|
|
Gyermekéveit és ifjúságának egy részét Mátyás - Hunyadi János fiatalabb fia - a család vajdahunyadi várában töltötte. A tehetséges fiatal nevelését, személyiségének kibontakozását Szánokí Gergely humanista és Vitéz János váradi püspök kezébe tették le a szülők. Ezek a mesterek a kor uralkodó eszmevilágában, a humanizmus szellemében foglalkoztak kiváló tehetségű neveltjükkel. Nem a véletlen műve, hogy Mátyás már fiatalon elsajátította a latin nyelvet, megtanult németül és csehül is. Ez a nyelvi képzés utat nyitott a szomszédos szláv népek nyelvének ismeretéhez is. Az sem véletlen, hogy a család múltjának megismerése felkeltette a fiatal érdeklődését a történelem iránt. Apja oldalán már ifjúsága idején az államügyek intézése, a hadakozás művészete bővítette érdeklődését, szélesre nyílt látókörét.
Így érthető, hogy apja elhunytával bátyja oldalán bekapcsolódott a hatalmi harcokba is. Politikai ambícióit anyja, Szilágyi Erzsébet is támogatta. Amikor Ciliéi Ulrik, V. László király rokona 1456. november 9-én a nándorfehérvári vár átvételére érkezett, a Hunyadt-párt emberei - kideríthetetlen körülmények között - meggyilkolták Ciliéit. A fogolyként a várban tartózkodó V. László király ígéretét vették, hogy nem áll bosszút a Hunyadiakon. A király nem felejtette el Ciliéi meggyilkolását, egy év elteltével a Hunyadi-fiúkat Budára csalták, és foglyul ejtették. Majd felségsértéssel vádolták, és halálra ítélték őket, de csak László feje hullt a porba. A szomorú esemény hírére polgárháborús állapotok kezdődtek Magyarországon. Szilágyi Mihály és Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet fegyveres harcot szervezett V. László ellen. A király félelmében Bécsbe, majd Prágába menekült és magával vitte Hunyadi Mátyást is. V. László menekülés közben megbetegedett és 1457. november 23-án bubópestisben meghalt. A temetés után a Hunyadi-párt emberei azonnal akcióba lépték és megegyeztek Mátyás szabadon bocsájtásáról. Az egyezséget azzal erősítették meg, hogy a követséget vezető Szilágyi Mihály Podjebrád György beleegyezése alapján eljegyezte a cseh király lányát Mátyással.
 |
| Mátyás címere az egyik Corvina kötetben |
 |
| Hunyadi Mátyás aláírása |
A Prágában megkötött egyezség után felgyorsultak az események. Amikor Szllágyiék visszaérkeztek az országba, Szegeden megegyeztek a rivális Garai-ligával. Ilyen előkészületek után szabad út nyílt arra, hogy Szilágyi Mihály 15.000 fegyveres támogatásával 1458. január 24-én Hunyadi Mátyást királlyá válassza. Mátyás Prágából ez év február 4-én indult el és Szakolca, Nagyszombat Esztergom és - minden bizonnyal - Visegrád érintésével február 14-én érkezett Budára, ahol megkezdte uralkodását. A Szent Korona - mint azt már korábban láttuk - III. Frigyes birtokában volt, azért koronázásra nem került sor, hanem a Duna jegén királyukká kiáltotta a köznemesi tábor. Ilyen eseményre eddig nem volt példa a magyar királyság történetében.
A tizenöt éves Mátyás fiatalos lendülettel látott hozzá az uralkodáshoz. Pedig a szegedi egyezmény alapján öt évre kormányzóként Szilágyi Mihályt rendelték mellé, sőt még a királyi tanács is korlátozhatta rendelkezéseit. Mátyás azonban ellenfeleit, intézkedéseinek kerékkötőit egyszerűen félre állította. Garait megfosztotta nádori méltóságától, a fölé rendelt Szilágyi Mihályt pedig minden döntéséből kihagyta, ezért nagybátyja önként vált meg kormányzói tisztségétől. A királyi intézkedések Visegrádot is hamar elérték. A Mátyás megválasztásán hozott dekrétum az ország kőfallal kerített városait és királyi várait Szilágyi Mihály kormányzó kezei alá rendelte, de amikor Szilágyi önként megvált méltóságától, Mátyás egy időre megfosztotta szabadságától, és Világos várába záratta. 1459 márciusában Mátyás király hadai megostromolták a visegrádi várat. A katonai akció okát - források hiányában - a mai napig homály fedi. Ugyanez év őszén a király megbékélt nagybátyjával, és ennek hatására ismét Szilágyi Mihály rendelkezett a vár felett. Arról is van adatunk, hogy szeptember közepétől Szilágyi Visegrád várában tartózkodott. Itt várta ki, hogy a király által lefoglalt birtokait visszakapja. Ez év október és november havának egy részét Szilágyi ismét Visegrád várában töltötte. Itt keresték fel az esztergomi káptalan megbízottai, mert betegsége miatt nem tehette meg, hogy személyesen járuljon a káptalan színe elé. Ez olvasható ki a káptalan kiadványából. Kubinyi András ezzel szemben olyan véleményt alakított ki, hogy Mátyás a kibékülés után továbbra is a visegrádi várban tartotta őrizet alatt Szilágyi Mihályt.
1459-ben Hunyadi Mátyás tudomására jutott, hogy az ellene fordult főurak egy csoportja felajánlotta Magyarország trónját III. Frigyes német-római császárnak. Egyben arról is értesült, hogy 36 főúr és 12 főpap biztosította őt hűségéről. A király az ellene szegülőket hamar leleplezte. Garai meghalt, Újlaki pedig visszatért Mátyás hűségére. Ez év szeptemberében Budán kiegyezett Szilágyi Mihállyal. Az egyezség fejében visszakapta Szilágyi a besztercei grófságot és Lippa kivételével a tőle elvett várakat. Szilágyit a török Világos várában elfogta és II. Mehmed szultán Konstantinápolyban 1461-ben kivégeztette. A király még ez év elején Trencsénben megállapodott Podjebrád György cseh királlyal, és a megállapodás alapján Hunyadi Mátyás 1461 májusában házasságra lépett Podjebrád Katalinnal, a cseh király lányával. Podjebrád György cseh királlyal, és a megállapodás alapján Hunyadi Mátyás 1461 májusában házasságra lépett Podjebrád Katalinnal, a cseh király lányával.
 |
| A koronaőri tábla a visegrádi fellegvárból, 1493 |
 Mátyás
aranybullája, 1464 |
A 15. század hatvanas éveit még egy régen cipelt gond is terhelte. A visegrádi várból elor-zott Szent Koronát Erzsébet királyné 1441-ben adta át III. Frigyes császárnak. TÍZ év Után a magyar főurak türelme elfogyott, és 16 ezer katonával ostrom alá vették Frigyes székhelyét. Ez a katonai lépés azonban sikertelen maradt. 1463. július 19-én Mátyás király Vitéz János váradi püspök vezetésével küldöttséget menesztett III. Frigyeshez. A tárgyalás eredményeként a küldöttség a király és az ország nevében békét kötött a császárral. Ebben az egyezségben nagy árat kellett fizetni a fondorlattal elrabolt Szent Koronáért. Az okmány értelmében a császár továbbra is megtarthatta a határ menti várakat és mezővárosokat, és használhatta a magyar királyi címet. Frigyes fiává fogadta Mátyást, és támogatását ígérte a törökök ellen vívott harcok folytatásához. Még ennél is súlyosabbak voltak a következő pontok. Az 1441 -ben elzálogosított Sopront és a zálogba adott Szent Koronát 80 ezer arany forintért visszaadta. Amennyiben Mátyásnak nem születne fiú utódja, akkor a magyar trónt a császár, vagy fia, Miksa főherceg örökli. Ezt a nehéz egyezséget Mátyás király július 26-án jóváhagyta, II. Pius pápa pedig három év múlva megerősítette. Utána az érintett városok lakosainak nagy öröme és mélységes hódolata közben a díszes menet Budára érkezett, ahol a királyi várban helyezték el ideiglenesen a Szent Koronát. A király a békeszerződés megkötése közben elhárította a Szerémség és a temesi végek ellen indított török támadást. Itt vette a hírt a Szent Korona visszaadásáról.
