpach Józsefnek (200 forint), Czimmermann Lőrincnek (130 forint), Tóth Mihálynak 40 forint (másodszor), ifjú Strenner Ferencnek 50 írt. ( a felsoroltak valamennyien íajsziak voltak); végül a felsőörsi Vass Györgynek 45 forint volt a kölcsön.
A vizitáció adatai szerint a templom melletti haranglábon három darab harang van: az elsőnek a súlya két bécsi mázsa hat font (azaz: kb. 103 kg.), a második egy bécsi mázsa 36 font (azaz: 68 kg), a harmadik 36 font (azaz: 18 kg). Ezeket a harangokat csak a római katolikusoknak használják, s ezért ők a harangozásért nem fizetnek.
A templom ládájában - melyet a "templomatya" őriz - a vizsgálat idején 34 forint 46 krajcárt számláltak meg. A ládának két kulcsa volt: az egyik a plébánosnál, a másik a templomatyánál. A templomi számadást minden év Mindenszentek napja táján végezték el - a község bírójának és egy-két esküdtnek a jelenlétében. A templom esetleges javításait ebből a pénzből végezték el, a hívek kézi- és szekeres munkájával együtt.
A miserend az alábbi volt: vasárnaponként - Szent György naptól (április 24.) Szent Mihály napig (szeptember 29.) az első harangozás reggel 7 órakor, a beharangozás pedig 9 órakor történt; Szent Mihály naptól Szent György napig pedig az első harangozás reggel 8 órakor, a beharangozás 10 órakor zajlott le. Az isteni szolgálat énekes miséből és prédikációból állott. A délutáni litániát azonban a "mester" (a tanító) énekelte el.
Hétköznapokon mise általában nem volt, kivéve az olyan eseteket, ha a plébánosnak valami miatt Vámosról ki kellett mennie Fajszra. Misék esetén a fajszi hívek kötelesek voltak kocsit küldeni a plébánosért. A haldoklók szentségének kiszolgáltatására, temetése az érdekelt hívek voltak kötelesek a plébánosért kocsit küldeni. Ha a haldokló vagy halott koldus volt, a bíró küldött kocsit. Ha az iskolás gyermekek gyóntak, áldoztak, vagy iskolai próba volt, ugyancsak a bíró küldött kocsit Vámosra a plébánosért.
A vizitációs jegyzőkönyv részletesen foglalkozott a plébánosnak - a fajszi fiók-egyházból származó - jövedelmeivel, melyek az alábbiak voltak:
1. Az 1802. március 28-i szerződés szerint évi nyolc öl fa járt neki, melyet Mindenszentek napja előtt a híveknek a vámosi plébániaházba kellett beszállítani. A hívek a tűzifát 20 pengő forint értékben meg is válthatták.
2, A "lélekgabona" (lecticalis): minden házaspár - akár van földje, akar nincs, akár zsellér legyen, akár fia kenyerén él már: fél pozsonyi mérő (kb. 30 kg) rozsot tartozott adni. Az özvegy nők és férfiak ennek felét fizették. A magányosan élő férfiak - 24 éven túl - úgy fizettek, mint egy fél házaspár. A falu kovácsa is köteles volt fizetni, csak a község pásztorai nem fizettek.
3. A "lélekpénzt": minden házaspár évi 30 krajcár készpénzben volt köteles fizetni; az özvegy nők és férfiak, valamint a magányos férfiak 24. életévükön túl ennek felét kellett hogy fizessék. A falu kovácsának is fizetnie kellett, a falu pásztorai ezt sem fizették.
A "lélekgabonát" és a "lélekpénzt" minden évben Szent Mihály napja (szeptember 29.) körül kellett leadni Fajsz falu bírójának, aki mindezt a plébános jelenlétében szedte be. A beszedett pénzt a plébános személyesen vette át, a gabonát pedig a falu által fogadott kocsin Vámosra kellett átszállítani, s a plébániaház padlására felhordani.
A plébános jövedelmei közé tartozott az ún. "stóla-pénz" is: kereszteléskor 24 krajcár, esküvőkor 1 forint (60 krajcár) járt neki (viszont ha a menyasszonyt elvitték a faluból, 2 forintot kapott a plébános); temetéskor: öreg halott esetén 30 krajcár, kisgyermek temetésekor 15 krajcár volt a plébános fizetsége; a gyászmiséért (requiem) 1 forint volt a fizetni való. Akik "lélekgabonát" és "lélekpénzt" nem fizettek, azoknál a stóla díjait duplán számolták.