Egy évvel később, 1464 februárjában szülés közben meghalt Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin. A budavári Szent Zsigmond prépostság templomában temették el. Március 25-én megkezdődött a király koronázására összehívott székesfehérvári országgyűlés. Az Itt hozott törvények alapján Hunyadi Mátyást 1464. március 29-én a visszaszerzett Szent Koronával megkoronázták. Ettől kezdve a kancellária használatba vehette a király újonnan vésett kettős felségi pecsétjét. A következő április havában a király szentesítette az országgyűlés végzéseit, melynek második cikkelye rendelkezett a Szent Korona biztonságos megőrzéséről:
„Továbbá mivel tudjuk és tudják összes főpap uraink és báróink, és az ország egész közőssége is tudja, hogy milyen módon és miképpen jutott a Szent Korona annak helytelen őrzése és gondozása miatt az országból idegen kézre.
§ Amely idegen kézre kerüléssel egy ország helyrepótolhatallan károkat, kimondhatatlan veszteséget és sok viszontagságot szenvedett, és e korona csak nemrégiben, sok munka és fáradtság után, nagy költséggel volt az ország közönségének pénzén visszaváltható;
§ Mi tehát tisztünknél fogva a Szent Korona kellő megőrzése és megtartása céljából e helyen a főpap és báró uraknak meg országunk nemeseinek közös megegyezésével és akaratából egy régóta megszokott helyről és arra alkalmas személyekről kívánunk gondoskodni, nehogy - amitől Isten őrizzen - a korona ismét az országtól idegen kézre kerüljön."
A „régóta megszokott hely" Visegrád fellegvárának koronaboltja, a két koronaőr pedig a törvénycikk értelmében nem az országot képviseli az uralkodóval szemben, hanem a király hatalma alatt áll, tehát a Szent Korona a király tulajdona. A koronázási ünnepségek után Mátyás határozott lépéseket tett az ország belső helyzetének megszilárdítására. Ennek első ér zékelhető jele az ország gazdasági életének megszervezése, megfelelő jövedelmek biztosi tása volt. Azt is fontosnak tartotta, hogy a királyi intézmények adminisztrációját függetle nítse a rendektől és az országgyűléstől. Ezeket az intézkedéseket megkoronázta azzal, hogy megszervezte csak a királynak engedelmeskedő zsoldos hadsereget. Ezek az intézkedések együttesen a központi hatalom megszilárdítását szolgálták.
Ezek az abszolutista törekvések sokakban ellenállást váltanak ki. 1467 nyarán Erdélyben lázadtak fel a nemesek Mátyás ellen, 1471 tavaszán pedig Vitéz János állt a főúri lázadás élé re. A király Csehországban vette a hírt a magyarországi főurak és főpapok összeesküvéséről. Innen Budára sietett azzal a szándékkal, hogy a Vitéz János esztergomi érsek, fő- és tit kos kancellár és Janus Pannonius pécsi püspök vezetett, ellene irányuló összeesküvést leszerelje. Békéltető lépéseit nem kísérte siker, mert még ez év szeptemberében meghívták a magyar trónra Kázmér lengyel herceget - IV. Kázmér lengyel király fiát -, aki hadat üzent Hunyadi Mátyás királynak. Janus Pannonius azzal tetézte árulását, hogy megnyitotta Kázmér lengyel herceg előtt a nyitrai vár kapuit. IV. Sixtus pápa követével arra intette a szemben álló feleket, hogy béküljenek ki egymással, és hadi erejüket inkább a törökök ellen fordítsák. A pápai intézkedés hatására Kázmér herceg elhagyta Magyarországot, de Nyitra várában kisebb lengyel őrséget hagyott hátra. Az őrség tagjai annyira kilátástalannak tartották helyzetüket, hogy 1471 karácsonyán meghódoltak Mátyás előtt.
1472 tavaszán Sixtus pápa további lépéseket tett az ellenségeskedés felszámolására. Először elismerte Hunyadi Mátyás cseh királyságát, a lengyel királyt és fiát pedig kiközösítéssel fenyegette meg, ha nem hagyják abba Mátyással szemben az ellenségeskedést és akadályozzák a magyar királyt az eretnekek elleni harc folytatásában. Ennek hatására 1472 már ciusában megkezdődtek a békealkudozások a lengyel és a magyar király között. A tárgyalások közben Mátyás király arra is szakított időt, hogy a lehetetlen helyzet előidézőit, elsőként Vitéz János érseket, a fegyveres felkelés vezetőjét előbb Budán, később pedig Visegrádon tartotta őrizetben. Bonfini ezt írta erről: „Azután titokban átvitték az érseket Visegrádra, és egy pár hónapig a királyi testőrség vigyázott rá." Vitéz, a pápa közbenjárása eredményeként visszatérhetett Esztergomba, de az agg érseket annyira megviselték a kényszerű fogság hónapjai, hogy szabadulása után még az év augusztus 8-án meghalt.
Közben jelentős változások voltak a visegrádi vár birtoklásában. Hunyadi Mátyás országlása idején Visegrád váruradalma - amit még Károly Róbert épített ki - a királyi magánbirtokokat kezelő budavári udvarbíró felügyelete alá került. A 15. század hatvanas éveinek elején még a királynéi birtokokkal együtt igazgatták. Tíz évvel későbben már a budavári provi-sor (felügyelő, gondnok) illetékessége alá tartozott. A nyolcvanas években pedig Piber Benedek visegrádi várnagy az udvarbíró szerepét is betöltötte. Ekkor már a vár közös igazgatási egységben volt a damásdi várral a budavári udvarbíróság kezelésében.