A relígió fundusából a plébános segedelemképpen évi 67 forint 4 krajcár összeget kapott még. Jegyzőkönyvbe vették azt is, ha a plébános Fajszra ment ki misézni, a községi kocsmából járt neki misebor.
A vizitációs jegyzőkönyv megemlékezett a falu alsó végén álló - Szent Vendel tiszteletére szentelt kis kápolnáról is, megjegyezve, hogy itt misézni nem lehetett. A hívek csak Keresztjáráskor szoktak oda menni körmenettel (precesszióval). A kápolnát a község tartotta fenn és tataroztatta szükség esetén.
A Kálvária-hegyen három darab - fából készült - kereszt állott; középen az Üdvözítő, két szélén pedig a két lator képével. Ugyancsak a Kálvária-hegyen volt még két darab, kőből épített stáció, melyeknek fenntartására tíz pengő forint értékű alapítvány volt.
A temető a falu felső végén terült el, közvetlenül a templom mellett, s hossza 21 öl, szélessége 19 öl volt. (Ezek szerint 1824 óta a földesuraság nem adott bővítésre területet! - Szerző). A temetőt annak idején a község vette Zalabéri Horváth Terézia földbirtokos asszonytól. Be is szentelték 1767. április 28-án -Drawecz József generális vicárius engedelmével és Ágoston László veszprémi káplán által. A temetőt tüskekerítés övezte. Eddig nem sorban temetkeztek, azonban a jövő évtől (1847-től) sorba kell majd temetkezni. A temető már zsúfolt, s csak a r. katolikusok temetkezhettek ott. (Érdekes megemlíteni a plébános által a "Fragmentában" fennmaradt feljegyzését is: "...A temetkezés sorba eddig nem történt meg, honnét vagyon, hogy ollyan sírt is föl ásnak, amit nem köllene; meg is vagyon a temető már igen nagyon töltve!")
Érdekes, hogy a vizitácié)s jegyzőkönyv a fajszi r.katolikus templommal nem foglalkozott, erre vonatkozó - ugyancsak 1846. évi - leírással csak "Fragmentában" találkozunk: "...A fajszi templom ;- külső hossza nyolc, szélessége négy és fél öl - fundusát (telkét) a Helység Előljáróinak bizonyítása szerént, a Helység (azaz: a község) 1768-ban vette, és ezen fundust templom építésre Méltóságos Szalabéri Horváth Terézia mint földes asszonyság nékik is engedte. Torony nélkül, de sindöllel tetőzve, s minden szükségletekkel ellátva, jó állapotban van. Falai köbül: A hívek maguk építek, s Szent Mihály arkangyal tiszteletére vagyon fölszentelve."
Ugyancsak a "Fragmentában" maradt fenn a fajszi r.katolikus templom felszereléséről készített leltár, amely kultúrtörténeti érdekesség:
A vizitációs jegyzőkönyv felsorolta a fajsziak által befizetett "kegyes alapítványokat" is: Wagner Márton 50 váltó forintot fizetett be (amiért minden november 29-én egy énekes mise járt); Stadinger Ferenc 100 váltó forintot fizetett, melyért egy-egy énekes mise járt július 25-én és november 19-én; Reider Jakab 100 váltó forintot fizetett, (melyért ugyancsak egy-egy énekes mise járt november 19-én és december 3-án); Schrek Krisztián 66 váltó forintot fizetett -minden advent első pénteken tartandó énekes misére; Kripl Jakab 100 váltó forintot fizetett be, hogy a böjt 2. hetében két énekes misét mondjon el a plébános. A "kegyes alapítványok" fejében elmondott misékről a plébános könyvet vezetett. Linczmayer Lőrinc is befizetett 100 forintot, ezért a plébános addig volt köteles misét mondani, amíg a pénz tartott. A Weisz Ferenc által beadott 50 váltó forint, valamint a Strenner György által beadott 62 váltóforint arra szolgált, hogy a misék alatt gyertyák égjenek az oltár körül lévő képek előtt.215
Az 1846. évi látogatás során Farkas Konstantin plébános magáról is nyilatkozott: "...Anyai nyelvem magyar, és ezen a nyelven köll az Anya Helységben (azaz Vámoson) szolgálni; A Fajszi Filiálisban pedig németül, de ezen a nyelven Isten segítségébül csak prédikálni és cathecisálni tudok, és csak akkor, midőn a megye szüksége kívánja, egyébiránt németül nem tudok."216
Az 1846. június 15-i püspöki "canonica visitatió" a fajszi r.katolikus tanítót és iskolát is megszemlélte, s arról is írtak a jegyzőkönyvben. Elsősorban "...A Fáiszi Fiók egyházban lévő Mesternek Jövedelme" témával foglalkoztak:
"...Minthogy a Fajszi Mester (tanító-Szerző) egyszersmind a Helység Jegyzője is - írta Farkas Konstantin plébános -, nem lészen talán fölösleges itt megemlíteni jegyzői jövedelmét azért, hogy az előforduló eseményekben könnyű légyen meghatározni, mi illeti őtet mint Mestert, mi pedig mint Nótáriust (jegyzőt). Mint Nótáriusnak tehát vagyon a Helységtül 25 váltóforintja. Egy folyamodó levélért 24 krajcár, móring és házasság levél írásáért 30 krajcár, adós vagy nyuglevél írásáért 7 krajcár jár neki. Mint Nótárius kapott egy pozsonyi mérő gabona alá való földet (ami kb. fél holdat jelentett - Szerző), mely földnek szomszédja Steininger György volt. Ezen földet a Helység annak rendje-módja szerint megszántja. A nótáriusnak a gabonáját elvetik, beboronálják, valamint a Helység birka akoljából megtrágyázzák, de ezen trágyázást csak jó voltukból teszik!
Ugyanezen iratban leírták a tanítói házat is: "...A Faészi filiális Mester- és Oskolaház fundusát (telkét) az oda való Hívek állítása szerént a Helység vette, és az Oskola- és Mester Házat a Helység építtette. Falai köbül, teteje zsuppal fedve, jó állapotban van."218
A következő hónapokban - 1846. október 14-én - Farkas Konstantin plébános távozott vámosi és fajszi hívei éléről, s a csabrendeki plébánia vezetését vette át. Ezt követően - 1861-től - a veszprémi Dávid Árvaház (Davidikum) igazgatója és hitoktatójaként működött 1885. február 1-jei nyugdíjaztatásáig. Nyugdíjasként halt meg Veszprémben 1897. október 31-én.219 Utódául Matics Jánost nevezték ki adminisztrátorul Vámosra 1846. október 16-tól. Matics János Pápán született 1798. április 16-án, Matics János és Prág Margit szülőktől. Pappá 1824-ben szentelték, majd több helyen látott el kápláni szolgálatot. "Különös életmódja" (?) miatt - 1831. január 22-én - Veszprémbe rendelték "ad audiendum"-ra (kihallgatásra). A pontos részletek ismeretlenek. Ezt követően folytatta kápláni munkáját. Felsőörsről nevezték ki Vámosra, ahol 1853. december 14-ig látta el hivatalát. Innen Pakodra távozott, majd nyugdíjas korának első évében -1882. december 30-án elhunyt.220
Matics János plébános hivatalának harmadik évében - 1848-ban - a Népnevelési Választmány - újabb vizsgálatot tartott az iskolában, s ennek során a fajszi r.katolikus iskolát is felkeresték. Véleményük szerint az iskola jó karban volt. "...Gulden György tanító szorgalmatos, dicséretet érdemel a magyar nyelv tanításáért!" Fizetése évi 80 pengő forint volt. A tanító egyúttal "...Jegyző (is). Nem lehet elválasztani, mert a nép kevés, fizetést nem bírná!" A tanítás anyaga: "Vallási tan, írás-olvasás, Magyar-hon földleírása, mezei rendőrség, számtan. Naponként haladás történik a magyar nyelvben. Tanulmányok magyarul taníttatnak." A tanulók száma: 20 fiú és 16 leány, összesen: 36 gyermek.221
3. FEJEZET:
Az 1847. november 11-én megnyitott - ma már tudjuk, hogy utolsó - rendi országgyűlésből nőttek ki azok az 1848. márciusi pozsonyi és pesti események, melyek megdöntötték Magyarországon a közel 800 éves feudalizmust, s csíráivá váltak az új, polgári magyar államnak és társadalomnak. A pozsonyi országgyűlés egyre hangosabb vitáiról, illetve a pest-budai eseményekről a magyarországi vidéki városok és falvak csak zavaros szóbeszéd és egymásnak ellentmondó rémhírek formájában értesültek. A környék népe viszonylag hamar - a pesti polgári forradalmi események után 2-3 nappal - tudomást szereztek a várható nagy változásokról. Ugyanis ezekben a napokban: 1848. március 17-18-án "...a pesti vásárról jöttek haza veszprémi lakosok, kereskedők, mesteremberek, zsidók, s mindegyik hozott magával egy-egy árkus nyomtatott papirost..."'222 Sokan hozták magukkal haza a sajtószabadság első hiteles termékeit: a "Nemzeti dal", valamint a "Mit kíván a magyar nemzet..." - a 'Tizenkét pont" röplapjait, melyekből első kézből értesültek a polgári forradalom korszakalkotó követeléseiről.