A század hatvanas éveihez köthető egy külföldi hírhedt személy hosszabb ideig tartó fogsága is. A kortársak által karóhúzóként (románul Tepes, azaz Karós) IV. Vlad havasalföldi vajdát 1462-ben kiűzték fejedelemségéből. Az Erdély felé menekülő fejedelmet ismert kegyetlenségei és hitszegései miatt Mátyás király őrizetbe vétette. „Drakuíát a királyhoz (ti. Mátyáshoz) vezették, aki tömlöcbe záratta. Budától északra, a Duna menti Visegrád tömlöcében töltött 12 évet." Az említett idézet közreadói szerint írója értesüléseit minden bizonnyal egy Fedor Kurícyn nevű moszkvai diáktól szerezte, aki 1482-ben III. Iván orosz nagyfejedelem követeként fordult meg a budai udvarban. De közleménye valótlanságot is tartalmaz. Azt rögzítette írásba ugyanis, hogy Mátyás hadjáratot indított Drakula ellen. Kényszerű fogsága meglehetősen hosszúra nyúlhatott. Csak 1475 nyarán nyerte vissza szabadságát és csak testvéröccse halála után térhetett vissza hazájába.
 |
| Mátyás képe egy Corvina kötetben |
Az ország belső nyugalmának megteremtése kedvezően hatott a gazdasági élet fellendülésére és az ország védelmének megszervezésére is. Ennek egyik állomása Jajca várának visszafoglalása volt, de Mátyás ennél fontosabb feladatának látta a déli határok megerősítését, egy két vonalból álló kettős végvári rendszer kiépítését. Ezeknek az erősségeknek a kiépítése után látott hozzá az ország külpolitikájának megszervezéséhez. A végső cél a cseh királyság megszerzése és a német-római császári trón elnyerése volt azért, hogy ennek a hatalomnak a birtoklása nagyobb lehetőséget adjon a törökellenes harcok megszervezésére.
Tizenkét év magányossága után Mátyás 1476-ban megkötötte második házasságát a nápolyi király leányával. Alfonzo, a spanyolországi Aragónia királyának fia volt, aki az utolsó Anjou, Jó René királlyal szemben nyerte el Nápoly trónját. Mátyás király Alfonzo leányával abban a reményben kötötte meg házasságát, hogy Beatrix fiút szül neki és így biztosíthatja trónja öröklését. Ez a reménye azonban nem teljesedett. Második házassága előtt megismerkedett egy Edelpeck Borbála nevű bécsi polgárleánnyal, akitől 1473-ban megszületett Corvin János. Ez reményt adott számára, hogy házasságon kívül született fia alkalmas utód lesz munkájának folytatására. Mátyásnak ezt a törekvését Beatrix nem támogatta.
Mátyás második házassága előtt hozzáfogott nagy építészeti terveinek végrehajtásához azért, hogy méltó keretet teremtsen nagyra törő politikai terveinek megvalósításához. Ezek a nagyszabású munkák először a királyi városokban indultak meg. Természetes, hogy a legnagyobb építkezés Budán indult meg, melynek célja a Zsigmond által épített impozáns Friss-palota átalakítása, bővítése és a polgárváros elhanyagolt házainak, középületeinek újjáépítése volt. A vidéki építkezések sorában Visegrádon - a szintén Zsigmond által épített - királyi palota, a fellegvár és a polgárváros helyreállítása, új építészeti elemek alkalmazása volt a fő cél. A király tartózkodását rögzítő adatok azt tanúsítják, hogy Mátyás 1472-ben áprilisban, májusban és októberben kereste fel először Visegrádot. Októberben több mint két hetet töltött itt, és ekkor alakíthatta ki részletes tervét a helyreállítás programjáról.
 |
| Beatrix arcképe egy Corvina kötetből |
Visegrád fejlesztése azonban nem a nagyobb városokéhoz hasonló módon indult meg, mert az 1440-től eltelt harminc esztendő zavaros ideje alatt az egykori királyváros népessége az elvándorlással olyan mértékben csökkent, hogy ennek a király által kidolgozott szép tervnek a megvalósítását csak új lakosok betelepítésével lehetett megvalósítani. A nagy terv első épületének, az obszerváns-ferences kolostor együttesének munkálatai 1473-ban megkezdődtek. Ez a ferencesek részére átengedett kolostor és kápolna ekkorra már annyira megrongálódott, hogy Mátyás király udvari építészét, György mestert rendelte Visegrádra. Az építkezéseket elindító Kőfaragó György ismert és rangos alakja volt a Mátyáskori udvari építészetnek. Ő tett javaslatot arra, hogy a kolostor újjáépítése után itt maradhassanak emberei. A történeti irodalomban arról is találunk pontos adatot, hogy Mátyás király Visegrád városát úgy igyekezett benépesíteni, hogy 1474-ben kiadott oklevelében száz erdélyi szász jobbágycsaládnak ígért kiváltságokat, ha Visegrádra költöznek. A város „a korábbi zavaros időkben teljesen elhanyagolttá vált" mondja az egyik oklevél, míg a másik romokról és elhagyatottságról ír, amelybe a város a korábbi időkben jutott. Azt, hogy mivel kecsegtette meg a király az erdélyi szászokat, az idecsatolt oklevél szövegéből ismerhetjük meg:
... Tudtukra adjuk mindeneknek, hogy Mi; akarván Visegrád városunkat mely is azelőtt régi időben sok visszaélések, majd viszontagságok miatt csaknem a végső pusztulásra jutott; népség sokaságával és szükséges épületek leendő helyreállításával feldíszíteni, kiváltképpen, hogy ezen ékes hely, mely a mi felséges fejedelmünknek legkellemesebb helye, jó lakosokkal telepítessék meg, és a régi virágzását ezen város visszanyerhesse, 100 jobbágy szász telepíttessé a mi országunk erdélyi részibül, a hetvenkét széket lakó szászok közül Visegrád városunkba egyetértéssel és akarattal, mint lakosok hölgyeikkel gyermekeikkel és egész famíliájukkal feljönni akarnak; oly szabad just vélünk engedni, hogy megtelepedésük után a feljebb említett városunkban sem minemű adót, taksákat, vagy Constituciót Őfelségének, vagy Successiorainak az esztendei negyven aranyforintokon kívül fizetni kötelesek ne legyenek, másféle taksáktól egészen felmentetnek sőt: különös kegyelmünkből az egész országunkat értvén minden vámok fizetésétől örökre, harmincad fizetésétől pedig 10 esztendőkre felszabadíttassanak, sőt ezeken felül minekután az elhagyott és megrogyadozott épületeket megújítják - valamennyi szántóföldeket, réteket, kaszálókat, füvet termő pascumokat, erdőket, minden hegyekkel és szőlőkkel -, egyszóval mindent, amik a városhoz tartozandók és hasznot hajtók és minden néven nevezendőket, minden hasznot adunk, engedünk örök bírásul, tartásul, haszonélvezetül hagyjuk..."
A források hiányában nem ismerjük a 15. század elején még virágzó város pusztulásának okait. A következmények ismeretében mégis világossá válik, hogy az előkelők és a polgárok elköltözésével üresen maradtak az Anjou-korban épült házak és paloták. Az előzőekben lát luk, hogy a visegrádi rezidenciával 1472 óta egyre többet törődő király figyelmét nem kerül-I, hogy a „jeles hely, amely felségüknek nagyon kedves" újra szorgalmas lakosokkal le yen henépesítve, akik vissza tudják varázsolni a régi idők dicsősségét. Az azonban mégsem tudjuk pontosan nyomon követni, hogy mi lett a vonzó királyi kiváltságlevél következménye. A szászok - véleményünk szerint - a rendkívül kedvező kilátások ellenére sem adták fel erdélyi fészküket, mert a későbbiekben nem hallunk Visegrádra költözött szászokról. A király utána újabb intézkedéseket foganatosított azért, hogy megállítsa a pusztulás folyamatát és mesterségesen új életet leheljen az ősi város életébe. A szászoknak felkínált lehetőségek foglalata azonban azt is felszínre hozza, hogy az előző században ismert gazdálkodási formák mellett újabb megélhetést kínált a mezőgazdaság és a szőlőművelés.