Miután az úrbéri telkek tulajdonba vétele a fajszi kontraktuális parasztokra nem vonatkozott, komoly zavart váltott ez ki Fajszon, a zömében német gazdák között.223 Hasonlóan megoldatlan volt az urbéri földekkel nem rendelkező zsellérek helyzete is: a szomszédos Tótvázsony faluban élő német nemzetiségű zsellérek 1848. március 28-án valósággal fellázadtak uraik ellen, április 2-án pedig az ugyancsak szomszédos Nagyhidegkút faluban zendültek fel úgyszintén a német parasztok.
Míg a polgári forradalom adni alig adott valamit a fajszi kontraktualista parasztoknak, követelései azonnal egyértelműek voltak. Május elején - a nemzetőrségről szóló 1848: XXII. törvénycikk értelmében - megkezdődött a falvakban is a nemzetőrség összeírása, majd felállítása. Ennek az ekkor még belső karhatalmi feladatokra tervezett fegyveres testületnek azonban csak azok lehettek tagjai, akiknek legalább fél telkük volt, s azon önállóan gazdálkodtak. A Veszprém megyében tervezett 66 nemzetőri kapitányság sorában Vámos és Fajsz közösen alkotott egy nemzetőri kapitányságot, melynek együttesen 227 tagja volt. A két faluból kiállítottak 220 gyalogos "közőrt", valamint három káplárt, három hadnagyot és egy kapitányt. A tiszti állomány az alábbiakból állott: Kajáry László töltötte be a századosi rangot, Farkas János, Győri Lajos és Paál József hadnagyi rangot kapott. A vámosi és fajszi nemzetőr legénység lajstroma azonban nem maradt meg, ismeretlen.224 A nemzetőrség csak elvben kapott egyenruha tervezetet, valójában többségük polgári paraszti öltözetben - legfeljebb katona sipkában vagy csákóban - teljesített szolgálatot. A fegyverzet is zömében - falusi kovácsok által előállított - hosszú nyelű vaslándzsa, esetleg kiegyenesített paraszti kasza volt.
Még folyt a nemzetőrség szervezése, amikor elrendelték az országban tíz önálló magyar honvédzászlóalj felállítását is. Ezek közül a 6. honvédzászlóaljat Veszprém és Fejér vármegyéknek kellett kiállítani mintegy 1500 önkéntesből. Mielőtt a toborzás - Veszprémben, a korábbi 19. "Schwarzenberg" sorgyalogezred toborzó hivatalban megkezdődött volna, országos gyűjtést rendeztek a honvédség felszerelésének pénzügyi támogatására. A két községből mintegy 280 személy adakozott pénzt, értéktárgyakat, Matics János r.katolikus plébános -mindenki legnagyobb megdöbbenésére - másfél krajcárt adományozott!225
A 6. honvédzászlóalj toborzása 1848. június 3-án kezdődött meg Veszprémben - igen gyenge eredménnyel. Néhány nappal később a Veszprém, körüli falvakban is megkezdték a toborzást. Az újoncozási lajstromok adatai szerint ebben a toborzási időszakban Fajszról senki nem állt be honvédnek.220 Július második felére 696 újoncot számlált a zászlóalj, melyet július 28-án elindítottak Veszprémből a bácskai szerb felkelők ellen.
Az új idők jele volt, hogy az 1848. június 21-i országgyűlési követválasztáson most már nemcsak a nemesek választhattak, hanem már a negyedtelkes gazdák, a segédet tartó iparosok, tanítók, lelkészek is!