 |
| Gótikus zárszerkezet a királyi palotából |
 |
 |
| Középkori ún. tornyos lakatok | |
 |
| Visegrád középkori városa a 15. században |
Azt, hogy a szászoknak küldött adománylevél nem hozta meg a várt és remélt eredményt, egy 1475. szeptember 8-án Bártfáról kelt levél meggyőzően bizonyítja. Ebben a levélben Hans Klein egykor bártfai, most pedig visegrádinak mondott polgár arra kéri Bártfa város tanácsát, hogy a fent megnevezett személyt összes javaival együtt engedje Visegrádra költözni. A kérés indoklásául bemásolták a levélbe Mátyás király oklevelének szövegét, amely a Hans Klein kiköltözésére is alapot adó kiváltságok leírását tartalmazta. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy milyen kiváltságokról esik szó az oklevélben. Az első pont a városba költözés szabadságát biztosítja bármilyen jogállású ember számára. A birtokosok száz márka terhe mellett kötelesek elengedni alávetettjeiket. A második pontban a városba költözőknek a király kegyelmet ad bármilyen korábban elkövetett bűntetteikért, akár emberölésért is azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban nem követnek el kihágást. A harmadik pontban mindazok korábban keletkezett adósságát elengedi az uralkodó, kik a városba akarnak költözni. A negyedig pont mindörökre örökös adómentességet biztosít a polgároknak. Az ötödik pont teljes vám- és harmincadmentességet biztosít. A hatodik pont szerint csak a király és az általa kijelölt bíró ítélhet a polgárok peres ügyeiben, továbbá senki nem foglalhatja le javaikat. Végül a hetedik pontban Mátyás megerősíti a város régebbi - sajnos nem részletezett - szabadságait, melyeket ő, illetve az előtte uralkodó királyok korábban a városnak adományoztak. Ezek bizony olyan - az ország egyetlen városában sem ismert - kiváltságok, amelyek következményeit a király halála után nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
A királyi palota és a fellegvár területén megindult építkezések viszont azt tanúsítják, hogy Mátyás király a nehézségek dacára is megvalósította eredeti tervét. Budán és az ország többi városában folyó építkezések sorába - Kőfaragó György irányításával - olyan munka folyt, mely a gótikus stílus kiteljesedését eredményezte. Ezt bizonyítja a palota udvari kerengőjének gazdag díszítése, amelynek előzményei a mester működésének korábbi színhelyein, Kolozsvárott és Vajdahunyadon is megtalálható. A reneszánsz stílus megjelenése és kiteljesedése csak Mátyás király második házassága után követhető nyomon. Azt már a korábbiakban láthattuk, hogy az asszonyi uralom, valamint I. Ulászló és V. László uralkodása alatt kialakult zavaros idők milyen károkat okoztak a korábban virágzó városokban. Visegrádon az elhanyagolt királyi palotát Mátyás állította helyre 1458 és 1490 között. Ezek a nagyszabású építkezések csak 1476 után, Beatrix királyné érkezésével vettek nagyobb lendületet. A késő gótikus stílusban helyreállított épületeken ekkor jelent meg az Itáliából ide plántált reneszánsz stílus is. A palota reneszánsz szobrászati műhelyének a Rómából érkezett Giovanni Dalmata volt a vezetője.
Azt is érintettük már, hogy a mai palota együttest Zsigmond király - uralkodásának első felében - építette. Az egész építkezés még nem fejeződött be, amikor a palota keleti szárnyára egy második emeletet is építettek. Ehhez a királynéi lakosztályokhoz még Zsigmond idejében fürdőszobát és egy zártkertet is kapcsoltak. Még ebben az időben épült ki az egész palotát ellátó vízvezeték rendszere, a felső zártkert falikútja és a díszudvar emeletes loggiája, egy díszes csorgókúttal.
 |
| Hunyadi Mátyás címere |
Mátyás király idején az egész épületet kétemeletessé alakították. 1484 körül a keleti szárny belső szerkezete is átépítésre került. Ezzel a kiegészítéssel az első emeleten - a király és királyné lakosztálya mellett - egy hercegi lakosztály is helyet kapott. Ezzel a második emelet az uralkodó pár téli lakosztálya lett. Ebben a programban a palota termeit beboltozták, és az ablakokat késő gótikus szerkezetekre cserélték. A palota belső udvarán késő gótikus kerengő, fölötte pedig reneszánsz loggia épült. Az udvarban korábban emelt csorgókutat lebontották, és az udvar közepére oroszlános-kutat építettek. A palota kútjait a Zsigmond király által épített vízvezeték forrásvízzel táplálta. A vizet a Várhegy gerincén át vízvezeték szállította favályúkban egy kerek víztoronyig, majd innen gravitációs úton érkezett az a palotába. Az épületegyüttes közelében a vezeték cserépcsövekben folytatódott, ami egy kőből faragott övcsatornába torkollott. Innen falba rejtett ólomcsövek, vasabroncsokkal összefogott facsö-vek vagy rézcsövek juttatták el az üdítő vizet a fürdőbe és a gyönyörűen kiépített kutakhoz.
A Mátyás-kori építkezések során - a nyolcvanas évek első felében - két vörös márvány, reneszánsz szökőkút épült. Ezekről Oláh Miklós érsek tudósításából kapunk tájékoztatást. A leírásában szereplő „Múzsák kútjá"-ból az ásatások során csak töredékek kerültek felszínre. A palota belső díszudvarán lévő díszkútról - röviden - szintén Oláh érsek emlékezik. Ez a kút azonban a 20. század negyvenes éveinek elején lefolytatott ásatások során előkerült. A palota pusztulása során ennek a gyönyörű díszítőszobrászati emléknek azonban olyan eredeti darabjait sikerült megtalálni, hogy a töredékek alapján mód nyílt a kút teljes rekonstrukciójára is. Ennek alapján a visegrádi Herkules-kút jelenleg egyedüli emléke a quattrocento kor leggazdagabb, medencés-tálas szökőkúttípusának. Művészeti jelentőségét csak megnöveli, hogy készítésének idejét is sikerült meghatározni. Ennek alapján az is megállapítható, hogy Itálián kívül, a Visegrádon készült monumentális díszkút egyedülálló emlék Európában. A különlegesen értékes kútemlék építési idejét 1484-re lehet tenni. Ez az évszám került fel a kerengő folyosó egyik bordájára. Az építkezés egyidejűségét az bizonyítja, hogy a kút alapozásába felhasználták a kerengő és a loggia rontott törmelékeit. Ezt a megállapítást csak erősítik a vizet elvezető csatorna ebben az időben faragott vájatai. Legnagyobb bizonyíték azonban az, hogy a hatalmas márványtál a helyszínen egy tömbből lett kifaragva. Ez nem fért volna be a kerengő ajtóin, így azokat csak a lomb kifaragása után építhették.
 |
| A palota 15. századi rekonstruált képe a Duna felöl |
 |
| A palota Mátyás kori képe, számítógépes rekonstrukció |
 |
| A palota észak-keleti szárnya |
 |
| A díszudvar helyreállítón későgótikus kerengője |
 |
| A Herkules kút a díszudvar felöl |
 |
| Oláh Miklós esztergomi érsek, történetíró (1493-1568) |
 |
| A Herkules kút eredeti töredékei a múzeum kiállításán |
 |
| A reneszánsz loggia rekonstruált állapotban |
A díszkút különleges jelentősége és értéke alapján szükséges arról is megemlékezni, hogy ki volt ennek a csodálatos díszkútnak a mestere. Korábban már szóltunk arról, hogy ezt a hatalmas alkotást Giovanni Dalmata és az irányítása alatt dolgozó építőműhely készítette. A kisebb tehetségű szobrászok közül munkatársa volt Giovanni di Jacopo da Como (a má sik néven Giovanni Ricci), a Visegrádi Madonna néven ismert vörös márvány, a kápolna be járata fölötti körszelet alakú ívmező (lunetta) mestere. A Herkules-kút legfontosabb részei: a gyermek Herkulest ábrázoló szobor, a hatalmas kúttálat tartó puttók, az oldallapok mé lyített tükréből kiemelt címerpajzsok az ő keze munkáját dicsérik, de a geometrikus és növényi díszek megmunkálását segédei készítették.
Giovanni Dalmata Mátyás király meghívását akkor kapta, amikor már nemzetközi szempontból is jelentős művész volt. Dalmáciában, Trau városában született, de a művészeti pá lyára Itáliában készült fel. Tanulmányainak nagyobb részét Lombardiában végezte. Első is mert művei Közép-ltáliában születtek. 1465-től Andrea Bregno római szobrászművész mellett dolgozott. Mesterével és a mellette dolgozó Minő da Fiesoléval együtt dolgozott számos síremlék elkészítésén. Életének legkiemelkedőbb munkája II. Pál pápa síremléke, melyet Minő da Fiesoléval együtt készítettek. Utána Rómában még együtt dolgoztak a Palazzo Venezia és a San Marco-bazilika díszítésén. Mátyás király meghívására a nyolcvanas évek elején Itáliából érkezett Magyarországra. Először Visegrádhoz kapcsolódott tevékenysége, majd a nyolcvanas évek végén Budán kapott a királytól megbízást. Az itt töltött évek alatt kifejtett művészeti tevékenységéért Mátyás egy dalmáciai vár birtokosává tette. Amikor Mátyás meghalt, a régi tulajdonos elűzte Majkovec várából. Utána szülővárosába tért vissza, majd Velencében, Anconában és Raguzában dolgozott.
A királyi palota szobrászati emlékeinek Mátyás-kori kialakításán kívül szólni kell még a 15. század nyolcvanas éveiben folytatódó építési és átalakítási munkáiról is. Okleveles bizonyítékok alapján biztos adat áll rendelkezésünkre arról, hogy a királyi palota késő Mátyáskori átépítésének a budai udvarbírók, közöttük is elsősorban Ráskai Balázs volt az irányító ja. 1484-től - Mátyás haláláig - ő kapott királyi felhatalmazást a munkák vezetésére. E megbízás alapján feltételezhető, hogy az átépítés összefüggött a budai és a visegrádi váruradalmak összekapcsolásával, amely lényegében már 1476-ban, Piber Benedek budai provisorrá és visegrádi várnaggyá történt kinevezésével megvalósult. Ezt - az oklevél mellett - megerősíti az is, hogy Piber Benedek címerét a palota együttes utcai homlokzatát díszítő zárterkélyen alkalmazták.
 |
| Oroszlánfejes faragvány töredék |
A Ráskai Balázs által levezényelt átépítési program a palota Zsigmond-kori elrendezését csak kisebb mértékben változtatta meg, de végső formájában az épületek teljes felújítását eredményezte. Az északkeleti palotarész belső tereinek funkciója megváltozott. Megszüntették a földszint és a keleti szárny első emeletének szobáit: elbontották az északi szárny nyugati szobájának kandallóját és befalazták a falifülkéket. A keleti szárny négy szobája és belső folyosója helyén három - egymásba nyíló - szobát alakítottak ki. A nyugati szárny földszinten lévő nagy termének udvarra néző ablakait és ajtaját megszüntették, járószintjét megváltoztatták és ezt a részt az alsó, fogadóudvarhoz kapcsolták. Az ekkor épített délnyugati palotaépület földszintjén külön bejáratú szobasort alakítottak ki azért, hogy az északkeleti palotában megszüntetett szobák helyett a kiszolgáló személyzetet ebbe a részbe telepítsék.
 |
| Herkules kút másolata a palota díszudvarában |
 |
| A kútszobor Herkules figurája |
 |
| Mátyás címere a kútról |
 |
| Mátyás besztercei gróf címere a kút szalagokkal átkötött gyümölcsfüzérekkel díszített kávalapjáról |
 |
| Faragványtöredék a Mátyás kori címeres zárterkélyről |
 |
 |
| Fehérmárvány faragványok a palotakápolnából: puttófej és töredék | |
A funkciók eddig tárgyalt megváltoztatása mellett a legnagyobb változást az építészeti szerkezetek tejes körű cseréje jelentette. A földszinten és az emeleten kicserélték a Zsigmond korában épített, fából készült födémeket. Helyette a földszinten dongák, az emeleten pedig keresztboltozatok készültek, ugyanakkor csillagboltozatot kapott a nyugati szárny emeleti nagyterme, annak zárterkélye, és a belső díszudvar kerengője. Díszes késő gótikus szerkezetekre cserélték az ajtó és ablakkereteket, az emele len pedig a kályhákat és kandallókat. A belső udvar nyitott árkádsorát üvegezett ablakú, boltozott, négyszárnyú kerengővel váltották fel, amely fölött nyi-tott, ballusztrádos, reneszánsz loggia épült. A korábbi díszkutakat késő [ótikus és reneszánsz kutakkal váltották fel. A bejárattal szemben, a palota tengelyében épített - templomnak is beillő - kápolna járószintjét megemelték, oltárokat, pasztofóriumot, az orgonának erkélyt, a nyugáti falon pedig karzatot építettek. Bordás boltozattal fedték le a sekrestyét és a királyi oratóriumot.
A Mátyás-kori átépítési program idejét - a megmaradt emlékek alapján - meg tudjuk határozni. Elsősorban a már korábban említett, a kerengő vésett 1484-es évszáma alapján. A palota díszudvarát keretező kerengő és a reneszánsz Herkules-kút építése összefüggésbe hozható a kápolna átépítésével és a kápolnaterasz emelésével. Ezt az új falakba másodlagosan beépített 14. századi kőfaragványok bizonyítják. A kápolna teraszának falába több olyan nyíláskeretet is beépítettek, amelyeket csak új, késő gótikus keretekkel helyettesíthettek. A felsorolt jelek az egész területen egy nagy, teljesen összefüggő építkezésre vallanak, s ez a nagy program mindenképpen csak az 1484-es kerengőépítés körül, annak szerves folytatásaként bontakozhatott ki. Ez is bizonyíték arra, hogy a kis udvar Oroszlános-kútja belső fedőlapjának hiányzó száma csak az 1483-as esztendő lehetett. Az átépítés során pontosan datálható pénz vagy érem nem került elő a törmelékekből.