A Veszprém vármegye által kiállított összesen mintegy 12.000 nemzetőrt három - négyezer- négyezer- négyezer fős - csoportra osztották azzal, hogy egymást váltva a Dráva-vonal védelmére vonulnak. Vámos és Fajsz közös nemzetőr-kapitányság az első transzportba nyolcvan nemzetőrt volt köteles önkéntességi alapon kiállítani. Vámosról 66, Fajszról 14 nemzetőr jelentkezett, akiket részben puskákkal (elsősorban vadászpuskákkal) és dzsidákkal (vashegyű dárdákkal) fegyvereztek fel. Az első csoportba tartozó 4.000 Veszprém megyei nemzetőr 1848. július 7-én indult el szekereken Baranya vármegyébe, elsősorban Sellye körzetébe, a - magyarokkal egyre ellenségesebb magatartást mutató horvátok ellen - a Dráva-vonal védelmére.227 Az első transzportot felváltó második 4.000 Veszprém megyei nemzetőrnek 1848. augusztus 7-én kellett elindulni a
Dráva-vonalra. Ennek a csapattestnek a kiállítása már nehezen ment, mert a gazdák a nyári mezőgazdasági munkák miatt nem akartak katonáskodni.
A harmadik váltás meg sem indult, amikor 1848. szeptember 11-én a horvát hadsereg - Varasdnál, Perlaknál és Légrádnál átkelt a Dráván, s megkezdte a támadást a Magyar Királyság ellen. A Balaton déli-délkeleti partvidékén előrenyomuló horvát csapatok nem érintették Veszprém térségét, de az 1848. szeptember 29-én Pákozdnál vereséget szenvedett horvát hadsereg Győr-Mosonmagyaróvár irányú visszavonulása is messze elkerülte Veszprém környékét.
A magyar honvédség főerőit - de a nemzetőrséget is - az ország nyugati térségébe irányították: a veszprémi kerület nemzetőrségét október 12-re Noszlopra vezényelték, majd onnét Muraszerdahelyre vonultak, a Horvátországgal határos Mura-vonal védelmére.
Az egyre feszültebbé váló osztrák-magyar viszony miatt, 1848. november 21-től megkezdték az 1848. júliusi országgyűlésen megszavazott 200.000 újonc mozgósítását. Ebből a létszámból Veszprém megyére 3.086 újonc behívása esett. Az egyik megyei sorozóbizottság Veszprémben működött 1848. november 21-december 21. között. Most már fajsziakra is sor került. Három 20-21 éves legényt rendeltek be Veszprémbe a sorozásra. Egyikük sem volt korábban katona, mindhárom nőtlen volt, mindhárom fajszi születésű és fajszi lakos volt, mindhármat négy esztendőre hívták be, s mind a három letette a törvényes esküt:
A három - a magyar honvédséghez besorozott - fajszi német legény további sorsa ismeretlen.
Még folyt Veszprémben a honvédek sorozása, amikor 1848. december 13-án a magyarok és a nemzetiségek között - 1848 júniusa óta dúló háborúba - az Osztrák Császárság is beavatkozott, s a császári-királyi hadsereg 1849. január első napjaira Veszprém körzetét is megszállta. Az itt állomásozó császári csapatok parancsnoka - gróf Althan ezredes - 1849. január 13-án elrendelte a lakosságnál lévő fegyverek azonnali összegyűjtését és leadását; majd arra kötelezték a községeket, hogy január 21-én nyilvánítsák írásban hódulatukat a fiatal császárnak: Habsburg I. Ferenc Józsefnek. Új, dinasztia-hű előljáróságot is választottak: 1849. január 5-én délután Fajsz községben bíróválasztást rendeztek, melyet Balassa Mihályjárási szolgabíró személyesen ellenőrzött.229
Az 1849. április 2-án megindított magyar ellentámadás - a dicsőséges tavaszi hadjárat - május 21-re visszafoglalta Budát, majd június elejére a Rába vonaláig a Dunántúl nagyobbik része is a magyar honvédhadak birtokába jutott. Veszprémbe is bevonultak a 15. honvéd-dandár csapatai. A képviselőház által még április 24-én megajánlott 50.000 újoncból 771 fő kiállítása jutott Veszprém vármegyére. Az újoncozási lajstromokon fajszi regruták nem szerepeltek.230 Az 1849. június 27-28-án megindított császári ellentámadás - az ihászi és a győri csatákat követően - a Dunántúlt visszafoglalta, s a magyar hadsereg részeit a komáromi hídfőbe szorította vissza. Veszprém körzetét újra császári csapatok szállták meg. A részletek azonban ismeretlenek.
|
|