 |
| A palotakápolna rekonstrukciós rajza |
 |
| A palota udvari homlokzatán megépített Mátyás kori címeres zárterkély rekonstrukciója |
 |
| A kápolna mérmüves ablakának rekonstrukciója |
 |
 |
| A kápolna orgonakarzatának eredeti, Mátyás és Beatrix címerével ékesített konzolkövei | |
 |
| Az orgonakarzat rekonstrukciója |
 |
| Vörösmárvány faragvány a palotakápolnából |
 |
 |
| A reneszánsz faragványok kiállítása a kápolna sekrestyéjében | A kápolna tabernakulumának rekonstrukciója |
 |
| Tubát fúvó puttó dombormű |
 |
| Az ún. Visegrádi Madonna relief és részletei |
 |
 |
 |
 |
| A Mátyás kori vörösmárvány Oroszlános kút |
 |
| Az Oroszlános kút udvara |
 |
| A Mátyás kori vörösmárvány Oroszlános kút |
 |
| Oroszlánfejes konzol a kútról |
 |
| Címertöredék a kútról |
 |
| Címertöredék a kútról |
 |
| A fellegvár madártávlatból |
 |
| A fellegvár keleti palotaszárnya |
***
Mátyás király visegrádi építkezéseinek másik színhelye a fellegvár átépítése és bővítése volt. Mint látni fogjuk, ez a nagy munka a palotában történt nagy program befejezése után indulhatott meg. Erre az a körülmény enged következtetni, hogy a kőfaragók itt is olyan profil-sablont használtak, mint a palotában. A program jelentőségére az utal legjobban, hogy IV. Béla király 13. századi alapítása óta nem volt ilyen nagy átalakítás és új építés a fellegvárban. Ez azzal indult, hogy köpenyfalra támaszkodó dongaboltozattal látták el a vár belső udvarát körül vevő palotaépületeket, Károly Róbert és Nagy Lajos király hajdani rezidenciáját. Fontos átalakítás volt az is, hogy az öregtorony és a keleti palota közötti kis területet - minden valószínűség szerint lépcsőházként építették be. Erre utal a bevésett boltváll a keleti palota északi oldalán, a nyílások kiosztása és a feltárások során előkerült válaszfal. A boltozat másik oldala arra a falra támaszkodott, amelyet az öregtorony déli fala mellé emeltek.
Legjobban érintette az átalakítás a belső várudvar keleti és nyugati palotáját. Itt a járószinteket lesüllyesztették, s ezzel megszüntették az eredeti bejárás nyílásait, illetve új gótikus ablakkereteket helyeztek be a régiek helyett a keleti palota udvari homlokzatán. Ezt az ablakcserét minden bizonnyal a keleti palota külső falán is végrehajtották. Az innen kibontott kőfaragványokat az újonnan épülő északnyugati lépcsőházba és a palotába építették be. A nyugati palota udvari ablakait befalazták és egy első emeleti külső ajtót nyitottak a korábbi ablak helyén, amelyet a vár belső udvaráról egy falépcsőn lehetett megközelíteni. Az Anjou-korban épített faburkolatos első emeleti szobát megszüntették és az emeleti két helyiséget egybenyitották. Ezt a szintet fafödémmel fedték be. Ekkor látták el gótikus hálóboltozattal a keleti palota első emeleti nagy termét. Valószínűsíthető, hogy ehhez a szinthez kapcsolódott a belső kaputorony csillagboltozattal ellátott szintje, melynek zárókövét Mátyás király és Beatrix királyné címerei díszítették.
A szintek lesüllyesztése magával vonta a korábban épített kandallók és kályhák lebontását. Ezek hulladék anyagát a nyugati és keleti falszorosba dobták. Az új nyugati szárny ekkor lett a fellegvár legszebb, reprezentatív célokat szolgáló épületrésze. Nagyméretű, ke-resztosztós, késő gótikus stílusban vésett ablakai ekkor kerültek a nyugati palotaszárny belső udvari oldalára és a külső, dunai homlokzatra is, melyek elegendő fényt és eleganciát szolgáltattak az ide tervezett udvari rendezvényekhez. Valószínű, hogy az 1459-es - koráb ban leírt- ostromhoz köthető a keleti támpillér és az árnyékszéktorony felépítése Az öreg torony melletti falszakaszon ugyanis javítás nyomai fedezhetők fel, amihez másodlagosan felhasznált kőanyagot használtak. Ilyen módon javították az öregtorony sarkantyújának al sózónáját is. Balogh Jolán azt hangsúlyozta Mátyásról írt könyvében, hogy a király által épít tetett nyugati palotának puszta fala is feltűnően elütött a vár többi részétől, hatalmas ablak sorával pedig külön palazzóként illeszkedett be a vár együttesébe. Megítélése szerint Má tyás építkezései közzé sorolta a déli kerek bástyát és a keleti kaputorony egyes részleteit is.
Bár csekély forrás utal rá, mégis valószínű, hogy a Visegrádon megkezdett nagy építési láz az alsóvárat sem kerülte el. Ezt elsősorban az indokolta, hogy a német város melletti nagy erősség az itt épült királyi palota védelmét látta el. Bizonyára elsőként a lakótornyot biztosító falgyűrűk átépítését végezték el. A lakótorony belsejében is átalakításokat végeztek. Ekkor emeltek késő gótikus bordákat a lakótorony legfelső emeletén. Több szerző erre az időre helyezi a lakótorony keleti udvarán álló nyolcszögű kútkáva építését is. Ez a kút rekonstruált állapotában a késő gótikus várépítészet egyszerű, de kifejező és hangulatos emléke. Az eddig ismertetett építkezésekkel befejezték, és mintegy tökéletes teljességre vitték a királyi palota, a fellegvár és az alsóvár helyreállítását. Visegrád ekkor lehetett a legcsodálatosabb mind természeti, mind építészeti szépségekben. Ez indította őszinte csodálatra, a szépre fogékony lelkületű embereket: Thuróczy Jánost, Tuberónt és Oláh Miklós érseket a következő évtizedekben.
***
 |
| Az alsóvár udvarán levő középkori kút |
 |
 |
| Az alsóvár déli kapuja | A Salamon-torony az ágyúterasz felől |
 |
| Mályás kori kályha és fürdőkád rekonstrukciója a hercegi lakosztályból |
 |
| A palota fürdője |
A Mátyás király tartózkodási helyeit rögzítő dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az 1472-ben történt hosszabb tartózkodás után a király és kísérete még négy alkalommal kereste fel az építkezés ideje alatt a teljesen újjászületett Visegrádot. Ezek közül egyszer, egy reggel kelt útra Buda várából a Visegrádra tartó díszes menet. A délidőt Pomázon, Beatrix királyné pompásan berendezett vadászkastélyában töltötték. Innen a hegyek gerincvonalát követő királyok útján csak estebédre érkeztek Visegrádra.
 |
| Szíriai albarello |
 |
 |
| Mátyás kori itáliai üvegserlegek | |
 |
| 15. századi majolika edény |
 |
| A konyha berendezése, a korban is kedvelt fűszerekkel és csemegékkel |
 |
| A királyi konyha, rekonstrukció |
 |
| A hercegi lakosztály nappali szobájának rekonstruált berendezése |
 |
| A hercegi lakosztály ebédlője és hálószobája, rekonstrukció |
A menet élén a zászlósurak haladtak. Köztük is az első guthi Országh Mihály, az ország nádora, aki tisztes kora ellenére a legdélcegebb tartású lovas volt az egész menetben. Mellette poroszkált ecsedi Báthori István országbíró, majd utána a vajdák és a főispánok. Mátyás királyt és feleségét, Beatrix királynét az egyháznagyok menete kísérte, akik közül Vára-di Péter, az új kalocsai érsek, a király kancellárja volt a legelőkelőbb. A díszes menetet a királyi titkár, néhány tanácsos, a kisebbik kancellária tagjai és a familiárisok sora zárta be.
Az udvar utazásának csebi Pogány Péter, a király fő udvarmestere volt a fő szervezője és ir.inyilója. Ő, az udvartartás fejeként, rangban az ország zászlós urai közé tartozott és személyében felelt azért, hogy az utazás alatt Mátyás és kísérete hiányt semmibe ne szenved-|en A löbb száz főre tehető várőrség, melynek élén Piber Benedek udvarbíró állt, már néhány nappal megelőzte a királyi pár érkezését. A kisebb csapatok is itt állomásoztak már a fényes palotában és a fellegvárban.
A királyi termek, lakosztályok, udvarok és kertek rendjét és őrizetét sárosfalvi Nehéz Péter, a király kamarása vette át erre az időre. Ő volt a király egyik legbelsőbb bizalmasa, ezért szabad bejárása volt a palota összes termeibe. A díszes ebédlők mellet sorakozó konyhákban serénykedett Pathócsi Bertalan, a király sáfára, hogy a lábon hajtott marhák húsával és a társzekereken szállított élelmiszerekkel, fűszerszámokkal és a magyar vidék legjobb boraival megtöltse a palota hatalmas éléskamráit és pincéit. A főszakács irányítása alatt mindent előkészítettek már a szakácsok, kukták és famulusok, hogy mire az udvar Visegrádra érkezik, zavartalanul tudjanak hódolni az asztali örömöknek. Megjöttek már a halászok is, akik gazdag zsákmányukkal tették változatosabbá a főszakács által összeállított étrendet.
A Visegrádon töltött napok az udvar számára nem hoztak zavartalan pihenést, mert a király felfokozott életritmusa környezettét is magával ragadta. Óriási munkabírása miatt a királyt a dolgok apró részletei is érdekelték, mert ezekből tudta kihámozna a legfontosabb te endőket. A bonyolult összefüggésekből ritka éleslátásával rögtön át tudta tekinteni a helyzetet, és gyors reagálással máris kész volt rendelkezni, parancsokat osztani. Utána futárok, követek keltek útra, hogy mielőbb célba juttassák a király parancsait.
A következő napon követek érkeztek osztrák területről. Még Budán kapta a hírt Mátyás arról, hogy az osztrák rendek segítséget szavaztak a magyarok ellen készülő 111. Frigyes császárnak. Erre Mátyás gyorsfutárokkal levelet küldött az osztrákoknak, amelyben óvta a ren deket az ellenséges lépésektől. Amikor érzékelte, hogy intése hatástalan maradt, sereget szervezett ellenük. Augusztus első napjaiban azzal a hírrel érkezett a futár, hogy Zelenei János, a lovasezred kapitánya sikeresen nyomul előre az osztrák Duna mentén, és rövid ro ham után bevette Markenstein várát. A lázas munkájú hétköznapok sodrásában a győzelem híre az egész udvart örömmel töltötte el. A dunai ezred morva származású kapitányát Visegrád déli városkapujánál a város vezetői fogadták, majd innen csebi Pogány Péter vezette a győzteseket a királyi palotába.
A győzelmi ünnep megrendezésére a délutáni órákban került sor. Amikorra a diadalmenet összeállt, Hunyadi Mátyás és Beatrix királyné aranyozott baldachin alatt vonult a kápolna előtti térre, majd a kápolnába. Aragóniái János Esztergom érsekének ékes szónoklata után a papság tedeumot zengett, s utána a kápolna falára elhelyezték a győztesek zászlaját és hadijelvényeit. A nap még magasan állt a szemközti Szent Mihály-hegy ormán, amikor a királyi palota tornaterén lovagi játékok kezdődtek.
 |
| A hercegi lakosztály nappali szobájának rekonstruált berendezése |
 |
| Bronz könyvsarok a királyi palotából |
 |
| Oromcsempe címereket tartó angyalfigurával |
 |
| Mátyás kori kályha rekonstrukciója az ebédlőteremből |
 |
 |
 |
 |
| Mátyás kori kályha eredeti darabjai címerekkel, figurális és ornamentális díszekkel | |
Néhány év múlva pedig jeles követet fogadtak a visegrádi palotában. Az osztrák-magyar háborúskodás idején IV. Sixtus pápa Bartolommeo de Maraschit, Castello püspökét küldte követségbe azzal a céllal Frigyes császárhoz és Mátyás királyhoz, hogy simítsa el a köztük kialakult ellentéteket. A pápai legátus először a császárt kereste fel, aki úgy vélekedett, hogy Mátyás erőtartalékai kimerülőben vannak, és a magyarok képtelenek a háború folytatására. Mátyást kiváló diplomatái rögtön értesítették a történtekről. Amikora legátus Budára érkezett, a király sürgősen tudomására hozta, hogy a császár rosszul ítéli meg a helyzetet. Ennek bizonyítására katonai szemlét tartott Buda legnagyobb terén, és tizenhét félelmetes tűzerejű ágyút Indított el Ausztria felé. Ilyen előzmények után került sor a pápai legátus visegrádi fogadására Az akkorra újjávarázsolt királyi palota berendezésének harmóniája olyan hatást gyakorolt a reneszánsz művészetek hazájából érkező követre, hogy így keltezte a pápának írt jelentését:
Közben újabb fogoly érkezett a visegrádi vár börtönébe. A történet szálai Mátyás király egyházpolitikájának gyengeségeit világítják meg, s egyben utalnak arra is, hogy milyen fondorlattal befolyásolta Beatrix férjét a magyar főpapi stallum odaítélésének kérdésében. Sokak előtt ismert, hogy Vitéz János halála után a német Beckensloer János került Esztergom érseki székébe, aki kinevezése után hátat fordított az őt kegyekkel elhalmozó királynak, s végül kincsekkel megrakodva Frigyes császárhoz szökött. Különös, hogy a történtek ellenére Beatrix továbbra is szoros kapcsolatot ápolt a megszökött érsekkel. Az érseki szék utódlásának kérdésében a kiváló képességű Váradi Péter személye került előtérbe, aki Bolognában iskolázott és kalocsai érseksége idején a király titkos kancellárja volt. Beatrix mesterkedésének hatására a király mégsem Váradi Péterre bízta az esztergomi érsekséget, hanem a királyné saját öccsét - az akkor 14 éves Aragóniái Jánost - emeltette Esztergom érseki székébe.
 |
| Mátyás kori gyalogsági pajzs, az ún. pavese |
 |
| Mátyás kori fegyverek a fellegvár hadtörténeti kiállításáról |
 |
| Későgótikus páncél, hideg- és tűzfegyverek a kiállításról |
 |
 |
Beatrix királyné lépését még azzal is tetézte, hogy öccse kinevezésének előmozdítása közben alaptalan vádak sorozatát indította Váradi Péter ellen. Mátyás király az érseket Árva várába záratta. Amikor VIII. Ince pápa 1484-ben értesült az eseményekről, kérte a királyt, hogy engedje szabadon az érseket. Minthogy ez nem történt meg, a pápa Angelo Pecchinoliortei püspököt legátusként küldte Mátyáshoz 1488. szeptember 1-jén. A követ budai megjelenése arra utalt, hogy a pápa fontosnak ítélte a közte és a magyar király között kialakult viszony rendezését. Először arról tárgyaltak, hogy Mátyás bontsa fel a szövetséget Anconá-val, és követként közvetítsen Mátyás Ferdinánd nápolyi király és a pápa között keletkezett feszültség kérdésében. Minket legjobban a harmadik kérdés érdekel. Ez azzal foglalkozott, hogy a király bocsássa szabadon Váradi Péter kalocsai érseket.
Mi volt a vétke Váradi Péter kalocsai érseknek, akit egyházi méltósága mellett a kancellária ügyeinek vezetésével is megbízott a király? A források szerint a „nyelve" miatt gerjedt haragra a király, amellyel őt sértegette. Más dokumentumok is ezt sérelmezték, csak más fogalmazásban. A szelídebben fogalmazók azt rögzítették, hogy „szabados kijelentései miatt mért rá szigorú büntetést a király." Váradi fogsága a világtól elzárt Árva várában volt, ahol négy esztendőt töltött. Ezt a zordon várat Mátyás király Komorowski Péter rablólovagtól vette meg, aki negyedszázadon innen rémisztgette a környék lakosait. Mátyásba pápai kövei ismételt kérésére csak annyit engedett, hogy módosítva korábbi Ítéletét, Váradit ebből a barátságtalan börtönből Visegrád fellegvárába, ahol rangjához méltó körülmények között tölthette - a király egykori bizalmasa - fogságának további napjait.
Váradi Péter fogságának megkezdése előtt a hadi események kedvező fordulatot vettek. Hosszú előkészület után Mátyás csak 1484 elején kezdte meg Bécs város bekerítését azzal, hogy több fontos magaslatot eloflalt. Bécs teljes körülzárása és lövetése azonban csak egy év múlva, 1485 elején kezdődött meg. Frigyes császár ekkorra már Tirolba menekült. Így történt, hogy Mátyás hosszú és kitartó ostroma után meghódolt Bécs, a büszke császárváros. A magyar király diadala ezzel kiteljesedett. Azt az ellenséget alázta meg, aki el akarta tőle orozni a magyarok Szent Koronáját. Ez az ünnepélyes bevonulás nem egy barbár fejedelem díszelgése, hanem egy reneszánsz szellemű uralkodó parádéja volt, akit hódoló verseikben Itália költői is dicsőítettek.
 |
| Mátyás kori rekonstruált palotakert képe |
 |
| Török Richárd Mátyás szobra a palotában |
 |
Mátyás kori rekonstruált palotakert képe |
 |
Mátyás kori rekonstruált palotakert képe |
 |
| 19. századi idealizált elképzelés a palotáról |
 |
 |
| Mátyás arcképe egy Corvina kötetből |
 |
| Hunyadi címer az Oroszlános kútról |
 |
| Mátyás arcképe, 15. századi olasz mester fehérmárvány domborműve |
Visegrád már ebben a dicsősségben nem osztozhatott. Mátyás, 1486 virágos tavaszán még ket napot időzött kedvelt városában, de a következő éveket az országos gondok mellett az osztrák te rület szervezése, meglátogatása töltötte ki. Közben egészségének romlása is csökkentette csodálatos munkaképességét. 1489-ben többször súlyos beteg volt. Néha még lábára sem tudott állni. Ilyenkor hordszéken vitték alattvalói. Egy idő múlva mégis érzékelhető javulás jelei mutatkoztak. Ezért fogadta örömmel Frigyes fiának, Miksa császárnak közeledését és tárgyalási készségét, mert ettől Corvin János öröklődésének érvényesítését remélte. A fontos tárgyalás színhelyéül Linz városát jelölték meg. A csillagjósok azonban rosszat jeleztek. A vitás kérdésekben valóban nem jött létre megállapodás.
Ezért jelképes és tragikus az a búcsú, amikor utoljára láthatta meg a Duna csodálatos kanyarulatát, s benne az általa szeretett Visegrádot. Amikor 1490. január második hetében kis szünel állt be a király kínzó testi fájdalmában, az enyhe télben úgy döntött, hogy hajóval teszik meg a Buda és Bécs közötti távolságot. A „Bucentaurus" névre keresztelt díszgá lya fedélzetére szállt kíséretével, melynek 44 fős evezőse ezt a csodálatos hajót Visegrádra röpítette. Itt, a királyi palota termeiben fogalmazta meg végakaratát. Utána megeskette Rás-kai Balázst, a fellegvár kapitányát, a magyar korona őrzőjét, hogy halála után csak fia számára nyitja meg a vár kapuit. Beatrix királyné 1490. január 13-án Visegrádról indította útjára Francesco Gonzaga mantovai őrgrófhoz címzett levelét, melyben szerencsét kívánt házasságához, egyben sajnálatát fejezte azért, hogy a menyegzőn férjével együtt nem lehet jelen. Pár nappal később, a visegrádi tartózkodás utolsó reggelén a királyi kancellária jegy zője itt írta pergamenre Mátyás király utolsó -Visegrádon kelt - parancslevelét. Ebben Tharcsay Mártonnak, az erdélyi sóbányák ispánjának meghagyta, hogy Kolozsvárott, a ferences templom építésén munkálkodó János lapicidának minden szükséges támogatást adjon meg. Utána Esztergom, Komárom, Tata és Pozsony következett. Ekkor búcsúzott a magyar várak tói és városoktól.
Bonfini drámai erővel jeleníti meg Hunyadi Mátyás király három napos haláltusáját bécsi udvarában, amelyben azt is megírta, hogy a bűnbánat nyilvánvaló jeleit fedezte fel fájdalmában. Az udvari méltóságok, az orvosok fejüket vesztve álltak az életből távozó király mellett, de a legtöbb segítséget feleségétől, Beatrix királynétól kapta.Így hunyta le szemét Mátyás, 1490. április 6-án. A halál nem Budán, nem Visegrádon, hanem bécsi palotájában érte, ahonnan a birodalom ügyeit dicsőséggel intézte, és személyével Magyarország nevét és jelentőségét még egyszer olyan magasra emelte, mint amilyen elődeinek századában volt. Ezek után mindnyájunkban felmerül a magától adódó kérdés, hogy Visegrád város akkor élt népessége miként élhette meg Mátyás király bőkezűségét, de legfőbbképpen azt, hogy, nem engedte veszendőbe hagyni az előtte felvirágzást nyújtó királyok örökségét. A kérdésre adható válasz egyszerű. Az elhagyatottságból magára hagyott királyi várost ismét olyan magaslatra emelte, és úgy kapcsolta vissza az ország vérkeringésébe, hogy az akkor itt élő emberek csak hálával és szeretettel gondolhattak elhunyt királyukra. De Mátyás a város jövőjére is gondolt akkor, amikor régi rangjának megtartása érdekeben egységbe kapcsolta a budai és a visegrádi váruradalmat, mert ezzel egy időre biztosítékot akart adni a további szádok viharainak túléléséhez. Ezért bizonyára nemcsak vallották, hanem őszintén hitték is.
„Meghalt Mátyás király, oda az igazság!"
|
|